AJRCElemzések 2018E04 Szőke Noémi

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T

A SANGHAJI EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERVEZET: ÚTON EGY ÁZSIAI REND FELÉ?

ESZTERHAINÉ SZŐKE NOÉMI

AJRC-Elemzések 2018E04

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Baranyi Tamás Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

A kiadó elérhetősége: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

Tel: +36 20 310-87-76 Email: ajtk@ajtk.hu Web: www.ajtk.hu/kutatas

© Eszterhainé Szőke Noémi, 2018 © Antall József Tudásközpont, 2018 ISSN 2416-1446

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.h

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T A SANGHAJI EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERVEZET: ÚTON EGY ÁZSIAI REND FELÉ?

ESZTERHAINÉ SZŐKE NOÉMI1

Bevezetés A Sanghaji Együttműködési Szervezet (Shanghai Cooperation Organization, SCO) Magyarországon máig kevéssé ismert szervezet, holott a 2001 óta fennálló, és (a legutóbbi, 2017 júniusi tagbővülés nyomán immár) a világ lakosságának körülbelül 42%-át, a világ GDPjének pedig 20%-át adó SCO az egyik legjelentősebb multilaterális szervezet az eurázsiai kontinensen. Az együttműködés, amely egyben az elsődlegesen biztonságpolitikai célokból 1996-ban Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán által életre hívott „sanghaji ötök” utódszervezete, fennállása óta céljait és intézményeit tekintve is nagy változáson ment keresztül. A kezdetben a szűkebb értelemben vett közép-ázsiai térségre fókuszáló SCO immár kiterjedt politikai, gazdasági és kulturális profillal is rendelkező, az eurázsiai földrész döntő hányadát lefedő szervezetté vált. Az SCO történetében mérföldkőnek számított, hogy 2017-ben – 16 évvel a megalakulását követően – két új tagállammal, Indiával és Pakisztánnal bővült. A két új állam felvétele egyben a szervezet belső erőviszonyait is teljesen átalakítja, új kihívásokat, de új lehetőségeket is teremtve. Jelen elemzés a szakirodalom áttekintésével és elsődleges források (a szervezet kulcsdokumentumai2)

3

vizsgálata révén azt a folyamatot mutatja be – a legfontosabb mérföldkövekkel, legmeghatározóbb biztonságpolitikai, geopolitikai és gazdasági tényezőkkel – amelynek során a kötetlen jellegű „sanghaji ötök” mechanizmus első lépésben egy állandó intézményekkel, specifikus, reguláris találkozókkal, működő döntéshozatali és végrehajtó szervekkel rendelkező regionális, majd a 2017-es tagbővítést követően mára eurázsiai dimenziójú szervezetté vált.

1

A szerző az Antall József Tudásközpont EU–V4 Irodájának munkatársa.

A dokumentumok interneten hozzáférhetőek a szervezet hivatalos honlapjának dokumentumtárában: <http://eng.sectsco.org/documents/ >.

2

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T Előzmények: A „sanghaji ötök” A 2001-ben életre hívott Sanghaji Együttműködési Szervezet elődszervezete, az ún. „sanghaji ötök” története az 1990-es évek közepéig nyúlik vissza. A Szovjetunió 1991-es felbomlását követően a közép-ázsiai területen létrejövő utódállamok számos belső ¬(társadalmi, politikai, gazdasági), és külső (határviták) kihívással küzdöttek. A határviták, kisebbségi konfliktusok, az iszlám fundamentalista és szeparatista csoportok felbukkanása, az illegális fegyver-, drog- és emberkereskedelem voltak azok a legégetőbb problémák, amelyek regionális összefogásra sarkallták Kínát és Oroszországot, három újonnan függetlenedett közép-ázsiai állammal, Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal és Tádzsikisztánnal együtt. Az öt ország vezetője 1996 áprilisában Sanghajban ült össze, hogy tárgyaljon az érintett államok közti bizalom növeléséről, a fennálló határviták rendezésének elősegítéséről. A megbeszélésen a határ menti katonai erőkkel kapcsolatos bizalomerősítő megállapodás (Treaty on Deepening Military Trust in Border Regions) keretei között a felek megegyeztek arról, hogy nem vetik be katonai erőiket támadó jelleggel a határok mentén elterülő régiókban, és a hadgyakorlataik sűrűségét és méreteit is igyekeznek csökkenteni, illetve meghívják egymást ezekre megfigyelőként.

Az említett határrendezés és bizalomerősítés kérdésén túl a sanghaji találkozóhoz Kínának és Oroszországnak már ekkor tágabb geopolitikai érdeke is fűződött. A Szovjetunió 1991-es szétesését követően a középázsiai régióban hatalmi vákuum jött létre, melyet az Egyesült Államok, valamint a nyugat-európai országok is igyekeztek kihasználni. Ez hosszú távon egyértelműen sértette a térséget történelmileg befolyási övezetének tekintő Oroszország, valamint a terület gazdag energiahordozó-lelőhelyei iránt növekvő érdeklődést mutató Kína érdekeit. A két állam tehát a „sanghaji ötök” mechanizmuson keresztül koordinálhatta geopolitikai céljait.3

4

Egy évvel később a találkozót Moszkvában ismételték meg, ahol konkrét megállapodás született a határ menti területeken állomásozó csapatok kölcsönös létszámcsökkentéséről (Treaty on Reduction of Military Forces in Border Regions), valamint az államfői csúcstalálkozók évenkénti állandósításáról. Az évről-évre zajló, kezdetben informális jellegű értekezletek egyre formálisabb, intézményesültebb jelleget öltöttek.

Az 1998-as alma-atai találkozón a határ menti területek katonai és biztonsági kérdésein túl a regionális biztonságra való közös törekvés is megfogalmazódott. A résztvevő államfők kifejezték egyetértésüket 3 Krajcsír Lukács: A kínai-orosz kooperáció a XXI. század elején. Kína, Oroszország és a Sanghaji Együttműködési Szervezet. Veszprémi Humántudományokért Alapítvány, Veszprém, 2014. 84–85.; Németh Iván: Az orosz–indiai–kínai háromoldalú együttműködés. Külügyi Szemle. 2007/tél.

123–140.

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T abban, hogy tiszteletben tartják egymás nemzeti szuverenitását és területi integritását, valamint egyenlő félként kezelik egymást és nem avatkoznak be egymás belügyeibe. Ugyanezen találkozó során fogalmazták meg kiállásukat a szeparatizmussal, az extrémizmussal és a terrorizmussal, valamint a drog-, fegyver- és emberkereskedelemmel szemben, amely alapelvek és célkitűzések később az SCO-nak is központi elemei lettek. Az alma-atai találkozó azért is fontos, mert az említett biztonságpolitikai vetületen túl ekkor fogalmazódott meg az érintett országok közti szorosabb gazdasági együttműködés hosszú távú célja is. Emellett a szűk regionális szinten túlmutatóan közös célként megjelent a délázsiai nukleáris fegyverkezési verseny megállítása és a tömegpusztító fegyverek proliferációjának megakadályozása is.4 Az intézményesülés felé tett lépés volt, hogy az 1999-es biskeki találkozón elhatározták, a konkrét együttműködések kialakítása és azok megvalósítása érdekében a különféle kormányzati szakszervek közvetlen kapcsolatba lépnek egymással, amely a következő években rendszeres miniszteri találkozók és speciális munkacsoportok felállítása keretében valósult meg. A 2000-es dusanbei találkozón a résztvevő országok nyomatékosították az ENSZ Alapokmányában megfogalmazott alapelvek melletti kiállásukat, ami később az SCO kapcsán is többször felbukkan.

Döntés született továbbá a külügyminiszterek találkozóinak rendszeresítéséről, valamint a Nemzeti Koordinátorok Tanácsának felállításáról.

A találkozón új témák is felmerültek, mint az energiahordozók kiaknázása, a környezetvédelem és a kulturális együttműködés. Összességében elmondható, hogy a „sanghaji ötök” fennállásának évei alatt a tagállamok komoly eredményeket értek el a határviták rendezése és a kölcsönös bizalomépítés terén, és – ha nem is sikerült minden ellentétet feloldani – az állandósult, legmagasabb szintű egyeztetéseteknek köszönhetően elkerülték, hogy katonai konfliktus eszkalálódjon a térségben. Mi több, a közép-ázsiai interregionális kapcsolatok – ha kezdetben döcögősen is – valódi fejlődésnek indultak.5

5

Regionális mechanizmusból, regionális szervezet 2001-ben a „sanghaji ötök” köre egy új állammal, Üzbegisztánnal bővült, és a tagállamok egyben döntést is hoztak arról, hogy az öt éve fennálló mechanizmus helyett létrehozzák a Sanghaji Együttműködési Szervezetet.6 Az elődmechanizmus megszüntetése és az új intézmény 4 Jia, Qingguo: The Success of the Shanghai Five: Interests, Norms and Pragmatism. <http://www. comw.org/cmp/fulltext/0110jia.htm > Hozzáférés: 2018. július 15.

5

Uo.

Declaration on the Establishment of the Shanghai Cooperation Organization. <http://eng.sectsco. org/documents/ > Hozzáférés: 2018. június 22.

6

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T életre hívása egyben azt is jelezte, hogy a résztvevő államoknak a korábbiakon túlmutató céljai is vannak az együttműködéssel. A hatfősre bővült csoport karakterében ugyan még közel állt az 1996-os formátumhoz: a közép-ázsiai posztszovjet térség 7, valamint a két szomszédos regionális nagyhatalom, Oroszország és Kína döntően katonai és biztonságpolitikai fókuszú platformja volt. Ugyanakkor a „sanghaji ötök” működése alatt állandósult, éves interregionális államfői dialógusok és főként a határkérdések megoldása terén elért eredmények megalapozták az együttműködési területek körének szélesítését, valamint a közép-ázsiai régión túlmutató tagállami bővítés jövőbeni lehetőségét is. Az alapító okirat egyes gondolatai egyben azt is sugallják, hogy az SCO keretében megvalósuló államközi kapcsolatokat a tagállamok a nemzetközi kapcsolatoknak valamiféle alternatív/eltérő normákon alapuló kapcsolattípusaként értelmezik.

Az SCO 2002-ben, Szentpéterváron aláírt kartája8 rögzítette a szervezet legfontosabb alapelveit és céljait (1. és 2. cikk), amelyben egyrészt ismét hangsúlyos szerepet kapott az ENSZ alapelveivel való közösségvállalás nyomatékosítása, másrészt – a nyugati államok által univerzálisnak tartott és promotált liberális–demokratikus értékek kizárólagos létjogosultságával szemben – a tagállamok egyéni politikai kultúrájának, saját fejlődési útjának tiszteletben tartása is. A „sanghaji ötök” kötetlenebb formátumától eltérően az SCO esetében rögtön megkezdődött az intézményi keretek gyors kialakítása. A kartában megfogalmazott célok megvalósítása érdekében már a dokumentumban konkrétan megjelölték a szervezet előkészítő és operatív tevékenységet végző szerveit és kifejtették azok hatáskörét is. Az SCO főbb szervei a következők:

6

1. Államfők Tanácsa, az SCO legmagasabb szintű szerve, amely a fő politikai irányvonal kialakításával foglalkozik. Évenként tartanak csúcstalálkozót, egy adott tagország fővárosában, rotációs rendszerben.

2. Kormányfők Tanácsa, amely szintén évenként ülésezik és a szervezet költségvetése, gazdasági döntések tartoznak a hatáskörébe.

3. Külügyminiszterek Tanácsa, amelynek fő feladata az aktuálpolitikai eseményekre való reagálás, lehetőleg közös álláspont kialakítása, államfői csúcsértekezletek előkészítése.

