Page 1


„Alapvetően kétféle hely létezik: ahol van valami, és ahol nincs semmi. Ahol nincs semmi, ott elvileg bármi lehet, a Lokális Teremtő aktuális képességeitől függően. Ahol viszont már van valami, ott a Teremtőnek figyelembe kell vennie ezeket a korlátokat. Akkor is, ha a bármit akarja megvalósítani – ehhez ugyanis le kell rombolnia a létező valamit, vagyis nem teremtéssel kezd, hanem pusztítással. De figyelembe veheti a valamit olyan módon is, hogy nem bármit teremt, hanem a már létező valamit teremti tovább. Ami a Népszigetet illeti, nos, ez olyan hely, amely kifejezetten alkalmas arra, hogy példát mutasson egy ritka együttműködésre az enyésztők és a fejlesztérek között, és reményeink szerint ezt látjuk majd megvalósulni a következő évtizedekben.” Így kezdődik az a tanulmány, amely még a 2010-es évek végén készült az akkori Népszigetről, és a szebb jövőt célozta meg, vagy legalábbis olyat, amely a terület múltjához és – akkori – jelenéhez méltó. De lássuk, hogyan alakult mindez a valóságban, és hogyan is állnak a dolgok ma, 2058-ban: Azt nem lehet pontosan tudni, hogy a medvék mikor kezdtek el megtelepedni a Rómaival srégen szemközt fekvő őserdős területen, de azt már feljegyezték a krónikák, hogy 2032-ben egyeztek meg a hódokkal az azóta csak „Medvevár”-nak nevezett építmény, valamint a Nagy Vizárium kiépítéséről. Az természetesen képtelenségnek tűnik, hogy a vizák azért települtek vissza a szentendrei biotisztító megépítését követően, hogy a medvék lehalászhassák őket, az viszont kétségtelen, hogy a medvék kifejezetten humánusan bántak a halállományukkal, már ha ez a kifejezés ehelyt használható. A természetvédelmi hatóság emberei a 2030-as évek második felében többször megpróbáltak behatolni az ősfás területre, de a medvészek végül meggyőzték őket, hogy ezt ne tegyék. Közrejátszhatott

a meggyőzésben, hogy amikor drónokkal próbáltak altatószereket szórni a szigetre, így téve védekezésképtelenné az állatokat, akkor a drónokat szabályos alakzatokba rendeződő varjúkötelékek szedték le. A drónokat később Oneofus és Krementz sértetlen állapotban visszaszolgáltatta a hatóságnak, ugyanakkor szelíden jelezték, hogy többször nem kellene kockáztatni az értékes állami tulajdont, ami ráadásul az egyre erősödő magyar Nemzeti Hadsereg legnagyobb büszkesége volt. A varjak, miközben egyenként levadászták a drónokat, elűzték őket a hód-medve terület fölül, minek következtében a Gyerekparadicsom nevű tábor valamennyi lakója, beleértve a nevelőtanárokat, a konyhai személyzetet, valamint a gondnokot és a kertészt, mély álomba zuhant a tábor fölött permetezett medvealtatótól. Ám ez az eset is szerencsés fordulatot vett, mert a felmentésükre érkező új tanárkülönítmény leleményes vezetője kitalálta a Nagy Csipkerózsika Játékot – bizony, így kezdődött ennek a remek tábori szórakozásnak a története, amely azóta az egész világon népszerűvé vált magyar szabadalomként – mint az közismert. A problémát sokkal inkább az okozta, hogy az épp vízen lévő több száz evezős is rajtaütésszerűen elaludt, és az Összekötő híd lábánál elhelyezkedő hosszú kocsmasor – melyet a hajdani Római mintájára csak „a Görög”-nek neveztek – vendégei elképedve vették tudomásul, illetve filmre, amint egy nagyobb csapat hód, valamint medve szervezetten a partra tolja az alélt kis hajósokat. Így aztán a közvélemény döntő része a szigetlakó állat- és emberkolónia mellé állt, a hatóságok pedig fogcsikorgatva visszavonultak, nem is tehettek mást.


