A Trump-féle izraeli-palesztin béketerv (nem) megvalósításának világpolitikai hatásai

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

A TRUMP-FÉLE IZRAELI-PALESZTIN BÉKETERV (NEM) MEGVALÓSÍTÁSÁNAK VILÁGPOLITIKAI HATÁSAI CSEPREGI ZSOLT

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

A kiadó elérhetősége: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

Tel: +36 20 310-87-76 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

© Csepregi Zsolt, 2020 © Antall József Tudásközpont, 2020 ISSN 2416-1446

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A TRUMP-FÉLE IZRAELI-PALESZTIN BÉKETERV (NEM) MEGVALÓSÍTÁSÁNAK VILÁGPOLITIKAI HATÁSAI CSEPREGI ZSOLT

1. BEVEZETÉS Izrael példátlan, történelmi lehetőséget kapott a „Béke a Jólétért” (Peace to Prosperity1) elnevezésű, Donald Trump amerikai elnök fémjelezte béketerv 2020. januári nyilvánosságra hozatalával. A kezdeményezés alapján elméletileg lezárulhatna az izraeli-palesztin konfliktus, megalakulhatna a független palesztin állam és Izrael jobban védhető és végleges határokat nyerne. A terv megvalósítását övező kezdeti lendület, amelynek keretében az izraeli fél 2020. július 1-re tűzte ki a folyamat megindítását, fokozatosan lefékeződött. A halasztáshoz hozzájárult a koronavírus járvány, az izraeli kormányon belüli nézeteltérések, a vártnál jelentősebb nemzetközi ellenállás és az amerikai kormányzat határozatlansága. Természetesen ezek az okok szorosan összefüggve, erősítettek egymás hatását. Az augusztus 13-án bejelentett, Izrael és az Egyesült Arab Emírségek között köttetendő, a teljes diplomáciai kapcsolat felvételéről szóló, Ábrahám-egyezménynek (Abraham Accord) elnevezett megállapodásért cserébe az izraeli kormány levette az egyoldalú annektálást a rövid távú napirendjéről. Az elemzés ennek ellenére abból indul ki, hogy a Trump-béketervben foglaltak és az egyoldalú annexió, mint politikai programpont továbbra is meghatározóak lesznek a palesztinokkal köttetendő béke izraeli felfogásában. Erre építve a tanulmány izraeli és világpolitikai kontextusba kívánja helyezni a terv végrehajtásának akár a jövőben egyoldalú izraeli területi annexióval kezdődő nyitányának kérdését. Egyúttal bemutatja a folyamat négy lehetséges forgatókönyvét azok izraeli, régiós és világpolitikai hatásaira fókuszálva. Az Egyesült Arab Emírségekkel megkezdődött normalizáció (amely azonban terjedelmi korlátok miatt sem a fő fókusza ennek a tanulmánynak) mellett a tanulmány azt is felvázolja, lehet-e számítani arra, hogy Izrael kategorikusan eláll a ciszjordániai területek későbbi annektálásának szándékától.

2. A TRUMP-BÉKETERVRŐL RÖVIDEN Az izraeli-palesztin béke kérdése körüli vita, a korábban kilátásba helyezett izraeli területi annexió hatása és az Izrael és az Emírségek között zajló diplomáciai folyamat természetesen nem vizsgálható a Trump-béketerv rövid ismertetése nélkül. Felhozható ugyanakkor, hogy ez a legújabb béketerv nem elemezhető érdemlegesen az izraeli-palesztin és az izraeli-arab konfliktus átfogó ismertetése nélkül. A tanulmány terjedelmi korlátai azonban nem teszik ezt lehetővé, ezért kizárólag a Trump-féle kezdeményezésnek a bevett megoldásoktól eltérő pontjainak ismertetésekor érint a tanulmány múltbéli kérdéseket. A Béke

Peace to Prosperity. Fehér Ház. 2020. január 20. <https://www.whitehouse.gov/wp-content/ uploads/2020/01/Peace-to-Prosperity-0120.pdf > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

1

3

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

a Jólétért elnevezésű terv hosszas, három éves egyeztetéseket követően született meg az amerikai kormányzat ezzel megbízott tisztségviselői (Jared Kushner, Jason Greenblatt, David Friedman) és az izraeli kormányzati és katonai vezetők között, azzal a céllal, hogy egy új, „realisztikus” terv jöjjön létre.2 A terv kidolgozása során a Palesztin Hatóság elutasított mindenfajta hivatalos együttműködést, miután világossá vált milyen mértékben kívánja felülírni a terv az eddig uralkodó nemzetközileg elismert politikai keretrendszert.3 Az amerikai fél a terv kialakítása során igyekezett biztosítékot szerezni az Öböl-menti arab államoktól arra vonatkozólag, hogy a terv elfogadásával megnyílhat az út az izraeli-arab együttműködés mindeddig nem látott szintje felé. Ugyanakkor az Öböl-menti arab államok kormányai kettős üzeneteket fogalmaztak meg a tervvel kapcsolatban, összességében a „konstruktív kivárás” álláspontjára helyezkedve 2020 augusztus közepéig.4 Ezt követően az Egyesült Arab Emírségek a teljes diplomáciai kapcsolatfelvétel mellett döntött cserébe a terv napirendről való levételéért, ez a fejlemény a későbbiekben részletesen bemutatásra kerül. Az izraeli állami reakciók igen kedvezőek voltak a Trump-béketervvel kapcsolatban (ami nem meglepő, hiszen a tervben szereplő pontok Izrael érdekeit nagyban tükrözik) és a 2020 májusában hivatalba lépő Netanjáhú-Ganc kormány5 megalakulásakor megállapodott annak 2020. július elsejét követő való napirendre tűzésére és a tervben foglaltak akár egyoldalú megvalósítására, kezdve a vitatott státuszú, nagyrészt izraeli katonai igazgatás alatt álló Ciszjordánia mintegy egyharmadának annektálásával.6 Maga a terv egyszerre tükrözi az izraeli-palesztin és az izraeli-arab konfliktus megoldásával kapcsolatos immáron több mint ötven éves nyugati konszenzus bevett elemeit és vezet be radikális újításokat. A terv alapvetően elkötelezett a konfliktus kétállami megoldási keretben való megoldása mellett. Ezzel létrejönne egy független palesztin állam, amely

2 Martin Indyk: Disaster in the Desert. Foreign Affairs. 2020. november/december. <https://www.foreignaffairs. com/articles/middle-east/2019-10-15/disaster-desert?utm_medium=newsletters&utm_source=on_the_ ballot&utm_campaign=on_the_ballot_2020_newsletters&utm_content=20200527&utm_term=prospectsOTB-021020 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

Key Players Reject Proposed United States Peace Plan as Failing to Meet Minimum Rights of Palestinians, Special Coordinator Tells Security Council. Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanács. SC/14103. 2020. február 11. <https://www.un.org/press/en/2020/sc14103.doc.htm > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

3

Dr. Mohammad Yaghi: The Gulf States Relations with Israel and Trump’s Plan for Peace. KonradAdenauer-Stiftung. Policy Report No. 6. – April 2020. <https://www.kas.de/documents/286298/8668222/ Policy+Report+No+6+Gulf+States+and+Israel+Relations.pdf/b983ea39-7839-ce27-2f3b-922d6be34281?versi on=1.0&t=1587851552612 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3. 2-3. és Yoel Guzansky: Israel, the Gulf States, and Annexation. Institute for National Security Studies. INSS Insight No. 1339. 2020. június 23. <https://www.inss.org. il/publication/israel-the-gulf-states-and-the-annexation/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 27.

4

Az izraeli belpolitikai élet válságos másfél évet tudhatott maga mögött, két kormányalakításhoz nem vezető választás is lezajlott 2019-ben (április 9. és szeptember 17.) míg a harmadik választás (2020. március 2.) után az ellenfelek képesek voltak, a koronavírus járvány okán kialakult válságot megoldandó „nemzeti vészhelyzeti egységkormány” megalakítására. A belpolitikai összefüggésekről lásd bővebben Csepregi Zsolt-Zachar Péter Krisztián: Fordulópont az izraeli politikai rendszerben? – Három választás anatómiája 2019-2020.

Parlamenti Szemle. V. évfolyam 1. szám 2020/1. 113-143. és Csepregi Zsolt: Izraelben nemzeti vészhelyzeti egységkormány alakult. Antall József Tudásközpont. 2020. június. <https://ajtk.hu/hu/kutatas/kutatoi-blog/ izraelben-nemzeti-veszhelyzeti-egysegkormany-alakult > Hozzáférés: 2020. augusztus 27.

5

6 Rotation, annexation et al: Key elements of the Netanyahu-Gantz coalition deal. Times of Israel. 2020. április 20. <https://www.timesofisrael.com/annexation-rotation-et-al-key-elements-of-the-netanyahu-gantz-coalition-deal/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

4

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Ciszjordánia bizonyos területeiből és a Gázai övezetből tevődne össze. Az újítás abban áll, hogy Izrael biztonsági érdekeit szem előtt tartva Ciszjordánia (izraeli terminológiában Júdea és Szamária, a Jeruzsálemtől délkeletre és északkeletre fekvő dombos földrajzi egységek) mintegy egyharmada a zsidó állam által annektálásra kerülne. Ezek az annektálandó részek tartalmazzák azon, zsidók által lakott településeket, amelyek az 1967-ben Jordániától elfoglalt területeken jöttek létre, emellett a stratégiai jelentőségű Jordán-folyó völgyét. Az annektált területekért cserébe a palesztin fél területi és anyagi kompenzációban részesülne. A terv domináns részét képezi (ahogyan az elnevezése is utal rá) egy pénzügyi csomag, amelynek keretében az újonnan létrehozandó palesztin állam 50 milliárdos dolláros anyagi támogatásban részesülne, a javaslat szerint ezzel akadályozva meg egy újabb bukott közel-keleti állam létrejöttét.7 A Trump-terv egyszerre logikus folytatása a Trump-kormányzat olyan korábbi Izrael-párti lépéseinek, mint Jeruzsálem elismerése Izrael fővárosaként és a Golán-fennsík feletti izraeli fennhatóság elismerése.8 Ugyanakkor a palesztin állam létrejötte a mindenkori izraeli vezetést is jelentős konces�szióra ítéli azzal, hogy véglegesen lezárná a palesztin állam Izrael általi elismerésének kérdését. A béketerv az előbbi két Izrael-párti amerikai lépésnél jóval súlyosabb ellenállást váltott ki a nemzetközi közösség azon részéből, köztük a nyugat-európai államokból, amely ragaszkodik a korábbi ENSZ határozatokban foglaltak megvalósításához. A további ellenzők, különösen a szunnita arab államok, a terv palesztin fél (vagy inkább felek) által történő elfogadásától tették függővé támogatásukat. A Palesztin Hatóság és a Hamasz ugyanakkor elutasította a tervet. Ennek következtében Izrael 2020 júliusában azzal szembesült, hogy a béketerv, amely az érvényben lévő izraeli kormányprogram része, jelenlegi formájában, elfogadhatatlan a nemzetközi közösség nagyrészének. Izrael különböző belpolitikai, biztonsági és külpolitikai érdekeinek ellentétes vetületei egy kiemelten nehéz pozícióba sodorták a zsidó állam vezetését, azonban az Egyesült Arab Emírségekkel kötendő, augusztus 13-án bejelentett történelmi megegyezés kiutat jelentett a belpolitikai patthelyzetből. A rövid távú megoldás ellenére az izraeli politikai életben a ciszjordániai területek annektálásának szándéka nagyfokú legitimitást nyert azzal, hogy a hivatalos kormányprogram része lett, ezzel a jobboldalról a centrumba felé mozdult el annak képviselete és állandó, még ha folyamatosan halasztott politikai programponttá válhat a jelenlegi és minden későbbi izraeli kormány számára.

3. AZ ANNEKTÁLÁS NARRATÍVÁI ÉS OKAI 3.1 Izrael és a „határtalanság” kérdése

A tanulmány abból indul ki, hogy az esetleges annexió világpolitikára gyakorolt legfontosabb hatása az izraeli bel- és külpolitikára vonatkozó hosszú távú következményeiből következik.

E feltevés alapja, hogy bár Izrael egy kis méretű ország, ennek ellenére a világpolitikában 7 Jeffrey Sonnenfeld: The Bahrain Conference: What the Experts and the Media Missed. Fortune. 2019. június 30. <https://fortune.com/2019/06/30/bahrain-summit-middle-east/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

Barbara Plett-Usher: Trump: Time to recognise Golan Heights as Israeli territory. BBC. 2019. március 21. <https://www.bbc.com/news/world-middle-east-47657843 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

8

5

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

középhatalmi státuszt tölt be.9 Hatalma és befolyása a fejlett és kiterjedt katonai képességeire, gazdasági és technológiai potenciáljára, nemzetközi beágyazódására és partnerségi hálózatára épül. Mindez kiegészülve gyorsan gyarapodó lakosságával10 előre vetíti az ország pozíciójának jövőbeni erősödését, különösen a Trump-béketerv lépéseinek esetleges végrehajtásával. A zsidó állam határainak a ciszjordániai annexióval bekövetkező átalakulása három, szorosan összefüggő dimenzióban fejtené ki a hatását: ezek a biztonsági, valamint a kül- és belpolitikai vetületek. Az első két tényező magáért beszél, azonban az utolsó némi előzetes magyarázatra szorul. Felvállalva a kockázatot, hogy a területi annexió kérdését túlságosan elvont kontextusban értelmezzük, érdemes hangsúlyozni a zsidó állammal kapcsolatos alapvető tudományos problematikát, amely egyben az egyik legfontosabb belpolitikai dilemma is. A területi meghatározottsága az országnak már a zsidó nemzetállam politikai tervének megszületésekor problematikus volt, majd az 1948-as függetlenségi háborút követően megoldatlan maradt. Izraelnek nincsenek végleges határai, valójában még saját magának se határozta ezeket meg, sem kifelé sem befelé. A matematikai feladvány értelmében vett probléma az, hogy a fizikai szféránál jóval messzebbre nyúlik Izraelben a „határok” kérdése. Izraelnek északon és keleten jelenleg nincsenek de jure elfogadott és meghatározott fizikai határai, ahogy jól definiált etnikai, vallási és politikai határai sincsenek. Hol végződik a zsidóság és hol kezdődik az izraeliség?11 Mennyiben etnikai nemzetállam Izrael és milyen szempontból van vallásos dimenziója a zsidó állam működésének?12 Végezetül pedig hol kezdődik a civil politikai közeg és az állam megvédésére felesküdött katonai elit, milyen a viszony a két szektor között? Ezek a kérdések sokszor megválaszolhatatlanok a nyugati társadalomtudomány fogalmaival. Izrael különlegességét éppen ezek az összetett kérdések adják, a végső és a jelenleg regnáló izraeli katonai és politikai elit által is védhetőnek tekintett határok megteremtése egy stabil keretet nyújthat az izraeliek számára többi kérdés megválaszolásához.

3.2. Biztonsági

Az izraeli biztonságpercepció felfogható egy háromezer éven át felhalmozódó fenyegetések halmazára adott válaszként is, amelyet tovább súlyosbítanak a nemzetközi jog szempontjából nem definiált határok. Az ország kultúrkörében szocializálódott politikai-katonai elit három fő történelmi korszakból meríti világképét. Egyrészt a klasszikus zsidó állam szomszédos birodalmakkal való, végső soron elvesztett és a jeruzsálemi Második Templom lerombolásával járó küzdelmeiből merít tapasztalatot, kiegészülve az utolsó kétezer év szétszóratásában elszenvedett üldöztetésekkel, amely a Holokauszt során érte el tetőfokát.

Saul Bernard Cohen: Geopolitics. Rowman & Littlefield. Lanham – New York – London, 2009. 49.

9

Csepregi Zsolt: Israeli Demography – A Case Study of a High Fertility Rate in a Developed Society. In: Dobrowiecki Péter (Ed.): Global Demographic Outlook 2020 – Demographic Perspectives from the Antall József Knowledge Centre Research Team. AJRC Analysis 2020E07. Antall József Tudásközpont. 2020. május 7.

10

Israel’s Religiously Divided Society. Pew Research Center. 2016. március 6. <https://www.pewforum. org/2016/03/08/israels-religiously-divided-society/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

11

Csepregi Zsolt – Zachar Péter Krisztián: Fordulópont az izraeli politikai rendszerben? Három választás anatómiája 2019–2020. Parlamenti Szemle. 2020/1. 113-115.

12

6

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

A két tragédiában végződő történelmi szakasz egészül ki a 19. század végén kezdődő, előbb török majd brit uralom alatt lévő területre való zsidó visszatelepüléssel párhuzamosan kiéleződő konfliktussal a szomszédos arab közösségekkel, majd az államalapítást követően az izraeli-arab háborúk tapasztalataival.13 Mindezen alapokra egy rendkívül érzékeny biztonságpercepció alakult ki, amely logikusan elvezetett a nagymértékben militarizált helyőrségállam (garrison state) és társadalom létrejöttéhez.14 A kiemelkedően érzékeny biztonságpercepció kiegészült az idővel regionális dominanciát elérő katonai erővel, ami a politikai szinten hibák elkövetéséhez vezethet.15 A ciszjordániai annexió kérdése is tehát ebbe a narratívába illeszkedik be, három szempontból. Elsőként a Jordán-folyó völgye jelent az izraeli hadsereg számára keleti, magabiztosan védhető határt, másodrészt a ciszjordániai zsidó telepek adnak magaslati, megerődített védelmi erősségeket.16 Harmadrészt, bár az annexió utáni következő lépés a független palesztin állam lenne, a Trump-béketerv eredményeként egy olyan demilitarizált palesztin állam jönne létre Izrael fizikai határain belül, amely képtelen lenne hagyományos értelemben vett biztonsági kihívást alkotni a zsidó állammal szemben.

Fontos hangsúlyozni, hogy a most jogilag bekebelezendő területek már jelenleg is, pontosan 1967 óta izraeli katonai igazgatás alatt állnak. A külpolitikai elemzés realista iskolája szerint az országok legfőbb célja a hatalommaximalizálás a kaotikus nemzetközi rendszerben. Közvetlenül nem értelmezhető az annexiós szándék ilyen realista keretekben, mivel az izraeli hadsereg bázisaival és csapataival jelen van ezeken a területeken, tehát szűken vett katonai értelemben nem jelentene jelentős változást az annexió. A katonai jelenléttel párhuzamosan az izraeli civilek által lakott települések, amelyek Júdea és Szamária dobjain és Jeruzsálemtől keletre épültek, többnyire erődökhöz hasonló betonkomplexumokat alkotnak, erősítve egyúttal Izrael stratégiai mélységét és magterületének védhetőségét. Amiben a szuverenitás kiterjesztése egyedül valódi változást hozna, az a jogi helyzet izraeli szempontból való rendezése, és így a hadsereg, a határok és a telepek erősebb civil és demokratikus kontrollja. A nagyobb mértékű, átfogóan megtervezett infrastrukturális beruházások, különös tekintettel a Jeruzsálemet a Jordán-folyó völgyével nyugat-keleti irányba összekötő autópályák, pedig nagy mértékben javítanák az izraeli

Netanal Govhari: The Paradox of Israeli-Palestinian Security: Threat Perceptions and National Security vis-àvis the Other in Israeli Security Reasoning. International Centre for the Study of Radicalisation. 2018. december 3. <https://icsr.info/wp-content/uploads/2018/12/KPMED-Paper_The-Paradox-of-Israeli-Palestinian-Security-ThreatPerceptions-and-National-Security-vis-%C3%A0-vis-the-Other-in-Israeli-Security-Reasoning-1.pdf > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

13

Giora Goldberg: The Growing Militarization of the Israeli Political System. Israel Affairs. Volume 12, 2006/3. <https://www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1080/13537120600744594 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

14

Kenneth S. Brower: Israel Versus Anyone: A Military Net Assessment of the Middle East. Begin-Sadat Center for Strategic Studies. Mideast Security and Policy Studies No. 178. 2020. augusztus 2. 37-38.

15

Uzi Dayan: Defensible Borders to Ensure Israel’s Future. In: Uzi Dayan et al. (Ed.): Israel's Critical Requirements for Defensible Borders: The Foundation for a Secure Peace. Jerusalem Center for Public Affairs.

2014. <https://jcpa.org/requirements-for-defensible-borders/defensible_borders_to_ensure_israels_future/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

16

7

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

hadsereg mozgósítási képességet.17 A realista értelmezés alapján az alaposan előkészített annexiót támogató biztonsági narratíva egyedül olyan értelemben jelent hatalommaximalizálást, hogy felveti annak lehetőségét, hogy amennyiben a jogi bekebelezés nem valósulna meg, úgy a különböző jövőbeni béketervek eredményeképpen az izraeli hadseregnek fel kellene adnia állásait a Jordán-folyó völgyében és ki kellene telepíteni a közel fél millió izraeli állampolgárt Júdeából és Szamáriából. Tehát egy jövőbeli hatalomcsökkenést kivédő lépésről van szó, amely valójában nem a jelenlegi biztonsági helyzetet javítaná.

Fontos megjegyezni, hogy a területek feladásának felvetésével két komoly gyakorlati probléma is jár, mégpedig az, hogy (a Gázai övezetből végrehajtott kivonuláshoz hasonlóan) a hadsereget kellene utasítani, hogy adja fel védhető állásait és fizikailag távolítson el fél millió állampolgárt. Mindkét feltétel alapjaiban rázná meg az izraeli belpolitikát és a katonai és politikai elit közötti kényes egyensúlyt és összefonódást. A katonai földrajz objektív adottságait tekintve a biztonsági narratíva, annak preventív jellegével együtt is logikus, erős belső támogatottsággal rendelkezik, valamint kifelé is jól kommunikálható. A valódi kérdés izraeli szempontból az, hogy a másik két, bel- és külpolitikai szempontrendszer van-e olyan erős, hogy megakadályozza a felvázolt erős biztonsági narratíva átütő erejét.

3.3. Belpolitikai

A ciszjordániai annexióval kapcsolatos második narratíva a határok filozófiaibb dimenzióját fedik le, mégpedig a zsidóság földdel való kapcsolatára, ami messzemenően áthatja az izraeli belpolitikai diskurzust. Ennek centrális eleme Jeruzsálem maga és a Templomhegy (amelynek kérdése messze vezet az izraeli-palesztin konfliktus elemzésekor), azonban a vallási narratíva szerint Júdeáról és Szamáriáról való lemondás is komoly aggályokat vet fel. Ez a szempontrendszer erőteljesen tematizálja az izraeli közbeszédet és belpolitikai diskurzust, különösen fajsúlyosan jelenve meg a jobboldali és a vallásos pártok politikai programjában. A zsidóságon belüli etnikai és vallási dimenzió közötti határvonal elmosódottsága miatt a szakrális hit elemei egyben építőelemei a szekuláris történelmi emlékezetnek is.

A zsidóság joga Izrael teljes földjén való léthez mélyen beleivódott a közösségbe, nem csupán a vallásos hit szintjén, hanem a világi izraeli zsidóság köreiben is. A ciszjordániai annexió így a biztonsági narratívával kiegészülve egy potens belpolitikai üzenet, amely az Emírségekkel zajló normalizációs folyamattól függetlenül a jelenlegi kormányprogram részét is képezi.

Netanjáhu és Ganc koalíciós megállapodása szerint 2020. július elsejét követően a miniszterelnök a nemzetbiztonsági tanács jóváhagyását kérheti az annexióról szóló törvénytervezetre, majd ennek jóváhagyása esetén a Knesszet elé viheti azt elfogadásra.18 A tanácsot alkotó miniszterek nyilvános állásfoglalása, valamint parlamenti többsége alapján a nyár közepén

17 Gershon Hacohen: A Golden Opportunity to Develop the West Bank Communities. Begin-Sadat Center for Strategic Studies. Perspectives Paper No. 1,561. 2020. május 12. <https://besacenter.org/perspectivespapers/develop-west-bank-communities/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

18 Tovah Lazaroff: Annexation as early as July 1 under Netanyahu-Gantz deal. Jerusalem Post. 2020. május 9. <https://www.jpost.com/arab-israeli-conflict/annexation-as-early-as-july-1-under-netanyahu-gantzdeal-625304 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

8

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

meg lett volna Netanjáhu támogatottsága ahhoz, hogy az annexiót végrehajtassa.19 Mindettől függetlenül komoly törésvonalak léteztek az izraeli belpolitikai szereplők között az annektálási tervvel kapcsolatban.20 Ez a későbbiekre vonatkozóan is jelzi, hogy az annektálás potens politikai program, ugyanakkor a megvalósítása komoly belpolitikai válsággal fenyeget Izraelben. A 2020. júliusi állapotokat tekintve alapvetően öt csoportra oszthatjuk az izraeli politikai tömörüléseket, attól függően, hogy támogatták volna-e és ha igen milyen módon az izraeli szuverenitás kiterjesztését. Az első csoport Netanjáhu miniszterelnök vezetésével a Likud kormánypárt, ez a csoport támogatta a tervet, egyedül amerikai jóváhagyást tartott szükségesnek. A második csoport a koalíción belüli másik fő párt a Beni Ganc hadügyminiszter és Gabi Askenázi külügyminiszter vezette Kék és Fehér, amely kizárólag széles nemzetközi egyeztetéseket követően hajtotta volna végre az annexiót, az ő álláspontjukat azonban nem osztotta a teljes centrista tömb a kormányon belül, ezért lett volna meg Netanjáhu többsége törvénymódosításhoz. A harmadik csoportot a Likudtól jobbra álló erők képezték, amelyek továbbra is amerikai engedély nélkül is meglépnék az annexiót, fő szószólójuk az ellenzékben ülő, egyre növekvő támogatottságú vallásos-cionista Jamina párt. A kérdés fontosságát mutatja, hogy az annexió folyamatos halasztását követően az azt zászlajára tűző politikai erő a parlamenti mandátumait három és félszeresére növelné egy esetleges választáson.21 A negyedik, politikailag még ennél is jobbra elhelyezkedő csoport – főként (paradox módon) a ciszjordániai zsidó telepesek jelentős részét tömörítve – nem támogatta Ciszjordánia csupán részleges bekebelezését, mivel az utat nyitott volna a független palesztin állam megalakulásához ezáltal pedig a „bibliai Izrael” egy területéről való lemondáshoz (amely koncessziót a telepesek elutasítanak). Végezetül, az izraeli társadalom jelentős részét képviselő, mi több a katonai elit meghatározó, visszavonult tagjait tömörítő ellenzéki baloldal következetesen elutasítja a kérdéses területek bekebelezését, mivel tartanak annak Izrael demokratikus államiságára való negatív hatásától.22 Véleményük szerint a Trump-béketervben foglaltak egyoldalú végrehajtása, mivel azt nem fogadja el a palesztin fél, végső soron arra kárhoztatná Izraelt, hogy egy úgynevezett egyállamos megoldás keretében lemondjon zsidó államiságáról, vagy a palesztin lakosokat állampolgárság nélküli, másodrendű személyekké tenné, ezáltal nem hagyva kiútat a folytatólagos konfliktusból. Érdekes módon ez utóbbi csoport egyszerre tömöríti az állam zsidó karakterét féltő izraeli katonai vezetőket és a demokratikus vívmányokért aggódó izraeli arab honatyákat. Összességében tehát annak ellenére, hogy

19 Member of Blue and White-led bloc says he’ll back annexation even if Gantz won’t. Times of Israel.

2020. június 18. <https://www.timesofisrael.com/member-of-blue-and-white-led-bloc-says-hell-backannexation-even-if-gantz-wont/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

Gershon Hacohen: The Sovereignty Debate Has Changed Israeli Discourse. Begin-Sadat Center for Strategic Studies. Perspectives Paper No. 1,627. 2020. július 6. <https://besacenter.org/perspectives-papers/thesovereignty-debate-has-changed-israeli-discourse/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

20

Arik Bender: Maariv mutató:Netanjáhu meggyengült, hatvan mandátumot szerezne a jobboldali blokk Benettel. Maariv (héber nyelven) 2020. augusztus 27. <https://www.maariv.co.il/news/politics/Article-786333 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

21

Amnon Reshef: Annexation: A Disaster in the Making. Haaretz. 2020. április 9. <http://en.cis.org. il/2020/04/09/annexation-a-disaster-in-the-making/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 10.

22

9

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

távolról sincs nemzeti konszenzus ebben a kérdésben, az amerikai jóváhagyás volt csupán a mérleg azon nyelve, amely elbillenthette volna az izraeli döntéshozókat (beleértve első helyen Netanjáhut magát) annak irányába, hogy keresztülvigyék az annektálási tervet, mielőtt megnyílt volna a visszavonulási lehetőség az izraeliek számára az Emírségek ajánlatával.

4. KÜLSŐ REAKCIÓK Az Izraelen kívüli szereplők közül természetesen az annexió alapját képező terv megalkotója, az Amerikai Egyesült Államok volt a leginkább meghatározó tényező. A Trump-béketerv minden korábbinál kedvezőbb feltételeket biztosítana Izrael számára, amennyiben a későbbiekben Washingtonnak sikerülne azt egy nemzetközi (akár csak hallgatólagos) konszenzus alapjává tenni. Az Egyesült Államok és a Trump-adminisztráció azonban, hangsúlyozandó, legitim okokból, a júliusi határidőig nem volt képes megfelelő energiát fordítani a terv támogatására, egyúttal nem vállalta ebben a helyzetben a zöld jelzés megadását az izraeli kormány számára. Egyrészt a koronavírus-járvány rótt nehézségeket és terheket Washingtonra, amely miközben a járványt igyekszik megfékezni, diplomáciai háborút is visel Kínával szemben. Másrészt a járvány terjedésével párhuzamos belpolitikai válság alakult ki a George Floyd halálát követően újból, hatványozott erővel fellángoló tüntetéshullám hatására. Mindezek miatt a Trump-kormányzat energiáját lekötik a belpolitikai kérdések, emellett tanácsadói sem voltak képesek konszenzusra jutni az egyoldalú izraeli annexió kérdését illetően.23 Az izraeli kormány azonban két okból kifolyólag is jogosan várt döntést a Trump-kormányzat részéről. Egyrészt az izraeli belpolitikai napirendre is kizárólag azért kerülhetett fel a kérdés, mivel az amerikai fél azt hónapokon keresztül nagy erőkkel képviselte, másrészt Izrael számára az idén novemberben esedékes amerikai elnökválasztás 2020. júliustól számolva egy mintegy fél éves lehetőségablakot ad arra, hogy a terv rá eső részét megvalósítsa. Különösen kritikus időszak lesz ebből a szempontból az elnökválasztás utáni két hónap, amennyiben Trump veszít és az izraeli vezetés úgy ítéli meg, hogy ki kell használni a lehetőségablakot. Ebből adódóan az Egyesült Államok még talán Izraelnél is fontosabb szerepet játszik az egyoldalú annexióról szóló izraeli vita alakításában, amelyre a lehetséges forgatókönyveknél térek ki.

Magyarország szempontjából a legfontosabb tényező az Európai Unió állásfoglalása volt a kilátásba helyezett izraeli lépéssel kapcsolatban. Elmondható, hogy ilyen egységes európai álláspont továbbra sem nem létezik. A kérdés tárgyalásakor három elkülönülő irányzat alakult ki az EU-n belül, amelyeket az uniós intézmények vezetői, a nyugati tagállamok, valamint a keletre eső országok képviselnek. Előbbi kettő nem meglepő módon meglehetősen kemény kritikát fogalmazott meg az izraeli annektálási tervvel szemben, hiszen már a Trump-tervet is elfogadhatatlannak tartották, ragaszkodva az 1967-et követően kialakult általános nemzetközi közmegegyezéshez. Az Európai Unió, mint intézmény természetesen napirendalkotó (agenda setting) képességgel kíván rendelkezni egy olyan nemzetközileg fontos konfliktusban, mint az izraeli-palesztin kérdés és tágabb 23 US officials remain undecided on Israeli annexation plans. Aljazeera. 2020. június 25. <https://www. aljazeera.com/news/2020/06/officials-remain-undecided-israeli-annexation-plans-200625161810713.html > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

10

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

értelemben a szabályalapú világrend fenntartása.24 Ezt a Trump-terv megtagadta volna tőle. Az európai szomszédságban való napirendalkotáshoz való ragaszkodás az EU politikai vezetőjének szerepére törő Franciaországban testesül meg leginkább, amely mintegy előrevetítette jelentős ellenlépéseket kilátásba helyezését.25 Hasonló véleményt fogalmazott meg mindhárom Benelux állam. Érdekes kérdés, hogy Luxemburg még az izraeli-emírségi normalizációt is elítélte, mivel „kiárusította Palesztinát”.26 Fontos kérdés Németország álláspontja, amely a történelmi okok miatt óvakodik látványosan negatívan viszonyulni Izraelhez. Azonban ebben az esetben még Németország is a nemzetközi jog megsértésének nevezte az esetleges annexiót, bár a szankcionálást egyelőre nem helyezte kilátásba a Bundestag.27 Izrael ugyan hajlandó dacolni a nyugat-európai véleményformálókkal, azonban az erős gazdasági, technológiai és hadiipari (különösen a német haditengerészeti eszközök beszerzése) kötődések miatt óvatosan kíván eljárni Berlinnel szemben. Végezetül, bár nem EU tagállam, de az Egyesült Királyság példája mutatta legjobban milyen komoly ellenállás alakult ki a Trump-béketerv megvalósításának egyoldalú megkezdésével szemben. A londoni kormányzat a nyugat-európai államok közül szinte egyedül üdvözölte és konstruktív javaslatnak nevezte a tervet, azonban Boris Johnson brit miniszterelnök minden csatornát felhasznál, hogy figyelmeztesse Izraelt a lépés veszélyes következményeire. Tette mindezt Izrael barátjaként, vezércikket jelentetve meg a legnagyobb példányszámú izraeli napilapban, a Jediót Ahronótban és többször is egyeztetve Netanjáhu miniszterelnökkel.28 A harmadik hang az Európai Unión belül a közép-keleti-európai tagállamok képviselik, Ausztria és Magyarország vezetésével.29 Ezen országok a konstruktív párbeszédet helyezték előtérbe a frissen beiktatott izraeli kormánnyal, míg a Trump-tervet kedvezően ítélték meg. Kérdés, hogy ez az álláspontjuk mennyiben szólt magának a tervnek és mennyiben szolgálja azon érdeküket, hogy megőrizzék és fejlesszék erős gazdasági és tudományos kapcsolataikat Izraellel – mindenesetre a status quo-tól való elmozdulás érdekükben áll. Az izraeli-palesztin konfliktus limitálja a kapcsolatok szorosabbra kötését és elmélyítését az Európai Unió és Izrael között, amelyet jól jelez, hogy 2012 óta nem hívták össze az EU-Izrael Társulási Tanácsot, amelyet a többi kelet-mediterrán országgal évente

James Moran: Israeli Annexation. Centre for European Policy Studies. 2020. június 18. <https://www.ceps. eu/israeli-annexation/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

24

John Irish: France says Israeli annexation of West Bank 'could not be left without consequences'. Reuters.

2020. július 1. <https://www.reuters.com/article/us-israel-palestinians-annexation-france/france-says-israeliannexation-of-west-bank-could-not-be-left-without-consequences-idUSKBN24266E > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

25

Oliver Towfigh Nia: Luxembourg: UAE selling out Palestine with Israel deal. Anadolu Agency. 2020. augusztus 14. <https://www.aa.com.tr/en/middle-east/luxembourg-uae-selling-out-palestine-with-israel-deal/1942473 > Hozzáférés: 2020. augusztus 29.

26

Germany rejects Israel's West Bank annexation plans as illegal. Deutsche Welle. 2020. július 1. <https:// www.dw.com/en/germany-rejects-israels-west-bank-annexation-plans-as-illegal/a-54019730 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

27

28 Boris Johnson: As Israel's friend, I urge you not to annex. Ynet. 2020. július 1. <https://www.ynetnews.com/ article/ByU0qpOA8 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

Hungary, Austria, warn EU against 'double standard' on Israel. Times of Israel. 2020. május 21. <https://www. israelhayom.com/2020/05/21/eu-un-security-council-double-standard-on-israel/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

29

11

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

megrendeznek.30 Összességében azonban Izraelnek a továbbiakban sem nem kell EU-s intézményi szinten komoly szankciókra számítania, mivel ahhoz egyhangú döntés szükséges, amit több tagállam megvétózna. Ezzel szemben aggodalomra adhat okot az izraeli döntéshozók számára amennyiben adott államok, mint Németország, Franciaország, vagy a Benelux államok és akár az Egyesült Királyság nyíltan, a nemzetközi diplomáciai fronton fordulnának szembe Izraellel egy későbbiekben megvalósuló annexió esetén.31 A harmadik legfontosabb tényező a szunnita arab államok két fontos csoportja alkotta a diplomáciai vitában, egyrészről az Izraellel határos és azzal a korábbi fegyveres konfliktusokat követően békeszerződést kötő Egyiptom és Jordánia, továbbá az Öböl-menti arab államok. Az előbbi két állam óvatosan kritizálta a Trump-féle tervhez annak megszületése alatt, mivel nem kívánták elidegeníteni legfontosabb szuperhatalmi szövetségesüket.

Ahogy azonban Izrael az egyoldalú annexió lehetőségét kilátásba helyezte, úgy markánsan szembefordultak azzal, habár kifejezetten a békeszerződéseik felmondását nem helyezték kilátásba.32 Másrészt mindkét ország továbbra is nehéz helyzetben van, mivel egyrészt rá vannak utalva Izraelre, mint a stabilitásukat garantáló biztonsági szereplőre, másrészt azonban nem tűnhetnek Izrael-pártinak a palesztinokkal szemben, szimbolikus és belpolitikai okokból sem. Az izraeli döntéshozók maguk is megosztottak voltak, Beni Ganc és Gabi Askenázi Jordániával kiemelten kívánja egyeztetni a lépéseit, hogy megőrizhető legyen a regionális stabilitás. A tőlük jobbra álló hangok azonban abból indulnak ki, hogy a két szomszédos állam csak retorikai küzdelmet vív, kölcsönös egymásrautaltságukból eredően nem tehetik meg, hogy beszüntetik az együttműködést a zsidó állammal.

Jordánia azon felvetését, amely szerint a kétállamos megoldás ellehetetlenülése esetén az egyállamos megoldásra kedvezően tekintenének, komoly szkepticizmussal kell kezelni.33 A keleti szomszéd számára egy destabilizálódó Izrael, amely zsidó államból megpróbál átalakulni egy kettős identitású állammá, komoly biztonsági fenyegetések forrását jelentené. Az Öböl-menti konzervatív államok alkotják az arab államok azon másik csoportját, amelyek bár békeszerződést nem kötöttek Izraellel, közelednek a zsidó államhoz és amelyek véleményére Izrael különösen figyel az utóbbi években.34 Bahrein adott otthont a Trump-béketerv gazdasági ágát megvitató fórumnak, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab

30 Florin Pasatoiu and Christian Nitoiu: The EU and Israel as Genuine Strategic Partners. Begin-Sadat Center for Strategic Studies. Mideast Security and Policy Studies Paper #179. 2020. augusztus 23. <https://besacenter. org/mideast-security-and-policy-studies/eu-israel-strategic-partners/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 27.

31 Oded Eran – Shimon Stein: The Intended Annexation Distances Israel from Europe. Institute for National Security Studies. INSS Insight No. 1343, July 2, 2020. július 2. <https://www.inss.org.il/publication/annexationand-the-eu/?fbclid=IwAR2toJD_JbkxCEA6n8poU1fRs4KLVKTDwbO7uxMNJCSYUMDh2frPWHVx230 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

Mohamed Saied: Egypt heads to Amman, Ramallah to revive peace efforts. Al-Monitor. 2020. július 26. <https://www.al-monitor.com/pulse/originals/2020/07/egypt-visit-jordan-ramallah-israel-annexation-peacetalks.html > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

32

Jordan PM hints at support for one Israeli-Palestinian state. Ynet. 2020. július 21. <https://www.ynetnews. com/article/ry11Ejw4eD > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

33

34 Jonathan H. Ferziger – Gawdat Bahgat: Israel’s Growing Ties with the Gulf Arab States. Atlantic Council.

2020. július. <https://www.atlanticcouncil.org/wp-content/uploads/2020/07/Israel%E2%80%99s-GrowingTies-with-the-Gulf-Arab-States.pdf > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

12

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Emírségek pedig üdvözölték az előrelépést, bár Jordániához és Egyiptomhoz hasonlóan felhívták a figyelmet a palesztin fél beleegyezésének fontosságára. Az egyoldalú izraeli lépések kilátásba helyezése azonban ezeket a relációkat is radikálisan megváltoztatta.

Szaúd-Arábia a külügyminisztériumán keresztül ítélte el az annexióra vonatkozó izraeli szándéknyilatkozatokat.35 Az Egyesült Arab Emírségek ennél finomabb módon, a Jediót Ahronótban, a washingtoni nagykövetük által megjelentetett cikkben fejtették ki mes�szemenően udvariasan álláspontjukat, amely szerint a két ország között a közelmúltban megélénkült kapcsolatok láthatják kárát az elhamarkodott lépéseknek.36 Ezt követően került nyilvánosságra a normalizációs megállapodás Izraellel, amely a következő fejezetben kerül kifejtésre. Összességében az Öböl-menti arab államoknak érdekükben áll együttműködni a régió egyik, ha nem a legütőképesebb hadseregét, tudományos és gazdasági erőforrásait magáénak tudó zsidó állammal. Különösen igaz ez a török és iráni regionális ambíciókkal szembeni küzdelem kontextusában. Mindez azonban nem jelenti azt (bármennyire is bíznak ebben bizonyos izraeli hangadók), hogy ilyen mértékben szembe fordulhatnak a palesztin érdekekkel a szunnita arab államok. Különösen igaz ez akkor, amikor a török és iráni fél ugrásra készen áll, hogy az arab államok vezetéseivel szemben képviselje a régió arab lakosságának érdekeit (legalábbis retorikai szinten).

Végezetül, bár fontos megjegyezni, hogy Oroszország és Kína meglehetősen visszafogottan reagált a kialakult helyzetre. Mindkét állam (ahogy az Egyesült Államok is) sokkal jelentősebb problémákkal néz szembe, mint hogy jelentős energiákat fordíthatott volna ennek a kérdésnek a tisztázására. Ugyanakkor számukra ez egy előnyös helyzet, hiszen lefoglalja az Egyesült Államokat és az európai hatalmakat, részben elvonva a figyelmet az ukrajnai konfliktus és Hong Kong ügyéről. Természetesen Izrael számíthat rá, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában mindkét nagyhatalom el fogja ítélni egy esetleges annexiót, amennyiben az megtörténik, megpróbálva diplomáciai hasznot húzni a kialakult konfliktusból.

5. IZRAEL ÉS AZ EGYESÜLT ARAB EMÍRSÉGEK KIEGYEZÉSE Az arab államok közül az Egyesült Arab Emírségek mutatta a leginkább kompromisszumkész magatartást az egyoldalú izraeli lépések miatt fokozódó nemzetközi nyomásgyakorlás során. A két ország meglepte a világ közvéleményét a diplomáciai kapcsolatuk teljes normalizációját előrevetítő augusztus 13-i bejelentésükkel. Az Egyesült Államok hathatós közvetítésével kilátásba helyezett Ábrahám-egyezménynek (Abraham Accord) eredményeképpen a két állam biztonsági, gazdasági, technológiai és kulturális kapcsolatai új szintre emelkedhetnek. Ez Izrael negyedik kiegyezése az arab világ valamely államával, követve Egyiptom, Jordánia és Mauritánia példáját (utóbbi felfüggesztésre került később). Az együttműködés nem előzmények nélküli, jó példája volt az izraeli tudományos szakzsargonban

Saudi Arabia Rejects Israeli Measures and Plans to Annex Palestinian Lands in the West Bank and Impose Israeli Sovereignty over Them. Saudi Press Agency. 2020. május 21. <https://www.spa.gov.sa/viewfullstory. php?lang=en&newsid=2090195 > Hozzáférés: 2020. augusztus 10.

35

Yousef Al Otaiba: Annexation will be a serious setback for better relations with the Arab world. Ynet.

2020. június 12. <https://www.ynetnews.com/article/H1Gu1ceTL > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

36

13

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

„szeretőszindrómának” nevezett jelenségnek.37 Ez arra utal, hogy a legtöbb arab ország ugyan szívesen fogad el szolgáltatásokat Izraeltől, és viszonozza is azokat, ám a zsidó állammal ápolt kapcsolatát nyíltan soha nem ismeri el. Paradox módon az izraeli annektálási terv körüli vita az éveken át egyre intenzívebbé váló együttműködés és az Izraelt magába foglaló, részben titkos közel-keleti együttműködési hálózatok hivatalos diplomáciai szintre való emelése előtt nyitotta meg az utat.38 Az Emírségek érvelése szerint a palesztin államnak szánt területek bekebelezését akadályozta meg a normalizációba való beleegyezéssel, miközben a két állam számára kölcsönös előnyöket nyújt a megállapodás.39 A két ország narratívája ebben a kérdésben eltérő, Netanjáhu továbbra is fenntartja, hogy mindösszesen az annexió elhalasztásáról van szó, az nem került le az izraeli kormány programtervéből.40 Az Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti megállapodás valójában a két állam közötti együttműködésről szól, azonban az annektálás kilátásba helyezése lehetőséget adott arra, hogy a konvenciókat meghaladva a palesztin fél ügyét képviselve normalizálhassa viszonyát az Öböl-menti arab állam Izraellel.41 Függetlenül az Egyesült Arab Emírségekkel 2020 őszén lezajló normalizációs folyamatától a fentebb leírtak szerint a ciszjordániai területek annektálása továbbra is létfontosságú izraeli érdekeket (biztonsági, belpolitikai és etnikai-vallási) alapvetően befolyásolna. Ezért az továbbra is napirenden lesz az izraeli belpolitikában, ebből kifolyólag pedig a világpolitika színpadán is és megmarad a nemzetközi kapcsolatok tudományának fontos elemzési kérdésként.

6. LEHETSÉGES FORGATÓKÖNYVEK A nemzetközi rendszerben jelenleg számos okból, különösen a koronavírus válság miatt rendkívül nagy a bizonytalanság. Ettől függetlenül kijelenthető, hogy az annexióról jövőjéről és napirendre való visszakerüléséről szóló végső döntés az izraeli vezetés kezében van, amelynek azonban messzemenő kihatása lesz a régióra és a globális viszonyokra.

Alapvetően négy forgatókönyv lehetséges 2020 júliusához hasonlóan a továbbiakban is: • a Trump-béketervben megjelölt területek teljes annexiója; • azok (első lépésben) részleges annexiója; • kategorikus elállás az annexiótól; • valamint annak hosszú távú lebegtetése.

37 Elie Podeh: From opportunities to missed opportunities. Jerusalem Post. 2016. augusztus 17. <https://www. jpost.com/opinion/from-opportunities-to-missed-opportunities-464368 > Hozzáférés: 2020. augusztus 28.

38 erről bővebben lásd: Csepregi Zsolt: Vajon ki a győztes? Történelmi kiegyezés Izrael és az Egyesült Arab Emírségek között. Antall József Tudásközpont. 2020. augusztus 27. <https://ajtk.hu/hu/kutatas/kutatoi-blog/vajon-ki-a-gyoztestortenelmi-kiegyezes-izrael-es-az-egyesult-arab-emirsegek-kozott > Hozzáférés: 2020. augusztus 28.

39 Emirates Policy Center: The UAE-Israel Agreement: Motives and Gains for the Palestinian Issue and the Region.

2020. augusztus 13. <https://epc.ae/brief/the-uae-israel-agreement-motives-and-gains-for-the-palestinian-issueand-the-region > Hozzáférés: 2020. augusztus 28.

40 Times of Israel: Netanyahu: UAE deal based on strength, will yield ‘true peace’ with Palestinians.

2020. augusztus 16. <https://www.timesofisrael.com/netanyahu-uae-deal-based-on-strength-will-yield-truepeace-with-palestinians/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 28.

41 Steven A. Cook: What’s Behind the New Israel-UAE Peace Deal? Council on Foreign Relations.

2020. augusztus 17. <https://www.cfr.org/in-brief/whats-behind-new-israel-uae-peace-deal > Hozzáférés: 2020. augusztus 28.

14

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

A négy lehetséges döntés hatását ugyancsak négy dimenzióban szükséges elemezni, ezek az izraeli bel- és külpolitika alakulására gyakorolt hatás kérdése, a novemberben meg- vagy újraválasztandó amerikai elnök helyzete, az EU és Izrael közötti kapcsolat jövője és az arab világ lehetséges válaszlépései mentén rajzolódnak ki.

Az első lehetőség tehát az, hogy Izrael az Emírségekkel zajló normalizáció lezárását követően napirendre tűzi a kérdést (2020 végén, vagy később) és annektálja Ciszjordánia mintegy harminc százalékát. A gyakorlatban ez pusztán egy parlamenti folyamat eredménye lenne, előbb a biztonsági kabinet döntene a törvénytervezetről, majd a megfelelő törvényelőkészítő bizottságok után a Knesszet elé kerülne szavazásra. A forgatókönyv jelenőségét az adja, hogy a 2020. nyarán esedékes annektálás kilátásba helyezésekor a lépés minden kormányzati fórumon rendelkezett a szükséges többségi támogatással. Maga a területek jogi bekebelezése az egyszerűbb része a folyamatnak, belpolitikai, biztonsági és külpolitikai hatása annál komplexebb. A kormánykoalíció sorsa három fogatókönyv szerint alakulhat, amennyiben a kérdés újra napirendre kerül a jelenlegi kormánykoalíció hivatali ideje alatt: Netanjáhut támogathatja koalíciós partnere a teljes Kék és Fehér, így belpolitikai válság nélkül vészelhető át az annektálás. Második esetben a Kék és Fehér Ganc és Askenázi vezetésével kivonul a koalícióból, ezzel előrehozott választásokat eredményezve, ez azonban nem állítaná meg az annektálást. A harmadik, legbonyolultabb eset az lenne – amennyiben Ganc támogatja az annektálást, Askenázi viszont nem, ezzel magát a Kék és Fehért szakítva szét –, ha egy gyenge koalíció maradna az ország élén és megerősödne az ellenzék, még tovább fragmentálva az izraeli pártpolitikát. Rövid távon azonban Netanjáhun múlik a döntés, amennyiben elhatározza magát az annektálás véghezvitele mellett. A biztonsági fronton a hadsereg és rendvédelmi szervek komoly lázongásokra készültek 2020 nyarán a palesztin területeken.42 A Palesztin Hatóság akkori nyilatkozatai szerint az annektálás esetében „átadják a kulcsokat” az izraelieknek, és innentől kezdve Jeruzsálemre hárult volna Ciszjordánia teljes területének igazgatása.43 Ennek a fejleménynek a hatása beláthatatlan, egy harmadik intifádától kezdve a viszonylag csendes alkalmazkodásig terjednek a lehetőségek. Bizonyos, hogy Izrael első dolga lenne megőrizni minden hatékony struktúrát a palesztin oldalon annak érdekében, hogy ne teljes mértékben az izraeli államra háruljon két és fél millió nem izraeli-állampolgár életének a teljeskörű igazgatása.

Külpolitika tekintetében az Egyesült Államok minden bizonnyal nem tenne azonnali ellenlépéseket, még abban az esetben sem, ha a teljes annexióra kifejezett jóváhagyása nélkül kerülne sor. A novemberi amerikai elnökválasztások eredménye dönti el, hogy a lépéssel alapvetően szimpatizáló Donald Trump vagy az azt elítélő Joe Biden politikai célkitűzései fogják a jövőben meghatározni az izraeli-amerikai kapcsolatokat. Az izraeli vezetés természetesen az annexió végrehajtását követően nem lesz olyan pozícióban, hogy feladja

42 Udi Dekel – Noa Shusterman: INSS War Game: The Annexation Trap and the Emergency Exit. Institute for National Security Studies. Special Publication. 2020. július 8. <https://www.inss.org.il/publication/annexation-simulation/?fbclid =IwAR17hiV3bxtiN8B1grGLHGfEsRstsqAh6ZIrZlKlE03QZzZcIp5LYWcGQQ0 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

43 Khaled Abu Toameh: Abbas hints at dissolving PA in response to annexation. Jerusalem Post. 2020. június 24. <https://www.jpost.com/arab-israeli-conflict/abbas-hints-at-dissolving-pa-in-response-to-annexation-632656 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

15

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

a bekebelezett területeket, legfeljebb az előirányzott területi és anyagi kompenzációról lehet szó a palesztin fél részére. Biztonságos határok között Izrael hajlandóbb lehet tárgyalni egy jövőbeni palesztin államról, amely rendelkezik az államiság fontos jellemzőivel, azonban ez az állam a végső soron is egy enklávé maradna a zsidó állam és Egyiptom ölelésében.

Az Európai Unió intézményi szinten elidegenedne Izraeltől, azonban az egységes és szigorú fellépést tagállamok egy kisebb csoportja feltételezhetően megakadályozná. Az Európai Unió irányából érkező ellenlépések lehetőségei nagyobbak lennének amennyiben a „stratégia autonómia” felé mozdul el az Unió, hiszen így külpolitikai döntések immár egyszerű többséggel is elfogadhatóak lennének.44 A kezdeti felháborodás elültét követően a pragmatikus együttműködés megmaradna még a leginkább kritikus államokkal is, azonban több európai ország elismerné Palesztinát, mint független államot a korábbi nemzetközi konszenzust jelentő 1949-ban kialakult tűzszüneti határokon belül.

Izrael szempontjából a legnagyobb kérdést a közel-keleti államok reakciója jelentené, amely három kategóriát ölel fel. Egyiptom és Jordánia minden bizonnyal kemény retorikát alkalmazna a zsidó állam lépésével szemben, akár a békeszerződés felmondását is kilátásba helyezve. Realista nézőpontból nézve azonban nem nyernének azzal semmit, ha beszüntetnék a biztonsági együttműködést az egyik regionális katonai nagyhatalommal. Érdekükben állna folytatni a kooperációt, még ha az eddigieknél kevésbé látványosabb lépések jellemeznék azt, különös tekintettel a palesztin közeg lecsendesítésére, mivel a konfliktus túlcsordulása veszélyeztetné mindkét államot. Jordánia lakosságának több mint a fele palesztin származású, Egyiptom pedig komoly küzdelmet vív a Sínai-félsziget iszlamista militánsaival. Egyik országnak sem hiányzik egy újabb konfliktusforrás. Az Öböl-menti arab államok számára ugyancsak megnehezítené az együttműködést Izraellel az annexió, a biztonsági egyeztetések mindazonáltal minden bizonnyal megmaradnának, azonban előreláthatólag egy „hűvös időszak” következne be, amelynek hossza (leegyszerűsítve) az arab közvélemény felháborodásának mértékétől függ. Különösen nehéz helyzetbe kerülne az Egyesült Arab Emírségek, amely saját narratívája szerint az annektálástól való elállás feltételének teljesítéséért egyezett bele a normalizációba. Abu Dzabinak ebben az esetben mérlegre kellene tennie a kapcsolatok felfüggesztésének negatív hatását a nemzetközi presztízsén esett csorba kárával együtt.

A tény azonban az, hogy Törökországgal és Iránnal szemben még mindig Izrael a legcsábítóbb partner az arab országok számára, mivel nem rendelkezik a hagyományos értelemben vett nagyhatalmi dominanciához megfelelő hegemonikus potenciállal, hanem egy gazdag és technológiailag fejlett „spártai” állam, amelyet jobb maguk mellett, de semmi képpen nem magukkal szemben látni a jövő konfliktusaiban. Végezetül Törökország és Irán kérdése merül fel, miközben mindkét állam igyekezne retorikai szinten a maga javára fordítani az Izraellel szembeni közhangulatot a térségben, kétséges, hogy képesek lennének-e gyakorlati lépések kivitelezésére jelenlegi kül- és belpolitikai leterheltségük mellett. Törökországnak nem állna érdekében felszámolni meglévő és jövedelmező kapcsolatait Izraellel, míg Irán már évek

44 Markus Becker – Peter Müller – Christoph Schult: EU-Chefdiplomat Borrell über neues Flüchtlingsabkommen "Vor allem Merkel kann helfen". Der Spiegel. 2020. július 17. <https://www.spiegel.de/politik/deutschland/euchefdiplomat-josep-borrell-vor-allem-angela-merkel-kann-helfen-a-00000000-0002-0001-0000-000172071813 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

16

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

óta – félig-meddig a színfalak mögött – egy alacsony intenzitású háborút vív (elsősorban Szíriában és a kibertérben) Izraellel.

A második forgatókönyv szerint a Netanjáhu-Ganc kormány a teljes annexióval szemben a későbbiekben, egy már 2020 nyarán felvetett opciót felelevenítve egy részleges, akár szimbolikus annektálást hajt végre mintegy első lépésként.45 Ezzel megtörnék a status quo-t és tesztelni tudnák a nemzetközi választ és a palesztinok reakcióit. A szimbolikus jellegnél azonban hangsúlyozni kell, hogy a korábbi tervekben is a Jeruzsálemtől keletre fekvő településekről van szó, amelyek erődrendszerként védelmezik a zsidó állam fővárosát (amely státuszt a nemzetközi közösség túlnyomó része jelenleg vitat). Egyrészt az izraeli fél elképzelése szerint egy ilyen lépés jelzésként szolgálna a palesztin fél számára (vagy lépéskényszerbe hozná a palesztinokat a világ közvéleménye előtt), hogy feltételek nélkül vissza kell térniük a béketárgyalásokhoz, amennyiben nem akarják, hogy Izrael egyoldalúan szabja meg végső határait. Másrészt ezzel katalizálni lehetne azokat a folyamatokat, amelyek rámutathatnának arra, hogy valójában meddig mennének el a külső felek, felmondaná-e a két szomszédos állam és az Egyesült Arab Emírségek a békeszerződést, szankcionálnának-e az európai államok, vagy az Unió, illetve, hogy Washington, döntéshelyzet elé kényszerítve támogatja-e Izraelt, vagy kivonul mögüle. Ez az opció egyelőre lekerült a napirendről, azonban nem zárható ki, hogy amennyiben az izraeli belpolitikában előrehozott választásokra kerül sor 2021 elején, Netanjáhu vagy másik jobboldali miniszterelnök meglépi a fokozatos annexiót első szakaszát. Ezt a forgatókönyvet erősíti, hogy 2020. augusztus 24-én órákon múlt az előrehozott választások kitűzése, a dilemma december 23-ig továbbra is megoldásra vár.46 Joe Biden választási győzelme esetén az izraeli vezetés értékelheti úgy, hogy ki kell használnia Trump hivatali idejéből megmaradt időt, hogy elmozduljon a status quo-ból, különösen ha izraeli belpolitikai válság miatt Netanjáhu népszerűségének növelésére szavazatszerzésre kívánja felhasználni az annektálást a tőle jobbra álló pártók (különösen a dinamikusan erősödő Jamina) kárára. Részleges annexió esetén egy Biden kormányzat még mindig jobb esélyekkel érvelhetne a kétállamos megoldásra irányuló tárgyalások újraindítása mellett, mint a teljes annexió forgatókönyve esetén. A kemény üzeneteket megfogalmazó uniós tagállamok azonban továbbra is nehéz helyzetbe kerülnének, mivel a nemzetközi jog szempontjából teljesen mindegy, hogy Izrael ezerötszáz négyzetkilométert vagy ennél jóval többet annektál. Ezzel a dilemmával Jeruzsálem erodálhatja az európai ellenzékének eltökéltségét, hasonlóan a regionális szereplőkéhez. Izrael számára tehát viszonylag kis kockázattal nagy nyereséget hozhat egy ilyen lépés, stratégiai mélységet nyer Jeruzsálem körül, megtöri a status quo-t, teszteli nemzetközi ellenzékének eltökéltségét, és megmarad a mozgástere a folytatás terén.

Mindezek mellett pedig Netanjáhu megfontolt belpolitikai győzelmet is elkönyvelhet, ami egy

45 Tovah Lazaroff: What are Israel's options for annexation? – analysis. Jerusalem Post. 2020. június 11. <https://www.jpost.com/israel-news/can-partial-annexation-replace-full-annexation-analysis-631009 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

46 Haviv Rettig Gur: Using state budget as a cudgel, Netanyahu puts his political future in the red. Times of Israel. 2020. augusztus 27. <https://www.timesofisrael.com/using-state-budget-as-a-cudgel-netanyahu-putshis-political-future-in-the-red/ > Hozzáférés: 2020. augusztus 28.

17

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

esetleges újabb előrehozott választás esetén nem utolsó szempont lenne a turbulens izraeli belpolitikai szintéren.

Az utolsó két opció az annexió nem-végrehajtása, akár időlegesen, annak halogatásával vagy akár az attól való kategorikus elállással. Míg az eredmény látszólag azonos, a két opció mégis teljesen különböző izraeli politikát feltételez, előbbi nagyon valószínű, utóbbi minden bizonnyal elképzelhetetlen, annak ellenére, hogy számos külső, illetve az izraeli baloldalon álló szereplő ezt várná az izraeli kormánytól. A koronavírus járvány, az amerikai támogatás hiánya, a nemzetközi ellenállás és az meglepetésszerű normalizációs folyamat beindulása az Egyesült Arab Emírségekkel mind azt váltották ki, hogy gyakorlatilag már az elemzés írásának pillanatában is a „halogatásra” építő forgatókönyv érvényesül, mivel két hónap eltelt azóta, hogy Netanjáhu benyújthatta volna az annexióról szóló törvényjavaslatot. Askenázi már július végén úgy nyilatkozott, hogy „senki sem beszél az annektálásról”.47 Egyelőre az izraeli kormánynak nem sürgős lépnie, kiélvezi az Emírségekkel zajló közeledés diplomáciai gyümölcseit és nem is lesz az mindaddig ameddig a belpolitikai folyamatok nem kényszerítik lépésre a kormányt vagy nem veszít Trump elnök novemberben. Egy harmadik eset akkor merülne fel, amennyiben Izrael úgy értékeli, hogy nem várhat az amerikai elnökválasztásokig az annexióval, mivel szüksége van elegendő „Trump érára”, hogy az egyoldalú annexiót követően Washington támogassa a nemzetközi fórumokon, ameddig el nem csitul a diplomáciai vihar, ez azonban az Emírségekkel folyó normalizáció elhúzódása miatt immáron nem egy realisztikus forgatókönyv. Mindez azt jelenti, hogy mivel nem látszik a koronavírus járvány vége és az egyes nemzetközi szereplők álláspontja úgy tűnik megállapodott, kizárólag az fogja eldönteni, hogy Izrael a későbbiekben meglépi-e az annexiót, hogy mit értékelnek a Knesszet tárgyalótermeiben hasznosabbnak belpolitikai és biztonsági szempontból.

Végezetül feltehetjük a kérdés, lemondana-e Izrael az egyoldalú annexió lehetőségéről, amire a válasz egyértelmű nem. Innentől kezdve, bármeddig is tartson az izraeli-palesztin konfliktus, örökké lesz egy tárgyalások során felhasználható erős ütőkártyája Izraelnek, hogy egy számára kedvező megoldási terv mellett érveljen, amelynek keretében bekebelezheti a telepeket és a Jordán-folyó völgyét. Az annexió kilátásba helyezése a későbbiekben hasonló diplomáciai manőverekre adhat lehetőséget, mint azt tapasztalhattuk az Emírségekkel, bár kétséges, hogy ismételten megvalósítható-e egy ilyen lépés anélkül, hogy az egy világpolitikai „túszdráma” jellegét mutatná és erodálná Izrael tekintélyét. Ez a diplomáciai ütőkártya egyben belpolitikai revolver is, amely képletesen a vezetők fejének (pontosabban politikai karrierjüknek) szegeződik, bárki, aki kevesebbet fogad el Izrael nevében, mint ami a Trumpbéketervben „jutott” volna, áruló lesz az izraeli polgárok mintegy felének szemében. Izrael a védhető határok mellett mozgástérre törekszik a világpolitikában és az évtizedek alatt egymásra épülő ENSZ határozatok és béketárgyalások egy olyan keretet eredményeztek, amelynek elemei nem felelnek meg Izrael hosszú távú terveinek és (realista külpolitikai értelemben) hatalommaximalizáló nagystratégiájának. Ezen a Trump-béketerv egy komoly 47 Lahav Harkov: Ashkenazi: No one is talking about annexation anymore. Jerusalem Post. 2020. július 29. <https:// www.jpost.com/israel-news/ashkenazi-no-one-is-talking-about-annexation-anymore-636715 > Hozzáférés: 2020. augusztus 3.

18

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

rést ütött már megfogalmazódásával is, és Izrael sose fogja annak elutasításával visszaépíteni maga köré a korlátokat.

7. KONKLÚZIÓ

A koronavírus válságot megelőzően a nyár egyik legfontosabb világpolitikai fejleményének tűnt az izraeli annektálás kérdése, amely augusztus második felére az izraeli-emírségek normalizációs folyamatának adta át a helyét. Annak ellenére, hogy az események közben elsodorták az annexiós lépést, az idei év során történő megvalósításnak, vagy elmaradásának egyaránt hosszú évekre meghatározó eredménye lesz Izraelre, a Közel-Keletre és a világpolitikára. Ammenyiben Izrael a későbbiekben meglépi az annexiót, az főként belpolitikai okokból visszavonhatatlan változást hoz az izraeli-palesztin konfliktus megoldására irányuló nemzetközi forgatókönyvekben. A palesztin állam sorsa megoldásra váró ügy maradhat, azonban Izrael polgárainak döntő többsége szerint, leszámítva egyes fanatikus elemeket, ebben az esetben a zsidó állam elérte lehető legnagyobb kiterjedését, amelyet követően területi aspirációi nem lehetnek. Izrael számára ettől a ponttól kezdve a belső és külső konszolidáció lesz majd a stratégiai prioritás, jól meghatározott, erős és végleges határok közt. A biztonsági kérdésekben különösen érzékeny izraeli katonai-politikai elit első alkalommal érezheti magát olyan pozícióban, hogy a huszadik század elején kis termelőegységekből és őrtornyokból álló telepek építésével megkezdett erődépítés a zsidó világkép szerinti őshazában elérkezett a logikus végkifejletéhez. Az ország védhető határok között, a magaslati pozíciókat uralva, de facto Jeruzsálem fővárossal, erős gazdasággal és hadsereggel (beleértve a nukleáris csapásmérő képességet), dinamikusan növekvő népességgel nézhet szembe évszázadunk további kihívásaival. A valóság természetesen ennél jóval összetettebb, azonban az izraeli polgárok jelentős része július elsejét követően a fenti, számukra utópisztikus korszak első szakaszában reménykedhetett és joggal. Erről teljes mértékben lemondani politikai képtelenség bármilyen elképzelhető izraeli kormánykoalíció számára, bármilyen, az arab világgal történő kiegyezés esetén is. Ha a kormány nem is hajtja végre az egyoldalú annexiót, az ettől a ponttól kezdve mindig ott fog lebegni mint opció, bárminemű béketárgyalásra is kerüljön sor a felek közt. Az idő mégpedig az egyoldalú annexiónak fog dolgozni, minél kevésbé hajlandó a palesztin fél az elkövetkezendő hónapok és évek során visszatérni feltételek nélkül a tárgyalóasztalhoz, egy gyenge pozícióba, annál inkább fognak a centrista vagy akár baloldali izraeliek beletörődni a Trump-béketerv adta keret megvalósításába és a biztonsági infrastruktúra és intézkedések további erősítése mellett elszigetelni az izraeli és izraeliek által lakott ciszjordániai területeket a palesztin félről. Amennyiben Izrael meglépi az annexiót, minden külső szereplőnek döntenie kell hogyan reagál, ragaszkodik-e a status quo ante állapothoz (hiábavalóan) vagy konstruktívan lép a palesztin állam megvalósítása irányában. Izrael minden tényező alapján kinőtte azokat a kereteket, amelyekben eddig létezett, azonban nincs arra garancia, hogy nem jön el a pillanat, amikor túlbecsüli pozícióját és olyan nemzetközi konfliktusba kormányozza magát, amely végveszéllyel fenyegeti, ezzel destabilizálva Európa délkeleti határában fekvő régiót. Ez a lépés önmagában nem fenyeget ilyen drámai következményekkel. A következő hetek és hónapok azonban eldöntik, hogy a 2020 júliusában küszöbön álló annexió, amely

19

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

elvezetett az Egyesült Arab Emírségekkel való normalizációhoz további pozitív regionális fejleményeknek és együttműködési rendszerek kialakulásának lesz a névleges katalizátora vagy pedig az amerikai elnökválasztást követően és egy esetleges izraeli belpolitikai válság esetén újra napirendre kerül. A fentiek tükrében a Trump-béketerv közvetve, ha nem is az izraeli-palesztin konfliktus tekintetében, de hozzájárult a közel-keleti hatalmi viszonyok átalakulásához, a hosszú távú hatását azonban még csak most kezdte el kifejteni.

20

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány