Civil Fórum 2010/3 by Civil Forum

civil fórum

alomjegyzék Tartalomjegyzék

3. oldal Jenei György: A gazdasági válság: a civil szervezetek teherpróbája 4. oldal Csáki Rozália: Tövisek közül kibújó palánta 5. oldal Ferenczi Tünde: Túl a látszaton – Transzparencia és elszámoltathatóság a civil szervezeteknél 8. oldal CIVIL REAKCIÓK A VÁLSÁGOS IDŐBEN – interjúsorozat

CIVIL KURÁZSI 25. oldal Ocskay Gyula: A harmadik dimenzió. Határon átnyúló civil hálózatépítés az Ister-Granum eurorégióban

CIVIL VITAFÓRUM 27. oldal „Románia 2010. A civil szektor jellege, tendenciái és kihívásai”

TÁRSADALOM ÉS GAZDASÁG 29. oldal Ioan Hosu: Szociális gazdaság – elméleti támpontok 30. oldal Már István: Gyümölcsöző domboldalak – esély és lehetőség a vidék közösségalapú gazdaságfejlesztésére

CIVIL KÖNYVES PAVILON 32. oldal Kákai László: Civil szervezetek Magyarországon 33. oldal Demokráciai nevelés

KULTURÁLIS KITEKINTŐ 35. oldal A 2010-es belga elnökség kulturális programja

civil fórum 37. oldal Csáki Rozália: Tövisek közül kibújó palánta (RO) 38. oldal Tartalomjegyzék (RO)

Gazdasági válság és a civil szféra

A gazdasági válság: a civil szervezetek teherpróbája

öbb éve küszködünk a globális gazdasági válsággal. A kitörés pillanatában az 1933-as gazdasági világválság rémképe villant fel. A lényegi kérdés az volt, hogyan tudjuk elkerülni azt, hogy a gazdasági világválság összeomlassza a gazdaságot, és a törmelékek maguk alá temessék a társadalmi közösségeket. Ezt eddig sikerült elkerülni, de az összeomlás esélye még fennáll. Miért? A tüneteket sikerült ugyan mérsékelni, de a gazdasági rendszer lényege nem változott. Így egy újabb gazdasági válsághullám újra fenyegetheti a családokat és a helyi közösségeket. Pár évvel ezelőtt a válságtünetek világosan kirajzolódtak. Az élenjáró termékek részvényei olyan magasságba emelkedtek – mesterséges tőzsdei manipulációk következtében –, amelyek kapcsolata elszakadt a termékek értékétől. Az ingatlanárakat mesterségesen felhajtották azzal, hogy az ingatlanoknak olyan jelzáloghiteleket adtak, amelyek nem az ingatlanok reális értékén alapultak. Ezzel a kölcsönfelvevők olyan mértékű fizetési kötelezettséget vállaltak, amelyre az ingatlan nem nyújtott elég fedezetet. Túlértékelt tulajdonok keletkeztek tömegesen, és a kölcsönvevő fizetésképességét nem vizsgálták meg. A jelzáloghiteleket bevezették a tőzsdére. Ezután a részvényeket eladták nyugdíjalapoknak, alapítványoknak, kölcsönös alapoknak, mint nagy hozamú, kockázatmentes befektetéseket. A mesterséges termék- és ingatlanárfolyamok kártyavára azonban összeomlott. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a tulajdonosoknak ki kellett költözni a házakból, amelyeken több volt az adósság a piaci értéküknél, hanem azt is, hogy a jelzáloghitelekre alapozott értékpapírok rohanórepülésben vesztették el értéküket. A bankok az értékpapírokat egymásnak is kölcsönözték. Ez az értékpapírok árait még inkább eltérítette

a tényleges értékalapoktól. Adósság- ságnak, de céltalanul élünk. Nagyra piramisok jöttek létre, amelyek alapja tartjuk a szabadságot, de hiányoznak nem létező vagy túlértékelt tulajdon a kapcsolataink. A bőség éveiben lelvolt. ki éhséget éreztünk. Mindennek köAz erre épülő átfogó hitelrendszer vetkeztében jutottunk arra a meglepő légvára összeomlott, és a gazdaság következtetésre, hogy anyagi körülösszeomlásával fenyegetett. ményeink javulása lelkileg nem tett A kormányzatok milliárdos nagy- bennünket jobbá.” (Davis G. Meyers: ságrendben segítették ki a megingott What is the Good Life? In: YES! 2004 bankokat. Így a kezdődő bankös�- nyara. 15. old.) szeomlás folyamatát Nyilvánvaló, hogy megállították. Ezt az a tervgazdálkodás, a Akkor merre keadófizetők pénzéből totális állam felé nincs ressük a globális tették. Azaz a társadalvisszaút. Ez a rendgazdasági, társami közösségek olyan szer már leszerepelt. dalmi és környehelyzetbe kerültek, Egyeseket ugyan még hogy nekik kellett finosztalgiák vezérelnek, zeti válságból a zetni azért, hogy a nade erre a rendszerre kiutat? gyobbik rosszat, a gazkár szót vesztegetni. Csakis a helyi daság összeomlását A történelem kereke társadalom, a elkerüljék. Ez tüneti nem fordítható vissza. helyi piac, a civil kezelésnek bizonyult, Akkor merre keés egy újabb mesterséressük a globális gazszervezetek szeges pénzszerző „kondasági, társadalmi és repének felerőjunktúra” beindulásákörnyezeti válságból a södése mentén. nak Damoklesz kardja kiutat? A kiút csak olyan továbbra is ott lebeg Csakis a helyi tárrendszer lehet, a társadalmi közössadalom, a helyi piac, ségek, a családok feje a civil szervezetek szeamely a társadalmi felett. repének felerősödése közösségek önszaAz utóbbi évek fejmentén. A kiút csak bályozó erejére, leményei azonban azt olyan rendszer lehet, a kölcsönös bizais jelentik, hogy a gazamely a társadalmi kölomra, a családok, dasági rendszer nem zösségek önszabályotudott általános békét, zó erejére, a kölcsönös a helyi közösségek demokráciát és jólétet bizalomra, a családok, horizontális koeredményezni. Hea helyi közösségek ordinációjára, a lyette a terrorizmus, horizontális koordinárászorultak gona népirtás és más erőciójára, a rászorultak doskodására épül. szakos bűncselekmégondoskodására épül. nyek hatalmasodtak Ebbe az irányba a el. Vagyis a multinacionális vállala- helyi közösségek nehezen indulnak tok és a bankok dominanciáján ala- el. Ez érthető a korlátok miatt. A fopuló rendszer kerül válságba. gyasztók eladósodtak, az ingatlan árEz átfogó társadalmi értékválsá- verések száma növekszik, a keresetek got eredményezett, ahogyan ezt Da- egyre kevesebbet érnek a növekvő vis G. Myers megfogalmazta: az em- élelmiszer- és energiaárak mércéjén. bereknek „nagy a házuk, de szétesik A középrétegek zsugorodnak, a gaza családjuk, magas a jövedelmük, de dagok és a szegények között a küalacsony az erkölcsi nívójuk, biztosít- lönbség nő. va vannak a jogaik, de eltűnt a jó moMégis, ilyen állapotban levő csadoruk. Jól meg tudunk élni, de nem ládokkal, helyi közösségekkel kell élvezzük az életet. Örülünk a gazdag- nekikezdenünk azért, mert más esé-

civil fórum lyünk nincs a kibontakozásra. A helyi önszabályozás részeként a családi és közösségi kötelékek értéktartalmának erősítése mellett olyan vállalkozások kibontakoztatása a feladat, amelynek hivatása a közösség szolgálata. Erősíteni kell a helyi tulajdonú magánvállalkozásokat, amelyek emberi léptékűek, és amelyek együtt-

működnek a helyi piac szerepének növekedésében. Az új piacgazdasági rendszert a középrétegek erejére kell építeni. Csak a helyi piacok, a minőségi fogyasztói igények biztosíthatják a multinacionális vállalatok és bankok működésének hosszú távú stabilitását. A kormányzati politikában pedig

olyan irányelveket kell érvényesíteni, amelyek segítik a helyi tulajdonú, emberi léptékű vállalkozásokat.

Jenei György Corvinus Egyetem – egyetemi tanár e-mail: gyorgy.jenei@uni-corvinus.hu

Tövisek közül kibújó palánta Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: csaki.rozalia@gmail.com honlap: www.civilforum.ro

okszor hasonlítjuk a civil szervezetet az emberi szer- zódik-e meg az egyes civil szervezetekben? Hisz ez az vezethez, a civil szervezeti életet akár egy személy alapja annak, hogy képesek legyünk megtenni a szüksééletéhez is. E hasonlat mentén azt mondhatjuk, hogy ges változásokat. Vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez, egyéni élete során az ember is több alkalommal szembesül ahhoz a helyzethez, amiből kinőtt a szervezet, avagy ahmegszorító helyzetekkel, kifeszített húrral, hoz a küldetéshez, amit megfogalmazott. összekuszálódott, egymásba szaladó probHa továbbra is van teendő, ha továbbra is Öntudatosságra és lémákkal. Ezek azok az állapotok, melyekvan hitünk abban, amit hajdan elkezdtünk, tudatosságra szóben legjobb esetben az ember megáll, kicsit akkor jöhet a változás megtervezése. Önlítalak fel, kedves visszavonul az Élet zajától, magába száll tudatosságra és tudatosságra szólítalak fel, és megpróbál visszanyúlni a gyökerekhez. kedves civil társaim! Ha ez hiányzik, akcivil társaim! Ha Azokhoz a gyökerekhez, amelyekből élekor nincs meg a szükséges hajtóerő ahhoz, ez hiányzik, akkor tet, lendületet kap, ami a tisztánlátását sehogy elinduljunk a változás útján azért, nincs meg a szükgíti, ahol jól rögzítettek az értékek, az élethogy fennmaradjunk. A nagyobb léptékű séges hajtóerő cél. Ha nincsenek ilyen gyökerek, akkor álmok felé most kisebb lépésekkel tudunk ahhoz, hogy elinezek azok a helyzetek, amelyekben az „élni haladni. És meg kell tanulnunk a helyi erőakaró” emberek gyökeret eresztenek. Ezek forrásokkal, helyi értékeinkkel sokkal jobduljunk a változás azok a helyzetek, amelyekben tanácsos ban gazdálkodni. útján azért, hogy akár tiszta lapot a kézbe venni és leírni, Mindig érezzük, hogy a hasonló érdefennmaradjunk. A ami bennünk van. Ezek azok a helyzetek, keltségű emberekkel együtt lenni, megnagyobb léptékű amelyekben nem lehet sürgetni az előrehaosztani tapasztalatainkat, nehézségeinket, álmok felé most ladást, amikor időt kell adni magunknak, de sikereinket is, feltöltődést jelent, erőt hogy megtaláljuk, avagy mélyebbre engedad a civil pályán történő megmaradáshoz. kisebb lépésekkel jük a gyökereinket. És a gyökerek révén azMerítkezünk-e most egymásból? Megtudunk haladni. tán elindul a felfelé haladás is. próbáljuk-e megkeresni egymást és közös És meg kell taÚgy vélem, ugyanilyen megszorító megoldásokban gondolkodni? Megszülenulnunk a helyi helyzet a legtöbb civil szervezet számára a tik-e bennünk a felismerés, hogy szándéerőforrásokkal, gazdasági válság teremtette helyzet. Mintkunkkal nem vagyunk egyedül és érdemes ha kihúzták volna a lábunk alól a talajt. lenni megkeresni a hasonlókat? Ha akahelyi értékeinkkel Nem tudjuk, hogyan és merre tovább. A ratunk tiszta, nincs fölösleges erőfeszítés, sokkal jobban gazlegnagyobb gondot az jelenti, hogy a már nincs fölösleges munka, csak olyan, ami dálkodni. bejáratott, megszokott állapotok, módszeakár lassan, akár gyorsabban, de közösségi rek nem tarthatók, az eddigi adománycéljaink beteljesítését segíti. szervezési technikák nem működnek. Fel kell ismernünk, Több civil szervezeti vezetőt – kisebb és nagyobb, illethogy változtatni kell, ha tovább akarunk menni, ha „élni ve különböző tevékenységi területen aktívakat – kérdezakarunk”. Kérdés, hogy ez így elég erőteljesen fogalma- tünk meg arról, hogy:

Gazdasági válság és a civil szféra

• Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? • A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? • Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? • Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? A válság keletkezéséről, a jelenlegi helyzetről több vélemény fogalmazódik meg hazai és nemzetközi berkekben. Azt látjuk, érezzük, hogy nincs kiegyensúlyozott helyzet sem gazdaságilag, sem a törvénykezések terén. Jenei György vezércikkében lényegretörően mutat rá a válság okozta helyzetekre. Nincs mindenki számára elfogadható megoldási javaslat, sőt, még a legtöbb civil szervezet számára elfogadható megoldást sem fogalmazott meg senki. Ebből kiindulva arra gondoltunk, hogy a Gazdasági válság és a civil szféra témánk kapcsán inkább a civil szervezeteket kérdezzük meg arról, hogy a valóság talaján ők mit élnek meg, hogyan próbálnak e helyzetben cselekvőek maradni, illetve mennyire gondolták át, tudják, hogy e helyzeten hogyan lehetne segíteni. Tizenhatan válaszoltak kérdéseinkre. Igen tanulságosak e válaszok.

Rovataink ez alkalommal is érdekes olvasnivalót kínálnak. Civil kurázsi rovatunkban arról olvashatnak, hogy civil összefogásból miként épülhet egy határon is átívelő eurorégió, mely az adott térségben számos más fejlesztésnek is lehetőséget teremt. A Vitafórum a bukaresti Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány által szinte korszakalkotónak nevezhető romániai civil kutatás eredményéről nyújt rövid tájékoztatást. Korszakalkotó, hiszen a romániai, de akár hangsúlyosan is mondhatjuk, hogy az erdélyi magyar civil szféráról 2006 óta nem készült kutatás. Ez a szervezet lépett a téren és e kutatás által egy átfogóbb képet mutat a romániai civil társadalom jelenlegi helyzetéről. Társadalom és gazdaság rovatunkban ez alkalommal a szociális vállalkozás kérdéskörével foglalkozunk. Ioan Hosu szociológus tollából egy rövid elméleti felvezetést olvashatnak az érdeklődők. Már István, a Civitas Alapítvány projektvezetője pedig a hagyományos gyümölcsfajták feldolgozásához kötődő konkrét példát mutat be. Civil könyves pavilonunk két igen érdekes civil kiadvánnyal ismerteti meg az olvasót: Kákai László: Civil szervezetek Magyarországon; Demokráciai nevelés a Pro Demokrácia kiadásában. A Kulturális kitekintő a 2010-es belga elnökség kulturális programját népszerűsíti. Mindannyiuknak jó olvasást, civil életükben pedig sikeres változást, megújulást, megerősödést kívánok. Legyünk mi a tövisek közül is kibújó életerős palánta!

Túl a látszaton Transzparencia és elszámoltathatóság a civil szervezeteknél A Civil Rádió több mint tizenöt éve működő közösségi rádió, mely adásait Budapestről szórja. A Civil Fórum lappal történő együttműködésünk egyik gyümölcse az alábbiakban olvasható cikk, mely a lapszámunk témájába vágó rádiós műsorban elhangzottak rövid összefoglalóját tartalmazza. A rádiós műsor, a Fehérítő azzal a céllal indult, hogy civil szemlélettel és a maga civil eszközeivel rámutasson a magyarországi közélet anomáliáira, feltárja a különböző jellegű és eredetű visszaéléseket, korrupciós mechanizmusokat, egyéb jogszerűtlen eljárásokat, és a nyilvánosság erejét felhasználva hozzájáruljon az átláthatóság növeléséhez. Politikai, gazdasági vagy éppen a civil szférát illető kérdésekben igyekszik felhívni a nagyközönség figyelmét mindarra, ami a közpénzekkel való visszaéléshez, átláthatatlan és antidemokratikus működéshez vezet, vagy aláássa a gazdasági verseny tisztaságát. 2010. augusztus 30-án Átláthatóság és elszámoltathatóság a civil szervezeteknél című műsorunkban civil szakértőink segítségével arra kerestük a választ, hogy mennyire átlátható az alapítványok, egyesületek gazdálkodása, pénzügyei, valóban célszerűen költik el a pénzt, nem kerekedik-e felül a magánérdek az alapítvány érdekén, és milyen garanciák vannak, vagy lehetnének a hatékony

és transzparens működésre. A beszélgetésekből az is kiderül, hogy hogyan függ össze a szervezetek transzparenciája a támogató által megkövetelt elszámolási móddal, és mit jelentett a gazdasági válság a civil szektor számára. Az itt elhangzottak és a korábbi műsorok tapasztalatából született az alábbi jegyzet.

Amikor a Civil Rádió Fehérítő műsorában egy szociológus-kutatót arról kérdeztem, hogy milyen a magyar gazdasági kultúra és értékrend, azt a választ kaptam, hogy ránk, magyarokra az jellemző, hogy előrejutásunkat csak mások kárára tudjuk elképzelni: vagyis azt gondoljuk, ami másoknak nyereség, nekünk veszteség. Tehát, állandó versenyhelyzetbe képzeljük magunkat, de a versenyt

civil fórum nulla végösszegű játéknak tekint- pi jelenségnek számít, éppen a civil jük, és ez sem a bizalomnak, sem szervezetek jelentsék a kivételt a az együttműködésnek nem kedvez. szabály alól? Hogy jobbak legyenek, Márpedig a gazdaságnak és a gazda- mint a környezetük? ság profittermelő szereplőivel egyre Hajlamos vagyok azt gondolni, amit szorosabb kapcsolatot kereső civil Dr. Hegyesi Gábor, a Szociális Innovászférának a kielégítő működéséhez ció Alapítvány kuratóriumának elnöke éppen erre a két dologra, a bizalomra mondott a témával foglalkozó műsoés a bizalmon alapuló együttműkö- runkban: ennek a szektornak nincs más désre lenne fokozottan szüksége. eszköze, mint az etikai tartaléka. Ráadásul úgy vél jük, állítja a szocioló De vajon nem merő A gazdaságnak és gus, hogy az országban moralizmus így gona gazdaság protapasztalt normasze dolkodni? Vagy vanfittermelő szegéseknek, csalásoknak, nak arra mutató jelek, maszatolásoknak máhogy a civil alapítváreplőivel egyre sok az elkövetői, mi nyok, egyesületek a szorosabb kapmagunkat nem tartjuk gyakorlatban is meg csolatot kereső sem korruptnak, sem tudják közelíteni az civil szférának a adócsalónak, sem báridealizmus magasra kielégítő műkömiféle visszaélés elköemelt mércéit? vetőjének, legalábbis Utánanéztem a déséhez éppen a nyilvánosság előtt K-Monitor Közhaszerre a két dologra, nem. Az önfelmenténú Egyesület által a bizalomra és a sünk alapja éppen az, működtetett portál bizalmon alapuló amit másokról gondoadatbázisában – ahol együttműködésre lunk: ha nekik lehet, a közpénzek felhasznekünk miért ne lenne nálásával kapcsolatos lenne fokozottan szabad? visszaélésekről, csalászüksége. És ami még közesokról, egyéb szabálylebb visz a témánkhoz, talanságokról és korhogy a szociológusok kutatása sze- rupciós esetekről szóló médiahíreket rint erős összefüggés van az állam- tárolják, civil kezdeményezésre! –, polgárok adófizetési morálja és az hogy mennyire gyakran fordul elő, állami támogatások tisztességtelen hogy civil szervezet rendőrségi vagy igénybe vételéről vallott felfogása kö- ügyészségi vizsgálat alá kerül, egyálzött. A köztudottan rossz adófizetési talán felmerül vele szembe a normagyakorlatunkhoz képzeljünk tehát el szegés gyanúja. Az eredmény megleugyanilyen színvonalú morált az ál- pően jó volt. A nyilvántartott top 42 lami támogatások jogosulatlan igény- aktában mindössze egy civil alapítbevétele esetén is. vány található, de ez sem nevezhető Ha ezek a dolgok érvényesek az tisztán civil érdekeltségű szervezetállampolgárokra, mi más lehetne jel- nek, inkább politikai kalandorszelemző az állampolgárok által működ- replők magáncélból létrehozott alatetett intézményekre, szervezetekre? pítványának. Ez persze csak annyit Ha valaki bizalmatlan állampolgár- jelent, hogy nagyobb horderejű, nagy ként, bizalmatlan lesz alapítványve- botrányt keltő civil szervezeti ügyek zetőként, önkéntesként, vagy civil nincsenek, és nem azt, hogy egyáltamunkatársként is. Ugyanez áll a nor- lán nem találni visszaéléseket a civil maszegésre, az adócsalásra és az ál- szférában. Nemrég adott hírt a hazai lami támogatások igénybevételére is. média például arról, hogy közérdekű adattal való visszaélés miatt váDe elvárható-e – teszik fel jogo- dat emelt az ügyészség egy iskolákat san a kérdést a civil szféra képviselői működtető alapítvány ellen. Az ilyen –, hogy egy olyan világban, ahol a esetek száma azonban elenyészően fiktív számlázás, az ál-tanácsadói kevés ahhoz képest, ami az állami és szerződések technikája, a pénzek a forprofit szférában történik. Lehet visszacsorgatása, a színlelt jogi meg- persze erre az is a magyarázat, hogy oldások, a megvásárolt közbeszerzé- ahol kevés a pénz, ott kevés a kísérsek és a lassan szimbólummá előlépő tésre okot adó tényező, vagy az, hogy Nokia-dobozok forgalma hétközna- a média nem lát elég fantáziát ezek-

nek az eseteknek a feltárásában. De ne feledkezzünk meg arról a cseppet sem alaptalan feltevésről, hogy a civil szféra „etikai tartalékát” is meghatározó elkötelezettség a legtöbb esetben elég lehet arra, hogy a szervezetek valóban a köz érdekéért tevékenykedjenek, és ne engedjék a visszaélésekhez vezető magánérdeket felülkerekedni. Ezektől az első látásra biztató adatoktól függetlenül a szektor szereplőinek számos olyan elvárásnak kell megfelelniük, gyakran éppen a közösség, a köz érdekéből levezetve, ahol az eredmények már korántsem ennyire biztatóak. Ide tartozik az átláthatóság, elszámoltathatóság és minőség/hatékonyság követelménye. Ha közelebbről megnézzük ezeket a gyakorlati követelményeket, azt látjuk, hogy bizony elég sok akadályba ütközhetnek még a legjobb szándékkal induló szervezetek is, ha teljesíteni akarják őket. Persze, az első kérdés, József Attilával szólva, a „miért legyek én tisztességes” kérdése. Miért kellene egy civil szervezetnek – ami önszerveződéssel, az alapítók saját elhatározásából jött létre – a nagyközönség, a nyilvánosság felé elszámolni azzal, hogy mit csinál, milyen belső szervezeti felépítése van, hogyan hozza a döntéseit és hogyan költi el a rendelkezésére álló forrásokat? Úgy tűnik, egyértelmű válasz csak a közérdeket szolgáló alapítványok, egyesületek esetén adható, a parciális érdekek mentén szerveződő civilek esetén már nehezebben indokolható az elvárás. Ha egy civil szervezet beteg gyerekeken vagy hátrányos helyzetű fiatalokon segít, akkor olyan gondoskodást vállal magára, ami kormányzati/ önkormányzati feladatkörbe tartozik. Ha a kormányzat az ilyen jellegű ellátások minőségéért, megvalósításáért elszámoltatható – ha máshogy nem, a választásokon leadott szavazatokkal –, akkor az önjelölt szervezetek sem vonhatják ki magukat az elszámoltathatóság alól. Ha a kormányzattól és önkormányzatoktól elvárjuk, hogy átláthatóan működjenek, biztosítsák a közérdekű adatok nyilvánosságát, akkor a közhasznú civilek felé is jogos az elvárás. Nemcsak önmagában a tisztességért, hanem főként a hatékonyságért: vagyis, hogy látható legyen, hogy az elvégzett programok

Gazdasági válság és a civil szféra

révén sikerült-e lefaragni valamit a hátrányokból, javult-e a beteg gyerekek helyzete, környezetünk állapota, hol vannak még tennivalók, ezeket képes-e a civil szervezet ellátni, ha igen, mennyire célszerűen és men�nyire gazdaságosan. Egyre több szervezet ismeri fel azonban, hogy nemcsak kötelezettség számukra az átláthatóság és elszámoltathatóság, hanem érdek is. A profitot nem termelő, elsősorban adományokból, pályázatokból élő civileknek fontos minél többet megmutatni magukból a kormányzatnak, támogatóknak, ügyfeleknek, hiszen ez lehet a biztosíték arra, hogy megnyerjék és megtartsák bizalmunkat és támogatásukat. Az viszont, hogy hogyan kell elszámoltathatónak és átláthatónak lenni, mi ennek a „technéje”, már nemcsak egy elméleti kérdés. Hogyan kell hatékonyan gazdálkodni egy civil szervezetnek? Hogyan kell a pénzügyeket kezelni, a könyvelést tisztességesen elvégezni, tervezni, a szervezetet a kitűzött célok érdekében működtetni? Hogyan kell transzparensnek lenni? A tapasztalatok azt mutatják, hogy sok civil szervezet nincs birtokában a hatékony, minőségi működést megalapozó tudásnak vagy kapacitásnak. Sokszor valódi transzparencia helyett látszattranszparenciával találkozunk a szektorban, akárcsak az állami szerveknél vagy önkormányzatoknál: elkészül a szervezet közhasznúsági beszámolója, de abból nem derül ki

semmi érdemleges a szervezetre néz- lapján (www.civilforum.ro) is elérhető ve. Megpályáznak egy támogatást, Fehérítőből. A műsor vendégei voltak: de nem az a tényleges célja az ala- Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány pítványnak, amit a pályázatban cél- igazgatója, Gerencsér Balázs, a Nonnak neveznek, nem arra fordították profit Információs és Oktató Központ a pénzt, amiről a számla szól, nem igazgatója és Hegyesi Gábor, a Szociazok az emberek végezték a munkát, ális Innováció Alapítvány kuratóriuakiket megneveztek, stb. mának elnöke. Egy körkérdés erejéig Gyakran a forrásmegszólal még benne hiány, a pályázatoktól Nagygyörgy András, A profitot nem tervaló függés áll a láta Bátor Tábor Alapítmelő, elsősorban szatműködés mögött. vány programvezetője, adományokból, Alexa Noémi, a Trans Ha a szervezet fennmaparency International radása egyik pályázatpályázatokból élő Magyarország ügyvetól a másikig bizonytacivileknek fontos zető igazgatója és Héra lan, akkor a szervezet minél többet megGábor, a Kurt Lewin mindent meg fog tenni, mutatni magukból Alapítvány ügyvezető hogy olyan projekttel a kormányzatnak, igazgatója. álljon elő, amivel meg A beszélgetésekből lehet nyerni a támogatámogatóknak, kiderül többek között, tást, függetlenül attól, ügyfeleknek, hogy mi köze a támohogy az illeszkedik a hiszen ez lehet a gatói bizalomnak az profiljába vagy sem. És biztosíték arra, adminisztrációs ökosokszor – főleg állami, hogy megnyerjék nómiához, miért nem és uniós támogatások volt negatív hatása a esetén – a támogatáés megtartsák gazdasági válságnak sokkal való elszámobizalmunkat és a civil szektor zömére, lások meghatározott támogatásukat. hogyan semlegesíti a „látszat-rendje” is ezepapír a félelmet és hoket a képmutató megoldásmódokat kínálja a civileknek: pa- gyan váltja fel a felelősségvállalást, píron minden legyen rendben, akkor valamint: mire lenne használható az ún. Társadalmi Igazságosság Index, nagy baj nem történhet. ha lenne rá igény. Hallgassanak bele! Ez az, ami a civil szektor működéséről külső, újságírói szemmel látható. Ferenczi Tünde Hogy hogyan néznek szembe a szervezetek a kihívásokkal, milyen megoldási kísérleteik, módszereik vannak, Civil Rádió – szerkesztő-műsorvezető e-mail: f_a_tunde@yahoo.com arról többet megtudhatnak a téma cihonlap: www.civilradio.hu vil szakértőitől a Civil Fórum lap hon-

civil fórum

Civil reakciók a válságos időben

A világgazdaság válsága a társadalom számos szegmensébe igen jelentős változásokat okozott. Ezek a változások a civil társadalmat sem hagyták érintetlenül. Számos civil szervezet a maga bőrén is érzi a válságos időszak szorításait. Vannak szerencsére olyan civil szervezetek is, amelyeket még nem szorít annyira ez a cipő, de a társadalmi változások, a törvénykezésekben, rendelkezésekben történt módosulások közvetett módon a tevékenységükre is kihatnak. Nincs mindenkire érvényes probléma-megoldási stratégia. Már csak azért sem, mert nagyon színes, változatos a mi civil világunk. Ilyen helyzetben közelebb kell menni a problémához és ki-ki meg kell találja a szervezeti gyökereihez, a közvetlen társadalmi környezetéhez közeli megoldásokat. Ezért döntöttünk úgy, hogy mi is közel megyünk a civil szervezetekhez, őket kérdezzük, miként élik meg, milyen megoldásokkal próbálkoznak és milyen változásokat szeretnének. Az alábbiakban tizenhat különböző nagyságú és más-más tevékenységi területen aktív civil szervezet képviselői válaszolnak ugyanarra a kérdéssorozatra.

Ambrus László AGORA Fenntartható Munkacsoport – ügyvezető igazgató e-mail: laca@green-agora.ro – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – Röviden az előzmények: egyesületünk 2001-ben alakult, és kezdetekben főleg pályázatok segítségével sikerült biztosítani az anyagi kereteket a működéshez. 3-4 évvel ezelőtt kezdtünk alternatív forrásokban is gondolkodni – Chris Worman, a Béke Hadtest önkéntese segített ebben, ötletekkel és gyakorlati megoldásokkal. Akkor kezdtük el építeni Homoródalmáson a természetvédelmi információs „központot”, amely egy hagyományos csűr formájában épül. Ehhez sikerült készpénzt és természetbeni segítséget szerezni külföldről és székelyudvarhelyi vállakozóktól. Ugyancsak helyi vállalkozók segítségével sikerült helyi rendezvényeket megszervezni (Autómentes Nap, Zöld Napok). Amikor a válságról kezdett mindenki beszélni, akkor a szokásos hisztériának tűnt az egész, de sajnos mindinkább elmélyült… Így elmondhatjuk, hogy minket bizonyos szempontból a legrosszabb időpontban ért a válság: a nagyobb páyázataink lejártak a tavaly (kevesebb hangsúlyt is fektettünk újak írására), a vállalkozók hangulata sem volt túl jó, legjobb esetben is várakozó álláspontra helyezkedtek. Konkrét problémaként megemlíthetjük, hogy nem sikerült befejezni, berendezni a homoródalmási központunkat, nem tudtuk az ottani munkatársunk bérét sem fedezni. A környezetvédelmi információs pontként is működő udvarhelyi irodánk tevékenységének

felfüggesztéséhez is részben hozzájárultak a körülmények. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – A kialakult körülmények arra késztettek, hogy felülvizsgáljuk működésünket. Egyre fontosabbnak tűnik, hogy a „fundraising”-gel komolyabban foglalkozzunk, ezirányú képzéseken vettünk-veszünk részt, és igyekszünk egy személyt kifejezetten erre a tevékenységre ráállítani (majd csak lejár ez a válságosdi is). Nagyobb hangsúlyt fektetünk ugyanakkor az önkéntesekkel való kapcsolattartásra és a velük való együttműködésre – a körülmények szerencsés alakulásaként egyre nagyobb az érdeklődés az önkéntes tevékenységre. A környezetvédelmi információs pont működtetését egyre inkább átvisszük a „virtuális világba”, interneten és telefonon tartjuk a kapcsolatot az érdeklődőkkel. – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – Valóban úgy tűnik, hogy a válságnak vannak pozitív hozadékai is, legalábbis környezetvédelmi szempontból: a fogyasztói társadalom tagjainak lehetőséget adott arra, hogy felülvizsgálják vásárlói, fogyasztói szokásaikat – számos fölösleges kiadást megszűntettek, vagy legalábbis csökkentettek. Így egyesületünk is racionalizálta kiadásait, amelyek

Gazdasági válság és a civil szféra

amúgy sem voltak túl nagyok, könnyebbé vált a döntés is, hogy felfüggesszük irodánk működését. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén?

– Nem látok speciális külső tényezőt, amely csak a civil szervezetekre hatna. Egyesületünk számára komolyabb segítséget az önkormányzat tudna nyújtani, ha felületet biztosítana a környezetvédelmi információs pont működéséhez.

Dr. Bodó Barna

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – A pénzügyi-gazdasági válság egy korábbi civil társadalmat érő kihívásra tevődött rá. Ugyanis 2005-től kezdődően jelentősen átalakult a támogatáspolitika, elsősorban az anyaországi, majd a hazai is. Miközben a közbeszéd arról szólt, hogy több a forrás – hiszen közvetlenül elérhetővé váltak az Európai Unió által rendszeresített alapok is –, a gyakorlatban a civil az ellenkezőjét tapasztalta. Erre tevődött rá a hazai kisebbségi forrással – Communitas Alapítvány – kapcsolatos dilemma és feszültség, ahol egy időben kimutathatóan válogatottak a támogatott szervezetek aszerint, hogy mennyire RMDSZ-barát a pályázó. Nincs itt arra tér, hogy belemenjek a politika-civil kapcsolatok elemzésébe, de azt szükséges megjegyezni, hogy a civil társadalom a politika kontrollját teljesíti (kellene teljesítenie) közös társadalmi érdekből, tehát a „baráti” mivoltot ennek megfelelően kell(ene) értelmezni. Ebben a helyzetben a MCSZESZ mint érdekvédelmi ernyőszervezet – jelenleg 113 tagszervezetünk van – folyamatosan fellépett, megszólította a politika felelős tényezőit, tiltakozott, memóriumokat és javaslatokat tett közzé – kézzel fogható eredmény azonban nem született. Tehát a pénzügyi-gazdasági válság fokozta azt a gondot, amellyel szervezetünknek meg kellett küzdenie, s mivel eredményt nem sikerült felmutatni, tagszervezeteink egy része reményét vesztette, van olyan, amelynek tevékenysége leállt. Ami a MCSZESZ belső szervezeti életét jelenti, minket is érint a válság, programjainkat nem tudjuk megvalósítani pénzügyi eszközök hiányában: két éve hirdettük meg a Civil Alap létrehozásának a tervét, amire hihetetlenül nagy szükség volna, de nincs rá elérhető támogatás. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – A problémakezelési kísérletek mindig rendszerfüggőek. Ha nincs forrás, akkor kereshet a szerve-

zet olyan tevékenységi területet magának, amely kevésbé forrásfüggő – pl. képzések, kapcsolatépítés stb. De ezzel valamennyit felad önmagából, pontosabban eredeti terveiből. Kérdés: egy érdekvédelmi szövetség változtathat-e, akár részlegesen is, eredeti programján? Szerintem nem, mert ezt a programot mások bízták rá, az erdélyi magyar civil társadalomnak a válságos években még nagyobb szüksége van az érdekképviseletre, tehát sem a célok, sem a program megváltoztatása nem „adható el” közös érdekként. Amit tehetünk ilyen helyzetben: az erőgyűjtés és a szakmai felkészülés a nyitásra. Úgy tűnik, most valami változóban, legalábbis magyarországi vonatkozásban, de mintha az erdélyi magyar politika berkeiben is mutatkoznának jelek. Lépnünk kell, két irányban: erősíteni összefogásunkat, az erdélyi magyar civil világ belső kohézióját, ugyanakkor épkézláb tervezetekkel kell kilépnünk a nyilvánosság elé. – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – Ismételten ki kell jelentenem: nem járt előnyökkel. Lehetséges, vannak ilyen szervezetek, de azok nem a civil érdekek képviseletére vállalkoztak. Mert, a költőt parafrazálva, ha nő a kihívás, a bátorságnak és elszántságnak is növekednie kell – csak ez fogadható el. És nem az, hogy odahagyok vállalt szerepet, lemondok vállalt felelősségről. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – Ez a kérdés a klasszikus csapda: 1. válaszvariáció: jussunk ki a recesszióból, legyen végre pénz a civilekre háruló közösségi feladatokra is. 2. válaszlehetőség: vegyék komolyan, tekintsék partnernek a civileket azok, akik a közösségek sorsáért felelnek. Mindkettő túlnő azokon a kereteken, ahol egy civil szervezet önmagát építheti, küldetését teljesítheti. Vágyakról persze lehet beszélni, de minek. Csak egyet tehetünk: nem adjuk fel, amit vállaltunk, azt képviselni fogjuk, bármiként forduljon közéletünk kereke.

Civil reakciók a válságos időben

MCSZESZ – elnök e-mail: bodobarna@yahoo.com

civil fórum

Csomós Attila RMGE MAROS – elnök e-mail: rmgems@clicknet.ro Ahhoz, hogy a feltett kérdésekre adott válaszaimat még világosabbá és közérthetőbbé tegyem, egy kis bevezetőben ismertetem szervezetünk felépítését és működését.

Civil reakciók a válságos időben

Az RMGE MAROS (Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezet) 1990-ben jött létre Marosvásárhelyen, egy időben a többi Erdélyben lévő, magyar lakta, romániai megyékben létrehozott gazda egyesületekkel, az 1844-ben megalakult Erdély-i Gazda Egylet (EGE), illetve a későbbi Erdélyi Magyar Gazdák Egyesület (EMGE) jogutódjaként. A szervezet felvállalta a megyében megalakult „gazdakörök” tagjainak érdekvédelmét, érdekképviseletét, de megalakulásakor nem jegyezték be jogi személyként, ezért még 1990-ben csatlakozott a Kolozsváron jogi személyként bejegyzett RMGE-hez és ennek fiókszervezeteként működött 2000. február 9-ig. Ekkor egy új civil szervezetként megszerezte a jogi személyiséget, ehhez csatlakoztak a megyében már meglévő és a később létrejött gazdakörök. Szervezetünk 2005. február 28-án tartott zárszámadó és tisztújító közgyűlése az egyesület ernyőszervezetkénti működésére szavazott, ami annyit jelent, hogy a tagok a gazdakörökön keresztül (és nem direkt belépéssel) válnak a szervezet tagjává. Szervezetünkben tehát a tulajdonképpeni tagok ezek szerint a „gazdakörök”, valamint azok a nem gazdakörként működő szervezetek, egyesületek, alapítványok és más jogi, illetve nem jogi személyiséggel rendelkező létesítmények, amelyek elismerik az RMGE MAROS alapszabályzatát és együttműködési szerződést kötnek vele. Ez alkalommal határozódott el az is, hogy a jogi személyiségként Kolozsváron működő RMGE-vel a kapcsolat csakis társszervezetként tartható fenn, együttműködési szerződés alapján, nem fiókszervezetként. Az előbbiekben felsorolt szervezetfelépítési változások mellett még fel kell sorolni azokat is, amelyek a gazdaköröket alkotó személyek státusában jöttek létre az utolsó két évben, illetve Románia EU-taggá válása után. A román kormány által megalkotott törvények és szabályok szerint ugyanaz a személy, a mi szervezetünk esetében „gazdaköri tag” lehet magánszemély, lehet egyéni vállalkozó (persoană fizică autorizată), de lehet családi vállalkozás tagja vagy vezetője és lehet magánvállalkozást (întreprindere individuală) vezető is, ami akár egyszemélyesként is működhet.

