vizitkártya
BÖJTÖS KINGA ROVATA
Tonettmacskák a levendulásban
A néhai istállóból lett mesés műhelyben szitakötők, fecskék, és angyalok közt dolgozik Surman Edit keramikus. Körötte illatos levendulamező: bögrékre, tálakra, tányérokra festve.
Nagymamáék vályogháza végén tehát a régi istálló állt, és Edit akkor még a közgázra készült. Aztán megjött a jobbik esze – mely jó esetben, önismereti rohamok formájában érettségi körül tör rá az emberre – és így inkább a kisképzőbe vette az irányt. Így lett az első műhely a parasztház előszobája. El lehet képzelni a folyton barkácsoló, éjjel nappal mezőket, réteket járó, matekzseni leányzó egyszerre óriási rajzmappákkal éjféli vonatokkal kezdett közlekedni, vörös
agyagot hordott haza tonnaszám, mesterekhez járt gyakorolni, ingyen kulizni, csak hogy ellesse a szakmát. Előszobában korongozott kis cuccait égetni vitte távoli kemencékbe, ahol bérmunkákkal lebarterezte a kész terméket. A natúr formákra aztán rendre rákerült a festés, a kedvenc foglalatosság, mely olyan egyedivé tette legkisebb tárgyait is. Védjeggyé váltak a rajzok. Ma is felismerem ezer közül, hiába próbálják utánozni tucatszám.
Lakáskultúra 105