Liter-Art-Túra 2016/6. szám by Borka Szabó

non-commercial

nem való kereskedelmi forgalomba

2016/6

liter · art · túra

art is free · read more · ingyen művészet · olvass többet

Vonthy Bájton agymentések egypercesek

Robin O’Wrightly akarsz róla beszélni? nem? akkor olvasd! könyvhirdetés

ÁRÓL IZ K M Á Z S A EZ

r o m u h d abszur . ENNEK TUDATÁBAN

VALÓ K E N K Ő L DSZ! E A V R Á IF KED K D J A ZTÁN M A , E B J D A R FÁ

•

Agymentések

egyen akkor most Karinthy-rannisz és Örkény-uralom. Fele annyira jó, viszont kétszer an�nyira rossz. Egy reciprókátor. Senkit nem szeretnénk megbántani, de meg fogunk. Menti a következő változtatásokat? Igen, nem, mégse? Már mindegy! Az agy elment!

Letüdőzve

ultifilter Béla, okleveles cigarettafüst úr gyorsan és könnyedén közeledett a tüdő bejárata felé. Mikor kinyitotta a kaput, felcsillant a szeme a rengeteg alagút láttán. Ezt szereti! Amúgy jóképű és lovagias füst volt – egy tökéletes dzsentlmen. A hölgyeket előreengedte az ajtóban, csinosan öltözködött, természetesen járt és választékosan beszélt. Igazán szívdöglesztő fazon volt. Akkor is, ott a tüdő labirintusában. Bent összefutott egy régi ismerősével, Lég Hólyagocska kisasszonnyal, akire először nem emlékezett, de nem mutatta. Nagyon megörült neki és viszont. Heves csevegésbe kezdtek, és ekkor tértek vissza az emlékei. Az általános iskolában egy padban ültek, sokáig leste róla a matekdolgozatot, és titokban fülig bele volt szerelmesedve. Ezt azonban sosem hozta a leány tudomására, így szépen, lassan feledésbe merült. Eldiskuráltak a múlt történéseiről, a politikáról, a szerelemről, a füstökről és léghólyagokról. Nagyokat nevettek a diákcsínyeken, miközben Béla Hólyagocskával kávét iszogatott az egyik hörgőházban. El-el enyje-bejnyéztek a pénzgondokon és az általános rendőri óvintézkedéseken. Aztán – maga sem tudja, miért – Multifilter az órájára nézett, és elképedve felkiáltott: – Jézusmária, már milyen régóta bent vagyok! Sajnálom, de sietnem kell, bocsáss meg – szólt, megölelte Lég kisasszonyt, meg is csókolta szenvedélyesen, így álltak Casablancát meghazudtoló jelenetben, majd kiviharzott a tüdőkapun. A hölgy nagy, szerelmes szemekkel pislogott utána, ujját szemérmesen ajkán tartva. Titkon ugyanis gyerekkora óta szerelmes volt belé. – Micsoda férfi – sóhajtotta, és örömében elsírta magát. Letüdőzve.

Mindennapi haszontalanságaink

aragrafusemelő-szerkezet Ezt a szerkezetet még nagyanyáink használták a háztartásban. Leginkább arra volt jó, hogy paragrafusokat emeljen kellő magasságba – a plafon tetejére, ahol nagyanyáink a legfontosabb dolgokat tartották: a sziklafalháncsolót, a hengeres dugasztömítőt és a melegházfúroló-tingapad-reszelőket. Ezért őseink és ősnőink igencsak nagyra tartották ezt a gépet, amit egyébként manuálisan kell működtetni. Innen származik a híres mondás: Emeld meg a paragrafust, mielőtt leesik magától a tingapad.

esekönyv-szeletelő Nem túl ismert gép. Ezidáig csak egy helyen található, az Őrültek Múzeumában, Mucsarötyögén. Használata: roham esetén tegyünk három mesekönyvet a gép fogacsai közé, nyomjuk meg a turungolót és szeleteljünk. A roham elmúltával gyógyíttassuk magunkat.

eke-hasi Híres gyártója a Randalír Kft. Szömörcenyelőn. A heke-hasi (hegyes kenyér hasító) semmiféle hegyes kenyeret nem hasít, ugyanis ez egy név arra az esetre, ha valaki megkérdezné, mire jó. Ez a szerkezet egy modern írógép, demójában, vagyis saját irományában ilyesmi található: mmmmmmmmmmmmmmmkhrlggggsamabamaalabamasejesujajajdejóóóóóóóó A gép segítségével csak ilyeneket írhatunk: Megkérdeztem, miért állt ketté a morális epidurája hétfő szombaton, amikor is kiköpni tilos és kihajolni veszélyes. A válasza mindössze ezt tartalmazta: Bá . Olyan szövegeket, mint: Pista kinyitotta az ajtót, és beengedte a vendégeket, aztán leült és unottan beszélgetett velük, nem fogadja el, sőt, önkényesen átírja: Pista néni kinyitotta a becsukót és háromszor végigharapott a lábán a kezével, majd bukfencet álldogált bele egy főzet békafikába. Ezért vigyázni kell a heke-hasival. Ez az egyetlen, ámde igen apró hibája.

