200 m2
Személyes díszletek
jobbra Kibontották az építkezéskor a vályogba rakott kôépület tornácát. A házon számos Balaton-felvidéki szép részletet megôriztek vagy rekonstruáltak. A tervezés és a mûvezetés is Szabady Piroska munkája
A szenvedéllyel felújított ódon parasztház a második otthonunk, sôt igazi búvóhelyünk is lehet. Vagy egy szubjektív hangulatú élményraktár, ami a világlátott filmes látványtervezô házigazda életébôl, utazásaiból és emlékezetes munkáiból született. Szöveg: Böjtös Kinga | Fotó: Script Stúdió
‚,T
egyi mama” házát, mint a környék egyik legrégebbi portáját mindenki ismerte a faluban. Még azok a frissen végzett belsőépítész fiatalok is, akik 1986 nyarán azzal a szándékkal érkeztek Kapolcsra, hogy egy természet közeli életmódot követő és kifejezetten értékmentéssel foglalkozó alkotó közösséget hozzanak létre a tájban. Szabady Piroska is a lelkes társaság tagja volt, de míg kortársai egy pusztulófélben lévő birtok, Csórompuszta mellett tették le voksukat, ő inkább önálló terepre vágyott. – Végül megvettem egy víz és villany nélküli romot, Tegyi mama néhai házát a hegyoldalban csörgedező patak partján, ahol az ezerhétszáz négyzetméternyi gaztengerből eleinte csak a kémény és a félig beomlott falak teteje látszott. A konyhai sparhertre rászakadt a tető és a szentképek előtt egy lombos fa ágaskodott a tisztaszobában – emlékszik ma már derűsen a múltbéli vakmerő tettre.
jobbra fent Szabady Piroska belsôépítész-látványtervezô tulajdonost filmes munkái is nagyban inspirálták az öreg vidéki ház egyedi hangulatának kialakításakor jobbra lent Még számos tervet dédelget a kreatív házigazda az ôsfákkal, patakkal és felfedezésre váró rejtett zugokkal teli kertben. A régi pincefal elôtt nyári társalgót épített a lombsátor alatt
2
S mialatt a csórompusztai magtár baráti-kultúrális estjei az évek alatt országos hírű kapolcsi fesztivállá értek, Piroska falubeli birtoka is egy valódi otthonra kezdett hasonlítani… A feltárási és renoválási munkák kalandos kincskereséssel értek fel, ahol nemcsak a földbe süllyedt néhai tárgyak és építőanyagok, de saját gyerekkori emlékei és szakmai tapasztalatai is naponta felszínre kerültek: a budai családi villa könyvtárszobája, a csütörtöki süteményillatú zongorakoncertek, a mérnök, tanár, kézműves felmenőktől kapott szellemi örökség; majd a szobrászművésznél töltött rajzórák, a kisképző, azután az Iparművészeti Főiskola évei, a festő, a bútorműves és a belsőépítész szakokon megszerzett tudás. A Magyar Televízió és a Mafilm díszletgyártó műhelyében töltött évek, a tervezőasztalnál végzett épí3