A Kászem Szolejmáni halálát követő amerikai-iráni katonai feszültség fejleményei a Covid-19 járvány

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

A KÁSZEM SZOLEJMÁNI HALÁLÁT KÖVETŐ AMERIKAI–IRÁNI KATONAI FESZÜLTSÉG FEJLEMÉNYEI A COVID–19-JÁRVÁNY TÜKRÉBEN ÉVA ÁDÁM

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

A kiadó elérhetősége: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

Tel: +36 20 310-87-76 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

©Éva Ádám, 2020 © Antall József Tudásközpont, 2020 ISSN 2416-1446

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A KÁSZEM SZOLEJMÁNI HALÁLÁT KÖVETŐ AMERIKAI–IRÁNI KATONAI FESZÜLTSÉG FEJLEMÉNYEI A COVID–19-JÁRVÁNY TÜKRÉBEN ÉVA ÁDÁM

BEVEZETÉS 2020 év elején, az amerikai hadsereg által likvidált Kászem Szolejmáni1, aki az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) „Jeruzsálem Alakulatok” (Szepáh-e Kodsz) parancsnoka volt, halálát követően számos szakértői vészforgatókönyv jelent meg, amelyek komoly iráni válaszcsapást és a közel-keleti katonai konfliktusok eszkalálódását vetítették előre.

A Szolejmáni halálát követő első napokban sokan elkerülhetetlennek tartották egy közvetlen amerikai–iráni háború kirobbanását, míg mások nem zárták ki, hogy regionális vagy globális méretű konfliktus alakul ki ebből az egyedi esetből. Abban nagyon sokan egyetértettek, hogy az amerikai–iráni diplomáciai kapcsolatok teljes hiánya miatt soha nem lehet kizárni a háború lehetőségét.2 Elemzésemben bemutatom a Kászem Szolejmáni halálához vezető eseményeket, majd összegzem a várható következményekkel kapcsolatos szakértői véleményeket és megvizsgálom, hogy a koronavírus-járvánnyal egyidejűleg hogyan alakultak az amerikai–iráni és a regionális politikai viszonyok. Az már elöljáróban elmondható, hogy valamennyi jóslat, ami a konfliktus jelentős eszkalációját vetítette előre, hibásnak bizonyult. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a COVID–19-vírus már február közepén megjelent Iránban, így a Kászem Szolejmáni meggyilkolását követő negyvenedik nap (az ún. arbaín, vagyis a negyven napos gyászidőszak lezárulása) környékén Irán figyelme, és feltehetően gazdasági kapacitásának jelentős része, egy nagyon jelentős belbiztonsági problémára összpontosult. Emellett februárban parlamenti választások is megrendezésre kerültek Iránban, ami szintén belpolitikai figyelmet igényelt. Összességében elmondható, hogy bár Irán az elmúlt hónapokban fontos belpolitikai intézkedésekre kényszerült, ezek mellett nem csökkent aktivitása a régió többi államában. Valamennyi fejlemény arra mutat, hogy Irán helyzeti előnybe került Kászem Szolejmáni meggyilkolása után és a komolyabb döntések meghozatala most leginkább az Egyesült Államoktól és Szaúd-Arábiától várható. A COVID–19 elterjedése láthatólag egyik országra sem rótt aránytalanul nagyobb terheket, így a közel-keleti „hidegháború” megoldása a járványtól független tényezőktől függően fog megszületni.

Michael Crowley – Falih Hassan – Eric Schmitt: U.S. Strike in Iraq Kills Qassim Suleimani, Commander of Iranian Forces. The New York Times. 2020. január 2. <https://www.nytimes.com/2020/01/02/world/middleeast/ qassem-soleimani-iraq-iran-attack.html> Hozzáférés: 2020. április 15.

1

Aaron David Miller: How Inevitable Is War with Iran? Carnegie Endowment for International Peace. 2020. január 7. <https://carnegieendowment.org/2020/01/07/how-inevitable-is-war-with-iran-pub-80724> Hozzáférés: 2020. április 15.

2

3

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

KÁSZEM SZOLEJMÁNI MEGGYILKOLÁSÁNAK AZ ELŐZMÉNYEI Az Amerikai Egyesült Államok Iránra az 1979-es iszlám forradalom óta rendkívüli mértékű politikai és gazdasági nyomást helyezett. Az iráni politikai rezsim fenyegetettségének a percepcióját felerősítette, hogy az elmúlt három évtizedben az USA állandó katonai bázisokat hozott létre a Perzsa-öböl arab monarchiáiban, illetve a 2001-es afganisztáni és a 2003-as iraki katonai inváziók óta tartós jelentétet tart fent két Iránnal szomszédos országban. A szíriai polgárháború a nem-állami fegyveres szervezetek számának jelentős növekedéséhez vezetett, köztük az al-Káidának és az Iszlám Államnak hűségesküt tevő helyi szervezetek, akiknek a befolyása és később fennhatósága átterjedt Irak területére is.

A nemzetközi katonai műveletek Irakban, illetve az arab tavaszt követő politikai átalakulások minden egyes közel-keleti országban meggyengítették a központi államhatalom erőszakmonopóliumát. Az Iszlám Állam terrorszervezet jelenléte Szíriában és Irakban ideológiai és tényleges katonai fenyegetést jelentett Iránra nézve is. A perzsa állam és a vele szövetséges síita politikai és katonai szervezetek, élükön a libanoni Hezbollahhal, ezért az elmúlt tíz évben aktív műveleti területként tekintettek a két állam területére.

A geopolitikai fejlemények mellett az is elmondható, hogy Barack Obama elnöksége alatt az együttes amerikai és európai diplomáciai erőfeszítéseknek köszönhetően végre megállapodás született Irán békés célú nukleáris energiafelhasználásáról. 2013-ban aláírásra került az átmeneti Joint Plan of Action egyezmény, majd 2015-ben a Joint Comprehensive Plan of Action (JCPOA) elnevezésű dokumentum, amelynek köszönhetően 2016 elején megkezdődhetett az Irán gazdasági tevékenységét blokkoló szankciók feloldása. Lehetőség kínálkozott tehát Irán számára, hogy újra bekapcsolódjon a globális politikai és gazdasági folyamatokba majdnem négy évtizedes elszigeteltség után. Bár a nukleáris keretegyezmény egyértelműen egy óriási eredménynek tekinthető, amelynek előírásait Irán maradéktalanul betartotta, az egyezmény gyengesége, hogy az önmagában nem vezethetett a regionális konfliktusok megoldásához.

2014-től kezdve, vagyis az Iszlám Állam terrorszervezet megerősödését követően Irán a hivatalos adatok alapján folyamatosan növelte védelmi kiadásait.3 A nukleáris keretegyezmény aláírása után elemzők azzal számoltak, hogy Irán várhatóan minimum megduplázza majd védelmi kiadásait, amelynek jelentős részével a külföldi katonai műveletekért is felelős IRGC gazdálkodik.4 2017-ben végül Irakban az Iszlám Állam terrorszervezet utolsó bázisait is felszámolta a nemzetközi közösség, amely erőfeszítés során az USA vezetői is elismerően nyilatkoztak Irán szerepvállalásáról.5 Az iráni rezsim azonban a terrorszervezet elleni harc során jelentősen megnövelte politikai befolyását a térségben és félő volt, hogy Irakban lehetetlenné válik ezután a belpolitikai folyamatok függetlenségének a megőrzése.

Macrotrends: Iran Military Spending/Defense Budget 1960-2020. nincs dátum <https://www.macrotrends.net/ countries/IRN/iran/military-spending-defense-budget> Hozzáférés: 2020. április 16.

3

Rachel Hoff: Iran’s Military Budget after the Nuclear Deal. American Action Forum. 2015. augusztus 5. <https:// www.americanactionforum.org/research/irans-military-budget-after-the-nuclear-deal/> Hozzáférés: 2020. április 16.

4

5 Tom O’Connor: U.S., Iran, Syria and Russia Finally Agree: Iraq's Victory Over Isis Praised Around The World.

Newsweek. 2017. október 7. <https://www.newsweek.com/us-iran-syria-russia-agree-iraq-victory-isis-world-634648> Hozzáférés: 2020. április 16.

4

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Az iráni szerepvállalás hála és jutalom nélkül maradt, Irán katonai aktivitására hivatkozva 2017-ben Donald Trump előrevetítette a JCPOA-dokumentum érvénytelenítését és a gazdasági szankciók visszaállítását. 2018 novemberében valamennyi korábbi szankció visszaállításáról és számos újabb korlátozásról döntött az amerikai elnök, amelyek az iráni gazdaság legfontosabb szektorait célozták meg.6 A korlátozásoknak az amerikai kormány vezetői szerint nem a rezsimváltás a céljuk, hanem az iráni gazdasági bevételek csökkentésével a védelmi kiadásokra fordítható keret mérséklését akarják elérni,7 ami egyértelműen az IRGC és annak a külföldi katonai és hírszerző műveleteiért felelős Szepáh-e Kodsz tevékenységét nehezítené meg. Az amerikai számítások ezzel kapcsolatban nem voltak alaptalanok 2018-ban. A teheráni rezsim közel-keleti konfliktusokról kialakított politikai diskurzusa mellett megnőtt azon tüntetők száma az országban, akik nem nézték jó szemmel, hogy a szankciók szorítása alatt Teherán jelentős összegeket fordít a szíriai vezető, Bassár al-Aszad támogatására és a külföldi katonai műveletekre, miközben az iráni gazdaság és társadalom rendkívüli nehézségekkel néz szembe.8 Az amerikai szankciók és a belső feszültségek azt a látszólagos eredményt érték el, hogy az iráni kormány 2019–2020-as hivatalos költségvetésében jelentős, 28 százalékos csökkentést irányozott elő az IRGC, a hadsereg és a védelemért felelős minisztérium költségvetésében együttesen, miközben növelte a népjóléti intézkedésekre fordítandó kiadásokat.9 Az elemzők azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy az IRGC-nek jelentős, a hivatalos költségvetésen kívülről származó bevételei vannak, mivel a Forradalmi Gárda ma már mind a hivatalos, mind a szürkegazdaság egyik legjelentősebb haszonélvezője.10 Valóban, Irán katonai jelenléte és aktivitása a térségben szemmel láthatóan nem csökkent 2019-2020-ban. Az amerikai „maximális nyomásgyakorlásra” válaszul az IRGC aszimmetrikus hadviselésbe kezdett az amerikai hadsereg és annak szövetségesei ellen a Perzsa-öböl térségében. A Gárda és közel-keleti szövetséges szervezetei megtámadtak és elfoglaltak kereskedelmi hajókat az öbölben, katonai támadásokat intéztek iraki katonai bázisok ellen, illetve az arab monarchiák infrastruktúráját támadták és bénították meg. A maximális nyomásgyakorlás ellen tehát a teheráni rezsim a maximális ellenállás stratégiáját alkalmazta.11

The White House: President Donald J. Trump Is Reimposing All Sanctions Lifted Under the Unacceptable Iran Deal. 2018. november 2. <https://www.whitehouse.gov/briefings-statements/president-donald-j-trumpreimposing-sanctions-lifted-unacceptable-iran-deal/> Hozzáférés: 2020. április 16.

6

Julian Borger: Trump administration to reimpose sanctions on Iran. The Guardian. 2018. november 2. <https:// www.theguardian.com/world/2018/nov/02/trump-administration-to-reimpose-sanctions-on-iran> Hozzáférés: 2020. április 16.

7

Ali Fathollah-Nejad: Iranians respond to the regime: 'Leave Syria alone!'. Al Jazeera. 2018. május 2. <https://www. aljazeera.com/indepth/opinion/iranians-respond-regime-leave-syria-180501081025309.html> Hozzáférés: 2020. április 16.

8

Saeed Ghasseminejad – Tzvi Kahn: New Iranian Draft Budget Slashes Military Spending. Foundation for Defense of Democracies. 2019. január 8. <https://www.fdd.org/analysis/2019/01/08/new-iranian-draft-budgetslashes-military-spending/> Hozzáférés: 2020. április 17.

9

10

Ibidem

Kenneth Katzman – Kathleen J. McInnis – Clayton Thomas: U.S.-Iran Conflict and Implications for U.S. Policy.

Congressional Research Service. 2020. január 6. <https://fas.org/sgp/crs/mideast/R45795.pdf> Hozzáférés: 2020. április 17.

11

5

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Irán a JCPOA-dokumentum fokozatos hatályon kívül helyezését tehát katonai fölényének megszerzésére fordította és 2019-ben tulajdonképpen bebizonyította, hogy a befolyási körébe tartozó közel-keleti fegyveres szervezetekkel együtt jelentős fenyegetést jelent a nyugati államok közel-keleti érdekeltségeire és az USA regionális partnereire nézve is. Irán a megnövekedett politikai és katonai befolyását feszültségkeltésre használta fel Irakban, ami a katonai konfliktus eszkalálódásához vezetett az Iránnal szövetséges iraki és szíriai katonai szervezetek és az USA között 2019 végére. Az USA különösen aggodalmasan szemlélte Kászem Szolejmáni, a Szepáh-e Kodsz vezetőjének egyre gyakoribb felbukkanását12 iraki politikai és katonai vezetők körében, így végül 2020. január 2-án Donald Trump felhatalmazta az amerikai vezérkart a magas rangú iráni katonai vezető életét követelő célzott rakétatámadásra. Mivel a katonai akció Irak területén történt, ezért az amerikai döntés súlyos iraki belpolitikai dilemmához is vezetett az amerikai hadsereg jövőjét illetően az országban.

FORGATÓKÖNYVEK A POSZT-SZOLEJMÁNI KORSZAKRA Hiba lenne azt állítani, hogy Kászem Szolejmáni meggyilkolása fordulópontot jelent az amerikai–iráni kapcsolatokban. Utóbbi szempontjából sokkal lényegesebb, hogy Donald Trump és az amerikai döntéshozatal, illetve Ali Khámenei és az iráni rezsim mit várt a közel-keleti konfliktusok eszkalálásától az elmúlt néhány évben. Míg az amerikai döntéshozók nézeteiről nagyon sokat tudunk, mivel számos nyilatkozat áll rendelkezésre, az iráni döntéshozók céljairól kevés információ áll rendelkezésre. Ennek oka, hogy az iráni kormány nyilatkozatai nem megbízhatóak az ország külpolitikai stratégiáját illetően, ugyanis a döntéseket ezzel kapcsolatban Ali Khámenei legfelsőbb vezető szűk köre hozza meg,13 messze a nyilvánosságtól. A demokratikusan választott kormánnyal kapcsolatban gyakran felmerül az a kritika, hogy az csupán az iráni rezsim keményvonalas külpolitikájának ellensúlyozása miatt működik, hamis képet mutat az iráni politikai rendszerről. Jó példája a rezsim és kormány kettősségének, hogy míg az IRGC és a hadsereg 2019 során folyamatosan növelte a nyugati államok érdekeltségeire és az arab monarchiákra helyezett katonai nyomást a Perzsa-öböl térségében, Haszan Róháni elnök és a stábja a konfliktusok diplomáciai megoldásának szükségességét hangoztatta a médiában. Az iráni elnök 2019-ben rendszeresen azt nyilatkozta, hogy Irán nem szeretne háborút vívni egyetlen országgal sem,14 miközben hónapról hónapra felmerült a közvetlen katonai konfliktus lehetősége Irán és az USA vagy Irán és Szaúd-Arábia között. Ugyanerre példa, hogy miközben Róháni és megbízottjai évekig tárgyaltak a végül minden fél által elfogadott nukleáris keretegyezményről, ezzel jelentősen javítva Irán közmegítélését, a világ figyelmen kívül hagyta az IRGC fegyverkezési programját és közel-keleti katonai terjeszkedését az USA és szövetségesei rovására. Míg a JCPOA

Katzman et al.

12

Rohollah Faghihi: The Man Who Actually Runs Iran’s Foreign Policy. Foreign Policy. 2018. szeptember 4. <https:// foreignpolicy.com/2018/09/04/youve-never-heard-of-the-man-who-runs-irans-foreign-policy/> Hozzáférés: 2020. április 20.

13

14 David Smith – Julian Borger: Iran will not wage war against any nation, says Hassan Rouhani. The Guardian.

2019. június 18. <https://www.theguardian.com/world/2019/jun/18/iran-will-not-wage-war-against-any-nationsays-hassan-rouhani> Hozzáférés: 2020. április 20.

6

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

esetében átmenetileg sikeres volt az elterelés, a jelenlegi amerikai döntéshozók láthatólag nem esnek abba a hibába, hogy túlértékelik az iráni kormány nyilatkozatait, hanem az iráni katonai műveletekre és a politikai befolyáskeresésre koncentrálnak.

Az amerikai kormány szándékai egyértelműek voltak Kászem Szolejmáni meggyilkolása előtt, és napjainkban is teljesen egyértelmű, hogy a maximális nyomásgyakorlással az iráni rezsim közel-keleti katonai jelenlétének és befolyásának csökkentése a cél. Az is nyilvánvaló volt, hogy Donald Trump diplomáciai tárgyalásokat szeretett volna a gazdasági szankciók feloldásának egyik előfeltételeként. Az iráni rezsim számára azonban a JCPOA-egyezmény újra aktiválása volt az egyetlen elfogadható előfeltétele a további alkunak.15 Utólag már azt is tudjuk, hogy a médiából rendkívül impulzív személyiségként ismert Donald Trump valójában a legtöbbször ésszerű külpolitikai döntéseket hoz. Így például 2019 júniusában, az iráni rezsim sokadik, amerikai katonai létesítmények ellen irányuló támadása után sem döntött iráni célpontok megtámadása mellett.16 Az amerikai kormány mindezidáig egyértelműen figyelt arra, hogy bármilyen Iránhoz köthető katonai támadásra válaszként a perzsa államhoz köthető szövetséges szervezeteket támadjon a Perzsa-öböl arab államaiban, nem pedig közvetlenül Irán területén található célpontokat. Hasonlóan, Irán is kényesen ügyelt arra korábban, hogy az IRGC vagy a hadsereg ne támadjon közvetlenül amerikai katonai célpontokat. Kászem Szolejmáni meggyilkolása fordulópontot jelentett a korábbi kényes távolságtartás szempontjából.

Az iráni kormány nem hezitált háborús bűncselekménynek titulálni a magas rangú tábornok meggyilkolását és komoly retorziót helyezett kilátásba.17 A nyugati sajtóban sem számított meglepőnek, hogy egyesek az első világháború kirobbanásához vezető merénylethez hasonlították Szolejmáni meggyilkolását,18 ami persze nem garantálja a háború kirobbanását, de egy jelentős malőr lehet bármely két ország kapcsolatában.

A szakértők egy része egyértelműen amellett foglalt állást, hogy Donald Trump döntése történelmi hiba volt, ami elkerülhetetlenül a fegyveres konfliktus eszkalációjához és totális háborúhoz vezet az USA és Irán között.19 Ez a narratíva arra az érvre támaszkodik, hogy Iránnak olyannyira megnőtt a befolyása a térségben a 2003-as iraki invázió óta és olyan sok proxy-szervezete van, amelyek elviselhetetlen nyomást fognak helyezni az amerikai hadseregre, amely válaszul kénytelen lesz megtámadni Iránt saját területén.

Szakértők másik csoportja nem tulajdonít óriási jelentőséget Szolejmáni meggyilkolásának.

Robin Wright: Trump’s Close-Call Diplomacy with Iran’s President. The New Yorker. <https://www.newyorker. com/news/news-desk/donald-trumps-close-call-diplomacy-with-irans-president-hassan-rouhani> Hozzáférés: 2020. április 20.

15

Michael D. Shear – Helene Cooper – Eric Schmitt: Trump Says He Was ‘Cocked and Loaded’ to Strike Iran, but Pulled Back. The New York Times. 2019. június 21. <https://www.nytimes.com/2019/06/21/us/politics/trumpiran-attack.html> Hozzáférés: 2020. április 20.

16

Al Jazeera News: Soleimani killing: Iran's Zarif vows response to US 'act of war'. Al Jazeera. 2020. január 7. <https:// www.aljazeera.com/news/2020/01/soleimani-killing-iran-zarif-vows-response-act-war-200107120523488.html> Hozzáférés: 2020. április 21.

17

Elliot Ackerman: After Soleimani Killing, War With Iran Will Likely Continue as It Has for Decades. Time. 2020. január 8. <https://time.com/5760947/soleimani-war-iran-decades/> Hozzáférés: 2020. április 21.

18

David Gardner: Soleimani assassination risks all-out war between US and Iran. Financial Times. 2020. január 3. <https://www.ft.com/content/4d0e4e78-2df1-11ea-a126-99756bd8f45e> Hozzáférés: 2020. április 21.

19

7

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Egy veterán iranista szerint a tábornok szerepe és jelentősége mindig is túlértékelt volt az iráni forradalmi fegyveres szervezetek körében. Meggyilkolása nem fog az IRGC vagy a Szepáh-e Kodsz meggyengüléséhez vezetni, már csak azért sem, mert az iráni rezsim gyorsan gondoskodott a vezető pótlásáról.20 Másrészt, az iráni rezsim biztonsága szempontjából meggondolatlan lenne háborúba hajszolni az országot, ezért várhatóan hosszú távon számíthatunk jól megtervezett és előkészített támadásokra, akár hónapok vagy évek múlva, csakúgy, mint az 1988-ban az amerikai hadsereg által lelőtt iráni utasszállító vagy a Hezbollah magas rangú vezetője, Imád Mugnija meggyilkolását követően.21 A legáltalánosabban elterjedt nézet azonban a Szolejmáni meggyilkolását követő időszakot tekintve az volt, hogy nem egy közvetlen amerikai–iráni háborútól kell tartanunk, hanem attól, hogy Irán továbbra is a proxyháborús elveket követi és megsokszorozódik az Irán partnerszervezetei által végrehajtott támadások száma nemcsak amerikai bázisok, hanem az USA szövetségeseinek a bázisai ellen is szerte a Perzsa-öbölben.22 Mint ismeretes, az Egyesült Államok nemcsak Irakban van kitéve támadásoknak, hanem állandó katonai bázisokkal rendelkezik Kuvaitban, Bahrainben, Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben és Ománban is.23 A fegyveres konfliktus eszkalációja azonban nyilvánvalóan csak a felszíne a mélyben lévő számos problémának. Így Irán esetében például nagy kérdés maradt Szolejmáni meg�gyilkolása kapcsán, hogy a perzsa állam milyen messzire mehet a JCPOA-megállapodás egyes pontjainak megszegése terén anélkül, hogy a nukleáris fegyverkezéssel adna okot a háborúra. Az is egy nagy kérdés maradt, hogyha nem is kezd közvetlen fegyveres eszkalációba az Egyesült Államokkal, meddig folytathatja partnerszervezetei felfegyverzését és irányítását anélkül, hogy ezzel adna okot újabb amerikai megtorló támadásokra. Tehát több olyan komoly tényező is szerepel az egyenletben, amelyek arra mutatnak, hogy nem a Szolejmáni meggyilkolására adott válaszcsapás lehet a legnagyobb probléma a regionális és globális politikai viszonyokban Irán kapcsán.

A KONFLIKTUS DEESZKALÁCIÓJA ÉS A REGIONÁLIS FEJLEMÉNYEK Kászem Szolejmáni meggyilkolása, a koronavírus járvány, vagy az olajárháború mind olyan tényezők, amelyek külön-külön és együttesen is jelentős hatással vannak a KözelKelet regionális politikai folyamataira. A térség az elmúlt húsz évben egyik konfliktusból a másikba került a háborúk, a világgazdasági válság, vagy az arab tavasz rendszerszintű válsága miatt. A stabilitást nagyon sokáig az amerikai katonai jelenlét jelentette, amely a szíriai polgárháború során megingott és ma már inkább egy nagyhatalmi multipolaritás jellemzi a térséget. Az USA mellett Oroszország, mint katonai nagyhatalom és Kína, mint Suzanne Maloney: Iran knows how to bide its time. Don’t expect immediate retaliation for Soleimani. The Washington Post. 2020. január 3. <https://www.washingtonpost.com/outlook/2020/01/03/iran-knows-howbide-its-time-dont-expect-immediate-retaliation-soleimani/> Hozzáférés: 2020. április 21.

20

Ibidem

21

Pete Wilmoth: Iranian Commander Soleimani Killed: RAND Experts React. RAND Corporation. 2020. január 3. <https://www.rand.org/blog/2020/01/iranian-commander-soleimani-killed-rand-experts-react.html> Hozzáférés: 2020. április 22.

22

Yeni Safak: Foreign military bases in Middle East. 2018. április 16. <https://www.yenisafak.com/en/world/ foreign-military-bases-in-middle-east-3309145> Hozzáférés: 2020. április 22.

23

8

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

gazdasági nagyhatalom is hozzájárulnak a térség államainak stabilitásához. Míg javarészt Oroszországnak köszönhető a szíriai Aszad-rezsim túlélése, Irán gazdaságának túléléséhez létfontosságú volt az elmúlt években Kína támogatása. Stratégiai szempontból Kászem Szolejmáni meggyilkolása egyértelműen megkérdőjelezte az USA legitimitását Irakban és talán az egész térségben. Nem járult hozzá Irán befolyásának csökkentéséhez Irakban, rontott az amerikai-iraki politikai kapcsolatokon és egyértelműen sokkal veszélyesebbé tette a Közel-Keletet az amerikai érdekeltségek számára.24 Utólag már ismeretes, hogy a Kászem Szolejmáni meggyilkolását követő hét nap kritikus időszak volt az amerikai–iráni kapcsolatokban, mivel a két ország közötti viszály minden korábbinál közelebb került a helyzet háborús konfliktussá alakulásához.25 Az amerikai katonai vezetés és az elnök számára is világos volt, hogy Kászem Szolejmáni meggyilkolása a lehetséges legradikálisabb válaszcsapás volt az iráni rezsim 2019-es aszimmetrikus hadviselésére. Ennek megfelelően várható volt, hogy Irán arányosan fog csapást mérni amerikai érdekeltségű objektumokra vagy személyekre. Irán 2020. január 7-én valóban kilőtt egy tucat rakétát két Észak-Irakban lévő amerikai katonai bázisra.26 Mint ahogy azonban kiderült, Svájc 2020. január 3-tól kezdve fontos diplomáciai szerepet játszott abban, hogy a Szolejmáni meggyilkolását követő egy hétben a két fél rövidre zárja a fegyveres konfliktust. A svájci nagykövet már pár órával a likvidálás után eljuttatta az amerikai adminisztráció iráni külügyminisztériumnak üzenetét, miszerint Irántól az amerikai kormányzat legfeljebb egy arányos válaszcsapást fogad el anélkül, hogy komolyabb katonai csapást mérne Irán létfontosságú infrastruktúrájára. Az iráni válaszcsapás valóban ennek megfelelően történt, nem járt emberáldozattal és könnyű kárt okozott a hadi infrastruktúrában is. Az iráni rezsim Svájcon keresztül biztosította Trump elnököt, hogy a fegyveres konfliktust ezzel rendezettnek tekinti.27 Valójában az iráni rezsim már a válaszcsapás előtt tájékoztatta az iraki kormányt a tervezett akció helyéről és mértékéről, így az amerikai hadsereg felkészülhetett a látványakcióra.28 Ezzel a két ország közötti konfliktus visszakerült a nukleáris egyezmény körüli diplomáciai rendezés medrébe, az amerikai–iráni kapcsolatok pedig újra leredukálódtak helyi konfliktusokra az amerikai érdekeltségek és az Irán parancsait követő milíciák között.

Az iraki közvéleményben azonnal dominánssá vált az amerikaellenesség. Az iraki parlament, a kurd képviselők jelenléte nélkül, már 2020. január 5-én döntést hozott az amerikai

Aaron David Miller: How Inevitable Is War with Iran? Carnegie Endowment for International Peace. 2020. január 7. <https://carnegieendowment.org/2020/01/07/how-inevitable-is-war-with-iran-pub-80724> Hozzáférés: 2020. április 23.

24

Peter Baker et al.: Seven Days in January: How Trump Pushed U.S. and Iran to the Brink of War. The New York Times. 2020. január 11. <https://www.nytimes.com/2020/01/11/us/politics/iran-trump.html> Hozzáférés: 2020. április 22.

25

Neil Vigdor: What We Know About the 2 Bases Iran Attacked. The New York Times. 2020. január 7. <https://www. nytimes.com/2020/01/07/world/middleeast/iraq-al-asad-erbil-us-air-base.html> Hozzáférés: 2020. április 23.

26

Peter Baker et al.

27

Anne Gearan: United States and Iran back away from imminent conflict as Trump says he is ready for peace ‘with all who seek it’. The Washington Post. 2020. január 9. <https://www.washingtonpost.com/politics/unitedstates-and-iran-back-away-from-imminent-conflict-as-trump-says-he-is-ready-for-peace-with-all-who-seekit/2020/01/08/20cbc0dc-323a-11ea-91fd-82d4e04a3fac_story.html> Hozzáférés: 2020. április 23.

28

9

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

katonai jelenlét megszüntetéséről.29 Láthatólag erőfölénybe kerültek ezzel az iraki parlamentben az amerikai jelenléttel szemben az iráni befolyást támogató képviselők.

Az amerikai kormány először elutasította a katonai kontingense kivonására vonatkozó felszólítást,30 azonban az iraki kormány továbbra is kitart ennek szükségessége mellett, így végül 2020. április elején az USA beleegyezett katonai állománya felének a kivonásába (nagyjából 5000 fő).31 Az amerikai és iraki kormányok közötti feszültséget Irán további nyomásgyakorlásra használja ki az iraki síita milíciákon keresztül. A Szolejmáni meggyilkolását követő hónapokban nőtt az amerikai katonai létesítményeket ért incidensek száma, ami az amerikai döntéshozók dilemmájához vezetett. Az amerikai katonai bázisok további védelme ugyanis csak komolyabb amerikai válaszcsapásokkal lenne fenntartható. A jelentősebb számú iraki síita áldozattal járó válaszcsapások azonban ismét könnyen egy amerikai–iráni közvetlen fegyveres konfliktus kirobbanásához vezethetnek az elemzők szerint.32 Az amerikai katonai döntéshozók megosztottak azt illetően, hogy érdemes-e totális háborút vívni a legfontosabb iráni hátterű síita iraki milícia, a Katáib Hizbulláh ellen. Egy ilyen nagyméretű hadművelet jelentős amerikai katonai utánpótlást kíván, tehát költséges és kockázatos amellett, hogy az iraki kormánynak választania kellene, hogy az amerikai vagy iráni befolyást választja a továbbiakban.33 Az amerikai döntésnek ebben a helyzetben rendkívüli súlya van Irak jövőjére nézve. Ha az USA végső soron elhagyja Irak területét, akkor várhatóan jelentősen megnő a jelenlegihez képest is Irán befolyása az országban. Erre az esetre az USA gazdasági szankciók életbe léptetését helyezte kilátásba, amivel Irakot végérvényesen Irán, közvetetten pedig Kína és Oroszország befolyási övezetébe sodorná.34 A koronavírusjárványnak köszönhetően lelassultak az amerikai kivonulásról szóló kétoldalú tárgyalások, legközelebb erre 2020. júniusban kerül sor,35 így az iraki kormány időt nyerhet, kivárva, hogy mi lesz az amerikai hadsereg és a síita milíciák közötti katonai

Arwa Ibrahim: Iraqi parliament calls for expulsion of foreign troops. Al Jazeera. 2020. január 5. <https:// www.aljazeera.com/news/2020/01/iraqi-parliament-calls-expulsion-foreign-troops-200105150709628.html> Hozzáférés: 2020. április 24.

29

Middle East Monitor: US: Troop deal made with Iraqi government, not parliament. 2020. január 23. <https://www. middleeastmonitor.com/20200123-us-troop-deal-made-with-iraqi-government-not-parliament/> Hozzáférés: 2020. április 24.

30

The New Arab: US to halve troop presence in Iraq after parliament votes for withdrawal. 2020. április 8. <https:// english.alaraby.co.uk/english/news/2020/4/8/us-to-review-troop-presence-in-iraq> Hozzáférés: 2020. április 24.

31

Louisa Loveluck – Missy Ryan: Militia attacks on Americans in Iraq are becoming more audacious. The U.S. is wrestling with how to respond. The Washington Post. 2020. március 28. <https://www.washingtonpost.com/ world/middle_east/militia-attacks-on-americans-in-iraq-becoming-more-audacious-us-wrestling-with-how-torespond/2020/03/27/7b31d76c-6d38-11ea-a156-0048b62cdb51_story.html> Hozzáférés: 2020. április 24.

32

33 Mark Mazzetti – Eric Schmitt: Pentagon Order to Plan for Escalation in Iraq Meets Warning From Top Commander.

The New York Times. 2020. március 27. <https://www.nytimes.com/2020/03/27/world/middleeast/pentagon-iraniraq-militias-coronavirus.html> Hozzáférés: 2020. április 28.

34 Rend Al-Rahim: Consequences of Iraq’s vote to end Coalition troop presence. Atlantic Council. 2020. január 16. <https://www.atlanticcouncil.org/blogs/menasource/consequences-of-iraqs-vote-to-end-coalition-troop-presence/> Hozzáférés: 2020. április 28.

35 MEE staff: US and Iraq to meet in June to discuss troop withdrawal: Report. Middle East Eye. 2020. április 27. <https://www.middleeasteye.net/news/washington-and-baghdad-meet-june-discuss-troop-withdrawal-iraq> Hozzáférés: 2020. április 28.

10

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

eszkaláció eredménye. Az USA azonban, egyes elemzők szerint, csak úgy kerülhet ki befolyását legalább részben megőrizve a jelenlegi patthelyzetből, ha valamelyest csökkent az Iránra helyezett maximális nyomásgyakorláson. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nem eszkalálja totális háborúvá az iraki milíciákkal vívott harcát.36 A Szolejmáni halálát követő egy hét deeszkalációs folyamata az amerikai és iráni hadsereg között nem folytatódott diplomáciai tárgyalásokkal és az amerikai kormány nemhogy nem volt hajlandó enyhíteni maximális nyomásgyakorlás stratégiáján, hanem kihasználta a koronavírus által okozott veszélyhelyzetet további nyomásgyakorlásra.37 2020. március 17-én az USA szankciós listára helyezett számos olyan Iránon kívül tevékenykedő céget és személyt, többek között Kínában, Hong Kongban és Dél-Afrikában, amelyeknek jelentős szerepük van Irán megmaradt olajipari áruforgalmának a bonyolításában.38 Ugyan Donald Trump 2020 februárjában valamelyest enyhített a szankciókon, lehetővé téve, hogy a járvánnyal küzdő iráni kormány létfontosságú humanitárius támogatáshoz jusson, a sok évtizede fennálló szankciós gyakorlat szigorának mértéke miatt szinte semmilyen áru nem jut el Iránba. Ennek oka, hogy a szankciós enyhítések és kivételek ellenére számos olyan gyógyszercég kapott utólagos pénzbüntetést az amerikai kormánytól, amelyek a szabályokat betartva és csak kis mennyiségben adtak el gyógyszeripari termékeket Iránnak. Így jelentősen csökkent a külföldi cégek bizalma az amerikai kormány szavahihetőségében.39 Emellett a United Against Nuclear Iran (UANI), a Trump adminisztráció számos tanácsadójához közel álló amerikai lobbiszervezet jelentős erőfeszítéseket tesz a koronavírus járvány időszakában is, hogy Irán ne juthasson hozzá a létfontosságú gyógyszeripari és egészségügyi termékekhez.40 A szervezetnek egyébként, más disszidens irániakat tömörítő lobbicsoportokhoz hasonlóan, nagyon jó kapcsolatai vannak Izraellel és a Perzsa-öböl arab monarchiáival.

Az elmúlt hónapok fejleményei azt mutatják, hogy Irán regionális ambíciói továbbra is változatlanok. Kászem Szolejmáni karizmatikus személyiségét ugyan senki nem tudja helyettesíteni, de számos olyan iráni vezető van, akik aktív hozzá hasonlóan eredményes diplomáciai tevékenységet folytatnak Irakban, Szíriában és Libanonban is.41 A belpolitikai feszültségek és a koronavírus járvány ellenére az iráni rezsim tehát változatlanul nagy 36 Barbara Slavin: How the US military should leave Iraq. Atlantic Council. 2020. április 23. <https://atlanticcouncil. org/blogs/menasource/how-the-us-military-should-leave-iraq/> Hozzáférés: 2020. április 28.

37 A témával kapcsolatban lásd: Éva Ádám: A koronavírus hatása Irán bel- és külpolitikai folyamataira. Antall József Tudásközpont. 2020. április 2. <https://ajtk.hu/hu/kutatas/ajrc-elemzes/a-koronavirus-hatasa-iran-bel-eskulpolitikai-folyamataira> Hozzáférés: 2020. május 5.

38 Humeyra Pamuk – Arshad Mohammed: U.S. sanctions Iran, seeks release of Americans amid coronavirus outbreak. Reuters. 2020. március 17. <https://www.reuters.com/article/us-healthcare-coronavirus-iran-usa/ us-sanctions-iran-seeks-release-of-americans-amid-coronavirus-outbreak-idUSKBN2143EN> Hozzáférés: 2020. április 28.

Mehdi Hasan: The Coronavirus Is Killing Iranians. So Are Trump’s Brutal Sanctions. The Intercept. 2020. március 18. <https://theintercept.com/2020/03/17/coronavirus-iran-sanctions/> Hozzáférés: 2020. április 28.

39

40 Eli Clifton: Amid Coronavirus Outbreak, Trump-Aligned Pressure Group Pushes to Stop Medicine Sales to Iran.

The Intercept. 2020. március 5. <https://theintercept.com/2020/03/05/iran-coronavirus-medicine-sanctions/> Hozzáférés: 2020. április 28.

41 Raz Zimmt: Iran’s regional ambitions are not going anywhere. Atlantic Council. 2020. április 10. <https://www. atlanticcouncil.org/blogs/iransource/irans-regional-ambitions-are-not-going-anywhere/> Hozzáférés: 2020. április 28.

11

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

erőfeszítéseket tesz az elmúlt évtizedekben megszerzett pozíciói megtartására. Amennyiben az iraki belpolitikai folyamatokat sikeresen befolyásolja az amerikaellenesség irányába és végső soron eléri az amerikai katonai kivonulást, úgy ez lesz az iráni vezetés elmúlt két évtizedben elért legnagyobb politikai sikere. Egy lehetséges win-win szituáció az USA és Irán számára az lehetne, ha a Perzsa-öböl arab monarchiái és Irán képesek lennének deeszkalálni a közöttük lévő politikai és proxy-konfliktust és megegyezésre jutnának a térség kollektív biztonságát illetően, amivel kifognák a szelet az amerikai hadsereg békefenntartó szerepéből.42 Egy ilyen kollektív biztonsági egyezmény jöhetne létre, ha az arab államok mérlegelnék Irán 2019 őszén felvázolt hormuzi béketervét (Hormuz Peace Endeavor vagy HOPE). Amire ez a javaslat is rámutat, hogy a térség stabilitásának hiánya és törékenységének oka talán legfőképpen az, hogy soha nem volt érvényben egy a Perzsa-öböl térségének egészére kiterjedő biztonsági egyezmény.43 Az Öböl-menti Együttműködési Tanács, amely a Perzsa-öböl arab monarchiáit fogja össze, a jelenlegihez hasonló „hidegháborús” konfliktus terméke, amelyben a mostanihoz hasonlóan Irán feltartóztatása volt a cél.

A józan ész tehát azt diktálja és számos elemző is úgy vélekedik, hogy a regionális konfliktusok eszkalálása és az Iránra helyezett nyomásgyakorlás növelése csak a feszültségek újratermelődéséhez vezethet. Az iráni rezsim az elmúlt negyven év tapasztalata alapján nem fog összeroppanni a szankciók és egyéb katasztrófák súlya alatt. Szaúd-Arábia, a térség másik regionális hatalmiságra törekvő állama 2019-ben megtapasztalhatta, hogy az Iránra helyezett maximális nyomásgyakorlás jelentős biztonsági fenyegetést jelenthet magára nézve is akár közvetlenül Irán irányából, akár a perzsa állam befolyása alá tartozó közel-keleti fegyveres szervezetek irányából. Az elmúlt hetekben a szaúdi oldalról egyoldalúan deklarált tűzszüneti szándék nem talált válaszra a Jemen északi részét fennhatósága alatt tartó Húszi mozgalom részéről,44 így Szaúd-Arábia most már abban sem reménykedhet, hogy képes egyoldalúan lezárni a jemeni háborút, Irán támogatása nélkül. A jemeni katonai vezetés a közelmúltban ismét bebizonyította, hogy fegyvereikkel nemcsak Szaúd-Arábia déli nagyvárosait érik el, hanem támadásaikkal akár Rijádban, az ország fővárosában is kárt tudnak tenni.45 Jemen Szaúd-Arábia-ellenes vezetői tehát bebizonyították, hogy Irán belső és külső törékenysége és a koronavírus járvány ellenére is fent tudják tartani az arab monarchiára helyezett katonai nyomást. Összességében tehát a koronavírus járvány sem Irán, sem a proxy-szervezeteit nem bénította meg olyannyira, hogy a helyzetet kompromisszumkeresésre lehetne felhasználni.

42 Kirsten Fontenrose: Gulf partners could give Iran and the US a way out of their collision course. Atlantic Council. 2020. március 31. <https://www.atlanticcouncil.org/blogs/new-atlanticist/gulf-partners-could-giveiran-and-the-us-a-way-out-of-their-collision-course/> Hozzáférés: 2020. április 28.

43 Mehran Haghirian – Luciano Zaccara: Making sense of HOPE: Can Iran’s Hormuz Peace Endeavor succeed?

Atlantic Council. 2019. október 3. <https://atlanticcouncil.org/blogs/iransource/making-sense-of-hope-canirans-hormuz-peace-endeavor-succeed/> Hozzáférés: 2020. április 28.

44 News Agencies: Saudi-led coalition extends unilateral Yemen ceasefire by a month. Al Jazeera. 2020. április 24. <https:// www.aljazeera.com/news/2020/04/saudi-led-coalition-extends-unilateral-yemen-ceasefire-month-200424145705200. html> Hozzáférés: 2020. április 28.

45 Middle East Monitor: Pro-Houthi forces claim ‘largest operation’ against Saudi Arabia. 2020. március 30. <https://www.middleeastmonitor.com/20200330-pro-houthi-forces-claim-largest-operation-against-saudiarabia/> Hozzáférés: 2020. április 28.

12

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

KONKLÚZIÓ A Kászem Szolejmáni meggyilkolását követő időszak eseményeinek legfontosabb konklúziója, hogy az amerikai retorzió eredményeként jelentősen romlott az USA megítélése a Perzsa-öböl térségében, viszont érzékelhetően nőtt Irán befolyása ugyanott. A perzsa állam stratégiája és tevékenysége változatlanul a regionális befolyás elmélyítésére irányul, amit sem a korábbi belpolitikai feszültségek, sem a koronavírus járvány nem befolyásoltak jelentősen. Ugyan Irán védelmi kiadásainak jelentős részét átcsoportosította a belső védelemre és népjóléti intézkedések végrehajtására, a regionális tevékenységekért felelős Forradalmi Gárda és a Szepáh-e Kodsz továbbra is aktív régi és új vezetőivel Libanonban, Szíriában és Irakban. Iránnak most a legfontosabb érdeke és célja azt diktálja, hogy az iraki kormányt meggyőzze az amerikai katonai kontingens teljes kiutasításáról és hogy utóbbi keresztülvigye ezt a döntést az amerikai kormányzaton. Amennyiben ez megvalósul, Irán minden korábbinál nagyobb befolyást szerez Irakban és így fizikailag is könnyebbé válik számára a szíriai belpolitikai folyamatok befolyásolása. Az Egyesült Államoknak tehát jelenleg az az érdeke, hogy egy olyan megállapodást találjon az iraki kormánnyal, amely nem a teljes kivonulásról szól. Ha ez elkerülhetetlen, akkor a regionális konfliktusok további eszkalálásának elkerülése csupán egy kollektív biztonsági paktum létrejöttével lesz elkerülhető Irán és a Perzsa-öböl arab monarchiái között, akik számára nemcsak Irán iraki és szíriai terjeszkedése, hanem utóbbi Jemenben élvezett befolyása is rendkívüli fenyegetést jelent. Minden fejlemény arra utal tehát, hogyha az USA komolyabb katonai eszkaláció nélkül kívánja végérvényesen lezárni az iraki részvételét, akkor szükség lesz az Iránra helyezett maximális gazdasági nyomásgyakorlás mérséklésére. Iráni oldalról a konfliktus további deeszkalálásához vezethet, ha a rezsim nem hajszolja bele magát meggondolatlanul a nukleáris infrastruktúrája harcászati célú fejlesztésébe és felhasználásába. Kászem Szolejmáni meggyilkolása ugyan közel sem vezetett háborúhoz az Egyesült Államok és Irán között, viszont olyan komoly döntések elé állítja a térség államait és az USA-t, amelyek meghozatala nélkül a következő években bármikor komoly fegyveres konfliktussá válhat a közel-keleti „hidegháború”.

13

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány