Issuu on Google+

vizitkártya á ya

BÖJTÖS KINGA ROVATA

Esték

a kastélyban

A ház meséje százhúsz éve kezdődött és ma sem ért véget. Sőt szebben szól, mint valaha, mert muzsika lett belőle… Időutazás három hegedűre, egy nagybőgőre és rengeteg házi süteményre.

Még tart az ünnepi vásárlási roham, ám sokan már az új évre spájzolnak. Magunk mögött hagyva a zsúfolt dél-budai bevásárlóközpontot, felkaptatva a meredek Park utcán, befordulva a Piroska köz felé, merőben más világ vár ránk. Egy kőhajításnyira a nagy tülekedéstől visszacsöppenünk egy bő évszázadot, egészen eredeti helyszínre, valóságos szereplők közé. A díszes vaskapu, a gyertyákkal kirakott kerti ösvény a csodás díszkerten át egy szépen ápolt villa épületébe vezet. Kezdődik a műsor, és a télikerten átsétálva helyet foglalunk a szalonban,

az intarziás biedermeier bútorok között. A kandallón mécsesek égnek, fényükben végigpásztázunk a régi családi festményeken és a ma esti közönségen. Sok az ismerős, környékbeliek és messziről érkezők, családok és egyedülállók, akik hétről hétre itt találkoznak egymással és a zenével. A hagyományos karácsonyi koncertet ma is a házigazdák, a Fodor család tagjai adják. Péter, a családfő a Nemzeti Filharmónikusok nagybőgőse (egyben a ház „gondnoka”) és Júlia asszony, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola he-

Lakáskultúra 79


gedűtanára (az ő feladata a kert szépítése és a villa dekorálása) már nyugdíjasok. Tamás, a legidősebb fiuk hegedűművész, a családi kamaraegyüttes vezetője és a villa életének szervezője, míg menyük, Erika az irodalmi műsorok felelőse. Legkisebb gyermekük, Dániel a Savaria Szimfonikus Zenekar tagjaként Szombathelyről ingázik haza a Fodor Kamaraegyüttes koncertjeire, a középső testvér, Péter pedig egy szlovéniai karthauzi kolostor lakójaként lelkileg erősíti a családi vállalkozást. Tíz éve, 1999 januárjában rendezték első nyilvános házi

80

Lakáskultúra

koncertjüket barátoknak és ismerősöknek, felelevenítve a békebeli társasági életet és a több száz éves hagyományt, a házi kamaramuzsikálást. Azóta repertoárjuk irodalmi műsorokkal, szalon- és borestekkel, kerti opera-előadásokkal, író-olvasó találkozókkal bővült, és az itt tartott esküvők, rendezvények is felejthetetlen élménnyé váltak. Házukban a magyar zenei, irodalmi élet színe-java felvonult, a neveket felsorolni még weboldalukon is nehéz. Csakúgy, mint tíz éve minden előadás után, most is házi finomságokkal – Júlia szendvicseivel

és Erika süteményeivel – vendégelik meg a nagyérdeműt. És bár óriási energiákat emészt fel a támogatók felkutatása, a rengeteg szervezőmunka, a kert és az épület folyamatos karbantartása – ők estről estre mosolyogva fogadják a meghívott művészeket, a régi és új vendégeket és szívesen mesélnek az épület múltjáról: A Vojnovich–Huszár villa – ahogy azt jelenlegi lakói nevezték el a néhai tulajdonosokról – először 1881-ben hallat magáról mint gróf Vojnovich Piroska számára épített vadászkastély és birtok. 1928-ban került

dr. Huszár Géza, a Közgazdasági Egyetem matematikaprofesszora tulajdonába, aki a kultúra szerelmeseként elindította azt az irodalmi-társasági életet, mely a mai napig oly jellemző színfoltja a háznak. A Huszár család idejéből valók az épületen történt nagyobb átalakítások: a végleges hatszobás elrendezés és a jelenlegi eklektikus külső arculat. A díszpark akkor nyerte el gyönyörűen tervezett formáját, mikor a professzor felesége a teraszon egy franciakert vonalait vázolta a festőállványa papírjára. A festmény hamarosan életre kelt, és az

egykori birkalegelő helyén gondosan ápolt kert született. Az épület átvészelte a második világháborút, miközben a birtokot telkekre darabolták, de talán még ennél nagyobb bravúr, hogy az államosítások során csak kisebb „találatot” kapott. Ezt a professzor tekintélyének és tudásának köszönhette – ő lett az első magyar munkásbiztosító matematikusa, így a helyén maradhatott mint osztályidegen, ám szakértő… A villa néhány „huszárvágással” rafináltan társasházzá alakult, így az épület legnagyobb, középső része a család bir-

tokában maradhatott. Ezt örökölte meg a ’80-as évek végén a Fodor család. És hogy kerül a történet végére egy ismerős régi dallam? Egykor a professzor családja és baráti köre révén költözött a ház falai közé a társasági élet és a zene, mely hosszú évtizedek múltán ismét hallatszik a szalonból, a gróf Vojnovich Piroskáról elnevezett utcácskában. Ifjabb Huszár Géza zongoraművész fekete Bechsteinje újra életre kelt a vendégművészek kezei alatt a ház lakói és a hallgatóság örömére…

FOTÓ: SCRIPT FOTO, KALMÁR B. HELYSZÍN: WWW.VOJNOVICH.HU

vizitkártya

Lakáskultúra 81


Esték a kastélyban