Ám a hatalmasok nem könnyen nyugszanak bele abba, hogy valami fölött nincsen hatalmuk, úgyhogy számítani lehetett a további próbálkozásokra. Ezek egyike, már a 40-es évek elején, az „Altatópor-incidens”-ként elhíresült esetet követően történt, amikor is az elit határvadász-deszantegységet – a napról napra erősebb Nemzeti Hadsereg másik büszkeségét, rettegett fegyverükkel, a parasztvakítókkal – küldték a medvék ellen a szigetre, mert a vezérkari főnök még a néhai jó emlékezetű Zsukov marsallnál tanulta a harcászatot – „az a terület van elfoglalva, amit a gyalogság sáros bakancsa megtaposott”. Ez volt a „Medvevár ostroma” néven emlegetett hadművelet. Ezt a stratégiailag jól átgondolt támadást is sikerült visszaverni, mert a hajdani nagy gyárcsarnokban berendezett Graffiti-múzeumtól egy kőhajításnyira felépült, s azóta méltán világhíres Eső Ír-Magyar Whiskeygyár előkóstolói sikerrel, valamint több láda tizenéves Jánosom whiskey-vel (distelled and bottled in Isle of the Brave / Hungland – ahogy abban az időben már a szigetet nevezték) vesztegették meg a határvadászokat. Amikor később, az akció kudarcát mentegetendő feltettek néhány képet az instagramra a whiskys palackokkal zsonglőrködő medvékről, azt a hivatalos sajtó egyértelműen a fakenews kategóriájába sorolta, amitől persze csak még jobban terjedtek a képek, és mindenki a szigetre szeretett volna jönni, hogy saját szemével megtapasztalja ennek a különös világnak a létezését. Úgyhogy ettől kezdve egy másik veszély is fenyegette a kolóniát, a túlnépszerűsödés és elözönlés veszélye. Csakhogy abban az időben már a szülők egyértelmű követelésére nem csak a Gyerekparadicsomot és az evezőstelepet, de a sziget szárazföldi bejáratait is a medvék őrizték a jóval megbízhatatlanabb és költségesebb „Majd Mi Jól Megvédünk Mindenkit” szolgálat helyett, és ők biztosították a műhelysoron egyre terebélyesedő képzőművész-kolóniát is a hétköznapokban, meg a rendszeresen tartott fesztiválokat is, minek következtében

az Isle of the Brave fesztiválozói messze fegyelmezettebbnek bizonyultak, mint a hasonló más rendezvények látogatói, így aztán a sziget elnevezése nemcsak a helybeliekre nézvést volt találó, hanem a tekintetben is, hogy ki az, aki bemerészkedik a területre. A kormánysajtó abban az időben kezdte gúnyosan Animal farm-ként emlegetni a szigetet, Oneofust pedig Jones gazdaként. Bizonyos értelemben megalapozott volt ez a megjegyzés is, hiszen a már a hőskorban is működő kecskefarm továbbra is létezett, s nemkülönben megmaradt a kutyák és a lovak hajdani területe is. Az állatok révén keletkező trágyának nagy hasznát vették a medvészek a málna- és szederültetvények telepítését követően, majd amikor a medvék megegyeztek a vizákkal, és végleg felhagytak a halfogyasztással, a Vizárium is elindult a világhír felé. A bevételt korrektül megosztották a medve-hód szövetség, valamint a vízitelepesek között, hiszen a Vizárium produkcióit csakis a nyílt vízről lehetett megtekinteni, így megfelelő díjazás ellenében az ifik hajóztak ki a nagyérdeművel. Az előadásnak egy idő után szerves része lett, és, valljuk be, a közönség is ezt imádta legjobban, amikor – eleinte csak az Altatóporincidens évfordulóin – a játékos viza-fröcskölést követően a medvék beborították a hajókat, a sikongató de boldog közönséggel, a hódok pedig partra úsztak velük. Abban az időben még orvhalászok próbálkoztak a vizafogással, hiszen ígéretes zsákmányra volt kilátás, de a parti őrség éberségét képtelenek voltak kijátszani, így amikor már sokadszorra a hajdani Marina-lakópark alatt kászálódtak ki a folyóból, felhagytak a kísérletezéssel. Nem úgy a hatóságok. 2055 júniusában, ördögi tervüknek megfelelően Oneofust igyekeztek megkörnyékezni, és megkínálták egy kormánybiztosi állással, de nem jártak sikerrel. Pedig a megbeszélés békésen indult, noha


a miniszter, okulva a határvadászok esetéből, visszautasította a whiskeyt, ellenben jóízűen falatozott a kecskesajtból és a málnából. Ám rövid idő alatt világossá vált, hogy Oneofus nem kíván ismét államot igazgatni, és ekkor, ha a vita nem is, de a miniszter elmérgesedett. – Maguk és a kurva medvéik! A kibaszott idomított medvéik! – Tudhatná – húzta föl a szemöldökét Krementz –, hogy mi nem foglalkozunk ilyesmivel, az idomítás az önök szakterülete. Mi örömünk lenne abban, ha azt vizsgálgatnánk, azt csinálják-e az állatok, amit mi akarunk? Másrészt nem a mi medvéink. A medvék a medvéké. Nem beszélve a hódokról és a vizákról. Harmadrészt, nekünk épp elég, ha mi magunk azt csinálunk, amit akarunk. És ha már itt tartunk, maga az emberek minisztere, vagy mi, szóval, attól tartok, az állatok fölött vajmi kevés kompetenciával rendelkezik. – Ezért még nagyon megfizetnek! – kiabálta paprikavörösen a miniszter. Oneofus bólogatott. – Mindenért megfizetünk. Ahogy mindenki más is… A miniszter távozását követően nem sokkal megindult az utolsó, mindent elsöprő offenzíva a szigetlakók ellen, a legkönyörtelenebb ismert eszközzel: a pénzzel. Az Alaptörvény Kétszáztizenkettedik Módosítása lehetővé tette a területbérleti díjak kétszáztizenkétszeres megemelését – természetesen elővételi jogot biztosítva a bérlők részére az alaptörvény-módosítást követően elfogadott Nagy Számok Törvénye szerint. Ugyanebben az időben egy (a kormánynak) kedves vállalkozó visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatot tett az Első Ír-Magyar Whiskeygyár megvásárlására is. Három napjuk volt, hogy kitalálják, és meg is csinálják: mi legyen. Össze is gyűltek a szigetlakók, de a tanácsban teljes volt a tanácstalanság. Az írek nem értették az egész helyzetet, noha Oneofus hosszasan és türelmesen magyarázta nekik, de az első ötven Alaptörvény-módosítás után legyintettek, és kibontották az első palack whiskeyt. A kecskék és a kutyák nyugtalanul szaladgáltak, a lovak dobogtak, a medvék elgondolkozva hallgattak, a hódok idegesen rágicsáltak valamit. A vízitelep és a Gyerekparadicsom gondnokai kopasz fejükről törölgették az izzadságot, és reményvesztve mondogatták: de hát mi lesz a gyerekekkel? Krementz próbált lelket önteni az emberekbe és az állatokba, de hasztalan. A szobrászok, festők, grafikusok és fotósok jobb híján elővették az eszközeiket, hogy legalább utoljára megörökítsék a társaságot, miközben valaki streamelte az egészet, körbe-körbe sétálva, hogy legalább lássa a világ, hogyan vásárolják ki az ártatlanokat, akikkel szemben minden egyéb praktika hatástalannak bizonyult. És akkor megtörtént a csoda. A búslakodás első félórájának elteltével már többmilliós volt a nézettség, percről percre exponenciálisan nőtt, és érkez-

tek sorra a reakciók is. Eleinte a legtöbb nézőnek az tetszett, hogy az írek, miután megkóstoltatták a bánatos medvékkel a Jánosom whiskeyt (distilled and bottled in Isle of the Brave / Hungland), ősi kelta dalokat és a hozzájuk tartozó autentikus táncot kezdték tanítani, amire az állatok meglepően fogékonynak bizonyultak. Még egy futballmérkőzésnyi idő sem telt el, amikor megérkezett az első pénzügyi felajánlás az egyik hód-faragta tárgyra, a párizsi Modern Művészetek Múzeumából. A nézettség ekkor már elérte az egymilliárd főt. A világ nagy múzeumai sorra bejelentkeztek, majd kisvártatva az egyéni gyűjtők is. Egy neves művészettörténész cikket tett közzé, miszerint megkezdődött a Post Fake korszak. A sziget közös számláján bámulatos sebességgel pörögtek a számok, és elkelt az első medveszobor is. Krementz – eleget téve a Nagy Számok Törvényének – még éjfél előtt átutalta az Államkincstárnak a horribilis összeget, amely kihúzta a csávából a magyar államot. Máig is kinn lenne, ha el nem lopják. A többi történelem. 2056 januárjában Horowitz a Brit Királyi Társaság nevében közzétette az Emberi és Állati Jogok Nyilatkozatát, amelyhez az MI segítségével természetesen a delfinek és a medvék elsőkként csatlakoztak, majd utánuk sorban a hódok, a vizák és a varjak is. Innen már nem volt visszaút, de egyelőre tovább sem. Igaz, nem is volt rá szükség. Lezajlott még ugyan egy kisebb kampány, „A málnának is fáj, ha megeszik” szlogennel futott, de a józanabb hangok kerekedtek felül, miszerint ne szaladjunk ennyire előre, úgyhogy, ez esetben a forradalom csak elcsitította, és nem falta fel gyermekeit – a medvék a málnát azonban továbbra is. Már csak az utolsó felvonás maradt hátra. Beszélik még, hogy a kormány ezután sem hátrált volna meg, de a végső csapást az mérte rájuk, hogy a Lóhátról Gombászó Ősmagyarok kiadtak egy helyreigazító közleményt, miszerint a legújabb kutatások bebizonyították, hogy a magyarság szívcsakrája valójában a Bátrak Szigete alatt dobog az ősi mederben, amire ékes bizonyítékul szolgálnak az ősi medveszobrok. A miniszterelnök ekkor visszavonulót fújt a maga módján, és élő adásban bejelentette, hogy győztek, elérték a célt, a sziget a szigetlakóké lett végre, „oly sok nehéz és viszontagságos küzdelmet követően”. Arról, hogy ezt a küzdelmet az ő ellenében vívták, természetesen nem tett említést. Egyúttal bejelentette: Legyen ezentúl a hely neve a Béke Szigete! – Köszönjük, miniszterelnök úr, a nagyvonalú ajánlatot – felelte a művészkolónia rangidőse, a galambősz szakállú öreg Buddha az élő közvetítésben, amit ugyancsak milliárdnyian néztek – de jó lesz nekünk továbbra is a saját nevünk, ami, meglátásom szerint éppenséggel az ön által említett béke garanciája. És akkor ebben maradtak.

András László


GANZ GRAFFITI MÚZEUM A budapesti Ganz Graffiti Múzeumot 2015-ben Ganz Ábrahám a gyár egykori tulajdonosának utolsó leszármazottja alapította azzal a céllal, hogy egy nemzetközileg elismert graffitire specializálódó kutatóintézetet és kiállítóteret hozzon létre. A múzeum gyűjteményének alapját több mint 15 ezer műalkotás (hazai és nemzetközi tagek, garffitik, archív dokumentumok, stickerek, blackbook-ok, stb) képezi, amelyeket Hajdú István (Hajdú Tanár Úr) és Sugár János, képzőművész segítségével állította össze a múzeum alapítója. Ebbe a századfordulótól kezdődően a kortárs művészetig szerepelnek remekművek. Az új múzeum első állandó kiállítása 2016-ban nyílt meg, a Népszigeten található egykori Ganz Hajó- Daru- és Acélszerkezet Gyár addigra korszerűen átalakított épületében, ami egyben a múzeum végleges helyszínéül szolgál. Az intézményt az alapításától fogva Zaubetopf Kázmér művészettörténész, a hazai graffiti szubkultúra egyik meghatározó személye vezeti. A széleskörű nemzetközi elismertségnek örvendő, szubkultúrákkal foglalkozó szakember alapvetően meghatározó szerepet játszott és elévülhetetlen érdemeket szerzett a gyűjtemény létrehozásában, felépítésében, a múzeum koncepciójának kialakításában. A múzeum válogatott és dinamikusan fejlődő gyűjteménnyel rendelkezik, amelyben megtalálhatóak és kutathatóak a magyarországi és a nemzetközi graffiti szubkultúrát meghatározó művek illetve alkotások. A Ganz Graffiti Múzeum intézményi felépítését tekintve magán és állami finanszírozású, gyűjteménnyel rendelkező múzeum. INTÉZMÉNYI MISSZIÓ: – a graffiti és a szorosan a szubkultúrához kapcsolódó kutatás, gyűjtés és bemutatás – a szubkultúra sokszínűségének bemutatása – kezdeményező szerep az új együttműködések felkutatásában A múzeum gyűjteményező munkája, kiállításai és egyéb programjai segítik a graffiti és szubkultúra megismerését és értékeinek megőrzését. Biztosítja a folyamatos párbeszédet a jelen és a múlt, az elfogadott és a kísérletező kezdeményezések között. Az intézmény egy olyan közösségi helyként működik, amely nyitva áll a közönség széles rétegei számára.


KIÁLLÍTÁSOK: 2016. szeptember 22. – 2017. december 8. I OFF THE WALL A Ganz Graffiti Múzeum gyűjetményét bemutató kiállítás 2016. november 14. – december 27. I Budapesti Falfirkák 1986-os Mücsarnokban megrendezett hasonló című kiállítás rekonstrukciós kiállítása 2016. december 4. – 2017. március 10. I BEAUTIFUL LOSERS – contemporary art and street culture Az ameriaki kortárs graffiti és street kultúra kiemelkedő alkotóinak, művészeinek kiállítása 2017. január 10. – március 20. I 1000% Az 1000% művészeti csoport retrospektív kiállítása 2017. március 19. – május 25. I BIG BERLIN A berlini “mozgalom” elmúlt 10 évét bemutató kiállítás 2017. március 30. – június 1. I Közös Tér A magyarországi graffiti történetét 1989-től napjainkig bemutató kiállítás 2017. június 6 – június 30 I Network 01 – NOW Nemzetközi graffiti művészek, kutatók és egyéb művészeti szakemberek konferenciája 2017. június 10. – augusztus 15. I TRESPASS – a history of uncommissioned urban art Az Urban art különböző irányzatait és kialakulásának nemzetközi történetét bemutató kiállítás 2017. július 5 – szeptember 3. I RAPtérítő A hazai HIP-HOP kultúra kialakulását és történetét bemutató kiállítás 2017. augusztus 19 – szeptember 15 I MagaZINE A magyaroszági graffiti témájú kiadványokat, magazinokat bemutató kiállítás 2017. szeptember 10. – október 30. I graffiti brasil A braziliai graffiti és urban art szubkultúrát bemutató kiállítás 2017. szeptember 22. – november 3. I FILA története A “FILA” legál graffiti fal történetét bematató kiállítás 2017. november 9. – 2018. január 10. I REST IN PEAC SAEIO SAEIO (PAL) életművét bemutató kiállítás 2017. november 15 – december 27 I A város építőanyagai Hazai és nemzetközi művészek csoportos kiállítása, melynek fókuszában a város áll 2017. december 13. – 2019. január 9. I A GYÁR A Ganz Graffiti Múzeum gyűjteményét bemutató kiállítás 2018. január 14. – március 20 I SPAIR & EXOT SPAIR és EXOT művészetét bemutató kiállítás 2018. január 20. – március 30 I Martha Cooper Martha Cooper fényképeit és munkásságát bemutató kiállítás 2018. március 25. – május 30. I A falra írni muszáj Különböző utcai nyomhagyásokkal foglalkozó kiállítás 2018. április 4. – június 5. I WRITING THE MEMORY OF THE CITY Nemzetközi kortárs graffiti kiállítás 2018. június 3 – június 30. I Network 02 – FUTURE Nemzetközi graffiti művészek, kutatók és egyéb művészeti szakemberek konferenciája 2018. június 10 – augusztus 9. I TAPS MOSES TAPS MOSES művészeti páros munkásságát bemutató kiállítás 2018. július 6 – augusztus 29. I Játék A graffiti és a “játékok” kapcsolatát bemutató kiállítás

2018. augusztus 15. – október 1. I Great – graffiti és a divat A graffiti szubkúlturához kapcsolódó öltözködési stílusokkal foglalkozó kiállítás 2018. szeptember 8 – október 30. I TOY A szubkulturán belül kialakuló hierarchiával foglalkozó kiállítás 2018. október 10. – november 30. I Környezet 01. – Csehország A közép-kelet európai régióval kapcsolatos hosszútávú kiállítás-sorozat, kutatás 2018. november 3. – december 30. I RIP – memorial wall art Emléket állító falfestményekkel és magával a gesztussal foglalkozó nemzetközi kiállítás 2018. december 4 – 2019. január 6. I Mozgófénykép 01. Nemzetközi graffitis filmfesztívál 2019. január 5. – március 3. I “Míg megvalósul...” Eddig meg nem valósított vagy visszautasított public art illetve urban art alkotásokat bemutató kiállítás 2019. január 15. – 2020. február 20. I A váratlan A Ganz Graffiti Múzeum gyűjetményét bemutató kiállítás 2019. január 10. – március 20. I Rácsok mögött Graffitivel kapcsolatos rendőrségi és bírósági ügyekkel foglalkozó nemzetközi kiállítás

Kovács Kristóf


KECSKEFARM, HAJÓGYÁR, LIDÓ A Népsziget története

Évente legalább egyszer megjelenik az interneten egy cikk, melynek szerzője az újpesti-angyalföldi Népszigetet mint kevesek által ismert, felfedezésre váró és érdemes területet mutatja be. A cikkek vissza-visszatérő motívuma a hely posztkádári egzotikuma, magyarán lepukkantsága. Az omló gyárépületek tövében azonban kutyaiskola, téli kikötő, kecskefarm, trendi és retrókocsmák, hajléktalanszálló, műtermek, raktárak, műhelyek, lovarda, evezős klub, elvadult kempingek, lakóházak egyaránt megtalálhatók, és a pecások, futók, gerillabográcsozók, gombászok is előszeretettel járnak ide, sőt, a természetvédelmi területen hódok is tanyát vertek. Sajátos eklektika alakult itt ki a kétezertízes évek vége felé ezen az ötven hektáron, afféle posztindusztriális dadaizmus, rozsdával és szúnyogokkal. De nem volt ez mindig így. A Népsziget daliásabb időket is megélt, és csak egy apróságon múlt, hogy olimpiát nem rendeztek itt. A sziget nem rendelkezik olyan előkelő múlttal, mint a tőle nem messze található Megyeri Csárda, mely egy régi római őrtorony romjain épült, s ahol Anonymus szerint Árpád fejedelem seregei először átkeltek a Dunán. Tehették, hiszen a folyó akkor még a legnagyobb víz idején is csak a lovak szügyéig ért, de legalább jó kilométernyi széles volt. Ekkor még az alacsony vízállásnak köszönhetően számos sziget emelkedett ki a vízből a pesti és a megyeri rév között, ezek egyike volt a ma általánosan Népszigetként ismert sziget is. Sok más néven is szokás emlegetni; egy 1695. szeptemberi pesti határbejárás adatai alapján Saban-szigetnek hívták, de a 18-19. századi térképeken már Pesti-sziget néven szerepel, a köznyelv pedig Szúnyogsziget vagy Csigás-sziget néven ismerte. Egy 1782-85 között készült térképen a mai Népsziget még teljesen különálló sziget a pesti oldalon, több más, mára már eltűnt szigettel együtt. Az 1800-as évek elejének leírásai még erdős területként emlegetik, mely gyakran ár alá kerül. Ekkor Újpestnek még híre-hamva sincsen, a későbbi iparváros területe sokáig még Rákospalotához tartozott, és csak 1832-ben épül fel az első ház az istvánhegyi szőlődombon. A sziget sorsára döntő hatással volt, hogy 1830-as évektől beindult a gőzhajózás a Dunán, melyhez gyárakra és kikötőkre volt szükség. A mai Népszigettel ávtellenben megépült az első hajógyár azon a szigeten, melyet ma már Hajógyári vagy Óbudai szigetnek ismerünk, ahonnan 1837-ben vízre került az első itt épített gőzhajó. A szabadságharc és a bukás utáni állapotok egy darabig hátráltatták a dunai hajózás ügyét, aztán 1856 márciusában egy párizsi kongresszuson nemzetközi jogi szempontból szabaddá vált a hajózás a Dunán, majd 1857-ben a part menti államok egy újabb megállapodást kötöttek a szabad Duna-hajózás érdekében. A kisebb Duna-ágat lezáró földnyelvet 1830-ban építették a Váci út és a Népsziget között, majd 1856-ban a Császári Vízépítészeti Hivatal megvásárolta a fővárostól a szigetet és a vele szemben levő Duna-partot, és a rá következő évben nagyszabású építkezés kezdődött a területen: meg-

építették a zsilipet, mely lezárta a pesti oldali dunai ágat, és egy olyan öblöt hoztak így létre, mely védett volt a jégzajlás elől. A magyar hajózás és hajógyártás nagyobb arányú fejlesztését azonban egy darabig még akadályozta az ország politikai helyzete valamint a tőkehiány, az 1860-as évektől azonban a gőzhajózás terjedése ezekre is ösztönzőleg hatott, s hamarosan megteremtődött a szükséges tőke, szaktudás és a késő hatvanas évekbeli konjunktúra új lendületet adott a dunai hajózás ügyének. Az újpesti téli kikötő két kilométeres partszakasza továbbá tökéletesen alkalmas volt a hajóépítésre, valamint 800 hajót tudott befogadni. A sziget és a part menti sáv sokáig területenkívüliséget élvezett, majd 1873 után visszakerült a főváros tulajdonába, csak a kikötőtől északra levő rész tartozott Újpesthez. A téli kikötőben ekkor már hajómesterek sokasága építette a fahajóit, hamarosan azonban megjelentek a nagyobb tőkével rendelkező befektetők is a téli kikötőben, és kezdetét vette az újpesti hajógyártás. A vállalkozók között egyszer csak megjelent a parton egy Hartmann József nevű, Amerikát és több országot járt fiatalember is, aki 1883-ban indította immár harmadik hajóépítő vállalkozását, a Hartmann József Hajó- és Gépgyárat, mely 1911-től már Ganz és Társa Danubius Gép-, Vagon- és Hajógyár néven vált ismertté világszerte.


Újpest 1840-től létezik önálló településként, lakosainak száma dinamikusan gyarapodott, és a Pestről kiszoruló üzemek itt találtak maguknak jobban megfizethető telephelyet, melyek egyre több munkaerőt vonzottak a környékre, és az is segítette a fellendülést, hogy a fővárosból kiszoruló zsidók itt otthonra találtak. A megsokszorozódó lakosságszám, az egyre újabb gyárak épülése, a Duna későbbi szabályozása és maga a természet is nagy hatással volt a Népsziget sorsára, valamint az is, hogy 1896-ban átadták az Északi összekötő vasúti hidat, mely szintén fontos, a sziget arculatát meghatározó ipari létesítmény. (Sorsa hasonló a többi Duna-hídéhoz: a II. világháború alatt, 1944-ben felrobbantották, majd 1955-ben adták át ismét.) Mindeközben lendületesen fejlődött a hajó- és gépgyártás a szigeten, 1891-ben indult be a Nicholson Gépgyár, mely 1912-ben egyesült a Schlick gyárral, így jött létre a Schlick és Nicholson Gép-, Vaggon és Hajógyár Rt., mely majd 1927-ben olvadt be a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggonés Hajógyár Rt-be. A világháború után a gyár a darugyártásról híresült el, Európa legnagyobb előállítója lett; 1984. végéig 665 darut gyártottak. Itt épült Közép-Európa legnagyobb úszódaruja is, a 200 tonnás teljesítményű Clark Ádám, mely manapság a szigeten, a vasúti híd lábánál van kikötve, ha éppen nem dolgozik valahol. Aztán, ahogyan ez Kelet-Európában szokásos, a történelem fordulói név- és tulajdonosváltások sorához vezettek, így lett a gyár 1948-51 között egyszerűen Ganz Hajógyár, majd 1951-62 között Gheorghiu Dej Hajógyár. Ezután beleolvasztották az ország valamennyi hajógyárát, és az új keresztségben a Magyar Hajó és Darugyár Angyalföldi Gyáregysége nevet kapta, majd 1985-ben ismét a Ganz Danubius Hajó és Darugyár nevet vette fel. De nem csak a gyárak épültek a Népszigeten, hanem hamar beindult a sport- és fürdőélet is. Olyannyira, hogy Magyarország 1914. nyarán elnyerte az 1920-as olimpiai játékok rendezési jogát, és ide tervezték a leendő sportpályákat, szállókat. Ám mivel kitört a világháború, és az ország vesztesen került ki belőle, így elvették a rendezés jogát, sőt, a vesztes országok egyáltalán nem indulhattak a versenyen. Ettől függetlenül, már ebben az időszakban megjelentek a nyugati parton az első csónakházak, vendéglők, sőt, már 1889-ben kihelyeztek egy fából készült uszodát a mai a Váci út József Attila utcai végére, melyet 100 méteres versenymedencévé alakítva, úszó kabinsorral kiegészítve helyeztek át 1910-ben a hajóhídhoz, s innen csónakjárat is indult Illik Viktor híres népszigeti halászcsárdájához. A fauszoda sorsát az 1938-ban megnyílt Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. strandja pecsételte meg. A huszadik század első éveitől pedig már az UTE is foglalkozott úszók edzésével, ők is a Duna vizében edzettek először, majd az áttelepített fauszodában. Az újpesti úszó- és strandélet alakulásához maga a természet is hozzájárult a század első évtizedeiben, méghozzá egy egész szigettel, a Palotai szigettel, mely nevét arról a faluról kapta, ahová egykor (Újpest területeinek nagy részével egyetemben) tartozott: Rákospalotáról. A sziget kialakulásának ideje, ismeretlen, egy 1700-as térképen már jelölik.


A 620 méter hosszú, 4,6 hektár nagyságú területen jelentősebb változás nem is történt mindaddig, amíg el nem kezdték szabályozni a Dunát. Először is, ott volt a már említett Zsilip utcai gát, majd a század végén Megyernél megépült párhuzammű és keresztgát már nagyobb hatással volt a sziget alakulására, melyek jelentősen csökkentették a Duna szélességét: az addig 760-800 méter széles folyó kb. 40%-kal keskenyebb lett. Ennek eredményeképpen változott a folyó sodrása, és a szigetnél elkezdett feliszaposodni a meder, így alakult ki az a homokzátony is, mely a múlt század első évtizedeitől a hetvenes évekig az „Újpesti Lidó” néven népszerű strand volt, ahová egykor komp is járt a Meder utcától. Egy 1941-es légifotón a Palotai sziget még teljesen külön állt, ám ekkor már lassan „megindult” a Népsziget felé, és az 1980-as évekre teljesen össze is nőtt vele. Ez annak is köszönhető, hogy 1980-ra elkészült az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep, a sziget északi részén, melyhez fel kellett tölteni a területet. A gyárak, csónakház, vendéglők mellett sok más minden is épült a Népszigeten; a múlt század elején az Újpesti Vízmű, az „Ister” parti szűrésű kútjai, lakások, és 1943-ban maga a Kormányzó avatott fel egy hajóslaktanyát a vasúti híd déli oldalán (mely később munkásszállás lett). Ekkorra már megjelentek a szigeten a gyárakat kiszolgáló iparvágányok is, az első létesítését éppen az Ister és a Hajógyár kérelmezte a hatóságtól, és az iparvágány végül 1917-ben a Zsilip utca vonalában épült ki. A következő nagy építkezési hullám az ötvenes évek erőltetett iparosításának következményeképpen érte el a területet, amikor is a Gheorghiu Dej Hajógyár terjeszkedni kezdett a déli, addigi sporttelepek irányába, ennek eredményeképpen újabb iparvágányt adtak át, mely a Zsilip utca végén fordult délre. Az ötvenes években indult meg a hajópark korszerűsítése is, fejleszteni kellett a MAHART hajójavító műhelyét, mely 1960 körül szintén önálló iparvágány- csatlakozást kapott. A vasúti szállítást az 1970-es évekre háttérbe szorította a közúti szállítás kapacitásának növekedése, mely 1982-ben az iparvágányok selejtezéséhez, majd elbontásához vezetett. 1950-ben pedig máig érvényes módon rendezték a sziget helyzetét, akkor hozták létre ugyanis Nagy-Budapestet, ekkor lett Újpest is önálló városból a főváros IV. kerülete, s hozzá tartozik a Népsziget északi része, a vasúti hídtól felfelé, valamint az egykori Palotai sziget, melynek nagy része 1999 óta természetvédelmi terület. A déli rész pedig a XIII. kerületé. A Népsziget teljes beépítettségét a nyolcvanas évekre érte el, ekkor még működtek a gyárak, a csónakházak, a kempingek, a kocsmák, az iparvágányok, a munkásszállás, lakások, és 1973-ban elkészült az a gyalogoshíd is, mely a Meder utcát köti össze a Népsziget déli csúcsával (előtte kompon lehetett átkelni a Dunán), s melyet 2017-ben újítottak fel. Mindez a rendszerváltás után – mint annyi minden – elkezdett lepusztulni. A Ganz hajógyár története során sok újjászervezésen, névadáson esett keresztül, míg 2014-ben csődbe ment, de addigra már az egész gyárterület igen szomorú állapotba került, amin alighanem tovább rontott az is, hogy a 2013-as nagy árvízben az egész szigetet elöntötte a Duna. A gyár egyik, parti csarnoka helyén épült fel a Duna pláza, a szigeten található többi épület pedig sorsa pedig vagy az enyészet (a vasúti hídtól délre), vagy (az északi részen) pedig raktárak, műhelyek, műtermek kaptak helyet benne. A téli kikötő azonban a mai napig üzemel, hajót is szerelnek, újítanak fel benne, de állítólag az egész egykori hajógyár területét megvette egy befektető, és csak találgatni lehet, mi lesz a sorsa. A terület egészének rendezése régi problémája az illetékes kerületek számára is, fejlesztési terveikben vannak is erre vonatkozó elképzelések, de több tanulmány, diplomamunka is született arról, hogyan lehetne ismét visszakapcsolni a város vérkeringésébe a Népszigetet. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy amit a nehézkes, tőke (és akarat)hiányos önkormányzatok nem tudtak elérni, azt itt is a vállalkozók, helyi közösségek valósítják meg: újra több kocsma, közösségi tér vonzza a Népszigetre az embereket, kezd egyre népszerűbb lenni az Újpest-Városkaputól pár percre található duna-menti vadon, a kecskefarm, a hekksütők, a trendi és a retró kocsmák.

Deczki Sarolta


SZIGET BÜFÉ

Népszigeti Kutyaiskola

Zsilip u. 6.

(30) 554 4018

Zsilip u. 2

Cím: Budapest, Népsziget út, 1138

hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap

9:00–22:00 9:00–22:00 9:00–22:00 9:00–22:00 9:00–24:00 9:00–24:00 9:00–22:00

ASZTALFOGLALÁS OTTHON fozzotthon.hu

+36/30-933-5122

Váci út 40. (1) 369-74-13 festekudvar@budalakkinnova.hu

VIRÁGKÖTÉS ÉS DÍSZÍTÉS ESKÜVŐI DEKORÁCIÓ 06-70-633-0393


TEL : 0620 620 35 87

t.hu

www.mahar

tel:0620933 9013 /// Zsilip utca 17.

600 000.- Ft

3,70m hosszú,1,50m széles sikló csónak nagyon alacsony merülésű, stabil, bambuszerősítésű gerinccel, beépített üzemanyagtartály/23L Suzuki/ Rajta 10LE önindítós Evinrude 2 hengeres , 2 ütemű motorral./fogyasztás teljes gázon 5l/h. Hozzá egy utánfutó érvényes műszakival, kötelező biztosítás, akár 5m hajó is szállítható.

+36709463012

A DUNAPARTON


TÉLI KIKÖTŐ, 1. szám Budapest, 2018. június András László / Bodonyi Panni / Budha Tamás / Deczki Sarolta / Füredi Tamás / Kovács Lehel / Kovács Kristóf / Mendrei Zoltán / Perjési Ahinaa / Pintér Gábor / Borító: Füredi Tamás A kiadvány a Holland Királyság budapesti nagykövetségének a támogatásával jött létre. The publication was funded by the Netherlands Embassy to Hungary.

Profile for Filip

Téli Kikötő #1  

Népsziget

Téli Kikötő #1  

Népsziget

Advertisement

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded