Page 1

zeneakadémia koncertmagazin

zeneakadémia koncertmagazin 2013. október—december

I. évfolyam 1. szám

2013. október—december


Miniszterelnöki köszöntő

Tisztelt Koncertlátogató! A Zeneakadémia frissen felújított, gyönyörű épületének első emeletén található Körösfői-Kriesch Aladár több mint száz éves falfestménye, A művészet forrása. Amikor legközelebb ellátogat a Liszt Ferenc térre, szánjon néhány pillanatot arra, hogy megálljon e kép előtt. A kompozíció középpontjában öt kecses nőalak látható, akik az öt művészeti ág: a festészet, a szobrászat, az építészet, az irodalom és a zene szimbolikus alakjai. A képnek ez a része azt tükrözi, hogyan képes elősegíteni a négy társművészet a zene megszületését. A kiadványban, amelyet most a kezében tart, a szerkesztők hasonló módon kívánták ötvözni a különböző művészeti ágakat, ezzel mintegy a művészet egyetemes, közös, nemes céljára helyezve a hangsúlyt. Ez a cél pedig: az esztétikai élmény. A művészet az ember lelkében a halhatatlant hivatott megérinteni. Amikor egy műalkotás hatást gyakorol ránk, kiszakadunk a hétköznapjainkból, téren és időn kívül kerülünk. Különösen igaz ez a zenére, amely órákon át képes lekötni a figyelmünket és fogva tartani a lelkünket. Különös módon az épület kialakítása tökéletesen megfelel annak, ahogyan a zene működik: a szigorú, klasszikus formák olyanok, mint a matematikai pontossággal elhelyezett hangjegyekből megszülető harmóniák. Az épület letisztult, késő eklektikus külseje a múlt század elejének pompáját rejti magában. Belül az épület a szecesszióra jellem­zően ragyogó, melynek formabontó szépsége felkavarja a lelkünket, ahogyan a zene is éppenezt az érzelmi hatást kelti bennünk. A Zeneakadémia épülete egy szent csarnok, a művészet temploma, amely azonban csak kő és márvány, oszlopok és lépcsők mutatós kompozíciója lenne, ha nem töltené be nappal a tanítványok, este pedig a mesterek muzsikája. Ez az a tartalom, amelytől a gyönyörűen felújított, korszerű, ám klasszikus elemeit megőrző épület megtelik élettel, és a zene transzcendentális dimenzióiba emeli fel az idelátogatók lelkét. Az intézmény az egész világon egyedülálló módon nemcsak a világ egyik legszebb koncerthelyszíne, hanem a zeneművészeti képzés egyik fellegvára is. A magyar komolyzenei élet ifjú tehetségei számára ez a központ a lehetőségek egész tárházát biztosítja, hiszen nemcsak a tanuláshoz, hanem a fellépésekhez is színteret biztosít. Ebben a koncertévadban is számos olyan hangversenyen vehetünk részt, ahol a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem legragyogóbb tehetségei mutatkoznak be a nagyközönségnek. A művészet forrása csak akkor nem apad el, ha folyamatosan táplálják, felfrissítik és megújítják a XXI. század technikai vívmányainak és a XXI. század fiatal művészeinek segítségével. A Zeneakadémia hosszú idő után ismét méltóvá vált alapítója, Liszt Ferenc nevéhez. Az épület végre régi fényében ragyog, az intézmény pedig egy olyan új arculatot kapott, amely stílusosan ötvözi a tradíciót és a modernitást. Aki ide vált jegyet, annak nem kell többé szomjaznia a magaskultúrát: a legtisztább forrásból megkaphatja azt.

© Burger Barna

Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke


Tartalomjegyzék

7

KONCERTBONTÁS OKTÓBERTŐL

8

Téma és variációk

12

„Számomra ez a zene szent csarnoka” beszélgetés Kocsis Zoltánnal

16

KONCERTBONTÁS NOVEMBERTŐL

20

Értelmes emberek

24

Abszolút szabadság beszélgetés Brad Mehldauval

29

A zseni visszatér

31

Az elérhetetlen tökéletesség hajtóereje

33

Paritás – beszélgetés Binder Károllyal és Hőna Gusztávval

37

Műalkotás és rítus határán

40

A magyar zenei élet bölcsője beszélgetés Vigh Andreával

43

Mesterek és tanítványok

52

Anda Géza, a drótszekrény trubadúrja

55

„Mindig szól a zene a fejemben" beszélgetés Alekszej Vologyinnal

57

KONCERTBONTÁS DECEMBERTŐL


58

Az újjáépítés kalandja

64

A nagyra hivatott Kisterem

69

Turandot tanít – Marton Éva a Zeneakadémián

75

Vezéregyéniség diktátori vonások nélkül

82

Láthatóvá lett zene – a Nagyterem ikonográfiai programja

88

Az épület

94

Progresszió, amely a múltba visz

97

A magyar népzene konzulens nélkül vizsgázik

100

Liszt-kukacok Akadémiája ifjúsági programok a Zeneakadémián

106

Babérokra törve

110

A Zeneakadémia oktatási helyszínei

111

A Zeneakadémia kapcsolódó helyszínei

114

A Zeneakadémia bemutatja: Nemzetközi Kodály Intézet

115

Legyen ott egy új korszak kezdetén! Liszt Ferenc Patrónus Támogatói Klub

116

Koncertkronológia


MI TÖRTÉNT ITT? Mi történt itt? – kérdezheti a Zeneakadémia törzslátogatója első, átfogó kiadványunkat lapozgatva. Na, mi történt itt? – lép be az újjávarázsolt, szeretett épületbe, és már veszi is számba a jól ismert fények, színek és zugok hangulatát a régi élmények helyszínén. Szigorú a leltár: mi maradt meg és mi változott? Mihez mertek hozzányúlni? Mindenhez! Egy páratlan épület metamorfózisát élhetjük át a megnyitó, 2013. október 22. – azaz Liszt Ferenc születésének 202. évfordulója – után, napról napra.

dr. batta andrás © czimbal gyula / MTI

A zene az átváltozás művészete. Más, ember alkotta médium nem tudja olyan hirtelen és közvetlenül kifejezni a dolgok átlényegülését, a tűz és a víz, a fekete és a fehér, az élet és a halál szüntelen kergetőzését, mint a zene. Zene ihlette a Zeneakadémia épületét és a zenéért zajlott le a történelmi jelentőségű felújítás tízévnyi fejezete. Átváltozott az épület. Megmaradt a régi üzenet, és ezt erősítette meg a racionális korszellem: átgondolt, gyakorlati funkcióval rendelkező terek keletkeztek az udvarokon (büfé és rendezvényterem), az alagsorban (zenekari öltözők, hang- és képstúdiók, hangszerraktár), a színpad mögött (a színpadi szerviz csapatának helyei) és a tetőtérben (gépészet). A 19. századot még közel érző 20. század eleje és a 21. század találkozik össze az épületben. Hol a múltban, hol a jövőben járunk. A jelen a szituáció függvénye. De a Nagy- és a Kisteremben kizökken az idő, pontosabban a zenei idő veszi át az uralmat. A felső emeleteken oktatunk, az alsókban hangversenyezünk. Bár a liftek megjelenése a Házban szenzáció, mégis – átvitt értelemben – a lépcsők a fontosak. Ezek vezetnek az oktatástól a hangversenyezésig, a műhelyből a nyilvános megmérettetéshez. Gradus ad Parnassum! Nemcsak az épület intézménye, de az intézmény épülete is átalakul. A koncertszervezés immár a zeneművészeti egyetem alaptevékenységei közé tartozik. Szakszerűen így mondják: kettős képességű lesz a szervezet. A pedagógia és a kultúra oly közel kerülnek egymáshoz, mint a falakon látható nevető és komor szatírfejek. Hitvallásunk: ápolni a pedagógia kultúráját és a kultúra pedagógiáját. Mindenkinek szól, aki ide belép, hogy igyon a zeneművészet forrásából. A jelképet megörökíti Körösfői Kriesch Aladár freskója az első emeleten. A zarándokmenethez bárki csatlakozhat. Valamit, sőt nem is keveset lehet megérezni itt az emberen túli világból is. Persze, hinni azért kell benne. Különben nincs átváltozás. A zene segíteni fog. A Zeneakadémia zenéje. Ismét! Dr. Batta András a Zeneakadémia rektora


Kedves Zeneakadémia! Függetlenül attól, hogy milyen hosszú időt töltött távol Magyarországtól, Solti György életét jelentős mértékben meghatározták a Zeneakadémián töltött diákévek. Soha nem felejtette el, amit tanáraitól tanult, és tudom, mindvégig úgy érezte, hogy hálával tartozik nekik mindazokért a sikerekért, amelyeket a későbbiekben elért. A Zeneakadémia volt számára a templom, tanárai az istenek. Barátjától, a karmester Doráti Antaltól kapott egy sorozat piros ceruzával rajzolt portrét a tanáraikról – Bartókról, Kodályról, Weinerről és másokról –, és ezek mindvégig ott lógtak stúdiójának falán a zeneakadémiai diplomával együtt, amelyre csodálatos kalligráfiával volt ráírva: Solti György, 1934. június 6. A zeneakadémiai oktatás hagyománya és az intézmény ethosza Solti teljes muzsikusi pályáját meghatározta. Ez volt számára a legfőbb inspirációs forrás. Bartókot és Kodályt nagy muzsikusként és emberbarátként tisztelte. Azt a néhány órát, amelyet tőlük kapott, egész életére részletesen megőrizte emlékezetében. Amikor Bartók földi maradványait visszahozták Magyarországra és felravatalozták a Tudományos Akadémián, Solti és a legendás zongoraművész, Fischer Annie – barátja és egykori zeneakadémista növendéktársa – kéz a kézben mentek a koporsóhoz, mint két kisgyerek, hogy elhelyezzenek rajta egy-egy rózsaszálat. Solti rendkívül nagyra becsülte Weiner Leó kamarazene óráit. Itt tanulta meg, miként kell felkészülni egy darab előadására, hogyan kell a zenét hallgatni és együtt dolgozni egy együttessel. És szerénységet is tanult, hogy soha ne legyen elégedett önmagával. Az órákon minden diáknak készülnie kellett egy zongoradarabbal, amit a tanár úr és a többi diák előtt kellett elővezetni. Férjem azt mesélte, hogy ez volt a legidegtépőbb dolog a világon. Weiner tanár úr mindig nagyon kritikus volt, és véleményét mindig a teljes osztály előtt mondta el. Egy alkalommal, amikor Solti játszott, Weiner szokatlan módon megdicsérte őt, annyit mondott: „nagyon jó.” Férjem hazáig táncolt és a következő héten büszkén érkezett a begyakorolt darabbal. Amikor elkezdte játszani, a tanár úr megállította, és így szólt: „Hagyja abba, ez borzalmas! Magának semmi tehetsége. El sem tudom képzelni, miért gondolta, hogy valaha muzsikus lesz.” A férjem úgy érezte, hogy a tanításnak ez az egyszerre forró és jeges módja volt az, amelynek köszönhetően mindig jobbat akart, amely miatt soha nem volt elégedett, s amely miatt mindig dolgozott és gyakorolt. Akármikor meglátogattuk a Zeneakadémiát, számára Weiner Leó tanterme jelentette a legtöbbet. Élete során minden nap ezt a mintát követte Solti. Azzal a vasfegyelemmel tanulmányozta a partitúrákat és készítette elő a koncertjeit, amelyet a Zeneakadémián tanult, s ezen soha nem változtatott. Ebben a történelmi pillanatban, amikor újra nyílik a Zeneakadémia épülete, Solti György minden bizonnyal az intézmény iránti mély háláját fogalmazná meg. Családom és Solti György nevében mondhatom tehát: köszönjük! Lady Valerie Solti


Kedves Látogatóink! A Zeneakadémia a koncertjáró közönség számára mindig is az a szentély volt, ahol magukba szívhatták a zene szeretetét, ahol meghatározó koncert­ élményekkel gazdagodhattak. A hozzánk érkező jelzésekből, beszélgetésekből tudjuk, hogy mennyire várja a közönség a Liszt Ferenc téri épület újbóli megnyitását. A néhány éves felújítás után az épület most meg­ szépülve, több szolgáltatással, korszerűbb technikával várja a látogatókat. De nemcsak az épület újult meg, hanem az is, ahogyan a Zeneakadémia a koncerteket szervezi a jövőben. A felújítás előtti időkben az egyetem gyakorlatilag csak az oktatáshoz kötődő programokat bonyolította saját szervezésben, a koncertek zöméhez a termet adta az intézmény, nem volt részese a műsor alakításának. Mostantól ez a helyzet megváltozik, a Zeneakadémia Koncertközpont szervezi a hangversenyek nagy részét, de a termek természetesen nyitva állnak az itt koncertező művészek és zenekarok előtt is. A saját koncertszervezés révén az egyik legrangosabb európai zenei felsőoktatási intézmény tanárai és hallgatói is többször jutnak koncertezési lehetőséghez, be tudjuk mutatni azokat a tehetségeket, akik reményeink szerint keresett művészei lesznek majd a nemzetközi koncertéletnek. Ugyanilyen fontos számunkra, hogy jelen legyenek a legnagyobb hazai és külföldi előadók, és különleges, emlékezetes hangversenyekkel fényesítsék a Zeneakadémia patináját. A mai koncertszervezés nincs meg korszerű eszközök nélkül, így saját jegyértékesítést, közönségszervezést hoztunk létre, különböző kiadványokkal, új honlappal, Facebook-oldallal segítjük az Önök tájékozódását programjainkban. Szeretnénk minél közvetlenebb kap­ csolatban lenni Önökkel, számítunk a visszajelzéseikre, forduljanak hozzánk bármikor bizalommal! Reméljük, sikerül eleget tennünk várakozásaiknak, és újra rendszeres látogatóink lesznek!

Csonka András a Zeneakadémia kulturális igazgatója


Kedves Olvasó! Most lépjünk be a Nagyterembe. Hallgassunk el. Szoktassuk szemünk: a boltozati hevederív alól angyal szánkázik alá egy lanton még ténfergő tudatunk felé, az orgonakarzat magasából gyertyákat tartó hermapillérek a világosság győzelmét hirdetik az indulati világ sötétje felett. Csökken a fény. Apollón babérligetes szentélyében vagyunk. A terem lekerekített szögletében, fenn az orgona két oldalán felirat: „Sursum Corda – Favete lingvis.” S ahogy a zene első hangjai húzni kezdik fel a szívet, a nyelv dadog, aztán elhallgat. Mi ez, pogány ünnep? Nyugalom, ünnep ez, de a legtisztább; tudjuk Pascaltól: „Isten a szívvel tapintható, nem az ésszel.” 138 éves élő történelem, a Liszt alapította világhíres egyetem, a 106 éves zenepalota, a fenti csoda tökéllyel rekonstruált mindennapi helyszíne, amely mostantól saját koncertszervezésbe kezd: a kettő együtt szinte páratlan, új entitás. Tágas Európa kicsiny országának közepén a zene misztériumának kulcshelye. Világbrand, ha úgy tetszik, modernül szólva. Ennek méltó verbális, vizuális gyűrűzését kelteni az információs világtengerben olyan feladat, amelytől megrogyik a térd, kihűlhet a szív. Patina és progresszió: úgy vélem, e kettő közt ívelő feszültség teríthet nagyszínpadot e hangzó világnak. Ebben a mérlegelő szerelemben született – sok egyéb mellett – az új logó, a múltból jövőbe mutató arculat, az új honlap, az egyestés műsorfüzetek könyvgrafikával ihletett, személyes hangvételű bája, a havi műsornaptár bennfentesekkel parolázó puritanizmusa, és kitűnő csapatommal, valamint a felelős szerkesztővel, Fazekas Gergely zenetörténésszel közös kedvencünk, a standard műfajok közti kísérletnek is beillő Koncertmagazin. Voltaképpen az épület két zseniális építész-álmodójától, Giergltől és Korbtól tanultunk, mikor kinyúltunk a „testvérművészetek” felé: itt a fotóművészet túllép az egyszerű programillusztráció igényén, a kiadvány egyszerre csillanó felszínű programtükör és kisesszék, sztárinterjúk, portrék szabdalta tengerhát, hogy egy-egy nagyobb lélegzetű merülést tegyünk a mélyben. Honnan a lelkünk aztán a Zene által felszáll. Jó olvasást!

Szabó Stein Imre főszerkesztő a Zeneakadémia kommunikációs és médiatartalom-fejlesztési igazgatója


Ferencsik János (1983) © Fejér Gábor Fejér Ferencsik (fotó: archív ff)


2013. október 22. (kedd), 19.00

Nagyterem

Ünnepélyes megnyitó gálakoncert (zártkörű) Erkel: Himnusz Fekete Gyula: Fanfár Magyar délvidéki népdalok Bartók: Levél az otthoniakhoz Kodály: Esti dal J. S. Bach: C-dúr csellószvit (BWV 1009) – Prelúdium Liszt: II. magyar rapszódia Bartók: 44 hegedűduó (BB 104 – részletek) Dohnányi: c-moll zongoraötös, op. 1 – 1. tétel (Allegro) Liszt: Krisztus – no. 7. Pater noster Beethoven: Karfantázia, op. 80 Csizmadia Anna (ének); Bogányi Gergely, Farkas Gábor, Várjon Dénes (zongora); Kokas Katalin, Kelemen Barnabás (hegedű); Devich Gergely (cselló); Keller Kvartett; Nemzeti Filharmonikus Gyermekkar (karigazgató: Thész Gabriella); Új Liszt Ferenc Kamarakórus (karigazgató: Erdei Péter); a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara és Kórusa Vezényel: Thész Gabriella, Erdei Péter Az alapító Liszt Ferenc születésnapján nyílik meg a Zeneakadémia testben és lélekben egyaránt megújult főépülete. A zártkörű, de a közszolgálati televízió által élőben közvetített ünnepélyes gálakoncert, melyre meghívást kapott a diplomáciai elit és a nemzetközi zenei élet krémje, hossz- és keresztmetszeti képet nyújt a magyar zene történetéből, az ősi népdaloktól a nemzeti romantika korát képviselő Erkelen és Liszten át Dohnányi ifjúkori, szecessziós remekéig, és tovább a 20. századi új magyar zene vezéralakjaiig, Kodályig

és Bartókig. S minthogy a fenti szerzők mélyen merítettek az európai közös kútból, és a Zeneakadémia is története során mindvégig egyszerre képviselte a nemzeti géniuszt és az európai szellemet, a koncert műsorából nem maradhat ki Bach és Beethoven sem, a klasszikus zene történetének két legnagyobb hatású kultúrhérosza. Az előadók sora legalább annyira szimbolikus, mint a műsor, hiszen szinte valamennyien a Zeneakadémia növendékei vagy tanárai, s valamennyi generáció képviselteti magát: a leg­ifjabb

talentumoktól, a különleges tehetségek osztályába járó, 15 éves Devich Gergelytől és a „Fölszállott a páva” tehetség­k utatót megnyerő, népzene szakos Csizmadia Annától a Zeneakadémia nemzetközi hírű művésztanár-házas­­­párján, Kokas Katalinon és Kelemen Barnabáson, illetve a 2009-es weimari Liszt-zongoraversenyen győzelmet arató ifjú tanársegéden, Farkas Gáboron át olyan nagyhatású előadókig, mint a Zeneakadémia Kamarazene Műhelyét vezető Keller András, vagy a legendás karnagy-tanár, Erdei Péter. Zenetörténeti pillanatnak leszünk tehát részesei, ahol nemzedékek és korszakok, kultúrák és szellemiségek, múlt és jövő, patina és progresszió nyújtanak egymásnak kezet. Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 7


Téma és variációk Mint egy film, úgy pereg le képzeletemben a Zeneakadémia elmúlt 138 éve. Ugyanis annyi telt el az alapítástól. Attól a pillanattól, amikor a pesti Duna-parton, a Hal téren (hol van az már – hiszen már halak is alig vannak a Dunában!), közel az akkor még nem is létező Erzsébet híd későbbi hídfőjéhez, egy régi házban (az sem létezik már) Erkel Ferenc megtartotta a Zeneakadémia első megnyitóbeszédét. Hányan lehettek ott? Azt tudjuk, hogy Liszt Ferenc, akinek nevét pajzsként tartották maguk előtt mindazok, akik éveken át lobbiztak az új intézményért, nem volt jelen. Egyéb elfoglaltsága miatt? Talán nem bízott a sikerben? Nem hitte, hogy valóban megkezdődik az oktatás? Erkel – nem engedvén ’48 szelleméből – érces hangon mondta ki egy hatalmas körmondat fináléjaként a célt, hogy: „…nemzeti életünkkel oly mélyen egybeforrott s immár az egész világ által figyelemre méltatott drága kincsünk: a magyar zene világpolgári jogosultságát s legmagasabb kifejlődésre való képességét az állami közoktatás magaslatáról is hirdethessük”. Magyar zene? Hét évvel később Liszt meghívására egy bajor zeneszerző, Hans Koessler foglalta el az egyik katedrát. Magyar zene! Nála tanult az új magyar zene nagy generációjának valamennyi szépreményű tagja: Dohnányi, Bartók, Kodály, Weiner, sőt Kálmán Imre, Huszka Jenő, Jacobi Viktor is. Magyar zene… Közben Koesslert, Poppert és más, külföldi származású tanárokat feljelentettek, hogy még mindig nem tanultak meg magyarul. Hát Liszt? De ezt akkor senki sem kérdezte meg. Egy másik kép. Mihalovich Ödön – akinek Wagner-epigon zeneszerzői életművén Karinthy is élcelődött – töpreng a Régi Zeneakadémián, és tervezi az intézmény bővítését: zenekari képzés, tanárképzés, új tanszékek, és – bizony – kellene egy új épület, mert itt (Vörösmarty utca 35.) már nem férünk el… 1907: felcsendül a Liszt Ferenc téri Zenepalotában a Himnusz. Még nem a híres nagytermi Voit-orgonán – az ugyanis még nem készült el (nem volt része a projektnek?), de sok száz torokból. Bartók és Dohnányi, Hubay – és talán Popper, Richter – ugyancsak ott énekelt. Elhangzottak az első koncertek: szinte megfoghatóvá vált a múlt és a jövő, mint aztán a sok-sok év alatt annyiszor a Nagyteremben, évnyitók alkalmával, amikor az emeritusok és tanársegédek, aranydiplomások és parsifali naivitásban leledző gólyák kerülnek egymás mellé, és az idő valóban térré válik, mint a Parsifal Grál-csarnokában. Lehetetlen nem elérzékenyülni. Villanások. Tízéves cigánygyereket hoz édesanyja Dohnányihoz. Később Cziffra Györgyként járja meg a fiú a fasizmus és a kommunizmus poklait, hogy egy megtisztító forradalom után lábai előtt heverjen a „művelt Nyugat”, s Párizs vesse vigyázó szemét a zongorázó fenoménra. És ott van egy fiatalember, aki a zongoragyakorlással egy időben olvas és nyelveket tanul: Faragó György, Dohnányi másik nagy reménysége, akit nem megölnek, hanem belehal a háborús évek nyomasztó klímájába. Tíz évvel korábban – 1933-at írunk, még nem tudni, hogy mindennek vége lesz – egy beszédes tekintetű bakfis megnyeri az első nemzetközi Liszt-zongoraversenyt. Fischer Annie, aki később csodálatos koncertjein az egyes számok között belebeleszippant örökké égő cigarettájába. Hol volt akkor a tűzoltó? 8


Bartók Béla, Kodály Zoltán és a Waldbauer—Kerpely Vonósnégyes (1910) © Székely Aladár / MTA BTK ZTI, Bartók Archívum


Téma és variációk

Egyre több felejthetetlen hanggal töltődik fel a Ház. 1940: Bartók és felesége búcsúzik kétzongorás koncerttel az Akadémiától. A hazától. Solti Györgynek – aki szerencséjére már 1938-ban elhagyja az életveszélyes Budapestet –, amikor Londonban vagy Chicagóban honvágya van, az Akadémiáért, az aranykorért, Bartók, Kodály, Weiner jelenlétéért fáj a szíve. Végh Sándor: „a lépcső kanyarulatában vártuk, hogy kijöjjön Bartók vagy Kodály a tanterméből, csak azért, hogy köszönhessünk nekik…” Micsoda pillanatok, micsoda művészek, micsoda emberek! Csend! Szabolcsi Bence tanít. A frissen megalakult zenetudományi tanszakon. 1950-et írunk, Szabolcsi mindent tud, mindent játszik zongoráján, s örökre elvesztett gyermeke helyett egy csillogó szemű fiú, Kroó György hallgatja rajongva a XV. tanteremben. Ő meg a szüleit vesztette el, 1944-ben. Sorsok fonódnak össze: barátságok, házasságok. Atyák és fiúk. Kadosa Pál és „fiai”: Kocsis, Ránki, Schiff… Zsúfolt nagytermi koncertek, meleg az ájulásig, fönt állunk a második emeleten: Richter, Ojsztrah, Menuhin, Lovro von Matačić, Rosztropovics, Kobajasi… Együttlélegzés: közönség és művész ennyire közel sehol a világon nem kerül egymáshoz, mint a Nagyteremben. A terem is muzsikál: minden fa, és sok az üreg, a rezonáló test. A falakon a zene szimbólumai, kiapadhatatlan vizuális fantáziával. Ez a mi Zeneakadémiánk! Rajongói generációk: „már a nagymamám is”. Törzshelyek vannak. Itt ült Tóth Aladár. Ott Pernye András. Szinte mindenki ismer mindenkit. Hallottátok tegnap? Hogy játszotta?! Az európai polgári kultúra apoteózisa. Nagy szavak. A „tegnap világa” (à la Stefan Zweig). Szeretnénk hinni, hogy a holnapé is. Újra összemarkolni a szíveket („Sursum corda” – olvasható az orgona egyik oldalán). A Kisterem – csak Kisterem? – másodrangú tagja a Háznak. Itt folynak a hangszeres és énekes vizsgák. Olykor rossz emlékű. Meg nem is annyira hangulatos, különösen, ha az ember a színpadról figyeli a félig üres teremben a tanári kart. Pedig még a Wigmore Hall is elsárgulna az irigységtől, ha lenne arca. Hát még, amikor operaház volt! Igen, a Kisterem. A nagy felújítás elővarázsol mindent. Ezt is és a Nagyterem eredeti színét is. Sötét alapon fehér díszítések. Furcsamód ma van türelmünk pepecselni vele. A hatvanas években egyszerűen bemázolták, középbarnára. De azt is szerettük. Liszt Ferenc Zeneakadémiája. Az övé, az kétségtelen, de nevében csak az 50. jubileumi évtől (1925) hirdeti alapítóját. Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg mint intézmény hasonult hozzá, és híres tanárai, növendékei révén ugyancsak nemzetközi hírnévre tett szert. Általuk utazta körbe – sokszor – a világot a Zeneakadémia. És általuk vált zarándokhellyé. Liszt tágabb hazája, az Európai Unió jóvoltából újult meg az épület és a szervezet (egyetem és koncertközpont) egyaránt. De tartalma mélyen magyar. Benne van a cigány hegedűje és cimbalma, az erdélyi falvak parasztjainak éneke, tánca, játéka, Bartók zongorázása és zenéje, Dohnányi varázsa, Kodály kórusainak ereje, Ligeti, Kurtág, Durkó, Petrovics, Szőllősy mesterművei, üzenetei. A tanszékek – családfák. Az oktatás – testamentum. Hungaricum, amely a globális világban is érvényes. Nemzeti, de magukénak érzik sokan, nagyon sokan, más, egészen távoli tájakon is. Nehéz szavakkal leírni, hiszen benne élünk. A velenceiek se csodálják meg mindennap a Canal Grande palotáit. Most mégis ünnepelve, áhítattal pillantunk körül, talán azért is, mert a felújítás ideje alatt oly sokáig nem csodálhattuk. Köszönet a türelemért és a viszontlátásba vetett hitért. Visszaköltözött életünkbe a zene biztonsága. Batta András

10


2013. október 25. (péntek ), 19.30

2013. október 27. ( vasárnap), 19.30

2013. október 29. (kedd), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Nagyterem

A fekete-fehér színei Ránki Dezső, Klukon Edit és Ránki Fülöp zongoraestje

Jeney 70 születésnapi hangverseny Petrassi: Kyrie kórusra és vonósokra J. S. Bach: Fürchte dich nicht (BWV 228) Jeney Zoltán: Infinitívusz Jeney Zoltán: Pavane Jeney Zoltán: A Halál-tó fölött (ősbemutató) Jeney Zoltán: Halotti szertartás – 4. rész Baráth Emőke (szoprán); Megyesi Zoltán (tenor); MR Szimfonikusok, MR Énekkar (megbízott karigazgató: Oláh Gábor) Vezényel: Kocsis Zoltán, Kamp Salamon Jeney Zoltán a magyar kortárs zenei avantgárd egyik úttörője és doyenje. Alapítója a hetvenes-nyolcvanas évek legeredetibb alternatív műhelyének, az Új Zenei Stúdiónak, amely kettős célt tűzött maga elé: megismertetni a nyugati világ aktuális zenei irányzatait a hazai közönséggel (Cage radikaliz­ musát vagy éppen Boulez és Stockhausen posztszerializmusát), illetve kikísérletezni egy lényegét tekintve újfajta esztétikát. Mindemellett alkotói generációk sora tanult Jeneytől, hiszen 1995-től tizenhat éven át a Zeneakadémia Zeneszerzés Tanszékének vezetője volt. Az ünnepi hangversenyen legfontosabb szellemi mesterétől, Bachtól, és legfontosabb konkrét mesterétől, Goffredo Petrassitól is elhangzik egy-egy kompozíció, s megszólal a főműnek tekinthető Halotti szertartás IV. része is, mégpedig a Jeney-életmű talán legavatottabb tolmácsolója, Kocsis Zoltán vezényletével. Jegyárak: 3 500, 2 800, 2 000, 1 500 Ft Rendező: MR Zenei Együttesek, Zeneakadémia Koncertközpont

J. S. Bach–Dukay Barnabás: Wenn wir in höchsten Nöten sein (BWV 641) – korálelőjáték három zongorára (ősbemutató) J. S. Bach–Dukay Barnabás: Vom Himmel hoch, da komm ich her (BWV 769a) – kánonok három zongorára (ősbemutató) Dukay Barnabás: A hegy fái – kétrészes kánonmotetta három zongorára Dukay Barnabás: …napfényből, vízből és kövekből… – hangköltemény két zongorára Couperin–Dukay Barnabás: Le tic-toc-choc, ou Les maillotins / A tikk-kopp sokk, avagy a buzogányosok – Dukay Barnabás átdolgozása két zongorára Liszt: Karácsonyfa Ránki Dezső, Klukon Edit, Ránki Fülöp (zongora) Ránki Dezső több mint négy évtizede meghatározó szereplője a hazai zenei szcénának; hallgatóbarát intellektualitása, fölényes technikai tudása és szinte páratlan érzékenysége a legnagyobb zongoraművészek sorába emeli őt. A Klukon Edittel közösen életre hívott, immár hagyományos négykezes, illetve kétzongorás közös produkcióit a tökéletes összhang és egymásra­hangoltság jellemzi közel húsz éve – s a művészházaspárhoz immár fiuk, Ránki Fülöp is méltó kamarapartnerként csatlakozik. A műsor zenei alapanyagát szolgáltató zeneszerző, Dukay Barnabás is családtagnak tekinthető – ha vér szerint nem is, zenei szempontból mindenképp. Dukay meditatív zenéje valamiféle transzállapotba képes hozni a hallgatót, és ez a transzcendens élmény köti össze Dukay műveit a programban megidézett Bach-, Couperin- és Lisztdarabokkal is. Jegyárak: 5 400, 4 300, 2 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Vásáry Tamás 80 Meglepetéskoncert A csodagyerekként indult, káprázatos nemzetközi karriert befutó, Kossuthdíjas Vásáry Tamás idén ünnepli 80. születésnapját. Hernádi Lajos növendéke volt a Zeneakadémián, 1956 lökte a nemzetközi porondra, s néhány év alatt a legsikeresebb zongoristák egyikévé vált. 1971-től vezényel, s ettől kezdve mind gyakrabban tér haza szülőhazájába. 1993-tól közel egy évtizedig az MR Szimfonikusok fő-zene­igazgatója, 2004-től az együttes örökös tiszteletbeli fő-zeneigazgatója. 80. születésnapjára barátai, kollégái és növendékei, no meg persze alma matere nyújtják át számára megismételhetetlen ajándékként ezt a meglepetéshangversenyt.

Vásáry Tamás (1988) © Cser István / MTI

Jegyárak: 7 900, 6 500, 4 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 11


„Számomra ez a zene szent csarnoka” 2009-ben, a Zeneakadémia zárása előtt Beethoven összes szimfóniáját vezényelte el búcsúzóul a Nagyteremben egyetlen nap alatt, 2013. október 25-én régi barátja, a hetvenéves Jeney Zoltán születésnapi hangversenyén lép dirigensként a megújult Nagyterem színpadára. Kocsis Zoltán persze nemcsak ekként kötődik a Liszt Ferenc téri épülethez és az intézményhez, egykori alma materéhez.

Emlékszel, hogy mikor jártál először a Zeneakadémián? Hétéves lehettem. A Dohány utcában voltak a zongoraóráim, de amikor Szőnyi Erzsébet a szárnyai alá vett, bejártam hozzá a Zeneakadémiára. Imádtam az épületet, emlékszem, az első alkalmakkor járt a szemem, mint az asztalfiók. Csodáltam a Jugendstil díszítményeket, a gyönyörű ablakokat! Kissrác koromban apám vitt el több koncertre is: Fischer Annie-t akkor hallottam például először – Mozart Esz-dúr (K. 482) és C-dúr zongoraversenyére (K. 467) is emlékszem –, s ott tudatosult bennem Annie-val kapcsolatban, hogy nagyon tudja, mit akar, és hogy nagyon megy neki Mozart. A felvételid hogy zajlott? Soha nem fogom elfelejteni. Belesültem Bach f-moll prelúdium és fúgájába, memóriazavarom támadt. Ott ült a bizottság: Kadosa Pál, Hernádi Lajos, Wehner Tibor, Bächer Mihály, Antal István, Szegedi Ernő, Nemes Kati néni és Zempléni Kornél. Nagyon nehéz felvételi anyagot vittem, és máig emlékszem a nyomasztó érzésre, ahogy megálltam a Kisterem színpadán a tanári kar előtt. Aztán amikor láttam, hogy barátságosak, némiképp felengedett bennem ez a cseppet sem kellemes érzés. Kadosa Pál vezette a felvételit, szeretett elbeszélgetni a delik­vensekkel, mosolyogva szólt fel a színpadra, hogy mit kérnek, és mosolyogva szakította félbe a darabokat, mondván, hogy „elég, köszönjük”. Erős évfolyamok voltak akkoriban, fölöttem járt eggyel Falvai Sándor és Lantos István, alattam eggyel Ránki Dezső és Schiff András. Miként zajlottak Kadosa órái?

Kocsis zoltán (1988) © Fejér gábor 12

Kadosa akkor már nem nagyon mutatott zongorán semmit, nem nagyon beszélt, amikor pedig megszólalt, csak a lényeget mondta. Az érdemi, vagy ha úgy tetszik, „piszkos munkát” a tanársegédei végezték, Kurtág György és Rados Ferenc, persze ez sem volt pusztán mechanikus, de ők sokkal jobban koncentrálhattak a zongorázásra. Kadosa mindig a leglényegesebb dolgokat emelte ki. Emlékszem, 1. szonátájának 2. tételét tanultam, és egy frázisról azt mondta, hogy „Zolikám, ezt, kérlek, jelentéktelenebbül játszd”. Kedvenc formulája volt, hogy „vehemensen, de azért ne annyira vehemensen”. Vicces volt az öreg: „jó ez, Zolikám, ahogy játszod – mondta olykor –, csak kár, hogy teljesen durva”. Nagyon szerettük, és a tekintélyétől függetlenül soha nem tartottunk tőle. Azt merném mondani, hogy a titka abban állt, hogy soha nem beszélt mellé. A zenéje is ilyen, a végsőkig leszűrt, kiszikkadt, szikár, nincsenek benne hosszú és felesleges kidolgozások, átmenő szakaszok, átvezetések.


Kocsis Zoltán © Marjai Judit


Olyan volt emberileg, jelenségként, viselkedésében, zenéhez való viszonyában, mint egy kikristályosodott korall, amiben megvan minden esszencia. Kadosa igazi, szuverén, lemásolhatatlan egyéniség volt és erre is tanított minket, hogy legyünk önmagunk. Amikor valami nagyon odaillőt mondott, egyszer megkérdeztem tőle: „Tanár úr, fognak nekem magamtól is ilyenek az eszembe jutni?” A vállamra tette a kezét, és azt mondta: „Nyugodj meg, Zolikám, fognak.” Miben ragadható meg a Zeneakadémia Lisztig visszavezethető pianista hagyománya?

Jeney Zoltán © Felvégi andrea

14

A billentyűkhöz való viszonyban. Az egészséges tartásban és taglejtésben. Abban a szabadságban, amit Liszt zeneszerzőként stilárisan gyakorol, amitől „nagyon széjjelbomló a stílusa”, ahogy Bartók fogalmazott, mégis mindig felismerhető. A zongorázásáról annyit, hogy szerintem – hangsúlyozom, szerintem – körülbelül úgy zongorázhatott, mintha mondjuk összegyúrnánk az általam játszott Norma parafrázist a Ránki által előadott Don Giovanni parafrázissal és a Jandó elővezette Haláltánccal.

Kocsis Zoltán a hetvenéves Jeney Zoltánról

Számos korabeli feljegyzés szerint Liszt játéka egyáltalán nem volt makulátlan.

„Eötvös Péter Donáti utcai lakásán ismertem meg Jeney Zoltánt, tizennyolc éves lehettem. Rögtön kialakult róla a véleményem, s ma is pontosan ugyanazt gondolom. Ő mester a szó valamennyi értelmében: mindent tud a szakmáról, azt mondhatnám, hogy a zene­s zerző szakma koronázatlan királya. A szakmai kérdésekben kezdettől fogva egyetértettünk: ugyanazokat a szerzőket ítéltük fontosnak, ugyanolyan esztétikai elvek mentén alakult a gondolkodásunk. Ha zenéről beszéltünk, akkor az a szó szoros értelmében vett eszmecsere volt, vagyis eszméket cseréltünk, ugyanolyan eszméket ugyanarról, ugyanabban a hangvételben. Azt gondolom, hogy Jeney is, miként minden jelentős alkotó, saját maga válik klasszikussá. Hogy Bartha Dénest idézzem: saját maga nemesíti, eszményíti egyéni stílusát tipikussá. A Halotti szertartás például összefoglaló jellegű mű, gyűjtőmedence, amelyben Jeney élményeinek megszámlálhatatlanul sok rétege összegződik, az egyetemes zenetörténet több száz éve. Ebben nincs egyébként semmi különös: minden jelentős, a pályája delelőjén, összefoglaló szakaszában lévő művésznél ez szokott történni.”

Kit érdekel ez? Oroszországban a koncertjei után többen is úgy jöttek el, hogy szent dátumként fogják nyilvántartani a napot, amikor Lisztet hallották játszani. Hogy esetleg hamis hangok is becsúsztak? Ki törődik a hibákkal akkor, ha egy anyanyelvi szinten előadott Hammerklavierszonátát hallgat? Sőt, merem állítani, hogy egy igazán jól előadott Beethoven-műnek a hibák is szerves alkotórészeit képezik. Szinte valamennyi előadó, aki fellépett itt, rajong a Zeneakadémia Nagyterméért. Vajon mi lehet e terem titka? Nem tudom. Azt tudom csak, hogy sokkal jobban szeretem, mint a világ bármely másik hangversenytermét. Hihetetlenül inspiráló ott játszani: gazdagon díszített terem, mégsem túlburjánzó az ornamentika, az ember érzi a falakban a hagyományt, az egész rendkívül barátságos. Számomra ez a zene szent csarnoka, a nagybetűs Koncertterem. Várom, hogy megnyíljon az épület és az lesz az első dolgom, ha bemegyek, hogy felülök a ruhatári pultra: diákként mindig ott ücsörögtünk, mint a verebek. Olyan ez az épület, hogy az ember belép az előcsarnokba, és úgy érzi, többet tud, mint egy perccel előtte. Fazekas Gergely


2013. október 31. (csütörtök ), 19.00

2013. november 1. (péntek ), 19.30

2013. november 2. (szombat ), 15.30

Nagyterem

Nagyterem

Nagyterem

Concerto Budapest J. S. Bach: Gottes Zeit (BWV 106) R. Strauss: Halál és megdicsőülés, op. 24 Mozart: Requiem (K. 626)

MÁV Szimfonikus Zenekar Verdi: Requiem Sümegi Eszter (szoprán); Wiedemann Bernadett (mezzoszoprán); Fekete Attila (tenor); Rácz István (basszus); Kodály Kórus Debrecen (vezető karnagy: Pad Zoltán) Vezényel: Csaba Péter

16

Rost Andrea (szoprán); Heiter Melinda (mezzoszoprán); Megyesi Zoltán (tenor); Bretz Gábor (bariton); Új Liszt Ferenc Kamarakórus (karigazgató: Erdei Péter) Vezényel: Keller András

Két rendkívüli elhivatottságú karnagy közös munkája kínálja számunkra Verdi Requiemjének egyéni olvasatát halottak napja előestéjén. A kolozsvári születésű Csaba Péter több mint egy éve a nagy múltú MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, ezzel párhuzamosan a svéd, illetve francia­országi zenei élet elismert szereplője. A jeles hegedűművész ma már első­­sor­ban a karmesteri pálcát forgatja; dirigensként szenvedélyes és felvillanyozóan szuggesztív. A Zeneakadémián végzett és doktorált Pad Zoltán fiatal ember, ám pályafutása krisztusi kora ellenére máris imponáló. Ennek leg­ékesebb példája a debreceni Kodály Kórussal végzett, immár négy éve tartó munkája.

Halottak napja. Nem a szomorú gyász ünnepe, inkább az emlékezés és imádság áhítatáé. Keller András olyan műsort állított össze a Zeneakadémia rezidens zenekara, a Concerto Budapest hangversenyére, amely a halálhoz való viszonyulás három lehetséges módját mutatja fel. A huszonkét éves Bach felülmúlhatatlan gyászzenéjében, a Gottes Zeit ist die allerbeste Zeit (Isten ideje a legjobb idő) című kantátában az ószövetségi és új­szö­vetségi halálfogalom ütközik meg egymással egy egyedülálló barokk vízióban. A Mozart-életmű, sőt, a zenetörténet egyik legtitokzatosabb darabja, a Requiem a bécsi klasszika letisztult nyelvén szól a halál fel­ foghatatlanságáról. Richard Strauss romantikus látomása pedig a szim­ fonikus programzene túlcsorduló nyelvén beszél arról, hogy mi vár ránk a halálunk pillanatában, s mi következhet utána.

Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

Jegyárak: 6 400, 4 700, 3 200 Ft Rendező: Concerto Budapest

Zuglói Filharmónia Mozart: c-moll adagio és fúga (K. 546) Mozart: A-dúr zongoraverseny (K. 414) Mozart: Requiem (K. 626) Kovalszki Mária (zongora); Geszthy Veronika (szoprán); Schöck Atala (alt); Horváth István (tenor); Bretz Gábor (basszus); Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus Vezényel: Záborszky Kálmán A nemzeti kincsnek számító Zuglói Filharmónia közel hatvanéves fennállása alatt bejárta Európát, és olyan világ­ hírű művészekkel dolgozott együtt, mint Ferencsik János, Kobajasi Kenicsiró és Jurij Szimonov. A csaknem száztagú Szent István Király Szimfonikus Zenekar (amelyhez valamivel nagyobb létszámú kórus is társul) talán legnagyobb varázsa játékmódjának fiatalos tisztasága, mely részint a muzsikusok átlagéletkorából eredő adottság, részint Záborszky Kálmán karmester áldozatos munkájának gyümölcse. Koncertjükön a mozarti életmű egyik legelvontabb darabja, a c-moll adagio és fúga (K. 546), az ellenállhatatlan dallamokban gazdag A-dúr zongora­verseny (K. 414) és az ikonikus Requiem szerepel. Jegyárak: 2 100, 1 800, 1 500 Ft Rendező: Zuglói Filharmónia


Robert Mapplethorpe: Calla Lily (1986) Š Copyright The Robert Mapplethorpe Foundation Courtesy Art + Commerce


2013. november 3. ( vasárnap), 11.00

2013. november 3. ( vasárnap), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekar Beethoven: Fidelio-nyitány Mozart: d-moll zongoraverseny (K. 466) Kodály: Vértanúk sírján Kodály: Budavári Te Deum Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekar Geszthy Veronika (szoprán); Bokor Jutta (alt); Daróczi Tamás (tenor); Berczelly István (basszus); Szabadfi Mónika (zongora) Pasaréti Szent Antal Kórus (művészeti vezető: Déri András), ProFun Vegyeskar (karnagy: Énekes Katalin), Vasas Művészegyüttes Vass Lajos Kórusa (karnagy: Fügedi-Bárd Judit), Vass Lajos Kamarakórus (karnagy: Somos Csaba) Vezényel: Ménesi Gergely Amikor 1994-ben fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepelte a legendás Záborszky József által alapított „István-zenekar”, az egykori tagok az ünnepi együttlét kapcsán úgy döntöttek, a régi tagokból megalapítják a Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekart. Az együttes a polgári zenekultúra aranykorát idézi, amennyiben a tagok kivétel nélkül rendelkeznek civil foglalkozással, és szabadidejükben zenélnek. A koncertjeikre mindig jellemző kivételes lelkesedés persze nemcsak az „istvános” hagyománynak köszönhető, hanem az együttes zenei irányítását ellátó karmesternek, Ménesi Gergelynek is, aki évek óta aktív tagja a honi zeneéletnek. Jegyárak: 3 500, 2 900, 2 500, 2 000 Ft Rendező: Partitúra Alapítvány 18

Kamarazene Nagyteremre Kelemen Kvartett Mozart: C-dúr („Dissonanzen”) vonósnégyes (K. 465) Bartók: IV. vonósnégyes (BB 95) Kurtág: Six moments musicaux, op. 44 Schumann: a-moll vonósnégyes, op. 41/1 Kelemen Kvartett: Kelemen Barnabás, Homoki Gábor (hegedű), Kokas Katalin (brácsa), Kokas Dóra (cselló) A magyar vonósnégyes-hagyomány bővelkedik a kimagasló tudású formációkban, a legendás Waldbauer– Kerpely Kvartettől a Végh Sándor-féle Új Magyar Vonósnégyesen át a világ­­­hírű Bartók, illetve Kodály Vonósnégyesig, vagy éppen a Zeneakadémia Kamarazene Műhelyét vezető Keller András

együtteséig. E jeles tradíció alig négy éve megalakult, nagyszerű folytatója a Kelemen Kvartett. Fesztiváldíjak és rangos meghívások sora jelzi útjukat a nagyvilágban; játszottak Londonban és Berlinben, de Melbourne-be és Pekingbe is eljutottak már. Kápráztató sokoldalúságukat jól mutatja az est programja is, amely a klasszicizmustól (amit Mozart saját korát messze megelőző C-dúr vonós­négyese képvisel) a schumanni vegytiszta romantikán át nem csupán a 20. század elejéig, azaz Bartók elképesztően komplex IV. vonós­négyes­éig jut el, hanem egészen napjaink kortárs zenéjéig (Kurtág: Six moments musicaux). Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


KELEMEN KVARTETT © DOBOS TAMÁS


Értelmes Emberek A kamarazenét a klasszikus zene legmagasabb rendű műfajának szoktuk tartani, amely a legkifinomultabb és legkomplexebb zenei eszközök segít­ségével a transzcendens szférába nyit számunkra ajtót. Beethoven és Bartók vonósnégyesei, Brahms kvintettjei, Mozart triói határozzák meg ezt a hagyományt, no meg Goethe nagyhatású kvartettdefiníciója, amely szerint a vonósnégyes – s minden „valódi” kamarazene, tehetjük hozzá – tulajdonképpen nem más, mint „értelmes emberek beszélgetése”. Pedig a kamarazene szó eredete az olasz camera, vagyis „szoba” szóra vezethető vissza, s Goethe előtt száz évvel valamennyi olyan zenére használták – lett légyen az vokális vagy hangszeres –, amelyet otthon, egy szobában a maguk szórakoztatására adtak elő muzsikusok vagy adattak elő arisztokraták. A 19. századi kamarazene-fogalom persze máig velünk él, ahogy az a tudat is, hogy ez képviseli az európai zenetörténet csúcsát, s a Haydn és Mozart korát követő negyed évezredben valóban a kritikus tömeget meghaladó mennyiségű remekmű született a kamarazene műfajában. Abban a műfajban, a budapesti Zeneakadémián kezdettől fogva kitüntetett figyelem övezett. Az alapító Liszt Ferencet a zenetörténet legjelentősebb szólistájaként szokás ünnepelni, jóllehet legendás kamaramuzsikus volt, sőt, bizonyos értelemben még a híres magyar vonósnégyes-hagyomány is visszavezethető hozzá. Liszt ugyanis többször is kamarázott a híres magyar hegedűssel, Joachim Józseffel, aki gyakorta játszott Liszt weimari zenés összejövetelein kvartetteket. Joachim volt a tanára Hubay Jenőnek, aki a Brüsszeli Konzervatóriumot 1886-ban Trefort Ágoston kultuszminiszter kifejezett kérésére hagyta ott a budapesti Zeneakadémia tanári állásáért, s Hubay nemcsak iskolateremtő hegedűtanárként, hanem a kvartettjáték meghonosítójaként is központi szerepet játszott a magyar zenetörténetben. Ehhez persze partnerekre is szüksége volt, olyanokra, mint a cseh David Popper, aki Hubayval egy évben kezdett a Zeneakadémián tanítani, az intézmény első csellótanáraként. Kis túlzással azt mondhatjuk tehát, hogy a Lisztig visszavezethető Hubay–Popper vonósnégyes szolgáltatta azt a táptalajt, amelyből a magyar vonósnégyes-iskola és általában a kamarazene iránt erőteljes vonzódást mutató zeneakadémiai szellem kisarjadt. Hubay hatása több generációra kiterjedt, hiszen hozzá járt Szigeti Józseftől Székely Zoltántól át Végh Sándorig számos világhírű kamaramuzsikus. És ha kamarazene, a Zeneakadémia történetének legfontosabb alakja e tekintetben vitán felül Weiner Leó, aki 1923-tól tanított kamarazenét, s olyan növendékek hagyták el a Zeneakadémián belül valósággal külön intézményként működő műhelyét, mint Solti György, Doráti Antal, Varga Tibor, Kovács Dénes, Simon Albert, Starker János vagy Kurtág György. S hogy Keller András vezetésével ismét működik a Zeneakadémián kamarazenei műhely, s hogy a megújult Nagyterem koncertkínálatának jelentős szeletét képviselik a kamaraestek, az bizakodásra adhat okot arra nézvést, hogy a 21. században is vannak még értelmes emberek, akik szívesen beszélgetnek egymással. Fazekas Gergely 20


A főhomlokzat domborműrészlete (1940-es évek) © Budapesti Műemlék-Felügyelőség / Fővárosi Levéltár

kurtág márta és kurtág györgy (1988) © Cser István / MTI

Végh Sándor és Schiff András (1986) © FELVÉGI ANDREA 21


2013. november 5. (kedd), 19.30

2013. november 6. (szerda), 19.30

Nagyterem

Nagyterem Élesben – a Népzene Tanszék Gyimesi muzsika Zoborvidéki lakodalmas Mezőségi katonadalok Alföldi pásztornóta Széki pakulár nóta − Halmos Béla emlékére Délszláv tamburazene Palóc és székelyföldi furulyazene Tendl Pál soproni cimbalmos dallamai Kalotaszegi hangszeres muzsika Szatmári táncdallamok

Brad Mehldau Az első budapesti szólókoncert Brad Mehldau zenéjében nemcsak jól megfér egymás mellett, de szervesen egybe is forr bő háromszáz év klasszikus zenei hagyománya, valamint a pop, a rock és a jazz. Az első látásra képtelenségnek tűnő párosítások első hallásra rögtön értelmet nyernek. Mehldau ugyanis játszi könnyedséggel és elképesztő stílusérzékkel ötvözi mindazon zenei hatásokat, amelyek élete során érték. Rendszeresen játszik trióban, muzsikált együtt Pat Methenyvel, John Scofielddel és Wayne Shorterrel, kipróbálta magát elektronikus zenében, különös élvezettel költ át Radiohead-, Massive Attack-, Soundgarden-, Pink Floyd- vagy éppen Nirvana-dalokat a könnyű műfajból, de készített közös albumot Anne Sofie von Otter svéd mezzoszopránnal is. Bár művészetét többször hallhatta már a budapesti nagyérdemű, Brad Mehldau Magyarország­on most először, a Zeneakadémia Nagytermében ad szólóestet. Jegyárak: 7 900, 6 500, 4 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 22

Budai Ilona, Cserna Ildikó, Fábián Éva, Maczkó Mária, Nyitrai Mariann, Palócz Réka, Sebestyén Márta, Szvorák Katalin, Vakler Anna, Agócs Gergely, Anka Péter, Dömény Krisztián, Hegedűs István, Kovács Krisztián, Mészáros Vince, Pojendán Gergő, Zsikó Zoltán és a Népzene Tanszék hallgatói (ének) Ökrös Csaba, Gombai Tamás, Pál István Szalonna, Nyitrai Tamás, Vizeli Balázs (hegedű); Árendás Péter, Fekete Márton (brácsa); Mihó Attila (ütőgardon); Doór Róbert (nagybőgő); Juhász Zoltán, Nyéky Emese (furulya); Németh Anna (duda); Balogh Kálmán (cimbalom); Csávás Attila (klarinét) A Vujicsics és a Söndörgő együttesek tagjai Műsorvezető: Sebő Ferenc A Zeneakadémia rendkívüli népszerűségnek örvendő Népzene Tanszéke bár meglehetősen fiatal, mégis bő százéves hagyományt visz tovább: a magyar népdalkultúra megismertetésének és elismer­tetésének Bartók és Kodály által útnak indított nemes tradícióját, amely a táncházmozgalom sikerének és legújabb kori reneszánszának köszön­hetően ma is egyértelmű jelen idő.

Nem szólva a műfajnak a kortárs magyar kultúrát ezernyi módon megtermékenyítő elementáris erejéről – ugyanakkor nem csupán hatásként, hanem önértékén is egyenjogú zsánerként is jelen van és virágzik. Ezzel egyértelmű és csattanós választ adva az akadémikus zenetudomány vissza-visszatérő, már-már tudálékos kérdésére, hogy tudniillik autentikusan előadható-e a népi muzsika pódiumon, eredeti közegéből kiszakítva, jobbára nagyvárosi kulisszák közt szocializálódott művészek által. Jegyárak: 3 900, 2 800, 1 700 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


15 ĂŠve olvasom.


Abszolút szabadság Napjaink legizgalmasabb jazzzongoristáinak egyike, aki nem ismer műfaji határokat. Minden hangzó jelenség tökéletes alapanyag számára a popslágerektől a klasszikusokig, hogy zenét, mégpedig egyszerre zsigerileg elbűvölő és intellektuálisan komplex zenét kreáljon belőle. Az amerikai Brad Mehldau november 5-i első budapesti szólóestje kapcsán beszélt egyebek mellett a szólójáték veszélyeiről, az improvizáció működéséről és Beethoven, Bach, Coltrane, illetve Hendrix angyali mivoltáról.

Jazzmuzsikusként mennyire fontos az ön számára a klasszikus repertoár? Nagyon sok klasszikus elemet használok, de ugyanúgy popot és rockot is, vagy mondjuk brazil tánczenét, meg még sok egyéb motívumot. A több száz éves klasszikus kánon egyrészt megkerülhetetlen, másrészt a végtelen lehetőségek tárháza. Én azonban mindenekelőtt improvizáló jazz-zenésznek tartom magam, aki igyekszik a zeneirodalomból kreatívan meríteni és felhasználni mindent, amit lehet. Így az idézeteim sem véletlenek, ugyanakkor az esetemben szó sincs klasszikus zongorajátékról. Mennyiben más szólót játszani, mint együttesben improvizálni? Az biztos, hogy a szóló a legnagyobb kihívás, hiszen védőháló nélkül játszom. Nincsenek társaim, akik elkapnának, ha megcsúszom. A szóló az abszolút szabadság. A közös improvizációk során a jazz-zenészek kimondva vagy kimondatlanul, de bevált, a kollektív tudástár részét képező sémák alapján variálják a témákat, akkor is, amikor feldobják egymásnak a zenei poénokat, vagy amikor párbajoznak. Ha egyedül játszom, nincs ilyen drama­t urgiai sorvezető, csak magamra számíthatok. Az is igaz persze, hogy mások játékára sem kell figyelnem. Ilyenkor viszont létkérdés, hogy valamiféle sztori köré szervezzem a kompozíciót. Az igazán izgalmas az, ha ezt a történetet a hallgatóság is veszi. Mégis, miként készül a szólóestjeire? Az improvizációim alapjait, mint minden valamire való jazzmuzsikus, megtervezem, kitalálom. Több ötletet, történetet is magammal viszek a színpadra. Ez a gyakorlatban konkrét zenei témákat is jelenthet, amelyeket idézetek is gazdagíthatnak. Aztán gyakran előfordul, hogy ebből a gondosan összeállított csokorból csak egy szálat húzok ki, és azt nyújtom át a közönségnek. Főleg, ha megy a játék. Mert ugyan nagyjából előre meghatározom egy-egy téma kifejtésének a hosszát, de ha elkap a lendület és tovább elidőzöm egy-egy motívumnál, hagyom magam befolyásolni, sodortani a zene által, akkor nem marad idő a többire. A felkészülés során a formát is megpróbálom előre eldönteni. Mondjuk, hogy a klasszikus expozíció-kidolgozás-repríz hármasságát betartó szonátaforma keretein belül maradjak, vagy zenéljek szabadabban. Az már kevésbé nyilvánvaló, hogy mit játszom gyorsan vagy lassan. Aztán van, hogy ugyanaz a dallam egyszer háromnegyedes lüktetést kap, máskor pedig mást. A motívumuk is jönnek-mennek. De hát ez adja a jól felépített, tudatos rögtönzés szépségét. A szélesebb közvélemény a pop- és rockátiratai kapcsán figyelt fel művészetére. Mi alapján választja ki, hogy Beatles-, Radiohead- vagy Nirvana-számot dolgoz-e fel? Jó, erős dalok, szeretem őket játszani. Ennyi.

24


Saját bevallása szerint John Coltrane és Jimi Hendrix térítette el a komolyzenétől. Hogy történt a nagy találkozás? Az 1980-as évek legelején három egymást követő nyáron elküldtek a szüleim egy zenei táborba, amely alig pár mérföldnyire volt Tanglewoodtól, a Bostoni Szimfonikusok nyári koncert- és kurzusközpontjától. A tábor ideje alatt rendszeresen átvittek minket. Felejthetetlen élmény volt próba közben látni Leonard Bernsteint, Solti Györgyöt vagy a zongorista fenomén Rudolf Serkint. A mi táborunk a kamaramuzsikálás köré szerveződött, mindenki klasszikus zenei suliba járt, ahogyan én is. A harmadik nyáron az egyik szobatársam, egy bizonyos Louis nevű New York-i srác egy ilyen kirándulás után elővett egy kazettát, amelyen a The John Coltrane Quartet játszott. A kánikula ellenére mi bezárkóztunk a szauna forróságú szobába és órákig hallgattuk a mindössze húszperces felvételt. Engem tökéletesen felkavart Coltrane muzsikája – mint később kiderítettem, egy 1965-ös koncert részlete volt, amelyet a Half Note nevű klubból sugárzott vala­melyik New York-i rádió, és csak 2005-ben került fel egy válogatás­lemezre. Visszanézve azért jellemző, hogy az én otthoni kertvárosi haverjaim a Police-ra és Van Halenre pörögtek, Louis meg Coltrane-ra. Ugyanezen a nyáron egy másik szobatársam, aki ráadásul zongorázott, mint én, folyton Jimi Hendrix Band of Gypsys nevű bandájának a Fillmore East-i koncertalbumát nyomta. A Machine Gun megbabonázott. Coltrane és Hendrix zenéje valami egészen sajátos, egyszerre vonzó és taszító, addig sosem ismert örömfélével töltött el. Azt éreztem, hogy ők olyan hatalom birtokosai, amely számomra felfoghatatlan. Olyan nagyságot képviselnek, amellyel szembesülve az első adekvát reakció a félelem. Utólag azt gondolom, ehhez fogható élményre utal a Biblia istenfélelem-fogalma. Interjúit olvasva feltűnő, hogy sokszor említi a zene spirituális vetületeit. Kifejtené, mire gondol? A Goldberg-variációk Bachtól, a Love Supreme Coltrane-től vagy Hendrix Machine Gunja egyaránt isteni élmény, spirituális, de nem a szó mora­lizáló, tételesen vallásos értelmében. A legnagyobbak voltak csak kép­es­ek ilyen magasságokig jutni. Beethoven – aki az első rocksztár volt a zene történetében, utat mutatva Lisztnek vagy Keith Richardsnak – nem sokkal a halála előtt a Missa Solemnisszel jutott a legközelebb teremtőjéhez. Egy az addigi formákat látszólag betartó, de tartalmában minden addigit felrúgó misével hódolt az isteni nagyság előtt. Az európai keresztény kultúrkör ikonográfiai rendszerében az angyalok osztályrésze részesülni az isteniben. Ebben az értelemben Bach, Beethoven, Coltrane és Hendrix valamennyien angyalok voltak. Brad mehldau © michael wilson

Vajna Tamás

25


leonard bernstein karmesterkurzusa (1983) © horváth éva / mti

jazz-zenekar a zeneakadémia x. termében (1930) © FSzeK Budapest gyűjtemény

Dizzy Gillespie a ZeneakadÉmiÁn (1989) © bánkuti andrás 26


© budapesti műemlék-felügyelőség fővárosi levéltár

ferencsik jános (1983) © fejér gábor

yehudi menuhin szólóestje (1958) © molnár edit / MTI 27


2013. november 7. (csütörtök ), 19.45 2013. november 8. (péntek ), 19.45 2013. november 9. (szombat ), 15.30 2013. november 10. ( vasárnap), 19.45

Nagyterem

Mihail Pletnyov és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt: Mazeppa Mozart: C-dúr („Lützow") zongoraverseny (K. 246) Mendelssohn: V. (D-dúr) szimfónia, op. 107 („Reformáció”) Mihail Pletnyov (zongora) Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Takács-Nagy Gábor Mihail Pletnyov nem ismeretlen a magyar közönség számára: karmesterként, 1990-ben alapított együttese, az Orosz Nemzeti Zenekar élén többször is fellépett már Budapesten. Zongoristaként azonban ezidáig csupán egyszer járt Magyarországon: Chopin-estet adott a Zeneakadémián 2006-ban, abban az évben, amelynek végén úgy döntött, zongoristaként visszavonul. Az 1979-es Csajkovszkij-versenyen diadalt aratott művész legendás koncertturnék és lemezfelvételek után határozott úgy, hogy „pusztán” karmesterként (és zeneszerzőként) folytatja pályáját, tavaly év végén azonban visszatért régi szerelméhez, a zongorához.

A Zeneakadémiára most tehát hét év elteltével tér vissza a karizmatikus orosz művész, hogy a zongoristák Mekkájának számító Nagyteremben eljátssza Mozart egyik legbájosabb zongoraversenyét Takács-Nagy Gábor és a Budapesti Fesztiválzenekar közre­ működésével. A Fesztiválzenekar első vendégkarmestere hegedűsként, a magyar kamarazenei hagyomány egyik legkiválóbb képviselője gyanánt szerzett világhírt magának, ám mostanában már elsősorban dirigensként gyümölcsözteti kivételes muzsikusi erényeit. Pletnyov és Takács-Nagy izgalmasnak ígérkező együttműködése a 20 éves Mozart Lützow grófnénak írott elbűvölő versenyművét kínálja a pesti közönség számára. A darabot e négy este a Victor Hugo nyomán írott Liszt-szimfonikus költemény, a Mazeppa, valamint a huszonegy esztendős Mendelssohn remekműve, a „Reformáció” szimfónia fogja majd közre. Jegyárak: 13 000, 8 000, 5 700, 4 400 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

28

mihail pletnyov © Phil Sayer / Gramophone


A zseni visszatér Úgy megy ki a színpadra, mintha koporsókísérő volna egy temetésen, de olyan boldogsággal zongorázik, mint a legkedvesebb játékával bíbelődő kisgyerek. Vezénylés közben olykor minimális mozdulatokat tesz csupán, zenekarát és közönségét mégis képes eksztatikus állapotba hozni. Egyszerre titokzatos és közvetlen, ridegen intellektuális és fellengzősen hatásvadász, elbűvölő bohóc és elviselhetetlen filozófus, láncdohányos ördög és vodkaimádó isten. Dosztojevszkij-regényhősök esszenciája: Miskin herceg, Sztavrogin és Raszkolnyikov egy személyben. Mihail Pletnyov maga a két lábon járó paradoxon. A szovjetunióbeli Arhangelszkben született, ötvenhat éves művész zongoristaként, karmesterként és zeneszerzőként is aktív, mi több, mindhárom területen formátumos alkotó. A moszkvai konzervatóriumban Lev Vlaszenko növendékeként végez. 21 évesen megnyeri a Nemzetközi Csajkovszkij-verseny arany medálját zongora kategóriában. 1979-ben már az Egyesült Államokban debütál, mégpedig jelentős sikerrel, de a történelem közbeszól. Afganisztán szovjet megszállása után hosszú évekig csak a keleti blokkban játszhat. A nyolcvanas években aztán szerződést köt a Virgin lemezkiadóval, nevét fokozatosan a legnagyobbak között kezdik emlegetni. 1988 a fordulópont: játszik a szuperhatalmak washingtoni konferenciáján, összebarátkozik Gorbacsovval, s ez lehetővé teszi számára, hogy 1990-ben megalapítsa az Orosz Nemzeti Zenekart, 1917 óta az első nem állami alapítású orosz szimfonikus együttest. Elképesztő hittel és elszántsággal tolja a zenekar szekerét: a muzsikusok túlélő üzemmódban olykor napi tizenkét órát dolgoznak, Pletnyov nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően pedig Moszkva politikai támogatása fokozatosan kiegészül a nyugati mecénások anyagi támogatásával is. Eközben zongoristaként is aktív, 1996-tól a Deutsche Grammophon művésze, lemezei sorra söprik be a díjakat. Martha Argerich-csel közösen rögzíti saját kétzongorás átiratát Prokofjev Hamupipőke-szvitjéből, a lemez Grammy-díjat nyer 2005-ben. Prokofjev, Rahmanyinov, Szkrjabin és Csajkovszkij legjelentősebb tolmácsolójának tartják, ám amikor egy alkalommal orosz specialistának nevezik, így reagál: „Az orosz zene igen változatos. Szkrjabin például orosz zenét írt. Csajkovszkij is. De Szkrjabin utálta Csajkovszkijt. Vagy ott van Muszorgszkij, az ő zenéje is orosz. De Muszorgszkijt meg Csajkovszkij utálta.” Nem hisz a nemzeti stílusokban, a zeneszerzői iskolákban. A személyiségben hisz. Abban, hogy a zeneszerzői és az előadói személyiség vegyülékéből robbanásra kész gyúanyag jöhet létre. 2006 végén abbahagyta a zongorázást, néhány szűkkörű fellépésen kívül évekig csak dirigensként jelent meg a nyilvánosság előtt. Tavaly decemberben tért vissza mint zongorista, és zsenije változatlanul megosztja a közönséget. Zenekarának élén három alkalommal járt a Művészetek Palotájában az utóbbi évek során, zongoristaként azonban először és utoljára hét éve lépett fel Magyarországon a Zeneakadémia Nagytermében. Chopint játszott: a közönség rajongott érte, a kritika lehúzta. Pletnyovot meg egyik sem érdekelte. Fazekas Gergely 29


fischer annie és kocsis zoltán (1985) © fejér gábor


Az elérhetetlen tökéletesség hajtóereje Ha állandóságot keresünk a zeneakadémiai oktatás 138 éves történetében, akkor azt abban a gondolatban érhetjük tetten, amit Kemenes András – jelenlegi zongorafőtárgy-tanár – mondott mesteréről, Kadosa Pálról: „Segített kialakítani bennem a »jó« és a »tökéletes« elérhetetlenségéből fakadó hajtóerőt.” Az ideális előadás elérhetetlen eszménye tekinthető tehát az egyik fontos állandó tényezőnek a Zeneakadémia tantermeiben, s ezen kívül talán még valami: a nagy szellemek párhuzamos jelenléte. Ahogy Fricsay Ferenc, a világhírű karmester fogalmazott főiskolai impulzusairól: „Kodály csodálatos órákat adott a komponálás tudományából. Boldogan mentünk Weiner Leó kamarazene óráira. Ha csak tehettük, belopóztunk Bartók zongoraóráira is. Nem tudom, vajon melyik főiskola tudott még ilyen színvonalas oktatást nyújtani ebben az évszázadban?” Fricsayval aligha lehet vitatkozni. Kevés olyan zenei – vagy akár egyetemi – intézménye van a világnak, ahol az egymást követő tanárdiák generációk sora valóságos családfává áll össze: a mai növendékek az alapító atyák és anyák egyenes ági, negyedik-ötödik generációs „leszármazottainak” tekinthetők. Önmagában a családfa persze nem jelentene semmit, ha nem világhírű előadók határoznák meg a különféle ágakat. Ezért is merült fel, hogy a Zeneakadémia egyedülálló diákságának névsorát valamilyen módon hozzáférhetővé kellene tenni a nagyközönség számára, a felújítással egy időben elkészültek tehát a Zeneakadémia különböző tanszékeinek családfái, amelyek megtekinthetők a Ligetiépületben, és a Liszt Ferenc téri épület megnyitása után az internetre is felkerülnek. A családfákon túl rövidesen létrejön az interneten működő „alumni klub” is, amely lehetővé teszi, hogy az egykori diáktársak egyszerűbben tartsák – vagy vegyék fel újra – egymással a kapcsolatot, hogy az alma mater könnyedén elérje egykori növendékeit, s hogy mindenki elhelyezhesse magát abban a nagy családban, amit az egyszerűség kedvéért a Zeneakadémia gyűjtőnévvel szoktunk illetni. Ebben a családban pedig a sztárok ugyanakkora helyet kapnak, mint az „egyszerű” muzsikusok és tanárok, hiszen a Zeneakadémia nem létezne azok nélkül, akiknek a neve talán nem annyira ismert, mert elsősorban tanítással foglalkoztak, ugyanakkor elhivatott zenészek és zenetanárok generációit nevelték ki az évek során. Az ő lelkesedésük tartja fenn a magyar zeneoktatás rendszerét. Ahogy az életének hatvanöt évét tanítással töltő „Klári néni” – Máthé Miklósné Kéri Klára –, a Zeneakadémia egykori tanára fogalmazott: „A zongoraművész egy kis ideig adja a művészetét nagyon sok embernek, a jó tanár viszont nagyon hosszú időn keresztül adja művészetét kevés embernek.” Fazekas Gergely

31


2013. november 9. (szombat ), 19.30

2013. november 10. ( vasárnap), 11.00

Nagyterem

Nagyterem

Élesben – a 115 éves Harsona Tanszak A. Fox: Fanfár harsonákra Gabrieli: Sonata Pian’e Forte Mozart: A varázsfuvola (K. 620) – nyitány Márta István: Harsonakvartett Balogh Sándor: Variációk F. David „Concertino harsonára” című darabjára Hidas: Hét bagatell 12 harsonára (részletek) Defay: Deux Dances Másik János: Déli banya Jiggs Whigham és a Jazz Tanszék hallgatóinak műsora Hidas: Signal Jiggs Whigham, Jacques Mauger, Irvin Wagner (harsona); Magyar Harsonakvartett; a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének és Harsona Tanszakának végzett és jelenlegi hallgatói Vezényel: Irvin Wagner és Balogh Sándor Műsorvezető: Becze Szilvia Szimbolikus jelentősége van a Harsona Tanszak 115 éves fennállását ünneplő hangversenynek. Az 1897–98-as tanévben elindult zeneakadémiai harsonaoktatás messzire sugárzó jelképe volt az akkori igazgató, Mihalovich Ödön modernizációs törekvéseinek, annak, hogy újabb és újabb hangszerek oktatását felvállalva a Zeneakadémia a világ élvonalába tartozó zenei-oktatási intézményként

32

Sacrum profanum Budafoki Dohnányi Zenekar J. S. Bach: h-moll mise (BWV 232 – részletek) Fourty Voices; Budafoki Dohnányi Zenekar Előad és vezényel: Hollerung Gábor

jelenjen meg a nagyközönség előtt. Az ünnepi koncert egyaránt kínál hossz- és keresztmetszeti válogatást a harsona irodalmából, az előadók között pedig megtaláljuk a magyar harsonás társadalom színe-javát, akik nemzet­közi sztárokkal egészülnek ki: a jazzlegenda Jiggs Whigham mellett a Párizsi Opera első harsonási állását nemzetközi szólókarrierre felváltó Jacques Mauger-vel, valamint az Oklahomai Egyetem nagyhatású tanáregyéniségével, Irvin Wagnerrel.

Megérthető-e a zene? – a kérdés régi, ám annál nehezebben megvála­szolható. Annyi bizonyos, hogy érdeklődő, az új befogadására nyitott közönség nélkül nem megy. Ezért is oly biztató a Budafoki Dohnányi Zenekar Megérthető zene című, családbarát sorozatának rendkívüli sikere. Hollerung Gábor karmester született mesélő; láttató megfogalmazásai megvilágító erővel hatnak, mégis minden esetben közérthetőek ifjabbak és idősebbek számára egyaránt. A Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjén ez alkalommal Johann Sebastian Bach h-moll miséjéből szólalnak meg a legfontosabb tételek.

Jegyárak: 3 200, 2 100, 1 300 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 2 500, 1 800, 1 200 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar


Paritás Oktatás és koncertezés szimbiózisát mi sem mutatja jobban, mint a Zeneakadémia tanszékeit bemutató koncertsorozat, az „Élesben”. A Jazz Tanszék és a Harsona Tanszak bemutatkozó koncertjének apropóján beszélt a leírt zene és az improvizáció fontosságáról, a kortárs zene megkerülhetetlenségéről és a magyar jazz sajátosságairól Binder Károly zongoraművész, a Jazz Tanszék vezetője és Hőna Gusztáv harsonaművész, a Fúvós Tanszék vezetője.

Növendékeikkel indul az „Élesben” című tanszéki koncertsorozat. A fiatalok átérzik már annak súlyát, hogy a zenei világ egyik fellegvárában, az elmúlt száz év legnagyobb zenészei által szentélyként tisztelt Nagyteremben léphetnek fel? HŐNA GUSZTÁV: A Nagyterem a világ egyik csodája. Joggal mondhatom, hiszen ott éltem le szinte az egész életemet. Eddig is tartottunk tanszaki koncerteket, de az eredeti pompáját visszakapó tér egész más, sejtésem szerint persze a növendékek majd csak akkor rendülnek meg igazán, amikor a színpadon állnak. BINDER KÁROLY: A Zeneakadémia régi-új épületének megnyitásával az eddig mostohagyermekként kezelt jazz végre több lehetőséget kap, s ez az inspiráció már a nyitás előtt is hatással volt a munkánkra. A Nagyterem a tanszéki debütáláson túl elsősorban az olyan világsztárok koncertjeinek ad helyet, mint Snétberger Ferenc vagy Brad Mehldau. Ám a Kisteremben 2014 januárjától havi rendszerességgel adunk ízelítőt a műfajból – nem a jam sessionök klubvilága, hanem az artisztikusabb ág művelői képviselik a jazzt a Zeneakadémián. Az Önök művészetét a kísérletezés fémjelzi. Az idén 115 éves rézfúvós és a 38 éves jazzképzést is a progresszióval jellemeznék? HG: Meggyőződésem, hogy minden muzsikusnak a saját kora zenéjét kell játszania, vagyis sok kortárs zenét is. Amikor én kezdtem a pályámat, elenyésző volt a szóló harsonairodalom. A barokk, a klasszika, és később, a romantika időszakában sem találunk kifejezetten harsonára írt darabokat. Mozart is csak a kürtösökkel zsugázott. Amikor vesztett, kürtversenyeket írt nekik. Úgy látszik, a többi rezes nem tudott kártyázni. Önállóan ezért sokáig leginkább csak átiratokból tudtunk dolgozni. Ám én a fejembe vettem, hogy a harsona nem csak a jazzben lehet szólóhangszer. Szerencsére 1972-től a Rádiózenekarnál megvolt erre a lehetőségem, a munka kapcsán nagyon sok zeneszerzővel megismerkedtem, köztük több fiatallal, akiket azzal nyaggattam, hogy írjanak műveket harsonára. Ez többékevésbé sikerült is, egész szép kis repertoár kerekedett ki az évek során.

BINDER KÁROLY és HŐNA GUSZTÁV © pataky zsolt

BK: Jean Cocteau mondta, hogy a jazz a kortárs népzene. Ez a lényege. Van természetesen tradíciója, sztenderdekben megnyilvánuló hatalmas irodalma. Afroamerikai gyökereit, fejlődését zenetörténeti munkák tízezrei tárgyalják. Csakhogy a jazz nem csak amerikai. És egyáltalán, miért is játszanánk mi amerikai jazzt Budapesten? Amikor mi az 1970-es években a magyar népzenei gyökerek felé fordultunk, ránk aggatták a free jelzőt, holott csak másként gondolkoztunk. Mára kiderült, hogy jó irányban keresgéltünk, hiszen a zenetudományban mára nemhogy szentségtörés, de egyre elfogadottabb azt állítani, hogy a jazz voltaképpen afroeurópai műfaj. Amerika csak a helyszín volt, ahol az afrikai muzsika találkozott 33


Élesben – a Zeneakadémia tanszékeinek bemutatkozása A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művésztanáraival és hallgatóival a Zeneakadémia Koncertközpont Élesbensorozata keretében ismerkedhet meg a közönség. Elsőként a Népzene Tanszék, a Zeneakadémia legfiatalabb, hat éve alapított egyetemi műhelye mutatkozik be november 6-án. Három nappal később a Harsona Tanszak hangversenyével folytatódik a sorozat, melynek apropóját a zeneakadémiai harsonaoktatás 115 évvel ezelőtti elindítása adja. A varázslatos akusztikájú Nagyteremben egyszerre megszólaló tucatnyi harsona túlvilági hangzását egyszer mindenkinek hallania kell – lehetőleg még életében! A Jazz Tanszék két koncertet is ad 2013-ban: november 20-án a volt és jelenlegi növendékek együttesei lépnek fel, december 21-én pedig a László Attila által vezetett Senior Big Band játszik.

az európaival, a felszabadított rabszolgák a templomokban az európai összhangzattan alapján alkották meg a spirituálé és a gospel műfaját. Az oktatási metódusuk is ennyire a szabadságra épít? HG: A zene hitvallásom szerint szépen artikulált, egyedi kis hangokból áll. Ha nem születik meg a hang, akkor nincs zene. A klasszikus zenében első a hangszeres tudás, amit ugyanakkor csak a műveken keresztül lehet elsajátítani. Ebben rendkívül szigorúnak kell lenni. A zenei műveltséget sem lehet másképp, csak a konzervatívnak mondott, hagyományos úton megszerezni. Vagyis műveket kell tanulni. BK: A jazzben nemkülönben létkérdés a hangszer tökéletes birtoklása, a technika. Tiszta hangok nélkül jam session sincs. És természetesen ismerni kell az elődöket, de az is fontos, hogy a növendékek ne sokadik epigonokként utánozzák egy-egy amerikai jazzbanda hangzásvilágát. Ehhez pedig hozzátartozik az a kultúra, amelyben felnőttek, amit magukba szívtak. Mert képzeljük el, hogy mi sül ki belőle, ha azt mondom egy indiai muzsikusnak, hogy játsszon erdélyi népzenét, vagy arra kérek egy norvég halászt, hogy menjen le Ghánába dobolni. Tehát a jazz és a klasszikus zeneoktatás között az egyetlen jelentős különbség a rögtönzés? BK: A jazzben a magas szintű hangszeres tudás ötvöződik az improvizatív készséggel. Lényegileg azonban nem különbözik a klasszikus játékstílustól. Ahogy Gershwin mondja, az egész csak ritmus kérdése: egy fisz-moll skálát el lehet játszani egyenletesen, vagy „off-beat”-es módon, kettő-négyes hangsúlyokkal. Az előbbi a klasszikus, az utóbbi a jazzmegszólaltatás. Természetesen a mai modern jazz már figyel arra, hogy bontsa ezt a lüktetést a páratlan ritmusokkal és a klasszikus zenéből is ismert kompozíciós elemekkel. De ne feledjük, hogy az összes nagy komponista improvizált: Bachtól Bartókig mindenki. Szerintem az improvizáció, interpretáció és kompo­zíció hármas egysége határoz meg minden zeneművet, függetlenül attól, hogy nagyzenekari klasszikusról vagy jazzről van-e szó. HG: Amikor improvizálsz, muzsikusként te vagy a zeneszerző. De nekünk azt kell játszani, amit a komponista (akár fejben rögtönözve) leírt. Nekünk nézni kell a karmestert, nézni kell a kottát, és így tovább. Már hogyne lennénk szigorúak. Ugyanakkor például Wagnert játszani valódi sport­ teljesítmény, az Istenek alkonyát elkezdjük délután és befejezzük éjszaka. És iszonyatosan sok hangot kell lejátszanunk, ráadásul azt, és csakis azt, ami le van írva. Az eredménynek viszont olyannak kell lennie, mintha a zene ott és akkor születne meg. Vajna Tamás

34


2013. november 11. (hétfő), 19.30

2013. november 12. (kedd), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar Liszt: Mazeppa Liszt: Magyar fantázia Orff: Carmina Burana

Steve Reich a Zeneakadémián Gyöngyösi Ivett (zongora); Rácz Rita (szoprán); Serbán Attila (tenor); Bátki Fazekas Zoltán (bariton); Kodály Kórus Debrecen (vezető karnagy: Pad Zoltán) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Silló István

36

Steve Reich: Mallet Quartet Steve Reich: Double Sextet Steve Reich: Music for 18 Musicians A Zeneakadémia kortárszenei együttese Vezényel: Rácz Zoltán

A népszerű koncertprogram az idén pontosan húsz éve működő Óbudai Danubia Zenekar jutalomjátéka, afféle ajándékcsokor a közönség számára, mely végigkövethette, amint az ifjú tehetségekből verbuvált társulat az ország egyik meghatározó együttesévé vált. A jelentős színházi tapasztalattal rendelkező Silló István dirigens pedig személyében is garanciát jelent a kivált­­­képp teátrális művek megéledsére. A Mazeppa című szimfonikus költemény Liszt egyik transzcendens zongoraetűdjének nagyzenekarra hangszerelt változata. A Magyar fantázia nem kevésbé hatásos: rendkívüli virtuozitást igénylő zongoraverseny, amelynek magán­ szólamát a legifjabb pianista generáció kiemelkedő tehetsége, Gyöngyösi Ivett fogja megszólaltatni. E két zenemű elementáris sodrását nem könnyű felülmúlni, Carl Orff igazi slágerdarabbá lett Carmina Buranája azonban eséllyel pályázhat a feladatra.

Steve Reich a kortárs zene ikonikus alakja, a zenei minimalizmus szülő­atyja, 2006 óta a Zeneakadémia tiszteletbeli professzora. Zenéjében a makacsul ismétlődő alapdallamok banalitásától jut el ritmikai változatokon keresztül a hangélmények újrafelfedezéséig, sőt túlzás nélkül sok esetben a zene fogalmának újraértelmezéséhez is. Korszakalkotó kompozícióinak világviszonylatban is egyik legavatottabb tolmácsolója Rácz Zoltán, aki azon túl, hogy az ütőhangszerek mestere, illetve a közel három évtizede működő Amadinda Ütőegyüttes vezetője, egyúttal a Zeneakadémia docense is. Reichhez közel negyedszázados szakmai, sőt baráti kapcsolat fűzi, hiszen együttesével rendszeresen adja elő az amerikai géniusz darabjait. Mi több, a Mallet Quartet című, könnyednek tűnő játékosságában is komplex szerzemény egyenesen az Amadinda számára íródott (a formáció negyedszázados jubileuma alkalmából).

Jegyárak: 3 100, 2 400, 1 700, 1 000 Ft Rendező: Óbudai Danubia Nonprofit Kft.

Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

steve reich (2003) © felvégi andrea


Műalkotás és rítus határán Egy 1995-ben készült koncertfilmen (City Life) Steve Reich az őt ért legfontosabb zenei hatásokról beszélve lényegében egy lapon említi Bachot és Charlie Parkert, Bartókot és a New York-i tűzoltók szirénáit, Stravinskyt és az afrikai dobzenét. Utóbbival már érett muzsikusként, az előbbiekkel kamaszként találkozott. Zenei tanulmányai első éveiben Haydn és Mozart – ahogy ő fogalmaz: „kissé leegyszerűsített formájú” – zongoradarabjait tanulta, és egy percig sem gondolt arra, hogy életét a muzsikának szenteli majd. Aztán valamikor az 1950-es évek legelején hallotta Stravinskytől A tavaszi áldozatot, Bachtól az V. brandenburgi versenyt, valamint a bebop stílus legnagyobbjait: a szaxofonos Charlie Parkert és a dobos Kenny Clarke-ot. „Hirtelen kinyílt előttem egy szoba, ahol korábban nem jártam. Bementem, és a mai napi nem jöttem ki onnan.” A klasszikus-romantikus zeneeszménytől való radikális elfordulás a Reich-portrék és a Reich-interjúk vissza-visszatérő motívuma. Számára mindig idegen volt és idegen is maradt az a fajta irodalmias, filozofikus zenefogalom, amely jórészt a 19. század­ban alakult ki. Európába érkezve, az 1970-es években szembesült azzal, hogy az itteni muzsikusok nem is nagyon tudnak mit kezdeni a zenéjével. „Fogalmuk sem volt róla, hogyan játsszák a darabjaimat. A darmstadti iskolán nevelkedtek, melyet a német romantika utódjának is tekinthetünk” – mondta néhány éve egy budapesti interjújában. A gyermekkor a New York-i Central Park nyugati oldalán telt. Az 1940-es években – emlékszik vissza Reich – egy „magamfajta gyerek az egész napját az utcán töltötte. Nem kellett tartani attól, hogy valami rossz történik majd vele, utazhatott egyedül a metrón, s ha úgy adódott, még egy moziba is egyedül mehetett, a szomszédbosszantó utcai labda­­játékokat pedig csak nagy ritkán kellett félbehagyni egy arra közlekedő autó miatt. Ha valahol a városban elment egy szirénázó rendőr- vagy tűzoltóautó, már egészen messziről meghallottuk. Aztán ahogy emel­kedett a város alapzajának szintje, úgy kellett egyre hangosabbra állítani a szirénákat, s ma már 110-120 decibeles erővel sivítanak”. Egy másik, szintén a gyermekkorba vezető hangemlék – ami egyfajta akusztikus flashbackként stílusalakító zenei mozzanattá is vált – a végtelennek tűnő (a keleti és a nyugati part közötti) vonatutak ritmusa, a sínek, a kerekek, a váltók, a fékezések és gyorsítások monoton, mégis kiszámíthatatlan dobolása. Talán nem véletlen, hogy első önálló munkáinak hangzó nyersanyagát az utcán találta. Az It’s Gonna Rain (1965) vagy a Come Out (1966) olyan, hangszalagra készült szövegkompozíciók (előbbiben egy utcai prédikátor beszédét vette fel, majd alakította át), melyekben a „hangszer” (magnetofon) sajátos tulajdonságai, lehetőségei döntő szerepet játszanak. A későbbiekben Reich – aki a zene számára mindig is a koncertelőadást tekintette a legideálisabbnak – olyan, immár hang­szereken megszólaltatható darabokat kezdett írni, melyek hangzó felülete az It’s Gonna Rain vagy a Come Out akusztikai mintázatával mutatnak rokonságot. Így születtek meg 1967-ben a fáziselcsúsztatással, 37


Az Amadinda Ütőegyüttes bemutatkozó koncertje (1984) © cser istván / mti


fáziseltolódással előadandó, mára emblematikussá váló művek, mint a Piano Phase és a Violin Phase. A Piano Phase-ben Reich – rafinált csoportosításban – mindössze egy moll skála első öt hangját használja. A két zongorista ugyanazt az egy szólamot játssza. Az egyik végig azonos tempóban, a másik időnként egy kicsit felgyorsítva, egészen addig, amíg szert nem tesz egy ritmusértéknyi előnyre. Mintha két, különböző szalagsebességű magnó játszaná ugyanazt a zenét. Az átmeneti, rendezetlen, s éppen ebből adódóan hallatlanul komplex szakaszok és a rendezett, de mindig új és új szólamkapcsolatokat bemutató szakaszok váltakozásából szüle­tett meg a darab, melynek lejegyzése mindössze egyetlen kottasorból és egy nem különösebben bőbeszédű instrukcióból áll, s addig kell játszani, míg elő nem áll a kiindulási helyzet. E zeneszerzői technika monumentális összefoglalása az 1970–71-ben írt Drumming, melyet Magyarországon az Amadinda Ütőegyüttes már több alkalommal is előadott. „A kompozíció műalkotás és rítus határán áll, ez aligha vitatható – írta Kroó György a darab magyarországi bemu­ta­ tója után (1986) –, s maradéktalanul el tudja hitetni, hogy korszerűsége egy sok ezer éves kultúra eleven nedveiből táplálkozik”, ugyanakkor egy rendkívül izgalmas stíluskorszak végét is jelentette. „Ha valaki most azt mondaná, írjak egy olyan darabot, mint a Drumming és ad egy kalap pénzt, akkor lenne egy kalap pénzem, az emberek pedig azt mondanák: aha, ez úgy hangzik, mint a Drumming, de a Drumming jobb” – foglalta össze Reich a korai hetvenes évek művészi kihívását. Az újabb kompozíciókban a végtelen pulzáció harmóniai folyamatokat kezdett el hordozni. A Music for 18 Musicians (Zene 18 előadóra, 1974–76) ezen új törekvés egyik legnagyszerűbb képviselője, idehaza a 180-as csoport és az Amadinda mutatta be. Az 1990-es, legendás zeneakadémiai koncert – hangfelvétele 2003-ban jelent meg – egyik különlegessége volt, hogy a művet a zenészek partitúra­t isztázat hiányában tanulták meg. „Az eredeti szólamanyag egyfajta zenei gyorsírással van rögzítve, mely a legszükségesebb tudnivalókat is emlékeztető jellegű írott utalásokkal közli, mint pl. »Nézz Russra!« stb. Ez azt jelentette, hogy 1976-tól a késői 1990-es évekig – amikor is Marc Mellits és jómagam egy végleges, kidolgozott szólamanyaggal rendel­kező partitúrát adtunk ki a Boosey & Hawkesnál – a saját együttesemen kívül egyetlen más zenei társulás sem tudta játszani a darabot. Egyedüli kivétel az Amadinda: a magyar együttes tagjai és barátai fogták az eredeti szólamokat, a hangfelvételt, és rengeteg időt töltve el e források tanulmányozásával rájöttek a zenei-előadói megvalósítás módozataira. […] Évekkel ezelőtt műveim európai együtt­esek által történő megvalósításai merevnek és zeneietlennek tűntek számomra. Szerencsére az idő múlása segített […] és ma már több együttes is pontosan tudja, hogyan kell a zenémet játszani. Különösen hálás vagyok az Amadinda együttesnek és a többi csodá­latos muzsikusnak, akik a Zene 18 előadóra felvételén közreműködtek. Valóra váltottátok álmaimat!” Reich és a magyar muzsikusok kiváló kapcsolata azóta is töretlen, darabjainak budapesti előadásain több alkalommal is jelen volt, Mallet Quartet című kompozícióját pedig kifejezetten az Amadinda számára írta. 2006 decembere óta Steve Reich a Zeneakadémia tiszteletbeli professzora. Molnár Szabolcs 39


A magyar zenei élet bölcsője Zeneakadémia mint művészeti egyetem és Zeneakadémia mint koncertközpont: a patinás intézmény két fő tevékenysége az egyetemi tanárok és hallgatók közös koncertjein harmóniában fonódik össze. Vigh Andrea, a Zeneakadémia általános rektorhelyettese művészként és tanárként egyaránt úgy látja, egyedülálló lehetőségeket rejt az efféle együttműködés.

A november 14-i koncerten együtt játszik a növendékekkel. Nem furcsa félretenni a tanár-diák viszonyt? Soha nem okozott nehézséget, hogy partnerként kezeljem a diákokat. Attól a pillanattól kezdve, hogy színpadra lépünk, kész művészként, igazi muzsikustársként tekintek rájuk. A koncerteket a hosszas előkészítő folyamat dolgos hétköznapjai előzik meg, s ennek során nemcsak a helyes technikát és a muzikális játékmódot tanítjuk, hanem a színpadi jelenlétre, a siker elfogadására, és az esetleges kudarc feldolgozására is felkészítjük a növendékeinket. Hogyan választják ki a nyilvános koncerteken fellépő növendékeket? A koncertközpontban bemutatkozási lehetőséghez jutó diákokat a tanárok ajánlják – a koncertközpont, illetve a későbbiekben beindítandó karrieriroda munkatársai pedig hátteret teremtenek számukra, és segítik őket az érvényesülésben. Ha valaki valóban kiemelkedően tehetséges, és képes élni a lehetőséggel, akkor nemcsak diplomát kap az egyetemtől, de megkapja a pályához szükséges „indulótőkét” is. Meggyőződésem, hogy a Zeneakadémiának ez a sajátos kettőssége páratlan lehetőség és óriási kiváltság, s egyedi modellünk nemzetközi viszonylatban is példaértékű lehet. Érdekes lehet egy tanszaki hangverseny vagy egy diplomakoncert is a sztárokhoz szokott publikum számára? Ne feledjük, a hallgatók koncertjein az első lépéseiktől figyelhetjük azokat a kiemelkedő tehetségeket, akik a következő években-évtizedekben Magyarország és a nagyvilág pódiumait meghódítják! Feltett szándékunk, hogy olyan friss, élő, a napi újdonságokat is felmutató, progresszív zenei közeget teremtsünk, amelyre egy kisebb hagyományokkal, és saját, állandóan megújuló belső erőforrással nem rendelkező befogadó intézmény aligha lehetne képes. Szép tervek, de vajon fenntartható lesz-e ez a kettős pálya? Hosszú távon akkor működhet jól az intézmény, ha a Zeneakadémia egyetemi és koncertszervezői tevékenysége egymást segíti, és ha a fenntartó garantált működést tud biztosítani mindkét tevékenység számára. Erre minden esély adott, hiszen a döntéshozók is úgy látják, hogy a legmagasabb minőséget képviseljük, lévén a Zeneakadémia az a bölcső, amelyben a magyar zenei élet leendő főszereplői nevelkednek. Végh Dániel

40


Vigh Andrea Š Marjai Judit


2013. november 14. (c sütörtök ), 19.30

2013. november 17. ( vasárnap), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Génie oblige! – 138 éves a Zeneakadémia Zombola Péter: Long ride in a fast machine Weiner: Románc, op. 29 Haydn: 38. (C-dúr) szimfónia („Visszhang”) Liszt: I. (Esz-dúr) zongoraverseny Liszt: Les Préludes Vigh Andrea (hárfa); Gyöngyösi Ivett (zongora); Onczay Csaba (cselló) A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara Vezényel: Takács-Nagy Gábor Immár hagyományosnak tekinthető, hogy a Zeneakadémia minden évben megünnepli fennállásának évfordulóját. Különlegessé teszi ezúttal az eseményt, hogy most az újjászületett Zeneakadémia az ünnep fenséges tárgya és tökéletes helyszíne. A tehetség pedig, amiként Liszt Ferenc elhíresült mondása tartja: kötelez. A születésnapi díszeseményen a talentumra panasz bizonnyal nem lehet; a névadó-patrónus Liszt Ferenc és a másik legendás tanár, Weiner Leó darabjai mellett az intézmény doktorandusz hallgatója, Zombola Péter egy műve is elhangzik, napjaink rangos oktatói gárdájából pedig a nagyszerű Onczay Csaba csellista és Vigh Andrea hárfa­ művész, egyben oktatási rektorhelyettes emeli az est fényét. Liszt Esz-dúr zongo­ra­versenyének szólistája pedig a legifjabb zongorista-generáció kiemel­ kedő tehetsége, Gyöngyösi Ivett lesz. Jegyárak: 3 900, 2 800, 1 700 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 42

A fekete-fehér színei Zongoraművész-generációk Mozart: D-dúr szonáta két zongorára (K. 375/a) – 2. tétel (Andante) Schumann: Toccata, op. 7 Beethoven: cisz-moll szonáta, op. 27/2 („Holdfény”) Chopin: Andante spianato et Grande Polonaise brillante, op. 22 Liszt: Obermann völgye Liszt: XV. magyar rapszódia (Rákóczi-induló) Chopin: g-moll ballada, op. 23 Rahmanyinov: h-moll moment musical, op. 16/3 Rahmanyinov: e-moll moment musical, op. 16/4 Liszt: Bénédiction de Dieu dans la solitude Brahms: Tizenhat keringő, op. 39 (részletek) Brahms: Változatok egy Haydn-témára, op. 56/b Gyöngyösi Ivett, Bogányi Gergely, Dráfi Kálmán, Medgyesi Zsolt, Váradi László, Vásáry Tamás (zongora) A Zeneakadémia zongoristahagyománya törés nélkül visszavezethető az alapító atyáig, Liszt Ferencig: a Liszt-tanítvány Thomán Istvántól Bartók Béla tanult, a huszadik század közepének nagy zongorapedagógusa, a Bartók-növendék Kadosa Pál tanít­ványai között pedig ott volt

Kocsis Zoltán, Ránki Dezső és Schiff András is. Eme töretlen és máig eleven hagyomány érvényesülésének lehetünk szem-, és persze fültanúi a koncerten, amelynek programján a hazai zongora­ művészet különböző generációi váltják majd egymást az életüket kitöltő hangszer billentyűinél Vásáry Tamástól Bogányi Gergelyen át az ígéretes fiatal tehetségekig, s természetesen a Billentyűs Tanszék mai vezetőjéig, Dráfi Kálmánig. A zongora valóságos ünnepét kínálja a kiváló magyar pianisták seregszemléje. Jegyárak: 5 400, 4 300, 2 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


Mesterek és tanítványok Nincs könnyű helyzetben, aki a Liszt Ferenc nevével fémjelzett zongorista iskola örökségét szeretné számba venni – egyszerűbb lenne ugyanis azokat a műhelyeket felsorolni, amelyek nem kapcsolódnak hozzá közvetlenül. A 20. századra már teljes pompájukban ragyogó nagy zongoristaiskolák Berlintől és Bécstől Budapestig és Moszkváig mind-mind a Liszt-növendékek kezei nyomán váltak világhírűvé: Alexander Siloti, Hans von Bülow, Józef Wieniawski, Emil Sauer, Moriz Rosenthal, Thomán István – hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbak közül. A 20. századra a zongora meghódította nemcsak Európát, hanem az egész világot – Paderewski még Új-Zélandon is koncertezett 1904-ben –, a leg­ nagyobb előadókat kultikus rajongás övezte, s nem volt polgári otthon a háromlábú hangszer nélkül. A zongora népszerűségének csúcsán szinte vallásként vonzotta a rajongókat – s e vallás papjai minden városban a Liszt-növendékek, majd azok tanítványai voltak. Míg sok ünnepelt előadóművész idegenkedik a tanítástól, Liszt gyakorlatilag egész életében tanított: tizenévesként még megélhetésének része volt a főúri csemetékkel való foglalkozás, később azonban soha nem fogadott el pénzt tanításért, sőt, számos nehezebb sorsú tanítványát ő maga támogatta anyagilag. Kevéssé van a köztudatban, hogy nem a Zeneakadémia volt az első és egyetlen ilyen állása: a Genfi Konzervatórium, Európa egyik legrégebbi ilyen intézményének 1835-ös alapítása éppen egybeesett Liszt váratlan ott-tartózkodásával – Marie d’Agoult terhessége miatt sürgősen el kellett hagyniuk Párizst, és a szerelmesek Genfet választották búvóhelynek –, s a fiatal Liszt lett az új intézmény első zongoratanára. Negyven évvel később, 1875-ben vette kézhez Liszt a budapesti Zeneakadémia elnöki kinevezését, és ezzel kezdetét vette az a munka, amely Liszt számunkra talán legfontosabb hagyatékát jelenti. A Zeneakadémián zajló oktatásból az idős Liszt erején felül kivette a részét. Az eredmény önmagáért beszél: ha Liszt maga már nem is érhette meg, hogy Budapest a semmiből Európa zenei fővárosainak egyikévé emelkedik, pár évtized leforgása alatt ez a csoda valósággá vált. A két legfontosabb magyar elsőgenerációs Liszt-zongoratanítvány, Thomán István és Szendy Árpád munkája nyomán a második generáció vált igazán híressé: Dohnányi Ernő és Bartók Béla mellett meg kell említenünk Ferenczy György, Keéri-Szántó Imre és Székely Arnold nevét is. Majd jöttek az utódok: Anda Géza, Dániel Ernő, Fischer Annie, Földes Andor, Hernádi Lajos, Kadosa Pál, Kentner Lajos, Sándor György, Sebők György, Solti György – a nevek mögött rejlő pályák önmagukban megérnének egy-egy monográfiát. S persze az utódok utódai – de itt már minden felsorolási kísérlet a lexikon­ szerzők territóriumát sértené. Álljon azért itt öt név, amely bizonyára ismerősnek fog tűnni: Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Frankl Péter, Vásáry Tamás. Egy bizonyos: az ezredforduló környékén végzett, vagy éppen még zeneakadémista zongoristanemzedéknek – Bogányi Gergelytől Váradi Lászlón át Gyöngyösi Ivettig –, az ötödik Liszt-generációnak van mihez mérnie magát. Zsoldos Dávid 43


2013. november 18. (hétfő), 19.30

2013. november 19. (kedd), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

A zenén túl… Vásáry Tamás zenés beszélgetései IV/1 Pjotr Iljics Csajkovszkij művei MR Szimfonikusok Előad, vezényel és zongorán közreműködik: Vásáry Tamás

Vásáry tamás © schiller kata

Vásáry Tamás zongorázik, vezényel és beszél a zenéről – aki eddig akár csak egyetlenegyszer is részt vett ilyen eseményen, az jól tudja, hogy egyáltalán nem könnyű eldönteni, melyik is a nagyobb és elementárisabb élmény. A Kossuth-díjas művész ez alkalommal Pjotr Iljics Csajkovszkij életét és élet­­művét állítja zenés beszélgetésének középpontjába, melynek révén feltárulhat előttünk Csajkovszkij elfojtásokban és személyes tragédiákban oly fájdalmasan gazdag életútja, s egyszersmind az a különleges zenei világ, amelynek magával ragadó dallamai jószerint elfeledtetik a hallgatóval, hogy milyen magasrendű mesterségbeli tudás is működteti a zenei szerkezetet a komponista mindahány művében.

Jegyárak: 3 500, 2 800, 2 000, 1 500 Ft Diák- és nyugdíjas kedvezménnyel: 2 500, 2 000, 1 400, 1 100 Ft Rendező: MR Zenei Együttesek 44

Hegedűs Endre zenekari zongoraestje Schumann: Bevezetés és Allegro appassionato, op. 92 Schumann: a-moll zongoraverseny, op. 54 Brahms: II. (B-dúr) zongoraverseny, op. 83 Hegedűs Endre (zongora) Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Hollerung Gábor Hosszú esztendők óta, úgy lehet, el sem tudnánk képzelni egy-egy budapesti hangversenyévadot Hegedűs Endre romantikus zongorakoncertjei nélkül. „Nagy példaképem, Liszt Ferenc nyomában igyekszem lépkedni életem­ mel, zenémmel, emberi tartását, humánumát, határtalan segítőkészségét is csodálva” – vallott az egyebek között a Liszt Ferencről elnevezett díjat is méltán elnyerő kiváló pianista, aki ezúttal igen bőkezűen ajándékozza meg romantikus zenével közönségét muzsikustársa, Hollerung Gábor és zenekara társaságában. Jegyárak: 4 500, 3 500, 2 500, Rendező: Stúdió Liszt Kft.


2013. november 20. (szerda), 19.30

2013. november 21. (c sütörtök ), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Élesben – a Jazz Tanszék Közreműködnek a Jazz Tanszék volt és jelenlegi növendékei: Lakatos Ágnes, Berki Tamás (ének); Bacsó Kristóf, Borbély Mihály, Elek István (szaxofon); Hámori János (trombita); Friedrich Károly (harsona); Binder Károly, Faragó Béla, Márkus Tibor, Oláh Kálmán, Regály György, Tálas Áron (zongora); Babos Gyula, Horányi Sándor, László Attila (gitár); Lattmann Béla (basszusgitár); Csuhaj Barna Tibor, Fónai Tibor (bőgő); Zsoldos Béla (ütőhangszerek); Benkó Ákos, Jeszenszky György (dob)

50 éves a Liszt Ferenc Kamarazenekar Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára (BB 114) Schubert: C-dúr vonósötös (D. 956 – vonószenekari átirat) Amadinda Ütőegyüttes Liszt Ferenc Kamarazenekar Művészeti vezető: Rolla János

A honi jazzképzés története közel fél évszázados. A műfaj intézményesített oktatása Európában is az elsők között épült be nálunk az állami zeneiskolai rendszerbe, előbb közép-, majd alapszinten. A „nagykorúsodást” a főiskolai tagozat elindulása jelezte a rendszerváltáskor, és az emancipációs folyamat – ha úgy tetszik – mindkét szereplője bizonyított; a Jazz Tanszék megmutatta, hogy e „szabad zenei stílus” is elmélyült szakmai alapokon tanítható és számon kérhető, a Zeneakadémia pedig azt, hogy nyitott az újra. Márpedig ez utóbbi kétségbevonhatatlan, amit a régi és friss végzősök parádés listája is bizonyít, akik közül sokan oktatóként tértek vissza az alma materbe.

Töretlen hagyomány és folyamatos megújulás – ez az olyannyira harmonikus kettősség jellemzi az idén félszáz esztendős Liszt Ferenc Kamarazenekar egész történetét. A kezdet kezdetén a Zeneakadémia végzős hallgatói álltak össze közös muzsikálásra, nagyhatású professzoruk, Sándor Frigyes vezénylete alatt, ám az együttes hamar kinőtte a növendékzenekar szerepét. A művé­ szeti vezető tisztét 1979 óta betöltő Rolla János és muzsikustársai a hetvenes évek óta világjáró és világraszóló zenekart alkotnak, a kor legkiválóbb hangszeres szólistáival (Maurice André, Isaac Stern, Jean-Pierre Rampal stb.) működtek együtt, s az elmúlt évtizedben megindult következetes és jól átgondolt fiatalítás közepette is nagyszerűen megőrizték saját hangjukat, félreismerhetetlen szépségű vonóskari hangzásukat.

Jegyárak: 3 900, 2 800, 1 700 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 9 900, 7 900, 6 000, 4 500 Ft Rendező: Liszt Ferenc Kamarazenekar,

rolla jános (1988) © Fejér Gábor

45


Az épület metszete a Nagyterem tengelyén keresztül © Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Az 1945-ös Menuhin-hangverseny közönsége © Escher Károly / Magyar Nemzeti Múzeum

46

A NYUGAT JUBILEUMI ESTJÉNEK FELLÉPŐI A ZENEAKADÉMIA MŰVÉSZSZOBÁJÁBAN (1932) © MTI


Szvjatoszlav Richter (1958) © Kotnyek Antal / Fortepan

A FŐHOMLOKZAT DOMBORMŰRÉSZLETE (1940-ES ÉVEK) © BUDAPESTI MŰEMLÉK-FELÜGYELŐSÉG / FŐVÁROSI LEVÉLTÁR

Telcs Ede homlokzati dombormű-terve © FSZEK Budapest Gyűjtemény 47


2013. november 22. (péntek ), 19.00

2013. november 23. (szombat ), 15.30

2013. november 23. (szombat ), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Nagyterem

Zuglói Filharmónia Mendelssohn: Hebridák-nyitány, op. 26 Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, op. 64 Kocsár Miklós: Magnificat J. S. Bach: Esz-dúr Magnificat (BWV 243a)

MÁV Szimfonikus Zenekar Liszt: Les Préludes Chopin: f-moll zongoraverseny, op. 21 Dvořák: Legendák, op. 59 Rimszkij-Korszakov: Spanyol capriccio, op. 34 Hegedűs Endre (zongora) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Kesselyák Gergely

48

Dóczi Áron (hegedű); Vámosi Katalin (szoprán); Földesi Ildikó (szoprán); Balogh Eszter (alt); Megyesi Zoltán (tenor); Blazsó Domonkos (basszus) Nyíregyházi Cantemus Kórus, Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar Vezényel: Szabó Soma

jandó jenő és a Budafoki Dohnányi Zenekar Haydn: 96. (D-dúr) szimfónia („Csoda”) Dohnányi: Változatok egy gyermekdalra, op. 25 Csajkovszkij: IV. (f-moll) szimfónia, op. 36 Jandó Jenő (zongora) Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Hollerung Gábor

A romantika oly változatos tájaira utaztatja majd a közönséget a MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye, amelynek programján a zeneirodalom – legjobb értelemben vett – sláger­ számai fogják követni egymást. Liszt Ferenc alighanem legnépszerűbb szimfonikus költeménye, a Les Préludes hangzik majd fel első szám gyanánt, Chopin f-moll zongoraversenyének magán­szólamát a romantikus zongorairodalom egyik legtevékenyebb, legelhivatottabb hazai tolmácsolója, Hegedűs Endre játssza majd, a rácsodálkozó felfedezést pedig e koncerten Dvořák – eredetileg zongoranégyesnek szánt – sorozata, a Legendák kínálja fel a hallgatóság számára.

A közel hatvanéves Zuglói Filharmónia, amely büszkén viseli a Nemzeti Ifjúsági Zenekar kitüntető címét, Mendelssohn két hangszeres kompozíciójához két Magnificat-feldolgozást társított különleges hangversenyének programján. A Hebridák-nyitányt a huszonegy éves Mendelssohn személyes Skócia-élménye hívta életre, az e-moll hegedűverseny pedig a szerző egyik utolsó műve. A koncert második felében a zenekar a kitűnő Nyíregyházi Cantemus Kórussal egészül ki, amely a Kodály Zoltán nevéhez fűződő szellemiség, illetve kórushagyomány méltó őrzője. A Kossuth-díjas Kocsár Miklós külön nekik komponálta a középkori Máriahimnusz szövegére írott kompozícióját, amely után J. S. Bach Magnificatjának korai, Esz-dúr változata hangzik el.

A Hollerung Gábor vezette Budafoki Dohnányi Zenekar egy klasszikus és egy romantikus szimfónia kontextusába helyezi a zenekar névadója, Dohnányi Ernő egyik kompozícióját. Az Európa-­szerte ismert gyermekdalra írott nagyszabású variációsorozat a Zeneakadémia egykori főigazgatójának, kora világszerte csodált zongora­ virtuózának talán legszellemesebb műve: valódi zongoraverseny. Az ördögien nehéz magánszólamot az a Jandó Jenő fogja elővezetni, aki közel négy évtizede a Zeneakadémia tanára – ekként tehát Dohnányi utóda –, hazánk egyik legelismertebb és legtöbbet foglalkoztatott zongora­ művésze, Liszt- és Kossuth-díjas, Érdemes Művész.

Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

Jegyárak: 2 100, 1 800, 1 500 Ft Rendező: Zuglói Filharmónia

Jegyárak: 4 500, 3 900, 3 200 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar


2013. november 24. ( vasárnap), 19.30

2013. november 25. (hétfő), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

2013. november 30. (szombat ), 10.30; 15.00

Nagyterem 100 Tagú Cigányzenekar 25 év után újra a Zeneakadémián Rossini: Tell Vilmos – nyitány Brahms: V. magyar tánc Erkel: Hunyadi László – Palotás Monti: Csárdás Hubay: Hullámzó Balaton Erdélyi dallamok cimbalomra Balkáni cigányzene Brahms: I. magyar tánc Csajkovszkij: Diótörő – Virágkeringő Sarasate: Cigánydalok J. Strauss: Cigánybáró – nyitány Dinicu: Hora staccato Dinicu: Pacsirta 100 Tagú Cigányzenekar Vendég: Roby Lakatos (hegedű) Művészeti vezető: Buffo Rigó Sándor Főprímás: Lendvai Csócsi József Szerkesztő/rendező: Beke Farkas Nándor Hogy mi a cigányzene? Aligha létezik ennél nehezebben definiálható fogalom. Elsősorban talán nem is zenei műfaj, hanem előadói stílus. A rendkívüli virtuozitás, a maximális alkalmazkodóképesség és a végtelen szabadság elegye. Világraszóló csoda, valódi hungarikum. Rajongott érte Liszt, Debussy, Stravinsky és Yehudi Menuhin, no és rajonganak érte ma is milliók a világ minden táján. Az 1985-ben alapított 100 tagú cigányzenekar, e stílus legautentikusabb képviselője, már az ezredik koncertjén is túl jár, s a zenekar most huszonöt év után tér vissza a Zeneakadémiára. A klasszikus zenei kompozíciókból, autentikus cigány dallamokból és népszerű dallamokból összeállított ünnepi műsor káprázatos koncertet ígér. Jegyárak: 10 990, 8 990, 7 990 Ft Rendező: 100 Tagú Cigányzenekar Országos Kulturális és Közművelődési Egyesület 50

Mesélő muzsika Zeneakadémia meséi

Kamarazene Nagyteremre Frankl Péter Mozart-estje Mozart: g-moll zongoranégyes (K. 478) Mozart: Esz-dúr kvintett zongorára és fúvósokra (K. 452) Mozart: Esz-dúr („Kegelstatt”) trió zongorára, klarinétra és brácsára (K. 498) Mozart: Esz-dúr zongoranégyes (K. 493) Frankl Péter (zongora); Keller András (hegedű); Bársony Péter (brácsa); Várdai István (cselló); Horváth Béla (oboa); Szatmári Zsolt (klarinét); Szőke Zoltán (kürt); Lakatos György (fagott) Már a szülei is tanultak a Zeneakadémián, maga Frankl Péter pedig már hétéves korában a különleges tehetségek osztályába került, hogy utóbb a Zeneakadémia messzire jutott büszkesége váljon belőle. Hosszú és kényszerű távollét után Frankl Péter 1972-ben látogatott vissza Magyar­ országra és egyszersmind a Nagyterembe, s azóta a hazai koncertélet megan�nyi csillagóráját köszönhette sugallatos zongorajátékának a közönség. A hetvennyolc esztendős, ám lendületét máig frissen megőrző művész ezúttal remek partnerek társaságában és egy egyneműségében varázslatos Mozart-­ programmal foglalja el a kamaramuzsika számára a Zeneakadémia nagytermét. Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Liszt: II. magyar rapszódia Erkel: Hunyadi László – Palotás Dohnányi: Változatok egy gyermekdalra, op. 25 Bartók: Magyar képek (BB 103) – Medvetánc, Kicsit ázottan, Ürögi kanásztánc Weiner: Divertimento, op. 20 – Rókatánc, Csűrdöngölő Kodály: Marosszéki táncok Fejes Krisztina (zongora); Savaria Szimfonikus Zenekar Vezényel: Medveczky Ádám Műsorvezető: Fazekas Gergely A Zeneakadémia varázslatos Liszt Ferenc téri épületének titkai és meséi elevenednek meg a Filharmónia ifjúsági hangversenyén. Hol rejtőzik a 106 éves zenepalotában a zene szelleme? Mit jelentenek a különféle rejtélyes díszítmények? Mitől szól másként a Nagyterem, mint a világ bármely más hangversenyterme? Mi történik azzal, aki az örök ifjúság forrásából iszik és mi köze ennek a zenéhez? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a koncert, s a meséket a Zeneakadémiához kötődő jeles zeneszerzők művei kapcsolják össze egymással, élővé varázsolva azt a rendkívüli hagyományt, amit az intézmény világhírű tanárai, Liszt, Erkel, Dohnányi, Kodály és Bartók testesítenek meg. Jegyár: 1 400 Ft Bérletár: 3 400 Ft Rendező: Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. Együttműködő partner a Zeneakadémia


Perényi Miklós (bal oldalon) és barátai (1958) © molnár edit / mti


Anda Géza, a drótszekrény trubadúrja

Herbert von Karajan és Anda Géza (1968) © Géza Anda Stiftung 52

Kamarazene-óra a Zeneakadémián, a XXIII. teremben, valamikor a múlt század közepe táján. A növendékek rákezdenek, az okulárés professzor egy darabig hallgatja a játékukat. Néhány perc múlva int: elég. A fiatal hegedűvirtuózhoz fordul, akit társai kivételes tehetségnek tartanak. „Mondták már magának, fiam, hogy jól hegedül?” A válasz pironkodóan szerény: „Igen, tanár úr”. Mire a professzor: „Ne higgye el!” És csak ezután következik a feketeleves. A tanár minden ütem után szól: „Állj!” Hol egy hangsúly rossz, mert megtöri a dallamívet, hol háttérbe illene vonulni, mert más hangszer játssza a fontos motívumot. Weiner Leónak hívták ezt a legendásan szigorú mestert. Rettegtek tőle a növendékek, mégis tódultak hozzá. Köztük volt a fiatal Anda Géza is. Utóbb úgy emlékezett: Weinertől tanult a legtöbbet a muzsika lényegéről. A másik muzsikus, aki meghatározta Anda művészi útját: Dohnányi Ernő. Nyolcéves volt a fiú, amikor Dohnányi egyik ifjúsági hangversenyét hallotta. Szülei úgy tartották, valami „rendes” hivatást kellene választania. Például a tanári pályát. Dohnányi zongorázásának varázsa azonban megbabonázta a gyereket, olyannyira, hogy a hiábavaló ellenállást egy idő után a szülők is feladták. 1933-ban, tizenkét évesen kezdte Anda Géza immár rendszeres zenei tanulmányait Stefániai Imre, Hegyi Emánuel, majd Keéri-Szántó Imre irányításával. 1939-ben végre Dohnányi mesteriskolájába került. A Zeneakadémia akkori igazgatója nem volt olyan akkurátus tanár, mint Weiner. Az órákon keveset beszélt. Inkább a zongorához ült, bemutatta, mit hogyan képzel. Tökéletesen kiegészítette Weiner iskoláját. Anda a nagyvonalú eleganciát, a zongorahang szinte testetlen szépségét leshette el tőle. Hamarosan a nagyközönség előtt is bemutatkozott: Brahms B-dúr zongoraversenyét játszotta, a zenekart nem kisebb egyéniség, mint Willem Mengelberg dirigálta. A káprázatos budapesti début, majd az 1940-es Liszt-versenyen elért első helyezés, illetve a mesteriskola befejezése után a húszéves fiatalember állami ösztöndíjjal Berlinben képezhette tovább magát. Fortuna istenasszony itt sem hagyta cserben. Egy idősödő hölgy felfigyelt tehetségére, meghívta egy estélyre. Tea, sütemény, némi zongorázás és csevegés élemedett dámákkal. Nem épp húszéveseknek való. A következő meghívások elől Anda igyekezett is kimenteni magát. Aztán egyszer mégis engedett. És ezúttal egy másik hölgyet is mélyen megragadott a zongorázása. Az illető nem volt más, mint Wilhelm Furtwängler felesége. „Willy, ezt hallanod kell!” Rendes férj engedelmeskedik. És kénytelen belátni: feleségének igaza van. Újabb koncert, ezúttal a Berlini Filharmonikusokkal. César Franck Szimfonikus variációinak előadása a nagyhírű karmestert annyira megragadja, hogy a „zongora trubadúrjának” nevezi a fiatal pianistát. Rakétaszerű pályakezdés, de a történelem közbeszól. Andának nem volt kedve biciklivel felkeresni a festői Don-kanyart. Inkább a nyomort


választotta a semleges Svájcban. Nincs az előző mondatban irónia, eleinte valóban keservesnek bizonyult itteni élete: megtűrt menekültnek számított, semmi többnek. A negyvenes évek vége felé kezdtek a koncert­termek újra megnyílni számára. 1951-ben már a híres salzburgi fesztiválon is felléphetett. A sajátos budapesti koktél (Dohnányi+Weiner), no meg a káprázatos virtuozitás itt is hatott. Anda világsztárrá vált. Repülők, luxushotelek. Eleinte csupa élmény – majd egyre inkább fárasztó rutin­ feladat. Mellette mesterkurzusok Salzburgban, Luzernben (Edwin Fischer utódaként), később Zürichben. Fiatal éveiben Anda főként a romantikus zeneirodalom remekeit játszotta. Ehhez a repertoárhoz csatlakozott Bartók. Előfordult, hogy egyetlen estén Bartók mindhárom zongoraversenyét megszólaltatta. A II. zongoraversenyt közel háromszázszor adta elő nyilvános hangversenyen. Aztán következett Mozart. Anda rövid idő alatt az összes Mozart-zongoraversenyt lemezre vette, mégpedig úgy, hogy a zenekart (Edwin Fischer módján) maga dirigálta, s a hiányzó cadenzákat maga komponálta. Ez a felvételsorozat is etalonnak számított mindaddig, amíg a historikus előadói gyakorlat nem vált általános divattá. Ez utóbbival Anda nem értett egyet. „Az idegeimre mennek, akik úgy vélik, megvan nekik Bach vagy Beethoven telefonszáma” – nyilatkozta egyszer. Volt benne egy adag egészséges öntudat: tudta, hogy a legjobbak közül való. Úgy gondolta, az ő feladata az, hogy a lehető legalaposabban megismerje a műveket, kialakítsa elképzelését ideális előadásukról. Hogy csakis így keltheti életre a papírra vetett kottát, így lehelhet életet a zongorának nevezett – ahogy egy interjúban fogalmazott – „drótszekrénybe”. Ha a művész maximalista önmagával szemben, vagyis ha azt valósítja meg, amit igazságnak tart, akkor teljesíti kötelességét. Nem kell az ezerfejű cézár kegyeit keresni, s nem kell ehhez prófétai magatartás. Dolgozni kell, tanulmányozni a kottát, sokáig, és könyörtelenül gyakorolni. Ennyi az egész. 1967-ben látogatott újra szülőhazájába. Óriási várakozás előzte meg budapesti fellépését – hatalmas sikert aratott. „Ehhez hasonlóan szép zongorahang csak nagyon kevés van a világon” – lelkesedett a kor legnagyobb hatású kritikusa, Kroó György. Senki sem sejthette ekkor, hogy Anda évei már meg voltak számlálva. Az utolsó esztendőkben elsősorban Chopinnel foglalkozott: csodálatos lemezt készített a keringők­ ből. Filmfelvétel is megörökítette, amint otthonában, a zongora mellett Chopinről beszél, illusztrációként hanyagul odavet futamokat, ördögi passzázsokat, szájában az elmaradhatatlan cigaretta. Talán egyik okozója annak, hogy nem élhette meg az 55. születésnapját. anda géza (1967) © schwanner endre

Kovács Sándor

53


2013. november 29. (péntek ), 19.30

2013. november 30. (szombat ), 19.00

Nagyterem

Kisterem

Anda Géza Fesztivál Versenygyőztesek

Anda Géza Fesztivál Alekszej Vologyin zongoraestje

Mozart: B-dúr zongoraverseny (K. 595) Beethoven: Esz-dúr zongoraverseny, op. 73 Schumann: a-moll zongoraverseny, op. 54 Varvara Nepomnyasaja, Elmar Gaszanov, Da Sol Kim (zongora) Concerto Budapest Vezényel: Keller András

54

Chopin: 24 prelűd, op. 28 Chopin: g-moll ballada, op. 23 Chopin: H-dúr noktürn, op. 9/3 Chopin: cisz-moll noktürn, op. posth. Chopin: cisz-moll scherzo, op. 39 Chopin: Andante spianato et Grande Polonaise brillante, op. 22

Bár rövid élet jutott számára osztály­ részül, az 1976-ban elhunyt nagy magyar zongoraművész, Anda Géza emléke máig elevenen él. A múlt század egyik legzseniálisabb pianistája pedagógusként, fiatal tehetségek pártfogójaként is nevezetes volt, így méltó, hogy emlékezetét – sereg nagyszerű felvétele mellett – egy zongoristaverseny is őrzi. A háromévenként Zürichben megrendezett Anda Géza Zongoraverseny és a mögötte álló alapítvány nem csupán jelentős pénzjutalmat, de a pályafutás távlati gondozásának lehetőségét is felkínálja a mindenkori első három helyezettnek. A háromnapos Anda Géza Fesztivál nyitó estjén a legfrissebb, 2012-es verseny három győztese játszik majd Keller András és a Zeneakadémia rezidens zenekara, a Concerto Budapest kíséretében.

Alekszej Vologyin (zongora)

Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Anda Géza Alapítvány; Magyarország Tiszteletbeli Főkonzulátusa (Zürich); Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 4 200, 2 800 Ft Rendező: Anda Géza Alapítvány; Magyarország Tiszteletbeli Főkonzulátusa (Zürich); Zeneakadémia Koncertközpont

Wilhelm Furtwängler a zongora truba­dúr­jaként emlegette Anda Gézát, s ezt a poétikus és lelkesült művész­ alkatot képviseli napjainkban a verseny 2003-as győztese és tavalyi zsűritagja, Alekszej Vologyin is. A ma harmincöt éves orosz művész pályafutása a verseny­g yőzelemnek köszönhetően komoly lendületet vett, fellépett többek között Riccardo Chailly, Vlagyimir Fedoszejev, Valerij Gergiev, Carlo Rizzi által vezényelt koncerteken, de Kocsis Zoltánnal és a Nemzeti Filharmonikusokkal is együtt muzsikált már Budapest­en. Vologyina Zeneakadémia Nagytermé­ben is adott már koncertet, így 2008 után e szólóestje most visszatérés a magyar zenei élet legpatinásabb épületébe.


„Mindig szól a zene a fejemben” A legjobbak között emlegetik. A szentpétervári katonatiszt és mérnöknő gyermeke magától talált rá a zongorára, a zene nem volt különösebben jelen a család hétköznapjaiban. Kilencévesen kezdett el zongorázni, de egy évvel később már a különleges tehetségeknek fenntartott moszkvai Gnyesszin akadémián tanult. Eliszo Virszaladzét említi legmeghatározóbb tanáraként. Alekszej Vologyin kedves, nevetős riportalany, de a magánéletét féltve őrzi.

2003. július, Zürich, az Anda Géza Zongoraverseny döntője, eredményhirdetés. Egyszer csak a saját nevét hallja győztesként. Mi volt az első gondolata? Hogy milyen keveset leszek most már otthon, milyen sok helyre kell majd elmennem koncertezni! Végül is ez az életem értelme, de egy kicsit azért megszeppentem. Jól emlékszem erre a pillanatra, hiszen ez volt életem egyik legboldogabb napja. Mi a különleges az Anda Géza Zongoraversenyben? Hogy fiatal művészek komoly előadókként mutathatják meg magukat. Nagy klasszikus-romantikus repertoárt kell megtanulniuk: Schubert, Schumann, Beethoven, Brahms zongoradarabjait, zongoraversenyeit. Ez azért is izgalmas, mert egy ilyen hatalmas repertoár megmutatja, hogy ki kicsoda, ki mennyire képes megbirkózni egy ilyen igényes műsorral, mennyire érett arra, hogy a nemzetközi koncertéletbe beszálljon. És még valami: az Anda Géza Zongoraverseny első három helyezettje számára három évig koncerteket szerveznek, menedzselik őket. A legtöbb efféle megmérettetésen, ha nyertél is, utána magadra vagy hagyva – boldogulj, ahogy tudsz –, itt viszont segítik a pályádat, és ez fantasztikus dolog! 2008. szeptember, Alekszej Vologyin fellépése a budapesti Zeneakadémián. Milyen emlékei vannak a teremről? Bár már néhány év eltelt azóta, de a mai napig őrzöm ennek a csodá­latosan szép teremnek és az értő közönségnek az emlékét. Azt nyilatkozta, hogy gyermekkorában elalvás előtt a saját dallamai mentek a fejében. Felnőttként is megmaradt ez a belső rádió? Persze, mindig szól a zene a fejemben. Hol klasszikus, hol jazz, hol pop, hol saját. Mennyiben változtatja meg a közönséget Ön szerint az a tény, hogy a koncertlátogatók nagy része több popzenét hallgat, mint klasszikust?

Alekszej vologyin © marco borggreve

Ez azt hiszem mindig is így volt. Még nem vagyok olyan rég a pályán, nagy változást a közönség reakcióiban nem érzékelek. Nem hiszem, hogy mi tudunk bármi mást tenni, mint tudásunk legjavát adni és a klasszikus zenével megismertetni, megbarátkoztatni azokat, akik a hétköznapokban nem hallgatnak klasszikus zenét. Szőke Cecília 55


Fekete víz Š Balla Demeter


2013. december 1. ( vasárnap), 11.00

2013. december 1. ( vasárnap), 19.30

Kisterem

Nagyterem

Anda Géza Fesztivál Várjon Dénes zongoraestje Anda Géza Fesztivál Filippo Gamba zongorakoncertje Schubert: a-moll szonáta (D. 537) Beethoven: cisz-moll („Holdfény”) szonáta, op. 27/2 Chopin: Négy mazurka, op. 68 Brahms: Hét fantázia, op. 116

Beethoven: Asz-dúr szonáta, op. 26 Schumann: Fantáziadarabok, op. 12 Liszt: h-moll szonáta Várjon Dénes (zongora)

Amióta Filippo Gamba 2000 nyarán megnyerte az Anda Géza Zongoraversenyt, nemzetközi karrierje egyre feljebb ível – maga az élő legenda Vladimir Ashkenazy is szuperlatívuszokban beszél tehetségéről. A veronai zongora­ művész megjárta Európa tekintélyes koncertpódiumait Berlintől Párizson át Amszterdamig, világhírű zenekarokkal és karmesterekkel dolgozott együtt, viharos sikert aratva mindenütt. Egyedülállóan lírai, már-már vallásosan poétikus kifejezésmódja, valamint valószerűtlenül részletgazdag és testes tónusa igazi revelációként hat. Lemezfelvételei pedig bizonyítják, hogy éppúgy ihletett előadója Mozart és Beethoven zenéjének, mint Schumann, Brahms vagy Mendelssohn muzsikájának, de koncertjein Debussy- és Bartókkompozíciók is rendre megszólalnak.

Várjon Dénes 1991-ben győzedelmeskedett a zürichi Anda Géza Zongoraversenyen, s e sikerével mindmáig ő az egyetlen magyar muzsikus, aki nyerni tudott a háromévenként megrendezett, világraszóló művészi megmérettetésen. A Zeneakadémiát növendékként, oktatóként és koncertező, sőt koncertsorozatot szervező művészként egyaránt kívül-belül oly jól ismerő zongorista Beethoven Asz-dúr szonátájának nyomában két, számára mostanában kitüntetetten fontos szerzőt, illetve művet szólít majd pódiumra. Merthogy Várjon Dénes az elmúlt egy évben hang­ver­seny­ek egész során idézte Robert Schumann művészetét, Liszt Ferenc koncertet záró h-moll szonátájának pedig különösen fontos szerep jut a muzsikus jelen pályaszakaszában. Tavaly jelent meg ugyanis az ECM lemezkiadónál Várjon Dénes Precipitando című szólóalbuma, amelynek ugyancsak utolsó száma az (egyébként egykor épp Schumann-nak dedikált) legendás nehézségű Liszt-mű.

Jegyárak: 3 200, 2 100 Ft Rendező: Anda Géza Alapítvány; Magyarország Tiszteletbeli Főkonzulátusa (Zürich); Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 6 500, 5 400, 3 800 Ft Rendező: Anda Géza Alapítvány; Magyarország Tiszteletbeli Főkonzulátusa (Zürich); Zeneakadémia Koncertközpont

Filippo Gamba (zongora)

várjon dénes © pilvax stúdió

57


Az újjáépítés kalandja „Budapest első vasbeton középülete tömege ellenére tartószerkezeti szempontból meglepően filigrán alkotás, tervezője nem hagyott benne többszörös tartalékot, ennek ellenére nem találtunk egyetlen, a statikai tervezésre visszavezethető állapotromlást sem” – vág az eredetileg dölyfös neobarokknak tervezett, az utókor szerencséjére végül szecessziós­ nak megépült Liszt Ferenc téri palota rekonstrukciós munkálatainak ismertetésébe Lakatos Gergely főmérnök. A kivitelezést a kezdetektől koordináló szakember szerint a terveket jegyző Zielinski Szilárd mai szemmel különösen figyelemre méltó pontossággal számolt, és nem vaskos túlbiztosításban gondolkodott. A vasbeton-építészet magyarországi úttörőjének pályáját közlekedési és közműépítmények (köztük az 1869-ben átadott Városligeti híd) jellemezték, így számára a biztonság mellett a takarékosság is jelentős szempont volt. Előéletének tudható be, hogy a Zeneakadémia tartószerkezeti megoldásaiban több híd is felfedezhető, az épület tetőszerkezetét pedig klasszikus ácsfogásokkal, de betonból és betonacélból készült gerendákkal és kötésekkel oldották meg. A zenepalota váza azért számít még ma is mérnöki bravúrnak, mert annak idején sem betonkeverő gépek, sem pedig nagy teljesítményű betonpumpák nem álltak rendelkezésre – a statikai szilárdságot precízen számító, majd’ minden eshetőséget modellező, nagy teljesítményű számítógépekről nem is beszélve. Zielinski csak a szakmai argóban „szőrösnek” nevezett, egyszerű épületasztalosi deszkákból ácsolt zsaluzattal, az alapmatériát lovas kocsikkal a helyszínre szállító, s ott kézzel bekeverő szakmunkásokkal kalkulálhatott. A rekonstrukció kivitelezésének a hosszas előkészítés után 2011-ben nekiveselkedő szakemberek csupán a több tonnás Liszt-szobrot tartó főhomlokzat belső oldalán végigfutó repedésekben, és az épületszárny tetőszerkezetén eszközölt korábbi javításokban találkoztak tartószerkezeti problémákkal. „A repedés oka egy korábbi víziközmű-meghibásodás lehetett, a tetőszerkezet állagromlásához pedig – a kezdeti elégtelen vízszigetelésen túl – háborús sérülések is hozzájárultak” – mondja Lakatos Gergely. A kivitelezést megelőző tartószerkezeti kutatások alapján a rekonstrukció a korabeli szerkezetek rehabi­litálásán túl kitért azon elemekre is, amelyek problémái korábban szabad szemmel láthatatlanok voltak, de a mai, európai uniós szabványokon alapuló számítások szerint már nem megfelelőek. Ezért az épület javarészt rejtett tartószerkezete is megújult, a teljes alapozással együtt. Ugyanakkor, teszi hozzá a főmérnök, tartószerkezeti okokra visszavezethető, alapvető konstrukciós hiátussal a kivitelezőknek nem kellett szembesülniük. Az épület belső tereinek szerkesztése, funkcionális kialakítása – különösen a közönség által kevéssé ismert alagsori és a második emelet fölötti szinteken – jelentős feladat elé állította Magyari Éva, Pazár Béla és Potzner Ferenc építésztervezőket. Ezeken a területeken ugyanis már az 1910-es években, az épület átadását követően át- és beépítésekre kerítettek sort: a Liszt Ferenc által alapított felsőoktatási intézmény rohamosan bővült, a növendékek száma robbanásszerűen nőtt, egyre több tanteremre, a könyvtári gyarapodás 58


A rekonstrukció számokban

Építők száma

1100 fő Irányító mérnökök

62 fő 1500 m3 bontott anyag 8350 m3 felhasznált beton 415 m3 felhasznált faanyag 570 tonna beépített betonacél 74 tonna beépített melegen hengerelt

acélszerelvény

183 km beépített elektromos védőcső 211 km beépített gyengeáramú kábel 24 km beépített fűtés-, hűtés-, vízés csatornavezeték 5 km kialakított légcsatorna

3500 m2 beépített terrazzo burkolat 3950 m2 beépített egyedi akusztikai burkolat 3600 m2 beépített parketta burkolat 2830 m2 restaurált kőhomlokzat 400 m2 Zsolnay burkolattal ellátott felület 5658 m2 díszítőfestéssel ellátott felület 3025 m2 védett gipsz-rabic felület 460 m2 nagyteremi bársonyfelület 240 m2 nagyteremi falikárpit-felület 367 m2 ólomüveg ablakfelület 44 db ólomüveg ablak 1076 db új, hang- és hőszigetelő üveggel ellátott ablak

90 db restaurált bronzszobrok, díszek száma

miatt pedig raktárakra volt szükség. Az oktatás oltárán elsők közt áldozták fel a szolgálati lakásokat, még a mindenkori igazgató első emeleti nagypolgári rezidenciáját is. Az 1930-as évektől szisztematikusnak nevezhető átalakítások az 1950–1960-as években teljesedtek ki. Korszerűtlen anyagok és barkácsmegoldások bevetésével a kezdetben zsinórpadlással, vasfüggönnyel, zenekari árokkal rendelkező Kisterem szenvedte el a legjelentősebb, a funkcionalitást is korlátozó károkat. A kistermi zenekari árok és az alsószínpad helyére raktárak kerültek, a zsinórpadlást pedig tantermekre osztották fel. A káros akusztikai hatások ellensúlyozása érdekében ebben az időben applikáltak a terembe egy hangvető kagylót, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt, végképp lerombolta a terem korábbi presztízsét. (Ettől fogva számított, hogy valakit „nagytermi” vagy „kistermi” művészként aposztrofáltak-e.) A szerkezetek megerősítéséhez, az új épületvillamossági és -gépészeti technológiák elbújtatásához néhány helyen el kellett bontani az épület meglévő részeit. Mint Lakatos Gergely mondja, ezek főleg az épület vázát alkotó téglafalazatok és födémszakaszok voltak. Az új szerkezetek az eredeti műemléki burkolatok és belsőépítészeti megoldások megtartásával készül­tek el. A Király utcai és a Dohnányi utcai épületszárnyak – az 1970-es években elkészült tetőtér-beépítéssel érintett – vasbetonszerkezeteinek elbontása is elkerülhetetlen volt a teljes értékű hasznosításhoz. „A közönségforgalmi terek bővítése érdekében a két udvart újraértelmezve hasznosítottuk. A Király utcai többszintes belső udvar földszintjén napközben az oktatást, este a nagytermet kiszolgáló büféteret alakítottunk ki” – folytatja a főmérnök. A közönség kényelmét a Dohnányi utcai oldal udvarához kapcsolódó új lift is könnyíti. Mindkét udvar padlójába járható üvegelemek kerültek, ezzel természetes fényt kap a Király utcai oldalon az alsóbb szinten elhelyezkedő zenekari öltöző, a Dohnányi utcai oldalon pedig a könyvtár. A hangversenytermek klimatizálása is komoly kihívásnak bizonyult. „A Zeneakadémia nagytermének szellőztetését a belső udvarokon és az azokhoz csatlakozó épített légcsatornák természetes légáramlásán túl eredetileg két, az oldalerkélyek padlástereibe épített nagyméretű ventilátor biztosította, amelyek a forgás irányától függően vagy elszívták, vagy befújták a levegőt. A beáramló levegőt télen a padlástéri radiátorok melegítették. A ventilátorok zaja miatt a gépi szellőzés azonban előadások és próbák alatt nem volt használható, így rengeteg kritika érte a rendszert” – ismerteti a sokáig működő megoldást Lakatos Gergely. A levegő a babér­levéldíszes mennyezetbe rejtett, kör alakú nyílásokon át áramlott. A pincében hasonlóan működő fűtőkamrák kaptak helyet, a levegő az akkor még beépítetlen udvarokról, a fűtőkamrákon keresztül a falakban lévő kürtőkön át jutott be, a karzatok alatt stukkókból kialakított légterelőkben, szakszóval holkerekben terült szét és a hajlított díszrácsokon át áramlott a terembe. 59


lakatos gergely © Schiller Kata

a zeneakadémia főmérnöke a Kisteremről: „Az utólagos beépítések visszabontásával, a funkciók átcsoportosításával, az archív fotók és a csak részleteiben fennmaradt tervrajzok, építési dokumentációk alapján teljes körű műemléki rekonstrukciót hajtottunk végre, és a színfalak mögé rejtett legmodernebb színpadtechnikai megoldásokkal egy, a maga nemében egyedülálló atmoszférájú és adottságú kamaratermet vehet ismét birtokába a zenésztársadalom és a publikum.”

„Csak a rendszeres hangversenyek elmaradását követően tapasztalhattuk, hogy a Nagyterem rendszere önmagában képtelen kifűteni a mintegy 7500 légköbméteres teret. Azonnal érthetővé váltak az irattárból előkerült, már a megnyitás utáni években is a fűtési hiányosságokat felpanaszoló észrevételek. Döbbenten tapasztaltuk, hogy a helyzet megoldásában csak az egyre gyakoribb nyilvános hangversenyek hoztak megoldást, mivel a teremben helyet foglaló közönség jelentősen hozzájárult a temperáláshoz” – avat be a tervezési időszak egyik felismerésébe a főmérnök. Az eredeti kialakításnak nyáron hűtő hatása is volt, mivel az árnyékban lévő udvarok mélyén mindig hűvösebb volt a levegő. A közönség jelenlétével ugyan­ akkor ez a hatás jelentősen csökkent, amelyet a levéltári kutatásokban az orgona temperálásának egyre markánsabban felmerülő igénye is igazolt. A hangversenyterem klimatizálásához végül a tradicionális, történeti európai termek szolgáltak mintául. Ahogy a többi patinás helyszínen, úgy Budapesten is az eredeti megoldás bizonyult a legjobbnak és leginkább kivitelezhetőnek: a temperált, friss levegő a mennyezeten át lép be a térbe és a padlószintek közelében távozik, nem pedig a mai mozikban és koncerttermekben alkalmazott, kellemetlen hidegérzetet és porfelverődést kiváltó fordított módon. Ezzel egyébiránt a Nagyterem pazar akusztikája is megmaradt, hiszen nem kellett az összhatásban szerepet játszó, speciális üregek fölött húzódó padló felületét áttörésekkel megbontani. Az elmúlt évszázadban feltételezhetően ideológiai okok miatt átfestett falak díszítése az alapos restaurátori kutatómunka eredményeként nyerte vissza eredeti állapotát. Megújult pompájával a Nagyterem Apollón tekintélyt parancsoló szentélyévé vált, míg a Kisterem eddig rejtett, gazdag szecessziós díszítésével vidám, de méltó társsá lépett elő. Az eredetileg alkalmazott megoldásokhoz híven a díszítőfestő-restaurátorok a helyreállított külterekben valódi aranyfüstöt használtak, a rendkívül részletgazdag enteriőrökben pedig magas réztartalmú, úgynevezett metálozással érték el az aranyhatást. A falikárpitok, drapériák szintén az 1907-es pompát hivatottak visszahozni. A rekonstrukció eredménye a külcsín és a belbecs összhatásában méltán pályázhatna a legrangosabb nemzetközi örökségvédelmi díjak bármelyikére – a zenerajongó nagyérdemű legnagyobb megelégedésére. Vajna Tamás

60


A Wesselényi utcai új oktatási épület kialakítása A Liszt Ferenc téri központi épület rekonstrukciója és korszerűsítése Gyakorlóiskolai (konzervatóriumi) képzést, művésztanárképzést szolgáló eszközök fejlesztése Hangszerbeszerzés

LISZT L ZT T FERENC EN NC ZENEAKADÉMIÁJA, ZEN MIIÁ ÁJA, AZ EURÓPAI FELSŐFOKÚ ZENEI OKTATÁS KTATÁS E ST TEN MEGÚJULÓ KÖZPONTJA BUDAPESTEN Pedagógiai-művészeti programfejlesztés ■ Tehetséggondozás ■ Ensemble kultúra fejlesztése ■ „Alma Mater” hangversenyélet fejlesztése ■ Idegennyelvű képzés fejlesztése ■ Esélyegyenlőség a Zeneakadémián Nemzetii Fejles Nemzeti N eszzté ésii Ügynök Ügynöksé gy öksé ég www.ujszechenyiterv.gov.hu 06 40 638 638

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Zak+NFU_Image_175x220.indd 3

9/18/13 6:58 PM


62


A felújítás képei (2010—2013) © Schiller Kata 63


a nagyra hivatott Kisterem

A kisterem (1907) © A Zeneakadémia Fényképgyűjteménye 64

A Zeneakadémia Liszt Ferenc téri (akkori nevén Gyár utcai) épületének megnyitása, vagyis 1907 óta a Kisterem sokszor a lesajnált kistestvér szerepével volt kénytelen beérni. Hívták kamarateremnek, sőt színházteremnek is (ha zenével vegyített színpadi jelenetek hangzottak el benne), de hivatalosan „az intézet kis hangversenytermének” nevezték akkor is, ha az „operai ének tanfolyam” első és második „operai estélyei” zajlottak benne, nyilvánvalóan szcenírozott műrészletekkel. (Félévi vizsgák voltak ezek, minden valószínűség szerint zongorakísérettel, míg a végzősök „évzáró vizsgálati előadásai” kezdettől fogva az Operaházban, zenekarral és karmesterrel folytak.) Jellemző módon azonban a Kistermet kisoperának vagy kamaraoperának nevezték a legkevésbé. Ám akárhogyan is hívták, gyakran lesajnálólag emlegették a Nagy­terem kistestvérét. Még a Zeneakadémia építészeti értékeit tárgyaló legfrissebb szakirodalom is alig szentel figyelmet a Kisteremnek, és a legjobb, amit leírnak róla, hogy „belső kiképzése mértéktartó, szerény”, meg hogy „egységes, kellemes összhatású”. Mitől volt ily mérsékelt a lelkesedés? Egyes vélekedések szerint attól, hogy a Kisterem számos zenészben a lámpalázas vizsgák emlékét élesztette föl. Ennél azonban többről van szó: az előadók a rossz akusztikára, a nézők a terem rideg hangulatára panaszkodtak. Pedig a Kisteremnek ezek nem „veleszületett” tulajdonságai. Két durva „művi beavatkozás”, hogy ne mondjuk: csonkítás okozta a Kisterem csökkent teljesítőképességét, alacsonyabb élvezeti értékét. Az egyik műtét esztétikai, a másik súlyosabb, funkcionális természetű volt. Elég rápillantanunk az épület megnyitásának időszakában készült fény­képre, és rögtön rájövünk, hogy a Kisterem architektonikus összhatásának meghatározó eleme az a két hatalmas és gyönyörű csillár, amelyeket – nehéz karbantarthatóságuk okán – mindjárt a működés első éveiben eltá­­vo­­lítottak. Nyilvánvaló, hogy a Zeneakadémia zseniális építészpárosa, Korb Flóris és Giergl Kálmán a Kisterem főhangsúlyát a csillárokra helyezte, sokkal inkább, mint azt a pazar díszítésű Nagyterem esetében tették. E csillárok rekonstrukciójával helyreáll a Kisterem közel száz éve fölborult építészeti egyensúlya, vagyis mindenki számára világossá válhat, hogy a belső kiképzés valóban „mértéktartó”, de egyáltalán nem „szerény”, és hogy az összhatás nemcsak „egységes, kellemes”, hanem rendkívül elegáns is. A funkcionális csonkítás fél évszázaddal később következett be. A Zeneakadémia irattárában olvasható egy 1963. november 27-i „színpadtechnikai költségvetés”, amelyet Tolnay Pál (1891–1985), a kor legjelentősebb magyar színháztechnikai mérnöke készített. Tolnay soraiból ma is kiérződik a néma jajkiáltás, amely e lelkiismeretes szakemberben amiatt szakadt benn, hogy a Zeneakadémia akkori vezetése – a hatóságok jóvá­hagyásával – lebontatta a Kisterem „méreteihez képest igen értékes gépészeti felszerelését”, azaz hatvan éve kifogástalanul működő, igényes színpadtechnikáját. Nem állíthatjuk, hogy a korai Kádár-éra különösebb


Solti György (1987) © Fejér Gábor


a nagyra hivatott Kisterem

affinitást mutatott volna a Monarchia építészeti vagy éppen technikai emlékei iránt (innen két villamosmegállónyira – ott, ahol a hatos megáll – a Nemzeti Színházat robbantották föl röviddel ezután). Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a Zeneakadémia akkor már évtizedek óta krónikus helyhiánnyal küszködött; a zenekari árok és a süllyesztő felszámolásával a könyvtárat lehetett bővíteni, a 17 méter (!) magas zsinórpadlás födémekkel történő elosztásából pedig két új tanterem volt kinyerhető. Mindamellett az intézmény vezetőségének azon reménye, hogy a zsinórpadlás megszüntetésével „valószínűleg javulni fog a terem akusztikája is” (1964. december 30-i levél a „M.M. Színházi és Zenei Főigazgatóság pénzügyi és szervezési osztályához”), merőben illúziónak bizonyult. A kamaraoperai működés számára kegyelemdöfést jelentő átalakítás során a színpadnyílásba olyan poszt-szocreál-reálszocialista-modernista „hangversenykagylót” (az átalakítás akusztikus szakértőjének szóhasználatával: „hangvetőszobát”) építettek be, mely a terem szeces�sziós architektúrájához sehogyan sem illett, viszont az akusztikán is inkább rontott, mint javított. Mindezt annak ellenére „sikerült” elérni, hogy a Kisterem arányai igen kedvezőek akusztikai szempontból! Várható tehát, hogy az eredeti technikai lehetőségeket jóval meghaladó rekonstrukció eredményeként a terem nemcsak visszanyeri kamaraoperai funkcióját, hanem koncertteremként is sokoldalú és keresett helyszínné válik. A Kisterem önálló kamaraoperai működéséről a Liszt Ferenc téri zenepalota első évtizedében s a két világháború közötti időszakban nem tudunk. Ilyesmire csak a II. világháború és a „fordulat éve” közötti néhány demokratikus esztendőben nyílott – a Budapesti Vígopera számára – lehetőség. Joggal merülhet föl a kérdés, hogy több mint százéves történetében a Kistermet miért hasznosították ily kevéssé kamaraoperaként, illetve hogy túlnyomórészt miért „csak” tanszaki vizsgaelőadásokat rendeztek benne mint kisoperában. A válasz kézenfekvő: a 20. század első felében virágkorát élte a nagy szimfonikus apparátusokban tobzódó posztromantika – a veristák, Puccini, Richard Strauss ekkoriban a kortárs operaszerzők. Amikorra pedig hazai zeneéletünkbe lassacskán beszivárogtak az immáron klasszikussá váló modern komponisták – Schönberg, Stravinsky, Falla, Weill, Poulenc, Britten és a többiek – kamaraegyüttesre írott színpadi művei, addigra a Kisterem elvesztette szcenikai lehetőségeit, vonzerejét. Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi operarepertoár óriási átrendeződésen ment keresztül. A barokk és a kortárs kínálat hallatlan bővülése nemcsak az énekszakosok, hanem más tanszékek számára is rengeteg új lehetőséget nyújt. A kamaraoperaként is működtethető Kisteremmel pedig nemcsak a Zeneakadémia, hanem Budapest zenei élete is számot­ tevően gazdagodik. Első száz évében a Kisterem megannyi jelentős zenei, színpadi, irodalmi, mozdulatművészeti stb. eseménynek adott otthont, e téren a különböző művészetek történészeinek lesz is mit kutatniuk. A Kisterem nagy korszaka azonban még csak most kezdődik! Mesterházi Máté

66


Finomra Finomra hangolva

hangolva

A Heti Válasz hétrôl hétre információt, mûveltséget és érveket ad olvasóinak.

Fizessen elő lapunkra, és legyen tagja a Heti Válasz hűségklubjának! Akcióinkról és hűségprogramunkról a www.hetivalasz.hu/elofizetes honlapon olvashat.


2013. december 6. (péntek ), 19.00

Kisterem

W. A. Mozart: A varázsfuvola Művészeti vezető: Marton Éva Rendező: Almási-Tóth András Fordító: Varró Dániel Díszlet: Iványi Árpád Jelmez: Tóth Bori Karigazgató: Somos Csaba Koreográfia: Juronics Tamás Sarastro – Cser Krisztián Tamino – Brickner Szabolcs Az éj királynője – Rácz Rita Pamina – Hajnóczy Júlia Papageno – Gaál Csaba Papagena – Jakab Ildikó Öreg pap/2. pap – Szécsi Máté 1. dáma – Ambrus Orsolya 2. dáma – Tímár Tímea 3. dáma – Vörös Szilvia Monostatos/1. pap – T. Gippert Béla Fuvolista: Kerner Mária Artemisia Kamarazenekar Vezényel: Alpaslan Ertüngealp Hogy Mozart Varázsfuvolája nyitja a kistermi operajátszás 21. századi történetét, az aligha meglepő, hiszen az egyetemes operatörténet talán legtökéletesebb és legsokoldalúbb remekéről van szó. A produkció a Meláth Andrea által vezetett Ének Tanszék közelmúltbéli hallgatóira és a magyar operajátszás emelkedő

csillagaira épül. A közönség soraiba is fiatalokat invitáló előadás művészeti vezetője Marton Éva és rendezője, a tanszék színpadi játék tanára, AlmásiTóth András magát a Zeneakadémiát, egészen pontosan a szecessziós zenepalotát állítja majd a középpontba s teszi az előadás díszletévé. A Zeneakadémia az előadásban a zene megkövült szimbólumává válik, s mi más volna képes a sötétség és a fény, az értelem és az érzelmek, az emelkedett eszmék és a természeti ösztönök, Sarastro és az Éj királynője ellentétpárjait összhangba rendezni, ha nem a zene. Jegyárak: 4 900, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

68

Körösfői-Kriesch Aladár: Zarándoklás a művészet forrásához © Hajdú József


Turandot tanít – Marton Éva a Zeneakadémián Kodály mondta, hogy az üstökös nem közvilágításra való, igaza is volt, de persze minden alól van kivétel. Mert bizony az utóbbi csaknem tíz esztendőben egy üstökössel világítottunk, legalábbis az Ének Tanszéken. Marton Éva jött el a budapesti Zeneakadémiára. Hazaérkezett egy páratlan előadóművészi pálya után, amelyen a legfényesebb operaházak bolygói között közlekedett hihetetlen energiáktól hajtott űrhajóján. Ha az 1960-as évek közepén, amikor Tanárnő még diákként látogatta a Zeneakadémia X. tantermét, egy Marton Éva lett volna a tanári karban! De nem volt, bár a sokak által tisztelt Sipos Jenő doktor bizonyára megadta számára, amit egy énektanár a szó hagyományos értelmében adhatott. Mindenesetre Éva már akkor is arculati tényezővé lépett elő. Ha külföldi tanárok jöttek látogatóba (annak idején főként a Szovjetunióból), akkor – leánykori nevén – Heinrich Éva, immár férje, dr. Marton Zoltán nevét viselve, előrukkolt Tosca imájával („Vissi d’arte”), amivel bebizonyította, hogy jó kezekben van, és az intézmény is megérdemli hírnevét. Felvillant tehát a későbbi nagy Tosca, aki Aragall, Domingo, Giacomini, Pavarotti, Milnes, Taddei, Wixell és más operai kiválóságok oldalán ragadtatta el négy kontinens operarajongóit. Több mint harminc esztendőn át mozgott csatárként az operabajnokok ligájában, végigénekelve Puccini, Wagner, Richard Strauss, Verdi életművének zömét (Bayreuthban például egy előadáson egy operából több szerepet is: Vénuszt és Erzsébetet a Tannhäuserből, vagy – némi időeltéréssel – egy darab valamennyi női szerepét: Lohengrin, Elektra, Az árnyék nélküli asszony). Mivel született színpadi tehetség is, elsősorban azok a szerepek álltak közel egyéniségéhez, amelyben a hősnő drámai utat jár be. Ilyen Turandot, melynek legnagyobb előadójaként tisztelte a szakkritika is az utóbbi negyven évben, és ugyancsak mintha testére szabta volna Wagner Brünnhildét (A walkür, Siegfried, Istenek alkonya) és Richard Strauss a Császárnét (Az árnyék nélküli asszony). A szó szoros értelmében lábai előtt hevert a New York-i MET, a bécsi Staatsoper, a milánói Scala, a barcelonai Liceu, a Buenos Aires-i Teatro Colón, a londoni Covent Garden, és csak az annalesek, valamint Marton Zoltán emlé­ kezete tartja számon a teljesség igényével, még hány operaház közönsége. Mindig magát adta, és magát sohasem kímélte. Egyszerre robbanékony és fegyelmezett, primadonna és csapatjátékos, uralkodó és szolgáló. Turandot és Kundry. Ez utóbbitól idézett némi iróniával („Dienen, dienen” – „Szolgálni, szolgálni”), amikor felvette a Zeneakadémia közalkalmazott tanárának, tanszék­vezetőjének vezeklő csuháját, s aki addig a nemzetközi közönség és a high society elkényeztetett kedvence volt, akiért magán­ repülőt és limuzint küldtek, a tanulmányi osztályon egyeztette a félévi operavizsgára való felkészülés körülményeit… 69


Marton Éva © Emmer László


Marton Éva művészeti vezetésével készül a Zeneakadémia a Liszt Ferenc téri zenepalota kisebbik játszóhelyét mint kamaraopera-termet felavató opera­ előadásra. Először december 6-án, és 2013-ban további öt alkalommal lesz látható Mozart Varázsfuvolájának helyspecifikus változata Almási-Tóth András rendezésében, Alpaslan Ertüngealp vezényletével. A főszerepekre Marton tanárnő kérte fel az Ének Tanszék néhány éve végzett hallgatóit, a darabválasztást pedig a kívül-belül megújuló épület titokzatos díszítőmotívumainak és a Mozart-daljáték szabadkőműves vonatkozásainak rokonsága ihlette. Az előadás igazi főszereplője ezért maga a Zeneakadémia lesz, a színpadon megjelennek a ház terei és termei, a szecessziós motívumok és art deco díszítőelemek pedig a jelmezeken is visszaköszönnek majd. A budapesti operarajongók számára igazi ünnepnek ígérkezik, amikor fél évszázados kényszer­ szünet után újra szerepet kap a Kisteremben a zsinórpadlás és a zenekari árok, az ínyencek pedig Varró Dániel vadonatúj, e kivételes alkalomra készülő fordításának debütálását várhatják izgalommal.

Megjelenésével változott meg a tanszékvezető fogalma, s vált igazi művészeti vezetővé. Ő volt az első, aki nemcsak irányította, de menedzselte is a tanszékét, aki egységes programot és követendő eszményeket állított fel. A hallgatók másként álltak ki a színpadra, nagyobb öntudattal, több színpadi és éneklési praktikával felvértezve. Nemcsak Marton Éva növendékei, hanem a többiek is, hiszen Tanárnő mindennel és mindenkivel foglalkozott, aki a rá bízott tanszéken megfordult. Tanszékvezetői korszaka külön fejezetet alkot a Zeneakadémia történetében. Megreformálta a repertoárt. Egyszerre csak kevésbé ismert, de felfedezésre méltó áriák jelentek meg a vizsgákon, a hallgatók jókedvű kirándulásokat tettek az operett, sőt a musical felé, kortárs zeneszerzők műveiből rendeztek dalesteket, és fiatal zeneszerzőket ihletett Tanárnő és a fiatalok lendülete és nyitottsága arra, hogy új műveket írjanak kollégáiknak. Így történt, hogy az utóbbi két évben az operavizsga (immár méltó helyén, a budapesti Operaházban) egyben ősbemutatónak is helyet adott: egy sokkolóan tragikus és egy keserédes, igazi pesti témára írott egyfel­ vonásosnak (Bella Máté: A tavasz ébredése, Solti Árpád: La Violetta). Még a barokk zene is új köntöst kapott általa, amikor egy hosszú Cavalli-opera eredeti zenéjét a zeneszerzés tanszék hallgatói hangszerelték maivá. Pezsgett a tehetség, a művészi odaadás, a felfedezés izgalma ezeken az előadásokon. Ezt szeretnénk megőrizni Marton tanárnő szellemében és – Vele! A Zeneakadémia Kisterme ezentúl operai, zenés színpadi produkcióknak is otthont ad, 18 éven felülieknek és aluliaknak, innovatív szellemben. Ide sikk lesz járni, részesülni a kísérletekből, élvezni a terem atmoszféráját, a színpad közelségét, intimitását. De Marton Évának nem állítunk szobrot (még!), hanem Professor Emeritaként számítunk további tanítására, s amit elkezdett a tanszék élén – amit ettől a tanévtől Meláth Andrea vett át –, folytatja és kiteljesíti majd a Kisterem operajátszásának művészeti vezetőjeként. Ha az embernek van egy Marton Évája, akkor mércéje is van, méghozzá magas. Szükség is van rá, mert „ezekben a szent csarnokokban” – ahogyan a Kisterem megnyitó operaelőadásán, a Varázsfuvolában Sarastro énekli majd – nemcsak a „bosszút” nem akarjuk ismerni, hanem a középszert sem. Azokra a csúcsokra hívunk és várunk mindenkit, amelyekről Marton Éva jött el hozzánk. Batta András

71


Frank péter és carlo zecchi (1958) © molnár edit / MTI

Szörényi Levente (1968) © Balla Demeter / Magyar Nemzeti Múzeum

King’s Singers (1980) © Pólya Zoltán / MTI 72


A Zeneakadémia Liszt Ferenc téri homlokzata (1950) © BTM Kiscelli Múzeum

A Bécsi Opera kórusát Clemens Kraus vezényli (1955) © Magyar Nemzeti Múzeum

Jandó Jenő és Ferencsik János (1983) © Fejér Gábor 73


2013. december 6. (péntek ), 19.00

2013. december 7. (szombat ), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

baráti kristóf és a MÁV Szimfonikus Zenekar Johannes Brahms: Akadémiai ünnepi nyitány, op. 80 D-dúr hegedűverseny, op. 77 II. (D-dúr) szimfónia, op. 73 Baráti Kristóf (hegedű) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Csaba Péter

74

isabelle faust és a Concerto Budapest Beethoven: D-dúr hegedűverseny, op. 61 Kurtág György: Új üzenetek, op. 34a Sosztakovics: XII. (d-moll) szimfónia, op. 112 („Az 1917-es év”) Isabelle Faust (hegedű) Concerto Budapest Vezényel: Keller András

Hagyománytisztelet és újítás sajátos elegye teszi Johannes Brahms zenéjét a mai napig érvényessé és izgalmassá. Az inkább játékos, mint méltóságteljes Akadémiai ünnepi nyitány valójában zenei fricskának készült Brahms egyetemi díszdoktorrá avatásának alkalmára. A D-dúr hegedűverseny Joachim József felvillanyozó erejű hegedűjátékának hatására íródott, ennek eredményeként a mű is telis-tele feszültséggel, amit a még harmincas évei derekán sem járó, ám máris nemzetközileg is magasan jegyzett, Paganini-versenyen győztes Baráti Kristóf kifinomult zenei intelligenciával képes megragadni. Az oly népszerű II. szimfónia viszont immár a leplezetlen életöröm, a túláradó vidámság hangján (is) szól, némiképp rácáfolva a mindig komor és zord Brahms közkeletű képére.

„Hegedűhangja szenvedélyes, bátor és felvillanyozó, ugyanakkor lefegyverzően meleg és elbűvölő” – méltatta a New York Times kritikusa Isabelle Faust egyik produkcióját, s állításának igazságáról a budapesti közönség is több ízben meggyőződhetett már. A franciás neve ellenére német hegedűművésznő ezúttal Beethoven D-dúr hegedűversenyét játssza majd a Zeneakadémia Nagytermében, azt a művet, amelyet a közelmúltban nem kisebb karmesterrel, mint Claudio Abbadóval rögzített lemezre. Partnerei ezúttal Keller András és muzsikusai, azaz a Zeneakadémia rezidens zenekaraként működő Concerto Budapest művészei lesznek, akik a hangverseny további részében Kurtág György egyik legszemélyesebb nagyzenekari művét, majd a hivatalosan Lenin emlékezetének ajánlott Sosztakovics-­kompozíciót, az 1961-ben komponált XII. szimfóniát játsszák.

Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

Jegyárak: 6 400, 4 700, 3 200 Ft Rendező: Concerto Budapest

Isabelle faust


Vezéregyéniség diktátori vonások nélkül

Keller andrás © Hrotkó Bálint

Ami a Concerto Budapestet a legrangosabb, mértékadó zenekarok közé emeli, az a csak a legnagyobbakra jellemző képessége, hogy Bach, Beethoven, Schubert, Grieg, Dvořák, Liszt, Sibelius vagy épp Sosztakovics partitúráját a saját, szuverén hangján tudja megszólaltatni. Nem specialista, mert ez a terminus technicus ez esetben pusztán a korlátoltság szinonimája. A Concertónak felismerhető, egyedi stílusa van. Játékosai képesek megvalósítani a hangszerek demokráciáját, nem versengnek, hanem diskurálnak, érvelnek, vitatkoznak, miközben mindig egymásra figyelnek. A hangszerek az ő kezükben képesek kibújni a bőrükből, elveszteni identitásukat. A Concerto Budapest és Keller András neve nem egyszerűen csak összefügg, ma már egymást feltételezi. A név mindkét esetben emblematikus jelentőségű. Az együttes, egyike a legrégebbi hazai szimfonikus zenekaroknak, az elmúlt százhat évben megannyi metamorfózison ment keresztül. Az 1907-ben megalakult egykori Postás Zenekar (később Magyar Szimfonikus, majd Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar) éppen száz évvel alapítása után, 2007-ben vált igazán nagykorúvá. Keller András hegedűművész személyében ugyanis olyan karizmatikus zeneigazgatót kapott, aki az anyagi ellehetetlenülés zátonyai között egy hajóskapitány rendíthetetlen nyugalmával és kitartásával kormányozta révbe hányatott sorsú csapatát. A 2009-ben Concerto Budapestre keresztelt együttes nemcsak új (és remélhetőleg végleges) névre tett szert, hanem új élet is kezdődött számára. A Zeneakadémia rezidens zenekaraként kulcsszerepet játszik majd az oktatásban, a koncertéletben. Ahogy a Concerto Budapest, úgy Keller András is hazatalált. Elképesztően nagy ívű pályát futott be eddig is, és lehet, hogy a java még csak most jön. A világhírű Keller Vonósnégyes alapítója a Zeneakadémia falai között nőtt fel, tehetségét olyan nagy nevű tanárok gondozták, mint Kovács Dénes, Rados Ferenc, Kurtág György, aki számos művét neki ajánlotta. Keller sokat tett és tesz azért, hogy a hazai és külföldi kortárs zenének értő közönséget toborozzon. A kortárs zene propagálását személyes ügyének tekinti. Amikor koncertprogramot állít össze, márpedig erre a jövőben a Zeneakadémián elég sokszor lesz alkalma, bevallása szerint magát a programot is műalkotásként kezeli. Elsődleges szempont számára, hogy a művek ne véletlenszerűen kerüljenek egymás mellé. Arra törekszik, hogy olyan alkotások szólaljanak meg, melyek az adott pillanatban és térben egymásra rezonálnak, egymást értelmezik. Keller vezéregyéniség, aki diktátori vonások nélkül, művészetének meggyőző minőségével képes hatni alkotótársaira. Az isten is szólistának teremtette, de volt az Állami Hangverseny- és a Budapesti Fesztivál­ zenekar koncertmestere is. Messze földön emlékezetesek közös fellépései Végh Sándorral, aki akár a mesterének is tekinthető. Hozzá hasonlóan Keller András is hegedűsből lett karmester, hangszeres tapasztalatait 75


Vezéregyéniség dik tátori voná sok nélkül

és tudását látványosan kamatoztatja a dirigensi pulpituson. A Concerto Budapestből egyértelműen ő faragott versenyképes nagyzenekart. A Nemzeti Filharmonikusok és a Budapesti Fesztiválzenekar mellett a Concerto Budapest a mai magyar komolyzenei élet sziklaszilárd alap­ pillérévé vált. Hogy ez miként sikerülhetett, arra van racionális magyarázat: kiemelkedően tehetséges kamarazenészekből szervezte újjá csapatát. Így aztán már viszonylag könnyű dolga van, amikor igyekszik minél mélyebben megismertetni az előadandó zeneművet a zenekar minden egyes tagjával. Módszerének titka az egymásra figyelés. A dirigens kiemel bizonyos elemeket a darabból, hogy a különböző hangszereken játszó zenészek hallják, mit játszik a másik. Triviálisan hangzik, pedig tényleg ilyen apróságokon múlik a minőség. Így ugyanis a zenészek sokkal jobban átlátják a művet, egyúttal sokkal jobban értik egymást. Minél intenzívebben kommunikálnak egymással, annál hitelesebben tudják megszólaltatni a darabot. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a próbák során a zenekar nagy része sokszor csak ül, és hallgatja, mit és hogyan játszik az öt-hat kiválasztott. Ennek köszönhető, hogy mire az együttes színpadra lép, a zenészek már nemcsak arra koncentrálnak, mikor kell belépniük, hanem az egész műre van rálátásuk. Ez a rálátás válik aztán – egy kis képzavarral élve – hangzó élménnyé. Keller András kvartettje hosszú időn keresztül azzal a küldetéstudattal járta a világot, hogy a magyar klasszikus és kortárs zenét elvigye a világ nagy pódiumaira. Karmesterként viszont éppen az ellenkezőjére törekszik, a világot hozza el a magyar közönségnek. Olyan előadókat csábít Magyarországra, akik kimondottan az ő kedvéért lépnek fel nálunk. Ezzel kapcsolatban nyilatkozta egy interjúban: „Igyekszem hasznosítani, mozgósítani a kapcsolatrendszeremet, annak érdekében is, hogy egy ismert művész baráti áron lépjen fel, vagy egyáltalán eljöjjön. Szeretnénk bemutatni a magyar közönségnek olyan fiatal tehetségeket, akik az elkövetkező évtizedekben meghatározó alakjai lehetnek a zenei életnek. Nemcsak azért, mert professzionális szinten űzik a mesterséget, hanem mert olyan személyiségek, akik már a jelenlétükkel is élményt adnak a művészetet kedvelőknek.” Keller keze alatt olyan művek szólalnak meg, melyek az ő interpretációjában eddig ismeretlen arcukat mutatják. Ő akkor is kamarázik, amikor vezényel. A karmesteri pálca hegedűvonó a kezében, mellyel unalomig ismert darabokat képes kivételes, kamarazenei részletgazdagsággal újrastrukturálni. Nála nem létezik rutin, csak a míves kidolgozás. Úgy vezényel, mintha egyetlen pillanatra sem feledkezne meg a dirigensi debütálás elektromos feszültséggel teli izgalmáról, miközben minden „ütése” precízen telibe találja, mint instrukció, a zenészt, mint hatás, a hallgatót. Kling József

76


2013. december 8. ( vasárnap), 16.00

2013. december 8. ( vasárnap), 19.30

2013. december 9. (hétfő), 19.30

Kisterem

Nagyterem

Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar Sándor László: Szerelmi álom (ősbemutató) Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125 Szabóki Tünde (szoprán); Mester Viktória (alt); Brickner Szabolcs (tenor); Palerdi András (basszus); Kodály Kórus Debrecen (vezető karnagy: Pad Zoltán), Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Héja Domonkos

W. A. Mozart: A varázsfuvola Művészeti vezető: Marton Éva Rendező: Almási-Tóth András Fordító: Varró Dániel Díszlet: Iványi Árpád Jelmez: Tóth Bori Karigazgató: Somos Csaba Koreográfia: Juronics Tamás

Fuvolista: Kerner Mária Artemisia Kamarazenekar Vezényel: Alpaslan Ertüngealp

Isabelle Faust (hegedű) Concerto Budapest Vezényel: Keller András

Részletek a 68. oldalon.

Részletek a 74. oldalon.

Az Óbudai Danubia Zenekart két évtizede alapította meg Héja Domonkos. A még ma is fiatal karmestert hármas cél vezette: maga köré gyűjteni tehetséges kortársait, hogy közösen megtapasztalják az együtt muzsikálás örömét, koncertpódiumon ritkábban játszott szerzők műveit műsorra tűzni, illetve felkelteni a fiatalabb közönséggenerációk érdeklődését a komolyzene iránt. A küldetés sikerült, az együttes mára megkerülhetetlen szereplője lett a honi koncertéletnek. A huszadik évfordulóhoz különleges program dukál. Beethoven IX. szimfóniája mellett igazi kuriózum teszi különlegessé az estét, jelesül a zenekart alapító hegedűművész-zeneszerző, Sándor László Szerelmi álom című szimfonikus kompozíciójának ősbemutatója.

Jegyárak: 4 900, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 6 400, 4 700, 3 200 Ft Rendező: Concerto Budapest

Jegyárak: 3 100, 2 400, 1 700, 1 000 Ft Rendező: Óbudai Danubia Nonprofit Kft.

Sarastro – Szécsi Máté Tamino – Brickner Szabolcs Az éj királynője – Rácz Rita Pamina – Hajnóczy Júlia Papageno – Gaál Csaba Papagena – Jakab Ildikó Öreg pap/2. pap – Dani Dávid 1. dáma – Ambrus Orsolya 2. dáma – Tímár Tímea 3. dáma – Vörös Szilvia Monostatos/1. pap – T. Gippert Béla

Isabelle faust és a Concerto Budapest Beethoven: D-dúr hegedűverseny, op. 61 Kurtág György: Új üzenetek, op. 34a Sosztakovics: XII. (d-moll) szimfónia, op. 112 („Az 1917-es év”)

77


2013. december 10. (kedd), 19.00

2013. december 11. (szerda), 19.00

Kisterem

Kisterem

Az Új Liszt Ferenc Kamarakórus adventi hangversenye Arvo Pärt: A szarvas siralma (magyarországi bemutató) G. Gabrieli: Jubilate Deo Britten: Himnusz Szűz Máriához Einojuhani Rautavaara: Magnificat G. Gabrieli: O Jesu, mi dulcissime Javier Busto: Négy motetta karácsony idejére (magyarországi bemutató) Új Liszt Ferenc Kamarakórus Vezényel: Erdei Péter

erdei péter © schiller kata

Erdei Péter karnagy neve fogalom a zenei életben. Évekig vezette a Magyar Rádió Énekkarát, a Zeneakadémia címzetes egyetemi tanára, Liszt-díjas. Töretlen elhivatottságát jelzi, hogy 2010-ben friss diplomásokból és végzősökből énekkart verbuvált és – egy három évtized után megszakadt hagyományt fölélesztve – megalapította az Új Liszt Ferenc Kamarakórust. A kivételes adottságú tagokból álló együttes nemhogy kerülné, de egyenesen keresi az embert próbáló kihívásokat, hiszen elsősorban komoly énektechnikai felkészültséget igénylő, és a nagyközönség számára kevésbé ismert kortárs darabok előadására specializálódott. Jegyárak: 2 500, 1 600 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

78

W. A. Mozart: A varázsfuvola Művészeti vezető: Marton Éva Rendező: Almási-Tóth András Fordító: Varró Dániel Díszlet: Iványi Árpád Jelmez: Tóth Bori Karigazgató: Somos Csaba Koreográfia: Juronics Tamás Sarastro – Cser Krisztián Tamino – Brickner Szabolcs Az éj királynője – Rácz Rita Pamina – Hajnóczy Júlia Papageno – Gaál Csaba Papagena – Jakab Ildikó Öreg pap/2. pap – Szécsi Máté 1. dáma – Ambrus Orsolya 2. dáma – Tímár Tímea 3. dáma – Ruszó Alexandra Monostatos/1. pap – T. Gippert Béla Fuvolista: Kerner Mária Artemisia Kamarazenekar Vezényel: Alpaslan Ertüngealp Részletek a 68. oldalon. Jegyárak: 4 900, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


A Zeneakadémia épületének részlete (1908) © Anton Schroll / BTM Kiscelli Múzeum


2013. december 11. (szerda), 19.30

2013. december 13. (péntek ), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

A fekete-fehér színei Bogányi Gergely a Zeneakadémián I. D. Scarlatti: Hat szonáta Stravinsky: Petruska Csajkovszkij: Az évszakok, op. 37b (részletek) Rahmanyinov: Prelűdök Rahmanyinov: Etűdök Balakirev: Iszlamej – keleti fantázia, op. 18

A zenén túl… Vásáry Tamás zenés beszélgetései IV/2 Claude Debussy művei MR Szimfonikusok, MR Énekkar (megbízott karigazgató: Oláh Gábor) Előad, vezényel és zongorán közreműködik: Vásáry Tamás Claude Debussy alakját és életművét idézi majd a közönség elé Vásáry Tamás zenés beszélgetéssorozatának második alkalmán. „Amikor játszom, azt kell megtalálnom, mi az, ami igazán az én inspirációm. Lehet ez egy nap­ lemente, egy személy, egy vers. Azt kell megtalálni, mik, illetve kik vagyunk, s ez nem is egyszerű” – fogalmazott egy ízben Vásáry Tamás, s mi a szünet nélkül kutató és felfedezéseiről élvezettel mesélő muzsikus nyomába eredve megbizonyosodhatunk póztalan művészi hitvallásának vonzerejéről: „A legtöbb, amit a zenében adhatunk: a legigazabb érzéseink és az őszinteségünk.” Jegyárak: 3 500, 2 800, 2 000, 1 500 Ft Diák- és nyugdíjaskedvezménnyel: 2 500, 2 000, 1 400, 1 100 Ft Rendező: MR Zenei Együttesek 80

Bogányi Gergely (zongora)

Rahmanyinov Ivanovkán (1890-es évek) © Wikipedia

Még jócskán zeneakadémiai éveinek elején járt, amikor környezete és tanárai már kétség nélküli bizonyosságnak ítélték: Bogányi Gergelyből világraszóló zongorista lesz. A 30 évesen (2004-ben) Kossuth-díjat elnyert művészről ma ezt már jó ideje befejezett tényként állapíthatjuk meg, s mindehhez olyan személyes emlékeket kapcsolhatunk, mint amilyen a 2010-es kétnapos Chopin-maraton bravúrja és csodája volt. Az alig pár héttel Bogányi Gergely negyvenedik születésnapja előtt sorra kerülő zeneakadémiai koncerten orosz művek teszik majd ki a hivatalos program túlnyomó részét. Virtuozitás, befelé tekintő elmélyültség és az önmagába belefeledkező játékosság egyaránt szerephez jut majd ezen a koncerten, miként Bogányi további két zeneakadémiai estjén, 2014 tavaszán. Jegyárak: 6 500, 5 400, 3 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


bartók, kodály és a walbauer-kerpely vonósnégyes (fotó: székely Bogányi aladár Gergely 1910, forrás: MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archivum © Balázs fotótára) István


Láthatóvá lett zene – a Nagyterem ikonográfiai programja

© hajdú józsef 82

Nem kell komoly művészettörténeti kutatást végeznünk ahhoz, hogy megállapítsuk: a 19. században és a szecessziós századfordulón épült hangversenytermek a díszítéseiknek köszönhetően Apollón szentélyeiként értelmezhetők, ahogy a színházak Dionüszoszéiként. Az antik világ isteneire való utalás azonban többnyire néhány motívumban ki is merül: az épületek tervezői gyakran megelégedtek egy-egy Dionüszosz diadalmenete ábrázolással vagy Apollón lantjainak és hattyúinak egymás mellé sorolásával, múzsák felvonultatásával és babérornamentika alkalmazásával, mindezek számára csupán néhány, persze hangsúlyos megjelenésű építészeti helyet kijelölve. Nem ritka az apollóni-dionüszoszi díszítőmotívumok ellentétpárokba való rendezése sem, amely mögött Nietzsche hatása feltételezhető. A budapesti Zeneakadémia példája sokkal bonyolultabb, elsősorban nem azért, mert az 1903 és 1907 között emelt épületen az antik istenvilágra való utalások a homlokzatokat és a dísztereket teljes egészében birtokba veszik, hanem mert a díszítés egységes, több rétegben kibontakozó, már-már tudósiként jellemezhető, és nemcsak Nietzsche ellentétpárjaira épülő ikonográfiai programmá áll össze. Az épület e szempontból méltó párja az Operaháznak. Abból a szempontból viszont, hogy a program a figurális díszítéseken és a feliratokon túl az építészeti elemeknek és megoldásoknak a világára és ezekkel együtt a felhasznált építő- és burkolóanyagokra, azok anyagi minőségére és színvilágára is kiterjed, az épület szinte társtalannak mondható. Az ikonográfiai program csúcspontja-csúcshelye a Nagyterem. Ennek díszítése azonban nem értelmezhető a főhomlokzaté és az előcsarnokoké nélkül – az ikonográfiai program egységessége nem kérdéses, még akkor sem, ha a Nagyterem részletrajzainak és díszítésének kidolgozására való­szí­nűleg csak a homlokzati terveket követően került sor, amire az engedélyezési terveken szereplő dátumok alapján következtethetünk. Az egész épületet mintegy átszövi az egymás feletti és egymás mögötti összefüggéseket mutató, építészeti és díszítésbeli ellentétpárokra épülő hierarchia. Ahogyan a főhomlokzaton a vízszintesen elfekvő oldalsó részek fölé a vertikálisan tagolt középső rizalit magasodik, úgy emelkedik ki a belsőben az alacsony arányú előterekből a három szint magasságú Nagyterem. Ahogyan a homlokzat oldalszakaszain a vizekre utaló motívumok jelennek meg, úgy az előcsarnokokban is a vizekre történik utalás (a majolikalapokkal, azok kékjeivel, a buborékokat és gyöngyöző vizet megjelenítő gömbmotívumokban, az emeleten a zárópárkány hullám­ motívumában). A világ, amely szigetként magasodik a vizes részek fölé, Apollóné. Ezt a homlokzaton dór oszlopok jelenítik meg, diadalívek


A Nagyterem hosszoldali metszetE © Magyar Építészeti Múzeum

A Nagyterem az 1962-es felújítás után © Sziklai Dezső / MTI

Fischer Annie (1984) © Fejér Gábor 83


L áthatóvá lett zene – a Nagy terem ikonogr áfiai programja

© hajdú józsef

kompozíciós megoldásait alkalmazva. A Nagyteremben az építettség hatása másodlagos – itt a teret határoló, egymásba íródó diadalívek mint növényzetet tartó elemek kapnak szerepet, de maga a növényzet az uralkodó: babérfa ez, amely az épületet a padlótól a boltozatig áthatja/kitölti, mintegy ligetet alkotva, amely a belsőt beárnyékolja, árnypöttyöket szórva az oldal­ falakra. A dór homlokzat a görög Apollón templomáé (hattyúkkal, lantokkal), aki az egyiptomiak Napistenének attribútumait (napkorongok, obeliszkek, piramidionok, egyiptizáló fejek, pülónmotívum) is viseli. A babérliget Apollón szigeti szent ligete (talán az isten Délosz-szigeti szentélyére is utalva) hattyúkkal, lantokkal, kígyós oltárokkal és magának az istennek alátekintő képmáspárjával, akinek ligetében a fő helyet az orgona és zenei utalások foglalják el, köztük a hattyúdal ábrázolásai. A dionüszoszi és az apollóni világokban ugyanakkor egymásra utaló motívumokkal – átszűrődésekkel és áttükröződéssel találkozni: az elő­­ csarnoki vizek világában lantokkal, kígyókkal, piramidionokkal, a vizeik felületén tükröződve megsokszorozódó napkorongokkal, az apollóni részeken pedig dionüszoszi scherzo is megjelenik, és a Nap arany csillogása mellett a Hold ezüstjéé is. A különböző világok közti átjárás csak a közvetítők révén valósulhat meg, akik a két világ határain helyezkednek el. Ilyenek a Nagy­ terem földszinti bejáratait őrző múzsák és ilyen Liszt Ferenc is, aki a homlokzati középrizalit alsó és felső része közt főpapként trónol – erősítve az épület programjának keresztény vonatkozású rétegét is. Az emeleti előcsarnok hátfalának Körösfői-Kriesch Aladár-freskóján is közvetítők játsszák a főszerepet: a művészeteket megszemélyesítő nőalakok, akik a művészet forrása kútépítményén táncolnak. A freskón ugyanakkor a különböző világok együttes ábrázolásával találkozni: általa lehetőség nyílik az átlátásra, amelynek köszönhetően a mű nemcsak az előcsarnoknak, de a Nagyteremnek is szerves részeként értelmezhető, és mint ilyen az ikonográfiai program kulcsa. A művésze­ teket, amelyeknek forrásához zarándokok járulnak, dionüszoszi hangszereken játszó égi lények dicsőítik. Hátrébb és magasabban apollóni hangszereket megszólaltató angyalok ülnek a felhőkön, akiknek muzsikája már a bíborkárpit (Apollón ikerpárjának, Artemisznek égi palást attribútuma ez) rejtette világhoz/világban szól, amelyből itt csak a zöldes-aranyos lombhomály látszik. Aki a Nagyterembe lép, e kárpit mögé jut (a karzatokon és a páholyokban valós kárpitok vonódnak ketté). A Nagyterem szertartások helyszíne, a szertartások a hangversenyek. A papnők szerepét itt a zenészek veszik át, akik közül a szólisták (öltözőszobájuk ablaka alapján) Orpheusz megtestesítői. A szertartásokban való részvételre feliratok (Favete lingvis és Sursum corda) figyelmeztetnek, a szertartásokra pedig Apollónnak a boltozat alatt megjelenített kígyós oltárai utalnak. A hangversenyeken a zene segítségével felszárnyal a lélek, akárcsak a főhomlokzatnak lantba kapaszkodó géniuszai, apollóni magasságokba, oda, ahol az isten képmásait, oltárait és alászálló angyalokat látni, valamint az égboltozaton túli, égi vízben tükröződve (a felülvilágítók feliratában olvashatóan is) az Összhangot, Szépséget, Ritmust, Poézist, Dallamot és Fantáziát. Eközben Apollón ölelésére maga a közönség is babérfává változik, akárcsak Daphné. A Nagyteremben maga a zene lesz láthatóvá, a zene, amely Nietzsche szerint az örök élet közvetlen ideája. Dr. Raffay Endre

84


www.mtva.hu


2013. december 14. (szombat ), 16.00

2013. december 14. (szombat ), 19.30

Kisterem

Nagyterem

W. A. Mozart: A varázsfuvola

Harminc év Snétberger Ferenc szólóestje

Művészeti vezető: Marton Éva Rendező: Almási-Tóth András Fordító: Varró Dániel Díszlet: Iványi Árpád Jelmez: Lisztopád Krisztina Karigazgató: Somos Csaba Koreográfia: Juronics Tamás

Részletek a 68. oldalon.

Snétberger Ferenc karrierje idén éppen három évtizede tart, amit nem is ünnepelhetne másként, mint ahogy egykor a Zeneakadémia Nagytermének közön­sége találkozhatott vele: egyedül, egy szál gitárral az ölében, muzsikával. Mert a gitárművész kezében minden egyes alkalommal mesél a hangszer. Leginkább egy történetet az észak-­ magyarországi kisvárosból induló legkisebb fiúról, aki kivételes tehetségéből adódóan akár gitározhatott volna úgy is, mint Al Di Meola vagy George Benson, de ő a nehezebb utat választotta: saját hangot keresett, amelyben a klasszikus zenei előképzettség, a roma hagyomány, a flamenco és a jazz egyszerre van jelen. És ez emelte ki őt a zsúfolt világmezőnyből, olyan nevek kollegiális társaságát kiérdemelve, mint Bobby McFerrin énekes-mágus, és a legendás basszusgitáros Richard Bona.

Jegyárak: 4 900, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 6 500, 5 400, 3 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Sarastro – Cser Krisztián Tamino – Brickner Szabolcs Az éj királynője – Rácz Rita Pamina – Hajnóczy Júlia Papageno – Gaál Csaba Papagena – Zavaros Eszter Öreg pap/2. pap – Szécsi Máté 1. dáma – Ambrus Orsolya 2. dáma – Tímár Tímea 3. dáma – Ruszó Alexandra Monostatos/1. pap – T. Gippert Béla Fuvolista: Kerner Mária Artemisia Kamarazenekar Vezényel: Alpaslan Ertüngealp

86

Snétberger Ferenc (gitár)

Snétberger ferenc © dobos tamás


2013. december 15. ( vasárnap), 10.00

2013. december 15. ( vasárnap), 18.00

Kisterem

Nagyterem Kodály 131 Kodály Zoltán 150. genfi zsoltár, Ének Szent István királyhoz, Semmit ne bánkódjál, Angyalok és pásztorok, Székely keserves, Akik mindig elkésnek, Norvég leányok, A magyar nemzet, Hej Büngözsdi Bandi, Kit kéne elvenni, Fölszállott a páva, Isten csodája, Békesség-óhajtás – 1801. esztendő, Este, Óda a muzsikához, Budavári Te Deum

Wándorélet 2.0 – Verdi és Wagner nyomában A középiskolai műveltségi vetélkedő döntője A 2011-es „Vándorélet – Liszt Ferenc nyomában” című középiskolai műveltségi vetélkedő nagy sikerén felbuzdulva (több mint 80 középiskola közel 600 diákja vett részt a megmérettetésen) a Jeunesses Musicales Magyarország Egyesület és a Zeneakadémia a két kétszáz éves zseni, Verdi és Wagner előtt tisztelegve rendezi meg idén a „Wándorélet 2.0 – Verdi és Wagner nyomában” című vetélkedőt. A vandorelet.hu internetes oldalon zajló verseny offline döntőjére, melyre a nevezett ötfős csapatok közül a hat legjobb jut be, a megújult Kisteremben kerül sor. A döntős csapatok szellemi összecsapása nyilvános, az értékelést pedig illusztris zsűri végzi: Marton Éva, Kossuth-díjas operaénekes, Batta András, a Zeneakadémia rektora, Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója és Farkas Zoltán, a Bartók Rádió intendánsa. A koncertre ingyenes belépők válthatók. Rendező: Jeunesses Musicales Magyarország Egyesület, Zeneakadémia Koncertközpont

Jakab Ildikó (szoprán); Balogh Eszter (alt); Horváth István (tenor); Kovács István (basszus); Bartók Béla Férfikar, Cantate Vegyeskar, Debreceni Bárdos Lajos Leánykar, Pécsi Kamarakórus, Szegedi Bartók Béla Nőikar; a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara és Kórusa Vezényel: Erdei Péter, Lakner Tamás, Ordasi Péter, Sapszon Ferenc, Tillai Aurél Kodály Zoltán vitathatatlanul a 20. század meghatározó jelentőségű magyar komponistája, zenetudósa és példaadó közéleti személyisége volt. A Zeneakadémián szerezte diplomáját zeneszerzőként, 1919-ben pedig már az intézmény aldirektoraként igazgatta a képzést, a népzene oktatását pedig még nyugállományba vonulása után is folytatta. Közel másfél száz a cappella kórusművéből hallhatunk egy csokornyit ezen az estén – a legendásan magas színvonalú hazai kórusmezőnyből is kiemelkedő, briliáns társulatok előadásában. A program egyik fénypontja az elkülönülő zenei egységek mesterien szerkesztett füzéréből álló Budavári Te Deum, amelyben gregorián, barokk és reneszánsz stíluselemek keverednek a jellegzetesen magyaros verbunkos motívumvilággal.

Kodály Zoltán (1947) © molnár edit / mti

Jegyárak: 3 200, 2 100, 1 300 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont A koncert megvalósításában partnerünk a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA), Támogató: NKA 87


Az épület

© hajdú józsef 88

A budapesti Zeneakadémia építészettörténetileg igazi ritkaság: kevés ilyen gazdagon díszített és a zenének szentelt épület maradt fenn a múlt századforduló idejéből. A legismertebb a gyakorlatilag azonos időben emelt barcelonai Palau de la Música Catalana. A katalán szecesszió Gaudí mellett legismertebb mestere, Lluís Domènech i Montaner gótikát és szecessziót ötvöző alkotása talán csak a mexikóvárosi Palacio de Bellas Artes épületének gazdagságával mérhető össze. Ez utóbbi viszont már magyar párhuzamokat mutat, nem véletlenül: a milánói világkiállításon aratott sikere nyomán ugyanis a grandiózus művészeti központ építő­ mesterei közé hívták Maróti Gézát, illetve Róth Miksát is. Az 1875-ben megalapított Országos Magyar Királyi Zeneakadémia oktatási tevékenysége Liszt Ferenc lakásán indult, a pesti Belváros századfordulós rendezésével eltüntetett Hal téren. Az iskola reprezentatív, vadonatúj épületét csak 1879-ben vehette birtokba: ma ezt Régi Zeneakadémia néven ismerjük az Andrássy úton. A Láng Adolf tervezte neoreneszánsz palota azonban csakhamar szűkösnek bizonyult; nem véletlen, hogy az évről évre új megmérettetést rendező Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1888–1889. évi pályázatához a „zene- és szinészeti akadémiával összekapcsolt hangversenyépületet” választotta témaként. A versengést az akkor mindössze 27 esztendős Giergl Kálmán nyerte meg, aki 12 évvel később, 1901-ben Korb Flórissal közös irodájának élén pályázat nélkül kapott közvetlen megbízást a vallás- és közoktatásügyi minisztertől ugyanerre a feladatra. Jóllehet Korb és Giergl ekkorra befutott, közkedvelt építészeknek számítottak, olyan házakkal, mint a Ferenciek terén álló Királyi bérpalota és a két Klotild-palota, nyilvánvaló protekciójuk a szakma éles bírálatát váltotta ki. Saját újságjában, a Vállalkozók Lapjában a szintén neves építész, Komor Marcell álnéven írt olvasói levélben protestált: „...lelkem teljes erejével tiltakozom ellene, hogy az ilyen természetű tervező megbízásokat kéz alatt adják ki az előkelő vezeték nevekhez ragaszkodó Pistáknak, s egyéb nevű pajtásoknak!” Komor a modern magyar stílusként ünnepelt nemzeti szecesszió megteremtője, Lechner Ödön követőjeként elsősorban attól tartott, hogy pályázat hiányában a majdani épületre a minisztériumi bürokraták ízlése nyomja majd rá bélyegét. Mint kiderült, nem is alaptalanul. Az első változatot, majd a Színiakadémia elhagyása utáni 1903-as második verziót is Korb és Giergl egyértelműen Lechner hatása alatt készítette; erre utalnak a homlokzat keleties elemei, a gazdagon tagolt párkányzat, az ívelt záródású ablaksorok. A tervlapok felett azonban a felkért építészbizottságban valóban kitört a polémia: a historizmushoz ragaszkodó örök ellenlábas, Alpár Ignác a szintén a zsűriben ülő Lechner füle hallatára küldte el melegebb égtájakra a tervezőket, de vétót emelt a zenész-építész Fittler Kamill, a munkák miniszteri biztosa is – nem mellesleg a Lechner tervezte Iparművészeti Múzeum igazgatója! Így sajátos stílusmixtúraként, a harmadjára is átdolgozott, hagyománytisztelőbb, a homlokzaton például kerámia helyett főleg követ használó tervek alapján épült meg a Zeneakadémia 1904 és 1907 között. A bejárat


© Herman péter


A z épület

feletti kőatlaszok akár a közeli Andrássy út valamelyik neoreneszánsz palotáján is állhatnának, Maróti Géza Géniusz-szobrait viszont, amelyek a főpárkány feletti névfelirat mellé kerültek, elismerően fogadta az 1906-os milánói világkiállítás nemzetközi közönsége. Az asszír vagy az egyiptomi építészetből kölcsönzött elemek ugyanakkor minden tiltás ellenére Lechner filozófiájával rokonítják Korb és Giergl gondolkodásmódját, aki a Közel-Keletig ment ihletért. Ugyancsak saját korukra vall, hogy bevetették az akkori Magyarországon kevéssé ismert vasbetont is. A rendszert Franciaországból importáló mérnök, Zielinski Szilárd úttörő szerkezetet alkotott: nemcsak az alapozás, de az összes födém, valamint a nagyterem erkélyei is vasbetonból készültek. A felújítás során előkerült részletek a mai szakemberek elismerését is kivívták, bő száz évvel ezelőtt azonban több szerkezeti elem megépítését csak Zielinski személyes garanciájával hagyta jóvá a minisztérium. A leggyengébb láncszemről, a közép­ rizalit feletti vasbetonkupoláról csakhamar ki is derült, hogy a várttal ellentétben mégsem vízálló, így eredeti kialakítását a rákerülő tető tüntette el. Bár van alapja a sokat hangoztatott állításnak, miszerint a Zeneakadémián a kor legjobb iparosai dolgoztak, a teljes igazság az, hogy kiválasztásuknál a legnagyobb súllyal az ár esett latba. A minisztérium szinte minden, az építkezéshez kapcsolódó „közbeszerzésen” a legolcsóbb ajánlat­tevővel szerződött. Ettől csak az építészek javaslatára tértek el; nekik köszönhető, hogy Walla József helyett a drágább, de megbízhatóbbnak vélt pécsi Zsolnay-cég kapta a padló- és falburkolati munkákat, illetve hogy a minisztérium által preferált Majoros Károllyal szemben végül a ma is közismert Róth Miksa lehetett az épület üvegablakainak kivitelezője. Igaz, az utóbbi döntés kiharcolása egy teljes évig tartott. A belső terek ornamentikája, bár merít antik és reneszánsz előképekből is, alapvetően az osztrák szecesszió hatását mutatja. Róth a bécsi Julius Hoffmann mintakönyve alapján dolgozott, a nagyterem szellőző­ rácsai pedig az 1897-ben elkészült kiállítási palota, a Sezession aranylevelekből összeálló kupoláját idézik. A közreműködő társművészek közül Körösfői-Kriesch Aladár nevét mindenképp érdemes kiemelni. A gödöllői művészkör vezetőjének munkája a földszinti előcsarnok két freskója, valamint az emeleti foyer-ben látható kompozíció, A művészetek forrása, a preraffaelita festészet kissé megkésett, magyar földön ritka remeke. A belső terek közül a 20. század viharos évtizedeiben is megőrizte eredeti formáját a földszinti és az emeleti előcsarnok, a fémvázas galériával tagolt könyvtár, valamint az eredeti bútordarabokat őrző igazgatói tárgyaló. A Nagyterem és a Kisterem összképét azonban a II. világháborút követő felújítás jelentősen megváltoztatta. Előbbiben a falak megszokott zöld-sárga tónusa helyett mostantól a megtalált alsó festékréteg alapján helyreállított vörösbarna-márvány veszi át a hangsúlyt, a barnára mázolt faburkolat pedig visszakapta eredeti fekete-arany festését. A terem így az aranyozott díszítményekkel, illetve az óarany-bronz kárpitokkal együtt sokkal határozottabbá, kontrasztosabbá vált, akárcsak a Kisterem, amelyben nemcsak a színek újultak meg, de helyreállították a meglelt díszítőfestéseket is a mennyezeten. Kovács Dániel

90


2013. december 17. (kedd), 19.00

2013. december 18. (szerda), 19.00

Kisterem

Kisterem

Dalestek a Zeneakadémián Németh Judit és Simon Izabella „Testvérek és szeretők” W. A. Mozart: A varázsfuvola Művészeti vezető: Marton Éva Rendező: Almási-Tóth András Fordító: Varró Dániel Díszlet: Iványi Árpád Jelmez: Tóth Bori Karigazgató: Somos Csaba Koreográfia: Juronics Tamás

Clara és Robert Schumann, Fanny és Felix Mendelssohn, Alma és Gustav Mahler dalai Németh Judit (mezzoszoprán); Simon Izabella (zongora)

Részletek a 68. oldalon.

Mi tagadás, a zsenik rendszerint akaratlanul is leárnyékolják a közvetlen környezetüket, családjukat és szeretteiket. Így történik ez sokszor még akkor is, ha a legközelebbi hozzátartozóik amúgy szintén figyelemre érdemes tehetséggel vannak megáldva. Németh Judit és Simon Izabella dalestje három ilyen nagy tehetségű asszonyt, feleséget, illetve nővért állít majd a középpontba, a két zseniális férj, Schumann és Mahler, valamint a nem kevésbé zseniális testvér, Mendelssohn dalaival párba állítva zeneszerzői kompozícióikat. A felfedezésre felettébb érdemes zenei ínyencségek Németh Judit varázslatos – Bayreuth közönségét is több ízben megbabonázó – hangján, Simon Izabella érzékeny zongorakíséretével fognak megszólalni.

Jegyárak: 4 900, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 2 500, 1 600 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Sarastro – Szécsi Máté Tamino – Pataky Potyók Dániel Az éj királynője – Szemere Zita Pamina – Jakab Ildikó Papageno – Hámori Szabolcs Papagena – Zavaros Eszter Öreg pap/2. pap – Dani Dávid 1. dáma – Horti Lilla 2. dáma – Vincze Klára 3. dáma – Ruszó Alexandra Monostatos/1. pap – Kristofori Ferenc Fuvolista: Scheuring Kata Artemisia Kamarazenekar Vezényel: Alpaslan Ertüngealp

Németh judit

91


2013. december 19. (csütörtök ), 19.30

2013. december 20. (péntek ), 19.00

2013. december 21. (szombat ), 16.00

Nagyterem

Kisterem

Nagyterem

Az MR Gyermekkórus karácsonyi hangversenye A fekete-fehér színei Szokolay Balázs zongoraestje Schumann: C-dúr fantázia, op. 17 Liszt: h-moll szonáta Szokolay Balázs (zongora) A Liszt-díjas Szokolay Balázs immár évtizedek óta a magyar komolyzene állócsillaga. Pályafutásának kezdeti szakaszában sorra söpörte be a külföldi díjakat (Ústí-nad-Labem, Glasgow, Zwickau, Leeds, Brüsszel, Montreal) – hol zongoristaként, hol kamarazenei társulatok tagjaként. Ma már inkább zsűritagként találkozhatunk nevével rangos nemzetközi megmérettetéseken, vagy éppen mesterkurzusok főszereplőjeként, és persze személyesen is, a koncertpódiumokon. Ezerarcú tehetség, a zenei romantika korszakának avatott tolmácsolója, aki másfél évtizede a Zeneakadémia professzoraként adja tovább fölhalmozott tudását a felnövekvő művészgenerációknak. Két – a szó minden létező értelmében – korszakos darabot játszik ezen az estén: Robert Schumann Lisztnek ajánlott C-dúr fantáziáját és Liszt Ferenc Schumann-nak ajánlott h-moll szonátáját. Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 92

Kodály, Bartók, Tóth Péter és Mohay Miklós művei

W. A. Mozart: A varázsfuvola Művészeti vezető: Marton Éva Rendező: Almási-Tóth András Fordító: Varró Dániel Díszlet: Iványi Árpád Jelmez: Tóth Bori Karigazgató: Somos Csaba Koreográfia: Juronics Tamás

MR Gyermekkórus; Arany Zsuzsanna (zongora) Vezényel: Dr. Matos László, Kabdebó Sándor, Szűcs Beáta

Részletek a 68. oldalon.

Az MR Gyermekkórusával várni a közeledő karácsonyt – ennél stíl­ szerűbb programot keresve sem találhatnánk advent utolsó hétvégéjére. A karácsonyi ünnepkörhöz válogatott programban Bartók Béla és Kodály Zoltán kórusművei mellett most két kortárs magyar komponista, Tóth Péter és Mohay Miklós kompozíciói is fel­csen­dülnek majd a koncerten. Felcsendülnek – e közhelyes fordulat ezúttal kivételesen szó szerint értendő, hiszen aki csak egyszer is hallotta az MR Gyermekkórusának énekét, az jól tudja, hogy a kórus hangja nemzedékek óta őrzi élményszerű csengését. Ebben hatalmas érdeme van az együttest oly sokáig irányító, a kórus hangzásképét formáló Thész Gabriellának, s természetesen az ő nyomdokán haladnak a kórus mai vezetői, Matos László és Kabdebó Sándor is.

Jegyárak: 4 900, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 3 500, 2 800, 2 000, 1 500 Ft Rendező: MR Zenei Együttesek

Sarastro – Szécsi Máté Tamino – Pataky Potyók Dániel Az éj királynője – Szemere Zita Pamina – Jakab Ildikó Papageno – Hámori Szabolcs Papagena – Zavaros Eszter Öreg pap/2. pap – Dani Dávid 1. dáma – Horti Lilla 2. dáma – Vincze Klára 3. dáma – Ruszó Alexandra Monostatos/1. pap – Kristofori Ferenc Fuvolista: Scheuring Kata Artemisia Kamarazenekar Vezényel: Alpaslan Ertüngealp


A zeneakadémia vendégkönyvéből © zeneakadémia


Progresszió, amely a múltba visz „Mint minden restauráció, az eredeti feltételek helyreállítása is reménytelen erőlködés létünk történetisége miatt. […] A historizáló előadás – például régi hangszerek megszólaltatása – nem annyira hű, mint gondolják. Inkább mindig az a veszély fenyegeti, hogy mint az utánzás utánzása – Platón szavaival – »háromszorosan tér el az igazságtól«”. Hans-Georg Gadamer fogalmaz ekként Igazság és módszer című filozófiai alapművében, amelynek megjelenése egybeesett a zenei interpretáció történetének egyik legjelentősebb változásával: a historikus beállítottságú előadói gyakorlat 1950–1960-as évekbeli színrelépésével. A régi zene iránti érdeklődés kezdetét Bach Máté-passiójának Mendelssohn-féle, 1829-es felújításához szokás kötni, a kortárs zene vissza­ szorulása azonban ekkor még pusztán a repertoár átalakulását jelentette. Mendelssohn áthangszerelte Bachot, hogy saját korának nyelvén szólaltassa meg, miként később Liszt, Busoni vagy Schönberg is elkészítette saját Bach-átiratát, a megváltozott kornak megfelelő változatot. A „historikus” előadói gyakorlat első képviselői ezzel szemben a korabeli hangszereket, játékmódokat és előadói körülményeket kívánták górcső alá venni, s a kezdeti lelkesedés fázisában a „történetileg hiteles” interpretáció illúzióját kergetve rekonstruálni, amivel azt jelezték, hogy nem áll már rendelkezésre olyan saját korunkra jellemző zenei nyelv, melynek köntösébe bújtatva a régi korok zenéjét megérthetjük. A kételyeket aztán persze apránként a régizenei mozgalom tagjai is a magukévá tették, s számukra is világossá vált, hogy a zenei „historizmus” nemcsak a gyakorlatban nem valósítható meg maradéktalanul, de elméleti álláspontként sem tartható. Hiszen a korhűség fogalma értelmezhetetlen, amennyiben a digitális hangrögzítés korának hűségét jelenti egy olyan kor iránt, melynek zenei lényegét az elhangzottak egyszerisége és megismételhetetlensége adta. A teoretikus aggályoktól függetlenül a historikus megközelítés,amely egykor egy szűk ellenkulturális kör lázadásának volt tekinthető, a 21. század elejére a klasszikus zenei iparág egyik meghatározó szegmensévé, s a leg­iz­gal­ma­sabb új megközelítések és gondolatok terepévé vált. A történetileg tájékozott interpretációk sikerének oka azonban nem abban rejlik, hogy történelmi vagy stilisztikai szempontból korrektek, hanem abban, hogy megfelelnek a mai zenehallgatási ízlésnek, amely a jólfésült, világos, eleven előadásokat részesíti előnyben. Vagy, ahogy Somfai László akadémikus fogalmazta meg egy nemzedék élményét Nikolaus Harnoncourt hetvenéves születésnapjára írott köszöntőjében, a régizenészek előadásában „életszerűbb, érdekesebb, jelentősebb, felzaklatóbb alakot öltöttek a mi nevelkedésünk idején zömmel purista módon játszott, esetleg enyhén unalmas grandiozitással, rutinból előadott mesterművek.” Fazekas Gergely 94


2013. december 21. (szombat ), 19.00

2013. december 22. ( vasárnap), 19.30

Kisterem

Nagyterem

Élesben – a Jazz Tanszék big bandje

Karácsonyi hangverseny A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Bach-estje

LFZE Senior Big Band (művészeti vezető: László Attila) Bacsó Kristóf, Ludányi Tamás (altszaxofon); Varga Gergely, Meleg Tamás (tenor­ szaxofon); Eördögh Krisztián (baritonszaxofon); Fekete Kovács Kornél, Hámori János, Bukovinszky Balázs, Sári Szabolcs (trombita); Schreck Ferenc, Kovács Tamás, Varga Nóra, Csapó Krisztián (harsona); Gotthárd Mihály (gitár); Szebényi Dániel (zongora); Fonay Tibor (basszus); Csízi László (dob)

Johann Sebastian Bach: Nun komm, der Heiden Heiland (BWV 62), Ich freue mich in dir (BWV 133), Brich dem Hungrigen dein Brot (BWV 39), Das neugeborne Kindelein (BWV 122)

A Zeneakadémia Jazz Tanszéke immáron közel fél évszázada a hazai jazzélet első számú műhelye: élvonalbeli oktatógárdájának s végzőseinek lajstroma egyaránt imponáló, a műfaj honi színe-java. A tanszék működésének kezdettől fogva szerves része a Big Band, amely a képzés természetéből adódóan folyamatosan változó felállásban működik, az állandóságot leg­ inkább a kitűnő gitáros-zeneszerző László Attila jelenti, aki 1987 óta vezetője a nagyzenekarnak, egyben a tanszék nagy hatású docense. Maga a mintegy nyolcvanéves múltra visszatekintő big band-műfaj legalább két ponton is szakít a jazzmuzsika leglényegibb hagyományaival; a szólisztikus játék primátusa helyett a műgonddal meghangszerelt kórushangzásra épít, a zsáner alapját adó szabad improvizáció helyett pedig taktusról-taktusra megkomponált darabok jellemzik.

Vashegyi György már diplomaszerzése előtt a Zeneakadémia oktatójaként mint continuo-tanár működött, s mára ezen a helyen éppúgy a régizenélés gyakorlatának egyik legfontosabb, középponti személyisége, akárcsak a hazai koncertéletben. Ez utóbbi területen két saját együttese, az 1990-ben megalapított Purcell Kórus és az 1991-ben életre hívott Orfeo Zenekar valósággal a magyarországi régizenélés mozgalmának zászlós­ hajóivá váltak. Együttes működésükben mindenkor kitüntetett szerep jutott Johann Sebastian Bach műveinek, amint erről a Zeneakadémia nagytermében ígérkező karácsonyi hangverseny programja is hangzó bizonyságot kínál majd. A műsoron felhangzó négy, 1724 és 1726 között, Lipcsében komponált kantáta közül kettő szorosan a keresztény ünnepkör karácsonyi szakaszához kapcsolódik.

Jegyárak: 3 200, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 5 400, 4 300, 2 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Ballabás Aliz, Szutrély Katalin (szoprán); Gavodi Zoltán (kontratenor); Nagy Bernadett (alt); Szigetvári Dávid (tenor); Blazsó Domonkos (basszus) Purcell Kórus; Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György

Vashegyi György © wágner csapó józsef

95


2013. december 23. (hétfő), 19.00

2013. december 28. (szombat ), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Évfordító Nagy karácsonyi népzene

96

„Földre néző szem, égre néző lélek” A Gárdonyi Géza Zeneszerzői Pályázat döntője

Közreműködik: Navratil Andrea (ének), Balogh Kálmán (cimbalom), Berecz András (ének, mese) Szeret együttes

MR Szimfonikusok; MR Énekkar (megbízott karigazgató: Oláh Gábor) Vezényel: Vajda Gergely A 2005-ös olvasásnépszerűsítő tévéműsor, a Nagy Könyv országos szavazása szerint hazánkban a legnépszerűbb irodalmi műnek toronymagasan az Egri csillagok tekinthető, ám Gárdonyi Géza életműve még ezzel együtt is kínál komoly felfedeznivalókat az olvasók – és ezúttal a koncert­ látogatók számára is. A Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulójáról megemlékező 2013-as emlékév egyik különlegessége az a zeneszerzői pályázat, amely két, karácsonyi tematikájú Gárdonyi-mű, a Karácsonyi ének című költemény és a Karácsonyi álom című színdarab oratorikus feldolgozását tűzte ki feladatul. E pályázat döntőbe jutott három legsikerültebb alkotása hangzik majd fel a Szentestét megelőző napon, a Gárdonyi Emlékév méltó záróeseménye gyanánt.

Valóságos népzenei sztárparádéval búcsúztatja az óévet a Zeneakadémia. A Zurgó együttesből megismert Navratil Andrea énekesnő a moldvai csángó dalok szerfölött ihletett tolmácsolója, játékossága és tónusa simogatja a lelket. A méltán világhírű Balogh Kálmán a cimbalomjáték virtuóz mestere: káprázatos játékában jól megfér egymás mellett az elmélyült technikai felkészültség „modern” tudatossága és a tradicionális népzene intuitív átélése – stílushű közelítésével iskolát teremtett a hangszer szerelme seinek körében. A Kossuth-díjas Berecz András énekes és mesemondó: mesélve énekel, énekelve mesél. Az Egyszólam, az Ökrös és az Új Stílus frontembere ként ismert immáron közel negyed­ százada, de a népdalok gyűjtésében is múlhatatlan érdemeket szerzett. Mindehhez a Szeret Együttes szolgáltatja a talpalávalót, amely román, szlovák, szerb és cigány dallamokat egyaránt nagy kedvvel figuráz.

Jegyárak: 2 000 Ft Rendező: Zsongó Bárka Egyesület

Jegyárak: 5 400, 4 300, 2 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Bartók Béla tekerőn játszik budapesti otthonában (1908) © MTA btk zti, Bartók Archívum


A magyar népzene konzulens nélkül vizsgázik Úgy tűnik, hogy a magyar népzene nem konzultál tudományos szak­ emberekkel, kultúrpolitikusokkal vagy a zenei élet vezető egyéniségeivel. Szó nélkül és hihetetlen vitalitással veszi birtokba az egyetemek tantermeit, nagy koncerttermek és színházak színpadait; vagy éppen televíziós műsorok koncepciógyárosainak gondolatait ejti rabul. Az eredeti közegéből kényszerűen kiszakadt hagyomány efféle reneszánszára kevés példa akad az egyetemes kultúrtörténetben. Ha folytatjuk Bartók és Kodály nemes tradícióját és tudományos szigorral tekintünk a témára, a hömpölygő siker aszpikjában egyaránt találunk ínycsiklandó és nehezen emészthető komponenseket. A szűnni nem akaró tapsvihar közepette vajmi kevesen méláznak el a magyar nép­zene valódi jelentésén. Doktori téma lehetne e szóösszetétel elemzése: a „magyar” a népzenészek számára teljes természetességgel jelenti a multietnikus térségek zenei hagyományának hű tolmácsolását; a „népzene” pedig még mindig nem mentes az ideológiai hangulatfestéstől, hurcoljuk magunkkal a 19. század romantikus elképzeléseit, a modern nemzettudat kialakulásának fonákságait és a posztkommunista tüneteket egyaránt. Batta András, a Zeneakadémia rektora a ma Magyarországon hallható népzenét nagyon találóan az ortodox hagyományőrzés hevülete és a world music kilengései között csapongó irányzatként írta le, hiszen népzenét nemcsak eredeti formájában hallhatunk, hanem egyéni művészi ambíciók szolgálatába állítva is. A hagyományos paraszti közösségek mára szinte teljesen eltűntek, így a népzene ma nem saját környezetében jelenik meg, hanem kortárs művészeti irányzatként. A klasszikus zenei előadásnál megszokott zeneszerzés-interpretáció viszony itt megváltozik: az előadás folyamán legalább annyi alkotóenergia szabadul fel, mint az előző fázisban. Elméletek ide vagy oda, a népzene kulturális életünk szerves részévé vált. Ugyanazzal a tudattalan hömpölygéssel tette ezt, ahogy annak idején eredeti közegében virágzott és forgatta az év kerekét számolatlan. Miközben telefonon olvassuk a híreket a Smithsonian Folklife Festival magyar sikereiről, az egykori Moszkva tér felől nem zörgős Cremona gitárokkal kísért Beatles-daltöredékeket hoz a szél, hanem rusztikus tekerőmuzsikát vagy éppen szászcsávási tánczenét. Az előbbi figyelemre méltó fintora a mindig változó közízlésnek, hiszen a tekerőlant néhány száz évvel ezelőtt még a koldusok hangszere volt! Hogy körképünk teljes legyen, tegyük hozzá: öt évvel azután, hogy a magyar népzene egyetemi katedrát kapott, a kereken negyven éve elindult táncházmozgalom komoly nemzetközi visszhangra talált: az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága 2011-ben felvette a „Legjobb megőrzési gyakorlatok” regiszterébe a táncházmódszert, amely a szellemi kulturális örökség átörökítésének egyedülálló magyar modellje. Bolya Mátyás 97


2013. december 29. ( vasárnap), 19.00

2013. december 29. ( vasárnap), 19.30

Kisterem

Nagyterem

Concerto Armonico Budapest Corelli: g-moll szonáta, op. 1/10 Corelli: E-dúr szonáta, op. 2/10 Corelli: C-dúr szonáta, op. 3/8 Vivaldi: E-dúr („L’amoroso”) hegedűverseny (RV 271) J. S. Bach: V. (D-dúr) brandenburgi verseny (BWV 1050) Ábrahám Márta (hegedű); Kertész Ildikó (fuvola) Concerto Armonico Budapest Művészeti vezető és csembaló: Spányi Miklós

ábrahám márta

Az idén fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő Concerto Armonico Budapest 1983-ban a Zeneakadémia diplomázás előtt álló növendékeiből alakult: korhű hangszereken játszva, a historikus előadói gyakorlatot hazánkban úttörő módon művelve és népszerűsítve. Komoly feltűnést keltő hazai bemutatkozásukat követően Spányi Miklósék külföldi koncertfellépések és fesztiválok során tették nemzetközileg is ismertté és elismertté működésüket. A Concerto Armonico Budapest lemezfelvételei közül kiemelkedő jelentőségű a Carl Philipp Emmanuel Bach összes billentyűs versenyművét közreadó sorozat a BIS gondozásában, amelyet világszerte valóságos szenzáció gyanánt ünnepeltek a lemezkritikusok. Koncertjükön egy Vivaldi- és a Bachconcerto mellett Corelli három triószonátája szólal meg a 18. századi gyakorlatnak megfelelő zenekari átiratban. Jegyárak: 4 200, 2 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

98

A Benkó Dixieland Band óévbúcsúztató hangversenye Vendég: Micheller Myrtill és Berki Tamás A Benkó Dixieland Band tagjai: Benkó Sándor (klarinét, együttesvezető); Nagy Iván (harsona, ének); Szalóky Béla (trombita, harsona, ének); Halmos Vilmos (zongora, ének); Kovacsevics Gábor (dob); Csikós Miklós (bőgő); Gáspár Pál (bendzsó, ének) Hazai jazzegyüttes számára aligha képzelhető el nagyobb dicséret, mint amikor egy autentikus ragtime-on nevelődött tengerentúli a világ egyik legjobb zenekaraként hivatkozik rá. Márpedig a Benkó Dixieland Band esetében pontosan ez történt, s a méltató szavak ráadásul a néhai Ronald Reagan amerikai elnöktől valók. A Benkó Sándor klarinétos vezette formáció története már számokban mesélve is kápráztató: ötvenhat aktív alkotói év, nyolcvanegynéhány lemez, tízezernél is több koncertfellépés, bő háromtucatnyi díj és kitüntetés, valamint felsorolhatatlan számú világsztár, sőt, legenda (Milt Jacksontól Buddy Tate-ig), akikkel alkalmanként kiegészült a társulat. Jegyárak: 12 000, 10 000, 8 000, 6 000 Ft Rendező: Filharmónia Magyarország Nonprofit Kht.


Körösfői-Kriesch Aladár: Zarándoklás a művészet forrásához © Hajdú József


Liszt-kukacok Akadémiája – Ifjúsági programok a Zeneakadémián Minden gyerek zenével születik. Nincs olyan csecsemő, akit ne érintene meg Mozart vagy Bach zenéje. Vagy épp a Gangnam style, attól függően, hogy mivel találkozik otthon. A Zeneakadémia ifjúsági programjai érthető módon nem a popkultúra értékeivel kívánják megismertetni a kicsiket és a nagyobbakat, hanem azzal a három zenei világgal, amely az intézmény oktatását és hangversenyéletét is meghatározza, vagyis a klasszikus zenével, a népzenével és a jazz-zel.

A „Liszt-kukacok Akadémiája” fedőnév alatt működő zeneakadémiai ifjúsági programok célja nem az, hogy muzsikusokat neveljünk, hanem az, hogy felépítsük a jövő közönségét. Hogy azoknak a gyerekeknek, akik a Goldberg-variációkat hallják otthon, további csodákat mutassunk meg ebből a végtelen szellemi univerzumból, azokat pedig, akik Lady Gaga hangzó árnyékában nőnek fel, elkalauzoljuk másféle zenei tájakra. A Zeneakadémia ifjúsági programjai 2013-ban még csak kísérleti jelleggel indulnak, 2014 tavaszától már egy fokkal erőteljesebben jelentkezünk, hogy aztán 2014 őszétől teljes pompájában álljon a nagyközönség ifjabb része – és persze szüleik, nagyszüleik – elé a „Liszt-kukacok Akadémiája”. A programok egyik pillérét a heti rendszerességű kiscsoportos foglalkozások alkotják, amelyek a 6–10 éves korosztálynak szólnak. Nemcsak a különféle zenei műfajokat és formákat ismertetjük meg a gyerekekkel, nemcsak a különböző hangszereket mutatjuk be nekik (szó szerint kézzelfoghatóan), hanem beavatjuk őket a hangverseny intézményének működési mechanizmusába is. Felépítjük legókockákból a méretarányos Nagytermet, s a gyerekek eljátszhatják a legófigurákkal, hogy hová érkezik a művész, miként készül a művészszobában, közben hogyan gyülekezik a közönség, és így tovább. Az ifjúsági programok további két pillérét a kistermi, illetve nagytermi koncertek adják, ahol élesben figyelhetik meg a gyerekek, hogy miként kel életre, s működik a zene. Sokan úgy gondolják, hogy a zene puszta szórakozás. Nincs igazuk. Ember mivoltunk lényegére tanít, s ezért aligha lehet elég korán kezdeni a vele való megismerkedést. Ahogy Shakespeare fogalmaz: „Az ember, aki legbelül zenétlen, / S eltörnek lelkén az összhangzatok, / Az kész az árulásra, tőrvetésre: / Szelleme a tompa űr sötétje, / Lelke csönd; a néma árnyékvilág. / Ne bízz benne. Hallgass a zenére!” (Szabó Stein Imre fordítása) 2013 őszén három alkalommal tartunk kiscsoportos „Liszt-kukac” foglalkozást a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületében. A foglalkozások 6–10 éves gyerekeknek szólnak. A szülők a foglalkozásokon nem vehetnek részt, számukra a közeli termek egyikében koncert- és operavideókat vetítünk. Időpontok: október 26. (szombat), 10.00; november 23. (szombat), 10.00; december 14. (szombat) 10.00 Jegyár: 900 Ft A Liszt-kukacok Akadémiájának hivatalos támogatója a LEGO Hungária Kft.

100


Fischer Annie gyerekek körében (1985) © fejér gábor


2014 előzetes 2014. január 12.

2014. január 23. 2014. január 26.

2014. február 16.

2014. február 26.

2014. március 18.

2014. március 20. 2014. március 30.

2014. Április 7.

2014. május 18.

102

Dalestek a zeneakadémián Rost Andrea és Oláh Kálmán Chanticleer: She said/He said Kamarazene Nagyteremre Jevgenyij Koroljov & Keller Kvartett Thomas Hengelbrock & Balthasar-Neumann-Ensemble Kamarazene Nagyteremre Takács Kvartett Kamarazene Nagyteremre Baráti Kristóf szólóestje Vijay Iyer Trio (usa) Kamarazene Nagyteremre Elena Bashkirova & Jerusalem Chamber Music Festival Kamarazene Nagyteremre Joshua Bell, Steven Isserlis, Várjon Dénes Amadinda 30


ZENEAKADÉMIA NAGYTEREM

CHICK COREA 2014.05.13.


ZENEAKADÉMIA NAGYTEREM

PEKKA KUUSISTO MAHLER CHAMBER ORCHESTRA 2014.06.10.


BABÉROKRA TÖRVE Koncertmagazinunk első és 2013 novemberében megjelenő következő számában betekintést nyújtunk az egységes, új zeneakadémiai arculat születésének logikai, esztétikai és szemantikai rejtelmeibe. Az elemeiben korábban is rendkívül komoly nemzetközi presztízzsel bíró, de egységében új entitásként felfogott egyetem és koncertközpont – afféle kettős képességű intézmény – arculati reprezentációját egy világbrand igényességével igyekeztünk kialakítani. Az arculat, a logók, az új honlap és az új kommunikációs és médiastratégia születését a történetiség és a hagyomány szövetébe ágyazva kezdtük felépíteni. A patina-progresszió termékeny feszültségekkel nyíló íve izgalmas és konstruktív kiindulópontnak tűnt; a kreatívés honlapközbeszerzés kiírása is több száz oldalas szakmai háttéranyagot tartalmazott: történeti, építészeti, filozófiai, filológiai, művészettörténeti kutakodás és az esszenciák megfogalmazása vezetett el – majd a kedves olvasó dönti el, mekkora sikerrel – a kulcsok megtalálásához. Most a mindent eldöntő és látszólagos egyszerűségében bonyolult alapkérdés áttekintésére vállalkozunk. Hogyan is nevezzük új egységében e páratlan intézményt? Főiskola vagy akadémia? A kérdést 1997-ben a Muzsika folyóirat hasábjain tette fel Kárpáti János zenetörténész professzor, a Zeneakadémia Központi Könyvtárának egykori igazgatója. Bár mára a főiskolából egyetem lett, a válasz másfél évtizeddel később is érvényes: „A hangversenylátogató számára ez a kérdés soha nem merült fel […]. A hangversenylátogató ugyanis a Zeneakadémia Nagytermébe vagy Kistermébe jött, ahol elegáns környezetben és ideális akusztikai körülmények között hallgathatta például Bartók Béla és Dohnányi Ernő zongorázását, Hubay Jenő és Zathureczky Ede hegedűjátékát, akik épp ennek az intézetnek voltak tanárai vagy igazgatói. Az itt tanulók számára azonban ez nem volt mindig ilyen egyértelmű.” 1875-ben az intézmény hivatalosan az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia címet kapta, és ezt az elnevezést vésték az 1907-ben átadott Liszt Ferenc téri épület homlokzatára is. A szecessziós zenepalota logikusan az intézményről kapta a nevét. 1918-ban nemcsak a „királyi”, de az „akadémia” elnevezés is töröltetett: a vallás- és közoktatásügyi miniszter az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskola cím viselésére jogosította fel a Zeneakadémiát, amely fél évszázados jubileumán, 1925-ben Liszt Ferenc nevét is felvette. Bár az épület homlokzatán a 2011-ben elindult rekonstrukciós munkálatokig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola felirat volt olvasható, a helyzetet bonyolította, hogy az intézmény 1971-ben egyetemi rangot kapott, ám csak harminc év múlva lett általános a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem elnevezés. Időről időre felmerült az „akadémia” elnevezés visszaállítása is, rendszerint azonban a Magyar Tudományos Akadémiával való párhuzam félrevezető volta miatt hiúsult meg a törekvés. Pedig a platóni „tudós társaság” mellett volt és van a szónak egy másik jelentése is, mégpedig az „egyetlen karral rendelkező felsőfokú oktatási intézmény”. Az 1822-ben alapított londoni Royal Academy of Music, a varsói Chopin Akadémia, a Sibelius Akadémia Helsinkiben, a Janáček Akadémia Brnóban, 106


A Nagyterem felújítása (1962) © Bojár Sándor / MTI


Az intézménycsalád fő logója a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri főépületének ikonográfiájából merít, s a patina és a progresszió közötti teremtő feszültséget harmonikusan feloldva a szecesszió és a kortárs minimalizmus stílusjegyeit ötvöző vizuális egységbe rendezi. A logo szerves részét képező historizáló, mégis modern tipográfiája lehetőséget ad az anyaintézmény intézeteinek és részlegeinek arra, hogy önálló entitásuk koherens és konzekvens rendszerben jelenjen meg, ugyanakkor minden korábbi kísérletnél erősebben fejezi ki azt az egységet, amely a 138 éve töretlen hagyomány részéve avatja őket.

108

a Musashino Akadémia Tokióban, továbbá a bázeli vagy hongkongi zeneakadémiák is ezt a nevet viselik. A patinás olasz, francia és spanyol iskolák viszont rendre – a Magyarországon a zenei szakközépiskolák szinonimájaként használt – konzervatórium (conservatoire, conservatorio) névre hallgatnak. A magyar zeneélet számára mindig fontos mintaként szolgáló német nyelvterületen pedig a „Hochschule” kifejezés használatos a zenei felsőoktatási intézményekre. A budapesti Zeneakadémia több szempontból is kiemelkedik a nemzetközi összehasonlításból: Liszt Ferenc az alapítója, és Kodály Zoltán kezdeményezése nyomán nemcsak zeneművészeti, de zenetudományos képzést is kínál, méghozzá a legmagasabb, doktori szintig. Az egyetemi tanács 1997 februárjában a „Liszt Ferenc Zeneakadémia” nevet választotta, ám oktatási kontextusban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem használatát sem sikerült elkerülni, a fő koncerthelyszínre pedig továbbra is Zeneakadémiaként hivatkozott a publikum. A diákok mindeközben a felvételi rendszerben hivatalosan használatos LFZE, vagy a régóta közszájon forgó ZAK néven emlegették alma materüket. A név problémája a Zeneakadémia további bővülésével és növekedésével ma már nemcsak a koncertlátogató közönség által Zeneakadémiának hívott, kívül-belül megújult Liszt Ferenc téri épületet, illetve a benne működő zeneművészeti egyetemet érinti. A tucatnyi más – egyebek mellett a Liszt Múzeum, Kodály Intézet, vagy éppen a Ligeti György épület néven ismert – helyszínt és intézetet integráló, 2013-tól önálló koncertközpontként is működő, páratlanul sokszínű kulturális fellegvár identitását alapvetően meghatározó kulcskérdéssé nőtt, hogy miként nevezzük. A névkavalkádban való rendteremtésre – rektori felhatalmazással – a 2013 februárjában életre hívott Kommunikációs, Marketing és Médiatartalom-fejlesztési Igazgatóság csapata vállalkozott. A köztudatba mélyen beivódott „márkanév” megtartása (és az esetleges élelmiszeripari áthallásoktól való ódzkodás) okán az egyetem szenátusa 2013 májusában a praktikusan rövid, de az alapítóra csak angol változatában utaló Zeneakadémia / Liszt Academy nevet választotta elsődleges elnevezésül. A név immár a kiterjedt oktatási, kulturális és a koncertközpont funkciókat egységben kifejező ernyőmárkára vonatkozik, de egyben a megújult főépületet, mint koncerthelyszínt is jelöli. Az intézmény kizárólag protokolláris használatú teljes neve Liszt Ferenc Zeneművészeti és Zenetudományi Egyetem, Koncertközpontra változik, a nyilvános koncerteket szervező, önálló műsorkészítési és -értékesítési kompetenciával is bíró részleg pedig a tervek szerint hamarosan Zeneakadémia Koncertközpont néven jogilag különálló, de az egyetem kizárólagos tulajdonában álló nonprofit társasági formában folytatja működését.


A Zeneakadémia oktatási helyszínei A Liszt Ferenc téri főépület nemcsak a zeneakadémiai koncertélet, hanem az egyetemi oktatás központja is. Az egyetem polgársága azonban a tanszékek 2014 elejére tervezett végleges visszaköltözését követően (a rekonstrukció évei alatt átmenetileg több ideiglenes helyszínt bérel az intézmény) három további épületben éli mindennapjait. Ligeti György épület A műemlék jellegű ingatlanok közül a Liszt Ferenc Zeneakadémiája – az európai felsőfokú zenei oktatás megújuló központja Budapesten projekt keretében újult meg, és került az egyetem kezelésébe a Wesselényi utca 52. szám alatti, 2011. október 1. óta Ligeti György nevét viselő épület. Itt kaptak helyet az Egyetem vezetésének, valamint a támogató adminisztratív területek (Rektori iroda, Főtitkári iroda, Kommunikáció és Marketing, Rendezvényszervezés, Tanulmányi Osztály, Doktori Hivatal, Pénzügy, Számvitel, Kontrolling, Humánpolitika, Munkaügy, Nemzetközi Kapcsolatok és Intézményfejlesztés, Informatika, Üzemeltetés) irodái. Az épületben továbbá elméleti és zenei tárgyak oktatásához egyaránt megfelelő, audiovizuális eszközökkel felszerelt világszínvonalú tantermek, előadók, professzionális – kamarakoncertek rendezésére is alkalmas – stúdió, valamint 28 gyakorlóterem található, melyek a nap 24 órájában a zeneakadémisták rendelkezésre állnak. Semmelweis utcai épület Az egykori bérház 1949-től a mai Bartók Konzervatóriumnak, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetének adott otthont. A főiskolai és egyetemi tagozat 2007-es összevonását, illetve a Liszt Ferenc téri főépület 2009-es bezárását követően ide költözött a Zeneakadémia teljes fafúvós, cimbalom, zongora korrepetitor és ének képzése. A 2013-as tanévtől is itt folynak a kötelező zongora­ órák, az ütő, vonós, gitár, kamarazene és elméleti órák egy része, valamint többféle fakultáció.

ligeti györgy épület © végh dániel 110

Régi Zeneakadémia Az Andrássy út sarkán álló épület az 1875-ben megnyílt intézmény második székhelye volt, 1879 őszétől 1907 közepéig szolgált a zeneakadémiai oktatás színhelyéül. Hosszú évtizedekig más funkciót kapott, majd 1980-tól került ismét a Zeneakadémia (akkor Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola) kezelésébe. Ebben az épületben folyik az egyházzenei képzés, az orgona, csembaló, hárfa stúdiumok, valamint az idegen nyelvi képzés, a kamarazene, vonósés gitárórák egy része. Kedvelt koncerthelyszín az épület Kamaraterme, melyből közvetlen ajtó nyílik Liszt utolsó pesti lakásának ma múzeumként látogatható szobáiba.


A Zeneakadémia kapcsolódó intézményei

Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont 1986 szeptemberében nyílt meg a Régi Zeneakadémia épületében. A múzeum gyűjteményének alapját Lisztnek a Zeneakadémiára hagyományozott - restaurált - hangszerei, a Liszt-hagyaték bélyegzőjével ellátott budapesti könyv- és kotta­ gyűjteménye, néhány bútordarabja, képe, szobra és használati tárgyai alkotják. A múzeumként működő lakás előszobája, Liszt háló-dolgozószobája és szalonja állandó kiállítással, míg az egykori ebédlő és a földszinti előtér időszakos, tematikus kiállításokkal várja a látogatókat. 1986-ban jött létre a múzeumhoz kapcsolt Kutatóközpont, amely a nemzetközi Liszt-kutatás egyik meghatározó intézménye. Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet céljaira Kecskemét város központjában egy 18. században épült ferences kolostorépületet újítottak fel 1973 és 1975 között, s az épületet az 1980-as évek elején új résszel bővítettek ki, ahol irodák, tantermek, zenei szakkönyvtár és audiovizuális stúdió kapott helyet. Az állandó képzések, valamint az 1975 óta nyaranta megrendezett nemzetközi Kodály-szeminárium célja lehetőséget biztosítani külföldi zenepedagógusok részére, hogy megismerjék a Kodály-módszert, valamint továbbképzési alkalmat teremteni magyar énektanárok számára. Az elmúlt évtizedekben 50 országból több mint hétszáz zenetanár vett részt a kurzusokon.

régi zeneakadémia © Török Miklós

Kodály Múzeum Kodály Zoltán 1924 októberétől haláláig, 1967 márciusáig lakott az 1982 óta nevét viselő Köröndön. Míg első felesége, Emma asszony élt, munkatársnői élén itt foglalkozott az újságkivágatok és az életpálya más dokumentumainak csoportosításával. Halála után Kodály második felesége, Péczely Sarolta az ő szellemében folytatta a munkát. Az így létrejött gyűjtemény vetette meg az alapját az immár tudományos elvek szerint működő Kodály Archívumnak, és az utóbb hozzá csatlakozó, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet segítségével életre hívott Kodály Emlékmúzeumnak, mely 1990 tavaszán nyílt meg azokban a terekben, melyek lényegében úgy maradtak fenn, ahogy halhatatlan lakójuk elhagyta őket. 111


A zeneakadémia számokban

Tanárok száma

168 Diákok száma

831 Tanszakok száma

42 Tanszékek száma

12 Szakok száma: Alapképzés (BA)

43 Művész (MA)

34 Tanári MA (osztatlan+MA)

44 DLA

8 19.13% A külföldi hallgatók aránya az egyik legmagasabb a hazai felsőoktatási intézmények között 2012/2013-ban Egy oktatóra jutó beiratkozott hallgatók száma Budapesten

4.54 Kecskeméten (2011)

1.61 Országos tudományos/művészeti díjak, elismerések száma (2011)

517 Tanárok koncertjeinek száma (2011) itthon

3388 külföldön

933 Hallgatók díjai és helyezései (2008-2012) hazai versenyeken

262 nemzetközi versenyen

278 112

Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium A Bartók Konzervatórium Magyarország legrégebbi középfokú zeneoktatási intézménye. Jogelődje, a Nemzeti Zenede 1840-ben alakult meg a Pest-Budai Hangász Egylet Énekesiskolájaként. Az alapításhoz szükséges összeg előteremtésében vezető szerepet játszott Liszt, aki két nagy sikerű hangversenyt adott az egylet javára. A Zeneakadémia 1875-ös megalakulásáig a Zenede a magyar zeneoktatás legrangosabb helyszínének számított. 1948-tól Állami Konzervatórium néven működött tovább az iskola, amely 1966-ban vette fel Bartók Béla nevét, 1973-tól pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gyakorlóiskolájaként működik. 2008-tól a „konzi” részeként működik tovább az Erkel Ferenc Alapfokú Jazz-zeneművészeti Intézmény és Jazz-zeneművészeti Szakközépiskola. A „Bartók konziban” jelenleg több mint 300 hallgató tanul 23 tanszakon. Hangszerészképző Szakközépiskola A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tulajdonában álló, milliárdos értéket képviselő hangszerpark megőrzésének, illetve bővítésének gondolata hívta életre 1991-ben a Hangszerészképző Szakközépiskolát, hiszen egy-egy, akár tízmilliós értékű hangszer karbantartása, javítása, esetenként felújítása igen precíz, pontos, felelősségteljes, már-már művészi munkát igényel. Az iskolában érettségivel rendelkező fiatalok, maximum 50 fő hároméves, nappali tagozatos OKJ-s szakképzése folyik. Bartók Béla Kollégium A Városligeti fasor 33-as szám alatti épületet, ahol a Zeneakadémia kollégiuma működik, a nagypolgári villaépítészet legnevesebb mestere, Vidor Emil építette családja részére 1905-ben. E házban nevelkedett az építész nagybátyjának legidősebb fia, az atomkutatás úttörője, Szilárd Leó, maga Vidor Emil azonban soha nem lakott itt. Az épület máig megőrizte a polgári lét hangulatát, eredeti szecessziós stílusjegyeit. Kertjében, nagytermében, ahol valaha nagy bálok lehettek, ma a kollégiumban lakó csaknem száz fő – lányok és fiúk – élnek. A szobák többsége 3, illetve 4 ágyas; az alagsori termekben reggel 7 órától este 10 óráig lehet gyakorolni. Kollégiumi elhelyezésre pályázhat minden, az egyetemmel hallgatói jogviszonyban álló diák, a jelentkezés lebonyolításában a Hallgatói Önkormányzat működik közre. Könyvtár A Zeneakadémia 1875-ben történt megalapításával egy időben létesítették a könyvtárat, amely fokozatosan az ország legjelentősebb zenei gyűjteményévé fejlődött. 1880-ban 560 kötetben 4000 zenemű és 180 könyv szerepelt az állományában. Liszt Ferenc, akinek alapvető kívánsága volt a könyvtár létrehozása és fejlesztése, végrendeletében egész budapesti hagyatékát a Zeneakadémiára hagyta. 1924-ben újrarendezték a könyvtár anyagát, külön szakkatalógus készült a zeneművekről és a könyvekről, 2005 októbere óta pedig elektronikus úton zajlik a katalogizálástól a kölcsönzésig és a gyarapításig valamennyi folyamat. Az egyetemi integráció eredményeként a Központi Könyvtár tagintézményévé vált a Budapesti Tanárképző Intézet kottatára, és a Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet Könyvtára. A teljes jelenlegi állomány 450 000 kottát, 70 000 könyvet, 100-féle folyóirat gyűjteményét tartalmazza.


Körforgás a szavannán © Éder Iván


A Zeneakadémia bemutatja: Nemzetközi Kodály Intézet

„Sej Nagyabonyban csak két torony látszik, de Majlandban harminckettő látszik; inkább nézem az abonyi kettőt, mint Majlandban azt a harminckettőt” – énekelték a kecskeméti Kodály Intézet nyári szemináriumának résztvevői a Kodály Fesztivál záróhangversenyén, augusztus 2-án, Kecskemét főterén. Kodály Háry Jánosának monumentális zárókórusa drámai erővel zengett több mint 200 külföldi vendégünk torkából. Idősebbek és fiatalok álltak a színpadon, sokan közülük évek óta visszatérő vendégek, sok-sok boldog énekes és hangszeres muzsikus, zenetanár, karnagy, akik a világ 33 országából érkeztek a zenepedagógia egyik legfontosabb világközpontjába, az 1975-ben átadott, az elmúlt nyolc évben már a Zeneakadémia zene­pedagógiai tanszékeként is működő kecskeméti Nemzetközi Kodály Intézetbe. Természetesen nemcsak nyaranta érdemes figyelni arra, hogy mi történik a Kodály Intézetben. Évről-évre több tucat külföldi hallgató látogatja az intézmény éves tanfolyamait, rövidebb kurzusait és graduális képzését. Vendégkutatók dolgoznak rendszeresen a zenepedagógiai archívumban is, amely éppen az idei évben bővült ki dr. Kokas Klára és Vajda Cecília hagyatékának gazdag, a kodályi zenepedagógia gyakorlati adaptációját megörökítő igen értékes dokumentumaival. Évente több százan látogatják az intézet állandó kiállítását, és évente egyszer, a Múzeumok Éjszakáján az érdeklődő látogatók betekinthetnek a 18. században ferences kolostorként felépült műemlék épület legeldugottabb zugaiba is. Az Intézet leginkább annak köszönheti vonzerejét, hogy máig a legautentikusabb formában mutatja be az ott tanuló hallgatóknak a magyar zene­ pedagógia Kodály nevével fémjelzett nagyszerű hagyományát, és a kodályi koncepcióra épülő, de a jelen kihívásainak és adottságainak megfelelően folyamatosan fejlesztett gyakorlatot. Legfőbb törekvésünk az, hogy nemzetközi jelentőségét és súlyát kihasználva a magyar zenepedagógia e válsággal terhelt időszakában is igazodási pont és katalizátor legyen a hazai zeneoktatás színvonalának továbberősítését célzó folyamatokban. A Kodály Intézet működteti a budapesti Kodály köröndön található Kodály Emlékmúzeumot, amely szerdától péntekig várja mindazokat, akik a magyar és egyetemes zenekultúra egyik legfontosabb emlékhelyét szeretnék meglátogatni. Dr. Nemes László Norbert 114


Legyen ott egy új korszak kezdetén!

A Patrónus támogatói Klub fokozatai Pártoló Filantróp támogató Partner támogató Patrióta támogató Andante páholy Allegro páholy Vivace páholy Apolló páholy Székfoglaló

Liszt Ferenc Patrónus Támogatói Klub A Liszt Ferenc téri zenepalota újjászületése jelentős mérföldkő a Zeneakadémia történetében. A hagyományok folytatása az intézmény kötelessége és őszinte vállalása, de ahhoz, hogy ezt hitelesen és sikeresen tehesse, figyelembe kell vennie a 21. század megváltozott befogadói környezetét is. Ebben a szellemben, s a mecenatúra megszokott kereteinek továbbgondolásaként született meg a Liszt Ferenc Patrónus Támogatói Klub. A Zeneakadémia komolyzene iránt elkötelezett hívei elévülhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy a Zeneakadémia sikerre vihette ambiciózus terveit. A Liszt Ferenc Patrónus Támogatói Klub hűségprogramjának célja, hogy lehetőséget biztosítson számukra kötődésük kifejezésére. Nem elég azonban megtartani és még szorosabban az intézményhez kapcsolni a már meglévő közönséget: az új korszak talán legfontosabb kihívása új és újabb csoportok és rétegek megnyerése a zenei magas­ kultúra számára. A Támogatói Klubnak ebben is fontos szerepe lesz. A hűségprogram olyan mecenatúrát jelent, amelynek keretében a különböző mértékű hozzájárulásoknak megfelelően a Zeneakadémia is kitüntetett figyelemben részesíti elkötelezett klubtagjait. A támogatók minden lehetőséget megkapnak ahhoz, hogy részt vehessenek a Zeneakadémia mindennapi életében: betekintést nyerhetnek az egyetemen és a koncertközpontban folyó műhelymunkába, és nyomon követhetik az itt tanuló tehetségek kibontakozását. A Zeneakadémia támogatói első kézből értesülhetnek az intézmény életének legapróbb rezdüléseiről, és rendszeres találkozók keretében ismerhetik meg a következő évadok legjelentősebb koncertjeit. A Patrónus Támogatói Klub tagjai – hozzá­ járulásuk mértékétől függetlenül – az „első sorból” lehetnek szem- és fültanúi a Zeneakadémia 21. századi történetének. Bízunk benne, hogy a Zeneakadémia páratlan szépségű épületének újranyitása után Önt is a Liszt Ferenc Patrónus Támogatói Klub tagjai között tudhatjuk majd, és közösen építhetjük a nemzetközi hírű és színvonalú intézmény sikeres jövőjét! Nyúl Erika Társadalmi kapcsolatok vezető 115


koncertkronológia A Zeneakadémia Koncertközpont saját szervezésében Befogadott rendezvény Klasszikus Jazz Opera Népzene Junior Egyéb

2013. november 3. (vasárnap), 19.30

2013. november 14. (csütörtök), 19.30

Kamarazene Nagyteremre Kelemen Kvartett

Génie oblige! – 138 éves a Zeneakadémia

2013. november 5. (kedd), 19.30

2013. november 17. (vasárnap), 19.30

Brad Mehldau - Az első budapesti szólókoncert

A fekete-fehér színei Zongoraművész-generációk

18. oldal

22. oldal

42. oldal

2013. november 6. (szerda), 19.30

2013. november 18. (hétfő), 19.30

Élesben – a Népzene Tanszék

22. oldal

A zenén túl… Vásáry Tamás Csajkovszkij-estje 44. oldal

2013. október 22. (kedd), 19.00

2013. november 7. (csütörtök), 19.45

Ünnepélyes megnyitó gálakoncert (zártkörű)

Mihail Pletnyov és a Budapesti Fesztiválzenekar

2013. október 25. (péntek), 19.30

2013. november 8. (péntek), 19.45

Jeney 70 születésnapi hangverseny

Mihail Pletnyov és a Budapesti Fesztiválzenekar

2013. november 20. (szerda), 19.30

28. oldal

45. oldal

2013. október 27. (vasárnap), 19.30

2013. november 9. (szombat), 15.30

2013. november 21. (csütörtök), 19.30

A fekete-fehér színei Ránki Dezső, Klukon Edit, Ránki Fülöp

Mihail Pletnyov és a Budapesti Fesztiválzenekar

50 éves a Liszt Ferenc Kamarazenekar

2013. november 9. (szombat), 19.30

2013. november 22. (péntek), 19.00

Élesben – a 115 éves Harsona Tanszak

48. oldal

7. oldal

11. oldal

11. oldal

2013. október 29. (kedd), 19.30

Vásáry Tamás 80 Meglepetéskoncert 11. oldal 2013. október 31. (csütörtök), 19.00

MÁV Szimfonikus Zenekar

16. oldal

2013. november 1. (péntek), 19.30

Concerto Budapest

16. oldal

2013. november 2. (szombat), 15.30

Zuglói Filharmónia

28. oldal

28. oldal

32. oldal

2013. november 10. (vasárnap), 11.00

Budafoki Dohnányi Zenekar

32. oldal

2013. november 10. (vasárnap), 19.45

Mihail Pletnyov és a Budapesti Fesztiválzenekar 28. oldal

2013. november 11. (hétfő), 19.30

Óbudai Danubia Zenekar

2013. november 19. (kedd), 19.30

Hegedűs Endre zenekari zongoraestje 44. oldal

Élesben – a Jazz Tanszék

45. oldal

MÁV Szimfonikus Zenekar

2013. november 23. (szombat), 15.30

Zuglói Filharmónia

48. oldal

2013. november 23. (szombat), 19.30

Jandó Jenő és a Budafoki Dohnányi Zenekar

48. oldal

2013. november 25. (hétfő), 19.30

Kamarazene Nagyteremre Frankl Péter Mozart-estje

16. oldal

36. oldal

2013. november 3. (vasárnap), 11.00

2013. november 12. (kedd), 19.30

2013. november 29. (péntek), 19.30

Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekar

Steve Reich a Zeneakadémián

Anda Géza Fesztivál Versenygyőztesek

18. oldal

116

42. oldal

36. oldal

50. oldal

54. oldal


2013. november 30. (szombat), 10.30, 15.00

2013. december 10. (kedd), 19.00

2013. december 19. (csütörtök), 19.30

Mesélő muzsika A Zeneakadémia meséi

Az Új Liszt Ferenc Kamarakórus adventi koncertje

A fekete-fehér színei Szokolay Balázs

50. oldal

2013. november 30. (szombat), 19.00

78. oldal

2013. december 11. (szerda), 19.00

Anda Géza Fesztivál Alekszej Vologyin zongoraestje

W. A. Mozart: A varázsfuvola

2013. december 1. (vasárnap), 11.00

2013. december 11. (szerda), 19.30

Anda Géza Fesztivál Filippo Gamba zongorakoncertje

A zenén túl… Vásáry Tamás Debussy-estje

54. oldal

57. oldal

2013. december 1. (vasárnap), 19.30

78. oldal

80. oldal 2013. december 13. (péntek), 19.30

92. oldal

2013. december 20. (péntek), 19.00

W. A. Mozart: A varázsfuvola 92. oldal

2013. december 21. (szombat), 16.00

Az MR Gyermekkórus karácsonyi hangversenye

92. oldal

2013. december 21. (szombat), 19.00

Élesben – a Jazz Tanszék Big Bandje

Anda Géza Fesztivál Várjon Dénes zongoraestje

A fekete-fehér színei Bogányi Gergely a Zeneakadémián I.

95. oldal

80. oldal

2013. december 22. (vasárnap), 19.30

2013. december 6. (péntek), 19.00

2013. december 14. (szombat), 16.00

W. A. Mozart: A varázsfuvola

W. A. Mozart: A varázsfuvola

karácsonyi hangverseny A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Bach-estje

2013. december 6. (péntek), 19.00

2013. december 14. (szombat), 19.30

Baráti Kristóf és a MÁV Szimfonikus Zenekar

Harminc év – Snétberger Ferenc szólóestje

„Földre néző szem, égre néző lélek” A Gárdonyi Géza Zeneszerzői Pályázat döntője

86. oldal

96. oldal

2013. december 7. (szombat), 19.30

2013. december 15. (vasárnap), 10.00

2013. december 28. (szombat), 19.30

isabelle faust és a Concerto Budapest

Wándorélet 2.0 – Verdi és Wagner nyomában

Évfordító Nagy karácsonyi népzene

2013. december 8. (vasárnap), 16.00

2013. december 15. (vasárnap), 18.00

2013. december 29. (vasárnap), 19.00

57. oldal

68. oldal

74. oldal

74. oldal

W. A. Mozart: A varázsfuvola 77. oldal

2013. december 8. (vasárnap), 19.30

isabelle faust és a Concerto Budapest

77. oldal

2013. december 9. (hétfő), 19.30

Óbudai Danubia Zenekar

77. oldal

86. oldal

87. oldal

Kodály 131

87. oldal

2013. december 17. (kedd), 19.00

W. A. Mozart: A varázsfuvola 91. oldal

2013. december 18. (szerda), 19.00

95. oldal 2013. december 23. (hétfő), 19.00

96. oldal

Concerto Armonico Budapest 98. oldal

2013. december 29. (vasárnap), 19.30

A Benkó Dixieland Band óévbúcsúztató hangversenye

98. oldal

dalestek a zeneakadémián németh judit és simon izabella „testvérek és szeretők” 91. oldal

117


JEGYTÉRKÉP Nagyterem

KÓRUSÜLÉS BAL 10 – 19

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19

19 18 17 16 15 14 13 12 11 10

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

V IV III II I 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8

1

2 3 4 5 6 7 8

1

2 3 4 5 6 7 8

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1

2 3 4 5 6 7 8

M1 M2 M3

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

6 5 4 3 2

1 M3 M2 M1

JOBB 12 – 1

BAL 1 – 12

7 6

7

7

5

3 2 1

4 3 2 1 5 4 3 2 1 6 5 4 3 2 1

6

BAL 9–1

7 6 5 4 3 2 1 7 6 5 4 3 2 1

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1 1

2 3 4 5 6 6 5 4 3 2

BALKÖZÉP 1–7

1

JOBBKÖZÉP 7–1

6

I II III IV V VI

5

7 6 5 4 3 2 1 7 6 5 4 3 2 1

3

4

1 2 3 4

7

5 6

4

6 7 1 2 3 4 5 6 7 1 2 3 4 5 6 7 1 2 3 4 5 6 7 1 2 3 4 5

5

6

7

6

9 8

5

I II III IV V VI

8 9

FÖLDSZINT (zsöllye)

6 5 7 1 2 3 4 6 5 1 2 3 4 6 5 1 2 3 4

JOBB 1–9

KÖZÉPERKÉLY A fenti jegytérképek a Zeneakadémia koncertközpont saját szervezésű koncertjeira érvényesek. 118

1

1

1

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

12 – 1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

OLDALERKÉLY JOBB

1

3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

24 – 13

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

1

1

12 11 10 9 8 7 6 5

11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

22 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12

1

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII XIII XIV XV XVI XVI XVIII

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

PÓDIUMÜLÉS: 80 HELY

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

SZÍNPAD

V VI III II I

OLDALERKÉLY BAL

20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 29 28 27 26 25 24 23 22 21 20

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

1 – 12

30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 39 38 37 36 35 34 33 32 31 30

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

13 – 24

JELMAGYARÁZAT 1. kategória 2. kategória 3. kategória szolgálati hely

JOBB 19 – 10


JEGYTÉRKÉP kisterem

A ZENEAKADÉMIA KONCERTKÖZPONT Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem SAJÁT SZERVEZÉSÉBEN. 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8. Kapcsolat, közönségkapcsolat

JELMAGYARÁZAT 1. kategória 2. kategória szolgálati hely

Központi telefonszám: (1) 462-4600 Közönségkapcsolati kérdésekkel a kozonsegkapcsolat@zeneakademia.hu e-mail címen állunk rendelkezésére.

SZÍNPAD

Jegyvásárlási információk

A

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

A

B

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

B

I

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

I

II

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

II

III

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

III

IV

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5

IV V

V

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

VI

3 4 5 6 7 7 6 5 4 3

VI

VII

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

VII

VIII 1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

VIII

IX

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

IX

X

1 2 3 4 5 6

6 5 4 3 2 1

X

XI

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

XI

XII

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

XII

XIII 1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1 1 2 3 3 2 1

XIV

Zeneakadémia Koncertközpont ideiglenes jegypénztára 2013. november 30-ig az Írók Boltjában működik (1061 Budapest, Andrássy út 45.). Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 10.00–19.00, szombaton 11.00–19.00. Október 22-től december 1-ig az előadások napján a Zeneakadémia épületének előcsarnokában is biztosítjuk a jegyvásárlási lehetőséget az előadás kezdetét megelőző órától az előadás szünetének végéig. A Zeneakadémia Koncertközpont jegypénztára 2013. december 1-től a Zeneakadémia megújult épületében (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.), a főbejárat mellett található. 2013. december 1-től a jegypénztár minden nap 11.00 és 18.00 óra között, valamint az előadási napokon az előadás kezdését megelőző órától az előadás szünetéig tart nyitva. A jegypénztár elérhetőségei: telefon: (1) 321-0690 e-mail: jegy@zeneakademia.hu

XIII

A Zeneakadémia Koncertközpont jegyeivel kapcsolatos kérdésekkel a jegypénztár munkatársaihoz fordulhatnak. A jegyvásárlással kapcsolatos további információk a Zeneakadémia honlapján találhatók.

XIV M3 M2 M1

M1 M2 M3 BAL 1–7

JOBB 7–1

FÖLDSZINT

Épület nyitva tartása, látogatási lehetőségei

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 8 7 6 5 4 3

0

A Zeneakadémia épülete a nagyközönség számára csak szervezett formában, előzetes egyeztetés alapján látogatható. Az épület az oktatás JELMAGYARÁZAT zavartalansága érdekében napközben zárva tart. Nyitás a hangversenyek 1. kategória előtt egy órával. kezdete A Zeneakadémia épületének szervezett látogatásával kapcsolatos 2. kategória információk a www.zeneakademia.hu címen érhetők el. szolgálati hely

Az épület megközelítése

8 7 6 5 4 3 BAL 1–7

JOBB 8–1

KARZAT

Vendégeink a Liszt Ferenc téri főbejáratot vehetik igénybe. Az akadálymentes bejárat mozgássérült látogatóink és kísérőik számára a Király utcai oldalon található; ezen keresztül a hangversenytermek közvetlen felvonókapcsolattal érhetők el. 119


Impresszum Felelős kiadó:

A Koncertmagazin szerzői:

dr. Batta András, a Zeneakadémia rektora

High Voltage Kft.

Dr. Batta András – zenetudós, a Zeneakadémia rektora Bolya Mátyás – citera- és kobozművész, a Zeneakadémia tanára Fazekas Gergely – zenetudós, a Zeneakadémia tanársegédje Kling József – újságíró, zenekritikus Kovács Dániel – művészettörténész, építészeti szakíró Kovács Sándor – zenetudós, a Zeneakadémia tanszékvezető egyetemi tanára László Ferenc – művelődéstörténész, zenekritikus Mesterházi Máté – zenetudós, a Zeneakadémia könyvtárának tudományos munkatársa Molnár Szabolcs – zenetudós, a Bartók Konzervatórium tanára Dr. Nemes László Norbert – karnagy, a Nemzetközi Kodály Intézet igazgatója Dr. Raffay Endre – művészettörténész, a Pécsi Tudományegyetem Művészettörténet és Művészetelmélet Tanszékének vezetője Vajna Tamás – a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának munkatársa Végh Dániel – a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának munkatársa Zsoldos Dávid – zenetudós, a Libri Média Kft. ügyvezető igazgatója

Nyomda:

A koncertismertetőket László Ferenc írta.

Főszerkesztő: Szabó Stein Imre

Felelős szerkesztő: Fazekas Gergely

Layout: Allison Advertising Kft.

Tördelés:

Keskeny és Társai 2001 Kft.

fotográfusok: Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában, 8 000 példányban. A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják.

Anton Schroll, Balázs István, Balla Demeter, Bánkuti András, Bojár Sándor, Czimbal Gyula, Cser István, Dobos Tamás, Éder Iván, Emmer László, Escher Károly, Fejér Gábor, Felvégi Andrea, Hajdú József, Horváth Éva, Keleti Éva, Kotnyek Antal, Lajos György, Marco Borggreve, Marjai Judit, Michael Wilson, Molnár Edit, Pataky Zsolt, Phil Slayer, Pólya Zoltán, Robert Mapplethorpe, Schwanner Endre, Székely Aladár, Sziklai Dezső, Török Miklós, Végh Dániel, Wágner Csapó József

Lapzárta: 2013. szeptember 10.

Külön köszönet Kincses Károly fotó-muzeológusnak.

A Zeneakadémia fenntartója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Stratégiai médiapartnereink:

120


Nemzetközi és hazai gazdaságpolitikai események Banki, piaci elemzések Tőzsdeinformációk Hitelesen, objektíven, közérthetően

VILÁGGAZDASÁG Irányt mutat

Előzetési információ: telefon: (+36-40) 510-510 fax: (+36-1) 488-5580 elozetes@axels.hu Hirdetési információ: telefon: (+36-1) 488-5697 fax: (+36-1) 488-5775 barna.bodocz@axelspringer.hu

A VILÁGGAZDASÁG kiadójának üzleti portfóliója:

VILÁGGAZDASÁG

VILÁGGAZDASÁG KO N F E R E N C I A

VG.HU


Zeneakadémia Koncertmagazin 2013  
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you