Issuu on Google+

vizitkártya

BÖJTÖS KINGA ROVATA

Kis kosok a hegytetőn

A hegy tetején él a Lány, aki csodaszép madarakkal, lovakkal, nyájas macskákkal és könyvszerető manókkal vette körül magát, hogy egy percig se legyen szomorú. Agyagba gyúrt álmaira apró kosok vigyáznak.

Nem is egyszerû feljutni a lány várába, ha a szekéren nincs dzsípiesz, és a legsziklásabb utat választja a rutintalan látogató. Ilyenkor kettesbe kell rakni a lovakat, elkaparnak kicsit a hajtûkanyarba, de végül õk is lepadlóznak a látványtól. Innen a hegytetõrõl messzire ellátni, alattunk a város megannyi háztetõje, a kéményekbõl gomolygó gondja. Köröttünk fent a végtelen, égszínkék szabadság… Ez tetszett meg a kamasz leányzónak, amikor úgy húsz éve, az iskolai órák után

fel-feljárt az akkor még kopár Szent Tamás hegyre. Gyönyörködni, álmodozni, rajzolgatni a kálvárián. És bár a diákévek óta eltelt két évtized, a nagylány most ugyanitt áll saját háza ablakában gyermekeivel, ahonnan karnyújtásnyira áll az Esz tergomi bazilika. Valamit tud ez a nõ, mert olyan jó itt lenni. Valamit tud ez a különös ház, mely melegét õrzõ családi otthon és látogatókkal teli mûhely is egyben - egy „önmagával kerek” alkotó ember, Simon Edina kerami-

Lakáskultúra 79


kus világa. Percek alatt természetes lesz minden gesztus és látvány: a míves csészékben tálalt mézes tea, a kecses cukortartó, a házi sütemény, a kandallóban pattogó meleg, a párkányokról figyelõ kedves agyaglények, a kertben nyíló kerámia-gombák. A nagymama megbecsült antik bútorai, a szomszédból kidobott szomorú zongora, az ónémet fésülködõasztallal barátkozó bõrbútorok és cserépedények, a mûhelyben sorakozó, kerámiákkal teli ódon tálalók – egyszerû ám sok titkot rejtõ dolgok ezek.

80 Lakáskultúra

Akár egy marék agyag az ember keze között. Õszinte és kiismerhetetlen. Mi legyen belõle? Mi legyen a gyereklányból, aki a rajzaiban mondja el ábrándjait a sziklaszirten üldögélve? Adjunk egy marék agyagot a kezébe, menjen a városba, tanuljon tanító mûvészektõl, neves mesterektõl lesse el a technikát… Aztán gyûjtsön barátokat, úgy egész életre és érjen együtt velük. Végül találja meg saját hangját, stílusát. Legyen önmaga védjegye. Minderre néha egy egész élet is ke-

vés, de a szerencséseknek hamarabb is sikerül. Edinának, például. Messzirõl megismerni míves készleteit, bájos figuráit a kézmûves vásárok standján, lakberendezési boltok rusztikus bútorai közt. A pipacsos, hortenziás étkészleteket, az archaikus vonalú mosdótálakat és az ötletes kerti kerámiákat. Mûvei nem pusztán dísztárgyak, még ha elsõ látásra, megvásárlásuk pillanatában annak is látszanak. Új otthonukban aztán ádáz aknamunkába fognak, végül megismerjük igazi arcukat.


vizitkártya

Lassan belakják a legkisebb sarkot is ravaszul, a terasztól a fürdõszobáig. Állandóan kezünk ügyébe kerülnek, finoman kelletik magukat. Minden vendégünk oda lesz értük, néha el is kunyerálják õket! A kerámia manókról kiderül, hogy kiváló könyvtá maszok, iratnehezékek, szappantartók, de fogasként is megállják a helyüket. A földbe szúrható nagykalapos gombák, a nyúlánk mázas-macskák édent varázsolnak kertünkbõl és ha nem vigyázunk, lassan átszivárognak a szomszédba. Az apró, fésü-

letlen lovacskák gyermekeink kedvenc álom-õrzõi lesznek, ki sem lehet õket lopni az ágyuk mellõl. Kedvenceim a kosok, melyeket vétek magányosan tartani, mert vegetatíve meg betegszenek társaság nélkül. Ha beáll a baj, gyorsan el kell szaladni Simon Edina kiállítására, melyet aki már egyszer látott, nem felejt el egyhamar. (Rövidesen lapunk is bemutatja a mesébe illõ tárlat nyári képeit.) Alkotótársával, barátnõjével Surman Edittel együtt álmodták meg és keltik életre mun-

káik élõ díszletét, az elvarázsolt kapolcsi parasztházat és annak paradicsomi kertjét. Rengeteg munkával, önzetlen összefogásból született e rendhagyó helyszín. Meghívásukra építész, énekes, és versmondó jó barátok lepik el a házat, mûsorukkal és jó ízû beszélgetésekkel színesítve a tárlatot. Aki pedig nem bír várni nyárig, kaptasson fel bátran a hegyre! Esztergomban, a kálvária hegyi keramikus mûhelyben, Simon Edinánál mindenki kedves vendégnek számít.

Lakáskultúra 81


Kis kosok a hegytetőn