Page 1

Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Rajz- és Vizuális Kommunikáció Tanári Szak, alapképzés, levelező

Az én buddhizmusom Szakdolgozat

Készítette: Barti Magdolna

Konzulens-témavezető: Ország László Mestertanár

2010


Napjaink Tana. Ölj! Csalj! Lopj! Hazudj! Utáld fele barátodat! Szeresd el fele barátod feleségét! Paráználkodj! De fõként, legyél önzõ! Ha nem vagy önzõ, nagy valószínûséggel nem tudod teljesíteni /betartani/ a többi szabályt sem. Mert kényszer és érdek társadalomban élünk. Ez igaz mind a makro- és mind a mikro- társadalmunkra. Az egész emberiségbõl kiindulva az ismerõsökön, haverokon, barátokon át egészen a közeli rokonokig. Mindenki csak érdekbõl van a másikkal. Csak saját önzõ érdekbõl tesz meg bármit is. Tehát, légy önzõ. Csak olyat tegyél meg, ami nem kényelmetlen számodra, amibõl késõbb hasznod lehet. Nehogy elvetemült módon bármit is másért tegyél, mert akkor eltipornak. Ezt nem engedheted! Légy önzõ! A gyengéket taposd el! Nem érdemlik meg, hogy éljenek! A gyengéknek pusztulniuk kell! Ha valaki nincs hasznodra, lökd félre, és ha már a földön fekszik, rúgj bele még vagy háromszor, nem állhat újra talpra. Használj mindenkit, azt viszont nem engedheted meg magadnak, hogy téged használjanak. Ha megengeded pusztulnod kell! Taposs át másokon, és ne nézz sose hátra. Ne nézd, hogy milyen sebeket okozol másoknak. Kérd ki magadnak azt, ami szerinted neked jár. Ne hagyd, hogy mások visszaéljenek azzal, hogy neked is lehetnek gyenge pillanataid. Nem engedhetsz meg magadnak gyenge pillanatokat. Ha mégis, akkor halott ember vagy. Legyél szikla. Peregjen le rólad minden. Ne törõdj semmivel. Öld meg a szívet, a lelkiismeretet. Játsz az emberekkel. Ismerd ki õket alaposan, és használd ki ezt az elõnyt. Nem kerülhet föléd senki. Tiporj el mindenkit! Mindenkit. Tekintet nélkül nemre és korra. Ezt kell tenned. Miután pedig kiirtottál mindent és mindenkit az utolsó fûszálig, már csak egyetlen dolgod van hátra… DÖGÖLJ MEG TE IS.

5


Bevezetés Dolgozatomban azt szeretném bemutatni, hogy a buddhizmus milyen formában, minõségben hatott és jelenleg is hat az életemre és az emberekkel való kapcsolatomra, némi pedagógiai szemlélettel fûszerezve. Saját apró meglátásokat, gondolatokat osztanék meg az olvasóval szöveges és képi formában, amelyek nem feltétlen illusztrációként szerepelnek itt, hanem önálló felismerésekként, nem kívánom õket konkrétan megmagyarázni. Többek között azért sem, mert a buddhista tanítások egyik eszköze a koanok használata, rövidke történetek általi hirtelen megvilágosodás, felismerés. Számomra, az itt szereplõ képek felérnek egy-egy ilyen koannal. Persze, lehet, hogy ezek csak az én életemben bírnak ilyen jelentõséggel, míg egy külsõ szemlélõ számára, csak egy kép, ami esetleg mégcsak nem is tetszik neki. A koanok célja még a hirtelen felébresztés, azonnali megvilágosodás. Sajátossága, hogy nem köntörfalaznak benne, a lényegre koncentrálnak, sokszor akár nyers megfogalmazással is, ami a dolgozatomban használt megfogalmazásomra is jellemzõ helyenként egy másik jellemzõvel együtt, ami az ismétlés. Mivel abban a korban, amikor a Buddha élt nem volt szokás lejegyezni a tanításokat, más kultúrák hagyományaihoz, vallási történeteihez hasonlóan, az ismétlést eszközként használták annak érdekében, hogy minél inkább megragadjon az emberek emlékezetében, minél tovább megmaradjanak az utókor számára. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem célom semmilyen hittérítés, semmilyen vallási vita boncolgatása, még maga a buddhizmus részletes bemutatása sem. Visszatérve a felismerésekre, hogy ezek miért is olyan fontosak számomra? Azt gondolom, hogy ebben a felfordult világban nagyon fontos lenne több idõt fordítani arra, hogy önmagunkat rendbe rakjuk, önmagunkkal tisztába legyünk. Ezek nélkül csak érzelmeink, felvillanó vágyaink, elsuhanó gondolataink és ami esetleg még rosszabb lehet, mások érzelmeinek, felvillanó vágyainak, elsuhanó gondolatainak játékszerei lehetünk. Ha viszont képesek vagyunk mindezeken felülemelkedni, kívülkerülni, a többi emberhez való hozzáállásunk is megváltozik, képesek leszünk õket önmagukban látni, mindenféle elhomályosító tényezõ nélkül és képesek leszünk adott helyzetben, a helyzetnek megfelelõen cselekedni vagy legalábbis törekedni erre. Persze, lehet azt gondolni, hogy ez illuziórikus elképzelés és ilyen csak a mesében létezik, de úgy érzem, ha emberekkel foglalkozom, ha emberek között élek, arról nem is beszélve, hogy feladataim közé tartozik az, hogy kisebb, nagyobb embereknek átadjam a tudásomat, akkor meg kell próbálnom minden tõlem telhetõt a cél érdekében.

k1: Duna-part (részlet), a második oldalon látható kép

6


Az én buddhizmusom Az egyik alapvetõ tétel, gondolat, amit itt most kiemelnék: a szenvedés gondolata. Az, hogy minden lény szenved. Minden lény szenved, ezt próbálom most megérteni és nagyon leegyszerûsítve kifejteni. Szenvedek. Szenvedek attól, hogy az életemet úgy alakítom, ahogy gondolom, hogy szerintem jó lehet. Biztos vagyok benne, hogy a célom, amit el akarok érni, nekem a legjobb, és nagyon szenvedek attól, hogyha nem sikerül megvalósítani azt. Vegyünk konkrétabb példát: ha valaki „konkrét formával”, tûzoltó, híresség stb. (ez mindegy ebbõl a szempontból), akar rendelkezni az szenvedést okoz neki, mert õ esetleg nem az. Van egy elképzelése a híresség személyérõl és ehhez görcsösen ragaszkodik. Amikor mégis eléri, esetleg rájön, hogy milyen más is a valós helyzet ahhoz a képhez képest, amit elképzelt, a rózsaszín lufi kipukkad és ottmarad tátogva, hogy ez nem is olyan, és nem is így képzelte. Vagy az is elõfordulhat, hogy mivel sikerült elérnie ezt a dolgot, már nem érdekes számára, új dolog után néz, amit szerinte el kell érni és akkor megint szenved. Azt gondolom, hogy lehetnek az embernek céljai, sõt, csak az ne egy konkrét formának a megragadásában nyilvánuljon meg, hanem a tetteiben, de itt se legyen görcsös ragaszkodás. A hírességes példára visszatérve: a valaki tegyen, cselekedjen helyesen és ezzel eléri a hírességet aminek még akár örülhet is, mert mit tudom én, több sütit ehet a rendezvényeken, de ha ez az állapot elmúlik akkor is „csak” a helyes módon tegyen továbbra is, ne azon keseregjen, hogy valami elmúlt, és így jöhetnek más jobb dolgok is. Azt hiszem, az a kulcs a dologban, hogy az „ember egy konkrét formával akar rendelkezni”, ez okozza a szenvedést számára. Tehát az ember önmaga miatt szenved, magam miatt szenvedek. Saját magamnak okozok szenvedést. Szenvedek az énem miatt. Attól, hogy többet gondolok, mint ami van, ami vagyok valójában. Hiszen milyen dolgok is történhetnek velem. Jók és rosszak? Jók? Mi az, hogy jó, miért jó? Mert én azt gondolom, úgy érzem. Például, jó a vanília fagylalt. Szeretem a vanília fagyit. A kedvencem. Veszek magamnak egy adagot. Nagyon finom, élvezem az ízét. Azonban, ha ez az adag már a századik lenne, nem biztos, hogy ugyanúgy értékelném. Sõt, lehet, hogy utálnám. De miért? A fagylalt ugyanolyan, mint az elején, és én szeretem. Miért nem hiszem már, hogy olyan jó? Azért, mert változott a hozzáállásom, a gondolkodásom, és lehet, hogy azt, ami elõzõleg a kedvencem volt, most már utálom. Így akkor milyen a vaníliafagylalt? Jó vagy rossz? Ez a kettõsség az elmémben létezik. Erre kell ráébrednem. De valóban kell-e? Minden, amit tapasztalok önmagamon keresztül látom. Úgy, ahogy a hangulatom engedi, hogy lássam. Ezt kellene észrevennem, ahhoz, hogy túl tudjak lépni magamon, és ez által elindulhassak a szenvedés, a szenvedésem megszüntetésének irányába. 7


Ezzel kapcsolatban idézném a következõ történetet: „Sem a szél, sem a zászló 1 A szél csattogtatott egy templomi zászlót. Két szerzetes vitatkozni kezdett errõl. Az egyik azt állította, hogy a zászló mozog, a másik azt állította, hogy a szél mozog. Vitatkoztak, érveltek, de nem tudtak sehogy sem megegyezni. A Hatodik Pátriárka közbelépett: - Sem a zászló nem mozog, sem a szél nem mozog. Csupán a ti elmétek mozog. A két szerzetes meghökkenten oldalgott el.„ A fenti gondolatmenetemmel a szenvedést és a szenvedés okát próbálom megérteni. Az elmémben lévõ dolgok, gondolatok, érzések okozzák a szenvedésemet és ezeket én „gyártom”. Ha ez így van, akkor megtehetem, hogy nem „gyártok” tovább ilyen szenvedést okozó dolgot, gondolatokat, hiszen szenvedek tõlük és ráaadásul-e miatt még mások is szenvedhetnek. Mert például bûntudatom van, amiatt, hogy azt gondolom: rossz szülõ vagyok, egyre inkább ez jár a fejemben, ezért elkezdek inni, mert az egy ideig kikapcsolja ezeket a gondolatokat. Ettõl viszont, már a családom is szenved, mert agresszív, kötekedõ leszek ilyenkor. Tehát, saját magam okozok magamnak szenvedést, az által, hogy egyfolytában rágódom és önzõ módon másoknak is szenvedést okozok. Ezek alapján „csak” annyi a dolgom, hogy ne görcsöljek ilyen gondolatokon, hanem tegyek, cselekedjek helyesen. Ne azon rágódjak, hogy milyen rossz szülõ vagyok, hanem tegyek meg mindent, azért, hogy ne ez legyen (például, figyeljek jobban oda a gyerekre). Ha ezt sikerül elérnem, akkor meg ne veregessem egyfolytában a vállamat, hogy milyen ügyes vagyok, milyen jó szülõ lettem, mert akkor visszaesek a kiindulóponthoz, megint magammal foglakozom, az én-nel. Egyszerûen tegyem amit kell és ennyi. Jó lenne mindig teljesen ott lenni a cselekedeteimben, és érzelmektõl kevésbé befolyásolva cselekedni. Tökéletesen jelen lenni, az érzelmekhez, amik esetleg megjelenhetnek, vagy a gondolatokhoz, amik elõjöhetnek, nem ragaszkodni, hagyni õket elmenni. Nem beléjük kapaszkodni. Azonban, azt gondolom, hogy nem szabad erõszakkal akarni azt se, hogy ne jelenjenek meg vagy azt, hogy minnél hamarabb távozzanak, mert ebbõl megint csak görcsölés lehet. Hagyni kell, hogy csak úgy természetesen mûködjenek a dolgok. Ezzel kapcsolatban szeretnék itt is idézni: „Mu-csounak panaszkodott egy szerzetes:2 - Mindennap öltözni, vetkezni és enni kell. Hogy szabaduljunk k02: Duna 01 című kép a 8. oldalon látható 1: Miklós Pál (1987, Szerk.): Kapujanincs átjáró kínai csan-buddhista példázatok. Budapest, 1994: Helikon Kiadó, 70. p 2: Terebess Gábor (1990, szerk.): Folyik a híd zen/csan buddhista anekdotakincs. Budapest: Officina Nova, 61. p

9


meg ettõl a sok nyûgtõl? - Egyszerûen csak öltözünk, vetkezünk és eszünk – közölte Mucsou. - Nem értem. - Ha nem érted, akkor bizony mindennap öltöznöd, vetkezned és enned kell.„ Errõl szól a következõ Beszéd is: „A SZENVEDÉSEK LÁNCOLATA3 Hosszabb beszéd Mahádukkhakkhanda Sutta Majjhima Nikaya 13. Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavanaligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt egyik reggelen számos szerzetes felöltözött, magukra öltötték felsõruhájukat, fogták alamizsnagyûjtõ szilkéjüket, és elindultak Szávatthiba alamizsnáért. Ekkor azonban a szerzeteseknek ez a gondolatuk támadt - Túlságosan korán van még alamizsnagyûjtõ útra indulni Szávatthiba. Jobb lesz, ha inkább a más nézeteket valló remeték szállását keressük fel. Ekkor a szerzetesek a más nézeteket valló remeték szállását keresték fel. Odaérve, üdvözletet váltottak azokkal a más nézeteket valló remetékkel, és illendõ üdvözlõ szavak után leültek velük szemben. Amikor leültek velük szemben, a más nézeteket valló remeték így szóltak a szerzetesekhez - A tiszteletreméltó Gótama remete az élvezetek helyes felismerését tanítja; mi is az élvezetek helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az alakok helyes felismerését tanítja; mi is az alakok helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az érzetek helyes felismerését tanítja; mi is az érzetek helyes felismerését tanítjuk. Ilyeténképpen mi a különbség, mi az eltérés, mi a változtatás Gótama remete véleménye és a miénk között, tiszteletreméltó urak, akár a tanok tanításában, akár az életszabályok megszabásában? Ekkor a szerzetesek a más nézeteket valló remeték beszédére sem igenlõ választ nem adtak, sem elutasító választ nem adtak, hanem igenlõ válasz nélkül és elutasító válasz nélkül felálltak ülõhelyükrõl, és eltávoztak: 3: Vekerdi József (1999): Buddha beszédei. Budapest: Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 77-84. p

10


- A Magasztostól fogjuk megtudakolni, mi a helyzet ebben a kérdésben - határoztak. Ezután a szerzetesek bejárták Szávatthit alamizsnáért, majd az étel elfogyasztása után visszatértek alamizsnagyûjtõ útjukról, és a Magasztos elé járultak. Elébe járulva, üdvözölték a Magasztost, és leültek elõtte. Elõtte ülve, így szóltak a Magasztoshoz a szerzetesek: - Urunk, ma reggel felöltöztünk, magunkra öltöttük felsõruhánkat, fogtuk alamizsnagyûjtõ szilkénket, és elindultunk Szávatthiba alamizsnáért. Ekkor azonban ez a gondolatunk támadt: “Túlságosan korán van még alamizsnagyûjtõ útra indulni Szávatthiba. Jobb lesz, ha inkább a más nézeteket valló remeték szállását keressük fel.” Ekkor a más nézeteket valló remeték szállását kerestük fel. Odaérve, üdvözletet váltottunk azokkal a más nézeteket valló remetékkel, és illendõ üdvözlõ szavak után leültünk velük szemben. Amikor leültünk velük szemben, a más nézeteket valló remeték így szóltak hozzánk : “A tiszteletreméltó Gótama remete az élvezetek helyes felismerését tanítja; mi is az élvezetek helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az alakok helyes felismerését tanítja; mi is az alakok helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az érzetek helyes felismerését tanítja; mi is az érzetek helyes felismerését tanítjuk. Ilyeténképpen mi a különbség, mi az eltérés, mi a változtatás Gótama remete véleménye és a miénk között, tiszteletreméltó urak, akár a tanok tanításában, akár az életszabályok szabályozásában?” Ekkor mi a más nézeteket valló remeték beszédére sem igenlõ választ nem adtunk, sem elutasító választ nem adtunk, hanem igenlõ válasz nélkül és elutasító válasz nélkül felálltunk ülõhelyünkrõl, és eltávoztunk. “A Magasztostól fogjuk megtudakolni, mi a helyzet ebben a kérdésben” - így határoztunk. - Szerzetesek, a más nézeteket valló remeték beszédére így kellett volna válaszolnotok : “Tiszteletreméltó urak, miben áll az élvezetek gyönyörûsége, nyomorúsága, és a menekvés tõlük? Miben áll az alakok gyönyörûsége, nyomorúsága, és a menekvés tõlük? Miben áll az érzetek gyönyörûsége, nyomorúsága, és a menekvés tõlük?” Ha ezt kérdeztétek volna, szerzetesek, akkor a más nézeteket valló remeték nem tudtak volna válaszolni, és zavarba jöttek volna. Miért? Azért, mert ez túlhaladja ismereteiket. Szerzetesek, nem látok senkit a halhatatlanok és halandók között, az egész teremtett világban, sem remetét, sem papot, sem istent, sem embert, aki e kérdésekre kielégítõ felelettel tudna szolgálni, csupán a Beérkezett, vagy a Beérkezett tanítványai, vagy aki tõlük hallotta. Miben áll az élvezetek gyönyörûsége, szerzetesek? Ötféle élvezet létezik, szerzetesek. Mi ez az öt? A szemmel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtetõ, csábos, elragadó alakok. A füllel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtetõ, 11


csábos, elragadó hangok. Az orral érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtetõ, csábos, elragadó szagok. A nyelvvel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtetõ, csábos, elragadó ízek. A testtel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtetõ, csábos, elragadó tapintások. Ez az ötféle élvezet létezik, szerzetesek. Az élvezetek gyönyörûsége abban a boldogságban és örömben áll, amely ennek az ötféle élvezetnek a nyomán támad. És miben áll az élvezetek nyomorúsága, szerzetesek? Ha egy tisztes családból származó ember valamilyen foglalkozással tartja fenn magát, mint írnok, tiszttartó, számvevõ, földmûves, kereskedõ, állattenyésztõ, katona, királyi tisztviselõ, vagy bármi más foglalkozás folytatója, akkor ki van téve a hidegnek, ki van téve a hõségnek; legyek és darazsak csípése, kígyók és férgek csípése gyötri, szél és perzselõ napsütés kínozza, éhség és szomjúság epeszti. Ez az élvezetek nyomorúsága, a szenvedésnek ebben a létben megvalósuló láncolata, amelynek oka az élvezet, gyökere az élvezet, fenntartója az élvezet, és újabb élvezetek gerjesztõje lesz. És ha ez a tisztes családból származó ember így fáradozik, iparkodik, töri magát, és mégsem tudja megszerezni a kívánt javakat, akkor elkeseredik, emészti magát, bánkódik, mellét veri, kétségbeesik: “Hiábavaló volt a fáradozásom, eredménytelen maradt az iparkodásom!” Ez az élvezetek nyomorúsága, a szenvedésnek ebben a létben megvalósuló láncolata, amelynek oka az élvezet, gyökere az élvezet, fenntartója az élvezet, és újabb élvezetek gerjesztõje lesz. És ha ez a tisztes családból származó ember így fáradozik, iparkodik, töri magát, és megszerzi a kívánt javakat, akkor ezeknek a javaknak a megõrzése és felhasználása szenvedést és keserûséget okoz neki : “Nehogy javaimat a királyok elragadják, tolvajok ellopják, tûz eleméssze, víz elsodorja, gonosz rokonok elorozzák!” És hiába õrzi és védi javait, a királyok elragadják, tolvajok ellopják, tûz elemészti, víz elsodorja, gonosz rokonok elorozzák. Ekkor elkeseredik, emészti magát, bánkódik, mellét veri, kétségbeesik: “Amim volt, most nincs!” Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.]. Továbbá, szerzetesek, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében viszálykodnak királyok királyokkal, viszálykodnak harcosok harcosokkal, viszálykodnak papok papokkal, viszálykodnak családapák családapákkal, viszálykodik anya a fiával, viszálykodik fiú az anyjával, viszálykodik apa a fiával, viszálykodik fiú az apjával, viszálykodik testvér a testvérrel, viszálykodik fivér a nõvérrel, viszálykodik nõvér a fivérrel, viszálykodik barát a barátjával. És így viszályba, vitába, tusára kelve, ököllel támadnak egymásra, kövekkel támadnak egymásra, bottal támadnak egymásra, fegyverrel támadnak egymásra. [...] És kardot és pajzsot ragadnak, íjjal és tegezzel övezik fel magukat, csatába rohannak, nyilak és gerelyek repülnek, kardok 12


villognak. És nyíllal döfik át egymást, gerellyel döfik át egymást, és égõ anyaggal öntik le és hajítófegyverrel dobják meg egymást, és karddal széthasítják egymás fejét. És végül halált vagy halálos fájdalmakat szenvednek. Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.]. Továbbá, szerzetesek, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében szegnek szerzõdést, fosztogatnak, rabolnak, vetnek cselt, környékezik meg más feleségét. Az ilyen embert azután a királyok elfogatják, és különbözõ büntetésekkel sújtják: korbáccsal verik, bottal verik, vesszõvel verik, levágatják a kezüket, levágatják a lábukat, levágatják kezüket és lábukat, levágatják a fülüket, levágatják az orrukat, levágatják fülüket és orrukat, [...] forró olajjal öntik le, kutyákkal tépetik szét, elevenen karóba húzatják, karddal lefejeztetik. És ezek így végül halált vagy halálos fájdalmakat szenvednek. Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.]. Továbbá, szerzetesek, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében vétkeznek testtel, vétkeznek beszéddel, vétkeznek gondolattal. És mivel vétkeztek testtel, vétkeztek beszéddel, vétkeztek gondolattal, testük pusztulása után, haláluk

Ablakokk4

k3: Életfa (részlet), a 13. oldalon látható kép

14


után mélyre buknak, rossz útra, nyomorúságba, pokolba kerülnek. Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.]. És miben áll a menekvés az élvezetektõl, szerzetesek? Az élvezetek kapcsán a kéjeket és szenvedélyeket féken tartani, a kéjekrõl és szenvedélyekrõl lemondani, ebben áll a menekvés az élvezetektõl, szerzetesek. Szerzetesek, nincs rá példa, hogy egy remete vagy pap, ha nem ismerte fel helyesen az élvezetek gyönyörûségét mint gyönyörûséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tõlük mint menekvést, enélkül akár saját maga tisztába kerülhetne az élvezetekkel, akár másokat hozzásegíthetne ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az élvezetekkel. Arra viszont van példa, hogy ha egy remete vagy pap helyesen felismerte az élvezetek gyönyörûségét mint gyönyörûséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tõlük mint menekvést, akkor akár saját maga tisztába kerülhet az élvezetekkel, akár másokat hozzásegíthet ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az élvezetekkel. Miben áll az alak gyönyörûsége, szerzetesek? Például egy nemesúr leánya, vagy egy pap leánya, vagy egy polgár leánya, tizenöt vagy tizenhat éves korú, nem túl magas és nem túl alacsony termetû, nem túl sovány és nem túl kövér, nem túl sötét bõrû és nem túl sápadt, ugyebár, szerzetesek, ebben a korában szépsége és bája teljében van? - Úgy van, urunk. - Szerzetesek, az alak gyönyörûsége abban a boldogságban és örömben áll, amely ennek a szépségnek és bájnak a nyomán támad. És miben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek? Ha ugyanezt a nõvért idõ múltával, nyolcvanéves, vagy kilencvenéves, vagy százéves korában látnátok, összeaszottan, kétrét görnyedve, roskatagon, botra támaszkodva, reszketegen botorkálva, sorvadtan, fonnyadtan, fogatlanul, megõszülve, kihullott hajjal, remegõ fejjel, ráncosan, bõrén foltokkal - nemde, azt gondolnátok, szerzetesek: “Aki valaha szép és bájos volt, annak szépsége eltûnt, és nyomorúság lépett helyére?” - Úgy van, urunk. - Ebben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek. Továbbá, szerzetesek, ha ugyanezt a nõvért nagybetegen, kínlódva, szenvedve, saját vizeletében és ürülékében fetrengve látnátok, amint mások emelik, mások látják el - nemde, azt gondolnátok, szerzetesek : “Aki valaha szép és bájos volt, annak szépsége eltûnt, és nyomorúság lépett helyére?” - Úgy van, urunk. - Ebben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek. Továbbá, szerzetesek, ha ugyanezt a nõvért holtan látnátok a földön, mint egynapos, vagy kétnapos, vagy háromnapos hullát, felpüffedve, megkékülve, oszlásnak indulva, [...] vagy amint 15


varjak tépdesik, vagy hollók tépdesik, vagy keselyûk tépdesik, vagy kutyák szaggatják, vagy sakálok szaggatják, vagy mindenféle férgek rágják, [...] vagy amint csontvázán hús, vér és inak tapadnak, vagy vérfoltos csontvázáról lefoszlott a hús és inak fedik, vagy hústalan és vértelen csontvázát inak tartják össze, vagy az inak is lefoszlottak csontvázáról, és a csontváz szanaszét hullott, itt egy kézfej csontja, ott egy lábfej csontja, amott egy lábszárcsont, ott egy combcsont, ott a medencecsont, ott a gerinc, ott a koponya- nemde, azt gondolnátok, szerzetesek : “Aki valaha szép és bájos volt, annak szépsége eltûnt, és nyomorúság lépett helyére?” - Úgy van, urunk. - Ebben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek. És miben áll a menekvés az alaktól, szerzetesek? Az alak kapcsán a kéjeket és szenvedélyeket féken tartani, a kéjekrõl és szenvedélyekrõl lemondani, ebben áll a menekvés az alaktól, szerzetesek. Szerzetesek, nincs rá példa, hogy egy remete vagy pap, ha nem ismerte fel helyesen az alak gyönyörûségét... [stb.]. Miben áll az érzetek gyönyörûsége, szerzetesek? Például egy szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az elsõ révület (-.. második révület, -.. harmadik révület, -.. negyedik révület) állapotába jut, és abban marad. Miközben ez a szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az elsõ (-.. második, -.. harmadik, -.. negyedik) révület állapotába jut, és abban marad, aközben nincs olyan gondolata, amellyel önmagát bántaná, nincs olyan gondolata, amellyel másokat bántana, nincs olyan gondolata, amellyel mindkettõt bántaná. Eközben tehát a nem bántás érzetét érzi. A nem bántás érzetét nevezem az érzetek gyönyörûségének, szerzetesek. És miben áll az érzetek nyomorúsága, szerzetesek? Az érzetek elmúlók, fájdalommal teljesek, tünékenyek; ebben áll az érzetek nyomorúsága, szerzetesek. És miben áll a menekvés az érzetektõl, szerzetesek? Az érzetek kapcsán a kéjeket és szenvedélyeket féken tartani, a kéjekrõl és szenvedélyekrõl lemondani, ebben áll a menekvés az érzetektõl, szerzetesek. Szerzetesek, nincs rá példa, hogy egy remete vagy pap, ha nem ismerte fel helyesen az érzetek gyönyörûségét mint gyönyörûséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tõlük mint menekvést, enélkül akár saját maga tisztába kerülhetne az érzetekkel, akár másokat hozzásegíthetne ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az érzetekkel. Arra viszont van példa, hogy ha egy remete vagy pap helyesen felismerte az érzetek gyönyörûségét mint gyönyörûséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tõlük mint menekvést, akkor akár saját maga tisztába kerülhet az érzetekkel, akár 16


másokat hozzásegíthet ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az érzetekkel. Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.” A buddhizmus egyik jellegzetessége, hogy az egyénbõl indul ki, az egyén a saját tudatán keresztül, segítségével közelíti, szemléli, teremti a világot. Tehát egyén-, személyközpontú gondolkodás jellemzi. Persze, itt felmerülhet az a gondolat is, ha már keleti gondolkodásról van szó, hogy keleten a harcmûvészetek területén találhatunk belsõ, úgynevezett, lágy stílusokat (tai chi, pha kua, xing ji stb.) és külsõ stílusokat (karate, kung fu, muay thai) egyaránt és elvileg mindkét irányzat végsõ célja a külsõ és belsõ harmónia elérése lenne, mindkét oldal megismerésével, csak az ellenkezõ irányból közelítenek a végkifejlet felé. Azonban, én úgy látom, tapasztalom, hogy a hétköznapokban a kívûlrõl való megközelítés nem mûködik, a külsõ ingerek, információk kitalálóinak, készítõinek nem célja, némiképp közhelyesen, nem érdeke a külsõ és belsõ harmónia elérése, elérettetése. Ezért, szerintem, mindenképp a belsõ, személyes kiindulás kéne, hogy elindítson egy változást, ami talán pozitív eredményhez vezetne. Bár erre mondhatnánk azt, hogy a rosszt mindig jó követi, a negatív után, mindig pozitív következik, tehát

Egyformák?k5

17


csak várnunk kell. Azonban, én azt gondolom, hogy a dolgokért tenni is kell, nem elég várakozni, mert akkor milyen alapon panaszkodunk, hogy a mások tevése rossz irányba visz és egyre rosszabb nekünk. Tennünk kell azért, hogy a dolgok ne legyenek egyre rosszabbak körülöttünk, és ezt a változtatást nem másokon kell megtennünk (szerintem, egyrészt ehhez jogunk sincs, másrészt meg, amíg mi ilyen tökéletlenek vagyunk, alapunk sincs és ezáltal rálátásunk sincs arra, hogy mi lenne igazán jó a mások számára). Ezzel kapcsolatban két rövid videót említenék meg. Mindkettõt Popper Pétertõl: „Sodródni vagy élni”4 „Az önmagát keresõ ember 1-2”5 Itt, hadd tegyek egy kis kitérõt, egy röpke gondolat erejéig. Mit jelent az, hogy elfogadunk mindenkit, hogy mindenkit szeretünk, hogy mindenkinek joga van elmondani, hogy mit gondol, mindenki olyan vallást vesz fel, ami neki tetszik, mindenkinek joga van mindenhez? Mi van, ha ezt szó szerint vesszük? Ha valóban mindenki elmondja a véleményét és mindenki azt tehet, amit akar? Ilyen nem létezik. Ez csak egy mese. Vagy mégsem? Mindenki elmondhatja a véleményét, de ha ez eltér a többség véleményétõl, mi történik? Vajon értelmes párbeszéd alakul ki? Dehogy. A többség a más véleményt képviselõt elõbb-utóbb elûzi. És persze, lehet mondani, vállveregetve: Igen, mi milyen jók vagyunk, mindenki elmondhatja a véleményét, mindenkit meghallgatunk. - ez önámítás. De miért van az, hogy még ha nem is tudatosan, de ezt tesszük? Mert gyengék vagyunk, félünk. Automatikus védekezõ ösztön. Mert ha valakit, aki más, beengedünk a kialakított, megszokott körbe, akkor el kell gondolkodnunk azon, amit mond. Meg kell próbálnunk felfogni véleményének értelmét és ez lehet, hogy megszeppent minket, esetleg teljesen megsemmisíti a már kialakult berögzült, elfogadott életünket. Ez pedig kényelmetlen, sõt, félelmet keltõ dolog. Ugyanezt gondolom, a vallásokkal kapcsolatban is, hiába van vallásszabadság, amíg az egyik vallást gyakorló ferde szemmel tekint a másikra, addig ennek nem sok értelme van. Amíg mindenki a másikra mutogat, a helyett, hogy magábanézne egy kicsit és a maga háza táján söprögetne, csak ellentétek születhetnek idõrõl idõre. Addig, amíg az emberek ösztönös félelembõl nem képesek ténylegesen nyitottá válni mások irányába, hiába próbálnak néhányan erõszakkal, papírokkal, rendelkezésekkel egységet kovácsolni. Az egység az egyénbõl kell, hogy fakadjon, egyéni igény kellene, hogy legyen és ez képes hatni az egész társadalomra és nem fordítva. Amíg káosz van belül, addig kívül is káosz lesz. Ezért is gondolom, hogyha sikerül az embereknek változtatniuk a hozzáállá4: Forrás: Popper Péter: Sodródni vagy élni [on-line] In: youtube.com Cop. 2009.10. [2010. 04. 30.] URL: http:// www.youtube.com/watch?v=tl1XhkRpaFU 5: Forrás: Popper Péter: Az önmagát keresõ ember 1-2 [on-line] In: youtube.com Cop. 2009. 09 [2010. 04. 30.] URL: http://www.youtube.com/watch?v=DibprJ23Gow URL: http://www.youtube.com/watch?v=qTnY5WsoSzc &feature=related

18


sukon, sikerülhet egy átfogó közösséget kialakítani mind vallási, mind gazdasági szempontból. Addig viszont csak próbálkozhatunk. Szóval, szerintem, elõször az egyénben kell kialakulnia a változás igényének és a változásnak. Itt azonban, felmerül bennem még egy gondolat, mégpedig az, hogy valakiben a változás ilyen mértékû igénye, némi gondolkodást, értelem jelenlétét feltételezi. Vajon az értelmes, logikus gondolkodás mennyire függ az ember, a személy pillanatnyi értelmi szintjétõl? Az adott személy környezetétõl? Ha valaki ingerszegényebb környezetben nõ fel, akkor õ eleve nem képes magasabb szinten gondolkodni? Ez viszont, akkor azt jelentené, hogy csak azok képesek jól teljesíteni az iskolában, akik már eleve, jól teljesítõ szülõktõl származnak? De mi az, hogy jól teljesíteni? Visszamondani az anyagot szóról szóra? Vagy átlátva az ös�szefüggéseket a különbözõ dolgok között, felhasználva a könyvekbõl szerzett információkat, egyénileg megoldani a feladatot? Errõl eszembe jutott még valami. Kit nevezünk okosnak? Én azt gondolom, okos az, aki a megtanult ismereteket, birtokába jutott információkat jól, magas szinten tudja alkalmazni, használni. Ahhoz, hogy valaki valamit hozzárakjon, feltaláljon, felfedezzen, rájöjjön, kell egy plussz dolog, én ezt hívom, mai elcsépelt kifejezéssel élve, kreativitásnak. Ilyen ember, szerintem, nagyon kevés van, de az elõzõbõl sem hiszem, hogy arányában véve túl sok lenne. Az elsõ csoportnál, amikor itthon beszégettünk róla, felmerült, hogy lehet okos valaki, de ha nem használja, nem gyakorolja az adott ismeret használatát, akkor persze, hogy nem is megy majd neki olyan magas szinten. Ez még akár jó megállapításnak is tûnhet számomra, de szerintem, ez így mégsem teljesen helytálló. Miért? Vegyünk egy egyszerû hétköznapi példát. Ne az írás tevékenységét, mert az már kicsit bonyolult dolog, hanem mondjuk a beszédet. Rengeteg ember, mondhatni, majdnem minden ember beszél nap mint nap, akár több órán keresztül is. Folyamatosan használja, gyakorolja, mégsem képes mindenki, egyformán magas szinten elõadni a mondandóját. Miért nem vagyunk képesek egyformán, ugyanolyan szinten dolgokra? Egyszerûen azért, mert ilyen-olyan okokból, teljesen vagy részben különbözünk egymástól és ez óhatatlanul maga után vonja azt, hogy még ha ugyanazt a definíciót is rakják elénk, már nem ugyanúgy olvassuk, ezért lehet, hogy nem ugyanazt értjük alatta. Vegyünk egy egyszerû példát: ha felteszek egy kérdést: milyen az asztal? Valakinek egy négylábú, barokk stílusú, mahagóni fából készült nehéz bútor. Valakinek egy “csináld magad” Ikea termék. Valakinek falra szerelt, lecsukható deszkalap. Valaki a kérdést sem érti, mert nem tud magyarul, és még lehetne folytatni. Akkor meg milyen nagy esély lehet arra, hogy bármilyen bonyolult témában nem értjük meg egymás mondanivalóját, miközben pedig mindannyian az asztalról beszélünk. Annak pedig, aki “nem tud magyarul”, meg kell mutatni, lerajzolni. Ezért azt gondolom, hogy ilyen helyzetben is a személy a kiindulópont és mindenkinek a hozzá közel álló módon, számára érthetõ formában kell megmutatni a dolgokat. 19


Nem lehet mindig, mindenkinek ugyanúgy elmondani ugyanazt, egyáltalán nem biztos, hogy amit valaki megértett az egyik példán keresztül, a másik valaki is megérti, sõt lehet, hogy teljesen félreérti a dolgot. Ezért szükség van egy kis rugalmasságra, nyitottságra, és több oldalról való rátekintésre. Amikor, én megpróbáltam átadni másoknak a tudásomat (nem buddhizmusssal kapcsolatos nézetekrõl van szó) az alap dolgok után, amikor a mélyebb felfogás, megértés volt a lényeg, próbáltam személy szerint figyelni az emberekre. Láttam, hogy míg a magyarázatom az egyik embernél vidám csillogást csalt a szemébe és megértette, hogy mirõl is beszélek, addig a másik ember értetlen, üres tekintettel nézett rám. De amint másik oldalról megközelítve õ is felfogta a dolgot, rögtön megértette az elsõ példát is. Ezért én azt gondolom, hogy visszatérjek a buddhizmushoz és az általam követendõnek tartott tanításokhoz, hogy a mindennapi életben nagyon fontos az együttérzés és a szeretet. Ez a szeretet és türelem, amit itt emlegetek, nem egyenlõ a hétköznapi értelemben vett szeretettel és türelemmel. Ez nem arról szól, hogy valaki kikapja a kezembõl az utcán a pénztárcámat és én megpróbálom mindenáron utolérni, de csak azért, hogy jól megölelgessem és azt mondjam neki: Öreg, én úgy szeretlek és mennyire örülök neked. Ez a “szeretet”, amit itt említek, szerintem a gyakorlás során tapasztalható meg igazán. Azt is gondolom, hogy nem mindig a “simogatás” a legcélravezetõbb. Én is voltam már úgy, hogy akinek a véleményére adok, és megtisztel azzal, hogy segít nekem, olyat mondott nekem, olyan formában, hogy úgy éreztem, mintha “gyomorszájon rúgtak volna bakanccsal”. De ha egyfolytában “gyomorszájon rugdosna”, attól legfeljebb csak hánynék, nem jutnék elõbbre. Ezért idõnként “megsimogatja a buksimat, idõnként meglegyint”. Mindebbe pedig, az a csavar, hogy ezt nem ő maga teszi, hanem én gondolom, érzem így. A tanítás üres természetû, az én tudatom teszi valamilyenné, és én tehetek arról, ha fáj, vagy ha épp a májam hízik a boldogságtól. Azonban, ezek mellett, ha valaki úgy érzi, hogy taníthat másokat, az teljesen tisztán kell lássa a Tanítványát. (Erre legjobb esetben akkor képes, ha már õ maga megvalósította az ürességet.) Mert ez már, szerintem felelõsség. Gondolok itt arra például, hogy ha valaki rám bíz egy kis gyereket, aki éppen elkezdett járni és a feladat az, hogy épségben átérjen egy négysávos úton. Akkor én hiába mondom el neki, hogy nézd, azok ott autók és juj, milyen gyorsan jönnek és milyen nagyok és hú, de nagyon fáj ha megüt, de ha odamész a zebrához (amit megint elmagyarázok), megnyomod a jelzõgombot (amit el sem ér, nagy valószínûséggel), akkor zöld lesz a lámpa, megállnak az autók és átmehetsz a másik oldalra, ügyesen, és mindezek után, még lökök is rajta egy nagyot, hogy gyorsabban odaérjen. Vajon átjut? Ezért gondolom, hogy nagyon fontos az együttérzés és a szeretet, amit gyakorlás közben megtapasztalhat az ember. Persze, az egy nagyon ideális eset, hogy valaki, aki tanít, már önmagával nincs hadilábon. Addig viszont, úgy érzem, nagyon fontos lenne az alázat és idõvel talán a bölcsesség is eljön (mert ha én még mindig azon bosszankodom napokig, hogy a Karcsi milyen “bunkó” volt, mert nem köszönt a liftben, akkor milyen alapon ítélkezem azon az öreg nõn, aki most tök mogorva velem szem20


ben, mert akinek én bár köszöntem, de nem hallotta meg, mert már öreg és nagyot hall). Persze, lehet azt is mondani, hogy az ember világosodjon meg “villámgyorsan”, nem kell gyakorolgatni. Pikk-pakk és kész, hiszen mindenkiben ott van a lehetõség. Egyszerûen csak fel kell ébredni. Akkor viszont elég egyetlen legyintés vagy egyetlen simogatás is, nem kell elaprózni. De azt hiszem, ez elég kevés embernek adatott meg. Addig viszont, amíg egymást támogatva, néha húzva, néha tolva, bukdácsolunk, csetlünk-botlunk, segre ülünk, néha pedig egy nagyobb esés következményeképp elõre repülünk fél métert, legyen szem elõtt, hogy én is, õ is, mindenki CSAK ember. Nagy ugrásnak, talán összefüggéstelen dolognak tûnhet az, hogy míg elõször a szenvedés felismerésérõl, megértésérõl, megszüntetésérõl írtam, most mit is keres itt az együttérzés és a szeretet. Azt gondolom, hogy a szenvedés felismerése, nem csak a saját szenvedésem felismerését jelenti, hanem minden lényét, létezõét, ez pedig maga után vonhatja a gyakorlás során a szeretet és az együttérzés gyakorlását, állapotát. Ehhez kapcsolódóan ajánlanék még két videót, az egyik, Popper Pétertől a „Szeretni kell?” címűt, a másik címe pedig: Bodhissatva in metro, valamint Seneca: Óvakodj a haragtól!7 című rövid írását.

6: Forrás: Popper Péter: Szeretni kell? [on-line] In: youtube.com Cop. 2008.10. [2010. 04. 30.] URL: http://www. youtube.com/watch?v=wZPTeEB5A-A&feature=related Bodhissatva is metro [on-line] In: youtube.com Cop. 2009. 04. [2010. 04. 30.] URL: http://www.youtube.com/wa tch?v=jedd2FiZTqM&feature=player_embedded 7: A dolgozat mellékletében, a 48. oldalon olvasható, Vágó Gy. Zsuzsanna (2008, szerk., ford.): Lucius Annaeus Seneca: Menj, és légy ember! Útmutatás az élethez. Szeged: Kassák Könyv és Lapkiadó Kft., 39 p

21


Egy kis pedagógia Az egyének külön-külön fontosak a fejlõdés szempontjából. Persze, vannak kialakult, a csoportra jellemzõ cselekvési normák, amik a csoport hatékonyabb mûködését segítik elõ, de ez is csak akkor mûködhet jól, ha az egyén tapasztalataira, belátására alapozik és nem erõszakosan ráerõltetett kötelezõ feladatként. Hogyan lehetne ez megvalósítható, amikor annyi ellenhatás mûködik? Vegyük például az egyik legsablonosabb dolgot a média, a reklámok hatását a gyerekekre, ami nagyon nehéz kérdés, és több problémát is felvet. Sajnos, az emberek életét és nem csak a gyerekekét, nagyban befolyásolja az, hogy mit látnak, hallanak a televízióban, rádióban, milyen újságokkal találkoznak, milyen reklámokkal futnak össze az utcán. Hihetetlenül nagy hatással bír ránk az, hogy egy másik személy, aki esetleg szimpatikus számunkra, vagy éppen utáljuk azért, mert van bennünk egy róla kialakított kép az alapján, hogy mit eszik, hogyan öltözködik, viselkedik egy adott helyzetben. Vagy esetleg, ami kicsit kevésbé direkt, ha egy életérzést, hangulatot sugároznak nekünk, amit az adott termék megvásárlásával, vagy épp adott cselekedettel magunkénak mondhatunk. „Laár András: Neonfényû boldogság8 Megyek az utcán elgyengülve, fagyira vágyok, vagy édességre, kívánásra kárhoztatva felpislogok a városi égre. Ott fenn a neonfények magyarázzák, milyen az élet. Azt mondják, hogy jó nekem, ha a Cserri-kókát kedvelem, s a szájamon át lenyelem. S a szájamon át lenyelem. Ó-ó-ó, neonfényû boldogság. Szembejönnek az arra járók, szemeikben kihûlt világok, kívánásra kárhoztatva felpislognak a városi égboltra. Ott fenn a neonfények magyarázzák, milyen az élet. Azt mondják, hogy jó nekik, ha a Cserri-kókát kedvelik, s a szájukon át lenyelik. S a szájukon át lenyelik. k7: Megy, a 22. oldalon látható kép 8: KFT: A bábu visszavág (2008)

23


Ó-ó-ó, neonfényû boldogság. Angyalok nézik a háztetõkrõl, neon-imádság száll fel a földrõl, tarkabarka kívánságok, filmekbõl vett gyermeteg álmok. Ott fenn a magasabb égben a Boldogság Madara repül a szélben. Nem szállhat le mélyebbre, megszaggatnák, vérezne, így szárnyát kitárva vár. Így szárnyát kitárva vár. Ó-ó-ó, aranyfényû boldogság.” 2007. decemberében megrendezett V. Nemzetközi Médiakonferencián Kósa Éva, pszichológus elmondta, hogy: „egy felmérés szerint 10 évvel ezelõtt a gyermekeknek 38 százaléka választott a médiumokból példaképeket, ma viszont ez már eléri az 50 százalékot. A gyermekek döntõ többsége elmondta: otthon nincs szülõi szabály arról, hogy mennyit és mit nézhetnek a televíziókban - jegyezte meg az elõadó, rámutatva ugyanakkor arra, hogy a felnõtt lakosság 40 százaléka károsnak tartja a gyermekek számára a tévémûsorok nagy többségét.”9 A gyerekekre nagy hatással vannak a médiumok, az általuk közvetített üzenetek. Valóban, de mi az, amit tehetnénk, hiszen jelenleg, ebben a fogyasztói társadalomban, a felnõttek is ugyanolyan „varázs” alatt állnak mint õk? Ugyanolyan befolyás alatt vannak a „nagyok” mint a „kicsik”. Hiszen elég csak arra gondolnunk, hogy nem is olyan rég, egy amerikai bevásárlóközpontban, a „Szeretet Ünnepe” elõtt, a tömeg, a vásárlási lázban eltaposott egy biztonsági õrt, aki belehalt sérüléseibe, csak mert valakinek kellett még egy pár cipõ, vagy egy újabb televízió. Mit tehet egy olyan felnõtt, akinek a a legfontosabb témája, hogy a Blikk-ben éppen melyik „sztárról” mit írtak, aki azért teszi le a telefont, amikor egy „barátjával” beszél, mert kezdõdik a Jóban rosszban címû szappanopera legújabb része? Mit tehet egy ilyen Anya, Apa? Akar-e bármit is tenni egyáltalán? Észreveszi-e, hogy ez nem jó így? Biztos egyébként, hogy nem jó ez így? A legnagyobb gond talán nem is az, hogy az embereket vásárlásra ösztönzik, vagy inkább programozzák, hanem ennek a színes buborék jellege. Az emberek mindent képesek elkövetni azért, hogy megszerezzék ezeket a fontos vagy sokszor csak fontosnak vélt „értékeket”, és amíg nem sikerül, addig nem érzik teljesnek az életet, azt gondolják, hogy ezek a dolgok teszik majd õket boldoggá, elégedetté. Viszont, ha már megszerezték, a buborék kipukkad, mert kiderül, ez mégsem elég a boldogsághoz, ráadásul, hogy ezen ne kelljen túl sokáig gondolkodni, ott van már a következõ szálló buborék amit el lehet kapni, és 9: Az ������������������������������������������������������������������������������������������������������������� idézethez tartozó szöveg többi része, a melléklet oldalán olvasható; forrás: [on-line] In: Menedzsment Fó� rum, http://www.mfor.hu/ Cop. 2007. december. 03. [2010. 04. 30.] URL: http://www.mfor.hu/cikkek/40643. html

24


majd az..., attól majd biztosan... . Egy bábu, hogyan irányíthatna egy másik bábut, még ha az a bábu egy kicsit kisebb is nála? „Laár András: Bábu vagy10 Bábu vagy, nem te lépsz, valaki irányít. Jól vigyázz, mi lesz majd, ha megun és leállít? Elszakad, elszakad a zsinór, és leülsz. Jól teszed, ha talpra állsz, és mielõbb menekülsz. Azt hiszem, nem hiszed, nincs erõd, hogy észrevedd. Nyisd ki a szemed! Bábu vagy, bábu vagy, valaki elvakít. Bábu vagy, úgy mozogsz, ahogy õ irányít. Elszakad, elszakad a zsinór, és leülsz. Jól teszed, ha talpra állsz, és mielõbb menekülsz. Azt hiszem, nem hiszed, nincs erõd, hogy észrevedd. Nyisd ki a szemed!” Mindezek ellenére, azért szeretném azt hinni, hogy egyre több ember ébred fel ebbõl a színpadi varázsból, még ha nem is sokáig, csak néha-néha egy kis idõre. Hiszen itt élünk, ebben a világban, ebben a korban. Vagy vegyünk egy kicsit emberközelebbi példát, mit várhatunk akkor, ha egy nagymama korú nõ, azt hangoztatja, hogy csak az megy tanárnak, aki nem akar utcaseprõ lenni? Vagy amikor a tanárok egy része ennyire fáradt, kiégett. Vagy amikor olyan ember tanít, akinek az a fontosabb, hogy a neve elé milyen titulus van írva, és ettõl érzi magát nagyobbnak a többieknél, de fõként a diákoknál, akiket rábíztak, akikkel szemben kötelessége van. Kötelessége és nem kénye-kedve szerint végzendõ feladata. Ezt a kötelességet pedig, õ maga vállalta fel, amikor a tanári pályát választotta. Ez a kötelesség pedig, nagy k8: Kezek, a 25. oldalon található kép 10: Kft: Bábu vagy (1996)

26


felelõsséggel is jár, hiszen más, tõle független emberek élete múlhat az õ hozzáállásán, és ezt pedig nem lehet, fentrõl, le-le pillantgatva csinálni. A diákok között kell lenni, közöttük kell élni, néha pedig alájuk kerülni, hátulról, alulról megtolni, noszogatni, kiemelni abból a kakiból (még ha csak egy-egy rövid idõre is) amiben van, de ez csak akkor lehetséges, ha valaki látja a kakit és maga is belemászik valamennyire. Ezt nem lehet fentrõl csinálni. Persze, lehet azt mondani, hogy ezt így nem lehet, ez így megöli az embert, de én azt gondolom, hogy ha valaki már eleve úgy gondolkodik, hogy ezt így nem lehet, akkor el se kezdje. Abban az esetben pedig, ha menet közben jön rá, hogy nem megy, elfáradt, akkor hagyja abba. Senkinek nem jó, ha olyan dolgot erõltetnek, ami mûködésképtelen. Lehet azt mondani, hogy ez az elképzelés hiú ábránd, mert a dolgok sosem ilyen egyszerûek, nem fekete vagy fehér, igen vagy nem. Azt gondolom azonban, hogy ha van egy tanár, aki felelõsségteljesen tanít, az élete során hasson csak két tanítványára, Az a két tanítvány késõbb, még akkor is, ha õk maguk nem lépnek pedagógusi pályára, hatnak majd másik két-két emberre és ez így folytatódhat. Javulás indulhat, de ugyanez igaz az ellenkezõjére, a romlásra is. Ez viszont mindenképp az adott személybõl, az adott tanárból indul ki, tehát az egyén felelõssége óriási.

Milyenek ezek a jegyek?k6 k6: Forrás: Milyenek ezek a jegyek? (k06) [on-line] In: http://ellenorzo.blog.hu/, cop. 2009.11.17. 08:00 [2010. 04. 30.] URL: http://ellenorzo.blog.hu/2009/11/17/milyenek_ezek_a_jegyek

27


Ezzel kapcsolatban hagy idézzem itt Erich Fromm egyik gondolatát, mi szerint: „A gondoskodás és a törõdés maga után vonja a szeretet egy másik aspektusát: a felelõsséget. A felelõsségen manapság gyakran a kötelességet értik, olyasmit, ami kívülrõl van elõírva az embereknek. De valódi értelmében a felelõsség teljességgel õnkéntes cselekvés; annyit tesz, hogy megfelelek egy másik emberi lény kimondott vagy kimondatlan igényeinek.”11

Test 01k09

11: Várady Szabolcs (1984, ford.): Erich Fromm: A szeretet művészete, Helikon Kiadó, 39-40. p; hosszabb idézet a melléklet oldalán található

28


A tanár hozzáállása függhet még attól is, hogy annál a szervezetnél, ahol éppen tanít milyen tanulási modell jellemzõ, bár én azt gondolom, hogy nem lehet csak ezt felhozni indokként. A mai hazai iskolák többségében tanárcentrikus tanulás folyik. Ez már különbözõ külsõ jegyekben is megmutatkozik: a terem egyik végében, kiemelt helyen a tanári asztal, hogy a tanárt minden diák jól lássa, csak tanár és diák kommunikáció van, a tanár magyarázata ugyanabban az idõben sok diáknak szól, akik elvileg, egyszerre sajátítják el az anyagot. Ennél a tanulási formánál a tanárnak rálátása van az egész tanév feladataira és a szülõk körében is elfogadott módszer. Azonban, mivel a diákokat homogén befogadóközegnek tekinti, így nincs rálátás arra, hogy valóban minden hallgató egyszerre elsajátítja-e a tananyagot, vagy esetleg valaki lemarad valahol, valaki meg többet is meg tudna tanulni. Egy komoly hátránya még, hogy a diákoknak nem kell önmagukat próbára tenniük, nincs szükség önálló gondolatokra, mindent megmond nekik a tanár, lediktál és ugyanazt kéri vissza. Egy másik módszer, a diákcentrikus tanulás. Ennek jellemzõje, hogy a diák személyreszabott feladatokat kap, érdeklõdési köréhez, képességeihez, haladási üteméhez igazodva. Ez a módszer jóval nagyobb önállóságra nevel az elõzõleg említetthez képest. A tanártól visszont jóval intenzívebb jelenlétet, nagyobb átlátást követel. Létezik még, az úgynevezett, tananyagcentrikus tanulás, ez ugyancsak a hagyományosnak tekintett modellek közé tartozik. Itt a cél, egy konkrétan meghatározott ismeretanyag leadása és annak visszamondása. Kevés probléma van ezzel a módszerrel, könnyen áttekinthetõ az anyag, a visszaellenõrzés is egyszerû. Hátrányaként felhozható, hogy szûk keretek közé, konkrétan az

Test 02k10

29


Test 03k11

adott óra anyagára korlátozódnak az itt felhasznált ismeretek, ami kizárja az eddigi, máshol megszerzett ismeretek használatát, alkalmazását. A másik oldalon, az elõbbivel szemben, helyzkedik el a problémacentrikus tanulás, mely során a képességek fejlesztése egy-egy témakör, illetve az azokhoz kapcsolódó probléma megoldásával történik. Itt a tanulás a produkció, ez a „tanulni tanulás” módszere, a képességek fejlesztésén van a hangsúly és nagyon fontos a személyes érintettség. A tanár dolga viszont, jóval nehezebb, az õ feladat lenne a diákok érdeklõdését is fentartani, kívácsiságát felkelteni, ami maga után vonja a diák önfegyelmét és motiváltságát az adott téma iránt. Azt gondolom, hogy egyik fent említett modell sem alkalmazható teljesen tisztán, valamilyen átfedés biztos van közöttük. Az, hogy mégis melyik módszert alkalmazzák, azon múlik, melyik alkalmazás a hangsúlyosabb.12 Az elõzményeket figyelembe véve, gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy hozzám melyik tanulási modellek állnak közelebb. A diákcentrikus és a problémacentrikus tanulási módszer. Ezeket a módszereket pedig, kétféle pedagógiai rendszernél láttam vagy ismereteim szerint gondolom megvalósulónak. Az egyik a Waldorf Iskola, amelynek megálmodója Rudolf Steiner volt, a másik pedig Carl Rogers által kitalált és róla elnevezett oktatási rendszer. Azt gondolom, hogy a mai rideg világunkban nagyon fontos az emberekkel, 12: Bodóczky István (2003): Vizuális nevelés. Budapest: Magyar Iparművészeti Egyetem, 38-44 p.

30


mint egyénekkel való foglalkozás. Ezt egy személyközpontú oktatási rendszerben inkább látom megvalósíthatónak, mint egy olyan oktatási formában, ahol mint az állami iskolák többségében, a mennyiségre teszik a hangsúlyt. Többek között azért is, mert én úgy tapasztalom, hogy nagyon fontos lenne az emberek számára egy helyes énkép kialakítása. Erre nagyobb esélyt látok egy olyan közösségben, ahol az egyénekre külön-külön is odafigyelnek és nem csak csoportként kezelik a gyerekeket. A helyes énképf1 erõssen meghatározó szerepet játszik az emberek életében, a felnõtt korban is. Szükséges egy viszonylag jó életmód kialakításához. Míg egy nem helyes énkép sok feszültséghez vezethet, ez a kognitív disszonanciaf2. Például, egy ilyen feszültségekkel teli állapot az, ha azt valaki azt gondolja magáról, hogy tökéletes tornász, azonban csak 120 cm magas és 150 kg a testsúlya, így a saját magával szembeni elvárások adott helyzetben és a valós képességek nincsenek összhangban. Szerintem, egy ilyen személyközpontú rendszerben arra is kevesebb az esély, hogy a Pygmalion-effektusf3 bekövetkezzen. Mert egy állami iskolába már eleve úgy alakítják ki az osztályokat (A, B, C, stb. ), hogy az A osztályba kerülnek a jó képességûek és valaki hiába jó képességû, de a C osztályba jár, annak nem sok esélye van kitörni ebbõl az állapotból. A C osztályba a tanárok sem fektetnek annyi energiát, nem foglalkoznak annyit a gyerekekkel, eleve elkönyvelik õket rosszaknak. A kevesebb energiabefektetés, nem törõdés, el-

Test 04k12

f1: az énkép fogalmának meghatározása, a 60. oldalon, a Fogalmak címszó alatt olvasható f2: a kognitív disszonancia fogalmának meghatározása, a 60. oldalon, a Fogalmak címszó alatt olvasható f3: a Pygmalion-effektus fogalmának megahtározása a 60. oldalon, a Fogalmak címszó alatt olvasható

31


Test 05k13

könyvelés hatására pedig a lehetséges jók is rosszakká válnak. Ugyanígy kevesebb esély van a Haloeffektusraf4 is Waldorf vagy Rogers rendszrû oktatás esetében, mert a gyerekekkel szorosabb kapcsolat alakul ki, ami lehetõvé teszi a mélyebb megismerést és nem csak egy felszínes vélemény határozza meg a tanár-diák, diák-diák kapcsolatot. Valójában, a Rogers féle oktatást csak írásokból, internetes információkból ismerem. A Waldorf képzésbe viszont egy kis betekintést szereztem a hospitálások során, és úgy tapasztaltam, hogy ez a rendszer nagyon is mûködõképes. Míg egy teljesen átlagos állami intézményi oktatás, ahová szintén betekintést nyertem hospitálás során és én magam is ilyen iskolába jártam, úgy tapasztaltam, hogy több kifogásolni valót hagy maga után, mint az elõzõ kettõ. Ezek mellett azért, természetesen, azt belátom, hogy általánosítani nem lehet. „Bármelyik iskola válhat olyan hellyé, melyben kreatívan gondolkodó , mohón kíváncsi, gyorsan és felelõsségteljesen tanuló diákok járnak, melyben a tanárok élvezik a munkájukat és a diákjaikkal való együttlétet, ahol magas a morális mérce, s ahová mind a diákok, mind a tanárok szeretnek járni.” (Carl Rogers) f4: a Haloeffektus fogalmának meghatározása, a 60. oldalon, a Fogalmak címszó alatt olvasható

32


Találtam egy rövidke filmet is, ahol olyan fiatalok nyilatkoznak akik Rogers Személyközpontú Iskolában tanultak: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=45313,14,15,16

Test 06k14

13,14,15,16: [on-line] In: www.oki.hu [2009.04.] URL: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2001-05-mu-zichy-szemelykozpontu [on-line] In: www.osztályfőnök.hu Cop. 2007. 11. 18. [2010. 04. 30]. URL: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=453 [on-line] In: http://www.rogers-kozepiskola.hu [2010. 04. 30.] URL: http://www.rogers-kozepiskola.hu/rszk/index.php?option=com_content&task=view&id=84&It emid=146 [on-line] In: http://www.seagull.hu [2010. 04. 30.] URL: http://www.seagull.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=1 [on-line] In: http://www.waldorfkispest.hu [2010. 04. 30.] URL: http://www.waldorfkispest.hu/index.php?mid=3&pid=3

33


Meditáció és gyakorlat17 Nekem, az önmagam megismerésében és ez által, a másokhoz való viszonyomban nagyon sokat segített a meditáció. Meditáció? Erre a szóra biztosan egy páran felkapják a fejüket. Lehet, hogy valaki kíváncsian, de az is elõfordulhat, hogy valaki rosszallóan. A meditációt sokan sokféleképpen értelmezik. Van akinek valamilyen „elvarázsolt” állapot, elképzel dolgokat, valakinek a segítségével vagy egyedül és ettõl egész más, szinte lebegõ állapotba kerül. Nekem a meditáció mást jelent, nekem ott levést a cselekvében, a gyakorlatban, a menésben, a lélegzésben, a létezésben, teljesen éber állapotban. Mindenféle rózsaszín lebegés nélkül. Tisztán, élesen, mint a hideg téli reggeli levegõ. Ezzel nem állítom, hogy másfajta gyakorlás nem jó, lehet más is jó, csak én nem abban a másban találtam meg a nekem megfelelõt. Két írás, ami szerepel a mellékletben, esetleg nagyobb rálátást mutathat az én téli reggelemre: Mireisz Lászlótól a „Téves nézetek”18 című, valamint Dobosy Antal: „A meditációs gyakorlásról” 19 című írása.

A meditáció gyakorlata Különféle meditációs technikák léteznek, különféle meditációs technikákat végeznek emberek, amiknek lehet, hogy semmi köze sincs a meditáláshoz és különbözõ tevékenységeket képesek nap mint nap csinálni, amiket nem említenek meditációról szóló könyvek, eredményük mégis felér egy meditálással. Én most nem kívánok belemenni különféle jóga-, tantrikus-, tibeti, esetleg egyéb gyakorlatok részletezésébe. Mivel dolgozatom végig a buddhizmus, azon belül is a zen buddhizmus tükrében íródott, maradnék a hozzám legközelebb álló gyakorlat a Satipatthána gyakorlatánál. Ezen belül is az elsõ két, talán egyszerûbben megérthetõ, gyakorlatot említeném majd meg, amik, a mindennapi életben nagyon hasznosak lehetnek. Még mielõtt belemélyednék, szeretném megemlíteni azt, hogy meglátásom szerint, nagyon ártalmas lehet a mostanában talán már lecsengõben lévõ „ezoterikus rózsaszín köd” jellegû felfogás, amit kevernek némi koncentrációs, meditációs feladatokkal is. Gondolok itt olyan jellegû emberekre, akikkel, szerintem, már sokan találkoztak és akikre jellemzõ lehet: a zavaros tekintet, a 17: a Mellékletben, ezzzel a témával kapcsolatban több írás is szerepel: Dobosy Antal (1989, ford.): A azív azútra. In: Dobosy Antal: Zen szöveggyűjtemény, jegyzet. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Buda pest, 2005, 7. p. Dobosy Antal: Mi haszna van a meditációnak? [on-line] In: A Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapja. Bp. Tan Kapuja Buddhista Egyház, cop. 2006. [2010. 04. 29.] URL: http://www.mahayana.hu/archivum/iras_dobosy_ mihasznavanameditacionak.html 18: Mireisz László: Téves nézetek [on-line] In: A Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapja. Bp. Tan Kapuja Buddhista Egyház, cop. 2006. [2010. 04. 29.] URL: http://www.mahayana.hu/archivum/iras_mireisz_tevesnezetek. html) 19:Dobosy Antal: A meditációs gyakorlásról [on-line] In: A Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapja. Bp. Tan Kapuja Buddhista Egyház, cop. 2006. [2010. 04. 29.] URL: http://www.mahayana.hu/archivum/iras_dobosy_ ameditaciosgyakorlasrol.html

34


mindig mindenkire kedvesen mosolyogás, kézrátétellel váló kenyér választás a boltban és a következõ napi teendõ megbeszélése az éppen aktuális hanggal. Nem állítom, hogy különbözõ meditációs technikákkal, jóga gyakorlatokkal nem lehet elérni olyan képességeket, amelyekkel egy hétköznapi ember nem rendelkezik vagy nem tud róluk, de azt gondolom, hogy a fent említett esetek többsége nem ilyen elsajátított, letisztult képességek birtokában éli az életét.20 Ezek után, visszatérve a Satipatthána Sutta-hoz, ami a déli buddhizmus legelterjedtebb gyakorlatának leírását tartalmazza, bár mélyebb vallási történetleírásba vagy nyelvi ismertetésbe nem szeretnék belefolyni, mégis úgy érzem, hogy néhány dolgot nem árt tisztázni, a jobb érthetõség kedvéért. Az egyik a satipatthána szó jelentése. A satipatthána egy páli szóösszetétel, melynek az elsõ rész a sati, eredetileg: emlékezés, visszaemlékezés, emlékezetbe idézés, emlékezet, gondolás, meggondolás, megfontolás jelentésekkel bírt. A páli nyelvû szent iratokban azonban, ennek a szónak a használata inkább az e „folyamat” mögött meghúzódó és az azt kísérõ: figyelés, odafigyelés, figyelmesség, figyelem értelmében szerepel, mely a buddhista tanítás szerint, a helyes irányba terelõdik. A szóösszetétel második tagja, a patthána, eredetileg: közelbe helyezés, közelébe kerülés, megközelítés, közeledés, jelenlevés,

Test 0715

20: Jakab Katalin (1998, szerk., ford.): Mahámudrá, Amely eloszlatja a nemtudás sötétségét. Budapest: Library of Tibetian Works and Archives Dharamsala, 114-140. p Csong An Szünyim (1995, ford.): A zen és a mûvészetek, Az Élet és a Halál nagy munkája. In: Zen Tükör, A Zen Kvan Um Iskolájának Magazinja, 1995/3. 2.sz. 2-3.p, a Melléklet 39. oldalán megtalálható ez az írás Dobosy Antal (1989, ford.): A Szív azútra. In: Dobosy Antal: Zen szöveggyűjtemény, jegyzet. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Budapest, 2005, 7. p.

