Classicus Quartet & Soharรณza 2017.02.08.
2017. február 8. (szerda) // Wednesday 8 February 2017, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Classicus Quartet és a Soharóza // Classicus Quartet & Soharóza Szabó Ferenc: 1. vonóstrió // String Trio No. 1, op. 12 1. Andante 2. Presto all breve 3. Allegro moderato Palasovszky Ödön: A szappanszakáll; Zrí-punalua (részlet // excerpt) Petőfi Sándor: A kutyák dala; A farkasok dala Radnóti Miklós: Téli kórus Palasovszky Ödön: Ú – u-u – ú – Igor Stravinksy: Három darab vonósnégyesre // Three Pieces for String Quartet – 1 Walt Whitman: Mikor a világgal ismerkedtem Igor Stravinksy: Három darab vonósnégyesre // Three Pieces for String Quartet – 2 Walt Whitman: Ülök és nézem Igor Stravinksy: Három darab vonósnégyesre // Three Pieces for String Quartet – 3 Walt Whitman: Az Egyesült Államokhoz József Attila: Tömeg Palasovszky Ödön: Üvegfúvók Igor Stravinksy: Concertino vonósnégyesre // Concertino for String Quartet Richard Dehmel: Arató-dal szünet // intermission
Bartók Béla: 3. vonósnégyes // String Quartet No. 3, BB 93 1. Prima parte: Moderato 2. Seconda parte: Allegro 3. Recapitulazione della prima parte: Moderato 4. Coda: Allegro molto Kassák Lajos: Végre mégiscsak jó lenne Palasovszky Ödön: Homo sapiens Várnai Zseni: Kórus szopránban Vlagyimir Majakovszkij: Induló balra Kassák Lajos: Mesteremberek; Napjaink acélfákká lettek Palasovszky Ödön: A nyűgtelenek Classicus Quartet: RÁCZ József, BAKSAI Réka (hegedű // violin); TORNYAI Péter (brácsa // viola); ZÉTÉNYI Tamás (cselló // cello) Soharóza (zenei vezető // musical director: HALAS Dóra) KISS-VÉGH Emőke, ÖRDÖG Tamás (színész // actors); SZILVAY Máté (dramaturg // dramaturge) A koncert után Kóda című pódiumbeszélgetés-sorozatunk keretében Zétényi Tamás, Halas Dóra, Szilvay Máté és Kiss-Végh Emőke, valamint Tóth Endre moderátor várják az érdeklődőket.
A Zeneakadémia 2013-as újranyitása óta a rekonstruált Solti Terem megújult színpadtechnikájával Budapest egyik legalkalmasabb terme kortárszenei produkciók, kamaraestek és kamaraoperák előadására. Ennek ellenére sok zenész emlékezetében még mindig leginkább a félévi vizsgák, diplomakoncertek helyszíneként él, így nehéz elképzelni, hogy a 20. század első felében nem csupán zenei, hanem irodalmi, színházi, tánc-, tudományos, sőt olykor politikai esteknek is otthont adott a Kisterem. A klasszikus és kortárs versek előadása annyira magától értetődő volt ebben az időszakban, hogy Szabó Lőrinc még egy versében is említést tesz róla: „Volt már, hogy kész verset olvasva fel, / díszben, mondjuk, az Akadémián, / egyszer csak észrevettem: szól a szám, / de a szöveggel párhuza mosan / egész másutt jár kalandor agyam: / elrémültem: Úristen, mi lesz itt?! – / Nem lett baj… Bennem sok ember lakik!” Az egyes költők műveit középpontba állító estek mellett folyóiratok, így például a Nyugat, a Helikon, a Múlt és Jövő vagy a Népszava is rendeztek előadást a Zeneakadémián. 1926-ban az Új Föld-esteknek is otthont adott a Kisterem, megelőzve a nyomtatott formájú folyóirat megjelenését. A Palasovszky Ödön által megálmodott négy előadás leginkább az avantgárd színház fogalmát merítette ki. Az alkotók kortárs darabokat kapcsoltak össze a nemzetközi irodalmi kánon legfrissebb műveivel, amelyek előadását az egyén helyett a közösségre bízták, vagyis úgynevezett szavalókórusokra és parlandókórusra – ez utóbbi az emberi hang speciális effektusaival is kísérletezett. Az akkoriban rendkívüli népszerűségnek örvendő szavalókórusok egyikét egyébként a mai este műsorán is szereplő Kassák Lajos felesége, Simon Jolán vezette. Egy pozsonyi előadásuk kapcsán e sorokat olvashatjuk egy helyi lap hasábjain: „A szavalókórus hatása elképzelhetetlen. Kifejezőbb és ritmikusabb ez, mint a legtökéletesebb zenei mű.” Szilvay Máté dramaturg úgy látja, a szavalókórus műfajának lényege az, hogy valamiféle kollektív érzületet jelenít meg, vagyis a szavalók nem egyénekként, hanem mint valamilyen csoport
szócsövei jelennek meg. „Ilyen közösségi érzéseket és véleményeket képviselt a kar már a görög drámákban is. Ezért az a típusú lázadás, amellyel az 1910–20-as években rengeteg színházi ember (egyébként döntően baloldali eszmék mentén) a tömeget akarja felléptetni és beszéltetni a színpadon, tulajdonképpen visszanyúlás is a nyugati színház gyökereihez.” A mára szinte nyomtalanul letűnt műfaj előadási nehézségét Halas Dóra, a kórus zenei vezetője abban látja, hogy a fennmaradt anyag maximum a repertoárt és a közönségre tett hatást érinti, a pontos előadói eszközök mibenléte viszont homályos. Ám éppen ettől olyan izgalmas feladat e hagyomány felélesztése a Soharóza számára, akik amúgy is egyfajta kollektív ötleteléssel, zeneszerkesztéssel készülnek minden előadásukra. A Palasovszky-féle avantgárd színház felidézésének ötlete Zétényi Tamástól, a Classicus Quartet alapítótagjától származik, az est végleges formája azonban a kórussal és színészekkel való közös, reaktív munkafolyamat eredménye. Négy 20. század eleji mű köré épülnek a koncert tematikus blokkjai, amelyekben váltogatja egymást a színészi szavalat, a szavalókórus és a hangszeres zene. Elsőként a Kodály-tanítvány Szabó Ferenc 1927-ben született Vonóstriója hangzik el. Bár zeneszerzői pályájának elején készült, a mű már áttöri a korábban Szabóra jellemző népi-lírai klasszicizmus határait. A triót igen szigorú, tisztán zenei konstrukció és klasszikus, olykor mégis rendhagyó formai megoldások – így például a monotematika, variáció vagy fúga – jellemzik. Az absztrakt zenei formákhoz Palasovszky avantgárd versei, illetve Petőfi és Radnóti művei társulnak. Az est következő blokkjában Stravinsky ritkán hallható műve, a deklaráltan nem a vonósnégyes műfajához sorolt Három darab vonósnégyesre tételei váltakoznak Walt Whitman amerikai költő verseivel. Az 1914-ben született, majd 1918-ban revideált darab tételei eredetileg csak tempójelzést kaptak, ám később, mikor Quatre études pour orchestre című művéhez Stravinsky meghangszerelte és egy tétellel kiegészítette a darabokat, azok a következő címeket
kapták: Danse, Excentrique és Cantique. A zeneszerző ennek meg felelően három egymástól gyökeresen eltérő stílust jelenít meg a három kis darabban: először egy groteszk, orosz népi dallamokat alkalmazó táncot, majd egy angol komikus, Little Tich zenei képét, végül egy a Dies irae dallamát is felhasználó vallásos éneket hallhatunk. József Attila, Palasovszky és Dehmel verseihez kapcsolódva Stravinsky rövid Concertinója hangzik el, amelyet a zeneszerző a Flonzaley Quartet tagja, Alfred Pochon felkérésére komponált 1920-ban. Maga Stravinsky így definiálta művét: „egy darab egyetlen tételben, amely szabad szonáta-allegro formában íródott az első hegedű határozottan concertáló szólamával”. Bartók 3. vonósnégyese a koncert utolsó, forradalmi tematikájú részéhez kötődik. A komponista kvartettjeinek legrövidebb és legabsztraktabb darabja Szabó Ferenc művével egyazon évben készült. A gyakorlatilag egy nagy tételként elhangzó kvartettet Bartók két nagy és két kiegészítő részre osztotta, ezzel valóban forradalmi módon törve ki a szonátaforma keretei közül. A 2008-ban alakult Soharóza magát egy 25 tagú kísérleti kórusként definiálja, így nem meglepő, hogy tevékenységük messze nem merül ki a kottából való éneklésben. Lantos Rezső-díjas vezető karnagyuk, Halas Dóra doktori disszertációjának témája is a kórusimprovizáció volt, saját bevallása szerint a Soha Róza nevű kislányról elnevezett kórus „a mániája”. A Classicus Quartet jelenlegi felállása a nagymarosi nyári fesztiválok során alakult ki, s az együttes 2015 óta a nemzetközi koncertélet rendszeres szereplője. Repertoárja Haydn vonósnégyeseitől a kortárs művekig terjed, nevéhez számos magyar zeneszerző művének bemutatása kötődik.
This recital offers the opportunity to be part of a remarkable look back in history. Ninety years ago, New Earth evenings associated with ร dรถn Palasovszky were staged in the very same place, the small hall of the Liszt Academy, in the course of which avant-garde theatrical productions were staged together with avant-garde works of music. At that time choral speaking, a genre designed to proclaim the ideals of the working class movement and which has since died out, was enjoying a golden age. This programme is the opportunity to come into contact with a medium that many today consider odd, together with curiosities such as the Stravinsky Concertino written for string quartet or the Trio by Ferenc Szabรณ who had newly graduated from the class of Kodรกly at the Liszt Academy. This most engaging and non-conformist programme is steered by two ensembles well-known for their imaginative, innovative and experimental productions which have captured the fantasy of audiences open to the new.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VARGA Ágnes Szöveg // Written by KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2017. január 20. // Finalized: 20 January 2017 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper