AJRC-Elemzések 2014E00 Péczeli Anna

IDŐKÖZI VÁLASZTÁSOK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN ÉS BARACK OBAMA ELNÖKSÉGÉNEK UTOLSÓ KÉT ÉVE

PÉCZELI ANNA

AJRC-Elemzések 2014E00

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Éva Ádám Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Közraktár utca 4-6.

A kiadó elérhetősége: H-1093 Budapest, Közraktár u. 4-6.

Tel: +36 1 482 7703 Email: ajtk@ajtk.hu Web: www.ajrcbudapest.org / www.ajtk.hu

© Péczeli Anna, 2014 © Antall József Tudásközpont, 2014 ISSN 2416-1446

2

IDŐKÖZI VÁLASZTÁSOK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN ÉS BARACK OBAMA ELNÖKSÉGÉNEK UTOLSÓ KÉT ÉVE

PÉCZELI ANNA

Bevezetés Az Egyesült Államokban a hatalmi ágak szétválasztását, és a választások lebonyolítását illetően a legfőbb források az 1789-ben hatályba lépő Alkotmány, az azóta hozzáfűzött kiegészítések és az 1845. január 23-i választási törvény. Ezek értelmében minden negyedik év novemberének első hétfőjét követő kedden tartanak elnökválasztásokat, ahol megválasztják az Egyesült Államok elnökét, és alelnökét. Emellett ilyenkor újraválasztják a teljes Képviselőházat, a Szenátus egyharmadát, egyes kormányzókat, továbbá számos szövetségi állami és helyi tisztségviselőt (például polgármestereket vagy helyi törvényhozókat). A választásokat megnyerő tisztségviselők a következő év januárjában lépnek hivatalba (az új Kongresszus január 3-án áll fel, míg az elnök január 20-án tesz esküt).

A négyéves elnöki ciklus közepén – szintén novemberben – úgynevezett időközi (vagy félidős) választásokat tartanak, mely elsősorban a törvényhozás szempontjából fontos. Az Egyesült Államok törvényhozói hatalmának legfelsőbb szintje a Kongresszus, mely két házból áll – a felsőházat jelentő Szenátusból és az alsóházat jelentő Képviselőházból. A száztagú Szenátusba mind az ötven állam két-két szenátort delegál, függetlenül attól, hogy mekkora az állam területe, vagy lakossága. A szenátorokat hat évre választják, és rotációs alapon, minden második évben (elnökválasztások és időközi választások alkalmával) mindig a helyek egyharmada kerül kiírásra. A Képviselőházba ezzel szemben lakosságarányosan minden állam körzetenként egy képviselőt delegál. Ennek megfelelően összesen 435 képviselő alkotja az alsóházat, ahova legnagyobb számban Kaliforniából érkeznek képviselők (összesen 53), míg hét olyan állam is van, ahonnan mindössze egy-egy képviselő érkezik (Alaszka, Delaware, Montana, Észak3

Dakota, Dél-Dakota, Vermont és Wyoming). Mivel a képviselőket mindössze két évre választják, minden elnökválasztás és időközi választás alkalmával a teljes Képviselőházat újra kell választani.

A szenátorok és képviselők mellett az időközi választások alkalmával a szövetségi államok élén álló kormányzók egy részét is újraválasztják (őket Vermont és New Hampshire kivételével négy évre választják), illetve az időközi választások alkalmával is kiírásra kerül számos olyan szövetségi állami és helyi tisztségviselői pozíció, mint például a polgármesterek vagy a helyi törvényhozók.

Az időközi választásokról általában elmondható, hogy alacsonyabb a részvétel, mint az elnökválasztásokon – a Pew Kutatóközpont adatai alapján a szavazásra jogosultaknak mindössze csak 37-41%-a szokott elmenni választani, míg ez elnökválasztásokon átlagosan 5060% között mozog: 2008-ban 61,6% volt, 2012-ben pedig 58,2%. 1 Az időközi választások esetében megfigyelhető érdektelenség a demokraták szavazótábora esetén erőteljesebb; és általános tendenciának tűnik, hogy annak ellenére, hogy az elnök neve nem szerepel a szavazócédulákon, ezek a választások mégis egyfajta közvélemény-kutatást jelentenek az aktuális elnök addigi tevékenységéről (legyen szó akár az első ciklus esetén két évről, akár a második ciklus esetén hat évről). Ennek megfelelően, a hivatalban lévő elnököt adó párt szavazóit sokkal nehezebb megmozgatni, és általában azok vesznek részt nagyobb arányban az időközi választásokon, akik elégedetlenek az elnök politikájával, és valamilyen módon ki kívánják fejezni frusztrációjukat. Éppen emiatt az időközi választásokon rendkívül gyakori, hogy az elnök pártja pozíciókat veszít, és akár a Képviselőházban, akár a Szenátusban az ellenkező párt kerül többségbe. A lenti ábra is azt szemlélteti, hogy Bill Clintonnak, valamint George W. Bushnak is ilyen pozícióvesztésekkel kellett kormányoznia elnökségének bizonyos szakaszában.

1

Desilver, Drew [2014]: Voter turnout always drops off for midterm elections, but why?. Pew Research Center.

July 24, 2014 <http://www.pewresearch.org/fact-tank/2014/07/24/voter-turnout-always-drops-off-for-midtermelections-but-why/> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

4

1. ábra: A Kongresszusban többséget szerző pártok alakulása

Készítette: Péczeli Anna

Ezek a pozícióvesztések az elmúlt 20 időközi választás alkalmával átlagosan a Képviselőházban 28 helyvesztést jelentettek a hivatalban lévő elnök pártjának, míg a Szenátusban 3-4 helyvesztést. 2 A legutóbbi időközi választások is egyértelműen igazolták ezeket a tendenciákat: a 2010-es időközi választások alkalmával a demokraták 63 helyet vesztettek a Képviselőházban és 6 helyet a Szenátusban.3 Ennek megfelelően a 2014. november 4-én megrendezésre kerülő időközi választások alkalmával a demokraták is komoly pozícióvesztésekre számítottak, és még a legoptimistábbak is úgy látták, hogy kisebb fajta csoda kell majd ahhoz, hogy megtartsák minimális szenátusi többségüket. A Kongresszusban ezúttal a 100-ból 33 szenátornak kellett versenyezni a helyekért; mind a 435 fős Képviselőháznak; összesen 34 állam négy évre választott kormányzójának; illetve Vermont és New Hampshire kormányzójának, akiket a többiekkel ellentétben csak két évre választanak; továbbá számos alacsonyabb szintű szövetségi állami és helyi tisztségviselőnek.

2

Peters, Gerhard [2014]: Seats in Congress Gained/Lost by the President's Party in Mid-Term Elections. The American Presidency Project – University of California. <http://www.presidency.ucsb.edu/data/midterm_elections.php> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

3 Ibid.

5

Előzetes várakozások és a választási kampány Az időközi választásokat megelőzően a Szenátusban minimális többséggel a Demokrata Pártnak 53 szenátora volt, a Republikánus Pártnak 45, és mellettük volt még két független szenátor is. A Képviselőházban a demokraták már a 2010-es időközi választásokon elvesztették többségüket, amelyet a 2012-es elnökválasztások alkalmával sem sikerült visszaszerezniük, így a 2014-es választások előtt a Demokrata Párt 199 képviselővel, míg a Republikánus Párt 233 képviselővel indult neki az újraválasztásnak (három hely üresen állt).4 A választási eredmények kapcsán az amerikai sajtóban alapvetően két forgatókönyvvel számoltak a szakértők: 

1) a republikánusok új helyeket adnak a Képviselőházhoz, és kis többséget szereznek a Szenátusban (51-54 hely között);



2) a republikánusok új helyeket adnak a Képviselőházhoz, és a demokraták valami csoda folytán megtartják a többségüket a Szenátusban (51 hellyel, vagy 50-50, amikor is a Szenátus elnöki posztját betöltő, de egyébként szavazati joggal nem rendelkező Joe Biden alelnök kezébe kerül a döntés, az úgy nevezett „tie-breaking vote”).5

Az előzetes várakozások alapvetően két dologban egyeztek meg minden esetben: a Képviselőház marad a republikánusok kezén, és a Szenátusban egyik pártnak sincs esélye 60 helyre, érdemi lépésekhez ugyanakkor legalább ennyire lenne szükség.

A demokraták több szempontból is rendkívül nehéz helyzetben voltak a szenátusi többség megőrzését illetően. Egyrészt, ez a választási térkép messze a legnehezebb számukra, rengeteg déli és középső állammal, melyek hagyományosan inkább a republikánusok irányába hajlanak.6

4

Manning, Jennifer E. [2014]: Membership of the 113th Congress: A Profile. Congressional Research Service.

August 26, 2014 <http://www.senate.gov/CRSReports/crs-publish.cfm?pid=%260BL%2BR%5CC%3F%0A> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

5 Tapper, Jake [2014]: Senate math seems impossible to some Democrats. CNN News – The Lead. October 14, 2014 <http://edition.cnn.com/2014/10/09/politics/senate-democrats-math-control/> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

Cillizza, Chris [2014]: The Senate will go Republican, the election models say. The Washington Post. November 3, 2014 <http://www.washingtonpost.com/blogs/the-fix/wp/2014/11/03/the-senate-will-go-republican-say-theelection-models/> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

The Washington Post [2014]: Election Lab 2014. November 4, 2014 <http://www.washingtonpost.com/wpdre/politics/election-lab-2014> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

6 Balz, Dan [2014]: An unhappy electorate is toughest on Obama and the Democrats. The Washington Post.

November 5, 2014 <http://www.washingtonpost.com/politics/an-unhappy-electorate-is-toughest-on-obama-and-

6

Másrészt, a 2012-es elnökválasztások eredménye már intő jel volt, hiszen a most választásra kiírt és egyébként demokraták által tartott államok közül hét államban is a Republikánus Párt elnökjelöltje, Mitt Romney kerekedett felül az újraválasztásáért küzdő Barack Obamával szemben. Harmadszor pedig a republikánusok sokkal szerencsésebbek voltak a jelöltállítás és a kampánystratégia tekintetében is. A demokraták oldalán visszavonult számos legendás figura, és az újoncok nem úgy muzsikáltak a kampányban, ahogy kellett volna, olyan kulcsfontosságú államokban, mint Iowa, Montana, Dél-Dakota, vagy Nyugat-Virginia.7 Ezzel szemben a republikánusok szerencsés helyzetben voltak, hiszen az általuk tartott államok közül egyik sem volt igazán veszélyben az időközi választásokon, így elsősorban arra koncentrálhattak, hogy miként hódítsák el a demokraták bástyáit. Emellett az is javította esélyeiket,

hogy

tanultak

korábbi

vereségeikből

és

egy

rendkívül

átgondolt

kampánystratégiával álltak elő. A Republikánus Párt ezúttal alapvetően fő bázisára koncentrált, és az olyan mérsékelt konzervatív jelölteket favorizálta, akik a centrum megszólítására is képesek voltak. A 2010-es időközi választásokon ugyanis elkövették azt a hibát, hogy a legkonzervatívabb köröket megszólító Tea Party Mozgalom jelöltjei javára egyes helyeken visszaléptek, míg más helyeken a Mozgalom jelöltjei legyőzték republikánus vetélytársaikat az előválasztásokon, és az általános választásokon ők mérkőzhettek meg a Demokrata Párt jelöltjeivel. Annak ellenére, hogy ezek az ultra-konzervatív kedvencek a képviselőházi választásokon több helyen szép sikereket értek el, a szenátusi versenyben számos kulcsfontosságú államban alulmaradtak a demokratákkal szemben – gondoljunk csak a két nagy favorit, Sharron Angle (Nevada), és Christine O’Donnell (Delaware) példájára. Emiatt a Republikánus Pártban sokan a párt legszélsőbb szárnyát és a Tea Party Mozgalmat hibáztatták azért, hogy nem sikerült már 2010-ben elhódítani a demokratáktól a szenátusi többséget.8 A republikánus vezetés azonban leszűrte magának a megfelelő tanulságokat, visszatért a gyökerekhez, mérsékelt jelölteket állított, a klasszikus szavazói bázisára fókuszált, és jól

the-democrats/2014/11/04/919884a6-6465-11e4-9fdc-d43b053ecb4d_story.html> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

Scott, Dylan [2014]: How Bad Was It For Democrats?. Talking Points Memo. November 5, 2014 <http://talkingpointsmemo.com/dc/how-bad-was-it-for-democrats> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

7 Fahrenthold, David A. – Lowery, Wesley – Izadi, Elahe [2014]: A flurry of campaigning across the nation as Election Day nears. The Washington Post. November 2, 2014 <http://www.washingtonpost.com/politics/a-flurryof-campaigning-across-the-nation-as-election-day-nears/2014/11/02/7cc56c58-62ab-11e4-9fdcd43b053ecb4d_story.html> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

8 Rucker, Philip – Costa Robert [2014]: Battle for the Senate: How the GOP did it. The Washington Post.

November 5, 2014 <http://www.washingtonpost.com/politics/battle-for-the-senate-how-the-gop-didit/2014/11/04/a8df6f7a-62c7-11e4-bb14-4cfea1e742d5_story.html> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

7

felépített stratégiával vágott neki a kampánynak, nem megfeledkezve a centrumról (hozzájuk kötődik a sajtóban sokat emlegetett úgynevezett „establishment republicans” kifejezés). A jelöltek kiválasztásának sikerét mutatta, hogy a Republikánus Párt összes indulója sikeresen vette az előválasztásokat, több esetben kiütve a Tea Party Mozgalom favoritjait (például Kansasben és Mississippiben).9 A választási matematikát nézve, a republikánusoknak minimum hat demokrata helyet kellett elhódítani a Szenátusban a többség megszerzéséhez. E tekintetben a közvélemény-kutatások három könnyű győzelmet jósoltak: Montana, Nyugat-Virginia és Dél-Dakota, ahol a republikánus kihívók októberben már kétszámjegyű előnnyel vezettek a demokrata jelöltekkel szemben. A következő három államban, Alaszkában, Arkansasban és Louisianában szintén mérsékelt republikánus vezetést mutattak a közvélemény-kutatások, ezért itt jó esély volt a fennmaradó három hely megszerzésére. Ha azonban itt nem sikerült volna begyűjteni az összes szavazatot, akkor a republikánusok előtt még mindig ott lebegett további három olyan állam, amelyben csak minimális volt a jelöltek közötti különbség. Itt tehát egy szép hajrával a republikánus kihívóknak meg volt a lehetősége a csekély demokrata vezetés megfordítására, és további bázisok megszerzésére – ezek az államok: Iowa, New Hampshire és Észak-Karolina.10 Az mindenképp a republikánusok esélyei mellett szólt, hogy a most kiírt szenátori helyeket legutóbb 2008-ban választották meg, és akkor a Bush-adminisztrációval szembeni általános elégedetlenségnek köszönhetően egy hatalmas demokrata hullámot meglovagolva több, egyébként republikánus-szimpatizáns államban is a demokrata jelöltek diadalmaskodtak (ilyen volt például Észak-Karolina, ahol Jimmy Carter elnöksége óta először nyert demokrata jelölt).

Az Obama-korszak hat éve azonban sokak szemében nem váltotta be a hozzá fűzött

9

Weisman, Jonathan - Parkernov, Ashley [2014]: Riding Wave of Discontent, G.O.P. Takes Senate. The New York Times.

November 4, 2014 <http://www.nytimes.com/2014/11/05/us/politics/midtermelections.html?emc=edit_th_20141105&nl=todaysheadlines&nlid=62198431> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

Markon, Jerry – Costa, Robert – Nakamura, David [2014]: Republicans win Senate control as polls show dissatisfaction with Obama.

The Washington Post.

November 4, 2014 <http://www.washingtonpost.com/politics/senate-control-at-stake-in-todays-midtermelections/2014/11/04/e882353e-642c-11e4-bb14-4cfea1e742d5_story.html?wpisrc=nl-eve&wpmm=1> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

Peters, Jeremy W. – Hulsenov, Carl [2014]: Republicans’ First Step Was to Handle Extremists in Party. The New York Times. November 5, 2014 <http://www.nytimes.com/2014/11/05/us/politics/-republicans-first-had-towrestle-with-their-own-poor-discipline-.html?emc=edit_th_20141105&nl=todaysheadlines&nlid=62198431> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

10 Tapper, Jake [2014]: Senate math seems impossible to some Democrats.

8

reményeket, és emiatt ezeknek az államoknak egy jelentős részében borítékolható volt a jobboldali preferenciához való visszatérés.

Az „Obama-faktor” ebben a tekintetben 2008-hoz képest merőben más irányt vett. A Gallup közvélemény-kutatásai alapján hivatalba lépésekor Obama elnök támogatottsága még 69% volt, amely a 2012-es újraválasztását követően már csak 53%-on állt, és az időközi választások idejére 42%-ra csökkent. 11 Barack Obama népszerűségének csökkenésében számos tényező szerepet játszik. Amikor 2012-ben újraválasztották, Obama elnök azt mondta, hogy második ciklusára egyetlen mandátuma van: „a középosztály helyzetén javítani, és segíteni azokon, akik keményen dolgoznak azért, hogy bekerüljenek a középosztályba.”12 Ezzel szemben úgy tűnt, hogy a második ciklus már inkább a hagyaték-építésről szólt, olyan kérdéseket előtérbe helyezve, melyekkel később az elnök bekerülhet a történelemkönyvekbe – például egy átfogó költségvetési megállapodás, a bevándorlás helyzetének rendezése, vagy hatékony fellépés a klímaváltozással szemben.

Mindeközben az elmúlt pár évben folyamatos válságok nehezítették az elnök dolgát (állandó támadások az egészségügyi reformjával szemben; az Edward Snowden-ügy; az NSA kiszivárogtatások, melyek sok szempontból ártottak az amerikai külkapcsolatoknak; az iszlám fundamentalizmus előretörése; az, hogy az ISIS amerikai állampolgárokat fejez le; az amerikaiorosz kapcsolatok mélypontja; az ukrán-válság; az ebola megjelenése az Egyesült Államokban; továbbá a Connecticuti általános iskolában történt lövöldözés, ahol húsz gyerek és hat felnőtt halt meg, és amelyet követően Obama csúfos vereséget szenvedett a fegyvertartási jogok korlátozására tett erőfeszítéseiben).

A megoldatlan válságok sora pedig magától értetődő módon kérdéseket vetett fel a választó polgárokban az elnök vezetői képességeit illetően, miközben a számukra fontos területeken továbbra

sem

volt

érezhető

komoly

előrelépés.

Ennek

a

frusztrációnak,

és

népszerűségvesztésnek köszönhetően a Demokrata Párt számos jelöltje megpróbált elhatárolódni az elnöktől a kampány során – Colorado és Iowa jelöltjei például meg sem hívták az elnököt kampányolni.13 Illetve sokaknak nem tetszett az sem, hogy Obama elnök az októberi Gallup [2014]: Presidential Approval Ratings – Barack Obama. <http://www.gallup.com/poll/116479/barackobama-presidential-job-approval.aspx> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

12 Eilperin, Juliet – Nakamura, David [2014]: Where did Obama go wrong?. The Washington Post. November 3, 2014 <http://www.washingtonpost.com/politics/where-did-obama-go-wrong/2014/11/03/f0196c0a-61e2-11e48b9e-2ccdac31a031_story.html> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

13 Rucker, Philip – Costa Robert [2014]: Battle for the Senate: How the GOP did it.

11

9

Northwestern Egyetemen elmondott beszédében azt mondta, hogy habár az ő neve idén nem szerepel a szavazó cédulákon, a politikája igen, ezzel egyértelműen hozzáláncolva az adminisztrációhoz a demokrata jelölteket. 14 A beszéd ugyanakkor jól mutatta, hogy az adminisztráció helyesen látta a népszerűségromlásának legfőbb okait, Obama ugyanis elsősorban gazdasági eredményeivel próbálta meg saját bázisát mozgósítani, és rábírni támogatóit arra, hogy menjenek el szavazni. Eszerint az adminisztráció legfőbb eredményei: a munkanélküliség hat év után először 6% alá ment; több millió ember került be az egészségbiztosítási rendszerbe, akinek korábban sosem volt biztosítása; a magánszektor jelentősen erősödött és az adminisztráció megemelte a minimálbért.15 Annak ellenére, hogy nem minden demokrata örült az elnök kampánystratégiájának, a republikánusok nagyon is profitáltak belőle. A Republikánus Pártnak ugyanis éppen az volt a stratégiája, hogy összekapcsolja a demokrata jelölteket az elnökkel – szóljon minden Obamáról, és az adminisztráció sikertelensége a demokrata indulókon csapódjon le.16 Ez a fajta negatív kampány – az ellenkező fél hibáinak hangoztatása – fontos eleme volt a választásokat megelőző pár hónapnak. A CNN adatai szerint a kampányhirdetések 55%-a az úgynevezett „övön aluli” kategóriába esett.17 Mivel ilyenkor az eredmények már a két év múlva esedékes elnökválasztások miatt is fontosak, egyik párt sem sajnálta a pénzügyi támogatást jelöltjeitől. A New York Times szerint rekordmennyiségű 4 milliárd dollárt öltek az időközi választásokba.18 Ebből a Fiscal Times szerint 2,7 milliárd dollárt költöttek maguk a jelöltek és a pártok, illetve további egymilliárd dollár körül költöttek a külső támogatók. Ennek a pártalapú megoszlása nagyjából 1,9 milliárd dollárt jelent a republikánus jelöltek támogatására, és 1,76 milliárd dollárt a demokrata jelöltek támogatására.19

Peters, Jeremy W. – Hulsenov, Carl [2014]: Republicans’ First Step Was to Handle Extremists in Party.

Obama, Barack [2014]: Remarks by the President on the Economy – Northwestern University. The White House.

October 2, 2014 <http://www.whitehouse.gov/the-press-office/2014/10/02/remarks-president-economynorthwestern-university> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

16 Rucker, Philip – Costa Robert [2014]: Battle for the Senate: How the GOP did it.

17 Tapper, Jake [2014]: Senate math seems impossible to some Democrats.

18 Weisman, Jonathan – Parkernov, Ashley [2014]: Riding Wave of Discontent, G.O.P. Takes Senate.

19 Pianin, Eric [2014]: Obscene Campaign Spending on 2014 Midterms Nears $4B. The Fiscal Times. October 27, 2014 <http://www.thefiscaltimes.com/2014/10/27/Obscene-Campaign-Spending-2014-Midterms-Nears-4B> Letöltés dátuma: 2014. november 16.

14 15

10

A 2014-es időközi választások eredménye A november 4-én megrendezett időközi választásokon minden esetben a papírforma szerint alakultak az eredmények. Ahogy az várható volt, a Republikánus Párt mindhárom területen erősítette pozícióit. Egyrészt, két új kormányzói helyet hódítottak el, ezzel januártól az 50 államból összesen 31 államban lesz republikánus kormányzó, a jelenlegi 29 helyett. Másrészt, 11 új helyet adtak képviselőházi pozíciójukhoz, mellyel 244-186 arányban januártól 56%-os többségük lesz. Harmadrészt pedig a Szenátust is elhódították a Demokrata Párttól, ahol jelen állás szerint 53 helyük lesz, de egy állam sorsa még nem eldöntött.20 A három terület közül egyértelműen a szenátusi választások kapták a legnagyobb figyelmet, ahol a korábbi demokrata többségen viszonylag nagy magabiztossággal fordítottak a republikánusok. Az előzetes várakozásoknak megfelelően minden korábbi bázisukat megtartották, illetve ez idáig nyolc új helyet adtak korábbi pozíciójukhoz. A demokratáktól megszerzett nyolc állam: Alaszka, Arkansas, Colorado, Dél-Dakota, Észak-Karolina, Iowa, Montana és Nyugat-Virginia.

2. ábra: A 2014-es időközi választások eredménye a Szenátusban

Készítette: Péczeli Anna Térkép forrása: http://www.bbc.com/news/world-us-canada-29515926

A déli és középső államokban elsöprő sikere volt a Republikánus Pártnak, és a 2008-as nagy demokrata előretörésben megszerzett szenátusi helyeket rendre visszahódították. Egyetlen állam sorsa maradt még kérdéses: Louisianában több mint két jelölt indult, és egyiknek sem 20

USA Today [2014]: 2014 Midterm Elections.

November 5, 2014 <http://www.usatoday.com/pages/interactives/elections-results-2014/#senate> Letöltés dátuma: 2014. november 17.

11

sikerült megszerezni a szavaztok legalább 50%-át, így az első két helyezett december elején újabb fordulóban mérkőzik meg. A demokraták szempontjából azonban nem túl ígéretes, hogy a republikánusok indulója, Bill Cassidy és a demokrata Mary Landrieu között mindössze 1% volt a különbség (rendre 41%-ot illetve 42%-ot szereztek a jelöltek), és a harmadik helyen végzett szintén republikánus Rob Maness 13%-os támogatottsága a decemberi fordulóban jó eséllyel Cassidyt fogja majd erősíteni.

Habár a republikánus győzelem várható volt, az este azért mégis tartogatott pár meglepetést, számos jelölt ugyanis az utolsó pillanatban fordított az eredmények állásán. Republikánus oldalon nagy meglepetés volt, hogy a régóta kis előnnyel vezető demokrata Kay Hagan alulmaradt Thom Tillis-szel szemben, és Észak-Karolina hat év után újra visszakerült a republikánusokhoz. Szintén nagy örömöt jelentett számukra, hogy Kansast sikerült megtartani, ahol a független Greg Orman rendkívül megszorongatta a republikánusok jelöltjét, Pat Robertst. A demokraták szempontjából a csúfos eredmények ellenére azért csekély vigaszt jelentett, hogy Mark Warner rendkívül szoros csatában megőrizte nekik Virginiát, míg Jeanne Shaheen hozta New Hampshire-t.21 A választások eredményeképpen 2015 januárjától 11 új szenátor lesz a Kongresszusban, akik közül nyolcan 60 év alattiak (egyikük csak 37 éves), ami a Szenátus átlagéletkorához képest komoly fiatalítást jelent. Az újak közül 11-ből 10-en a Republikánus Párt jelöltjeként jutottak be, ami egyértelműen igazolja a jelöltállítás sikerét, a párt átgondolt kampánystratégiáját, és új lendületet hozhat a sokat kritizált washingtoni politikába. „Fiatal koruk” ellenére ugyanis többségük rendelkezik már törvényhozói tapasztalatokkal, akár a szövetségi államok szintjén, akár a Képviselőházban.22 Az eredmények alakulásában egyértelműen fontos szerepet játszott, hogy melyik pártnak mennyire sikerült mozgósítani saját táborát. E tekintetben a statisztikai adatok szerint a republikánusok sikeresebbek voltak, hiszen a szavazók között 75% volt a fehérek aránya, akik között egy jelentős hányad a republikánusok legfőbb bázisát jelenti, míg a klasszikusan inkább demokraták felé hajló fekete és hispán kisebbségek az elnökválasztásokhoz képest jóval kisebb

21

Ibid.

Fahrenthold, David A. [2014]: Freshman class is young by U.S. Senate standards but have government experience. The Washington Post. November 5, 2014 <http://www.washingtonpost.com/politics/freshman-classis-young-by-us-senate-standards-but-have-government-experience/2014/11/05/b943df0c-6530-11e4-bb144cfea1e742d5_story.html> Letöltés dátuma: 2014. november 17.

22

12

arányban (12% és 8%) jelentek meg, ezzel rontva a demokraták esélyeit. A szavazók kapcsán szintén fontos, hogy a női résztvevők aránya ugyancsak a szokásosnál alacsonyabb volt, pedig a legutóbbi választásokon ők is nagyobb arányban szavaztak a demokratákra (ezúttal viszont kevesebben voltak és 49-49%-ban szavaztak a demokratákra és a republikánusokra). A demokratáknak fontos szavazatokat jelentő csoportok alacsonyabb részvételének köszönhetően tehát idén túlsúlyban voltak a fehér férfiak, akik többsége mindig is inkább a republikánusok irányába szavazott (ezúttal 57-31%-os arányban).23 3. ábra: A szavazók megoszlása a 2014-es időközi választásokon

Készítette: Péczeli Anna Adatok forrása: http://www.washingtonpost.com/politics/obama-republicans-ready-to-work-toward-

finding-common-ground/2014/11/05/ab332396-64f4-11e4-9fdc-d43b053ecb4d_story.html

Ha a szavazókat pártalapon vizsgáljuk, akkor a magát republikánusnak és magát demokratának vallók aránya nagyjából megegyezett (35% illetve 36%), ami azt jelenti, hogy elsősorban a függetlenek (28-29%) döntötték el a mérleg nyelvét.24 Összességében tehát úgy tűnik, hogy a demokraták veresége a klasszikus szavazó bázisuk (feketék, hispánok, nők) alacsonyabb részvételével magyarázható; míg a republikánusok győzelme elsősorban a nagyarányú fehér

Nakamura, David – Eilperin, Juliet [2014]: After midterm rout, Obama says he got nation’s message. The Washington Post. November 5, 2014 <http://www.washingtonpost.com/politics/obama-republicans-ready-towork-toward-finding-common-ground/2014/11/05/ab332396-64f4-11e4-9fdc-d43b053ecb4d_story.html> Letöltés dátuma: 2014. november 17.

Meckler, Laura [2014]: Midterm Elections 2014: Coalitions Persist, but Turnout Favors GOP – Gender Gap Helps Republicans More Than Democrats.

The Wall Street Journal.

November 5, 2014 <http://online.wsj.com/articles/early-exit-polls-show-a-nation-dissatisfied-1415146566> Letöltés dátuma: 2014. november 17.

24 Ibid.

23

13

férfi szavazatoknak köszönhető, és a párt sikeres kampánystratégiájának, mellyel képesek voltak megszólítani a centrumot, és maguk mellé állítani a függetleneket. Mindkét oldalnak szólt ugyanakkor az a felmérés, mely a pártok tevékenységének megítélését vizsgálta, és mely úgy találta, hogy a szavazók 55%-a elégedetlen a demokraták politikájával, és a szavazók 54%a elégedetlen a republikánusok politikájával – ez tehát jól mutatja, hogy párt-szimpátiától függetlenül van egy nagyarányú általános elégedetlenség az elnökkel, a Kongresszussal, a pártokkal, és Washington működésével szemben. 25 Ez az általános elégedetlenség és a szavazók számára fontos ügyek jól mutatják, hogy a következő két évben a pártoknak milyen területeken kell majd előrelépést felmutatni ahhoz, hogy a 2016-os elnökválasztásokon megnyerjék a szavazók bizalmát. Az idei szavazás alkalmával ugyanis a szavazók preferenciáját elsősorban olyan tényezők határozták meg, mint a gazdaság helyzete (45%), az egészségügy állapota (25%), az illegális bevándorlás kérdése (14%), és a külpolitika aktuális megítélése (13%).26

A választások következménye az amerikai belpolitikára nézve Miután egyértelművé vált, hogy a választásokat minden téren a republikánusok nyerték (beleértve a Kongresszus mindkét házának elhódítását), különösen fontossá vált, hogy a párt vezetése miként tekint a következő két évre, és milyen mértékben hajlandó együttműködni Barack Obamával. E tekintetben biztató volt, hogy győzelmi beszédében, és másnapi sajtótájékoztatójában a szenátusi kisebbség republikánus vezetője (januártól értelem szerűen a szenátusi többség vezető pozíciójának legfőbb várományosa), Mitch McConnell viszonylag kooperatív hangnemet ütött meg, és nyitva hagyta a kaput számos területen az együttműködésre. Kentucky szenátora természetesen hazabeszélt, amikor azt mondta, hogy Washington működésképtelenségéért, és rossz megítéléséért eddig sem a Képviselőház volt a felelős (hiszen ott a republikánus többség mellett átment 300 törvényjavaslat a legutóbbi ciklusban), hanem a demokraták vezette Szenátus (ahol ezek a törvényjavaslatok rendre elakadtak), de ez McConnell szerint januártól változni, és javulni fog. Pozitívum volt ugyanakkor, hogy elsősorban nem azokra a témákra fókuszált, ahol a republikánus többségű Kongresszus megpróbál majd keresztbetenni az elnöknek a következő két évben, hanem azokat 25 26

Nakamura, David – Eilperin, Juliet [2014]: After midterm rout, Obama says he got nation’s message.

Meckler, Laura [2014]: Midterm Elections 2014: Coalitions Persist, but Turnout Favors GOP.

14

a területeket listázta, ahol közös érdek az együttműködés – habár McConnell azt is elismerte, hogy lesznek olyan törvények, melyek az elnöknek biztosan nem fognak tetszeni. 27 A Képviselőház republikánus vezetője, John A. Boehner és McConnell már a választások előtt megkezdték az egyeztetést a párt stratégiájáról, és az Obama-adminisztráció utolsó két évéről.

E tekintetben fontos a Republikánus Pártnak, hogy szertefoszlassák az őket ért kritikákat a törvényhozás bénultságát illetően, és a számukra fontos területeken minél gyorsabban konkrét eredményeket hozzanak tető alá, mely majd ütőkártyaként szolgálhat a 2016-os elnökválasztás alkalmával. Talán az első két dolog, ami elő fog kerülni a rendkívül népszerűtlen orvosi eszközökre kivetett adó visszavonása és a kanadai olajmezőket, illetve az Egyesült Államokat összekötő Keystone olajvezeték-rendszer utolsó szakaszának jóváhagyása. 28 Ezt követően a legfontosabb ügy a költségvetés rendbetétele lesz, hiszen ahogy a kampányban maga McConnell is megígérte: „nem lesz több shutdown.” Emellett szintén fontos küldetésnek tűnik, hogy a Republikánus Párt visszafogja magát az Obama-adminisztráció belpolitikájának egyik sarokkövét jelentő egészségügyi reform elleni kampányban, és megpróbálja a reform ellen irányuló lépéseket a háttérben tartani, és nem frontálisan nekimenni a Fehér Háznak. 29 Így

Weisman, Jonathan – Parkernov, Ashley [2014]: Riding Wave of Discontent, G.O.P. Takes Senate.

A teljes győzelmi beszéd elérhető az alábbi linken: McConnell, Mitch [2014]: Mitch McConnell delivers victory speech. November 4, 2014 <https://www.youtube.com/watch?v=lGMdrIE5Q2k> Letöltés dátuma: 2014. november 19. Illetve a november 5-ei sajtótájékoztató: McConnell, Mitch [2014]: Senate Majority Leader McConnell post-Election Day conference.

November 5, 2014 <https://www.youtube.com/watch?v=W5uPfeA7nUU> Letöltés dátuma: 2014. november 19.

28 A tervek szerint a Keystone olajvezeték rendszer a kanadai Alberta államtól futna egészen Texason át a Mexikóiöbölig. A vezetéknek három szakasza már kész van és működik (az első Albertát köti össze a nebraskai és illinoisi olajfinomítókkal; míg a második Oklahomáig, a harmadik pedig egészen Texasig vezet). Ezzel szemben az utolsó szakaszt jelentő Alberta és Nebrasa közötti második (úgynevezett Keystone XL) olajvezetéket rengeteg vita övezte az elmúlt hat évben. A környezetvédők erős tiltakozásának eredményeképpen a projekt felülvizsgálatát az Obamaadminisztráció határozatlan időre meghosszabbította, míg az útvonal esetleges módosításának kérdését jelenleg a nebraskai legfelsőbb Bíróság vizsgálja, szem előtt tartva a környezetvédők aggodalmait a projekt nebraskai homokdűnékre gyakorolt hatását illetően. A Külügyminisztérium honlapja szerint az elnöki engedély felülvizsgálata számos szempontot igyekszik figyelembe venni, beleértve az energiabiztonságot; a környezeti, kulturális és gazdasági következményeket; illetve a külpolitikai dimenziót és az ide vonatkozó szövetségi állami jogszabályokat is.

U.S. Department of State [2014]: New Keystone XL Pipeline Application <http://www.keystonepipelinexl.state.gov/> Letöltés dátuma: 2014. november 20.

29 Obama elnök 2010-es egészségügyi reformjával (Obamacare vagy Affordable Care) szemben a republikánus törvényhozók eddig összesen 33 kísérletet tettek arra, hogy hatályon kívül helyezzék a törvényt. Ehhez legközelebb 2012 júniusában kerültek, amikor a Legfelsőbb Bíróság napirendre tűzte a kérdést, és végül 5-4 arányban kimondta, hogy a törvény nem alkotmányellenes. Az Obamacare hivatalos honlapja szerint eddig összesen 27 államban, és Washington DC-ben vezették be a reformot, melynek köszönhetően 15 millió új belépője lett az egészségbiztosítási rendszernek, ami az egészségbiztosítással nem rendelkezők országos arányát lecsökkentette 18-ról 13,4%-ra. A republikánusok azonban komoly kritikákkal illetik a programot, elsősorban arra hivatkozva, hogy az Obamacare felborítja a létező egészségügyi rendszert és egészségbiztosítási terveket, növeli a költségvetési deficitet és megemeli az egészségügyi ellátások költségeit az új egészségügyi előírásoknak köszönhetően, míg az ellátás színvonalát várhatóan csökkenteni fogja, a szabad piaci elvek megsértése miatt.

27

15

ugyanis nyitva maradna az ajtó az együttműködés lehetőségére további olyan területeken, mint az adórendszer reformja, és a szabadkereskedelmi megállapodások bővítése, ahol a Fehér Ház és a Republikánus Párt érdekei egyértelműen találkoznak.30 Obama elnök november 5-ei sajtótájékoztatóját azzal kezdte, hogy „hallja” a választók szavát, és „megértette az üzenetet.” McConnellhez hasonlóan ő is elmondta, hogy a republikánusok vezette Kongresszus biztosan elé tesz majd számos olyan törvényt, melyet nem fogadhat el, és meg kell vétóznia; ugyanakkor van számos olyan terület, ahol átfedés van a Fehér Ház és az új törvényhozás érdekei között és a felek képesek lesznek majd együttműködni. Barack Obama e tekintetben az adórendszer reformját, az infrastrukturális beruházásokat és a kereskedelem szabadkereskedelmi megállapodások által történő erősítését említette konkrétan. Az elnök ugyanakkor jelezte azt is, hogy van egy pár olyan terület, melynek rendezése nem várhat az új Kongresszus felállásáig, és az úgynevezett „béna kacsa” időszakában ezeket a jelenlegi törvényhozás napirendjére kívánja tűzni. Az első ilyen terület az ebola elleni hatékonyabb fellépés, melyhez a Fehér Ház 6,18 milliárd dollárt kért a Kongresszustól. Ennek oroszlánrészét az Egészségügyi Minisztérium kapná, mely ötven új ebola kezelő központ felállításáért lenne felelős az Egyesült Államokon belül, emellett ez az összeg fedezné az állami szintű készültség megemelését, illetve a Nyugat-Afrikából érkező utasok hatékonyabb ellenőrzését is.31 A második terület az Iszlám Állam (vagy ISIS) elleni hatékonyabb fellépés. Ennek kapcsán a Fehér Ház 5,6 milliárd dollárt kért a Kongresszustól, mely az elnök által nemrégiben bejelentett 1500 új amerikai katona iraki telepítését fedezné, akiknek elsődleges feladata az iraki hadsereg és a kurdok kiképzése és tanácsadás. Az ISIS elleni küzdelem másik fontos aspektusa a kongresszusi felhatalmazás. Az ISIS elleni légicsapások ugyanis jelenleg egy 2001-es törvényre hivatkozva történnek, mely kimondja, hogy „az elnök annak érdekében, hogy megakadályozzon bármely államok, szervezetek, vagy magánszemélyek által végrehajtott nemzetközi terrorista Obamacare Facts [2014]: ObamaCare Facts: Facts on the Affordable Care Act <http://obamacarefacts.com/obamacare-facts/> Letöltés dátuma: 2014. november 20.

Conservapedia [2014]: ObamaCare <http://www.conservapedia.com/ObamaCare> Letöltés dátuma: 2014. november 20.

30 Montgomery, Lori – Costa, Robert [2014]: GOP crafts narrow agenda for new Congress, seeking unity, Democratic votes.

The Washington Post.

November 5, 2014 <http://www.washingtonpost.com/business/economy/gop-crafts-narrow-agenda-for-new-congress-seeking-unitydemocratic-votes/2014/11/05/b9305bf2-6518-11e4-bb14-4cfea1e742d5_story.html> Letöltés dátuma: 2014. november 18.

31 Az elnök teljes választások utáni sajtótájékoztatója elérhető az alábbi linken: Obama, Barack [2014]: President Obama News Conference After Big Republican Wins in Midterm Election 2014. November 5, 2014 <https://www.youtube.com/watch?v=U-YRQ4OniI8> Letöltés dátuma: 2014. november 19.

16

cselekményt az Egyesült Államokkal szemben, minden szükséges erőt felhasználhat azon államokkal, szervezetekkel, vagy magánszemélyekkel szemben, akikről úgy ítéli, hogy kitervelték, jóváhagyták, elkövették, vagy segítették a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások végrehajtását; vagy pedig menedéket nyújtottak ilyen szervezeteknek vagy személyeknek.”32 E tekintetben Barack Obama szeretne egy új felhatalmazást a Kongresszustól, mely lehetővé tenné a fegyveres erő alkalmazását és egy hosszú távú stratégia kidolgozását. Habár itt valószínűleg számíthat az elnök a republikánusok támogatására, John Boehner jelezte, hogy a kérdés komplexitása és fontossága miatt, ennek eldöntésével meg kell várni az új Kongresszus felállását.33 A harmadik terület, melyet Obama elnök még a béna kacsa időszakában szeretne kezelni, az a 2015-ös év költségvetésének megszavazása. A költségvetési év már október 1-jén elindult, viszont a keretszámokról még nem sikerült megállapodni, így a tavalyihoz hasonló „shutdown” elkerülése érdekében a Kongresszus szeptember folyamán jóváhagyott egy rövidtávú költségvetési rendeletet, mely december 11-én jár le. Még ha nem is sikerül a béna kacsa időszakában megállapodni a feleknek az új költségvetésről, decemberben ismét el kell fogadni legalább egy ugyanilyen rövidtávú rendeletet, annak érdekében, hogy elkerüljék az újabb „shutdown”-t, ami rendkívül károsan érintené mind a Republikánus, mind a Demokrata Párt hazai megítélését.34 Ugyanakkor még ha a béna kacsa időszakában sikerül is a mindkét párt számára fontos kérdésekben együttműködni, és a republikánus vezetés önmérsékletet tanúsítva nem esik neki rögtön Obama elnök egészségügyi reformjának, akkor is marad számos olyan ütközőpont, melyek potenciálisan ellehetetlenítik a következő két év belpolitikáját. A Republikánus Párt minden bizonnyal jóvá fogja hagyni a már említett Keystone XL olajvezetéket, mely sem az

32

Authorization for Use of Military Force [2001]: Congressional Record, Vol. 147 (2001): Sept. 14, considered and passed Senate and House. Weekly Compilation of Presidential Documents, Vol. 37 (2001): Sept. 18, Presidential statement. <http://www.gpo.gov/fdsys/pkg/PLAW-107publ40/html/PLAW-107publ40.htm> Letöltés dátuma: 2014. november 21.

33 Foreign Policy Magazine News Team [2014]: 9 Ways Foreign Policy Will Dominate the Lame-Duck Congress.

Foreign Policy Magazine.

November 11, 2014 <http://www.foreignpolicy.com/articles/2014/11/12/9_ways_foreign_policy_will_dominate_the_lame_duck_113 th_congress?utm_source=Sailthru&utm_medium=email&utm_term=Flashpoints&utm_campaign=2014_FlashP oints11%2F11RS> Letöltés dátuma: 2014. november 19.

34 Obama, Barack [2014]: President Obama News Conference After Big Republican Wins in Midterm Election 2014.

Foreign Policy Magazine News Team [2014]: 9 Ways Foreign Policy Will Dominate the Lame-Duck Congress.

17

elnök, sem pedig a környezetvédők szemében nem lesz túl népszerű lépés.35 Emellett fontos ütőkártyává vált a kezükben az elnök által jelölt tisztségviselők kongresszusi meghallgatásának levezénylése és a kinevezések jóváhagyása. A következő két évben egyértelműen lesznek változások a végrehajtó hatalom számos vezető pozíciójában, illetve a nagykövetek és bírák között is. Ezek közül az első nagy kihívás a nyugdíjba vonuló igazságügyi miniszter, Eric Holder utódának kinevezése lesz. Obama elnök Loretta Lynch-et fontolgatja erre a pozícióra, de kétséges, hogy az új Kongresszus mennyire lesz ebben partner. Kinevezésre vár továbbá Tony Blinken külügyminiszter helyettes, Adewale Adeyemo a Pénzügyminisztérium nemzetközi piacokért és fejlesztésért felelős államtitkára, Marisa Lago az Egyesült Államok helyettes kereskedelmi képviselője, és Nicholas Rasmussen a Nemzeti Terrorelhárítási Központ igazgatója.36 A Fehér Ház részéről ami egyértelműen árthat az együttműködés esélyeinek az a bevándorlás kérdésének egyoldalú kezelése. A Pew Kutatóintézet legfrissebb adatai szerint 11,3 millió nem dokumentált bevándorló él az Egyesült Államokban, és közülük nagyjából 4 milliónak van amerikai születésű gyermeke. 37 Az Obama-adminisztráció alatt összesen 2 millió illegális bevándorlót deportáltak, de a szigorúbb határőrzést és keményebb fellépést követelő republikánus hangok szerint ez messze nem elég. Obama elnök évek óta próbálja rendezni a helyzetet valamilyen módon – reformjának középpontjában azok a bevándorlók állnak, akiknek már az Egyesült Államokban született gyermekük, illetve azok, akik legalább öt éve az Egyesült Államokban tartózkodnak és ezalatt nem követtek el semmilyen bűncselekményt. Ennek kapcsán Obama elnök már az időközi választások előtt azzal fenyegetőzött, hogy ha a Kongresszus nem hajlandó együttműködni vele, akkor ő akár egyoldalúan – élve végrehajtó

Ennek kapcsán az első kísérlet már meg is volt az elmúlt pár napban: Mary Landrieu demokrata szenátor és a republikánusok kezdeményezésére már a választási eredmények tudatában, de még a béna kacsa időszakában napirendre tűzték a kérdést a Szenátusban. A november 18-ai szenátusi szavazáson azonban hajszálnyival (59-41) alulmaradtak azok, akik a vezeték jóváhagyását szerették volna elérni. Landrieu-nek sikerült meggyőzni 14 demokrata szenátort, akik a 45 republikánus szavazattal összesen 59 támogatással, mindössze egy szavazat híján bukták el a kezdeményezést. Mindezek ellenére valószínűsíthető, hogy a januárban felálló új Kongresszus napirendjének egyik első pontja lesz az olajvezeték jóváhagyása, ami az új erőviszonyok tükrében jó eséllyel át is fog menni.

Parker, Ashley – Davenport, Coral [2014]: Senate Defeats Bill on Keystone XL Pipeline in Narrow Vote. The New York Times. November 18, 2014 <http://www.nytimes.com/2014/11/19/us/politics/keystone-xl-pipeline.html> Letöltés dátuma: 2014. november 25.

36 Foreign Policy Magazine News Team [2014]: 9 Ways Foreign Policy Will Dominate the Lame-Duck Congress.

37 Passel, Jeffrey S. – Cohn, D'Vera – Krogstad, Jens Manuel – Gonzalez-Barrera, Ana [2014]: As Growth Stalls, Unauthorized Immigrant Population Becomes More Settled. Pew Research Center – Hispanic Trends Project.

September 3, 2014 <http://www.pewhispanic.org/2014/09/03/as-growth-stalls-unauthorized-immigrantpopulation-becomes-more-settled/> Letöltés dátuma: 2014. november 25.

35

18

hatalmával – le fogja lassítani, illetve meg fogja teljesen állítani ezeknek a csoportoknak a kitoloncolását. 38 A Szenátus ugyanis 500 nappal ezelőtt kétpárti támogatással elfogadta az adminisztráció átfogó bevándorlási reformra vonatkozó törvényjavaslatát, a Képviselőház vezetője, John Boehner ugyanakkor nem engedi, hogy a kérdés az alsóház napirendjére kerüljön.

A bevándorlás kérdésének rendezése, és az illegális bevándorlók helyzetének legalizálása (bizonyos feltételekhez kötve) alapvetően republikánus érdek is lenne, hiszen az illegális bevándorlók között túlsúlyban vannak a Latin-Amerika felől érkezők, akiknek a helyzete alapvetően befolyásolja az amerikai lakosságon belül egyre nagyobb arányú, szavazati joggal is bíró hispán kisebbség választási preferenciáit. A legutóbbi választások alkalmával Obama elnök egyik legfontosabb bázisát adták ezek a csoportok, ezért a 2016-os elnökválasztás alkalmával is döntő erővel bírhat, hogy melyik párttal szimpatizálnak jobban. Az egyoldalú elnöki lépés ugyanakkor – ahogy Mitch McConnell is figyelmeztetett – olyan lenne, mintha „vörös zászlót” lengetnének a republikánusok előtt. Éppen ezért az előzetes várakozások arra számítottak, hogy a következő két évben a Fehér Ház nagyon óvatos lesz ebben a kérdésben, szem előtt tartva az ügy potenciális negatív következményeit minden egyéb olyan területre nézve, ahol az adminisztrációnak szüksége lesz a Republikánus Párt jóindulatára és együttműködésére. Sokkal valószínűbbnek tűnt az a forgatókönyv, hogy amennyiben az elnökség véghez közeledve továbbra sincs meg a kongresszusi jóváhagyás a reformhoz, akkor Obama elnök „mit veszíthet” alapon egyoldalúan megteszi ezt a lépést (ezzel nem utolsó sorban valószínűleg komoly szavazatokat nyerve a demokraták elnökjelöltjének).39 A nagypolitika ugyanakkor más irányt vett, és valamennyi előzetes várakozás nagyot borult, amikor Obama elnök november 20-án bejelentette, hogy élve elnöki hatalmával egyoldalú lépésre szánta el magát a bevándorlás kérdésének rendezése érdekében. A bejelentés közvetlenül ötmillió illegális bevándorló számára jelentene komoly változást – azaz a deportálás leállítását, társadalombiztosítási szám kiállítását és munkavállalói engedély megadását. Közöttük négymillió azoknak a száma, akiknek az Egyesült Államokban született E tekintetben nem Barack Obama lenne az első elnök, aki él végrehajtó hatalmával, hogy megreformálja a bevándorlás kérdését. Ronald Reagan és négy további republikánus elnök is tett már ilyen lépéseket.

39 Nakamura, David – Eilperin, Juliet [2014]: After midterm rout, Obama says he got nation’s message.

Nakamura, David [2014]: Illegal immigrants more likely to have lived in the U.S. for over a decade. The Washington Post. September 3, 2014 <http://www.washingtonpost.com/politics/illegal-immigrants-more-likelyto-have-lived-in-the-us-for-over-a-decade/2014/09/03/50f70120-3382-11e4-9e92-0899b306bbea_story.html> Letöltés dátuma: 2014. november 20.

38

19

gyermeke, és további egymillió azoknak a száma, akik egyéb feltételek szerint jogosultak lennének amerikai tartózkodásuk legalizálására.40 Republikánus oldalról egyértelműen jelzi a kérdés komolyságát, hogy a választások utáni kevésbé konfrontatív hangnem egy pillanat alatt szertefoszlott: John Boehner bejelentette, hogy ismét nekimennek a 2010-es egészségügyi reformnak, és pert indítanak, hogy jogi úton lehetetlenítsék el annak megvalósítását; emellett pedig a bevándorlási reformot is a visszájára fogják fordítani. Véleménye szerint az elnök túllépte hatáskörét, és figyelmen kívül hagyta az amerikai emberek érdekeit. Igaz ugyan, hogy a republikánusoknak a jövő évi felállásban sem lesz meg a 60%-os többsége egyik házban sem, ami azt jelenti, hogy Obama elnök bevándorlási reformját nem lesz olyan egyszerű megtorpedózni, de van számos olyan terület, ahol az ellenzék feldühítése megbosszulhatja majd magát. Az egyik ilyen azonnali áldozat a költségvetés lehet, bár remélhetőleg e tekintetben a Képviselőház is belátja majd, hogy egy újabb shutdown alapvetően az ő érdekeiknek (és megítélésüknek) is ártana. A másik potenciális terület, ahol ez azonnal visszaüthet a kinevezések megvétózása lesz, ahol már most is elég nehézkesen sikerül a Fehér Háznak jóváhagyatni az előterjesztett tisztségviselőit.41

A választások következménye az amerikai külpolitikára nézve Habár az időközi választások eredményeit látva, Londontól Tokióig számos külföldi államban arra számítanak, hogy Obama elnök mozgástere csökkeni fog a nemzetközi színtéren, 42 a külpolitika kapcsán a legfőbb irányok és prioritások meghatározásában továbbra is az elnök és kabinetje lesz majd a kulcsszereplő, és az időközi választásokon meggyengült demokraták pozíciója ezen a területen sokkal kevésbé lesz majd érezhető, mint a belpolitikában. Bizonyos hangsúlyeltolódások, és a pártok közötti törésvonalak elsősorban olyan esetekben jöhetnek ki erőteljesebben, ahol egy-egy külpolitikai kérdésnek a kezelése kongresszusi jóváhagyáshoz

40

Shear, Michael D. [2014]: Obama, Daring Congress, Acts to Overhaul Immigration. The New York Times.

November 20, 2014 <http://www.nytimes.com/2014/11/21/us/obama-immigration-speech.html> Letöltés dátuma: 2014. november 25.

41 Zezima, Katie – Costa, Robert [2014]: Republicans challenge Obama’s executive actions, file lawsuit over Obamacare. The Washington Port. November 21, 2014 <http://www.washingtonpost.com/politics/republicanscall-obama-executive-actions-damaging-to-presidency-file-lawsuit-over-obamacare/2014/11/21/d3720d0e-719211e4-893f-86bd390a3340_story.html> Letöltés dátuma: 2014. november 25.

42 Witte, Griff – Fifield, Anna [2014]: U.S. election results resonate globally, with fears of a deepening leadership void. The Washington post. November 5, 2014 <http://www.washingtonpost.com/world/in-asia-midterm-rout-ofdemocrats-means-a-loss-of-face-for-obama/2014/11/05/fe7151f8-6397-11e4-ab86-46000e1d0035_story.html> Letöltés dátuma: 2014. november 21.

20

kötött – ide tartozik például a szankciók jóváhagyása és feloldása; a fegyveres erők alkalmazására történő felhatalmazás; vagy a nemzetközi szerződések ratifikációja. Ezekben az esetekben lesz fontos, hogy a következő két évben a szenátusi többséget megszerző republikánusok fogják majd kitűzni a Szenátus napirendjét, és eldönteni, hogy mely kérdéseket bocsátják szavazásra. Emellett a legfontosabb bizottságokban zajló szenátusi meghallgatások esetében is immár a Republikánus Párt emberei irányítják majd az eseményeket. Éppen ezért a Fehér Háznak alapvetően három kulcsemberrel kell majd dűlőre jutni, és együttműködni: először is a már sokat emlegetett Mitch McConnellel, aki a szenátusi többség vezető pozíciójának legfőbb várományosa, és ezáltal annak eldöntője, hogy milyen ügyek kerülnek a Szenátus napirendjére; másodszor John McCain arizonai szenátorral, aki a Szenátusban várhatóan a Fegyveres Erők Bizottságának vezetését fogja átvenni januártól; harmadszor pedig Bob Corkerrel, Tennessee szenátorával, aki jó eséllyel a Külügyi Bizottságot fogja vezetni, és aki már eddig is többször jóval keményebb fellépést várt az adminisztrációtól, olyan kérdésekben, mint például fegyveres erő alkalmazása az Asszád-rezsimmel szemben a vegyifegyverek használatát követően; fegyverek küldése Ukrajnába, az orosz szeparatistákkal szembeni küzdelemhez; illetve sokkal keményebb szankciók beiktatása Moszkvával szemben.43 Ennek az őrségváltásnak köszönhetően januártól bizonyos kérdésekben kisebb-nagyobb ütközések várhatóak a Fehér Ház és a törvényhozás között. A már említett új kongresszusi felhatalmazás az ISIS elleni küzdelemhez minden bizonnyal meg fog születni, hiszen azt a republikánus vezetés is támogatja (Boehner, McConnell, McCain és Corker is) – ebben az esetben a kérdés inkább az, hogy erre még a béna kacsa időszakában kerül sor, vagy pedig átcsúszik a következő év elejére. Továbbá a Fehér Ház által kért 5,6 milliárd dollár és az 1500 fős „csapatnövelés” is támogatókra fog találni az új Kongresszusban. Ennek kapcsán ugyanakkor várható, hogy januártól a Kongresszus még határozottabb fellépést fog követelni Obama elnöktől az ISIS visszaszorítására.

További súrlódási pont lehet Oroszország és az ukrán válság kérdése. A republikánus vezetés szerint az Obama-adminisztráció „reset” politikája egyértelműen megbukott Oroszországgal, és hatékonyabban (Corker szerint fegyverekkel) kellene támogatni Ukrajnát, Moszkvát pedig még szigorúbb szankciókkal kellene sújtani. A januárban felálló új Kongresszusban ezek a

43

Foreign Policy Magazine News Team [2014]: 9 Ways Foreign Policy Will Dominate the Lame-Duck Congress.

21

hangok minden bizonnyal túlsúlyba kerülnek majd, és könnyen lehet, hogy az Egyesült Államok még az év elején súlyosabb szankciókat fog kivetni az oroszokkal szemben, illetve szövetségeseitől is hasonló lépéseket fog követelni. A Corker és Menendez szenátorok által szeptemberben benyújtott „Ukraine Freedom and Support Act” törvényjavaslat pontosan ilyen intézkedéseket irányoz elő: szigorúbb szankciók Oroszország energia, pénzügyi, és védelmi szektoraira, míg hatékonyabb katonai (!) segély és támogatás Ukrajna számára. 44 Habár az adminisztráció kezdettől elítélően beszél az agresszív orosz külpolitika térnyeréséről, ezidáig mégis óvatosabban kezelte a helyzetet, szem előtt tartva azokat az egyéb kérdéseket, ahol Washingtonnak szüksége van az orosz kooperációra: ilyen például az iráni nukleáris kérdés, vagy a nukleáris biztonság és fegyverzetkorlátozás területén zajló együttműködések életben tartása. Ha tehát az új Kongresszus határozottabb fellépésre kényszeríti a Fehér Házat, ez más területeken esetleg visszaüthet, és az adminisztrációnak számolnia kell az esetleges negatív következményekkel.

A harmadik potenciális ütközőterület az iráni nukleáris tárgyalások kérdése. A P5+1 (azaz az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország) keretében zajló tárgyalásoknak november 24-ig kellett volna valamilyen eredménnyel zárulni. Ebből a szempontból egyesek arra számítottak, hogy az időközi választások paradox módon még jól is jöhetnek, hiszen az iráni politikai vezetők is tudják, hogy a republikánusok vezette Kongresszustól alapvetően kevesebb kompromisszumra és több szankcióra számíthatnak, egy kedvező megállapodáshoz tehát november 24-ig kellett volna egyezségre jutni a nagyhatalmakkal. November 24-én azonban bejelentették a felek, hogy komoly előrelépéseket tettek, de bizonyos technikai kérdésekben még ki kell dolgozni a részleteket, ezért az ideiglenes megállapodás hatályát meghosszabbítják, és a végső megállapodást legkésőbb 2015. július 1-ig tető alá hozzák.

Amennyiben ez valóban megtörténik, az iráni nukleáris kérdés „rendezése” Obama elnök talán legnagyobb külpolitikai sikereként kerülhet majd bele a történelemkönyvekbe. E tekintetben ugyanakkor komoly fenyegetést jelent a januárban felálló új Kongresszus, hiszen a szankciók jelentős részének feloldása (mely nyilván részét képezi majd a megállapodásnak) egyértelműen a törvényhozás kezében van. Ha tehát a megállapodást túl megengedőnek találja a törvényhozás, akkor könnyen előfordulhat, hogy utólag próbálják majd meg aláásni annak jelentőségét. Ez ügyben a republikánusok mellett számos demokrata képviselő és szenátor is jelezte az elmúlt hónapokban, hogy amennyiben a Fehér Ház őket megkerülve hozza tető alá a 44

Ibid.

22

megállapodást, akkor annak következményei lesznek. Amint azt a Képviselőház Külügyi Bizottságának demokrata politikusa, Eliot Engel is megjegyezte, „nem értek egyet az adminisztráció állítólagos véleményével, miszerint az Iránnal folytatott tárgyalások ezen szakaszában nincs szükség arra, hogy egyeztessenek a Kongresszussal.”45 A Szenátus Külügyi Bizottságának vezetői, Robert Menendez és Mark Kirk szenátorok is jeleztek a Fehér Háznak, hogy készek a szankciók szigorítására abban az esetben, ha a megállapodást túl gyengének ítélik. Véleményük szerint egy jó megállapodásnak meg kell szűntetni, nem csak feltartózni az iráni atomprogram katonai aspektusait, és meg kell akadályozni, hogy Irán valaha is küszöbállam legyen. Menendez és Kirk komoly korlátokat vár a nukleáris fejlesztésekre vonatkozóan, amellett, hogy Iránnak vállalni kell a teljes transzparenciát a nukleáris programja esetleges katonai dimenziói terén, és robosztus ellenőrző és verifikációs mechanizmusoknak kell alávetni magát. Az ő szemükben a szankciók fokozatos feloldására csak és kizárólag ezen feltételek mellett kerülhet sor.46 Ennek tükrében tehát, még ha az adminisztrációnak sikerül is megállapodnia Iránnal a jövő év első felében, ahhoz, hogy a szerződést életben tartsák, és megakadályozzák, hogy az esetleges újabb szankciók megtorpedózzák azt, Obama elnöknek még mindenképpen komoly csatákkal kell számolnia a Kongresszusban.

A problémás kérdések mellett azért vannak olyan területek is, ahol az adminisztráció és az új törvényhozás között egy komoly egymásra találásra számíthatunk. E tekintetben elsősorban a szabadkereskedelmi megállapodások bővítése jelentheti az együttműködés kulcsát. A (nagyvállalatok

által

támogatott)

republikánusok

mindig

is

pozitívan

álltak

a

szabadkereskedelem kérdéséhez, míg a demokraták hagyományosan óvatosabban kezelték a szabadkereskedelmi

megállapodásokat,

és

hajlamosabbak

protekcionistább

kereskedelempolitikát preferálni, a szakszervezetek érdekei és a munkabérek feletti aggodalmaik miatt. Harry Reid, a jelenlegi szenátusi többség demokrata vezetője, éppen ezért nem is engedte, hogy a tárgyalás alatt lévő két szabadkereskedelmi szerződés-csomag felkerüljön a Szenátus napirendjére.47 A két kérdéses szerződés a „Transatlantic Trade and

45

Ibid.

Wong, Kristina [2014]: Senators vow to ‘act decisively’ against weak Iran nuke deal. The Hill. November 12, 2014 <http://thehill.com/policy/defense/223875-senators-vow-to-act-decisively-against-weak-iran-nuke-deal> Letöltés dátuma: 2014. december 21.

47 Hudson, John [2014]: How Obama Can Ride the Republican Wave. Foreign Policy Magazine. October 31, 2014 <http://www.foreignpolicy.com/articles/2014/10/31/how_obama_can_ride_the_republican_wave?utm_source=S ailthru&utm_medium=email&utm_term=%2ASituation%20Report&utm_campaign=SitRep%20November%203 %2C%202014> Letöltés dátuma: 2014. december 21.

46

23

Investment Partnership” (T-TIP) az Európai Unióval, és „Trans-Pacific Partnership” (TPP) tizenkét ázsiai országgal. A jelek szerint ugyanakkor az új republikánus törvényhozás nyitott lehet a kooperációra ezen a területen, és kész együttdolgozni az elnökkel, hogy meglegyen a két megállapodáshoz szükséges hazai támogatottság. Ebben az esetben viszont az iráni kérdéssel ellentétben éppen fordított a hazai és külföldi színtérre jutó szereposztás – míg a hazai támogatás a republikánus Kongresszussal elég valószínűvé vált, itt a nagy csatát a nemzetközi porond jelenti majd. A rendkívül heterogén államokat magába tömörítő TPP előtt továbbra is komoly akadályt jelent a szellemi tulajdonjogok, az agrártermékekre vonatkozó vámok és a beruházások kérdésének rendezése, mely szükséges lesz ahhoz, hogy 2015-ben végre elkészüljön a megállapodás végső formája. Összességében tehát a belpolitikához hasonlóan a külpolitika terén is lesznek területek, ahol az új erőviszonyok mellett nagyobb súrlódásokra lehet számítani, de lesznek olyan témák is, ahol az eddigi zárt ajtók most kinyílhatnak az együttműködés előtt. A külügyi apparátus jövőjét nézve a következő két évnek valószínűleg nagyrészt változatlan állománnyal lát majd neki az adminisztráció. E tekintetben egyetlen vezető pozícióban biztos a változás, a védelmi miniszterében. A 2013 elején hivatalba lépő Chuck Hagelnek ugyanis a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint mindössze 26%-os volt a támogatottsága a nemzetbiztonsági dolgozók és a hadsereg köreiben. 48 Többek között ez is közrejátszott abban, hogy belső nyomásra végül november 24-én bejelentette lemondását. Hagelt sok kritika érte amiatt is, hogy a guantanamói foglyok elengedése nem zajlott olyan gyorsan, ahogy azt eredetileg tervezték, illetve Hagel gyakran került ellentmondásba Susan Rice nemzetbiztonsági tanácsadóval az Egyesült Államok Szíria-politikájával kapcsolatban és az ISIS visszaszorításának kérdésében is. Habár a Fehér Ház még nem nevezett meg hivatalos utódot, Michele Flournoy a pozíció legfőbb várományosa, aki Leon Panetta mellett szolgált védelmi miniszter helyettesként. 49 A Külügyminisztériumot vezető John Kerry-nek azonban a jelek szerint nincs félnivalója, hiszen belpolitikai és külpolitikai népszerűsége is elég erősnek tűnik.

Ignatius, David [2014]: Obama’s fourth-quarter agenda for foreign policy. The Washington Post. November 6, 2014 <http://www.washingtonpost.com/opinions/david-ignatius-obamas-fourth-quarteragenda/2014/11/06/8c98668c-6600-11e4-836c-83bc4f26eb67_story.html?wpmk=MK0000203> Letöltés dátuma: 2014. december 21.

49 Whitlock, Craig – Ryan, Missy [2014]: Defense Secretary Hagel, under pressure, submits resignation. The Washington Post. November 24, 2014 <http://www.washingtonpost.com/world/national-security/defensesecretary-hagel-under-pressure-submits-resignation/2014/11/24/77e75422-73e4-11e4-a5b2e1217af6b33d_story.html> Letöltés dátuma: 2014. december 25.

48

24

Konklúzió Az időközi választások tehát a papírforma szerint alakultak, és a Republikánus Párt 2015 januárjától átveszi majd az irányítást a Kongresszus mindkét házában. A választások közvélemény-kutatásai azonban azt is megmutatták, hogy van egy rendkívül erős általános elégedetlenség Washington működésével szemben, és az emberek nem csak az elnököt, de magukat a pártokat is hibásnak ítélik a gyakori patthelyzetek kialakulásában. Emiatt mindkét párt számára fontos lesz, hogy a következő két év ne csak arról szóljon, hogy a Kongresszus újult erővel támadja az adminisztráció eddigi eredményeit, míg Obama elnök folyamatos vétókkal próbálja meg gátolni a Kongresszus által jóváhagyott törvényjavaslatok életbe lépését.

A választások egyértelműen jelezték, hogy a gazdaság helyzete, az egészségügy, a bevándorlás és a külpolitika is döntően befolyásolja a szavazók párt-preferenciáit. Ezeken a területeken tehát meg kell keresni az együttműködés lehetőségeit, hiszen a 2016-os elnökválasztások miatt ez mindkét oldal elemi érdeke.

Az egyértelmű, hogy lesznek ütközések a következő két évben is. E tekintetben az elmúlt pár napban mindkét oldal megtette a magáét, hiszen Obama elnök bejelentette, hogy kongresszusi együttműködés híján egyoldalúan kívánja rendezni a bevándorlás kérdését, ami a republikánusok részéről azonnali támadást indukált nemcsak a bevándorlási reformmal, hanem az egészségügyi reformmal szemben is. A következő két évben tehát sokat kell majd azért dolgozni, hogy ezek a konfrontatív területek ne mérgezzék meg a teljes belpolitikai napirendet, és kellő energia maradjon azokra a területekre is, ahol találkoznak az érdekek.

A külpolitikában valószínűleg erősödni fognak az agresszívebb lépéseket követelő hangok az ISIS elleni küzdelemben és Oroszországgal szemben is, továbbá az iráni nukleáris tárgyalások kimenetlét is komolyan érintheti, hogy a Kongresszus hogyan dönt a szankciók jövőjéről. Ha azonban ezekben a kérdésekben nem feszítik túl a húrt, akkor a szabadkereskedelmi megállapodások kiterjesztése, az adórendszer reformja, és egy átfogó költségvetési megállapodás is jelezheti a választóknak, hogy a pártok igenis képesek együttműködni.

A 2016-os elnökválasztások kapcsán a demokraták idén komoly bázisokat vesztettek a déli és középső államokban, melyeket rendkívül nehéz lesz visszahódítani a következő két évben. Nem véletlenül tekintették Obama elnök után a választások második legnagyobb vesztesének Hillary 25

Clintont, aki a demokraták oldalán a következő elnökválasztások legesélyesebb indulója. A Clinton házaspár komoly kampányt folytatott a demokraták oldalán, favoritjaik azonban több esetben is csúfosan alulmaradtak.50 Hillary Clinton számára ugyanakkor pozitívumot jelenthet, hogy (egyelőre) nincs igazán komoly kihívója, 51 ezért kampányát akár a jövő év elejétől elkezdheti építgetni, és a 2016-os jelöltállító gyűlések idejére már komoly előnyre tehet szert a republikánusokkal szemben. A republikánusok oldalán ugyanis jelenleg még nincs egy olyan karizmatikus jelölt sem, akire mindenki egyértelmű esélyesként tekintene. Mindez azt jelenti, hogy a jelölteknek először a Republikánus Párt jelöltállító gyűlésén kell majd bizonyítani társaikkal szemben, és csak utána szállhatnak be a demokratákkal a ringbe. Ezen az oldalon a potenciális jelöltek listája rendkívül hosszú: Ted Cruz (Texas szenátora), Rand Paul (Kentucky szenátora), Paul Ryan (Wisconsin képviselője), Jeb Bush (Florida korábbi kormányzója), Chris Christie (New Jersey kormányzója), Bob Corker (Tennessee szenátora), Lindsay Graham (DélKarolina szenátora), Rick Perry (Texas kormányzója), Marco Rubio (Florida szenátora), és Rick Santorum (Pennsylvania korábbi szenátora).52 Látva ugyanakkor a Republikánus Párt idei fegyelmezett kampányát és rendkívül átgondolt stratégiáját, bármikor is szülessen meg a döntés a párt elnökjelöltjének személyéről, mindenképpen nagy mérkőzésre számíthatunk 2016-ban.

Rucker, Philip – Costa Robert [2014]: Battle for the Senate: How the GOP did it.

Egyesek esélyt látnak rá, hogy Joe Biden alelnök is elinduljon a versenyben, de ezt ő maga egyelőre még nem erősítette meg.

52 U.S. Presidential Election News [2014]: Who’s Running in 2016? <http://www.uspresidentialelectionnews.com/whos-running-for-president-in-2016/> Letöltés dátuma: 2014. december 21.

50 51

26