FOTÓMŰVÉSZET KORTÁRS MAGÁNGYŰJTEMÉNYEKBEN by ArtMarketBudapest

Fotómûvészet kortárs M A G Á N G Y û J T E M É N Y E k b en Alföldi Róbert Barabás Lajos Barta Péter Gerendai Károly Hradszki László Hunya Gábor Juhász László Karvalits Ferenc Kozák Gábor Málnay B. Levente Offenbächer Ferenc Pálfi György Szabó Károly Szabó Zoltán Szûcs Tamás Vetsey Szilvia és Szénássy Alex

Válogatás jelentÔs mÛvészeti gyÛjteményekbÔl

Aluminium Chair | Dark Chrome Version Design: Charles & Ray Eames, 1958

www.vitra.com

Available only through selected Vitra dealers: Aron Design Store Mammut 1. H-1026 Budapest · Lövőház utca 2-4 T. +36 20 444 0445 · www.aron-store.com Do work Kft. H-1025 Budapest · Szépvölgyi út 146 · T. +36 1 489 3860 F. +36 1 212 8339 www.dowork.hu IBC Orbán Kft. H-1053 Budapest · Veres Pálné út 14 · T. +36 1 266 7470 · F.+36 1 337 0830 www.ibcorban.hu Pointzero H-1025 Budapest · Szépvölgyi út 92/G · T. +36 1 202 4248 · F. +36 1 202 42 51 · www.pointzero.hu

Család? Üzleti Célok? Pihenés?

Bármit is tervez a jövőben, az egészségére szüksége lesz.

Prémium környezetben kiváló szakembergárdával várjuk Önt, a belváros szívében! Járó- és fekvőbeteg ellátással 28 szakterületen állunk rendelkezésére. Több kategóriás szűrővizsgálati és kártyás csomag konstrukciókkal igyekszünk ügyfeleink igényeit kielégíteni. Exkluzív szülészeti részleggel és teljes körű terhesgondozással várjuk a családot tervezőket és a kismamákat. Az ortopédiai, sebészeti, belgyógyászati műtéteket várólista nélkül végezzük. További információ és időpont egyeztetés: Budapest, V. ker. Széchenyi tér 7/8. (Roosevelt tér 7/8.)

Tel.: +36 (1) 377 67 37 Web: www.drrose.hu

FOTÓMûVÉSZET KORTÁRS MAGÁNGYûJTEMÉNYEKBEN Válogatás jelentÔs mÛvészeti gyÛjteményekbÔl

FÔSZERKESZTÔ: LEDÉNYI ATTILA LAPIGAZGATÓ: oláh ZSUZSA SZERKESZTÔ: TÓTH PÁL SÁNDOR SZERZôK: GECOV ANETT, OROSZ ZOLTÁN, SOMHEGYI ZOLTÁN LAYOUT: ZIMMERMANN ZSOLT TERVEZÉS, TÖRDELÉS: KEREKES ORSOLYA KÉPFELDOLGOZÁS: nagy péter (colorcom) ASSZISZTENS: hepp NÓRA

EDGE COMMUNICATIONS 1061 BUDAPEST, HEGEDû U. 9. (1) 239 0007 info@edge.hu AZ ART TODAY Kft. ÉS A TÓTH MûTÁRGYKEZELÉS SZAKMAI KÖZREMûKÖDÉSÉVEL KIADTA AZ EDGE COMMUNICATIONS KFT. FELELôS KIADÓ: LEDÉNYI ATTILA NYOMDA: PÁTRIA NYOMDA ZRT. ISSN 2061-1293

A címlapon: részlet Bernát András Tér tanulmány No. 180 címû festményébôl.

Fotó: Burger Barna

isztelt Mûélvezôk, Mûalk o tók, Mûgyûjtôk! Úgy hiszem, minden mûalkotás kérdéseket tesz fel az idôrôl. Kérdéseket a pillanat és az emlékezet, a képzelet és az átélhetôség viszonyáról. Minden mûalkotás az idô rögzítése és többszö rözése is, kérdés a létbe vetettségrôl és válasz-kí sérlet az élhetôségre. Tudjuk: egy-egy mû mindig a befogadás, értel mezés pillanatában kel új életre, annyi féle alkotás van, ahány mûélvezô. Ha elfogadjuk ezt az állítást, talán nem is létezhet teljesebb életû ember, mint a mûgyûjtô: hiszen számta lan idô-kapszulát köthet magához, újra és újra kitágíthatja, megsokszorozhatja az életét. Úgy tartja a mûvészetértelmezôi közmegegye zés, hogy a fotográfia különösképpen a pilla nat, az idô mûvészete. A koncentráció, a figye lem, a megragadás, a szublimáció, a megôrzés mestersége és kegyelmi állapota. Gyakorlat, akarat és ihletettség különleges vegyüléke.

Kôrösi Orsolya: A gyûjtô érzékenysége és bátorsága Jómagam immár több mint öt esztendeje a Magyar Fotográfusok Házának vezetôjeként mintegy másfélszáz kiállítás elôkészületeit, tervezését, installálását, bemutatását és mûél vezetét kísérhettem végig. Hiszem és tudom, hogy egy kulturális intézmény vezetése olyan feladat, amiben az odaadásnak és szolgálat nak kell keverednie a döntés bátorságával és a mûvek élvezetével, befogadói alázatával. Talán nem túlzás azt állítanom, hogy kiváltképp így 6

van ez a fotográfiát, mint mûvészetet tekintve. A magyar fotográfia mûvészettörténete lenyû gözô és dicsôséges – a jelene, s következésképp a jövôje is azonban tele van nyugtalanító és nehezen megválaszolható kérdésekkel. A kor társ magyar fotográfia a remek alkotók soka ságának köszönhetôen kitûnô állapotban van, és szorosan hozzátartozik a világ fotográfiai élvonalához. Ugyanakkor a magyar fotográfiai kultúra infrastruktúrája, intézményi háttere és társadalmi megbecsültsége messze nem áll azon a magaslaton, ahová a mûvek értéke alap ján eljuthatna. A fényképezés és a fénykép-értés tanulása (oktatás és a közönség vizuális képzé se), a mûtárgyak létrehozása (az alkotási folya mat lehetôségének megteremtése), a képek eljuttatása a közönséghez (a képek utóélete, befogadása, a kiállítások szervezése), a mûkeres kedelem akkor emelkedhetnek magasabb szint re, ha ezek az elemek egymásra épülve, együtt mûködve léteznek. Az intézményesült- és a magánszférában is, bizony, ma még sok a tennivaló. Mindez azt is jelenti, hogy a magyar fotográfiai gyûjtôk nem csak érzékeny és elôrelátó, de meglehetôsen bátor emberek is. Bátrak, hiszen mások számá ra nagyrészt ismeretlen, de legalábbis felderítet len területen indultak el, kijárt utak, mi több, útjelzôk és táblák nélkül. Olyan felfedezôk, akik hiszik, hogy létezik a térképükön berajzolt cél, de se az oda vezetô utat, se a koordinátá kat megadni nem tudja senki. Emelkedetten, de nagyon is reálisan szólva: a mûgyûjtôk, a foto gráfiákat kollektáló mûélvezôk hisznek a kérdé sek felvethetôségében, és hisznek abban, hogy léteznek, létezniük kell idôn és esetlegessége ken túlhatoló válaszoknak. Egy igazi mûgyûj tô tevékenységének spiritualitása éppen ez: empátia és akarat, szolgálat és meggyôzôdés. A többi, például az oly rögös és nehéz gyakorlat, csak ezek után következik. Tisztelet és megbecsülés tehát minden mûgyûj tônek, jár ez nekik, tudjuk jól. S nemcsak a bátorságuk okán, hanem abban a reményben is, hogy bizonyos értelemben, így remélem én, valamennyien gyûjtôk vagyunk.

(A szerzô a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház ügyvezetôje.)

akkor szinte az egész országgal megoszthattam az élményt. Amikor aztán az Art Market Budapest nemzet közi mûvészeti vásárt 2011-ben útjára indítot tuk, már senki nem érezte meglepônek, hogy kiemelt témának a fotográfiát, pontosabban Kelet-Európa és ezen belül Magyarország fotó mûvészetét választottuk. Nem utolsósorban azért is, mert túl azon, hogy Brassai, André Kertész, Moholy-Nagy vagy Robert Capa nevé re még ma is felkapja a fejét a világ, a „világhírû magyarok” kortárs utódai is felnôhetnek, felnô hetnének a huszonegyedik század sztárjai közé. Az Art Market Budapest azóta is folyamato san látványos szerephez juttatja a kortárs fotó mûvészetet, sôt, a közelmúltban a vásár nem zetközi kapcsolatait kihasználva több külföldi helyszínen (köztük a személyes kiindulópontot jelentô New Yorkban is) magyar kortárs fotóki állítások létrehozására teremthettem alkalmat, többek között az idôközben szintén megerô södött másik hazai fotómûvészeti intézmény,

Ledényi Attila: Elindult valami

a Magyar Fotográfusok Háza szakmai közre mûködésével. Most pedig itt jön ez a füzet, hogy hírét vigye, a fotót szeretni és gyûjteni legalább annyira nor mális viselkedés, mint például festményekkel körülvenni magunkat. Nincs pontosabb leírása a fotómûvészet által nyújtott örömöknek annál, mint ahogy a gyûjtô vall a mûfajjal kapcsola tos viszonyáról, érdeklôdésérôl, szeretetérôl. Érdemes elolvasni, érdemes kipróbálni…

(A szerzô kommunikációs és mûvészeti tanácsadó, az EDGE Communications és az Art Market Budapest igazgatója.)

Fotó: Sárközy Marianna

hogy annyi minden, ez is New Yorkban kezdôdött... Sok-sok évvel ezelôtt a Metro politan Museum falai között találkoztam életemben elô ször Moholy-Nagy László fotográfiájával. Nem Budapesten. Emlékezetes és meghatározó volt az élmény. Egy késôbbi alkalommal valamelyik budapesti étterem teraszán egy ausztrál mûkedvelô azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy vajon hol talál a városban olyan múzeumot, ahol Brassai vagy André Kertész képeket láthat. Tudni vélte ugyanis, hogy mindketten magyarok, ergo Magyarország nyilván büszkén fitogtatja az ide érkezôknek fotográfiai nagyhatalmi pozícióját. Nem kis csalódására fel kellett világosítanom, hogy fitogtatásról szó sincs, Budapesten ilyes mit hiába keres, bár külföldi kiadású fotóalbu mot talán szerezhet valamelyik könyvesboltban. A fenti élmények hatására is kifejezetten fi gyelni kezdtem, milyen a sorsa a fotómûvé szetnek a világban, hova helyezi azt a globális mûvészeti értékelés. A világ kiállítóhelyeit és mûvészeti vásárait járva nyilvánvalóvá vált, hogy ez a Magyarországon – a határozott hu szadik századi kapcsolódási pontok ellenére – alárendeltként kezelt mûvészeti ág a nyugati piacokon és múzeumokban magától értetôdô módon együtt lélegzik a hagyományos mûfa jokkal. Hamar kiderült tehát, hogy számos ten nivalónk van még idehaza ebben az ügyben. Aztán lassan elindult valami. A dolgok szerencsés együttállása nyomán 2006-ban végre aktívan is szerepet vállalhat tam a fotómûvészet hazai „rehabilitálásának” folyamatában, amikor a (M)érték – Világhírû magyar fotográfusok címû kiállítás létrehozá sában, a kecskeméti Fotográfiai Múzeum gyûj teményébôl összeállított fantasztikus válogatás népszerûsítésében közremûködtem. Aki emlék szik az Ernst Múzeumban létrejött kiállításra, nem lepôdik meg azon, hogy a „szerelem” azóta is tart. A tárlat anyagát aztán utazó kiállításként szá mos vidéki helyszínen is bemutattuk, így már

1 Michelin csillag

ONYX

T A

Onyx Restaurant 1051 Budapest, Vörösmarty tér 7-8.

Asztalfoglalás: +36-30-508-0622

onyx@onyxrestaurant.hu www.onyxrestaurant.hu

“ZONA KNOWS EVERYTHING THAT A 21ST CENTURY CONTEMPORARY HAUTE CUISINE, TREND-SENSITIVE COSMOPOLITAN WINE BISTRO NEEDS TO KNOW.”

LAD

– DINING GUIDE –

I TR

OPENING HOURS MON-WED 12:00-24:00 • THU-FRI 12:00-02:00 1013 BUDAPEST, LÁNCHÍD UTCA 7-9. RESERVATION 0036 422 5981 HELLO@ZONABUDAPEST.COM WWW.ZONABUDAPEST.COM

H - 1013 Budapest, Lánchíd utca 19. T + 36 1 419 1900 www.lanchid19hotel.hu

• • • • • •

Sunday Times - The hot 100 best hotels in Europe European Hotel Design Awards - Best Architecture Condé Nast Traveller’s Hot List - Best 65 Places To Stay Wallpaper&Fortune Magazine’s Best 50 Business Hotels Recommended in the Michelin Guide Best of Budapest Award

• central location with a splendid view over the city, the Royal Castle and the Danube • 3 unique panorama suites above the city with large terrace and jacuzzi bathtub • 45 rooms of individual look • free wifi throughout the hotel • 3 meeting rooms and business services • L19 restaurant & bar

B U DA P E S T ANNO 1858

G E r B E AU D C U K r Á S Z DA

Minden városban van egy hely, Budapesten is van egy édes hely a sütemények és szép ízek szerelmeseinek.

Gerbeaud Cukrászda 1051 Budapest, Vörösmarty tér 7–8. +36-1-429-9000 gerbeaud@gerbeaud.hu www.gerbeaud.hu

Arany János utca 29 - 1051 Budapest (Hungary) | Tel: +36 306892072 | roombahome@gmail.com · www.roombahome.hu p. Paola Navone

Arany János utca 29 - 1051 Budapest (Hungary) | Tel: +36 306892072 | roombahome@gmail.com · www.roombahome.hu

Emotions shouldn’t be described, they should be experienced.

www.baxter.it Emotions shouldn’t be described,| they should be experienced.

ouldn’t be described, they should be experienced.

| www.baxter.it

Emotions shouldn’t be described, they should be experienced.

| www.baxter.it

Arnulf Rainer: Zacken (1969-70) Hajas Tibor: Kép (1980 körül)

Alföldi Róbert (1967)

Színész, rendezô, a Nemzeti Színház igazgatója.

lföldi Róbert gyûjtôi ad dikciója már gyermek korában kialakult. Azóta is ugyanazzal az ôszinte kíváncsisággal, érdeklô déssel, de megfontoltan, tudatosan gyarapítja egyre csiszolódó kollekcióját. A gyûjtés számára szen vedély, egy „zsigeri perverzió, amely teljesen elönti az embert”. Eleinte inkább huszadik századi klasszikus modern alkotások kerültek a birtoká ba, majd fokozatosan váltott érdek lôdése a kortársmûvészet irányába. Gyûjteményének nincs stílusbeli vezér lôelve, azt gyûjti, ami közel áll hozzá, és a mûvek eklektikus harmóniában lépnek egymással kölcsönhatásba. Saját szavaival ezt így fogalmazza meg: „a gyûjteményem az, ami én vagyok”. Ebbe pedig sok minden belefér a husza dik század legelejétôl a kortársig.

A gyûjteményem az, ami én vagyok

Tót Endre: A kommunizmus tett boldoggá (1979)

A kollekció arculatát két, szinte párhu zamosan épülô, de más-más szempon tok alapján rendezôdô vonal határozza meg. Az elsô – a korábbi – a festmé nyek sora, amelyekre inkább érvényes a vezérlôelv hiánya, az érzéki élmény dominanciája, bár ez az utóbbi idôben mérséklôdött, és ma már „csak a minô ségi, a legjobb jöhet szóba”. A másik gyûjteményi szegmensben, a fotók esetében viszont tudatos koncep ció alapján kerülnek hozzá az alkotások. A fotógyûjtés kezdetét konkrét élmény hez tudja kötni, akkor került a téma figyelmének fókuszába, amikor kezébe akadt Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotómûvészetben címû könyve. Az anyag két évtizedet, az 1965-tôl 84-ig tartó éveket fogja át, amelyet Alföldi Róbert „a legnagyobb szabadság korszaka” címszavakkal jel lemez. Ez fôként arra utal, hogy ekko riban könnyen hozzá lehetett jutni a géphez, a nagyítógéphez, a vegyszerhez, 14

mindenféle technikai felszerelés besze rezhetô volt már, azonban ezek hasz nálatában az alkotók még nem voltak jártasak, ezért aztán kísérleteztek, több mindenben kipróbálták magukat. A „szemérmetlen kutakodás” érája volt ez, amelyben bátran éltek a felfedezés adta új lehetôségekkel. Végre mindent meg lehetett örökíteni, amit addig nem. Ezen a forradalmiságon túl fontos szá mára, hogy érzékelje a fotókon a maté riát. Ezért találja Alföldi Róbert von zóbbnak az analóg technikát, mert ez súlyosabb, „jobban átüt benne az anyag”. A mai kortárs fotóknál éppen ezt az ösztönös, zsigeri megnyilvánulást hiányolja: „minden szalonképes lett, minden túltechnikázott, túlagyalt”. Ennek a különleges, még össze nem gyûjtött, a szakma számára is szinte ism eretlen mûvészeti szegletnek már maga a felkutatása is kalandos. A gyûj tô számára egészen új világ tárul fel, méltó helyükre pincékbôl, padlások ról, hagyatékokból kerülnek a fényké pek. Az alkotókat gyakran személyesen „szembesíteni kell mûveikkel”, hiszen a fotókat nem mûtárgynak, hanem inkább játéknak, kísérletnek tekintették. Alföldi Róbert úgy vette észre, hogy a kérésnek a mûvészek is örülnek, és ter mészetesen számára is fontos a szemé lyes, gyakran barátságig fokozódó kap csolat. A mûtárgyak felkutatása nyomo zásra ad alkalmat, tisztázódnak a „kinél, mikor, hol” kérdések, és ez a nyomozás mára egyfajta küldetéstudattal fonó dott össze: ezt a rejtett kincset össze kell rakni, meg kell ôrizni, mert egyéb ként eltûnik. Balla András, Csernyik Attila, Dobos Gábor, Donáth Péter,

Vincze László – Szalay Tibor: Fénykalligráfia (1981) Kelényi Béla: Önarcmás 3. (1981)

Hajas Tibor, Jokesz Antal, Károlyi Zsigmond, Kerényi Béla, Kondor Béla, Najmányi László, Pauer Gyula, Szalay Tibor, Szilágyi Lenke, Tót Endre, Tóth Gábor, Vécsy Attila, Vetô János, a pécsi mûhelybôl Szíjártó Kálmán, Pinczehelyi Sándor, Ficzek Ferenc, Kismányoki Károly, Halász Károly mûvei – sok más alkotó mellett – egy aránt részei a kollekciónak. A fiatalabb generációt Kerekes Gábor és Czigány Ákos képviseli. A fotógyûjtemény nemzetközi anya ga is gyarapszik, fôként osztrák, szerb, lengyel, cseh, román mûvekkel, töb bek között Arnulf Rainer, Günter Brus, Rudolf Schwarzkogler, Thomas Ruff, Petr Stembera munkáival, ezzel is tágít va a koncepció értelmezési horizontját.

Szél Ágnes: Fibonacci (2011)

Barabás Lajos (1958)

A karrierjét a Magyar Nemzeti Bankban kez dô, a bankrendszer átalakulását követôen több kereskedelmi bankban folytató, majd pénzügyi, befektetési tanácsadóként dolgozó szakember a „gyûjtô” archetípusa, széles körû mûvészeti tevékenységét összetett szenvedély motiválja.

Az absztrakción innen és túl

arabás Lajos gyermekkora óta figyeli az ôt körül vevô világot, majd szer zi meg annak számára legérdekesebb darabjait, hogy maga köré rendez ze ôket. Érdeklôdése sokrétû: gyûjt kavicsokat, könyveket, albumokat és a képzômûvészet majd minden formáját. A pénzügyi szakember elsôként mindig tudását bôvíti, mielôtt új kollekció meg alapozásába kezd, hogy a végeredmény igazán releváns és koherens legyen. A fényképek gyûjtését is vaskos szak- és mûvészettörténeti könyvek tanulmá nyozásával kezdte. Összetett szenvedély motiválja: a le nyûgözô geometriai formákat alko tó természet iránt gyermekkorában kialakult rajongása ihlette ma is bôvü lô kavicsgyûjteményét, miközben övé Magyarország egyik legletisztultabb geometrikus absztrakt festményekbôl és szobrokból álló mûvészeti kollek ciója. Bár képeit már mintegy har minc éve gyûjti, a fotóra „csak” úgy tíz évvel ezelôtt „került sor”. Az út képes lapokon, illusztrációkon, albumokon keresztül vezetett, de – különösen a festményekhez képest – az sokkal sza bályozatlanabb mederben, egyfajta „gát lástalansággal” zajlik. A fotószekcióban helyet találhat szinte bármi, legyen szó természet- vagy sportfotóról, portréról vagy tájképekrôl. Megítélése szerint „a fotó kevésbé egy értelmû mûfaj, egyfajta közmegegye zésen múlik, hogy egy adott felvé telt mûvészfotónak tekintünk-e, ami bár alapvetôen az alkotó szándékától függ, mégis számtalan példa van arra – vegyük csak Robert Capa vagy Martin Munkácsy munkásságát, a riport- és a

Milorad Krstic: Normafa (2002) Herendi Péter: Hommage á Kertész, 4-02 (1997)

divatfotózást –, hogy az alkotó szándé ka szerint alkalmazott fotográfia utólag emelôdik be a mûvészet világába”. Ez fotógyûjteménye sokszínûségének egyik oka, ráadásul „az sem elhanyagolható szempont, hogy ma Magyarországon a fotók sokkal olcsóbbak a festmények nél, gyûjteményként kisebb helyen tárolhatóak”, így ô maga is „könnyedeb ben” vásárolja ôket. A festményekhez hasonlóan a fotókol lekció is jórészt kortárs mûvekbôl áll, de tartalmaz néhány klasszikus darabot is, „hogy világosan kirajzolódjanak az ala pok”. Egyik kedvence például Herendi Péter André Kertész elôtt tisztelgô soro zata, amit „nehéz lenne úgy értelmezni, hogy az ember semmit sem tud André Kertészrôl”. Ehhez hasonlóan Milorad Krstic fotóinál „óhatatlanul felmerülnek 17

Robitz Anikó: Önarckép (2006) Barta Zsolt Péter: Szem (1993)

a festészeti elôképek, például Caspar David Friedrich mûvei”. Bár több gyûjteményének mindegyi ke önálló entitás, azok számos ponton fonódnak össze, és alkotnak komplex mozaikot, amelynek origójában a gyûj tô személyisége áll. Nagyon szereti pél dául Ady Endre költészetét, ezért van tôle elsô kiadású kötete, mellette pedig Bokros Birman Dezsô a költôt ábrázoló szobra és Székely Aladár könyöklô Ady portréja is. A gyûjtemény egészét átható geometria a klasszikus, például fotogram techni kájú mûvek mellett érdekes csavarral jelenik meg a fotókollekcióban: Robitz Anikó képeit például azért szerette meg, mert „általában a talált geometria – épü letek vagy más objektumok – átértelme zésérôl szólnak”, azonban mégis egy önarcképe van tôle, mert „annyira jól eltalált és kifejezô”. A sokszor szintén geometrikusan komponáló Barta Zsolt Péter esetében is a mûvész Szem címû munkája ragadta meg. 18

Barabás Lajos véleménye szerint „a gyûjt ô hatás sal van a mûvészet egé szére, arra, hogy milyen mûtárgyak jönnek létre”. Nemcsak választásai által, hanem olykor sokkal hatá rozottabb formában is. Például Szél Ágnes fotó mûvésszel és Botos Péterrel közösen létrehozott egy kiállítást, ahol Botos üveg szobrai mellett a Szél Ágn es által a szobrokról készített egy-egy fotó sze repelt. Ezek a képek nem csak azért tartoznak Barabás Lajos kedvenc fotói közé, mert aktívan szerepet vállalt létrejöttük ben, hanem azért is, mert bennük rejlik mindaz, ami leginkább lenyûgözi a fotó mûfajában: „egy új valóság megteremté se a téma tökéletes átértelmezésével”.

Gerhes Gábor: Szeretô szarvasok (2008) Markovics Ferenc: Satchmo (1965)

épzômûvészet iránti sze retetét családi környeze tébôl hozta magával, szü lei és nagyszülei lakásá ban is képek között nôtt fel, jellemzôen klasszikus és 20. századi modern alkotások társa ságában. 2007 körül kezdett el gyûjte ni, és ez hamar szenvedéllyé erôsödött. Mûtárgyvásárlásait nem korlátozza mû faji vagy stílusbeli kötöttség, választásait két alapvetô tényezô határozza meg. Az elsôdleges szempont a megértés fontos sága. Számos alkotás azért került hozzá, mert nem értette, de meg akarta fejteni ôket. Ahogy másoknak is, a kortárs mû vészettel kapcsolatos alapélménye volt, hogy az alkotások nehezen érthetôek. És jól emlékszik, mennyire meghatáro zó fordulatot jelentett egy bécsi kiállítás megtekintése pusztán amiatt, hogy ott a mûtárgyak mellett érdekes és infor matív leírások segítették az értelmezést. Ez Magyarországon „sajnos sokszor hi ányzik, holott elengedhetetlen lenne a nézôk számára”.

Barta Péter (1975)

Barta Péter informatikus mérnök, a Webstationcsoport alapítója és vezetôje, fôként informatikai befektetésekkel foglalkozik. Ügyfelei között számos kulturális intézmény, szervezet található, ahogy mûvészek és galériák is. A Ludwig Múzeum baráti körének elnökeként aktív mûvészeti szerepet vállal, a kultúra támogatásában tudatosan vesz részt.

Az alkotás élményének gyûjtése

Esterházy Marcell: Walsin (2011) Gerhes Gábor: Cowboy (2007)

A másik gyûjtési szempont a támogatás szándéka, amely motiváció már évekkel korábban meghozott döntésen alapul, Barta Péter a kortárs mûvészet és mû vészek támogatása mellett kötelezte el magát. Mûveket választani érzelmi kérdés, de informatikusként a komplex gyûjte mény- és mûtárgykezelést is fontosnak tartja, így aztán kifejlesztett egy olyan adatbázis-kezelô rendszert, amely a gyûjteményre vonatkozó információ kat számon tartja, és amellyel nyomon követheti, rendszerezheti a mûalkotáso kat. A kollekcióban szereplô tárgyakat – többnyire a másodlagos piac hiánya miatt – nem értékesíti, és vásárlásaiban nem vezetik befektetési célok. Magyar kortársak alkotásai mellett külföldi mû vészek munkái is megjelennek gyûjte ményében. Különösen vonzódik a skan dináv és a japán mûvészethez, amelyek szemlélete, filozófiája és a miénkhez képest másfajta gondolkodása kelti fel érdeklôdését. Utazásainak köszönhe tôen más régiók mûvészeti szcénájára is van rálátása, ezért is hiányolja a magyar képzômûvészek bekapcsolódását a nem zetközi párbeszédekbe. 20

Rendhagyó módon elsô vásárlása egy összetett konceptuális mûalkotás volt, Szalay Péter egyik elsô komolyabb mun kája. Az ablakkeretbôl, esztergagép-kap csolóból és világító feliratból álló objekt már önmagában elôrevetíti a széleskörû gyûjtôi érdeklôdést. Életmûveket nem gyûjt, ellenben szobrászok, festôk, fotó sok egyaránt képviselve vannak kol lekciójában, amelyben a Kis Varsó és a Société Réaliste mûvészpárosok, Magyarósi Éva, Gerber Pál, Hecker Péter, Esterházy Marcell, Bernáth/y Sándor, Szarka Péter, Szûcs Attila és Várnai Gyula alkotásai találhatóak. Mûtárgyak között él, és mivel a mennyiség miatt sok minden raktárba szorul, folyamato san cseréli a mûveket. Kollekciója indu lásakor a bonyolult, gondolatisággal teli mûvek némiképp eluralták életterét, de megnyugodva tapasztalta, hogy ezek harmóniában tudnak létezni a dekoratív ábrázolásokkal is. Számos mûvésszel ápol személyes kap csolatot, jelenleg például a Kis Varsó mûvészpárossal vesz részt egy közös projektben. A közel egyéves lefutá sú alkotói periódus alatt tíz ideiglenes mûtárgy jön létre. Az együttmûködés

felvet egy általa nagyon is aktuálisnak tekintett témát, mégpedig a konceptuá lis alkotások gyûjtésének ügyét. Szerinte ugyanis „nemcsak kézzelfogható mûtár gyakat lehet gyûjteni, hanem mûvésze ti élményeket is”. Az alkotói folyamat során létrejön valami, ami azonban nem marad meg fizikailag „begyûjthe tô” mûtárgyként.

És ez tökéletesen illeszkedik Barta Péter gyûjtésrôl alkotott felfogásába, amely szerint „az ember ne csak azért gyûjt sön, hogy elmondhassa, nekem ez, az, sôt, még amaz is van, a gyûjtéshez szen vedély kell, és nemcsak a birtoklásé, hanem az élmény gyûjtéséjé is: az alko tás folyamata maga az élmény”. 21

Várnai Gyula: Nagy Bumm (2005)

Gerendai Károly (1970)

Fô tevékenységi területe a rendezvényszervezés, az elsôsorban zenei fesztiválokat rendezô Sziget Kft. vezetôje, továbbá étteremtulajdonos és más gazdasági vállalkozásokban is részt vesz.

Fotók is – prekoncepciók nélkül

erendai Károly régre visszanyúló hobbija a kortárs képzômûvészet gyûjtése. Kollekciója lát ványosan példázza a mûv észeti ágak egymás ra gyakorolt kölcsönhatását. Gyûjtôi „pályájának” alapjait zenei irányultsága határozta meg, méghozzá a Bizottság zenekar, a képzômûvészként is ismert feLugossy László, efZámbó István és Wahorn András nevéhez kötôdô szent endrei csoport, akik mûvei ma is meg határozó darabjai gyûjteményének. Gyûjtôi szenvedélye alapvetô vonásai ugyan nem változtak, de idôközben kikristályosodtak a fôbb vonalak, ame lyek mentén a mûvek kollekcióba szer vezôdnek. Nem szorítja magát merev határok közé, így már kezdetben is vásárolta külföldi mûvészek alkotásait is, köztük például olajképeket a Pablo Picasso élettársaként ismert Francoise Gilot-tól. Az utóbbi idôben azonban elsôsorban olyan magyar kortársak gyûj tésére koncentrál, akikkel valamilyen közvetlen kontaktusa van. Soha nem mûvészettörténeti-szakmai vagy befek tetési szempontok irányítják, teljesség gel szubjektív alapon gyûjt, pillanatnyi érzések, intuíciók vezetik. Vásárláskor szakmai segítséget nem vesz igénybe, de több galériással is kapcsolatban áll, aukciókon, köztük jótékonysági rendez vényeken, galériákban és mûtermekben egyaránt vásárol.

Gerhes Gábor: Magyar a holdon? (2011)

Gyûjteménye meghatározó részben festményekbôl áll, figurális és abszt rakt alkotásokból egyaránt. Nyitott a kísérletezô, progresszív mûvészi megnyilvánulásokra, köztük például Tarr Hajnalka vagy a Société Réaliste mûvészpáros konceptuális munkáira.

Várnai Gyulától is vannak. Gyûjtôi „viselkedésérôl” a fotók tekintetében is elmondható, hogy prekoncepciók nél küli, a fô szempont, hogy legyen vala milyen érzelmi viszonya a mûvekkel. Korniss szociofotóinál a képek hangu lata, Várnainak egy különleges világot

Mulasics László, Ádám Zoltán, Nád ler István, Aatóth Franyó, Dr Máriás és Bukta Imre mûvészete szintén kedven cei között szerepel. Nem törekszik az életmûvek átfogó bemutatására, viszont nem ritka, hogy a kedvelt mûvészek ese tében több korszakból is szerepelnek alkotások a válogatásban. Gerendai Károly gyûjtési koncepciójá ban nem domináns ugyan a fotómûvé szet, de a kollekciónak a fotók is integ ráns részét képezik. Konkoly-Thege György fotóssal például már évek óta mûködik együtt, tôle rendszeresen vásárol. Emellett fotómûvészeti alkotá sai Korniss Pétertôl, Gerhes Gábortól,

sejtetô lentikuláris technikával készült tájképei, Gerhesnél pedig a több fotó technika alkalmazásával létrejött mani pulált valóság fogta meg. Kiemelt kedvence nincs, pontosab ban akik bekerülnek életterébe, azok tulajdonképpen mind annak tekinthe tôek. Fontos, hogy környezetében jelen legyenek a mûtárgyak, az éttermétôl az otthonáig mindenütt, sôt, cégének irodaháza valóságos kortárs kiállító térként is funkcionál. Itt látható a kol lekció egy nagyobb szegmense, illetve az, hogyan fejlôdik a gyûjtemény, idô rôl-idôre ugyanis átrendezi a tereket. Szívesen ad kölcsön gyûjteményébôl 23

Swierkiewicz Róbert: Lebegés (1999) kiállításokra, de ezzel még nem „éri be”, más lehetôségeket is kihasznál a kortárs képzômûvészet „reklá mozására”. Összekapcsolva szak máját és hobbiját, a Sziget fesztivál évek óta szervez kortársmûvészeti alkotótáborokat és kiállításokat, amelyek a képzômûvészet világát hivatottak közelebb hozni a feszti válozókhoz. Az itteni sajátos körül mények között gyakran készülnek különleges mûtárgyak, installációk, olyan rendhagyó alkotások, mint például egy kutyaház vagy egy fes tett Trabant. Úgy tûnik, a feszti vál és a képzômûvészet kölcsönö sen hat egymásra, hiszen – bár nem tartja számon, hogy kiket és milyen módon inspiráltak már az általa szer vezett rendezvények – például Soós Nórának egy Sziget fesztivál címû mûve is szerepel a gyûjteményében.

Várnai Gyula: Természetes elôrejelzés (2010) 24

Hradszki László (1967)

Az érdi lakhelyû gyûjtô tanulmányait a Kül ker esk edelmi Fôiskola és a University of Stockholm falai között végezte. Jelenleg a 3TS Capital budapesti irodájában kockázati tôkebefektetésekkel foglalkozik.

Gyûjtés, mint vizuális drog

radszki László mûvésze tek iránti érdeklôdését a szépségre való igény ala pozta meg, és az igény odáig vezetett, hogy immár mintegy tizenöt éve gyûjt mûtárgyakat. Véleménye sze rint „hogyha az ember vizuális típus, akkor ez elôbb vagy utóbb bekövet kezik, szeret mindent, ami vizuális élményként felfogható”, és egy idô után nemcsak kiállításokon fogyasztja a mûvészetet, hanem elkezdi vásárolni

is. Vásárlásainak, a gyûjtemény bôvü lésének intenzitása egyébként hekti kusan hullámzó, lehetôségeihez iga zodva adott idôszakban hol több, hol kevesebb mûtárgy kerül otthonába. A kollekció szinte minden szempontból sokszínûséget mutat, mind mûfajok, mind pedig stílusok tekintetében. A 20. századi moderntôl kezdve a kortársig sok minden felkelti az érdeklôdését, így olajfestmények, grafikák, rézkarcok éppúgy megtalálhatóak gyûjteményé ben, mint fotók és kerámiák. Fôként

Kerekes Gábor: Hal (1981) 25

átfogó életmûvek megszerzésére törek szik, vannak kedvenc mûvészei, akiket tudatosan és szisztematikusan gyûjt. A 20. század második világháború utáni idôszakából az Európai iskola mûvé szei állnak igazán közel hozzá, Bálint Endrétôl többek között 25 monotí piával büszkélkedhet. Emellett Kondor Bélától rézkarcok, Szalay Lajostól grafi kák, Országh Lilitôl festmények vannak a birtokában. Gyûjtôi figyelme a kor társakra is kiterjed, így például a Soós Nóra – Gyôri Márton mûvészházas pártól, Váli Dezsôtôl, Jávor Piroskától és Markovics Gábortól is kerültek már alkotások a gyûjteménybe. 26

A fotókat – mint „vizuális típus” – szin tén kedveli, sôt, Magyarországot kife jezetten fotó-nagyhatalomnak tartja, különös tekintettel a 20. századi klas� szikusokra. A kortársak közül gyûjte ményében a fotómûvészetet Kerekes Gábor képviseli. Az utóbbi három évben egyfajta külön leges fordulatként a kollekció építésé ben a kerámia mûtárgyak gyûjtése jutott domináns szerephez a többi mûvésze ti ággal szemben, és ma is ez az irány a legaktívabb. Ennek az irányváltásnak köszönhetôen kollekciójának jelentôs részét, majdnem háromnegyedét ezek az alkotások teszik ki. Ezen a területen

Kerekes Gábor: Spirál (1998) Markovics Gábor: Darucsapda (2012)

Gádor István és Gorka Lívia mûveit preferálja, de megtalálhatóak ebben a szekcióban mások, például Gorka Géza alkotásai is. Legfôbb tájékozódási pontjai a mûvé szeti világban a galériák, múzeumok, mûvészeti albumok és könyvek, illetve természetesen az internet. Bár egyelôre nem vásárol külföldi mûtárgyakat, figye lemmel kíséri a nemzetközi trendeket, nyomon követi a piaci változásokat, a nemzetközi és a hazai mûvészeti szín tér közötti különbségeket. Önállóan, de megfontoltan vásárol, döntései megala pozására gyakran beszélget galériásokkal annak érdekében, hogy mire vásárlás ra kerül sor, már elegendô információ birtokában legyen a kiválasztott mûrôl. A végsô döntés során – egyéb prekon cepciókat mellôzve – esztétikai aspek tusokat vesz elsôdlegesen figyelembe. A legfôbb cél ugyanis, hogy a megszerzett

alkotást szívesen nézhesse otthonában is. Ez oly mértékben elsôdleges szem pont nála, hogy nem is szívesen vásárol raktárra, amit csak lehet, saját életteré ben helyez el. Hradszki László megfo galmazása szerint „a gyûjtés vizuális drog, fontos, hogy állandóan új impul zusok érjék a szemet”. A fényképezés nemcsak gyûjtôi szem pontból érdekli, hanem azt szívesen mûveli is, fôként a mûtárgyfotózás iránt érdeklôdik. Kifejezett igénye van arra, hogy megörökítse gyûjteményé nek darabjait. Ehhez a tevékenységhez kapcsolódva 2012 karácsonya óta saját Kerámia és Design blogját mûködte ti, amelyhez a kollekciójában szereplô mûtárgyakat fotózza le, és ír hozzájuk bemutatást. Mûveit tehát nem zárja el a külvilágtól, azokat szívesen mutatja be, vagy adja kölcsön kiállításokra.

Hunya Gábor (1953)

Geográfusként végzett, 1991 óta él és dolgozik Bécsben, ahol egy nemzetközi gazdasági kutatóintézet munkatársa, a közép- és kelet-európai régió gazdasági elemzésével foglalkozik.

Politika a mûvészet tükrében

Gôbölyös Luca: Terülj, terülj asztalkám (2009)

yûjteménye jól kivehe tô profilt rajzol annak létr ehozójáról, mivel egyértelmû az átfedés a Hunya Gábor által szak mailag illetve gyûjtôként választott tematika között. Munkája a kelet-európai rendszerváltás elemzésé re összpontosult, miközben tudatosan kezdett az erre az idôszakra adott kép zômûvészeti reflexiók iránt érdeklôdni. Kíváncsi volt, miként jelenik meg az átmeneti kor politikája a képzômûvé szetben. Gyûjtése kezdetén, 1992-93 táján itthon alig talált ilyen mûalkotá sokat, aminek egyik oka, hogy a vasfüg göny leomlását követôen a nyugati gyûj tôk lehetôséget kaptak az addig elzárt

Teodor Graur: Emlékezz a hajóra (1990)

világból vásárolni. Másrészt viszont a változás Magyarországon már korábban elkezdôdött, így maga az esemény nem hozott fordulópontot a mûvészeti lég körben. Sok mûvész ráadásul tudatosan maradt távol a politikától, így nem volt olyan jelentôs az e témakörben fellelhe tô mûvek száma. Munkája révén viszont sok idôt töltött Bukarestben, így megismerkedett a

sorban az esztétikumot keresi. Ennek köszönhetô a kollekció tematikus jelle ge. Míg a kilencvenes években jellem zôen festészetet gyûjtött, ez mára leállt, az utóbbi idôben következetesen csak konceptuális mûveket vásárol. Azért foglalkozik kortársgyûjtéssel, mert úgy érzi, róla „szól a dolog”. A konceptuá lis megközelítés annak ellenére nincs a gyûjtés fôsodrában, hogy „politikailag

román fôváros kortársmûvészeti vilá gával, ahol talált is az érdeklôdésének megfelelô mûveket. Érzékelhetôen kri tikusabb mûvészi hozzáállással találko zott, talán mert „náluk hirtelenebb volt a változás, a Ceausescu-éra után átha tóbb volt a felszabadultság érzete”. Gyûjteményének bô két évtizedes ala kulása alatt nem változott alapvetôen politikai beállítottsága, ma sem elsô

felfokozott korban élünk, amikor általá ban többen érdeklôdnek az ilyen mûvé szet iránt”. A Hunya-gyûjtemény többször is be mutatásra került Budapesten és Buka restben, sôt, Bukarest-Budapest híd címmel könyv formájában is megjelent Kürti Emese szerkesztésében, a Vince Kiadó gondozásában. A kollekcióban El Kazovszkij, Ujházi Péter, Birkás Ákos, 29

Horváth Tibor: Process (Kívültágas projekt) (2012)

Bukta Imre, Nádler István, Szirtes János, Szotyory László és Záborszky Gábor alkotásai vannak jelen, a legifjabb gene rációt pedig Borsos Lôrinc, Horváth Tibor és Nemes Csaba reprezentálja. A teljes gyûjtemény harmadát teszi ki a román anyag, benne Dumitru Gorzo, Teodor Graur, Marilena Preda-Sanc, Sorin Tara és Ioana Batranu mûveivel. A festményeken túl elôfordulnak kerá mia- és papírszobrok, fotóapplikációk, doboz- és videó-installációk is. Kifejezetten fotómûvészeket nem gyûjt, viszont a konceptuális mûvészektôl vannak fotói is. Élénken foglalkoztatja viszont, hogy mi is a fotó, milyen kate góriák mentén sorolható be egy fotó technikával készült mû. Fotográfiákat fôleg Pinczehelyi Sándortól és Teodor Graurtól tartalmaz a kollekció, akik tôl egyébként más mûfajú munkákat, Pinczehelyitôl például grafikát, nyo matot, objektet, komputernyomatot, Graurtól grafikát, festményt, objektet 30

is. A fotó tehát jobbára a konceptuális mûvészet részeként jelenik meg a gyûj teményben. Ilyenek például Pinczehelyi azon installációiról készült felvételei, amelyeken az utcakô csillaggá változá sának folyamatát örökítette meg. Graur életmûvében viszont van fotómûvészeti korszak, foglalkozik fotóesztétikum mal, fotogramokat készít, bár legutóbbi munkái inkább a tárgyalkotásra fóku szálnak. Elmélyülve a témában Hunya Gábor a talált, a „bedolgozott” fényképek kap csán az úgynevezett „appropriation art” iránt érdeklôdik, amely „mûvésze ti újrahasznosítás” során a fotó beépül a mûbe. A fotóalapú festészet „hason lóképpen interpretálható, mint eltulaj donítása valamilyen dolognak”. Újabb szerzeményként például Horváth Tibor által szignált fénykép is került a gyûjte ménybe, amelyben a mûvész azonban nem a fotó készítôje, hanem annak „szerzôje”.

Gerardo Montiel Klint: Volutas de humo – Vomito 1 (2005-2007)

Juhász László (1956)

A tanárképzôben matematika és népmûvelés szakon, a gazdasági fôiskolán pedig üzleti tanácsadás szakon végzett. A Pannónia Filmstúdiónál volt gyártásvezetô, majd 1983tól kis-, 1989 óta pedig nagykereskedelmi tevékenységet folytat. Jelenleg barkácstermékekkel, 2010 óta alternatív energiák hasznosításával is foglalkozik.

uhász László régóta ér deklôdik a mûvésze tek iránt, és valamilyen módon mindig kapcso latban volt a kortárs kép zômûvészettel. Fôiskolai élményei meghatározóak ebben a tekin tetben, amelyek következtében már a hetvenes években szert tett mûtár gyakra. Amikor a Pannónia Filmstúdió pécsi bázisának gyártásvezetôje lett, képzômûvészek társaságába került, és ez tovább erôsítette a mûvészet iránti figyelmét. Az éveken át tartó folyamat hobbivá alakította a kíváncsiságot, amit jól mutat, hogy amikor pályaváltásra került sor, a mûvészettel való kapcsolat iránti igénye megmaradt. Dale Carnegie egy gondolatát követve Juhász László így fogalmazza meg hitvallását: „Életem egyharmadában felkészülök arra, hogy egzisztenciát teremtsek, aztán egyhar madában megteremtem, és egyharma dában visszaadom”.

Csapatépítés felsôfokon

Ana Casas Broda: Kinderwunsch – Martin y yo (2006)

Ezt az elvet követi, és ennek megfele lôen cselekedett akkor is, amikor idôt, pénzt és energiát mozgósítva mûvészek támogatásába kezdett. Figyelme tudato san fordult a fiatal mûvészek – az elsôk között például Varga Leon Gábor – irá nyába. Akadt olyan alkotó, akinek a mûtermét fizette, volt, akinek havi apa názs formájában biztosított támogatást. Gyûjteménye formálásában nem alakí tott ki feszes koncepciót, de támogatási tevékenysége ezen a területen is fontos szerepet játszik. A kollekció építése grafi kákkal indult, majd késôbb festmények kel bôvült. Mindig voltak olyan „ráta lálásai” konkrét mûvészekre, amelyek továbbfûzték a gyûjtemény fejlôdésének fonalát. Lajta Gáborral, Sinkó Istvánnal, Fekete Dénessel való megismerkedése is ilyen mozzanatnak tekinthetô. Hasonló találkozás vezetett – a késôbb 320 fok elnevezést nyert – siófoki ke nyérg yárral való „megismerkedéshez” is. Magyarország egyik legizgalmasabb

kiállítóhelyeként a régi kenyérgyári épü letkomplexumban magánerôbôl olyan kortársmûvészeti kulturális központot szeretne teremteni, amely több funkci ót betöltve válhatna az ország vagy akár Európa egyik meghatározó mûvészeti helyszínévé. Az elképzelés szülôatyja ként, majd a 320 fok mûködtetésének motorjaként energiát nem sajnálva kez dett a projekt megvalósításába, amely nek részleteit már egy hozzáértô szak mai csoport bevonásával oldotta meg. Juhász László megfogalmazása szerint élete során voltaképpen soha nem keres kedett vagy épp filmet gyártott, hanem elsôsorban csapatot épített, és az ezek be a csapatokba került emberek voltak az igazán fontos tényezôk. A kenyér gyárnál például mûvészettörténészek, belsôépítészek, kommunikációs és más szakemberek álltak össze, és az ô együtt mûködésükbôl jöttek létre a 320 fok kiállításai. Mindeközben természetesen Juhász László számára is új kapcsolatok

Hang Mingshi: Lost Paradise Lanxi, Zhejiang (2008) Hang Mingshi: Lost Paradise Shenzhen, Guangdong (2008) Hang Mingshi: Lost Paradise Lishui, Zhejiang (2008) Hang Mingshi: Lost Paradise Jiangbin Park, Longyou (2008)

teremtôdtek, ismeretségek születtek új mûvészekkel is, amelyek aztán gyûjtési tevékenységére is hatással voltak. Ilyen találkozásnak köszönhetô a fotóval létrejött kapcsolata is. Munkája során sok idôt töltött külföldön, így Kínában pél dául egy egész városrészt elfoglaló sang haji mûvésztelepen mûködô fotóstúdi óval dolgozott együtt. Hasonlóképpen mexikói és más dél-amerikai fotómû vészekkel is kontaktusba került, és úgy döntött, mûvészetüket nem tartja meg csak magának, hanem a magyar közön ségnek is megmutatja. A 320 fokban megrendezett csoportos hazai és nem zetközi kiállítások eddig is magas szín vonalon, külföldön is ismert mûvészek kel, progresszív tematikával csábították a képzômûvészetre kíváncsi érdeklôdô ket a balatoni turistaközpontba, ahova így a fotómûvészet is bekerült. A kiállítási programját jelenleg átmene tileg szüneteltetô mûvészeti centrum egyébként több projekttel is készül a jövôre, és várhatóan 2014-ben már újabb eseményre is sor kerül a siófoki helyszínen. 33

NEMZETKÖZI KORTÁRS KÉPZőMűVÉSZETI VÁSÁR

YOUNG ART FAIR FOR YOUNG EUROPE

2013. NOVEMBER 28 - DECEMBER 1. Millenáris, Budapest

még.több.kortárs +36.1.2390007 | info@artmarketbudapest.hu www.artmarketbudapest.hu | www.facebook.com/ArtMarketBudapest

M Ű V É S Z E T

( K O R ) H A T Á R O K

N É L K Ü L

Az ART MARKET BUDAPEST kortárs képzőművészeti vásár kiemelt céljai között szerepel a jövő művészetkedvelő közönségének nevelése és szórakoztatása, a legﬁatalabb generációk érdeklődésének a kultúrára és művészetre irányítása. Ingyenes gyermek- és múzeumpedagógiai programunkat az elmúlt években is a

támogatásának köszönhetően hozhattuk létre. A vásárra látogató mintegy hétszáz diák szavazatai alapján az ART MARKET BUDAPEST 2012 kiállítói közül a ﬁatal generáció kedvence a bukaresti 418 GALÉRIA volt.

A MŰVÉSZET (KOR)HATÁROK NÉLKÜL program a vásár idején 2013. november 28 - december 1. között is folytatódik. Szakembereink várják pedagógusok és iskolai csoportok előzetes érdeklődését.

info@artmarketbudapest.hu Múzeumpedagógiai programunkat a jóvoltából az ART MARKET BUDAPEST 2013 keretében is ingyenesen bocsátjuk vendégeink rendelkezésére.

ÔSZ GÁBOR

VintaGe GaléRia

2013-TÓL MÁSKÉPPEN

Karvalits Ferenc (1964)

A Budapesti Közgazdaságtudományi Egye tem elvégzése után az Egyesült Államokban tanult, majd az 1990-es évek elejétôl a pénzügyi szférában dolgozott, a 2000-es évek elején a CIB Bank, majd az FHB Bank vezetôjeként, 2007-2013 között pedig a Magyar Nemzeti Bank alelnökeként.

Kortársak kontextusban

arvalits Ferenc gyûjtemé nyének fotórészlege elvá laszthatatlan a kollekció többi egységétôl, mind az alkotók szintjén, mind pedig a szekció kialakítá sának története szempontjából szoros a belsô összefüggés a fotók és a más tech nikákkal készült mûvek – legfôképpen festmények – között. Ô is végigjárta a szokásos gyûjtôi utat, elôször sokszoro sított grafikákat és nyomatokat vásárolt, majd hamar áttért a festményre és más alternatív médiumokra, a fotók mellett C-printek, videomûvészeti alkotások és installációk is felkeltették érdeklôdését. Ugyanakkor a legtöbb gyûjtôvel ellen tétben nem volt „klasszikus” korszaka, kezdetektôl fogva csak kortársakat gyûj tött, és az idôsebb generáció nemzet közileg is ismert és elismert képviselôi mellett folyamatosan fordult a fiatalabb kortársak felé is.

Eperjesi Ágnes: Önkiszolgáló (2002) Szabó Dezsô: Time Bomb VIII/II (2006)

A fotók gyûjtése az alkotói pályán az 1960-1970-es években induló mûvész generáció képviselôinek munkáival kez dôdött, akik számára a festészet mellett a neoavantgárd fotográfia kísérleti és konceptuális jellege volt a legmeghatá rozóbb. Így került a gyûjteménybe pél dául Maurer Dóra, Bukta Imre, Koncz András és El Kazovszkij alkotása, akik nek a kollekcióban nagy számban jelen

mány elôtti tisztelgésként a világhírûvé vált magyar származású alkotók, Brassai, André Kertész, Martin Munkácsi, Kepes György és Moholy-Nagy László alko tásai – olykor eredeti vintage kópiák, olykor pedig az alkotók által szignált késôbbi nagyítások. Másrészt Karvalits Ferenc fontosnak tartja, hogy ne csak kronológiailag, hanem „horizontálisan” is perspektívába állítsa az általa kedvelt

lévô festményeit izgalmas fénybe állít ják a fotómûvek. A gyûjtô konceptu ális fotók iránti érdeklôdése a fiatalabb kortársak esetében is megmaradt, így nem meglepô, hogy többek között Eperjesi Ágnes, Csörgô Attila, Szabó Dezsô, Németh Hajnal, Ôsz Gábor és a Technika Schweiz (László Gergely és Rákosi Péter) munkáit is gyûjti. Ezt a két fô területet további két fotó gyûjteményi szegmens egészíti még ki. Egyrészt a magyar fotómûvészeti hagyo

magyar fotográfusokat, így az elôdök mellett a külföldi kortársak is megjelen nek, ráadásul sajátos tematika mentén: portrék formájában. Fôleg Loretta Lux különleges hangulatú gyermekportréit vagy Desiree Dolron igézô tekintetû alakjait emelhetjük ki, de különösen érdekes Jari Silomäki sorozata is, aki egyfajta vizuális naplóként dokumentál ja mindennapjait. A gyûjtemény építésének lendülete a korábbi évekhez képest kissé megfon 41

Gyenis Tibor: Örök Panoráma (2007)

toltabb lett, de ebben a nemesedési fázisban is folyamatosan bôvül a kollek ció. Karvalits Ferenc figyelemmel kísé ri a számára fontos alkotók munkáit, kiállításokra, vásárokra és mûtermekbe jár. Ez utóbbit, a mûvészekkel való sze mélyes szakmai beszélgetés lehetôségét kifejezetten fontosnak tartja. A kortárs gyûjtésének számára legvonzóbb eleme, hogy megismerheti az alkotó gondol kodásmódját és a korra adott reflexióit. Ezért is bíztatja gyûjtôtársait a kortár sak gyûjtésére, reméli, hogy ebben az intellektuális izgalomban sokan követik majd. Nem „rejtôzködô” gyûjtô, mun káiból szívesen kölcsönöz kiállításokra, sôt, több tárlat mutatta be a kollekció 42

egy-egy szegmensét, és számos kiad vány jelent meg a kollekció darabjainak dokumentációjával. A mûvészekkel ápolt jó kapcsolat elle nére a galériákat megkerülhetetlen nek tartja, elismerve erôfeszítéseiket a mûvészek promóciójában még akkor is, ha megítélése szerint itt még bôven illene erôsíteniük a hazai galériások nak. Közülük Pôcze Attila, a Vintage Galéria vezetôje tevékenységét tartja a legkiemelkedôbbnek a magyar mûvé szek külföldi megismertetésében, illetve Gregor Podnar ljubljanai és berlini szék hellyel is rendelkezô galériáját tekinti követendô példának.

Kozák Gábor (1976)

A rejtôi fordulat szerint csak egy megrögzött antialkoholistából válhat igazán jó kocsmáros, hiszen nehéz olyan áruval kereskedni, amihez szenvedély köti az eladót. Kozák Gábor nem osztja ezt a véleményt. Mûgyûjtô és képkereskedô (a Godot Galéria vezetôje) is egy személyben.

Szélesedô horizont

Sziládi Mónika: Untitled (Ribs) (2009)

kortárs magángalériák hôskorában, 1997-ben, alig húszévesen édesany ja, Illár Erzsébet kera mikus mûtermében nyi totta meg galériáját, az Illáriumot. Három év után úgy érezte, mindent kihozott az aprócska helyiség bôl, amit csak lehetett, így elvállalta a Godot Galériában felkínált mûvészeti vezetôi állást. Azóta is ô a (néhány éve már Bartók Béla úti) galéria arculatá nak legmeghatározóbb személyisége, így nevéhez fûzôdik többek között a kortárs magángyûjteményeket bemuta tó kiállítás-sorozat létrehozása is, hogy csak egy példát említsünk a mûgyûj

Boris Duhm: Én, mint ugró jegesmedve (2002) 43

téshez való szorosabb kapcsolatára. Szakértelmét gyûjtôként is kamatoztat ja: kollekciója szinte minden darabja a gyûjteménybe emelt alkotó egy-egy fômûve. Lényegében már az elsô megvásárolt kép (Kósa János Hackerek címû mun kája) felvázolta a galerista-gyûjtô kettôs életének alapmotívumait. Már „amatôr ként” is úgy tartotta, hogy nagyon fon tos mûrôl van szó, hiszen „az egész kor benne van”, mégsem tudta eladni úgy másfél évig. Így némi vívódás után meg vette magának. A kép rövid idô alatt ikonikussá vált, számtalan reprodukció készült róla, megjelent kiadványokban, könyvborítóra is került, majd évekig lógott a Magyar Nemzeti Galéria falán, az Akali címû, a Galéria állandó gyûjte ményére épülô kiállításon. 44

Azóta amikor úgy érzi, jelentôsebb mûv el találkozik, elôször „kipróbál ja a piacon”, és csak akkor veszi meg mag ának, ha senki más nem akarja. Természetesen azért „volt egy-két kép, amire teketória nélkül” lecsapott. A festményekkel kapcsolatos gyûjtôi attitûdjérôl elmondható tehát, hogy meglehetôsen alapos megfontoltsággal válogat, nem hajlamos bedôlni a pil lanatnyi sikereknek, csak olyan mûvé szektôl vásárol – lehetôség szerint jel entôs mûveket –, akiknek komoly életmûvük van. Ebbe a csoportba tar tozik Bukta Imre, Gaál József, Palkó Tibor, Szikora Tamás, Ujházi Péter és feLugossy László. A fiatalabbak közül is olyanoktól választ, akikrôl úgy tartja, életmûvük elôbb-utóbb szintén jelen tôssé válik, ide sorolható például Erdei

Bukta Imre: Vidéki vasárnap II. (2003) Erdei Krisztina: 2004.10.17. 14.32, Bordany, Hungary (2004)

Krisztina, Erdélyi Gábor, Nagy Kriszta, Tamási Claudia, Alexander Tinei és Ágnes von Uray. Gyûjteményében csak jó tíz évvel az elsô festmény után jelentek meg a fotók: „avíttas, poros mûfajnak” tartotta mind addig a fotográfiát, amíg 2008 körül fel nem tûnt a színen egy új magyar

Kozák Gábor homogén egészként kezeli mûgyûjteményét, csak olyan fotókat vásá rol, amelyek színvonalban és témában is illenek a festmények közé. Alapvetôen olyan fényképeket gyûjt – például Erdei Krisztina és Sziládi Mónika munkáit –, amelyek kevéssé koncepcionálisak, nem egy elôre eltervezett helyzetet örökítenek

generáció. Az ô munkáikon keresztül fedezte fel és szerette meg ezt a világot. Ekkoriban lehetôsége nyílt, hogy szemé lyesen tájékozódjon a nyugati piacokon, és azt tapasztalta, hogy a fotó ott sok kal inkább megbecsült mûfaj. Feltûnt neki, hogy „tíz jelentôs mûvész közül három-négy biztosan fotós, és olyan árakon kelnek el az alkotásaik, mint a festmények, miközben Magyarországon ehhez képest a fotó még mindig alulér tékelt, és olcsónak számít”.

meg, hanem „snapshotok”, amelyek a valós, mégis drámai pillanatokról szólnak. Bár a fotók viszonylag késôn érkeztek meg, ma már a Kozák-gyûjtemény körül belül 20 százalékát teszik ki. A kollekció „jelenleg történetének harmadik fázi sát éli, az alapok kiépítése és a mélyítés után most a szélesítés zajlik”. Azaz amíg eddig arra törekedett, hogy kevés alkotó tól legyen több mûve, most egyre több mûvésztôl igyekszik megszerezni egy-egy jelentôsebb alkotást. 45

Málnay B. Levente (1969)

Az ELTE angol-német szakán szerzett tudását a Harvard Business School felsôvezetôi programján fejlesztette tovább. A kilencvenes évek elején a kereskedelmi televíziózást választotta, azóta vezetô pozíciót töltött be az HBO, az HBO/Spektrum, a Viva és az MTV Networks csatornáknál is. 2009 óta a Chello Central Europe vezérigazgatója.

A „Hûha!” érzés bûvöletében

gyakran médiaguruként is aposztrofált televízi ós szakember édesapja nyomdokain járva válasz tott szakmát. A film- és színházi rendezô, forga tókönyvíró érdemes mûvész Málnay Levente idôsebb fia az elsôk között iga zolt a közmédiából a kereskedelmi tele víziózás pezsgô világába. A mûvészet tizennégy évvel ezelôtt csá bította el: a pesti Belvárosban sétálga tott, amikor egy galériában megakadt a szeme Mattis-Teutsch János egyik 46

festményén. Az élmény gyorsan elha tározássá érett, hogy egyszer neki is lesz képe a mûvésztôl. Innen egyenes út vezetett egy folyamatosan szélese dô profilú gyûjtemény létrehozásáig. A klasszikus avantgárdtól illetve a két világháború közötti idôszaktól elin dulva jutott el a kortársig. A kollekciót öt éve szobrokkal, nemrégiben pedig fotókkal kezdte el gyarapítani. Az elsô festmény beszerzése, a gyûjtés elindítá sa óta igyekszik tartózkodni az impul zusvásárlástól, hiszen „hosszabb távon nem fenntartható, hogy az ember bele

Barakonyi Zsombor: Fata Morgana v02 (1998) Barakonyi Zsombor: Noé (1999)

szeret alkotásokba, és ész nélkül költe kezni kezd”. Fontos számára, hogy a gyûjteménynek legyen kezdeti- és vég pontja, legyen íve, és hogy „az egyes darabok egymást kontextusba helyezve valódi egységet alkossanak”. A fotókkal kapcsolatban könnyebben esik kísértésbe, és gyakrabban enged a vágynak. Barakonyi Zsombortól példá ul elôször a Penge és spray címû so rozat több darabját szerezte meg, ezt követôen a mûvész fényrajzai inspirá lták újabb fotóalapú mûvek vásárlá sára. Beleszeretett a stílusba, ahogyan Barakonyi „újra életre kelti a fényrajz mûfaját”. A klasszikus avantgárd iránti rajongásá nak letisztulását követôen ma már alap vetôen kifejezetten a legfrissebb kortárs alkotásokat vásárolja. A fotómûvészet

esetében azonban egy-egy élmény mégis kilendíti a szigorú koncepció keretei bôl. Tavaly például a Várfok Galériában meglátta Korniss Péter egyik mûvét a hetvenes évekbôl, ami „sem témában, sem korban nem passzol a gyûjtemény be”, de úgy érezte, „muszáj megvenni”. A magyar alkotókat a nemzetközi fotó történet meghatározó alakjai közé sorol ja. Megítélése szerint Korniss közülük is kiemelkedik, ô „a globális élmezôny be tartozó élô klasszikus, így az iránta érzett tisztelet, meg persze a mû zsenia litása miatt” egy percig sem gondolko dott a vásárláson. A fotókkal kapcsolatos gyûjtôi attitûdje korántsem egyedülálló. Talán egy adott koncepció szigorú keretei közé szorított gyûjteményépítés mellett a viszonylag olcsóbb fotóalapú mûvek világában éli

Korniss Péter: Hadirokkant (1976) Tóth György: Emese (1995)

meg a gyûjtô az ösztö nök szabad áramlásá nak élményét? A választ Málnay B. Levente sem tudja biztosan. Ami viszont bizonyos, hogy a festményekkel és a szob rokkal viszonylag kön� nyen jutott el „az abszo lút következetesség” útjá ra, míg a fotókkal kap csolatban úgy érzi, nehe zebb ezt elérni, velük szemben mindig egy kicsit szkeptikus, a mûvé szeti értékítélet szem pontjából kevéssé magá tól értetôdôek számára. Itt túlságosan vékonynak találja a határt a szakma és a mûvészet között, hiszen „a jó fotók túl nyomó többsége mestermû ugyan, de csak nagyon kevés akad közöttük, ami ízig-vérig mûvészet”. Úgy találja, hogy „ha egy gyûjtô alapos esztétikai, vizuális felkészültséggel tekint a fotókra, észre veszi a mestermûvek közül kiemelkedô mûvészetet, és elragadja az a bizonyos „Hûha” érzés, amikor már csak egy haj szál választja el a vásárlástól”. Ôt is pontosan ez az érzés kerítette hatalmába, amikor találkozott Tóth György ikonikus Emese, vagy Lolita címû alkotásával. És mintha egyre csak üldözné a fotómûvészet, jelenleg is egy konceptuális sorozat okoz szá mára komoly dilemmát: „nagyon jó a koncepció, zseniálisan el van találva, de nem igazán illik a gyûjteménybe”. Úgyhogy még rágódik rajta… 48

Vera Molnár: Transformations-58 (1958)

ffenbächer Ferenc az érett ségi után Debrecenben, fotográfia szakon végzett Vencselei István vezeté se alatt, így már fiatalon közeli kapcsolatba került a fotómûvészettel. Tanulmányai során alapos, átfogó tudásra tett szert, illetve a szakma technikai oldalát is elsajátítot ta: többek között fotogramokat készítet tek, és különbözô kísérleteket végeztek. Mindez a nyolcvanas években történt, amely korszak gyûjtôi szempontból is meghatározó, hiszen ezt tartja a magyar mûvészet történetében a számára leg kedvesebb évtizedének. Véleménye sze rint „a mûvészek elôbb érezték meg a rendszerváltást, ami energiákat szabadí tott fel bennük, és remekmûvek szület tek”. Gyûjteni is ezt az izgalmas „arany kort” kezdte, amelyben a felszabadult ság érzése, a kísérletezés, a gáttalanság lendülete fogta meg. Fôként az avant gárd vonalat kedveli, gyûjteményébe így elsôsorban feLugossy László, továb bá Bukta Imre, Swierkiewicz Róbert, Nádler István, más korszakokból pedig Németh Fanni, Komoróczky Tamás, Gyenis Tibor, Csontó Lajos, Körös Éva, Vera Molnár mûvei kerültek. Leg szívesebben közvetlenül a mûvészektôl vásárol, mert így lehetôsége van szemé lyes kapcsolatok kialakítására. Szisztematikusan gyûjt, mindig igyek szik emblematikus, de természetesen

Offenbächer Ferenc (1970)

A Nyíregyházán élô gyûjtô a Kepes György Mûvészeti Alapítvány alapítója és jelenlegi mûvészeti vezetôje. Emellett ingatlanfejlesztéssel és -hasznosítással foglalkozik.

Fordulópontot hozott a „fény fotósa”

neki is tetszô mûveket megszerezni. Saját bevallása szerint „a nyolcvanas évek mûveiben az esztétikai élményen túl az az érdekes, hogy itt a mûvé szet által megélt korhangulatot tudjuk bespájzolni, és ez a fotókra különösen érvényes”. Gyûjtôi tevékenysége kezdetén még nem létezett Magyarországon fotógyûj tés, így erre csak késôbb terjedt ki a fi gyelme. Megítélése szerint „a fotómû vészek nagyon érzékenyek, az ô szemü kön keresztül látni a világot az esztéti kai élmény mellett egyfajta világnézetet is ad”. Az elsô fotója egy André Kertész mû volt, amely Tihanyi Lajos festômû vészt ábrázolja mûtermében, azonban mivel ekkor még fotográfiát kifejezetten nem gyûjtött, ez a darab a kecskeméti fotómúzeum gyûjteményébe került. A fotómûvészettel való kapcsolatá ban fordulópontot hozott, amikor meg i smerte Kepes György munkái t. Kepes „a fény fotósa”, aki gazdag pá lyája során együtt dolgozott többek között Moholy-Nagy Lászlóval is, Chicagoban pedig fény kurzusokat 50

tartott. Offenbächer Ferenc 2004 óta gyûjt Kepes mûveket, és mióta Egerben megalapította a Kepes Intézetet – ahol magától értetôdô módon szintén elô térben van a fotó – minden energiájával a központ menedzselésére összpontosít. Ennek következtében mostanában keve sebbet vásárol magánemberként, önma gát egyébként sem szívesen definiálja gyûjtôként, inkább a „mûvészetekkel foglalkozó ember” kifejezést kedveli. A mûvészet kapcsán nagyon fontosnak tartja a múzeumpedagógiát, számos módon igyekszik megismertetni a gyer mekekkel a kortársmûvészetet. A szerve zett programok keretein belül az elmúlt években mintegy 1200 gyermek vehetett részt a Kepes Intézetben játékos foglal kozásokon, él tehát a remény, hogy így az új generációban talán már enyhül a kortárstól való távolságtartás, változik a vele való viszony és megítélés. Azért is tartja lényegesnek a tudatosan felépített pedagógiai megközelítést, hogy a követ kezô nemzedék ”értékelni tudja az aktu ális mûvészeti színteret”. Neki magának is akadnak olyan elsô ránézésre nehezen

Komoróczky Tamás: Emlékmû (triptichon III.) (1997) Németh Hajnal: LifeStyle-less IV. (1998)

befogadható képei, amelyekben mégis képes meglelni a szépet, és szerinte épp ezt a mögöttest kell tudni felfedezni még akkor is, ha – tény és való – ezek kel a mûtárgyakkal nehezebb együtt élni. Saját életterében egyébként fôként festmények illetve Kepes fotográfiák

vannak, gyûjtési tevékenységét érzelmi szempontok vezérlik, fontos számára a kiválasztott mûvel való harmonikus együttlét. Kollekciójából számos tárgy a Miskolci Galériában van letétben, de raktárra nem gyûjt, mert szerinte „attól bizonytalanná válik egy gyûjtemény”. 51

Pálfi György (1967)

A Külkereskedelmi Fôiskolán és a Közgazda sági Egyetemen szerzett diplomát. Jelenleg egy szórakoztatóelektronikai termékeket forgalmazó cég kereskedelmi igazgatójaként dolgozik.

Kollekció – alkotás

mûvészet gyermekkora óta érdekli, és már fiata lon késztetést érzett arra, hogy valami értékállót alkosson, olyat, amiben rajta kívül mások is örö müket lelik. Ez a vágya, úgy tûnik, saját mûvészeti gyûjteményének létrehozásá ban teljesedhet be. A 90-es évek közepétôl követte figye lemmel a hazai aukciókat. Hamar mû tárgytulajdonossá vált, és ekkor a képzô mûvészethez való viszonya fordulatot vett. Rátalált „valamire, ami közelebb viszi a mûvészethez, ehhez a még isme retlen világhoz”, és ez az új kapcsolat némileg kárpótolja azért, hogy ô maga nem lehet alkotómûvész. Eleinte a Blitz Galériában tájékozó dott a klasszikus és a klasszikus modern alkotók világáról, majd egyre tudatosab ban kezdett érdeklôdni a kortárs iránt. Hamar megfogalmazódott benne, hogy saját korával kell foglalkoznia, és tuda tosan kezdte gyûjteni kortárs mag yar mûvészek munkáit. Az alapokat Szalóky Károly, a Várfok Galéria vezetôje segít ségével tette le, de folyamatosan tájé kozódott és vásárolt más galériákból is. Sok mûvésszel ismerkedett meg a Somlói-Spengler gyûjtôházaspáron ke resztül, és ezen találkozások hatására ma is figyelmet fordít arra, hogy minél több mûterembe jusson el. Fontos szá mára a személyes kontaktus, hiszen „az adott mûvésztôl tudhat meg a legtöbbet annak mûvészetérôl”. Szeretné a mûvek mögött meglátni az embert is, nem csak a mûvészt. Különösen közel állnak hozzá azok az alkotások, amelyekben a mûvész bepillantást enged saját életébe, aminek ezáltal maga is „láthatatlanul szinte intim részesévé” válhat.

Gitte Villesen: Forgatókönyv egy némafilmhez (2007) Szatmári Gergely: Meadowlands / Thunderbird (2009)

Jellemzôen nemzetközi kiállításokon és vezetô galériákon keresztül tájékozódik az aktualitásokról, de vásárlásaihoz nem veszi igénybe mások szakértô segítségét. A döntô szempont, hogy tetszik-e neki az adott mû vagy sem. Nem ragaszko dik egyes mûvészekhez, mûvészeti irá nyokhoz. Fontosabb, hogy a kiválasz tott mûnek legyen aktualitása, magas mûvészeti színvonalat képviseljen, tehát érték- és idôtálló legyen. A mûvekkel is tudatosan keresi a szemé lyes kontaktust, az adott mûnek vala milyen módon kapcsolódnia kell életé hez, látásmódjához. Ezt az elvet követte a Mûcsarnok magángyûjteményeket bemutató ArtFanatics 2 kiállítására álta la válogatott anyag is, amelynek fontos eleme volt a Szépfalvi Ágnes – Nemes

Csaba mûvészpáros emblematikus storyboardja (A fény háza) és Kovách Gergô Hazám címû bronzszobra. Eleinte csak festményt gyûjtött, a kor társ klasszikusok – Bak Imre, Bukta Imre, Fehér László, Birkás Ákos – mel lett késôbb fokozatosan jelentek meg saját generációja mûvészeinek – Cseke Szilárd, Baranyai Levente, Szépfalvi Ágnes, Nemes Csaba, Köves Éva – mun kái. A gyûjtemény gerincét fotórealista, figuratív mûvek képezik. Utazásai során szerzett élményei sokat alakítottak látás módján, és nyitottá tették új mûvészeti irányzatok befogadására, így kollekci ójában ma már megfér egymás mellett a fotó, a szobrászat és a videó éppúgy, mint az üvegszobor vagy az installáció. Az aktuális kérdésekre reflektáló, erôsen 53

Gôbölyös Luca: Bandi csacsi (2006) Nicolas Grospierre: Library – Caleidoscope (2006)

elgondolkodtató munkákat is szereti, és különösen fogékony a groteszk, ironikus hangvételû alkotásokra. A fotót az egyik legfontosabb mûvésze

ti ágnak tartja. Tematikus kiállításokon és mûvészeti albumokból tájékozódik, valamint figyelemmel kíséri a Vintage és a Faur Zsófi galériák programjait. Üdvözli, hogy a fotó az elmúlt években nagyobb szerephez jutott a mûvésze ten belül, és a kortárs magyar fotómû vész-generáció tagjai is egyre ismertebbé és elismertekké válnak. Kollekciójának ebben a tudatosan bôvülô szekciójában magyarok mellett neves külföldi alko tók (Gitte Villesen, Nicolas Grospierre) mûvei is megtalálhatóak. Nincs kedvenc mûtárgya vagy mûvésze, mindegyik egyaránt fontos számára, bár mindig az a legkedvesebb, akitôl még nem vett, de mûvei már rajta vannak képzeletbeli listáján.

Szabó Károly (1970)

A 2010 óta Portugáliában élô könyvkereskedô gyûjtôi figyelme a magyar kortárs fotográfiától indult, onnan elkalandozva ma fôként külföldi mûtárgyakra koncentrál.

Kalandozások fotón innen és túl

zabó Károly a kétezres évek elején kezdett fotó kat gyûjteni, amit tudato san, gyûjtôi éveinek ele jén határozott el. Olyan mûvészeti területet kere sett ugyanis, amely nem kapcsolódik munkájához. Szerinte nem szerencsés, sôt „egészségtelen” helyzet, ha a keres kedô a saját területének gyûjtôje, „a kettôt keverni kissé meghasonlott álla potot eredményez, amely vagy a gyûjtés tárgyával való kapcsolatot, vagy a saját gyûjtôi énjével való viszonyt torzítja”. Antikvár könyvkereskedôként tehát a

klasszikus olajképek és könyvek gyûjtése helyett a fotó lett a kiválasztott mûfaj, amelyhez valójában már fiatal kora óta vonzódott. Alapvetôen progresszív mûvészeti iránynak tartja, amelyben a mögöttes tartalmat, az újat keresi. Természetesen akadtak ugyan „szere lemvásárlásai”, de néhány kivételtôl eltekintve mindig elôre megfontolt lépéseket tesz a mûtárgyak beszerzése során. A kollekció kialakításának kez dete galériás segítséggel zajlott: Pôcze Attila, a Vintage Galéria vezetôje és a László Gergely nevéhez köthetô Lumen Galéria gyakran látta el tanácsokkal. A

Jokesz Antal: Party-night (1979-2003) 55

késôbbiekben, amikor már kellô tapasz talattal és rálátással rendelkezett, önálló döntéseket hozott, bár a szakembe rek véleményére továbbra is kíváncsi maradt, még ha ez nem is mindig egye zett a végsô döntéssel. Ami a kedvence ket illeti, a kollekció legelsô meghatá rozó darabja, Szabó Dezsô Concorde címû munkája mindig kiemelt helyet kap aktuális életterében. Emellett Bozsó András képeirôl nyilatkozik kiemelt sze retettel, illetve a Kerekes Gábor egyik korszakából származó fotókat „mindig maga körül kell” tartania. Fontos élmény volt számára, hogy a Kieselbach Galériával közösen hár om fotóárverést is szervezhetett. Az ilyen jellegû aktivitás „sajnálatos módon többnyire abbamaradt Magyarországon, vagy általában koncepció nélkül, esetle gesen zajlik”. Szabó Károly mindeneset re hasznosnak érezte ezeket a próbálko zásokat, még ha a galéria szemszögébôl nem is feltétlenül voltak teljességgel 56

sikeresek. Sokat tanult ekkor a mûkeres kedelemnek errôl a sajátos területérôl: a kutatás, felkészülés fázisában feltér képezték a piacot, nemzetközi párhuza mokat kerestek, külföldi kereskedôkkel beszéltek. Megismerhette a mûtárgypiac technikáit, a vásárlókkal, gyûjtôkkel való intenzív kapcsolatokat, amit koráb ban a könyvkereskedelemben nem volt alkalma megtapasztalni. Külföldre költözése több szempontból is érinti gyûjteményét (ami idôközben kényszerûségbôl több részre szakadt), bár munkája és érdeklôdése mindig is a külföldhöz kapcsolódott. Természetesen a számára fontos alkotások vele tartot tak Portugáliába, és jelen vannak a min dennapjaiban. Azonban elutazása óta a magyar fotográfia gyûjtése felfüggesztés re került, száz feletti mûtárgyat számlá ló fotógyûjteménye nem gyarapodott. A magyar piacot ugyan továbbra is szemmel tartja, kiállításokra is ellátogat, amikor hazautazik, de tudatosan távol

Gyenis Tibor: Vidéki kirándulás (2004) Szabó Dezsô: Terepgyakorlat IV/II (Concorde) (1998) Csontó Lajos: Türelem (1999)

tartja magát a magyar mûvé szeti élettôl. Jó ideje nem talált magának érdekes, új hangú magyar fotográfiákat, és ez méginkább a portugál mûvé szet felé terelte figyelmét. Gyûjtôi „pályája” periódusok ra oszlik, és mostanában is egy ilyen váltáshoz érkezett el: az idegen mûvészeti világ vala melyest más irányokba csábí totta, és mostanra érett meg benne, hogy portugál mûtárgyakat vásá roljon. Ehhez kellett a közel három éves ott tartózkodás, amely alatt alaposab ban megismerte a mûvészeti közeget, illetve mostanra egyre több mûvésszel személyes kapcsolata is kialakult. Ma már olykor a fotón kívüli területekre is

elkalandozik, például portugál klasszi kus régiségeket és afrikai kortárs fegyve rekbôl készült iparmûvészeti tárgyakat is vásárol. Lenyûgözi a portugál tárgy kultúra, amely mind a történelmi, mind a kulturális közeget tekintve jelentôsen eltér a magyartól.

Szabó Zoltán (1952)

Mérnök-közgazdász végzettségével jelenleg vezetô pénzintézetekben informatikai szakemberként dolgozik. A nyolcvanas évek óta gyûjt elsôsorban grafikát.

Élménygyûjtés grafikával és fotóval

gyûjtés kezdetekor a gra fika beszerezhetôsége és könnyû tárolhatósága ugyan vonzerôt jelentett, a fô szempont azonban mindig az volt, hogy „a sokszorosított grafika és a fotó is demokratikus mûfaj, tehát ott a szelle mi értékért kell fizetni, nem az egyedi ségért”. Választáskor a vizuális élmény hatása motiválja, nem a befektetés vagy

a birtoklási vágy, Szabó Zoltán gyûj teménye egyre bôvül, de ki nem kerül belôle semmi. A grafikák mellett idôvel fotók is helyet kaptak a kollekcióban, a kilencvenes évek elején egy jótékonysági árverésen vette az elsôt, amely egyszerûen megtetszett neki, ráadásul személyes vonatkozásai is voltak. Grafikák keresésekor – antikváriu mokban, régiségboltokban – a mappák ban gyakran fotók is akadnak, így talált

Apostol Pál: Lány a Gozsdu udvarban (1970-es évek) Eifert János: Jelenet a -1 fok C címû elektronikus balettfilmbôl (1972) 58

Robert Mapplethorpe: William S. Burroughs (é.n.) rá például Apostol Pálra, akinek hatva nas-hetvenes évekbôl megmaradt korle nyomatai nem mûvészi munkák ugyan, de a lepusztult Gozsdu udvaron szaladó jókedvû kislány fényképe például külön leges hatással volt rá. Gyûjteményébe azt választja be ugyanis, ami szellemi leg inspirálja, vagy „érzelmileg olyan állapotba” hozza, hogy ha fáradtan rápillant, „jó érzés” fogja el. Együtt él a

mûtárgyakkal, amelyeket, „mivel a grafi ka nem szereti túl sokáig a fényt”, folya matosan cserél maga körül. Szabó Zoltán tapasztalata a grafikagyûj tésben közel negyven éves, figyel a rész letekre és a technikai kérdésekre, gyak ran konzultál szakemberekkel. Meg látása szerint a gyûjtés ugyanis szakmai ismereteket kíván, ma például fotót a megfelelô technikai tudás nélkül koc 59

Egyed László: Hommage á Picasso (1997)

kázatos dolog gyûjteni, az eddiginél komolyabb fotó gyûjtéstôl leginkább a tech nikai ismeret hiánya tartja vissza. Ennek ellenére mint egy száz körüli fotómûtárgy – leginkább különbözô kor szakú szociofotók, néhány háború elôtti munka – sze repel a kollekcióban. A fotó és a sokszorosított grafika között szoros kap csolatot lát, „akik az egyik kel foglalkoznak, gyakran a másikkal is megpróbál koznak”. Így például a fotósként ismert Lucien Hervétôl 1945-ös szignált grafikája és diapozitívjai is vannak, Kepes György fotók mellett grafikákat is készített, de Egyed László grafikust például polaroidjai is reprezen tálják. Tudatosan keresi ezeket a mûfa jok közötti összefüggéseket. Különösen érdeklik a kuriózumoknak számító, mûvészek közötti kapcsolatokra való utalások, amely kereskedelmi forgalom ban nem lévô fotókat barátok, galé riák és gyûjtôtársak javaslatai alapján szerez be. Ilyen Funk Pálnak (Angelo) egy 1968-as újévi üdvözlete Perneczky Gézához, vagy egy kanadai mûvész által készített Wahorn András fotó, akitôl természetesen grafikák is vannak a bir tokában. Ezeknél a tárgyaknál sem az egyediség, hanem az élmény, az érzelmi kötôdés a preferált szempont. Kedveli a kísérletezôket, egyik kedvence Korniss Dezsô, aki több színnyomásban is kipróbálta a grafikákat, mielôtt dön tött. A hibás printek, festékhibás vagy tévedésbôl duplán nyomott mûvek különleges ritkaságok, ilyenek például Vajda Júlia véletlenül egymásra nyo 60

mott szitái. A kortársak közül az alap vetôen festô Szotyory László évente egy-egy szitát is készít, a fiatalok közül pedig például Kocsi Olgának sokszoro sított grafikái és fotói is megjelennek a gyûjteményben. Két olyan tendencia is közel áll hozzá, amelyekrôl eddig inkább csak álmodo zott: egyrészt a húszas-harmincas évek avantgárd fotói, fotogramjai illetve az absztrakt geometrikus irányzatból a német Christian Schad fametszetei és fotogramjai, másrészt erôs kolori tú „színorgiái” miatt a cseh Jan Saudek munkássága. Szabó Zoltán szerint, akinek gyûjtése pél daértékû elhivatottságról és szenvedély rôl tanúskodik, „Magyarországon becsü lete nincs, bár hagyománya van a grafi kának, és nem az ár fogja vissza a grafika vásárlást, hanem az igény hiánya”. Fotót is rendkívül kevesen gyûjtenek, pedig „a nemzetközi mûkereskedelemben a magyar kortárs fotográfia jobb megítélést kap, mint más alkotómûvészeti ágak”.

Szûcs Tamás (1966)

A debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd családi hatásra egy nagyvállalat marketing osztályán dolgozott. A ma is Debrecenben élô vállalkozó gyûjteménye Mednyánszkytól Nagy Krisztáig átfogja a magyar képzômûvészeti hagyományokat.

Az igazságkeresô

gyszerû, de szigorú elve ket követ a mûgyûjtés ben, Szûcs Tamás a magyar képzômûvészeti hagyományok szellemi ségétôl áthatott „igaz és ôszinte” mûvészek munkáit vásárolja. Magángyûjteménye Mednyánszky Lász lótól Nagy Krisztáig ível, és alapvetôen a magyar alkotókra jellemzô festészeti tradíciók fejlôdéstörténetének feldolgo zására törekszik.

Érettségi után, 1990-ben a környék egyik legnagyobb baromfifeldolgozással fog lalkozó vállalatánál helyezkedett el. Édesapjával, a cég vezérigazgatójával a kilencvenes évek elején gyakran indul tak együtt nyugat-európai üzleti utak ra, de ôt nem az üzlet érdekelte igazán. Igyekezett inkább minden megtakarított percét múzeumoknak és képtáraknak szentelni. Saját gyûjtemény alapítására a család közeli ismerôse, a szintén debre ceni Antal Péter, az Antal-Lusztig gyûjte

feLugossy László és efZámbó István: Akciófotó (1970-es évek) 61

mény tulajdonosa ösztönözte, de válasz tásaiban nem próbálta befolyásolni. Szûcs Tamás hosszú és fáradságos auto didakta utat járt be, mire kikristályoso dott saját gyûjtôi filozófiája: bár ösz tönösen ebben az irányban indult el, csak késôbb tudatosodott benne, hogy származása mennyire fontos számára. Az foglalkoztatja, hogy „mi magyarok kik vagyunk, honnan jöttünk, és mit akarunk, mi az, ami jellemzô ránk, ami másoktól megkülönböztet bennünket”. Gyûjteménye olyan mûvészek mun káiból áll, akik valamilyen formában választ adnak ezekre a kérdésekre, ôket tekinti az „igazságkeresôknek”. Olyan alkotók érdeklik, akiket nem a szakmai vagy az anyagi siker motivál, nem töre kednek arra, hogy mûveik dekoratívak, 62

eladhatóak legyenek, akik „immuni sak a nyugati hatásokra”, mûvészetük kel magyarságukra, az ôket körülvevô valóságra reflektálnak. Mednyánszky Lászlótól Ferenczy Károly, Gulácsy Lajos, Vajda Lajos és Tóth Menyhért munkáin át nyúlik a kollekció íve a kor társig, elsôsorban a szentendrei Vajda Lajos Stúdióhoz köthetô mûvészekig. Bukta Imre, feLugossy László, efZámbó István, Wahorn András és Bada (Dada) Tibor mûvei mellett Bátorfi Andrea és Nagy Kriszta alkotásai szerepelnek a kollekció kortárs részében. A kortársak között már megtalálta azt a kört, akik közel állnak hozzá, de a klasszikusok között van még néhány mûvész – pél dául Csontváry Kosztka Tivadar és Kondor Béla –, akiket szeretne beillesz

Bukta Imre: Téli orvvadász (1980) Bada (Dada) Tibor: Dr. Zsivágó Dark Star (1980-as évek) Nagy Kriszta: Csipkekriszti halott (2007)

teni ebbe a „generációkon átívelô gon dolatvilágba”. Alapvetôen mindig szabadelvû ember nek tartotta magát, ezért szinte ôt is meglepi, hogy gyûjteményét „men� nyire konzervatív szemlélettel” keze li. Kifejezetten festmény-centrikus, a fotók felé emiatt viszonylag nehezen nyílt ki gyûjtôi érdeklôdése. Különösen igaz ez a kortársakra, ahol gyakran nagy szerepet kap a számítógépes utómun ka, márpedig ez a világ nagyon távol áll tôle. Szûcs Tamás gyûjtôi attitûdjé re ugyanakkor jellemzô, hogy ha lete szi a voksát egy mûvész mellett, akkor igyekszik minél több, az életmû min den egyes korszakát reprezentáló alko tást megszerezni. A fotómûvészet is így került a látókörébe. Amikor egy olyan mûvész „kezd el fotókkal is foglalkoz ni”, akinek szereti a munkáit, és úgy érzi, hogy az adott mûnek jelentôsége van az életmûvön belül, akkor szívesen megveszi. Így illesztette be a kollekci óba Bukta Imre Téli orvvadász címû fényképét, Bada Dada fotóalapú kollá zsát, valamint Bátorfi Andrea és Nagy Kriszta fotográfiáit is. A mûgyûjtést nem egyszerû hobbiként, hanem élethivatásként, egyfajta mis� szióként fogja fel. Célja, hogy az álta la gyûjtött „igazságkeresôk” alkotásain keresztül tisztábban láthassuk gyöke reinket, így jobban megérthessük a vilá got, amelyben élünk. A közeljövôben a gyûjteményt bemutató könyv megje lentetésével és egy kiállítással szeretne továbblépni céljai felé. 63

Vetsey Szilvia (1975) és Szénássy Alex (1969)

Szénássy Alex reklám- és médiaszakember, szakmájának egyik legismertebb személyisége Magyarországon, a 2005ben alapított Laboratory Ideas ügynökség tulajdonosa. Gyûjteményépítésének fontos szempontja a fiatal mûvészek támogatása. Kollekcióját feleségével, Vetsey Szilviával közösen és egyetértésben építi.

Az impresszióktól a konceptualitásig

reativitását alighanem vegyész édesanyjától és a 80-nál is több szabadal mat jegyzô villamosmér nök édesapjától örökölte. Tanulmányait hangmér nökként végezte, majd formatervezést tanult, és idôközben ellenállhatatlan vonzalma alakult ki a képzômûvé szet iránt. A kilencvenes évek elején, a

terület magyarországi hôskorszakában csöppent bele a reklámszakmába, majd pályája a piac szárnyalásával párhuza mosan ívelt felfelé. Amikor késôbb kar rierje során válaszúthoz ért, a nemzet közi irányba való továbblépés helyett saját ügynökég alapítása mellett dön tött, 2005-ben barátaival közösen hozta létre a Laboratory Ideas névre keresztelt vállalkozást. A cég filozófiájának közép

Várnai Gyula: Könyv (2005-2009) Gerhes Gábor: A T megtalálása (2002)

pontjában az empatikus innováció áll. Feleségével, Vetsey Szilviával közö sen építik kortárs mûgyûjteményüket, bár nem vallják magukat a szó klas� szikus értelemében vett gyûjtônek. Alapmotivációjuk sohasem egy koncep ciózus kollekció felépítésére irányult, hanem vásárlásaikkal fiatal, tehetséges alkotókat szeretnének támogatni, illetve esztétikailag gazdag környezetet kíván nak teremteni maguk köré. Ez utóbbi célt idôközben sikerült jóval túlteljesí teniük: egy évvel ezelôtt vették észre, hogy otthonukban egyetlen kivételével valamennyi szobát „a falakra már fel nem férô” mûtárgyakkal töltöttek meg. „Az idô dönt az aktuális kedvencek rôl”, ennek megfelelôen néha cserélge tik ugyan a képeket a falakon, de még

így is sok olyan alkotás akad, amelyik „a szobában szomorkodik, és még soha nem került ki”. A gyûjteménnyel közös életük, az alkotásokkal való együttélé sük titkaira kitérve Szénássy Alex azt is elárulja, hogy „van egyébként egy abszo lút kedvenc: egy Wächter Dénes kép”. Elsô „igazi” mûtárgyukat, egy Konok Tamás képet tizenkét éve vették meg, azóta rendszeresen vásárolnak, a gyûj teményi vásárlások kizárólag galériák ból történnek. Elsôsorban a 21. század felhozatalából, fôként az elmúlt 20 év alkotásaiból válogatnak. A mûvésze ti-szakmai szempontokat náluk folya matosan háttérbe szorítják az impres� sziók, személyes érzéseik, az adott mûtárggyal kapcsolatos gondolataik, illetve az adott mûvésszel való kapcso 65

Fátyol Viola: Térelmélet 2 (2009) Mark Mulroney: Smiling at the crime scene 2 (2006)

latuk. Megítélésük szerint „a kortárs szcéna legnagyobb elônye, hogy magá ban hordozza a személyesség lehetôsé gét, ezért aztán felbecsülhetetlen érték” számukra, hogy az alkotó mûvészekkel személyesen találkozhatnak, és közvet len kapcsolatba kerülhetnek velük. A fotográfia integráns mûfaji összete vôje a kollekciónak, a fényképek vagy fotóalapú mûtárgyak összességében a gyûjtemény mintegy tíz százalékát teszik ki. Ezek alapvetôen konceptuális alkotások, amelyek közül a kedvenceik Hiroshi Sugimoto, Denis Oppenheim, Gerhes Gábor, Várnai Gyula, Fátyol Viola és Fiala Gábor munkái. Ahogy a teljes gyûjtemény is kizárólag a gyûjtôk személyisége által válik egységes egésszé, a fotók és a festmények közöt ti kapcsolódási pontokat sem érdemes szakmai szemmel vizsgálni vagy fel térképezni. Erre véleményük szerint „nem is feltétlenül van szükség, hiszen a lényeg az összkép”, a kollekció egé 66

szének koherenciája. Nemrégiben pél dául megtekintették a Christian Boros gyûjteményt Berlinben, ahol „remekül megfért egymással Wolfgang Tillmans egy-egy munkája és például Ai Weiwei installációja”. Mindez jól illusztrálja, hogy Vetsey Szilvia és Szénássy Alex koránt sincsenek egyedül gyûjtôi atti tûdjükkel.

NUBU STORE Budapest VI. kerület, Andrássí út 13. HEGYVIDÉK KÖZPONT Budapest XII. kerület, Apor Vilmos tér 11-12. MONO FAHSION Budapest V. kerület, Kossuth L. u. 20.

Hétfô–péntek: 6:30—22:00 Szombat–vasárnap: 8:00—20:00

1066 Budapest, Ó u. 43—49. Telefon: 06 1 354 0540 Mobil: 06 70 555 7225 E-mail: broadwayﬁtness@gmail.com Web: www.broadwayﬁtness.hu

Mûvészet & érték UNIQA mûtárgybiztosítás Hogy gyûjteménye a legnagyobb biztonságban legyen. Magángyûjtemények, mûvészeti kiállítások, mûtárgyszállítás biztosítása • All Risk fedezet • Megegyezés szerinti érték Forduljon hozzánk bizalommal: Jaksa Éva – termékmenedzser Tel.: +36 70 371 3929 Pongrácz Márta festmény- és mûtárgybecsüs Tel.: +36 70 381 0242

UNIQA Biztosító Zrt. 1134 Budapest, Róbert Károly krt. 70–74. Tel.: +36 1 544 5555 · Fax: + 36 1 238 6010 www.uniqa.hu

KOMMUNIKÁCIÓ & MÛVÉSZET

EDGE Communications 1061 Budapest, Hegedû u. 9. Tel./fax: (1) 239 0007 info@edge.hu

Az Edge Communications mûvészettámogatási kezdeményezése.

www.mugyujtok.hu

A Fotómûvészet kortárs magángyûjteményekben magazin létrehozásában és terjesztésében támogatást és partneri segítséget nyújtott:

HVG Kiadó Zrt. Magyar Fotográfusok Háza Napi Gazdaság Tóth Mûtárgykezelés Vintage Galéria

Köszönetet mondunk a magazin, a mûgyûjtés és a mûvészet támogatóinak.

A 2013 júniusában megjelent „Fotómûvészet kortárs magángyûjteményekben” címû magazin ingyenesen került terjesztésre Magyarországon részben országos gazdasági napi és hetilapok, mûvészeti magazinok mellékleteként, részben pedig a magazinban szereplô gyûjtôk, a kiadvány támogatói és partnerei, valamint a kiadó saját kapcsolatain keresztül. Az Art Today Kft. és az EDGE Communications Kft. az érdeklôdôk számára a magazinból korlátozott számban kész további példányokat biztosítani.

www.ersteprivatebanking.hu

Tel.: 06 1 428 4090

A mai világban is vannak idôtálló értékek. Mi a pénzügyekben alkotunk maradandót.

„Magyarország legjobb privát banki szolgáltatója”

A világban annyi szépség van… … amely életre szóló értéket teremt.

Az E.ON a kultúra és a művészetek mecénása.