4. Ügynökségek/Minisztériumok Vezetőinek Tanácsa, amely 7 Az SCO-hoz a közép-ázsiai államok közül egyedül Türkmenisztán nem csatlakozott, köszönhetően az állam speciális, 1995-től az ENSZ által is jóváhagyott, állandó jellegű semleges státuszának.

Türkmenisztán a pozitív semlegesség nevében elvben nem lehet tagja nemzetközi biztonsági szervezeteknek, szövetségeknek (ami nem gátolta meg például a NATO-val való együttműködésben).

Ugyanakkor regionális jelenlétéből fakadóan az állam meghívott vendégként rendszeres résztvevője az SCO különféle munkaüléseinek.

8 Charter of the Shanghai Cooperation Organization. <http://eng.sectsco.org/documents/ > Hozzáférés: 2018. július 15.

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T tulajdonképpen szakminiszteri találkozókat fed le (gazdaság, kereskedelem, turizmus, kultúra, stb.).

5. Nemzeti Koordinátorok Tanácsa, amelynek hatáskörébe a mindennapi operatív tevékenységek tartoznak.

6. Titkárság, amely adminisztratív és végrehajtói tevékenységet folytat. Az élén álló főtitkárt rotációs rendszerben választják, a szervnek állandó székhelye van Pekingben.

7. Regionális Terrorizmus-ellenes Struktúra (Regional Antiterrorist Structure, RATS), amely szintén állandó székhellyel rendelkezik Taskentben.

Mindezek mellett a jövőbeni bővítés lehetőségét megnyitva már a 2002-es kartában kilátásba helyezték a megfigyelői és dialóguspartneri státusz bevezetését is. Szintén ettől az évtől kezdve a tagállamok a katonai bizalom növelése érdekében évente közös hadgyakorlatokat is tartanak.

A következő években lépésről-lépésre megkezdődött a lefektetett célok mentén a szervezet fejlesztése.

Az SCO alapelvei és céljai Alapelvek: • A tagállamok szuverenitásának, függetlenségének, területi integritásának kölcsönös tiszteletben tartása, a határok sérthetetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás, az erőszak és megfélemlítés alkalmazásának kerülése nemzetközi kapcsolatokban, az egyoldalú katonai szupremáciára való törekvés kerülése a szomszédos régiókban.

• A tagállamok egyenlősége, közös álláspontok keresése egymás kölcsönös tiszteletben tartása mellett.

• A kölcsönös érdekek mentén kezdeményezett közös tevékenységek fokozatos megvalósítása.

• A tagállamok közti viták békés, tárgyalásos úton történő rendezésére való törekvés.

• Az SCO nem irányul valamely állam vagy nemzetközi szervezet ellen.

• Az SCO érdekei ellen irányuló bármely illegitim cselekedet megelőzése.

• A kartában, valamint más SCO dokumentumokban megjelenő kötelezettségek végrehajtása.

7

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T

Célok: • Olyan többoldalú együttműködés kialakítása, amely elősegíti a régió biztonságának és stabilitásának fennmaradását, és egy új, demokratikus, igazságos és ésszerű politikai és gazdasági nemzetközi rend kialakításának promotálása.

• Küzdelem a terrorizmus, szeparatizmus és extrémizmus hármasa ellen (amely egyfajta mottójává is ált a szervezetnek), továbbá fellépés az illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelem, valamint migráció ellen.

• Hatékony regionális együttműködés elősegítése az alábbi területeken: politika, kereskedelem és gazdaság, védelem, jogérvényesítés, környezetvédelem, kultúra, tudomány és technológia, oktatás, energia, szállítmányozás, hitel- és pénzügyek.

• Átfogó és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés és társadalmi– kulturális fejlődés megvalósítása együttműködések révén, valamint a tagállamok lakosságának életszínvonal-emelése.

• A globális gazdaságba való integrálódási megközelítések koordinálása.

• Alapvető emberi és szabadságjogok támogatása a nemzetközi joggal és a tagállamok saját törvénykezésével összhangban.

• A más államokkal és nemzetközi szervezetekkel való együttműködés fenntartása, fejlesztése.

• Együttműködés a nemzetközi konfliktusok megelőzésében és békés kezelésében.

• A 21. század felmerülő kihívásaira adott közös válasz.

8

2004-ben meghatározták a megfigyelői státuszt,9 melyet még ebben az évben, elsőként biztosítottak is Mongólia számára, a következő évben pedig Irán, Pakisztán és India is SCO-megfigyelői státuszt kapott. Érdemes kiemelni a 2005-ös közös államfői nyilatkozatban az ENSZ, azon belül is különösen a Biztonsági Tanács reformja melletti állásfoglalást, amely a következő években is folyamatosan visszatérő elemmé lett. 2005-től a gazdasági együttműködés is előtérbe került, döntöttek a régió üzleti köreit összekapcsoló Gazdasági Tanács, valamint a résztvevő államok legnagyobb bankjait tömörítő Interbank Konzorcium A megfigyelői státusszal rendelkező államok vagy nemzetközi szervezetek részt vehetnek az Államfők Tanácsának, valamint a Külügyminiszterek Tanácsának nyílt ülésein, emellett az SCO szerveinek azon eseményein, amelyek nem döntéshozó jellegűek, és beletekinthetnek a szervezet nyilvánosnak minősített dokumentumaiba. Az SCO jelenleg négy megfigyelői státuszú állammal rendelkezik: Afganisztán, Belarusz, Irán, Mongólia.

9

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T létrehozásáról. 2006-tól az együttműködés köre az energiabiztonság kérdésével bővült, melynek intézményesült formáját az ún. Energia Klub létrehozása jelentette. 2007-ben a vámszabályozások összehangolásáról és átláthatóbbá tételéről született egyezmény, valamint a biztonságpolitika új dimenziójaként az információs technológia kérdése is középpontba került,10 de olyan „puha területek” is megjelentek, mint az oktatás és kultúra. 2008-ban többek között a dialóguspartneri11 státuszról született megállapodás. A 2009-es évet meghatározta a globális pénzügyi válság tapasztalata, melynek hatásaként többek között a gazdasági együttműködés növelése és a pénzügyi válság negatív hatásai elleni együttes fellépés kerültek napirendre. Emellett új vetületként a mezőgazdaság, valamint az egészségügy (különösen a fertőző betegségek elleni közös fellépés) területén való együttműködést is kilátásba helyezték. 2010-ben az SCO és az ENSZ közös együttműködési nyilatkozatot adott ki. Ugyanebben az évben kiadták a tagállami bővítésre vonatkozó szabályzatot, amely adott ország csatlakozásának feltételeit fektette le.12 Az első bővítésre így is hét évet kellett még várni. A kritériumok közül érdemes kiemelni, hogy az SCO-hoz csatlakozó államnak az eurázsiai térséghez kell tartoznia.

2011-ben – az „arab tavasz” tapasztalata kapcsán – ismét előtérbe került az egyes államok szuverenitásának és egyéni politikai fejlődésének tiszteletben tartása. A tagok hangsúlyozták elkötelezettségüket az egyes államok belügyeibe való be nem avatkozás kapcsán, és megerősítették az erre vonatkozó korábbi ENSZ BT döntések melletti állásfoglalást. Emellett – az Egyesült Államok tervezett rakétavédelmi rendszerére utalva – bírálták az egy országhoz, vagy szűk országcsoporthoz köthető, egyoldalú katonai megoldásokat, amely a következő évek államfői találkozóinak nyilatkozatába rendre bekerült. Ez azt tükrözi, hogy a szervezet a közép-ázsiai régión túlmutatóan, már eurázsiai szinten is foglalkozott nemzetközi ügyekkel, és ezekkel kapcsolatban egységes álláspont kialakítására törekedett.

Ugyanezen a csúcstalálkozón biztonságpolitikai témában kiemelten foglalkoztak a regionális biztonság, az információs biztonság, a kábítószer-kereskedelem és az afganisztáni helyzet kérdésével. Mindezek

9

Statement by the Heads of Member States of the SCO on International Information Security. <http://eng.sectsco.org/documents/ > Hozzáférés: 2018. július 31.

10

A dialóguspartner országok részt vehetnek az együttműködési területekért felelős szakminiszterek találkozóin, a munkacsoportok ülésein, megkaphatják az ezeken az eseményeken készült nyilvános dokumentumokat, illetve a tagállamok beleegyezésével saját dokumentumaikat is terjeszthetik. Az SCO jelenleg 6 dialóguspartnerrel – Azerbajdzsán, Örményország, Kambodzsa, Nepál, Törökország és Srí Lanka – rendelkezik.

11

Regulation on Admission of New Members to Shanghai Cooperation Organization. <http://eng. sectsco.org/documents/ > Hozzáférés: 2018. augusztus 1.

12

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T mellett a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése, közös projektek kilátásba helyezése a közlekedés, a kommunikációs infrastruktúra, az energiatakarékos technológia, a kereskedelem és a turizmus terén is megjelent.

A 2012-es év egyik kiemelt pontja volt a megfigyelői státusz megítélése Afganisztán számára, amelynek elsődleges célja az volt, hogy még intenzívebbé váljon az együttműködés a szervezet és a régió biztonságára legnagyobb kockázatot jelentő állam között. A nemzetközi politikai események közül az iráni atomprogram körüli vita békés és tárgyalásos úton történő rendezésének célját emelték ki. A 2012-es államfői csúcson az SCO aktívabb együttműködését is meghirdették a megfigyelő és dialóguspartner országokkal, valamint több nemzetközi szervezettel (ENSZ, ASEAN, FÁK).

2013-ban az SCO tagállamait nemzetközi szinten érintő események kapcsán ismét felmerült az iráni atomprogram tárgyalásos úton történő rendezésének kérdése, valamint az egyoldalú szankciókkal és katonai intervencióval való fenyegetéssel szembeni állásfoglalás. Az észak-afrikai és közel-keleti (különösen a szíriai) események kapcsán minden olyan külső beavatkozástól elhatárolódtak, amely nem áll összhangban az ENSZ BT döntéseivel. Emellett az államfők közös nyilatkozata hangsúlyosan foglalkozott a szárazföldi áruszállítási infrastruktúra fejlesztése, valamint a tudomány és a technológia területén történő együttműködéssel.

2014-ben számos nemzetközi esemény kapcsán kellett az SCOtagállamoknak állást foglalni: az afganisztáni és közel-keleti kérdések mellett az ukrán válság és a Krím félsziget annexiója is napirenden volt az államfők találkozóján, amelynek kapcsán végül egy meglehetősen semleges állásfoglalás született a béke mielőbbi helyreállításának reményéről. 2015-ben indult India és Pakisztán felvételi procedúrája, amely 2017-ben zárult, amikor is a két állam teljes jogú taggá vált.

Fennállásának első időszakában a szervezet működő intézményi struktúrát alakított ki, és az évek során rendkívüli módon kiszélesedett az együttműködések köre. Bár ezek közül még napjainkban is kiemelkedő szerepe van a biztonságpolitikának, de többek között az energiapolitika,13 és – ha mérsékelt ütemben is – a gazdaság terén is megindult a kapcsolatok szorosabbra vonása. Az elmúlt években a tudomány, a kultúra és a sport területére is kiterjedt a szervezet működési köre (létezik például

13

10

Krajcsír, 127–129.

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T SCO-maraton és idén első alkalommal SCO Filmfesztivált14 és Jóga Napot15 is rendeztek). Az elmúlt közel két évtizedben a szervezet két teljes jogú tagállammal, négy megfigyelő állammal és hat dialóguspartnerrel bővült, emellett számos nemzetközi intézménnyel alakított ki kapcsolatot.

