HARAG ÉS MEGBOCSÁJTÁS

Szoktam haragudni, csak úgy, mint mindenki más. Sokáig nem szerettem szembenézni vele, nem szerettem a létezését, mert rossz dolognak tartottam. Saját magamat is rossz embernek tartottam, amiért egyáltalán van bennem harag.

Nagyon sokára értettem meg, hogy a harag nem ”rossz dolog”, vagyis nem szabad erkölcsi szemmel nézni rá. A harag egy alapérzelem, oka és funkciója van. Akkor lép fel bennünk, amikor vágybeteljesítés közben akadályba ütközünk, vagyis valahol megrekedünk és nem vagyunk képesek elérni a kitűzött célt. Így a harag célja általában az a személy vagy dolog, amit akadálynak érzékelünk. Ez az akadály lehet egy szeretett személy, sőt, akár saját magam is.

A harag segíthet abban, hogy nagyobb erőt gyűjtve nekimenjünk az akadálynak és megpróbáljuk lerombolni. Eredményezheti a megfutamodást is. Mindenféleképpen egy energetizált állapot, amikor sokkal több erőt érzünk magunkban és akár nagyobb teljesítményre vagyunk képesek.

Tehát a harag is, csakúgy, mint a stresszválasz is, alapvetően segítő hatású. A káros következményei akkor lépnek fel, amikor a harag hosszú távon kifejti a hatását. A haragunk dédelgetése, magunkkal cipelése, az esetleges bosszúvágy életben tartása abban a felfokozott állapotban tart minket, ami rövid távon erőt ad, hosszú távon azonban kimeríti a szervezetet.

A haraghoz azonban úgy tartozik a megbocsájtás, mint zsákjához a foltja. Míg azonban a harag egy ösztönös, genetikailag belénk kódolt válaszreakció, addig a megbocsájtás nehezebb falat. Konkrétan Jézus is foglalkozott vele, a Bibliában nem is egyszer említik akár közvetlenül, akár közvetve.

Rengeteg sérelem, testi és érzelmi fájdalom ér minket életünk során, nem egyet egész életünkben cipelünk magunkkal. Rájuk gondolva újraéljük a megaláztatást, a traumát, vagy magát a fájdalmat. A fájdalom emlékeztet minket arra a rossz dologra, ami történt velünk, ugyanakkor meg is kötözi a kezünket, ha nem tudunk megbocsájtani.

De mi is a megbocsájtás? Sokszor gondolkoztam rajta, hiszen bonyolult dolog. Olyan, mint a füst: nyilvánvaló, hogy ott van, de nehezen megfogható.

Néhány hónappal ezelőtt olvastam egy cikket, ami érdekes választ adott. A megbocsájtás nem más, mint a bosszúról való lemondás. Elgondolkodtam és még ma is néha elgondolkodok rajta. Hiszen arról van szó, hogy nem kell felejtenünk, vagy akár semmissé tennünk egy igenis fájdalmat okozó eseményt, csupán el kell fogadnunk ami történt és nem vágyni a revansra. Főleg magunk miatt, hiszen a harag nem azt rombolja, akire haragszunk, hanem azt, aki haragszik.