57
Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen
gye legeredményesebb ifjúsággal foglalkozó civil szervezetének nevezte meg, I. hellyel jutalmazva. E jutalom keretében egy személy számára ingyenes továbbképzést biztosítottak Costinești-en, a tengerparton április 28. és május 3. között. Büszke vagyok egyesületünk oktatóira: Mogyorós Lászlóra, Iszlai Katalinra, Szakács Bernadettre, Nagy
Imre bácsira, Sajgó Szabolcsra, Török Attilára, Páll Sándorra, Gál Margitra, hisz ők azok, akik a megvalósítások sikerességéhez járulnak hozzá. Hiszünk a közös célokban, képesek vagyunk az idősek és az ifjúság igényeire, egyéni sajátosságaira, egyéni értékeire figyelni, képesek vagyunk egymástól tanulni, és közösen keressük a megoldásokat. Mindezek alap-
ja a kölcsönös bizalom, egymás sikereinek elfogadása, melyet mi családként gyakorolunk.
Hunyadi Irén Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület – néptanító e-mail: hunyadii689@yahoo.com
Fiatalok önszervezõdõ közössége Közösségi szerepvállalás, közösségi szolgáltatás, közösségi mûvelõdés
A
z Okkal-Más-Okkal Ifjúsági Egyesületet önmagukat több területen kipróbálni vágyó fiatalok hozták létre 1998-ban Hajdúnánáson, egy olyan kelet-magyarországi kisvárosban, amely közel egyenlő távolságra van három megyeszékhelytől, Miskolctól, Debrecentől, illetve Nyíregyházától. A település fekvéséből kifolyólag az itt felnövő fiatalok jórészt a környező nagyvárosokban található felsőoktatási intézményeket választják a továbbtanuláskor, és sajnos a legtöbb esetben Hajdúnánás nem tud elegendő vonzerőt biztosítani ahhoz, hogy a távolabbra került ifjak diplomájuk megszerzése után visszatérjenek. Ezért, mint oly sok más hasonló adottságokkal rendelkező településnek, Hajdúnánásnak is nehézséget jelent a város megtartó erejének gyengesége. Településünk lakosságának száma 18 507 fő, termálvizű fürdőnk, számos általános és középiskolánk van, művelődési ház, könyvtár, helytörténeti gyűjtemény várja az itt élőket kulturális programokkal és különböző szabadidő-töltési lehetőségekkel. A kulturális programok kínálatánál ugyanakkor gondot okoz, hogy a városban elérhető rendezvények szervezését hosszú évek tapasztalatait magával hordozó szakemberek végzik, akik munkájuk során sajnos kevés figyelmet szentelnek a helyi igények és ötletek megismerésének. Talán ennek köszönhető az is, hogy egyesületünk – mint sok más lelkes közösség – a kezdetekben számos olyan programot hozott létre, amely elsősorban a saját korosztályunk érdeklődését keltette fel: koncerteket, nyári táborokat, középiskolásoknak
vetélkedősorozat szerveztünk. A csapatot jórészt az a kis mag alkotta, amely létrehozta az egyesületet, de a programjaink által egyre több fiatal kapott kedvet ahhoz, hogy ne csak résztvevője, hanem részese is legyen egy projekt megalkotásának. Fokozatosan új emberek kerültek az egyesület közelébe, de persze olyanok is akadtak, akik az idők során eltávolodtak tőlünk, így nyugodtan mondhatjuk, hogy egyesületünk is átesett minden olyan „gyermekbetegségen”, csoportdinamikai tényezőn, amely a civil közösségek életét jellemzi.
Az 1998-as megalakulásunkat követő pár évben olyan helyi szintű kezdeményezéseket valósítottunk meg, amelyek által kezdtek megismerni és elfogadni minket a városban. Az alapszabályunkban megfogalmazott céljaink eléréséhez igyekeztünk önmagunk képzésével is hozzájárulni (konferenciákra, szakmai fórumokra, előadásokra jártunk), és ahogy egyre többet tanultunk, programjaink megvalósításához már nemcsak egyesületi tagjaink vagy a tevékenységünkkel szimpatizáló vállalkozók kisebb-nagyobb anyagi támogatására számíthattunk, hanem pályázati forrásokra is. Egyre inkább úgy éreztük, képesek vagyunk nagyobb felelősséggel járó kihívásoknak is megfelelni. 2000 tájékán elérkeztünk a civil szervezetek életútjának annak a sajá-
tos pontjához, amikor is a kezdeti, kötetlen baráti összejövetelek mellett egyre jelentőségteljesebb hangsúlyt kapott a szervezet által lefektetett célok elérése irányába történő tudatos előrelépés és felelősségvállalás. Szerettük volna a helyi fiatalokat arra motiválni, hogy valósítsák meg önmagukat, alkossanak közösségi programokat, hozzanak létre klubokat, öntevékeny csoportokat és ezeket a tevékenységeiket mutassák meg a város lakosainak is. Ehhez azonban szükséges volt egy olyan közösségi színtérnek a megteremtésére, amely a fiatalok számára mindig rendelkezésre áll, amely elsősorban az ő igényeiknek felel meg, és ahol nemcsak helyet, de segítséget is kapnak kezdeményezéseik megvalósításához. Ebben az időszakban volt jellemző Magyarország számos településére, hogy a finanszírozási nehézségek és az egyre csökkenő látogatói létszám miatt megszűntek a mozik, az épületek sok helyen vagy üresen tátongtak, vagy más – sokszor az eredetei funkciótól igen eltérő – feladatot kaptak. Nánáson sem volt ez másképp, a város közepén álló, ötvenes évek végén épült épület, mint mozi működtetését tekintve nemcsak az önkormányzat, hanem később egy gazdasági vállalkozás számára is ráfizetésesnek tűnt. Az önkormányzatnak az egyesület elképzelései az épület hasznosítását illetően tetszettek, de kikötésük az volt, hogy az általunk fontosnak ítélt feladatok mellett a mozit, mint a városi közösségi, közművelődési kultúrához tartozó elemet mindenféleképpen életben kell tartani, és ennek működtetéséről az egyesületnek gondoskodnia kell. Hatalmas lelkesedéssel fogott az