Civil Fórum 2011/3

2

alomjegyzék

civil fórum

Tartalomjegyzék

3. oldal Csáki Rozália: Mi a „SZÖSZ” – avagy mi is az önkéntesség?

4. oldal Cristina Rigman: 2011 – az Önkéntesség Európai Évének története 5. oldal Dr. Bartal Anna Mária: Az önkéntesség értelmezése 9. oldal Sánduly Edit: Kaláka – volt, nincs, lesz?

11. oldal Kaszap Sára – vallomás 11. oldal Asztalos Klára: Önkéntes nők az Erdélyi Unitárius Egyházban 14. oldal Szatmári Ferenc: Az idősek önkéntessége, mint lehetőség 17. oldal Szabó László: Dióhéjban az Erdély Mentőcsoportról

25. oldal Kulcsár Orsolya – Kovács Zsuzsa: Egy igazi Álomváros tenni vágyó, önkéntes fiatalokkal – Ycity 27. oldal Önkéntesek vallomásai 31. oldal A Pro Vobis az Önkéntesség Európai Éve 2011 támogatásában

CIVIL KURÁZSI 33. oldal Vincze Róbert: Igen, tessék! Da, poftiţi!

CIVIL ÖNÉPÍTKEZÉSÜNK 35. oldal Bereczki Kinga: Önkéntesnek lenni jó…

CIVIL KÖNYVES PAVILON 36. oldal Kis Hunor Pál: Útmutató önkénteseknek

18. oldal Cserháti Ákos: Az önkéntesség egy különleges terepe: a közösségi rádió

37. oldal Csáki Rozália: Mi a „SZÖSZ” – avagy mi is az önkéntesség? (RO)

20. oldal Szombatfalvi Katalin: 9 év a Maros megyei civil szektorban

38. oldal Tartalomjegyzék (RO)

23. oldal Szalló Réka: Civil Nap Székelyudvarhelyen az önkéntesség jegyében

civil fórum

3

Önkéntesség

Mi a „SZÖSZ” – avagy mi is az önkéntesség?

Csáki Rozália főszerkesztő csaki.rozalia@gmail.com www.civilforumlap.com

E

bben az évben sokat hallhattuk embert? E kérdésre adandó válasz, ezt a kifejezést, sokat hallhat- melyet leghitelesebben mindig az tunk az önkéntességről, és aki e önkéntes munkát végző személyek témakörrel foglalkozik, önkéntelenül tudnak megválaszolni, általában sokis igyekszik meghatározni, mások sok értéket ragad meg. Napjainkban számára is könnyen érthetővé tenni, keveset beszélünk az értékekről, kehogy mit is értünk ez alatt. Számom- vesekben tudatosul, hogy milyen érra igen megkapó és kifejező választ tékek mentén szerveződik az élete.

Gergely István (Tiszti), a Csibész Az önkéntest, aki a SZÖSZ jegyében Alapítvány vezetője adott, aki az idei önkéntes, mindig valamilyen sajátos tusványosi szabadegyetemen e té- érték mozgatja: lehet ez a személy makörben szervezett műhelymunka iránti tisztelet, szeretet, akivel együtt keretében osztotta meg velünk gon- lehet ez idő alatt; lehet ez a sajátos dolatait, miszerint számára az önkén- tudás, tapasztalat, amit ezáltal megtesség a „SZÖSZ”, azaz: amit Szaba- szerezhet; lehet a kezdeményezésnek don, Őszintén és Szeretettel végez az a célja, amellyel egyetért, ami számáember. ra is egy kívánt megvalósítás, érték...

Felmerül a kérdés, hogy mit is te- és még hosszan folytathatnánk a sort. kinthetünk önkéntességnek és mi az, Minden ’lehet’, ami egy önmagunamire nem lehet ráhúzni, hogy önkén- kon is túlmutató értéktartalmat ragad tesség? Mindenképpen meg. Nem véletlen, olyan cselekedetekről hogy a civil társadaOlyan cselekebeszélünk, amelyeket lom sajátos jelensége detekről beszéaz egyén másért, máaz önkéntesség. És ensokért végez, amelyeknek különböző formái lünk, amelyeket ben mi magunk nem lehetnek, az egyszeaz egyén másért, önmagunkra, hanem rűbb cselekedetektől, másokért végez, másokra és másvalamint amilyen például amelyekben mi mire figyelünk, ameaz adatbázis készítés magunk nem önlyekben a más(ik/ok) vagy egy közös szobatöbb és fontosabb, festés, egészen az akár magunkra, hanem mint én magam. Amiteljes épületek, terek másokra és máskor valaki önkéntesséfelújításáig, összetett valamire figyeget vállal és érzi, hogy civil szervezeti proglünk, amelyekben azt valóban a „SZÖSZ” ramok működtetéséig. a más(ik/ok) több jellemzi, akkor abban ő Szabó László unitávalami önmagán túlrius lelkész, az Erdélyi és fontosabb, mint mutatót lát és annak Mentőcsoport ügyveén magam. beteljesítésére kötelezi zető elnöke szintén a el magát. fent jelzett tusványosi Többször hallhatjuk, hogy az ön- beszélgetésen osztotta meg velünk kéntességet időszakos és nem fizetett gondolatát, miszerint értelmezésémunkaként értelmezik. Akit ez a meg- ben az idős szülőkről való gondoskohatározás kielégít, annak sok esetben dás is – ahelyett, hogy intézmények az önkéntesség egy kevésbé jelentős ellátására bízzuk – az önkéntesség dolog, hiszen mi is az értelme, miért egy sajátos formája. De élő hagyomáis jó vele foglalkozni, ha csak kis idő- nyunk, a kaláka már több száz éves re és fizetség nélkül veszi igénybe az múlt, tudás az önkéntességről. Be

kell valljuk, hogy az európai szintű tematizálás hozta számunkra is előtérbe e témakört, de egyben abban is segítségünkre volt, hogy a gyökereinket vizsgálva tudatosodjon bennünk, hogy régi múltja van társadalmunkban ennek a cselekvési formának. E lapszámunkban eme élő, formájában megújuló hagyományunkról, a kalákáról is szólunk. Továbbá arról is, hogy miként lett 2011 az Európai Önkéntesség Éve, miként értelmezik és mondhatni, szabályozzák az önkéntességet az európai dokumentumok.

Bár az önkéntességet leginkább a fiatalabb korosztály sajátjának gondoljuk, az önkéntességnek az idősebb korosztály berkeiben működő szép példáiról is beszámol lapunk hasábjain Asztalos Klára, az Unitárius Nők Országos Szövetségének elnöke, illetve Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke. A teljesen önkéntességre alapozott, többnyire felnőtteket tömörítő Erdélyi Mentőcsoportot Szabó László, az ügyvezető elnök mutatja be. Cserháti Ákos tollából arról is tudomást szerezhetünk, hogy miként lehet csupán önkéntességre alapozva civil rádiót működtetni.

Olvasóink az önkéntesség jegyében szerveződött érdekes kezdeményezésekkel, programokkal is megismerkedhetnek. Szombatfalvi Katalin, a Román Televízió Marosvásárhelyi Stúdiójának riportere érdekes összeállítást készített arról, hogy a hagyományosan megszervezett marosvásárhelyi civilek vásárából miként nőtte ki magát az önkéntességre figyelő civil térkép elkészítése.

Szalló Réka, a Verestóy Alapítvány munkatársa a székelyudvarhelyi civilek összefogásával megszervezett, önkéntességre összpontosító civil napot mutatja be. Kulcsár Orsolya, a Civitas Alapítvány projektasszisz-

4

civil fórum

tense egy olyan nemzetközi projekttel ismertet meg bennünket – Ycity –, melybe idén székelyföldi önkéntes fiataloknak is alkalmuk volt bekapcsolódni. És végül, de nem utolsósorban önkéntesek vallanak arról, hogy miként lettek önkéntesek és mit is jelentett számukra ez.

Változatos rovatvilágunk érdekes

tartalommal lepi meg ez alkalommal is az olvasót. A Civil kurázsi egy olyan, kolozsvári civil szervezetek összefogásából induló nagyszerű kezdeményezést mutat be, amely keretében a civilek és a vállalkozók működnek együtt abban, hogy a magyar nyelvhasználatot, mint érték- és tudástöbbletet jelenítsék meg a város

életében. A Civil könyves pavilonban a fő témánkhoz hűen a Turulmadár Ifjúsági Iroda által kiadott, önkéntességről szóló útmutatót ismertetjük.

Soraimat egy bátorító felszólítással zárom: Tegyen önként, legyen önkéntes és az önkéntesség ne csak az idei év szlogenje legyen!

2011 – az Önkéntesség Európai Évének története

A

z önkéntesség európai évének ötlete először 2004-ben, a Maastricht-ban, Hollandiában megrendezett Eurofestation – európai szervezetek vásárán merült fel. Az ötletet újra felvetette az Európai Önkéntes Központ (CEV) a „Kiáltvány az Európai Önkéntes Tevékenységről” című kiadványban, amely 2006 decemberében látott napvilágot. A kiadvány az első szakaszát, a kezdetét jelöli annak a valaminek, ami a későbbiekben majd egy lobbiés érdekérvényesítési tevékenységgé nőtte ki magát, és oda vezetett, hogy az Európai Bizottság elhatározta, az állampolgársági szerepvállalás ösztönzése céljából 2011-et az Önkéntes Tevékenységek Európai Évévé (röviden: az Önkéntesség Európai Éve) nyilvánítja. Az ENSZ kezdeményezésére a 2001-es esztendő az Önkéntesek Nemzetközi Éve volt, a 2011-es évben ennek a 10. évfordulóját is ünnepeljük.

Az Európai Önkéntes Központ (CEV) megalapozza az Önkéntesség Európai Éve – 2011 jegyében létrejött Civil Szövetséget (EYV 2011 Alliance, www.eyv2011.eu) – amely az európai szinten tevékenykedő, önkénteseket is foglalkoztató szervezetek informális hálózata.

2008 folyamán a Szövetség terjeszkedik és 2009 januárjában 20 aktív európai hálózatot tömörít magába, amelyek a következők: az Európai Önkéntes Központ, a Solidar, az Eurodiaconia, a Szociális Platform, a

Vöröskereszt, a Cserkészmozgalom Európai Bizottságot mint felhatalmaVilágszervezete, az Európai Ifjúsági zott intézményt, hogy hozzon döntést Fórum, a Volunteurope, az Európai és nyilvánítsa 2011-et az Önkéntesség Szenior Szakértők Konföderációja, Európai Évévé. 2008. július 15-én az az Önkéntes Szervezetek Európai Európai Parlament 454 aláírással elEgyesülete, a Caritas Europa, az Eu- fogadta a szóban forgó Nyilatkozatot. rópai Idősek Platformja, a Solidar, az A felhívást más európai intézmények ENGAGE, a Johanniter International, is támogatták, valamint az Önkéntesaz Európai Nonprofit Sportszerve- ség Európai Éve – 2011 jegyében létzetek Szövetsége (ENGSO), a Cser- rejött Civil Szövetség tagjai is. készlány Világszövetség (WAGGGS, A kezdeményezést az Európai World Association of Girl Guides Önkéntes Központ koordinálta. A cél and Girl Scouts), a CEDAG, a Termé- az önkéntesség kérdésének Európa szetvédő Önkéntesek Egyesülete és prioritásai közé emelése volt, valaa Helyi Demokratikus Ügynökségek mint egy olyan koherens politika kiEgyesülete. dolgozása, amely öszAz önkéntesség eutönzi és támogatja az A cél az önkéntesrópai évének javaslata önkéntesség fejlődését több olyan európai inaz EU és a tagállamok ség kérdésének tézmény dokumentuszintjén.

Európa prioritámaira is támaszkodott, A kezdeményezés sai közé emelése amelyek elismerték, mellett szóltak az Euvolt, valamint egy hogy az önkéntesség rópa-szinten már megolyan koherens hozzájárul a közössélévő adatok, amelyek gek és az állampolgászerint 10 európaiból politika kidolgorok fejlesztéséhez, és 3 önkéntes és az EU lazása, amely öszugyanakkor sürgették kosságának 80%-a szetönzi és támogatja az aktív polgárságot rint a társadalmi életbe az önkéntesség előmozdító önkéntes való aktív beavatkofejlődését az EU tevékenységek fejleszzás létfontosságú a téséhez szükséges tádemokrácia számára. és a tagállamok mogatásokat EurópaSőt mi több, az Önszintjén. szinten. Ezt a támogakéntesség Európai Éve tást a hatóságoknak (IYV 2001) egyértelmű mind országos, mind regionális és bizonyíték arra, hogy ha a politikai és helyi szinten nyújtaniuk kellene. döntéshozási faktorok fokozott figyelMarian Harkin, egy ír nemzeti- met tanúsítanak e téma iránt, jelentős ségű EP-képviselő előterjesztett egy mértékben hozzájárulnak a polgárok Nyilatkozatot, amelyben arra kéri az önkéntesség iránti érdeklődésének

5

Önkéntesség

növeléséhez és az önkéntesség infrastruktúrájának megerősítésére fordított erőfeszítések növeléséhez is.

A kampány első szakaszában folytatott lobbi- és érdekérvényesítési tevékenységeik főbb eredményei a következők voltak: az Európai Unió Ifjúsági Miniszterei Tanácsának Határozata (2007. november), az Európai Parlament állásfoglalása a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében vállalt önkéntesség szerepéről (2008. április), Írásbeli Nyilatkozat 2011 – az Önkéntesség Európai Éve (a továbbiakban ÖEÉ) meghirdetéséről, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottságának támogató nyilatkozatai.

A kampány második szakasza 2009. február 18-án indult: az Európai Bizottság bejelentette a 2011 Önkéntesség Európai Évévé nyilvánításához szükséges előkészületek megkezdését, amelyet az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóságra (polgárpolitikai egység) bízott. Április 16-án az Európai Parlament szemináriumot tartott „Az Önkéntesség Európai Éve folyamán” címmel, ahol megbeszélték az Európai Tanács ÖEÉ 2011-re vonatkozó javaslatait, valamint az ÖEÉ – 2011

jegyében létrejött Civil Szövetség és más érdekelt faktorok reakcióit.

2009. június 3-án megjelenik az Európa Tanács Hivatalos Jelentése arra vonatkozóan, hogy 2011 legyen az ÖEÉ és a javaslatot a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament elé terjesztik. (COM(2009) 254 final1) Az Önkéntesség Európai Évévé nyilvánításra irányuló kampány harmadik szakaszának jellemző mozzanata, hogy a 2009. november 23-i ülésen a Miniszterek Tanácsa elfogadta az ÖEÉ – 2011-re vonatkozó javaslatot. Következő lépésként, 2009. november 26-án, Strasbourgban, az újra összehívott plenáris ülésen az ÖEÉ – 2011-re vonatkozó döntést az Európai Parlament is elfogadta, 551 szavazati fölénnyel.

Egy, az európai állampolgárok számára szervezett nyílt ötletverseny során – amelynek címe: Let’s Slogo, 2009 augusztusa és novembere között zajlott, és amelynek folyamán több mint 1200 javaslatot küldtek be egész Európából – 2010 márciusában megszületett az ÖEÉ logójának és szlogenjének alapkoncepciója.

1) Lásd itt: http://ec.europa.eu/prelex/detail_dossier_ real.cfm?CL=en&DosId=198321

Mindegyik EU-tagállam kinevezett egy nemzeti szervet az ÖEÉ – 2011 koordinálására, amely az ÖEÉ keretében zajló tevékenységek megtervezéséért és irányításáért felelős.

Romániában az ÖEÉ nemzeti koordinációs pontja a Kulturális Kutatási és Tanácsadási Központban található, amely a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium alárendelt intézménye. E koordináló szerv köré épült az ÖEÉ – 2011 Országos Koordináló Csoportja, amely kiadta Románia Nemzeti programját (ütemtervét) és koordinálja ennek megvalósítását a 2011. év folyamán. Az ÖEÉ – 2011 romániai Koordináló Csoportjának öszszetételéről, tevékenységi tervéről, az általuk véghezvitt tevékenységekről és jövőbeli tevékenységeikről információkat olvashat a www.voluntariat. ro honlapon.

Cristina Rigman VOLUM – a Romániai Önkéntesség Fejlesztését Támogató Szervezetek Szövetsége – elnök pr@provobis.ro Fordította: Dénes Réka

Az önkéntesség értelmezése Az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió dokumentumai és a szakmai-tudományos kutatások eredményei alapján

A

fejlett országokban az 1990es évektől kezdődően – az önkéntesség terjedésével, az önkéntesek számának ugrásszerű növekedésével – mindinkább felerősödtek az önkéntesség tartalmi-fogalmi definiálására irányuló törekvések. Az alapvető cél az volt, hogy általánosan, minden önkéntes tevékenységre egységesen jellemző karakterisztikákban lehetne megragadni az önkéntesség kritériumait, amelyeket az önkéntesek is érvényesnek tartanak magukra nézve, illetve az önkénteseket foglalkoztató szervezetek is elfogadnak.

Az önkéntesség társadalmi, gazdasági jelentőségének elismertetése és az

egyre erősödő, szélesedő nemzeti és nemzetközi önkéntes szervezeti hálózatok terjedése szükségessé tette a közös definíciós bázis és értelmezés kidolgozását.

Az önkéntesség általánosan elfogadható definíciós bázisának kidolgozása két szinten – egyfelől a nemzetközi szervezetek (Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió), másfelől a szakmai, tudományos kutatások szintjén – zajlott, noha az oda-visszahatás jól megfigyelhető volt közöttük.

Három alapvető sajátosságot illetően mind a nemzetközi szervezetek, mind a szakmai, tudományos definí-

ciós törekvések megegyeztek, miszerint az önkéntesség: • nem fizetett, • önkéntes és • más hasznára irányuló tevékenység.

A különbségek a nemzetközi szervezetek és/vagy szakmai tudományos megközelítések között abban fedezhetők fel, hogy az önkéntesség alapvetően jellemző kritériumait mennyire kezelik „megengedően” vagy „szigorúan”, azaz a három fő jellemzőhöz, milyen kiegészítéseket fűznek. Továbbá a formális és/vagy informális keretek beemelésével mennyiben értelmezik egy tágabb vagy egy szűkebb

6

civil fórum definíciós bázis alapján az önkéntesség fogalmát.

Az alábbiakban bemutatjuk, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió dokumentumai alapján – nemzetközi szervezetek szintjén – az önkéntességnek milyen megközelítései használatosak, illetve a szakmai-tudományos elemzések milyen kérdéseket vetettek fel az önkéntesség fogalmával kapcsolatosan.

Az önkéntesség értelmezése az Egyesült Nemzetek Szervezetének dokumentumai alapján 2001-ben, az ENSZ az Önkéntesek Nemzetközi Éve alkalmából kibocsátott jelentése1 – azzal a céllal, hogy elősegítse, elismertesse, ösztönözze és elterjessze az önkéntességet – három specifikus pontban határozta meg az önkéntesség jellemzőit.

• Először is, az önkéntes tevékenységet nem elsősorban anyagi ellenszolgáltatásért végzik, noha a kiadások megtérítése, vagy jelképes fizetség megengedhető.

• Másodszor, a tevékenységnek önkéntesnek kell lennie, azaz a személy belső indíttatásából, szabad akaratából végzi azt (…).

• Harmadszor pedig, a tevékenység más személy vagy a társadalom hasznára irányul, bár köztudott, hogy az önkéntesség jelentős haszonnal jár az önkéntes személyére nézve is (United Nation Volunteers Report, 2001).

Ezen definíciós bázis alapján az önkéntes tevékenységek négy fő csoportját határozta meg a jelentés: kölcsönös segítés vagy önsegítés; mások számára történő jótékonyság vagy szolgáltatás; részvétel vagy polgári elkötelezettség; képviselet és kampány.

Az ENSZ dokumentum az önkéntesség normatív meghatározására törekedett. Jellemzője – mint majd látni fogjuk az alábbiakban –, hogy az addigi szakmai-tudományos kutatásokon alapul, a költségek elismerése terén némileg „megengedő“, illetve elismeri azt, hogy a közjó haszna mellett az önkéntes „önérdeke“ is fontos tényezője az önkéntességnek.

A tágabb definíciós bázisú megha1) United Nations Volunteers Report prepared for UN General Assembly Special Session on Social Development. Geneva: February 2001.

tározások közé sorolható, mivel a vések és változások, hogy az Eurószervezeti kritériumot – az önkéntes- pai Unió különböző intézményei az ségnek szervezett keretek között kell önkéntesség mely jellemzőit emelték folynia – nem veszi fel definícióba, ki, és ezeket milyen értelmezési keígy nem tesz különbséget a formális retben használták. Ezekre a dokués az informális önkéntesség között. mentumokra kevésbé az önkéntesség 2009-ben az Egyesült Nemzetek normatív definiálásának szándéka, Szervezete bonni ülésén meghirdette2 hanem sokkal inkább a leíró, tevéaz Önkéntesség Nemzetközi Éve +10 kenység jellegű fogalomhasználat a programot 2011-re. Az előző évtized jellemző. Nyilvánvalóan ennek háttapasztalatai alapján hat pontban je- terében az a cél áll, hogy a sokszínű lölték ki a program céljait, úgy mint: európai térben minden ilyen irányú • az önkéntesség globális koordiná- tevékenység meglelje helyét és az ciója, Unió kijelölje azokat a főbb prioritá• a közös elképzelések kialakítása, sokat, amelyek az európai önkéntes• az önkéntesség hatékony kommu- ség társadalmi-gazdasági szerepének nikációja, népszerűsítése és elis- erősítését eredményezhetik. mertetése, Az Európai Unió Bizottsága az ön• az önkénteseket foglalkoztató szer- kéntességgel részletesebben először az vezetek kapcsolathálózatának és 1997-ben elfogadott Amszterdami szerpartnerségének előződés3 38. paragrafusásegítése, ban fogalmazott meg Az önkéntes te• az önkéntesség szeredeklarációt az önkénvékenységet úgy pe a társadalmi kiretes szolgáltatási tevéjellemzik, mint kesztés elleni küzdekenységekről. Eszerint amely nyitott minlemben a Bizottság méltányolja denki számára, • a nemzeti szervezeaz önkéntes szolgáltek és vezetőségek tatási tevékenységek nem fizetett, saját erősítése. hozzájárulását a társaakaratból végEzek a célok jól mudalmi szolidaritáshoz. zett, nem formális tatják, hogy az elmúlt Az Európai Unió tátanulási keretek 10 évben milyen új kérmogatja az önkéntes között megvadéseket hozott felszínszerveződéseket az eure az önkéntesség nemrópai dimenzióban, külósuló önképzőzetközi viszonylatban, lönös tekintettel a taönfejlesztő tevéilletve melyek azok a pasztalatok és az inforkenység, amely mációk cseréjére, valacselekvési súlypontok, hozzáadott szomint a fiatalok és az amelyek az önkéntes ciális/társadalmi idősek részvételére az tevékenységekben, önkéntes tevékenysémint új lehetőségek is értéket képvisel. gekben. megjelennek.