35


megbarátkozás, barátságba kerülés, gondozás, foglalkozás, törõdés, fenntartás, megalapozás, lakozás, tartózkodás értelmezésekkel bírt. Így a kettõ együttes értelmezését, talán a: figyelés fenntartása, megbarátkozás a figyelemmel, törõdés az odafigyeléssel, a figyelemnél való tartózkodás, a figyelés jelentése, kifejezésekkel lehet leginkább tükrözni. A Sutta gyakorlatot négy területre osztja, attól függõen, hogy a figyelem milyen területre irányul: a test szemlélésére az érzések szemlélésére a cittaf5 szemlélésére a dhammakf6 szemlélésére.21 E négy területen belül is vannak felosztások, de ezekre most nem térnék ki konkrétan, mert úgy gondolom, hogy a mondanivalóm megértésének szempontjából, jelenleg ezek nem fontosak. Az egyik legegyszerûbb dolog, a test szemlélésén belül, a légzés megfigyelése, gondolhatnánk. Azonban, aki ezt már próbálta, rájöhetett, hogy ebben a világban, ahol mindent az idõ határoz meg, az a cél, hogy ha lehet, még tegnap kész legyen a holnap kiadott feladat és ahol legalább kétféle dologra, de inkább többre, kell egyszerre odafigyelni, nem is olyan egyszerû. A légzés figyelése nem ennek a gyakorlatnak sajátossága, szinte minden elmélyüléssel, koncentrálással kapcsolatos tevékenység kiindulópontja lehet, tudatosan vagy anélkül. Legyen szó akár harcmûvészetrõl, akár színpadi fellépésrõl, sakkozásról, vagy akár, egy karó beverésérõl a telken. Ha valaki mégis szeretné kipróbálni, eleinte célszerû egy nyugodt helyet keresnie, ahol nem zavarhatja senki, ott pedig kényelmes ülõ testhelyzetet felvenni. Ez a testhelyzet, ha lehet, ülõ helyzet legyen, fekve hajlamos az ember elaludni, ne legyen se melege, se hidege. Miután kényelmesen elhelyezkedett, félig lehunyt szemmel, kezdje el figyelni a saját légzését. Amint beszívja a levegõt, az orron keresztül, egészen le, az alhasba és amint, ugyanazon az úton visszafelé kifújja. Nagyon sok ember csak a mellkasba lélegzik, ennek oka lehet a helytelen testtartás, megszokás (a nõk, az áldott állapot ideje alatt, a huzamosabb megterhelés és a testük, szerveik alakulása miatt hajlamosabbak a felszínesebb légvételhez hozzászokni). De a mellkasba való légzés, hosszú távon mindenféle problémát is okozhat. A legalapvetõbb talán az, hogy az ember nehezen tud nyugodt állapotba kerülni és a szervezet oxigénellátása is jóval kevesebb. Akkor a gyakorlat még egyszer, kényelmes testhelyzetben csak a légzés figyelése, meg-

k16: Test 08, a 36. oldalon látható kép 21: Novák Tibor (1997): Páli töredékek, Satipatthána Sutta. Kalocsa: Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, 121 p f5, f6: kifejezések egy kicsit bővebben kifejtve megtalálhatóak a Fogalmak címszó alatt, az 60. oldalon

37


figyelése. Csak megfigyelés. Ez is milyen egyszerûen hangzik, de a gyakorló hamar megtapasztalhatja, hogy szinte azonnal, mindenféle gondolatok jutnak az eszébe: mi volt tegnap a vacsora, a Pisti miért is mondta azt, amit mondott, nem is kényelmes ez az ülés, jaj, már megint egy gondolat, a légzésre kell gondolnom és még sorolhatnám. Ezen nem kell kétségbeesni, teljesen természetes állapot. A feladat, a gyakorlat során felmerülõ gondolatokkal kapcsolatban, annyi lenne, hogy ne tegyünk velük semmit. Nem kell velük foglalkozni, engedni kell õket jönni és utána elmenni, nem kell továbbfûzni a gondolatot. Ha megjelenik egy, ezt állapítsuk meg, de a figyelmünk továbbra is a légzés folyamatára irányuljon, ettõl az a gondolat elillan. Majd jön egy másik, azzal is ugyanez a teendõ. A rendszeres gyakorlás során észrevehetjük majd, hogy a két megjelenõ gondolat közti idõ egyre hosszabb lesz, késõbb pedig már nem jelenik meg egy sem. A Sutta errõl így ír: „figyelmét elõtérbe helyezve. Csupán figyelmesen lélegzik be és figyelmesen lélegzik ki. Hosszan belélegezvén tudja: „Hosszan lélegzem be”, hosszan kilélegezvén tudja: „Hosszan lélegzem ki”. Röviden belélegezvén tudja: „Röviden lélegzem be”, röviden kilélegezvén tudja: „Röviden lélegzem ki”.”22 Ez a gyakorlat egy kicsit olyan, mint amikor azt mondják valakinek, aki ideges, hogy mielõtt megszólalna, számoljon el tízig. A test megfigyelésének legegyszerûbb része a légzés figyelemmel kísérése, de a gyakorlat nem állhat meg ennél. Mivel testrõl beszélünk, az egész testet kell néznünk, a fejünk búbjától a talpunkig. Az egész testünket és annak mûködését. „ ... Amikor elõrenéz vagy visszatekint, tisztában van ezzel. Amikor behajlítja vagy kinyújtja végtagjait, tisztában van ezzel. … Amikor eszik, iszik, ízlelget és elfogyasztja élelmét, tisztában van ezzel. Amikor székletét, vizeletét üríti, tisztában van ezzel. Amikor sétál, áll vagy leül, mikor lefekszik és felébred, amikor beszél, és amikor csendes hallgatásba merül, tisztában van ezzel.”23 Persze, itt az olvasónak eszébe juthat az, hogy látott valamilyen filmet vagy találkozott buddhista meditációt végzõ emberrel és az nem egy kényelmes karosszékben üldögélt a kertjében a tóparton, hanem elég kényelmetlen helyzetben, valamilyen különös testtartásban, a kezei összekulcsolva és ebben teljesen igaza lenne. Egy buddhista meditáció valóban megfelelõ szertartási keretek között zajlik, de itt, jelenleg, azt gondolom, hogy ez nem lényeges. Nem csak azért, mert a dolgozatom nem errõl szól, hanenem ami lényegesebb szerintem, hogy az a gyakorlat, elv, amit itt szeretnék bemutatni az éberségben, a figyelemben, a rálátásban teljesedik ki. Ez az éberség állandó vagy leg22: Novák Tibor (1997): Páli töredékek, Satipatthána Sutta. Kalocsa: Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, 27 p 23: Novák Tibor (1997): Páli töredékek, Satipatthána Sutta. Kalocsa: Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, 35. p

38


alábbis ez lenne a cél. Ebben az esetben pedig, nem lényeges sem a hely, sem az idõ, sem a testtartás. Bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben megvalósítható, gyakorolható. Elsõ lépés, a test szemlélése. Ez a rész talán a legegyszerûbb, a legkönnyebben megérthetõ az egész gyakorlat során. Ráadásul a test, a testünk állandóan kéznél van. Nem kell érte órákon keresztül utazni, nem kell hatalmas összegeket fizetni érte, hogy elérjük, többé-kevésbé mások befolyása nélkül létezik, nagy mértékben csak rajtunk múlik, hogy hogyan néz ki, hogyan viselkedik bizonyos helyzetekben, megy vagy marad, még a gyomrunk mûködését is tudjuk befolyásolni, legegyszerûbb módon akár, evéssel vagy nem evéssel is. A test szemlélésénél nehezebb, bonyolultabb dolog, az érzések szemlélése. Az érzések már összefüggnek más emberekkel, különbözõ helyzetekkel, korábbi tapasztalatainkkal. A Sutta erõl így ír: „Ímhol, szerzetesek, a szerzetes kellemes érzést érezvén tudja: „Kellemes érzést érzek”, kellemetlen érzést érezvén tudja: „Kellemetlen érzést érzek”. Közömbös érzést érezvén tudja: „Közömbös érzést érzek”. … Avagy másként (kifejezve), a figyelme alapján az jelenik meg, hogy „Érzés létezik”, a tudás- és a figyelmes jelenlét föggvényében. És függetlenül idõzik, nem ragaszkodva semmihez a világon.”24 Lefordítva a dolgot, egyszerûen csak annyi lenne a feladat, hogy megfigyeljük a magunkban felbukkanó érzéseket egészen az érzés elmulásáig. Az, hogy pontosan tisztában legyünk azzal, hogy mi lehet az oka a létrejöttének és mi tartja fent, mitõl változik, mitõl szûnik meg esetleg. Itt most elõkerül még egy fogalom, ami a buddhizmus alapját képezi, az ok-okozati összefüggés, mely szerint minden dolognak, minden dolog létrejöttének, minden cselekedetnek oka van, amik maguk is kiváltanak okozatokat és erre az összefüggésre való rálátással elérhetjük azt, hogy adott helyzetben, megfelelõ módon, helyesen tudunk cselekedni. A Satipatthána Sutta gyakorlatainak ebben a stádiumban, még egyedüli célja a pontos megfigyelés, a rálátás képességének kifejlesztése. Ennek gyakorlása, szerintem sokat segíthet abban, hogy tisztában legyek azzal, mikor miért cselekszem valamit, tudatosítom magamban mind fizikailag, szellemileg, érzelmileg, minden szempontból. Képes legyek arra hogy önmagamat mintegy kívülrõl szemléljem, ezáltal kikerüljek, mondjuk, az érzelmeim uralma alól adott helyzetben. Ez nem azt jelenti, hogy érzéketlenné vállok, csak tisztában leszek azzal, hogy akkor, ott, miért is érzem azt a dolgot, és akkor eldönthetem, hogy miként cselekedjek. Itt már továbbléptünk a gyakorláson. Már a helyes rálátás és a helyes cselekvés kerül elõtérbe. Ezért fontos az, hogy önmagamat 24: Novák Tibor (1997): Páli töredékek, Satipatthána Sutta. Kalocsa: Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, 77-79. p

39


képes legyek kívülrõl szemlélni, és utána talán képes leszek arra is, hogy másokat is tisztábban lássak. Ez szerintem olyasmi, hogy én gitározom, de még nagyon ügyetlen vagyok, nem tudom lefogni az akkordokat elég gyorsan, a pengetésnél elrontom a ritmust és az énekkel is mindig rossz helyen lépek be, ráadásul hamisan. Okolhatom a balkezemet, hibáztathatom a jobb kezem sutaságát vagy ráfoghatom az énekhangomra, hogy az az oka a hibázásnak, mert mindig megzavar. Melyik a hibás? Szerintem egyik sem, de mindegyik mutogathat a másikra, hogy õ az okozója a dal elrontásának. Tehát, gyakorolni kell, a bal, meg a jobb kezemnek, a hangomnak, de fõként a tudatomnak, ami irányítja az egészet. És akkor még nem is beszéltünk a zenekar többi tagjáról. Vegyünk még egy példát az ok-okozati összefüggésre és a helyesen való cselekvésre: találkozom egy hajléktalannal az aluljáróban, a botja messze van tõle, nem éri el. Mindenkit, aki arra megy, próbál megkérni, hogy adják oda neki, mert anélkül nem tud felállni, de az emberek inkább elnéznek másfelé. Nem csak azért nem értik, hogy mit mond, mert eléggé ittas állapotban van, hanem azért sem, mert nem is akarják érteni. Akkor most ez így kell legyen? Neki azt kell megtapasztalnia, hogy az emberek nem adják neki oda a botját? Azt gondolom, ha én felfigyelek a helyzetre, megértem, hogy mit szeretne, akkor segítenem kell neki. Oda kell adnom a botját. Utána meg egyszerûen menni tovább és nem azon gondolkodni, hogy milyen a többi ember, mert nem segített vagy azon, hogy én milyen rendes vagyok. Egyszerûen menni tovább és kész. Ez utóbbi példa már akár, teljes képet is mutathat, arról fajta alkalmazásról, amit be szerettem volna mutatni a dolgozatomban, de azért talán, vegyünk még egy példát az alkalmazásra, egy olyan helyzetet, ami egy kicsit jobban felkavarhatja az embert, érzelmileg akár: megyek az utcán, tele van emberrel, hajléktalan, menedzser, fiatal, öreg, kicsi, nagy... De ez mind nem fontos most, mindegyik “csak” ember. Látom õket, tudomásul veszem, hogy vannak, de nem kezdek el azon gondolkodni, hogy bármelyikük ilyen vagy olyan és ezért õt mennyire szeretem vagy sem. Egyszerûen figyelek, látom az embereket, a házakat, hallom az utca zaját, néha egy madár is elröppen felettem. Ez még viszonylag egyszerû, hiszen sétálok, nem szólok senkihez, senki sem szól hozzám. „zavartalanul” szemlélõdhetek. Ellenben elõfordulhat olyan eset, mondjuk a munkahelyen, hogy odajön hozzám a fõnök, már eleve torzul a feje, vörös ködben úszik a tekintete és elkezd velem üvölteni. Pár pillanatig tûröm, aztán az én agyamat is elönti a lila köd, szó szót követ, végül a fõnök “gyõz”. Egy ilyen helyzetben szerintem sokan úgy gondolják, hogy nehezebb a szemlélõdés, mint az elõzõben. Szóval, a fõnök „gyõzött”. Másnap azonban megint kell menni dolgozni és a fõnök megint ott lesz. Beérek a munkahelyre, folyik a reggeli kávézás, mindenki vigyorog, köztük a fõnök is. Bennem már az elsõ pillanatban elkezd nõni a feszültség. De hát miért? Semmi nem történt, ami esetleg ezt indokolná. Elgondolkodom. Hogy is van ez? Semmi sem történt, a reggeli kávét szürcsölöm, tök jó minden. Nem kell pisilnem, éhes sem vagyok, szeretem a kávét, vigyoroghatnék a hülye munkahelyi poénokon. Akkor mitõl vagyok feszült? Ja, igen, jut eszembe, a tegnapi szó40


váltás a fõnökkel. De az tegnap volt, ma már ma van, akkor meg mit görcsölök ma is rajta? Minek? Jéé, már nem is vagyok feszült. És még az is lehet, hogy normális hangnemben meg tudjuk beszélni a tegnapi problémát. Valahogy így.

Test 09k17

41


Összegzés Azt gondolom, hogy a célomat, a buddhizmus hatását a gondolkozásomra, a dolgokhoz való hozzáállásomra sikerült szemléltetnem a dolgozatom során, mind hétköznapi és mind szakmai összefüggésben. Úgy gondolom, hogy annak is, aki nem annyira járatos a keleti vallások tekintetében, tisztán értelmezhetõ a fõ gondolatmenetem az ok-okozati összefüggés, a szenvedés megszüntetésére irányuló törekvés, a magunkba való elmélyedés, a helyes rálátás, a helyes cselekedet és a szeretet kapcsolata és fontossága. Dolgozatomban egy folyamatot kívántam bemutatni, mind szerkezetileg, mind pedig tartalmilag. Itt arra gondolok, hogy a kiindulás a nagy egészből történik és egészen a legapróbb egységig jut el, ami a végcél és ez visszairányul a nagy egység egészére. Ami a tartalmi részt illeti, a kiindulópont itt is a társadalom, a közösséggel való kapcsolat és a végén jutok el egy olyan egyéni, személyes gyakorlat bemutatásához, amely meghatározza az emberekhez való hozzáállásomat. A képekkel összefüggésben csak egy rövid gondolatot szeretnék itt megjegyezni. Mint azt, már dolgozatom elején elmondtam, magyarázni semmiképp sem szeretném egyik képet sem, amely egy-egy különálló személyes felismerésként szerepel az oldalakon. Egyáltalán nem feladatuk, semmilyen elmesélés, történetkitalálás vagy más ehhez hasonló. Inkább önálló koanként állnak itt, hasonlóképp a zen buddhizmus annyira jellemző eszközére. A különbség csak annyi, hogy az általam létrehozott koanok, képi formában jellennek meg. Bár ha a kínai kaligráfiákra, tusraj-zokra gondolok, a képi megjelenítés sokkal régebbi formában, keleten is megtalálható. Végül, még egy mondat, ami szerintem mindent elmond: Megyek hazafele, felnézek az égre. Csillagok.

42


Melléklet A szív szútra (Dobosy Antal fordítása, 1989.) A mély meghaladó bölcsesség szíve szútra (Mahá pradzsnyá páramitá hridaja szútra) Avalókitésvara bódhiszattva a mély meghaladó bölcsességben idõzvén látja, hogy igaz természetében az öt alkotórész üres, és ezzel minden szenvedést meghalad. Sáriputra! A forma nem különbözik az ürességtõl, az üresség nem különbözik a formától. A forma valóban üresség, az üresség valóban forma.

Test 10k18 Dobosy Antal (1989, ford.): A Szív azútra. In: Dobosy Antal: Zen szöveggyűjtemény, jegyzet. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Buda pest, 2005, 7. p.

43


Így ilyen az érzés, az érzékelés, az akarat és a tudatosság is. Sáriputra! Minden jelenségnek üresség a természete. Nem keletkeznek és nem szûnnek meg, nem tiszták és nem szen�nyezettek, nem növekszenek és nem csökkennek. Ezért az ürességben nincs forma, érzés, érzékelés, akarat és tudatosság. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és értelem, nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat, nincs birodalma az érzékszerveknek és a tudatosságnak. Nincs nem tudás és nincs annak megszûnése, nincs öregség és halál és nincs ezek megszûnése sem. Nincs szenvedés, nincs annak oka, nincs annak megszûnése, és nincs útja a megszüntetésnek. Nincs megvalósítás és nincs megérkezés, mivel nincs, amit el kellene érni. A bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól mentes a tudata. Mivel akadálytól mentes a tudata rettenthetetlen, és meghaladva minden illúziót, az ellobbanást eléri. A három világ összes buddhái a meghaladó bölcsesség által valósítják meg a tökéletes és felülmúlhatatlan felébredettséget.Ezért ismerd fel a meghaladó bölcsességet, a nagy szent eszmét, a nagy tudás eszméjét, a felülmúlhatatlan eszmét, a hasonlíthatatlan eszmét, azt, ami véget vet minden szenvedésnek. Ez igazság, nem hazugság. Ezért hangoztasd a meghaladó bölcsesség eszméjét, amely így szól: gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá

Dobosy Antal (1989, ford.): A azív azútra. In: Dobosy Antal: Zen szöveggyűjtemény, jegyzet. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Buda pest, 2005, 7. p.

44


Dobosy Antal:

Szellemi út a mûvészetekben A buddhizmusban a mûvészetek az ember szellemi fejlõdésének lenyomatai. Nem érzelmeket, hangulatokat akarnak kifejezni, de nem céljuk a valóság ábrázolása sem. Mondanivalójuk kizárólag szellemi. Élményeket és eredményeket fejeznek ki a szellemi fejlõdés területén. Ugyanakkor a mûvészetek egyben szellemi gyakorlóterülek is. Miközben a mûvészetet gyakoroljuk, gyakorlást végzünk. Azokat a tevékenységeket nevezzük buddhista mûvészeteknek, amelyek a mostani magunk legyõzésére irányulnak, saját tudatunk szerepét akarják tisztázni, magunk és az ember igazi természetének meglátását tûzik ki célul, és a megvilágosodás megvalósítására törekszenek. Minden olyan tevékenység szellemi mûvészet lehet, amelyen keresztül ez a törekvés megvalósul. A lényeg a módszerben van. A buddhizmus kétezer-ötszáz éves történelme alatt számtalan ilyen mûvészet alakult ki. Megteremtette sajátos arculatát a különbözõ harci mûvészetekben, a zen tea szertartásban, a virágkötészetben, a kínai és japán tusfestészetben, az íjászatban, a színjátszásban, a zenében, a költészetben, a kertépítésben. A harci mûvészetben nem az ellenség legyõzése a cél, hanem a saját magunk fölötti uralom, a zen tea-szertartás nem a tea élvezetét kívánja magas szintre emelni, hanem a tudat nyugalmát, a virágkötészetben nem a szépség a legfontosabb, hanem készítõjének lelki harmóniája. Nézzünk egy példát a zen mûvészetek gazdag tárházából: a japán nevén szumie festészetként ismert zen mûvészetet, régebben a kínai és japán zen kolostorokban mûvelt fekete-fehér tusfestészetet. Ezek a tusfestmények nem az ábrázolás hûségét tartják fontosnak, hanem éppen azt, ami nincs rajta a képen. Azt, ami nincs kifejezve. Éppen azt, amit a tudat tesz a képhez, hogy mûvészi élménnyé legyen a festmény. Van egy történet egy festõrõl, akitõl egy bambuszliget megfestését kérték. A festõ megfestette a bambuszerdõt, de nem fekete tussal, ahogy azt addig szokták, hanem pirossal. A megrendelõ fõúr haragosan támadt a festõre, amikor meglátta a festményt: - Hogy festhetted pirosra a bambuszt? Ki látott már piros bambuszerdõt? - Nézd uram! Gondold meg! - válaszolta a festõ. - Ki látott már Dobosy Antal:(1995): Szellemi út a művészetekben. In: Zen Tükör, A Zen Kvan Um Iskolájának Magazinja, 1995/3. 2.sz. 1.p

45


fekete bambuszerdõt? A történet jellemzõ a zen festészetre, de más zen mûvészetekre is. A zen mûvész saját szellemi felismerésének nyomát hagyja a papíron, és éppen azt nem ábrázolja, amit megélt. De célja, hogy felismertesse a másik emberrel is az átélt szellemi élményt. A mû szónélküli tanítás a tanulni akarók számára. A mûvész meditációban dolgozik mûvén, és tanít anélkül, hogy tanítani akarna, kifejez anélkül, hogy kifejezni akarna. Csak teszi a dolgát, mégis maradandót alkot.

Test 11k19

46


A zen és a mûvészetek Az Élet és a Halál nagy munkája (Csong An Szünyim fordítása) Az egyik napon egy tanítvány érkezett teára a Providence Zen Központba és Szung Szán zen mastert a zen és a mûvészetek közti viszonyról kérdezte. Szung Szán zen mester azt mondta: A zen az élet és a halál megértése. Miért élsz? Nem tudom – felelte a tanítvány. Miért kell meghalnod? – kérdezte a zen mester. A tanítvány a vállát vonta. Szung Szán így folytatta: Az emberek élnek és halnak a földön, anélkül, hogy megértenék, mi az élet és a halál. Amikor megszülettél, csupán megszülettél. Nem mondtad azt, miközben kibújtál édesanyád hasából: „Most világra jövök. Segítsetek.” Csupán megérkeztél anélkül, hogy meg akartál volna születni, vagy anélül, hogy tudtad volna, meg akarsz születni, vagy anélkül, hogy tudtad volna, miért születsz meg. Ugyanez van a halállal is. Amikor meghalsz, csupán meghalsz. Nem vagy szabad a választásban.

Test 12k20 Csong An Szünyim (1995, ford.): A zen és a mûvészetek, Az Élet és a Halál nagy munkája. In: Zen Tükör, A Zen Kvan Um Iskolájának Magazinja, 1995/3. 2.sz. 2-3.p

47


A zen az élet és a halál nagy munkája. Descartes azt mondta: „Gondolkodom, tehát vagyok.” Gondolkodó, tehát élettel és halállal rendelkezem; nem gondolkodom, ezért nincs életem és halálom. Azaz az életet és a halált saját gondolkodásunk hozza létre. Léteznek, mert saját gondolkodásunkkal létrehozzuk õket, és megszûnnek létezni, amikor megszûnünk gondolkodni. Ha gondolkozol, a te tudatod, az én tudatom és minden ember tudata különbözõ. Ha nem gondolkozol, a te tudatod, az én tudatom és minden ember tudata azonos. A tanítvány közbevágott és azt mondta: Ezek nem különböznek és nem azonosak. Ezek a szavak mind csak gondolkodás. Szung Szán zen mester azt mondta: Igen. Ha elvágsz minden gondolkodást, akkor a tudat gondolkodás elõtti. Ha megtartod a gondolkodás elõtti tudatot, és én megtartom a gondolkodás elõtti tudatot, egy tudattá válunk. Rendben? A tanítvány azt felelte: Ha elvágunk minden gondolkodást, nincs tudat. Szung Szán nevetett és azt felelte: Nagyon jó. Nincs tudat. De ennek a neve az Egy Tudat. A gondolkodás elõtt nincsenek szavak, nincs beszéd, nincs élet vagy halál. Akkor mi a te igaz éned? A tanítvány hallgatott. A zen mester azt mondta: A zen igaz tudatod megértését jelenti. Meg kell kérdezned magadtól: „Mi vagyok én?” Meg kell tartanod ezt a nagy kérdést és elvágni minden gondolkodást. Mikor megérted a nagy kérdést, meg fogod érteni magad. Szókratész Athént járva azt mondta tanítványinak: „Meg kell ismernetek önmagatokat.” Egyszer valaki megkérdezte tõle: „Te ismered magad?” Szókratész azt felelte: „Nem. De én értem ezt a nem-tudást.” A zen ugyanilyen. Nem-tudó, nem-gondolkodó. „Mi vagyok én?” Ez az igazi éned. Amikor megérted önmagad, nagyon könnyû verset írni, vagy kaligráfiát készíteni, vagy teaszertartást tartani, vagy karatézni. Erõfeszítés nélkül festesz, erõfeszítés nélkül írsz. Miért? Amikor festesz vagy írsz vagy bármilyen cselekvést folytatsz, teljesen feloldódsz a cselekvésben. Csak festesz, csak írsz. Semmiféle gondolkodás nem kerül közéd és a cselekvés közé. Csak nem-gondolkodó cselekvés van. Ez a szabadság. Amikor gondolkozol, a tudatod eltávolodik a cselekvéstõl, és a festésed illetve írásod lendülete megtörik, a teaszertartásod merev vagy esetlen lesz. Ha nem gondolkozol egy vagy a cselekvéssel. Te vagy a tea, amit iszol. Te vagy az ecset, amivel festesz. A nem-gondolkodás gondolkodás elõtti. Te vagy az egész világmindenség, az egész világmindenség te. Ez a zen tudat, az abszolút tudat. Túl van idõn és téren, túl van az én és mások, jó és rossz, az élet és halál kettõsségén. Az igazság éppen ilyen. Ezért, amikor egy zen gyakorló fest, az egész világmindenség jelen van 48


ecsetjének hegyén. Volt egy nagy japán költõ, Basó. Ragyogó fiatalember volt, és komoly buddhista, sok szútrát tanulmányozott. Úgy gondolta, érti a buddhizmust. Egy napon meglátogatta Takuan zen mestert. Sokáig beszélgettek. A Mester mondott valamit, amire Basó hosszan válaszolt, a legmélyebb és legnehezebb szútráákból idézve. Végül a Mester így szólt: - Te egy nagy buddhista vagy, egy nagy ember. Mindent értesz. De egész idõ alatt, amíg beszélgettünk, csupán a Buddha és kiváló tanítók szavait használtad. Nem akarom más emberek szavait hallani. A te saját szavaidat akarom, a te igaz éned szavait. Gyorsan most mondj egy mondatot, ami a tiéd! Basó elnémult. Tudata száguldott. „Mit tudok mondani? A saját szavaim – mik lehetnek azok?” Eltelt egy perc, majd kettõ, majd tíz. Akkor a Mester így szólt: Azt hittem, érted s buddhizmust. Miért nem tudsz válaszolni? Basó elvörösödött. Tudata hirtelen megállt. Nem tudott mozdulni, sem jobbra vagy balra, sem elõre vagy hátra. Egy áthatolhatatlan fal elõtt állt. Aztán: mérhetetlen üresség. Hirtelen egy hang hallatszott a kolostorkertbõl. Basó odafordult a Mesterhez és így szólt: - Nyugodt tavacska – Béka ugrik bele – Loccsanás. A Mester hangosan felnevetett és azt mondta: „Most jó. Ezek a te éned igaz szavai!” Basó vele nevetett. Elérte a megvilágosodást. Késõbb Basó elment a Macusimához, Japán legszebb helyeinek egyikéhez, ahol költõversenyt tartottak. Az ország minden részérõl érkeztek költõk. Mindenki elismerõleg szólt a vidék szépségérõl, a Fudzsi hegy méltõságteljes hófedte csúcsairól, a tó ragyogó tükörfelszínérõl, a vitorlásokról, amelyek nagy fehér madarakként szelik a vizeket, stb., stb. Basó csak három sort írt: Macusima – Ó Macusima, Macusima. Az õ verse nyerte meg a pályázatot. Ez egy igazi zen vers. Nem használ költõi nyelvet és hasonlatokat. Nincs gondolkodás benne. Én vagyok a Macusima, a Macusima én. Azaz a zenben nincs kint és bent. Csak az egy tudat van, ami éppen ilyen. Ez minden mûvészet élete, és ez a zen élete.

49


Mireisz László:

Téves nézetek Nemrég az egyik közszolgálati televízió vallási mûsorában egy keresztény tiszteletes hosszasan beszélt arról, hogy a buddhizmus a személyiség megszüntetését tanítja, majd ebbõl a téves tételbõl kiindulva kifejtette a kereszténység felfogását a személyiség fontosságáról. Gyakran hallhatunk a buddhizmussal kapcsolatos ilyen és ehhez hasonló félreértésekrõl, amelyek legtöbbször a buddhista tanok felületes ismeretébõl fakadnak. Tény, hogy a személyiség fogalmát a különbözõ buddhista iskolák más és más megközelítésben használják. Például a keskeny út (hínajána) a személyiség üresség természetét (pudgala súnjatá) tanítja. Ha megvizsgáljuk, hogy mi a személyiség, akkor azt találjuk, hogy az formából, érzetekbõl, gondolatokból, indítékokból és tudatosságból áll össze, mint a szekér, amely kerékbõl, tengelybõl, saroglyából, hámfából és kocsirúdból áll. Ha megnézzük, hogy ezen összetevõk nélkül mi a szekér, akkor csak egy elnevezést találunk, ahogy az elõbb említett tudati összetevõk nélkül a személyiség is pusztán csak egy elnevezés. Ezért ha valaki a személyiségét ápolja, de közben elfelejti a személyiséget összetevõ tudatfolyamatok mûvelését, az olyan, mint amikor a kerék, tengely, saroglya, hámfa és kocsirúd nélküli szekerét akarná megrakni. Vagyis amit közönségesen személyiségnek neveznek, az nem más, mint a kölcsönös függõségben lévõ tudat és lételemek (szkandhák) ös�szessége. Ezért az összetettség és az állandótlanság jellemzõ rá, és téves az a nézet, hogy a létforgatagban van állandóság, tévedés azt gondolni, hogy van egy olyan személyiség vagy én, amely állandósággal bírna. Így azután a hínajána buddhizmusban fel sem merülhet a személyiség megszüntetése vagy megsemmisítése, viszont felmerül a személyiséggel kapcsolatos tévedések feltárása és belátása. Éppen azért, hogy az ember ne ápoljon önmagában egy olyan illúziót, amely minden szenvedésnek és a szenvedés három gyökerének (vágy, gyûlölet, nem-tudás) okozója, hanem éberen ismerje fel a személyiségnek és összetevõinek természetét, hogy maga gyakorolhassa az uralmat személyisége és tudatfolyamatai felett. Mert “aki uralja a tudatot, az mindent ural.” A széles út (mahájána) tanai szerint viszont nem csak a személyiség és a személyiséget alkotó öt összetevõ nem rendelkezik önmagában valós léttel, hanem a külsõ dolgok sem (szarvadharmasúnjatá). Csak kölcsönös függõségben, ok-okozati viszonyban léteznek, önmagukban üresek (súnja), sõt éppen a kölcsönös Mireisz László: Téves nézetek [on-line] In: A Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapja. Bp. Tan Kapuja Buddhista Egyház, cop. 2006. [2010. 04. 29.] URL: http://www.mahayana.hu/archivum/iras_mireisz_tevesnezetek.html)

50


függõségük bizonyítja üresség-természetüket. Azonban téves az a nézet, hogy az oksági meghatározottság mentesít az erkölcsi és egyéb felelõsségek alól. Az üresség nem a nihilizmushoz vezet bennünket, hanem a viszonylagossághoz, ez pedig nem a világ és a személyiség elutasítását vagy megszüntetését, hanem lényegének megragadását jelenti. Ezért mondja Nágárdzsuna, hogy akik azt gondolják, hogy a nirvánában a világ partikuláris dolgai abszolút megszûnnek, nos, õk nem jobbak a legönteltebb anyagelvûeknél. A személyiség éppúgy, mint a világ dolgai, éppen azt a lehetõséget hordozzák, hogy általuk és bennük az üresség felismerhetõ legyen. „Aki látja az értelmét az ürességnek, annak minden értelemmel bír. Akinek az üresség értelmetlen, annak minden értelmetlen” - mondja Nágárdzsuna a Mk. XXIV. 14.-ben (Fehér Judit fordítása). Aki tehát nem látja a személyiség üresség természetét, annak a személyiség bilincs, az ürességet ismerõnek pedig a Buddhaság hordozója. “Aki ismeri az abszolút és a relatív igazság közötti különbséget, az felfogja a Buddha által tanított viszonylagosság (üresség) jelentését. És tudja, hogy ott, ahol személyiségrõl, létezõrõl, vagy valamilyen énrõl beszélünk, az csak konvencionálisan van megragadva.” A természetes úton (szahadzsa-jána) általános a személyes adottságok felhasználása a megvilágosodás érdekében. Még a legelítélendõbb és legszélsõségesebb személyiségjegyek is alkalmasak arra, hogy kiinduló pontjai legyenek a megszabadulásnak. Például Tantépának, a kockajáték megszállottjának a mester a következõket tanította: „Képzeld hát el a három területet: Épp oly üresek akár a zsebed - mikor a játéktól felállsz. S most ismerd fel tulajdon szellemed, Mely ezzel egyízû s együttszületett.” (Soós Sándor: A nyolcvannégy mahásziddha legendája, 112. oldal) A falánk és nagyhasú Szarvabhaksát Szaraha mester így tanította: „Üres égként tekints hasad, Melynek hasadó hajnalként hevítõ melege: A lét végén mindent elemésztõ tûz heve. Ezen süsd meg pecsenyédet: minden jelenséget. S így, eszegetve, apránként fogyaszd el: A világegyetem legyen étked.” (ugyanott 186. oldal) Mindebbõl az következik, hogy a személyiség hordozza a személyiség meghaladásához szükséges képességeket, így személyiségünk nem legyõzendõ ellenség, hanem eszköz a megszabadulás 51


eléréséhez. Összegezve tehát azt mondhatjuk, téves az a nézet, hogy a buddhizmus a szenvedések, a vágyak és a nem-tudás megszüntetésén kívül bármi megsemmisítését vagy megszüntetését tanítaná.

Test 1321

52


Dobosy Antal:

Mi haszna van a meditációnak? A hasznosságnak, mint értékmérõnek igen fontos irányító ereje van életünkben. Szinte minden helyzetet, cselekedetünket, céljainkat ennek rendeljük alá. A mai világban nem számít értékes embernek az, aki nem hajt hasznot embertársainak, a társadalomnak, cégének, családjának, vagy akár saját magának. Sõt elsõsorban saját magának. De mit is értünk valójában ez alatt a haszon alatt? Gazdasági megközelítéssel valami ehhez hasonlót: ha valamennyi munkát, energiát vagy értéket fektetünk egy ügybe, és ugyanannyi érték jön létre, mint amennyit befektettünk, nem jön létre haszon. Ha ennél több jön létre, akkor a különbséget haszonnak könyveljük el. Így ebben az értelemben a haszon az érték növekedésének mértéke. Azonban az, hogy valaminek mi az értéke, az a pillanatnyi helyzetünktõl függ. Kulturális, társadalmi és emberi helyzetünktõl, a környezetünk által elfogadott értékrendtõl függ, tehát alapvetõen szubjektív. Nem egyetemleges, és idõben sem állandó. A hasznosság, mint értékmérõ áthatja egész életünket. Kell, hogy hasznosnak érezzük, hasznosnak tudjuk magunkat. Igyekszünk csak olyan tevékenységbe fogni, amelynek értelme van, ami valamilyen szempontból hasznos. Viszont azt, hogy mit tekintünk hasznosnak, mi emberek szabjuk meg, amit persze gyakran el is felejtünk. Mégis ennek, mint emberi hajtóerõ, döntõ szerepe van az emberi lét szabályozásában. Ha a címben szereplõ kérdést feltesszük magunkat, sokféle választ kaphatunk rá. Legtöbbször a választ abban találjuk meg, hogy nyilvánvalóvá válnak azok az értékek, melyek akkor jönnek létre, ha meditációs gyakorlatokat végzünk. Ilyen lehet például az, hogy meditáció által létrejön egy harmónia, egy kellemes állapot, mely sok feszültséget feloldhat bennünk. Mivel a harmónia kultúránk szerint elismert érték, a meditáció haszna nyilvánvaló. Ez által a meditáció hasznossá válik. Máskor egy konkrét célt, valamilyen tudatállapotot akarunk elérni, és mint eszközt kívánjuk alkalmazni ennek a célnak az eléréshez a meditációt. Ilyenkor a remélt haszon maga az eredmény, az hogy elértük a célunkat. Ezekben az esetekben konkrét elvárásaink vannak, és legtöbbször csakis azok valósulhatnak meg. Az elvárásaink nem engednek meg mást megvalósulni, mint amit értékesnek, hasznosnak vélünk. Ha nem volnának elvárásaink és nem gondolnánk azt, hogy a meditáció hasznos, akkor - legalábbis mai értékrendünk szerint - nem végeznénk meditációs gyakorlatokat. Valahogy nem akaDobosy Antal: Mi haszna van a meditációnak? [on-line] In: A Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapja. Bp. Tan Kapuja Buddhista Egyház, cop. 2006. [2010. 04. 29.] URL: http://www.mahayana.hu/archivum/iras_dobosy_ mihasznavanameditacionak.html

53


ródzik haszontalan tevékenységbe energiát fektetni. Sajnos, e hozzáállás miatt szellemi szempontból olyan dolgok mellett megyünk el és olyan lehetõségeket hagyunk figyelmen kívül, melyek megtapasztalása megváltoztathatná világunkat. De nézzük meg a hasznosság által vezérelt élet árnyoldalát is! A hasznosság elve által észrevétlenül elveszítjük szabadságunkat, hiszen az állandó haszonkeresés determinál minket, meghatározza, hogy mit tegyünk. Dróton rángatott figurákká leszünk. Olyanok, mint egy gép. Ráadásul azt hisszük, hogy mi döntünk, hogy magunk választjuk a hasznosabbat. A szabadságunkat áldozzuk fel a haszonért. Sõt, ahogy eddigi fejtegetéseinkbõl kitûnik, tulajdonképpen csak a haszonnak a tudatáért. Nagyon nagy ár ez! Ugyanakkor, ha mélyebben elemeznénk a lét lényegét, kiderülhetne, hogy az élet maga nem haszonelveken alapul. Ezt a mélyebb “elemzést” leginkább meditációs tevékenységnek is lehet mondani. Ezek a belátások a meditáció eredményei, vagy inkább együtt járnak a meditációval. Meditációban lehet megtalálni a hasznossági elveken túli, azoktól különbözõ elveket. A racionális gondolkodást értékrend alapúnak szoktuk mondani, ezzel szemben a meditáció igazi természetünk meglátásának kutatása. A racionális meggondolás a hasznosat, a hasznosabban fogja mindig is javasolni. A meditációban meglátott igazság egészen más irányt jelöl ki. Az ilyen meditációnak nem lesz haszna, hiszen éppen a hasznosságot szünteti meg. Az evés és az életben maradás, vagy az egészség nem egymás okai. Igazi természetünk szerint nem azért eszünk, hogy ne haljunk éhen, vagy hogy egészségesek legyünk. Csak az evésért magáért. Az éhségérzet nem az egészség érdekében van. Egyszerûen csak az éhségérzet és az evés összetartozik, egységet alkot, kiegészíti egymást. Egymást feltételezi, nem pedig oka egyik a másiknak. Ha úgy gondolkozunk, hogy az emberi és állati tevékenységek célok elérésének érdekében alakulnak ki, nagyon tévedünk, és nem ismerjük még saját magunkat sem. Nem látjuk igazi természetünket. A célok és azok elérésének érdemei ürügyek, utólagos magyarázatok, elméletek, melyek nem a valóságot írják le, mindössze gondolati vagy szemléleti modellek, melyek segítenek “eltájékozódni” a lét birodalmában. Ezért megtévesztõ lenne azt hinni, hogy a világ ezen elvek szerint mûködik. Ne becsüljük le a meditációt, különösen a zen meditációt, mert azt mondjuk, a meditációnak nem kell, hogy haszna legyen. Próbáljuk elfogadni azt, hogy egy másfajta dimenzióba vezet át minket, egy olyan térbe, ahol nem csak vagy nem a hasznosság elve létezik. Így a meditációnak nem haszna lesz!

54


Dobosy Antal:

A meditációs gyakorlásról buddhista meditációs gyakorlatok rendkívül szigorúak és formákhoz kötöttek. Avatatlan szemnek könnyen úgy tûnhet, hogy a szigorú formák olyan korlátokat jelentenek, amelyek nem engedik a személyiséget kibontakozni. úgy tûnhet, hogy nem enged még egy mozdulatot sem szabadon. Valóban van valami, amit nem enged. De amit nem enged, az nem a szabadság. Lekorlátoz, de azért, hogy a gyakorló visszaszoruljon arra a területre, ahol a saját szabadságát tényleg keresnie kell. Lekorlátoz azért, hogy ne vezesse félre magát az ember. Nehogy azt higgye a meditációt gyakorló, hogy ha ezeket a korlátokat felrúgja, egyúttal szellemi eredményeket ér el. A szabadság nem azt jelenti, hogy össze-vissza mindenfélét csinálunk. Valójában ilyenkor még mindig a kereteken belül maradunk. Ilyen módon nem lépjük át saját korlátainkat, amelyekbe be vagyunk zárva. Két lábunk van. Bármerre mehetnénk, és mégsem megyünk egyszerre mindenfelé. Pedig a bármerre-mehetés eredeti adottságunk. Láthatjuk, hogy a szabadságban a láb nem akadály. De akkor mi határozza meg lépéseinket, amikor tényleg megyünk valahova? Vajon tudjuk-e ezt? és látjuk-e, hogy mi hajt minket? Léphetnénk szabadon, de nem lépünk. Ugyanis oka van, hogy miért épp arra megyünk. Célunk van, ami oda visz. Haladásunk indokolt. értelmetlen lenne mást tenni. és nagyon gyakran úgy tudjuk, hogy nem is mehetünk másfelé. Ha ezek közül bármelyik is fennáll, akkor valójában nem élünk a szabadságunkkal. A meditáció éppen az igazi szabadság gyakorlása, még akkor is ha ülünk és nem mozdulunk. El akarjuk érni a szabadságot, és szabadon akarunk nem mozdulni. Szabadon akarunk ülni, énekelni, leborulni, hallgatni és beszélni. Gondolkodni és érezni. Szabadon látni a világot. A meditáció gyakorlásának az ismétlés nem lényege. Maga az ismétlés nem hoz új szellemi eredményeket. Ugyanis lehet begyakorolni, sulykolni rossz beidegzéseket is. Amikor olyat ismétlünk, ami kudarc élménnyel jár, az eredménytelenséget, a hibát sulykoljuk. A hibát erõsítjük magunkban. A gyakorlásban a keretek tágítása a szabad mozdulat, még akkor is, ha nem élünk éppen vele, ha nem használjuk ki lehetõségeinket. Amíg oka van cselekedeteinknek, addig cselekedeteink okozatok. Addig benne vagyunk a sorsban. Az igazi meglátás akkor lesz, Dobosy Antal: A meditációs gyakorlásról [on-line] In: A Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapja. Bp. Tan Kapuja Buddhista Egyház, cop. 2006. [2010. 04. 29.] URL: http://www.mahayana.hu/archivum/iras_dobosy_ ameditaciosgyakorlasrol.html

55


amikor ráébredünk, hogy lehet cselekedni okok nélkül. Ha el tudjuk hagyni indokainkat, ha félre tudjuk tenni okoskodásainkat és azt, hogy mi értelmetlen és mi nem, ha elfelejtjük azt, hogy mi a célunk, akkor kezdünk végre függetlenek lenni, és eljöhet az a pillanat, amikor végre mi magunk teszünk meg valamit, amikor éljük a szabadságunkat. Amikor végre nem valamiért teszünk valamit.

Test 1422

56


Seneca:

Óvakodj a haragtól Kérded: mit kell szem elõtt tartanod, hogy szeretetben élj? - Gondolom, a szeretet ellenszereirõl szóló intelmeimet éppúgy fogod hallgatni, mint ha arról beszélnék neked: hogyan óvhatnád meg az egészségedet az Ardea menti csatában. Mi az, ami az embert a vesztére sarkallja? Rábukkansz az irigységre és félelemre; a gyûlöletre, a megvetésre és haragra. Mindezek közül a haragot tartom a legveszedelmesebbnek: a haragvót a gyûlölet és a megvetés is igába tartja. Akire haragszol. Azzal szemben gyûlölködsz is, s a gyûlölet vagy sértésbõl támad – elkerülöd, ha senkit sem bántasz meg -, de támadhat ok nélkül is, ettõl természetes értelmed fog megóvni. Sok ember számára jelentett veszélyt, hogy harag övezte, nem ellenség. Azt is tartsd szem elõtt, hogy a harag se benned, se ellened ne lobbanjon fel: tudják az emberek, hogy téged könnyen és eredményesen kiengesztelhetnek. Ne kelts félelmet a haragoddal! Mert akitõl a házon kívül félnek, azt a házon belül sem szeretik. Aki félelmet kelt haragvó természetével, könnyen átbillenhet; tudd, akitõl félnek, maga is fél – senki sem képes a szorongás árnyéka nélkül rettegést kelteni. Szólnom kell még az irigységrõl és a megvetésrõl. Bármi felkeltheti mások gonosz vágyait: a szegényes dolgokat is megkívánják – csak azért, mert nekik nincs. Megmenekülsz az irigység elõl, ha nem tolakszol mások szeme elé, ha tudsz belül örülni. Hátra van még a megvetés: sokan orvoslást keresve rejtõznek el útvesztõjében. Nehogy jobban ráfizess az orvosságra, mint a betegségre! A legveszélyterhesebb napokban ia tartsd vissza magad a harag sárkányitól: ne táplálj szívedben haragot senki iránt a szeretet helyén; s ha valakinek okot szolgáltattál dühére, haragjára – szeresd: a szeretet engesztelõ ajándék, amelyet térdepelve kell adnunk és elfogadnunk. Óvakodj a haragtól!

Vágó Gy. Zsuzsanna (2008, szerk., ford.): Lucius Annaeus Seneca: Menj, és légy ember! Útmutatás az élethez. Szeged: Kassák Könyv és Lapkiadó Kft., 39 p

57


Erich Fromm:

A szeretet mûvészete „A gondoskodás és a törõdés maga után vonja a szeretet egy másik aspektusát: a felelõsséget. A felelõsségen manapság gyakran a kötelességet értik, olyasmit, ami kívülrõl van elõírva az embereknek. De valódi értelmében a felelõsség teljességgel õnkéntes cselekvés; annyit tesz, hogy megfelelek egy másik emberi lény kimondott vagy kimondatlan igényeinek. Aki „felelõs”, az képes és kész „megfelelni”. Jónás nem érzett felelõsséget Ninive lakóiért. Õ is megkérdezhette volna, mint Káin: „Talán õrzõje vagyok az én testvéremnek?” Aki szeret, az felelõs. A testvére élete nemcsak a testvérére tartozik, hanem rá is. Felelõsséget érez embertársaiért, és felelõsséget érez önmagáért. Ez a felelõsség az anya és a csecsemõ esetében fõleg a testi szükségletek gondjára vonatkozik. Ha felnõttek szeretik egymást, akkor fõleg a másik személy lelki szükségleteire vonatkozik. A felelõsség könnyen uralkodássá és birtoklássá fajulhat, ha oka nem a szeretet harmadik összetevõje, a tisztelet. A tisztelet nem félelem és nem bámulat; a respektus szó szökerének (respicere, megnézni) megfelelõen azt a képességet jelenti, hogy valakit olyannak lássunk, amilyen, hogy tudatában legyünk egyszeri egyediségének. Tiszteletben tartani annyi, mint azt akarni, hogy aszerint fejlõdjön és bontakozzon ki, amilyen. A tisztelet tehát kizárja a másik ember kihasználását. Azt akarom, hogy a szeretett lény, a maga kedvére és a maga módján fejlõdjön és bontakozzon ki, nem pedig abbõl a célból, hogy engem szolgáljon. Ha szeretem a másik személyt, akkor egynek érzem magam vele, de azzal, aki õ, és nem azzal, akinek lennie kellene, hogy használni tudjam. Nyilván való, hogy a tisztelet csak akkor lehetséges, ha én magam független vagyok; ha megállok a lábamon mankó nélkül, anélkül, hogy bárki mást elnyomnék, kizsákmányolnék. … Tisztelni csak azt tudjuk, akit ismerünk; a gondoskodás és a felelõsség vak, ha nem vezeti ismeret. Az ismeret tartalmatlan, ha nem a törõdés idézi elõ. ...”

Várady Szabolcs (1984, ford.): Erich Fromm: A szeretet művészete, Helikon Kiadó, 39-40. p

58


Nemzetközi Médiakonferencia, 2007.december 3-5. (részlet): „Az egészen kis gyerekek is napi két és fél órát töltenek tévénézéssel, ám ennek jelentõs részét nem gyermekcsatornák elõtt. A kicsik az általuk látott mûsorok jelentõs részét nem tudják értelmezni, minden második például azt hiszi, hogy a reklámokban szereplõk is az általuk hirdetett termékeket használják. A televíziók elõtt töltött idõ és a sugárzott tartalom, valamint annak modellhordozó szerepe miatt a média jelentõs szocializációs tényezõ - mondta Kósa Éva, az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Fõiskola tanára a háromnapos Nemzetközi Médiakonferencia megnyitó elõadásában hétfõn Balatonalmádiban. A Nemzetközi Gyermekmentõ Szolgálat, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület által szervezett konferencián az elõadó rámutatott arra is, hogy 4-7 éves életkor közötti gyermekek napi átalagban 151, a 8-14 életkor közöttiek pedig 176 percet töltenek a televízió elõtt. Utalt arra is, hogy a gyermekek döntõen a kereskedelmi csatornák mûsorait nézik (s javarészt nem gyermekmûsorokat), ugyanis a kimondottan gyermekcsatornák “részesedése” mindössze 17 százalékos. “Nem értik a reklámokat” A pedagógus hangsúlyozta azt is, hogy felmérések szerint a 6-10 évesek 11,6 százaléka valóságnak véli mindazt, amit a tévében lát. Hozzátette: 29,1 százalékuk pedig úgy vélekedett, hogy tévében látottak éppen olyanok, mint amik az életben is tapasztalhatók. Ismertetése szerint a gyermekek 51 százaléka hiszi például azt, hogy a hirdetésekben szereplõk is az általuk reklámozott termékeket használják, 12,6 százalékuk viszont úgy véli, hogy a reklámoknak pusztán szórakoztatás a céljuk. Kósa Éva elmondta: egy felmérés szerint 10 évvel ezelõtt a gyermekeknek 38 százaléka választott a médiumokból példaképeket, ma viszont ez már eléri az 50 százalékot. A gyermekek döntõ többsége elmondta: otthon nincs szülõi szabály arról, hogy mennyit és mit nézhetnek a televíziókban - jegyezte meg az elõadó, rámutatva ugyanakkor arra, hogy a felnõtt lakosság 40 százaléka károsnak tartja a gyermekek számára a tévémûsorok nagy többségét.”

Nemzetközi Médiakonferencia, 2007.december 3-5. (részlet) [on-line] In: Menedzsment Fórum, http://www.mfor. hu/ Cop. 2007. december. 03. [2010. 04. 30.] URL: http://www.mfor.hu/cikkek/40643.html

59


Fogalmak: f1: Énkép: azon tulajdonságok összessége, amelyeket a személy magával szemben igaznak tart.

f2: Kognitív disszonancia: kellemetlen feszültséggel járó állapot, amelyet akkor élünk át, ha tudatunkban két tartalom ellentmondásba kerül, ekkor önigazolást keresünk.

f3: Pygmalion-effektus:

az önmagát beteljesítõ jóslat jelenségkörébe tartozik, mely az elvárások valóságalakító hatását jelöli: a másik ember sokféle tényezõ által torzított megismerése alapján elvárások fogalmazódnak meg, amelyek a sugallt információknak megfelelõen ténylegesen bekövetkezõ eseményekké, cselekvésekké válnak a partner viselkedésében.

f4: Haloeffektus: a személyészlelés jellegzetes torzítása, amelyben néhány pozitív vagy negatív vonás alapján értékelünk egy másik személyt oly módon, hogy az elsõként megfigyelt vonásokat kiterjesztjük a megítélendõ személy összes tulajdonságára. f5: Citta: a szövegkörnyezetbe ágyazott citta egyetlen szóval történő fordítását, nehéz visszaadni. Használják rá az: elme, tudat, tudatosság, öntudat, megismerés, felfogás, észlelés, gondolkodás, gondolat, szív, szellem, szellemiség, lélek, értelem, elme, tudatállapot kifejezéseket. f6: Dhamma: egyetlen szóval nehéz meghatározni ezt a kifejezést is. Főbb jelentései: megfog, megtart, tart, szül hordoz, hord, visz, elbír, visel, kitart, folytatódik, eltart, támaszt, alátámaszt, terem, jövedelmez, megőriz, fenntart, fordul, viselkedik, birtokol, használ, alkalmaz, gyakorol.

k23: Állva, a 60. oldalon látható kép

61


Forrás-, irodalomjegyzék: Könyv: Bodóczky István (2003): Vizuális nevelés. Budapest: Magyar Iparművészeti Egyetem, 223 p. Miklós Pál (1987, Szerk.): Kapujanincs átjáró kínai csan-buddhista példázatok. Budapest, 1994: Helikon Kiadó, 234 p Novák Tibor (1997): Páli töredékek, Satipatthána Sutta. Kalocsa: Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, 122 p Terebess Gábor (1990, szerk.): Folyik a híd zen/csan buddhista anekdotakincs. Budapest: Officina Nova, 116 p Vekerdi József (1999): Buddha beszédei. Budapest: Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 268 p

Szerkesztett könyv: Jakab Katalin (1998, szerk., ford.): Mahámudrá, Amely eloszlatja a nemtudás sötétségét. Budapest: Library of Tibetian Works and Archives Dharamsala, 161 p Vágó Gy. Zsuzsanna (2008, szerk., ford.): Lucius Annaeus Seneca: Menj, és légy ember! Útmutatás az élethez. Szeged: Kassák Könyv és Lapkiadó Kft., 125 p Várady Szabolcs (1984, ford.): Erich Fromm: A szeretet művészete, Helikon Kiadó, 184 p

Folyóirat: Csong An Szünyim (1995, ford.): A zen és a mûvészetek, Az Élet és a Halál nagy munkája. In: Zen Tükör, A Zen Kvan Um Iskolájának Magazinja, 1995/3. 2.sz. 2-3.p Dobosy Antal:(1995): Szellemi út a művészetekben. In: Zen Tükör, A Zen Kvan Um Iskolájának Magazinja, 1995/3. 2.sz. 1.p

Jegyzet, egyéb: Dobosy Antal (1989, ford.): A Szív szútra. In: Dobosy Antal: Zen szöveg62


gyűjtemény, jegyzet. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Budapest, 2005, 7. p. Laár András: Bábu vagy, Kft: Bábu vagy (1996) Laár András: Neonfényű boldogság, Kft: A bábu visszavág (2008)

Elektronikus forrás: Dobosy Antal: Mi haszna van a meditációnak? [on-line] In: A Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapja. Bp. Tan Kapuja Buddhista Egyház, cop. 2006. [2010. 04. 29.] URL: http://www.mahayana.hu/archivum/iras_dobosy_ mihasznavanameditacionak.html Dobosy Antal: A meditációs gyakorlásról [on-line] In: A Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapja. Bp. Tan Kapuja Buddhista Egyház, cop. 2006. [2010. 04. 29.] URL: http://www.mahayana.hu/archivum/iras_dobosy_ ameditaciosgyakorlasrol.html Milyenek ezek a jegyek? (k06) [on-line] In: http://ellenorzo.blog.hu/, cop. 2009.11.17. 08:00 [2010. 04. 30.] URL: http://ellenorzo.blog.hu/2009/11/17/ milyenek_ezek_a_jegyek Mireisz László: Téves nézetek [on-line] In: A Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapja. Bp. Tan Kapuja Buddhista Egyház, cop. 2006. [2010. 04. 29.] URL: http://www.mahayana.hu/archivum/iras_mireisz_tevesnezetek.html Nemzetközi Médiakonferencia, 2007.december 3-5. (részlet) [on-line] In: Menedzsment Fórum, http://www.mfor.hu/ Cop. 2007. december. 03. [2010. 04. 30.] URL: http://www.mfor.hu/cikkek/40643.html Személyközpontú oktatási rendszerek: [on-line] In: www.oki.hu [2009.04.] URL: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2001-05-mu-zichyszemelykozpontu [on-line] In: www.osztályfőnök.hu Cop. 2007. 11. 18. [2010. 04. 30]. URL: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=453 [on-line] In: http://www.rogers-kozepiskola.hu [2010. 04. 30.] URL: http://www.rogers-kozepiskola.hu/rszk/index.php?option=com_cont ent&task=view&id=84&Itemid=146 [on-line] In: http://www.seagull.hu [2010. 04. 30.] URL: http://www.seagull.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage& pid=1 63


[on-line] In: http://www.waldorfkispest.hu [2010. 04. 30.] URL: http://www.waldorfkispest.hu/index.php?mid=3&pid=3

Videók: Bodhissatva is metro [on-line] In: youtube.com Cop. 2009. 04. [2010. 04. 30.] URL: http://www.youtube.com/watch?v=jedd2FiZTqM&feature=play er_embedded Popper Péter: Az önmagát keresõ ember 1-2 [on-line] In: youtube. com Cop. 2009. 09 [2010. 04. 30.] URL: http://www.youtube.com/ watch?v=DibprJ23Gow URL: http://www.youtube.com/watch?v=qTnY5Ws oSzc&feature=related Popper Péter: Sodródni vagy élni [on-line] In: youtube.com Cop. 2009.10. [2010. 04. 30.] URL: http://www.youtube.com/watch?v=tl1XhkRpaFU Popper Péter: Szeretni kell? [on-line] In: youtube.com Cop. 2008.10. [2010. 04. 30.] URL: http://www.youtube.com/watch?v=wZPTeEB5AA&feature=related

64


Képjegyzék: k01: Barti Magdolna, Duna-part (részlet), 2005, fotó, vegyes technika k02: Barti Magdolna, Duna 01, 2005, fotó, vegyes technika, 7,7 x 14,8 k03: Barti Magdolna, Életfa (részlet), 2009, fotó, vegyes technika K04: Barti Magdolna, Ablakok, 2009, fotó, digitális technika, 48,7 x 36,5 k05: Barti Magdolna, Egyformák? 2010, fotó, digitális technika 48,7 x 36,5 K06: Milyenek ezek a jegyek?, 2009, vegyes technika, 21,7 x 14,7 Forrás: Milyenek ezek a jegyek? (k06) [on-line] In: http://ellenorzo.blog.hu/, cop. 2009.11.17. [2010. 04. 30.] URL: http://ellenorzo.blog.hu/2009/11/17/ milyenek_ezek_a_jegyek k07: Barti Magdolna, Megy, 2010, fotó, digitális technika, 36,5 x 48,7 k08: Barti Magdolna, Kezek, 2010, fotó, digitális technika, 36,5 x 48,7 k09: Barti Magdolna, Test 01, 2010, fotó, digitális technika 115 x 86 k10: Máté Gábor, Barti Magdolna Test 02, 2010, fotó, digitális technika 115 x 86 k11: Máté Gábor, Barti Magdolna, Test 03, 2010, fotó, digitális technika 115 x 86 k12: Máté Gábor, Barti Magdolna, Test 04, 2010, fotó, digitális technika 115 x 86 k13: Máté Gábor, Barti Magdolna, Test 05, 2010, fotó, digitális technika 115 x 86 k14: Barti Magdolna, Test 06, 2010, fotó, digitális technika 115 x 86 k15: Barti Magdolna, Test 07, 2010, fotó, digitális technika 115 x 86 k16: Barti Magdolna, Test 08, 2010, fotó, digitális technika, 36,5 x 48,7 k17: Barti Magdolna, Test 09, 2010, fotó, digitális technika 48,7 x 36,5 k18: Barti Magdolna, Test 10, 2010, fotó, digitális technika 48,7 x 36,5 65


k19: Barti Magdolna, Test 11, 2010, fotó, digitális technika 48,7 x 36,5 k20: Barti Magdolna, Test 12, 2010, fotó, digitális technika 48,7 x 36,5 k21: Barti Magdolna, Test 13, 2010, fotó, digitális technika 48,7 x 36,5 k22: Barti Magdolna, Test 14, 2010, fotó, digitális technika 48,7 x 36,5 k23: Barti Magdolna, Állva, 2010, fotó, digitális technika, 36,5 x 48,7

66


Tartalomjegyzék:

Napjaink Tana

5

Bevezetés

6

Az én buddhizmusom

7

Egy kis pedagógia

23

Meditáció és gyakorlat A meditáció gyakorlata

34 34

Összegzés

42

43 43 45

Melléklet A szív szútra (Dobosy Antal fordítása, 1989.) Dobosy Antal: Szellemi út a művészetekben A zen és a művészetek, Az Élet és a Halál nagy munkája (Csong An Szünyim fordítása) Mireisz László: Téves nézetek Dobosy Antal: Mi haszna van a meditációnak? Dobosy Antal: A meditációs gyakorlásról Seneca: Óvakodj a haragtól Erich Fromm: A szeretet művészete Nemzetközi Médiakonferencia, 2007.december 3-5. (részet)

Fogalmak

60

Forrás-, irodalomjegyzék

61

Képjegyzék

64

47 50 53 55 57 58 59


KONZULENSI VÉLEMÉNY A diploma és/vagy diplomadolgozat értékelése: 1. A diploma és/vagy dolgozat a hallgató önálló munkájának tekinthet igen

nem

2. A hallgató élt-e a rendszeres konzultációs lehet

ségekkel?

igen

nem

részben

-e?

3. Figyelembe vette-e a hallgató a konzulens útmutatásait? igen

részben

nem

4. Elfogadhatónak tartja-e a diploma és/vagy dolgozat szakmai min talmát? igen

ségét, tar -

nem

5. A diplomamunka bírálatra bocsátható

nem bocsátható

6. Egyéb megjegyzés: Kaposvár, 201... év ...................... hó ..... nap

konzulens olvasható aláírása Beosztása, munkahely megnevezése: ..........................................................................


NYILATKOZAT Alulírott………………………………………………………….. (kód:……………………….) jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a …………………………………… ……………………………………………………………..című szakdolgozat vagy diplomamunka önálló munkám, a dolgozat/diplomamunka készítése során betartottam a szerz i jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényt1, valamint a szerz i jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXII. törvényt, továbbá a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán el írt, a dolgozat, illetve a diplomamunka készítésére vonatkozó szabályokat. Munkám során kizárólag olyan forrásokat használtam fel, amelyekre a jegyzetapparátusban a hivatkozás szabályainak megfelel en hivatkoz tam, illetve amelyeket a bibliográfiában szakszerűen feltüntettem. Kijelentem továbbá, hogy a dolgozat/diplomamunka készítése során az önálló munkavégzés követelményét betartottam, a konzulenst ezzel kapcsolatban nem tévesztettem meg. Jelen nyilatkozat aláírásával tudomásul veszem, hogy amennyiben a dolgozatot/ diplomamunkát bizonyíthatóan nem magam készítettem, illetve azzal összefüggésben megsértettem a szerz i jogra vonatkozó el írásokat, a szakdolgozat/diploma munka elégtelen érdemjegyű, és ellenem az intézmény fegyelmi eljárást indíthat. Kijelentem továbbá, hogy sem a dolgozatot/diplomamunkát, sem annak bármely részét más fels oktatási intézményben nem nyújtottam be diplomamunkaként.

Kaposvár, 201 . …………………..hó ……… nap

Aláírás:……………………………………… 1: Az 1999. évi LXXVI. Tv. 34. § (1) a mű részletét – az átvev mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerz megnevezésével bárki idézheti. 36. § (1) nyilvánosan tartott el adások és más hasonló művek részletei, valamint politikai beszédek tájékoztatás céljára – a cél által indokolt terjedelemben – szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást – a szerz nevével együtt – fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bi zonyul.

Az én buddhizmusom  

szakdolgozat

Az én buddhizmusom  

szakdolgozat

Advertisement