A lakásfelújítás egyik legkomolyabb projektje volt apukám régi zongorájának szétszedése, amely sokévi haszontalan ácsorgás után most kinyitható asztalként és impozáns könyvespolcként született újjá. A középpontban álló ’50-es évekbeli fogorvosi széket a Vaterán találtam
szabad szellemben A polgári lakásokhoz méltón hatalmas előszoba ékessége a vécéajtóból lett óriási tükör, de itt kapott helyet a filmplakát-gyűjtemény egy része, a lakatostól barterezett piros felhúzós óra, az őzikelábú, lecsupaszított fésülködőasztal és a punk stílusúra fújt, klasszikus tükrös szekrényke
Menteni a menthetőt Örököltem egy 69 négyzetméteres lakást a Margit körúton. Miután fél évig őrlődtem a terasz–nem terasz tengelyen, döntöttem, belevágok, felújítom a lakást. Azon a nyáron a könyveket lakberendezési magazinokra cseréltem, a filmekből, amikről kritikát kellett volna írnom, csak az enteriőrökre emlékeztem. szöveg: vodál vera ◆ Fotó: script foto
Azután rábukkantam Gergőre, az épp munkanélküli srácra, aki designer akart lenni. Egy Budapest–Erdély kocsiúton kezdtünk tervezgetni, majd legnagyobb meglepetésemre augusztusban ígéretéhez híven fel is hívott, hogy vágjunk bele. És belevágtunk. Ez előtt a lakberendezési késztetésem abban merült ki, hogy sötétkékre tapétáztam a gyerekszobám és világítótornyokkal plakátoztam ki az egri albérlet fürdőszobáját – volt hova fejlődni. Az első tanulság, hogy a lakásfelújítás egész embert kíván, pláne, ha a lakásban maradt bútorokat saját kezűleg újítod fel. Ezért is jött kapóra, amikor szeptemberben kitettek a munkahelyemről, pénzügyi csőd miatt. Így egy hosszú lejáratú szülői kölcsön segítségével teljes gőzzel beindíthattam a lakásfelújítást megszállott designerem segítségével. Mivel új bútorokra nem lett volna
60 Lakáskultúra
Tóth Gergely Máté zabolázatlan fantáziájának szüleménye ez az ezüstre festett szekrény, amely eddigi éveit unalmas sötétbarna színben töltötte
Pár évtizede még minden második háztartásban fellelhető volt a zöld-fehér konyhaszekrény, amelyből ez a bútor lett. A fogantyúk régi biciklifékek, a grafika Braun László munkája
Kauker Szilvi Moza cementlapjaival első látásra szerelembe estem. Ehhez egyszerű fehér bútor és a padlón merész türkizkék műgyanta dukál
pénz, elhatároztuk, hogy míg a mesteremberek falat vakarnak, vízcsövet cserélnek, fűtést építenek és betonoznak, addig mi újraértelmezzük és felújítjuk a lakásban fellelhető összes bútort. Így lett a konyhaasztalból mosdószekrény, a hokedlikből éjjeliszekrény, a zongorából kinyitható asztal és könyvespolc... Fantasztikus élmény kiszakadni abból, amit eddig csináltál, a számítógépet csiszolópapírra, hőlégfúvóra és ecsetre cserélni, este holtfáradtan ágyba zuhanni és nem gondolni arra, milyen kulturális és társadalmi eseményekről csúszol le éppen. Egyszer mindenkinek ki kéne próbálnia!
A másik nagy szerencse, hogy egy olyan embert találtam, akivel nagyon hasonló az ízlésünk és jól kijövünk emberileg is – bár néha le kellett törögetnem a szárnyait, amikor pink színű bútorokról és szőrös lámpákról álmodott, azt hiszem, a végeredmény abszolút kompromisszummentes lett mindkettőnk számára. Az egyik legemlékezetesebb napot Kauker Szilvi cementlap-műhelyében töltöttük el, ahol nyolc órán keresztül válogattuk a másodosztályú lapokat, majd becsomagoltuk őket és hajnali egy körül, a végkimerülés határán hordtuk fel a lakásba. Vagy ott volt például az a pillanat, amikor többheti
Lakáskultúra 61