VIZITKÁRTYA
Otthon a villában Amikor az egykor szebb időket megért, majd pusztulásnak indult balatoni villaépület a Finnországból hazatért magyar képzőművész kezébe került, második virágkor köszöntött a házra. De az utóbbi húsz év építési naplója Szalai Sándor és Rita közös életében is emlékezetes fejezet. Szöveg: Böjtös Kinga | Fotó: Script Stúdió
73
A
ház mediterrán kertje idén is ifjú művészjelöltek nyári alkotótáborának helyszíne. Sokuk talán nem is sejti, hogy a hetvenes években, a hasonló korú tulajdonos is művészeti iskolákba járt. Megismerkedett a fafaragással, bútortervezéssel, de mindezt a messzi Finnországban tette, ahol szüleivel telepedett le. Belsőépítészeti munkáiban fával, egyedi beépítésekkel foglalkozott, art-deco bútorai ma is a villa darabjai. Restaurálást tanult, világot látott, ám közben rendszeresen haza is látogatott, majd közel harminc év után lassan visszahúzták őt itthoni gyökerei. Hamarosan megvette a múlt századfordulón épült nagypolgári nyári lakot, amiről még a gyermekkori balatoni nyaralások során sok történetet hallott a falubeliektől, „Török-villa” néven. Az ötvenes években egy Török nevű orvos-tulajdonostól ered az elnevezés és ekkor történt az utolsó felújítás is. A villa akkori állapotát bőven meghaladja mai fénye, benne Sándorék több évtizedes munkája, amiről a legújabb télikert-bővítményük árnyas teraszán beszélgetünk.
74
75
Mikor kezdődött és mennyi ideig tartott a villa renoválása és mi volt a legnehezebb feladat a kivitelezés során? Mely részeket sikerült megőrizni a régi hangulatból?
A villát 1992-től a legutóbbi évekig folyamatosan építgettük, fejlesztettük. Az átalakítás 1997-ben történt, akkor születtek a vendégszobák a tetőtérben. Mindent saját erőből, családi összefogásból építettünk. Gyakorlatilag az egész épületet és kertet átalakítottuk, újjáépítettük, ennek ellenére szerintünk sikerült megőrizni azt a romantikus-eklektikus hangulatot, amit az első birtokos és építtető, Fábián Gáspár építész megálmodott magának. Az épület stílusát teljesen megtartottuk, a ház körüli eredetileg gyümölcsöskertből mediterrán, teraszos kertet alakítottunk ki. A kivitelezés rövidebb projektekből állt az évtizedek folyamán, az elején külföldről visszatelepülve nehezen birkóztam meg az itteni vállalkozói- és munkakultúrával, szerencsére mostanra kialakult már egy működő kompromisszum, bár még ma is érnek meglepetések. Az ide érkező vendégek visszajelzése szerint mi tetszik legjobban az itteni miliőben? Hogy találnak rá a helyre?
A vendégeink a kert mediterrán hangulatát, a Balaton közelségét, a nyugalmat értékelik. Sok a tematikus táborunk (festészet, tánc, jóga stb), valamint a csoportok, egyéni vendégek közül sokan visszatérnek, akár több éven keresztül is. Akadnak, akik már olvastak a „Török-villa” néven emlegetett ház huszadik századi múltjáról, a kulturális életéről, az egykor itt elszállásolt, nyári vakációra érkező hírességekről, mint Karádi Katalinról és Honthy Hannáról.
Hány évig működött itt nyaranta az a nemzetközi mű-
vész alkotótábor, amelynek a ház számos műalkotása köszönhető? Mely országokból érkeztek a művészek, van-e élő kapcsolat velük?
A nemzetközi festő-szimpóziumunk 14 évig működött, évente dolgoztak együtt festőművészek Finnországból, Romániából, Svédországból, Dániából, Lengyelországból, Bulgáriából. A szobák falait borító festmények látványosan őrzik e nyarak emlékét. Voltak kiállításaink Balatonalmádiban, Balatonfüreden, Budapesten, Kaposváron, Turkuban, Sepsiszentgyörgyön, Veszprémben, Szigetváron. Magyar és finn festőművészek ma is rendszeresen felkeresnek bennünket. Hogy nőtt össze a saját sorsotokkal a villa működteté-
se? Változtatott-e életritmusotokon, a természetközeli látásmódon az itt töltött több mint húsz év?
A villa és a vendéglátás egész embert igényel, nálunk fél éven keresztül napi 24 órás munkát. A másik félév a villa fejlesztéséről és a családi életünkről szól. Ez a két periódus határozta meg az utóbbi évtizedeket. Abban, hogy ezt az életmódot választottuk, maga az épület és természet közeli létezése a meghatározó tényező. Most, hogy kissé elfáradva egy ismerős finn tulajdonosnak adjuk át a házat, biztosak vagyunk benne, hogy folytatódik az általunk megkezdett értékmentés és a „nyitott alkotóház” funkció. Míg mi magunk a szomszédos településről figyeljük majd egykori lakhelyünket. 76
77