A válaszok: – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – A felsorolt változások eléggé befolyásolták a szervezetünk működését, de ha ezekhez hozzáadjuk az utóbbi két évben világszinten is észlelhető gazdasági válságot és annak Romániára kivetített hatását, akkor csak azt mondhatjuk, hogy szinte csoda, hogy az egyesület még létezik, hogy képes forrásokat teremteni a mindennapi tevékenységéhez, hogy megtalálja a lehetőséget, hogy úgy a belföldi, mint a külföldi gazdasági-kulturális megnyilvánulásokban részt tudjon venni és tagjai elvárásainak eleget tudjon tenni. A gazdasági válság konkrét hatásait legjobban a gazdaköri tagok észlelik, hisz nagyobb részük az 1990-es Földtörvény által visszakapott földterületeit sem tudja megművelni, ami miatt az állatállomány is egyre jobban csökken, az állati termékek mennyisége pedig még nagyobb mértékben. A szervezet Igazgató Tanácsa által készített elemzésből kitűnik, hogy 60 és 70 életév közötti gazdaköri tagok (általában gazdák) nehezen vészelik át a gazdasági válságot. Ők az önellátó gazdaságok számát növelik és csak a szociális segélyeket is felhasználva élnek egyik napról a másikra. A tagok másik része – a 35-60 év közöttiek – megdolgozza a lakóhelyhez közel lévő földjeit és az egy-két szarvasmarha eltartásából származó bevételből tengeti életét (2010-ig a tejtermelés állami támogatásban részesült). A 20-35 életév közöttiek két csoportra oszthatók. Egyik csoport külföldön évente rövidebb-hosszabb időleges alkalmi munkából származó jövedelemmel egészíti ki a megélhetéséhez szükséges forrásokat, a másik csoport pedig kisebb-nagyobb eredménnyel próbálja kihasználni a „földalapú alanyi úton” járó támogatást, a méhészek az állami és EU-s támogatásokat. A hegyvidéken és a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen zónákba sorolt vidékeken az állattartásra fordítható hazai és EU-s támogatás igénylése és felhasználása által élik meg és vészelik át a gazdasági válságot. Ezek csoportjába sorolhatók még azok is, akik erdőterületeket igényeltek és kaptak vissza a módosított földtörvény előírásai alapján. Ők a megengedett fakitermelés után kapott összegekkel a téli időszakban adódó költségeket pótolni tudják. A fentieket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a gazdakörök működéséhez szükséges, a tagok által tagsági díjként nyújtott pénzösszegek elég kicsik – ez alig elég ahhoz, hogy az érdekképvise-

Gazdasági válság és a civil szféra

– A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t) Mennyire vált(ak) be a próbálkozás(ok)? – Amint az előbb említettem a gazdakörök alapszabályzata megegyezik a szervezet alapszabályzatával, a szervezeti felépítése azonban különbözik. Vannak ún. „gazdasági szervek”, amelyek szintén lehetnek jogi és nem jogi személyiséggel rendelkező létesítmények. Ezek létezését használta és használja ki a szervezet Igazgató Tanácsa és ezek tevékenységének a megsokszorozásával próbál többletforrásokat teremteni a szervezet fenntartására. Ilyen szerv a Marosvásárhely-i Agrárgazdasági Oktatási és Információs Központ, melynek oktatással foglalkozó részlegét sikerült megerősíteni egy nyugalmazott mérnök-tanár segítségével, aki beindította a felnőttképzést. Az utóbbi években sikerült akkreditáltatni nyolc olyan 360 órás kurzust, amelyek elvégzése végén a hallgatók mesterséghez, illetve foglalkozáshoz szükséges ismeretek megszerzését bizonyító okiratokat szereznek. A képzések lebonyolításához további 32 mérnök, tanár, szakember hozzájárulását nyertük meg és mindezek segítségével több mint háromszázötven gazdának segítettünk hozzájutni a Nemzeti Vidékfejlesztési Program által biztosított támogatásokhoz.

Másodsorban a megnevezett Központ információs részlegének működését erősítettük meg azáltal, hogy a magyarországi Corvinus Támogatástközvetítő Zrt.-vel megkötött szerződés alapján folytatódik a támogatott Vállalkozásfejlesztő Központ (RMGE MAROS VFK) működtetése. Megszerveztük, illetve folytattuk a heti 20 órás ingyenes tanácsadást, de mellette és ennek befolyásaként a Corvinus által kiírt pályázatokra toboroztunk résztvevőket. A Vállalkozásfejlesztési Központ, azaz az Információs Központ működtetése által meg tudtuk tartani a kapcsolatot a tagsággal és a vidéken élő más személyekkel. Közel ezer érdeklődőnek nyújtottunk segítséget a Nemzeti Vidékfejlesztési Program, az EU és a kormány által támogatott programok megismerésében, a Corvinus Támogatástközvetítő Zrt. támogatási programjainak kiírásaival. A gazdasági válság hatásainak csökkentése érdekében a szervezetünk vállalta 20 hektár legelő bérlését, illetve karbantartását is, amire igényelte a földalapú támogatást. – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – A kérdés érdekes. Nem hiszem, hogy Romániában valakinek is előnyöket biztosítana egy világra szóló gazdasági válság. Annyi azonban bizonyos, hogy szervezetünkre csakis negatív hatással volt és van a mai napig is. Nagyon boldogok lennénk, ha már javulna a helyzet. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, vagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – Én először is a gazdák fejében szeretnék változást elérni. Úgy érzem, és ezt már több alkalommal is kifejtettem, hogy gazdáink (tagjaink), de általában véve Romániában a vidéken élő emberek helyzete csak akkor indulna meg jó irányba, ha megértenék, hogy a gazdatársadalom újra kell szervezze önmagát. Az együtt gondolkozás, az együttműködés, egymás segítése az, ami biztosíthatná az újjászületést és érvényesülést. Szeretném, ha megértenék (de jó volna, ha ezt a romániai politikusok és a kormány is megértené), hogy az egyetlen út, ami biztosítaná a sok-sok gazda megélhetését a saját munkája után, az az „ÚJ TÍPUSÚ SZÖVETKEZETEK” megalakítása és működtetése. Mindenki termelje meg a saját gazdaságában a legjobb eredményeket biztosító mezőgazdasági termékeket, de azok feldolgozása, csomagolása és értékesítése egy olyan szövetkezeten keresztül történjen, amelyben a gazda is teljes joggal rendelkező tag. Az ilyen típusú szövetkezetek biztosíthatnák a gazdák termékeinek piacra jutását, értékesítését, a „multik” által behozott, nem megfelelő minőséggel rendelkező termékek kiszűrését és egyben új munkahelyek teremtését, a felemelkedést, a jólétet, a szülőföldön való megmaradást.

Civil reakciók a válságos időben

letet és érdekvédelmet a helyi állami és kormányszervekkel szemben érvényesítsék. A gazdakörök vezetői megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy tagjaik részt vehessenek a különböző képzésekben, a települések sport- és kulturális tevékenységeiben és a gazdatalálkozókon is. Sajnos, hogy ez csak önkéntes alapon, illetve személyi hozzájárulások által lehetséges. Van példa arra, hogy azok a gazdakörök, amelyek jogi személyek, pályázati úton jutnak pénzügyi forrásokhoz. A példák azonban nem általánosíthatók. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezek a pénzösszegek csak a hozzájárulást biztosítják a falunapok szervezéséhez, a belföldi és külföldi testvértelepülések találkozóinak megrendezéséhez, a különböző kiállítások (például: állatkiállítások, kézműves munkák kiállítása, stb.) szervezéséhez vagy éppenséggel szántóversenyek megtartásához. Ami érvényes a gazdakörökre, az érvényes az egész szervezetre is, hiszen az RMGE MAROS alapszabályzata megegyezik a gazdakörök alapszabályzatával. A szervezet eredményei az őt alkotó gazdakörök munkájának összessége. Az állandó bizonytalanság, a működéshez szükséges anyagi alapok állandó csökkenése, a tagsági díj egyre kevesebb személy általi befizetése, a szponzorizálások és adományok megszerzése lehetőségének szűkülése, a más forrásteremtés (pályázatokon való részvétel) elérésének megnehezítése, az üzemanyag drágulása, a közköltségek értékének (víz, gáz, villany, telefon, adók stb.) állandó növelése mind-mind negatívan befolyásolják a mindennapi tevékenységet és a projektjeink megvalósítását.

civil fórum

Furus Levente

Civil reakciók a válságos időben

Turulmadár Egyesület – elnök e-mail: frslevente@yahoo.com – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – A Turulmadár Egyesület – mint a Turulmadár Ifjúsági Irodát működtető szervezet – az elmúlt években arra törekedett, hogy stabil pénzforrásokat teremtsen programjai számára. A pénzügyi mutatók minden évben pozitívan növekedtek és erre törekedünk a 2010-es évben is. A gazdasági válság hatása főként a helyi pályázati támogatások szintjén mutatkozott meg. Ezek mértéke körülbelül 30%-kal csökkent. De ez arra sarkallta a szervezet vezetését, hogy új területekre koncentráljon, főként ahonnan még nem sikerült konkrét támogatásokat bevonni az egyesület programjaiba és annak fenntartásába. A megfeszített munka eredménye egy új program kifejlesztése és a szervezet életében a legnagyobb pályázati támogatás elnyerése. Hiába a gazdasági válság, mégis igyekszünk pozitívan tekinteni a jövőbe. Az egyesület hatalmas befektetésbe kezdett, mely az irodájának a fejlesztését és kibővítését jelenti. Ezt komoly partnerségek és az önkéntesség révén sikerül megvalósítani az elkövetkező hónapokban. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – Első lépésként partnerségeket alakítottunk ki helyi vállalkozókkal és továbbfejlesztettük a meglévő kapcsolatainkat. A vállalkozók nem pénzzel, hanem szakmai segítséggel és természetbeni juttatásokkal segítik a szervezetet, hogy a tervezett befektetés megvalósulhasson. Ez a fajta támogatás számunkra sokkal többet ér, mintha pénzügyi juttatásban részesülne a szervezetet. Így mindkét fél számára hasznos és eredményes megoldás születik. Második lépésként az önkéntesek motiválása bizonyult a leghatékonyabbnak. Meglátásaink és számításaink szerint nagyon jól vették és ve-

szik az akadályokat. Ők egy adományszerzési tevékenységgel járulnak hozzá a tervezett befektetés megvalósításához. Az önkéntesek különböző rendezvényeket, akciókat szerveznek. Ezek révén, továbbá barátoktól, szülőktől és ismerősöktől pénzügyi adományokban részesül az egyesület, valamint a hírneve is növekszik a helyi közösségben. – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – A gazdasági válság a szervezet számára nem járt különösebb előnyökkel, de segít a szervezetnek új irányvonalakat felfedezni, valamint új útvonalakat kipróbálni és életbe ültetni. Ez a közeljövőben még inkább segíti a szervezetet egy hatékonyabb, több lábon álló pénzügyi stabilitás megteremtésében. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – Egy reális külső változás a szervezet életében egy hatékony kommunikációs stratégia megvalósítása. Az egyesület komoly hiányossága a gyenge külső kommunikáció. A mai világban nagyon sok eszköz áll rendelkezésünkre az internet révén, ennek előnyeit fogja kihasználni az egyesület a közeljövőben. Ezek ingyenes programok, tárhelyek, kommunikációs felületek és még sorolhatnánk. Így hatékonyabbá és átláthatóbbá válik a szervezet, ismertebb lesz a helyi közösségben, ahol dolgozik és cselekszik. Ugyanakkor könnyebben szólítja meg a támogatóit és azokat a személyeket, akik hozzá kívánnak járulni az egyesület hatékonyabb működéséhez és fenntartásához. Egy hozzánk hasonló szervezet esetében meglátásunk szerint, elengedhetetlen a hatékony külső kommunikáció gyakorlása. Ez akár új elemekkel is bővítheti a szervezet tevékenységét, új partnerségeket és programokat eredményezhet hosszú távon.

Gazdasági válság és a civil szféra

Gagyi Zoltán

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? (Kérjük, konkretizálja a szervezetben adódó esetleges nehézségeket, problémákat, vagy az esetleges előnyöket). – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Men�nyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – Mivel nem vagyok szakember ezen a területen, ezért elég nehezen tudom megítélni az elmúlt évek pénzügyi válságának a reális hatását szervezetünk működésére. Ha a szervezet könyvelését vizsgáljuk, akkor a mutatók több mint pozitívak. Mivel a szervezet pénzügyi fenntartása a kezdetektől a pályázati pénzektől, a 2%-os adóbevallásoktól függött majdnem 80%-ban, ezért elmondhatjuk, hogy ebből a szempontból nem éreztük meg a gazdasági válságot. Sőt! Egyszerűen többet dolgoztunk a hiányok pótlására, a szükségletek fedezésére. Többet pályáztunk, új forrásokat kutattunk fel, ugyanakkor a 2%-os adóbevallások terén is sokkal sikeresebbek voltunk. (A bérek is növekedtek, kétszer annyi embert tudtunk megszólítani, és az ebből származó bevétel is megháromszorozódott.) Mindezek hatására a betervezett programjaink megvalósultak (igaz, néhol kisebb költségvetéssel, átcsoportosításokkal),

sikerült bővíteni a szervezet infrastruktúráját is, ugyanakkor ez év elején egy kb. 28 000 lejes befektetést is tudtunk eszközölni. Ennek eredményeként egy szükség esetén ifjúsági központként is működtethető edzőtermet sikerült kialakítani táncegyüttesünk számára. Persze szervezetünk is megérezte a gazdasági válság káros hatásait, hiszen többet kellett költeni az előző évekhez képest különböző szolgáltatásokra, programokra, átgondolni a költségvetést és bizonyos programokat. Óvatosabban terveztünk. Lecsökkentek a cégektől kapott szponzorizálások. Összességében a gazdasági válság nem érintette (egyelőre) negatívan szervezetünk működését, de azt sem mondhatnám, hogy előnyünk származott volna belőle, vagy legalábbis tudatosan tettünk volna ez érdekében valamit. A magáncégek támogatásait azzal pótoltuk, hogy többet dolgoztunk, új forrásokat kutattunk fel, növekedett a közmunkák száma. Az elmúlt két évben egy pillanatig sem merült fel a szervezet pénzügyi ellehetetlenülése, a szervezet megszüntetése. Ehelyett növekedett a költségvetésünk, és jól átgondolt befektetésekre is futotta. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – Az ÁFA csökkentése, a szponzorizálási törvény átláthatóvá és működőképessé válása.

Dr. Hajdu Zoltán Fókusz-Öko Központ – ügyvezető igazgató e-mail: zhajdu@rdslink.ro – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – Mivel a szervezetünk fontosabb projektjeit EU-s alapokból, vagy hosszú távú nemzetközi együttműködési programokból finanszírozzuk, ezért a gazdasági válság hatását még nem tapasztaltuk meg ténylegesen a szervezetünk működése tekintetében. A környezetvédelem egyébként is egy olyan terület, amelyhez a gazdasági fejlődés nem viszonyul egyér-

telműen, hiszen a környezeti gondok nagy részét éppen a gazdasági növekedés okozza, tehát gazdasági válság idején elvileg kisebb kellene legyen a környezetszennyezés, másrészt nálunk tartja magát az a felfogás, hogy a környezetvédelem a gazdag országok feladata, sokan mondják azt, hogy „legyünk először gazdagok és utána majd foglalkozunk környezetvédelemmel”. Elvileg a gazdasági válság következtében többen kellene áttérjenek a környezetbarát életmódra, például többen kellene biciklivel járjanak, de ezt sajnos még nem tapasztaltuk. A környezetvéde-

Civil reakciók a válságos időben

Alsó Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúság Szövetsége – ügyvezető e-mail: gzoltan@clicknet.ro

civil fórum

Civil reakciók a válságos időben

lemmel foglalkozó szakemberek és a környezettudományokkal foglalkozó tudósok már évek óta felhívták a figyelmet arra, hogy meg kellene változtatnunk az elképzeléseinket a fejlődésről, a gazdasági növekedésnek megvannak a határai és egy fenntartható fejlődési útra kellene lépjünk. Lehet, hogy a jelenlegi válság hozzásegít néhány embert ahhoz, hogy elgondolkozzon ezekről a kérdésekről. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – A jelenlegi helyzetben talán nagyobb érdeklődést tapasztaltunk bizonyos programjaink iránt, mint pl. a közvetlen értékesítés vagy az ökoturizmus, így ezekre a programokra nagyobb hangsúlyt fektettünk. Azt viszont elég nehéz megmondani, hogy pl. a közvetlen értékesítési programunk iránti érdeklődés azért növekedett-e meg, mert közvetlenül a termelőtől vásárolt áru olcsóbb volt, vagy pedig azért, mert megnövekedett a környezettudatos vásárlók száma. A válság hatásainak felmérésére alaposabb tanulmányokat kellene készíteni.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – Talán néhány ember elgondolkozott a gazdasági növekedésről, ennek hatásairól és a fenntartható fejlődésről, mint reális alternatíváról, de ha ez így is van, a következményeket, a nagyobb érdeklődést a szervezetünk tevékenysége iránt valószínűleg későbben fogjuk tapasztalni. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – A számottevő külső változást a társadalom viszonyulása a civil szervezetekhez jelentené. A civil szervezetek a fejlett demokráciával rendelkező társadalmakban komoly feladatokat vállalnak magukra és társadalmi támogatottságuk, elismertségük számottevő. Nálunk erre még úgy tűnik, várni kell és valószínűleg a civil szervezetek megítélése, elismertsége is a társadalmi változásokkal párhuzamosan fog történni.

Horváth-Kovács Ádám Outward Bound Románia – ügyvezető igazgató e-mail: office@outwardbound.ro honlap: www.outwardbound.ro – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – Szervezetünk szolgáltató szervezet, ezért a gazdasági válság mindenképpen hatással volt forrásteremtésünkre. Alapvetően a bevételi források szempontjából az Outward Bound három pilléren nyugszik: ezek részvételi díjakból, pályázatokból és gazdasági tevékenységből származó bevételek. Érdekes módón a szervezetünk alaptevékenységéből (személyiségfejlesztő és csapatépítő tréningek fiatalok számára) származó részvételi díjak mértéke nem csökkent, noha a visszamondott programok száma éppen a válság miatt megsokszorozódott ebben a periódusban. Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy a csúcsidőszakokban (április-június, szeptember-október) csak nehezen tudtuk kielégíteni az igényléseket, és az előző évekhez viszonyítva a programok száma a nyári periódusban sem csökkent. Mindezt mi a programjaink ismeretségének szélesedésével, a több mint másfél

évtizedes szünet nélküli munka gyümölcseként értékeljük. Ugyanakkor arra is hangsúlyt fektettünk, hogy programpalettánkat bővítsük, így indítottuk el Erdei Iskola programunkat, amely máris nagy népszerűségnek örvend az alsó tagozatos diákok, valamint tanítók körében. Ami a gazdasági tevékenységet illeti, a rekordnak számító 2008-as év után több mint 90%-os visszaesést hozott. Érthető módón a kereskedelmi cégek válságos időszakban legelőszőr a képzésekre szánt összegeket csökkentik, éppen ezért a gazdasági visszaesés kezdetekor nem is próbáltunk erőforrásokat fektetni a gazdasági tevékenységünkbe, hanem a másik pillért, a pályázatokból szerzett forrásokat céloztuk meg. Ez a stratégia többnyire be is vált, az elmaradt gazdasági tevékenységek miatt kieső, és a szervezet létszükségletét biztosító összegeket pályázatok útján tudtuk pótolni. Mint ismeretes, az Outward Bound programokon a részvételi díjak csak a direkt költségeket fedezik, az adminisztratív költségek egy részét, a felszereléseket, a szakembereink alap- és továbbképzését, a szovátai Outward Bound Nemzetközi Ifjúsági Központban a fejlesztéseket más forrásokból kell fedeznünk. Ugyanakkor a pályázatoknak köszönhetően ebben a periódusban 6-8

Gazdasági válság és a civil szféra

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – A gazdasági válság okozta előnyökről nem beszélhetünk szervezetünket illetően. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – A kormány jelenlegi válságkezelőnek nem nevezhető stratégiája semmiképpen nem segít a szerve-

zetünkön. A civil szerződések többletadózása, az állami szférában dolgozók bérének csökkenése, az általános pénzhiány negatívan befolyásolja szervezetünk tevékenységét. Ami segítene, az az ifjúsági munka hathatós támogatása lenne az ifjúsági minisztérium vagy a megyei tanács részéről, éspedig egy olyan típusú támogatás, mint amelyben a szociális szervezetek, alapítványok részesülnek az állam részéről. Sajnos jelenleg a Maros megyei tanács szintjén ifjúsági munkára nem lehet támogatást igényelni, és válság idején – de nem csak – az ifjúsági minisztériumtól sem lehet sokat várni, úgyhogy számunkra belátható időn belül kizárólag a magánszféra megerősödése és az általános életszínvonal növekedése tűnik megoldásnak.

Ionica Bucur CENTRAS Constanţa – igazgató e-mail: bucurionica@yahoo.com – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – A működésre gyakorolt hatása: • nehézségek voltak a székhely fenntartásához szükséges költségek előteremtésében (bér, fogyasztás); • nehézségek voltak a személyzeti költségek előteremtésében; • nem sikerült jelentős pénzalapokat összegyűjteni a szolgáltatásokból (kurzusok, segítségnyújtás/tanácsadás), mivel a megszokott ügyfeleink (civil szervezetek, tanárok) nem engedhetik meg maguknak ezeknek a szolgáltatásoknak a megfizetését. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – Íme, a megoldási kísérleteink: • elköltöztettük a székhelyünket a bér és a fogyasztás szempontjából olcsóbb helyre, amely szintén a központi zónában található; • csökkentettük a munkakönyvvel alkalmazott személyek számát, és bővítettük az együttműködési, bedolgozói szerződéssel dolgozó személyek számát; • megnöveltük az önkéntes humánerőforrás bevetési fokát; • egyre jobban kifejlesztettük azt a képességünket, amellyel pénzt szerezhetünk támogatási projektek megírása révén. Ez

a módszer rövid távon hatékonynak bizonyul, mivel biztosítja számunkra azt, hogy láthatóak legyünk és egy olyan portfóliót tudunk felmutatni, amely lehetővé teszi azt, hogy a rendelkezésünkre álló szakértelmet értékesítsük, sőt akár azt is, hogy ezt kiterjesszük (példának okáért a mentori területre). – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – Nem származott jelentős előnyünk a gazdasági válságból. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – Küldetésünket tekintve, amely a civil szervezetek támogatása, a számunkra hasznos változás a következő lenne: • a civil szektor fizetőképességének visszaállítása, hogy tudjon fizetni a számára szükséges szolgáltatásokért; • olyan támogatók/pénzalapok megjelenése, amelyek azért vannak, hogy a civil társadalom szervezeteit támogassák, és amelyek elérhetőek a szervezetek számára különösen ebben a válságos időben. A Strukturális Alapok nagyon nehezen hozzáférhetőek a civil szervezetek számára. Fordította: Dénes Réka

Civil reakciók a válságos időben

ország részvételével több sikeres nemzetközi képzést sikerült megvalósítanunk.

civil fórum

Kántor Lajos

Civil reakciók a válságos időben

Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár Társaság – elnök e-mail: korunk@gmail.com honlap: www.korunk.ro – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – Két, egymástól lényegesen eltérő feladatokat vállaló civil szervezet, a Korunk Baráti Társaság és a Kolozsvár Társaság nevében, elnöki minőségben bátran kijelenthetem: a gazdasági válság csak gondokat okozott nekünk, magát a működést is már-már kétségessé tette. Noha mindkét társaság kereste és keresi az új, eddigiektől eltérő lehetőségeket, többek közt az internetes kommunikáció fejlesztésével, ez azonban anyagiakban nem hozott bővülést, gyarapodást, de kétségtelenül hozzájárul mind a Kolozsvár Társaság, mind a Korunk intézményeinek ismertebbé válásához, ami a jövőben esetleg gazdasági következményekkel is járhat. Ezzel párhuzamosan kénytelenek voltunk a Kolozsvár Társaság bizonyos programjait elhalasztani vagy igényekben redukálni, a Korunk esetében a munkatársak juttatásait csökkenteni. A lapszámok ennek ellenére idejében és a lehetőségekhez viszonyítva jó minőségben jelentek

meg, könyvkiadásunk is folytatódott (a példányszámok csökkennek, persze), a Korunk Galéria kiállításai sem álltak le. (Szükség volna a szerkesztőségi, alagsori galériát nedvességelvonóval folyamatosan kezelni, erre sincs ma lehetőség.) – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – Egyetlen pozitív következményről beszélhetünk: a Korunk szerkesztőségének tagjai még inkább átérezték felelősségüket a lapért, a közös gondolkodásban. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – A jelenlegi helyzetben – ami egyrészt a „fogyasztókra”, tehát a kultúra fogyasztóira is negatív hatással van, másrészt a pályázati úton elnyerhető összegeket is jelentősen csökkenti – egyetlen reális lehetőségnek látom fokozottabban érvényesíteni a minőségi elvet, azaz teljesítmény szerint ítélni meg a kért támogatások arányát, vagyis a pályázatok arányosítását. Ez sajnos még csak kis mértékben érvényesül manapság.

dr. Márton András Gyulafehérvári Caritas – igazgató e-mail: andras.marton@caritas-ab.ro – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – A gazdasági válság hatásai Romániában gyakorlatilag az idéntől érezhetőek nyilvánvalóbban lakossági szinten. Cégek fizetésképtelensége, ezt követő elbocsátások, bércsökkentések. Ugyanakkor: tevékenységeinket rászoruló embertársaink számára szervezzük, és hangsúlyozottan vidéken kínáljuk fel, főleg olyan környezetben mozgunk, ahol a válság mindennapos vendég, akkor is, amikor a makrogazdasági mutatók kedvezőek. Gondozottainkat sajnos a legkiválóbb „válságszakértőkké” nevelte az élet.

Mivel költségvetésünk javarészt önkormányzatoknak kiszerződött szociális szolgáltatások ellenértékéből, pályázati pénzekből tevődik össze, ezekre múlt év végén, idei év elején megköttettek a szerződések. Így az év első felében tartani tudtuk a tervezett tevékenységi szintet, és új tevékenységeket is tudtunk indítani. A nyár elhozta a kormány megszorító csomagját, melynek következtében akad néhány önkormányzat, amely késlekedik a szerződött összegek átutalásával. Az igencsak hirtelen történt megszorítások nem csupán a fizetőképességet csökkentették, hanem sok esetben megtörték a fejlesztési, jövőtervezési kedvet, lelkesedést is. Ennek elle-

nére még mindig vannak önkormányzatok, amelyek megkeresnek újabb szociális szolgáltatások létrehozásáért. Még nem tudjuk megbecsülni, ki hogyan viszonyul majd a jövő évi anyagi elköteleződéshez. Annyi biztos, a válságos időszak sokkal több érvet, mint ellenérvet sorakoztat fel a szakszerű, hatékony szociális ellátás kiépítése, fenntartása mellett. Az adományozók, a Caritas célkitűzéseit, tevékenységeit támogatók magatartását illetően is változás észlelhető. A nyugat-európai támogatóink, akik bár az eltelt húsz esztendőben meghatározó módon járultak hozzá építkezésünkhöz, de évek óta csökkenő tendenciával, a mostani válság okán saját csökkenő forrásaikat olyan vidékek felé irányították, ahol sokkal komolyabb gondok vannak, mint nálunk. Gondolok itt Közép-Afrikára, Szibériára, a kaukázusi térségre vagy Dél-Amerikára. Ezt a stratégiai irányváltást már az idén is rendesen megéreztük. Ugyanakkor, talán paradox, de annál örvendetesebb módon, a hazai magánadományok a válság ellenére megnőttek. Ezt részben a növekvő bizalom jeleként értelmezzük, részben annak is betudjuk, hogy a világválság nyilvánvalóvá tette: a haszonelvű, önközpontú világnézet és életforma zsákutca, a másik emberhez, a közösséghez való viszonyunk legalább annyira része a jó életnek, mint a kereset. Az egymásért, különösen a gyengébbekért vállalt felelősség nem megkerülhető. A normalitás ugyanakkor arról szól, hogy minden közösség elsősorban a maga erejére támaszkodva, belülről kell orvosolja nehézségeit, támogassa a rászorulóit. Csak ideig-óráig számíthatunk rá, hogy ezt helyettünk oldja meg valaki, akár felülről, akár kívülről. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – Kifejezetten a válságra reagáló kezdeményezésünk nincsen. Szervezetünk életében állandó törekvés volt a szakszerűség, az életközeliség és a források felelős felhasználásának erősítése. Szolgáltatásaink, segítségnyújtásunk hangsúlyát ezért évek óta arra fektetjük, hogy a felkínált segítség folytán úgy az egyének, mint a közösségek képessé váljanak a nagyobb önállóságra, a függetlenebb, teljesebb életvitelre. Nehézségképessé, válságképessé, életképessé válni annyit jelent, autonómmá válni, egyénileg, családilag, közösségileg egyaránt. Az ilyen típusú segítség bár fáradságosabb, időigényesebb és kevésbé látványos a nagy nyilvánosság szempontjából, tapasztalatunk szerint az egyedüli, hosszú távon gyümölcsöző módja a segítésnek. Ügyviteli szempontból szintén egy régebbi, nem kifejezetten a válsághoz kapcsolódó törek-

vésünk a szubszidiaritás megélése. Amennyiben komolyan vesszük mottónkat, hogy a „Szükség közelről látszik”, ezt a munka megszervezése terén is komolyan kell vennünk. A döntéseket ott kell előkészíteni, megérlelni, ahol az élet zajlik. Akkor fog egy szervezet is helyesen viszonyulni, reagálni a legkülönbözőbb válsághelyzetekre, ha minden egyes szervezeti egységében felelős, költségtudatos emberek dolgoznak, akik alkalmas időben, életszerűen tudnak reagálni a változásokra. Istennek hála, a Caritas sok ilyen felelős, tudatos embert tudhat kötelékeiben, akik érzékenyek a helyi valóságra, akiknek mindennél fontosabb a helyi valóság, a közelről látott élet elősegítése. Hogy a pénzügyi tájékozódást is elősegítsük, az idén egy korszerű pénzügyi-kontrolling rendszert vezettünk be, mely lehetővé teszi nekünk, hogy minden szervezeti egységünk vezetőjét havi rendszerességgel tájékoztassuk az anyagi helyzetéről, velük együtt értékeljük a várható alakulást. Ez egyrészt esélyt ad a tisztánlátásra, alapot szolgál az érett, felelős döntésekre és lehetővé teszi, hogy a ránk bízott anyagi forrásokkal, amelyek a rászorulók érdekeit hívatottak szolgálni, a lehető leghatékonyabb módon sáfárkodjunk. Az eddigi tapasztalatok nagyon jók a bevezetett rendszerrel, és bízom benne, hogy az idővel kialakuló tapasztalat még hatékonyabbá, részvételibbé teszi majd ügyvitelünket. – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – Nem mondhatnám, hogy a gazdasági válság előnyökkel járt volna a szervezetünk számára. Mégis, mint már említettem, úgy gondolom, hogy a válság bizonyos egyéni és társadalmi „ébredési” reakciót váltott ki, vagy legalábbis felszínre hozta. Az elmúlt húsz esztendő nagyon sok ember számára a gyűjtés, a fogyasztás jegyében zajlott. Mintha ez most változni látszana. Ezért, bár kezdettől azt képviseli a Caritas, hogy minden közösségnek elsősorban maga küldetése és felelőssége a gyengéiről gondoskodni, talán ez az üzenet most még több nyitott fülre és szívre talál. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – Szociális szolgáltatói perspektívából elsősorban annak szurkolunk, és lehetőségeink, tehetségünk szerint teszünk is érte, hogy Romániában a szociális ellátás valóban egy megerősítő, lehetőségeket, életperspektívát kibontakoztató paradigmát kövessen. Az eddigi, hangsúlyosan segélyosztásokra épülő ellátórendszer olvasatunkban csupán a függőséget, a kiszolgáltatottságot, végső soron a tehetetlenséget erősíti a legtöbb esetben. Vannak jelek arra, hogy a szociális rendszer a szakszerű, in-

Civil reakciók a válságos időben

Gazdasági válság és a civil szféra

civil fórum

tegrációt, képesítést megcélzó beavatkozások felé fog elmozdulni. Fontosnak látjuk, hogy egy ilyen, korszerűnek ígérkező megközelítésen belül valódi, szolgáltatásminőségi versenyhelyzet jöjjön létre, ahol minden szereplő, lett légyen az civil, kormányzati, vagy cégszerű szolgáltató a rászoruló érdekeit szolgálja, és az eredményt az integráció mértékével mérik. A törvényes keret fontos, de nem egyedüli összetevője ennek a szemléletváltásnak. Közösségi, társadalmi szemléletváltás kell bekövetkezzen,

amely mentén a „koldusperspektíva” nem minősül perspektívának. Amely az emberi értéket becsüli, még akkor is, ha az illető ember éppen nem termel a reálgazdaságban és a szociális gondoskodást nem költségnek tekinti, hanem a közösség jövőjébe tett beruházásnak. Hiszem, hogy mindig, de különösen válságos helyzetben, az emberbe, az emberi értékbe történő beruházás a leghatékonyabb, leghálásabb magatartás. És hozzátenném: emberi, felebaráti kötelesség.

Páll Krisztina

Civil reakciók a válságos időben

Ittre Bencéd Alapítvány – elnök e-mail: pallkrisztina@yahoo.com – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – Az Ittre Bencéd Alapítvány működését tekintve nem volt változás, mivel nem fizetett alkalmazottak működtetik, ezért nagy változás nem észlelhető. Ugyanolyan aktív civil szervezetről beszélhetünk, amely a nehézségek ellenére a kitűzött célokat évente megvalósítja. Nehézségek inkább a forrásteremtés terén adódtak. a) A tagsági díjakból bevételünk csökkent 20%-kal, ami valószínű a szegénységnek, a kis nyugdíjaknak, kis fizetéseknek „köszönhető”. (Az alapítvány tagjai többnyire idős személyek.) b) Pályázati lehetőségek csökkenése, késése, kisebb megpályázható összegek – konkrét példa: kiértesítették az alapítványt, hogy a beadott dokumentáció alapján nyert, viszont amikor a szerződést kellett volna aláírni, a pályáztatónak eszébe jutott, hogy szükség lenne egy minisztérium által tavaly kiadott papírra, amely jogossá teszi a civil szervezetet, hogy szociális tevékenységeket folytathasson, pl. idősek vasárnapja alkalmával kiosztott élelmiszercsomag. Ez a kiírásban nem volt feltüntetve, mint szükséges papír. Más eseteknél az egész bürokratikus rendszer a hibás, melynek célja, véleményem szerint, hogy minél kevesebb pénzt oszthassanak ki a gazdasági válság ürügyén. Ilyen például az az előírás is, mely szerint a környezetvédelem, ifjúság területén tevékenykedő civil szervezet az adott területnek megfelelő – környezetvédelmi, ifjúsági, sporttevékenységeket jóváhagyó

– minisztériumi rendelettel kell bírjon. Így gyakorlatilag a kis falusi szervezetek keze meg van kötve, ki van zárva annak a lehetősége, hogy pályázhasson, fejleszthessen. c) A magánszektor, közszektor általi támogatottság teljes hiánya vagy csökkenése – például az eddig az általunk kezdeményezett akciókban összegyűjtött pillepalackot kéthetente elvitték, most többszöri kérés után is csak kéthavonta kerül erre sor. Az elvitt palackért cserébe papírt ígértek, de még a szervezet nem kapott semmit. Egy másik példa: szervezetünk bérelhető felülettel rendelkezik, amelynek a bérleti díját a cég közel egy éve nem fizette ki. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – A szervezet próbált kis pénzekből, a már bevált hagyományos, de kisebb mértékű támogatásokból boldogulni. Továbbra is pályáztunk és nyertünk (de kisebb összeget), továbbra is élvezzük a helyi önkormányzat támogatását (de kisebb összeggel), továbbra is próbáljuk elérni a magánszféra támogatottságát, kisebb-nagyobb sikerrel. Besegített az átvészelésbe a tagsági díj, illetve egy általunk megjelentetett monográfia eladásából befolyt ös�szeg. Alapítványunk ugyanakkor a már bevált tevékenységeit mind megvalósította, néha még túl is teljesítette eddigi eredményeit még kisebb pénzekből is. Itt kiemelem az aktív tagok elhivatottságát, segíteni akarását akár saját erőforrásaik bevonásával. – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – Sajnos nem járt előnyökkel.

Gazdasági válság és a civil szféra

– Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – Pályázati lehetőségek, amelyek által tevékenységeinket bővíthetjük, növelhetjük az emberek bizalmát a civil szervezetek iránt, ezáltal talán támogatottságuk is megnőne a magánszemélyek ré-

széről is. Egyszóval láncreakciót váltana ki. Sajnos az indítórugó a pénz. De én bátran elmondanom, hogy szervezetünk tagjai igencsak elhivatottak közösségük iránt. Fizetett, főállású alkalmazottak talán még hatékonyabban végeznék tevékenységeinket. Ehhez viszont megfelelő pénzforrás szükségeltetik.

Rodics Gergely

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – Társulásunk 2008-ban elindította azt a turisztikai kerekasztal-sorozatot, melynek résztvevői és tagjai a térségünk turizmusban érintett vállalkozói, elsősorban szállásadók. A kerekasztal célja a rendszeres információcserén túl a térség turisztikai stratégiájának végrehajtása, melynek megvalósítására a résztvevők közfelkiáltással egy új munkatárs fizetését is biztosítani akarták. Ez a 2008-as évben még sikerült, azonban 2009-ben a beígért összegnek csak egy töredéke gyűlt össze, melynek fő okaként mindenki a válságot nevezte meg. Így az együttműködést új alapokra kellett helyezzük, melynek lényege, hogy hozzájárulást a tagok a vállalkozásukban általunk közvetlenül generált bevételeik arányában fizetnek. Ez sajnos a kerekasztal működésének a ritkulását is jelenti, illetve azt, hogy a turizmus területén dolgozó munkatársunkat más projektekből kell fizessük, ami természetesen a munkakörének megváltozását is jelenti. A válság másik velejárója az a sajátos helyzet, hogy Magyarországon a válság összekapcsolódott a korábbi kormányzati ciklusok rossz társadalmi teljesítményével, ami a politikai berendezkedés alapvető megváltozásához vezetett. Így idén a Szülőföld Alap önkormányzati kollégiumához benyújtott pályázatok egységesen nem nyertek, ami természetesen okozott finanszírozási fennakadást, elmaradt projektet, bár szerencsére nem alapvető fontosságút. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)?

– Szervezetünk, válságtól és világpolitikától teljesen függetlenül új finanszírozókra is talált angol kapcsolatrendszerén keresztül. A kiesett bevételeket bőségesen tudtuk pótolni más, uniós forrásokból, így tehát összességében a 2010-es évet pozitív pénzügyi évnek tartom. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – Mint a legtöbb civil szervezetnek, így a Pogányhavas Kistérségi Társulásnak az életében is a legnagyobb kihívást a hosszú távú finanszírozás megszervezése jelenti. A helyzet „normalizálására” olyan finanszírozási formákat szükséges találni, ami a működési költségek egy jelentős részét fedezni tudja több évre. Ehhez nagyobb, több éven átívelő projektek mellett működési források biztosítására lenne szükség. Ennek fő forrását az érintett önkormányzatok kellene jelentsék, de ennek mértéke – saját forrásaik szűkösségére hivatkozva – nagyon csekély, számszerűen 25 000 lej éves szinten, ami költségvetésünk mindössze 10-15%-át jelenti. Egy másik elképzelésünk, hogy tevékenységeinket egyre inkább piaci típusú bevételekkel finanszírozzuk, ami ugyan csökkentheti a térségi szerepvállalás mértékét, de még mindig jobb, mint a megszűnés. Így az idei évben elindítottuk egy kis léptékű sajtüzem előkészítését, illetve tervezzük a turizmusban is a piacorientáltabb működést folytatni. A finanszírozásban kismértékű változást hozhat a LEADER program, amennyiben annak terhére néhány hosszabb távú projekt beindítására lehetőségünk lesz.