Az SCO fejlődésének belső és külső faktorai Az SCO-val kapcsolatban a leggyakrabban felmerülő kritika, amely a szervezet nemzetközi súlyával kapcsolatos szkepticizmust növelheti, hogy a kezdeményezések nagy számához képest alacsony a ténylegesen megvalósuló projektek száma, és a megvalósulás folyamata is gyakran elhúzódik (például már 2005-ben felmerült egy fejlesztési alap létrehozásának gondolata, majd 2012-ben ismét szóba került, egy fejlesztési bank létrehozásával együtt, ám ezek a tervek azóta sem valósultak meg).

Ennek egyik oka, hogy a szervezet a kezdetektől fogva – a biztonságpolitikai tényezőtől eltekintve – eltérő szempontból volt fontos a résztvevő államok számára. Oroszország az egykori közép-ázsiai befolyási övezete feletti ellenőrzés helyreállításának lehetőségét látta az SCO-ban, míg Kínát gazdasági szempontok (potenciális piac, közép-ázsiai energiahordozókhoz való hozzáférés) is erősen motiválták. A négy kisebb tagállam számára a szervezet többek között lehetőséget biztosított az interregionális gazdasági kapcsolatok felélénkítésére, továbbá lehetővé tette, hogy hatékonyabban lavírozzanak a két – egyébként nyomasztó túlsúllyal rendelkező – szomszédos nagyhatalom, Kína és Oroszország között.

Az SCO két meghatározó hatalmának, Kínának és Oroszországnak az egymáshoz fűződő, olykor versengő, és a bizalmatlanságot – főként orosz részről – sosem nélkülöző kapcsolata is időről-időre gátolta a szervezet fejlődését. Az alapvető problémát az SCO szempontjából az okozza, hogy a két állam erőviszonyaiban nagy változás állt be a „sanghaji ötök” 1996-os megalakulása óta. Akkoriban a két ország gazdasági teljesítménye még közel hasonló szinten állt, a Kínával szembeni orosz fegyvertechnológiai és katonai fölény pedig egyértelmű volt, és Oroszországnak a közép-ázsiai régió feletti katonai befolyása felől sem volt kétség.16 Az azóta eltelt két évtizedben azonban a két állam nagyon eltérő fejlődési utat járt be: Kína mára a világ második legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát, ezzel szemben az orosz gazdaság az elmúlt években erősen hullámzó teljesítményt mutatott. 2016-ban

11

First SCO Film Festival Opens in Qingdao. Xinhua. 2018. június 13. <http://www.xinhuanet.com/ english/2018-06/13/c_137251770.htm > Hozzáférés: 2018. augusztus 16.

14

First-Ever Yoga Event Held in SCO headquarters. Chinadaily. 2018. június 19. <http://www.chinadaily.com.cn/a/201806/19/WS5b28c9e1a310010f8f59dac5.html > Hozzáférés: 2018. augusztus 16.

15

Deák András – Szunomár Ágnes: Az orosz−kínai reláció a 21. század elején – haszonelvű kapcsolat vagy világpolitikai tandem? Nemzet és Biztonság. 2015/1. szám. 3–22.

16

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T Kína GDP-je már mintegy 8,7-szerese volt Oroszországénak. Bár katonai és harcászati szempontból Oroszország még manapság is Kína előtt jár, az utóbbi években Kína nagy figyelmet fordított a saját előállítású hadiipari termékek fejlesztésére, így manapság ezen a területen is csökken az orosz előny.17 Mindehhez társul Kína megkérdőjelezhetetlen demográfiai fölénye (az ország lakosságának száma több mint kilenc és félszerese Oroszországénak).

Bár Kína nem törekszik arra, hogy katonai és politikai szempontból kihívója legyen Oroszországnak a közép-ázsiai térségben, a 2000-es évek elejétől dinamikusan növekvő kínai – közép-ázsiai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok,18 valamint a kínai jelenlét növekedése a térség energiaszektorában (2005-től megindult a kőolajszállítás Kazahsztánból, 2009-től pedig a gázszállítás Türkmenisztánból Üzbegisztánon és Kazahsztánon keresztül Kínába) táplálja az orosz vezetés – és persze a négy közép-ázsiai állam – bizalmatlanságát. A már említett 2008–2009-es pénzügyi válság idején Kína kölcsönökkel segítette a régió államait, és a későbbiekben erősen promotálta az SCO fejlesztési bank és fejlesztési alap létrehozásának tervét is, de mivel ezekben az intézményekben Kína pénzügyi–gazdasági fölényben lenne, a többi tagállam eddig kevésbé volt motivált a megvalósításban.19 A kínai vezetés 2013-ban meghirdetett „Egy övezet egy út” kezdeményezése szintén kiemelt szerepet szán a közép-ázsiai térség gazdasági és infrastrukturális fejlesztésének, mint a távol-keleti–európai kontinentális kapcsolatok kulcsövezetének. Az SCO tagjai 2015 óta minden évben megerősítették az aktuális államfői nyilatkozatokban a kezdeményezés támogatását, amely összevág a térség országainak azon érdekével, hogy integráltabb és összehangoltabb gazdaság és energiapolitika révén hatékonyabban kapcsolódjanak a világgazdaság vérkeringésébe. Másrészt azonban az „Egy övezet, egy út” ismét felvetette a túlzott kínai gazdasági befolyás esetleges politikai hatásának kérdését, amelyet nemcsak Oroszország, de a szovjet időkben egy nagyhatalom bábáskodását már megélt közép-ázsiai államok is szeretnének elkerülni. Az évek során tehát, bár a két nagyhatalom egyértelműen a szervezet fejlődésének motorját képezte, időről-időre feléledő versengésük sokszor gátolta is azt, és kétségeket támasztott a jövőjével kapcsolatban.20 17

Krajcsír, 54–56.

18

Deák – Szunomár, 10.

12

Cooley, Alexander: What’s Next for the Shanghai Cooperation Organization? The Shanghai Spirit Has Changed Over the Last 18 Years. The Diplomat. 2018. június 1. <https://thediplomat. com/2018/06/whats-next-for-the-shanghai-cooperation-organization/ > Hozzáférés: 2018. július 20.

19

Laruelle, Marlène – Peyrouse, Sébastien (szerk.): China as a Neighbor: Central Asian Perspectives and Strategies. Central Asia-Caucasus Institute & Silk Road Studies Program, 2009. 62. <https:// www.silkroadstudies.org/publications/silkroad-papers-and-monographs/item/13150-china-as-a-neighbor-central-asian-perspectives-and-strategies.html > Hozzáférés: 2018. augusztus 3.

20

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T A szervezet fejlődésének dinamizmusát a tagállamok hozzáállásán kívül azonban nagyban befolyásolták a mindenkori nemzetközi politikai és gazdasági események is. Az SCO történetében az első, átmeneti lendületvesztést röviddel a megalakulását követően a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követő, amerikai vezetésű nemzetközi afganisztáni intervenció jelentette. A nem sokkal korábban Oroszországban hatalomra került Vlagyimir Putyin azt remélte, hogy országa az Egyesült Államok egyenrangú partnereként jelenhet meg a nemzetközi színtéren a terrorizmus elleni közös harcban.21 A négy közép-ázsiai SCO tagállam is bizakodó volt, hogy a nemzetközi együttműködés révén végre stabilizálható lesz Afganisztán. Ezzel szemben Kínát inkább nyugtalanították a szomszédságába telepített amerikai támaszpontok. Az orosz vezetés reményeit a következő években több esemény is (az 1972-ben aláírt ABM-szerződés 2002-es felmondása, az Egyesült Államok 2003-as, ENSZ BT felhatalmazást nélkülöző iraki intervenciója) szertefoszlatta.

A közép-ázsiai tagállamok vezetői is aggodalommal kezdtek tekinteni a nyugati államok és NGO-k által is támogatott, a posztszovjet térséget érintő ún. „színes forradalmakra”, amely jelenség 2005-ben többek között Kirgizisztánba is begyűrűzött, és a többi közép-ázsiai állam autoriter vezetőjének hatalmát is fenyegette.22 Mindez ismét lendületet adott a tagállamok együttműködési hajlandóságának és érdekeltté tette az SCO fejlesztésében. 2005-ben az államfők közös nyilatkozatába bekerült, hogy – az afganisztáni intervenció nyomán – az SCO tagállamok területén állomásozó ideiglenes nemzetközi kontingensek kivonulásának határidőt kell szabni. Később a 2011-ben kibontakozó „arab tavasz” is hasonló, összekovácsoló hatással volt a szervezetre, mely az egy ország vagy országcsoport által telepített rakétavédelmi rendszereket, valamint a nemzeti szuverenitást és területi integritást sértő lépéseket elítélő államfői nyilatkozatokból (2011-től folyamatosan) is kitűnik. Az afganisztáni helyzet önmagában is közös álláspontfelé terelte a tagállamokat, mert a politikai, vallási és etnikai feszültségektől terhelt, stabil államisággal máig nem rendelkező ország a terrorista sejtek és a kábítószer-csempészet melegágyaként az egész régióra nézve biztonságpolitikai kockázatot jelent. Az afgán polgárháború okozta veszélyt a régió országai a „sanghaji ötök” idején, és az SCO megalakulásától kezdve is kiemelt kérdésként kezelték, és a szorosabb együttműködés érdekében 2012-ben az ország megfigyelői státuszt is kapott.

Ugyanakkor a 2014-es ukrán válság és a Krím félsziget orosz annexiója meglehetősen kényes helyzetet teremtett a szervezet számára, amely 21

Németh, 126.

22

Laruelle – Peyrouse, 28–29.

13

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T egyébként látványosan kiáll az államok nemzeti szuverenitása és területi integritása mellett, és elítéli a külső intervenciót, valamint az egyoldalú katonai megoldásokat (nem is beszélve Kína permanens ujgur és tibeti szeparatista problémáiról). A 2014-es dusanbei államfői nyilatkozatba végül – Putyin elnök törekvése ellenére – nem került be az orosz álláspont egyértelmű támogatása a kérdésben,23 hanem csak két visszafogott mondat utalt az eseményekre, amiben a tagállamok kifejezik reményüket a minszki jegyzőkönyv és a trilaterális tárgyalások kapcsán, hogy a válság mihamarabb békés, tárgyalásos úton rendeződik majd. Másrészt azonban az ukrán válság bizonyos szempontból lökést is adott az orosz–kínai kapcsolatoknak, így az SCO-nak is: Oroszország nemzetközi politikai elszigetelődésének kényes időszakában Kína semleges álláspontja politikai támogatást jelentett Oroszország számára, a Kínával kötött, 30 évre szóló, földgázszállításra és -vezeték kiépítésére vonatkozó, 400 milliárd dollár összértékű megállapodás pedig gazdasági szempontból jelentett segítséget a szankciók idején.24 Az esemény összességében tehát hozzájárult az SCO gazdasági integrációs irányával kapcsolatos orosz ellenérzés csökkenéséhez. A válságot követő évtől a közös államfői nyilatkozatok már tartalmazták a kínai vezetés számára központi jelentőséggel bíró geopolitikai kezdeményezés, az „Egy övezet, egy út” támogatását, Putyin elnök pedig az orosz vezetésű Eurázsiai Gazdasági Unió és a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés összehangolását is kilátásba helyezte.25

Új tagok: regionális szervezetből eurázsiai szervezet

14

Az SCO fennállásának történetében jelentős fordulópontot jelentett a 2017-es bővítés, amely nyomán a korábbi Közép-Ázsia–Kína– Oroszország dimenziójú együttműködés dél-ázsiai iránnyal bővült.

A folyamat nem volt gördülékeny és magától értetődő. Pakisztán már a „sanghaji ötök” idején szeretett volna csatlakozni az akkor még sokkal lazábban szervezett mechanizmushoz. Ennek oka részben a Kínához fűződő jó kapcsolata volt, de gyakorlati megfontolások (biztonságpolitika, a volt szovjet tagállamokkal való kapcsolatok fejlesztése, a középázsiai szunnita muszlimok körében betöltött vezető szerep reménye, az ország regionális pozíciójának erősítése Indiával szemben) is vezették.

Lanteigne, Marc: Russia, China and the Shanghai Cooperation Organization: Diverging Security Interests and the ‘Crimea Effect’ In: Russia’s Turn to the East. Domestic Policymaking and Regional Cooperation. Blakkisrud, Helge; Wilson Rowe, Elena (szerk.) 119–138. <https://link.springer.com/ book/10.1007/978-3-319-69790-1 > Hozzáférés: 2018. augusztus 13.

23

Keck, Zachary: China and Russia Sign Massive Natural Gas Deal. The Diplomat. 2014. május 21. <https://thediplomat.com/2014/05/china-and-russia-sign-massive-natural-gas-deal/ > Hozzáférés: 2018. július 20.

24

Vladimir Putin Met at the Kremlin With Participants in the Shanghai Cooperation Organization’s Council of Ministers of Foreign Affairs Meeting. SCO-Russia. 2015. június 3. <http://en.sco-russia. ru/transcripts/20150603/1013405461.html > Hozzáférés: 2018. augusztus 15.

25

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T A 2005-ös megfigyelői státusz elnyerését követően Pakisztán rögtön a következő évben – az SCO iránt szintén nagy lelkesedést mutató Iránnal együtt – csatlakozási kérelmet nyújtott be a szervezethez. Ekkor azonban még sem Oroszország, sem Kína nem akarta kockáztatni az Egyesült Államokkal való viszony kiéleződését (akinek a megfigyelő státuszért való folyamodását ebben az évben utasították el) a két állam felvételével, ezért csatlakozási moratórium hirdetésével elhalasztották a bővítés kérdését.26 Oroszország egyébként sem támogatta volna a Kínával szoros kapcsolatot ápoló Pakisztán felvételét, csak abban az esetben, ha az ez utóbbi riválisának, az orosz szövetséges Indiának az egyidejű csatlakozásával járt volna.

India azonban Pakisztántól eltérően sokáig nem mutatott érdeklődést a szervezet iránt. Maga a közép-ázsiai régió is csak 2009-től kezdve került számára előtérbe, ezt megelőzően nagyon korlátozott volt a kapcsolata a térséggel. India érdeklődését ekkor elsősorban a gazdag energiahordozókhoz való hozzáférés, illetve az ezek világpiaci értékesítésébe való bekapcsolódás lehetősége keltette fel.27 Bár 2005-től az SCO megfigyelői státuszú tagja volt, jóformán csak Oroszország – akivel történelmileg jó viszonyt ápolt – ösztökélésére folyamodott a státuszért és a szervezet munkája iránt még évekig alig mutatott érdeklődést. Az SCO-val kapcsolatos fordulatot az indiai vezetés külpolitikai koncepciójában beállt változás hozta el, amely a Kapcsolódás Közép-Ázsiához Politika meghirdetésével fokozott figyelemmel fordult a régió felé, amelynek részeként India 2012-ben beadta csatlakozási kérelmét is az SCO-hoz.28 Mivel azonban India Kínához fűződő viszonya hosszú évtizedek óta konfliktusokkal és máig rendezetlen határvitával terhelt, a kínai vezetés nem lelkesedett az ötletért és az ország csatlakozását – hasonlóan az orosz állásponthoz Pakisztán csatlakozásával kapcsolatban – csak Pakisztánéval egy időben megvalósulva támogatta, így végül együtt indult meg a két állam felvételi procedúrája 2015-ben.

India és Pakisztán felvétele jelentősen kitágította a szervezet perspektíváit. A bővülés a közép-ázsiai államok számára sok szempontból előnyös. Egyrészt az energiahordozókban gazdag államoknak (Kazahsztán, Üzbegisztán, és a semlegessége miatt nem SCO-tag, de a szervezet

15

Krajcsír, 99–102. Pakisztán felvételének kérdését Iszlámábádnak az Egyesült Államokkal való kapcsolata is bonyolította (erről bővebben ld.: Háda Béla: Egy rossz házasság régi vitái: a pakisztáni–amerikai partnerség feszültségforrásairól. Nemzet és Biztonság. 2011/9. 3–14). Az állam felvétele nukleáris fegyvereinek kérdése miatt sem volt időszerű, Irán esetében pedig döntő szempont volt, hogy az ország nemzetközi szankciók alatt állt nukleáris programja miatt.

26

27 Joshi, Nirmala (szerk.): Reconnecting India and Central Asia: Emerging Security and Economic Dimensions. Central Asia-Caucasus Institute & Silk Road Studies Program, Singapore, 2010. 11–20.; 123–124.

28

Krajcsír, 102–107.

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T találkozóin a kezdetektől vendégként aktívan részt vevő Türkmenisztán) lehetősége nyílhat, hogy új földgáz- és kőolajvezeték-rendszerek kiépítésével diverzifikálják exportútvonalaikat (ami többek között elősegítheti a régóta dédelgetett türkmén–afgán–pakisztáni–indiai gázvezeték, a TAPI29 megvalósulását is). Emellett az 1,3 milliárd fős India és a több mint 200 millió fős Pakisztán jelenléte enyhíti a szervezetben az orosz– kínai dominanciából adódó polarizáltságot, és több mozgásteret ad a két óriás mellett gazdasági erő és lélekszám tekintetében is eltörpülő államoknak. Pakisztán, bár gazdaságilag gyenge, földrajzi elhelyezkedése (összekötő régió Közép-Ázsia, a Közel-Kelet és Dél-Ázsia között, kijárat az Arab-tengerre) lehetővé teszi, hogy a közép-ázsiai régió az orosz és kínai szálakon túl új csatornákon keresztül is bekapcsolódjon a világgazdaság vérkeringésébe. India – Pakisztánnal ellentétben – gazdasági szempontból is fontos lehet a közép-ázsiai térség számára. Az ország Kína mellett a világ másik leggyorsabban fejlődő gazdasági nagyhatalma, a világ hetedik legerősebb nemzetgazdaságaként a térség gazdasági integrációjának adhat további lökést, a kisebb államok számára pedig egyensúlyt képezhet a kínai gazdasági jelenléttel szemben. Az India csatlakozásával bővülő gazdasági potenciál – a fennálló politikai ellentétek ellenére – Kína számára is kulcsfontosságú lehet, akár a kínai–indiai bilaterális kapcsolatok, akár az „Egy övezet, egy út” megvalósítása kapcsán.

Oroszország szempontjából a két állam csatlakozása jelenleg leginkább nemzetközi politikai szempontból előnyös, egyrészt növeli annak a szervezetnek a nemzetközi presztízsét, amelyben Oroszország az egyik kulcshatalom, másrészt a két állam csatlakozásával a kínai túlsúly is mérséklődik az SCO-n belül.

A két új tagállam felvételének legnagyobb veszélye, hogy a közöttük feszülő kulturális–vallási ellentét és a függetlenségük elnyerése óta Kasmír tartományhoz kapcsolódó (napjainkig is tűzharcokba torkolló) területi vita ellehetetleníti a szervezet működését. Ugyanakkor a „sanghaji ötök” és az SCO eddigi történetének tapasztalata az, hogy pont a vitás területi és határkérdések, valamint a katonai bizalom növelése kapcsán érte el a legkomolyabb sikereket a szervezet. Egy másik neuralgikus pont, hogy mindkét állam különleges kapcsolatot ápol Egyesült Államokkal.

Pakisztán sokáig Washington egyik stabil szövetségese volt, jóllehet, a pakisztáni–amerikai kapcsolatok az elmúlt években zuhanórepülésen mentek keresztül. A másik oldalon India, Kína ellensúlyozása miatt, látványosan közeledik az Egyesült Államokhoz, viszont a Trump elnök

16

Rahim, Shoaib A: Why Pakistan Is TAPI’s Biggest Hurdle. The Diplomat. 2018. április 7. <https:// thediplomat.com/2018/04/why-pakistan-is-tapis-biggest-hurdle/ > Hozzáférés: 2018. augusztus 15.

29

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T által képviselt „America first” program merkantilista kereskedelempolitikája és hagyományos szövetségesei érdekeinek teljes ignorálása India számára is azt sugallja, jobb, ha nem tesz fel mindent az indiai–amerikai együttműködésre. India külpolitikai hagyományai pedig tovább erősítik az önálló mozgástér megtartásának az igényét, amelyet az SCO révén is tud képviselni.

2018. június 9–10-én a kínai Qingdao város adott otthont az SCO államfői csúcstalálkozójának. Az idei volt az első alkalom, amelyen Pakisztán és India teljes jogú tagokként vettek részt. A találkozó jól szervezetten, gördülékenyen és botrányoktól mentesen zajlott, ellentétben a vele szinte egy időben zajló G7 találkozótól. A qingdaoi csúcstalálkozón kiadott államfői nyilatkozatban az immár nyolc tagállam a korábbi években megkezdett együttműködési pontok támogatását erősítette meg. A gazdasági együttműködés kérdésében a kínai számítások egyelőre nem jöttek be, India egyedüli államként nem szerepel az „Egy övezet, egy út” támogatása mellett kiálló tagok sorában. Ennek elsődleges oka, hogy a kezdeményezés egyik kiemelt útvonala, a Kína–Pakisztán Gazdasági Folyosó a vitás Kasmír térségét is érinti, így India ezt jelenleg a területi integritás elve megsértésének tekinti. Ez igazolja azokat az előzetes jóslatokat, melyek szerint India kiegyenlíti a szervezet kínai túlsúlyát.

Ugyanakkor a nyilatkozatban – reflektálva az elmúlt év protekcionista amerikai gazdasági és kereskedelmi politikájára – új, minden tagállam által támogatott közös pontként szerepel a WTO-szabályozások hatékonyságának és hírnevének helyreállítása, valamint a nyitott, inkluzív, átlátható és multilaterális nemzetközi kereskedelem támogatása a protekcionizmus bármely formájával szemben.

17

Összefoglalás: Eurázsiai szervezet: új ázsiai rend?

Az SCO bővítése idején sok szkeptikus elemzés látott napvilágot, amelyek szerint India és Pakisztán felvétele annyi plusz megoldandó problémát hoz a szervezet mindennapjaiba, amely végképp megbénítja majd a működését, és a kiüresedéséhez vezet. Ugyanakkor a szervezet 18 éves (az elődmechanizmussal együtt 23 éves) története éppen arra bizonyíték, hogy kulturálisan, társadalmilag, politikailag és gazdaságilag rendkívül eltérő államok között is lehetséges az együttműködés. Ez az együttműködés nem elsősorban a szervezet minden tagjára kiterjedő, homogenizálódást igénylő törekvések által valósul meg, hanem az érdekazonosságokat felkutatva, azokra fókuszálva, a meglévő ellentéteket pedig az SCO igyekszik legalább tárgyalásos keretek között tartani. India és Pakisztán idén első alkalommal vesz részt a szervezet szokásos éves közös hadgyakorlatában, amely már önmagában történelmi jelentőségű

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A N TA L L J Ó Z S E F T U D Á S KÖ Z P O N T lépésnek tekinthető. Az SCO eddig sem volt, és nem is lesz a NATO-hoz hasonló katonai, vagy az Európai Unióhoz hasonló gazdasági–politikai szervezet. A még évekkel a szervezet bővítése előtt az oroszok által hangsúlyozott cél30 azonban, nevezetesen, hogy az SCO egy többközpontú nemzetközi rend eurázsiai vonatkozású intézményeként működjön, jó eséllyel megvalósulhat.

18

30 Piekos, William – Economy, Elizabeth C.: The Risks and Rewards of SCO Expansion. Council on Foreign Relations. 2015. július 7. <https://www.cfr.org/expert-brief/risks-and-rewards-sco-expansion > Hozzáférés: 2018. augusztus 14.

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu