Megy a világ





KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ
Megy a világ
részlet



Én itt hagynék mindent,


a völgyeket, a dombokat, az ösvényeket és a szajkókat a kertből, én itt hagynék csapot és papot, eget és földet, tavaszt és őszt,


itt hagynám a kivezető utakat, az éjszakákat a konyhában, az utolsó szerelmes pillantást,

s a városok felé vezető összes borzongató irányt,

itt hagynám a tájra ereszkedő sűrű alkonyt, a súlyt, a reményt, a bűvöletet és a nyugalmat,


itt hagynék szeretettet és közelit, mindent, ami meghatott, megrendített,

magával ragadott és felemelt,


itt hagynám a nemest, a jóakaratút, a kellemest,

s a démonian szépet,

itt hagynék minden rügyfakadást,


minden születést és létet,



itt hagynám a varázslatot, a rejtélyt,



a messzeségek, a kimeríthetetlenségek s az örökkévalóságok kábulatát:

mert itt hagynám
ezt a földet

és ezeket a csillagokat,


mert nem vinnék semmit magammal innen,

mert belenéztem abba, ami jön,




és nem kell innen semmi.
