Újrakezdés 60 felett!

Pető Csilla

Újrakezdés 60 felett!

Életünk során bármikor egy pillanat alatt kerülhetünk olyan élethelyzetbe, ahonnan nehéz újra felállni. Ilyenkor jól jöhet egy-egy olyan példa, ami talán kicsit hasonlít a mi helyzetünkre is és erőt, motivációt adhat az újrakezdéshez. Igyekszem ebben a cikksorozatomban olyan embereket megszólítani, akik nem a médiából ismertek, hanem olyan „hétköznapi” emberek, akik talán éppen a te szomszédodban élnek. Remélem sok embernél, akár nálad jön az „aha” élmény, hogy igen, ha neki sikerült, akkor én is meg tudom csinálni. A mindennapokban elmegyünk egymás mellett, megítéljük egymást, függetlenül attól, hogy ismernénk-e a másik ember életének történetét. Maradjunk empatikusak egymással, nem tudhatod sosem, hogy akivel találkozol, mit hordoz múltjának puttonyában. Közelebb kerülhetünk egymáshoz, ha nyitottak maradunk a másik emberrel szemben. Azt javasolnám, hogy mielőtt véleményt mondasz másokról, jusson eszedbe, nem tudhatod, hogy milyen sebeket ejtett a sors a lelkében.

Frank Zsuzsi, az Aquafitt csapatom oszlopos tagja. Mosolygós, rövid frizurás, vagány 60-as. A gyerekei születése előtt motorozott, rockzenét hallgat a mai napig. Vannak tetoválásai, amik egy-egy megélt helyzetre emlékeztetik és büszkén viseli őket, mert olyan emlékeket ébresztenek fel benne, amik erőt adnak számára. Tanítónőként dolgozott nyugdíjba vonulása előtt, de most nagyon aktív, sportos életet él. Olyan nő, aki kortalan, de látod rajta, hogy fiatalon és most is bármikor megállja a helyét. Bowen kezelésre is jár hozzám, és a legutóbbi kezelése után beszélgettünk. Hallgattam, ahogy mesél, és azt éreztem, hogy sokan meg kell, hogy ismerjék. Így hát felkértem erre az interjúra. Zsuzsi meglepődve nézett rám, és azt kérdezte: - Na, de szerinted ki kíváncsi rám? Nincs bennem, semmi érdekes! Azt hiszem mire a története végére értek, úgy fogjátok ti is érezni, ahogy én éreztem, érdemes volt megírni az ő történetét is!

Mit jelent számodra az újrakezdés, az élet bármely területére vonatkozólag!

Az újrakezdés többféle nézőpontból is megközelíthető. Sok területe van az éltünknek, ahol szükség lehet erre, akár lelki, fizikai, vagy anyagi területen is. A lényeg, hogy mindig találjuk meg azt a motivációt, ami abban segíthet, hogy újra elinduljunk.

Életed során hányszor kellett újra és újra talpra állnod, mi adott erőt ahhoz, hogy felállj ezekből a nehéz helyzetekből?

Azt kell, hogy mondjam, hogy a Sors tartogatott számomra sok nehézséget, mind anyagilag, mind egészségügyileg, mind magánéletben is. Nagy túlélő vagyok, de tudom, hogy sok feladatom van még vissza, így sosem láttam mást, csak egyetlen opciót, szembenéztem a helyzettel és mentem tovább. Hatalmas erőt adott a 4 gyerekem, plusz a nővérem gyereke, akivel nagyon sokat foglalkoztam és most már csak én vagyok neki. Most már nagymama is vagyok és 7 unokával büszkélkedhetek. Az, hogy a gyerekekről mindig gondoskodnom kellett, nem volt apelláta, el kellett látnom őket, ez vitt mindig előre, a legnehezebb élethelyzeteimben is.

Van-e olyan élethelyzeted, amit szívesen megosztanál az olvasókkal, hogy akik hasonló helyzetben vannak, erőt meríthessenek a te példádból?

Hosszasan tudnám sorolni milyen mélypontjaim voltak, de talán a legbanálisabb és egyben a legcsúnyább balesetemet mesélem el, ami tánc közben történt. Ehhez az esethez ismerni kell az előzményeket is. Fiatalon elég sokáig sportoltam, kosárlabdáztam, és számtalan esetben kifordult a bokám. Az egyik ilyen balesetnél, mint utólag kiderült, letört az egyik bokacsontomból egy kb. borsónyi csontocska. Egyik alkalommal a gyermekeimmel táncikáltam, amikor ismét kifordult a bokám, de ez az előzőekben letört csontdarab az útját állta és szétrobbantotta a bokámban az összes csontot. Minden szakadt, minden repedt, szinte semmi nem tartotta a lábfejemet. Akkor volt egy nagy műtétem, drótozták, csavarozták a bokámat. Majd ezt a műtétet követően 12 hétig feküdtem. Miközben ott volt a 3 gyermekem. Elmondhatatlanul nehéz volt. Akkoriban még nem volt ennyi lehetőség, mint most a rehabilitációt illetően. Nem volt meg ennek a rendszere sem, vagy pontosabban, ami volt, az nem adott túl sokat. 10 alkalmat kaptam, aztán már nem foglalkoztak velem, hogy ezen idő alatt, meddig jutok el a gyógyulásban. A 12 hét fekvés után, jött 6 hét gipsz. Magam nem tudtam megoldani, hogy eljussak a fizikoterápiára és gyógytornára, ezért magam kezdtem el a rehabilitációt, gyakorlatilag saját magamat rehabilitáltam. Első körben járókerettel jártam, majd mankóztam, később ezt váltotta fel a bot. Ezen időszak alatt, sem tehettem meg azt, hogy csak a gyógyulásommal foglalkozzak, hiszem a gyerekekkel kapcsolatban nem igazán volt segítségem. Férjnél voltam ugyan, de a férjem reggel 6-tól, este 6-ig dolgozott, így rá nem igazán számíthattam. Azóta meg már el is váltunk. Úgy érzem, hogy a rehabilitációm, nem volt tökéletes, és mivel a másik oldalamat kezdtem el terhelni, ezért fájdalmak jelentek meg a bal oldalamon. Lábam, csípőm, hátam, és a vállam. Ugyanezek a tüneteim meg voltak, de nem igazán foglalkoztam velük, főleg azért, mert nem tudtam saját magamra időt fordítani. Testnevelést is tanítottam, akkor mozogtam, meg a saját gyerekeimmel, de külön magamra már nem tudtam időt szakítani.

Mikor jött el az a pillanat az életedben, amikor úgy döntöttél, hogy már kicsit előtérbe helyezheted saját magadat és adhatsz magadnak is olyan időt, ami a töltődésedet és épülésedet szolgálja?

Amikor elérkezett a nyugdíjazásom, akkor lett időm magamra is. Juhuuuuu! Boldog pillanat volt nagyon. Az első, ami a legfontosabb volt, hogy megszüntessem a fájdalmaimat és visszanyerjem a mozgáskészségemet. Elmentem reumatológushoz, akkor végre elhitték, hogy fáj, mert fiatalabb koromban azt a választ kaptam tőlük, hogy nekem ez még nem fájhat, mert ehhez még nem vagyok elég idős. Akkor kaptam fizikoterápiát és gyógytornát, amiből csak a fiziós részt éreztem jónak, a másikat nem, így kerestem privátban egy gyógytornászt, akivel nagyon hatékonyan tudtunk együttműködni. Akkor végre azt éreztem, hogy visszatér az erőm, kevesebb lett a fájdalmam. Később a gyógytornász kismama lett, visszaköltözött Nyíregyházára, így ez a folyamat megszakadt. Ezt követően szélsebes iramban kezdtem keresgetni, milyen mozgási lehetőségeim vannak, amit szívesen is csinálnék. Rájöttem, ha vízben mozgok, az nem terheli az ízületeimet, ekkor találtam rád, a Bowenre, és az Aquafitt órákra.

Te is visszaigazolást kaptál a saját testedet illetően, ha valaki rászánja magát és változtat, az mindenképpen meghozza az eredményét. Testi szinten, hiszen a fájdalmaid elmúltak, sokkal jobb az erőnléted és rengeteget fejlődtél az Aquafitt órákon is, és a lelked is könnyebb és sokkal többet tudsz adni másoknak úgy, hogy még neked is marad bőven. Te mit gondolsz erről?

Tökéletesen egyetértek azzal, amit mondasz. Ha újra kezdhetném ebből az egy szempontból biztosan változtatnék és jóval előbb elkezdeném karbantartani magam. Olyan kishitűek az emberek, és annyira nincsenek tisztában a saját testük fontosságával, nem csak fizikai, hanem lelki, mentális szinten, étkezésben, mert ezt igenis együtt kell csinálni. Azt mondhatom, hogy most én minden területen változtattam és sokkal több energiám van, amit meg tudok osztani a környezetemmel, gyerekeimmel, barátaimmal és még önmagamra is jut bőven. Kinyílt az a világ számomra, amit már egy ideje nagyon beszűkítettem. Nekem mindig is a gyerekeim voltak a legfontosabbak, de most csodálatos megélni azt, hogy a világ újra kinyílik. Mindenkit arra biztatok, hogy szánjon időt magára, mert ebből a hozzá közel állók is csak profitálhatnak, azon felül, hogy ő is sokkal jobban fogja érezni magát a bőrében.

Ha egy kicsit jobban megértjük az életünket, akkor rá kell jönnünk, hogy a legfontosabb dolog az egészségünk. A legnagyobb érték, amit legtöbbször, és a legtöbben már csak akkor értékelnek, amikor elvesztették. Ebben Zsuzsival maximálisan egyetértünk. Mi lehet szerinted minden ember számára a legnagyobb motiváció?

Én többször is voltam kiszolgáltatott életemben, ezért azt mondom, hogy a legfontosabb az, hogy az ember meg tudja tartani idős korára is a szellemi, testi, lelki egészséget és ne váljon kiszolgáltatottá. Legyen mindenki saját magának annyira fontos, hogy meg tudja őrizni a vitalitását, erejét, a vagányságát és a humorát. Válogassa meg, hogy milyen emberekkel veszi körbe magát, keressen olyanokat, akik motiválják, inspirálják. Töltse fel magát pozitív gondolatokkal, érzésekkel, élményekkel, mozogjon sokat. Ha eljön a változtatás ideje, ne halogassa, cselekedjen! Most!!!