Az Európai Unió Bizottsága munkatársai részére készült Az önkéntesség értelmezése 2004-es munkaanyag4 a fiatalok önaz Európai Unió dokumentumai alapján kéntes tevékenységének erősítésével Az Európai Unió Bizottsága több foglalkozott az uniós tagállamok és alkalommal és igen differenciált kon- csatlakozó országok körében készült textusban foglalkozott az önkéntes- felmérés alapján. A munkaanyag egységgel (pl.: a közszolgáltatásoktól való lehatárolás igénye, az önkéntesség és a társadalmi tőke kapcsolata). 3) Treaty of Amsterdam Amending the Treaty on European Union, the Treaties Establishing the EuÁttekintve az elmúlt 13 év dokumenropean Communities and Realated Acts. Official tumait, jól követhetőek azok a törekJournal C 340, 10 November 1997.

2) Report Consultative Meeting on the International Year of Volunteers plus Ten. United Nations Volunteer (UNV) Headquarters, Bonn, Germany 22-23 October 2009. http://www.worldvolunteerweb.org/fileadmin/ docdb/pdf/2010/FINAL_Report%20IYV10%20 Consultative%20Meeting%20October%20 2009%20Bonn.pdf

http://eur-lex.europa.eu/en/treaties/dat/11997D/ htm/11997D.html#0139010055

4) Analysis of the replies of the Member States of the European Union and the acceding countries to the Comission questionnaire on voluntary activities of young people. Comission Staff Working Paper Brussels 14 Mai 2004. SEC(2004) 628 http://ec.europa.eu/youth/archive/whitepaper/postlaunch/sec(2004)628_en.pdf

7

Önkéntesség

felől különbséget tesz önkéntes tevékenység és szolgáltatás között, ami tulajdonképpen az informális és formális önkéntesség közötti megkülönböztetést jelenti, illetve hangsúlyozza annak – a fiatal korcsoport esetében különösen fontos – önképző és önfejlesztő szerepét. Másfelől el- és lehatárolási kérdésekkel is foglalkozik, miszerint igyekszik elkülöníteni az önkéntességet a közszolgáltatásoktól és a polgári szolgálatoktól is.

Mindezek alapján, önkéntes tevékenységnek tekinthető a dokumentum szerint minden jellegű önkéntes elkötelezettség. Az önkéntes tevékenységet úgy jellemzik, mint amely nyitott mindenki számára, nem fizetett, saját akaratból végzett, nem formális tanulási keretek között megvalósuló önképző-önfejlesztő tevékenység, amely hozzáadott szociális/társadalmi értéket képvisel. Az önkéntes szolgáltatás – az önkéntes tevékenység részeként – olyan pótlólagos és addicionális ismérvekkel rendelkezik, mint: a rögzített időtartam, a világos feladatok, tartalmak, célok, struktúrák és keretek. Az önkéntes szolgáltatást végzőket megfelelő társadalmi és jogvédelem illeti meg.

Mindezzel szemben a közszolgáltatást úgy írja le a munkaanyag, amely olyan önkéntes szolgáltatás, amelyet az állam/kormányzat biztosít, vagy amit az általa felkért szervezetek menedzselnek. Az egyes tagállamokban működő polgári szolgálat intézményét, mint a kötelező katonai szolgálat alternatíváját, a nem önkéntes tevékenységek és szolgáltatások közé sorolja.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006-ban kiadott véleménye5 nagymértékben rokonítható az ENSZ által leírt normatív önkéntesség definícióval, mivel az önkéntesség legfontosabb karakterisztikáinak meghatározása hasonló. Ugyanakkor, sokkal inkább az önkéntesség tevékenység jellege kerül hangsúlyozásra, mivel a dokumentum célja az volt, hogy bemutassa, az önkéntes tevékenység milyen szerepet játszik és mi a hatása az európai társadalom 5) Voluntary activity:its role in European Society and its impact. Opinion of the European Economic and Social Committee. Brussels 13 Decembre 2006, SOC/243 - CESE 1575/2006

alakulására. Ezek alapján az EGSZB operáció, a megosztás, a társadalmi véleményezési anyaga három pont- hálózat, a részvétel, a normatív viselban határozza meg az önkéntesség kedés elsajátítása, az elkötelezettség jellemzőit: és közösségi tudat ki• Az önkéntes tevéalakításában). KiemeAz önkéntességkenység egy olyan li, hogy a társadalmi nek, mint a társas cselekedet, amit tőke az a hiányzó lánctevékenységek egy személy saját szem, amely összeköti katalizátorának, kezdeményezéa három másik tőkesére, szabad akafajtát (a természetit, a különösképpen a ratából végez (és fizikait és az anyagit) rurális vagy gazsemmi esetre sem és ezek együttesen tedaságilag elmaralehet kötelező). Ez remtik meg a nemzedott térségekben a kritérium biztotek jólétének alapját, meghatározó sítja az önkéntes valamint a fejlődés és elkötelezettségét a gazdasági növekejelentősége van. és azonosulását a dés bázisát. tevékenységgel.

A jelentés továb• Az önkéntes tevékenység nem bá hangsúlyozza, hogy a társadalmi fizetett, és nem anyagi haszon- tőke a csoporton belül és a csoportok szerzés céljából végzik, noha az közötti kapcsolatok látens erőforráönkéntesek költségeit megtérít- sa. Ezért az önkéntességnek, mint a hetik. társas tevékenységek katalizátorá• Az önkéntes tevékenység cél- nak, különösképpen a rurális vagy ja, hogy a saját családon kívüli gazdaságilag elmaradott térségekben emberek vagy más társadalmi meghatározó jelentősége van. Egy, az csoportokhoz tartozók számára Európai Érték Vizsgálat eredményei történjen és ez a tevékenység a alapján készült kutatásra7 hivatkoztársadalomnak mint egésznek va kiemeli, hogy a társadalmi tőke is hasznos (noha tagadhatatlan, az aktív önkéntes munkán keresztül hogy az önkéntes tevékenység- pozitívan hat a regionális gazdasági nek az önkéntes személyi fejlő- növekedésre is. désére is nagy hatással van).

A beterjesztett anyag az önkéntes2007-ben a Régiók Bizottsága séget négy, nagyon expresszív pontmegbízta az ír képviselő Miaran ban írja le. Ezek tulajdonképpen az Harkint, hogy készítsen jelentést „Az EGSZB véleményében megfogalmaönkéntesség szerepe a gazdasági és zottakhoz állnak közel, azzal a kiegétársadalmi kohézióhoz való hozzájá- szítéssel, hogy behozza negyedik felrulásban”, amelyet 2008 márciusában tételét, „az elérhetőségi” kritériumot. szavazott meg az Európai Parlament.6 Ezek szerint: Jellegénél fogva, a jelentés tehát a re• az önkéntes tevékenységet nem gionális-gazdasági fejlődés szemanyagi haszonszerzés céljából pontjából vizsgálja az önkéntesség végzik (azaz nem fizetett tevétársadalmi-gazdasági jelentőségét. kenység), Ennek megalapozására fellehetőek az • az adott személy szabad akaraérvelésben az önkéntességgel kapcsotából jön létre, azaz önkéntes és latos korábbi uniós tanulmányok, vanem kötelező, lamint a legújabb szakmai-kutatatási • a tevékenység – a családi és baráeredmények, különös tekintettel a ti körön kívül – egy harmadik fél társadalmi tőkére. Mindezek alapján számára hoz hasznot, és az önkéntességet úgy értelmezi, mint • mindenki számára nyitott. ami meghatározó szerepet játszik a Az önkéntes tevékenység terütársadalmi tőkében (a bizalom, a ko- leteit úgy határozza meg a Jelentés, mint amelyek a kölcsönös segítségtől kezdve az önsegítésen, a jótékonysá6) Report on the role of volunteering in contributing to economic and social cohesion. Committee on Regional Development, raporteur: Marian Harkin.

Brussels 10 March 2008. (2007/2149(INI)) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc. do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A6-20080070+0+DOC+XML+V0//EN

7) van Shaik, Ton (2002): Social Capital in the European Values Study Surveys. Country prepared for the OECD-ONS International Conference on Social Capital Meaurement, London.

8

civil fórum

gon át a mások szolgálatig, az akciók- Az önkéntesség értelmezése ban, kampányokban való részvételig, a szakmai-tudományos kutatások valamint az önigazgatásig terjednek. eredményei alapján Példaként említi meg az Európai ÖnAz önkéntességgel foglalkozó kéntes Szolgálatot, mint az önkéntes korai művében Wilensky (1981) az tevékenység egyik sajátos típusát, önkéntesség három lehetséges éramit az Európai Bizottság A fiatalok telmezési szintjét határozta meg: a lendületben 2007-2013 program kere- szervezetit, az ideológiait és a tevéketében támogat. Ennek a programnak nységbelit. A korabeli angolszász gyaa célja, hogy a fiatalok kifejezzék korlatból kiindulva úgy véli, hogy az személyes elkötelezettségüket a nem önkéntes jelző – szervezeti szinten – fizetett és teljes munkaidős önkéntes minden, nem állami szociális szolgáltevékenységek végzésével, az EU tag- tatásra vonatkoztatható. Ideológiai államaiban, és azon kívül. szempontból az önkéntesség főként Az Európai Bizottakkor jut kitüntetett ság 2009-ben hozott szerephez, amikor az Az önkéntes döntést arról, hogy a önsegítés és a jótékomunkában nem 2011. évet az Európai nyság szükségességét Önkéntesség évének kívánják hangsúlyozaz ellentételezés nyilvánítja.8 ni. Végül pedig, a tehiánya a megküvékenység szintjén, az A dokumentum az lönböztető jegy, önkéntesség a munkaönkéntességet nagyon hanem a munvállalók önkéntes tetág és általános érteka vállalásának vékenységei tekintelemben kezeli, kevésbé tében is értelmezhető. az önkéntesség tételes önkéntessége.

Az önkéntességet definiálására, hanem Az önkéntes tevizsgáló szociológiai sokkal inkább jelentővékenységek a és közgazdaságtani kuségének hangsúlyozáformális elkötetatások az 1990-es sára koncentrál. Eszelezettségek, az rint az önkéntesség évek végéig leginkább jelentőségét egy konannak nem fizetett elérhető előnyök tinuumon rajzolja fel, munkajellegével fogés valamely közösami a személyes fejlalkoztak és megkíség valamennyi, lődéstől a civil társérelték elhelyezni a vagy csak néhány sadalom fejlesztésén különböző típusú mucsoportja iránti keresztül végül is a nkatevékenységek ködemokrácia erősítésézött. Claus Offe osztáönzetlen elköteleben mutatkozik meg. lyozási rendszerében zettség keverékére „Az önkéntesség egy – amely leginkább a épülnek. olyan nem formális tanémet gyakorlatra vopasztalatot foglal manatkoztatható – az öngában, amely mind a professzionális kéntes munka a honoráriummal vagy képességek, mind a kompetenciák díjjal elismert, nem piaci tevékenyés képességek fejlődést, fejlesztését, ségek egyik formája. Offe-Heinze valamint az aktív civil részvételt elő- (1990) szerint az önkéntes munkásegítik. A különböző korú emberek ban nem az ellentételezés hiánya által végzett önkéntesség döntő sze- a megkülönböztető jegy, hanem a repet játszik a demokrácia fejlődé- munka vállalásának önkéntessége. sében, amely az Európai Unió alap- Az önkéntes tevékenységek a forvető elve, és jelentősen hozzájárul a mális elkötelezettségek, az elérhető humán erőforrások fejlődéséhez és a előnyök és valamely közösség valatársadalmi kohézió erősítéséhez”9. mennyi, vagy csak néhány csoportja iránti önzetlen elkötelezettség keverékére épülnek.

8) Proposal for Consil Decision on the European Egy másik, tevékenység-szemponYear of Volunteering (2011) Brussels: 3 March tú megközelítés – amelyben az emberi 2009. COM(2009) 254 final, 2009/0072 (CNS) ht t p : / / w w w. c e v. b e / d at a / F i l e / EY V 2 0 1 1 _ erőforrások hasznosításának kérdése E C _ p r o p o s a l _ f o r _ C o u n c i l _ D e c i s i o n _ kerül előtérbe – megkülönbözteti a COM(2009)_254final.pdf foglalkoztatást, a nem fizetett, de társadalmilag hasznos tevékenységeket, 9) COM(2009) 254 final 7. oldal

a viszonossági kapcsolatokban értékesülő családi, szomszédsági munkákat, valamint a sport- és szabadidő tevékenységeket. Eszerint a felosztás (Perret-Roustang 1993) szerint az önkéntes munka a nem fizetett, de társadalmilag hasznos tevékenységek körébe tartozik. Stebbins (1996) arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkéntesség átalakulása a „komoly szórakozásból” foglalkozásszerű tevékenységgé egy nagyon finom változás, és igen nehéz meghúzni azt a határvonalat, amikor már a gazdasági tényezők játszanak szerepet az önkéntesség vállalásában.

A ’90-es évek végének – közösségi életet és lokális demokráciákat kutató – politológiai iskolája az önkéntesség társadalmi-szociális kapcsolatokban játszott szerepére hívta fel a figyelmet. Etzioni (2000:19) amellett érvelt, hogy az önkéntesség a „szolgáltatás tanulásának” egyik módja, amely az önkéntes számára is bizonyos haszonnal jár, úgy mint: a közösségi kapcsolatok vagy éppen a képzések. Putnam azóta már híressé vált könyvében (Putnam 2000) pedig azt hangsúlyozta, hogy önkéntesség több mint „valamit adni és kapni”, sőt egyenesen a társadalmi tőke és szolidaritás erősítésének egyik lehetséges „eszközét” látta benne.

Az ezredfordulótól kezdődően a szociológiai kutatások másik csoportja megkísérli az önkéntesség kritériumait több szempontból is lehatárolni, aminek célja, hogy az önkéntességet a maga immanens voltában ragadják meg. Így például: az önkéntességet tervezett segítésnek tekintik – megkülönböztetve azt az informális segítségnyújtástól –, hiszen az önkéntesek kinyilvánítják akaratukat, és elkötelezettségüket, hogy másokon segítsenek, amire a szabadidejükből áldoznak időt (Clary és munkatársai, 1998:1517). Továbbá, hangsúlyozzák annak önkéntes jellegét, azaz a személy belső indíttatásából, szabad akaratából végzi a tevékenységet – a nem kötelező elvet tehát esszenciális feltételnek tartják. A szűkebb értelmezés hívei úgy vélik, hogy az olyan típusú önkéntes munkák, amelyek mögé ösztönzők vannak beépítve (pl. a diákok számára leírt kreditpontok, vagy a börtönt kiváltó közhasznú munka, valamint a munkanélküliek

9

Önkéntesség

számára szervezett közösségi munkák), vitathatóan felelnek meg ennek a kritériumnak (Dekker 2003).

Az önkéntesség más személy vagy a társadalom hasznára irányuló cselekvés – azaz a tevékenység valamilyen közjószág előállítását szolgálja, bár köztudott, hogy az önkéntesség jelentős haszonnal jár az önkéntes személyére nézve is (Wilson 2000).10 Végezetül a szűkebb értelmezés jegyében, negyedik feltételként például Wilson (2000:216) azt is hozzáteszi, hogy az önkéntességnek szervezett keretek között kell folynia. Ez a definíciós kritérium főként makro jellegű önkéntesség-vizsgálatok mintáinak kialakításakor jár releváns következményekkel, azaz, hogy a személyek vagy a szervezetek, vagy mindkettő 10) A magyar önkéntes gyakorlatban sem igazán megvitatott kérdés ez a közjószág-kritérium. Bíró (2002) is felveti, hogy a saját csoportnak, illetve saját szervezetnek végzett munka mennyiben és miként tesz eleget ennek a feltételnek.

számára végzett önkéntes munkát tekintik-e a kutatás tárgyának.

Dr. Bartal Anna Mária PPKE BTK Szociológia Intézet – egyetemi docens bartal.anna_maria@btk.ppke.hu Irodalom 1. Clary, Gil.E – Snyder, Mark – Ridge, Robert – Stukas, Arthur – Copeland, John – Haugen, Julie – Miene, Peter (1998): Understanding and Assessing the Motivations of Volunteers: A Functional Approach. Journal of Personality and Social Psychology, 74., 6., 1516-1530.

2. Dekker, Paul – Halman, Loek (2003): Volunteering and Values. An Introduction. In Dekker, P.-Halman, L. (eds.): The Values of Volunteering. Cross-Cultural Perspectives.

New York: Kluwer Academic/ Plenum Publishers.1-17.

3. Etzioni, Amitai (2000): Third way to a good society. London: Demos 4. Offe, Claus – Heinze, Henrich (1990): Organisierte Eigenarbeit.

Das Modell Kooperationsring.

Frankfurt: Campus.

5. Perret, Bertrand – Roustang, Gérard (1993): L’économie contre la societé. Paris: Seuil.

6. Putnam, Robert (2000): Bowling alone. New York: Simon and Schuster 7. Stebbins, Robert (2000): Volunteering: A serious leisure perspective. Nonprofit and Voluntary Sector Quartely, 25. 211-224.

8. Wilensky, L. Harold (1981): Introduction. In.: Kramer, R. M. (ed.): Voluntary Agencies in the Welfare State. Berkeley–Los Angeles–London: University of California.

5–15.

9. Wilson, John (2000): Volunteering. Annual Review of Sociology, 26. 215-240.

Kaláka – volt, nincs, lesz?

A

kaláka fogalma ismerős számunkra, hagyományaink részeként tartjuk számon, valamilyen közös erővel elvégzett feladatot értünk alatta. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a kaláka: „Nagyobb munka (pl. házépítés) elvégzésére önkéntes segítőtársakból összeállt munkaközösség. Ebben végzett ingyenes munka.” Tájegységenként a kaláka szó mást és mást jelenthet, „amíg a kifejezés a Székelyföldön a mellérendeltségen alapuló kölcsönösséget jelöli, addig a Mezőségen egy ’felülről’ elrendelt, önkéntesen vállalt ingyenmunka neve. Még nyugatabbra, a Biharban egy táncalkalmat neveznek kalákának.” [Hajdú Farkas-Zoltán: Csíki Kaláka, 1993] A kaláka az önkéntesség, az egymásnak nyújtott segítség sajátos formája, ahol a munka ajándék. A keresztény magatartás szép példája is egyben, mely gyakorolja a „szeresd

felebarátodat, mint önmagadat” jézusi tanítást.

Hagyományosan kalákát egy faluközösségen belül olyan feladatok elvégzésére szerveztek, mely az egész közösség számára fontos volt, például utak, hidak, középületek építése; ugyanakkor családok is szerveztek kalákát olyan feladatok elvégzésére, amely meghaladta az illető család erejét vagy behatárolt időn belül el kellett végezni. Ilyen kalákák voltak a kaszáló, arató, házépítő, szapuló, fonó stb. kalákák.

Minden esetben önkéntes munkát jelentett a kalákában való részvétel, ahol a kalákát szervező család vagy közösségi tisztségviselő étellel, itallal is ellátta a kaláka résztvevőit. A család életét megsegítő kalákák sok esetben zenés mulatsággal értek véget.

Fontos közösségépítő szerepe volt a hagyományosan megszervezett kalákáknak, a kölcsönös segítségnyújtás

egy jól bevált formája volt. A családok által szervezett kalákák esetében a kalákában nyújtott segítséget pontosan számon tartották és illett a legközelebbi adandó alkalommal kérés nélkül visszasegíteni.

Napjaink modernizálódó világában az önkéntes segítségnyújtás ezen formája kezd elfeledetté válni, ha egy közösségnek vagy egy családnak segítségre van szüksége, azt szolgáltatások formájában megvásárolja. A közösségi feladatok elvégzésére szervezett kalákák egyre ritkábbak, néhány településen a családok szerveznek még kalákát.

A Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kaláka Mozgalom a hagyományainkra építve az önkéntesség és ajándékmunka ezen formáját gyakorolja 11 éve, bizonyos tekintetben megújítva a kaláka fogalmát. Hagyományos népi fürdők felújítására kerül sor egy-egy kaláka keretében, sajátos-

10

sága, hogy nemcsak az adott település lakói vesznek részt a kalákában, hanem messziről érkezett szakemberek is. Itt már nemcsak a munka ajándék, hanem sajátos tudások cseréjére is sor kerül. A messziről érkezettek megismerik az adott közösséget, hagyományait, mesterségbeli tudását, ugyanakkor a helybéliek rendelkezésére bocsátják más tájegységeken megszerzett szakmai tudásukat. Egyegy ilyen kaláka nemzetközi tudásátadó fórummá is alakul, melyet az esti előadások kiemelten segítenek.

Közösségépítő ereje abban rejlik ezen kalákáknak, hogy a közösség újra ráébred sajátos tudásainak értékére, a település apraja-nagyja hozzájárul a közösség számára fontos objektum létesüléséhez és minden alkalommal megtapasztalják a közösen végzett munka örömét és erejét.

A Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kaláka Mozgalom keretében a Sószorosi Kalákára idén június 29.

– július 9. között került sor Parajdon.

Sajátos kihívást jelentett, hogy a kaláka helyszíne magánterület és természetvédelmi terület egyben; a helyi közösség és önkormányzat, a tulajdonos és a természetvédelmi gondnokság együttműködésére volt szükség, hogy a kaláka megvalósuljon.

A Korond-pataka által kettéhasított Sóhegy szorosában iszapszemek képződtek, melyet a helyiek régóta gyógyulásra használnak. Az Európa legnagyobb sóhegyének tetején kialakult gyógyhelyet nyáron, jó időben naponta 200-400 turista látogatja.

A feladat a Sószorosban létesítendő Tanösvény részeként a hely tanulásra, üdülésre, gyógyulásra alkalmassá tétele volt.

civil fórum

Közös összefogással a Sószorosban, a Tekeres partján található sós iszapszemek környezetének rendbetételére került sor, megépült a Sószeg gyógyforrásának forrásháza, egy öltöző, egy árnyékszék, lemosó medencék, támfalak, lépcsők, utak és kertek.

A feredő használatának helyes módját hagyományos bútorfestő technikával készült táblák mutatják be. Örömmel, sok vidámsággal ötvözött ajándékmunkára került sor, melyet a helybéliek összefogása, odafigyelése tett lehetővé mindannyiunk számára. Szívünkhöz nőtt és nehezen búcsuztunk a Sószorostól, ismerősként, kissé parajdiaknak érezve magunkat térünk majd vissza.

A Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kaláka Mozgalom jó példa

arra, hogy a hagyományos kaláka régi-új formában újjászülethet, továbbra is sajátos közösségi értékeket szolgálva. Bízunk benne, hogy az élet más területein is újra megszervezik a kalákákat, segítve a családok és közösségek életét.

Sánduly Edit Sószorosi Kaláka – főszervező sandulyedit@yahoo.com Irodalomjegyzék: Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992 Hajdú Farkas-Zoltán: Csíki Kaláka, Krónika Könyvek, Pro-Print Rt., Csíkszereda, 1993

11

Önkéntesség

Kaszap Sára vagyok, Magyarországon, Szombathelyen élek.

Harmincöt év munka után már nem vagyok aktív – ezt itt prémium éveknek nevezik, a nyugdíj előtt. Művészeti, kulturális programok szervezésével foglalkoztam, mindeközben nagyon sok érdekes és különleges akcióról hallottam, amelyekhez soha nem lehetett közvetlenül közöm, mert a sűrű munkarend ezt nem tette lehetővé. Amióta nem mások osztják be az időmet, nagy örömöt lelek abban, hogy ezeket a kedvenc területeket megtapasztaljam, megismerjem és gyakoroljam.

Gyermekkorom óta vonzódom a természeti kincsekhez – vizek, sziklák, barlangok –, talán ezért is első helyen a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka szerepel. Itt a természet ajándékát építjük tovább, éppen csak annyira, hogy könnyen hozzáférhető, bárki számára elérhető legyen a forrás, a gyógyvíz vagy a sós iszap. Közben ismerkedünk a hellyel, a tájjal és az emberekkel, és pár nap alatt mi magunk is belesimulunk abba a világba.

Ez a legnagyobb ajándék, az önkéntesség számomra itt nyer értelmet: otthon lenni abban a közösségben.

Innen nézve az önkéntesség szó nem is értelmezhető, mert nem ez a lényeg, hanem az együttműködés, az összehangolódás, a megismerés.

A kalákában olyan munkát végzek, amit magam sem igazán tudok, ott tanulom, folyamatosan. De kíváncsi vagyok arra, hogy mások hogyan haladnak ebben a tanulásban, mi kerül ki a kezük alól? Ahogy követem őket, viszem magamat is előre, és a végén boldogan állunk körül néhány négyzetméternyi területet, mert olyan üzenetet hordoz, amely a munkánk által adatott.

Medencék, öltöző, forrásház, táblák és a feliratok, amelyeken át segítjük megszólalni a hely szellemét.

Az önkéntesség végső értelme ez lehet: meghallani a hívást, megtalálni az utat, tudni együtt cselekedni – ezen a munkán mindig van áldás.

Önkéntes nők az Erdélyi Unitárius Egyházban Elődeink

A nyugati kereszténység korán felismerte, hogy az egyén hitélete nem merülhet ki csupán a buzgó imádkozásban, hanem szükség van arra, hogy a hívő ember a mindennapi életben cselekedetekben is bizonyítsa Isten és felebarát iránti szeretetét, és ezáltal hitelesítse keresztény mivoltát. Intézményes formában először a szerzetesrendek lakói, a szerzetesek és az apácák tették ezt gyakorlattá. A Szent Benedek-rend ismert jelszava: Ora et labora. (Imádkozz és dolgozz).

Sok időnek kellett eltelnie ameddig a nők nemcsak apácákként, ápoló nővérekként önként szolgálhatták embertársaikat, egyházukat, hanem önálló nőszervezetekbe tömörülve maguk határozhatták meg céljaikat és kiharcolták helyüket a patriarchá-

lis társadalomban. A XIX. században a hagyományos életformákat az ipari forradalom bontotta meg, amikor a termelő műhelyek egyre több olcsó női munkaerőt alkalmaztak. Ezzel egyidőben elkezdődött a nők küzdelme jogaikért, a tanulási lehetőségért, egyenjogúságért a férfiakkal, a nők öntudatra ébredésének és emancipációjának folyamata.

Ezek a folyamatok hatással voltak az Unitárius Egyházra is. A XIX. század végén, a XX. század elején a Dávid Ferenc Egyletben megnőtt az unitárius nők szerepe. Innen indult el az unitárius nőmozgalom és vezetett az út az 1910. évi eseményhez, amikor egy nemzetközi kongresszuson megalakult az Angol, Amerikai és Magyar Unitárius Nők Szövetsége és ezzel egyidőben a Dávid Ferenc Egy-

let keretén belül az Unitárius Nőszövetség. Erről az eseményről emlékeztünk meg 2010. októberében a 100. éves emlékünnepségen.

A Dávid Ferenc Egylet kerete idővel szűknek bizonyult és hosszas, kitartó küzdelem után 1933-ban az Unitárius Nőszövetség kivívta önálló szervezetté válását. Az 1933-1948 közötti időszak nagyon gazdag, főként szociális, karitatív és kulturális tevékenységekben, így méltán nevezhetjük fénykornak.

Az Unitárius Egyház egyháztársadalmi szervezete, az Unitárius Nőszövetség áldásos, önként vállalt tevékenységének a II. világháború utáni rendszerváltás vetett véget, mely az 1948-ban bekövetkezett betiltáshoz vezetett. A kommunizmus idején az egyházakat beszorították

12

civil fórum

a templomok falai közé, egyleteiket megszűntették.

Ezek vagyunk mi

fontosabb tevékenységük az önkéntességen alapuló közösségépítés, az egyházszolgálat, az egymásra figyelés, a segítségnyújtás marad.

Az 1989 decemberében bekövetkezett változások új távlatokat nyitot1990-től sok helyen beindult a tak a romániai emberek életében. Re- nőszövetségi munka, így időszerűvé ménykedve indultunk az új korszak vált az országos nőszövetség életre elé. A hívó szó megjelenése egyszer- keltése. Megkezdődött a nőszövetsére ébresztette fel a remények mellett gek évi egyszeri találkozóinak a sora, a felelősségtudat, az önszerveződés amelyet minden évben mindig másszükségességét mindazokban, akik- más helyen tartunk. 1992-ben Kolozsnek még voltak a régi polgári és egy- váron megalakult az Unitárius Nők házi szervezetekről ismeretei, tapasz- Országos Szövetsége, az UNOSZ, talatai. A kezdeti lelkes beindulás amelyet 1997-ben törvényesen bejeután lassan rá kellett ébredni, hogy gyeztek, mint nonprofit civil szerveaz eltelt utóbbi 50 év – a kommunista zetet. Mivel a helyi nőszövetségek időszak – nagy változásokat hozott száma megnövekedett, szükségessé az emberek gondolkovált a közbeeső szerdásmódjában, a hitéletvezet, az egyházköAhol rátermett, jó ben, az egyházhoz való rök szintjén működő szervező, lelkes viszonyában. Felnőtt köri nőszövetségek több generáció vallásmegszervezése. Erre tiszteletes asszony oktatás nélkül, hiány1998–2001 között keállt a nőszövetség zott belőlük a közösrült sor. Ezzel az uniélére, vállalta ezt ségi élet iránti igény, a tárius nőszövetség a szerepet, ma is felelősségérzet a közösszervezeti felépítése azok működnek álség tagjaival szemben, teljes mértékben köaz önkéntes munka, az veti az Erdélyi Unitálandó jelleggel és adakozás fogalma. 1989 rius Egyház szervezea legötletesebben. után hirtelen megválti felépítését. toztak a körülmények, sokan magánvállalkozásba kezdtek, A nőszövetségi munka legnaamely minden idejüket lefoglalta, gyobb része a helyi nőszövetségekmások külföldön kerestek jövedel- ben zajlik, legtöbb helyen, főként mezőbb munkalehetőséget, a fiata- a falvakban, ősztől tavaszig, alkallok és középkorúak a tanulás vagy a mazkodva a mezőgazdasági munkarrierépítés újabb lehetőségeit igye- kák ciklusához, összesen mintegy keztek maximálisan kihasználni, nem 90 tagszervezetben. Ez a tevékenymaradt idejük vagy nem is találták ség nagyon változatos képet mutat, vonzónak az önkéntes nőszövetségi amint az évi beszámolókból kitűnik munkát. Így rendre a legtöbb helyen és a szervezők ötletességétől, idő- és a nyugdíjas korosztály maradt a nő- munkaráfordításától függ. A leggyaszövetség aktív magja. Meg kell em- koribb tevékenységek: rendszeres lítenem a tiszteletes asszonyok fontos összejövetelek előadók meghívásászerepét, főként a helyi nőszövetsé- val, közös kézimunkázás, közmunkágek működtetésében. Ahol rátermett, zás, vendégek fogadása, ellátása, évjó szervező, lelkes tiszteletes asszony fordulók megünnepelése, karácsonyi állt a nőszövetség élére, vállalta ezt a csomagok készítése, farsangi mulatszerepet, ma is azok működnek állan- ság szervezése, öregek vasárnapja, a dó jelleggel és a legötletesebben. Mi- női világimanap megtartása, a lókodi vel sem a helyi nőszövetségek, sem az öregotthon meglátogatása, kiránduországos nem rendelkeznek komoly lások szervezése, szeretetvendégséanyagi háttérrel és tagjai jórészt nem gek, testvérgyülekezeti kapcsolatok járatosak az új kor gazdasági életé- ápolása, a helyi hagyományok felelenek útvesztőiben, így jövedelemhozó venítése és megőrzése, az egyházközgazdasági vállalkozásba nem kezd- ségi életben való aktív részvétel. hetnek (próbálkozás volt az UNOSZ A köri nőszövetségek tevékenyrészéről létrehozott Unifolk Kft., de a sége rendszerint alkalmi munkaérfenti okok miatt el kellett adni), leg- tekezletekből és az évi közgyűlésből

áll. A közgyűléseket rendszeresen minden körben megtartják. Ezek menete nagyjából megegyezik az UNOSZ közgyűlésével. A kör helyi nőszövetségei előterjesztik évi tevékenységi beszámolóikat. A hangulat családias, hiszen a legtöbben jól ismerik egymást.

Az UNOSZ szervezeti életének legkiemelkedőbb eseménye az évi közgyűlés, amelyet konferencia követ. A kialakult gyakorlat szerint a program három részből áll. Az első a közgyűlés, amely ünnepi mozzanatokkal veszi kezdetét: a helyi nőszövetségek képviselői bevonulnak a zászlóikkal, miközben énekeljük az unitárius indulót. Az elnök rövid imája után üdvözletek hangzanak el a meghívott egyházi vezetők, vendégek részéről. Ezután kerül sor a vándorabrosz átadására, az új nőszövetségi zászlók felszentelésére. A közgyűlésen beszámoló hangzik el az UNOSZ központi tevékenységéről az elnök részéről és összefoglaló a helyi és köri nőszövetségek tevékenységéről az UNOSZ-titkár részéről. Ezután meghallgatjuk a pénzügyi ellenőri jelentést. A jelentések megjelennek nyomtatásban a közgyűlésfüzetben.

Három évente a vezetőségben tisztújításra kerül sor minden szinten.

Szünet után a második rész az ünnepi istentisztelet, amelyen a szószéki szolgálatot az erre felkért lelkésznő végzi. Az istentisztelet keretén belül a helyiek rövid műsort mutatnak be.

A harmadik rész a konferencia, amelyen egy felkért személy tart előadást olyan témáról, ami nekünk szól, ismereteinket bővíti, elkötelezettségünket erősíti, vitaindító, gondolatébresztő.

Az elhangzott témával kapcsolatban plénumban, kiscsoportokban vagy cédulákon lehet véleményt nyilvánítani.

Az eseményen általában 250-300 személy vesz részt. A visszajelzések azt mutatják, hogy a küldöttek számára lelki feltöltődést, megerősödést jelent a részvétel ezen a lélekemelő ünnepi rendezvényen.

Az UNOSZ és tagszervezetei tekintélyét növeli és összetartozási érzését hirdetik a választott jelképek: a vándorabrosz, a helyi nőszövetségek zászlói, az UNOSZ logója.

A vándorabrosz mondanivalója:

13

Önkéntesség

egység a sokszínűségben. Ez egy 97 egyenlő nagyságú, hímzett háromszögből álló hatalmas kézimunka, amelyet az egyes nőszövetségek készítettek. A konferenciát rendező nőszövetség veszi át, és egy évig őrzi.

Az átadás-átvételt megható szavak kísérik. Egyes körök is készítettek saját köri vándorabroszt. A helyi nőszövetségek megalkották a maguk egyéni elképzelésű zászlóit. Az UNOSZ sokatmondó logója zászlónkat ékesíti. Mindezek a jelképek a lelkületünk kivetítése, önmeghatározásunk külső jegyei.

Az UNOSZ-nak van saját sajtóorgánuma, a Nők Világa 48 oldalas füzet, amely évente négy alkalommal jelenik meg. A lapot nők írják, szerkesztik, terjesztik önkéntes munkával. Tavaly ünnepeltük a lap első megjelenésének a 10. évfordulóját ünnepi számmal és megújult, korszerű kivitelezéssel.

Szociális munka

Nőszövetségünk egyik fő feladatának tartja a rászorulók, elsősorban az idősek, betegek támogatását, anyagi segítés, valamint lelki gondozás formájában. Erre van a legnagyobb szükség. Ezt a helyi szervezetek oldják meg lehetőségeik szerint.

Mivel az anyagi alapjaik szűkösek, a nyújtott segítség alkalmi, például karácsonyi élelemcsomagok időseknek, édességek a gyermekeknek, használt ruhák kiosztása, de ennél is fontosabb a törődés: a betegek rendszeres meglátogatása, az idősek köszöntése, az idősek/szépkorúak vasárnapja, a bajba jutottak megsegítése, stb. Az összefogás szép példáját tapasztalhattuk a 2005. évi, Nyikó menti nagy árvíz utáni segítségnyújtás megszervezésében.

Az is szociális gondozás – mint pl.

Kolozsváron –, ha az idősek hetente kétszer-háromszor összegyűlnek a kézimunkakörben, rongyot vágnak, rongyszőnyeget szőnek, együtt van-

nak, elbeszélgetnek, számon tartják egymást, a termékek értékesítéséből szociális segélyeket osztanak. Nem beszélhetünk szakmai szociális munkáról, de beszélhetünk embertársainkra való odafigyelésről a szeretet jegyében, ami keresztényi kötelességünk.

ben alakultak erre szakosodott szervezetek, mint pl. a Diakónia, amely házigondozással foglalkozik.

Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy pénzalapok és munkaerő hiányában, csupán idős önkéntesekkel sem az UNOSZ, sem a tagszervezetei nem tudnak szakszerű szociális Minden évben az UNOSZ évi köz- munkát felvállalni. Az egyházunk gyűlésén összeállítjuk a Lókodi Kiss által létrehozott Gondviselés Segélyszervezet tűzte ki feRozália Ökumenikus ladatul a hiány pótÖregotthon látogatási Munkánk legnalását, a szakszerű szoprogramját egy évre. ciális gondozás megEnnek alapján minden gyobb eredménye szervezését. Addig és hónapban legalább a kisközösségek azután is a nőszövetegy nőszövetség megösszetartása, a ségek feladata marad látogatja az otthon gyülekezetépítés, az emberközeli léleklakóit, jelentős menyhitünk megélése ápolás a kisközössényiségű élelmet, tergekben, a keresztényi mékeket, pénzt adoa mindennapokszeretet gyakorlása, mányoznak az otthon ban, az egymásra mindez önkéntes alalakóinak ellátására, kis figyelés, segítés, a pon. Hisszük, hogy műsorral köszöntik őfelebaráti szeretet erre szükség van és ket, személyre szóés az önkéntesség ez a szeretetszolgálat ló figyelmességekkel nem lebecsülendő! kedveskednek és elbegyakorlása.

Minden hiányosszélgetnek az idősekságunk ellenére vakel. gyunk és teszünk, ha nem is nagy és Történtek lépések a szociális látványos dolgokat. Nem időszakos, munka átfogóbb megszervezésére is. divatos projektekben gondolkodunk, Ennek érdekében az UNOSZ szük- és utána, ha nem jön a pénz, akkor ségesnek tartotta egy részletes hely- felbomlunk, mint egyes szervezetek, zetfelmérés elkészítését a magyar hanem megmaradunk egyházunk lakosság körében ökumenikus ösz- szolgálatában. Szerintem munkánk szefogással. Erre próbálkozás indult legnagyobb eredménye a kisközösséKolozsváron 1995-ben az RMDSZ gek összetartása, a gyülekezetépítés, és az egyetem szociológiai karának hitünk megélése a mindennapokban, munkatársaival. Közben az unitári- az egymásra figyelés, segítés, a feleus, református, katolikus nőszövet- baráti szeretet és az önkéntesség gyaségek tagjai, a Caritas munkatársai, korlása, Pál apostol szavaival: „Isten valamint az egyetemisták egy cso- munkatársai vagyunk, Isten szántóportja megkezdte a családok meg- földje”. látogatását, az adatlapok kitöltését.

Sajnos, az összefogás nem működött, elakadt, és végül a munka leállt. Túl Asztalos Klára nagy feladatnak bizonyult. Rá kellett jönnünk, hogy egy ilyen nagyUnitárius Nők városban inkább mindenki a maga Országos Szövetsége – elnök berkeiben segíti a rászorultjait. Közklariasz@yahoo.com

14

civil fórum

Az idősek önkéntessége mint lehetőség

G

azdasági területen dolgoztam, nem vagyok semmilyen különleges tudomány birtokában. Egyszerűen 55 év fölötti nyugdíjas vagyok. Ilyen minőségben voltam tagja egy tízfős romániai csoportnak, amelyet a kolozsvári Pro Vobis Alapítvány szervezett. A csoport részt vett egy római tanulmányúton, majd ugyancsak a csoport képviseletében jelen voltam az európai pályázat brüsszeli zárókonferenciáján. Egyébként a projekt részeként több keleti ország küldöttsége tanulmányozta valamely más országban az önkéntességet. Az alábbiakban tapasztalataimat és véleményemet osztom meg az olvasókkal.

törvényeit. Ha ezt tesszük, hát senkit nem okolhatunk bajainkért, csak önmagunkat. Úgyhogy sok tekintetben meg kell tanulnunk élni, hogy olyan erőkre tehessünk szert, amelyek ellensúlyozzák hétköznapjaink rohanását, kapkodását és felületességét.

Ilyenek lehetnek bármilyen szellemifizikai elfoglaltság, de szeretetképességünk elsivárosodása ellen hatékonyak a pozitív emberi kapcsolatok is.

Ha életünket nem vagyunk képesek tartalommal megtölteni, amikor már nem tudunk mit kezdeni magunkkal, akkor a semmi, a tehetetlenség uralja azt. És lassan kiábrándult, mogorva, mindennel elégedetlen emberek leszünk. A nem akarás és a reményvesztettség meszesít el bennünket koTetszik, nem tetszik, öregszünk rábban, mint ahogy az elkerülhetetlen Az öregedésről olvasottak alapján volna. Aki önmagát feladja, amikor néhány önkéntességgel összefüggő még működnek a testi-lelki kölcsönéletbölcsesség fogalmazódott meg hatások, azt az élet is feladja. bennem, amelyeket közmondásként Az öregség igazi értéke a felszaismerünk és jórészt magam is megta- badultság, a kényszer mellőzése. pasztaltam életem során.

Fritz Riemann szerint nem az a fontos, Abból, amit régen hogy valami jelentőset sorsnak neveztek, ma alkossunk, sőt inkább Tudatosítani kell már sok függ tőlünk. csak olyat, ami nagyon önmagunkban, Így, természetesen feleörömteli lehet, mert célhogy teljes mérlősségünk is nagyobb. talan. Nem kell nagyot A tétlen sorselfogadás alkossunk semmilyen tetékben felelősek idegen a mai dinamirületen, hanem csakis az vagyunk öregkokus kor számára, még kell, hogy feltöltődjünk, runk méltóságáért az öregedés időszakákifejezhessük önmagunvagy méltatlansában is, mivel életünk kat, felfedezzük az elhagáért. még ebben a szakaszányagolt belső világot. ban is formálható, bár Mindent egybevetve természetesen vannak azért a 100 évvel ezfolyamatok, amelyekbe bele kell tö- előtti 40 éves életkorhoz képest ma rődnünk, mert hozzátartozik a ko- átlagban 67 évet élünk és tovább nő rosodáshoz. Tudatosítani kell ön- az átlagéletkor. De nemcsak tovább magunkban, hogy teljes mértékben élünk, hanem később is érezzük mafelelősek vagyunk öregkorunk méltó- gunkat öregnek. ságáért vagy méltatlanságáért. SzerinMi vagyunk a múlt, mi vagyunk tem életünk egyik alapvető kérdése, az emlékezet. Ne múljunk el, amíg hogy jól akarunk-e élni, vagy szépen. nem adtuk át élettapasztalatainkat, Nyugdíjasként nem sokat léphetünk a hogy utódaink ne kövessék el ugyanjól irányába, így marad számunkra az azt a hibát, mint mi. Sokan, nagyon egyetlen választási lehetőség: szépen sokan önmaguk gondolatain megöreélni. Ha ezt nem tesszük meg, eleve gednek. Mert félnek a végtől, az elcsalódásra ítéltük önmagunkat. A pusztulástól, vagyis valójában félnek sors nem kegyetlen hozzánk, hanem az élettől. Pedig a magas életkor nem egyszerűen önmagunkat taszítjuk az évek röpülését, hanem a bölcsesnyomorúságba, amikor megszegjük ség hajnalát jelenti. Fritz Riemann

írja: a világ sohasem marad ugyanolyan, mint volt, ámde mégiscsak sok minden akad az emberi életben, ami mindnyájunkat érint, amelyek a nemzedékek minden különbözősége ellenére is újra meg újra kialakulnak, mivel ezek létünk általános velejárói. Éppen ezt a változatlan érvényűt és lényegit képesek az öregek távlatból, oldottabban, időtlenebbül látni, mert kevésbé befolyásolja őket a jelen. Így képviselheti az érett kor a közösségben azt, ami korfölötti, ami átfénylik minden különbségen és korhozkötöttségen. Gabriel García Marquez író szerint: „Bebizonyítanám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt hiszik, hogy öregként már nem szerethetnek, ugyanis nem tudják, hogy megöregedtek, mert megszűntek szeretni.”

A boldogság keresése

Emberi életünkkel kapcsolatban minduntalan felmerül a boldogság kérdése, hiszen egész életünkben mindnyájan ezt keressük. Miben rejlik hát a boldogság? A boldogság valójában érzelmi élmény, amely csak pillanatokra adatik meg nekünk. Talán ezért igyekszünk, hogy anyagiak birtoklásával úgymond megnyújtsuk a boldogság érzetét, miközben tudjuk, hogy ez értelmetlen, hiszen semmit nem vihetünk magunkkal a végtelen útra. Viszont hogyha harmóniát keresünk – önmagunkkal, elveinkkel –, hogyha belső békét akarunk, alázattal közeledünk embertársainkhoz, akkor megtalálhatjuk a boldogságot.

Nemrégiben, egy idős hölgy megajándékozta családomat egy apró figyelmességgel. Zavarban voltunk, mivel nem éreztük magunkat jogosultnak, de megsérteni sem akartuk az adakozót, aki így indokolta cselekedetét: Csak addig éljek, amíg adni tudok. Magam is megtapasztalhattam, hogy adni jobb, mint kapni. Az ember lelke mélyén szunnyad a vágy arra, hogy embertársaival egyetértésben, megfelelően együttműködve éljen. Mert az életben úgy méltányos, hogy az emberek ne mindig csak kapni akarjanak, hanem adni is tudjanak.

15

Önkéntesség

Boldogságkereső utunkon az önmegvalósítás mellett a szeretetképesség lehet másik úticélunk. Azonban olyan válságos korban, mint a miénk, hitünk megrendül ezekben az értékekben és fenyegetettségünk élesen önző hajlamokat gerjeszt, így a felebaráti szeretet helyébe az önszeretet lép. Szinte magától értetődőnek tűnik, hogy boldogságunkat örömbenélvezetben keressük, birtoklásban lássuk. Minden nap többet akarunk és mindig többet, mint amennyire igazából szükségünk lenne. Pedig nem az a boldog, akinek sok van, mert az mindig többet akar és a nagy akarásban elveszíti az örömet. Minden bizonnyal sokkal inkább az a boldog, aki hálás a meglévőért.

Az önkéntességről

Gyerekkori emlékeimben úgy él a falu, hogy az emberek mindenkor készek voltak egymás megsegítésére, mert tudatában voltak annak, hogy sok mindent csak közösen tudnak megvédeni, nagy munkákat kalákában tudnak elvégezni. Ez a fajta együttműködés a becsületesség és a józan paraszti ész próbája is volt, hiszen legalább olyan mértékben kellett adni, mint ahogyan kaptak és segíteni kellett, ha nem akarták saját magukat kiközösíteni. Ez az állapot megváltozott, a kölcsönös segítségadás hagyományos formái nem működnek, pedig hiszem, hogy az emberek ma is jobbak, mint ahogy a mindennapokban megnyilvánulnak. Hiszem, hogy érzelmekben sem vagyunk szegények, csak a kialakult mai szokásoknak akarunk megfelelni. Mivel a növekvő anyagiasság miatt az emberiség önzővé vált, vagy legalábbis annak mutatkozik, ki kellett hát találni az együttműködés új modelljeit. Sok, örömet adó tevékenység lehetséges ma is, ami nem pénz kérdése. A mindent pénzben mérők szemében a szeretet naivság, a szeretet gyávaság, a szeretet életképtelenséget jelent. A világban a jó és a rossz úgy uralkodik, akár a sötétség és a fény kettőssége. A szeretet pazarló érzését sok embertársunknak átadhatjuk, ha nem akarunk magányosak lenni, megszépíthetjük a világot, azt a hitet élesztjük újra, hogy az élet szép, legalábbis kibírható. Ha szeretjük az embereket, akkor ők is szeretni fognak minket, ahogy Paolo Coelho fogalmazott: „Az

életnek csak akkor van értelme, ha van kivel tunk. Előbb-utóbb visszaszáll reánk megosztani az érzéseket.” mindaz, amit másokkal kapcsolatban Másként élhetnénk, ha ráébred- érzünk, gondolunk, cselekszünk. nénk egymásrautaltságunkra, ha végMa már gyakran nem érezzük telen tiszteletet és elismerést éreznénk magunkat fölöslegesnek, mert idős embertársaink iránt. Része akarnánk korban is hasznosíthatjuk magunlenni egy ügy köré szerveződött kö- kat. Főként az embertársi segítésben zösségnek. Nem hadakozni kell a vi- nyílnak nagy lehetőségek. Mindenlággal, hanem dolgozni, ami teremti képpen jobb, ha mi segíthetünk mábennünk az életet, nem elpusztítja. sokon, minthogy mások segítségére Olyat kell olvasni, olyat kell hallgat- várjunk. Sok idős embernek elég egy ni, olyan személyekkel kell társalogni, apró feladat, hogy a halál kapujából akik növelik bennünk az életkedvet. is visszajöjjön, csak mert még szükA közösségi lét baség van rá. Sajnos még rátságokat teremt. A ma is gyakori, hogy Magam is megbarátságot akarni kell, jó képességű emberek tapasztalhattam, nem elég várni rá. És keenergiája parlagon heresni is kell, amíg megver, hogy a társadahogy adni jobb, találjuk. Nagy szüklom nem tudja méltámint kapni. Az ség van arra, hogy az nyolni és hasznosítani ember lelke méidősek tapasztalataika nyugdíjas tudását és lyén szunnyad a kal, idejükkel és erőfeélettapasztalatát, mert vágy arra, hogy szítéseikkel támogasáltalában lebecsüljük sák a haladást önkéntes a képességet és a készembertársaival társadalmi munkájukséget. Életünk harmaegyetértésben, kal, elsősorban helyi dik szakaszában egymegfelelően közösségeikben. Nehere nagyobb az igéegyüttműködzen élünk, de a bölcs nyünk a szeretetre, ve éljen. Mert ember ilyenkor is, a az együttérző gonrosszban is olykor megdoskodásra. Így még az életben úgy találja a jót, amely renagyobb mértékben méltányos, hogy ményt adhat. tűnik természetesnek, az emberek ne Az erkölcs igen fonhogy önkéntesen semindig csak kapni tos minden történelmi gítsünk embertársunakarjanak, hanem időben, így ma is. Imkon, hiszen egyszer már nélkülözhetetlen az magunk is rászorulhaadni is tudjanak. az erkölcs, amelynek tunk a mások emberi nincsenek természegondoskodására. tünkkel ellentétes igényei, de amely Még túl sokan vannak, akik nem felelőssé tesz önmagunkért. akarják észrevenni, hogy a kulturált Bár ezekkel többnyire egyetér- ember nem feltétlenül csak ellenszoltünk, mégis szomorúan tapasztaljuk, gáltatás fejében végez munkát. Az önhogy nálunk ma még csekély mér- kéntesség a szeretet gyakorlati megtékben népszerű az önkéntesség és a nyilvánulása. Amikor szeretünk, nem társadalmi felelősségvállalás, illetve valami új dolgot tanulunk, hanem többnyire a bajba jutottak körül ala- megtaláljuk újra, amit elvesztettünk. kul ki, amikor valódi önkéntesség alapján, önsegélyző módon működik.

Embertársainknak kizárólag sze- Hogyan is kezelik Rómában retettel tartozunk. Úgy gondolkodjunk az idősek önkéntességét?

Az öregség nem teher, hanem érfelebarátainkról, ahogyan szeretnénk, ha ők mirólunk gondolkodnának. ték. Ezt hiszik, ezt vallják, ezt érzik a Olyan érzéseket tápláljunk magunk- rómaiak. Mi is ezt éreztük, amíg közban róluk, amilyeneket szeretnénk, ha tük voltunk. Meg azt is érzékeltük, ők mirólunk gondolnának. Úgy bán- hogy az önkéntes meggyőződése is, junk felebarátainkkal, ahogyan sze- hogy hasznos munkát végezhet. Tapasztalhattuk, hogy az önkéntesek retnénk, ha ők bánnának mivelünk.

Adott az önkéntesség lehetősége. egyszerű és kevés, nem megterhelő Önkéntesként jót cselekedhetünk má- feladatokat kapnak, amelyek elvégsokkal, és akkor hasonlóra számítha- zése öröm.

16

civil fórum A 3,5 millió lakosú Romában 600 pénzért alkalmazott ügyvédi irodák ezer nyugdíjas él. Előrejelzések sze- végezhetik. Ezeket a pereket viszont rint 2025-ben a 60 éven felüliek orszá- etikai okokból nem vállalják. gos szinten is a lakosság 30%-át teszik Rómában láthattuk, hogy miként majd ki. Előrelátó módon megoldáso- segítenek az idős emberek gondjain, kat keresnek a növekvő időslétszám sokszor egyszerűen egymásra figyelmegfelelő fogadására. A főváros a ve. Mindenekelőtt nagymértékben lehetségest váltotta valóra, amikor is enyhítik a magányt. Az egészségeaz állam az öregedő, idős vagy beteg sebbek, a mozgékonyabbak a gyenemberek nem is kevésbe kerülő gon- gébbeket lakásaikban keresik fel, dozásának terhét vállalta át és önkén- elvégeznek szükséges munkákat, tesek segítségével megoldotta. Így ez abban a reményben, hogy az utánuk kevesebbe is kerül az államnak, mint jövők ugyanazt teszik majd velük. az ilyen ellátás hiánya miatti károk Ingyenes telefonvonalak működnek, fedezése. Valós együttamelyeket magányos működés létezik más emberek tárcsáznak, Sajnos még ma is civil szervezetekkel a a vonal másik végén a gyakori, hogy jó cél érdekében. Az önbeszélőpartner pedig kéntesek túlnyomó réegy-egy önkéntes, akiképességű embesze felnőtt vagy idős, nek a hívó elmondhatrek energiája para tevékeny önkéntesek ja búját-baját, akivel lagon hever, hogy nem csupán a nyugdíbarátként cseveghet. a társadalom nem jasok köréből valók, hiÁltalában nyitottak a tudja méltányolni szen 52%-uk alkalmanyugdíjasok közötti zott. A municipalitás kapcsolatokra. Például és hasznosítani a olyan alapítványokat van, akit egy kertésznyugdíjas tudását hozott létre és pénzel, kedést kedvelővel hozés élettapasztaamelyek segítik a megnak kapcsolatba, olyanlatát, mert általáalakulandó civil szernal, akinek a takaríban lebecsüljük a vezeteket, felkészítik tás a mániája. Mások a szervezetek vezetőmozgásképtelenek felképességet és a it, kisebb szervezetek ügyeletét vállalják hétkészséget. könyvelését vezetik. végén vagy szabadság Rómában 450 iskoidején, hogy hozzátarla van, amelyeknél az iskolai belépte- tozóik nyugodtan pihenhessenek. Tertésben 2000 önkéntes tevékenykedik. mészetesen becsületes emberek kerülNem mint öregek vannak jelen, ha- hetnek be ebbe a hálózatba, akikért a nem mintha valahányan a gyerekek civil szervezet erkölcsi felelősséget nagyszülei lennének, akik szeretik vállal. az unokákat. A tanulók is nagyszüSokan tevékenykednek kulturálőként tisztelik őket. Amíg a nyugdí- lis területen, például múzeumi tejasok ezt teszik, nem mennek orvos- remőrök munkáját segítik, náluknál hoz, kevesebbet fizetnek gyógyszerre idősebbeket sétáltatnak, vagy egyés kevesebbe kerül a társadalomnak szerűen társalognak, kávéznak, beis. Az iskolai beléptetésben tevékeny- szélgetnek velük. kedők életbiztosítását és szállítását A szakmai oktatást ismerő tenni feladatuk teljesítése idejére a város akarók fogyatékosok oktatásában alfizeti. Sok-sok lelki beteg számára kalmazottak mellett önkénteskednek. bizonyul gyógyító segítségnek az Egy ilyen, egyszerű munkafázisokat úgynevezett foglalkozásterápia, mint begyakoroltató speciális oktatási ina festés, zenélés, barkácsolás, mivel tézményben a fogyatékos addig járközben az alkotni tudás élményében hat, amíg valamit megtanul. Utána részesülnek. Olyan elégedettség és rendes munkahelyet szereznek száboldog érzés kaphat így utat benső- mára, ahova addig kísérik el a lakjükbe, amely a derűvel határos. helyéről, amíg önállóan is képes lesz Közel 500 jogász jogi tanácsokat közlekedni, vagyis igazából felkészíad a bajba jutottaknak, abban adnak tik és átadják a való életnek. tanácsokat, hogy érdemes-e a sok Egy vidéki kis település önkéntes pénzt felemésztő perbe belevágni, szervezetének saját mikrobuszán önvan-e remény igazságuk elérésében. kéntes sofőrök dolgoznak. Egy ilyen A gyakorlati jogvédelmet már csak mikrobuszban szállítottak el egy lába-

dozó beteget egy más településre, az orvoshoz, természetesen díjtalanul. Mi is mindenhová elkísértük. A lábadozónak egyébként jóval 600 euró fölött volt a nyugdíja, ami hazai viszonylatban több mint 2500 lejnek felel meg.

Eszembe jutott, hogy a közelmúltban szülőfalumban kerestem egy fafaragót. Csak az édesanyja volt otthon, akit gyerekei felültettek, mielőtt elmentek volna. A néni képtelen volt bármilyen mozdulatra, még ledőlni sem tudott egyedül. Elmesélte, hogy ő 300 lej TSZ-nyugdíjat kap, a munkanélküli segélyen lévő fia rákbeteg, és őt kísérte el a legközelebbi korházba a fafaragó fia, aki semmilyen segélyben nem részesül, mivel alkoholista és életében alig néhány hónapig volt egy céggel munkaviszonyban. Ellenben a kezelés színhelyére való szállításért 50 lejt kell fizetni a gépkocsi tulajdonosának a majdnem semmi jövedelmükből.

Rómában román nyelvű kézikönyvet adtak ki arról, hogy mik a teendői az önkénteseknek nagy hőség idején, ha idős személyeket gondoznak. Vetítettképes előadást követtünk a lakásban előforduló balesetekről, illetve azok megelőzéséről. Közös kirándulásokat szerveznek közeli helyekre vagy messzi vidékekre. A turisztikai cégeknek külön javaslataik vannak idősek számára, sok kedvezménnyel.

A római önkéntesség listájára jegyezhetnék még sok más működő projektet. Más nép, más civilizáció, más gazdasági erő, más életkörülmények…

Az Európai Önkéntesség Alapítvány brüsszeli konferenciája hasznosnak ítélte a tanulmányutakat és szükségesnek vélte újabb hasonló események szervezését. Szeretném, hogy kevés pénzzel, vagy pénz nélkül, a felsoroltakból megvalósíthatnánk egyet-kettőt, de meggyőződésem, hogy régi hagyományaink újraélesztésével többre is képesek vagyunk, mint gondolnánk.

Az önkéntességen túl a legfőbb tanulság számunkra a római nyugdíjasok mindennapjaiból az élet akarása.

Szatmári Ferenc Romániai Magyar Népművészeti Szövetség – elnök szatmari@kn.ro Felhasznált irodalom: Fritz Riemann: Az öregedés művészete, Háttér Kiadó, 1998, Budapest

17

Önkéntesség

Dióhéjban az Erdély Mentőcsoportról

A

z Erdély Mentőcsoport létrehozásának előzményét egy féléves segélyezési együttműködés képezi. Az anyaországi árvízkárosultak segélyezése céljából több erdélyi szervezet 2010. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján szervezetközi együttműködést hozott létre. Július második felétől az erdélyi árvizek nyomán segélyezési munkánk többnyire a székelyföldi árvízkárosult településekre irányult.

Október 10-én újabb segélyezési felhívással fordultunk az erdélyi magyar társadalom felé, pénzadományokat kérve az anyaországi Veszprém megyében bekövetkezett tragikus környezeti katasztrófa áldozatainak megsegítésére.

Sokoldalú együttműködésünk folytatási szándékát október 23-án ünnepi megállapodásba foglaltuk, amelyet 19 szervezet, illetve intézmény képviselői láttak el kézjegyükkel. Hálózatszerű együttműködésünk célja a katasztrófahelyzetekben veszélybe kerülő, illetve károkat szenvedő emberek és közösségek mentése, védelme és segélyezése.

Az elmúlt ősz folyamán munkatársaink számára alapfokú képzéseket szerveztünk, ami által további természeti csapások esetében hatékonyabbak lehetünk a segítségnyújtásban Kárpát-medence-szerte. A képzések szakmai területei a következők voltak: gátépítés; egészségügyi elsősegélynyújtás; eltűnt személyek keresése; tűzoltási alaptudnivalók; a természeti csapásokat követő segélyezések és más alkalmi beavatkozások megszervezésének alapjai.

Szervezetközi együttműködésünk keretében elhatároztuk, hogy magyarországi mintára különleges mentőcsoportok életre hívását kezdeményezzük Erdélyben is. Ezek megalapításában, felszerelésében és a tagok képzésében a következő anyaországi mentőcsoportok képviselői vállaltak oroszlánrészt: a szolnoki Életjel Mentőcsoport (http://eletjel.

eblap.hu), a miskolci Spider Mentő- tőcsoportok a vállalt feladatokat térícsoport (http://spider112.hu) és a tésmentesen látják el.

LEGOTT Mentőcsoport (a MagyarMiközben javában zajlottak a fenországi Görög Katolikus Egyház tiek megvalósításának előkészületei, hajdúdorogi egyházmegyéjének men- a múlt év végén Albánia északnyugatőcsoportja) szakemberei. Ezen men- ti részén sor került a magyarországi tőcsoportok a KARISZ székhelyű KARISZ – A mentőcsoportok – Nemzetközi SpeciNemzetközi Speciális ális Mentő Szövetség Mentő Szövetség és az szerepe és célja: (www.karisz.hu) tagalakulóban levő Erdély mentési feladatok szervezetei.

Mentőcsoport képviseönkéntes vállalása Indulásként öt telőinek első közös nemszakképzett szerületi mentőcsoportot zetközi bevetésére. Az mélyekkel, illetve alapítottunk, amelyek említett övezetben a a névadó térségekben balkáni ország újkori kutyákkal; hatészerveződnek: Kolozstörténelmének legnakony közreműköTorda, Marosszék, Udgyobb árvize pusztídés a veszélybe varhelyszék, Csíkszék, tott. Az ötfős csapat került vagy eltűnt Háromszék. A terü2010. december 11–17. személyek menleti mentőcsoportok között alaposan kivetszövetségbe tömörülte részét a szükséges tésében, illetve nek, amelyet egy ún. beavatkozások megkeresésében – koordinációs központ szervezéséből és egyes felekezeti, nemzeirányít, egyeztető fószakmai feladatok közti, faji, nemi vagy rumát pedig a mentővetlen ellátásából. Töbmás alapú megkücsoportok mindenkori bek között elszakadt vezetőiből álló szakgát újraépítésével és lönböztetés nélkül mai tanács alkotja. nemzetközi segélyszál–, elemi csapások, Március 8–11. között lítmányok célba juttatermészeti és Székelykeresztúron tásával foglalkoztak. ipari katasztrófák megszerveztük a menÁldásos tevékenyséesetén, vagy más tőcsoportok vezetőigük öregbítette a manek első szakmai képgyar mentőcsoportok rendkívüli helyzését.

– nemzetközileg igenzetben.

Az Erdély Mentőcsak számon tartott – csoport bírósági nyilhírnevét. vántartásba vételére folyó év április Az Erdély Mentőcsoport hon12-én került sor, míg a fiókszerveze- lapja: www.erdelymentocsoport.hu. A tek jogi személyiségként történő be- megalakulás folyamatáról és annak jegyeztetését ez év végére tervezzük. előzményeiről a www.gondviseles.org A mentőcsoportok szerepe és célja: honlapon szintén olvashatóak alkalmentési feladatok önkéntes vállalá- mi tájékoztató anyagok. Az Erdély sa szakképzett személyekkel, illetve Mentőcsoport iránt érdeklődőknek kutyákkal; hatékony közreműködés az info@erdelymentocsoport.hu címen a veszélybe került vagy eltűnt szemé- állunk rendelkezésére. lyek mentésében, illetve keresésében – felekezeti, nemzeti, faji, nemi vagy Szabó László más alapú megkülönböztetés nélkül –, elemi csapások, természeti és ipari Erdély Mentőcsoport katasztrófák esetén, vagy más rend– ügyvezető elnök kívüli helyzetben. A teljes mértékben szluni@gmail.com önkéntes tagokból szerveződő men-

18

civil fórum

Az önkéntesség egy különleges terepe: a közösségi rádió

M

ég egyetemista voltam, rádió, amely a város központjában, amikor egészen véletlenül a legforgalmasabb helyen, rálátva bekerültem egy rádióstúdi- a közösség életére, folyamatosan és óba – egy közösségi rádió stúdiójába. szabadon szólt. A műsorok a város Akkor még fogalmam sem volt, hogy lakóiról szóltak – többnyire az élet mi is az a közösségi rádió – őszintén természetéről szóló töprengésekkel szólva, soha nem hallottam ezt a ki- megfűszerezve és irodalmi művekből fejezést korábban. Ami számomra történő felolvasásokkal színesítve. A azonban a legizgalmasabbnak tűnt, műsorkészítő(ke)t mindenki ismerhogy az ott tevékenykedő műsorké- te – bárki bemehetett a stúdióba, beszítők, szerkesztők elmesélték: mind- leszólhatott az adásba, kérhetett egy annyian önkéntesek, mindannyian va- dalt. A hallgatók ismerősei, barátai lami egészen más munkát végeznek voltak a műsorkészítőknek, és az munkahelyeiken, a rádióba csupán este kocsmai történései, beszélgetészabadidejükben jönnek műsort ké- sei könnyen megjelenhettek a reggeli szíteni. műsor témái között.

A bennem élő kép alapján az önHa valakinek megpróbálnám elkéntességről és az önkéntes munkáról magyarázni, hogy mi is az a közösleginkább egy kórház jutott az eszem- ségi rádió, egészen biztosan megbe, ahol a szabadidejüket feláldozó kérdezném, hogy látta-e az említett emberek segédkeznek televíziós sorozatot és az ápolóknak a betegek fel tudja-e idézni benMivel ezek a vagy idősek körüli tene azt a kicsi városi endők ellátásában. Élt rádiót. rádiók bizonyos bennem egy olyan kép Viszont, ha valaki szempontból is, amelyben összeálló egy egységes definírétegigényeket önkéntesek elmennek ciót kérne tőlem, egéragadnak meg – és egy iskolatermet kifesszen biztosan bajban elsősorban nem a teni, vagy szociálisan lennék. Ezt a rádiórászorulóknak házakat zási formát ugyanis hallgatók számáépíteni – de arra soha számtalan néven illeban mérik erednem gondoltam, hogy tik, s amilyen színes ményességüket és egy rádió esetében is a világ, olyan különhatékonyságukat lehet önkéntes munkábözőek megjelenésük–, nem kereskeról beszélni. Furcsa és ben és működésükben egyben elgondolkodtais ezek a rádiók. Vandelmi jellegűek, tó volt. nak, akik közösségi ráhanem nonprofit Évek kellettek ahdiónak hívják, vannak, alapon működnek, hoz, hogy igazán megakik szabad rádiónak, és létezésük egyik értsem, milyen különés vannak olyanok alapvető bázisa az leges és fontos terepe is, akik csak harmadik az önkéntességnek a típusú rádióként hivatönkéntes munka. rádiózás, illetve a kökoznak rá. De találzösségi rádiózás. koztam már az együttműködési, az alternatív, sőt a helyi, de De mi is az a közösségi rádió? még az oktatási rádió kifejezéssel is.

Talán sokunk közös televíziós élVannak közösségi rádiók, ameménye a kilencvenes évek elején ve- lyek inkább zeneiek, mások inkább tített Miért éppen Alaszka? című soro- harciasak, de van, ahol ez a kétféle zat, amelyben egy alaszkai kisváros profil kiegészíti egymást. Vannak életébe, és persze különös lakóinak ilyen rádiók aprócska falvakban, de mindennapjaiba tekinthetünk bele. a legnagyobb világvárosok szívében Ennek a kisvárosnak egyik jelleg- is. Lehet, hogy csak egy kilométeres zetes helyszíne, „kelléke” volt az a körben sugároznak, de lehet, hogy

az egész országot átfogják, sőt, egyes rádiók a világ minden pontjára eljuttatják a műsorukat.

Néhányat nonprofit csoportok működtetnek, máshol a szakszervezetek a fenntartók, ahol a tagok a hallgatók. Más rádiókat diákok, egyetemek, önkormányzatok vagy egyházak működtetnek. Vannak, ahol a hallgatók adományaiból élnek, máshol reklámoznak, vagy a kormányzat támogatja őket1.

A közösségi rádiók jelen vannak a világ összes kontinensén – a brazíliai favelláktól a texasi olajmezőkön át egészen a svájci Alpokig. Ahogy láthattuk, mindenhol más körülmények között – eltérő adóteljesítménnyel, más-más elvárásokkal és profillal, de néhány dolog feltétlenül közös a közösségi rádiókban. Az egyik fontos ilyen „alapkő” – amely tulajdonképpen a közösségi rádiózás történelmifilozófiai háttere is egyben –, „hogy hangot adjon azoknak, akiknek nincs hangjuk, legyen a szócsöve az elnyomott embereknek (legyen ez akár faji, nemi vagy akár osztályalapú) és legyen ez a felemelkedésük egyik eszköze.”2 Mivel ezek a rádiók bizonyos szempontból rétegigényeket ragadnak meg – és elsősorban nem a hallgatók számában mérik eredményességüket és hatékonyságukat –, nem kereskedelmi jellegűek, hanem nonprofit alapon működnek, és létezésük egyik alapvető bázisa az önkéntes munka.

Az önkéntességből és a valamilyen szintű közösségi összetartozásból már valamennyire adja is magát – a szerintem egyik legfontosabb kritériuma ezen rádiózási formának – a közösségi „tulajdonlás” gondolata, amelynek lényege, hogy a műsorkészítők, szerkesztők – a közösség – maga határozza meg a médium fő 1) „A Szabadság Hullámai”, a világ közösségi rádióinak hatodik világkonferenciájának zárójelentése Dakar, Szenegál, 1995. január 23-29.

2) „Mi az a közösségi rádió?”, az AMARC Afrika és Dél-Amerika gyakorlati kézikönyve

19

Önkéntesség

A Civil Rádió

A rádió, ahova még anno „betévedtem”, a Civil Rádió volt. Ez a hely mintapéldája annak, hogyan lehetett összefogással, makacs akarással és töretlen kitartással létrehozni valamit, ami immáron 16 éve működik, szól és szólni akar.

Természetesen a Civil Rádió alapítása mögött is ugyanazon gondolatok álltak, mint a legtöbb közösségi rádió létrehozása mögött: megteremteni egy olyan „lehetőséget és felületet”, amely képes hangot adni mindazon csoportoknak és témáknak, amelyek a tömegmédiumokban igen kevéssé jelenhetnek meg.

De a Civil Rádió ezen túlmenően ennél többet is akart: arra törekedett, hogy különböző közösségeket, szubkulturális csoportokat fogadjon magába, és a nekik biztosított megszólalási lehetőségen túl egy olyan dinamikus közösséget hozzon létre, amely hasonló világnézetű, mégis különböző emberekből áll – a tolerancia, az elfogadás és a különbözőségeket áthidaló együttműködés jegyében.

A Civil Rádió elsősorban a világ történéseire érzékeny, az azokra reflektálni akaró embereket hozta össze – és azt gondolom, nem is tudatosan –, akik nézeteiket, gondolataikat folyamatosan ütköztetve, vagy éppen egyeztetve, egy felelős közösséget alkotnak. A különböző helyekről érkező, különböző világnézetű, szemléletű emberekben az volt a közös, hogy mindannyian elkötelezettek voltak egy-egy társadalmilag fontos cél, törekvés megvalósításának ügyében – legyen az a saját környezetünk védelme, a minket körülvevő értékeink megóvása és megmentése, vagy éppen a mindenki számára egyaránt elérhető oktatás, egészségügyi ellátás iránti harc ügye. Mindannyian a nyilvánosság erejét kívánták felhasznál-

ni arra, hogy ezekre a társadalmilag fontos ügyekre felhívják a figyelmet.

De miért is beszélünk az önkéntesség kapcsán a Civil Rádióról és miért mondom azt, hogy ez a hely nagyon különleges terepe az önkéntességnek?

Valószínűleg azért, mert a szerkesztők, műsorkészítők munkája majdnem mindenben megegyezik az önkéntes munka jellemzőivel. Az önkéntesek anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik dolgukat, és elsősorban olyan műsorokat készítenek, ame-

befektetés nem pénzben térült volna meg – és a kilencvenes évek közepén a haszon leginkább csak pozitív pénzügyi mérlegszámban volt értelmezhető. Így már az induláskor olyan szervezetek, magánemberek csatlakoztak a Civil Rádióhoz, akik tudták, hogy az általuk képviselt téma, ügy fontosabb annál, minthogy fizetség hiányában ne szólaljanak meg, és ne csináljanak műsorokat. És ennek az önkéntes munkának több mint évi 8500 órányi műsor a gyümölcse.

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

profilját, alapelveit, saját szabályait, önnön működését. A rádió fő döntéshozóit a közösség választja, s a közösség aktívan szervezi saját életét – nem csupán egy olyan médiumról van szó, ahol folyamatosan szerkesztett műsorok kerülnek adásba, hanem a közösség tagjai között folyamatos interakció van és ez áthatja a produktumot – a műsorokat és az egész adásfolyamot is.

lyek egy nagyobb csoporthoz, közösséghez, sőt sok esetben a társadalom egészéhez szólnak. Olyan ügyekről, amelyek mellett a legtöbben elmegyünk nap mint nap – a környezetünk védelméről, az utánunk következő generációk életéről, a különböző társadalmi rétegek esélyegyenlőségéről, az állami intézmények működésében való részvételről. Valamire fel kívánják hívni a figyelmet, üzeneteket közvetítenek.

Ha megpróbálnánk összeszámolni, hogy az elmúlt 15-16 év során hány műsorkészítő, szerkesztő, technikus és segítő volt önkéntese a Civil Rádiónak, a végösszeg valószínűleg az ezres nagyságrend felé görbülne.

A Civil Rádió működését az önkéntes munkára alapozta. Elsősorban talán azért, mert már a kezdettekkor világos volt, hogy egy ilyen típusú rádiót kereskedelmi alapon nem lehet fenntartani. A gazdasági szféra számára a

Néhány mondat a Civil Rádió önkéntes világáról és képzéséről A Civil Rádiónál jelenleg közel 200 önkéntes dolgozik. A Rádió heti 168 órában sugározza közel 100 műsorát.

A Civil Rádió nem lenne közösségi médium, ha a műsorkészítők hetente egy órát töltenének a stúdióban, és legfeljebb az előttük és utánuk következő műsor stábját ismernék.

A Civil Rádió attól közösségi rádió, hogy önkénteseit közösségé „formálja” – folyamatos interakcióban van a műsorkészítőkkel, tájékoztatja őket, közösségi eseményeket szervez, valamint a műsorkészítők egymással való interakcióit igyekszik elősegíteni, belső szakmai csoportok, együttműködések kialakulását segíteni, motiválni. Természetesen 200 emberrel ez nem könnyű feladat, és ahogyan bármely közösség esetében, vannak,

20

akik aktívabb szerepet töltenek be a közösségen belül, és vannak, akik kevésbé.

De kezdjük az elején: ha valaki önkéntes műsorkészítő szeretne lenni a Civil Rádióban, kap egy mentort. Egy olyan mentort, aki már a rádió alapítása óta tevékenykedik a szervezetnél, ismeri a közösség tagjait és aktív műsorkészítő is egyben. A mentor bevezeti az önkéntes munkára jelentkező személyt a Civil Rádió alapértékeibe, működésébe, megismerteti a stúdiószabályzatot, az adásstruktúrát, a műsorokat – egyáltalán bevezeti az önkéntest a „Civil Rádió világába”. Általában már az első beszélgetésen el szokott dőlni, hogy az önkéntes milyen típusú munkát szeretne végezni – nem feltétlenül minden jelentkező szeretne műsorkészítő lenni. Voltak, akik weboldalszerkesztésben segítettek minket, voltak, akik támogatók szerzésében, pályázatírásban, számítógép-javításban, vagy különböző grafikai munkák kivitelezésében.

Azonban, ha valaki műsorszerkesztő-műsorkészítő szeretne lenni, akkor mindenféle rádiós gyakorlatot el kell végeznie (szerkesztés, hírszerkesztés, műsorvágás, riporterkedés), majd vagy egy működő stábba illeszkedik be, vagy elkészíti három próbaműsorát. Ezeken a gyakorlatokon felül fontos elvárás, hogy a Civil Rádió közösségi életében részt vegyen: felkerül a levelezőlistákra, kapja a hírleveleket, egy-egy közösségi esemény megszervezésében a segítségét kérik. Nagyon fontos tehát, hogy nem csupán a műsorkészítés minősége, hanem a közösség életében való – valamilyen szintű

civil fórum

– részvétel is fontos elvárás az önkén- don szervezzen szakmai közösségetes felé. ket. Ha valaki szeretne egy tematikus Miután valaki önálló műsort kap a műhelyt – például a környezetvéCivil Rádióban, a közösség igyekszik delmi műsorokat összefogó rádiós, időnként visszajelzést adni műsora- szakmai műhelyt megszervezni és ira. Ennek vannak kötetlen formái elindítani –, erre a Rádió alapszabály– például a levelezőlistán egy műsor- zata nemhogy engedélyt ad, de kifekészítő véleményt mond a másik ön- jezetten motiválja az ilyen műhelyek kéntes műsoráról – és vannak kötöt- létrejöttét. tebb formái is: amikor Természetesen a Cia Szerkesztőbizottság vil Rádióról rengeteget A Civil Rádió nem monitoroz egy műsorlehetne még írni, de lenne közössésávot és részletesebműsorai önmagukért gi médium, ha ben „elemez” egy-egy beszélnek – ha bele a műsorkészíműsort. A Civil Rádió szeretne hallgatni, aktők hetente egy Szerkesztőbizottsákor ezt megteheti Buga az a testület – de dapesten és környékén órát töltenének nevezzük inkább önaz FM98 megahertzen, a stúdióban, és kéntes csapatnak vagy vagy az interneten a legfeljebb az műhelynek –, amely www.civilradio.hu webelőttük és utánuk jó példa a korábban oldalra kattintva. következő műsor említett közösségi ráA Civil Rádió szadiózás egyik legfonbad és nyitott médistábját ismernék. tosabb kritériumára, um – ha szívesen lenne A Civil Rádió attól tudniillik a döntéshoönkéntese e rádiónak, közösségi rádió, zók (inter)aktív műnem kell mást tennie, hogy önkénteseit sorkészítői, tagjai a mint írni egy e-mailt a közösségé „forközösségnek. civilradio@civilradio.hu A Civil Rádió Szercímre, és részese lehet málja” kesztőbizottsága a köannak a 16 éve műközösség legaktívabb tagdő utópisztikus, naiv, jaiból áll, akik rendszeresen össze- korunk értékrendjétől távolabb álló ülve átbeszélik a rádiót érintő leg- és mégis töretlenül létező álomnak, fontosabb műsorpolitikai kérdéseket amely hangot akar adni mindazok– nem feltétlenül hoznak döntése- nak, akikre manapság egyre kevésbé ket, de folyamatosan monitorozzák figyelnek vagy szeretnék némasága rádió adásfolyamát, visszajeleznek ban tartani. és adott esetben „mentorálják” a műCserháti Ákos sorokat.

A Szerkesztőbizottság mellett a Civil Rádió – szerkesztő Civil Rádió lehetőséget biztosít mincserhati@civilradio.hu den önkéntese számára, hogy szaba-

9 év a Maros megyei civil szektorban

K

ilencedik alkalommal szervezte meg a Divers Egyesület partnereivel közösen a Civil Szervezetek Vásárát Marosvásárhelyen. A cél minden évben ugyanaz: egy ernyő alá hozni a Maros megyében tevékenykedő civil szervezeteket az Együtt a közösségért mottó alatt és nyilván bemutatkozni az érdeklődőknek. A május 13-15. között megtartott eseményen idén 56 nonprofit szervezet mutatkozott be.

A Civil Szervezetek Vására egy felvonulással indult idén. Az összes jelen levő civil szervezet és ezek célcsoportjainak képviselői fúvószenekar kíséretében kerülték meg Marosvásárhely főterét, ezzel mintegy felkeltve az érdeklődők figyelmét, majd szintén a központban mindenki a standját is bemutatta az érdeklődőknek. A szabadtéri sport- és bemutatkozó tevékenységeken kívül idén is sor került a vásár kerekasztal-beszélgetésére Európai önkéntes

21

Önkéntesség

Maros megyében címmel, majd az utolsó eseményen, a civil szervezetek bálján díjakat is osztottak többek között az év önkéntesének, a sajtóban legtöbbet szereplő szervezetnek, illetve a civil szektor építésében legaktívabban részt vevő egyesületnek.

A szervezők úgy értékelik, a vásár egyre sikeresebb, mert évről évre nő a részt vevő szervezetek száma és az önkéntesek számának növekedése is jó irányt mutat. Idén első alkalommal a Maros Megyei Tanács tette meg a közeledő lépést a szervezők irányába és pénzzel segített a Maros megyei civil szervezetek térképének elkészítésében.

A továbbiakban az említett két témáról, a Civil Szervezetek Vásáráról és a civil szervezetek térképéről tájékozódhatnak a Koreck Máriával, a Divers Egyesület elnökével és egyben a vásár főszervezőjével készült interjúból.

– Hogyan fogalmazódott meg az első civil vásár ötlete?

– Kilenc évvel ezelőtt, amikor az első civil vásárt szerveztük, én még a Project on Ethnic Relations-nél dolgoztam. Akkor még nem létezett a Divers Egyesület. A Civil Szervezetek Vásárának ötlete tulajdonképpen egy Peace Corps amerikai önkéntestől röppent fel. 2003-ban, amikor a Marosvásárhelyi Napok voltak, az amerikai önkéntes mondta, milyen jó lenne, ha meg tudnák mutatni a civil szervezetek is magukat és azt, hogy mit tesznek a közösségért. Abban az évben azonnal megszerveztük az első vásárt. A Project on Ethnic Relations-nak nem ez volt a célja és konkrétan nem is ez volt a tevékenységi körünk, hiszen nekünk az interetnikai kapcsolatokkal kellett foglalkoznunk, de egy erős közösségben az interetnikai kapcsolatok is erősödnek és javulnak, ezért ezt a rendezvényt is felkaroltuk. Felvettük a kapcsolatot az Alpha Transilvana Alapítvánnyal, amely akkoriban már a szociális szférában próbálta a szervezeteket összefogni, és együtt meghirdettük, hogy aki szeretne velünk együtt szervezni, megteheti. Válaszként akkor két szervezet beállt a sorba és az önkéntesség nevében megtörtént az első civil vásár Együtt a közösségért szlogen alatt, amit azóta is megtartottunk. Akkoriban a téren 15-18 szervezet volt. A rendezvény keretében a szintén kilenc éves múlttal rendelkező kerekasztal-beszélgetésen, ahol tulajdonképpen megbeszéltük, eldöntöttük, hogy hogyan is mehetünk tovább, mit kellene tennünk és mire is van szüksége a civil szférának itt, Maros megyében, már több szervezet képviselői is jelen voltak.

– Kilenc évvel ezelőtt hagyományt akartak teremteni az azóta évente megszervezett eseménnyel?

– Úgy terveztük, hogy amennyiben lehet és szeretné a többi szervezet is, akkor ennek úgy van értelme, hogyha rendszeresen megszervezzük. Már akkor gondolkodtunk azon, hogy szükség van egy erőforrás központra a szervezeteknek és már az első kerekasztal-beszélgetésen ebbe a mederbe próbáltuk terelni a szervezetek gondolkodását. Ebből a szempontból is sikeres volt az első vásár. Az erőforrás központ létrehozása mellett a szervezetek megtapasztalták, hogy ahhoz, hogy tudjanak róluk, meg kell mutatniuk magukat és tevékenységüket. A sajtóval való kapcsolat is javult már az első vásár után. Akkoriban ez egy fő problémája volt a szervezeteknek, ők sem tudtak

jól kommunikálni, a sajtó sem tartotta őket érdekesnek, azaz valahogy nem értette, hogy hogyan működik egy szervezet. Ugyanakkor voltak előítéletek is a szervezetekkel szemben és ez a kommunikációt akadályozta. Bár az első vásáron elég szegényesen mutatkoztak be a szervezetek, nem tudták „eladhatóvá” tenni magukat, de tanultak ebből. Már akkor mondták, hogy hogyan és mit csinálnának jövőre másként és ez hasznos volt. Utána szerencsénk is volt, mert már az Alpha Transilvana Alapítvány pályázott egy erőforrás központra a szociális szférában tevékenykedők számára. A pályázatot még abban az évben megnyerték és az akkor összekötő folyamattá alakult. Ők beindították a saját szférájukban, de mindenki részt vehetett abban a munkában, tehát hogyha az erőforrás központ egy képzést tartott, mondjuk, hogy hogyan kell a sajtóval kommunikálni, akkor arra nem csak a szociális szférában tevékenykedő szervezetek mehettek el. Ezzel a lehetőséggel kevesen éltek, inkább a szociális szférában tevékenykedők látták meg azt, hogy hasznukra válik, ha közreműködnek, ők úttörők a szervezetek együttműködésében és ki is alakult egy eléggé erős mag. Természetesen ez azért is van, mert őket összekötötte az, hogy az ő célcsoportjuk talán a legelesettebb, a problémáik pedig hasonlóak.

Abban az időben, kilenc évvel ezelőtt, nem támogatták ezt a gondolatot, sőt, gyakorlatilag egyedül küszködtek a szociális kérdéseket lefedő szervezetek, mert maguk a célcsoport tagjai sem értették azt, hogy együtt kell kérni a jogoknak az érvényesítését, és hogy ehhez valamilyen módon a helyhatóságokat kell megszólítani. Így az első erőforrás központ körül alakult ki az erős mag, ami mellé a következő vásáron már megjelentek más szervezetek is, és egy kicsit már színesebben tudták bemutatni magukat.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a civilek és milyen célokat tűztek ki maguk elé?

– A második évtől kezdve arra törekedtünk, hogy a különböző intézményekkel, a helyhatósággal valamilyen módon próbáljuk meg a kommunikációt javítani és ha lehet, együttműködést is létrehozni. Ez azóta is aktuális.

Voltak előrelépések és visszalépések egyaránt ezen a területen, találtunk olyan intézményvezetőket, akik megértették, hogy miért jó a szervezetekkel együttműködni. Tulajdonképpen minden intézményben van olyan személy, aki azt teszi, amit kell. Ez elég ahhoz, hogy együtt lehessen működni, nem mindig a pénz hiányzik ahhoz, hogy eredményeket lehessen elérni. Igaz, hogy javult a kommunikáció az intézményekkel, de komolyabb projektekbe inkább akkor vették be a szervezeteket, ha erre szükség volt a projektkiírásban. Ez is egy kezdet, egy első lépés, amely arra jó volt, hogy megismerjük az intézmények mechanizmusát. Mindkét félnek meg kell érteni, hogy a másik hogyan működik, mert akkor lehet találni közös, akár rövid távú lépéseket, amelyeket együtt meg lehet tenni.

– Ideális lenne, ha a köz- és a civil szféra mellett a gazdasági szektor is bekapcsolódna a közösség érdekében történő lépésekbe. Erre Maros megyében találunk-e pozitív példát, a Civil Szervezetek Vására adott-e lehetőséget ismerkedni a versenyszférával?

– Van pozitív példa, de nem szervezett kereten belül tör-

22

ténik. Szükség van a gazdasági szférára, mert a közszférának nincs pénze. Sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ott egy feneketlen zsák van, esetleg azt lehet mondani, hogy jobban lehetne gazdálkodni a pénzzel, ami van, és akkor hatékonyabban tudnának a közintézmények segíteni a szervezeteknek, akár pénzügyileg is. A fejlettebb uniós tagállamokban elkezdődött az az együttműködés, hogy egy szervezet létrehoz valamit, kipróbál egy projektet egy célkitűzéssel kis célcsoporton. Ha sikeres, tehát ha be tudja bizonyítani, hogy az az eljárási mód jó és hasznos, akkor a két másik szféra átvállalja a támogatást. A közszféra megadja a keretet, a lehetőségeket, esetleg infrastruktúrát, míg a gazdasági szféra adja a pénzt. Így mindenki jól jár, de nálunk ez nem így működik. Nálunk vannak cégek, amelyek igenis nyitottak és akarnak segíteni, de a nagyobbak, a multinacionális cégek a saját alapítványaikat hozták létre. Lehet, úgy gondolják, hogy úgy tudják hatékonyabban befektetni a pénzüket a saját elképzelésüknek megfelelően és a sajtóvisszhang is nagyobb. A kisebb cégek pedig nem tudnak állandó pénzalapot biztosítani.

– Hogyan lehet kommunikáció és pénz hiányában vásárt szervezni?

– Maros megye szerintem szerencsés. Nálunk valahogy a szervezetek nagyon akarták ezt a vásárt, így főként önkéntes órák sorával minden évben meg tudtuk szervezni.

Költségvetése van az eseménynek, pénzalapja kevésbé, mert erre projektet nem lehetett nyerni. Gyakorlatilag a kilenc vásár úgy zajlott, hogy háromnak volt részleges anyagi fedezete, a többinek meg nem. A Divers Egyesület és az Alpha Transilvana Alapítvány mellett bekapcsolódtak más szervezetek is a szervezésbe, éppen azzal a gondolattal, hogy mindenki tapasztalja meg, hogyan kell egy ilyen méretű rendezvényt lebonyolítani. A lényeg az volt, hogy minden szervezet megoldott egy problémát és összeállt a vásár.

– Hogy állt össze a 9. Civil Szervezetek Vására?

– Talán nem ez volt a legsikeresebb, hanem a 2010-es, amikor összeállt szinte az egész magától, de idén volt az az év, amikor mi nem kerestük a közszféra segítségét. Nekiláttunk önerőből és menet közben keresett meg a Maros Megyei Tanács azzal, hogy szeretnének többet megtudni a civil szervezetekről. Mivel az Önkéntesség évét írjuk az Európai Unióban, arra kértek, végezzünk el egy kis kutatást arról, hogy hány önkéntes van a megyében, milyen területeket fednek le. Ennek volt egy kb. 4 ezer eurós költségvetése, kutatásra és vásárra számolva. Ugyanakkor pályáztunk a polgármesteri hivatal kulturális alapjának kiírásán. Első év, hogy pályáztunk. Nem tartjuk teljesen átláthatónak a mechanizmust, már ment a vásár, amikor értesültünk arról, hogy fedve van az, amit kértünk. Úgyhogy ez ilyen szerencsés év volt. Az volt a jó benne – és ezt mindenki értékelte –, hogy egy közintézmény lépett felénk, mert ez egy elismerése annak, hogy látják a fontosságát a civil szervezetek működésének, szeretnének erről többet megtudni, és ha már létezik egy ilyen kíváncsiság, akkor az azt jelenti, hogy tényleg tudatosul a civil szektor szükségessége és idővel kialakulhat valamilyen komoly együttműködés.

civil fórum

– Milyen adatokat sikerült megtudni a kutatás során a Maros megyei önkéntesekről?

– Igaz, hogy Maros megye még távol áll az uniós normától, hiszen a tagállamokban a társadalom 20 százaléka végez valamilyen önkéntes munkát, de nálunk is növekedőben van az önkéntesek száma. A Divers Egyesület által kiküldött kérdőíveket 57 civil szervezet töltötte ki és ezek meg is jelennek a Maros megyei civil szervezetek térképén. A felméréseket 2011. április 1-je és május 10-e között végeztük. A válaszokat összesítve arra jutottunk, hogy Maros megyében az önkéntesek általában fiatal, felsőfokú tanulmányokkal rendelkező nők, önkéntes szerződés alapján dolgoznak hozzávetőlegesen 3 órát hetente, főként olyan szervezeteknél, amelyek gyakran szerepelnek a helyi vagy megyei sajtóban.

– A választ adó civil szervezetek mikor létesültek, milyen területeken tevékenykednek?

– A szervezetek csaknem 60%-a 2000 után jött létre és valamivel több mint 40% 1990-2000 között lett bejegyezve, ugyanakkor egy olyan szervezet is választ adott, amely 1958-ban alakult meg. A szervezetek több mint 70%-a egyesületként működik, a többi alapítványként van bejegyezve. A legtöbben regionálisan tevékenykednek, ugyanakkor 20%-ban országos és nemzetközi porondon is megmutatták magukat. A szervezetek jelenleg 13 167 tagot számlálnak. A szociális, kulturális, oktatási területeket fedik le, de nem kizárólag. Főként a helyi önkormányzatokkal szoktak együttműködni és egyetlen szervezet állította, hogy politikai párttal partnerségben is tevékenykedik.

– Maros megyében hogyan alakul az önkéntesek száma?

– Jelenleg 1067 állandó önkéntes dolgozik a megyében. 2009-ben 1118 önkéntes volt, 2010-ben viszont már 1608 személlyel dolgoztunk. Az is kiderül a kutatásból, hogy mivel járultunk hozzá anyagilag a megye gazdaságához, mert itt tulajdonképpen kialakult egy új szektor, a civil szféra. A civil szervezeteknek nincs olyan sok alkalmazottjuk, mint a gazdasági, illetve közszférának, de ahhoz képest, hogy hányan vannak, elég tekintélyes munkaadó tényezőnek számítanak. A pénz, amit ide bevonzanak a projektjeikkel, általában nem helyi alapokból jön, hanem minisztériumokból, országos vagy külföldi alapokból, úgy adományokból, mint projektekből, és az ide, Maros megyébe folyik be, itt lesz elköltve, természetesen a közösség érdekében.

Még úgy is, hogy a szervezetek csupán fele számolt be anyagi helyzetéről, elég tekintélyes összeg jött ki, amiből a megyei költségvetés valamelyik büdzsévonalát le tudnánk fedni. Nem elhanyagolható összeg, persze ide be volt számolva az önkéntes munkóráknak a bérezése is, tehát nem csak a készpénz. 16 341 526 lejes összköltségvetéssel számolunk és 249 572 önkéntes órával, amit ha beszorzunk a minimálbér értékével, 167 213 240 lejt jelent. A civil szektorban 388 személy dolgozik teljes normás munkaszerződéssel, 64-en részleges normával és 90 személy dolgozik egyéb szerződésekkel.

23

Önkéntesség

– A civil szervezetek térképére miért volt szükség?

– Mi ezt évek óta szerettük volna. Nagyon jó volt a kezdeményezés, így bővült a szervezetek köre, illetve most utólag a megyei tanács még besegített, kikérte a polgármesterektől, hogy a szervezetek hol vannak, így mi tudjuk folytatni ezt a feltérképezést, ugyanazzal a módszerrel.

Az erős mag itt van Marosvásárhelyen, az aktív szervezetek, amelyek együtt is működnek. Azonban mindenhol működnek szervezetek és ők a tényleges önkéntesek, mert ott nincsen anyagi háttér. Például egy faluban, ha valamit megszerveznek, az kalákában működik – ezt kellene valahogy felfuttatni.

Az a gond, hogy nem mindenki válaszolt minden kérdésre, a szervezetek még nem ismerték fel, hogy fontos szerepelniük a statisztikai adatokban. Ugyanakkor az átláthatóságot szolgálja a térkép: nyomon követhető a szervezetek tevékenysége, a fejlődés, pénzköltés, növeli a bizalmat a civil szféra iránt és szerintem hozzá fog járulni ahhoz, hogy a közszférával és a gazdasági szektorral együttműködjünk. Vonzani fogja a támogatókat, várhatóan nem egyedi alkalmakra, hanem valaki örökbe fogad egy szervezetet, mellé áll és rendszeresen támogatja.

– Melyek a következő lépések?

– Jelen pillanatban a felmérést önkéntesen folytatjuk, ígéret van rá, hogy a jövő évi vásáron újból megjelenik nyomtatott formában is. Folyamatosan online tápláljuk az adatokat, követhető a http://www.divers.org.ro/ honlapon, most ennyire van anyagi háttér. Ugyanakkor szeretnénk, ha az erőforrás központ októbertől szolgáltatásokat biztosítana a

szervezeteknek, amelyeket máshol csak drágábban kapnának meg, és a szakképzés, jogi tanácsadás mellett össze is fogná a szervezeteket. Folytatnánk ugyanakkor a civil szektor építését, hiszen a közösség egy része még mindig nem tudja, hol lehet önkéntes, ennyi év után sem jut el az információ. Erre akarunk hangsúlyt fektetni, bár 2012 már nem az önkéntesség éve lesz, mi folytatjuk az elkezdett munkát.

Azt leszögezném, hogy bár választási év lesz, a politizálásban nem veszünk részt.

A tizedik vásáron, amely 2012. május 7-12. között zajlik majd, még gondolkodunk, de a civil szféra nem akar felhasználhatóvá válni, ezért reméljük, azok a közszereplők, akik eddig megtiszteltek jelenlétükkel, továbbra is velünk lesznek, és a többiek nem éppen a választási évben tüntetnek ki jelenlétükkel.

Az erőforrásközpont célja, hogy lassan olyan anyagi biztonságot teremtsen, amely támogatást nyújthat a megyebeli civil szervezeteknek, hogy részt vehessenek a vásáron, ha akarnak, mert sok vidéki szervezetet az anyagiak fékezik meg ebben. Továbbra is mindenki irányába nyitott a meghívó, de megyehatárokon még nem tudunk átnyúlni a pénzbeli támogatást illetően. Abban bízom, hogy a következő lépések valamelyike már a szomszédos megyék szervezeteivel való konkrét együttműködés lesz.

Szombatfalvi Katalin Román Televízió Marosvásárhelyi Stúdiója – riporter szombatfalvi.katalin@tvr.ro

Civil Nap Székelyudvarhelyen az önkéntesség jegyében Kis pénz, nagy lelkesedés

Hangulatosra sikeredett a május tizenkettedikei székelyudvarhelyi Civil Nap, így minden bizonnyal lesz folytatás. A szervezők (Agora Fenntartható Fejlesztési Munkacsoport, Caritas, Civitas Alapítvány, Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány, Székelyudvarhely-szombatfalvi Szent György Egyházközség, Udvarhelyi Fiatal Fórum, Dr. Verestóy Attila Alapítvány, Vulticulus Földrajzi Társaság) sikeresnek ítélték az eseményt, s mint mondták, a nap legnagyobb hozadéka az volt, hogy a helyi civilek összefogtak. Ez nem csak a májusi esemény alkalmával volt így, hiszen azóta is rendszeresen találkoz-

nak és közös projekteken dolgoznak a civil szervezetek képviselői.

A szervezők felismerték, hogy felekezeti, tevékenységi különbözőségektől függetlenül, egy közös célért összefogva hatékonyabbak.

Nemes Melinda, a dr. Verestóy Attila Alapítvány ügyvezető igazgatója volt az ötletgazda, és Tankó Ágnes, az ötlet továbbvivője révén valósult meg 2011. május 12-én a Márton Áron téren a Civil Nap Székelyudvarhelyen.

Huszonöt civil szervezet képviseltette magát. A civil összefogásból első alkalommal megrendezett Civil Nap előjelei már a rendezvény előtti este megmutatkoztak, amikor önkéntesek „Segíts, hogy változzon, légy önkén-

tes!”, „A te szereteted is változtathat a világon” jelszavakkal rajzolták tele a központ környéki járdákat. A megnyitón is elhangzott: szerencsére újra és újra tartalommal telítődik a szeretet szó, s tulajdonképpen ez az alapja az önkéntességnek, az emberi kapcsolatoknak is. „Nem a politikai pártok, hanem ti vagytok a városvezetés igazi partnerei!” – szólította meg a szervezetek képviselőit Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere. Elmondta, az általa vezetett hivatalnak fontos ez a partnerség, hiszen „egymagunkban gyengék vagyunk.” A városvezető hangsúlyozta: közösen hasznosabban tudják elkölteni a közpénzt, továbbá a civilekkel együttműködve

24

tanulta meg ő is azt, hogy a szükség közelről látszik. „Civilek: kis pénz, nagy lelkesedés” – mondta Bunta Levente. Székelyudvarhelyen a költhető pénzek mintegy öt százalékával, évi félmillió euróval támogatják pályázati úton a civil szervezeteket. A városban egyébként a polgármesteri hivatal és a civilek összefogásával újult meg több játszótér és sportpálya is, de a polgármester szerint több tucat közös program haszonélvezője volt már a közösség az elmúlt három évben.

civil fórum

mészkodók nagy számából, továbbá a különböző figyelemfelhívó akciók sikeréből ítélve ez sikerült is. A Civitas Alapítvány új önkénteseket toborzott. Noha kevesen éltek a két százalékos felajánlással, Sinka Arnold, a székelyudvarhelyi Caritas szervezetének vezetője elmondta, az mindenképpen sokat jelent és értékelendő, hogy több százan megfordultak a Patkóban.

A kezdeményezők elhatározták, hogy jövőben is mindenképpen meg-

•

•

•

A civil napra László Attila plébános kért áldást, majd bemutatkoztak az önkéntességet népszerűsítő szervezetek, melyeknek helyben is fel lehetett ajánlani az évi jövedelemadó két százalékát. Eközben a város különböző pontjain ingyenes vérnyomásméréssel, szélvédő pucolással, cipőpucolással és egyéb akciókkal hívták fel a figyelmet az önkéntesség fontosságára, délután pedig képzést tartottak a résztvevőknek.

Biztató kezdet, lesz folytatás

Tizennyolc szervezet csatlakozott a szervező nyolchoz, a kezdet tehát mindenképpen biztató. Nemes Melinda, az ötletgazda elmondta: a nap során partnerségeket tudtak kialakítani, s noha egyetlen önkéntes sem jelentkezett standjuknál, nincs elkeseredve, hiszen nem is várta ezt, ráadásul „minden kezdet nehéz.”

Szerinte a lényeg az volt, hogy felhívják a figyelmet azokra, akik idejüket nem sajnálva önkéntes munkát végeznek, s a kíváncsiskodók, bá-

szervezik a Civil Napot, addig viszont egy nagy kihívással kell szembenézniük: feloldani az udvarhelyiek tartózkodását. „A városlakókban is kell tudatosodjon, hogy önkéntesnek lenni nem divatjamúlt, s hogy a civil szervezetek munkája igen értékes” – hangzott el a kiértékelőn. A város különböző pontjain tartott figyelemfelhívó akciók során a legtöbben kikerülték az önkénteseket, ferde szemmel tekintettek a szélvédőmosó, cipőpucoló fiatalokra, de a szervezők remélik, a kezdeti bukkanók után a folytatás zökkenőmentesebb lesz, főleg, ha tovább tart a városban korábban nem tapasztalt civil összefogás.

Vélemények

A Civil Nap szervezői a következőképpen vélekednek az eseményről: • Kilyén Melánia, az SZKA projektvezetője elmondta, hogy a napot sikeresnek vélték a tapasztalatszerzés, az információcsere, a két százalékos nyomtatványok kitöltése miatt, ám egyetlen önkéntes sem

•

•

jelentkezett náluk – ez többnyire annak tudható be, hogy az iskolák szervezett látogatócsoportjai nem jelentek meg, mivel hazaküldték őket már reggel a vízszünet miatt.

Somogyi Attila, az Udvarhelyi Fiatal Fórum részéről kellemesen csalódott a részvételt tekintve. „A célunk az önkéntesség eszméjének népszerűsítése volt, másrészt a szervezetek népszerűsítése. Úgy érzem, mindkettő sikerült. Gyakrabban is lehetne hasonló napokat szervezni” – mondta.

Sinka Arnold, a Caritas székelyudvarhelyi szervezetének vezetője is pozitívan vélekedett: „Különösebb elvárásom nem volt, értékelendő, hogy az a néhány száz ember megfordult a rendezvényen.

Sok embert sokkolt az a tevékenység, amit az önkéntesek végeztek.

A visszajelzések szerint sokan kikerülték az önkénteseket, tartottak tőlük, de a figyelemfelkeltés elérte célját.”

Nemes Melinda, a Dr. Verestóy Attila Alapítvány ügyvezető igazgatója megköszönte az részt vevő szervezeteknek, hogy felkarolták a kezdeményezést. „Partnerségeket tudtunk létesíteni, de azt nem vártam el, hogy önkéntesek jelentkezzenek hozzánk. Ne felejtsük el, hogy minden kezdet nehéz” – mondta.

Kulcsár Orsolya, a Civitas Alapítvány projektasszisztense a járdafestést emelte ki a hatásosabb tevékenységek közül. „Nekünk az önkéntes toborzás is sikerült” – újságolta örömtelien.

Tankó Ágnes, a Civil Nap főszervezője a Szent György Római Katolikus Plébánia részéről elmondta, az eseménynek máris van egy pozitív hozadéka, hiszen a délutáni képzésen megszületett az a döntés, miszerint szeptemberben egy pályázatíró képzést szerveznek a bekapcsolódó civil szervezetek. „Nyitottak vagyunk együtt tanulni” – fogalmazott. Összeállította: Szalló Réka Dr. Verestóy Alapítvány – PR és kommunikációért felelős munkatárs verestoyattilaalapitvany@yahoo.com

25

Önkéntesség

Egy igazi Álomváros tenni vágyó, önkéntes fiatalokkal – Ycity

A

Civitas Alapítvány kezdeményezésére 10 udvarhelyszéki önkéntes fiatal nemzetközi tapasztalatcserén vett részt július 29. és augusztus 5. között Litvániában.

Az Ycity (Fiatalok Városa) elnevezésű program egy olyan kezdeményezés, melyet tenni vágyó fiatalok önkéntesen hívtak életre Dániában, 2008-ban. Ez a lelkes, vágyaktól fűtött kis csapat azzal a szándékkal indította útjára ezt a kezdeményezést, hogy tettre sarkallja a fiatalokat, megmutatva nekik az aktív társadalmi részvétel számos, sokrétű lehetőségét.

Az idők folyamán az önkéntesekből verődött csapat civil szervezetté alakult, amely azon munkálkodik, hogy minden évben újra és újra felépítse a Fiatalok Városát, valamint azon, hogy határon átívelő, cselekvő közösségeket hozzon létre. E cél megvalósítása érdekében az Ycity idén először nemzetközi színtéren, Dánia határain kívül, Litvániában került felépítésre.

Az Ycity’11 négy ország fiataljainak közös gondolkodására, együttlétére nyújtott lehetőséget. A program ideje alatt dániai, litvániai, németországi, valamint székelyföldi fiatalok hoztak létre egy ideiglenes városközösséget, amelyet a résztvevők elképzelései töltöttek meg élettel.

Az egyhetes, műhelymunkákkal teletűzdelt program ideje alatt a fiataloknak lehetőségük nyílt megismerni Európa különböző országaiban élő kortársaik gondolkodásmódját, ötleteket, eszközöket kaphattak terveik megvalósításához, új barátokat szerezhettek, valamint fejleszthették angol nyelvtudásukat. A program három részre tagolódott: az első fázisban a város közössége épült fel saját életterük megfogalmazása révén, a másodikban közös ötleteket dolgoztak ki. A harmadik fázis arra összpontosított, hogy hogyan lehet a helyi közösségekbe hazavinni és átadni mindazon ötleteket, amelyek az Ycity-ben fogalmazódtak meg.

A Civitas Alapítvány a hazai csapat összeállításában fontosnak tartot-

ta, hogy olyan fiatalokat válasszon ki, akik aktív szerepet vállalnak közösségeik életében. A csapatban így kaptak helyet a Civitas önkéntesei, munkatársai, környékbeli unitárius közösségek tevékeny fiataljai, valamint a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány és a Vulticulus Földrajzi Társaság egy-egy önkéntese. Fiataljaink magukkal vitték a magyar néptáncokat, a népzenét és a székelyföldi hagyományos süteményeket. Hogy milyen élményekkel, lelkesedéssel és tenni akarással tértek vissza fiataljaink a nagy útról, azt jól szemlélteti Kovács Zsuzsi, a Civitas Alapítvány önkéntesének szívből jövő vallomása:

ve az Activity-t, vagyis a nemzetközi nyelvet. Igen, nagyjából ettől tartottunk, az idegentől, az ismeretlen helyzetektől, és hogy annyira mások vagyunk, annyira különbözünk – de rájöttem, éppen ettől olyan csodás a világban minden! És az is volt... Még úgy visszamennék! ’Röpke’ 25 órás fárasztó út után belecsöppeni egy fiatalok lángoló szívétől izzó környezetbe nem volt valami nyugtató, hiszen abban a lefáradt pillanatban jobban esett volna bármi más, de aztán pont ez tartott életben, ez a pezsgő érzés éltetett és eggyé vált

„Megbeszélések, egyeztetések, utolsó simítások sora előzte meg indulásunk napját a Fiatalok Városába. Mindenki szívében inkább a kíváncsiság és annak az érzésnek a lángja égett, hogy egészen pontosan nem is tudtuk, mit fog nyújtani számunkra ez a projekt, mely keretén belül másik három nemzet vesz majd körül: litvánok, dánok és németek. Mi lesz majd ott velünk, hogyan fogunk kommunikálni, lehetőleg kerül-

velünk – és bárcsak életünk minden percében tovább lobogna, megmaradna! Sőt: bár át lehetne adni, beléjük lehetne plántálni ezt a valójában leírhatatlan érzést az itt, a mi környezetünkben élő fiatalokba is! Úgy gondolom, hogy én amúgy sem vagyok egy babérjaimon nyugodtan ülő fiatal, mindig is kerestem és keresem is, hogy mitől lehetne igazán izgalmas, bámulatos és bolondos az ifjú élet,

26

civil fórum

de a hiányzó részét mindennek azt hiszem, Litvániában kaptam meg, ott az Ycity keretén belül!

Felszabadultnak lenni, bolondozni, nevetni, őszintének lenni, érezni a szabadságot és ÉLNI! Mindezt ott tapasztaltam és tanultam meg.

Annyira boldog vagyok, hogy részese lehettem mindennek!

Az ott eltöltött napok nem csak arról szóltak, hogy lógattuk a lábunkat, a nappalok nagy részét elég keményen átdolgoztuk, fiatalos és lendületes módszerekkel ismerkedtünk meg a világban előforduló problémákkal (diszkrimináció, lehetőségek, önkén-

tesség helyzete, pénzkeresés módozatai, jövő, kilátások). Vegyes nemzetiségű csapatokat alkotva meséltünk arról, hogy egyik-másik országban mi is a helyzet, ki mit hogyan csinál, valamint hogy hogyan kéne az előrehaladás érdekében tenni. Majd mindegyik vegyes csapat egy saját projektet kellett megálmodjon, felépítsen és benne éljen („Dream it. Build it. Be it.”). Mindezt a harcot a litván csapattársainkért vívtuk meg, hogy az ott élő fiataloknak beinduljon és fellendüljön az életük, biztonságosabban pezseghessenek.

Számos kiváló ötlet született, az egészséges életmódért harcolóktól a mozgalom házáig mindent kidolgoztunk, majd szó szerint az utcára vittük ötleteinket, bemutatva az embereknek. Majd az utolsó napokban a politikusok is szemügyre vették terveinket, elgondolásainkat – és reméljük, hogy mihamarabb megvalósítanak belőlük néhányat. Esténként – ha nem a közeli tóban lubickoltunk – más-más ország mutatta be történelmét, hagyományait, ételeit és mindennapjait. Majd a buli és a szórakozás vette át az irányítást felettünk, mi pedig nem tiltakoztunk ellene.

Nem csak az angol nyelv gyakorlása miatt lettem gazdagabb, sok érdekes információt tudtam meg a másik három országról, új barátokat ismertem meg, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot.

Megtapasztaltam a szabadság és az önfeledt jókedv valódi érzését és nem utolsósorban világot láttam. Fantasztikus élmény volt!”

Kulcsár Orsolya Civitas Alapítvány – projektasszisztens orsolya_kulcsar@yahoo.com

Kovács Zsuzsa Civitas Alapítvány – önkéntes ribizliii@yahoo.com

27

Önkéntesség

Önkéntesek vallomásai E lapszámunk szerkesztése közben felhívással fordultunk olvasóinkhoz, köztük főként az önkéntesekhez, hogy néhány kérdés mentén ők meséljenek arról, hogy mit is jelent számukra az önkéntesség, milyen tapasztalatok, élmények, érzések fűződnek ehhez. Az alábbiakban a fehívásunkra beérkezett néhány vallomást osztjuk meg.

Demeter Zoltán önkéntes, Barót, Erdővidék demeterzoltan74@gmail.com – Mit jelent számodra az önkéntes szó?

– Az önkéntes szó számomra azt a fejlett közösségi tudattal és szociális érzékenységgel, illetve elhivatottsággal rendelkező személyt jelenti, aki mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, tudatosan végez olyan tevékenységeket, amelyek a környezete, közössége javára válnak.

– Miért lettél önkéntes?

– Azt mondják, hogy az ember sorsát nagy találkozások igazítják. Egy-egy családtag, tanár, lelkész vagy bármilyen más területen tevékenykedő szakember elhivatottsága, példája, biztató szavai meghatározóak lehetnek életünkben. Egy-egy nagy találkozás segíthet abban, hogy megtaláljuk azt a szakterületet, illetve azt a foglalkozást, hivatást, amelyet később egy életen át végezhetünk örömmel, mert nincs annál szebb és eredményesebb, mint az örömmel végzett munka. Én azért lettem önkéntes, mert nevelőimtől, szüleimtől, pedagógusaimtól, lelkészeimtől, illetve „mestereimtől” – későbbi önkéntes- és munkatársaimtól ezt láttam és tanultam. Sokszor kértek, hogy segítsek, de sokszor csak úgy rám esett egyegy feladat, úgy hozta a helyzet. Láttam, hogy elkelne a segítség, és azt is láttam, hogy ha én is beavatkozom az épp aktuális történetbe, akkor az sokkal sikeresebb, eredményesebb lesz. Ma már tudják a környezetemben élők, hogy nyitott és fogékony vagyok az önkéntes közösségi munkákra és tanácsokért, segítségért rendszeresen keresnek.

– Miben is állt, áll ez az önkéntesség?

– Önkéntes tevékenységeim közül az elsők a környezet- és a természetvédelem területén voltak, e terület azóta is az egyik legfontosabb tevékenységi területem. Az egykori pionírház kis természetbarátai körének tevékenységein, kirándulásain, Pro Natura versenyein néhai Lázár Antal tanár úrnak, a vargyasi Dr. Borbáth Ká-

roly cserkészcsapat tagjaként Dimény Levente földrajztanár barátomnak, a Háromszéki EKE tagjaként Dukrét Lajos bátyámnak, valamint a baróti Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület (www.vargyasszoros.org) alapító- és vezetőségi tagjaként néhai Dénes István geológus-barlangász barátomnak köszönhetően felfedezhettem, illetve a baróti Lőrincz Sándor biológiatanárral közösen szervezett Járjuk be Erdővidéket! honismereti túrasorozatunk (www. erdovidek.weebly.com) havonta sorra kerülő kirándulásain ma is újra és újra felfedezhetem, hogy szülőföldem (Erdővidék, Székelyföld) milyen bőkezűen meg van áldva természeti értékekkel. Megtanulhattam, hogy ezek mennyire sérülékenyek, illetve a profitorientált világ milyen könnyen képes átgázolni ezeken az értékeken. 1996-ban két barátommal együtt természetvédelmi egyesületet alapítottunk Baróton, amelynek 15 éve vagyok egyik vezetője és önkéntese. 2004-től hivatalosan is felügyeljük a Vargyas-szoros Természetvédelmi Területet, illetve több más erdővidéki természetvédelmi terület és objektum helyzetét is figyelemmel követjük. Kampányokat szervezünk veszélyeztetett virágok megvédése érdekében (pl. erdőfülei Kankóskert nárciszai), természetvédelmi gyerektáborok keretében próbálunk az utánpótlás-nevelésre is odafigyelni, illetve más, nagyobb rendezvények szervezésében is részt vállalunk (Országos Barlangász Kongresszus – Barót 2004, Székelyföldi Geológusok Találkozója – Barót 2010).

A közelmúltban eredményes ellenkampányt kezdeményeztem és szerveztem egy erdővidéki cementgyár felépítése, illetve egy Drakula Park (http://www.youtube.com/watch?v=jZt0KjytQHY& feature=related) létrehozása megakadályozásáért Erdővidéken, amelyek többnyire ártottak volna a kivételes környezeti és természeti adottságokkal rendelkező kistérségnek.

A másik fontos önkéntes tevékenységi terüle-

28

civil fórum

tem a közművelődés. 1998-tól a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület (www.erdovidek. ro) titkáraként, Hoffmann Edit, Kós Katalin és Demeter László kollegáimmal közösen, több száz kisebb-nagyobb helyi (pl. szabadegyetem típusú találkozók – Tortoma Önképző Kör, kiállítások stb.), kistérségi (Erdővidéki Közművelődési Napok), illetve megyei (Háromszéki Magyarok Világtalálkozója – 2007, Miklósvár 800 – Székelyföld első írásban említett települése – 2011) szintű művelődési rendezvények megálmodásában, előkészítésében és lebonyolításában vállaltam szerepet, mint szervező vagy társszervező. Egyesületünk alapította és működteti 2006 óta Erdővidék Múzeumát Baróton, amelynek bővítésén, gyűjteményének gyarapításán jelenleg is dolgozunk. Egy szomorú eset következtében (egykori osztálytársam lányánál leukémiát diagnosztizáltak) 2005-től szociális jellegű önkéntes tevékenységekkel is kezdtem foglalkozni. Azóta rendszeressé váltak térségünkben a karitatív rendezvények (Erdővidéki Összefogás Napok), amelyek keretében beteg gyerekek műtéti beavatkozásainak költségeire, fogyatékos gyerekek támogatására, árvíz- és tűzkárosultak megsegítésére gyűjtünk rendszeresen adományokat. Mindezek mellett többek között kistérségfejlesztéssel (Leader program), prezsbiterként egyházközségem támogatásával, civil találkozók szervezésével, újságcikkek, tudósítások írásával (Erdővidék Hetilap – www.evidek. ro) is igyekszem környezetem, közösségem fejlesztéséhez hozzájárulni. Jelenleg például azon fáradozom, hogy az Év Fája Romániában versenyén az általunk benevezett köpeci szilfával a lehető legjobb helyezést érjük el (www.evfaja.ro).

– Mit nyújtott számodra? Mit tanultál? Érdemes volt?

– Az önkéntes munka számomra szakmai elégtételeket, fejlődési lehetőségeket, elismerést, ismereteket és ismerősöket, őszinte, életre szóló barátságokat és hasznos élettapasztalatokat hozott, ugyanakkor azt is bevallom, hogy önkéntes tevékenységeimnek köszönhetően világot láthattam, elég sok olyan helyre jutottam el, ahová önerőből nem sikerült volna (pl. Európa Parlament – Brüsszel).

Tevékenységeim során megtanultam, hogy semmi sem történik véletlenül és céltalanul ebben a világban, ahogy az sem véletlen, hogy hová, kinek és minek születik az ember. Én például úgy érzem, nekem az a dolgom (ha úgy tetszik, küldetésem), hogy szűkebb szülőhazám, Erdővidék fejlesztésében aktív szerepet vállaljak, hogy legjobb tudásom szerint megtegyek mindent annak érdekében, hogy az itt élők boldogabbak legyenek, illetve büszkék arra, hogy Erdővidéken élhetnek.

Ugyanakkor azt is megtanultam, megtapasztaltam, hogy a jótettek boldoggá teszik az embert, és hogy az ingyen végzett munkának sokszor sokkal nagyobb a fizetsége, hozadéka, mint a pénzért végzett munkának. Továbbá még azt tanultam meg, hogy a kettő több, mint az egy és azt, hogy a három még több, mint a kettő. Minél többen fogunk össze egy cél érdekében, annál erősebbek és eredményesebbek leszünk. Egy közösség pedig akkor tud hatékonyan fejlődni, ha annak minél több tagja tesz egy picit hozzá a Nagy Közöshöz, ingyen és önkéntesen.

Igen, érdemes volt!

Tódor Tímea önkéntes, Szeben todor_timi@yahoo.com – Miért lettél önkéntes?

– Nos, a válasz – melyet minden önkéntes valamilyen módon megfogalmaz – az, hogy jó érzéssel tölt el egy közösségben lenni, feltétel és minden elvárás nélkül elfogadni a másikat és elfogadva lenni, tenni valamit közösen.

Amikor a Hungarica Központhoz kerültem, elsőéves egyetemi hallgató voltam. Kerestem a helyem, anyanyelvi közösségemből gyökeresen kiszakadtam és egy másik körbe csöppentem.

Az új környezetben a legfontosabb, hogy minél hamarabb megtaláld a helyed. Az első hetekben

tudomást szereztem a Nagyszebeni Magyar Kulturális Irodáról. Egy kedd este mentem el az öszszejövetelre. Odakint zuhogott az eső, bőrig áztam, haragudtam magamra, hogy ítéletidőben ilyen összejövetelre megyek, mi hasznom nekem ebből?

– kérdezgettem magamtól. Megérkeztem, egyetemista fiatalok fogadtak, számukra már a másodikharmadik összejövetel lehetett. Az iroda vezetője akkor nagyvonalakban fölvázolta, hogy miben áll a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete, különválasztotta a Nagyszebeni Magyar Kulturális Irodát, Pályázatírói Irodát, Turisztikai Irodát és Sajtóirodát.

29

Önkéntesség

– Miben állt az önkéntességed?

– Már az első gyűlésen szó esett egy szórványmagyar projektről, Ars Hungarica néven szerepelt. Nem szórványmagyarságból kerültem Nagyszebenbe, nyilván először nagyot néztem, hogy mi is ez, hogy is működik, mi haszna van?

Aztán szép lassan megvilágosodtam. Megértettem az NMKI mibenlétét, és azt, hogy mennyire szüksége van segítségre, önkéntesekre.

A majdnem mind egyetemistákból összegyűlt csoport egész jó kis társaságnak nézett ki, így a következő megbeszélésén ismét részt vettem.

Első megbízatásom: egy fesztivál szórólapjait és eseményfüzetét osztogattam. Amúgy mindnyájan megkaptuk a feladatunkat. A fiúk a pakolás és technikai „osztályra” voltak beosztva, míg a lányok jegyárusítástól a művészek fogadásáig kaptak feladatokat. Az önkéntes csapat tagjai a maguk személyiségét ismerve választhattak feladatot. Így elmondhatom, nagyon konstruktívan zajlott a munka.

Az első nagy fesztivál lezajlása után megtörtént a kiértékelő is. Összességében véve az igazgató elégedett volt, és kijelentette, hogy az önkéntes kis csapatra az elkövetkezőkben is számít.

– Mit nyújtott számodra az önkéntesség? Mit tanultál? Érdemes volt?

– Hogy mi mit nyertünk ezzel? További eseménysorozatokat! Ambíciót, hogy ott legyünk, csináljuk, akarjuk, hogy szép, jó színvonalas legyen az előadás. Néhány nagyon közeli barátra

tettem szert és jó kis baráti társaság alakult ki.

Az előttünk járó generáció minden apró munkára felhívta a figyelmünket. Tudtam, hogy a következő rendezvényen, ha egy lépcsőfokkal fennebbi munkát vállalok, vagy osztanak ki nekem, akkor mire kell figyelnem. Így az elkövetkezőkben én lettem a jegyárus, viszonylag könnyen megoldottam a felmerülő problémákat, s lassanlassan megismertem a szebeni magyar szórvány tagjait. Megtanultam, hogy közösségben menynyire rugalmasnak kell lenni, ha munkáról van szó, továbbá, hogy kétségbeesésre semmilyen körülmények között nincs szükség, hiszen mindig minden megoldható, azért vagyunk ott mi, az önkéntesek.

Hogy érdemes volt, azt számomra a megélt élmények tanúsítják: a konstruktív munkaszellem, egymás segítése. Jó, hogy minden magyar kulturális eseményen részt vehetek, sőt elmélyültem abban a felelősségtudatban is, hogy talán az én munkám nélkül nem léphetne színpadra az illető művész, nem mutathatná be műsorát, vagy nem állíthatná ki a tárlatát. Továbbá meg részese vagyok egy olyan csapatnak, ahol nélkülözni nem igazán lehet senkit sem, hiszen mindenki ért valamihez, sőt szükség van rá, mert az a kis munka éppen rá van szabva.

Minden önkéntes munka csapatmunka és építő jellegű. Jó megtanulni, hogy ne az érdekeinket nézzük, hanem amit cselekszünk, azt egyszerűen érdemes jól tenni, mert célt képvisel, és felelősséget kell vállalnunk érte.

Balogh Szabolcs önkéntes, Székelyudvarhely b_szabi00@yahoo.com – Miért lettél önkéntes?

– Az önkéntesség miértjére a megfelelő válasz talán az lehetne, hogy úgy éreztem, itt az ideje, tegyek valamit a közösségért, amiben élek, próbáljak, ha csak egy kicsit is, javítani rajta. Természetesen tudtam, hogy az önkéntes munka sok odaadást és türelmet igényel, hisz az önkéntes a legtöbb esetben nem kap a munkájáért azonnali anyagi kompenzációt, viszont rengeteg egyéb, főként eszmei haszonnal jár ez a típusú munka.

– Miben állt az önkéntességed?

– Az én önkéntességem a YouthBank nevű országos középiskolai programban való részvételben nyilvánult meg – mint lelkes adománygyűjtő – két éven át. A program lényege egy összetartóbb kö-

zösség kovácsolása és segítségnyújtás a középiskolások ötleteinek megvalósításában.

– Mit nyújtott számodra az önkéntesség? Mit tanultál? Érdemes volt?

– Számomra az önkéntesség elsősorban rengeteg új barátot jelentett, új kalandokat, kihívást, ami, mint tudjuk, elengedhetetlen egy fejlődő középiskolás életében. Mindezen túl az önkéntesség a felelősségvállalásra, türelemre és a csapatmunkára tanított meg, hisz ha ezek közül csak egy is hiányzott, a munkánk nem haladt előre. Számomra nagyon is megérte önkéntesnek lenni, mivel rengeteget tudtam tenni a közösség pozitív fejlődéséért, megismerhettem a város üzleti arculatát és megtanulhattam, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat hogyan lehet a köz javára fordítani.

30

civil fórum

Balázs Dorottya önkéntes, Székelyudvarhely dorika93@yahoo.com – Miért lettél önkéntes?

– Még most sem tudom igazán, talán csak egy egyszerű felindulás volt az egész... Ki akartam próbálni valami újat, amit eddig még nem csináltam, na meg új embereket akartam megismerni. Próbáltam valami olyan tevékenységet keresni, ami még hasznomra is lehet az elkövetkezendőkben. Sokat gondoltam arra is, hogy egy már régen megalakult csoporthoz csatlakozzam, de az nem volt akkora kihívás. Valami olyannak akartam részese lenni, ami még csak nemrég bontogatja szárnyait. Jó tevékenységnek találtam azt, hogy önkéntes legyek, mert iskola mellett is könnyen végezhettem, na meg így azt a napi 1 órát, amit önkéntességgel töltöttem, mások hasznáért tettem.

– Miben állt az önkéntességed?

– A YouthBank-nál való önkéntességem nagyrészt abból állt, hogy adományok összegyűjtése által segítettem az aktív diákoknak megteremteni azt a

lehetőséget, hogy projektekre pályázhassanak. Lényegében kreativitásommal hozzájárultam új adománygyűjtő programok kitalálásához, megtervezéséhez. Mindezek mellett némi fizikai fáradalmat is igénybe vett az, hogy a programok megvalósítása rendben menjen.

– Mit nyújtott számodra az önkéntesség? Mit tanultál? Érdemes volt?

– Önkéntesnek lenni jó dolog. Mindenkinek ki kellene próbálni, hogy milyen anélkül tenni valamit, hogy anyagi jutalmat várnánk. Azáltal, hogy önkéntes voltam, sikerült egy teljen más világba betekintést nyerjek. Hasznos volt, hogy megismerhettem új embereket, hiszen sose tudhatom, hogy mikor lehet tőlük segítségre szükségem. Sok más önkéntest is megismertem az egy év során, akik nem feltétlenül abban a csapatban tevékenykedtek, mint én, és mondhatom, hogy senkin sem láttam azt, hogy nem élvezi azt, amit csinál.

Márton Andrea önkéntes, Székelyudvarhely andreamarton@indamail.hu – Miért lettél önkéntes?

– Azért lettem önkéntes, mert szerettem volna egy új csoporthoz tartozni, beletanulni olyan dolgokba, amiket nem tanítanak az iskolában, tapasztalatokat gyűjteni, kihívások elé állni, bátrabb lenni. Úgy gondolom, aki belekóstol kicsit az önkéntességbe, teljesebb, gazdagabb ember lesz, mint a többi.

– Miben állt az önkéntességed?

– Legelőször a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítványnál vettem részt a „Szervezni tudni kell” programban, nagyon tetszett, projektfelelős voltam. Emellett egy rövid ideig a Caritasnál segítet-

tem hátrányosabb helyzetű gyerekeknek tanulni.

Az elmúlt két évben pedig a YouthBank programban tevékenykedtem.

– Mit nyújtott számodra az önkéntesség? Mit tanultál? Érdemes volt?

– Érdemes volt teljes mértékben! Úgy érzem, nagyon sokat tanultam. Fejlődött a beszédkészségem, megtanultam üzletemberekkel tárgyalni.

Megtapasztaltam, milyen a komoly csapatmunka, milyen, amikor felelősség hárul rám, és annak meg kell felelni. Rájöttem, hogy miben vagyok erős, ezek után könnyebben fogom tudni alakítani a jövőmet.

31

Önkéntesség

A Pro Vobis az Önkéntesség Európai Éve 2011 támogatásában

A

Pro Vobis Nemzeti Önkéntes Központ több szinten is részt vesz az Önkéntesség Európai Éve (a továbbiakban ÖEÉ) 2011 romániai tevékenységeinek megvalósításában.

Az ÖEÉ megvalósításáért felelős koordinációs csoport keretében a feladatunk felügyelni az Országos Tevékenységi Terv véghezvitelének egész folyamatát. A végrehajtásért felelős csoport tagjai a következő személyek: • Vladimir Simon, a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium (www.cultura.ro) alárendeltségében működő Kulturális Kutatási és Tanácsadási Központban (www.eurocult.ro) levő országos koordinációs szerv koordinátora; • Cristina Rigman, a VOLUM – Romániai Önkéntesség Fejlesztését Támogató Szervezetek Szövetségének elnöke (www.federatiavolum.ro); • Andrei Popescu, az Oktatási és Szakképzési Közösségi Programokért Felelős Országos Ügynökség (www.anpcdefp.ro) által vezetett Fiatalok Lendületben programkoordinátora; • Adrian Secal, a Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány (Fundaţia pentru Dezvoltarea Societăţii Civile – FDSC) programkoordinátora (www.fdsc.ro); • Carmen Marcu, a Pro Vobis Nemzeti Önkéntes Központ kommunikációs menedzsere (www.provobis.ro, www.voluntariat.ro) és a Romániai Önkéntes Központok Országos Hálózatának képviselője; • Petru Dumitru az Európai Bizottság Romániai Képviseletétől; • Széll Lőrincz, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság (www.anst.gov.ro) alelnöke; • Ina Lolescu, az Országos Önkéntes Központ koordinátora a Salvaţi Copiii România keretében (www.salvaticopiii.ro).

Az Országos Tevékenységi Terv részeként a Pro Vobis egyik fő felelőssége az Önkéntesség Országos Hetének megszervezése volt. Ez egy országos esemény, amely tizedik alkalommal került megrendezésre 2011. május 9-15. között.

A 2011-es rendezvény számokban kifejezett eredményei: több ezer önkéntes, több mint 500 nyilvános rendezvény önkéntesekkel és önkénteseknek, több mint 200 szervezet – a rendezvény helyi partnerei, 40 megye több mint 150 helységében és a fővárosban is. Ez volt a legnagyobb éves esemény, amely a romániai önkéntesek nyilvános elismeréséről és értékeléséről szólt.

Az ÖEÉ logójával és szlogenjével („Az idén az önkéntesség a divat. Légy divatos, az önkéntesség jól áll!”) ellátott, 10. alkalommal megrendezett Önkéntesség Országos Hete ugyanakkor évforduló is: tízéves évfordulója

annak, hogy egyes szervezetek önkénteseket is bevonnak a programjaikba, annak, hogy ilyenkor az ország minden csücskében az önkéntesekkel dolgozó szervezetek tetteik által, együtt ünnepelnek. Ez a hét az önkéntességről, az önkéntesek érdemeinek elismeréséről szól.

Az ÖOH eseménysorozatot 2002 óta a Pro Vobis kezdeményezi és koordinálja, a kivitelezésben együttműködik vele a Romániai Önkéntes Központok Országos Hálózata és a VOLUM – Romániai Önkéntesség Fejlesztését Támogató Szervezetek Szövetsége, valamint az ÖOH helyi partnerei.

Benne vagyunk a tematikus munkacsoportokban is, amelyek egész évben a romániai önkéntes mozgalommal kapcsolatos kérdések megvitatásával foglalkoznak.

A Pro Vobis a négy tematikus csoportból két csoportban moderátor szerepet tölt be: „Az önkéntesség meghatározása és jogi kerete” témát vitató, valamint „A munkáltató által támogatott önkéntesség és a vállalatok társadalmi felelősségvállalása” témájú csoportban. Az „Önkéntes tevékenységek szervezőinek etikai kódexe” tárgykörével foglalkozó csoportban is van egy képviselőnk.

A tematikus munkacsoportok által készített elemzések hozzájárulnak majd ahhoz, hogy megalkossuk az Önkéntesség Fejlesztésének Országos stratégiáját (Románia).

Az ÖEÉ 2011 cselekvési tervének megvalósításáért felelős munkacsoport mellett mi is részt vállalunk az önkéntesség témájának szentelt európai év hivatalos megnyitásakor és lezárásakor tartott konferenciák megszervezésében.

A február 4-én, Bukarestben megrendezett Önkéntesség Európai éve 2011 Románia elnevezésű országos konferenciának 195 részvevője volt. A részvevők között több mint 20 megyéből és Bukarestből is jelen voltak: olyan civil szervezetek képviselői, amelyek önkénteseket is foglalkoztatnak; önkéntesek; önkéntesekkel dolgozó közintézmények, vagy olyan közintézmények, amelyek támogatni tudják az önkéntes tevékenységeket; köz- és magánintézmények, amelyek önkéntes tevékenységeket finanszíroznak; olyan cégek képviselői, amelyek támogatják az alkalmazottak önkéntes programokban való részvételét, valamint a sajtó képviselői.

A Pro Vobis foglalkozik az ÖEÉ 2011 online kommunikációs kampányával is. Ide tartozik az ÖEÉ-nek dedikált honlap, a www.voluntariat.ro, amelyen információk találhatók az ÖEÉ célkitűzéseiről, a cselekvési tervről. Az ÖEÉ égisze alatt készült egy naptár is, a civil szervezetek és az ország más intézményei által rendezett önkéntes tettek országos naptára. Ezek mellett azt is meg kell említenünk, hogy az ÖEÉ jelen van a szociális média oldalain is: a Facebook-csatornát (www.facebook.com/AEV2011) az ÖEÉ támogatására szánjuk és arra használjuk, hogy más

32

érdekelt civilt szervezetekkel közösen önkéntességi lehetőségeket, önkéntességgel kapcsolatos híreket tegyünk közzé.

Youtube csatornánk is van: http://www.youtube.com/ user/AEV2011, itt gyűjtjük össze az ÖEÉ-ről és az önkéntességről szóló általános videókat.

Az év utolsó felében a Pro Vobis pályázati felhívást tesz közzé az Önkéntes portré című kiadvány önkéntesének jelölésére – egy olyan gyűjteményről van szó, amely több tucat különleges történetet tartalmaz az ország kisebb-nagyobb szervezetei által legelhivatottabbaknak jelölt önkéntesek tetteiről. Ez tulajdonképpen nem más, mint a szóban forgó önkéntesek elkötelezettségének nyilvános elismerési és értékelési gesztusa.

civil fórum

Az Önkéntes portré-t minden évben kiadja a Pro Vobis, megünnepelve általa december 5-ét, amely az önkéntesek nemzetközi napja. Idén az ötödik ilyen kiadványunk jelenik meg. Ugyanakkor ebben az évben a jelölt önkéntesek közül a legelhivatottabbakat egy országos gálaest keretén belül díjazni is fogják, a díjátadó gálát az ÖEÉ 2011 munkacsoportjával közösen szervezzük meg.

Összeállította: Pro Vobis Fordította: Dénes Réka

33

Önkéntesség

Igen, tessék! Da, poftiţi!

2011 augusztusában Kolozsváron civil összefogással indult el a magyar nyelhasználatot népszerűsítő mozgalom.

A sokak szemében kényes kérdésként kezelt ügyből a civil kurázsi és egy jól megalapozott ötlet figyelemreméltó működő példát szült, mely a civilek és a vállalkozók együttműködésének is sikertörténete. Az alábbiakban Vincze Róbert, a programfelelős mesél bővebben e kezdeményezés mibenlétéről. (Kérdezett: Csáki Rozália)

Vincze Róbert programfelelős office@igentessek.ro – Mi adta az ötletet a kezdeményezéshez és kiknek köszönhetően indult el?

– A kezdeményezés ötlete ama közismert tényre alapozva született, hogy a kisebbségben, különösképpen a városi közegben élők az anyanyelvüket többnyire a magánszférában (otthon), illetve jól behatárolt közösségi színtereken használják (például templom, vagy magyar nyelvű oktatási intézmények). Más nyilvános színtereken csak személyes ismerősök (és sokszor azok sem) szólítják meg egymást magyarul. Mindenki számára ismerős élethelyzet az, amikor kolozsvári üzletben, intézményekben, taxiban stb. csak néhány percnyi román nyelvű párbeszéd után jövünk rá, hogy a társalgópartnerünk is ért, beszél magyarul és akár át is válthatunk erre a nyelvre. Nos, ezeknek a helyzeteknek az áthidalására született a mozgalom, mely a látható helyen feltüntetett jele által udvariasan felkínálja a választás lehetőségét, esélyt adva a magyar nyelvű párbeszédre.

Ugyanakkor abból indultunk ki, hogy vannak olyan nyelvhasználati színterek, amelyeket nem lehet politikailag, rendeleti úton szabályozni. Tehát míg az oktatási, közigazgatási stb. intézményes nyelvhasználatnak lehet és sikerült is egy megengedő, európai normáknak megfelelő törvényes keretet elfogadtatni Romániában – gondolok itt pl. a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját ratifikáló, az RMDSZ által kezdeményezett és a román parlament által elfogadott törvényre –, vannak más társadalmi színterek (ilyen

a mindennapi nyelvhasználatunk), ahol maga a társadalom, annak civil kezdeményezései szükségesek.

A mozgalom célja tehát a magyar nyelv nyilvános használatának megerősítése olyan nyelvhasználati színtereken is, amelyeket nem a törvény, hanem maga a társadalom szabályoz.

Az ötlet 2010 nyarán született, melyet később a kolozsvári Claudiopolis Egyesület, illetve a Kolozs megyei Ifjúsági Fórum karolt fel és indított útjára.

– Hogyan valósul meg? Hogyan viszonyultak a kezdeményezéshez a vállalkozók?

– A vállalkozások pozitívan viszonyultak a kezdeményezésünkhöz. Hamar ráéreztek a mozgalomban rejlő lehetőségekre, illetve sokan fontosnak tartották a magyar nyelv használatának bővítését, ezen felül új vásárlók érkezésének lehetőségét is látták. Az első hetekben a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum önkénteseinek köszönhetően sikerült mintegy 100 céget felkeresni, ezek közül 52-től kaptunk pozitív választ, azoktól, amelyeknek lehetőségük volt magyar nyelvű kiszolgálást biztosítani és vállalták is ezt. A mozgalom első nagy lendületére a Kolozsvári Magyar Napok alatt került sor, a rendezvény ideje alatt 4000 példány Kolozsvár-térképet osztottunk szét, amely tartalmazta a mozgalomhoz tartozó cégek listáját és helyét.

A térképeken kívül az erre az alkalomra készített honlapunkon keresztül is lehetőséget biztosítot-

34

civil fórum

tunk a cégek népszerűsítésére (www.igentessek.ro).

A csatlakozott cégeknek arculathordozókat, kitűzőket is készítettünk, hogy folyamatosan tudják informálni vásárlóikat a magyar nyelv használatának lehetőségéről.

– Milyen további akciókat terveznek? Kikre számítanak?

– El szeretnénk jutni valamennyi kolozsvári dekoncentrált, decentralizált intézmény, oktatási, egészségügyi és szociális szolgáltató vezetőjéhez, illetve elérhetővé szeretnénk tenni a mozgalom vizuális elemeit tartalmazó termékeket bármely gazdasági szereplő, vállalkozás számára. Felvettük ugyanakkor a kapcsolatot a Bihar és Szatmár megyei önkormányzatok magyar vezetőivel, akiket civil és ifjúsági partnerek beazonosítására kértünk fel a mozgalom továbbterjesztése céljából.

Nem utolsósorban megfontolás tárgya a magyar-

országi román kisebbség önkormányzati képviselőinek megkeresése a mozgalom kiterjesztése érdekében azokba a határ menti kisrégiókba, ahol a fordított – „Da, poftiţi! Igen, tessék!” – feliratot lehetne használni. Ebben az esetben szintén abból a gazdasági megközelítésű tényállásból indulunk ki, hogy a Hajdúszoboszlóra, Gyulára látogató román anyanyelvű turista a fogyasztói identitás kulturális sajátosságait is figyelembe vevő minőségi ügyfélszolgálatot sokra értékeli, így ez nyereség-generáló jellegűvé válik. Marketingkutatások sora támasztja alá, hogy az áruk és szolgáltatások egyre kiélezettebb versenyének korszakában a vásárlókat/felhasználókat ma már az a teljes körű ügyfélszolgálat befolyásolja döntő módon, amely ezeket a kulturális sajátosságokat is szem előtt tartva fokozott kényelemérzetet és hozzáférhetőséget biztosít számukra.

35

Önkéntesség

Önkéntesnek lenni jó…

Az egyik önkéntesünk esetében minden adva volt: jó szervezés, konkrét program, rendezett körülmények, mégis folyamatos konfliktushelyzet állt fenn az „önkéntes” komolytalansága miatt. Pontatlanság, a program be nem tartása, igazolatlan hiányzások, amelyeket utólagos egyeztetéssel sem sikerült megoldani.

Ebben a helyzetben szembesültünk

esetünkben végül is a küldő szervezettel közösen felvállaltuk egy új önkéntes utazási költségeit, fele-fele arányban járulva hozzá a repülőjegy árához. A csere mindenképpen hasznosnak bizonyult, az új önkéntes megfelelő, komolyan végzi a munkáját, és ezzel a megoldással a fogadó szervezet sem veszített a pályázati úton nyert támogatásból.

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

P

ontosan mit is értünk önkéntesség alatt? A klasszikus értelmezés szerint az önkéntes önzetlen hozzájárulásával, tárgyi és szellemi eszközeinek felajánlásával egy adott munkát végez anyagi ellenjuttatás nélkül, az általa fontosnak tartott cél érdekében. A mai világban azonban az önkéntesi rendszerek elterjedésével (EVS, Peace Corps stb.) a klasszikus értelmezés egy kicsit átalakul, hiszen ezekben a rendszerekben „fizetett” önkéntesek tevékenykednek. Az ellátásuk biztosításán túl zsebpénzt is kapnak, ami nem fizetés ugyan, de mindenképpen anyagi juttatást jelent. Ezek a rendszerek igazából egy eszköz az állam számára a munkanélküliség csökkentésében. A frissen végzett fiatalnak pedig lehetőség, hogy a haszontalan időtöltés vagy sikertelen munkahelykeresés helyett gyakorlati tapasztalatokra tegyen szert, és növelje érvényesülési esélyeit az életben.

Sokféle önkéntessel volt dolgunk az elmúlt évek során. Az Amőba Alapítványnál amerikai önkéntesek tevékenykedtek, a CIVEK ebben az évben kapcsolódott az EVS rendszerébe, így lettországi önkéntesekkel szerezte első tapasztalatait ezen a téren. A sokféle önkéntes sokféle tapasztalatot is hozott, azonban mindenképpen két hasznos tanács az önkéntesekkel foglalkozni kívánó szervezetek számára: a pontos munkaprogram, tisztán megfogalmazott feladatok és a folyamatos felügyelet nagyságrenddel növeli az önkéntesi munka hatékonyságát, ugyanakkor a kockázat mindig adva van: előfordul, hogy „potyázó” is kerül a rendszerbe. Ebben az esetben a legjobb megoldás a csere.

a rendszer gyenge pontjaival: a fogadó szervezet számára semmilyen védettség nincs adva ilyen esetben, a felelősség nem oszlik meg arányosan a három érintett: küldő, fogadó szervezet és önkéntes között. A problémamegoldás teljes felelőssége a fogadó szervezetre hárul. Így annak az egyeztető és kommunikációs készségén múlik, hogy milyen mértékben tudja bevonni a megoldásba a partnerszervezetet, vagy egyáltalán a problémát okozó önkéntest. A mi

Hasznos tapasztalat volt számunkra. Összegezve: önkéntesnek lenni jó. Hogy ez erkölcsi elégtételt jelent-e vagy kihasznált lehetőséget, embere válogatja. Egy biztos: meghatározza az önkéntes minőségét.

Bereczki Kinga CIVIEK – elnök bkinga@amoba.ro

36

civil fórum

Útmutató önkénteseknek

2

010 decemberében megjelent a Turulmadár Egyesület első szakmai kiadványa Fény a homályban – önkéntes útmutató címmel. A kiadvány hiánypotló Háromszéken, még nem jelent meg ilyen jellegű útmutató a régió területén.

Részlet a bevezetőből: „Nehéz vállalkozásra adta magát a Turulmadár Ifjúsági Iroda csapata. Megpróbáljuk az önkéntességről a legfontosabb tudnivalókat összefoglalni nagyon röviden és ezt megismertetni mindenkivel és veled is, aki most olvasod.

Szeretnénk egy kis, pislákoló fényt gyújtani a homályban azért, hogy te is jobban és tisztábban láthass. (…) Légy te is önkéntes, tanulj, láss, fejlődj!”

A kiadvány öt témát mutat be, az első rész az önkéntesség fogalmát boncolgatja, választ ad olyan alapvető kérdésekre, mint: mi az önkéntesség, miért fontos napjaink társadalmában ez a tevékenység. „Ha végignézünk saját településeinken, rájövünk, hogy az önkéntesség már nagyon rég gyakorolt tevékenység. Őseink templomokat, iskolákat, középületeket emeltek önkéntes munka révén, azért, hogy fejlesszék településüket. Ma már az is elég, ha elültetünk egy fát, felszedjük az eldobált szemetet, átsegítünk egy idős nénit az úttesten, stb. Egyszerű a képlet: ne mindig mástól várjunk el, hogy cselekedjen, ezt mi magunk is megtehetjük és hamarosan a gyümölcsét is élvezhetjük.”

A könyv második része az önkéntesség előnyeit, hasznát mutatja be, míg a harmadik az erre vonatkozó törvényeket, illetve rendelkezéseket. Ebben a részben megtalálható a jelenleg Romániában érvényes önkéntességi törvény szabad magyar nyelvű fordítása, amely tartalmazza: az önkéntesség meghatározását, az elismert tevékenységeket, az önkéntesség alapjait, jogait, kötelezettségeit, illetve információkat az önkéntességi szerződésről.

Az utolsó két rész az Európai Önkéntes Szolgálatot (EVS), valamint a fontos tudnivalókat mutatja be. Az útmutatóban még megtalálható azon magyar, illetve román nyelvű honlapok listája, amelyekről több információ is beszerezhető a témával kapcsolatban. „Az EVS lehetőséget nyújt a fiatal önkénteseknek, hogy fejlesszék képességeiket, kipróbálják magukat egy idegen környezetben, új kapcsolatokra tegyenek szert, idegen kultúrkörökbe nyerjenek betekintést, megismerkedjenek más európai népek szokásaval és nem utolsósorban elsajátítsanak egy idegen nyelvet. Az EVS célja: a kölcsönös szolidaritás fejlesztése, az aktív polgári részvétel előmozdítása, valamint a kölcsönös megértés ösztönzése.”

A kiadvány színes, fiatalos, könnyen érthető. A szerkesztők céljuknak tűzték ki, hogy az útmutató böngészése közben az olvasók megismerjék és elsajátítsák az önkéntesség fontosabb fogalmait, megismerjék alappilléreit, valamint az erre vonatkozó törvényes keretet. A könyvben jelentős szerepet kap a Romániában érvényes önkéntességi törvény, hiszen fontos, hogy a leendő önkéntesek ismerjék jogaikat, illetve kötelezetségeiket.

A szerkesztők több éves tapasztalattal rendelkeznek az önkéntesség terén, ezt a felhalmozott tudást adják át olvasóiknak a könyv segítségével, remélhetőleg minél nagyobb sikerrel. A kiadvány megjelenését a Fiatalok lendületben program támogatta a Cselekedj! Légy aktív projekt keretein belül.

Az útmutató ingyenenesen letölthető a Turulmadár Egyesület honlapjáról: www.turuliroda.ro, illetve beszerezhető a Turulmadár Ifjúsági Irodából: Kós Károly utca 2. szám, Sepsziszentgyörgy, Kovászna megye.

Kis Hunor Pál Turulmadár Egyesület – alelnök kishunorpal@yahoo.com

37

Voluntariat

Ce este voluntariatul?

Csáki Rozália redactor şef civilforumlap@gmail.com www.civilforumlap.com

A

nul acesta am auzit de multe ori expresia, am auzit de multe ori despre voluntariat. Cel care se ocupă cu acest subiect, inconştient încearcă s-o determine noţiunea, s-o facă uşor de înţeles şi pentru alţii ce se înţelege prin aceasta. Cu ocazia unui atelier de lucru pe acest subiect în cadrul universităţii de vară „Tusványos” din acest an d-ul Gergely István (Tiszti), liderul Fundaţiei Csibész, a dat un răspuns impresionant şi expresiv: voluntariatul înseamnă toate lucrurile, pe care omul efectuează în mod Liber şi Sincer, cu Drag. Când cineva se apucă de voluntariat şi simte că acţiunea lui poate fi într-adevăr caracterizată ca una efectuată în mod liber, sincer şi cu drag, vede în aceasta ceva, ce este dincolo de propria sa persoană şi se angajează în îndeplinirea misiunii.

De multe ori auzim faptul că voluntariatul este interpretat ca o muncă temporară, care nu este plătit. Cei care se mulţumesc cu această definiţie sunt nişte persoane, care consideră voluntariatul ca pe o chestie neimportantă, pentru că nu înţeleg ce rost are. Persoanele respective adeseori pun întrebarea de ce este un lucru bun să ne ocupăm cu voluntariatul dacă acesta ţine ocupat omul pentru un timp scurt şi este neplătit? La această întrebare pot să răspundă cel mai autentic voluntarii, iar răspunsul lor cuprinde o mulţime de valori. În zilele noastre vorbim rareori despre valori, ceea ce înseamnă că sunt puţine acele persoane care conştientizează în jurul lor valorile care determină viaţa lor. Voluntarul, persoana care face voluntariat liber, cu sinceritate şi cu drag este întotdeauna condus de o anumită valoare specifică: aceasta poate să fie dragostea sau respectul faţă de persoana cu care este împreună în timpul voluntariatului; poate să fie cunoştinţa specifică şi experienţa pe care poate să obţină astfel; poate să fie scopul iniţiativei cu care este de acord, care reprezin-

tă şi pentru el o valoare, o realizare de dorit… şi am putea continua lung şirul valorilor. De fapt această valoare poate să fie orice, ce acaparează valori dincolo de noi înşişi. Faptul, că voluntariatul este fenomenul specific societăţii civile nu este o coincidenţă. Voluntariatul poate să apare în forme diferite, pornind de la acţiuni simpli ca crearea unei baze de date sau vopsirea unei camere, ajungând la acţiuni mai complexe, ca renovarea unei clădiri şi spaţii, sau executarea unor programe complexe ale ONG-urilor.

Szabó László, pastor unitarian, preşedintele Echipei de salvare „Transilvania”, care ne-a împărtăşit ideile lui în cadrul universităţii de vară menţionată mai sus, consideră că şi îngrijirea părinţilor bătrâni – în loc să îi lăsăm în grija instituţiilor specializate – este o formă specifică a voluntariatului. Voluntariatul este vocaţia noastră de sute de ani ce se manifestă cel mai bine în tradiţia „clăcii”. Trebuie să admitem, că faptul, că întreaga Europa este preocupată cu tematica voluntariatului ne-a condus şi pe noi să dezbatem acest subiect, dar ne-a ajutat totodată, să examinând rădăcinile noastre, să conştientizăm faptul că această formă de activitate are o tradiţie veche în cultura noastră. În acest număr al revistei scriem şi despre tradiţia noastră vie, reînnoită în forma sa de manifestare, despre clacă. Examinăm cum a devenit anul 2011 Anul European al Voluntariatului, şi vorbim despre interpretarea şi legislaţia voluntariatului în documentele europene.

Voluntariatul este mai degrabă gândită ca specificul tineretului, dar în revista noastră, dn-a Asztalos Klára, preşedintele Asociaţiei Femeilor Unitariene din România şi d-ul Szatmári Ferenc, preşedintele Asociaţiei Artiştilor Populari Maghiari din România vă fac cunoştinţă cu nişte exemple de bune practici al voluntariatului realizate de persoanele mai în vârstă.

Echipa de salvare „Transilvania”, care operează în totalitate cu voluntari din categoria de vârstă a adulţilor este prezentat de d-ul Szabó László, preşedintele executiv. D-ul Cserháti Ákos ne informează despre funcţionarea unui radio civil bazat în totalitate pe voluntariat.

Cititorii noştri vor avea ocazia să cunoască iniţiative şi programe interesante ale voluntariatului.

D-na Szombatfalvi Katalin, reporter la Televiziunea Română, Studioul Târgu-Mureş a pregătit un articol interesant despre voluntariat, pornind de la Târgul ONG-urilor şi ajungând la crearea hărţii societăţii civile din judeţul Mureş, focusată pe voluntariat.

Szalló Réka, manager PR al Fundaţiei Verestóy vă prezintă Ziua Civilă din Odorheiu-Secuiesc, care a fost organizată de reprezentanţii ONG-urilor din oraş şi care a concentrat asupra tematicii voluntariatului. Kulcsár Orsolya, asistent proiect la Fundaţiei Civitas pentru Societatea Civilă vă face cunoştinţă cu proiectul Ycity, un proiect internaţional, în care anul acesta s-au implicat şi tineri voluntari din regiunea Odorhei. În sfârşit, dar nu în ultimul rând puteţi citi nişte mărturisiri ale voluntarilor despre cum au devenit voluntari şi ce a însemnat pentru ei voluntariatul.

Rubricile noastre variate vă surprind şi de această dată cu un conţinut interesant. În rubrica Curaj civilc prezentăm o iniţiativă pornită de ONG-uri clujene în cadrul căreia civilii şi antreprenorii colaborează în scopul ca folosirea limbii maghiare să fie considerată ca un surplus de valori şi de cunoştinţe în viaţa oraşului.

Pavilonul cărţilor civile prezintă cititorilor Ghidul de voluntariat emisă de Asociaţia de Tineret Turulmadár. În sfârşit, o încurajare pentru dvoastră: Faceţi ceva în mod voluntar, fiţi voluntari şi voluntariatul să fie mai mult, decât sloganul acestui an!

Cuprins 38

forum civic

Cuprins

Pagina 3 Csáki Rozália: Ce este voluntariatul?

Pagina 4 Cristina Rigman: 2011 – istoria Anului European al Voluntariatului Pagina 5 Dr. Bartal Anna Mária: Interpretarea voluntariatului Pagina 9 Sánduly Edit: Clacă – a fost, nu este, va fi?

Pagina 11 Kaszap Sára – mărturisire Pagina 11 Asztalos Klára: Femei voluntari în Biserica Unitariană din Transilvania Pagina 14 Szatmári Ferenc: Voluntariatul vârstnicilor ca posibilitate Pagina 17 Szabó László: Pe scurt despre Echipele de Salvare „Transilvania” Pagina 18 Cserháti Ákos: Mediul special al voluntariatului: radio comunitar Pagina 20 Szombatfalvi Katalin: Nouă ani în sectorul civil din judeţul Mureş Pagina 22 Szalló Réka: Ziua ONG-urilor din Odorhei sub sigla voluntariatului

Pagina 25 Kulcsár Orsolya – Kovács Zsuzsa: Un oraş al visurilor cu tineri voluntari, dornici de a activa –Ycity Pagina 27 Mărturisirile voluntarilor Pagina 31 Pro Vobis în susţinerea AEV 2011

CURAJ CIVIC Pagina 33 Vincze Róbert: Igen, tessék! Da, poftiţi!

DEZVOLTARE CIVICĂ Pagina 35 Bereczki Kinga: E bine să fii voluntar...

PAVILIONUL CĂRŢILOR CIVILE Pagina 36 Kis Hunor Pál: Ghid pentru voluntari Pagina 37 Csáki Rozália: Ce este voluntariatul? (RO) Pagina 38 Cuprins (RO)

forum civic

c

civil forum fórum civic

erdélyi civil társadalmi lap

revista societãþii civile din transilvania

Főszerkesztő/Redactor-şef: Csáki Rozália Olvasószerkesztők/Corectori: Jakab Zsuzsa, Szabó Attila Grafikus/Grafica: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő/Tehno-redactor: Csáki Ferencz Szerkesztőbizottság/Consiliul editorial: Bereczki Kinga Bodó Barna Kolumbán Gábor Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső

Elérhetőségek/Contact: 535600 Székelyudvarhely/Odorheiu Secuiesc, Solymossy utca 29. szám telefon/fax: +40-266-218.481 e–mail: civilforumlap@gmail.com ISSN 15822–4004 Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány és a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért.

Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania şi de Fundaţia Civitas pentru Societatea Civilă.

Készült a DTP Studio nyomdájában. Megjelenik 500 példányban. Ára: 7 lej, a 2011-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 24 lej.

Tipărit de DTP Studio. Apare în 500 de exemplare.

Preţ: 7 lei, la comandarea a celor patru numere din anul 2011 aveţi un preţ total redus de 24 lei.