AMÍG LÉLEGZEM, REMÉLEK

Szól a régi latin mondás, de akár Popeye jelmondata is lehetne. A mese virágkorában megnőtt a gyerekeknél az egy főre jutó spenótfogyasztás mértéke, hisz mindenki olyan izmos karokat szeretett volna, amilyenek neki voltak. A karján volt egy horgony tetoválás, ami nem csupán a tengerészek szokásos tetkója, hanem egy őskeresztyén szimbólum is, mégpedig a reménységé.

A reménységről egy Noé nevű férfi jut eszembe, akiről a Biblia legelső könyvében olvashatunk. Azt a feladatot kapta Istentől, hogy a puszta kellős közepén építsen egy tengerjáró hajót. El tudjuk képzelni mennyi gúnyolódást kaphatott a rokonaitól, barátaitól, szomszédaitól, akik tengert maximum a National Geographic csatornán láthattak volna, ha lett volna tévéjük. Hónapokon keresztül nevettek rajta amíg meg nem jöttek a felhők, majd egy világra szóló, korábban soha nem látott vízözön.

Szeretek sétahajókázni a Balcsin, de úgy, hogy látom a biztonságos partot. Nos, Noé és családja hosszú hónapokon át nem láttak semmit, csak a kéklő vizet. Már a korábban gyönyörűnek tartott naplementékben sem tudtak gyönyörködni. Unták a meg nem szűnő ringatózást. Ott voltak az állatok, akik 24 órás felügyeletet igényeltek. Elegük volt az állandó koszból, az állandó szagból. Nem kell ecsetelni, hogy milyen reménytelennek tűnt a helyzet a hosszú hónapok elteltével. De egyszer csak megfeneklett a bárka, feltűnt a szárazföld. A remény megvalósult.

Igen, kell a lelkünknek a remény, még ha parányi is. George Frederic Watts: Hope (remény) című festménye egy bekötött szemű asszonyt ábrázol, aki a Földgolyó tetején ül és egy egyhúrú hárfán játszik. Ennek a képnek egy másolata volt kifüggesztve Londonban egy épületen, amit meglátott egy férfi a híd tetején, amiről épp leugrani készült a Temzébe. Meglátta a hárfán lévő egyetlen húrt és fiára gondolt. Végül arra a felismerésre jutott, hogy neki is van még egy húr a hárfáján, hiszen ott van a fia, akinek szüksége van rá, s végül a halál helyett az életet választotta.

Fáj, amit József Attila írt a Kész a leltár című versében: ”Éltem – és ebbe más is belehalt már.” Az élet több mint pusztán létezés. A remény segít, hogy ne elmúljon az életünk, hanem telítődjön, végül célba érjen. Az út nem lesz viharmentes, de biztos a célbaérés a remény forrásával, Istennel, aki ott van a hajónkban és amiben Ő ott van, az a hajó nem fog elsüllyedni.

Van egy tipikus magyar mondás, miszerint a remény hal meg utoljára. El kéne felejtenünk. A hurrá optimizmusról ez elmondható, de a bibliai élő reményről nem. Az sosem hal meg, hanem beteljesedik a maga idejében.

Ben Petterson a Leglényegesebb dolgok című regényében ír egy S-4 típusú tengeralattjáróról, ami egy műszaki hiba miatt a tenger fenekére süllyedt a legénységgel együtt. Búvárok hadai próbálták őket kívülről menteni, miközben egyszer csak halk kopogtatást hallottak, ami a bent rekedt legénység részéről jött. Morse jelek-