vizitkártya Látogatás az
Első Magyar Nem láttam még ehhez fogható gyűjteményt! – kiáltott fel Wim van der Weiden, Az Év Európai Múzeuma díj zsűrijének elnöke, amikor a felújított vízimalom kiállítótérré komponált enteriőrjébe lépett. – Nem láttam még ilyen gyűjtőt – gondoltam magamban a falu kocsmájának árnyas udvarán, Vörösváry Ákossal, a Látványtár egyik alapítójával beszélgetve –, akinek élete ennyire sorsszerűen kapcsolódik a gyűjtött tárgyakhoz; röviden úgy is mondhatnám: sorsa maga a gyűjtés.
Ahogy Vörösváry Ákost a malmában teremrõl teremre járva, a galériák lépcsõin fel és le követem – amint különbözõ ajtókon nyit be, válla felett belátok én is a raktárrá módosult szobákba –, kezdem érteni, hogy gyûjteni valójában így, születéstõl halálig érdemes, még ha az ember lassan ki is szorul privát tereibõl kedves tárgyai jóvoltából… – Ez van mindenütt, a lakásunkban és a hajdani szülõi házban is – szabadkozik gondterhelt mosollyal Ákos, akitõl aztán családi történeteket hallgatok a cserépkályhás, biedermeier és art deco bútorokkal be-
78 Lakáskultúra
DARABOS GYÖRGY FELVÉTELEI
Látványtárban
rendezett otthonos kiállítótérben, antik vitrinszekrényekben sorakozó kincsek közt, és lassan kirajzolódik egy polgári család élete-értékrendje, ahol apáról fiúra szállt a különös képesség: a szépen élni mûvészete. Történt ez abban a családban, ahol már a nagyapa, Till Gergely preparátormester személye is különös inspirációt jelentett a fogékony unoka indíttatásában, a természettudományos érdeklõdés és a kora gyermekkori gyûjtemények megszületésében. – Gyerekkorom óta vagyok gyûjtõ, mondhatni annak születtem – emlékszik vissza Ákos, aki szerint saját élete maga a sponta-
neitás, ám visszanézve évtizedek eseményeit és sorsának segítõit, mintha mégis egyetlen cél felé tartó, rendezett dramaturgia szereplõi lettek volna mindahányan. Életében minden begyûjtött és „véletlenül hozzákerült” tárgy története visszakereshetõ, mint egy pontosan dokumentált storyboard (rajzos forgatókönyv) felvillanó képei. A vadászati szenvedélybõl született fegyvergyûjtemény, az abból vásárolt, egyedülálló, százdarabos Gulácsyrajzsorozat, a könyvügynöki országjárásból nõtt mély barátságok, a falun és városokban rótt kilométerek és az útközben
lelt „még jó lesz valamire” élmény-tárgyak, a pályája során kibontakozott újabb és újabb szerelmek és azok összes tárgyi relikviáinak szenvedélyes gyûjtése… A néprajzi és kultúrtörténeti gyûjtemények gyarapodása mellett aztán az 1970-es évektõl elérkezett a kortárs mûvekkel való elementáris erejû találkozás Kolozsváry Ernõ mûgyûjtõ otthonában, ami kiváló gyakorlóterepe volt a modern mûvészet elõítéletektõl mentes, nyitott szemléletû elfogadásának, a kortárs mûgyûjtésbe való megmerítkezésnek, a gyûjtõkkel és mûvészekkel való sorsszerû találkozásoknak.
Lakáskultúra 79