AJRC-Elemzések 2015E00 Szilágyi Balázs

Orosz gazdasági válság – a történelem ismétli önmagát?

SZILÁGYI BALÁZS

AJRC-Elemzések 2015E00

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Éva Ádám Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Közraktár utca 4-6.

A kiadó elérhetősége: H-1093 Budapest, Közraktár u. 4-6.

Tel: +36 1 482 7703 Email: ajtk@ajtk.hu Web: www.ajrcbudapest.org / www.ajtk.hu

© Szilágyi Balázs, 2015 © Antall József Tudásközpont, 2015 ISSN 2416-1446

2

Orosz gazdasági válság – a történelem ismétli önmagát?

SZILÁGYI BALÁZS

,,Kedves Barátaim! Néhány perc múlva az újévbe, a 2015-ös évbe lépünk. Mint mindig, izgalommal várjuk ezt az ünnepet…” mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök újévi beszédében.[1] Az izgalom nem csak az ünnepre, de minden bizonnyal az elkövetkező 365 napra is kiterjed, főként a föderáció gazdasági és politikai viszonyaiban következnek be változások. Annak ellenére, hogy az orosz államfő újévi beszédében a sikereket és a fejlődés jegyében elkövetkező eseményeket predesztinálta, az orosz gazdaság 2015-re az elmúlt év eseményeinek következtében veszélyes helyzetbe került és korántsem a robbanásszerű fejlődés, mintsem a gazdaság szinten tartásáért való küzdelmes válság időszaka fogja jellemezni. A nyugati szankciók és a globális energiapiac változásai gyorsan fogyasztják az orosz arany-és deviza tartalékokat. Amennyiben a pénz- és energiapiaci tendenciák nem változnak, illetve az orosz kül- és biztonságpolitikai intézkedések nyugtalanítóak maradnak a nyugati hatalmak számára, abban az esetben következményként a rubel árfolyamának és a kőolajár csökkenésének hatásai korántsem kedvező jövőképet mutatnak az orosz gazdaságról. Korábbi pozitív várakozások a GDP növekedését (ugyan csak 2-3%-ot) jelezték előre, azonban a jelenlegi nemzetközi gazdasági légkört tekintve ez igen valószínűtlen. Reálisabb elképzelés lenne a GDP jelentős csökkenése, a piacok szűkülése és az infláció további növekedése.[2] Az orosz gazdaságpolitikusok és a meghatározó piaci szereplők félve tekintenek az újévre, hiszen gazdasági kontextusban az 1998-as orosz válsággal, vagy a 2008-as világválsággal is párhuzamot lehetne vonni. Más megközelítést tekintve a helyzet az 1985-86-os, peresztrojka kezdetét jelentő időszakra emlékeztet.

Orosz válságok- olajár és pénzpiac

A 2014-ben kialakuló válság ismét az alacsony olajáraknak tudható be, melynek kedvezőtlen hatásai leginkább orosz belpiacon érvényesülnek, ám jellemzően, kis mértékben továbbgyűrűznek a környező országokra. A kereskedelemben tapasztalható mellékhatások a 3

FÁK országok térségében a jelenlegi szoros együttműködések révén struktúraváltást eredményeznek, de az orosz és belarusz pénzpiacokon kívül jelentős pénzpiaci hatás nem tapasztalható (árupiaci igen, ez viszont a jelenlegi szankciók hatásának tudható be, nem az olaj világpiaci árának csökkenéséből adódik). A korábbi politikai események és az olajpiaci változások egyre kisebb bevételeket generáltak Oroszország számára, így az államháztartás egyensúlya felborult. Hasonló a jelenlegi helyzet is, hiszen a 2015-ös orosz költségvetés eredetileg 96 dolláros hordónkénti olajárral 37,5 $/RUB árfolyamon számolt [3], mely jelenleg 50 dollár 56$/RUB körül mozog, tehát a kiadások csökkentése és új bevételi források keresése fontos kormányzati feladattá vált. A 100 dollár körüli árat rövidtávon biztosan el kell felejteni, hiszen a szaúdi exportőröknek jelenleg az USA energiaiparának kordában tartása a cél, nem a lehető legmagasabb profit elérése, így a 20 dolláros ár sem kizárható rövid- és középtávon.

Orosz elemzők szerint az olajár csökkenése a növekvő termelési volumen mellett 2015 folyamán is jellemző lesz, de a politikusok körében a jövőbeli várakozások igen széles skálán mozognak (kb. 20-90 dollárig), ami egy egységesen elfogadott stratégia kialakítását megnehezíti. Megnyugtatóan hatott az orosz energiapiac számára a 2015-ös szaúdi költségvetési tervezet közzététele, melyben 80 dollárral számoltak, tehát az olajárak alacsonyan tartása csak egy meghatározott ideig érvényes, ami némi bizakodásra adhat okot az orosz olajexport szempontjából.

A tőkés réteg a korábbi válság esetében az olajár esésének hatására menekíteni kezdte pénzét az orosz gazdaságból és ugyanez a tendencia jelenleg is megfigyelhető a belső pénzpiacon. A rubel 2014-ben egy nap alatt nagyobb árfolyamveszteséget szenvedett el, mint 1998-ban, így a jegybank folyamatos intervenciókra kényszerült. Ugyan a korábbi válságoknál nyugati szankciók hatásai nem érvényesültek, a jelenlegi okozó tényezők sem befolyásolják a befektetők döntéseit: a múltbeli események tükrében, függetlenül a helyzet hátterétől menekülnek az orosz piacról. További hasonlóság, hogy jelentős változások az államapparátus személyi állományában nem történtek a helyzet megoldásának érdekében, míg ’98-ban Borisz Jelcin elnök is csupán a biztonsági szolgálat vezetőjét váltotta, a pozíciót Vlagyimir Putyin kapta.

A legfontosabb különbség az 1998-as orosz válság és a jelenlegi között a kiváltó okokban keresendő. Míg 1998-ban a kereslet jelentősen csökkent, jelenleg a kínálat növekedése okozza a problémát egyes piacokon. A 2008-as világválság Oroszország gazdaságát a nyugatiaktól eltérően csekélyebb mértékben érintette. A kedvező olajárak, melyek akkor 150 dollár körül mozogtak, a befektetők szemében Oroszországot biztonságos, kis kockázatokat rejtő piacnak értékelték, így 2007-ben rekord nagyságú FDI érkezett az országba. [4] Később, a 2008-as év folyamán nem csak az olajár csökkenése, de a grúz háború hatásai is bevételkiesést, illetve előre nem tervezett plusz kiadást jelentettek az államkassza számára. 2008-ban már pánikhangulat uralkodott el az országon, ám a vezetés gyors reakciójának köszönhetően sikerült kordában tartani a pénzpiaci folyamatokat. Az RTS mélyrepülését követően a tőzsdéket (RTS 4

és MICEX) néhány napra be is zárták a spekulációs és a gyakran előre nem megjósolható állami és magán tőkemozgási folyamatok kedvezőtlen hatásainak elkerülése érdekében.[5] 2014-ben ilyen mértékű óvintézkedésre nem került sor, így spekulációs hatások is érvényesülhettek a piacon, illetve egyes források szerint az orosz külgazdasági bank külföldi tulajdonú vállalatok felvásárlásába kezdett a későbbi megtérülés és a belső technikai fejlődés fellendítése érdekében.

Különböző okok, azonos hatások

A válságok között egyértelműen megfigyelhető az orosz exportpiac nagy részét kitevő kőolaj világpiaci árának változása, melyre az orosz gazdaság egésze érzékenyen reagál. A külföldi befektetők magatartásának változása a pénzpiac, vagyis az olaj által meghatározott keresleti és kínálati rugalmassági viszonyok alakulása további pénz- és árupiaci változtatásokat jelenthetnek az orosz gazdaság számára. Alapvető különbség a válságok között, hogy míg a peresztrojka, vagyis a stagnálás időszakát fellendíteni kívánó intézkedések a belső kínálat megugrását eredményezték egyes szektorokban, melyek a kölcsönhatások folytán a gazdaság egészére hatást gyakoroltak, és eleinte inflációs hatáshoz, majd fellendüléshez vezettek, addig a jelenlegi infláció nem a belső intézkedések hatására jött létre, hanem a külső hatások eredményeként. Kérdéses viszont, hogy a jelenlegi piaci korlátozások hatására az infláció milyen további folyamatokat indít el.[6] A korábbival ellentétben az elmúlt évtizedben a mezőgazdaság fejlődésének köszönhetően nagyobb mértékben tudják kiszolgálni a belső fogyasztói piacot, mint a Szovjetunió széthullása előtt, viszont a gazdasági hatások feltételezhetően nem hoznak olyan politikai változásokat, mint az a ’90-es évek elején volt megfigyelhető. Szerepet játszik ebben a jelenlegi elnök erős hatalma, míg a rendszerváltás után tomboló kapitalizmust irányítani próbáló Jelcin helyett inkább a tőkeerős oligarchák jelenleginél erősebb érdekei érvényesültek. Egyelőre a gazdaság tartalékai biztosan elegendőek az államcsőd elkerülésére, amennyiben az olajárak legalább hosszú távon emelkedést mutatnak, de a gazdasági teljesítőképesség csökkenése kedvezőtlen szociális helyzetet eredményez, mely a bérekben és szociális juttatásokban megmutatkozik, de még nem jutott el az 1998-ban tapasztalható mélypontra. A peresztrojka időszakában is a szaúdi olajkitermelés, ezáltal az exportvolumen növekedése kezdte volna recesszióba fordítani az orosz gazdaság stagnálását, melyet az orosz vezetés sikeresen megakadályozott gazdaságpolitikai eszközökkel, még a hatások kiteljesedése előtt. 1985-86-ig az olaj ára 30 dollárról 12 dollárra csökkent az akkori szaúdi-amerikai összefogás eredményeként.[7] A jelenlegi szituációban inkább a szaúdi gazdaság érdekérvényesítése a fő mozgatóerő, mely sem a peresztrojka időszakában nem hozott, sem 2015-ben nem hoz rövidtávon pozitív változásokat az orosz gazdaság számára, így az orosz vezetésnek az újévben valóban új piaci megoldások és lehetőségek után kell nézni a recesszió elkerülése érdekében.

[1] http://russian.rt.com/article/67188 5

[2]http://www.reuters.com/article/2014/12/22/us-russia-crisis-economy-pollidUSKBN0K01LT20141222 [3] http://russian.rt.com/article/66438 [4]www.vki.hu/kot/ecostat/07-Weiner-Csaba.pdf [5]http://www.origo.hu/gazdasag/valsag/20080925-orosz-piac-es-a-hitelvalsagbizonytalansag-zuhanas-es-feliveles.html [6]http://m.mfor.hu/cikkek/Ez_nem_1998___.html [7]http://www.vedomosti.ru/opinion/news/34537531/burovaya-vyshka

6