INTERJÚ
kell ápolni, odafigyelni a részletekre is. A világzene a zeneiparnak talán a legszemélyesebb ága, de ez nem azt jelenti, hogy egy bizonyos szint felett ne lenne szükség menedzsmentre, médiatudatosságra, üzleti szempontok szerinti gondolkodásra is. Ez változik most éppen, ezért van egyre több sikeres magyar zenekar a WOMEX-en, ezért van egyre több magyar lemez a World Music Charts-on. A fiatalabb generáció természetesebben veszi ezeket az akadályokat, de a legtöbbeknek persze nincs anyagi ereje megszerezni az ilyen tudást vagy fenntartani egy menedzsmentet. Az olyan intézmények, mint a Fonó, a Zeneipari Hivatal vagy mi, gyakorlatilag néhány ember tologatja ebbe az irányba a hazai szereplőket. De ez kevés, kellene exportiroda, mint a legtöbb európai országban, kellene képzés, némi intézményrendszer, rendezvények, de ez a következő fázis. Abban, hogy ide akartuk hozni a WOMEX-et, fontos szerepet játszott a gondolat, hogy kell adni egy nagy lökést a magyar szcénának ezen a téren is. Remélem, hogy ez elvezet a következő szintlépéshez, de a budapesti WOMEX nem az út vége, csak egy elég fontos állomás a négy-öt évvel ezelőtt megkezdett úton.
A WOMEX, ugyanúgy amikor még csak érdeklődőként jártam rá, nekem ma is inkább szól az egész inspiráló, hangos kavalkádról, a találkozásokról, a meglepetésekről, mint egy-egy koncertről. Mindenkit látni szeretnék: akit már láttam, azt azért, akit még nem, azt meg azért. Előbbiekből biztos a már említett nyugat-szaharai Aziza Brahim, a grúz Iberi kórus, a három lányból álló lengyel Sutari, az utóbbiakból a haiti Chouk Bwa Libété, a togói Vadou Game, a nigeri Mamar Kassey, a ghánai Pat Thomas, a brazil Emicida. De inkább hagyni akarom meglepni magam és ezt is ajánlom mindenkinek. Párhuzamosan, átD+SZ: Nem adminisztrátor attitűdű szervező vagy, sokkal inkább fanatikus zene- fedésekkel mennek a koncertek. A legjobb kedvelő. Kiket vársz leginkább az idei WOMEX-re? Vagy még inkább: kikre kellene belekóstolni mindenbe, aztán leragadni, odafigyelnie a budapesti közönségnek? amikor nem enged valami. n WB: Hát azért a nagyvállalati közegben eltöltött évek tapasztalata nem jön ros�szul a szervezésben, és nem is vagyok ezzel egyedül: Lelkes András kollégám például interjú: Prieger Zsolt a tanácsadóiparban szerzett tapasztalatokat a nagybőgőzés mellett, de az egyébként fotó: nagyillés szilárd (dal+szerző) is elképesztő csapatban sokaknak van tapasztalata a vállalati szférából. Így nem is nagyon létezik az a helyzet, amelytől megijednénk, és nagyon hálásak tudunk lenni, hogy ezzel foglalkozhatunk. Mármint a zenével, mert az tagadhatatlan, hogy azért csináljuk. Személy szerint amit most csinálok, az szóról szóra az, amit négy évvel ezelőtt akkor még vadnak tetsző álomként csinálni szerettem volna, és ez a tény még ma is szinte naponta meglep. 21