Civil reakciók a válságos időben

Pogány-havas Kistérségi Társulás – kistérségi menedzser e-mail: office@poganyhavas.ro honlap: www.pohanyhavas.ro

civil fórum

Ruxandra Sasu

Civil reakciók a válságos időben

PACT Alapítvány – ügyvezető igazgató e-mail: ruxandra@fundatiapact.ro – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – Nem mondhatnám, hogy szervezeti szempontból éreztem volna a gazdasági válság hatását. A PACT Alapítvány fő jövedelemforrása intézményi támogatókhoz (amerikaiak és európaiak) írt projektekből származik. Olyan támogatókról van szó, akiknek folyamatosan van támogatási programjuk, és mint ilyenek, hosszú távra be vannak biztosítva a pénzalapok. Állami finanszírozásban nem részesültünk, inkább közvetlenül az Európai Tanácstól kaptuk a támogatásokat. Figyelembe véve, hogy Romániában gyengén gazdálkodnak a Strukturális Alapokkal (ezt részben a kormány „megszorító intézkedései” is okozzák), és hogy ez sok negatív helyzetet okozott az egyes nagyobb szervezeteknél, próbáltuk elkerülni – és jelen pillanatig sikerült is nekünk – az ilyen típusú projektekkel való foglalkozást. Egyelőre szívesebben fordulunk a nyitottabb, rugalmasabb támogatókhoz, azokhoz, akik hozzászoktak már a támogatásnyújtásokhoz, és meghagyják a szabadságunkat, hogy hatékonyan, bürokrácia nélkül dolgozhassunk, úgy, hogy közben nem kell állandóan attól félnünk, hogy nem térítik meg időben a támogathatónak nyilvánított kiadásainkat. Alkalmanként adománygyűjtő kampányokat is szervezünk magánforrásból (egyének és vállalatok). Idén ősszel is szervezünk egyet. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a gazdasági válság hatását a vállalatok 2010-es év végi CSR-költségvetésén fogjuk érezni. Már az idei év kezdetén szembe kellett néznünk a költségvetési hiány okozta kormányreakcióval. Egészen pontosan a hatalomnak arról a visszaéléséről beszélek, amelyet majdnem sikeresen alkalmaztak a 2%-os nyilatkozatok letevésekor. Nem elég az, hogy Románia egyike azoknak az EU-s tagállamoknak, amelyekben a civil szervezetek nem részesülnek semmiféle támogatásban az állam részéről, azt is el kell mondanunk még, hogy a kormány ahelyett, hogy támogatná ezeket a nonprofit entitásokat, bizonyítottan nem képes arra, hogy megértse őket, és nem is mutat érdeklődést az iránt, hogy tiszteletben tartson egy olyan gyakorlatot, amely más demokratikus országokban ösztönző eszközként működik. Olyan gyakorlatról van szó, amel�lyel ösztönözni lehet az embereket a polgári fele-

lősségvállalásra, bátorítani lehet őket arra, hogy tagjai legyenek egy közösségnek és járuljanak is hozzá aktívan annak fejlesztéséhez, ezáltal pedig a saját jólétük megteremtéséhez is. Nem is olyan régen a kormány „megszorító intézkedéseinek” egy másik hatására lettem figyelmes: több olyan személy, akivel szerződést akartunk kötni egyik új projektünk terepmunkáinak elvégzésére, lemondott az együttműködésről az önéletrajzaik, szándéknyilatkozataik és állásinterjúk alapján történő válogatás során. Indoklásként az újfajta adózást hozták fel, amely szerintük túlságosan is idő- és energiaigényes és ilyen szempontból, valamint a pénzügyi források tekintetében is túl költséges. Ezek az emberek végül azt nyilatkozták, hogy szívesebben vállalnak önkéntes munkát a szabad idejükben, vagy dolgoznak feketén, mint hogy elfogadják azt, ami szerintük százszázalékos szakmai megaláztatás. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – A minket támogató vállalatokkal és alapítványokkal folytatott előzetes megbeszélésekből az derült ki, hogy a CSR-költségvetések, a grantmaking pénzalapok vagy az adományokra szánt pénzalapok összege majdnem a felére csökkent. Ennek köszönhetően ebben az évben én arra számítok, hogy az adománygyűjtési folyamat nem lesz könnyű. Igyekszünk kiterjedtebb kampányokat tervezni és változatosabbá tenni azokat a módszereket, amelyekkel a potenciális támogatókat szoktuk megszólítani. Úgy véljük, hogy a megfelelő stratégia az egyéni adományozók megszólítása. Olyan pillanatokban, mint amilyeneket most élünk, a vagyonos emberek, sőt a középkategóriásak is hajlanak arra, hogy embertársaiknak is juttassanak valamennyit a saját jólétükből annyit, amennyit lehet. Másrészt az egyéni adományozók csökkentebb anyagi lehetőségeik ellenére is nagyobb számban vannak jelen, mint a cégek és vállalatok, nyitottságra és határozottságra törekednek. Mindemellett: amit magán-pénzalapokból nem sikerül fedeznünk, megpróbáljuk előteremteni új projektek írása révén. Működési elvünk: a legnagyobb mértékben igyekszünk minél rugalmasabbak lenni a kedvezményezettjeinkkel és együttműködő partnereinkkel kialakított kapcsolatainkban. Az új gazdasági és adózási helyzet sok olyan dolgot hoz magával, ami nem világos, nem következetes, sőt, néha

egyenesen lehetetlenség. Mindig lépést kell tartanunk a változásokkal, tisztában kell lennünk azokkal az újdonságokkal, amelyek szervezetként minket érintenek és érintik azokat is, akikkel dolgozunk. További elvünk: minél több szép, érdekes és hatékony tevékenységből felépülő projektünk van, amelyeknek valós potenciálja van arra, hogy pozitív hatást fejtsenek ki, és minél többet dolgozunk annak érdekében, hogy meghatározott időközönként legyen ilyen projektünk, annál inkább sikerül folyamatosan erőforrást bevonni a szervezetünkbe. Ezek a dolgok segítenek megőrizni a csapatunk egységét és elégedettségét, a megfelelő szintű logisztikát, segítenek versenyképes szinten tartani a fizetéseket és más juttatásokat, ahogyan abban is, hogy alkalmazottainknak és együttműködő feleinknek olyan kreatív, nyitott és ihletet adó munkakörnyezetet tudjunk nyújtani, amely valós személyi és szakmai fejlődési lehetőségeket kínál. – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – Az utóbbi időkben a román társadalomban beállt válság olyan új hátrányos helyzetű kategóriákat generált, amelyeket szem előtt kell tartanunk a programjaink során, így még nagyobb számú potenciális kedvezményezettünk van. Ezt azonban mégsem tekinthetjük előnynek a szervezetünk számára. Szervezetként felvállalt küldetésünk: hozzájárulni a közösségek fenntartható fejlesztéséhez a helyi és a regionális kezdeményezések, a partnerségek és a társadalmi felelősségvállalás révén. A munkánk lényegesen arra irányul, hogy fejlessze a polgárok azon képességeit, amelyekkel azok lépéseket tudnak tenni és be tudnak kapcsolódni a helyi közösségek fejlesztésébe. Ezt igen nehéz megvalósítani, mert az aktuális kormányzás egyre inkább megterheli a hátrányos helyzetűeket (akikkel foglalkozunk) a bevezetett „megszorító intézkedésekkel”. Az utóbbi időben mind gyakrabban állapítottuk meg, hogy az emberek ezen kategóriájának az élete, akiket mi kedvezményezetteknek vagy célcsoportnak nevezünk, egyre inkább az emberi alapszükségletekre redukálódik: élelem, ruházat

és lakás. A mi közösségfejlesztő tevékenységünk rögtön ezekre tevődik rá, ezek kielégítése után avatkozik be. Az alapszükségletek legalább részleges kielégítése után mi az emberi szolidaritásra számítunk, és arra törekszünk, hogy ösztönözzük az egyes személyek kezdeményezéseit. Vegyünk csak egy olyan személyt, aki nem lát túl a szegénységen, a mán vagy a holnapon, nem lát túl az éhségen vagy a hidegen, és aki egy olyan rendszerben él nap mint nap, amely még inkább elnyomja őt, még a jobb élet reményét sem hagyja meg neki, amely egy munkahely, meleg lakás, az egész családnak jutó élelem és megfelelő ruházat képében jelentkezhetne. Gondolom, mindannyian el tudjuk képzelni, mennyire nehéz, sőt meglehet, hogy lehetetlen egy ilyen személy számára az, hogy mozgósításon gondolkodjon, hogy önbizalmat kapjon és felfogja legalább azt, hogy megvan az ereje arra, hogy változtasson valamin a saját és társai erejének együttes felhasználásával. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – Hajlamos vagyok arra, hogy a „megszorító” jelzőt mindenhol idézőjelesen használjam. Ennek az az oka, hogy én személy szerint nem hiszek abban, hogy Románia valóban gazdasági válságon megy keresztül, szerintem inkább politikai és szociális válságról van itt szó. Azt hiszem, a kormány jelenlegi politikáján javítani kellene, ha ez megtörténne, a társadalom is legalább félig normális állapotba kerülhetne (úgy, ahogyan ezt én értem: méltányosság, önbecsülés és kölcsönös megbecsülés, együttműködés és így tovább). Addig a pillanatig, amíg a megválasztottak nem tartják be, amit ígértek, hanem elnyomják inkább az egész társadalmat és még inkább elmélyítik a hátrányos helyzetűek problémáit, figyelmen kívül hagyva azokat az abszolút pusztító hatásokat, amelyeket így az egyének öntudatára és a közösségi szellemre gyakorolnak, az aktuális társadalom értékei egyre szétszórtabbak lesznek és elvesznek az azonnali szükségletek tengerében. Fordította: Dénes Réka

Civil reakciók a válságos időben

Gazdasági válság és a civil szféra

civil fórum

Serfőző Levente

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

HÍD Szeben – ügyvezető e-mail: hid@szeben.ro – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – Tulajdonképpen a gazdasági válság Nagyszebenben a 2007-es Európa Kulturális Fővárosa események utóidőszakával is egybeesett, és emiatt kétszeresen sújtott a változás. 2007-ben a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda szervezte meg a magyar kultúra bemutatását Nagyszebenben. Pályázatunkat a hivatalos műsorok közé rangsorolták, és szép összeggel is támogatták a romániai Kulturális Minisztérium központi alapjaiból. Nem volt könnyű ezt az összeget kezelni és – három év eltelte után bátran kijelenthetem – egy civil szervezetnek lassan és biztosan kellene minden szempontból fejlődnie, beleértve a gazdasági tényezőket is. Másképp kifulladhat, elvesztheti céljait, identitás nélkül maradhat. Viszont a mi esetünk különlegesebb volt, rögtön alakulásunk után (hivatalosan 2006. március 11-én alakult a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda) nehéz döntés elé voltunk kényszerítve: vagy vállaltuk a kockázatot, és műsorunkat megszervezzük, vagy nem is létezett volna magyar hivatalos bemutatkozás a 2007-es EKF-ban. Ennek ellenére a legnagyobb öröm számomra és működésünk, létezésünk komoly megalapozottságát bizonyítja az a tény, hogy ma is él a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda, céljainktól nem távolodtunk el, terveink szerint alakulnak műsoraink, kapcsolataink sem szűntek meg, látogatottak vagyunk, és a térségben egyre jobban ismernek és elismernek. Ezt a kis bevezetőt abból a szándékból tűztem a téma elé, hogy érthetőbbé tehessem, hogy számunkra nagyon fontos a gazdasági tényező, de mindenekelőtt fontosabb a cél, a terv, az eszközök, a kivitelezés. A 2007-es évnek pozitív és negatív tapasztalatait kezelni tudtuk – úgy érzem – és a forrásteremtés számunkra nem működési cél, hanem egy eszköz. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – Sorrendbe helyezve a tényeket: a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda egy olyan intézmény, amely csupán saját maga által megszerzett anyagi háttérrel működik. Nincs háttérintézmény, amely finanszírozná működését, vagy bármely jellegű állandó anyagi forrás. Ugyanakkor jelenleg minden munkatársunk önkéntes alapon tevékeny

szervezetünkben. Kihangsúlyoznám, hogy 2008ban rögtön a kulturális fővárosi év után még a működéshez alapvetően szükséges helyiséggel sem rendelkeztünk, székház nélkül maradtunk. Pályázatainkat is egyre ritkábban minősítették pozitívan különféle kuratóriumokban, és a politikum részéről sem mondható fényesnek a támogatottságunkkal kapcsolatos helyzet. Szemben azzal, hogy a hatalmas felelősség ellenére megálltuk helyünket 2007-ben, rögtön mellőzve lettünk – véleményem szerint – indokolatlanul. Megoldásokat saját magunkban kerestünk és olyan helyeken, amelyek nem voltak eléggé kihasználva eddig. Éspedig magát a működésünket tettük forrásteremtővé – úgy terveztük és szerveztük meg intézményünket és eseményeinket, hogy azok a gazdasági szempontoknak is megfeleljenek. Egy második megoldásunk a helyi üzletembereket is érintette. Sikerült meggyőzni őket arról, hogy a saját közösségük építésének lényege nem csupán az anyagi javakban rejlik, hanem ezek mellett fontos szerepet játszanak a kulturális értékek, az oktatás, az anyanyelvápolás, a gyermekműsorok stb. Meggyőztük őket és legtöbben megértették, hogy utóbbiak megszervezésével foglalkozhatunk mi, a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda, belevetve időt, energiát, tudást és tapasztalatot, illetve felhasználva a rendelkezésünkre bocsátott és szükséges anyagiakat. – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – Nem merném azt kijelenteni, hogy előnyökkel járt a már fennebb említett, számunkra megduplázódott gazdasági válság. Viszont az is tény, hogy megtanított megfontoltabban gondolkodni. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – Szemléletváltozást kellene elérni: a civil szervezetek igazán céljaik elérése érdekében kellene működjenek, nem pedig politikai, gazdasági vagy akár – ezzel kapcsolatosan helyi eset is észlelhető – magánszemélyek érdekeit szolgáló intézményekként. Ez lenne a cél, és ennek elérése érdekében több lépést kellene megtenni, amelyek közül legfontosabbnak tartom – gazdasági szempontból megközelítve a dolgokat – a szakmaiság elvein alapuló támogatásrendszer kialakítását.

Gazdasági válság és a civil szféra

Solomon Adrián

– Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége bevételeinek kb. 60%-a magántámogatásokból és 40%-a pályázatokból állt össze eddig. Az elmúlt két évben folyamatosan csökkent a magántámogatások összege. 2009-ben több mint 20%-kal volt kevesebb az előző évhez képest. 2010-ben még nagyobb csökkenésre számítunk. Ennek az volt a következménye, hogy nem tudtunk újabb helyszíneken, falvakban indulni a programjainkkal. 2009-ben először volt a szövetség történelmében, hogy nem bővült az oktatás újabb helyszínnel. Pedig még a felét sem fedtük le a tervezettnek. Arra kell törekednünk, hogy tevékenységünket minél nagyobb mértékben pályázatokból finanszírozzuk, igyekeztünk olyan projekteket megvalósítani, amire pályázni is lehetett. Példa erre az idén először indított nyári óvoda program, amelynek nagy sikere volt. Önkénteseket vontunk be, akik foglalkoztak a 2-10 éves korú gyermekekkel a nyári szünetben tucatnyi helyszínen. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – Sokkal több energiát kell fordítanunk az erőforrások megteremtésére. Nyitnunk kell Nyugat felé, és mondhatnám, sikerült is. Például a külsőrekecsini „Magyar Házat” svájci magyarok és szervezetek segítségével tudtuk megépíteni. Több mint 2/3-át az épület értékének nekik köszönhetjük, olyan embereknek, mint Guha Péter és baráti köre, olyan szervezeteknek, mint a Svájci Magyar Mérnökök Egyesülete, Vontobel Alapítvány. A belső berendezést, beleértve az informatikai eszközöket is a Rotary International California biztosította, szoros együttműködésben a miskolci Rotary Club-bal. Most éppen az ivóvíz megoldásán munkálkodnak, hogy minél több ember juthasson tiszta vízhez. Vagy említhetem a lábniki táborhelyet, amelyet egy holland alapítvány segítségével építünk. Kostelket pedig a Rotary Szeged Club karolta fel, és jelentősen támogatták a külsőrekecsini „Magyar Házat” is. Mindezek mellett nem győzöm hangsúlyozni: versenyt futunk az idővel, ezért egy percig sem lehet nyugtunk. Csángó ügyekben a 24-ik órán túl vagyunk. Minden anyagi és emberi erőforrásra szükségünk van.

– Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – Azt hiszem, kevés civil szervezet számára járt előnyökkel a gazdasági válság. Igaz, nem jártam utána, mi a helyzet más szervezeteknél, de úgy gondolom, hogy ha egy család, vagy személy jövedelme csökken, akkor általában az adakozásra is kevesebb jut. Ugyanez a helyzet a cégek esetében is: ha nem tudnak nyereséget termelni, akkor jótékonykodni sem tudnak. A gazdasági válság okozta bércsökkenéseket eddig nálunk, a szervezeten belül sikerült elkerülni. Igaz, a bérek növekedése is megállt (53 alkalmazottunk van, jórészt tanárok). Arra számítottunk, hogy pl. az állami szférában elbocsátanak, bért csökkentenek, így több szaktanár jelentkezik majd nálunk. Tévedtünk: nem volt több jelentkezőnk idén se. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – A kormányoknak kellene ez ügyben lépni. Én úgy gondolom, hogy a civil szféra azon dolgozik, hogy jobbá tegye a társadalmi életet. A civil szervezetek jóformán azon dolgoznak, hogy pótolják a kormányzatok hiányosságait. Ilyen vagy olyan formában, de úgy gondolom, sokkal hatékonyabban teljesítik a céljaikat, mint az állami szervek. Mi a magyarázata? Szívvel-lélekkel csinálják! Ezért a kormányoknak támogatniuk kellene azon kezdeményezéseket, amelyeknek az a céljuk, hogy az ő hiányosságaikat pótolják. A társadalom figyelmét is fel kellene kelteni: a szegényeknek nem jó, ha nincsenek gazdagok is (avagy ahogy dédnagyapám fogalmazott: ahol gazdagok vannak, ott a szegények is jobban élnek) és a gazdagoknak is jobb összességében, ha segítenek a szegényeken. Véleményem szerint a magyar kormánynak normatív támogatást kellene nyújtania mindazon határon túli magyar civil szervezetek számára, amelyek már évek, évtizedek óta bizonyították, hogy komoly, állandó, szakmailag helytálló tevékenységgel rendelkeznek. Olyan civil szervezetekre gondolok, amelyek tevékenységéből mára már intézmények nőttek ki, hiánypótló, ma már pótolhatatlan intézményeket működtetnek. Véleményem szerint ilyen a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által ma már 23 faluban működtetett Csángó Oktatási Program és a hozzá kapcsolódó Csíkszeredai Csángó Bentlakás is.

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

MCSMSZ – elnök e-mail: solomon_adrian@csango.ro

civil fórum

Szécsi Kálmán

A civilek szakmai fejlődése 20 év alatt

Romániai Magyar Közgazdász Társaság – elnök e-mail: office@rmkt.ro – Az utóbbi két év gazdasági válsága milyen konkrét hatással volt/van szervezetére (egyrészt a működésükre, forrásteremtésükre, másrészt a mindennapi tevékenységükre, a projektjeik megvalósítására)? – A válság megnehezíti a forrásszerzést. Kimaradtak korábbi rendszeres forrásaink, az újabb pályázatainkra kevesebb támogatást kaptunk és kisebb a pozitív elbírálások száma is, habár az RMKT 2010től mint szervezet aktívabbá vált a vezetőségváltás következtében. A fentiek következtében sajnálatosan zsugorodtak a programjaink, néhány eddigi fontos tradicionális frontprogramról (szakkönyv kiadás) társaságunk kénytelen volt lemondani. – A probléma/nehézség orvoslására maga a szervezet milyen megoldási módszerekkel válaszol(t)? Mennyire vált(ak) be e próbálkozás(ok)? – A szervezet alapvetően aktívabbá vált, így ez érvényes a pályázásokra is. Többet pályázunk, javítani igyekszünk a pályázataink minőségén. Megpróbáljuk aktivizálni a tagságunkat a helyi

szervezeteken keresztül, hogy akár kisebb léptékű, de nagyobb számú támogatót érhessünk el. – Amennyiben a gazdasági válság előnyökkel járt az Ön szervezete számára, ezeket miként „használta ki”? – A válság következtében több figyelem jut gazdasági rendezvényekre, a szakmánkban sikeresebben lehet ma színvonalas rendezvényeket szervezni, szépszámú résztvevővel. – Mit gondol, mi lenne az a reálisan belátható külső változás/változtatás, ami segíthetne szervezetén, avagy az Önökéhez hasonló civil szervezetek helyzetén? – Szükségesnek tartjuk a pályázási szakismeretek bővítését és EU-s pályázatok indítását nagyobb képzési programok létrehozása érdekében. Mindenképpen sokat segíthetne a válságból való kilábalás, tekintettel arra, hogy megnyithatna új támogatási lehetőségeket, s inkább számítani lehetne a gazdasági vállalkozások támogatására.

Gazdasági válság és a civil szféra

A harmadik dimenzió. Határon átnyúló civil hálózatépítés az Ister-Granum eurorégióban A civilek régiója Ez a történet 1999. szeptember 16án kezdődött: ekkor írta alá Orbán Viktor magyar és Mikuláš Dzurinda szlovák kormányfő a Mária Valéria híd újjáépítéséről szóló egyezményt. Civil kapcsolatok léteztek az esztergomi és a párkányi Duna-part között korábban is, sőt! Nagyon sok családi szál is összekapcsolta a kettészakított ikervárospár lakosságát. De híd nélkül e kapcsolatok életben tartása igen nehézkes volt. E híd nélküli korszak jelképévé vált az Aquaphone nevű rendezvény, amelyben évről évre művészi eszközökkel idézik fel a víz fölé hajló, és a mozdulatlan esti Dunán át egymással beszélgető rokonokat. Rég volt, talán igaz se volt: ma az esztergomi a legforgalmasabb magyar-szlovák határátkelő. Ez a történet tehát a hídról szól, amely mindig több egyszerű közlekedési műtárgynál: anyagi és szellemi javak közvetítője, a földrajzi, gazdasági, társadalmi és politikai tér formálója-formázója, emberi kapcsolatok építője is egyben. 1999 novemberében ezért döntöttünk úgy, hogy az épülő híd köré felés újjáépítjük azt a térszövetet, amely az Esztergom-Párkány várospárt újra régióközponttá teszi. 2000 májusában szándéknyilatkozat született, október 13-án pedig a két határ menti kistérség együttműködési megállapodást írt alá. 4 nappal később kezdődtek meg a híd újjáépítési munkálatai. A kistérségi együttműködésből 2003 novemberében született meg a

100 települést magába foglaló Ister- erősíthetőnek a társadalmi kapcsolaGranum eurorégió, amely 2008-ban tokat, amelyek a vérellátását adják az az Európai Unióban (egy francia-bel- eurorégiós együttműködésnek. ga együttműködés után) másodikEmellett prioritásként kezeltük az ként alapított a megyékéhez hasonló eurorégióban működő mintegy 1100 jogosultságokkal rendelkező határon civil szervezet forrásszerző képesséátívelő európai területi együttműkö- gének növelését, ezáltal bekapcsoládési csoportosulást: EGTC-t. sát a régióépítés munkájába. Azt a kezdetektől A harmadik prioritudtuk, hogy az euro tás pedig a civil szerA 8 szektorstrarégiós együttműködés vezetek szerepét érintégia közül egy a éppúgy el fog halni, tette a régióban élők civil együttműkömint tucatnyi másik jól-létének növelésédést célozta meg, magyar kezdeményeben. Számos szervezet zés, ha nem sikerül a működik a kulturális, három prioritásra híd ügyét „civilizálni”, szociális, szakmai szféépítve. A legfontotársadalmasítani. Sok rában, szerepük igen sabb csapásirány hasonló együttműkö fontos. Ezen a terülea határon átnyúló dés bukott el azon, ten azonban mostanácivil integráció hogy csak néhány poig nem sikerült előre litikus PR-jét szolgálta lépnünk, ezért erről a kialakítása volt. vagy megszállott keritásról most leprio vesek missziója maradt, akik aztán gyen elég ennyi. egy idő után belefáradtak a maguk A 2005-ös fejlesztési terv ugyanakteremtette társtalanságba. Az idők fo- kor csak egyfajta összefoglalását adta lyamán aztán több kudarc után azzal a civil társadalommal kapcsolatos elis szembesültünk, hogy a saját ügyek képzeléseinknek, maga a munka már (pl. bélyeggyűjtés) és a szakmai kap- 2000-ben elkezdődött. csolatok (szövetségek) mellett a nemzetközi (harmadik) dimenzió a civil 1. A határon átnyúló szervezetek többségének kapacitásait civil integráció erősítése messze meghaladja. Ezért ma már a Első lépésként még 2000-ben macivilek kapacitásait is igyekszünk bő- gánszemélyek hozták létre az esztervíteni. gomi székhelyű Eurohíd Alapítványt Az eurorégió középtávú fejlesztési azzal a céllal, hogy nonprofit oldalról terve 2005-ben készült el. A 8 szektor- segítse a fejlesztési munkát. Az alastratégia közül egy a civil együttmű- pítvány a településiből 2001-ben regiködést célozta meg, három prioritás- onálissá fejlesztett muzslai Jövő 2000 ra építve. A legfontosabb csapásirány Alapítvánnyal (Nadácia Budúcnosť a határon átnyúló civil integráció 2000) közösen a civil együttműködés kialakítása volt. Ezáltal véltük meg- motorjává vált.

A regionális nonprofit integráció kialakításában központi szerepet szántunk egy határon átnyúló civil parlamentnek. 2002. február végén mintegy 70 civil szervezet képviselője döntött úgy, hogy egy hatfős munkacsoportot (3-3 magyarországi és szlovákiai taggal), valamint egy esztergomi és egy párkányi jogászt bíz meg a parlament alapszabályának kidolgozásával. A parlament 2003. március 1-jén tartotta alakuló ülését, és aztán végeláthatatlan kálváriába bonyolódott a megyei bíróság jóvoltából. Nem mesélném el a horrorisztikus történet minden epizódját. Elég annyi, hogy a parlamentet jogerősen 2008. (!) február végére jegyezték be. A hatéves előjáték kifárasztotta a résztvevőket, így a szervezet valós tevékenységet ma nem folytat. Hasonló sorsra jutott a 2001-ben alapított Párkány-Esztergom Baráti Egyesület is (mindkét városból verbuvált tagságával), tevékenysége fokozatosan elhalt. Ezzel szemben sikertörténet lett a Vinum Ister-Granum Regionis Borlovagrend, amelyet 2004-ben alapítottak magyar és szlovák borászok az esztergomi polgármester kezdeményezésére és támogatásával, mint az első határon átnyúló borlovagrendet. Éves borversenyeiken több száz minta mérettetik meg, nagy sikerrel. 2002-ben a két említett alapítvány egyenként pályázott az adott ország holland nagykövetségéhez a MATRA-KAP kiírásra, és összesen több mint 4 millió forintnyi támogatásból készítette el a régió első civil katalógusát (magyarul, szlovákul és angolul jelent meg), és rendezett meg egy 5 alkalomból álló civil akadémiát, amelyben a résztvevők a magyar és a szlovák civil szektor működését, szabályait ismerhették meg. Ugyancsak ebből a támogatásból jelentettük meg 2004-ben a Civil Hírmondó című kétnyelvű színes magazin első számát. A lap 2006 őszétől jelenik meg negyedévi rendszerességgel, immár a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) támogatásával, 1500–1700 példányban. A lap fontos szerepet tölt be az információáramlásban, a civil szerve-

civil fórum

zetek kapcsolatfelvételében, ezáltal is segítve a határon átívelő civil együttműködés fejlesztését. Hasonló szerepet szántunk a 2006-ban szintén NCA-támogatással kialakított civil portálnak is, amelyet azonban a mai napig nem igazán használnak a régióban működő szervezetek, holott ez lehetne a legmegfelelőbb fóruma a kapcsolatépítésnek. A tervek között szerepel egy kétnyelvű civil rádió elindítása is. Az Eurohíd Alapítvány több határon átnyúló civil rendezvény megszervezésével is igyekezett segíteni a civilek közötti kapcsolatépítést. 2002ben indítottuk el az Ister-Granum népművészeti fesztivált, amely azóta beleolvadt az eurorégió borfesztiváljába, valamint újraindítottuk a korábban városi szinten működő amatőr színjátszó fesztivált. Utóbbi máig működik, és azon már a régió Esztergomon kívüli csoportjai is indulnak. 2006 óta rendezzük meg a Szikince fesztivált, a felvidéki „Művészetek Völgyét” a Párkány és Vidéke Kulturális Társulással, ahol az anyaországi és a szlovákiai magyar művészek találkozhatnak. A négy kis magyar falut érintő fesztivál különleges hangulatával egyre többeket vonz a régióba nyaranta.

2. A civil kapacitások fejlesztése

Részben a határon átnyúló együttműködést is segítő szolgáltató irodai hálózat kialakítását kezdtük meg 2008-ban. Ekkor rendeztük meg az első esztergomi regionális civil börzét. A mintát a Jövő 2000 Alapítvány és a párkányi régiófejlesztési ügynökség által megszervezett 3 korábbi párkányi börze szolgáltatta. Tavasszal egy 7 állomásból álló roadshow-t tartottunk a régióban, hogy megtudjuk, milyen szolgáltatásokra lenne leginkább szükségük a civileknek. A tanulságokat egy záró műhelyen vitattuk meg, ahol összeállítottuk azt a projektet is, amely a Norvég Civil Támogatási Alap jóvoltából valósulhatott meg 2008-2009ben. A 25 000 eurós projekt keretében elkészült az irodahálózat minőség-

biztosítási rendszere, kötelező dokumentummintákkal, az arculatterv és a legfontosabb arculati tárgyak (mappák, tollak, borítékok), az első négy iroda munkatársai képzéseken vehettek részt, megjelentettük a régió civil adattárát és web 2-es alkalmazásokkal fejlesztettük tovább a portálunkat. Azóta az NCA-tól elnyert négy pályázat révén tovább fejlődött a rendszer: belső kommunikációs felületet alakítottunk ki a portálon, műhelyeket, képzéseket, népszerűsítő konferenciákat rendeztünk, tájékoztató füzetet jelentettünk meg és két újabb szervezetet vontunk be a munkába. A célunk az, hogy a régió mind a tíz kistérségében működjön egy profin felszerelt és felkészített iroda, amely közvetlenül tudja segíteni a környékbeli szervezeteket a forrásszerzésben, szakmai ismereteik bővítésében, partnerszervezetek kiközvetítésében, a szabályos működésben, marketingben stb. Az EGTC keretein belül terveink szerint megteremthető a hálózat finanszírozási kerete is. Ugyancsak az EGTC biztosíthat lehetőséget, hogy az önkormányzati és a vállalkozói szféra mellett a civilek is bekapcsolódhassanak a régiófejlesztési munkába egy nagy tanácsadó testületen keresztül. Ez a testület alkalmat adhat arra is, hogy a civil parlamentet újraélesszük, és tartalommal töltsük meg. A fentieken kívül tervezzük egy regionális nonprofit képzési központ létrehozását is, amely széles körben és folyamatosan biztosíthatja a civil szakemberek utánpótlását a szektor fejlesztéséhez. Munka van hát bőven, de új dimenziókat nyitunk, és ez ad energiát a folytatáshoz.

Ocskay Gyula Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálata (CESCI) – főtitkár e-mail: ocskaygy@invitel.hu honlap: http://www.cesci-net.eu

Gazdasági válság és a civil szféra

„Románia 2010. A civil szektor jellege, tendenciái és kihívásai”

„Románia 2010. A civil szektor jellege, tendenciái és kihívásai” című jelentés strukturált információkat tartalmaz a szektor méretéről, dinamikájáról és az alágazatok különböző fejlesztéseiről. Ez a jelentés tevékenységi területenként elemzi a civil szektort, majd egy egész sor olyan ajánlatot mutat be, amelyekkel a továbbiakban még jobban fejleszthető lenne ez a szektor. A jelentés hét nagyobb fejezetre tagolódik.

Az első fejezet bemutatja és elemzi a civil egységek adminisztrációs és jogi meghatározásait, a tipológiai elemeket és ezek beazonosítását, és foglalkozik a civil szervezetek regionális elosztására, dinamikájára és méretére vonatkozó információkkal is. Ez a fejezet a civil szektort általánosságban véve mutatja be, a jogi dokumentumok, a közhatóságok statisztikái és a Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány (FDSC) által begyűjtött elsődleges adatok elemzésén keresztül. A fejezet számos ajánlatot tesz a döntéshozók számára több problémakörben is, az adatgyűjtési rendszer javításától a szóban forgó szektor fejlesztésére hatással levő közpolitikai eszközök kiigazításáig. A második fejezet a civil szektor különböző támogatási rendszereire és tevékenységeire vonatkozó ismereteket csoportosítja. Adatokat és információkat tartalmaz a civil szervezetek erőforrásközpontjainak rendszeréről és tevékenységéről, bemutatja a civil szektorban tevékenykedő humán erőforrásnak szánt fejlesztési programokat, és megnevezi, majd bemutatja azokat a nemzetközi és országos szinten tevékenykedő hálózatokat, amelyekhez a romániai civil szervezetek tartoznak. A harmadik fejezet a civil szektor gazdasági vonatkozását láttatja, strukturált információkat tartalmaz a civil szervezetek támogatási forrásairól, és rálátást biztosít a szektor munkaadói képességére. Ez a rész a civil szektor gazdasági méretét elemzi és mutatja be: adatokat tár fel az egyes szervezetek gazdasági tevékenységeiről, beszámol a gazdasági te-

vékenységekkel megvalósított jövedelmekről is, és bemutatja azon szervezetek tipológiáját, amelyek a szociális gazdaság szerkezeteiként gazdasági tevékenységeket folytatnak. A negyedik fejezet a civil szektor jövedelemforrásainak elemzésére összpontosít. A jelentésnek ez a része felülvizsgálja és elemzi a szektor összes jövedelemforrását, amelyek a következők: gazdasági tevékenységek, adományok, szponzorálások, a 2%-ról szóló törvény és a finanszírozások. Foglalkozik a romániai alapítványok helyzetével, az ingatlanok problémájával és a programok finanszírozására szolgáló forrásokkal is, ugyanakkor egy tipológiát is bemutat a Romániában működő alapítványokról. Ez a fejezet a civil szektor pénzügyi támogatására vonatkozó tevékenységek jogi és pénzügyi kezelésére vonatkozó elemzést is magába foglal. Az ötödik fejezet a civil részvétel, az önkéntesség és a közösségi akciók problematikáját öleli át. Bemutatja a FDSC által készített felmérések adatait, melyek a következőkre irányultak: az állampolgárok részvétele a civil tevékenységekben, az állampolgárok tudása a civil szektorról és támogatásuk mértéke, az önkéntesség gyakorlásának mértéke Romániában. A hatodik fejezet a civil szektor és a közszféra kapcsolatát vizsgálja. 20 évre visszatekintve bemutatja az állam és a civil szektor kapcsolatának fejlődését mind politikai szempontból, mind a szektor fejlesztésének támogatására szánt állami források elosztásának perspektívájából. Ez a fejezet részletesen elemzi azt a jogi és intézményi keretet, amely támogatja a közösségi részvételt és azokat a mechanizmusokat és elveket, amelyek szabályozzák és megkönnyítik a részvételi lépéseket. A fejezet a civil szektor azon tevékenységeit is elemzi, amelyek révén az befolyásolni tudja a közpolitikai döntéseket (advocacy). A jelentésnek ez a része megvizsgálja, hogy érdeklődnek-e a szervezetek az ilyen fajta tevékenységek iránt és szól a célba vett területi közigazgatási egy-

ségekről is. Arra is fény derül, hogyan strukturálódott a civil szektor kapcsolata a mass-mediával, a politikai pártokkal és az egyházzal. A hetedik fejezet a civil szektor kulcsfontosságú területeinek elemzésére összpontosít. Ilyenek: a társadalom, a nevelés, a környezet, a demokrácia, az emberi jogok és a jó kormányzás. Minden területen strukturált adatokat mutat be, elemzi a szektor teljesítményét és azokat a sajátos kérdéseket és kihívásokat, amelyekkel a szervezeteknek foglalkozniuk kell. A jelentés 2008. október és 2010. szeptember közötti időszakban készült a FDSC „Civil társadalom katalógusa” nevű projektje keretében, melyet a Trust for Civil Society in Central & Eastern Europe támogatott. A jelentés bemutatása és a benne foglalt adatok közvitára bocsátása érdekében a FDSC 2010. október 7-én Bukarestben egy országos konferenciát szervezett. A megnyitóban a tanulmány következő fontosabb adatai kerültek kiemelésre: • összesen 62 ezer szervezet található az országban (ennyi szerepel az Igazságügyi Minisztérium jegyzékében), melyek 90 ezernél több alkalmazottat foglakoztatnak; • 2008-ban a szervezetek 1,2 milliárd eurót hívtak le, amelynek többsége külső támogatás; • a strukturális alapok 30%-át civil szervezetek bonyolítják; • 41%-át a szociális szolgáltatásoknak a nonprofit szervezetek végzik el; • otthongondozó szolgálatban a szervezetek több mint 10 000 személyt látnak el, míg a hatóságok 7300-at; • a gyerekotthonok 23,5%-át civil szervezetek működtetik;

civil fórum

• a megkérdezett személyek csupán 3%-a vesz részt önkéntes munkában; • a szervezetek 87%-a városokban fejti ki tevékenységét; • jövedelem szempontjából az első 16 szervezet között három magyar is szerepel, Iskola Alapítvány, Communitas Alapítvány és a Sapientia Alapítvány; • a szervezetek 68%-a önkéntes alapon működik. A megnyitót nyolc műhelymunka követte, melyen a civil szervezetek elemezték a tanulmányban szereplő adatokat és jövőbeni következtetéseket, feladatokat fogalmaztak meg a civil szféra számára. Ilyenek voltak: • a szervezetek bejegyzési mechanizmusának egyszerűsítése; • a polgárok jobb tájékoztatását a civil szféráról, programokról, önkéntességről; • az önkéntességről kialakított előítéletek megváltoztatása; • szervezetek tagjainak-munkatársainak fejlesztése, képzése; • civil párbeszéd intézményesítése a hatóságokkal; • kedvezőbb adózás kialakítása a civil szervezetek javára; • a szervezetek nyitottabbá és átláthatóbbá tétele, új kommunikációs felületek alkalmazása; • egy központi szerv felállítása, amely az önkéntességgel foglalkozik. A teljes tanulmány és a konferencia előadásai, a szekcióülések következtetései elérhetők itt: http://www.fdsc.ro/ pagini/organizatiile-neguvernamentale-conteaza.php Összeállította: Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány (FDSC), Bukarest honlap: www.fdsc.ro Fordította: Dénes Réka

Gazdasági válság és a civil szféra

Szociális gazdaság – elméleti támpontok

szociális gazdaság fogalmának megjelenése és az ehhez kapcsolódó gyakorlatok életbe lépése erőteljes kapcsolatra utal az egyesületi, a nem kormányzati és a nonprofit rendszerekkel. A szociális gazdaság elméletének és gyakorlatának a fejlődése is együtt jár a kapitalista termelőrendszer és az ipar fejlődésével. Míg a kapitalista típusú gazdasági modell (a még a XII. és XVIII. században elismert klasszikus képlet szerint) főként a tőkéhez és a profitszerzéshez kapcsolódik, a szociális gazdaság (vagy szolidáris gazdaság) esetében az elsődleges cél azoknak a hátrányos helyzetű csoportoknak a támogatása, amelyek nem tudnak jelen lenni a kapitalista típusú gazdaságban. Így a gazdasági fejlődés egy másfajta megközelítésének vagyunk tanúi, amely kiegészíti a klasszikus, kapitalista típusú megközelítést. A szolidáris gazdaság jellemzői: a gazdasági oldal morális megközelítése, a hátrányos helyzetű csoportok védelme, mindaz, ami elkerüli a profitorientált kapitalista figyelmét. A szociális gazdaság megszervezésének rendszere demokratikus gyakorlatra alapoz, amely erőteljesen kihangsúlyozza a részvételt. Ebben a folyamatban az önkéntesség és a társadalmi szolidaritás kulcsfontosságú értékek. A XX. században találkozunk a szociális gazdaság fogalmával a szociálpolitikák megtervezésekor, valamint az állami és a magánszektor gazdasági szerepei és funkciói újragondolásának kontextusában. A szociális gazdaság kiemelt jellemzői, melyek az erre vonatkozó európai dokumentumokból kiemelésre kerülnek

(lásd a Szociális Gazdaság Európai Ezek az intézményi rendszerek arra Kartája: www.socialeconomy.eu.org): törekednek, hogy európai szinten jogi egy más típusú vállalkozói szellemet és politikai elismerést szerezzenek a támogat, amelyben az egyén szük- szociális vállalkozásoknak. A szekségletei és a társadalmi értékek az el- tor értékét nem ismerik el az Európai sődlegesek, másodlagos helyet foglal Unió minden országában. (Lásd: szöel a tőke, a támogatott értékek pedig vetkezetek közös platformja európai a szolidaritás, a társadalmi egyenlő- szinten: http://www.coopseurope.coop, ség, a területi kohézió és a tartós fejlő- AMICE, CEDAG, FEDES (www.fedes. dés eszméje körül összpontosulnak. net) – a hátrányos helyzetű és fogyaMindezek az értékkoordináták, az tékkal élő személyek alkalmazásáéletszínvonal és az életminőség eme- nak elősegítése; REVES – a szociális léséhez vezetnek. Európai szinten gazdaságért – városok és régiók euigen változatosak azok rópai hálózata: www. a területek, amelyeken revesnetwork.eu stb.) A gazdasági fejlőilyen típusú intézméRomániában e szek dés egy másfajta tor tevékenységei jó nyeket fejlesztettek ki: megközelítésének képviseletnek örvenilyenek a halászat, a vagyunk tanúi, denek, főleg a kölcsötanügy, a képzések, a amely kiegészíti a nösség elvén működő biztosítási rendszerek, egyesületek (pl. Casa a mezőgazdaság, a keklasszikus, kapitade Asigurări Reciproce reskedelem, a kutatás, lista típusú meg– CAR), a szövetkezea helyi- és regionális közelítést. A szotek, valamint a helyi fejlesztés, stb. lidáris gazdaság és a közösségfejlesztés Az európai statiszti jellemzői: a gazdaterületein. A romániai kák szerint európai szintapasztalat ezen a terüten a munkaerő összessági oldal morális leten elsősorban a heségének 10%-át ebben megközelítése, a lyi szintű szolidaritási a szektorban foglalkozhátrányos helykapcsolatokat és a hetatják. Evidens, hogy zetű csoportok lyi gazdasági fejlődést ezáltal hozzájárulnak a védelme, mindaz, támogatja, amely a foglalkoztatás növekedéséhez a munkaerőpiközösség életében való ami elkerüli a proacon, a helyi gazdasági részvétel demokratifitorientált kapitaerősödéséhez, növekekus formáin alapszik. lista figyelmét. Mindezek a működési dik a társadalmi-szakelvek arra szolgálnak, mai integráció szintje. A szociális gazdasági szektor fon- hogy megváltoztassák azokat a folyatosságának és az általa létrehozott matokat, amelyek a hátrányos helyhozzáadott értékek elismerése az zetű csoportok erőteljes kizárását intézményi hálózatokon keresztül okozzák. Kiemelten szeretnék utalni valósul meg, olyan intézmények ese- a közösségi facilitátorra és a helyi fejtében, amelyeket országos, európai lesztési ügynökre – eme társadalmi inés nemzetközi szinten hoztak létre. novációknak az a szerepe, hogy olyan

közösségi struktúrákat támogassanak, amelyek képesek fenntartani a helyi fejlődést. Céljuk, hogy kedvező lehetőségeket teremtsenek a gazdasági fejlődéshez, legyen szó hátrányos helyzetű vagy versenyképes csoportokról, amelyek képesek szabadon fejlődni egy versenyképes környezetben. A szociális gazdaság a jelenlegi romániai környezetében több területen is kihívásokkal szembesül:

civil fórum 1. Az egyik elsődleges fontosságú teendő a törvénykezés/jog területén mutatkozik: szükség van egy törvényhozói testület létrehozására, amely leszögezi a szociális gazdaság munkaterületének általános kereteit. 2. A második: a szövetkezeti példák és a szolidáris gazdasági gyakorlatok minél szélesebb társadalmi szintű újjáélesztése a gazdaság terén. Az ilyen típusú kezdeményezést a ma-

gánszféra is generálhatja, nem csak az egyesületek, alapítványok, vagy szövetkezeti formák, ahogyan ma történik.

Ioan Hosu BBTE, Politikai tudományok, Közigazgatás és Kommunikáció Kar – adjunktus e-mail: ioan.hosu@polito.ubbcluj.ro Fordította: Dénes Réka

Gyümölcsöző domboldalak – esély és lehetőség a vidék közösségalapú gazdaságfejlesztésére „A helyi gyümölcsfajták elődeink gondos kezemunkája révén alakultak ki és maradtak meg napjainkig. Tegyünk közösen, hogy a fennmaradt gyümölcsfáink termésének íz-, illat- és zamatvilágát unokáink is élvezhessék!” – ezzel a felhívással indította útjára a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért azt a kétéves programot, amelynek célja újra méltó helyére emelni a hagyományos gyümölcstermesztés feladatát. És itt feladatról írok, nem lehetőségről, mert a gyümölcstermesztéssel feladatunk van őseinkkel, magunkkal és gyermekeinkkel szemben. Nézzünk szét kertjeinkben, gyümölcsöseinkben, és lássuk meg a majd’ százéves fáinkban apáink és nagyapáink tenni- és élniakarását, munka- és életkedvét, gondoskodó kezük munkáját, mert ezek a fák erről tanúskodnak. Amikor elültették, metszették és gondozták ezeket a fákat, akkor ránk is gondoltak őseink, szeretettel üzentek nekünk, hogy kertjeink legnemesebb értéke a gyümölcs, amely étel és ital formájában segített és segít hozzá, hogy egészségben vészeljük át a hosszú teleket, és megújult erővel lehessen elkezdeni egy újabb munkás évet.

Udvarhelyszék falvaiban járva szomorúan lehet tapasztalni, hogy azok a domboldalak, amelyek régen virágzó gyümölcsösöknek adtak otthont, napjainkban részben vagy teljesen kopárak. A régi, de még életképes gyümölcsfákat kivágták azért, hogy helyet adjanak az egyre terjeszkedő állattartásnak vagy az intenzív gyümölcsösök betelepítésének. Amint tudjuk, jelenleg egyre jobban csökken a legelők kihasználtsága, mert folyamatosan fogy az állatok létszáma. De azt is megfigyelhetjük, hogy a szocializmusban létesített nagyon intenzív gyümölcsösök is egyre fogynak, mert fenntartásuk költséges és a friss gyümölcsök értékesítésének lehetősége is folyamatosan beszűkült. Mindezek eredménye az lett, hogy a domboldalakon már csak foltokban találjuk meg a régi gyümölcsösök maradványait. Viszont az igazi gyümölcsök ízei még mindig ott vannak gyerekkorunk emlékeiben, bár lassan az egymást követő generációk egyre ritkábban tudják megtapasztalni, milyen például igazi nyári vagy őszi vajas almát leszedni a fáról és abból egy igazán jót falatozni egy szelet házikenyér kíséretében. Székelyföld ebből a szempontból igazán szerencsés helyzetben van,

mert az eldugodt és sokszor megközelíthetetlen kicsi falvakban az intenzív telepítések nem szoríthatták ki a régi alma-, körte-, szilva-, cseresznye- és meggyfajtákat, illetve a környezeti adottságok is, mint talaj-, hőmérséklet-, csapadékviszonyok is jobban kedveztek a hagyományos tájfajták megmaradásának. A környezeti feltételek szelektív hatásához még szigorúan hozzájárult a székely ember makacs megmaradási vágyának a hajtóereje is, amely sokszor erőt meritett a százéves fák szívósságából és élni akarásából. Mindaz a tudás, amely a gyümölcstermesztéshez és hasznosításhoz kapcsolódik, és amely apáról fiúra vagy anyáról lányára szállt, még jócskán megtalálható ezekben a falvakban, de már hangsúlyos jelei vannak annak, hogy a globalizált egyhangúság és szürkeség maga alá akarja temetni a fát és a tudást is. És ekkor felvetődik a kérdés, hogy mi a teendő? Megvárni azt, hogy teljesen eltűnjenek ezek a „gyümölcsös szigetek”, vagy újból nekifogni a domboldalak betelepítéséhez azokkal a nagyapáink által ránk hagyott régi, hagyományos fajtákkal? Nehéz kérdés, mert minden ember abból in-

Gazdasági válság és a civil szféra

dul ki, hogy munkája után nemcsak azt a szellemi elégtételt akarja megélni, amelyet a saját kezűleg szedett gyümölcs érzése ad, hanem anyagi szempontból is szeretné kézzelfoghatóvá tenni a gyümölcsészethez kapcsolódó munkavégzést. Ez így van rendjén, mert a mai világunk már nem ugyanaz, mint hajdanán. Felvetődik a kérdés, hogyan lehet a régi gyümölcsfajták újbóli termesztésével és a hagyományos gondozási módszerek visszahonosításával egy olyan gazdálkodást kialakítani, amely hosszú távon méltó és fenntartható megélhetést biztosít? Erre a kérdésre probál válaszokat adni a Civitas Alapítvány programja, amely 2009-ben indult és „hivatalosan” 2011-ig tart, viszont az elkezdett munka eredményessége érdekében még hosszú éveken keresztül kell dolgoznunk. A munka elkezdődött. A Civitas Alapítvány munkatársaival közösen, illetve a programban közreműködő partnerekkel felméréseket készítettünk az Udvarhelyszéken még fellelhető régi és értékes gyümölcsfajtákról, közösségi megbeszéléseket kezdeményeztünk a helyi emberekkel azért, hogy összegyűjtsük a tájfajtákhoz kapcsolódó hagyományos tudást, illetve megbizonyosodjunk a helyi lakosok hozzáállásáról és tenni akarásáról. Voltak falvak, ahol kétkedve fogadták ezt a kezdeményezést, viszont az emberek nagyobb része nagy örömmel vette tudomásul, hogy valaki(k) újból tenni akar(nak) a hagyományos gyümölcsészet ügyéért. Sokan – és közöttük szép számban vannak már fiatalok is – meglátták a lehetőséget abban, hogy újból gondjaikba vegyék a kerteket és gyümölcsösöket. Mindezt azért, mert sikerült megteremteni az udvarhelyszéki gyümölcsfeldolgozás és értékesítés lehetőségét. A gyümölcstermesztésről lehet nagyon sokat és szépen írni, viszont ha a gyümölcsöket nem lehet részben vagy teljesen értékesíteni, akkor az ember lelkesedése is alábbhagy. Az ügy felvállalásakor nagyon fontos volt megteremteni vagy megtalálni a gyümölcsök értékesítési lehetőségeit, illetve felvállalni az értékesítés lebonyolítását is. Hiszen a falun élő embereknek is ugyanúgy kihozzák a villany- és egyéb számlákat, mint a városon

élőknek. Ezért a programunk kiemelt célja felvállalni az értékesítés nehéz nyűgét oly módon, hogy a haszon azoknak az embereknek a zsebében maradjon, akik tényleg dolgoznak a gyümölcsösökben. Ebből a megfontolásból hirdettünk meg Udvarhelyszéken egy olyan partnerségi felhívást, amelyben kerestük az ügyünk mellett elkötelezett embereket, vállalkozókat és polgármesteri hivatalokat. A felhívásunkra a farkaslaki önkormányzat jelentkezett, amely biztosított arról, hogy ha az udvarhelyszéki gyümölcsgazdálkodás és feldolgozás munkát és megélhetést tud biztosítani az itteni embereknek, akkor Farkaslaka az ügy mellé áll és vállalja, hogy a leendő gyümölcsfeldolgozó számára rendelkezésre bocsát és felújít egy épületrészt, amely jelenleg a község tulajdonában van. A kimondott szó hamarosan valóra vált, mert a feldolgozó (de hívhatjuk nyitott konyhának, vagy éppen gyümölcsfeldolgozó manufaktúrának) folyamatosan alakult és szépült, nem kis büszkeségünkre és megelégedésünkre. A manufaktúra tényleges átadása után már jöttek is a gyümölcstermesztő gazdák váltott éjjeli és nappali műszakokban, szinte a kilincset egymás kezébe adva, hogy a régi gyümölcsösök megtermett gyümölcseit feldolgozzák és abból egészséges és élvezhető üdítőleveket, lekvárokat és szörpöket készítsenek. Ebben a kisüzemben csak a hagyományos gyümölcsfajták termését lehet feldolgozni, illetve azok értékesítését lehet elősegíteni. A manufaktúra abból a szempontból is egyedi kezdeményezésnek számít, hogy az ide behozott gyümölcsöket minden gazda saját maga dolgozza fel a rendelkezésére bocsátott technológia használatának megismerése után. A gazdák azok, akik a saját gyümölcseiket saját két kezük munkája révén dolgozzák fel és azokat esztétikus csomagolás felhasználásával értékesítésre előkészítik. Itt fontos megjegyezni, hogy a manufaktúra az udvarhelyszéki hagyományos gyümölcstermesztők közössége számára valósult meg, ez a közösség kell elsajátítsa annak használatát és saját tapasztalatain keresztül megbizonyosodjon, hogy a régi ízeknek igenis van létjogosult-

sága és keresete a helyi és távolabbi piacokon. A beruházás révén egy olyan közösségi beruházás valósult meg, amely ki tudja szolgálni az udvarhelyszéki gazdák igényét, biztosítja a humán egészségügyi előírások betartását (tehát forgalmazható termékek készülnek), de mindezek mellett teret és lehetőséget biztosít arra is, hogy akár a nagymamák receptjei alapján készült egyedi termékek is megjelenjenek a piacokon. Ebben a feldolgozóban alapvető elvárás a higiéniai szabályok betartása mellett a hagyományos receptek használata is, amelyek már bizonyítottan is megjelennek olyan termékek formájában, mint például a fahéjas-mézes-szilva, a kökényszilva-alma, mákos-alma vagy a mazsolás-körte lekvárok. Mindezen termékekre már az első pillanattól nagy kereslet mutatkozott az elsősorban a városban élő, de valamikor vidékről elszármazott lakók körében. Természetesen a manufaktúra üzemeltetése, karbantartása, a gazdák felkészítése, illetve az előállított termékek értékesítése egy egyesület segítségével és közreműködésével valósul meg. A Székelygyümölcs Egyesület elsődleges célja támogatni és sikerre vinni a helyi hagyományos gyümölcsészet ügyét. Ezért folyamatos szakmai segítség révén képezzük ki azokat a gazdákat, akik felvállalják ezt az ügyet, telepítésbe kezdenek, vállalják a feldolgozás verejtékes munkáját, illetve besegítenek az értékesítés folyamatába is vásárokon való részvételükkel. A program még messze nem teljesedett ki, mert még nagyon sok a tennivaló a gyümölcsészet terén. Még nagyon sok embert kell megszólítanunk és nagyon sok ember számára kell lehetőséget teremteni, hogy élvezhesse munkája eredményeit. Mi nyitottak vagyunk és segítőkészek, legyen mindnyájunknak ez egy lehetőség és kihívás. Tegyünk közösen a gyümölcsészet helyi ügyéért!

Már István Civitas Alapítvány – projektvezető Székelygyümölcs Egyesület – elnök e-mail: istvanmar@gmail.com

A szektor leginkább önmagára hasonlít KÁKAI LÁSZLÓ: Civil szervezetek Magyarországon (Publikon Kiadó, 2009) (Újra)meghatározás

A könyv a magyar nonprofit szervezetek rendszerváltás utáni fejlődését mutatja, összegzi. Kákai László, a pécsi egyetem habilitált egyetemi docense új könyvének első fejezetét a fogalomtisztázásnak szenteli: csoportosítja a megnevezéseket, fogalmakat és tisztázza azok hátterét – mindez megmutatja, hogy legtöbbjük negatív definíció, mely elhatárolás által határozza meg tárgyát (nem állami, nem osztja fel a profitot, nem célja politikai hatalom megszerzése, stb.). Kákai László rámutat a civil szervezetek meghatározásának továbbra is kérdéses pontjaira az egyházakhoz, politikai pártokhoz és a gazdaság szereplőihez viszonyítva. A docens értelmezésében a civil szervezetek közös motívuma lehet, hogy valamely közösségi szükségletet megjelenítő társadalmi öntevékenység mozgatja őket. Ezzel a motivációval vállalnak fel civil-társadalmi, illetve gazdasági-szolgáltató szerepeket: értékeket jelenítenek meg, lakossági érdekeket képviselnek, vagy a befolyásolás vágyával lépnek fel.

Trendek

Mivel fontos közvetítő szereplők a társadalom és a politikai intézmények közötti kapcsolatban, a civil szervezetek száma, szerepe, befolyása a világ minden fejlett demokratikus országában növekszik. Ennek a trendnek az okaival és következményeivel foglalkozik a könyv második fejezete, mely a civil szervezetek

civil fórum

Gazdasági válság és a civil szféra

száma, mérete alakulásának és az intézményesülés-függetlenség összefüggéseiről, továbbá a szervezetek pénzügyi helyzetének, gazdasági potenciáljának alakulásáról szól. A településtípus szerinti megoszlás elemzéséből megtudjuk, hogy 2006-ra az összes szervezet között csökkent a községi és a fővárosi szervezetek aránya, míg a vidéki városokban – nem a megyeszékhelyeken – bejegyzett szervezetek aránya növekszik. Területi megoszlás tekintetében megállapítható, hogy egyes aktivizálódó térségekben, a közép-magyarországi és a dunántúli megyékben a szervezetek növekedési üteme az országos átlagnál gyorsabban emelkedett. Igaz, hogy a szervezetek számára hatással van a térség gazdasági fejlettsége, de csak közvetetten: nem attól függ, hogy a szervezetek mennyi anyagi forráshoz jutnak a területükön működő vállalatoktól, mert nem többhöz, mint máshol.

Kapcsolati hálók, megyei lépték

A civil szervezetek helyi kötődését és kapcsolatait vizsgálva kiderül, hogy a szervezetek többsége úgy gondolja,

leginkább széleskörű kapcsolatrendszerre (politikai, gazdasági, igazgatási és nonprofit vonalon egyaránt) van szükség egy civil szervezet sikerességéhez. Egy másik bemutatott vizsgálat eredményei szerint pedig megállapítható, hogy jellemzően a lokális, legfeljebb megyei léptékű működés és ismertség jellemzi a civil szervezetek nagyobb részét. A sűrű kapcsolatokkal rendelkező, nyitottabb szervezetek napi működésére komolyabb hatást gyakorolnak a politikai-gazdasági-pénzügyi környezet változásai: ezek stabilabbak, mert több lábon állnak, ugyanakkor kapcsolataik révén többirányú problémaérzékenység jellemzi őket.

