ALSÓNÉMEDI HÍRMONDÓ
INGYENES TÁJÉKOZTATÓ ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRATA
„Élünk, vagyunk már ezer éve, sok harcba', sok viharba', vészbe', S míg a kereszt marad jelünk, dicső király, el nem veszünk!”
Reviczky Gyula
A SZÉKESFEHÉRVÁRI
Székesfehérvár a középkori Magyarország politikai és szakrális központja, a királyok koronázásának és temetkezésének legfőbb színhelye. Fehérvárt, latin nevén Alba Regia-t, valószínűleg 972 körül Géza fejedelem alapította, majd fia, az első magyar király, Szent István tette várossá és uralkodói székhellyé. Minden bizonnyal 1018-ban kezdték meg az ország legnagyobb bazilikájának, a Szűz Mária tiszteletére szentelt templomnak az építését, amelynek helyén ma már csak romkert látható A XI. században elkészülte után a maga 60×30 m-es alapterületével és kb. 30 m-es belmagasságával a korabeli Európa egyik legnagyobb bazilikája volt. Királyi bazilika volt, csakúgy mint az aacheni dóm, prépostság működött mellette. Koronázási templom volt, itt helyezték el az uralkodói trónust, itt őrizték a királyi kincseket, ereklyekincseket és a koronaékszereket. Szent István csakúgy a saját maga alapította bazilikát választotta temetkezőhelyéül, ahogy Nagy Károly az aacheni dómot. A kora román kori építészet kiemelkedő épületét, a fehérvári templomot 1031-ben használták először temetkezésre, akkor István fiát, Imre herceget helyezték itt örök nyugalomra, majd 1038-ban a királyt is a bazilikában temették el. Szent István utódait fél évezreden át (Székesfehérvár 1543-as török kézre kerüléséig) kizárólag Fehérváron koronázták, hiszen a magyar szokásjog egyedül a Szűz Mária-templomban történt koronázást tekintette érvényesnek. Harmincnyolc királykoronázás helyszíne. Könyves Kálmán uralkodásától kezdve Fehérvár lett a királyi családfő temetkezőhelye is. Összesen tizenöt magyar király, illetve számos királyné, herceg, hercegnő, világi és egyházi előkelő végső nyughelye található itt. Az 1601-ben felrobbant, majd szép lassan széthordott bazilika megjelenésével kapcsolatban a régészeti leleteken túl a Legenda maior és a Hartvik-legenda ad némi támpontot. A nagylegenda szerzője szerint Szent István „a királyi szék
Fehérnek mondott várában ugyanazon örökszűz dicsőségére és titulusa alatt csodálatos művű híres és nagy bazilikát kezdett építeni, a kórus falán különféle faragványokkal és márványlapokból kirakott padlóval”. Talán a királyi és az egyházi központok különválasztásának szándéka miatt nem alapított Szent István Fehérváron püspökséget, a királyi bazilikát vezető prépost közvetlenül az ország egyházi vezetője, az esztergomi érsek alá volt rendelve. Szent István templomának sajnos csak romjai maradtak az utókorra. Az eredeti, 11. századi bazilika a kutatások jelenlegi állása szerint hatalmas alapterületű, ám alacsony épület volt. Az építkezésnél felhasználták a jó minőségű, római eredetű kőanyagot is, a templom belsejét a kor szokásainak megfelelően szerényen díszítették mozaikokkal és faragványokkal. A bazilikát a 12. század elején átépítették, ennek során jelentősen megváltoztatták a templom belsejét és magasságát. Ekkor épülhetett a pazar díszítésű főkapu és a kerengő is. 1327-ben Károly Róbert király, mivel a templomba kívánt temetkezni, részben beboltoztatta főhajót. 1426-ban az itáliai származású Ozorai Pipó gótikus stílusban újjáépítette a bazilika délnyugati tornyát. Így a templom eddigi szimmetria-egyensúlya megbomlott, mivel ez a torony jóval magasabb volt, mint a homlokzat másik északnyugati tornya. Becslések szerint 65–70 m magas lehetett az úgynevezett Pipó-torony. Az építkezés nem kevés pénzébe került Ozorai Pipónak, akinek sírja valószínűleg az általa építtetett torony alatt volt. Az utolsó jelentősebb építkezés Hunyadi Mátyás idejében zajlott, aki lebontatta a korábbi keleti szentélyt és a mögötte húzódó városfalat is, majd feltöltette a területet és kelet felé egy új 30 m hosszú kápolnakoszorús szentélyt épített a Hunyadi család sírkápolnájául. Az úgynevezett Mátyás-sírkápolna lehetett a bazilika legszebb része, mely a francia gótikus kated-
rálisok, mint a párizsi Notre-Dame szentélyéhez lehetett hasonló. A bővítések után a templom teljes hossza már meghaladta a 100 métert. Fehérvárt 1543-ban foglalták el a török hadak. A következő évtizedekben a templom sírjait kifosztották, síremlékeit lerombolták. A várost a tizenötéves háború idején, 1601-ben sikerült visszafoglalniuk a keresztény seregeknek, de az ostrom hatalmas áldozattal járt. A bazilika tornyában tárolt lőpor ugyanis felrobbant, az ország legnagyobb temploma pedig romba dőlt. A falak felújítását megakadályozta, hogy a török seregek 1602-ben újra bevették a várost. A bazilika köveit a város falainak megerősítéséhez és különböző építkezésekhez használták fel, így az egykor gigantikus méretű épület a 17. század végére gyakorlatilag a földdel lett egyenlő. A teljesen megsemmisült templom feltárására egy váratlan eseményt követően indultak az első régészeti kutatások. 1848-ban váratlanul előkerült III. Béla és felesége, Antiochiai Anna sírja. A régész Henszlmann Imre a 19. század második felében (1862-ben, 1874-ben és 1882-ben) három ásatást vezetett, kutatásai azonban az egykori bazilika és a hozzá csatlakozó épületek területének csak kisebb részét érintették. Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából, 1936 és 1938 között készült el a prépostsági templom maradványait bemutató Romkert, azonban az ásatások nem hoztak jelentős eredményeket. Kralovánszky Alán 1965-ben kezdte meg a templom csaknem teljes feltárását, munkáját 1993-ban bekövetkezett haláláig több szakaszban végezte. Kralovánszkynak a korábbiaknál alaposabb ásatási módszerei komoly felfedezésekhez vezettek. Az egykori templom teljes hosszában ismertté vált, meghatározták Szent István és Szent Imre herceg nyughelyét is. A teljes feltárás 2006-ban fejeződött be Biczó Piroska vezetésével, ennek során kerültek elő egy korai, a 12. században átépített kerengő falai. Kiváló régészek kitartó és alapos munkája eredményeként ma már elkészíthetőek a templom rekonstrukciós rajzai. Bár részleteikben ezek feltételezéseken is alapulnak, mégis lehetővé teszik, hogy magunk elé képzeljük az egykori Nagyboldogasszony-templomot, amely a középkori Európa egyik legnagyobb bazilikája volt.
forrás: https://kozepkoritemplom.hu/szekesfehervar-koronazo-bazilika-romkertjenagyboldogaszszony-bazilika/
Az ünnepi mellékletet összeállította:
Bálint István János
Reviczky Gyula:
Szent-István napján
/részlet/
Hatalmas, bölcs, előrelátó
Jézus tanát megismerő; Néped’ pogányságból kiváltó, Te jóság, bölcseség, erő!...
Kinél dicsőbbet és nagyobbat
Nem szülnek hosszu századok:
Első királya magyaroknak, Áldassék áldott jobb karod!
Hazámnak szentje, nagy királya!
Tisztelni meg nem szűn’ e nép. Kezében a kereszttel állta
Meg ezer éven át helyét.
Török félhold, tatár s a német
Hiába vívták ekkorig:
A vésszel mindig szembe nézett, Mohácstól le Világosig.
Ha néha hallád is fohászát, Midőn kitört az érczkebel, Panaszkodón, hogy ős hazáját
Egy rosszabbal cserélte fel:
Véres csatákban, végveszélyben
Azért nem ingott, csüggedett; Mint büszke czédrus, oly kevélyen
Állott meg századok felett.
Magyarok első szent királya, Hitetlenből hivőt csinálva, A honszerzés másik felét, Mely még dicsőbb, te végezéd.
Körülhordatva a keresztet, A kóbor lábat, kósza kedvet Egy helyhez, egy honhoz kötéd.
Örök dicsőség a tiéd!
A Képes Krónika ábrázolása a bazilikáról
MEGHÍVÓ
Tisztelettel meghívjuk községünk lakosságát
Szent István napi ünnepségünkre!
HELYSZÍN:
Szent István tér
IDŐPONT:
2024. augusztus 19. 18.00 óra
PROGRAM
15.00-18.00 Galagonya Kör kézművesfoglalkozása
18.00 Községi Ünnepség
Nagyajta-Alsónémedi testvértalálkozó
Ünnepi köszöntő: Bihari Edömér a székelyföldi Nagyajta polgármestere
Ünnepi beszéd: Dr. Tüske Zoltán Alsónémedi Nagyközség polgármestere
Ünnepi műsor: Nagyajta testvérfalunk küldöttsége, ifjúsági citeracsoport Fekete Hunor vezetésével
A Legszebb Kert-díjak átadása
Az Újkenyér megáldása
Közreműködik a Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus énekkar
Kóstoló a nemzet tortájából
Ünnepeljük együtt Államalapító Szent Királyunk ünnepét!
Alsónémedi Nagyközség Önkormányzata