opi-zűrzavar és kelengyelövészet Mindkét kifejezés sport-eredetű. A hopi-zűrzavar onnan származik, hogy a tizennyolcadik században sportként űzték az indiánokat a tegnapi és a mai Amerika területén. Az indiánokat néha hopiknak hívták, néha meg hiába, mert nem jöttek elő. Amikor meg előjöttek, zűrzavar keletkezett, és ezt a spanyolok rendkívül élvezték. A kelengyelövészet kifejezetten női sportág. Annakidején egy Mary Scott nevezetű menyecske követte el Texas államban 1856-ban október 7-én, amikor is rendkívül egyedül érezte magát. Családos asszony volt, a zsarnok férje persze a kocsmában itta le magát a sárga földig. Ezért megdühödött, felkapta a puskáját, és – hirtelen nem tudva a célt – lőtt. Szerencsére mást nem lyukasztott át, csak a ruhakötélen száradó gyerekholmikat. Amikor erre rájött, nagy nevetve megfogalmazott egy aforizmát: Nem baj, ezentúl nem lesz befolyás, csak kifolyás! Az 1800-as évek végéig minden amerikai nevetett ezen az abszolúte nem vicces, inkább undorító és fölösleges mondáson, amit jó lett volna, ha a szerzője ki se mond…

rofi ellenkeverő ellen keverő Ez a masina csak egyet tud, de azt nagyon: ellenkeverni. Háztartásokban nem ajánljuk, pedig csak ott lehet használni, ellenben sehol van a legjobb helyen. Hálózatról se működik, 220 és 380 voltos kiszerelésben sem kapható. Kérem, ne használják egészséggel!

ipertócsagöngyölítő vízitáblázat Maga a szerkentyű így néz ki: ¤ Mint látható, középen van a hipertócsa, kétoldalt a göngyölítőfejek, és amúgy az egész olyan, mint egy táblázat, de csak azért, mert a kép kétdimenziós és nem három. A gépet arra lehet használni, hogy a konyhai hulladékok mellett keletkező vizet némiképp maradásra bírja. Ilyenkor a víz megáll egyhelyben, nem folyik szét, megszilárdul, de nem lesz jég. Az ember a kezébe veheti, és ha szomjas, beleharaphat és megeheti. Igaz, fél perccel a szilárdulás után a víz belseje még zselészerű, de ez egy perccel a munka után megszűnik. Nem beszélve arról, hogy több mellékhatása is van az elfogyasztott terméknek: a gyomorban nem lesz újra folyékony, ezért nehezen emésztődik, ennélfogva ne várjuk a klotyón. Legalábbis kell az ilyen víznek kilenc óra, amíg csendesen elbomlik. Előnye: teljes egészében beépül a testbe, tehát ezért se várjuk a klotyón, mert… nem fog jönni! Bár lehet, hogy csak késik…?! Á, telefonált volna előre!

obilfon-atos hajú kislányok Ez a neve annak az új telefonos rendszernek, ami már hazánkban is elterjedt. Lényege: általános iskolás diákok és diáklányok is használhatják, ha valahonnan súgni kell, vagy azt kell beetetni apucival, hogy most a Gizi néniékhez megyünk, holott a Budapesti Jégpályán fogjuk kitörni a nyakunkat. Maga a telefon egészen parány, és zsebben hordható. Például serdülő lányoknak ideális: ugyanis hordható mellzsebben is. Ha a tanár észrevette, hogy a kis bakfis nem a saját agyából veszi elő a szükséges tudást, sőt, mi több, észreveszi, hogy a zsebében van valami, és netalántán férfi az illető, és odakapván ki akarja venni a mellzsebből a fónt, a kislány nyugodtan rácsaphat a kezére azt sikítva, hogy segítség, szatír. Persze az ilyesmi mindig kockázatos, de azért megpróbálhatjuk. Igaz nőtanárral már bajosabb a helyzet, illetve fiúknak sem könnyű. Persze minden megoldható. Csak apuciék meg ne tudják, mert aztán a már megkapott pofonokkal sem lehet mit kezdeni…

A rágógumi-diéta

zerencsésen alkalmazhatjuk ezt a diétát, melyet – találóan – rágógumi-diétának mond a köz, ha naponta három rágógumit fogyasztunk el (gyengébb jelleműeknek és idegzetűeknek nem kell a végén kiköpni, nyugodtan lenyelhetik). Ez úgy történik, hogy reggel beveszünk egy, azaz egy darab rágógumit a szánkba, és ezt körülbelül nyolc órán keresztül rágjuk. Az első ilyen étkezés a MUNKA ebéd, a második a PIHENÉS vacsora, a harmadik pedig a SZÓRAKOZÁS reggeli. Nagyon fontos, hogy a diéta során többször énekeljük el a híres dalt, és emlékezzünk Nagy Feróra! A diéta ezen része a fogyást segíti elő. Ha nem tesszük, talán soha nem fogyunk le. Megjegyzem, egyébként sem fogunk lefogyni, mivel éjjel – kihagyva az igen fontos PIHENÉS nevű rágási időszakot – általában a hűtőt fosztogatjuk, ha nem akarunk túl korán éhen halni, már ami az életkorunkat illeti. Szóval kiraboljuk a hűtőt, szegény gép eközben pedig feltartja nem létező kezeit. De nem erről van szó, ne kalandozzunk el. Egyszóval éppen tolvajosdit játszunk a hűtőfagyasztó Zanussival, na ugye, mert van benne sült hús, főtt kukorica, ráksaláta, aszalt görögdinnye Kekecz módra, fekete ribizli fagyott állapotban, császárszalonna, vörös kaviár (kicsit már romlott, de azért finom), olajbogyó, rebarbaraszörp, rántott csirkecomb, almakompót, pacal, brassói aprópecsenye, vegetáriánus milánói makaróni, hideg meggyleves, újburgonya-főzelék, paradicsomos tonhal és keszeg, valamint meleg csirkeszendvics (természetesen már hideg). Nem beszélve a gyümölcstortáról, ami legalább annyi kalóriát tartalmaz, mint egy nagyobbfajta víziló. Mmmmmm……. Arrgh…… Nyammm………. Ahhmmmmmmm….. Bocsánat, de eszem… Amiatt a rohadt diéta miatt két hete nem ettem…. Most úgy bezabálok, de úgy…. Böff… Bocsánat…. Mivel egy ismeretlen és mindezidáig nem ismert evési vágy irányít, nézzék el nekem, hogy eszem… Most talán felszedek még harminc kilót, de KÖPÖK RÁ!!! Aurrrghmmmm… Annyira finom…. És ezek az ízek…. Hmmm…. Kedves olvasóim, amíg a cikkíró befejezi a mértéktelen és immorális zabálást, és hogy tele a pofája mindenféle anyagcsere-zavaró, ürülé(k) ételekkel, amiket egy jobb érzésű állat le se nyel, addig, kérem szünet lesz. SZÜNET

Megint én vagyok! ….Mmmm, ez jólesett! (Puff) De nem a fejemre!!! …Nos. Elnézést. Az utóbbi két órában kissé elragadtattam magam. Na, mindegy… Tehát, kedves olvasóim, az előírásokat szigorúan betartani, különben kinyírom magukat!

Maradtam tisztelettel: Idegbeteg Kismalac (aki bemondta a szünetet és az unalmast, az az apám, Agresszív Disznócska volt) Figyelem! Az elrágott rágógumi által okozott hányingerért felelősséget nem vállalunk!

Sztárt vársz a Tévéborsh-ban

itrom, akit csak Citromnak szólítottak, pedig eredetileg Savanyúra volt anyakönyvezve, igen népszerű lényként mozgott a lányok körében, ugyanis fiú volt. Neve ellenére. Szóval a legtöbb lány majd’ elájult Citromtól, pedig nem volt különösképp jóképű, inkább csak sárga… Akarom mondani, sármos! Egyszóval omlottak utána a nők. Citrom élvezte, s ezenközben még három leánynak udvarolt, akiknek lehetőleg ő nem tetszett… Így futkározott Savanyú a leányok után. Így lett Citrom Sztár. Mielőtt Olympos lett volna… De legyünk egészen őszinték. Kit érdekel Citrom savanyarú sorsa? Nos, ez a Citrom nem az a Citrom! – Köszönöm, hogy eljött. Hát, akkor kezdjük, vagyis a riportot. Már vagy két éve nem beszélgettem Önnel. Azelőtt Blikfangos Józsival vezette a Rádióborsh adásait az Ukulele Rádión, a 124 megahercegen. – Igen, igen… Egyetlen adást ért meg a műsor… Nagyon szerettem, annyira a szívemhez nőtt… De főleg a Józsi, hiszen hozzámentem feleségül két hónapja. – Csakugyan? Gratulálok, részvétem! Az adás hozta Önöket össze? – Igen! Jaj, el sem hiszi, mennyire boldog vagyok! Tudja, fantasztikus férj és kiváló szerető. A múlt éjjel is, amikor én kimentem, hogy… – Köszönjük, köszönjük, elhisszük! Azt hiszem, ezt nem kellene taglalnia, úgyhogy inkább a múltról kérdezem. Mi lett a borsh shorsha? Ahh… Micsoda humor! – Elmegy. Mit akart kérdezni, miután félbeszakított? – Félbeszakítottam? – Igen, orvul és gonoszul. Soha nem bocsátom meg magának! Akkor is elmondom, hogy tegnap éjjel Józsi milyen fantasztikusan szerepelt az á… – De kérem! Ez senkire sem tartozik! Az Ön magánélete azzal a pernahajderrel, igazán, senkit sem érdekel! A múlt… hmm… izgalmasabb… – Úgy véli? Mit szólna hozzá, ha csapnánk egy görbe estét? – Miért? …És Józsi? – Hah! Józsi! Ő vizet sem zavar. Nem fog gyanút, olyan jóhiszemű, akár egy birka. Nevetséges! Azt hiszi, Józsihoz a két szép …hmmm… szeméért mentem hozzá? Nagyon téved! Csakhogy tudnia kell valamit, Józsi nagyon gazdag. – Haaaah! Komolyan? – Maga szerint viccelek? …Mert akkor igaza van! – Ezzel nem jutunk előbbre, béjbi… Jöjjön közelebb… Meséljen a magánéletéről… – Hogyisne! Perverz! Inkább a borshról beszélek. – Na végre, ezt akartam hallani! Mi lett a borral és a tejjel? – Semmi! Esélytelen volt! A sör meg az olaj ígéretesnek mutatkozott, egyvelegük túlélte az állatkerti oroszlán(y)barlangot, ám teljesen szétzilálták a kengurugyermekek. Ez van! Az olajos sör meghiúsult, nem tudjuk, újra kísérletezzünk-e. – Ez szomorú. Más újdonságok? – A naptárra kiömlött borról inkább nem is beszélek, rettenetes volt. Azontúl nem sok jót jósolnék a bornak citronkarikával sem.

– Ez a variáció is fennáll? – Semmi sem lehetetlen! – Még össze is férnének, nem? – Nem. Ez még nem gyakorlati, de elméleti tény. És nem kívánjuk gyakorlatira fejleszteni! – Sör és citrom? Sör és naptár? – De belelendült! Ki kell ábrándítsam, de egyik sem, hanem most sör és búzamag tesztelését csináljuk. – Siker? – Sikér! De siker is. Viszont ez nem jelent semmit, hiszen sörünk az olajjal is jól megvolt kezdetben. – Hallottam, hogy a sör és a bor ezentúl nem szerepelnek egy itallapon az Önök vendéglőjében. – Készülünk rá, nagy valószínűséggel így lesz. Senki sem ellenkezik! Megkezdhetjük a leszámolást… – Naptár? – A tesztsörbe próbálták belegyömöszkölni, majdnem sikerült is. De most fontosabb, hogy a sör magleves legyen. A bort pihentetjük. Nyáron így is majdnem véletlenül végleg Belgiumba importáltuk szegényt… – Hogy-hogy? – Nem figyeltünk oda, és valamelyik eszement stúdiós tesztborunkat felpakolta a Brüs�szelbe induló gépünkre. Alig tudtuk lerángatni onnan, azt a bolondot el is bocsátottuk. A bor most nem mehet sehova, vigyázunk rá. Sokat vesztettünk belőle a naptáros affér során, rengeteg kiborult. – Köszönöm a riportot, üdv Józsinak, és jó kísérletezgetést! – Csak így vége? – Igen. Le is stoppoltam a művókmenemet, nem vesz semmit, vége a beszélgetésnek. Viszontlátásra, és még egyszer köszönöm. – Várjon! Nem jön föl egy italra? Ön szemtelenül jóképű… – Nem. Tiszteletben tartom, hogy feleség. Azontúl… A sárm egy dolog. – Ugyan, hagyja! Nem látja, hogy beálltam magára? Miért utasít vissza? Nem érzi a levegő vibrálását? Minden olyan meleg… – Hát ez az, hogy én is. Józsi meghívását még el is fogadnám, de az Önét?! Mert nem mondom, szép kis nő. De tudja… Mit is mondott, milyen Józsi az ágyban? – Hah! Fúj! …Visznemlát! Uhh, gusztustalan! Hülye bu… – Nana! Szabad országban élünk! …Na végre, lelépett. De csúnya volt! …Halló, Pettentyű? Várlak, elémjössz? …Nem, de majdnem lebuziztak. Az a nő, tudod! …Persze, persze, már végeztem. Jó randa volt! …Tudod, hogy csak téged szeretlek! Naaa… Ne legyél féltékeny, inkább siess! …Várlak, szívtiprentyűm! Puszika!

Réges-régen, egy párhuzamos univerzumban…

EVETKE: TOMPIKA: PISTA: MARGIT: 6|

Tompika! Én olyan aládvaló vagyok…! Tompika játszik, és azt játssza, hogy felrúgja az Evetkét… Apuka! Nézzen a gyerekek örömére, mert különben a koránál fogva vezetem! Pityukám, nem kell itt ugyebár állandóan tudniillik, mert mindjárt vér folyik, hogy odanézzetek se bé, se bá, sebes. Nekem senki se mondja, hogy többet ésszel, mint erőleves, mert annak saját kezűleg tekerem ki, ha nem én.

PISTA:

Margit, te itt ne kezeskedj a lábam alája, mert megBánk bán. Inkább egyél, mint kettő hal. Hát igyál-lunk! (Kint becsapódik egy ajtó.) ANTI BÁCSI: Heee…! Elment az étvágyam…! EVETKE (súlyzózik) IRÉNKE: Mi ez az erőszag? Antal! Csak nem maga lehel-lehet ez? ANTI BÁCSI: Irénke! Belegondolhatok magába? IRÉNKE: Fúj! Útpatkány! PISTA: Irénke, maga olyan áramvonalas, mint egy konnektorta! IRÉNKE: Pista, ez már hab a torkán…! Jöjjön, kerüljön belém! PISTA: Elkábitorlom a feleslegességemet. Savanyúcukor! MARGIT: Hő…! (Irénke és Pista kimennek.) ANTI BÁCSI (a botjának a kampós része a zsebébe akad. Akrobatikus jelenetekkel próbál megszabadulni tőle, míg végre sikerül): Na! Akadékoskodó! EVETKE: Anyu! Az apu hol van? MARGIT: Hát igen, kislányom, apád hol van, hol nem van. Nincs! TOMPIKA: Tompika, Tompika, játszik a Tömpikee… Gusztustalan és neveletlen gyerek a Tompike, Tömpika, Tompika, belemászik az ételbe és belelépked az Evetke hajába, játszik a Tompika, és utálnivaló gyerek ez a Tompika. ANTI BÁCSI: Hadinarancs! He-he… MARGIT: Apuka, ne humorizéljen, mert nem ülök jót magam sem értem. Foxtrottli! Majd úgy megtáncoltatom, hogy oda se merek nézni. ANTI BÁCSI: Eh! Margó medve! EVETKE: De nagypapa, ez mézőpont kérdése! Méh, nem? ANTI BÁCSI: Semmitmondok! Semmi! (Margit elővesz egy fegyvert az otthonkája zsebéből, lazán lelövi apósát, aki elterül a fotelban, majd mintha mi sem történt volna, Margit kötöget tovább.) MARGIT: Ki halott már ilyet?! EVETKE: Anyu! A nagypapa miért van Os(z)lóban? MARGIT: Kislányom, a nagyapónak norvége van! …Kit csinál már apád annyi ideig!

(Kicaplat a konyhába, kondérba vizet tesz fel főni, belepakol mindenféle könyvet.) MARGIT: Lesz itt mindjárt kulturális forradalom! EVETKE (odaszalad a fazékhoz): Kulturkálhatok egy kicsit benne? (miközben venné ki a könyveket, megégeti magát) Jaj! …Küszködök a könyveimmel! PISTA: MARGIT: PISTA:

(Megérkezik Pista.)

No, Margit! Apád? A tied. Margit, ezt annyiszor megbeszéltébe-hosszába, úgyhogy se ide, se oda, se ide ne belemagyarázol, hogy annak nem lesz minden jó, ha vége, jó?! MARGIT: Nem oda, buta! ANTI BÁCSI (feléled): Heeee…! PISTA: Apuka, maga ne szóljon bele! Én, ha egyszer valamit az úgy van, akkor soha, semmikor visszatérni az ügyre, mert lila! ANTI BÁCSI: Lila liba!

PISTA:

Ismétlés – a tudása satnya! Nna… Egyszóval… SZÓ. Mert mint tudjuk, ha azt mondom, nem hisztériázunk jobbra-balra, akkor kinevet, ha még él. Tehát mi a megoldódás? Eszünk. (Esznek.) TOMPIKA: Tompike szereti a sült zöld húst, Tömpika szereti a turhanyát, Tompika gusztustalan, infantilis és antiszimunpatikus gyerek. Tompika bezabál, Tompika játszik az étellel, hogy egészen belezöldül a füle. Tompika hullamerevedik, mert romlott az étel, Tompika, Tompikaa…! ANTI BÁCSI (sátáni kacajra fakad) (Besenyő család és a haldokolni akaró Tompika ránéznek.) ANTI BÁCSI: Anti, a patikus! Heee… FÜGGÖ(RÉ)NY

Kálámbó, a hadn-agy

KÁLÁMBÓ:

(Szín: szimpla Losz Endzselesz úgy, ahogy kell.)

(lerobbant kocsiján érkezik a tetthelyre, kiszáll, végignéz mindent, ujjai közt az előírásos szivar, néha hümmög, végül letáboroz a „céltárgynál”) Hm… Hm… (belerúg néhányszor a hullába) Hmm… Még mozog… ZÖLDFÜLŰ: (készségeskedik a hadnagy körül) Végzett a halottal, hadnagy úr? KÁLÁMBÓ: Nem én voltam, a gyilkos már megelőzött…! Amúgy viheti, nekem nem kell… Tudja, a feleségem… Esetleg ő levélnehezéknek használná, de… Ez túl morbid lenne, nem gondolja? (Zöldfülű eltűnik, viszi a hullát is, ebben ő nem kompetens) MISSZ SZPENSZER: (sír) Óh, én szerencsétlen férjem! Őt vádolják Lé… Lédipszilon Hemilton meggyilkolásával! (meglátja Kálámbót) Hát maga ki? KÁLÁMBÓ: Öö… Elnézést… Khm… Kálámbó hadnagy vagyok az itteni rendőrőrsről… A stábomat várom… MISSZ SZPENSZER: (ocsúd) Ön a tévé producere? Ah…! Állok rendelkezésére! (bepózol) Kérdezzen, amit akar! KÁLÁMBÓ: Nem, nem, én Kálámbó hadnagy vagyok a gyilkossági csoporttól! (krákog, harákol, köpköd) MISSZ SZPENSZER: Gyilkosság? Hol? (körültekint) Ne köpködjön, nem illik. (hidegen néz) KÁLÁMBÓ: Höö… Bocs. Szóval… Hallottam, a férjét vádolják Lédipszilon Hemilton megölésével… MISSZ SZPENSZER: Ó, igen… (sír) Csak azt nem tudom, miért! Lédipszilon Hemiltonról soha nem hallottam és a férjem sem… KÁLÁMBÓ: (egész máshol jár) Aha… aha… hm… hm… hem… khrr… itt feküdt a holttest… akkor a cipőjén a kopás pont északra állott… a hajában volt egy kis melír… ez magyarázza még azt, amit a feleségemnél is tapasztaltam, hogy töltött káposztát evett… khrr… hm… és… Missz Szpenszer! Ön nem vette fel a férje nevét? MISSZ SZPENSZER: Miért, leejtette? (érdeklődőn néz) KÁLÁMBÓ: (nyög) Ööh… Hagyjuk… A padlón kaviár, de utálom, kiskoromban mindig hánytam tőle, azzal szadizott az apám, ezért lettem hadnagy… Nézze csak, kisasszony, a kaviárszemek mellett két bolha és egy hidrogénatom

van! Tudja, mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy Lédipszilon Hemilton kábítószert szedett és sokat szokott ülni a vécén… khrr… pökk… Ja? Bocs… (járkál, szívogatja a szivarját, nézeget) …Kilencéves korában meg megharapta egy tatu…hrr… MISSZ SZPENSZER: (sír) Ó, én férjem! Hát honnan ismerte volna azt a perszónát? KÁLÁMBÓ: …Hm… Jaaj, megvan!… Mi…? …Otthon hagytam… Affene… (kotorász a zsebében) …Pfuj… Ez a kutyám csontja… hrr… tiszta nyál… Ez a feleségem fogamzásgátlója… Hogy kerül ez hozzám?!… Tudnám, minek szedi… Tudja, Missz, ez a családom… Nna… Ezmiafranc… Jé, egy véres kés! Ez még a Peterson-ügyből… Vagy Kasszavetesz? …Az egy rendező, de hülye vagyok… Missz Szpenszer, beszéljen… a… nincs meg… várjon csak, ez az… neeem… beszéljen a férjéről… ni, egy női papucs… hát ez egyre gyanúsabb… né, gázspray… egy konyhakredenc… egy fél kondenzátor… három Pall Mall… egy vécélehúzó… öt kocsikulcs… négy csőbomba… tíz kis üveggolyót is találtam… ezek még a gyerekkori emlékeim… Jé, űrhajó… Várjon, Missz, kipakolok… egy tévétorony… húsz Rolls-Royce… egy szelet sonka… két döglött macska… (húsz percig keresgél) …áh, tudtam, megvan! Az alján volt! MISSZ SZPENSZER: Mi az, hadnagy? KÁLÁMBÓ: Három káliumion és egy proton… Na, de nekem mennem kell a feleségemért a fodrászhoz… Hogy az milyen egy frizurát tud csinálni!… Nem is zavarok… (elindul, megy 2 métert) Csak még valamit! Hátul áll a kocsi, ahol lelőtték az áldozatot. Mellette áll két lámpa, azt megszorozzuk hárommal… na, de most már megyek! (elindul, megy 8 métert) Jaj, elfelejtettem! Az eredmény hat lett! Hat, mint rám nem hat, vagyis flegma, vagyis unatkozik, vagyis szerelmes, vagyis Lédipszilon Hemilton a férje szeretője volt, maga tudta ezt, hidegvérrel és pisztollyal lelőtte Lédipszilon Hemiltont, és meghallgatta a hülyeségeimet. LETARTÓZTATOM!!!

El nem (s)írt könyvek

ou Zerna szerelmei (részlet) Lou Zerna (ejtsd: lú cerna) és férje, Diry Don Goe (ejtsd: diri don gó) megesküdtek egy világszéli templomocskában, ahol a pap nő volt és kopasz; félszemű macskát evett és mozogtak a belei. Kívül persze. Amikor is a papnő megkérdezte: – Te, Lou Zerna, akarod-e férjedül az itt álló Diry Don Goe-t? A válasz ez volt: – Igen! – És te, Diry Don Goe, akarod-e feleségedül az itt álló Lou Zernát? – Igen! – Nos, van-e valaki a jelenlevők között, aki eme frigy ellen szót emelne, és ha van, mondja el, de ha nincs, hallgassa el mindörökre. Csend támadt. – Rendben – felelte a pap(?)nő(?). – Ezennel Lou és Diry házastársakká vagytok nyilvánítva. Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza, csókoljátok meg egymást! Diry Don Goe Lou Zerna ajkai felé hajolt. Úgy csőrönkapták egymást (à la Karinthy Frigyes), hogy leszakadt a csillár és 10-es földrengést mértek egy virágcserépben.

A süket násznép olyan ujjongást csapott, hogy azt még az oroszok is hallották Moszkvában, és kérdezték egymást: – Nézd már, Nyikita Mihalkov Petrovics de Soma Visszakova Iljanov Timics, miféle egerek cincognak az imperialista és gaz Nyújorkban? Lou Zerna és Diry Don Goe hazáig összetapadt ajakkal utaztak. A buta nép kiguvadt szemcsimbókkal nézte az eseményt. Egy orvos jelentkezett, hogy műtéti úton szétválasztja őket, de páciensei lehurrogták, és folytatták az örökbecsű tavaszolást. Hazaérve Diry átemelte hitvesét (hit + vese) a küszöbön, majd egy jól irányzott dobással az ágyra teremtette. Aznap éjjel leszakadt két emelet a Guzz’s Hotelben, megdöglött három macska és hat jólfésült kérő kosár mellé szívrohamot kapott. Georgia államban vízhólyagot és földbutaságot mértek a sze(m)izmológusok, ötvenkilenc mérföldnyire az Alberto’s Gay Bar-tól egy kisgyerek fakadt dalra. A para(dicsom)jelenségek ezerszeresükre nőttek, és ezeregyszázharminc kiskanál 24h és 1h között önkényesen meghajlott. Moszkvában a két fentemlített csóválta a fejét: – Nem mondom, Aljosa, nem mondom… – Ne mondd, Nyikita, ne mondd! Hát ennyiben maradtak. Ez a tavasz üzenete. (Nyikita Mihalkov végül elszerette maga elől Aljosa Dimitrijt.)

10 |

amivan Fából: Greg (részlet) A fent álomittasan remegő Hold sápadozva fénylett, míg ők ketten átfogták a mélyben rothadó trágyatemető cövekszerűen álló bejárati ajtaját. Fából volt, és olyan szagló, mint két évig aszalódott egyiptomi múmia, mikor három évig hiánycikk volt a balzsam. Az ég kárpitján szolmizáló csillagfelhő felragyogott a sóhajtó fák vad illatára, s valahol egy rőt, félszemű antikutya rotweiler-lábával kaparva üvöltött Tina Turner hangján. Már nem bírták azt a bede nagy, mindent permanensen átárasztó szagot, ami kihullajtotta magát a likon a földből. Lerogytak a szférák egyre lassuló zenéjére, s ajkuk összeért. Mindkettőjüknek az alsó a felsővel. Mikor a Hold elunta magát, s rágyújtott egy szál hosszú Főnixre, ők elvegyültek a füstben. Szárított halak tengernyi tömege lepte be a lányt, míg zuhant a bede büdös likba, amely alján rothadt a gazdaságpolitika. Kiáltott érte hősszerelmese, de hangja belefulladt egy tál grízgaluskalevesbe, amelyet a rendezőnk vetett bele a fiú, redfordkék tekintetébe. A szemek már szálkás halat is tartalmaztak. Ajkuk összeért. A halaknak. Merthogy annyian voltak. Mint szardínia, füstölve haladtak az ég szürkülő vásznán, és az arra járóknak már hányingerük támadt, nemcsak az átható halszagtól, mit a gazdaságpolitika temetője árasztott, hanem eme történet rettentő giccsességétől. GREG. (Ezt le kellett írnom, mert ez a történet címe. Enélkül értelmét veszítette volna a cím, és ez roppant kínos lett volna, hiszen értelme már a sztorinak sem volt. Sajnáljuk. Ezennel én, (saját nevem, címem, telefonom, kedvenc kajám, férfiideálom) vagyis ÉN megfogadom, hogy a büdös életbe’ nem írok ekkora hülyeséget, mint az előbb. (A „büdös életbe’” az nálam 4 perc 56 másodpercig tart.) GREG!) Tehát újraírnám. Már ha megengedik… Ugye, megengedik?! Kathiey és GREG Wiklsohncthewlopness egy walesi kis falucska (a nevét le nem írom, mert kitörik a számító– és rideg gépem billen-tyű!-zete) legeslegügyesebb szálfonói voltak, addig, amíg Thomas de la Croix belga lapnyomozó le nem pipálta őket. Vízipipával, amibe GREG belefulladt. (A többit sejthetik: Kathiey végzetesen beleszeret Thomas-ba, aki nem viszonozza a lány érzelmeit, hanem le akarja pipálni, de a lány megússza, ezért Thomas rettentően szorulásos helyzetbe kerül. Dr. Akula menti csak ki a sloziról, s ollóval vágja el a …t – ezt itt cenzúrázta a hülye lektor)

– Balga belga! – mondta nagyon elmésen a vámporvos, majd utolsó vérig megküzdött Thomas-val. Mint sejthetjük, az ok, a még mindig fiatal és szende szűz(?) leány: Kathieyiesnckye. Akinek azóta már volt egy gyermeke a balga belgától. (Úgyhogy nem vala szűz.) A másik gyermekét a vízipipa ominózus vize ragadta el, mert ő GREG fiacskája volt. (Ezt a dolgot a rendező döntötte el, nem én írtam.) Thomas hosszú, rettenetes és unalmas szenvedés után kimúlt, Kat… a többit már nem tudom, mellette ülve szakadtra zokogta a szemeit, amibe de la Croix belefúlt. A sírkövére felvésették: „Itt nyugszik a vízipipás, aki mostan űrkutat ás.” Ennek semmi értelme sem volt, de tekintve, hogy Thomas-nak teljesen mindegy már, nem katyiztak a dologgal sokáig. A halált osztó vízipipát a kőre fektették, lelocsolták paradicsomszósszal, behintették fűrészporral, és brüsszeli csipkével ütötték harminc percig. Ka… valaki iszonyatos rívásával (riva, rivaaa) egybefolyt a falucska szomorgó csendje, míg én végre lelombozódva hagytam el számítógépemet, nyugtázva, na, ez se sikerült… Bírják még ki egy picit. Már csak egy van hátra. Egy olyan jó ezer oldal. GREG szelleme visszatért, s Kathyeie félelmén uralkodott, mint I. Földnélküli Jancsi. Az asszony hatvanévesen, szorongó szívvel beszélgetett haldokló toalettkacsájával, mert már egyre kevésbé bírta azt a nyomást, ami életét és beleit szorította. Kellett annyi balga belga bejglit enni… Mákja volt, mert diósat evett. Rádiósat. Ez úgy megfeküdte a gyomrát, hogy a toalettkacsa félrenyelt, és megpunnyadt. Végkövetkeztetésünk konklúzív levonata: nem kell annyit …ni a perem alá! (Kösz, lektorom!) Kathiesyahsdlfrhgnslgupsöööpszhíííí… (bocs, f… gottam – puszi, örökké cenzúrázó lektorkám) harminc évvel azután, hogy Thomas, a belga csodapapucs elhalálozott, és hatvan évvel azelőtt, hogy GREG szelleme totálisan kinyírta volna a főhősnőnket, K. megfogadta, hogy soha többé nem kezd flamandus vallonnal, aki saját magának farkasa. Vég(r)e.

edves Favillon! Rettentően tetszett a könyve, melynek címe Greg, és állítólag a legújabb. Csak egyet kérdeznék, hogy a cím hogyan a csudában alakulhatott ki, mikor Greg az 1. oldaltól a 3. oldalig boldogítja az olvasókat, s legközelebb csupán csak a 2456. oldalon bukkan fel egyetlen mondat erejéig? Kérem, válaszolja meg ezt az égető kérdést! Egy rajongója

edves rajongóm! Hogy miért lett Greg, azt a hónaljszőrzetem kipárolgása sem tudja, pedig kérdeztem, de nem válaszolt. Csak szaglott. Én pedig bosszúból megmostam, hogy még azt se csinálhassa. Aztán lelki és testi, valamint vállalati társam felordított: EléG!!! REGgeltől estig ezt kell hallgatnom?! Ki a fenét érdekel a te hónaljad büdösödése? Nos, mondott valamit, ezért elgondolkoztam, és rájöttem, innen lett Greg a Greg. Egyébként, ha tisztességesen olvasta volna a könyvemet, akkor rájöhetne, hogy Thomas lénye szimbolikus: a nagy magyar-belga barátságot szimbolizálja. Tudja: európaiunió… (európailag unni jó!) Ezt a barátságot anno még Daulghom Van Böwen holland-flamand író szorgalmazta. Ő volt az első, aki bevallonta, hogy beleszeretett a Maneken Piss szobrába. És az utolsó is… Az Ön személyes írója: Franciás Villa, aliasan aljas Molnár Francoska Éva Vonthy Bájton | Agymentések | egypercesek | 1997 | 11

Akarsz róla beszélni?

Nem? Akkor olvasd! Antidepresszáns terápia

KATT IDE!

Dühkezelő program

KATT IDE!

M I N D K E T T Ő K A P H AT Ó !