Laboratóriumban: hálózatok és közszolgáltatások A könyv második részében betekintünk két kutatásba: egy hálózatkutatási kísérletbe a dél-dunántúli régióban, mely szervezetek együttműködését vizsgálja különböző társadalmi partnerekkel. A másik tanulságos eredményű vizsgálat pedig körüljárja a civil szervezetek

Demokráciai nevelés

z iskola mindannyiunk számára az a hely, ahol felnövünk, tanulunk, álmodozunk, és olyan terveket szövünk, amelyek megváltoztatják majd az életünk. A döntések, amelyeket most hozunk, befolyásolják a jövőnket és mindörökre megváltoztatják cselekvéseink folyamát, sőt nem is gondolnánk, hogy még a másokéit is mennyire. Lényegbe vágóan fontos tehát, hogy ezekben az években megtaláljuk a választ azokra a kérdésekre, amelyeket mi magunk tettünk fel, vagy mások a későbbiekben fel fognak tenni. A Demokráciai nevelés című tankönyv alapötlete éppen ez. A tankönyv által megpróbálunk tömören és gyakorlatiasan meghatározni néhány olyan gondolatot és elméletet, amelyek annak a társadalomnak az alapját képezik, amelyben élünk. Röviden szólva: a tankönyv a mi és embertársaink demokráciai neveléséről szól. Ezzel a könyvvel megpróbáljuk kialakítani egy tanfolyam fogalmait, amelyek az állampolgári alapismeretekről, az állampolgárok részvételéről és bekapcsolódásáról, az emberi jogokról és a velük járó kötelezettségekről, a

szerepvállalását a helyi közszolgáltatásokban, bemutatva a helyi felelősségi körök kiterjedésének és a jóléti állam válságának párhuzamos folyamatait. Az olvasó átgondolhatja a civil szerepvállalás különböző formáinak (közvetett és közvetlen szerepvállalás) előnyeit és hátrányait, s elmerenghet egyes önkormányzatok stratégiai dilemmáján: melyek legyenek azok a feladatok, melyeket önkormányzati hatáskörben kívánnak tartani, s melyeket kívánnak kiszervezni a civil és a profitorientált szféra irányába? Hogyan biztosítanánk átlátható versenyt és kölcsönösen előnyös szerződési feltételeket? A könyvben bemutatott kutatások és a témába vágó hazai szakirodalom összegzése hasonló válaszokat és kérdéseket fogalmaz meg civil szervezetekről – a civil szervezeteknek. Kákai László könyve, szándéka szerint, róluk szól és nekik. Összeállította: Benedek Gabriella – rovatvezető e-mail: benedek7@gmail.com

minket képviselő intézményekről (országos vagy európai) és azok megválasztásának módjáról szólnak, ugyanakkor próbáljuk bátorítani a tanfolyam megtartását is. A demokráciai nevelés egy atipikus és interaktív ismertetési és felfedezési gyakorlat, egyszerű és mindan�nyiunk számára szükséges kortól függetlenül. A tankönyv négy nagy fejezetre tagolódik: I. Én, az állampolgár II. Iskola – Család – Helyi közösség III. Jogi nevelés IV. Intézmények az állampolgár szolgálatában A tankönyv szerzői: Elena Bălan és Dorina Chiriţescu (Alcris Könyvkiadó, Bukarest, 2009) A Demokráciai nevelés című tankönyv az azonos című projekt keretén belül született meg. A projekt célja a középiskolás tanulók demokráciai nevelésének jobbá tétele volt, hogy így ezek a tanulók tevékeny állampolgárokká váljanak majd. A projekt specifikus céljai a következők voltak: 1. Egy nevelési csomag kiadása, amely a Demokráciai nevelés című, XI. osztályos diákokat célzó opcionális tantárgy tanítását szolgálja. 2. A demokráciai nevelés tanfolyam megtartása 21 romániai középiskolában (minden megyéből három középiskolában: Brassó, Bukarest, Brăila, Focşani, Oneşti, Szeben, Temesvár). A kurzust a projekt módszertana szerint képzett tanárok tartják meg. 3. A demokráciai nevelés tanfolyam hatása a résztvevő tanulókra – felmérés.

civil fórum 4. Az Oktatási Minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatása, hogy elkészíthesse a Demokráciai nevelés opcionális tanfolyam programját. A végső cél, hogy ez a program is bekerüljön abba a programegyüttesbe, amely az országos választékot képezi az iskola által választható tantervek esetében. A projekt időtartama: 2008. szeptember – 2010. március A tanfolyam megtartásának ideje: 2009. szeptember – 2010. június A Demokráciai nevelés című tanfolyamot 7 település (Focşani, Brassó, Brăila, Temesvár, Onesti és Bukarest) 23 középiskolájában tartották meg. Partnerek: Oktatási Minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium, ARDOR Támogató: Trust for Civil Society in Central and Eastern Europe

További információkért keressék: Iuliana Iliescu Pro Demokrácia Egyesület, Bukarest – projektvezető e-mail: iuliana.iliescu@apd.ro Fordította: Dénes Réka

Gazdasági válság és a civil szféra

A 2010-es belga elnökség kulturális programja

z elnökségi trió (Spanyolország, Belgium, Magyarország) számos területen szorosan együttműködik a kontinuitás jegyében, így a kulturális szférában is megerősítik a közös politikákat.

és folyamatok támogatására, fejlesztésére, azok gyakorlatba ültetésére. E kontextusban leginkább a kis- és középvállalkozások kerülnek előtérbe.

A belga elnökség kulturális programja és annak háttere A 2010 második felében az Európai Unió elnöki posztját betöltő Belgium számára kiemelten fontos az Unió kulturális dimenziója, és az „Egység a sokféleségben” uniós jelmondat értelmében erősíteni kívánja az európai kulturális projektet. Hangsúlyt kap a tagállamok kulturális diverzitásának és a művészek sokféleségének láthatóbbá tétele. E szellemben sokféle színes programot, eseményt szervez Belgium 2010 második felében. • Az elnökség arra törekszik, hogy minél sikeresebben adaptálja az Európa 2020 stratégiában foglalt elveket. • Az elnökség három stratégiai célt nevezett meg az Európai Kulturális Napirendben: ezek a kulturális diverzitás elősegítését és az interkulturális párbeszédet ösztönzik, illetve a kultúrát mint a kreativitás katalizátorrá válását hangsúlyozzák. Mindez a nemzetközi kapcsolatokban is kiemelkedő jelentőséggel bír. • A belga elnökség során a Bizottság kitüntetett figyelmet szentel a kulturális politikák

Konkrét kulturális célok

Fadila Laanan belga kulturális és audiovizuális ágazatért felelős miniszter bejelentése alapján az elnökség négy legfontosabb kulturális célkitűzése a következő: 1. Az elnökség az Európa 2020 stratégia keretében arra törekszik, hogy előtérbe kerüljenek a kulturális és kreatív iparágak, illetve ezek hozzájárulása a GDP-hez, a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz egész Európában. A kultúra egyes kutatási programokba, technológiai fejlesztésekbe, a versenyképességbe és innovációba való integrálása is hangsúlyt kap. 2. Mivel 2010 a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, e keretprogramon belül a belga elnökség olyan javaslatokat terjeszt elő, amelyek megfelelő kulturális politikák elindítását kezdeményezik. A kultúra három fő aspektusa (gazdaság, polgárság és szociális kohézió) között sze-

retnék megtalálni az egyensúlyt. A kultúrát integrálni kellene a nemzeti és az európai politikákba a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem jegyében. 3. Az Európai Kulturális Napirend célkitűzéseivel összhangban az elnökség – a Bizottsággal folytatott megbeszélések alapján – biztosítani kívánja a Tanács 2008–2010-es kulturális munkatervének sikeres értékelését, véghezvitelét, és elősegítik egy új terv létrehozását 2010 utánra. 4. Az elnökség továbbviszi a spanyol elnökség által megkezdett konzultációs folyamatokat avégett, hogy létrehozzák az Európai Örökség Címet, amely Európa történelmi megosztottsága ellenére a közös európai kulturális örökség jelentőségét emeli ki.

Az elnökség három fő célja az audiovizuális dimenzió területén 1. A kulturális diverzitás jegyében konzultációs és támogatási mechanizmusokat indítanak el az európai filmszínház támogatására, s annak teljes folyamatát finanszírozni kívánják az előkészületektől a promóciós tevékenységig, hiszen fontos a széles publikum bevonása is a kezdeményezésbe. Ez a program a júliusi monsi hivatalos megnyitó témája. 2. A célból, hogy a digitális kor kihívásainak megfeleljenek, olyan kezdeményezéseket terjesztenek

a Tanács elé, amelyek magukban foglalják az audiovizuális és a cinematográfiai örökség megóvását és védelmét. Nemzeti és európai szinten is finanszírozzák majd a filmszínházakat. 3. A numerikus könyvtárak fejlesztése is kiemelt szerepet kap, és az Europeana-t, az európai digitális könyvtárat is támogatni kívánják.

civil fórum bek között kulturális központokban, múzeumokban, illetve a culture.be portálon is elérhető.

Az elnökség más, kultúrához kapcsolódó tevékenységei Folytatódik az európai kooperációs folyamat az oktatás területén, illetve ennek szociális vonatkozásait emelik majd ki. Fontossá válik az európai felsőoktatás modernizációja, a kutatás és az innováció. A „Fiatalok lendületben” (Youth on the move) program alapján a fiatalok mobilitásának elősegítése kap hangsúlyt. Más kezdeményezések pedig előtérbe helyezik az újabb generációk munkájának szerepét, valamint a szegénységben élő gyermekek és fiatalok problémáját. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a sportra is erőteljesebben fókuszálnak a tagállamok. Az Európai Bizottság a belga elnökség alatt fogalmazza meg az EU jövőbeni sportpolitikáját. Az elnökség kezdeményezi az európai sportpolitikák kompetenciájának növelését, ezen belüli is a „Fair Play”-t. A sport szociális szerepét is kiemelik, így a sportképzés, a dopping és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem fő napirendi ponton lesz.

Focus Europe 2010 kulturális agenda Fadila Laanan szerint kiemelt jelentőségű a polgárközeliség, és fontosak a kulturális szereplők számára nyújtott lehetőségek. A Focus Europe 2010 kulturális agenda mintegy 80 eseményt mutat be 2010. július 1. és december 31. között. A kiadványt 120 000 példányban terjesztik egye-

Néhány kiemelt program

• 2010. július 1. – november 30. – „Missing pEUrson”: Brüsszel mint az Európai Unió fővárosa kerül előtérbe, megismertetve a várost és az európai intézményeket. • 2010. szeptember 3. – december 18. – „Artists’ portraits”: Kortárs műalkotások brüsszeli kiállítása. • 2010. szeptember 15. – november 15. – „Tu veux ma photo!”: A brüs�szeli fotókiállítás témája: Hogyan látják az európai fiatalok Brüsszelt, és a brüsszeli fiatalok miként képviselik Európát? • 2010. szeptember 17. – 2011. január 16. – „A century of <abstract art>”: A jette-i René Magritte Museum brüsszeli kiállítása a belga absztrakt művészetről. • 2010. szeptember 17. – 2011. január 31. – „Brugge Centraal”: Brugge városa ötévente tartja meg kulturális fesztiválját. A Brugge Centraal négy hónapon keresztül ad otthont különböző koncerteknek, filmvetítéseknek, színpadi fellépéseknek. • 2010. október 1. – november 17. – „Princess Europa Exhibition”: Európa elrablását ábrázoló műalkotások kiállítása. • 2010. október 1. – „Belgian accounts

on the construction of Europe (1945–2010)”: A kiállítás célja bemutatni Belgium és az Európai Közösség(ek) közti viszony alaku lását a második világháborútól kezdődően. • 2010. október 5. – „European Co mic Strip Treasures”: A belga EUelnökség alkalmából európai művek kiállítása Brüsszelben. • 2010. október 7. – „Ensor revealed”: James Ensor realista festőművész születésének 150. évfordulója alkalmából kiállítás Brüsszelben. • 2010. október 15. – „Orientalism in Europe: from Delacroix to Kan dinsky”: 19. századi művészeti kiállítás Brüsszelben. • 2010. október 15. – „Exhibition: America – it’s our history”: kiállítás Brüsszelben Európa és az Egyesült Államok történelmi kapcsolatáról. • 2010. október 20. – „The World of Lucas Cranach”: A 16. századi német festőművész kiállítása Brüs�szelben. • 2010. október 30. – 2011. január 30. – „European Triennial of Ceramics and Glass”: kerámia- és üvegkiállítás Monsban a WCC-Europe szervezésében. Középpontban: Nagy-Britannia és Spanyolország művészeinek szakmai párbeszéde belga tervezőkkel. • 2010. december 1. – „Out of Ostral – travelling exhibition”: háromhetes kiállítássorozat Európa különböző városaiban (Pécs, Katowice, Eupen, Vilnius).

További információk:

A belga elnökség honlapja: http://www.eutrio.be/; http://www.culture.be/; http://www.eutrio.eu/ Összeállította: KultúrPont Iroda e-mail: info@kulturpont.hu honlap: http://www.kulturpont.hu

Criza economică si , societatea civilă

Planta tânără răsărită dintre spini

e multe ori organizaţiile non guvernamentale sunt com parate cu organismul uman; viaţa organizaţiei cu viaţa unei singure persoană. Pornind de la această comparaţie, putem afirma că de-a lungul vieţii sale private şi omul se confruntă de mai multe ori cu situaţii restrictive, cu o coardă întinsă, cu probleme încâlcite, conflictuale. În cazul cel mai fericit, în aceste stări, individul se opreşte, se retrage puţin din agitaţia vieţii, se reculege şi încearcă săşi găsească rădăcinile. Acele rădăcini, care îi conferă viaţă, avânt, îl ajută să vadă clar lucrurile, îi oferă valori şi un scop în viaţă, bine fixaţi. Dacă-i lipsesc asemenea rădăcini, atunci apar acele situaţii în care cei care „vor să trăiască”, vor constitui rădăcinile pentru viitor. După părerea mea, situaţia actu ală creată de criza economică este un moment la fel de dificil pentru cele mai multe ONG-uri. Ca şi cum am fi pierdut stabilitatea. Nu ştim cum să procedăm şi în care direcţie s-o luăm. Cea mai mare problemă o constituie faptul că situaţiile, metodele cu care ne-am obişnuit, nu mai sunt valabile, tehnicile folosite pentru fundraising de până acum nu mai funcţionează. Trebuie să ne dăm seama că schimbarea este inevitabilă dacă vrem să trecem mai departe, dacă vrem „să trăim”. Se pune întrebarea dacă acest lucru este destul de conştientizat în unele ONG-uri. Căci aceasta este baza care ne asigură posibilitatea de a efectua schimbările necesare. Dacă avem lucruri de făcut în continuare, dacă mai credem în ceea ce am început, atunci poate urma planificarea schimbării. Eu vă sugerez, dragi colegi civili să fiţi conştiincioşi şi conştienţi! Dacă acesta lipseşte, atunci nu există forţa motrică necesară pentru a porni pe calea schimbării, cu scopul de a dăinui. Acum nu putem înainta decât cu paşi mici spre vise de anvergură mare. Trebuie să învăţăm cum să gestionăm mai bine resursele şi valorile noastre locale. Simţim întotdeauna că a fi împreu

nă cu oameni care au co-interese ase mănătoare, a împărtăşi cu ei experienţele, greutăţile, dar şi succesele noastre, înseamnă o recreare, ne dă putere să ne menţinem în cariera civilă. Oare luăm ce e mai bun unul de la celălalt? Încercăm să ne regăsim reciproc şi să ne gândim la soluţii comune? Am întrebat mai mulţi conducători de ONG-uri – care activează în diferite domenii – despre următoarele: • Ce efect concret a avut/are criza eco nomică din ultimii doi ani asupra organizaţiei Dvs. (pe o parte asupra funcţionării, asupra activităţilor de atragere de fonduri, pe de altă parte asupra activităţii de zi cu zi, asupra implementării proiectelor)? • Cum a procedat, ce metode a folosit organizaţia în sine pentru rezolvarea problemei? Cât de eficiente au fost metodele folosite? • Dacă criza economică v-a produs beneficii organizaţiei Dvs. cum „aţi folosit” acest beneficiu? • Ce părere aveţi, care ar fi acea schim bare externă reală care ar ajuta-o, ar schimba situaţia organizaţiei Dvs. şi ONG-urilor similare? Pe plan mondial şi naţional se exprimă mai multe opinii despre producerea crizei, despre situaţia actuală. Ceea ce vedem, simţim este că nu există o situaţie echilibrată nici pe plan economic, nici pe plan judiciar. Dl. Jenei György, în articolul său dezvăluie esenţa situaţiilor create de criză. Nu există propuneri de rezolvare acceptate de toată lumea, mai mult, nimeni nu a redactat nici o rezoluţie acceptabilă măcar pentru cele mai multe ONG-uri. Pornind de la această idee, ne-am gândit că, legat de tema „Criza economică şi sfera civilă”, vom interoga mai mult ONG-urile, despre experienţele lor reale, cum pot rămâne activi în această situaţie, adică în ce măsură au reflectat, ştiu cum să rezolve această situaţie. Au răspuns în număr de 16. Răspunsurile sunt foarte instructive. Rubricile noastre oferă şi de această dată o lectură interesantă.

În rubrica Curaj civil puteţi vă puteţi afla cum se poate construi o euroregiune fără frontieră, prin solidaritate civilă, care creează, în zona respectivă, posibilităţi pentru numeroase alte dezvoltări. Rubrica Forumul de dezbateri pre zintă o scurtă informare despre re zultatele cercetării asupra societăţii civile din România, considerate aproape epocale, ale Fundaţiei pentru Dezvoltarea Societăţii Civile din Bucureşti. Epocale, deoarece despre sfera civilă din România, dar mai ales despre sfera civilă maghiară din Transilvania nu s-au făcut analize din 2006. Această organizaţie a fost aceea care a făcut un pas în această direcţie şi prin această cercetare prezintă un tablou mai amplu despre situaţia actuală a societăţii civile din România. Rubrica Societate şi economie, de data aceasta se ocupă de întrebările legate de economie socială. Cei interesaţi pot citi o scurtă introducere ideologică scrisă de sociologul Ioan Hosu. Iar Már István, coordonator de proiect al Fundaţiei Civitas prezintă un exemplu concret din domeniul prelucrării soiurilor tradiţionale de fructe. Pavilionul cărţilor civile prezintă cititorilor două ediţii civile foarte interesante: Kákai László: Organizaţii civile în Ungaria şi Educaţie pentru de mocraţie, în editura Pro Democraţia. Rubrica Vedere culturală popula rizează programul cultural al preşe dinţiei belgiene din 2010. Vă doresc tuturor lectură plăcută, schimbări cu succes, reînnoire, întă rire în viaţa Dumneavoastră civilă. Să fim noi planta tânără care răsare dintre spini!

Csáki Rozália redactor-şef e-mail: csaki.rozalia@gmail.com web site: www.civilforum.ro Traducere: Dénes Réka

Cuprins 38

forum civic

Cuprins

Pagina 3 Jenei György: Criza economică: proba de rezistenţă ale civililor Pagina 4 Csáki Rozália: Răsadul răsărit dintre spini

Pagina 5 Ferenczi Tünde: Peste aparenţa – transparenţa şi asigurarea eligibilităţii cheltuielilor la ONG-uri Pagina 8 REACŢII CIVILE ÎN SITUAŢIA DE CRIZĂ – INTERVIURI

CURAJ CIVIC Pagina 25 Ocskay Gyula: A treia dimensiune – construirea reţelei transfrontaliere în euroregiunea Ister-Granum

FORUM CIVIC Pagina 27 „Romania 2010. Sectorul neguvernamental – profil, tendinte, provocari”

SOCIETATE ŞI ECONOMIE Pagina 29 Ioan Hosu: Economia socială – repere conceptuale Pagina 30 Már István: Dealuri înflorite – şansă şi posibilitate de dezvoltare economică bazată pe comunitate în mediul rural

PAVILIONUL CĂRŢILOR CIVILE Pagina 32 Kákai László: Organizaţii civile în Ungaria Pagina 33 Educaţie pentru democraţie

VEDERE CULTURALĂ Pagina 35 Programul cultural al preşedenţiei belgiene din 2010 Pagina 37 Csáki Rozália: Planta tânără răsărită dintre spini (RO)

forum civic Pagina 38 Cuprins (RO)

civil forum fórum civic

erdélyi civil társadalmi lap

revista societãþii civile din transilvania

Felelős kiadó/Editor: Egri István Főszerkesztő/Redactor-şef: Csáki Rozália Olvasószerkesztők/Corectori: Jakab Zsuzsa, Szabó Attila Grafikus/Grafica: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő/Tehno-redactor: Csáki Ferencz Szerkesztőbizottság/Consiliul editorial: Bereczki Kinga Bodó Barna Kolumbán Gábor Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső

Elérhetőségek/Contact: 535600 Székelyudvarhely/Odorheiu Secuiesc, Solymossy utca 29. szám telefon/fax: +40-266-218.481 e–mail: civilforumlap@gmail.com ISSN 15822–4004 Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány és a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért. Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania şi de Fundaţia Civitas pentru Societatea Civilă.

Készült a DTP Studio nyomdájában. Megjelenik 500 példányban. Ára: 6 lej, a 2010-ben megjelenő három lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 15 lej.

Tipărit de DTP Studio. Apare în 500 de exemplare. Preţ: 6 lei, la comandarea celor trei numere din anul 2010 aveţi un preţ total redus de 15 lei.