Dal+Szerző magazin 2021/01

dal+ szerző A Z A R T I S J U S I N G Y E N E S Z E N E I PA R I , K U LT U R Á L I S M A G A Z I N J A I M E G J E L E N I K F É L É V E N T E I M M X X I / I . I

VILLÖ ACETONE

ДEVA

FÁBRI PÉTER HORVÁTH MÁRTON LEVENTE KISS TIBOR NOÉ

w w w. a r t i s j u s . h u

BORLAI GERGŐ PEJTSIK PÉTER ALAPHANG COVID-KÖRKÉRDÉS

1

EDITORIAL EDITORIAL

TARTALOM

Átadtuk az idei Artisjus-díjakat, így az év első lapszámában három díjazottat mutatunk be. Az Az év könnyűzeneszerzője díjazottjának munkásságát gyerekkora követhetjük figyelemmel.

A Barcelonában élő Borlai Gergő, dobos-zeneszerző-producer szinte minden zenei műfajban kipróbálta magát, az itthonit pedig, vér és verejték árán a nemzetközi színtéren egyik legsikeresebb magyar zenei karrierre bővítette.

Horváth Márton Levente nemcsak friss Artisjus-díjas, de a harmónialapú, ugyanakkor modern, tradicionalista, de közben mégis előremutató fiatal magyar zeneszerzői szcéna egyik legjobb mestere. Hitről, miséről, ideálokról és mesterekről beszélgettünk vele.

Harmadik interjúalanyunk az életműdíjas Fábri Péter, a magyar dalszövegírás nagy guruja, színházi szakember és a szerzői jog tudora.

Egyre többen érdeklődnek a filmzeneírás iránt, ennek egyik, ha nem a legautentikusabb hazai művelője Pejtsik Péter, akivel elsősorban filmzeneírásról, hangszerelési megoldásokról beszélgettünk.

A Covid-19 járvány leggyorsabban az élőzenei szektort küldte padlóra és úgy fest, az is fog leglassabb felállni onnan. Bár most nyáron úgy tűnik, hirtelen minden visszarendeződik, valóban így van ez?

Az Artisjus május 18-án fizette ki 7682 magyar dalszerzőnek a tavalyi rádiós és televíziós elhangzások után járó jogdíjakat. A májusi és a júniusban esedékes kifizetéskor 2,2 milliárd forinttal kevesebb jogdíjat kapnak a zenei alkotók, mint egy évvel korábban – ez átlagosan 25 százalékos visszaesést jelent egy szerzőnél.

A dalszerzők és előadók – az egész zeneiparral együtt – a biztonságos és tervezhető újranyitást kérik a Kormánytól. ≠ A SZERK.

2

02

HÍREK

04

LEMEZAJÁNLÓ

06

EL LEHET MENNI KAPÁLNI KÖRKÉRDÉS

10

A FOLYAMAT OLDJA MEG VILLÖ ACETONE | PROFIL

12

ZENÉVEL KEZET NYÚJTANI Д EVA | PROFIL

14

A ZENÉNEK MINDIG IGAZA VAN FÁBRI PÉTER | SZÖVEGÍRÓ

}

18

VISSZAMÁSZNI AZ ABLAKON BORLAI GERGŐ | DOBOS, ZENESZERZŐ

}

22

NEGYEDÉVEL CSÖKKEN A SZERZŐK JOGDÍJA COVID-19 ÉS A JOGDÍJAK

24

LEVEGŐT! FOTÓTURNÉ

26

ÁTALAKULÓBAN A ZENE KÖZGAZDASÁGI TERMÉSZETE

28

PROGRESSZIÓ ÉS TRADÍCIÓ HORVÁTH MÁRTON LEVENTE | ZENESZERZŐ

32

SZIMFONIKUSOK A MAI FILMZENÉBEN } PEJTSIK PÉTER | ZENESZERZŐ, HANGSZERELŐ, KARMESTER

36

ZENEIPAR CIKKEK A NAGYVILÁGBÓL

40

EZ EGY LEHETŐSÉG A KÖZÖSSÉG SZÁMÁRA FENYVESI MÁRTON | ALAPHANG

42

EGYÜTT A KÖZÖS ÜGYEKÉRT BÍRÓ ZSOLT | MKSZE

44

OLINE TAVASSZAL, SZEMÉLYESEN ŐSSZEL DEX2021

46

VALAMIT MINDIG VÉGIG KELL SZENVEDNI KISS TIBOR NOÉ | ÍRÓ

48

IRODALOM KISS TIBOR NOÉ

}

IMPRESSZUM

14 SZERINTEM SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT SOKKAL TÖBB SZAKMAILAG KÉPZETT DALSZÖVEGÍRÓ VOLT A PÁLYÁN, MINT MA

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS zeneipari magazinja MMXXI. első félév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.)

Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Szabó András Bálint

18 TETSZETT, HOGY ENNYIRE KOMPROMIS�SZUMMENTESEN ZÚZNAK EZEK AZ EGYÉBKÉNT RENDKÍVÜL ARANYOS EMBEREK

28 NAGYON IMPONÁLT NEKEM HÉTÉVES KOROMBAN, AHOGY AZT MONDTA: „MI, ZONGORISTÁK”

32 MÁRA KIALAKULT EGY OLYAN ZENÉSZKONTINGENS A VÁROSBAN, AMELLYEL EGYSZERRE AKÁR HÁROM FELVÉTEL IS KÉSZÜLHET

Ebben a számban közremûködtek: Bihari Balázs, Deme Zsófia, Kalocsai Krisztina, Nagy Kátya, Németh, Róbert, Prieger Zsolt, Rónai András, Sípos Judit, Széki Gabriela Lapterv, tördelés: typoslave (info@typoslave.hu) Nyomdai kivitelezés: ColorPack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4. Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8.

E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83 Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint FSC minősített papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a ta­gok­nak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre.

A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

HÍREK

d+sz-hírek ARTISJUS-DÍJ 2021

JÚNIUSI JOGDÍJKIFIZETÉS

Idén immár huszonegyedik alkalommal adták át az Artisjus-díjakat. Öt irodalmi szerző, nyolc zenei alkotó, egy produkció részesült az elismerésben. A díjazás célja felhívni a közönség és a pályatársak figyelmét a legkiválóbb kortárs alkotókra.

A legtöbb szerzőt érintő „nagyfelosztás” második részlete június 29-én esedékes.

A Covid-19 járvány miatt az Artisjus bevételei is drasztikusan csökkentek, ez pedig az idei jogdíjkifizetéseknél érezteti csak igazán a hatását. Az élőzenei fellépések után járó összeg zuhant a legnagyobbat: átlagosan 47 százalékkal kevesebb jogdíjat kapnak a koncerten játszott dalok szerzői a tavalyi évhez képest. Emellett a vendéglátás-turizmus szektor által fizetett ún. gépzenei jogdíj visszaesése is jelentősen csökkenti a szerzők számlájára érkező pénz összegét. A gépzenei jogdíjak ugyanis jelentősen befolyásolják a többi éves jogdíjnem mértékét.

A májusi kifizetés a tavalyi belföldi rádiós, televíziós és élő vendéglátó-háttérzene lejátszásokért járt, június végén az alábbi jogdíjak érkeznek a szerzőkhöz:

Fábri Pétert életműdíjjal, Borlai Gergőt az év zeneszerzője címmel, Major Esztert pedig az év szövegírója díjjal tüntették ki, míg az év produkciójának a Random Tripet választották. Posztumusz Junior Artisjus-díjjal ismerték el Siklósi Örsöt, az AWS zenekar tragikusan fiatalon elhunyt frontemberét. Az év komolyzenei műve kategóriában idén két alkotást is díjaztak: Soproni József 9 dal Czigány György verseire, valamint Horváth Márton Levente Scrollin' című műve érdemelte ki az elismerést. A komolyzenei Junior Artisjus-díjat Molnár Viktor kapta. Az év nótaszerzőjének Éliás Tibort választották.

A zenei díjak előtt, tavasszal jelentették be az irodalmi díjasokat is. A Nibelung-ének című irodalmi mű fordításáért, valamint teljes írói életművéért Márton László kapta az idei Artisjus Irodalmi Nagydíjat. A fődíjas mellett négy alkotónak ítéltek oda elismerést egy-egy kötetükért, négy kategóriában. Kiss Tibor Noé a Beláthatatlan táj című regényéért kapott Artisjus-díjat, ennek apropóján a szerzővel készített interjú és a díjazott mű részlete is elolvasható a magazin hasábjain. Wirth Imre Lementem egy üveg borért Hajnóczynak című verseskötetéért részesült a szerzői egyesület elismerésében.

Szolláth Dávidot Mészöly Miklós című monográfiájáért díjazták. Bódi Katalin az Éva születése című kötetért kapott Artisjus-díjat.

A járványhelyzet miatt az elismerések ünnepélyes átadása egyelőre elmaradt, az eseményt az év folyamán később tartja meg, ha a korlátozások engedik.

2

• élőzene (és kapcsolódó gépzenei jogdíj): könnyűzenei és komolyzenei rendezvények (2020., II. félév) • filmzene (és kapcsolódó gépzenei és magánmásolási jogdíjak) • hangfelvétel-értékesítésre épülő ráosztások (gépzene és magánmásolási díj)

is megkapják. A jeggyel már rendelkezők pedig természetesen minden további nélkül részt vehetnek az őszi DEX-en is. Beszámolónk a májusi online DEX-ről ebben a lapszámban olvasható.

5%-OS ÁFA A KONCERTJEGYEKRE

A Music Hungary szövetség megbízásából készült friss hatástanulmány rávilágított: a koncertbelépők áfájának 5%-ra csökkentésével a fellépők, a közönség és még az állam zsebében is több pénz maradhatna.

Az államháztartási kiesést kompenzálja a többletköltés, a tanulmányt készítő PwC számítása szerint a 5,3 milliárd Ft-os bevételkiesés ~9,7 milliárd Ft-os pozitív egyenleget teremt. A teljes iparág 6,7 milliárd Ft többletbevételhez tudna jutni évente.

A Covid-19 világjárvány felerősítette a szektort sújtó nehézségeket. A Music Hungary szerint szükség van egy olyan támogatási eszközre, amely közép- és hos�szú távon is piaci alapon, a valós teljesítményt értékelve nyújt segítséget az egyes szereplőknek, ez pedig nem más, mint a koncert- és fesztiváljegyek áfakulcsának egységesen 5%-ra történő csökkentése.

A teljes tanulmány megtekinthető a Music Hungary honlapján.

DALSZERZŐ EXPO ŐSSZEL IS

A májusi online esemény után szeptemberben folytatódik az idei DEX. Ezúttal már igazi rendezvénnyel jelentkezik a dalszerzőknek szóló workshop-nap, ha ezt a járványügyi intézkedések lehetővé teszik.

Workshopokkal, előadásokkal, kapcsolatépítési lehetőséggel várja az őszi esemény mindazokat, akik dalszerzői pályájuk kreatív és üzleti oldalát is fejlesztenék. A program folyamatosan frissül és elérhető a DEX weboldalán (expo.dalszerzo.hu), emellett érdemes követni az esemény részleteit Facebookon, Instagramon is.

Jegyek elérhetőek a weboldalon, a belépők kedvezményesen augusztus 15-ig válthatóak meg. A jegyvásárlók a májusi online esemény workshopjainak felvételeit

PÁLYÁZAT PILINSZKY-MEGZENÉSÍTÉSEKKEL

Pilinszky-versmegzenésítési pályázat jelent meg a Kertész Imre Intézetnél.

A Kossuth-díjas költő születésének 100. évfordulója alkalmából Pilinszky-ihlette új zenei alkotásokat vár az intézet. Pilinszky János versei nemzedékeknek jelentettek és jelentenek a mai napig szellemi és lelki kapaszkodót. A pályázat célja, hogy a költő személyisége és művei által inspirált új művek jöjjenek létre, és a pályaművekből megjelenhessen egy zenei kiadvány is. A pályázatban a zsűri által legjobbnak ítélt első három pályázót díjazzák. Az első helyezett jutalma 600 ezer forint, emellett könyvcsomag és videó készítése a nyertes pályaműhöz. Pályázni megze-

HÍREK

mmxxi.i pilinszky jános VERSMEGZENÉSÍTÉSI PÁLYÁZAT JELENT MEG A KERTÉSZ IMRE INTÉZETNÉL

fotó: eifert jános

nésített versekkel vagy olyan zeneművel, dallal lehet, melyben elhangzik felolvasva vagy énekelve Pilinszky-vers vagy annak legalább négy sora. A pályázatot augusztus végéig lehet benyújtani a Kertész Imre Intézethez. A pályázat tartalmáról, a pályázók köréről és a pályázás módjáról az intézet honlapján lehet tájékozódni, az aktuális pályázatoknál.

adható támogatásra, családtámogatásra és nyugdíjkiegészítő támogatásra – lehet majd pályázni.

A pályázat kiírása augusztus elejére várható, innentől egy hónap lesz majd a pályázat elkészítésére és benyújtására.

A pályázat megjelenéséről az Artisjus hírlevélben és a Facebookon értesít mindenkit, és minden információ elérhető lesz az Artisjus honlapjáról (Artisjus.hu, Rólunk, Zenei Alapítvány, Pályázatok).

PÁLYÁZAT A ZENEI ALAPÍTVÁNYNÁL

Augusztusban igényelhető lesz anyagi támogatás a rászoruló szerzőknek (és örökösöknek) az Artisjus Zenei Alapítványnál. A pályázati felhívás célja anyagi segítséget nyújtani a jelentős szerzői életművel rendelkező, szociálisan rászoruló, Artisjus által képviselt zenei szerzőknek, özvegyeiknek és kiskorú gyermekeiknek. Idén is háromféle támogatásra – szociális rászorultsági alapon

nagy-britanniai rendezvények egészségügyi adatai. Az első körben 58 ezer nézőből mindössze tizenötnek lett pozitív a Covid-tesztje, ebből kilenc egy liverpooli klubesten fertőződött meg, míg a többi fertőzés nem zenei rendezvényen történt.

Ezek a számok szerencsére nem annyira magasak, hogy a nyitás folyamatát miattuk halasztani kellene, a szakemberek szerint inkább olyan intézkedésekre érdemes koncentrálni, mint például a szellőzés javítása. ≠

BRIT TESZTKONCERTEK

Biztatóak a brit tesztrendezvények előzetes eredményei, ez pedig azért mérvadó, mert a szórakozóhelyek áprilisi nyitása óta minden zeneipari szakember az onnan érkező híreket követi. Bár a számok még nem véglegesek, igazán reménykeltőek a távolságtartás és maszkviselés nélküli, oltáshoz vagy negatív teszthez kötött, 3

LEMEZEK

Nem a karantén, hanem a megváltozott zenehallgatási szokások miatt a hanglemezipar jelentős része csak single-öket ad ki, és már nem is feltétlen koncentrál az albumra. Éppen ezért összegyűjtöttünk két kiadványt az elmúlt időszakból.

PERRIN ZEN MODE

laptop A KERET Kikeltető 2018-as etapjából kiemelkedő Perrinnek évek óta a legmenőbb előadók között lenne a helye, hiszen kön�nyen fogyasztható, mégis izgalmasan ös�szerakott kortárs soul-funk-produkcióról van szó. A magyar viszonyok és az angol nyelvű előadás nem kedvez Palotai Soma produkciójának, amely így a mainstream közelébe se került, viszont hozott néhány klassz együttműködést (Slow Village, Ress). Szerencsére a Zen Mode című dal alapján Soma alkotói kedve nem csökkent, sőt: pont ugyanúgy kiemelkedik a magyar átlagból, mint ahogy korábban ≠

YZZO INHALE / EXHALE

MMAMT II.

laptop 💿 VINYL RECORD

laptop 💿

Itthon is sorjáznak azok a tinik a hálószobákból, akik nemcsak Fortnite-ban alázzák szüleiket, hanem akkor sem jönnének zavarba, ha az Ableton lenne az emelt szintű érettségi egyik tantárgya. Ajsa Luna e generáció tagja, 2020-ban kezdte felpakolni saját, magyar nyelvű, melankóliával terhelt dalait: ezekre talált rá az akkoriban labelt alapító Kamau Makumi, aki a Universallal egyetértésben kezdte gondozni a fiatal lány különös produkcióját. Legfrissebb munkáján az Alma című felvétel talán a legslágeresebb, amely akár ki is törhet a Nemazapop-kedvelők táborából. ≠

Mint ahogy minden valamirevaló szerző, Szabó László is hosszú évek óta gyűjtögeti zenei ötleteit különböző folderekbe: a Trillion, a Grand Mexical Warlock, a Jazzékiel (immár ex) multiinstrumentalistája némi előzmény után második nekifutásra Galambos Dorinával, Szabó Áron Vasaló dobossal és Kolozsi Péter basszusgitáros-hangmérnökkel kezdett el közösen dolgozni, melynek első hallható eredménye e nagylemez. Ismerve a tagok és elsősorban a zeneszerző Lac előéletét, a műfaji besorolhatatlanság gyakorlatilag borítékolható: a szövegíró (és vélhetőleg topliner) Dorina lubickolhatott a zenei témákban, amely talán mindegyikük eddigi legerősebb és legkidolgozottabb munkája.

Az énekesnő egyszerre képes azonosulni az YZZO furcsazenéjével, közben megidézni Madonna legjobb korszakát vagy éppen Esperanza Spalding kacskaringós világát, de leginkább egy magabiztos, nagyon erős karakterrel rendelkező előadót hallunk, aki tökéletesen illeszkedik a Lac által megálmodott, Kolozsi Peti által megkevert zenei szövetbe. Viccesen szupergroupként is illették a zenekart: abban az értelemben biztos az, hogy olyan csapatmunka született, amelynek az eredménye az év első felének egyik legjobb magyar albuma. ≠

Idén érett be igazán Egyedi Péter Mindenkinek megvan a maga története nevű egyszemélyes projektje, melynek lenyomata a tavasszal megjelent, egyszerűen csak II. címűre keresztelt album. Egyedi mindig is olyan produkciókban vett részt (vagy hozott létre), amelyekben komoly hangsúlyt kapott a személyes töltetű mondanivaló.

Az Mmamt-ben mindez háromszázhatvan fokban kiteljesedik. Hogy ez az attitűd működik, jól mutatja, hogy az album közösségi finanszírozással születhetett meg meglehetősen rövid idő alatt, így a rajongók szó szerint a sajátjuknak is érezhetik az elkészült felvételeket. A körülbelül fél év alatt megírt dalok gyorsan készültek el, mint ahogy Egyedi nyilatkozta: „Ez a munka volt az, ami – a családom mellett – nagyjából életben tartott ebben a borzalmas 2020-as évben”. Egyedi szerző, előadó, hangmérnök, producer egyben, ami egyáltalán nem meglepetés: így lehet olyan a végeredmény, mintha főhősünk mellettünk ülne a szobában és nekünk játszaná ismerősen ismeretlen, ismeretlenül ismerős, néha kényelmetlenül őszinte, képekkel teli új dalait, hol gitáron, hol elektronikával, néha Hegyi Áron zongorakíséretével. ≠

BANANA RECORDS/UNIVERSAL (2021)

MMM RECORDS (2021)

AM:PM RECORDS (2021)

AJSA LUNA IRIGYEK A CSILLAGOK

laptop

4

SZERZŐI KIADÁS (2021)

LEMEZEK

KORÁL LEGSZEBB DALAINK

RUN OVER DOGS NOW LET THE MONSTERS SHINE

laptop 💿 VINYL RECORD

laptop 💿

Egyáltalán nem búcsúlemeznek készült a Korál Legszebb dalaink című albuma, sőt, hiszen Balázs Fecó lelkesen adott rádióinterjúkat, Raktárkoncerten játszott, közben készítette a zenekar fennállásának 40 éves évfordulójára – Dorozsmai Péter dobos 1980. május 1-i belépésétől számolva – válogatott dalokat. Aztán közbeszólt a járvány, Balázs Fecó is megbetegedett: a kórházból azt üzente először a felvételeket dolgozó Dorozsmainak, hogy „Várjatok meg a keveréssel”, végül pedig, hogy „Fejezd be az életem lemezét”. Nem sokkal ezután hunyt el a koronavírus okozta szövődményekben. Balázs Fecó különleges figurája volt a magyar rockéletnek, hiszen egyszerre volt képes szintetizálni a hard rockot a magyar tánczenei, lírai komolyzenei hagyományokkal és lett számtalan nemzedéki dal és örökzöld sláger szerzője.

A Balázs Fecó, Fischer László gitáros, Dorozsmai Péter dobos, Fekete Tibor „Samu” basszusgitáros és az örökös tag Horváth Attila szövegíró aprólékos gonddal válogatta össze a lemezre a dalokat, amelyeket újra feljátszottak, míg Sebestyén Áron és Pejtsik Péter szimfonikus hangszerelést adott a felvételekhez. A dupla albumnyi újragondolt legszebb dalok közül Fecó néhányat sajnos már nem tudott felénekelni, így ezeket Veres Mónika Nika, Heincz Gábor Biga és Kontor Tamás interpretálta. ≠

Meglehetősen régen, lapunk huszadik számában mutattuk be először a 2012-ben alakult, eredetileg kecskeméti tagokból álló zenekart, amely a desert rock egyik magyarországi élharcosaként lett közismert. Czeglédi Szabolcsék körbeturnézták Európát, eljutottak az USÁ-ba is, ezzel párhuzamosan az énekes-dalszerző egyre sikeresebb lett mint zeneipari jómunkásember. Valószínűleg ez a fajta pörgés lehetett az, ami visszájára fordult és kezdett az alkotás rovására menni: Szasza úgy érezte, elvesztette a kontrollt a zenekari alkotómunka felett, így a Run Over Dogs egy időre le is állt. A karantén időszak viszont mégis beindította az alkotási folyamatot, Freud kiszabadította a maga kis szörnyecskéit vagy ahogy Szabi fogalmazott: „Az én szörnyeim a lemez megírásával leléptek, nélkülem ragyognak tovább, itt az idő, hogy a világ is feltápászkodjon a padlóról, összevarrja felmetszett zsebeit és elzárja a kiapadhatatlannak tűnő szarcsapot.” A legfrissebb Run Over Dogs-lemezról egyáltalán nem a desert rock szinonima ugorhat be, annál inkább egyfajta Nick Cave-i látomásos, történetmesélős, kicsit zakkant világ, amelynek kialakításában egyrészt Gál Máté, a zenekar basszusgitárosa és egyben hangmérnöke is fontos szerepet kapott, másrészt az új nézőpontokat felkínáló és meg is valósító producer, Nóvé Soma. ≠

TOM-TOM RECORDS (2021)

HALOTT PÉNZ HA MINDENKIT BOLDOGGÁ AKARSZ TENNI, ÁRULJ FAGYIT

laptop 💿 Eredetileg 2020 ősszel jelent meg volna a Halott Pénz 2016 után megjelenő legfrissebb lemeze, de a Covid miatt végül fél évet csúszott a megjelenés. Hogy mi lehet a következő lépés egy olyan csapat esetében, amely a legnagyobb közönségsikereket zsebelte be, kimérhető-e patikamérlegen a kreativitás, a slágerfaktor, visz-e magával új dalokat a korábbiakon felnőtt generáció és megnyer-e magának újakat, erre lehetetlen válaszolni. Annyit tudunk, hogy adott két reflektorfényben álló figura, Marsalkó Dávid (rap) és Járai Márk (ének), akik mint két szimpatikus szomszéd srác fogalmazzák meg a felnőttkor első szakaszának fontos és kevésbé fontos, de szemmel láthatóan sokakat foglalkoztató kérdéseit. Ebből a szempontból a recept most is működik (Nincsen véletlen stb.), sőt amikor megjelennek azok a vendégek, akik kitolják a zenekart a komfortzónájából,egy új spektrumot adnak a kompozíciókhoz, a Halott Pénz ott kezd igazán megtáltosodni. Egyértelmű, hogy Rúzsa Magdi jelenléte, előadása a Szeretni, akit nem lehet című dalban magasan a lemez egyik csúcspontja, csakúgy mint Ohnody közreműködése a valószínűleg egyáltalán nem slágernek írt Többet kéne mosolyognom című dalban, vagy Tkyd rapje a Felnőttünk, de nem fogadjuk el-ben. ≠ SZERZŐI KIADÁS (2021)

RANDY HARDCORE EM (2021)

5

ZENEIPAR

KÖRKÉRDÉS

EL LEHET MENNI KAPÁLNI – AVAGY HOGYAN VÉSZELTÜK ÁT EZT A MÁSFÉL ÉVET A Covid-19 járvány leggyorsabban az élőzenei szektort küldte padlóra és úgy fest, az is fog leglassabb felállni onnan. Békeidőben kb. 36 ezren dolgoznak a hazai zeneiparban, akiknek a munkája épp a tavalyi szezon indulása előtt szűnt meg.

Sokan felélték tartalékjaikat, előtérbe kerültek a B-tervek. Bár most nyáron úgy tűnik, hirtelen minden visszarendeződik, valóban így van ez?

6

ZENEIPAR

„Elég sokkoló volt felfogni, hogy a szakma, amivel több mint 20 éve foglalkoztam, gyakorlatilag megszűnt létezni. Több produkcióval is megjelenés előtt, vagy közvetlenül utána voltunk. A vírus persze náluk is borított mindent.” – emlékszik vissza Mogyorósi János menedzser, rendezvényszervező. „Amikor először hallottam a vírusról, éppen egy Európa-turnén voltam egy amerikai zenekarral, akkor még nem is gondoltuk, hogy ez ennyire komoly lesz. Talán a legrosszabb része a bizonytalanság volt, amikor a külföldi zenekarok egymás után mondták le a hazai koncertjeiket és napról napra azon izgultunk, hogy vajon holnap tudunk-e dolgozni. Aztán jött a bejelentés, de akkor még a nyári fesztiválok előkészületei tartották bennem a lelket” – idézi fel Cseh Laura, aki színpadmesterként, turnémenedzserként dolgozik, illetve külföldi zenekarok cateringjét és merch-ét intézi.

Gergely Száva a Sziget Szervezőiroda pályázati, illetve szolgáltatásfejlesztési koordinátoraként éppen a VOLT fesztivál helyszínbejárásán volt a kollégáival, amikor érkeztek a hírek és visszaemlékezése szerint bár már akkor tartottak tőle, hogy a nyár elejének búcsút inthetnek, nem gondolták volna, hogy ez igaz lesz az egész szezonra. Azt meg pláne nem, hogy 2021-ben sem lesz VOLT fesztivál.

ÚJ UTAK ÉS MEGLÉVŐ „MÁSIK LÁBAK” „A rendezvények tilalma számomra nem volt meglepetés, úgy láttam, hogy legközelebb 2021 szeptemberében fogok élő koncertet adni. Úgy gondoltam, hogy ez az időszak alkalmas lesz az alkotásra, de ez a tervem dugába dőlt, mivel a családunkban több gyermek is van, akik szintén otthon ragadtak, és távoktatásban kellett részesíteni őket, ami a család minden egyes tagját új kihívások elé állította” – meséli Dorogi Péter, az Intim Torna Illegál frontembere, aki eredeti végzettsége szerint közgazdászként kezdett dolgozni, hogy fenntartsa a családot. Emellett megalapította a Forest Lake Stúdiót is, ahol fiatal tehetségeknek segítenek dalok írásában, felvételében és megjelentetésében.

Kollégáját, Dajka Tamást egész életében arra tanították a szülei, hogy mindig legyen egy B-terve a zenélés mellett, most pedig szerencsésnek bizonyult ezzel a tanulsággal: „Én a vállalkozásomat kezdtem el nagyobb intenzitással fejleszteni. Úgy is lehet mondani, hogy most nem a zeneiparos hanem az építőiparos lábamon támaszkodom masszívabban. Vízvezeték-szereléssel és fűtésrendszer kiépítésével foglalkozom. Mindenféleképpen az volt a célom már gyerekként is, hogy olyan két pillért építsek magam alá, ami egymástól teljesen független és tudjak tovább haladni az utamon, ha tulajdonképpen az egyik szakma teljesen megszűnik.” „Színpadmesterként és turnémenedzserként is több éve már csak a zeneiparból voltak a bevételeim, nem volt már civil munkám.” – meséli Szabó Zsolt „Tschöppy”, színpadmester, turnéés site menedzser, a #savethebackstage kampány ötletgazdája.

Végül a tilalom kezdete utáni héten már egy hipermarket sofőrjeként dolgozott a házhozszállítási divíziónál: „Érthető módon ott elég nagy lett hirtelen a növekedés és rengeteg új munkaerőt szívtak fel – többek közt engem is, néhány zeneipari kollégával együtt. Itt három hónapot dolgoztam, a nyáron visszatértem a koncertekre turnénenedzserként és még színpadmesterként is tudtam két rendezvényen dolgozni. Az újabb leállás után filmes Covid-szűréseken kezdtem el dolgozni, egészen márciusig itt voltam. Azóta újra rendezvényközelben dolgozom site managerként. Átmenetit kerestem, mivel hiszem azt, hogy vissza fogok térni a zeneiparba, amint lesz értelme ebben gondolkodni.”

Ondecs István „Bygyó” a Margaret Island technikai vezetője és a CrewBox Base próbahely üzemeltetője is két hónapot töltött el online áru-összekészítőként, végül szerencsésen úgy alakult, hogy ő is tudott segíteni, illetve kapott is segítséget: „A párom megtarthatta a munkáját és közben új dolgokra koncentrálhattam: 47 próbatermet sikerült építeni a SoundGardenben egy befektető segítségével, ezzel folyamatosan 8-10 zeneipari szakembernek munkát adva fél éven keresztül, illetve a Margaret Island is anyagilag támogatott, amikor csak tehette a Raktárkoncert, online stream, 500 fős rendezvények és klipforgatások révén.”

Száva elmondása szerint eleinte bizakodtak, hogy megmenekülhet a nyár vége, de később őt is érintették az elbocsátások.

Néhány hónap bizonytalanság után szabadúszóként kezdett el dolgozni és különféle események szervezésére kapott felkéréseket. Ősszel ő is filmes Covid-szűréseken kezdett dolgozni, pár hónapja pedig ennél a magánegészségügyi cégnél lett koordinátor.

János is végül egy teljesen új területen talált munkát: „Egy nyolchónapos és egy négyéves gyerkőc mellett sajnos nem volt zsebből azonnal előhúzható B-terv. Próbáltam minél több szálat megmozgatni, de akikhez fordulhattam volna, többnyire ugyanabban a gödörben csücsültek, mint én. Muszáj volt a szakmától távolabb megoldást találnom, akár átmenetileg is, de a miénken kívül is sok szegmens letérdelt. Ráadásul a legtöbb helyen úgy néztek a CV-mre, mint az Ufómagazinra. 40 év felett pedig itthon sosem volt leányálom nulláról kezdeni. Most medencék kivitelezésével és értékesítésével foglalkozom egy kisebb cégnél. Az persze pörög. Akinek a lezárások miatt megmaradt a nyaralásra szánt keret, az most medencét építtet.” „Sok lehetőség átfutott az agyamon. Volt róla szó, hogy visszamegyek az eredeti szakmámba és elmegyek egy könyvelő irodába dolgozni, de szerencsére nem jött össze. Mindenképpen valami átmeneti munkát akartam, ahonnan nyugodt szívvel el tudok menni, amikor helyre áll a világ”- meséli Laura – „Kicsivel több mint fél évig dolgoztam futárként, de nem igazán kötött le, hiányzott a pörgés, az utazás és hogy váratlan szituációkat kelljen megoldani. Ekkor jött az ötlet, hogyha úgyis kényszerpályán vagyok most, akkor miért is ne csinálhatnám ezt egy tengerparton, napsütésben. Lassan 2 hónapja vagyok Máltán és imádom minden pillanatát.”

7

ZENEIPAR

STREAM KONCERTEK ÉS MÁS MEGOLDÁSOK A KREATÍV SZAKMÁBAN Magyar Bori, énekesnő is egy ideig futárkodott Budapesten, majd elköltözött a Káli-medencébe, ahol azonban nehezen talált munkát. Szerencsére még voltak tartalékjai, így inkább mentálisan viselte meg a járvány kezdete. „Hál' istennek júniustól kisebb rendezvényeken tudtam zenélni, úgyhogy valamennyire visszatért a remény, viszont a nagyobb koncerteket és fesztiválfellépéseket lemondták. Egy viszonylag jó nyár után októberben és most áprilisban is volt egy koncertfelvétel, azóta viszont megint nincsenek koncertek. Júliustól-októberig félállásban pultozom Salföldön, ezt szerencsére tudom majd csinálni a zenélés mellett is és jó érzés, hogy van mire támaszkodnom.

A zenészéletben mindig van valamekkora rizikófaktor.”

Bátori Gábor „Jim” korábban heti 5-6 koncertet fotózott, ingázva az ország klubjai és fesztiváljai között, úgyhogy meglehetősen nagy váltás volt számára a folyamatos úton levés után az állandó otthonlét: „A pihenésre égető szükségem volt, de ez már kicsit túlzás. Eleinte voltak korábbról húzódó videós projektjeim, így egy ideig ezek vágásával foglalkoztam, illetve ekkor dolgoztunk a 30Y 20. évfordulójára készült könyvön is.” Időnként fontolóra vette, hogy a zeneiparon kívüli B-terv után nyúljon, szerencsére azonban rövidek voltak azok az időszakok, amikor abszolút nem volt semmilyen munkája. Bár elsődlegesen fotósnak vallja magát, az utóbbi időben inkább videós felkérései vannak: „Ez annyiból jó, hogy van munkám, de a korábbi bevételeimnek csak a töredékét tudom megkeresni és időigényesebb is a videókészítés.”

Nóvé Soma, a Middlemist Red frontembere is maradt a „kaptafánál”, sőt, alkotóként igen termékeny évet zárt. Ráadásul egy új szakmát is kitanult: „Alapvetően a Covidtól függetlenül próbáltam folytatni a szakmámat. A koncertezés nyilván kiesett, de ettől függetlenül elég jó évem volt. Napi szinten lejártam a próbaterembe alkotni, sok zenét írtam, kihoztam egy albumot, közben szabadúszó grafikusként is dolgoztam és elkezdtem klipeket is rendezni. Utána letettem egy ipari alpinista vizsgát is, viszont ezt még nem kezdtem el élesben gyakorolni.”

A Karthago naptárja is október végéig tele volt koncertekkel, amelyeket a hetek múlásával sorra kellett kihúzni vagy újratervezni. Szigeti Ferencnek, a Karthago zenekar gitárosának, illetve menedzserének szintén több havi munkája ment ezzel a kukába. „Szerencsére nekünk nagyon jó volt a 2019-es évünk, rengeteg koncerttel, teltházas Arénával, sikeres évet zártunk. A másik, ami szerencsés, hogy mi nagyon jó barátok vagyunk, 42 éve változatlan felállásban zenélünk együtt, hétköznap is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Úgyhogy most is kedd esténként összekapcsolódtunk videócseten, ahol tervezgettünk, sokat beszélgettünk és röhögcséltünk is a srácokkal, ameddig nem lehetett újra összeülni”. A zenekar egyébként több home videót is készített Facebookra, ahol mindenki otthon rögzítette a saját részét, a hangmérnökük pedig összerakta az anyagot. Szigeti szólóban is több spanyolgitáros átdolgozást készített. „Azt gondolná az ember, hogy a művész úr ilyenkor hátra dől, gondolkodik egy jó hosszat, majd megírja a következő három CD-re való anyagot. Nálam sajnos nem így történt. Az első hónapokban hetente egyszer csináltam streaming koncertet, élveztem és sok pozitív visszajelzést is kaptam, de amikor ősszel jött a második lezárás, már ehhez sem volt kedvem. Tehát nagyjából úgy telt el ez az év, hogy sem kedvem, sem inspirációm nem volt és alig nyúltam a hangszereimhez. Lassan viszont kénytelen leszek visszaszoktatni magam, a hó végén már lesznek koncertjeim Ausztriában és lassan megtelik a naptár nyári koncertekkel is”– meséli Ripoff Raskolnikov.

8

Nagyjából úgy telt el ez az év, hogy sem kedvem, sem inspirációm nem volt és alig nyúltam a hangszereimhez

„

ZENEIPAR

BOLDOG VISSZATÉRÉS? Bár még bizonytalan, hogy pontosan mikor és miként térhetnek vissza életünkbe a koncertek, egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy azok élőben is újra indulhassanak. Azonban annál, aki időközben sikeresen elhelyezkedett kérdéses, hogy vissza mer-e térni a zeneiparba. „Időközben lett több új lábam, mint próbaterem üzemeltető. Jelenleg kb. 120 próbaterem megfelelő infrastrukturális működésért vagyok felelős” – mondja Bygyó. – „Amit másképp csinálok, az, hogy az ezekből a termekből származó munkákhoz szeretnék egy ütőképes zártabb csapatot, amivel megfelelő minőségű szolgáltatást nyújthatunk a zenekarok számára. Mindenképp maradni szeretnék a szakmámban, újra látni akarom a közönség tekintetében lévő átlényegülést, az együtt sírást és nevetés, érezni akarom az elégedettséget, hogy amit csinálok azzal sok embert boldoggá teszek, még ha ők nem is tudnak róla.”

Tschöppy is szeretne a zeneiparban maradni, ugyanakkor ő sem tartja a jövőben feltétlen járható útnak azt, ha valaki csak erre támaszkodik.: „Több, mint 10 éve ez az életem, ebből éltem a pandémia előtt, ebben vagyok a legjobb. Nekem szerencsém van, mert most újra rendezvényközelben dolgozom, de az biztos, hogy az egy lábon állás nem járható út egy ilyen könnyen sérülő iparágban, mint a miénk. De talán a legfontosabb tanulsága az elmúlt másfél évnek az, hogy ha zeneiparban dolgozol, mindig kell lennie vésztartaléknak, mert sosem lehet tudni, mikor jön egy hasonló leállás.”

Péter számára az egyik tanulság az, hogy sokkal több időt szeretne a családjával és a barátaival tölteni. Emellett a koncertezéshez is picit másképp áll hozzá: „Az alkotásra fogok koncentrálni, és másoknak is segíteni fogok, hogy kibontakoztathassák a tehetségüket a zeneszerzés és a szövegírás területén. Kevesebb koncertet fogok adni, de az mind ünnep lesz. A közgazdász diplomámat is jobban megbecsülöm, mint valaha.” „Eddig az életem egyik legmeghatározóbb része volt a zene. Valószínűleg az is marad. Ennek ellenére mindenképp megtartom a jelenlegi állásom. Bár most még tudatosan alakítom úgy az életemet, hogy legyen benne helye a koncerteknek, a gyermekeim a legfontosabbak. Nekik nehéz lenne elmagyarázni, hogy azért nincs otthon pelus, vagy kaja, mert megint lemondtak tizenkét koncertet. Mellettük már nem tehetek fel újra egy lapra mindent” – összegzi az elmúlt időszak tapasztalatait János.

Száva sem tervez egyelőre visszatérni a zeneiparba: „Nagyon örülnék, ha újra lennének fesztiválok, amiken dolgozhatok, de a közeljövőben nem látom reálisnak, hogy főállásban visszatérhetnék. Az elmúlt időszakból látszik mennyire sérülékeny ez az iparág, muszáj az embernek több lábon állnia. A jövőben is inkább szabadúszóként, projekt alapon képzelem el újra a zeneipari munkát. De meglátjuk, mit hoz a jövő” ≠

ÖSSZEFOGÁS A BAJBAN Több, a zeneipari dolgozókat segítő kezdeményezés is indult az elmúlt időkben. Tschöppy például a #savethebackstage ötletgazdájaként adománygyűjtő kampányt indított a Fábián Juli Emlékalapítvány részére, akik az így befolyt összegből pályázatokkal segíthetik a rászoruló zene- és rendezvényipari háttérmunkásokat.

A pályázatok elbírálásában Ondecs István is részt vett, aki szintén rengeteg megoldást kereső beszélgetésben, kérdőív szerkesztésében vett részt, illetve szakmai bírálóként a Magyar Professzionális Rendezvénytechnikai Társaság és a Petőfi Irodalmi Intézet által indított „ajánlattételi felhívás rendezvénytechnikai dolgozók számára” pályázaton is dolgozott.

A rajongók és a pályatársak segítsége is fontos volt az elmúlt időszakban.

Dorogi Péter is megemlíti, hogy közel 1.700.000 forinttal tudott segíteni a kevésbé szerencséseken különféle pályázatokon keresztül. Emellett több zenekar ajánlotta fel raktárkoncertes gázsiját vagy annak egy részét a stáb számára és folyamatosan ment az információcsere is különféle szakmai Facebook-csoportokban, hogy ki, merre tud éppen munkát, így is segítve egymáson a bajban. 🌎 https://www.fabianjuli.hu

INTERJÚ: NAGY KÁTYA, FOTÓ: ISTOCK

9

10

PROFIL

VILLÖ ACETONE

A FOLYAMAT OLDJA MEG A Villö Acetone tavaly egy összművészeti projektként robbant be az online térbe és lett a szakma egyik kedvenc új előadója. Az experimentális rockot játszó alkotó azóta egy hatfős zenekart verbuvált, hogy idén élőben is rabul ejthesse a közönséget.

Horváth Villőt elemi érdeklődés fűzi a zenéhez, ahogyan a képzőművészethez is: ugyanakkor a gyermekkori gitározást több, mint tíz évre félretette és csak néhány éve kezdte újra.

Zenekar-alapítási tervei sorra meghiúsultak, így egyedül kezdett összerakni dalokat. „Az eleje nagyon nehéz volt, teljes sötétben tapogatóztam” – emlékezett vissza. A tanulás klasszikus módja nem nagyon vonzza, a kísérletezés annál inkább, olyan értelemben is, hogy megfejtse, hogy mitől imádja a zenéket, amiket hallgat – inkább konceptuális, mint technikai síkon. „Nagy részben azért kezdtem el zenélni, mert a képzőn sokszor fárasztóan nagy mennyiségű elméleti háttérrel kell alátámasztanunk egy alapvetően empirikus befogadásra épülő dolgot. A zene egy kötöttségektől, szabályoktól és elvárásoktól mentes zóna volt nekem, és az is fog maradni, különben nincs értelme csinálnom.”

Mindent maga rögzített: így vette fel a gitár- és basszusgitár sávokat, gépen írt hozzá dobgroove-okat, bár csak nemrég játszik elektromos dobon. 2020 május végén jelent meg debütáló kislemeze, a High on Fame, rögtön egy saját maga által készített DIY-videoklippel. A szerző volt a rendező, az író, a vágó, a díszlettervező is Fazekas Viktor operatőr mellett.

Ezt követte egy háromszámos instrumentális EP, az Amore, a hozzá készült mozgó borító pedig szorosan kapcsolódott Villő önálló kiállításához. A művészre egyébként is jellemző, hogy komplexen tud csak gondolkodni a műveiről. A zene, a szöveg és a kép mind más lehetőségeket kínál számára a kommunikációra. Ahogy mondja: „A rétegzettség, az arra épülő dinamikák, a közöttük lévő feszültség, összhang és a kapcsolataikból adódó plusz jelentés az, ami érdekel, legyen szó zenéről, videoklipekről, szövegről vagy festészetről.”

Szövegeiben olyan komolyabb témákat dolgoz fel, mint az előítéletek, a kirekesztő és ellenséges magatartásformák, vannak dalok, melyekben negatív élményeit és érzelmeit bontja ki oly módon, hogy mások is tudjanak hozzá kapcsolódni. Erről a közös feldolgozási folyamatról így mesél: „Úgy szoktam elkezdeni, hogy nem tudom, mi lesz a vége, miben fog rejleni a feloldás. Maga a folyamat fogja megoldani a problémát, és a humor által veszít a súlyából, így többé már nem fáj visszagondolni rá. Ha előre tudom, hogy mire akarom kifuttatni, akkor el se kezdem, mert akkor az egy lezárt gondolatkör.”

Emellett vannak teljesen kötetlen, komolytalannak tűnő szövegei is, melyek elmondása szerint dadába hajló nemtörődömséggel és könnyedséggel vannak kezelve, de úgy látja, itt sem tudja elkerülni, hogy rétegződjön, és szépen lassan rájöjjön a benne rejlő értelmezési lehetőségekre. Arra kíváncsi, hogy eszköztárával hányféle módon tudja kifejezni magát. „Olyan alapvető értékek, mint az önrendelkezés, egymás szabadságának tiszteletben tartása, az elfogadás és a felszabadult, teljes élethez való jog folyamatosan terítéken vannak, de mindig más formában jelennek meg.”

A dalszerzőnek nem volt célja színpadra vinni a Villö Acetone projektet, de több felkérés után döntött úgy, hogy beadja a derekát. Huszár Gáborral (dob) és Kapusi Viktorral (szaxo­

fon) szerveztek egy egyszeri koncertet a Központban, később utóbbi meghívta Velsz Kristófot (gitár), előbbi pedig Szabó Bende­ gúzt (gitár), nemrég pedig kiegészültek Villő révén Bíró Mártonnal (basszusgitár). Az év elején újabb klipet készítettek – elnyerve a terézvárosi klippályázat támogatását –, amely a Kickback című dalhoz forgott, kiegészülve Papp Írisz társíróval. Villő nem adná ki a kezéből ezen a területen sem az alkotói szerepkört, túl izgalmasnak érzi, hogy ne csinálja. A hamarosan megjelenő legújabb videóban például operatőrként is kipróbálja magát. Ami pedig a készülő albumot illeti: a dalok éppen arra várnak, hogy a keverés tudományát is elsajátítsa a szerző. ≠ KALOCSAI KRISZTINA FOTÓ: HORVÁTH VILLŐ

11

PROFIL

ДEVA

ZENÉVEL KEZET NYÚJTANI A Дeva Takács Dorina 2020-ban debütált szólóprojektje. A folktronicát, folktribal klubzenét játszó előadó egy év alatt jutott el a HOTS – Hungarian Upcoming Tunes, azaz a könnyűzenei exportiroda shortlistjének második helyéig, és lett a 2020-as év egyik felfedezettje.

Takács Dorina számára már az óvodában sem volt idegen a szereplés és a zeneközeli lét, az általános iskolától kezdett komolyabbá válni, amikor felvették egy zenei osztályba. „Akkor merültem mélyebbre a hangok világában. Kórusban énekeltem, zongoráztam, szolfézst tanultam, zenés színházi darabokban szerepeltem. Később, a középsuliban alapítottunk egy bandát ROOM11 néven, majd miután felbomlottunk, egyedül kezdtem el hobbiból zenélni. Ekkorra már kiforrott bennem egy olyan zenei világ, amit a magaménak éreztem.” A magyar népzenébe a kezdetektől szerelmes volt, az elektronikával pedig fesztiválok, pure lust-os bulik során ismerkedett meg.

A 19 éves szerző akkor még csak a közösségi oldalakon osztotta meg otthoni próbálkozásait, de 2019 végén Henri Gonzo (Fran Palermo) elhívta, hogy melegítsen előttük az A38-on. Ez az első fellépés ösztönözte, hogy összerakjon egy teljes anyagot és ki is adja az első saját szerzeményét. Zságer Balázst még filmzeneszerzői ambíciói miatt kereste meg Dorina évekkel ezelőtt, azóta segédkezett mellette és egy tipikus tökéletes időzítés eredményeként az akkor induló Move Gently Records első kiadványa lehetett Дeva 777 című dala. A kiadót azzal a céllal alapította Zságer, hogy fiatal kelet-európai tehetségek zenei karrierjét mozdítsa elő.

A szerző nagy energiát fordít a külső és a belső világ megfigyelésére, olyan érzelmek, hangulatok, történések fogják meg, amik valahogyan segítenek az élet értelméhez közelebb húzni. „Úgy érzem, kissé beleragadtunk az aszfaltba. A zenémmel szeretnék kezet nyújtani, ami felsegít minket. Fontos, hogy elgondolkozzunk azon, hogy miért is születtünk embernek és mi az, amivel hozzáadhatunk ehhez a világhoz. Most úgy gondolom, hogy én így, a zenémmel segíthetek a legjobban.”

Az első kiadvány után 2020 áprilisban következett a második kislemez, a Hyacynth, májusban pedig bemutatkozhatott a LivEurope program digitális turnéján, így nem sokkal később felléphetett Ljubjanában, Prágában és a Waves Vienna showcase-fesztiválon is. Szeptemberben jelent meg harmadik kislemeze, az Unglitched, amit szintén ő maga írt, producerelt, énekelt fel, valamint a lemezborítót is ő készítette. A masterelést Deutsch Gábor (Anorganik) végezte, ahogy az előző dalok esetén is.

A nemzetközi zenei színtéren aktuálisan legpiacképesebb előadók listájára először tavaly ősszel került fel, év végén pedig a Hangfoglaló Program támogatottjai közé jutott. Idén egy újabb nagy dobással indított Дeva sorban a negyedik kislemezével, ami egy különleges együttműködés során valósult meg. A székelyföldi népdalszöveg ihlette Witchcrafthoz készült videó Ladocsi András rövidfilmjének az adaptációja, amelyben hét táncos elbűvölő mozdulatait és táncát követhetjük végig.

Dorina úgy látja, a legnehezebb feladat és a legnagyobb kihívás számára most az, hogy kibéküljön saját maximalizmusával és megtanulja jobban beosztani az idejét. Ér12

zése szerint mindkettőben sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Emellett pedig várja az élő fellépéseket, amikre nem volt sok lehetősége az elmúlt évben. Az biztos, hogy kevés olyan fiatal tehetséget találunk, aki tudatosan és teljes nyugodtsággal tekint arra az időre, amikor nem a nyüzsgés veszi körül. „Messze szeretnék majd élni a város szürke füstös zajától, a természet puha ölében. Persze egy zenésznek is meg lehet oldania, hogy nyugodtabbak legyenek a mindennapjai, de ezt egyelőre nagy kihívásnak látom.” ≠ KALOCSAI KRISZTINA

13

INTERJÚ

FÁBRI PÉTER I SZÖVEGÍRÓ

A ZENÉNEK MINDIG IGAZA VAN Fábri Péter a magyar dalszövegírás nagy guruja, közben persze nem tud nyugodni: színházi szakember és a szerzői jog tudora. Most Artisjus életműdíjat kapott, ebből az apropóból faggattuk.

Dal+Szerző: El tudsz képzelni verset zene nélkül? Vagy hogy zene nélkül írsz ritmikus szöveget? Csak azért évődöm ezen, mert pályádat költőként kezdted, de úgy tűnik, véglegesen elrabolt a zenés műfaj.

Fábri Péter: Hát persze. Zene nélküli versnek ott van például Petőfitől Az apostol, Apollinaire vagy Tandori képversei. De valóban: az a helyzet, hogy az úgynevezett szövegvers nagyjából a nyomtatás elterjedésével egy időben vált el az énekelt verstől.

Nálunk Balassi a remek példa, aki eleinte még odaírta a versei fölé, hogy mondjuk A Lucretia nótájára, később már nem. Sőt, az ő verseiben akkor jelennek meg a belső rímek, amikor már valószínűleg a dallamot helyettesítik. Ami engem illet, valóban vagy 25 éve nem írtam verset. A dalszövegírás másik, bár rokon szakma. Ezt meg kellett tanulni. A zenének ugyanis mindig igaza van.

DSZ: Novák János indított el a „dalos” pályán, s róla meg egyből Cseh Tamás apropóján egy másik zseniális dalszövegíró-költő jut eszembe: Bereményi Géza. Van-e markáns magyar dalszövegiskola és annak határozottan külön-osztályokat képviselő alkotói? Létezik a fejedben valami „felosztás” ez ügyben, vagy – mint a műfaj kiváló képviselője – nem foglalkozol osztályozással?

FP: Vajon magyar dalszöveg-e Hegyi Györgytől a Helló, tourist?

Hát persze. De a kérdésre válaszolva: én is Bródyt, Bereményit és Sztevanovity Dusánt tartom a legjobbaknak. Nagyon szeretem Nemes István, vagy a klasszikusok közül Szenes Iván dalszövegeit is. De azt hiszem, hogy a zenének és a szövegnek az a magas fokú szintézise, ami a múlt század első felének sokszor abszurd­ba hajló dalszövegeit jellemezte – gondolj mondjuk Harmath Imre dalaira: „Stux, maga vérbeli párizsi lett / képzelem, hogy sír egy pár midinett” vagy Kellér Dezső dalszövegeire –, szóval ez a magas szintű szakmai tudás nagyon keveseknél van meg, és ennek részben társadalmi okát látom: a rockzene elsősorban nem a viszonylag művelt kispolgárság, hanem a lázadó szegények zenéje

volt és abban is lázadt, hogy szakmailag fésületlen volt. Részben pedig ipari oka van: egyszerű szerkezetű popzenére egyszerű szerkezetű szöveget vagy rapet lényegesen könnyebb írni, mint hangról hangra, ne adj' isten kottára dolgozni, márpedig a dalok ma zeneipari közegben jelennek meg és a zeneiparnak elsősorban mennyiség kell. Szóval szerintem száz évvel ezelőtt sokkal több szakmailag képzett dalszövegíró volt a pályán, mint ma, pedig sokkal kevesebb volt a magát profinak tekintő dalszerző. Viszont amennyire az angolszász felhozatalt ismerem, ott sokkal jobb a helyzet – de hát sokkal nagyobb a merítés is.

DSZ: Empatikus alkotó vagy. Már csak azért is gondolom ezt, mert kiválóan helyezkedsz bele nemcsak a színészek-előadók, de szerzők személyiségébe is. Gondolok itt Leonard Cohen-fordításaidra, amely Kern Andrásnak készült.

Adódik a kérdés: szeretsz átlényegülni?

FP: Ebbe nem szoktam belegondolni, de amikor színházi dalszöveget írok – ilyen munka volt például a Gallai Péterrel írott rockoperánk, a Kolumbusz vagy Vajda Katalin komédiájának, az Anconai szerelmeseknek olasz slágerek zenéjére írott quodlibet-dalsorozata – , akkor nagyon sok mindent engedek meg magamnak, ami „csak úgy”, magamtól nem jutna eszembe.

DSZ: Ha már empátia: különlegesebb pozíció, ha az ember a saját feleségének ír szövegeket? Vagy épp könnyebb, hiszen a párodat talán jobban ismered, mint a saját tenyeredet. Van amikor megleped egy-egy költői képpel vagy gondolattal, aztán meg annak revidiálására kényszerülsz?

FP. Éppen ma beszélgettünk erről – hát az elmúlt 35 évben nem nagyon volt olyan dalszöveg, amit meg kellett volna változtatnom miatta, miután megírtam. Maximum egy-két szó, azok is legfeljebb valamilyen prozódiai okból. Ugye én neki többnyire komplett projekteket, konceptalbumokat írok, ezekre sokszor hónapokig készülök, egy-egy dal megírása több napig tart, 15

INTERJÚ

szóval mire egy ilyen dal elkészül, addigra már ember legyen a talpán, aki azt jelentősen meg tudja változtatni. Mit változtatnál meg egy márványszobron és főleg hogyan?

DSZ: Gallai Péter nekem – aki fanatikus Piramis-rajongó voltam zsenge ifjúkoromban – a csapat szürke eminenciása volt, veled meg egy korokon, stílusokon át szárnyaló látnokká vált. Hogyan emlékszel rá, hatással van-e rád azóta is?

FP: Nagyon jó volt vele dolgozni és pokoli. Egyrészt hibátlanul hallottuk egymást, rettentően élveztem, ha az ő zenéjére kellett szöveget írnom, teljes természetességgel csorogtak belőlem a sorok, másrészt, ha – ritkábban – a szöveg volt előbb, ő tévedhetetlenül pontos prozódiai érzékkel nyúlt hozzá, az eredmény olyan volt, mintha egy saját dallamot hallanék. Viszont azok a felvételek! Egy ócska kazettás magnót feltett a zongorája tetejére, azzal vette fel a dalokat, én pedig napokon át hallgattam azt a zörgés-hörgést, amilyen egy ilyen felvétel lenni tud. Utált kottázni. Szóval technikailag nem könnyítette meg az életemet. És – hát igen. Összesen négy albumot és három színpadi művet írtunk együtt. Ha lett volna rá helyzet, ennek a többszörösét is megírhattuk volna. De hát minden megrendelést én hoztam, ha pénzt kellett szerezni egy munkához, én szereztem, Péter az ilyesmire alkatilag alkalmatlan volt. A Kolumbusz írása közben derült ki, hogy micsoda pompás stílus- és szituáció-érzéke van. De hát az utolsó közös munkánknak több, mint húsz éve. 1999-ban jelent meg Kriszta és Péter közös albuma, Kettőspont volt a címe és úgy tűnt el, mintha nem is lett volna.

DSZ: Ebből jön is a következő kérdés: milyen csapatban dolgozni? Ehhez feltétlenül közösségi embernek kell lenni, vagy simán elég a már felhozott beleérző képesség?

FP: Hogy hogyan dolgozunk, az mindig a partnereken múlik. Néhány évvel ezelőtt írtam Szirtes Edina Mókussal az Álomfejtés című albumot Krisztának. Mókus azt kérte, írjam meg előbb a szövegeket. Úgyhogy megírtam, valamivel többet, mint amennyi kellett, néhányat kiszórtunk, a többit elvitte haza, aztán visszajött az eredménnyel.

16

Én nem tekintem véletlennek, hogy a szerzői jog fogalma Defoe-nak és Beaumarchaisnak köszönhetően nagyjából kétszáz, kétszázötven évvel ezelőtt, a polgári forradalom küszöbén kristályosodott ki

„

INTERJÚ

Vedres Csaba, akivel a Titkosírás című albumot írtuk, ugyanezt csinálta fordítva.

Kompletten meghangszerelt dalokat adott oda, én arra a látványosan kész demóra írtam szöveget, ő pedig annyit mondott, hogy jó. László Attila viszont, akivel szintén készítettünk egy közös albumot, részletekben írt meg egy dalt. Én írtam valamit, ő elkezdett rá zenét írni, de az kicsit eltért a szöveg lehetőségeitől, akkor én átírtam és így tovább, oda-vissza.

Tavaly két albumot is írtam Wolf Péterrel, egyet Krisztának, ez volt a Biblia show, egyet pedig Wolf Katinak, ez egy gyerekalbum, az a címe, hogy Gyerekszáj. Péterrel, akivel egyébként vagy húsz éve már írtunk egy albumot Bajor Imrének is, egészen másképpen dolgozunk, mint régen Gallaival. Együtt találjuk ki a dalok témáját, ülünk Péterék konyhaasztalánál, sztorizunk, én leírok egy sort, abból Péter ír egy egész dalt, én aztán otthon arra a szöveget. Sokkal többször találkozunk munka közben, mint eddig bármelyik zeneszerző partneremmel. És lassan elkészülünk egy nagyobb munkával egy egészen más műfajban, de erről babonából nem szeretnék beszélni. És még idén be van tervezve két új album is, de ezekről se mernék most többet mondani, mert még meg kell írni őket.

DSZ: Tulajdon nélkül nincs szabadság – mondod ezt hosszú Artisjus vezetőségi tagság után. Mit gondolsz piaci autonómiáról, kultúráról ebben a kissé megőrült világban? És persze mit jelent számodra a díj?

FP: Én nem tekintem véletlennek, hogy a szerzői jog fogalma Defoe-nak és Beaumarchais-nak köszönhetően nagyjából kétszáz-kétszázötven évvel ezelőtt, a polgári forradalom küszöbén kristályosodott ki és nyert törvényes védelmet. A polgári társadalom gazdasági alapja a szabad tulajdon, társadalmi alapja a szabad individuum. A szerzői jog elismerésével a műveket tulajdonná, és főleg: individuális tulajdonná minősítették.

Ezzel elismerték az egyén jogát arra, hogy amit szellemével létrehozott, a sajátjának tekintse – és levonták ennek tulajdonjogi következményeit. Tulajdon nélkül nincs szabadság. Persze éppen azzal összefüggésben, hogy ez a szellemi tulajdon egy individuum tulajdona, megállapították a szerző erkölcsi jogait is, amelyek az európai jogrendszerben máig meghatározzák a szerzői jogról történő gondolkodást. Én úgy látom, az Artisjus ezt a szabad szellemet és ezeket a szabad individuumokat képviseli és ezért különleges öröm éppen ettől a szerzői közösségtől kapni díjat.

DSZ: Immáron díjazottként mi lesz az első munkád? Van örök nagy vágyad, ami még megvalósításra vár?

FP: Ahogy említettem, idén Wolf Péterrel három, műfajilag is különböző munkán is dolgozunk, ezek közül az egyik, remélem, igazi meglepetés lesz. Örök nagy vágyam sose volt, amit mindig szerettem csinálni, azok a színházi munkák, akár saját színdarabról, akár zenés darabról, akár csak fordításról van szó. Az elmúlt években Novák Jánosnak köszönhetően a Kolibri Színháztól kaptam ilyen felkéréseket, legutóbb 2018-ban mutatta be a színház Az aranygyapjas kaland című darabomat. De közben három darabom is fiókban van, ezek közül a leginkább a Várkonyi Mátyással írott Mária & Terézia című operettünket szeretném színpadon látni végre. Sajnos erre nincsen sok esély. Úgyhogy azt is mondhatnám, rajtam nem múlik, csak hagyjanak dolgozni. ≠ INTERJÚ: PRIEGER ZSOLT FOTÓ: NAGY MÁRTON

ℹ FÁBRI PÉTER

A Könnyűzenei alkotói életműdíjat Fábri Péter kapja. Számos területen alkot: író, költő, MRTon-díjas dalszövegíró, műfordító, drámaíró; mégsem tartozik a nyilvánosság előtt gyakran mutatkozó szerzők közé. Az ELTE BTK esztétika–művészettörténet szakán végzett 1978-ban, majd már tapasztalt szakemberként 2007-ben szerzett doktori fokozatot (DLA) a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Pályáját költőként kezdte, versesköteteit prózai művek követték, majd 1977-ben talált rá a színház világára és lett saját bevallása szerint „boldogtalan költőből boldog dalszövegíró”, majd színpadi szerző.

Több évtizede dolgozik budapesti és vidéki színházaknak, továbbá televíziós produkciókban és filmeken mint dalszövegíró és fordító. Közel tucatnyi színpadi művet köszönhetünk neki, ezek közül kiemelkedik a Kolumbusz, az őrült spanyol (rockopera) és az Alice Csodaországban (gyerekmusical). Több színdarabot, illetve musicalt fordított angol, német, francia, olasz és spanyol nyelvből és némelyikhez eredeti dalszövegeket is írt. A 80-90-es években legtöbbet Gallai Péterrel dolgozott együtt, vele írta első nagylemezeit Szakácsi Sándornak, majd Kováts Krisztának. Gallai zenéjére született meg máig legsikeresebb dalszövege, A híd felé. 13 hanglemeze jelent meg, a legtöbb dalszöveget feleségének, Kováts Krisztának írta, mellette például Kern Andrásnak és Bajor Imrének is készült egy-egy album. Az elmúlt években állandó szerzőtársa Wolf Péter.

INTERJÚ

INTERJÚ

BORLAY GERGŐ I DOBOS, ZENESZERZŐ

VISSZAMÁSZNI AZ ABLAKON Az Artisjus Az év könnyűzeneszerzője díját idén egy olyan mindenki által kedvelt zenész kapta, akinek a munkásságát gyerekkora követhetjük figyelemmel.

A Barcelonában élő dobos-zeneszerző-producer szinte minden zenei műfajban kipróbálta magát fúziós dzsessztől a metálig, poptól, rocktól, kortárs világzenétől a népzenéig, kluboktól a fesztiválokon át a színpadi árokig, az itthonit pedig, vér és verejték árán a nemzetközi színtéren egyik legsikeresebb magyar zenei karrierre bővítette.

Dal+Szerző: A legutóbbi lemezed, a Fonogram-díjat kapott Missing Song dalcímei egy-egy dobos keresztnevét jelölik: mutattad az illetékeseknek?

Borlai Gergő: Persze, Gary Novakkal be is rúgtunk rá, Dennis Chambersnek, Kirk Covingtonnak is megmutattam, Vinnie Colaiutának elküldtem, azt hiszem, csak Billy Cobhamnek és Steve Gaddnek nem, mert nem akartam zavarni őket ilyenekkel.

DSZ: Hogy reagálták le? Zavarba jöttek?

BG: Nem, nem, nagyon-nagyon tetszett nekik a koncepció és ennek nagyon örültem.

DSZ: Mindig egy konkrét album hiányzó dala volt a fejedben?

BG: Tulajdonképpen igen. Van kivétel, mert a Steve, ami Steve Gaddről szól, nem egy lemez dala inspirálta, hanem egy Zildjian Day 1984-es dobszólója, ahol végig hasonló tempó, hasonló groove mentén játszik egy egészen elképesztő szólót. A Keith Carlock-féle dalt is egy videó ihlette, ahol harminc másodpercig játszották ugyanazt a frázist hárman – nagyon megtetszett az az avantgárd kortárs fúziós zenei mood.

Tetszett, hogy ennyire kompromisszummentesen zúznak ezek az egyébként rendkívül aranyos emberek. De a többi abszolút album inspirálta dal.

DSZ: A dalok megszületésével egy időben azon zenészek listája is megvolt, hogy kikkel játszod el?

BG: Megvolt előre, hogy mit szeretnék, hogyan és kivel, és ez nagyon élvezetes periódus volt. Két nap alatt feljátszottam a dob részeket: imádtam, hogy úgy szerelem fel a dobszerkókat, ahogy ezek az emberek használták az adott lemezen, úgy is hangoltam őket. Nagyon jó játék volt, egy burokban léteztem és senkivel nem találkoztam, mert mindenki otthon játszotta fel a maga részét, kivéve a Mike Keneally-t, akinek el kellett mennie stúdióba. Ő volt Zappa utolsó turnéján a másodgitáros, és aki van annyira nyitott, hogy ne zavarja, hogy azt mondom neki, hogy Zappát kellene gitározni. Túl tudott emelkedni ezen, pedig konkrétan ugyanúgy játszik, mint a Steve Vai és technikailag egymilliárdszor jobban játszanak, mint ahogy a Frank Zappa valaha gitározott. Viszont Zappa a hihetetlen spontaneitásával másra volt képes, amiért a világ legtechnikásabb gitárosainak az egyik kedvenc gitárosa.

DSZ: Mesélj még a dalszerzési metódusról, mert nyilvánvaló, hogy hagyományosabb esetekben teljesen máshogy zajlik.

BG: Valahogy azt az érzetet akartam kelteni, hogy tévesszék össze azokat a számokkal, amelyek az adott előadó lemezén vannak. És ez néha bejött! Pont Anton Davidyants-nak (basszusgitáros, a szerk.), aki szintén játszik a lemezen, mutattam keveretlen állapotában a Billy című nótát és kérdezte, hogy mikori ez a Cobham-nóta, olyan ismerős, a kilencvenes évekből van? Tehát sikerült! Meg is könnyítette az alkotói folyamatot, mert azt szerettem volna, hogy hasonlítson az adott album vibe-jára. Ebből a szempontból egyszerűbb volt, mint amikor a European Mantrának írok számokat, ahol önmagunkat kell képviselnünk, hatásmentes zenét kell játszanunk, mert bizonyos szempontból egy műfajt hoztunk létre.

DSZ: Nyilván sokkal tudatosabban is állsz a lemezkészítéshez, mint a legelső, 17 című lemezednél, amit tizenhét évesen kezdtél el írni.

BG: Az egy érdekes történet, mert tizenhét évesen hirtelen rájöttem, hogy soha többé nem leszek gyerek és ez nagyon elszomorított. Viszont nagyon inspiratív módon kezdtem hozzáállni a 19

INTERJÚ

Tizenhét évesen hirtelen rájöttem, hogy soha többé nem leszek gyerek és ez nagyon elszomorított

„

zeneszerzéshez, és komoly dalokat kezdtem írni, legalábbis ahhoz képest, amilyeneket korábban írtam. Ez komoly fordulópont volt, ráadásul Presser Pici segítette, hogy ki is jöjjön a BMG-nél és ez nagy dolog volt akkor. Tizenhét évesen kezdtem el Picivel dolgozni, egy évre rá megmutattam a demókat, két évvel később megcsináltuk a lemezt. Ez még klasszikus módon történt, mindenki bement a stúdióba és feljátszotta a részét.

Ez értelemszerűen másképp zajlik most már. Én jobban szeretem azokat a dalokat, amelyeket mostanában írok, de azt hiszem, ez normális.

DSZ: Pici bácsi mennyiben tekinthető a mentorodnak?

BG: Más jellegű a kapcsolatunk. Barátomnak tartom őt, nagyon közeli, speciális barátomnak. Egy napon születtünk, egy órában, csak pont harminc évvel később 20

történt meg az enyém. A Pici mindenhova elvitt magával, amikor megismerkedtünk, csak aztán ő elment inkább az egyzongorás esték felé, de ha nagykoncert volt, mindig engem hívott, a turnékat én csináltam meg, illetve az utolsó előtti Aréna-koncertjén 2009-ben én voltam kvázi a karmester. Eleve imádok a Picivel dolgozni bármikor, a mai napig veszek fel neki dobot, ha szükség van rá, illetve 2022 márciusára tolódott át az a három koncert a Kongresszusi Központban, amire már 2019 végén elfogytak a jegyek.

Nagyon kevés ilyen dalszerzőt hordott hátán a Föld, a maximalizmusa pedig továbbra is lenyűgöző.

DSZ: Valahol elég nagy dolog, hogy Picin kívül hány zenész barátod megmaradt az elmúlt évtizedekből.

BG: Iszonyatosan szeretem ezeket az embereket. Tátrai Tibusszal is a mai napig játszunk, László Attilával is, ha úgy adódik, Charlie-val tizenöt évig voltam. Tényleg nagy dolog ez.

DSZ: Ha még inkább visszamegyünk az időben, a legenda szerint már a bilin is doboltál. Hogy zajlott az edukációd?

BG: Hároméves voltam, amikor konkrétan elkezdtem dobolni, emlékszem a pillanatra, mert elég jó a memóriám. A Postás Zeneiskola – ahova anyukám beíratott Nesztor Ivánhoz, amikor még nem voltam hatéves –, eléggé dzsesszorientált volt és egy csomó emberrel megismerkedtem ott, aki ma már meghatározó alakja a dzsesszéletnek jó ideje, hiszen idősebbek voltak nálam. A szombathelyi dzsessztáborban eltöltött együttlétek pedig felejthetetlenek voltak, látni Dresch Misit, Grencsó Pistit, Windand Gabit, Hárs Viktort. Gyenge Lajost is ott ismertem meg, én hatéves voltam, ő tizennégy. Úgy nőttem fel, hogy már ismertem azokat a zenészeket, akik a legismertebbek voltak. Egy idő után elterjedt, hogy dobolgatok és viszonylag jól megy fiatalkorom ellenére. Ez oda vezetett, hogy tizenkét éves koromban Grencsó István elhívott a zenekarába.

DSZ: Hogy hív el egy zenekarvezető a zenekarába egy kisfiút?

BG: Jártunk Dresch Quartetre, mert iszonyatos nagy Dresch-fan vagyok a mai napig...

DSZ: ...A Bem rakparton játszottak, ahol olcsó volt a zsíroskenyér.

BG: Elképesztő koncertek voltak és a Grencsó Kollektíva is rendszeresen fellépett.

Dresch-nél Baló Pisti dobolt, Grencsónál Geröly Tomi, viszont valami konfrontáció lehetett és Baló kikerült a Dresch-ből, Geröly Tomi meg átment oda. és valamiért Tomi engem ajánlott. Grencsó mindig magázott engem: „Fiatalúr, szeretném elhívni a zenekaromba!” És akkor két évig játszottam vele.

DSZ: A szüleid mentek veled a koncertekre?

BG: Vidékre nem, de a pestiekre volt, hogy a család egy része jött. A legviccesebb az volt, amikor a Török Ádám előtt játszottam egy zenekarban a Bem rakparton: tizenhárom éves voltam, iszonyú meleg volt bent, mindenki itta a maga sörét meg borát, nekem meg anyukám termoszban hozta a jéghideg madártejet és annyira jólesett!

DSZ: 2010-ben kiköltöztél Barcelonába. Mennyire volt ez gyors döntés?

BG: Nem, ez egy nagyon-nagyon hosszú folyamat végeredménye volt. Pici korom óta arra vágytam, hogy Amerikában éljek és amerikai zenészekkel játsszak, azon belül is a kedvenc zenészeimmel. Csak hát elindult egy elég komoly karrier Magyarországon és huszonkilenc éves voltam, amikor rájöttem, hogy ez így nem fog menni, ha nem változtatok radikálisan. Elmúltam már harminc, amikor kiköltöztünk Barcelonába és harminchét voltam,

INTERJÚ

amikor kiköltöztünk Los Angelesbe. Karriert kezdeni harminchét évesen Amerikában majdhogynem esélytelen meg értelmetlen is, hacsak nem vagy Nobel-díjas tudós.

DSZ: Mennyire jó zeneipari bázis Barcelona?

BG: Barcelona az én zenei világomban a létező legrosszabb hely, viszont élni a legjobb. Tiszta, kulturált, a klímáról ne is beszéljünk. Az volt a szerencsém, hogy egyszer játszottunk az A38-on Gary Willisszel – aki ott lakik körülbelül húsz éve és a világ egyik legmeghatározóbb basszusgitárosa Jaco Pastorius óta –, és koncert után megkérdezte, hogy nem költözünk-e ki. Mondtuk, hogy de. Azonnal szerzett nekem munkákat, lemezeket kezdtünk csinálni. Nagyon sokat segített. Ezzel párhuzamosan kezdtük tervezni az amerikai létet és mentünk ki hónapokra Amerikába.

DSZ: Dolgozol ügynökséggel?

BG: Nem-nem! Andreával (Ladányi Andrea – a szerk.), a feleségemmel csináltuk ketten. Saját energiáinak egy jelentős részét arra áldozta és áldozza, hogy nekem segítsen, amiért végtelenül hálás vagyok neki. Úgy kezdődött, hogy megtanított angolul, amit aztán Amerikában az utcán tovább csiszoltam. Ő egy borzalmasan komoly és józan ember: ha mondjuk én elveszek az emócióimban, akkor ki tud józanítani egy pillanat alatt.

DSZ: Amellett, hogy léteznek alapvető zeneipari szabályszerűségek, te pont akkor mentél ki, amikor radikálisan megváltozott a zeneipar.

BG: Nem nagyon érdekelt, mert azzal voltam elfoglalva, hogyan tudom létrehozni az alapjaimat. Nincs mit ezen titkolni, ez négy évembe került.

DSZ: Négy év ablakon visszamászás?

BG: Igen, túlélni és nem csalódni. Végignéztem egy csomó európai kollégámat, akik szintén akkortájt költöztek ki és adták fel egy-két év után. Los Angeles pedig mindig arról szólt, hogy ne add fel, dolgozz meg azért, amit el akarsz érni.

DSZ: Amikor megjelenik a legújabb lemez, a szerzők többsége fejben már kettővel, de legalább eggyel előrébb tartanak. Te most hol tartasz fejben?

BG: Amikor elkezdődött ez a bezártság, elkezdtem dalokat írni. Az ötvenből csináltam tizenhét dalt, ami egy kaptafára készült, tehát el lehet róla mondani, hogy egy lemezanyag, aztán eldöntöttem, hogy a felét a saját nevem alatt fogom megjelentetni, a másikat pedig egy projekt alatt. Kizárólag vokális dalokról van szó és nincsenek benne hangszeres szólók, mint ahogy élő dobok sem, mivel három hónapig nem tudtam eljutni a stúdiómba. A projektnéven futó produkcióval szeretnék kijönni pár hónapon belül. Elkezdtem megkeverni, két énekes van a lemezen Kiss Veronika Matioka és Szebényi Dániel, ők is lesznek az arcai a produkciónak, és popzenéről, de nem mainstream dalokról beszélgetünk. Az orosz zseni, Anna Rakita hegedül, Gotthard Misi gitározik, Hadrien Feraud basszusgitározik, Mogyoró Kornél perkázik és Anton Davidyants basszusozik egy dalban, Szoszó Lakatos Sándor játszik egy nyolcütemes szaxofonszólót – ami az egyetlen szóló a lemezen –, a többi én vagyok és a két énekes. Angol nyelvű, a fantasztikus szövegeket az énekesek írták és a zene egy része kompatibilis az amerikai kultuszrádiókkal, mint a KCRW, amit nagyon sokat hallgatok. Közben megírtam az új European Mantra-lemezt, amit most kever éppen Lukács Peta, megírtam háromnegyedig egy Electric Shock-lemezt, mert két dalt ír még Szebényi Dani, és írtam egy csomót, amivel kezdeni kéne valamit. ≠

ℹ BORLAI GERGŐ

Az Év Könnyűzeneszerzője díjat idén Borlai Gergő kapta. Hazánk talán legnagyobb dobos-tálentuma nemzetközileg is keresett és elismert művész. Háromévesen választotta ezt a hangszert, 15 évesen már profi zenész, a legnagyobb hazai zenészekkel és számos külföldi művésszel játszott és játszik együtt gyakorlatilag a létező összes könnyűzenei műfajban, stúdiótól a színházi árokig.

Dobosként, zeneszerzőként és producerként több mint 500 zenei album megszületésében vett részt. Számos szakmai díj birtokosa, 2020-ban legfrissebb szólóalbumát két kategóriában is Grammy-díjra jelölték, 2021 áprilisában pedig Fonogram-díjat kapott. Évek óta Barcelonában él és alkot. „Bár róla elsősorban a briliáns technikával megáldott, csodagyerekként indult dobos fenomén jut eszünkbe, de az évek alatt szerzői énje felfejlődött hangszeres előadói kvalitásai mellé. A lemezen (The Missing Song) a nemzetközi trendeknek és a modern követelményeknek megfelelő, dobos ikonok által inspirált, vérbeli jazz-rock hallható. Mind a kompozíciók színvonalában, mind a dobolás terén el is érte, vagy éppen meg is haladta az elődöket.” – írja róla Bágyi Balázs.

VINYL RECORD SZÓLÓLEMEZEK 17 (1998) SAUSAGE (2004) MMM (2010)

INTERJÚ: BIHARI BALÁZS

THE MISSING SONG (2020)

BELSŐSÉG

COVID-19 ÉS JOGDÍJAK

NEGYEDÉVEL CSÖKKENT A SZERZŐK JOGDÍJA A JÁRVÁNYHELYZET MIATT Az Artisjus május 18-án fizette ki 7682 magyar dalszerzőnek a tavalyi rádiós és televíziós elhangzások után járó jogdíjakat. A májusi és a júniusban esedékes kifizetéskor 2,2 milliárd forinttal kevesebb jogdíjat kapnak a zenei alkotók, mint egy évvel korábban, ez átlagosan 25 százalékos visszaesést jelent egy szerzőnél.

A dalszerzők és előadók – az egész zeneiparral együtt – a biztonságos és tervezhető újranyitást kérik a Kormánytól.

A Covid-19 járvány miatt az Artisjus 2020-as bevételei is drasztikusan csökkentek, ez a visszaesés pedig az idei éves jogdíjkifizetéseknél érezteti csak igazán a hatását. A szerzőknek kifizethető jogdíj összege 25 százalékkal esett vissza: 2020-ban még 8,612 milliárd forintot tudott magyar és külföldi szerzőknek folyósítani az Artisjus a két „nagyfelosztás” során, idén 6,48 milliárd forint érkezik a hazai és nemzetközi slágerek szerzőihez. Ennek az ös�szegnek nagyjából a fele jut magyar dalszerzőkhöz.

A májusban és júniusban érkező jogdíjak közül természetesen az élőzenei fellépések után járó összeg zuhant a legnagyobbat: 47 százalékkal kevesebb jogdíjat kapnak a koncerten játszott dalok szerzői idén, mint egy évvel korábban. A rádiós elhangzások után kifizetett jogdíj összege is drámaian csökkent: átlagosan 32 százalékkal alacsonyabb összeg jut egy szerzőnek a tavalyi elhangzások után, mint amennyi 2020-ban. Bár a rádióadók tudtak üzemelni a pandémia időszakában, az Artisjusnak fizetett zenei jogdíj összege jócskán elmaradt a korábbi évekétől. A rádióadók jogdíját ugyanis a reklámbevételeik határozzák meg, ezek pedig a legtöbb rádió esetében drasztikusan visszaestek a járvány gazdasági következményei miatt. A televíziós elhangzásokért fizethető jogdíjaknál jóval kisebb, mindössze 5 százalék a csökkenés mértéke.

A korlátozások miatt válságba került vendéglátás-turizmus szektor által fizetett ún. gépzenei jogdíj visszaesése is jelentősen csökkenti a szerzők számlájára érkező pénz összegét.

Ennek oka az, hogy a gépzenei jogdíjak befolyásolják a többi éves jogdíjnem mértékét.

22

A zenészek bevételeinek átlagosan negyede a jogdíj, az élőzenei fellépések elmaradásával viszont sokaknak ez lett a zenéből származó fő jövedelemforrása. Az előző évre járó szerzői jövedelmeket az egyesület évente két részletben folyósítja. Május 18-án a 2020-as rádiós, televíziós elhangzások után járó jogdíjat, valamint a vendéglátóhelyeken megszólaló élő háttérzene utáni jogdíjakat kapják meg a dalszerzők. 7682-en részesülnek most jogdíjból 46 828 dal, zenemű elhangzásai után. A kifizetés második ütemében az Artisjus többek között a tavalyi koncertek, filmzenék után járó jogdíjakat fizeti ki, ez majd júniusban lesz esedékes. „Tavaly, az első lezárások után 2-3 hónappal még teljes értékű szerzői jogdíjak érkeztek a dalszerzőkhöz. Ezek sok zenész és családja számára jelentettek kiemelten fontos bevételt a fellépti díjak kiesése miatt. Most azért különösen súlyos a helyzet, mert a könnyűzenét érintő lezárások máig életben vannak, de már a szerzői jogdíjak is jóval alacsonyabbak, mint egy éve.

A dalszerzők és előadók – az egész zeneiparral együtt – a biztonságos és tervezhető újranyitást kérik a Kormánytól, mert egyre többen vannak, akiknek az utolsó tartalékai is kifogyóban vannak” – mondta el a jogdíjak visszaesése kapcsán dr. Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója. ≠ –AJM– ILLUSZTRÁCIÓ: DAL+SZERZŐ

BELSŐSÉG

47 százalékkal kevesebb jogdíjat kapnak a koncerten játszott dalok szerzői idén

átlagosan 32 százalékkal alacsonyabb összeg jut egy szerzőnek a tavalyi RÁDIÓS elhangzások után

A televíziós elhangzásokért fizethető jogdíjaknál jóval kisebb, mindössze 5 százalék a csökkenés mértéke

EZ ÖSSZESSÉGÉBEN átlagosan 25 százalékos visszaesést jelent egy szerzőnél

23

ZENEIPAR

FOTÓTURNÉ

LEVEGŐT! Valószínűleg sokak fejében kapott új értelmet a meglehetősen elkoptatott „zene nélkül mit érek én?“ sor: a helyzetről mi is folyamatosan cikkeztünk és cikkezünk, próbáljuk felmérni a lehetséges következményeket, és örülünk, amikor ismét beindul az élőzenei szektor és amikor a háttérben dolgozó kollégák lassan visszatérnek megszokott életterükbe. Ezt a másfél éve tartó, hullámokkal teli állapotot örökíti meg a Levegőt! elnevezésű, turnévá dagadó fotóprojekt, mely a zeneiparban dolgozókat, művészeket mutatja meg a szokásos csillogó körítés nélkül, lecsupaszított Covid-élethelyzetben.

A Szipál Péter-tanítványként indult fotós, a Larannként ismert Kovács Annamária Laura által létrehozott stáb, azaz a Larann.photo – melyet Larann, Borsa Eszter, Király „Wildung” Győző fotósok és Kovács „Kojak” Gábor projektmenedzser alkot és fog össze – Levegőt! elnevezésű fotósorozata igazi kultúmisszió: több mint ötven művészt és élethelyzetet fog össze a Vad Fruttiktól, az Ocho Machón, Oláh Ibolyán, Dely Domonkoson, az Antaresen, a Touch Me Noton, a Palasticoceanön át az Animal Cannibalsig.

„Mikor a fotósorozat kapcsán megkérdeztek, hogyan is viseljük ezt az egészet, nem tudtunk egy-két szóval gyorsan válaszolni” – mesélik az Antares tagjai. „Sajnos életünk részévé vált a bezártság, mert inkább alkalmazkodtunk, hogy a kreativitásunk és zenealkotási folyamataink ne akadjanak meg. A képpel azt szerettük volna átadni, hogy mi már réges-rég készen állunk arra, hogy újra személyesen találkozzunk a közönségünkkel, hogy bemutassuk, mivé érett a zenénk.”

Az elkészült képek, videók, interjúk a dráma, a hit, a düh, a vidámság, a kilátástalanság, a remény, azaz az emberi érzések színes skálájának a lenyomata. A Levegőt! csapata fotóturné zárása után a vírushelyzettel összhangban országos kiállítást is szervez. ≠ –AJM– LARANN-PORTRÉ: SZIPÁL PÉTER

25

ZENEIPAR

A ZENE KÖZGAZDAS ÁGI TERMÉSZETE

ÁTALAKULÓBAN Will Page 2019-ig volt a Spotify vezető közgazdásza, korábban pedig a brit közös jogkezelő, a PRS For Music munkatársa volt. Most megjelent könyve, a Tarzan Economics többek között ennek az időszaknak a tanulságait fogalmazza meg közgazdasági nyelven.

Mint az számos tankönyvben olvasható, a javakat kétféle szempont alapján osztályozzák. A rivalizálás azt jelenti, hogy ha egy ember fogyasztja az adott dolgot, akkor azzal másvalaki fogyasztását megakadályozza; a kizárás pedig azt, hogy kizárhatók-e bizonyos fogyasztók (pl. a nem fizetők) az adott jószág fogyasztásából.

stb.). Ez a közgazdasági megközelítése annak, amit jellemzően úgy írnak le, hogy a tulajdonról a hozzáférésre tért át a zeneipar.

Will Page szerint azért tartott olyan sokáig az áttérés, mert a zeneipar félreértette az egy felhasználóra eső átlagos bevétel (a bevallottan „hülyén hangzó” ARPU, vagyis Average Revenue Per User) fogalmát. 1999-ben több mint 170 millió amerikai vásárolt CD-ket, és az egy vásárlóra eső évi átlagos bevétel 63 dollár volt.

2009-re a vásárlók száma 100 millió alá esett, az ARPU pedig 52 dollárra. A zeneipar azonban meglévő vásárlók által költött ös�szeget szerette volna növelni, vagy legalább megtartani, és nem azokra koncentrált, akik kiestek a piacról, vagyis az utánuk szerzett átlagos bevétel egyszerűen 0 volt. Attól féltek, hogy a digitális átállás csökkenti a CD-bevételeket, ahelyett, hogy realizálták volna, hogy másik oldalon viszont rengeteg nem fizető emberből lehetne fizető fogyasztó.

A magánjószágra a rivalizálás és a kizárás lehetősége jellemző.

Ilyen a zenében például a CD vagy egy koncertjegy: csak én hallgathatom a CD-met (illetve a barátaim, meg akiknek kölcsönadom), és csak az férhet hozzá a rajta található zenéhez, aki fizet érte; aki a lemezboltból fizetés nélkül hazavinné, azt elkapják. A digitális zene viszont nem rivalizáló fogyasztást vezet be: azzal, hogy én letöltök egy mp3-at, nem zárok ki senki mást ugyanennek a fájlnak letöltéséből. A DRM (digital rights management) technológia megpróbálta az online világba bevezetni a kizárás lehetőségét (az általam megvásárolt hangfájlt csak jelentős korlátozásokkal lehetett egyik eszközről a másik eszközre átvinni), Az előfizetők száma még mindig nem éri el azokét, akik 1999-ben de a fájlcserélők a zenét alapvetően a közjószágokhoz tették ha- CD-t vásároltak (egy évben legalább egyet), de az egy felhasznásonlóvá, hiszen itt nincs rivalizálás és nem lehetséges a kizárás. lóra eső átlagos bevétel az előfizetős stream szolgáltatásoknál évi 81 dollár, vagyis magasabb, mint 1999-ben volt. Összességében A zeneipar sokáig ragaszkodott a „régi indához”, és megpróbálta a zeneipar az „új indára” való átlendülés után olyan növekedést a magánjószágok természetét ráerőltetni a digitális világra – az tudott produkálni, „amit más médiaszektorok csak irigykedve illegális letöltések lopásként jellemzése árulkodó fordulat. De jól néznek”. mutatja, hogy például a két tényező közül a kizárás bevezetése mennyire volt sikeres, hogy az iTunes három év alatt jutott el az Page azt is mondja, hogy a közelmúlt legizgalmasabb fejleménye a egymilliárd eladásig – miközben a becslések szerint a fájlcserélő zeneiparban a DIY modell előretörése. További érdekes megfigyehálózatokon havonta töltöttek le ugyanennyi mp3-at. lése, hogy manapság több területen is az olcsóság és a luxus az, ami igazán vonzó a fogyasztók számára – a 10 dolláros előfizetés, A stream által hozott nagy változás ebből a megközelítésből úgy amiért több tízmillió szám elérhető, és a 25 dolláros extra vinyl, néz ki, hogy el kell fogadni, hogy a zene többé már nem lesz ma- amit talán le sem játszik a vásárlója. Hasonlóan alakult ez például gánjószág, és a használati érték helyett az ún. választási lehetőség a légi közlekedésben is, ahol a fapadosok és luxus közötti középút értékre helyezni a hangsúlyt. Ez azt jelenti, hogy amiért fizet a fel- érdekel egyre kevesebb utast. „Ezt a fejleményt senki nem jósolhasználó, az nem maga az, hogy ezt-meg-ezt a zenét meghallgatja, hatta meg, ez irracionális” – mondja Will Page. ≠ hanem az a lehetőség, hogy sok tízmillió számból bármit meghallgathat és egyéb szolgáltatásokat is kap (ajánló rendszer, playlistek RÓNAI ANDRÁS 26

28

INTERJÚ

HORVÁTH MÁRTON LEVENTE | ZENESZERZŐ

PROGRESSZIÓ ÉS TRADÍCIÓ Horváth Márton Levente nemcsak friss Artisjus-díjas, de a harmónialapú, ugyanakkor modern, tradicionalista, de közben mégis előremutató fiatal magyar zeneszerzői szcéna egyik legjobb mestere. Hitről, miséről, ideálokról és mesterekről beszélgettünk vele.

Dal+Szerző: Mi ugrik be először szülővárosodról, Tapolcáról?

Horváth Márton Levente: Le kell szögeznem, sosem éltem Tapolcán. Születésem idején a szomszéd kisvárosban, Sümegen lakott a családom, és csak életem első néhány napját töltöttem a városban, ráadásul két hónappal később Sümegről is továbbköltöztünk. Az én Tapolca-élményem így jóval későbbi. 2008 szeptemberében mutattam be Budapesten egy zeneszerző-barátom, Barta Gergely Missa Sanctae Crucis című orgonaművét és az előtte lévő hetet párommal Szigligeten töltöttük egy irodalmi táborban. És hogy a bemutatóra fel tudjak készülni, minden nap átjártam gyakorolni a tapolcai katolikus templomba, ekkor ismertem meg a várost, huszonöt évesen.

DSZ: Első meghatározó zenei élmények? Az első nagy hatás, ami a pályán elindított?

HML: Szinte az első klimpírozások alkalmával, ötéves koromban komolyan felmerült már otthon, hogy zenész lehetek, ebben a szüleim kezdettől támogattak. Az első – még nem leírt – szerzeményt egy görög buzukis népzenei kazetta ihlette. Látva a fogékonyságomat, édesanyám rengeteg koncertre vitt, otthon is sok zenét hallgattunk, és így már annyiban hasonlítottam a mai önmagamra, hogy zenei mindenevő lettem.

Azt hiszem, nagyon lényeges volt első zongoratanárnőm, Jakab Zsuzsanna szerepe, aki nagyon odafigyelt rám és az első pillanattól a muzsikus pályára készített fel. Nagyon imponált nekem hétéves koromban, ahogy azt mondta: „mi, zongoristák”. Bartókot neki köszönhetem: rendszeresen hangoztatta, hogy: „Bartókban sohasem fogsz csalódni”.

Ez nagyon jó útravalóul szolgált.

DSZ: Az orgona, amelynél végül kikötöttél, hangszermonstrum, sokan idegenkednek tőle. Te egyből „megszelídítetted” és beleszerettél?

HML: Az orgona váratlanul bukkant föl az életemben. A szerelem rögtön jött, a szelídítés valamivel később. Nagyon sokat köszönhetek első orgonatanáromnak, bérmakeresztapámnak, Fűri Gábornak. Látta, hogy van bennem érdeklődés az alkotás iránt, és hagyta, hogy a hangszert fölfedezzem, improvizáljak. Mindez egy nagyon impresszív helyszínen történt: a váci székesegyházban. Más tanáraimmal ellentétben neki meg mertem mutatni tizenkét-tizenhárom éves koromban írt zsengéimet. A kántorképző négy éve alatt ez az indirekt, lassú, játékos ismerkedés volt jellemző a hangszer és köztem.

Nem igazán gondoltam bele, hogy a zongora, trombita – akkor még azt is tanultam – és zeneszerzői ambícióim mellett át kellene nyergelnem az orgonára: a pedálozástól kezdetben szabályosan tériszonyom volt. Aztán a negyedik évben meghallgatott Elekes

Zsuzsa, a Bartók-konzi orgonatanárnője, majd felkészített a konzis felvételire. Ekkor már másodikos voltam a Bartókban zeneszerzés szakon. Innentől fölgyorsultak az események: két évvel később már egyszerre felvételiztem orgonából és zeneszerzésből a Zeneakadémiára.

DSZ: Lehotka Gábor volt a tanárod.

Mit kaptál tőle?

HML: Ellentmondásokkal terhelt személyisége révén nem sok barátja volt.

Alapvetően bizalmatlan alkat volt, ezért is hálás vagyok, hogy jó, mondhatom, baráti kapcsolatot ápolhattam vele. Ő maga az egyik legmegbízhatóbb, legprecízebb orgonistája volt generációjának, emellett szívügye volt a tanítás. Rengeteg praktikus dolgot tanulhattam tőle lelkiismeretes gyakorlásról, ritmikus játékról, a közel hibátlan játék receptjéről – kissé merev, mérnökszerű alkat volt, ilyesmikről is algoritmusokat, grafikonokat készített –, állóképességről vagy egészséges életmód és a Biblia kapcsolatáról. Tizenkét éve hunyt el, a mai napig hiányzik, nem telik el úgy hét, hogy ne gondolnék rá.

DSZ: Az orgona egyből szakrális kapcsolódásokat feltételez, sőt, templomi szolgálatot. A hited mennyiben mélyíti a zenei tudásodat, elköteleződésedet és persze fordítva is kérdezhetném: a zenei alázat miképp alakítja az istenhitedet?

29

INTERJÚ

Talán nem véletlen, hogy az orgona az évszázadok alatt az örökkévaló, transzcendens üzenetek hordozójává vált.

HML: Valóban, az orgona szerintem is elsődlegesen templomi hangszer. A többi instrumentummal ellentétben elsősorban nem az emberi érzések kifejezésének eszköze, legalább annyira egy komplex gépezet, mint hangszer a szó szokványos értelmében.

Talán nem véletlen, hogy az orgona az évszázadok alatt az örökkévaló, transzcendens üzenetek hordozójává vált. A saját templomi szolgálatom egyértelműen a hitem megélésének terepe, és természetes, hogy e kölcsönhatás akkor sem szűnik meg, ha épp nem a liturgiában, hanem azon kívül, egy hangversenyen orgonálok.

DSZ: Messiaen nemcsak azárt jut eszembe rólad, mert modern és tradicionális volt egyszerre, hanem azért is, mert nála templomi szolgálat, egyházhűség és orgonajáték szorosan összefügg. Te is szolgálsz két templomban.

HML: Megtisztelő ez a párhuzam, bár zavarba is hoz. Ne feledjük, hogy Messiaen a XX. századi zene egyik legnagyobb óriása volt, aki ennyi idős korára már túl volt a Kvartett az idők végezetére, az Amen látomások, vagy épp az Úr születése című remekműveinek megírásán. Ritkán esik szó arról vele kapcsolatban, hogy bár majd’ minden művét áthatja katolikussága, elenyésző azoknak a műveinek a száma, melyeknek kifejezetten a liturgiában van a helyük. Nemcsak mint orgonista példakép számomra, hanem mert progresszivitása ellenére vagy mellett majd’ minden korszakában ragaszkodott a zenei szépség bizonyos ideáljaihoz, például a harmóniaalapú gondolkodáshoz.

DSZ: Messianon kívül nagy kedvenced Jehan Alain, aki szintén francia volt és rendkívül korán, huszonkilenc évesen vesztette életét a második világháború katonájaként.

HML: Így van, ő is egyike a számomra kedves mestereknek. Nagyon sok a hasonlóság kettejük zenéjében, de mégis mindkettőnek megvan a maguk autonóm zenei nyelve. A mindig csiszolt és teljességérzetet sugárzó Messiaenhez képest Alain mindig töredékes, kiforratlan – bár ugyanakkor érződik ebben a tragikus torzóban is a zsenialitás. Nem hiszem, hogy előtte bárki írt volna olyan profán hangzású orgonaműveket, mint például a Litanies – ha valami, akkor ez a szakrális progresszív rock! –, vagy olyat, amelyet észak-afrikai muszlim dallamok inspirálnak (Második fantázia). Fő műve, a bő húsz 30

„

perces Trois Danses (Három tánc) úgy ér véget, mint egy prófécia: mintha valakit lepuffantanának – ahogy ő is elesett nem sokkal később.

DSZ: Egy műfaj illegalitásban – mise­ kompozíciók Magyarországon címmel írtál doktori disszertációt és könyvet.

A műfaj mára mennyire került vissza az őt megillető szituációba?

HML: A mise – ez alatt a megkomponált ordináriumot, a mise állandó részeit értem – az elmúlt évezred első felének legfontosabb műfaja, de 1600 után már veszít a jelentőségéből. Dukay Barnabásról hallottam, hogy ő a zenetörténetet kétfelé osztja: misekorszakra, és opera-

INTERJÚ

korszakra. Az a fénykor már nem fog visszajönni, ami ötszáz évvel ezelőtt volt. Viszont a mise – részben a roppant öröksége révén – megmaradt egy reprezentatív műfajnak, amiben adott esetben nem katolikus komponisták is komponálnak, adott esetben nem is a liturgia számára. Itt mindenekelőtt Bach H-moll miséjére gondolok. Természetes, ha a zeneszerzők a miseírást a hitük tanúságtételeként élik meg. A XX. század hatvanas éveiben a zeneszerzők és a liturgia kapcsolata tovább gyengült, részben a széles közönségnek nem befogadható korstílus, részben a rítus változásai miatt. A II. vatikáni zsinat hatására ma jóval szűkebb mozgástere van a művészi zenének – időben mindenképpen. Amíg néhány száz éve a szentmise egy egész délelőttöt kitöltő esemény volt, fél órás prédikációval, 45 percet kitevő ordinárium-tételekkel, addig ma kb. 50 percig tart. Tehát e régi művek mai használata, ha nem is lehetetlen, de problémás. Egyházi zeneszerzőként törekednünk kell arra, hogy a ma érvényes liturgiába is illeszkedő, művészi zenét komponáljunk, amely, ha a műfajhoz illő óvatossággal és tisztelettel is, de halad a korral.

DSZ: Nemcsak nagy klasszikusokat játszol szép számban, de sok fiatal zeneszerző premierje is fűződik a nevedhez. Mit kapsz a múltból és mit képviselsz a jelennel?

Mennyiben lehet egy tradíció modern és friss, illetve miképp tradicionális egy ma születő mű? Mennyire érdekel a zenei mű „története”, háttere? Ezt azért is kérdezem, mert az előző nagy kérdéskörben mintegy szociológusként illetve zenetörténészként is megismertünk disszertációd apropóján.

HML: Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nemcsak az íróasztalnál és monitornál létező zeneszerző lettem, hanem gyakorló zenész maradhattam, aki napi kapcsolatban van a zenetörténettel – előadóként is. Biztos van az embernek egy ilyen zenei mentálhigiénéje, ami jóval egészségesebb, ha abban a régi mesterek gyógyító hatása is jelen van. Egyébként az orgonista és a zeneszerző bennem két különböző üzemmód. Az, hogy Buxtehudét, vagy Cesar Franckot orgonálok, annak a hatása csak nagyon indirekt módon jelentkezik az alkotói oldalon. Viszont rengeteg inspirációt nyerek a zenehallgatás által olyan örökmodern mesterek műveiből, mint például Perotinus vagy Machaut. A hagyománnyal való viszonyomat furcsa kettősség jellemzi: nagyon kötődöm a bevált, kipróbált mintákhoz, ugyanakkor törekszem arra, hogy ezeket aktualizáljam, új tartalommal töltsem meg. Ami a művek hátterét illeti: szeretek utánaolvasni, ha nem is az egyes műveknek, de egy adott szerzőnek, ellenben nem szeretem a magyarázós, használati utasításos kortárs zenét, amihez kiosztott handouton kell gyorstalpalót adni a hallgatóságnak.

DSZ: Mire készülsz most? Mik mozgatnak szerzőként, illetve milyen csemegékre vár-készül a benned élő előadó?

HML: A legégetőbb feladat egy furulya–orgona darab komponálása, amit napokon belül be kell fejeznem. Középtávú terveim között szerepel kamarazenei ciklus rockzenei hangszerekre, zenekari darab barokk együttesre, és tervezek táncművészekkel való együttműködést is. Előadóként egy izgalmas hangversenyre készülök. Bartók konzis zeneszerző-tanár kollégáimmal (Barabás Árpád, Dobszay-Meskó Ilona, Kecskés D. Balázs és Zarándy Ákos) három éve egy alkotóműhelyt hoztunk létre Kontrasztok néven.

Harmadik közös koncertünknek én leszek a főszereplője: az eseményen orgondarabok és kórusművek szólalnak meg június 6-án a Fasori Református templomban, a Discantus Együttes közreműködésével. ≠

ℹ HORVÁTH MÁRTON LEVENTE

Az Artisjus az Év Komolyzenei Műve díját idén Horváth Márton Levente Scrollin’ című szerzeménye kapta.

A díjazott 2006-ban orgona, 2007ben zeneszerzés szakon diplomázott a Zeneakadémián, 2014-ben doktori fokozatot szerzett. 2010-től kezdve tanít, a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének adjunktusa és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium zeneszerzés tanára. Több alkalommal elnyerte a Zeneakadémia házi zeneszerzőversenyének első díját és az Académie Musicale de Villecroze ösztöndíját. 2005-ben a Hungaroton kiadta szerzői lemezét, 2008 és 2010 között Kodály Zoltán alkotóművészeti ösztöndíjban részesült. 2016-ban zeneszerzői munkásságáért megkapta az Erkel Ferenc-díjat, 2018-ban pedig a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége a KÓTA-díjat adományozta neki. 2020ban az ArTRIUM kortárs zenei rádiós hangversenysorozat megrendelésére komponálhatta Artisjus-díjat elnyert művét.

VINYL RECORD FONTOSABB MŰVEI MISSA OMNI TEMPORE (2010) O SALUTARIS HOSTIA (2010) O VOS OMNES (2010) NUNC DIMITTIS (2011) JUBILATE DEO (2012)

INTERJÚ: PRIEGER ZSOLT FOTÓ: NAGY MÁRTON

EROTIC CONTAMINATIONS (2015)

31

32

INTERJÚ

PEJTSIK PÉTER I ZENESZERZŐ, HANGSZERELŐ, KARMESTER

SZIMFONIKUSOK A MAI FILMZENÉBEN Aki időpontot szeretne egyeztetni Pejtsik Péterrel, az nem tudja, mire vállalkozik.

Napi 14-16 órás fegyelmezett munkarendjéből kiszakítani néhány órát – nem egyszerű feladat. Ezernél is több zenei produkció köthető hozzá szerzőként, hangszerelőként, zenészként, karmesterként a legváltozatosabb műfajokban és stílusokban: klasszikus, film, pop, progresszív, szimfonikus, színház… Évek óta ideje nagy részét szimfonikus zenekarokkal és filmzenével tölti, most erről kérdeztük.

Dal+Szerző: Dal+Szerző: Mint a nemzetközi filmezeneipar elismert és igen aktív hazai résztvevője, hogyan látod ma Magyarország szerepét a szimfonikus filmzenefelvételek térképén?

Pejtsik Péter: A nemzetközi szimfonikus filmzenefelvételi lehetőségek rangsorában Közép-Európa – és benne Magyarország – nagy örömömre kifejezetten előkelő helyet foglal el. Jómagam igyekszem tenni is ezért, ahol csak tudok: nyitott szemmel és szívvel járok a szakmában, évtizedek óta törekszem arra, hogy meghonosítsam azokat a sztenderdeket, eljárásokat és azt a gondolkodásmódot, amit a nemzetközi filmiparban megtapasztaltam-megtanultam, mindig törekszem nyitott lenni az újdonságokra, sőt magam is rendszeresen élek javaslatokkal a fejlődés érdekében. Az egyik budapesti felvételi helyszín például az én ötletem alapján és többszöri noszogatásomra jött létre. Van, amit még nem sikerült meghonosítanom, ilyen például a londoni konkurens stúdiók végtelenül előzékeny együttműködése. Engem – aki gyerekkoromtól a magyar viszonyokhoz szoktam hozzá – nagyon meglepett, sőt mondhatnám megdöbbentett az az egyszerű természetesség ahogyan az Air Lyndhurst stúdió menedzsere egy náluk zajló felvételünk során leszervezett nekem és a kliensemnek egy bejárást az Abbey Road és az Angel stúdiókba egy következő munkával kapcsolatban. Ez ma Magyarországon még elképzelhetetlen lenne, annak ellenére, hogy jómagam a stúdiók, zenekarok és szervezők között átjáró szabadúszóként próbálom több évtizede ezt a hozzáállást képviselni.

A korábbi generációk magyar zeneoktatásának magas színvonala és a szimfonikus zenekarok, képzett muzsikusok más európai városokhoz képest túlburjánzó száma kifejezetten alkalmassá teszi Budapestet az ilyen felvételekre. Mára kialakult egy olyan zenészkontingens a városban, amellyel egyszerre akár három felvétel is készülhet – feltéve hogy nincs épp azonos időben koncertje az összes szimfonikus zenekarnak. Ezek a muzsikusok a tökéletes klasszikus képzettség mellett elsajátították a modern követelményeket, így a könnyűzenei ritmusokat, a metronómra játszást, a tiszta intonációt és minőségi hangszerjátékot fejhallgatóval nehezítve, vagy a zajtalan létet a stúdióban. Ha valaki véletlenül még nem lenne tisztában ezekkel, az gyorsan bele kell hogy tanuljon, mert általában kevés idő jut a felvételre, tehát rohamtempóban kell haladni, és ez csak nagyon jól kialakult, hatékony módszerekkel lehetséges. Nem egy ilyen vésztanfolyamot kellett már levezényelnem a múltban.

DSZ: Téged hogyan talált meg a filmzene?

PP: Nyilván nem mondok meglepő igazságot azzal, hogy az embert ott találják el, ahol látszik. Mivel huszonéves koromban az After Crying zenekar tagjaként voltam a legismertebb, így az első filmes megkeresések is erről az oldalról érkeztek. És a kapcsolatok jó esetben megmaradnak, például épp a legfrissebb, nemzetközi koprodukcióban készülő filmzene-felkérésem (Szent) ugyanattól a cégtől érkezett, mint egy épp kerek húsz esztendővel ezelőtti felkérés.

De ezért persze tenni is lehet, csak a tudatos karriertervezésben én soha nem voltam erős; mindig is irigyeltem azokat, akiknek ehhez, vagy ehhez is volt tehetségük.

Nekem az összes lehetőséget az „élet hozta” illetve egyik dolog a másikat, és valahogy sose volt időm arra, hogy más lehetőségek után nézzek. Egyszer Cyril Morin, francia származású, ma Hollywoodban zeneszerzőként és rendezőként dolgozó barátom egy Los Angeles-i pizzázó teraszán azt mondta, hogy „ha itt érvényesülni akarsz, el kell döntened, hogy milyen területet választasz, és arra kell koncentrálnod; nem lehetsz egyszerre sikeres zeneszerző, hangszerelő és karmester”. Ez segített jobban megértenem egyik korábbi bölcsességét, miszerint a 33

INTERJÚ

karriert nemcsak az elvállalt, hanem a visszautasított felkérések is formálják. Ugyanakkor én másik utat választottam, sose mondtam nemet, mindig csináltam, amivel megkerestek.

Azt tapasztalom, hogy fontosak az iskolai évek alatt kialakuló kapcsolatok is. Ezt nem a magam életében tapasztaltam, hiszen én klasszikus zenésznek tanulván nem jártam filmes/színházi iskolába. Viszont látom azokat a diákokat visszaköszönni induló szerzőként, akiket pár évvel azelőtt nemzetközi iskolák média- és filmzenei szakjainak tanulóiként volt szerencsém vendégoktatni, segíteni, kritizálni, vizsgadarabjukat vezényelni stb., pontosabban közülük is azokat, akikben már akkor is érezhető volt a tehetség-elhivatottság-szorgalom fontos kombinációja.

DSZ: Milyen területeken veszel részt a filmzenében?

PP: Úgy alakult az életem, hogy a „music spotting”-tól (a film megzenélendő helyeinek kiválasztásától) a végső keverésig a filmzenekészítés minden feladatából kivettem már a részem, és azt tapasztaltam, hogy az egyik nagyon tudja segíteni a másikat. Hogy mást ne mondjak, a hangszerelő értelmesebben fogja a kottában jelölni, a zenei rendező vagy a karmester pedig használhatóbban fogja felvételkor elkülöníteni a zenei részeket és rétegeket, ha életében vágott és szerkesztett már nagyzenekari felvételt. Ehhez persze egy jó adag megszállottság és szerteágazó érdeklődés is kell, meg szerencse is (bár talán a törekvés többet segít).

A gyakorisági rangsor nálam mostanában talán a karmester-hangszerelő-szerző, a technikai részek pedig csak elenyésző esetekben fordulnak elő, de azért felvételszünetben hamar összedobok egy tempo mapet, vagy megcsinálok egy kreatívabb vágást ha úgy hozza a szükség.

Most épp egy elég intenzív perióduson vagyok túl mert egyszerre hangszereltem a Marvel Loki-sorozatának és a Happy Family 2-nek a zenéjét, miközben minden nap más és más filmzenék felvételeit vezényeltem, de ezenközben a saját Budapest Misém szeptemberi, Eucharisztikus Világkongresszuson tartandó, és készülő Requiemem halottak napi bemutatójára is gőzerővel készülök.

DSZ: Mekkora ma szerző szabadsága a filmzenében?

PP: A film alá komponálás természetszerűleg mindig is a film által meghatározott műfaj volt, de mára sokat csökkent a szerzők szabadságfoka. Hol vannak már azok az idők, amikor Morricone előre megírta és felvette a Volt egyszer egy Vadnyugat zenéjét, és Sergio Leone annak a ritmusára forgatott! Vagy amikor Spielberg inkább újravágta az ET repülési jelenetét, hogy „kijöjjön” a Flying Theme John Williams által vezényelt felvételére, és ne kelljen a zene természetes folyamatán erőszakot tenni...

A zeneszerző ma gyakran egy mintát követ, egy „temp score”-t azaz ideiglenes zenét, amit a rendező és a music editor illesztettek a film alá, talán akkor, amikor ő még le sem volt szerződtetve. Nehéz feladat, mert két hibát lehet könnyen elkövetni: hogy túlzottan különbözik a zene a mintától vagy hogy túlzottan hasonlít. Peter Gabriel Real World stúdiójában tapasztaltam azt az elnéző mosolyt, amikor egy-egy filmzenei tételt hallva összenéztek a rutinos kollégák, hogy „na, ebben a filmben is a Passion album lehetett a temp-score”. Az eredetiség tehát csak egy bizonyos szintig elvárt ezekben az esetekben, a rendező szeretné „viszonthallani” azt a hatást, amit már kikísérletezett. Éppen ezért egyébként a rengeteg kötöttség mellett a filmzene-komponálás egyfajta felszabadulást is hozhat: nem nehezednek olyan bénító elvárások rá, mint egy komolyzenei életmű darabjaira, viszont ugyanezen szemlélet miatt bizonyos esztétikai közegben alacsonyabb rendűnek tartják. Nem kell messzebb keresgélnünk, mint az Artisjus műfaji pontértéktáblázata, ahol egy szimfonikus tétel alapvetően háromszor, de bizonyos körülmények között akár ötször annyit is „érhet”, ha „K1 komolyzene, zenekarra írt darab”, mint ha „SZ3 filmzene”.

34

Nekem az összes lehetőséget az „élet hozta” illetve egyik dolog a másikat

„

DSZ: Mi a hangszerelő feladata ma, amikor sok szerző már számítógépen lemodellezi a filmzenét?

PP: A hangszerelő feladata ma is, mint régen, nagyon széles skálán mozog. A tavalyi DEX-en tartottam egy előadást arról, hogy mennyi minden lehet a feladata a hangszerelőnek egyszerű midi-kotta átírástól valójában „ghost-writing”-ig. Ez régebben, papíron is így volt, ma, elektronikusan sem változott. Szerzője, hangszerelője válogatja hogy ki mire képes. Nekem például a párszáz kreditem között vannak olyan hangszerelői megjelölések, ahol gyakorlatilag csak kottaíró voltam, annyira mindent (és jól!) kitalált a szerző, de vannak olyanok is, ahol valójában inkább a szerzői szekcióban volna a helyem.

DSZ: Mi ma, az előre rögzített tempók korában a karmester szerepe a filmzenefelvételeken?

PP: Azt gondolnánk, hogy ha ennyire pontosan rögzített a feladat, ráadásul ott a kotta és ott a képernyőn az ütemszám, a karmesternek kevés dolga akad. És mégis számít. Én magam lepődtem meg a legjobban, amikor egy külföldi producer, aki távkontrollal vett részt egy felvételen az

INTERJÚ

első hangok után megkérdezte: „ki ez a karmester?” Állítása szerint erősen különbözött a zenekar hangzása más esetektől. (Onnantól igyekezett ragaszkodni a személyemhez karmesterként, később hangszerelőként is meghívott a produkcióiba, például egyszer csak a Wiener Symphoniker élén találtam magam a bécsi Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjét vezényelve, végül pedig jó barátok is lettünk.)

De nem csak a metronómot körültáncoló és átlelkesítő vezényléstechnika vagy a zeneiség számít. Ezen a poszton pszichológustól a túsztárgyalón keresztül a mediátorig minden mesterség kapóra jön. Ráadásul nem árt egy kis, jól mederbe terelt ADHD, ahol a csapongó figyelmet sokirányú párhuzamos koncentrációvá lehet konvertálni; egyszerre kell akkora egóval rendelkezni, amitől az embert elfogadja másik száz ember felettesként – és tudni ezt az egót félretenni az ügy érdekében; tudni kell határozottan de udvariasan korrigálni a néha kevésbé hozzáértő, bizonytalan vagy épp arrogáns szerző, hangszerelő vagy producer esetleges tévedéseit, úgy, hogy közben a zenészek ne veszítsék el hitüket a produkcióban, ne mondják, hogy „szabad zenészeknek nem kell ilyen úr”... Az idő szinte mindig kevés, a kotta sok, és néha rosszul előkészített; ahogy közeledünk a session vége felé, nő a feszültség, és ilyenkor egy kis stand-up comedy is jól jöhet, egy jól elhelyezett poén nagyban tudja oldani a feszültséget. Ugyanakkor vigyázni kell arra is, hogy nehogy a bizonytalan szerző azt higgye, őt neveti ki a zenekar (keserű tapasztalatból beszélek).

Mindezt aközben, hogy az először látott kottában a lehető leggyorsabban meg kell találni és korrigálni a hibákat, figyelni és válaszolni a zenekar jelzéseire, kérdéseire, felügyelni és irányítani a munkáját, olvasni/hallgatni a (néha már a felvétel elindulása után, üzenetben) bejövő instrukciókat, és azokat a legtömörebben, legérthetőbben továbbítani a zenekar felé (ami gyakran szakmai szinkrontolmácsolást is jelent, igen változatos akcentusokról), gyakran szerző-zenész, de néha ember-ember tolmácsnak is lenni, adott esetben figyelni a filmet, hogy illeszkedik-e rá a zene, megfejteni az esetleges eltérések okát a technika és a zene között és gyors, hatékony megoldásokat javasolni rájuk – pont egy nyughatatlan elmének való feladat.

DSZ: Apropó, nyughatatlan elme: a zene mellett mivel foglalkozol még mostanában?

PP: Zenekarom, az After Crying következő, EcceHomo című albuma meglehetősen szerteágazó bölcseleti háttérrel készül, ezen az anyagon dolgozom jelenleg a legtöbbet.

A címhez híven elég általános és alapvető emberi kérdésekkel foglalkozik, ami persze sosem volt idegen a zenekar szellemiségétől, de egyben az egyéb műveim hátterét is adja, így például a Requiemét is, amely erősen polemizáló módon elemzi, hogy milyen ellentmondásos viszonyban élünk embertársainkkal, halottainkkal és mítoszainkkal. Visszatérve a zenére, a Requiem pro voluntarie defunctis zenei nyelvezetéül egyébként egészen szándékosan és tudatosan pont a szimfonikus filmzenei idiómát választottam, mert film nélkül ugyan, de filmszerűen érthetően szeretném ábrázolni a halállal és a túléléssel kapcsolatos félelmeinket, hiedelmeinket, érzelmeinket. Hiszek benne, hogy úgy, ahogyan a barokk zene képes volt a böjti időszakban az operajátszást a templomi zenélés köntösébe bújtatni (hiszen mindenki azonnal tudta, hogy melyik zenei figuráció milyen érzelmet, „affektust” kódol), úgy ma is egészen egyértelmű drámai hatásokat lehet közvetíteni filmzenei eszközökkel és sémákkal, filmvetítés nélkül is. És – hogy körbeérjen a dolog – még az is lehet, hogy tematikus és dramatikus összefüggések miatt a mű részletei bekerülnek majd a most ősszel forgatásra kerülő Szent film zenéjébe. ≠

ℹ PEJTSIK PÉTER

Az After Crying zenekar alapító tagja, zeneszerzője és vezetője, Pejtsik Péter már több évtizede számos zenei stílusban otthonos, a klasszikus irányzatoktól a legkülönbözőbb könnyűzenei műfajokig ismert muzsikusként közismert alkotóművész. Művészi hitvallása szerint a szemlélet, mely a zenét „komolyzenére” és „könnyűzenére” osztja, téves, és gyakorta rossz hatással van a zeneművészet több ágára nézve.

Szerzőként, társszerzőként igen különböző stílusú és műfajú zenekari és kamaraműveket, dalokat, színházi és filmzenéket jegyez. Karmesterként és hangszeres előadóként is rendszeresen színpadra lép: hangszerei a cselló, a basszusgitár és a hegedű. Mára talán az egyik leginkább respektált magyar muzsikus, aki rendszeresen komponál vagy hangszerel olyan nemzetközi megrendelők számára, mint a BBC, az Eurodisney, a Dynamedion, a Netflix, vagy a Peter Gabriel vezette Real World Records, ahol számos album és filmzene elkészítésében vett részt. Több száz nemzetközi filmzenei felvétel karmestere. Itthon a legkeresettebb hangszerelők egyike; szimfonikus munkái hallhatók például Ákos, a Crystal, Kasza Tibor, Balázs Fecó a Bon-Bon és Havasi Balázs, a Korál és számos más előadó albumain.

INTERJÚ: SZÉKI GABRIELA FOTÓ: NAGY MÁRTON

35

ZENEIPAR

SZERZŐK VS. ELŐADÓK

CHANGE A WORD, GET A THIRD Neves dalszerzők írták alá azt a nyílt levelet, amelyben kijelentik: mostantól kezdve nem fogják engedni, hogy a számaikban olyasvalakit tüntessenek fel dalszerzőként – és részesüljön ezáltal szerzői jogdíjban –, aki nem vett részt a dal megalkotásában vagy csiszolásában, vagyis nem tett hozzá semmi érdemit.

A levél szerint ugyanis „az elmúlt néhány évben egyre több előadó követeli, hogy szerzőként tüntessék fel olyan daloknál, amelyeknek a megírásában nem is vett részt”. Noha nekik számos bevételi forrásuk van, a szerzők pedig kizárólag a jogdíjakra támaszkodhatnak, ezek az előadók vagy a menedzsmentjük „az erőfölényüket kihasználva”, olykor akár fenyegetésekhez folyamodva elérik, hogy valós hozzájárulás nélkül mégis szerzőként tüntessék fel őket. „Mára ez szinte normalizálódott gyakorlattá vált, és mostanáig a szerzők közössége nem fogott össze, hogy harcoljon ez ellen.”

Ezért álltak össze olyan szerzők, mint Emily Warren (a Billboard információi szerint ő töltötte be a háttérben a vezető szerepet), Justin Tranter, Victoria Monét, Ross Golan, Amy Allen, Savan Kotecha és Joel Little, akik többek között Lady Gaga, Britney Spears, a One Direction, Michael Bublé, Lorde, Justin Bieber, Shawn Mendes és Selena Gomez slágerein dolgoztak. De a honlapon bárki csatlakozhat.

A nyílt levél nem említ neveket. Az egyik legismertebb szerző, Justin Tranter egy posztban azt írta, hogy nem szeretné, hogy pletykálkodás lenne a nyílt levélből (mármint arról, hogy mely előadók mely slágerekbe kerültek be érdemtelenül szerzőként), és hozzátette, hogy ő több nagyszerű művésszel is dolgozott együtt, akik teljes mértékben megérdemelték a szerzői kreditet.

Az akció két célt szolgál. „Mindenekelőtt azt reméljük, hogy meg tudjuk védeni a szerzők következő generációját, hogy ne kelljen azt gondolniuk: nincs más választásuk, mint hogy feladjanak valamit, ami jogosan őket illetné.” Másodszor pedig pedig szeretnék, ha mindenki elismerné, hogy noha persze nagyon fontos az előadó, a producer, a kiadó stb. szerepe, de „ha a dalt kivennénk a zeneiparból, akkor egyszerűen nem lenne zeneipar”, és ezért „nem fogjuk többé elfogadni, hogy úgy kezeljenek minket, mint akik a totemoszlop legaljánál foglalnak helyet”. A szerzőknek nem szándéka, hogy mások bevételeiből részesedjenek; „nem kérünk olyasmit, amit nem érdemlünk meg” – arról van szó csupán, hogy „ezt a tiszteletet mástól is elvárjuk”. Mint írják, „a zeneipar szépsége, hogy igazi ökoszisztémaként tud működni”, vagyis hogy egy dal megjelenésén rengetegen dolgoznak, és mindenkinek megvan a maga szerepe.

A Pact egy posztjára reagálva egy A&R menedzser, Gabz Landman felidézte, hogy „egy nagyon híres zenész” egyik embere az említett gyakorlatra azt mondta: „ez az adó, amit azért fizetsz, hogy felkerüljél a lemezre” – ám Landman szerint valójában „ez egész egyszerűen lopás”.

A BBC megjegyzi, hogy az említett gyakorlat olyannyira nem új, hogy Elvis Presley menedzsere, a legendás Parker ezredes is gyakran ragaszkodott hozzá, hogy kliense 36

emily warren

justin tranter szerzője is legyen az általa elénekelt daloknak. Sokan belementek ebbe, hiszen „több pénzt jelentett egy Elvis által felvett dal jogdíjainak 50%-a, mint egy kevésbé ismert előadó által felvett dal 100%-a”.

Idővel a gyakorlat annyira elterjedt, hogy még egy közismert mondás is született róla: „change a word, get a third” – vagyis egyetlen szó megváltoztatása a szövegben már „szerzővé” tesz egy előadót, aki így a jogdíj harmadára igényt tart. ≠ RÓNAI ANDRÁS

ZENEIPAR

FILMELŐZETESEK ZENÉI

KLASSZIKUSOK TRAILERESÍTVE A Guardian írt cikket a filmelőzetesek zenéiben megjelenő új trendről és annak hátteréről. Egyre több olyan előzetes készül, amelyben egy-egy klasszikus dal szólal meg, de „traileresített” változatban, vagyis drámai dobokkal, vonósokkal és/vagy szintikkel kiegészített, újravágott verzióban.

A Nirvana Something In The Way című számának verziója egy Batman-előzetesben volt hallható; a Wonder Woman 1984-hez a New Order Blue Monday című klasszikusát írták újra; a Candymanhez pedig stílszerűen a Destiny’s Child Say My Name slágerét; a Dune előzeteséhez pedig Hans Zimmer vette kezelésbe a Pink Floyd Eclipse-ét stb. (Az eredeti Guardian-cikkben további példák is találhatók, köztük rengeteg szuperhősös filmmel.)

Vannak előadók, akik kifejezetten azért készítenek szimfonikus verziót egyes dalaikból, hogy megmutassák, ezeknek lehet ilyen felhasználása; vagy pedig a jogtulajdonos készíttet ilyen átdolgozásokat (a szerző engedélyével) ugyanebből a figyelemfelkeltő célból. ≠ RÓNAI ANDRÁS

A cikkben megszólaló szakmabeliek szerint régóta érett ez a trend, hiszen a feldolgozások használata már hosszabb múltra tekint vissza (lásd a 2010-es Közösségi háló előzetesében megszólaló Radiohead-feldolgozást; közvetlenebb előzmény a Joker egy Jimmy Durante-örökzöldet használó trailere). Közismert, hogy az ismerős dallamok kockázatmentesebbek, mint egy új, nem ismert zene. Így ha egy reménybeli kasszasiker trailerére több ügynökség is pályázik, és ezek közül az egyik egy sláger jól eltalált változatát használja, akkor jó eséllyel felkelti a megbízók figyelmét.

A traileresítés – amit a Guardiennek nyilatkozó szakmabeliek már egy létező igeként kezelnek – természetes igény, hiszen az előzetesek a közönséget megragadó hatását már régóta csiszolt zenei eszközök szolgálják, és adódott, hogy ezeket a „nagy dobokat”, illetve (ahogy egy megszólaló mondja) az „okos újraharmonizálást” arra használják, hogy drámaibbá tegyék a választott dalt.

A másik oldalról már a jogtulajdonosok is aktívan keresik ezeket a lehetőségeket. Így például az említett Pink Floyd-felhasználás előzménye az volt, hogy Roger Waters megbízására a BMG Rights Management kifejezetten kereste a lehetőséget egy ilyen syncre. A cég ezért a területért felelős alelnöke szerint a trailerek azért is jók, mert (a megfelelő kezeléssel) a kevésbé keresett dalok is megszólalhatnak bennük. Ez persze önmagán túl jó esetben más területeken is növeli az érdeklődést egy klasszikus előadó iránt, akár új, fiatal rajongókat is szerezhet.

🌎 A GUARDIAN CIKKE MÁJUS 27-ÉN JELENT MEG, TRAILERISATION: THE MOVIE TREND RESUR­RECTING OLD POP MUSIC CÍMMEL A THEGUARDIAN. COM-ON.

37

ZENEIPAR

ONLINE ZENE

VESZTESÉGMENTES STREAM FELÁR NÉLKÜL Két tech óriáscég állt elő ugyanolyan hírekkel ugyanazon a napon, május 17-én.

Az Apple Music bejelentette: júniustól veszteségmentes formában elérhetővé lesz a teljes katalógusa, mégpedig minden előfizető számára a normál árért, vagyis felár nélkül. Az Amazon közleménye már a címében is kiemelte, hogy az Amazon Music HD minden felhasználó számára külön költségek nélkül elérhetővé lett. A CD minőségen kívül mindkét óriáscég mást is kínál: az Apple a Dolby Atmos térhatású hangzást (kezdetben „több ezer” számban), az Amazon pedig Ultra HD minőséget (több mint 7 millió számban).

A bejelentésekben az a meglepő, hogy hosszú éveken át a veszteségmentes hangminőségért felárat kértek azok a szolgáltatók, amelyeknek szerepelt ilyen a kínálatában.

A Deezer, Tidal a standard előfizetési díj kétszeresét kéri az élményért. Amikor az Amazon elindította a HD szolgáltatását, az ha nem is volt a duplája, de havi 5 dollárral került többe a normál előfizetésnél. A 2019 őszén bejelentett szolgáltatás 2020 és 2021 márciusa között több mint 100%-ot nőtt; az Amazon zenéért felelős alelnöke szerint „az összes több HD szolgáltatás együttvéve a közelünkben sincs” – de konkrét számot nem mondott a Billboardnak.

A Music Business Worldwide felhívja a figyelmet arra, hogy mind az Apple, mind az Amazon kínál olyan, meglehetősen drága hardver eszközöket, amelyek magas hangminőséget biztosítanak; erre mindkét cég sajtóközleménye ki is tér, pl. az Apple arra, hogy a különleges térhatású hangzás élvezhető lesz a legújabb iPhone, iPad és Mac beépített hangszóróival, illetve az AirPods és a Beats fejhallgatók új generációjával.

Vagyis szokás szerint (lásd iTunes és iPod) a zene „leértékelése” mögött feltehetően a jóval jövedelmezőbb hardvereladások felpörgetése állhat.

A MBW szerint az egészben nem is az a legfontosabb, hogy mennyi bevételtől estek el a jogtulajdonosok az árcsökkentés következtében (sokak szerint a HD minőség soha nem vonzott igazán komoly közönséget, aminek ellentmondani látszik az Amazon idézett, bár konkrétumok nélküli bejelentése) – hanem az, hogy a zeneipar a „narratíva” területén szenvedett el komoly vereséget a tech cégektől. Évek óta gyakran előkerül, hogy az egyöntetű árú stream szolgáltatások helyett legyen többszintű az árazás. A HD volt az a szolgáltatás, ami a stream világon belül lehetőséget nyújtott arra, hogy akik hajlandóak a jobb élményért többet fizetni, azok ezt ténylegesen megtehessék.

38

Ha minden stream szolgáltatás ugyanan�nyiba kerül (és ezek után feltehető, hogy a Spotify az erre az évre ígért HD szolgáltatását nem tudja majd drágábban adni) és ugyanazt kínálja, annak komoly árlenyomó hatása van, hiszen semmi mással nem lehet kitűnni a versenyben. (Az árlenyomó hatás jellemzően nem a standard ár csökkentésében látszik, hanem a különféle kedvezményekben, a családi csomagok terjedésében.)

Ami a legrosszabb, írja az MBW, hogy a tech cégek megmutatták: mennyit ér valójában számukra a zene, még annak a lehető legjobb formájában is. ≠ RÓNAI ANDRÁS

ZENEIPAR

, Y L E SZZEIGR H N K A N YETLE N A V A N E B D N E AHOL RAIM. ÁCIÓS M R O F N I I Ő Z G L RTISJUS ONLINE SZER A DO ZZ TE IS AZ A ÍJÜGYEDET EN JOGD CSATLAKO D N I M Y G O HEZ, H RENDSZERÉ ÁTLÁSD! N É D E Y N N Ö K

artisjus.hu 39

FENYVESI MÁRTON I ALAPHANG

EZ EGY LEHETŐSÉG A KÖZÖSSÉG SZÁMÁRA, NEM PEDIG ÍGÉRET A zenészek ellehetetlenült helyzete rengeteg válasz nélküli kérdést vetett fel az elmúlt egy-másfél évben. A közös érdekérvényesítés és egymás meghallgatása iránti igény indította el az Alaphangot Fenyvesi Márton és más, szabadfoglalkozású zenészek kezdeményezésében.

40

ZENEIPAR

Fenyvesi Márton: A minket érintő változások miatt tavaly nyáron kezdtem el körbejárni, hogy milyen érdekvédelmi szerveződések vannak Magyarországon, amelyek zenészekkel foglalkoznak. A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének szabadfoglalkozású alapszervezete is van, így első ízben ahhoz csatlakoztam. Időközben ahogy egyre többet beszélgettem pályatársakkal, felmerült egy saját, új alapszervezet ötlete, ez lett az Alaphang, az MZTSz új szabadfoglalkozású alapszervezete.

DSZ: Kik vesznek részt az Alaphang felépítésében?

FM: Az alapszervezet megalapításában Delov Jávor, Barbinek Gábor és Vitáris Iván is aktívan részt vállal, emellett Szebényi Dániel, Jónás Vera, Harcsa Veronika, Herold János Yank, Füstös Bálint is támogatja ezt a kezdeményezést. Úgy érzem, hogy eleinte bár egyértelműen katalizátora voltam ennek a közösségszervező-folyamatnak, mégis organikusan és természetesen indult be a zenész-zenész közötti kommunikáció, részben az Alaphang Facebook-csoportban, részben pedig meetingeken vagy magánbeszélgetéseken keresztül. Az a tapasztalatunk, hogy elkezdett megjelenni a zenészek körében egyfajta közösség-élmény és fokozódott a szolidaritás egymás iránt. A pályázatfigyeléstől a közérdekű szakmai információk megosztásán át a jogszabály-értelmezéseken keresztül a nyugdíj-kérdésig bezárólag számos dolog folyamatosan felmerül és a diskurzusok minden esetben építő jellegűek.

DSZ: Ennek az ágazatnak eddig még nem mutatkozott komoly igénye egy közös érdekérvényesítő szervre, mivel eddig az érdekek is egyénenként változtak. Nincs ilyen jellegű tapasztalata a zenész szakmának. Mi az alapszervezet és mi az, ami az egyesület feladata?

FM: Az Alaphang szabadfoglalkozású zenészek közössége, az MZTSz alapszervezete.

A zeneipar közös érdekérvényesítő szerve jelenleg a Music Hungary Szövetség, amelyben az MZTSz is jelen van. Az én véleményem az, hogy szabadfoglalkozású zenészként a saját szakszervezetemen keresztül vehetek részt az érdekegyeztető munkában.

A zeneipar, mint ágazat nagyon sokféle tudást jelent, a zenészség, a zenei alkotótevékenység, a zenei tudás pedig ennek a nagy tudáshalmaznak az egyik legnagyobb hozzáadott értéke. A kérdés most az, hogy van-e igénye a szabadfoglalkozású zenészközösségnek szakszervezetre egyáltalán, szélsőségesebben fogalmazva: van-e bármilyen közös mondanivalónk a szakmánkat érintő kérdésekben vagy nincs? Nem titok, hogy az egyesület létrehozására az alapszervezet mellett azért volt a tavalyi évben igény, mert maga az alapszervezeti működés és az MZTSz ismeretlen volt sokak számára, sok volt a bizalmatlanság magával a szakszervezeti formával kapcsolatban. Én alapvetően az alapszervezeti formát tartom fontosnak, és annak a működése érdekel az MZTSz-en belül. Szerintem nagyon fontos, hogy egy olyan ernyőszervezethez tartozzunk, ahol tapasztalt főállású szakemberek, jogászok dolgoznak, vannak kialakított modellek, amelyekbe képesek vagyunk integrálni ezt a zenészgenerációt.

Egy egyesületet teljesen a nulláról felépíteni egész embereket kívánó feladat volna, ráadásul számos igény egy egyesület keretein belül nem teljesülhet, ami egy szakszervezeten belül igen.

DSZ: Hogyan képzelitek el a következő időszakot?

FM: Jelenleg körülbelül 250 fő jelezte tagfelvételi igényét írásban az Alaphang-alapszervezetbe. A legfontosabb feladat jelenleg az, hogy integráljuk magunkat az MZTSzbe, megismerjük a lehetőségeinket. A szakszervezetiségnek egyszerre van egy érdekvédelmi és egy szociális funkciója, mindkettő egy hosszú évek óta működő praxis az

MZTSz-ben, szeretnénk ezt megismerni és párbeszédet folytatni a szakmát érintő kérdésekről egymással, az érdekképviselőinkkel és a döntéshozókkal.

DSZ: Milyen előnyökkel jár a tagok részére a csatlakozás?

FM: Az MZTSz-hez való csatlakozás szerintem elsősorban hosszú távú előnyöket jelenthet számunkra: minden azon áll, hogy ez a zenészgeneráció megtalálja-e a számítását és a lehetőségeit ebben a szakszervezeti formában. Tagdíjfizetés egyelőre az egzisztenciális bizonytalanságunk és a szerveződés bizonytalansága miatt sincs, fontosnak tartom leszögezni, hogy ez egy lehetőség a zenészközösség számára és nem pedig ígéret.

DSZ: Te mit vársz az Alaphangtól?

FM: Én zenészként elsősorban azt várom el egy ilyen szervezettől, hogy értesülhessek általa az aktuális szakpolitikai folyamatokról, azokról véleményt és érdeket egyeztethessek a tagtársaimmal. Legyen lehetőség egységes szakmai álláspontok kialakítására és interpretációjára. A cél az, hogy amikor a szakmát érintő szakpolitikai kérdések merülnek fel, a szakszervezet egy aktív szakmai konzultációs félként működjön és a tagság is involválódhasson ezekben a diskurzusokban. Nagyon fontos, hogy az alapszervezetnek legyenek választott vezetői, akik tudják a közösségben közösen felmerült kérdéseket, állításokat hitelesen interpretálni. ≠ INTERJÚ: SIPOS JUDIT FOTÓ: KISS NELLY

41

42

ZENEIPAR

BÍRÓ ZSOLT I MKSZE

EGYÜTT A KÖZÖS ÜGYEKÉRT A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete a szakma több legendáját, de az új generáció dalszerzőit is tagjai között tudja, műfajtól függetlenül.

A 2008 óta működő egyesület ingyenes szolgáltatásokat kínál tagjainak, csatlakozásra buzdítja a szerzők érdekeiért tenni szándékozó alkotókat.

A könnyűzenére fókuszáló egyesület 2008-ban alakult, kiindulópontja az alkotók spontán önszerveződése volt. Felismerték, hogy közösen sokkal többet érhetnek el, mintha egyedül próbálnák érvényesíteni a jogaikat.

Az egyesület elnöke, Bíró Zsolt elmondta, alapvető tevé­kenységük a hazai zeneszerzők és szövegírók érdekképviselete. „Erősen benne voltunk a magyar rádiós zenei kvóta lobbijában” – említett egy példát.

Ezt nemcsak hazai szinten teszik, hiszen az egyesület a European Composer & Songwriter Alliance (ECSA) tagjaként aktívan részt vesz az Európai Unió szerzői jogi irányelvéről szóló egyeztetésekben. Ennek kapcsán az itthoni mozgósításban a magyar szerzők aláírásgyűjtését is segítették. bíró zsolt

„Megpróbáljuk azokat a szerzőket magunk köré gyűjteni, akik szeretnének tenni a közös ügyekért” – fogalmazott Bíró Zsolt.

Ezek a szerzők egyébként a jogdíjak beszedését és felosztását végző Artisjusban szintén aktívak, számos tag a közös jogkezelő döntéshozó testületeiben vagy a Szerzői Véleményező Bizottságában is szerepet vállal. Több, az Artisjus működését megújító kezdeményezés, például a Szerzői Információs Rendszer (SZIR) ötlete is tőlük indult el.

Bíró Zsolt az egyesület, illetve az Artisjus könnyűzenei Szerzői Véleményező Bizottságának elnökeként, valamint a Nemzeti Kulturális Alap Könnyűzene Kollégiuma szakmai szervezetek által delegált tagjaként segíti elő a szervezetek közötti párbeszédet.

Ha valaki csatlakozik az egyesülethez, azzal hatással lehet az egész szerzői társadalomra. „Kifejezetten várunk olyan alkotókat, akik szeretnének aktívan tenni a közös ügyért” – mondta Bíró Zsolt. Az egyesület minden vezetője díjazás nélkül, „társadalmi munkában”

teszi a dolgát. Az elnökség több évtizedes tapasztalattal rendelkező szerzőkből áll: Szabó András Bálint (alelnök), Bodrogi András, Czutor Zoltán, Havas Miklós, Hrutka Róbert, Lombos Márton, Németh Alajos, Szabó Ágnes és Temesi Bertalan.

A tagság díjmentes és olyan szolgáltatásokkal jár, melyeket a tagok ingyenesen vehetnek igénybe. Ilyen például a www.szerzokegyesulete.hu honlapon található bemutatkozások, amelyek kifejezetten a szakmának szólnak, így segítik a kapcsolatépítést, illetve szakmai adatbázis épüléséhez is hozzájárulnak. Létrehoztak egy hírlevelet, amely felhívja a figyelmet a szerzőknek, zenészeknek szóló hazai pályázatokra, kifejezetten széles merítéssel.

Ismeretterjesztő videósorozatot is indítottak, elsőként egy félórás szerzői jogi alapozó kurzus készült el, amely már elérhető a tagok számára.

Az egyesület együttműködik hazai zenei csatornákkal. A honlapra bármely tag tölthet fel saját munkássága eredményeképpen előállt klipeket, melyeket az együttműködés keretében az egyesület eljuttat a partner televíziókhoz, ahol ezek közül, a televíziók által szakmai alapon kiválogatott videókat be is mutatják.

Ezen túl további fejlesztések is a küszöbön állnak. Az év második felében indul el a Csakadal.hu, egy olyan különleges szakmai platform, amelynek az a célja, hogy összehozza a dalszerzőket és az előadókat.

A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületébe 2021től teljesen online is lehet jelentkezni. „Szükség van a folytonos megújulásra, és arra a friss szemléletre, amit egy új tag hoz magával. Hiszem azt, hogy együtt sokkal hatékonyabbak vagyunk.”

– zárta gondolatait Bíró Zsolt. ≠ –AJM–

43

44

BELSŐSÉG

DEX 2021

ONLINE TAVASSZAL, SZEMÉLYESEN ŐSSZEL Nem maradt el, csak átalakult a tavaszra meghirdetett Dalszerző Expo. A kétnapos esemény egy online napra és egy élő rendezvényre bomlott – utóbbit szeptemberben tartja meg az Artisjus. Ha a forma átmenetileg változott is, a koncepció maradt: workshopokon nyerhetnek bepillantást a profi szerzők metódusaiba a résztvevők, de az alkotás üzleti oldaláról is tanulhatnak.

Kozma Kata a topline-írásba vezette be a DEX-nézőket. A kortárs popzenében gyakran az a munkamegosztás, hogy az alapot készíti(k) a producer(ek), majd erre ír szöveget és énekdallamot a topline-szerző. Több gyakorlatot is ajánlott, amivel fejlődni lehet a területen. Például azt, hogy töltsön le zenei alapokat erre szakosodott oldalakról, esetleg keresse meg kedvenc dalai instrumentális verzióit, és ezekre improvizáljon. Érdemes megfigyelni az egyes stílusokat, emellett különböző előadókat is tanulmányozni. Ne csak egy megrendelés, hanem a gyakorlás, az improvizálás közben legyen egy konkrét előadó a fejünkben – javasolta.

Hujber Szabolcs a dalszöveg épülését a demó első meghallgatásától kezdve írta le. Mint mondta, nagyon fontos ekkor nyitottan odafordulni, „elcsípni, miről akar szólni a dal” Szerinte nem helyes „rímkényszerről” beszélni – egyrészt működhet egy dalszöveg rímek nélkül is, és ami fontosabb, a rím szerinte inkább mankó. Vagyis „ha megvannak a jó rímek, akkor már csak végig kell írni a sorokat. Olyat írj elé, ami elfeledteti, hogy ezt a rímet már százezren felhasználták előtted”. A képek, motívumok bárhol gyűjthetők, érdemes nyitott szemmel járni. Hujber Szabolcs itt a „lógnak a felhők kék csipeszeken” sorát említette (Margaret Island: Bolyongó), ami egy gyerekrajzkiállításon látott festményből ugrott be neki.

Jónás Vera inspiráló Dalt írni mindenki tud című workshopján három szempont szerint határozta meg, hogy mi szerinte a dalszerzés: Önkifejezés, döntések sorozata, keresgélés. Mint mondta, mindháromra képes mindenki – akár zenei képzettség, hangszeres tudás nélkül, hiszen hangokat bárki tud kiadni, csiszolni. „Nem kell tudni, hogy milyen hangközt játszol le, hanem arra kell figyelni, hogy milyen érzést kelt benned”. Rendszeresen tart olyan hónapokat, amikor minden nap „kell” írnia egy dalt. Persze ezek között lesznek rosszak is, de szerinte nagyon felszabadító érzés, amikor az ember ezt elfogadja.

Faltay Csaba a sync témaköréről beszélt. Számos kérdést megválaszolt – kezdve azzal, hogy „hogyan juttathatom el a zenéimet filmekbe, zenékbe?” Mint mondta, lehet közvetlenül reklámügynökségeknek, produkciós irodáknak küldeni linkeket, illetve egy zeneműkiadó vagy menedzsment leveheti ennek a terhét a szerző válláról – ráadásul nekik pont erre alkalmas kapcsolati hálójuk is van. Jelen kell lenni a közösségi médiában, kapcsolatokat építeni, a műveket megmutatni. Az interneten könnyű megtalálni a magyar szereplőket, pl. a hazai reklámügynökségeket vagy stockzene könyvtárakat. Ha így indulunk el, mindig érdemes tájékozódni a kiválasztott cégek profiljáról, mielőtt zenét küldünk nekik. Bemutatta azt is, milyen szempontoktól függ, hogy mennyi jogdíjat lehet kérni egy felhasználásért.

Bodrogi András Pimp my profile című előadásában hangsúlyozta, nem elég csak a jó zene ahhoz, hogy sok emberhez eljussunk; a vizualitás és az ezzel elmesélt történet is nagyon fontos. Ha egy zenésznek nincs ehhez kedve, tehetsége, ideje, érdemes a vizuális területen dolgozókkal együttműködni. Fontos, hogy a vizuális történetmesélésre a kreatív alkotói játéktér bővítéseként tekintsünk.

A különféle platformokon folytatott kommunikációnak folyamatosnak, rendszeresnek és autentikusnak kell lennie.

A tavaszi DEX Online-on Tóth Péter Benjamin (Artisjus) a jogdíjak maximalizálási lehetőségeiről beszélt, Fodor Máriusz és Czeglédi Szabolcs olyan ötleteket osztottak meg, amik segíthetnek „beindítani az inspirációt”, Csorba Lóci pedig listening sessiont tartott, ahol a beküldött dalok számos részletét elemezte a szövegektől a hangszerelésen át a produceri megoldásokig.

A részletes összefoglalónk a tavaszi DEX-ről már olvasható a Dalszerzo.hu oldalon! ≠ RÓNAI ANDRÁS (VÁLOGATTA: DEME ZSÓFIA)

45

KÖNYVEK

46

IRODALOM

KISS TIBOR NOÉ I ÍRÓ

VALAMIT MINDIG VÉGIG KELL SZENVEDNI A magyar kortárs irodalom egyik legsajátosabb személyisége Kiss Tibor Noé.

Regényei perifériás élethelyzetekről, virtuálisan és valóságosan is perifériákon élő emberekről szólnak, sajátos, költői prózanyelven. Legújabb regénye, a 2020-as Beláthatatlan táj Artisjus-díjat kapott.

Dal+Szerző: Nem kevés idő, hat év telt el a második könyved, azAludnod kellene és a tavaly megjelent, Artisjus-díjas harmadik, Beláthatatlan táj között. Én nem kérném számon, hogy mit csináltál ezekben az években, te azonban többször is reflektáltál erre a helyzetre, jelezve, hogy már ideje volna kijönni új regénnyel. Hogyan nézett ki ez az időszak?

Kiss Tibor Noé: Ezt csak utólag tudom jól rekonstruálni, most, hogy rálátásom van arra, miért ilyen ez a könyv. Egyszerűen arról van szó, hogy történniük kell olyan dolgoknak, amelyek megérintenek, átmosnak. Amíg nem zajlik le valamiféle belső, személyes esemény, nincsenek végigjátszva újabb és újabb önreflexiós körök, addig nincs miről írni. Valamit mindig végig kell szenvedni ehhez, minden csak ezután következik.

DSZ: Mi volt az a pillanat, amikor azt érezted, hogy ez így összeáll? Lehet ezt tetten érni vagy beazonosítani?

KTN: Nagyon érdekes, de egy következő könyv lehetősége volt ez a pillanat. Úgy értem, hogy több irány, több elgondolás volt a fejemben, és minden akkor tisztult le, amikor rájöttem, hogy mi az, ami a Beláthatatlan tájba már nem fér bele, de önálló regényként akár kezdhetek vele valamit.

DSZ: Volt valamilyen valóságos esemény vagy történés, ami inspirálta a Beláthatatlan táj megírását?

KTN: Azt hiszem, hogy bennem mindig az idegenség dolgozik – a saját idegenségérzetem. Azt nagyon könnyen képes vagyok megtalálni az életben, és más emberekben is. Nagyon sokat utazom, talán azért is, hogy a saját idegenségérzetemet csökkentsem.

Hiszen, ha valahol máshol vagyok, akkor a saját idegenségérzésemet az általános idegenségérzés elfedi bennem. Ez önbecsapás, tudom jól. Mégsem tudok másról írni, csak erről, ugyanakkor szerettem volna ezt az idegenségérzést, meg nem értettséget, ezeket a megértési hiányainkat elemelni attól a közegtől, amiben az Aludnod kellene játszódik. Arra a történetre ugyanis könnyen rá

lehetett fogni, hogy azok az emberek máshol élnek, távol tőlünk, a pusztán, a tanyán – az ő kirekesztettségüket ki lehetett helyezni az életünkből. Ebben a könyvben szerettem volna az idegenségérzésről és a kommunikációképtelenségről beszélni olyan történettel és olyan figurákkal, akik a legtöbbünk számára ismerős környezetben élnek, számunkra ismerős emberek. Tisztában voltam azzal, hogy emiatt több kritikát kaphat a regény, mert mindaz, amiről írok, egyszerre lesz közeli, már-már túl közeli, ezáltal zavarba ejtő az olvasók számára – másfelől viszont a közelség miatt könnyebben tudnak majd azonosulni a történettel és a karakterekkel. Nagyobb volt a kockázat és nagyobb volt a tét.

DSZ: Hogyan zajlott a Beláthatatlan táj alkotói folyamata?

KTN: Ahogyan az előző könyveimet, úgy ezt is hosszas előmunkálatok előzték meg. Először csak jegyzetelek, emaileket küldök magamnak megszámozott feljegyzésekkel, néha csak szavakkal, és vannak füzeteim is. Innen indulok, ezek szelektálása után készítem el a könyv vázlatát, a szereplők jellemzőinek kidolgozását, a történet felépítését. És ekkor még egy sor sem írtam. A könyv megírása során a legnehezebb feladat mindig a nyelv megalkotása. Ezúttal ez különösen nehéz volt: négy szereplőnek kellett olyan nyelvet találnom, ami egyedi, rájuk jellemző, valaminek nagyon finoman, szinte láthatatlanul mégis össze kellett fűznie őket.

DSZ: Beszéltél korábban arról, hogy címkéztek, címkéznek. Az első könyved, az Inkognitó után, te voltál az „író, aki transz”, a második után a „szerző, aki a szegénységről ír”. Zavar ez téged?

KTN: Igyekszem engedékenyebb lenni. Ez ilyen, így működik.

Ha írsz egy könyvet, hiába teszel bármit, úgyis rád aggatnak néhány címkét. Megszoktam, elfogadom. Azzal próbálok ellene menni, hogy igyekszem megforgatni az írói világomat, hogy legalább más, újabb címkéket is kaphassak. ≠ INTERJÚ: NÉMETH RÓBERT, FOTÓ: KOMJÁTHY ZSUZSANNA

47

IRODALOM

KISS TIBOR NOÉ

beláthatatlan táj (részlet)

info kiss tibor noé A Jelenkor és a Színház folyóiratok tördelőszerkesztője, a Jelenkor Online felelős szerkesztője. Szépirodalmi szövegei számos kiadványban és antológiában olvashatók, regényei cseh, finn, osztrák, lengyel és szlovén kiadásban is megjelentek. 2012 óta szervezi Pécsett az Irodalmi Diszkó elnevezésű programsorozatot.

A díjazott kötet egy tragikus családtörténetet mesél el, amely a kitörés lehetetlenségéről, a családi, emberi kiszolgáltatottságról szól. Beláthatatlan táj című regényéért 2021-ben Artisjus Irodalmi Díjjal tüntették ki. „Nagy tudása, hogy szinte szépen, finoman képes megmutatni a legkegyetlenebb dolgokat is. A szépség, és a költői hang több szólamban át is veszi a dominanciát, a lírai folyamok, szabad asszociációk szinte versnyelvi megformáltságúak. Kiss Tibor Noé egy szörnyű és mindennapi puzzle-t rakat ki velünk, és miközben folyton a hiányokat érzékeljük, mindvégig nagyon közel vagyunk, mindent szinte centikről nézünk. Kiváló regény, fontos munka, 2021 nagy irodalmi történése” – írja a díjazás indoklásában Grecsó Krisztián. fotó: pejkó gergő

📖 REGÉNYEK INKOGNITÓ (2010, ALEXANDRA) ALUDNOD KELLENE (2014, MAGVETŐ) BELÁTHATATLAN TÁJ (2020, MAGVETŐ)

48

Olyanok ezek a hajszálerek, mint az áramkörök. Egymás mellett futnak, egyes helyeken érintik vagy metszik egymást, csomópontokba rendeződnek, szétterülnek. Az ovális csomópontok felülete sötétebb, néhol teljesen fekete. Finom gyűrődések sorjáznak, miniatűr hegyláncok és folyómedrek, a vájatokban megül a por, a kenyérmorzsa, a radírtörmelék, káprázik a szemem a rovátkáktól és a repedésektől, mintha az agy idegpályáit látnám magam előtt kiterítve, százötvenezer kilométer az asztallapon. Beláthatatlan táj, a huzalok között ismeretlen kapcsolatok, kibogozhatatlan összeköttetések, nem tudom, hová vezetnek és mitől aktiválódnak az idegnyalábok. Össze vagyunk drótozva, de nem tudjuk, hogyan. A baleset óta sokszor saját magamat sem tudom követni, az idegpályáim labirintusában tévelygek.

Huszonöt éve ülök ennél az asztalnál, és egyre gyűlnek rajta a barázdák, a lemoshatatlan tintafoltok, a forró kávéscsészék hagyta körkörös nyomok, hajszálerek, áramkörök, rovátkák. Ez egy tanári asztal, ez egy osztályterem, ez egy krétacsonk, ezek iskolapadok, ezek hullámzó papírcetlik, ezek diákok, én vagyok a tanár. A mai feladat témája a demokrácia és a diktatúra fogalma, szabadon válaszolhattok, jöhet történelmi példa, saját élmény, bemutathatjátok a kedvenc filmeteket, felőlem írhattok verset, vagy csak írjatok le betűket egymás után, nem kell, hogy szavak legyenek, ez nem tanulmányi verseny, nem is röpdolgozat, csak írjatok, írjatok, csak maradjatok csendben, csendet szeretnék, szeretném hallani a saját gondolataimat, a kisüléseket az agyamban, a zümmögő, sípoló hangokat. Csendben görgetek lefelé. A tüdőgyulladás (pneumonia) a tüdő és a légzőrendszer betegsége, amelyet a légzőhólyagok (alveolus pulmonis) gyulladása és gyulladásos izzadmánnyal (exudatum) való telítődése jellemez. Leggyakrabban bakteriális, vírusos vagy kórokozó gombás fertőzés, esetleg parazita okozza, ritkábban keringési rendellenesség, maró gőzök, gázok vagy egyéb tüdősérülés, bizonyos gyógyszerek, illetve autoimmun betegségek hatására alakul ki.

Jellemző tünetei közé tartozik a köhögés, a mellkasi fájdalom, a láz és a légzési nehézségek.

A tüdő kiterített képe, mint a fák koronája Zsófi kedvenc festményén, fehér foltok a szürke gomolygásban, egymásba kapaszkodó csigolyák, a bordák halvány rajzolatai, egy ottfelejtett vénakanül, gyulladás a lebenyen, az elmosódott röntgenfelvételen, karcolódások a telefon kijelzőjén. Huszonöt éve hiszem azt, hogy ez egy íróasztal, hogy ez egy asztallap, faburkolat erezettel, lamellákból összeragasztva, gyalulva, lekopott lakkozással, rajta az osztálynapló, egy cserepes virág, a tollaim, újabban már csak a mobiltelefonom és a laptopom. Hogy ez egy tanterem, hogy ezek tárgyak, hogy ami körülvesz, az a valóság. A diákok sustorognak, a fülemben lefojtott membránrecsegés, szuszogás, sípolás. Dorka még fiatal és erős, ne aggódjunk. Bizonyos mondatokat sosem akarunk hallani, mert tudjuk, hogy végleg megváltoztatják az életünket.

3

4