Újvárosi emlékkönyv - első fejezet

A MEZŐ-TÚRI EV. REF. EGYHÁZ ÚJVÁROSI TEMPLOMÁNAK ISMERTETÉSE. Mezőtúr város Ujváros nevű városrészének és az ujvárosi ev. ref. templomunk története e templom alapkövének letételéig, azaz 1894 szeptember hónap másodikáig, részletesen le van írva azon okmányokban, a melyet a templom alapkövébe zártunk.

Részint tehát ezen ok miatt, részint pedig azért, hogy az olvasóközönség előtt ezen okmány is ismeretes legyen, szószerint közlöm az alábbiakban: OKMÁNY a mezőtúri evangélium szerint reformált egyház újvárosi templomának történetéhez, az alapkőbe zárva K. u. az 1894-ik (azaz ezernyolcszázkilencvennegyedik) esztendőben szeptember hónap 2-dik napján, Vasárnap délután 4 órakor.

Ma mikor mi, mint Mező-Túr városában lakozó evangélium szerint reformált népes egyház, e templom alapkövét K. u.

1894-ik esztendőben, szeptember hónap 2-dik napján, Vasárnap délután 4 órakor, a Mindenható Isten nevében és tiszteletére leteszszük: Magyarországon I-ső Ferencz József apostoli király Ő Felsége uralkodik, kormánya élén pedig dr. Wekerle Sándor miniszterelnök, valóságos belső, titkos tanácsos áll; városunk Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Magyarországnak és

Alföldnek kellő közepén fekszik; egyházunk pedig a Kiss Áron püspök és Vállyi János világi főgondnok kormányzása alatt levő Tiszántúli Ev. Ref. Egyházkerületbe, a Dorogi Lajos kisújszállási lelkész és esperes s Horthy István földbirtokos és világi segédgondnok igazgatása alatt levő Heves-Nagykunsági Ev. Ref. Egyházmegyébe van beosztva.

Egyházunk és városunk szellemi és anyagi állapotáról ez okmány mellé zárt iratok adnak felvilágosítást.

Ez a hely, melyen ezen templom épült, valamint ez az egész városrész, melyet Ujvárosnak neveznek, az 1850-es évek elejéig szőlőskert volt s Félhalmi csapatnak hívták. Folyton szaporodván városunk lakossága, a város alsó (déli) részén, melyet a Berettyó folyó keleten, délen és a nyugoti oldalon félkör alakban, mint egy félsziget körülfolyt, nem találhatott tovább terjeszkedésre és letelepülésre alkalmas területet s az 1852. és 1853-ik években, mely évek különben is jó terméseikről nevezetesek, kezdett kitelepülni a Félhalmi csapat szőlőbe. Azért választották e helyet a települők, mert ez egyrészt a városhoz közel esett, másrészt pedig mivel kemény, agyagos földje miatt fáradtságosabb és költségesebb lévén a munkáltatása, olcsóbb is volt, mint a város többi csapat szőllői.

Ezen körülményt pedig nagyon figyelembe kellett venniök a kitelepülőknek, mert legnagyobb részük szegénysorsú vagyontalan ember volt, vallására nézve mind református, akkori elnevezés szerint helvét hitvallású.

A szőllőbirtokosok nagy része, a kertgazdaság szabályaira hivatkozva, tiltakozott ugyan kezdetben az ellen, hogy itt állandó lakások építtessenek: de végre is a bíróság nem tagadhatta meg az engedélyt a kitelepülésre nézve, mely

folytonosan nagyobb-nagyobb mérveket öltött, úgy, hogy 1855ben már 454 volt az ujvárosi házak száma.

Nagyon sajnosan érezték azonban az ujvárosiak már mindjárt kezdetben, gyermekeik iskoláztatásának hiányát; mert a nedves és téli időszakokban a nagy sár és hideg miatt, oly nagy távolságból nem küldhették gyermekeiket a belvárosi iskolákba, úgy segítettek tehát magukon, hogy egy Körmöndi Mihály nevű földmíves ember, - kit Bába Mihálynak is hívtak, mert a felesége bába volt – megfogadtak gyermekeik tanítójául; sőt az 1854. deczember 10-én tartott egyházi gyűléshez kérvényt is adtak be azért, hogy mivel gyermekeik a nagy sár és távolság miatt nem járhatnak be a belvárosi iskolákba: neveztessék ki gyermekeik tanítójául K. Körmöndi Mihály vagy más alkalmasabb egyén. Az egyházgyűlés méltányolta is kérelmüket, a mennyiben elhatározta, hogy az Ujvároson tanítói állomást szervez s arra megfelelő képzettségű egyént választ tanítóul, (31-4/854.sz.v.). A kivitel azonban csak huzódózott s Körmöndi Mihály maradt továbbra is az ujvárosi gyermekek tanítója. Bizonyos ez onnan, hogy az 1855. ápril 15-én tartott egyházi gyűlés az ujvárosiak kérelmére 74-3/1855.sz. alatt Gyikó János lelkészt kiküldi a Körmöndi tanítványainak megvizsgáztatására. Gyikó úr a vizsgán meg is jelent s az 1855. april 22-én tartott egyházi gyűléshez jelentést is tett azon csekély eredményről, a melyet ezen vizsgán előreláthatólag tapasztalt.

Részint ezen sajnos körülmény, mely felett az egyháznak szemet hunyni nem lehetett; részint és legfőképen azonban az hogy az egyház orgonát készíttetett a templomba, jobbra fordították az ujvárosi gyermekek iskoláztatásának sorsát. Ugyanis az 1854 deczember 14-én tartott egyházi gyűlésen 34-3/854.sz. alatt Gyikó János lelkész indítványára

elhatározta az egyháztanács, hogy mivel az orgona ma-holnap elkészül: Gyöngyösi István kántor, ki azelőtt 28 évvel választatott kántornak s azóta azt is elfeledte az orgonázásból, a mit akkor tudott; de meg sokszor panaszkodik is, hogy hajlott koránál fogva nehezére esik a temetési szolgálat teljesítése a város távolabb eső részein, az egyháznak pedig nincs abban módja, hogy külön orgonistát és külön kántort tartson, abban sincs módja, hogy őt nyugdíjazza, kitétetik az Ujvároson felállítandó tanítói állomásra tanítónak. Kötelessége leend: állomását az 1855/6-ik iskolai év kezdetével azaz 1855 ápril 24én elfoglalni s a gyermekek tanításán kívül az iskolába begyűlendő hiveknek minden reggel imádkozni és az ujvárosi halottakat, ha hozzátartozóik nem belvárosi szolgálattal akarják eltemettetni, eltemetni. Fizetése: 40 frt készpénz, 50 ausztriai mérő buza, 50 ausztriai mérő árpa s az eddig élvezett 18 hold föld helyett 10 ausztriai mérő buza és 10 ausztriai mérő árpa; lakás énekszós halottól 10, prédikácziós halottól 20 pengő krajczár stóla.

Az öreg Gyöngyösinek azonban egyáltalán nem volt inyére az egyházgyűlés ezen határozata; folyamodott tehát ennek megváltoztatásáért az 1854 deczemb. 17, 1855 január 7, 1855 január 11, 1855 február 11, 1855 február 18 és april 27-én tartott egyházi gyűlésekhez és csak sok hercze-hurcza s végre azon fenyegetés után, hogy ha ez állomást el nem fogadja, hivatalából végleg elbocsáttatik, egyezett bele az ujvárosi tanítóság elfogadásába, bár az esperes, a 29-2/855.sz. egyháztanácsi végzés szerint, már jóváhagyta az egyház határozatát az ujvárosi tanítóság felállítására vonatkozólag s az 1855 april 15-én tartott egyházi gyűlésen felolvasott levelében Gyöngyösi hivatalában megerősítette (73-2/1855.sz.). Ekkor

aztán a 84-2/1855.sz. egyházi végzés által a kántorság alól végleg feloldoztatott.

Iskolahelyiség azonban nem volt, a hol hivatalát megkezdhesse.

Elhatározta ugyan az 1855. január 11-én tartott egyházgyűlés, hogy vétessék meg a Félhalmi csapat kertben egy darab föld, a melyen iskolát építsenek; sőt 88-6/1855.sz. alatt ajánlották is megvételre azon 2000 □-öl területet, mely Mikes János ügyvédé volt; de ezen vétel megtörténtéről csak az 1855 augusztus 26-án tartott gyűlésen tétetik említés; a vételár 800 frt volt.

Berendezték tehát ideiglenes iskolahelyiségül az 1855 máj. 6-án 90-2/1855.sz. alatt hozott végzés értelmében, az alsórészi ótemető északi és az ugynevezett Papucsos-kert déli oldala közt levő s már akkor is vásártérül használt területet, a még most is élő 2 nagy akáczfa mellett fentállott czédulaház épületét.

Azonban a szorgalomszak nagyon rövid ideig tartott; mert már 1855 augusztus 19-én tartott egyházi gyűlésen 1347/1855.sz. alatt kimondották az iskola feloszlatását, hihetőleg az azon évben nagy mérvben eluralkodott kolerajárvány miatt, mindaddig tartó hatálylyal, mig az uj iskola készen lesz.

Az új iskola építését aztán még ezen évben megkezdették; mert az 1855 máj. 20-án tartott egyházgyűlés 985/1855.sz. alatt megbízta a főgondnokot, hogy Szilágyi Jánossal 20000 vályog veretésére egyezséget kössön s eladat az építési költségek fedezésére 50 köböl búzát, 50 köböl árpát, a még hiányzó pénzt pedig a szegények és iskolai árvák pénztárából véteti fel. Ez a pénz azonban nem volt elég; mert a június 24-én

tartott egyházgyűlés 117-3/1855.sz. alatt gondoskodik az ujvárosi iskola felépítéséhez.

ismét

pénzről

Ugyanezen év július 15-én tartott egyházi gyűlésen jelenti főgondnok, hogy az ujvárosi iskola telkén kútat csináltatott; az augusztus 19-én tartott gyűlés pedig kimondja, hogy az újvárosi iskolához a főgondnok egy kettős ólat építtessen.

Az iskolaépület végre 1855. november 1-ln fel is épült, - mint ezt az 1856. július 8-án tartott egyházi gyűlés 1173/1856.sz. végzése igazolja, - azonban csak 1856. julius 20-án nyittatott meg ünnepélyesen.

Nevezetes az 1855-dik év arról is, hogy ezen év tavaszán öntetett Sipos István az ujvárosi iskolához egy 39 fontos csengettyűt, melyért az 1855. május 20-án tartott egyházgyűlés szavazott köszönetet.

Most tehát már nem nyomta az ujvárosiak vállát az iskoláztatás gondja; mint buzgó reformátusoknak azonban nehezen esett az, hogy csak hétköznap reggelén tart tanítójuk isteni tiszteletet, s vasárnap és ünnepnapokon nélkülözniök kell az Isten igéje hirdetését. Mert, mint fentebb említém, sáros utban majdnem képtelenség volt az Ujvárosról a belvárosi templomba bejönni. Körmöndi Mihály, Vámos Sándor és több ujvárosi lakos folyamodott tehát az 1857. aug. 24-én tartott egyházi gyűléshez, hogy fogadjon nekik az egyház harangozót s rendelje el, hogy az ujvárosi halottak csakis az ujvárosi harang igénybevétele mellett temettessenek el; az egyik segédlelkész pedig vasárnap reggelenkint bocsáttassék ki hozzájuk isteni tisztelet tartására. Később, az 1857. május 3-án tartott egyházi gyűlésen ismét megújították kérelmüket a harangozó fogadására

nézve, 1857. szeptember 6-án ismét, már ekkor azzal is érvelve, hogy iskolaseprőre és fűtőre is szükségük van. Az egyháztanács azonban mindig elutasította őket a harangozó fogadására vonatkozó kérelmükkel, azzal az okadatolással, hogy az ott levő kis harangot, mely inkább iskolai használatra szolgál, egy iskolás gyermek is meghúzhatja; különben is az anyavárosi harangok szava az Ujvároson túl is elhallatszik. Érdekesebb azonban azon kérésük elutasításának megokadatolása, mely a káplán kiküldésére vonatkozik. 69-6/1856.sz. végzésében így határoz az egyháztanács: „Második és harmadik (t.i. az ujvárosi haranggal való temettetés és a káplán kiküldése vasárnapokon) kérésök szintén nem teljesíthető, mert az egyház egy, azon kérelmük teljesítése által pedig az ujvárosiaknak az anyaegyháztól tettleges elszakítására lenne az első lépés megtéve, de káplánt a (vasárnap) reggeli isteni tisztelet teljesítésére azért sem lehet küldeni, mert az ujvárosi iskolai tanteremben csupán a hétköznapokoni ima tartását engedte a presbytérium meg s tette kötelességévé az újvárosi tanítónak, vasárnap pedig, a mint neki, úgy senkinek sem szabad ott nyilvános isteni tiszteletet tartani; akkor prédikáczió hallgatásra jőjjenek be a belvárosi templomba.”

Az 1857. szeptember 6-án tartott egyházi gyűléstől azt is kérték, választassék meg közülök valaki a párbér beszedésére.

Ezen kérésükre a 39-3/1857.sz. végzésben azt határozta az egyháztanács, hogy: „Egy eleve közhírré teendő napon szekér fog náluk megjelenni a párbér beszedése végett, kik akkor meg nem adják, köteleztetnek a magtárba behozni. Külön egyén, mely szakadásnak lenne kezdete, - nem fog választatni.”

Ugylátszik ezen végzésekből, hogy aligha meg nem fordúlt az ujvárosiaknak az eszében a különszakadás gondolata: mert máskülönben az egyháztanács nem hozta volna fel,

említett végzéseiben, mindig ezen okot kérésük megtagadására, daczára annak, hogy be kell ismernünk, miszerint mind különösen a káplánnak vasárnaponként való kiküldésére, mind a párbér beszedése végett gondnok kinevezésére nézve kérelmük nemcsak méltányos, hanem igazságos is volt.

Belátta ezt később maga az egyháztanács is, mert már 1858 szeptember 19-én tartott gyűlésén Vámos Sándor ujvárosi lakost ujvárosi algondnoknak kinevezte s 106-3/1858.sz. alatt utasította, hogy az ujvárosi iskola- és imaházban istentisztelet tartásakor kitételre, ott készült perselyekbe begyűlő pénzt írja be egy könyvbe s számolja át időről-időre a belvárosi gondnoknak; nem szabad azt, mint az egyházgyűlés értesült, Gyöngyösi Istvánnak a maga használatára eltenni, mert a belső anyaegyház gondoskodik az ujvárosiak lelki szükségeiről. Ezen jegyzőkönyv szavaiból világos, hogy az ujvárosiak, közadakozás utján, már ekkor perselyeket csináltattak, s azokat isteni tisztelet tartásakor ki is tették, a nélkül azonban, hogy az egyháztanácsnak ezt bejelentették volna; mert ennek semmi nyoma nincs az egyházi jegyzőkönyvekben; Vámos Sándor ujvárosi lakos azonban, ki még most is él, így adta azt elő hozzá intézett kérdésemre.

Ugyanez időtájban készítették, szintén közadakozásból, a még most is meglevő ujvárosi keresztelő edényeket is, t.i. egy rézkannát, réztálat és egy kerek asztalt. Sőt daczára annak, hogy az egyház nem fogadott nekik harangozót, megfogadták ők maguk, önkéntes adományokból, mindjárt a kisharang felállításakor, a még most is élő Csuka István 1848-as béna honvédet harangozónak. 1858-ig Csuka meg is volt elégedve az önkéntes adományokkal; azonban 1858-ban igen silány termés volt s e miatt nagyon sovány lett a fizetése. Folyamodott tehát az 1859 márcz. 6-án tartott egyházi gyűléshez s előadván, hogy:

„már régóta szolgál, mint harangozó, az ujvárosiak által szivességből adott fizetésért, de jelenleg oly csekélységet kapott, a melyből meg nem élhet,” – gabonafizetést kér az egyház magtárából. Az egyháztanács azonban kérésével elutasította azon okadatolással, hogy sem szolgálata szükségességét, sem őt egyház szolgájának el nem ismeri; az ujvárosiaknak az 1860 julius 10-én tartott egyházi gyűléshez beadott kérvényére azonban 10/1860.sz. alatt mégis megszavazott végre neki harangozás, iskolatisztogatás s egyéb teendők teljesítéséért 3 frt 15 kr, 1 és fél köböl búza, ugyanannyi árpa évi fizetést, melyet 1861 april 8-án, a mikor Fazekas Gergely ujvárosi párbérszedőnek, a beszedett pénz és termény után 2% jutalékot állapított meg, 6 frtra, 3 köböl búzára és 3 köböl árpára felemelt. Fazekas Gergely azonban, ezen fizetésért, nem volt hajlandó az ujvárosi algondnokságot viselni, a miért is az april 21-én tartott egyházgyűlés 6-861.sz.a. a gabonából adandó 2% mellé még 20 frt pénzfizetést szavazott meg a részére.

Ebben az időben Gyöngyösi István már nagyon elaggott; folyamodtak tehát az ujvárosiak az 1861 april 8-án tartott egyházi gyűléshez segédtanító alkalmazásáért. Az egyházgyűlés belátván a kérelem jogosultságát, az elaggott ujvárosi tanító mellé annak fiát, Gyöngyösi Károlyt 7/861. sz. alatt évi 30 forint fizetéssel, segédtanítónak megválasztotta. De annyira feltűnő volt már nevezett agg tanítónak tanításbeli gyengesége, hogy az egyháztanács ezen intézkedése sem volt képes a kedélyeket megnyugtatni. Szóba került ez ismét az 1861 szept. 15-én tartott egyházi gyűlésen: minek az lett a következménye, hogy ezen gyűlés megbízta lelkészelnököt, bírja rá Gyöngyösi Istvánt, bizonyos nyugdíj megajánlása mellett a lemondásra. Gyikó János el is járt megbizatásában, azonban az öreg Gyöngyösi azon nyilatkozatot tette, hogy elég

erőt érez még magában hivatala folytatására. Az 1861 október 6-án tartott egyházgyűlés ez ügyben tehát akként határozott, hogy képessége kimutatására jövő év tavaszáig időt enged neki, meghagyván mellette fiát, Károlyt segédtanítóul. Lett-e eredménye ezen határozatnak vagy nem, az az egyház jegyzőkönyveiből ki nem tűnik. Annyi azonban bizonyos, hogy Gyöngyösi István még 1862 augusztus havában ujvárosi tanító volt, mert, mint ilyet 1862 augusztus havában agyonütötte az ujvárosi szélmalom vitorlája.

Az ujvárosiak azonban már a Gyöngyösi szerencsétlen halála előtt sem voltak a viszonyokkal megelégedve, különösen az isteni tisztelet nélkülözése miatt. Mutatja ezt azon körülmény, hogy az 1862 márczius 2-án tartott egyházi gyűléstől, tehát még az öreg Gyöngyösi életében, oly tanítót kérnek, ki a rendes tanítói teendőkön kívül papi szolgálatot is teljesíthessen. Kérésük azonban elodáztatott azzal, hogy erre vonatkozólag köztanácskozás utján tervet készítsenek. Ezen kérelmüknek sikere nem lévén, az 1862 april 19-én tartott egyházi gyűléshez ujabb kérvényt adtak be azért, hogy az ujvárosi fi- és leánygyermekek tanítására 2 külön tanítóság szerveztessék. Már ezen kérelmük teljesítését megígéri ugyan az egyháztanács, de csak elvben, és annak kivitelét akkorra halasztja, mikor majd az egyház anyagi körülményei megengedik. Ezen határozatba azonban már nem nyugodtak bele az ujvárosiak, hanem fölírtak az egyházmegyei gyűléshez, mely 1862 julius 22-én éppen Mező-Túron tartatott s itt ujból kérelmezték fi- és leánygyermekeiknek külön iskolába és külön tanító keze alá való helyezését. Ezen kérelmükre 24.sz. végzésében kimondotta az egyházmegye, hogy az ottani vegyesnemű iskolás gyermekek külön választását a túri egyház méltányosságától elvárja. Természetes, hogy az egyházmegye e

határozata kissé kellemetlenül érintette az egyháztanácsot, a mennyiben azáltal egyházunk méltányossága, az ujvárosiakkal szemben, félig-meddig kétségbe vonatott. Az 1862 augusztus 3án tartott egyházi gyűlés tehát dr. Pap Ferencz főgondnok indítványára, annak elnöklete alatt, egy bizottságot küldött ki, annak megvizsgálására és kiderítésére, mennyi egyházi adót fizetett az Ujváros a fennállása óta s mennyi költséget fordított az egyház az ujvárosi egyháztagok szükségleteire; hogy így kiderüljön, miszerint az egyház nem mulasztotta el, hogy őket tehetségéhez képest segélyezze. Készített-e a kiküldött bizottság ilyen jelentést vagy nem, az az egyház jegyzőkönyveiből ki nem deríthető. Annyi azonban áll, hogy az 1862 augusztus 31-diki egyházgyűlés a Gyöngyösi halálával megüresedett ujvárosi tanítóság betöltését e gyűléstől számított 2 hétre kitűzvén, az 1862 szeptember 14-én tartott egyházgyűlés ugy rendezte az ujvárosi iskolaügyet, hogy kimondotta, miszerint az egyházmegyei gyűlés 24.sz. végzése alapján az Ujvároson 2 tanítóságot állít fel; a fitanító fizetését, ki egyszersmind előkönyörgő és kántor is leend, 70 frt, 25 köböl buza, 25 köböl árpa, lakás, predikácziós halottól 1 frt, énekszós halottól 50 krban, a lánytanítóét pedig 70 frt, 20 köböl buza, 20 köböl árpa és lakásban állapítja meg. Elhatározza továbbá, hogy a fitanítóságot még e hónapban betölti, a leánytanítóságot pedig majd csak 1 év mulva, mikorra az egyház új iskolát fog építtetni; a jövő iskolai évben még a fitanító tanítsa a lányokat is.

E végzés alapján az 1862 szeptember 21-én tartott egyházi gyűlés megválasztotta fitanítónak Kossa Károly nagyváradi fitanítót.

De bár egyházmegyeileg is megerősítette az egyháztanács e díjleveleket, a leánytanítóság felállítása csak

papíron maradt, az soha ily alakban életbe nem lépett s ezen ügy rendezése szerint az 1863-dik évi inséges idő, részint pedig a gymnasiumnak ez idő alatt folyamatban levő rendezése miatt 1874. év tavaszáig elmaradt, a mikor az alsórészi birtokosság vállalta át az alsórészi és ujvárosi tanítók fizetését.

Lépéseket azonban tett az egyháztanács arra nézve, hogy az uj iskolának telket vásároljon. Igy 1863 február 8-án elhatározta, hogy az uj iskola mellett levő 600 □-öl porta megvétessék s azt Fejes János és Keleti Erzsébet, Keleti János és Tömösközi Erzsébet, Tóth Dávid és Oláh Zsuzsánna, Keleti Bálint és Fejes Zsuzsa tulajdonosoktól 1863 márcz. 13-án □ölenként egy huszasával meg is vette s 1864 november 27-én tartott gyűlésén annak haszonbérbe adását kimondotta.

Hiába folyamodott Kossa Károly fitanító az 1863 szept.

28-án, 1864 april 3-án, 1864 april 17, 1867 február 10-én tartott egyházi gyűlésekhez, hogy mivel csak egy évig volt kötelezve a vegyesiskola tanítására: a leánytanítóság választassék külön, vagy pedig adassék meg részére a leánytanítói fizetés is.

Kérésére előbb azt a választ nyerte, hogy iparkodjék szorgalmasabban tanítani s majd utólag megjutalmazza az egyház; később pedig azt, hogy nem lévén módjában az egyháznak az inságes idő miatt felállítani az ujvárosi leánytanítóságot, tanítsa továbbra is a leányokat is s megadja neki az egyház azon fizetést, a melyet Gyöngyösi élvezett az Ujvároson. Kossa 1867 május hónapjában t.-szentimrei rektorrá választatott s helyébe ideiglenesen Gecse István választatott tanítónak, de már ennek az 1867 máj. 12-én tartott egyházgyűlés csak az 1862 szeptemb. 14-én megállapított fitanítói fizetést adta a fi- és leánygyermekek együttes tanításáért.

Még Kossa idejében történt, hogy belátván az ujvárosiak, miszerint lelkészt hiába kérnek az egyháztanácstól ünnepi istenitiszteletek tartására, ujolag folyamodtak az 1866 decz. 23-án tartott egyházi gyűléshez, de most már csak azért, hogy szólíttassék fel Kossa, miszerint ünnepnapokon ugy délelőtt, mint délután istenitiszteletet tartson; Kossa eltávozása után pedig az 1867 julius 7-én tartott egyházi gyűléshez azért, hogy oly tanítót rendeljen közibök az egyháztanács, a ki egyházi szolgálatokat is teljesítsen, s hogy a mostani gondnok Vámos Sándor és a mostani ujvárosi presbyterek helyett másokat választhassanak. Kérésük azonban nem teljesíttetett ugyan: de lelkész-elnök az ünnepi istenitisztelet tartására nézve intézkedésre hivatott fel. Valóságban pedig minden maradt a régiben.

Gecser Istvánnak 1868 február 16-án történt lemondása után ismét felébredt az ujvárosiak reménye, hogy hátha most elérkezett az alkalmas idő, midőn régi vágyuk teljesedésbe mehet. Az ekkor tartott egyházi gyűléshez ismét folyamodnak tehát és panaszolva ehagyatott állapotjukat, kérik az egyháztanácsot, hogy olya tanítót válaszszon, ki iskolájukat virágzásra juttassa, az istenitiszteletet végezhesse és a sakramentomokat kiszolgáltathassa; tovább, hogy maguk választhassanak ujvárosi gondnokot és presbytereket. Ez utóbbi kérelemre az a válasza az egyháztanácsnak, hogy ha kitudják mutatni azt, miszerint képesek külön egyházat fentartani, az esetben az egyháztanács nem vonakodik e kérelmüket teljesíteni. A mi az iskoláztatást illető sérelmes panaszukat illeti, ennek megszüntetése végett igyekszik az egyház oly szakavatott tanítót választani, a ki iskolaügyüket virágzásra juttassa, s a megválasztandó tanítónak, míg vegyes iskolát tanít, annyi fizetést ad, a mennyi a belvárosi fitanítóknak van; az

iskola szétválasztása után pedig fentartja az 1862-ben megállapított és esperesileg is megerősített díjlevelet.

A lelkészi szolgálat teljesítésére vonatkozólag tehát ismét sikertelen maradt az ujvárosiak kérelme; megnyertek azonban annyit, hogy maga az egyházgyűlés is belátván népoktatásuk elhagyatott és szomorú állapotát, ezen teljes erővel segíteni kívánt, oly módon, hogy esperes úrnál tudakozódott Kiss Ferencz kenderesi tanító szakképzettsége és jelleme felől s midőn attól erre vonatkozólag kedvező választ nyert: nevezett tanítót 1868 márcz. 16-án tartott gyűlésében ujvárosi vegyes iskolai tanítónak megválasztotta, a ki a választást az 1868. febr. 18-án megállapított fizetés mellett el is fogadta.

Ettől kezdve 1874. február 8-ig nincsen szó az egyház jegyzőkönyvében arról, hogy az ujvárosiak lelkészi szolgálatért kérvényeztek volna. Oka ennek abban keresendő, hogy mint alább meg van írva, részint reményük évről-évre folyton ébren tartatott az egyház olynemű intézkedései által, melyek vágyaik teljesülésének hitét táplálták, részint, mivel iskolájuk a belvárosi iskolákkal versenyképes színvonalon állott.

Mint fentebb megírtam, az egyház még 1863 márczius 13-án megvett egy 600 □-öl területű telket az ujvárosi iskola mellett oly szándékkal, hogy azon leányiskolát építtet; ezen telket az 1868 novemb. 12-én tartott egyházgyűlés felkeríttette.

Az 1868-dik évben gyűjtés indíttatván a belvárosi központi iskola felépítésére, az egyház már 1869-ben megkezdte a téglaégettetést az alsórészi birtokosság által e czélra felajánlott területen, az ugynevezett krumpliföldön, s égettetett is ezen évben 222 ezer jó és 7000 gyengébb téglát, mint azt az 1869 november 28-án tartott egyházgyűlésnek jelentette a kiküldött

bizottság. Ezen téglamennyiség később az 1871. máj. 14-én tartott egyházgyűléshez bemutatott számadás szerint, 562300-ra emelkedett s égettetési költsége 6355 frt 55 kr volt. Mikor már általánosan tudva volt, hogy az egyház hozzáfogat a téglaégetéshez, 1869 szept 26-án ismét indítványoztatott az egyházgyűlésen az ujvárosi leányiskola felépítése. Ez indítvány folytán az egyháztanács elhatározta, hogy az építést a következő tavaszon megkezdi. S csakugyan az 1870 február 6-án tartott egyházi gyűlésen be is jelentette az építkezési bizottság, hogy a központi iskolánál egy retirád az Ujvároson pedig egy külön leányiskola építéséhez pályázatot hirdetett. Az 1870. máj. 29-én tartott egyházi gyűlésen pedig arról tétetett kérdés, vajjon azon 6300 db téglához, mely már eddig a központi iskola udvarába be van hordva, hordasson-e be még többet a gondnok: azt határozta az egyháztanács, hogy a központi iskolához való hordatást szüntesse be, azonban az ujvároti leányiskola felépítésére elegendő mennyiséget szállíttasson. Ugyanezen gyűlés a retirádnak még ez évben való felépítését kimondotta, az ujvárosi leányiskola építését azonban, bár annak Serkédi Sándor által készített tervrajzát már előzőleg elfogadta, az egyház szorult anyagi helyzetére való tekintetből a jövő év tavaszáig ismét elhalasztotta. Bár ne halasztotta volna! Mert mint a következés megmutatta, későbben 2-3 annyi költséggel építtette azt fel. Ugyanis 1870 szeptember 18-án egészen váratlanul elhatározta az egyháztanács, hogy mivel nem áll módjában jelenleg az egyháznak új iskolák építése: a kiégetett téglából 100 ezeret a maga számára megtart, a többit eladatja s az árát iskolaépítésre takarékpénztárban gyümölcsözteti.

Folyamodtak ugyan az ujvárosiak az 1871 január 1-én tartott egyházgyűléshez, hogy olyan iskolát építtessen részökre az egyház, mely egyszersmind imaházul is szolgáljon; meg is ígérték, hogy tehetségükhöz képest segédkezni fognak az

építésnél, csakhogy az minél előbb bevégeztessék: de bár méltányosnak találta is az egyháztanács kérelmüket s felszólította, hogy tanácskozzanak, mennyi segélylyel járulhatnának az építkezéshez és tanácskozásuk eredményét jelentsék be az egyháztanácshoz; s bár 1871 márcz. 12-én 9. szám alatt ismét elhatározta az egyháztanács, hogy az ujvárosi leányiskolát még ez év folyamán felépítteti: az egészből nem lett semmi, csak az ujvárosiak keserves csalódása. Mert az összes téglamennyiséget, tehát azt is, melyez a gondnok az ujvárosi leányiskola építésére az Ujvárosra behordatott, nem tudni mi okból, eladták Serkédi Sándor és Biró András vállalkozóknak a „Dobogó” vendéglő felépítésére, összesen 469050 darabot, mint ez az 1872 april 7-én tartott egyházgyűlés elébe terjesztett jelentésből kitűnik. Megmaradt az árából: 5453 frt 73 kr; felhasználtak: 59150 darabot, kölcsönadtak Biró Andrásnak a Dobogó építéséhez 37000-t. Igy mutatja ezt az 1872 augusztus 18-án tartott egyházgyűlés 179. számú végzése.

Sőt ezen kölcsönadott 37000 téglát sem követelték vissza természetben, hanem a folyó árát fizettették be Biró Andrással.

Ezen kis összegre aztán 1872 deczemb. 15-én 229.sz. alatt azt határozta az egyháztanács, hogy az kizárólag az ujvárosi leányiskola felépítésére fordíttassék.

A következő évben ismét felvette az egyháztanács az elszakadt fonalat s 1873 márczius 23-án tartott gyűlésén, 24.sz. alatt, az iskolai bizottságot tervjavaslat-készítéssel, május 25-én 75. szám alatt pedig a gazdasági bizottságot az építkezéshez szükséges intézkedések megtételével megbízta. A következő 1874 év tavaszán csakugyan felépült aztán a 30 25 m. hosszu s 9 5 m. széles uj iskola, mely a tanítói lakáson kívül egy 11 3 m. hosszu, 8 18 m. széles és mintegy 4 m. magas belvilágú

tantermet foglal magában, mely egyszersmind imaházul is szolgál s 1874 máj. 1-én a közhasználatnak átadatott.

Készen lévén az uj iskola, intézkednie kellett az egyháztanácsnak az ujvárosi második tanítói állomás felállításáról és betöltéséről. Ezt most már egyházunk a maga megterheltetése nélkül igen könnyen megtehette; mert az alsórészi közbirtokosság ez évben hozta azon nagyszerű áldozatát a nevelésügy oltárára, melylyel 2 központi, 5 alsórészi és 2 ujvárosi tanító fizetését magára vállalta. Midőn tehát az alsórészi közbirtokosság ezen alapítványát az iskolai bizottmány az egyháztanács 1874 február 8-án tartott gyűlésén bejelentette: ez 23. szám alatti végzésével a temetések és istenitiszteletek alkalmával való szolgálatokat megosztotta az ujvárosi fi- és leánytanító közt, de azon indítványba nem egyezett bele, hogy azok keresztelésre is kibocsáttassanak.

Midőn pedig ugyanezen gyűlésen némelyek azt javasolták, hogy az Ujvároson lelkésztanító alkalmaztassék, ki a tanítói teendőkön kívül a sákramentomok kiszolgáltatását s az esketést is végezze és külön anyakönyvet vezessen: Mészáros Endre főgondnok és az alsórészi birtokossági elnök azon kijelentésére, hogy az alsórészi közbirtokosság ezen alapítványt kizárólag tanítói fizetésül rendelte, ezen indítvány 24. szám alatt teljesen mellőzetett.

Az ujvárosi tanítói hivatal betöltésére vonatkozólag 1874 február 23-án, 28. számú végzésével intézkedik az egyháztanács és pedig akként, hogy Kiss Ferecz ujvárosi tanítót beválasztja a belvárosi Mészáros iskolába, Morvay Mihály központi tanítót átteszi az ujvárosra leánytanítónak, a fitanítóságra pedig pályázatot hirdet; elhatározza egyszersmind azt is, hogy addig, míg a felsőrészi közbirtokosság is átválalhatja, a legelő felosztása után, a másik két központi

tanítói fizetés terhének viselését, 2 központi tanító évi fizetését, mely jelenleg 40 köböl buza, 40 köböl árpa és 100 frt egyenként, ideiglenesen az ujvárosi 2 tanítónak, az alsórészi birtokosság által pedig egy-egy ujvárosi tanító részére megszabott évi 500 frtot és az egyház által e mellé adandó 12 köböl buzát, 12 köböl árpát és 100 frt lakbért két központi tanítónak adja.

Ez a fizetéscsere eltartott 1878 szeptember 1-ig, a mikor a felsőrészi birtokosság is felosztván a legelőjét, 2 központi és 4 felsőrészi tanítói fizetésére ugyanolyan alapítványt tett, mint az alsórészi közbirtokosság.

Az egyháztanács aztán 1874 márczius 27-diki gyűlésén töltötte be az ujvárosi fitanítóságot, megválasztván oda tanítóul Biliczky János felső-bányai tanítót, lakásul adván neki az uj épületet.

Mivel az uj tanítóság szervezése alkalmával sem teljesedett be az ujvárosi egyháztagok reménye, az 1876 julius 21-én tartott egyházgyűléshez ismét folyamodnak és pedig, a mint most már nyilvánosan kifejezik, azért, hogy önálló egyházzá alakulhassanak és lelkészt választhassanak. Az egyháztanács azonban kérelmüket, mivel az Ujvárosnak sem templomépítésre, sem a lelkész fizetésére alapja nincs, a kérelem teljesüléséig mint kegyes óhajtást veszi tudomásul.

Hogy azonban az ujvárosi hívek lelki szükségei kielégíttessenek, utasítja a lelkészeket, hogy hetenként egyszer, azaz csütörtökön keresztelés, a 3 nagyünnep második napján pedig Úrvacsoraosztás végett menjenek ki az Ujvárosra.

Azonban az ujvárosi egyháztagok ezen határozattal, hihetőleg azért, mert azt a lelkészek, ugy, mint az említett

végzésben kimondva van, nem hajtották végre, nem voltak megelégedve s panaszukat ujból megujították az 1880 február 19-én tartott egyházi gyűlésen, előadván, hogy sok gyenge, erőtlen ember, kivált sáros időben, nem jöhet be a templomba és nem részesülhet Úrvacsorában; a keresztelés is sok nehézséggel jár, hetenkint egyszer menvén ki ennek végzésére egyik lelkész; kérik tehát az egyháztanácsot, gondoskodjék utról-módról, miszerint ezen népes – 6-7 száz párbérfizető – gyülekezet részére külön lelkészi állomás szerveztessék. Az egyháztanács e kérelmükre 38. szám alatt kimondotta, hogy belátja kérelmük jogosultságát: érzi annak szükségességét, hogy az ujvárosiak az istenitisztelet áldásaiban részesíttessenek s minden tőle telhetőt is megtett erre nézve, de a jelen viszonyok közt kérelmüket nem teljesítheti; várják annak teljesítését az időtől s azt felhasználva, igyekezzenek e czélra alapot gyűjteni.

Nevezetes az 1878-dik év is az ujvárosi ref. egyháztagok élettörténetében.

Az ezen év november 18-án tartott egyházi gyűlésen jelentette be Krizbai Péter és felesége, hogy az ujvárosi ref. hívek számára egy 5 métermázsás harangot készíttettek, kérve egyszersmind az egyháztanácsot, hogy e harang alá faállványt építtessen. De még ezen a gyűlésen tudomására jutván az egyháztanácsnak, hogy az állvány az ujvárosi hívek önkénytes adományaiból már fel is épült, csak annyit tett, hogy 235.sz. végzésében utasította algondnokot a gyűjtésről való kimutatás beterjesztésére; 236. sz. végzésével meghatározta egyszersmind a harang díjait is, melyszerint a két harangért együtt 40 kr, az uj haranggal való csendítésért, ugynevezett hirharangért 1 frt fizetendő a temetkezések alkalmával. Ujvárosi gondnok az 1879 január 5-én tartott egyházi gyűléshez terjesztette be jelentését a Krizbai-féle harang állványára gyűjtött összegekről.

Legnagyobb adomány volt ezek közt a Csekő Lajos által adott 30 frt értékű tégla, a kisebb adományok összege 56 frt 17 kr.

Ezen évben kezdte meg a városi hatóság az Ujváros részletes rendezését. Átírt tehát az 1878 november 12-én tartott egyháztanácsi gyűléshez, átiratában a két iskola közt levő 6 öl széles út kinyitásához 122 □-ölet kérve, mit az egyháztanács a 238. számú végzésével, □-ölenként 50 krjával át is engedett; megbízta egyszersmind algondnokot, hogy e helyett az iskolaudvarokkal mesgyés területből Szécsi János presbytertől – hasonló árban, - másik területet vásároljon.

Ezen évben már annyira megszaporodott az ujvárosi tanköteles gyermekek száma, hogy magában a fiiskolában 192 növendék volt, Biliczky János tanító tehát arra kérte az egyháztanácsot, hogy tekintetbe véve, miszerint a templomi és temetési szolgálat mellett ennyi növendéket sikeresen nem taníthat, intézkedjék I-ső osztály különválasztásáról. Ennek folytán 239.sz. végzésében megbízta az egyháztanács az iskolaszéket, hogy béreljen iskolahelyiséget s állítson be ezen iskolába 300 frtig terjedő fizetéssel egy segédtanítót.

Az 1879 február 23-án tartott egyházgyűlés ismét megbízza az iskolaszéket, hogy uj iskolák felállítása iránt javaslatot terjesszen be. Az ugyanezen évi márczius 30-án tartott gyűléshez pedig az ujvárosiak folyamodnak, hogy mind a fi-, mind a leánygyermekek nagyon felszaporodtak; most már 2 iskola építése vált szükségessé; kérik tehát az egyházgyűlést, hatalmazza fel az ujvárosi gondnokot, hogy főgondnokkal egyetértve uj iskolatelket vegyen s építőanyagokat szerezzen be, hogy az uj iskola már a jövő tanévben, azaz szeptember 1-én megnyitható legyen. Ennek folytán az egyháztanács 88.sz. végzésével megbízta idősb Mészáros Lajos főgondnokot, hogy

az ujvárosi presbyterekkel együtt alkalmas telket nézzen s eljárásáról az egyháztanácsnak jelentést tegyen. 1879 május 4én jelentette is főgondnok, hogy az iskola szomszédságában van egy 516 négyszögölnyi eladó telek, mely iskolahelyiségnek alkalmas lenne. 1879 junius 8-án ismét jelentette főgondnok, hogy több eladó telket talált az iskola szomszédságában; az egyháztanács tehát 121.sz. alatt egy bizottságot nevezett ki azon felhatalmazással, hogy az eladásra kínált telkeket iskola-, majdan templomhelyül haladéktalanul vegyék meg.

A bizottság legelőször is a Szécsi János presbyter felesége Dörgő Zsófia 519 négyszögöl telkére alkudott meg négyszögölenként 50 krjával; ezen alkura vette aztán meg Dörgő Zsuzsánna Szűcs Istvánné, Dörgő Mária Patkós Jánosné és Dörgő Klára S. Tóth Péterné osztályos atyafiak szintén 519519 négyszögöl telkeit, azaz 1 hold és 476 négyszögöl területet.

Az 1879 november 2-án tartott egyházgyűlés megválasztotta segédtanítónak Derekas János segédlelkészt 35 frt havi fizetéssel és iskoláját, ideiglenesen, bérelt házban helyezte el.

Ezen intézkedés azonban csak ideiglenesen segített a bajon; gyökeres orvoslásra volt szükség, hogy a folyton szaporodó elemi iskolás gyermekek kellő oktatásban részesülhessenek s az egészségügyi kívánalmaknak is elég legyen téve. Tudta, érezte ez az egyháztanács; ezért még ez év folyamán felépíttette, Szlovák Jenő városi mérnök terve szerint, Biró András vállalkozóval, 2080 frton a Szécsi János feleségétől vett telken a 3-dik iskolát s a Derekas Jánosnak 1880 május 2-án történt lemondásával üresedésbe jött 3-dik tanítóságra, e tanévre ideiglenesen, Hegyi Imre tanyai tanítót választotta meg. Hegyi azonban nem sokáig volt lakója az

újonnan épített iskolának, mert 1881 február havában kénytelen volt onnan eltávozni. Ekkor az egyháztanács 1881 február 27-én tartott gyűlésében, 11-dik számú végzésével Nagy István, debreczeni tanítóképezdét végzett tanítójelöltet választotta meg ideiglenes minőségben, a Derekas János részére megállapított fizetésre első osztályt vezető fitanítónak.

Megjegyzem itt, hogy Morvay Mihály ujvárosi leánytanító, a Derekas Gergely halálával üresedésbe jött fótiutczai fitanítóságra még 1880 november 10-én megválasztatott, de ezen helyet csak 1881 szeptember 1-én foglalta el.

1881-dik évben kezdte meg a városi hatóság az Ujváros végleges rendezését és a Sugárút kinyitását, a mikor t.i. az alsórészi közbirtkosság magára vállalta az út kisajátítási költségeit. Véglegesen befejeztetett a rendezés az 1884-dik évben.

Ezen végleges rendezés megkezdése alkalmával, az 1884 márczius 6-án tartott egyházgyűlés bizottságot küldött ki oly czélból, hogy az ujvárosi iskola, esetleg templomépítéshez szükséges tér megszerzése végett szemlét tartson s mivel Patkós István hajlandónak is mutatkozik a maga birtokából a kinyitandó út által elvágott részt eladni, azt a bizottság az egyház részére szerezze meg. A bizottság, miután ezen küldetésére 1881 május 22-kén 73. szám alatt ujabb és határozottabb megbízást is nyert: csakugyan megvett Patkós Istvántól, az 1882-dik évben, templomtérül 708 négyszögöl területet, négyszögölét 50 krjával. A templomtér és a régibb 2 iskola közötti út kinyitása alkalmával azonban a városi hatóság megkereste az 1881 april 3-án tartott egyházgyűlést, mennyiért volna hajlandó az utczába eső 265 négyszögölet a városnak átengedni s ekkor az egyháztanács e területet négyszögölenként

50 krjával utczának átengedte. Így nyílt ki a mostani templomtér és a harmadik iskola északi és a két régibb iskola telkének déli oldala közt levő út.

Mivel 1881 szeptember 1-én Morvay Mihály a fótiutczai iskolához megy: már az ez év julius 24-én tartott egyházi gyűlés, 98. szám alatt, megválasztotta helyébe leánytanítónak Csukás Mihály pacséri tanítót; Nagy István ideiglenes tanítót pedig 300 frt, 12 köböl buza, 12 köböl árpa- és lakásból álló évi fizetés mellett megállandósítja. Az 1882 szeptember 17-én tartott egyházi gyűlés, 154. számú végzésével, a leányiskola túlnépessége miatt, az I-ső osztályú leánynövendékeknek is Nagy István elé való áttételét rendelte el s ezért készpénzfizetését már ez iskolai évben 400 frtra, 1883 julius 15én pedig, 137. szám alatt, 500 frtra emelte.

Említésre méltó, hogy 1883-ban néhai Biró Gábor és neje Kállai Sára az ujvárosi egyház részére 100 frt értékű úrasztali terítőt, néhai Laposa Jánosné Sima Lídia pedig úrasztalát és egy asztalterítőt adományoztak, mint az az egyháztanács ez évi junius 17-én tartott gyűlésének 108. szám alatt megörökítve van.

1884-ben állíttatott fel egyházunk iskoláiban a népiskolai V-VI-dik osztály, s különösen e miatt annyira felszaporodtak az ujvárosi iskolák növendékei, hogy egyháztanácsunk kénytelen volt, mind a fi-, mind a leányiskolák második osztályát is külön választani. E végből 1884 szeptember 2-án 102. szám alatt elhatározta, hogy egy segédtanítóságot szervez 300 frt fizetéssel s a vegyes iskola növendékeit is, nem szerint, külön választván, a mostani vegyes iskolából és a fi- és leánynövendékek 2-dik osztályából első és második osztályú fi- s első és második osztályú leányiskolát

állít. Segédtanítónak megválasztotta ifj. Kiss Ferencz segédlelkészts bizottságot küldött ki iskolahelység bérelésére. A következő 1885-dik évben pedig 71. sz. végzésével megvette negyedik iskolának az Ujváros nyugoti vége felé eső Debreczeni Pál-féle házat 960 forintért s mivel Kiss Ferencz segédlelkész eltávozott: a megüresedett negyedik tanítóságra 1885 aug. 11-én tartott gyűlésén 151. szám alatt, az 1885 junius 14-én tartott egyházi gyűlésen 105. szám alatt megállapított, ugynevezett másodfokú fizetésre, mely 400 frt készpénz- és lakás-, vagy 100 frt lakbérből áll, megválasztja Fülöp Ferencz tanyai tanítót.

Ezen évben kezdtek hozzá az ujvárosi egyháztagok, hogy oly régen táplált kedvencz eszméjük megvalósítására, t.i. az ujvárosi templom építésére alapot teremtsenek. E czélból népgyűlést tartottak az Ujvároson s elhatározták, hogy a templomalap javára takarékmagtárat állítanak; e czélra a gyűjtést a maguk körében megkezdik s a belvároson folytatni fogják. Ezen szándékukat Turgonyi Lajos lelkész az 1885 február 9-én tartott egyházi gyűléshez be is jelentette; az egyháztanács azonban ezen jelentésre 31. szám alatt azon határozatot hozta, hogy a gyűjtésre engedélyt nem adhat, arra joga nincs, e tekintetben a polgári hatóság az illetékes. Az 1885 február 24-én tartott egyházgyűléstől, tehát a takarékmagtár felállítására kérnek engedélyt. Az egyháztanács erre 35.sz. végzésében ezer örömmel ad engedélyt s megígéri, hogy ha az alapszabályt bemutatják, felsőbb megerősítés végett fel fogja azt terjeszteni a felettes egyházi hatóságokhoz. Ezen végzés folytán aztán csakugyan beterjesztették az ujvárosiak a „MezőTúr-Ujvárosi takarékmagtár, mint templomépítési alap” alapszabályait az 1885 márczius 29-én tartott egyházi gyűléshez, mely azt örömmel vette tudomásul s 66 sz.

végzésével az egyházmegyéhez jóváhagyás végett felterjesztette. Sajnos, hogy e nagy remények közt megindult jótékony vállalatnak alig lett valami sikere. Mert a gyűjtéssel és kezeléssel megbízott G. Szőllősi Lajos ujvárosi presbyternek az 1892 deczemb. 16-án tartott egyházi gyűléshez beterjesztett s ott 341.szám alatt tárgyalt jelentése szerint bár 1885-ben két gyűjtő-íven 21 köböl buza és 760 frt 95 kr ajánlat jegyeztetett: de ebből csak 38 frt 30 kr folyt be; ezen csekély összegből is felemésztettek a nyomtatványok és bélyegköltség 7 frtot és így csak 31 frt 30 kr maradt meg, melyet ő a sajátjából 50 krral megpótolva, 1885 február 7-én betett gyümölcsözés végett a takarékpénztárba s ott ez azóta 45 frt 68 krra növekedett. A be nem fizetett összegekre nézve az a véleménye, hogy azok, mivel a viszonyok azóta részint halálozás, részint elköltözés és más egyéb körülmények miatt nagyon megváltoztak, elveszetteknek tekinthetők. Az egyháztanács tudomásul vette G. Szőllősi Lajos presbyter jelentését, a 45 frt 68 krt az ujvárosi templomalaphoz beutalta.

Az 1885-dik év kezdetéig a perselypénz és a harangok jövedelme, az egyháztanácsnak még 1864 január 24-én hozott határozata értelmében, az egyház közszükségeire fordíttatott; belátván azonban az egyháztanács, hogy az ujvárosi templomra alapot kell teremteni, 1885 márczius 8-án tartott gyűlésében 57.sz. alatt kimondotta, hogy az ujvárosi perselypénz, harang és templomtér jövedelme, mint ujvárosi templomalap külön takarékpénztári könyvön tőkésítendő. Érdemesnek tartom itt feljegyezni, hogy ezen végzés meghozatalától kezdve 1888-ig, milyen volt az ujvárosi templomalap vagyoni állása. Az egyház számadó főkönyve szerint a vagyoni állás 1886 végén: 716 frt, 1887 végén: 833 frt 50 kr, 1888 végén: 1008 frt 59 kr volt. Az 1888-dik év

különben igen emlékezetes az ujvárosi templom történetében.

Mert az ez évben elhalt Kis Andrásné Nagy Sára asszony összes vagyonát, mely 7001 frt 72 kr készpénzből állott, reáhagyta az ujvárosi templomalapra, azon kikötéssel, hogy az élvezeti jog férjét illeti annak haláláig. Örökhagyó férje, Kis András, azonban egyezkedést ajánlván egyházunknak e hagyatékra nézve, az 1888 október 21-én tartott egyházgyűlés 117.sz. végzésével megbízta egyházunk elnökségét a végleges kiegyezéssel. Az egyezség létre is jött oly feltétel mellett, hogy Kis András az élvezeti jogról való lemondás melle azonnal befizet az ujvárosi templomalap pénztárába 4500 frtot. Az egyháztanács az egyezséget 1888 deczember 2-án 123.számú végzésével jóvá is hagyta. Ugyanezen évben hagyott az ujvárosi templomalap javára B. Tóth Mihályné Vas Judith 50 frtot, Molnár György 500 frtot, Csuka István ujvárosi harangozó pedig az ujvárosi úrasztalához egy bortartó kancsót készíttetett, mint ez az egyháztanács 18, 124 és 128/1888.sz. végzéseiben meg van örökítve. Ezen gazdag hagyományokkal aztán az ujvárosi templomalap 1889-ben már 6339 frt 81 krra növekedett.

Egyházunk az 1886-dik évben egy nagy és egy kis harangot öntetvén s a harangok roskadozó, régi faállványait vasállványokkal kicseréltetvén, a régi kis harangot, melynek hangja a többi 4 harang összhangzatában nem vált be, 1886 márczius 28-án tartott gyűlésén 77. számú végzésével az ujvárosi hiveknek ajándékozta s 1886 november 14-én tartott gyűlésén 220 számú határozatával annak az ujvárosi harangállványon leendő felállíttatásával a gazdasági bizottságot megbízta. Ezen végzés azonban csak 1890-ben hajtatott végre.

A végrehajtásról szóló jelentés tárgyalása alkalmával az 1890 julius 6-án tartott egyházi gyűlésen a hírharang díja: 1 frt 50

krban állapíttatott meg s ismételve kimondatott, hogy az ujvárosi harangok jövedelme az ujvárosi templomalap javára gyümölcsöztessék.

1890. évi január 19-én 17. számú végzésében az egyháztanács Csuka István ujvárosi harangozót régi, hű szolgálatának elismerése mellett, 2 köböl buza, 2 köböl árpa és 5 frt évi segélylyel nyugdíjazta.

1890-ben, a május hó 26. és 27-dik napján tartott szavazás alkalmával, választotta meg a szavazó egyháztagok nagy többsége S. Tóth Sándor prsbytert főgondnoknak; ki az egyháztagok bizalmát elfogadván, az 1890 junius hó 1-én tartott egyházi gyűlésen fel is eskettetett s viseli e tisztséget mind e mai napig. E nagy népszerűséggel biró és fáradhatatlan tevékenységű, tettvágygyal és ambitióval teljes férfiú, nagy népszerűségére támaszkodva, praktikus ügyességével s következetes vasakaratával felébresztette, lángra gyujtotta s még ma is folyton ébren tartja népünk ősi erényét, az áldozatkészséget és 4 évi főgondnoksága alatt sok oly hasznos dolgot vitt keresztül egyházi életünk terén, a melyek azelőtt csak kegyes óhajtásainkat képezték. Az ő buzgalmának és népszerűségének köszönhető, hogy az egyházi adózás az eddiginél helyesebb alapra fektettetett s az eddig természetben fizetett – 1 véka búza, 1 véka árpa – úgynevezett párbéradó készpénzre változtattatott át, melynek folytán egyházunk sok kellemetlenségtől és vagyoni károsodástól menekült meg; az ő népszerűségének és fáradozásának eredménye, hogy gynmasiumunk, az államtól kieszközölt 3000 frt és a városi képviselőtestület által 4 tanár fizetésére megszavazott 5600 frt évi segélylyel, 8 osztályú főgymnasiummá fejlődött s 8-dik osztályát már f. évi szeptember 1-én megnyitja, valamint az is, hogy a gymnasium rendes tanárainak évi fizetését egyházunk

900 frtról 1400 forintra emelte s nagybecsű, de rendezetlen levéltárát rendeztette; az ő tevékenysége, ügybuzgóság a és különösen népszerűsége folytán válik immár valósággá az ujvárosi egyháztagok régi kegyes óhajtása is, a miért oly sok éven keresztül annyit folyamodgattak, kérelmeztek, de mindig siker nélkül: e templomnak felépítése.

De térjünk vissza az időrendhez.

1890-ben ismét annyira felszaporodott az ujvárosi tankötelesek száma, hogy az 1887. év őszén Nagy István vegyes iskolai tanító helyére jött Oláh József tanítványainak száma a megnyílt iskolai évben 140 volt. 1890 szeptember 7-én 160. sz. alatt elhatározta tehát az egyháztanács, hogy az iskola szomszédságában bérelni kell egy iskolahelyiséget s egy segédtanítóságot kell felállítani. Az 1890 október 5-én tartott egyházgyűlés, a 170. számú végzésével, meg is hívta segédtanítóul ifj. Szalkay István IV-ed éves képezdészt 300 frtból és lakásból álló évi fizetésre s keze alá adta a Biliczky János II-dik és Oláh József tanító III-dik fiosztályát; 1891 april 12-én 119. és április 19-én 122. számú végzésében pedig elhatározta, hogy a többek közt az ujvárosi iskolák szomszédságában levő üres telken is uj iskolát épít, egyelőre 1 tanteremmel s 1 üdülő-szobával s a gazdasági bizottságot terv és költségvetés készíttetésével, valamint építési-alap kimutatásával is megbízta; s midőn ennek folytán a gazdasági bizottság a tervet és költségvetést bemutatta, 1890 junius 19-én tartott gyűlésében 173.sz. végzésével elrendelte 3 uj iskola, ezek közt az ujvárosi negyedik iskola felépítésére a pályázat kihirdetését. Az építés azonban a városunk határát ért jégkár miatt ez évről elmaradt. Ennélfogva az 1891 julius 5-én tartott egyházgyűlés 197. számú végzésével megbízta a főgondnokot, hogy még egy évre béreljen iskolahelyiséget.

Mivel, mint fentebb említém, az egyháztanács 1876 juli.

21-én kimondott felhívásának a lelkészek eleget nem tettek mindenben elege, a mennyiben nem tartottak ünnep- és vasárnapokon az Ujvároson istenitiszteletet: 1891 márcz. 17-én ismét folyamodtak az ujvárosi egyháztagok az ünnepi és vasárnapi istenitiszteletek tartásáért. E kérelmük tejesítését ismételten figyelmébe ajánlotta az egyháztanács a lelkészeknek 89. számú végzésével.

1890-dik évben Polgár Mária Korda Gergelyné az ujvárosi templomalap javára 33 frt 34 krt hagyott s ez év végén az ujvárosi templomalap vagyona 6617 frt 82 kr, 1891 év végén pedig 7054 frt 22 kr volt.

Az 1891 szept 1-én kezdődő tanévre Fülöp Ferecz ujvárosi vegyes iskolai tanító belvárosi tanítóvá választatván, az ő helyére az 1890 augusztus 9-én tartott egyházgyűlés 219.sz. alatt Juhász Bálint tanyai tanítót választotta meg másodfokú fizetéssel.

1891 deczember 11-én 336. számú végzésével ismét megbízta az egyháztanács a gazdasági bizottságot, hogy az uj iskolák építését a jövő év tavaszán hajtassa végre. Ennek folytán a gazdasági bizottság a pályázatot kihirdetvén, az 1892 márczius 25-én tartott egyházgyűlés az építést kiadta L. Pap Sándor és Biró Dániel vállalkozóknak oly feltétel alatt, hogy ez iskolák azon év julius 1-re felépíttessenek s szeptember 1-én a közhasználatnak átadassanak; 1892 junius 24-én 175. számú végzésével pedig intézkedik az egyháztanács az uj iskolák bútorzatának elkészítéséről, kiadván azt vállalatba Dóczi János és Köteles János mezőtúri asztalosoknak.

Ezen év julius 24-én jelentette be Oláh József ujvárosi tanító azon elhatározását, hogy megrendült egészségi állapota miatt nyugdíjba megy. Az 1892 augusztus 14-én tartott egyházi gyűlés tehát 214.sz. végzésével Oláh József helyére Bagdány János ujvárosi tanítót 1-ső fokú fizetéssel, Bagdány János helyére Juhász Bálintot másodfokú javadalmazással a mult évben szervezett iskolába pedig, melynek eddigi segédtanítója ifj. Szalkai István volt, Tóth Matild kisasszonyt választja meg oly beosztással, hogy ő a most épült uj iskola helyiségében a IV-VI. leányosztályt fogja tanítani, másodfokú fizetés mellett.

Tóth Matild kisasszony azonban ez iskolai évben, az iskolaszék elnöki intézkedése folytán, a 3 alsó leányosztályt tanította, a három felső osztályt pedig Csukás Mihály eddigi leánytanító; de köteleztetett a kisasszony arra, hogy a 3 felső osztályban a női kézimunkát már ez iskola évben is tanítsa.

Ugyanezen év november 13-án 305. sz. végzésével Juhász Bálint ujvárosi tanítónak megszavazta az egyháztanács az 1-ső fokú fizetést.

Az 1892-dik évi canonica visitatióra Dorogi Lajos esperes egyházunkban is megjelenvén, az észrevételeinek meghallgatása végett junius 14-én összehívott egyházi gyűlésen lelkes szavakban hívja fel egyháztanácsunkat az ujvárosi egyháztagok lelki gondozására. Előadja, hogy tudja ő ugyan, miszerint az egyháztanács e fontos ügy ellátását a lelkészek figyelmébe ajánlotta: de mindezideig többet nem tett. Ez pedig még nem elég. Szeretettel hívja fel egyháztanácsunkat, igyekezzék valami megállapodásra jutni, mert itt 4-5000 lélek lelki szükségeiről van szó, kiket a báránybőrbe öltözött farkasok elragadhatnak a nyájból.

Ezen évben, templomunk százéves fennállásának emlékére, szeptember 21-én Mező-Túron tartatott az egyházmegyei gyűlés. Ezen gyűléshez kérvényt adtak be az ujvárosi egyháztagok, könyörögve, hogy találjon az egyházmegye útat-módot arra, miszerint a k.b. 5000 lélekből álló ujvárosi egyháztagok lelki szükségletei kielégíttessenek, az ujvárosi templom felépíttessék s rendes lelkészi hivatal szerveztessék. Az egyházmegyei gyűlés e kérvényt 125/892.sz. végzésével azon felhívással teszi át egyháztanácsunkhoz, hogy addig is, míg a már tervbe vett templomépítés megtörténnék, mindent kövessen el az egyház arra nézve, hogy az ujvárosiaknak a lelki gondozás hiánya miatt panaszuk ne legyen. Egyháztanácsunk e végzést 1892 novemb. 8-án tartott gyűlésében tárgyalás alá vevén, megtette az elhatározó lépést a templomépítés megvalósulása felé, kinevezvén 309.sz. végzésében az építő-bizottságot: az elnökség, Turnyogi Lajos lelkész, dr. Ádám Sándor, G. Szőllősi Lajos, Szilágyi János, Ig. Szűcs Antal és N. Szűcs Sándor presbyterek személyében, kik mellé 1893 október 15-én még dr. Tóth Ignácz presbytert, 1894 február 11-én pedig jegyzőül Kecskeméthy László presbytert választotta be, kötelességévé tevén a bizottságnak, hogy az ujvárosi templomépítés és az egyházrendezés tárgyában javaslatot készítsen s terjeszszen be az egyháztanács elé.

Egyuttal dr. Ádám Sándor indítványára elhatározta azt is, miszerint a belvárosi harangok tiszta jövedelme is az ujvárosi templomapa javára tőkéssíttessék ez ügy megvalósulásának gyorsabb előbbvitele végett.

E gyűlést megelőzőleg már 1892 május 10-én, 114.szám alatt, az ujvárosi harangok díjára vonatkozólag is új díjszabályt léptetett életbe az egyháztanács; nevezetesen elhatározta, hogy a kis harang ingyen, az egyháztól

ajándékozott régi harang 40 krért, a Krizbai-féle harang 60 krért húzassék meg temetések alkalmával; rendes harangozás, azaz a két vagy 3 harang összehúzási díja: 1 frt, hírharangé: egyszer csendítés 2 frt 50 kr, azután minden csendítés 1-1 frt legyen.

Ugyancsak ez év január 9-én szüntette be az egyháztanács 10. számú végzésével az ujvárosi gondnoki hivatalt is, azon okon, mert már ez évtől kezdve, pénzül kellett fizetni az eddig terményben fizetett egyházi adót. Elrendelte továbbá, hogy az ujvárosi harangdíjak is a belvárosi egyházi pénztárnokhoz fizettessenek, ki azt az ujvárosi templomalap javára takarékpénztárilag gyümölcsöztetni köteles.

De nem csak tervezgtésekben, hanem kegyadományai által is nagy befolyással volt ez az esztendő az ujvárosi templom mielőbbi felépülésére. Szentpéteri András és Kerékjártó Mária hagyatékából jutott az ujvárosi templomalapnak 200 frt, B. Tóth Péter ajándékozott 50 darab aranyat, melyet később 16 frttal 300 frtra kiegészített; S. Tóth Mihály és felesége S. Tóth Lídia 1000 frtot, dr. Ádám Sándor 502 forintot, mint a szeptember 21-én tartott egyházmegyei gyűlés alkalmával rendezett bál tiszta jövedelmet; Kovács Judit 5 frtot, a feloszlott II-ik aggastyán temetkezési egylet vagyonának 1/3-át, azaz 162 frt 48 krt, Csekő Lőrinczné Nagy Mária 150 forintot, D. Szécsi János és társai 12 frtot, mint ez az egyháztanács 1892. évi 77, 151, 182, 275, 318, 346. és 349.sz. végzéseiben meg van örökítve. Úgy, hogy az ujvárosi templomalap vagyoni állása ez év végén 9765 frt 84 kr volt.

Az 1893-dik évben ismét változás történt az ujvárosi tanítók személyzetében, mert az 1893 január 22-én tartott egyházgyűlés Csukás Mihály leánytanítót belsárosi tanítóvá választván, annak helyére Juhász Bálint vegyes iskolai tanítót, a

megüresedett vegyes iskolai tanítóságra pedig Pápai Lajos tanyai tanítót hivta meg, II-os foku fizetéssel.

Mivel pedig a Dbreczeni-féle iskola tanterme, melyben eddig Juhász Bálint tanított, szűknek és egészségtelennek bizonyult: 1893 junius 8-án 180 szám alatt elhatározta az egyháztanács ezen épület eladását s a 3-ik iskolában levő tanítói lakásnak tanteremmé való átalakítását, oly czélból, hogy a Debreczeni-féle vegyes iskola növendékei ebben a tanteremben helyeztessenek el. Juhász Bálint tanítónak pedig elvett lakása helyett utalványozta a szokásos 100 frt évi lakbért. Azonban a Debreczeni-féle iskolaház eladása még ma sem hajtatott végbe, hanem az egész épületet lakásúl adta az egyháztanács Pápai Lajos tanítónak, a kit később, azaz folyó 1894. év julius 8-án tartott gyűlésén, 152.sz. végzésével első osztályu fizetésre előremozdított.

1893 szeptember 19-én Biliczky János ujvárosi tanitót 290. számu végzésével belvárosi tanítónak választotta meg az egyháztanács s helyét Kiss Sándor gönczi orgonista kántortanítóval töltötte be.

A folyó 1894-ik évben már ismét tultömöttek voltak az ujvárosi iskolák; ezért julius 8-án 151. szám alatt elhatározta az egyháztanács, hogy: az ujvároson 6-ik tanítói állomást szervez másodfokú javadalmazással s e tanítóságra ismét nőt választ tanítónak, a legrégibb iskolában levő tanítói lakot tanteremmé alakítja s a jelenleg azon lakást élvező Bagdány János tanítónak 100 frt lakbért ad. Meg is választotta a f. év aug. 12-én tartott egyházi gyűlés 191.sz. végzésével ezen uj tanítóságra Sax Sarolta kisasszonyt.

1893-ban is tetemes áldozattal járultak egyes joltevő adakozók az ujvárosi templomalaphoz; így G. Molnár János presbyter 40 forintot, Cz. Bordács Lajos 25 frtot, az ujvárosi csürhéttartó társaság 4 frtot, néh. Gellért Judit Csuka Istvánné 10 frtoto, S. Tóth Sándor főgondnok és neje 600 frtot, a központi takarékpénztár 37 frt 35 krt, Tóth Károly szegzárdi mérnök, városunk szülöttje, 10 frtot, dr. Ádám Sándor 24 frt 84 krt, mint a tűzoltók által rendezett műkedvelői előadás jövedelmét, a gazdálkodó ifjak 22 frt 48 krt, mint az általuk rendezett bál jövedelmét.

Az 1894-ik év sem volt meddő áldozatokban. Ezen évben néh. Varga József 25 frtot, Tóth Gy. Sándorné Kovács Judith 55 frtot, G. Molnár Lajos és neje 10 frtot, Juhász Juliánna 50 frtot, egy márczius 15-én összegyűlt társaság 1 frtot, a mezőtúri II-ik temetkezési társaság 100 forintot. Így van ez megörökítve az egyháztanács 17, 1322, 184, 197, 258, 259, 345, és 363.sz. 1893-iki és 13, 48, 109, 143 sz. 1894-ik évi végzéseiben. Úgy, hogy a templomépítési alap 1893 végén: 15388 frt 44 kr., ma pedig 17157 frt 88 kr vagyont bír felmutatni.

A templomépítés ügye az rohamosan halad a megvalósítás felé.

1893-ik

évben

már

Az 1893 május 14-én tartott egyházi gyűlésen G. Szőllősi Lajos presbyter felhívja az egyháztanács figyelmét az ujvárosi egyháztagok lelki gondozására s indítványozza, hogy addig is, míg az 1892-ben 309.sz. alatt kiküldött bizottság munkálatát beterjeszti, tekintve az idők válságos voltát és a nazarenismus terjedését, egyházunk tagjai számának megóvása és buzdítása tekintetéből tegyen meg annyit az egyháztanács, hogy Bagdány János ujvárosi tanítót, ki egyszersmind lelkész

is, bizza meg azzal, miszerint vasárnap és ünnepnapokon délelőtt úgy, mint délutáni isteni tiszteletet tartson. Ez indítványt az egyháztanács elfogadván, Bagdány János tanítót a jelzett lelkészi teendők elvégzésével 100 frt tiszteletdíj mellett megbízta.

Az 1893 julius 16-án tartott egyházi gyűléshez érkezett be az építő-bizottság javaslata, melyet általában és tészleteiben magáévá tevén az egyháztanács, 197.sz. végzésében kimondja: „1. Hogy magyar hazánk ezeréves ünnepélyét, mint annak igazán szerető gyermekei méltóan megünnepelhessük s oly maradandó emléket állíthassunk, mely századok, vagy ezred éven át hirdesse unokáink unokáinak is a most élő, hitbuzgó s vallásukért, egyházukért minden áldozatra kész apák, anyák és gyülekezeti tagok buzgóságát: az ujvárosi templomépítéshez már 1894. év kora tavaszán hozzá kezdend, hogy annak ünnepélyes felavatását az ország ezeréves ünnepély napján jó Istenünk dicsőségére, hazánk, nemzetünk s különösen oly sokat szenvedett reform. Sionunk megtartásának megköszönésével mi is megünnepelhessük.

2. A már meglevő 12 ezer frt építési alapon felül szükséges költségek fedezésére adakozásra hivassanak fel az egyház tagjai saját házuknál a presbyterek által s erre a lelkipásztorok által a szószékről is buzdíttassanak.

A gyűjtő-ívekre nyomatandó felhívás megfogalmazására Jakucs Gábor presbyter kéretik fel.

3. A mennyiben a gyűjtés folytán befolyandó összeg elegendő nem volna a czél megvalósítására, a harangpénztár terhére 10-15 ezer frt kölcsönt vesz fel az egyház.

4. Kerestessék meg a városi képviselőtestület az iránt, hogy engedje át az ujvárosi templomtér mellett levő üres telkét a templomépítés czéljaira s a városi téglagyárból adjon elegendő mennyiségű téglát és cserepet az ujvárosi templom és paplak felépítéséhez.

5. Megbízza az elnökséget, keresse meg a szegedi, brassói, budapesti és hosszufalusi egyházak elöljáróit, hogy az ott legközelebb épült templomok rajzait és költségvetéseit, költségkímélés tekintetéből betekintés és használat végett sziveskedjenek megküldeni.”

Ezen hatérozat értelmében a gyűjtő-ívek elkészültek s az egyes presbytereknek gyűjtés eszközlése végett elküldettek.

A gyűjtés eredményéről J. Szabó Gábor egyházi pénztárnok az 1893 deczember 29-én tartott egyházi gyűlésen számolt be, előadván, hogy a kibocsátott gyűjtő-ívekből 92 darabot beszedett 3244 frt 74 kr készpénzzel és 1973 frt ajánlattal. Ezen jelentés alapján 364.sz. alatt felkéri az egyháztanács dr. Ádám Sándor presbytert, hogy mivel a 1971893.sz. végzés 5-ik pontjának végrehajtása semmi sikerre nem vezetett, lépjen érintkezésbe a brassói templom tervezőjével, Alpár Ignácz építész-tanárral és szerezze meg tőle a brassói templom tervrajzát.

Megkeresést intézett az elnökség a városi képviselőtestülethez is az ujvárosi templomtér mellett levő üres teleknek átengedéséért és az építéshez szükséges tégla és cserép kiszolgáltatásáért. A városi képviseleti közgyűlés az egyház kérelmének teljesítését 304/1893. számú végzésében kimondotta s erről az egyháztanács 1893 október 15-én tartott gyűlését értesítette, mely aztán 323. sz. végzésében az építő-

bizottságot az előmunkálatokra vonatkozó szükséges lépések megtételével megbízta. E megbízásból kifolyólag az 1894 január hó 26-án tartott egyházi gyűléshez jelentést tesz az építőbizottság, hogy Alpár Ignáczot hozzánk értekezletre meghívta, továbbá, hogy intézkedett a templom helyének kimutatása s a város által megajánlott téglából 300 ezernek a helyszínére hordatására nézve akként, hogy publikáczió utján felhívta a város lakosait, sziveskedjenek a szükséges téglát a szent czél iránti tekintetből díj nélkük a helyszínére szállítani. Az egyháztanács ez intézkedéseket 8. sz. végzésében tudomásul vette, egyszersmind azonban a 197/1893. számú végzése 3-ik pontjának hatályon kívül helyezésével elhatározta, hogy a templomépítés költségeit állami adó után, %-os adóban az egyháztagokra kiveti s az egyesek által aláírt adományokat azoknak évi adójába betudja.

Egy közbejött akadály azonban hátravetette az építés megkezdését. Nevezetesen Alpár Ignácz építész nem jött le az értekezletre, nemcsak, hanem bár először megígérte a templom tervrajzának és költségvetésének elkészítését: később az 1894 február 11-én tartott egyházi gyűléshez küldött levelében azt válaszolta, hogy ígéretének nem tehet eleget, mert az ezredéves kiállításon a történelmi kiállítás épületének tervezésével és az építés vezetésével bizatott meg az állam kormánya által; ajánlja azonban a neki felajánlott szép feladat megoldására Nagy Virgil budapesti építészt, mint szakképzett egyént, ki egyszersmind magántanár is a műegyetemnél. E sajnálatos válasz következtében megbízta az egyháztanács főgondnokot, kérje fel Nagy Virgil építész urat az egyházunkba leendő lejövetelre s templomrajz és költségvetés készítésére. Főgondnok e megbízatásnak eleget is tett, személyesen értekezvén nevezett építészszel Budapesten, ki a lejövetelt feleslegesnek tartván,

késznek nyilatkozott a feladat megoldására s rövid idő múlva meg is küldötte a tervet és hozzá a magyarázó leírást. E leírás szerint a templom 1200 ülőhelylyel 60,000 frtba, 1000 ülőelylyel 50,000 frtba kerülne a beruházáson kívül. Ha az egyháztanács meghatározza, hogy e két terv közül melyiket fogadja el, ő a részletes tervet és költségvetést kész 3 hét alatt elkészíteni; megjegyzi azt is, hogyha 1000 ülőhelyre lesz a templom tervezve, akkor az építési anyagban is lesznek megtakarítások. A leküldött tervet és annak beosztását az egyháztanács 1894 márczius 7-én tanácskozás tárgyává tévé, az 38.sz. végzésével elfogadja és kimondja, hogy a felépítendő templom 1000 ülőhelyre terveztessék s a falazat külső borítéka géptégla legyen. Felkéri Nagy Virgil építészt, hogy a részletes rajzokat és költségvetést, ha lehet, még e hó 16-dikára készítse el és küldje le, hogy azokat a márczius hó 28-án tartandó egyházmegyei gyűlésre megerősítés végett felterjeszthesse; egyben a további teendőkkel az építkezési bizottságot megbízza; megbízza továbbá az elnökséget azzal, hogy az esetben, ha a tervrajz és költségvetés az egyházmegyei gyűlésre megerősítés végett felküldhető nem lenne, kérje fel az egyházmegyei közgyűlést annak kimondására, miszerint esperes urat a terv és költségvetés megerősítésére felhatalmazza, hogy így az építkezéshez még ez év tavaszán hozzáfoghassunk.

Természetes, hogy mint bármely nemes czélnak, úgy ezen ügynek is voltak ellenzői; de a főgondnok folyton résen állott s rábeszélő képessége és a népnek személyéhez való ragaszkodása folytán diadalra vezette e nemes ügy zászlaját.

Mielőtt még a tervrajz és költségvetés leérkeztek volna, vette az 1894 ápril 8-án tartott egyházgyűlés városunk képviselőtestületének 37/894.sz. végzését, melyben azon ajándékozási okmányt, melylyel a városnak az újvárosi

templomtér mellett levő 1885 5 □-öl területét a templomépítési czélra az egyháznak ajándékozza oly feltétel mellett, hogy azt más czélra, mint templomtérnek, felhasználni nem lehet s a beépített területen kívül eső rész szabad térnek hagyandó, a képviselőtestület jóváhagyja.

Nagy Virgil építész is leküldte május hó elején a terveket, nevezetesen 8 darab rajzlapot és a költségvetést. E szerint a templom a falitéglán és cserépen kívül 43055 frt 31 krba kerülne a belső berendezés és butorzat nélkül. Mellékelt levelében javasolja Nagy Virgil, hogy a tervezet és költségvetés a kellő számban sokszorosíttassék, a mi ugyan k.b. 100 frt költséget okoz, de a pályázók által hihetőleg vissza fog téríttetni. A teljesített műszaki munkálatokért ugyan a „Magyar Mérnök- és Építész – egylet” díjszabályzata szerint 1100 frt járna tervezőnek, de ő megelégszik 800 frt tiszteletdíjjal; az építés alkalmával pedig a munkatervekért, művezetésért és felülvizsgálatért, szintén az előbbi díjszabályzat szerint 1650 frt volna a tiszteletdíj, de ő nem kíván többet 1400 frtnál; sőt nem fogja követelni lejövetele alkalmával a díjszabályzat szerint megállapított díjakat és úti költségeket sem. A fenti összegeket hozzá számítva az előirányzott 43055 frt 31 krhoz, sőt előre nem látottakra, bokrétajutalmakra, hirdetésekre felvéve még 1744 frt 69 krt, szükséges az építkezés végrehajtására: 47000 frt.

Nagy Virgil ezen tervjavaslata az építkezési bizottság jkönyvének kapcsán az 1894 május 11-én tartott egyházgyűlés előtt került tárgyalásra, a mikor aztán az egyháztanácsunk a tervet és költségvetést főgondnok meleghangu ajánlatára s azon jelentése után, hogy az építkezési pénztárban jelenleg 17000 frt van, a mely a még be nem fizetett ajánlatokkal körülbelül 20000 frtra fog emelkedni, a hiányzó összeg pedig a 8/1894. sz. végzés

szerint s az abban megszabott elvek alapján, adókivetés utján fog fedeztetni: 79. sz. végzésével elfogadja, a Nagy Virgil által kért 800 frt tiszteletdíjat kiutalványozza, őt a további munkálatok teljesítésével, szintén az általa kért 1400 frt tiszteletdíj és felajánlott kedvezező feltételek mellett megbízza; megbízza egyszersmind az elnökséget is azzal, hogy a tervezetet és költségvetést, mind pedig a hiányzó építési összegnek kivetésére nézve hozot 8/1894.sz. egyháztanácsi végzést végleges elfogadás végett egyházközségi gyűlés elé, annak jóváhagyó végzését pedig a tervrajzokkal és költségvetéssel az esperes úrhoz megerősítés végett terjessze fel. Az ugyanezen napra összehívott egyházközségi gyűlés az egyháztanács ezen végzését jóváhagyta, sőt az adókivetésre vonatkozó részét határozottabban körülírta: kimondván, hogy az állami adó után 10%-os egyházi adó vettessék ki mindaddig, míg az építkezés költségei egészen fedezve nem lesznek. Most tehát a felterjesztésnek mi sem állván útjában, azt az elnökség végrehajtotta. De sikeres nem lett; mert az 1894 márczius 28-án tartott egyházmegyei gyűlés egyháztanácsunk f. évi márczius hó 7-én 38.szám alatt hozott végzésére 42/894.sz. alatt azt határozta, hogy mihelyt a tervek készen lesznek, küldje be azokat az egyháztanács a „Budapesti Magyar Mérnök- és Építész – egylet”-hez megbirálás végett; annak jóváhagyó bírálata után készséggel megadja az engedélyt az egyházmegyei építési-bizottság. Dorogi Lajos esperes pedig 405/1894. sz. hivatalos levelében tanácsolja az egyháztanácsnak, hogy pótlólag határozzon a felett is, honnan veszi ideiglenesen az építkezéshez megkívántató összeget s a 10%-os építési adót hány évre fogja kivetni;mert a nélkül aligha fogja az egyházmegye megerősíteni a czélba vett építést.

Ezen egyházmegyei végzésre az építkezési-bizottság május hó 14-én felküldte a rajzokat és költségvetést a „Magyar Mérnök- és Építész – egylet”-hez megbírálás végett s annak jóváhagyó bírálata után az esperes úrhoz. Az egyháztanács pedig 1894 junius 3-án tárgyalás alá vevén a 405/1894.sz. esperesi levelet 195. sz. végzésében kimondotta, hogy a költségeket a helybeli takarékpénztárból felveendő kölcsön utján fogja ideiglenesen fedezni; a 10%-os adót pedig mindaddig kiveti, míg az építkezési költség fedezve nem lesz, a hiányzó összeg mennyiségét azonban előre nem határozhatja meg, míg az építés keresztülvitele valamely vállalkozónak kiadva nem lesz.

Az egyházmegyei építő-bizottság a terveket és költségvetést junius hó elején jóváhagyván, valamint Nagy Virgil építész is leküldvén a tervek, költségvetés és feltételek sokszorosítványait, az építkezési bizottság rögtön pályázatot hirdetett az árlejtésre 3 szaklapban s pályázati határidőül kitűzte julius 8-dikát. Utasításúl adta egyszersmind gazdagondnoknak, hogy a másolatokat, 5-5 frtjával, bocsássa a pályázók rendelkezésére; javasolja továbbá az egyháztanácsnak, hogy keresse meg a városi tanácsot még 350,000 téglának sürgős kiadására s hivja fel publikaczio utján a város lakosságát ezen téglának a helyszínére ingyen leendő kiszállítására. Az egyháztanács 137.sz. végzésében, e javaslat értelmében intézkedett is.

A pályázati határidő lejártával 4 pályázat érkezett be, melyet az egyháztanács az 1894 julius 9-én tartott gyűlésén bontott fel és birált el. Pályáztak: Heszlényi József szegedi, Schuck Kálmán és Wagner József csabai, Vaskovics Antal czeglédi és Janicsek József és Társa szegedi építészek.

Legelőnyösebbnek találta az egyház a csabai czég ajánlatát, kik

2-5% levonásával, azaz 41978 frt 93 krért voltak hajlandók az építést elvállalni. Ennélfogva 169.sz. végzésével ezen vállalkozó czéget bizta meg az egyháztanács az ujvárosi templom felépítésével s miután a vállalkozó czég jelenlevő képviselője Wagner József, az egyháztanács felhívására kinyilatkoztatta, hogy a szerződés költségeit elvállalja s felülvizsgálati költségekre 500 frtot ad: 170.sz. végzésével dr.

Szücs Sándor egyházi ügyészt a szerződés elkészítésére utasította, az elnökségnek pedig megbízást adott a szerződésnek az egyház nevében való aláírására. Ki van kötve ezen szerződésben, hogy a templom falegyene f. évi október 31-re felépüljön s a templom 1895 augusztus 31-én a közhasználatnak átadható legyen.

Minden szükséges és törvényes lépés meglevén téve az építkezéshez, az egyházi elöljáróság megkeresésére megjelent a város építkezési bizottsága 1891 julius 21-én a templomtér területén s az egyház építő-bizottságával egyetértőleg meghatározták az építendő templom helyét, olyan módon, hogy az a város által ajándékozott 1885 5 □-öl területnek kellő közepén, vagyis a Sugár-út északi oldalától 30 méter távolságban, a Sugár-útra derékszögalakban a templom hossztengelyének betartásával építtessék. Ily értelemben adta ki a városi tanács 1185/4187-1894.sz. alatt az építési engedélyt.

Aláírták a vállalkozóval kötött szerződést 1894 julius 21-én, hozzáfogtak az alapárkok kiásásához julius 24-én.

Hátravolt még az alapkő ünnepélyes letételének kérdése.

Az egyháztanács augusztus 12-én tartott gyűlése megbízta tehát az építő-bizottságot, hogy a templom alapköve

letételének idejét s az alapkőletétel alkalmával rendezendő ünnepség programmját állapítsa meg. Az építkezési bizottság e kívánalomnak 1894 augusztus 14-én tartott gyűlésén meg is felelt, 1894 szeptember 2-dikának délutáni 4 órájára tűzvén ki az alapkő ünnepélyes letételét az idemellékelt jegyzőkönybenn leírt ünnepélyesség mellett s Kecskeméthy László építkezési jegyzőt bízta meg e templom és e városrész történetének megírásával.

Emlékezetnek okáért feljegyzem még ide, hogy a város által templomtérül ide ajándékozott ezen 1885 5 □-öl terület előbbi birtokosai Polgár József, Polgár András és B. Nagy Mária Igari Szűcs Antalné mezőtúri lakosok voltak s hogy e terület északi oldalának mesgyéjén az egyháznak még 1991 □öl területe van.

Fentart egyházunk ez idő szerint két rendes lelkészi hivatalt, egy 8 osztályú főgymnasiumot, melyben a rendes tantárgyakat 12, a melléktárgyakat 3 tanár adja elő; fentart továbbá 27 elemi iskolai tanítóságot; az elemi iskolába járó növendékek száma az elmúlt 1893/4-dik iskola évben 2038 volt, az ismétlő iskolába járókon kívül, mely iskolák a város hatósága alatt állanak.

Van ezenkívül városunknak alsófokú ipar- és kereskedelmi iskolája, melyben a városunkban levő rendes tanítók közül időről-időre választott 6 tanító tanít, hetenkint 3-4 órán és 3 községi tanyai iskolája, a város tőhatósága alatt.

Városunk lakosainak száma az 1890-diki népszámlálás szerint 23757. Kik vallás szerint következőleg oszlanak meg: róm. katholikus: 2659, görög katholikus: 18, görögkeleti: 13,

ágostai evangelikus: 472, evangyelium szerint reformált: 19680, unitárius: 6, egyéb hitfelekezet: 7, izraelita: 902. Anyanyelv szerint van, magyar: 23306, német: 57, tót: 353, oláh: 5, ruthen: 1, szerb: 2, egyéb nyelvű: 33.

Van jelenleg a belvároson 2420 ház, az Ujvároson pedig 965.

A róm. katholikusoknak is van plebániájuk és 2 iskolájuk, a zsidóknak vagy izraelitáknak szintén van rabbijok és 3 iskolájuk.

Van városunkban királyi jbíróság is 2 járásbíróval és két albíróval, 1 aljegyzővel, 1 telekkönyvvezetővel és számos segédszemélyzettel. _________________ Most már bezárom ezen okmányt, azon forró óhajtással: legyen e templom ezredéven át hirdetője és terjesztője az igazi vallásosságnak és a felebaráti tiszta szeretetnek s tanítsa meg az utódokat Istent és a hazát igazán szeretni! Akkor nyugodtan fognak porladozni idők multán az utódok azon ősei, kik ivadékaiknak e szent házat felemelték.

Mező-Túr, 1894 szeptember 2.

KECSKEMÉTHY LÁSZLÓ

Ezen okmányt egy 40 cm. hosszú és 30 cm. széles ólomdobozba légmentesen bezártuk s a torony tömör

alapzatának közepébe, a föld színétől k.b. 1 méternyi mélyen, az okmányban említett időben az egyháztanács, egyházkörségi tagok és nagy közönség jelenlétében, ünnepélyesen befalaztuk.

A befalazás alatt a helybéli Dalárda egyházi énekeket énekelt, a befalazás után egyik lelkészünk, Lukács Dániel mondott megható imát, a dalárda pedig ismét egyházi énekeket, majd hazafias dalt énekelt.

Bele vannak téve e dobozba ez okmáyon kívül: az egyháztanácsa azon jkönyvének kivonata, melyben a gyűjtés végzésére felhívott egyháztagok nevei foglaltatnak, a gyüjtőívek másolatai, az alapkőletétel ünnepélyének módozatait megállapító építő-biz. jegyzőkönyv, a templom terve és költségvetése, egyházunk presbytériumának, egyházközségi tagjainak, lelkészeinek, tanári és tanítói testületének, hivatalnokainak és cselédjeinek névjegyzéke, egyházunk 1894 évi költségvetése, párbérfizető tagjainak száma az egyházi és iskolai adózás kulcsa. Mezőtúr város 1894-ik évi költségvetése, előljáróságának és hivatalnokainak névjegyzéke, a 3 helybeli takarékpénztár 1893 évi mérlege, a város és közbirtokosságok közt folyt perek iratai, a „Mezőtúr és Vidéke” egy, a „Mezőtúri Hiradó” összes megjelent számai, a „Népiskolai Közlöny” 1 évi folyama, a helybeli önkéntes tűzoltóegylet tagjainak névjegyzéke; ezeken kívül különféle váltópénzek s úgynevezett Kossuth-bankók, melyeket a gyülekezet némely tagjai a lezárás előtt hánytak bele a dobozba.

Ez év további folyamán semmi feljegyzésre méltó nincs az építés történetében, haladt az a maga rendes útján. A következő 1895 év január 1-én tartott presbyteri gyűlésen azonban S. Tóth Sándor a főgondnokságról lemondott, s lemondását 7/895.sz. végzésében az egyháztanács elfogadta,

„buzgó tevékenységeért és egyházunk fejlődését biztosító alkotásaiért …, …méltó elismerését és hálás köszönetét fejezte ki s ezen elismerését és köszönetét jkönyben megörökíteni rendelte”, intézkedéseket tett egyszersmind a főgondnokválasztás előmunkálatainak megtételére; az előmunkálatok megtétele után pedig 44/895.sz. végzésével a főgondnokválasztást márczius 4,5,6. napjaira kitűzte, mely alkalommal a gyülekezet bizalma Dr. Ádám Sándor ügyvédet, volt országgyűlési képviselőt emelte a főgondnoki tisztségre, a ki az 1895 márcz. 17-én tartott presbyteri gyűlése e tisztet elfogadta s a hivatalos esküt az egyháztanács színe előtt le is tette (50-51/895. pr.v.).

Az ő vállaira nehezedett aztán a templomépítés kérdésének folytatása és végleges megoldása, a mit czéltudatos irányú munkálkodásával, az egyháztanács jóakaratú támogatása mellett, a terhes és kedvezőtlen viszonyok daczára sok nehézséggel küzdve bár, de szerencsésen végrehajtott.

Az előbb említett presbyteri gyűlésen (56/895.sz.) olvastatott fel az alsórészi közbirtokosság 9/895.sz. végzése is, melyben nevezett birtokosság arról értesíti az egyháztanácsot, hogy azon 40 frtot, mint a gyűjtő-íven az ujvárosi templomalapra aláírt, kegyadományként tekinti s nem kívánja, hogy az a reá kivetett templomépítési adóba betudassék; ugyancsak ekkor terjesztetett elő az egyháztanácsnak a 705/895.sz. telekkönyvi végzés, melylyel az ujvárosi templomtérre vonatkozó ajándékozási szerződés alapján a tulajdonjog ezen ingatlanra a m.-túri ev.ref.egyház javára bekebeleztetik.

Az 1895 május 12-én tartott építő biz. gyűlésen kezdődik az előintézkedés megtétele a harangállványok

beállítására, fedélcsatornák, stylszerű szószék, székek, urasztala és orgona készíttetésére nézve; megbízza ugyanis ez a gyűlés főgondnokot, hogy Thúri János és fia budapesti czégnél Nagy Virgil műépítész javaslata értelmében rendelje meg a harangállványokat s hogy nevezett műépítészszel készíttessen tervet és költségvetést a szószékre, urasztalára és székekre, valamint a fedélcsatornákra is; utasításúl adván, hogy a butorok a templom styljának megfelelők legyenek; javaslatot tesz egyszersmind az egyháztanácsnak, orgonakészítésre vonatkozólag is. Az 1895 máj. 28-án tartott építő-bizotts. gyűlés pedig Nagy Virgil javaslatára kiadja a villámhárítók elkészítését a Deckert és Homolka távíró, távbeszélő és villámhárító építő budapesti czégnek 119 frt 19 krért, a fedélcsatornák elkészítését pedig Rosenberg Adolf helybeli bádogosmesternek, utasítást ad továbbá a padok egyformaságára, az urasztala nagyságára, külalakjára, vasrostélylyal való bekerítésére és egy vörös márvány keresztelő-medencze készítésére is.

Az 1895 junius 9-én tartott egyháztanács-gyűlés 125 és 126.sz. végzésében ez intézkedéseket helyben hagyja, de az orgona építésére vonatkozó javaslatot anyagi okok miatt elveti.

Ugyanezen gyűlésen 127.sz. végzésében azt is elhatározta, hogy a tornyok teteje cserép helyett, mint azt a költségvetés előírta, czélszerűségi szempontból, rezezett bádogból fedessék be. Ezen munkát is Rosenberg Adolf helybeli bádogos végezte s ezért meg a fedélcsatornákért fizetett egyházunk 1205 frt 07 krt, mint ezt az 1896 január 5-én tartott presbyteri gyűlés 11.számu végzése igazolja.

Az 1895 junius 15-én tartott építő-biz. gyűlés elé terjeszti be Nagy Virgil a szószék, urasztala, ülőpadok és az urasztalát körítő vasrács tervrajzát. E rajzokat a gyűlés némi módosításokkal elfogadta és megbízta műépítészt, hogy a

módosított rajzokhoz költségvetést is készítsen. A költségvetés és az uj rajzok elkészültek s az 1895 szeptember 15-én tartott építő-biz. gyűlésen lettek nyilvánossá. E tervezett szerint: van a templom földszintjén 700, a három nagy karzaton 332, a karzati könyöklő mentén 18, összesen 1050 ülőhely; a padok tölgyfa színre erezett fenyőfából készülnek, az urasztala nyers sormatégla-talapzaton csiszolt veresmárványból áll, a papi szék hasonló a templom többi székeihez, csakhogy ajtókkal van ellátva és a hátfala magasabb, a szószék falazott alapzaton, faragott kőoszlop fejezeten áll és csúcsíves stylban van tervezve; az összes berendezés költségei kitesznek fenyőfából 8479 frt 91 krt, ha pedig a látható részek tölgyfából készíttetnének, akkor 9109 frt 91 krt.

Az építő-bizottság a rajzokat elfogadta és kimondotta, hogy a papi szék, padok és a szószék fakorlátja tölgyfa színre erezett fenyőfából, a szószék minden látható részlete tölgyfából készíttessék némi aranyozással; megbízta továbbá az elnökséget, hogy nevezett munkálatokra a lapokban pályázatot hirdessen; pályázati határidőül kitűzte szeptember 29-dikét. A bizottság ez eljárást az egyháztanács október 13-án tartott gyűlése 233.sz. alatt jóváhagyta.

Azonban ez a pályázat csupán a szószékre nézve sikerült, a többi butorokra meddő maradt. Adtak ugyan ajánlatot az összes butor elkészítésére nézve Szarka Bálint és Borza András helybeli asztalosmesterek, de mivel a pályázatban kitett összegből csak 2 %-ot voltak hajlandók elengedni, az építőbizottság ajánlatukat drágának találta és elutasította. Pusztán a szószékre Ruprich Károly budapesti akadémiai műasztalos adott be ajánlatot 1400 frtért és bár ez az ár magasabb volt, mint a műépítész költségvetésében felvett egységi árak összege: de mivel a műépítész kijelentette az építő-bizottságnak, hogy

Ruprich nemcsak Magyarországon, hanem az egész OsztrákMagyar birodalomban a legképzettebb műasztalos, az építőbizottság ő vele megkötötte a szerződést az általa kért 1400 frt munkadíjért; megbízta egyszersmind főgondnokot, hogy a többi butorzatra 7630 frt 56 kr értékben új pályázatot hirdessen s pályázati határidőül kitűzte 1895 évi november hó 1-jét. Ezen intézkedése az építőbizottságnak az 1895 november 10-én tartott presbyteri gyűlés 253.számú végzésében van jóváhagyva.

Ezen pályázatnak már sikeresebb lett az eredménye, a mennyiben 8 pályázó jelentkezett. Legkedvezőbb ajánlatot tett Piros Lajos czeglédi műasztalos, a ki a pályázatban kiírt összegből 18 %-ot, vagyis 1373 frt 50 krt elengedett s így 5257 frt 96 krért volt hajlandó a templom butorzatát, a szószéken kívül, elkészíteni. Az építő-bizottság tehát ezt az ajánlatot fogadta el, a mihez az egyháztanács is hozzá járult fentemlített 253.sz. végzésében. Ez az egyháztanács-gyűlés elfogadta a főgondnok azon javaslatát is, hogy a szószékek árából megtakarított összeg, némi pótlással, orgonakészítésre fordíttassék; deczember 15-én pedig 275.sz. alatt megbízta az elnökséget azzal is, hogy az orgonára pályázatot hirdessen. E megbízás alapján 1896 február 25-én jelentette be főgondnok (63.sz.v.), hogy az orgonára 3 pályázó jelentkezett s hogy a bemutatott tervezetek közül legelőnyösebbnek találta az általa kiküldött szakértő-bizottság az ifj. Bakos Károly czeglédi orgonakészítő 2-dik számú tervezetét, mely a templom styljának megfelelő orgonatestben 12 változatú orgonát 1600 frtért mond elkészíthetőnek. Az egyháztanács is ezt fogadta el s N. Szűcs Ferecz, Kiss Sándor és Farkas Imre szakértőket megbízta a szerződés pontozatainak megállapításával, az elnökséget pedig a szerződés aláírásával. 1896 aug. 3-án jelentették aztán a kiküldött szakértők az egyháztanácsnak, hogy az orgona kész és

átvehető; ennek alapján felkérte az egyháztanács Kálmán Farkas gyomai ref.lelkészt, Szügyi József békési orgonistakántort és Kerékjártó József debreczeni orgonakészítőt az orgona megvizsgálására. 1896 aug. 31-én megejtette aztán az építő-bizottság Kálmán Farkas lelkész és Ujházi Miklós b.-sz.andrási r.kath.org.kántor közreműködésével az orgona vizsgálatát s a szakértők által felvett jelentés alapján, mely az orgonát árához képest olcsónak, kitűnőnek és föltétlenül átvehetőnek jelezte, a szept. 6-án tartott egyháztanács gyűlés 253.sz. alatt azt át is vette.

Még 1895 julius 12-én történt, hogy főgondnok azt a jelentést terjesztette az építő-bizottság elé, miszerint az építésnél az eredeti tervtől eltérések mutatkoznak, nevezetesen a torony fala alacsonyabb, mint tervezve van, a hátulsó hajó pedig a főhajóhoz fel van fejlesztve. Az építő-bizottság tagjai tehát 1895 julius 14-én helyszíni szemlét tartottak s miután meggyőződést szereztek a főgondnok jelentésében foglaltak felől, kérdést intéztek e tárgyban a jelenlevő műépítészhez. A műépítész beismerte az eltéréseket s azokra a következő magyarázatokat adta: először is a torony falát azért építtette alacsonyabbra, mert a torony magassága most is nagyobb, mint a templom hossza s műérzéki szempontból úgy gondolkozott, hogy az úgy, a mint a tervrajzban előírva van, nem lesz teljesen arányos; továbbá a hátulsó hajót akusztikai szempontból volt kénytelen a főhajóhoz felfejleszteni; mert a „Mérnök-Építészegylet” tagjaival való tanácskozás után arról győződött meg, hogy a templom hátulsó részén tervezett magas fal viszhangot keltett volna, ki kellett tehát azt nyitni és a másik két fülkéhez hasonló fülkét készíttetnie. Az építő-bizottság a jelentés utóbbi részét tudomásul vette, de az első részére vonatkozólag, mivel a torony kinézését nyomottnak találta, egyhangulag elhatározta,

hogy a torony fala a tervrajz szerinti magasságig felrakassék.

Mivel pedig a toronykupola fedélfái már fel voltak rakva: azok leszedésének és ujból való felrakásának költségeire nézve azt javasolta az egyháztanácsnak, hogy tekintve azon méltányosságot, a melyet tervező műépítész a költségei megállapításánál gyakorolt egyházunk iránt, tekintve továbbá, hogy az eltérések elrendelésénél műérzéki szempont vezérelte, ezen költségek az építési pénztárból fedeztessenek. Az építőbizottság ezen javaslatába 1895 julius 21-én tartott gyűlésén 155.sz. alatt az egyháztanács is beleegyezett.

A vállalati szerződés értelmében már 1895 augusztus 31-én tartoztak volna vállalkozók a templomot az egyház használatába átbocsátani; azonban már az 1895 julius 12. tartott építő-bizottsághoz kérvényt intéztek a templom építése határidejének 2 hónappal leendő meghosszabbítása iránt. E kérvényt javaslattétel végett áttette a bizottság a műépítészhez, ki az abban felhozott indokokat a tényeknek megfelelően ismervén el, azt javasolta, hogy adja meg a bizottság a 2 hónapi halasztást. Ennek alapján aztán az építő-bizottság, majd 1895 julius 21-én tartott gyűlésén az egyháztanács, vállalkozók kérelmét 154.sz. végzésével teljesítette.

Mint fentebb említém, az építő-bizottság megbízására a műépítész a nemcsak butorokra, hanem a keresztelőmedenczére is tervet és költségvetést készített. E terv szerint a medencze vörös márványból készül s költségei 224 frtot tesznek ki. Ez azonban nem nehezedett az egyház vállaira, mert annak fedezését özv. Egei Sándorné Papp Zsófia asszony vállalta magára, a mint ezt Turgonyi Lajos lelkész az 1896 febr. 25-én tartott egyháztanácsi gyűlésen 60. szám alatt bejelentette.

A tanítók személyzetében is történt változás az alapkőletétele óta; mert 1895 szeptember 8-án az egyháztanács, az iskolaszék javaslatára, 206.sz. végzésével Pápai Lajos ujvárosi fitanítót a belvárosi hídszegi iskolához helyezvén át, Juhész Bálint ujv. leánytanítót tette át a Pápai helyébe, a Juhász Bálint helyére pedig II-od fokú fizetéssel nőtanítóságot szervezett, melyre előbb Czebe Lillát, majd Kont Ilona belvárosi tanító eltávozásával, az október 13-án tartott gyűlésén Czebe Lilla helyett, ki a Szász-iskolához tétetett át, 1 évre ideiglenesen N. Szűcs Ferenczné, Denhoff Juliánna asszonyt választotta meg.

Ennek utódja pedig az 1896 aug. 2-án tartott presbyteri gyűlésen Pogány Teréz kisasszony lett.

Minden intézkedés meglevén tehát már téve a templom bebutorozására is, 1896 május 31-én tartott gyűlésében, főtiszt.

Kiss Áron püspök ur leirata szerint a templom ünnepélyes felavatását f. évi junius 21-re tűzte ki az egyháztanács; megállapította egyszersmind a felavatási ünnepély módozatait is s bizottságokat küldött ki azoknak végrehajtására (98.sz.): 99. számú végzésével pedig megbizta Kecskeméthy Lászlót, hogy a felavatási ünnepélyről, az általa írt Okmány felhasználásával és kiegészítésével Emlékkönyvet szerkesszen, a mit majd az egyház kinyomat s a hívek közt elárusít. Tegye bele az Emlékkönyvbe, a szerzők engedelmével, a felavatási ünnepélyen szolgáló lelkészek imáit, beszédeit, valamint a Turgonyi Lajos lelkész által írt s a belvárosi templomunk 100 éves fennállása emlékére rendezett ünnepély alkalmával felolvasott történelmi becsü beszédet is. Ugyancsak azon a gyűlésen 103.sz. végzésével akként intézkedett az egyháztanács, hogy az ujvárosi templom felavatása után mindaddig, míg az ujvárosi parochia felépítésével egyházunk az ujvárosi templomi szolgálatot végleg rendezi, Bagdány János

ujvárosi tanítót és segédlelkészt megbízta ugy a hétköznapi, mint az ünnepi templomi szolgálat végzésével évi 200 frt tiszteletdíj mellett.

Azonban a templomnak junius 21-re tervezett felavatását a junius 4-én tartott gyűlésen, dr. Ádám Sándor főgondnok lemondása miatt s a helyettes főgondnoksággal megbízott Mészáros Endre polgármester aggkorára való tekintetből őszre halasztotta az egyháztanács s megbizta elnökségét, hogy főtiszt. püspök urat e határozatáról értesítse és kérje is fel egyszersmind arra, hogy a mikorra egészsége és nagy elfoglaltsága megengedi, ujabb határidőt tűzzön ki a templom felavatására. Főtiszteletű püspök ur válasza az 1896 junius 20-án tartott presb. gyűlésen olvastatott fel; e válaszában a felavatást 1896 szeptember 20-ra tűzi ki s felajánlja egyszersmind az ünnepélyen való szíves közreműködését is.

A főgondnok választás iránt az 1896 junius 16-án tartott presbyteri gyűlés 123.sz. alatt akként intézkedett, hogy a választás határidejéül julius 5., 6., 7. napjait tűzte ki. A választás a nevezett napokon csakugyan meg is történt s a julius 12-én tartott egyháztanácsi gyűlésen bejelentette a kiküldött bizottság, hogy a szavazók nagy többségének bizalma ismét dr. Ádám Sándort emelte a főgondnoki székbe. Midőn aztán e jelentés felolvasása után lelkészelnök felkérte a gyűlésen jelenlevő dr. Ádám Sándort a főgondnoki tisztség elvállalására: ez meghatottsággal mondott köszönetet e bizalomért s a tisztséget elfogadta (153/896.sz.).

Megválasztása után ismét teljes erővel és buzgósággal látott hozzá a főgondnok a még hátralévő ügyek lebonyolításához. 1896 aug. 31-én megvizsgálta az építőbizottság Nagy Virgil műépítész és a bizottság mérnök-

tagjainak közreműködésével a templomépületet és butorzatát; a felavatási ünnepély rendezésére kiküldött bizottság az ünnepély kezdetének idejét 8 ½ órára kitűzte s ujra megállapította a meghivandók névjegyzékét, a meghívó és az ünnepély műsorának szövegét s elhatározta, hogy az ünnepély után a kp. iskola disztermében közebédet, este pedig a „Nemzeti Szálloda” termében az ujvárosi harangalap javára tánczmulatságot rendez; a közebéden való részvétel díját a helybeliek részéről személyenként 1 frtban állapította meg, a vidékről meghívott vendégek ellátási költségeit pedig az egyház pénztára terhére utalta át; végre főgondnokot megbízta, hogy a rendfentartására az önkéntes tűzoltó-egyletet kérje fel. E határozatait a bizottságnak az egyháztanács 1896 szeptember 6-án tartott gyűlése 254.sz. alatt szentesítette. Meghívtuk az ünnepélyre az egyházkerület püspökét, főjegyzőit, tanári testületeit, a szomszédos és az egyházmegyében levő összes egyházak egyháztanácsait és tanítótestületeit, a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszteriumot, a vármegyei tisztikart és hazánk és egyházunk egyes notabilitásai. A meghívó és a műsor szövege a következő: Meghívó. – Édes hazánk ezredéves fennállásának emlékére és egyházunk hiveinek lelki épülésére emelt ujvárosi templomunknak felavatási ünnepélyét 1896. évi szeptember hó 20-án fogjuk megtartani, mely ünnepélyre, valamint az azt követő közebédre tisztelettel meghívjuk. A mezőtúri ev.ref. egyháztanács. Jegyzet: Megjelenése idejét szíveskedjék f. évi szeptember hó 15-ig a mezőtúri ev.ref. lelkészi hivatalnál bejelenteni.

Az ünnepély programmja: 1. Óh Úr Isten légy közöttünk és a 233. d. 3. v. énekli a gyülekezet. Ennek végeztével „Áldások Istene” czímű részletet Semiramis

operából énekli a Meztúri Dalárda. 2. Megnyitó ima, tartja főtiszt. Kiss Áron püspök ur. 3. „Az Ur hajléka ez,” Kreutzertől, énekli a mezőtúri ev. ref. tanítótestület vegyeskara. 4. Egyházi ünnepi beszéd bent a templomban és kint a templomtéren. Bent a templomban tartja nt. Madarász Imre kardszagi, kint a templomtéren t. Sarkadi Nagy István kunhegyesi lelkész úr. 5.

Keresztelés, végzi nt. Lukács Dániel helybeli lelkész ur. 6. Úrvacsoraosztás, ágendázik nt. Győri Lajos kenderesi lelkész ur s kiosztja az úrvacsorát nt. Turgonyi Lajos helybeli lelkész urral. Úrvacsoraosztás alatt a 112. dicséretet énekli a gyülekezet. 7. Esketés, végzi nt. Turgonyi Lajos helybeli lelkész ur. 8. Bezáró ima, tartja nt. Dorogi Lajos esperes ur. 9.

Záróének: „Isten dicsősége” Bethoventől, énekli a Mezőtúri Dalárda és a CXXII. zsoltár 3. verse, énekli a gyülekezet. 10. Ünnepély végeztével közebéd a főgymnasiumi tornateremben.

11. Este 8 órakor ünnepi tánczmulatság a Nemzeti Szálloda nagytermében, melyre belépti díj személyenként 1 frt., családjegy 2 frt. A tiszta jövedelem az ujvárosi nagyharang alapjára fordíttatik.