Azelőtt részt vett egy nagyobb szervesség szellemi teremtésében, ha nem is lehetett külön rátapintani, hol voltak az ő tevékenységének hullámai az egésznek életfeszültségében. Le nem kötött létvonatkozásai továbbra is részt akarnak venni valami ilyen módon való alkotásban, de ehhez az kellene, hogy ezek a létvonatkozások megint valami szervességbe záruljanak. Avval a magyarsággal, mellyel azelőtt egy volt, nem kerülhet ilyen szervességbe, mert létének gazdasági-politikai része abba az országba van beleszervesedve, amelyben él; a szellemivel másfelé való szervesedést pedig létereje sem bírná meg! Ezen a kettősségen meghasonlana önmagával, fölemésztené önmagát. Önmagán belül kell tehát elkészülnie önmagával!”7 Emellett, az egyoldalú gyarmati képlet megoldását a határon túli magyar művelődési gócpontok megizmosodásában, elsősorban az intézményalapításban látja. „A Szellemen keresztül csinál a Mindenség a népdarabból megint nemzetet. Hogy a Szellem ezt a munkáját ezekben a magyar népdarabokban is elvégezhesse – intézményesednie kell! kezdeményező és teremtő színház; kezdeményező és teremtő folyóirat, eszméket mozgató könyveket kiadó vállalat – a Szellem intézményei. Hol vannak ezek?” A határon túli, társadalmi és politikai struktúrákat nélkülöző, általa légüres térben reprezentált városok szerepének tárgyalásakor viszont, megadja erre a kérdésre is a választ. „Miért lenne város a város, ha nincsenek benne a Szellem intézményei? De ekkor kiderült, hogy a magyarság úgy intézményesítette szellemiségét, hogy annak egyetlen feje volt. A városokról, melyekben szellemi intézményességet lehetett föltételezni, kitudódott, hogy azok nem fejek, hanem – farkok. Volt ugyan bennük a Szellemnek intézményessége, de az nem a kezdeményezés, hanem csak a fölvevés, az utánacsinálás, az élvezés intézményessége volt. Mert a szellemileg túlcentralizált Magyarország egyfejű és százfarkú ország volt!” Majd 7
14
Barta Lajos: Magyar gyarmatok. 2.