MIÉRT SÍR a gyermekem?
OKOK ÉS VÁLASZOK
PSZICHÉS
HÁTTÉR
SÍRÁSVIZSGÁLATOK
SZORONGÁS
MEGRÁZOTT GYERMEK
SZINDRÓMA
VÁLASZKÉSZ SZÜLŐ
ROSSZ SZÜLŐ
VAGYOK?
ÍGY HAT RÁNK
A BABASÍRÁS TALÁLJUNK
MEGOLDÁST!
NAPIREND, ÖLELÉS, TIPPEK
A SÍRÁSRÓL
MINDEN, AMIT FONTOS TUDNI
A MEGRÁZOTT BABA SZINDRÓMA
A megrázott baba szindróma, a Shaken Baby Syndrome, röviden az SBS, a leggyakrabban előforduló csecsemőbántalmazási forma, amelynek veszélyeivel sokszor a szülők, gondozók sincsenek tisztában. Miről is van szó?
Minden szülő megtapasztalja azt a nyomasztó érzést, amit az vált ki, hogy a kisbabája csillapíthatatlanul sír.
S bár gyakorlott füllel már hallható, hogy ez éhségből, álmosságból, hasfájásból vagy valami másból ered-e, a síró csecsemőt megnyugtatni néha tényleg nagy kihívás – pláne, ha gyakran előfordul, és ha a babát gondozó személy kimerült, vagy valamilyen okból feszült.
A jellemzően 3–8 hónapos csecsemőket érintő SBS kiváltó oka, hogy a gondozó rázogatja a síró, nyűgös gyermeket, hogy megnyugtassa, ha pedig a sírás nem marad abba, tehetetlenségében erősen megrázhatja a picit, netán földobhatja a levegőbe, vagy más durva mozdulattal igyekezhet elhallgattatni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ilyesminek sosem lenne szabad előfordulnia!
SÚLYOS VESZÉLYEK
A megrázott baba szindróma kifejezést dr. John Caffey amerikai gyermekorvos és radiológus vezette be 1973-ban, olyan esetekre, amikor látszólag ok nélkül találnak egy babánál fejsérülést, retinavérzést, koponyán belüli vérzést.
A tüneteket az előbb említett bánásmód idézheti elő. A kisbabák nyaki izmai nem elég erősek ahhoz, hogy megtartsák aránytalanul nagy fejüket. Ha hevesen megrázzák őket, az agyuk ide-oda csúszkál a koponyájukban, ami zúzódáshoz, érszakadáshoz, agyszövet-károsodáshoz vezethet, agyi ödémát, subduralis hematomát (agyfelszíni vérömlenyt), retinavérzést okozhat. A rázás borda-, koponya- és egyéb csonttöréssel is járhat.
Néhány másodperc is elég ahhoz, hogy a baba súlyos sérülést szenvedjen, miközben a traumának sokszor nincsenek látható jelei. A szövődmények azonban rendkívül súlyosak lehetnek: görcsrohamok, látásromlás, vakság, halláscsökkenés, epilepszia, agyi bénulás, kognitív károsodás, szívmegállás, kóma, sőt halál.
Az SBS áldozatainak közel 25 százaléka hal meg a bántalmazás következtében, a túlélők körülbelül 70 százaléka valamilyen fokú maradandó neurológiai problémával küzd. Az érintett csecsemők minden látható ok nélkül hányhatnak, fejükön a kutacs kidudorodónak tűnhet, nehezen emelhetik a fejüket. Előfordulhat, hogy a szemükkel nem képesek fókuszálni, megfelelően követni a mozgásokat, hogy a pupilláik mérete nem egyforma. Az SBS lehetséges utóhatásai közé tartozhat a letargia, a csökkent izomtónus, a nehézkes szopás vagy nyelés, a merev testtartás, a légzési nehézség, az extrém ingerlékenység, valamint a mosolygás és a hangadás hiánya is.
ELŐZZÜK MEG!
A számítógépes tomográfia és a mágneses rezonanciás képalkotási technikák fejlődése az 1970-es, 1980-as évek óta nagyban elősegíti az SBS diagnosztizálását. Ma már ha az MR-vizsgálatok kimutatják az agyhártya alatti kétoldali vérzéseket és az agyödémát, a szemfenékvizsgálat pedig jelzi, hogy a retina erei is bevéreztek, teljes bizonyossággal kimondható, hogy erről a szindrómáról van szó.
A jelenség hátterében a sokszori, erőteljes síráson túl családon belüli erőszak, szülés utáni depresszió állhat, közrejátszhatnak benne az egyedülálló szülőkre háruló többletterhek, az anyagi nehézségek. Szintén rizikófaktor lehet a gyermekgondozási tapasztalat hiánya, az anya fiatal kora. Rendkívül lényeges tehát a társadalmi edukáció, fontos már a felnövekvő generációk figyelmét is felhívni az SBS veszélyeire.
HAGYJUK SÍRNI A BABÁT? NE!
Amikor egy kisbaba sír, az nem csupán valamiféle hangos jelzés, hanem a világ legősibb kommunikációs formája. A sírás a csecsemő első nyelve, mellyel kifejezheti szükségleteit, fájdalmát, félelmét, vagy azt, hogy közelségre vágyik. Mégis, sok szülő hallja másoktól, hogy hagyja sírni a babát, és „idővel majd befejezi”, vagy hogy „meg kell tanulnia egyedül megnyugodni”. De valóban ez a helyes út?
Alegújabb kutatások és a fejlődéslélektani ismeretek nem abba az irányba mutatnak, hogy hagynunk kellene sírni a gyermeket. Sőt! A válaszkész gondoskodás, a biztonságos kötődés és a baba igényeire adott empatikus reakciók hosszú távon sokkal egészségesebb érzelmi fejlődést alapoznak meg.
A NAGY ÁTRENDEZŐDÉS
Mindig elképesztően izgalmas érzelmi kaland veszi kezdetét azzal, ha egy kisbaba megfogan. A környezetünket nagy átalakításoknak vetjük alá, hogy az kényelmes, komfortos és biztonságos legyen majd a kicsi számára, és ez a folyamat általában fokozatosan halad előre. Így van idő ráhangolódni a változások egy részére. Szemet gyönyörködtető, ahogy egyre-másra jelennek meg az otthonunkban a baba érkezéséhez szükséges holmik. Belső világunk is kezd átrendeződni, csak ez gyakran nem olyan fokozatos és nem feltétlenül komfortzónán belüli. Az anyák nagy része hirtelen hangulatváltásokról, érzelmi hullámzásokról, kiszámíthatatlan reakciókról, bevillanó gyermekkori emlékekről, sírással kísért kontrollvesztésekről, furcsa aggodalmakról, szorongásokról számol be. Ezek mind természetesek, és segítenek helyet adni egy új érzelmi minőségnek: a szülői szerep megnyilvánulásainak.
A SÍRÁS IS A RENDSZER RÉSZE
A szülők nyilvánvalóan már a baba születése előtt is tudják, hogy a sírás a mindennapok része lesz – mégis, amikor valóban megtapasztalják, milyen gyakori és mennyire sokféle lehet, az meglepő és érzelmileg is megterhelő lehet számukra. Fontos megérteni, hogy a sírás nem hiba a rendszerben – hanem annak része. A kisbabák így kommunikálnak, így kérnek, így oldják fel a feszültségeiket. Az, hogy egy baba sír, nem azt jelenti, hogy a szülei nem elég jók, nem elég kompetensek!
Sajnos, ma is él a tévhit: jó szülőknek jó babájuk van, aki szinte sosem sír, csak eszik, alszik, jóformán alig lehet észrevenni. Ez káros felfogásmód, mivel irracionális elvárások rögzülése felé viszi a családot. A gondoskodás a kisbabáról sok türelmet, jelenlétet igényel, ami gyönyörű dolog, de egyben fárasztó is. Sokszor fárasztóbb, mint ahogyan azt előre gondoltuk, különösen, ha mást sugallnak bizonyos írások, szakértői vélemények, ismerősök, és ennek megfelelően alakultak ki az elképzeléseink.
VEGYÜK KOMOLYAN A JELZÉSEKET!
Nem ritka, hogy bűntudatunk támad, ha nem értjük pontosan, miért sír épp a kisbabánk. Pedig nem sikerülhet mindig pontosan differenciálni, melyik sírás jelzi az éhséget, melyik a fizikai diszkomfortérzetet és melyik a magányt, az érzelmi nehézséget. Ez mindig egyfajta „nyomozás”, amelyben sorra vesszük a lehetséges okokat. Nem tragédia, ha nem tudunk elsőre beletrafálni, és a baba sem sérül attól, ha nem vagyunk képesek minden esetben rögtön megfelelő választ adni neki. A lényeg, hogy bármely jelzését mindig komolyan vegyük, ne hagyjuk őt válasz nélkül! Érthető, hogy frusztrációt okoz nekünk, ha a pelus tiszta, a hőmérséklet megfelelő, a pocak tele van, de a pici továbbra is sír, vagy rövid időn belül újra és újra sírva fakad. Ám azt ilyenkor is szem előtt kell tartanunk, hogy a baba nem elkényeztetés miatt teszi ezt, vagy azért, mert ő lett a főnök, és ugráltatni akar minket. A sírásával mindig valami számára lényegeset közöl abból, ami benne zajlik.
OKOK ÉS OKOZATOK
MIÉRT SÍR A GYERMEKEM?
A SÍRÁS LELKI OKAI
Mindannyian sírunk: a kisbabák, a nagyobbacska gyerekek és a felnőttek is. A sírás gyakoriságát befolyásolhatja az egyéni érzelmi érzékenység, és hathatnak rá a személyes élmények is. Eltérően reagálunk az élet kihívásaira, más-más mértékben vagyunk képesek feldolgozni a fájdalmat, az izgalmat.
Asírás olyan érzelmi reakció, amely a könnytermelődés fokozódásával jár; pozitív vagy negatív hatások egyaránt kiválthatják. Sírás közben megnő a pulzusszám, izzadni kezdünk, a lélegzetünk lelassul, a torkunk elszorul. Ugyanakkor csökken bennünk a túlzott izgalom, szomorúság vagy feszültség.
RÖVIDEN A SÍRÁS FUNKCIÓIRÓL
A sírás aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, és ez segít oldódni, pihenni. Miközben sírunk, oxitocin és endorfin szabadul fel a szervezetünkben. Az oxitocin kellemes érzést okoz, az endorfinoktól ellazulunk, ami enyhíti a lelki és a fizikai fájdalmat is. Hangulatjavító hatású, hiszen hüppögés közben gyakrabban veszünk gyors, mély lélegzetet, amelynek során hideg levegő kerül a szervezetünkbe, ami csökkenti az agyunk hőmérsékletét, és ezzel a testre is nyugtatóan hat.
A sírás rendszerint megkönnyebbülést, katarzist okoz, utána általában jobb lesz a közérzetünk. Ez az egyik leghatékonyabb eszköz az érzelmek feldolgozásához és a stresszlevezetéshez. Sírás közben az érzelmeink felszínre kerülnek, ami segít abban, hogy megértsük és kezeljük azokat. Ez a folyamat nagyon lényeges szerepet játszik az érzelmi stabilitás fenntartásában. Hozzájárulhat a veszteségek és a konfliktusok feldolgozásához is, hiszen az érzelmek megengedése és kifejezése közelebb visz minket ahhoz, hogy jobban megértsük önmagunkat, hogy belső világunkhoz kapcsolódjunk. Erősíti az érzelmi intelligenciát és az önismeretet, ami az egészséges lelki élet alapja. Szükségünk van a sírásra! Nemtől független emberi reakcióról van szó, ami nem a gyengeség jele. Az elfojtott sírás hosszú távon szorongáshoz és depresszióhoz is vezethet. Az érzelmek magunkba zárása akadályozhatja egészséges érzelemfeldolgozásunkat.
A sírás a szociális életünkre is kihat, hiszen empátiára késztet, erősítve a szociális kötelékeket. Amikor valaki sír, a körülötte lévők általában együttérzéssel reagálnak, ami szorosabbra fűzi köztük a kapcsolatot. A sírás mint őszinte érzelemkifejezés lehetőséget teremthet arra, hogy mélyebben megismerjük mások érzéseit, és megértőbbek lehessünk velük.
A SÍRÁST KIVÁLTÓ LELKIÁLLAPOTOK
Furcsának tűnhet, hogy nemcsak fájdalom vagy szomorúság esetén fakadhatunk sírva, hanem extrém örömből, izgalomból vagy félelemből adódóan is. Ennek oka, hogy a sírás segít helyreállítani az érzelmi egyensúlyt.
A sírás gyakori szorongásos és depressziós lelkiállapot esetén, hiszen az érzelmek ilyenkor még intenzívebbé válhatnak. A sűrűn jelentkező sírás nemegyszer a ki nem mondott érzések, érzelmek megnyilvánulása. Az érzelmi állapotot a feldolgozatlan múltbeli élmények is befolyásolhatják, a rossz emlékek, a traumák, a fel nem dolgozott konfliktusok sírás formájában is a felszínre törhetnek. Ez ilyenkor a lélek természetes útkeresése a megbékéléshez és az élmények feldolgozásához.
A leggyakrabban fájdalom, félelem, aggodalom, gyász és veszteség, kapcsolatok vége, szakítás, feszültség és öröm, illetve feldolgozatlan múltbeli élmények miatt sírunk.
A SÍRÁS PSZICHÉS OKAI
KISBABÁKNÁL
A kisbabáknak csak a sírás áll rendelkezésükre eszközként ahhoz, hogy az érzéseikről tudósítsanak. Az újszülött kisbaba globálisan, egészlegesen éli át az érzéseit, ami azt jelenti, hogy ő maga sem tudja pontosan meghatározni, mi a baja. Az éhség, a hideg, valamilyen kényelmetlenség, az egyedüllét számára általános diszkomfortérzetet okoz, így az egész lénye negatív állapotba kerül, szenved. Felborul a testi és lelki egyensúlya, és mivel ezt állapotot még nem tudja értelmezni, képtelen eltérő jelzéseket adni róla. Ahogy nő a kisbaba, úgy válnak egyre inkább megkülönböztethetővé a jelzései, és a szülők is megtanulják értelmezi azokat. Körülbelül három hónapos korra már elkülöníthető az éhség, a fájdalom miatti sírás attól, ami például azt üzeni, hogy „vegyél fel!”
SÍRÁS ÉS KÖTŐDÉS
A modern kötődéselmélet a gyerekek és gondozóik kapcsolatának vizsgálatán alapul, és azt elemzi, hogy a gondozóval kisbabakorban szerzett tapasztalatok hogyan befolyásolják az egyén felnőttkori kapcsolatait. A csecsemőkorban kialakuló kötődés minősége az egész későbbi életre kihat.
Minden emberi kapcsolatunkat elsősorban a kötődésmódunk határozza meg, ami nemcsak a gyermek-szülő, hanem a baráti és szerelmi kapcsolatokra is vonatkozik. A mindennapi kapcsolódásainkat befolyásoló kötődési minták az életkörülményeinktől függően idővel átalakulhatnak, zavar esetén súlyosbodhatnak. Ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, hogyan éljük meg a közelséget és az intimitást a kapcsolatainkban, mindenekelőtt meg kell ismernünk ezeket a mintákat.
A kötődéselmélet létjogosultságát sok kutatás támasztja alá, és világosan megmutatja, miként befolyásolja a gyermekkori neveltetés az egyén felnőttkori kapcsolatait. A korai gyermekkorban a biztonság élményének megtapasztalása vagy hiánya következtében a gyermekben egyfajta modell alakul ki arra vonatkozóan, mire számíthat az őt körülvevő emberektől, mit várhat a világtól.
KÖTŐDÉSI MINTÁZATOK
John Bowlby (1907–1990) brit pszichiáter és pszichológus úgy vélte, a gyermek már bizonyos szociális igényekkel jön a világra, a kötődés pedig ösztönalapú viselkedéses mintázat, amelynek biológiai funkciója a biztonság és a védelem megteremtése. A kötődés fejlődésének négy szakaszát különböztette meg. Az első szakaszban, 0–3 hónapos korig szinte minden szociális ingerre válaszol a gyermek, nem csak gondozójának a jelzéseire, majd 3-7 hónapos korától kezdi megkülönböztetni gondozóját (jellemzően az anyát) és más családtagokat az idegenektől. 7 hónapostól 3 éves korig főként elsődleges gondozójának társaságát, közelségét keresi, mindenkori viselkedését az őt ért ingerekhez, az adott helyzetekhez képes igazítani – ekkor már elmondhatjuk róla, hogy kötődik. Hároméves kortól Bowlby szerint célorientáltság jellemzi az anya-gyerek kapcsolatot, és az is, hogy a gyermek már képes magáévá tenni anyjának nézőpontját, érzéseit.
A kötődés módja az egyes konkrét esetekben nagyon is eltérően alakulhat. Ezt bizonyították látványosan Mary Ainsworth (1913–1999) kanadai pszichológus kutatásai az 1970-es években. Ainsworth kísérletében a szülőt és a csecsemőt bevezették egy szobába, ahol a gyermek kedvére felfedezhette a terepet, játszhatott, majd idővel belépett hozzájuk egy idegen személy, akit a szülővel folytatott beszélgetés után egyedül hagytak a gyermekkel. Később a szülő visszajött és az idegen kiment. Annak alapján, hogy milyen volt a gyermek „felfedezőkedve”, mi mindennel játszott, hogyan reagált gondozójának távozásakor, hogyan viselkedett az idegennel kettesben maradva, illetve a szülő visszatérésekor, Ainsworth és munkatársai négyféle kötődési mintázatot írtak le, amelyeket az alábbiakban mutatunk be.
BIZTONSÁGOS KÖTŐDÉS
A biztonságos kötődésű felnőtt magával és másokkal kapcsolatban is rendben van, énképe pozitív. Jellemző rá, hogy élete kezdetén azt érezte, szükségletei biztosan kielégülnek, anyja figyel rá, és gyorsan, megfelelően reagál: megeteti, ha éhes, felveszi, hogyha sír. Egy gyermek kisbabaként ebből azt tanulja meg, hogy biztonságban van, és a szükségletei jogosak.
A támogató, „jelen lévő” szülői magatartásnak köszönhetően biztonságos kötődésűnek talált babák a vizsgálatok során nyugodtan viselkedtek, szabadon indultak felfedezésekre, amíg az anyjuk a közelükben volt. A biztonságos kötődésű kisgyermekek már folyamatos, közvetlen szülői jelenlétet sem igényelnek, mert tudják, hogy a szülő szükség esetén rendelkezésre áll (de igénylik ennek a megerősítését).
Akinek így indul az élete, az felnőttként magabiztosan és barátságosan viselkedik a kapcsolataiban, mer kérni és kérdezni, nyitott a világra, meg meri osztani másokkal a gondolatait és az érzelmeit. Partnere, barátai felé szeretettel fordul, támogató, de közben megőrzi a függetlenségét. Segítheti a más kötődési mintázattal rendelkezőket biztonságosabb pszichés térbe kerülni.
CSAK NYUGODTAN!
NYUGODT SZÜLŐ, NYUGODT GYERMEK
HOGYAN SEGÍTHET A BABAMASSZÁZS A SÍRÓS BABÁN?
A babamasszázs olyan gyengéd, szeretetteljes érintésen alapuló módszer, amelynek során a szülő finom mozdulatokkal masszírozza a babát, gyengéd simításokat, mozdulatokat végez különböző testrészein. Ezt a módszert a jótékony hatások elérése érdekében napi vagy heti néhány alkalommal, rendszeresen érdemes alkalmazni.
Ababamasszázs nem egyszerűen csak kényeztetés: testi, érzelmi, lelki gondoskodás. Hozzá tartozik egy mozgáskoordinációs gyakorlatsor is, amely segíti az életkori sajátosságoknak megfelelő mozgások beindulását. A masszázsfogásokat oktatás keretében sajátíthatja el a szülő, amelyhez nincs szükség előképzettségre, csak egy hivatalos babamasszázs-oktatóra. Az oktatások lehetnek csoportosak és egyéniek is. A tudás már a várandósság alatt megszerezhető, de leginkább a baba megszületését követően tanulják meg a szülők, a baba hathetes kora után.
EZ NEM CSAK KÉNYEZTETÉS!
A babamasszázs technikájának kidolgozása, népszerűsítése a nyugati világban az amerikai Vimala Schneider McClure-nek köszönhető, aki 1978 végén mutatta be erről szóló első könyvét. Az eljárás érintéssel folytatott kommunikáció is, amely szeretetet, nyugalmat, biztonságot és törődést közvetít. Számos jótékony hatása ismert és bizonyított. Elsődleges hatása a szoros korai kötődés kialakítása a baba és szülei között, jól ismert fájdalomcsillapító hatása a hasfájás okozta tünetek enyhítésére. Emellett segít a babának ellazulni, hozzájárul a nyugodt, pihentető alváshoz. Erősíti az immunrendszert, támogatja az izomzat és az idegrendszer fejlődését, a mozgásfejlődést. Pozitívan hat a verbális kommunikációra és a szülői szerepben való kiteljesedésre. Ha természetes összetevőkből álló babamasszázsolajat használunk hozzá, a rendszeres bőrápolás, bőrtáplálás részévé is válhat.
AMIKOR NEM AKAR SZŰNNI A SÍRÁS
A kora csecsemőkor a baba és a szülők számára is rengeteg új tapasztalást hoz, amelynek során rengeteg kihívással találkoznak – ilyen például a sírás kezelése. Minden baba sír, hiszen a picik elsősorban így kommunikálnak, azonban vannak, akik többet sírnak az átlagosnál. De mit is nevezhetünk többnek? Azt, amikor a babát már tökéletesen elláttuk, ennek ellenére bármit teszünk is, nem akar szűnni a sírása. Ez nem feltétlenül jelez problémát, de fontos utánajárni, hogy mi az oka, miért a sok sírás, esetleg van-e ok aggodalomra.
Fontos tudni, hogy a babák nem manipulálnak – ezért a sírásra mindig kell reagálnunk, a kicsinek választ kell kapnia a szükségleteire. Nem szabad őt sírni hagyni, elérhetőnek kell lennünk számára. Fontos a közelség, az ölelés és a bőrkontaktus. Sokszor ezek már önmagukban is nyugtatóan hatnak. A válaszkész szülői viselkedés később is, hosszú távon is pozitívan befolyásolhatja a gyermek életét.
HATÉKONYAN A HASFÁJÁS ELLEN
Mi segíthet sok sírás esetén? Az a sírás okától függ! A csecsemőkori hasfájás, más néven a kólika például gyakori oka lehet annak, hogy a baba kitartóan sír. Hátterében rendszerint a baba még éretlen emésztőrendszere áll, amely reagál az új helyzetekre, ételekre, ingerekre, és ennek során előfordulhat allergia/érzékenység, valamint légnyelés
MI LEGYEN A CUMIVAL?
A síró kisbaba látványa sokféle érzést válthat ki belőlünk: aggodalmat, tehetetlenséget, néha bűntudatot is, és sürgető késztetést, hogy gyorsan megnyugtassuk őt. Ebben a helyzetben a cumi alkalmazása gyakran tűnhet kézenfekvő megoldásnak.
Akisbabák többet vagy kevesebbet sírnak, de mindenképp sírnak – és nem csak újszülöttkorukban –, amivel valamilyen fizikai vagy érzelmi szükségletüket fejezik ki. Ideális esetben szülőként igyekszünk azonosítani ezeket a szükségleteket, és arra törekszünk, hogy adekvát módon reagáljunk rájuk. Ha teli a pelus, tisztára cseréljük, ha álmos a pici, elaltatjuk szoptatással és/vagy ringatással. Bármi okozza is, hogy sír, nem hagyjuk magára, hiszen egyedül még nem képes a megnyugvásra, elalvásra.
TUDATOS HOZZÁÁLLÁS
Sok esetben nem tudjuk pontosan a sírás okát, úgy érezzük, már mindent megpróbáltunk, a gyermekünk mégis csak ordít, egyre dühösebben, elveszettebben. Itt lehet az a pont, amikor a legszívesebben cumi után nyúlnánk. Mielőtt azonban ezt tennénk, gondoljunk végig néhány dolgot. Tényleg minden lehetőséget végigvettünk? Nincs más megoldás? Nyilván azt szeretnénk, ha megnyugodna és elcsendesedne a babánk, és ehhez szeretnénk megadni neki a megfelelő támogatást – de ne nyúljunk automatikusan a cumiért. Szülőként ezen a téren is fontos a tudatosság. A baba számára valóban nagyon fontos a szopómozgás, és nem csak a pocak megtöltéséhez. A komfortszopizás is nagy jelentőséggel bír. Mindkettő ellazítja, megnyugtatja a kicsit, aki így könnyebben szenderülhet békés álomba. De nem mindig erre van szüksége.
HALLGASSUK MEG A BABÁT!
Szoptatott babánál is tapasztalhatjuk, hogy intenzív érzelmi állapotban nem feltétlenül fogadja el a felkínált szopizási lehetőséget, és ugyanez igaz lehet a cumira is. Ilyenkor egyiket sem szabad ráerőltetni, hiszen lehet, hogy valami számára nagyon fontos dolgot szeretne közölni, akár intenzív sírás útján, és ilyenkor nem komfortos számára, ha lezárjuk a kommunikációs csatornát. Nekünk sem esne jól, ha szeretnénk megosztani bizalmasunkkal egy negatív élményünket, mire ő, mondjuk, egy sütivel zárná le kibuggyanni készülő érzelmeink útját.
Ha a babánk a sírásával szeretne „elmondani” valamit, akkor hallgassuk meg. Ez nem mindig egyszerű, mivel társadalmunk nem feltétlenül elfogadó a negatívnak titulált érzelmek iránt, ami miatt sok anya találkozik bántó ítélkezésekkel, ha a kisbabája jövet-menet vagy épp ügyintézés közben sír. Pedig az érzelmi szabadság mindenkit megilletne – kortól függetlenül.
MEGFONTOLANDÓ SZEMPONTOK
Optimális esetben a kisbaba hat hónapos koráig csak anyatejet kap, méghozzá úgy, hogy eredményesen szopik, és szopási igényét is kizárólag az anyamellen elégíti ki. Mivel másképp kell szívni a cumit és a cicit, sokan figyelmeztetnek arra, hogy a cumi használata gondot okozhat a helyes szoptatási gyakorlat kialakításában.
A WHO szerint alapvetően nem tiltott a cumihasználat, azonban előnyeiről és hátrányairól a szülőknek objektív ismeretekkel kell rendelkezniük, hogy megfelelő döntést hozhassanak. Fontos tudni, hogy a cumi és a cumisüveg adásával célszerű addig várni, amíg az újszülött normális szopási rendje beáll – ami általában 2–4 hetet vesz igénybe a születés után. Azt is jó tudni, hogy a túlzott cumihasználat befolyásolhatja a szájüreg és a fogak fejlődését. Mindezért, bár a babát a cumizás nemegyszer megnyugtathatja, segítheti az elalvásban, csak mértékkel alkalmazzunk cumit és cumisüveget. Ne adjuk automatikusan a pici szájába, ha sírni kezd.
Ha cumit szerzünk be, akkor BPA-mentes, BPS-mentes, anatómiai szempontból is megfelelő, megbízható gyártótól származó terméket válasszunk. Szintén lényeges szempont, hogy könnyen tisztítható legyen.
A cumi nem ördögtől való, de nem is válasz mindenre, a szülői figyelmet pedig nem helyettesítheti. Ha meghalljuk, amit a sírás üzen, akkor nem csupán elcsendesítjük a babát, hanem meg is értjük őt.
MIÉRT SÍR A GYERMEKEM?
Rázendített a kicsi?
Sehogy sem tudja abbahagyni?
Már mindent megpróbáltunk, de hiába?
Mi baja lehet?
Talán mi rontottunk el valamit?
Talán a hasa fáj?
Jönnek a fogacskái?
Betegség bujkál benne?
Szeparációs szorongás gyötri?
Esetleg rémálmai vannak?
Hisztizik, vagy valami másról van szó?
Keservesen sír, ha másra bízzuk?
Mit tehetünk érte?
Hogyan nyugtassuk meg?
Kiadványunkból kiderül!
4990 Ft | Hellobaby.hu