Page 1

vizitkártya á ya

BÖJTÖS KINGA ROVATA

Leonardo és

a karbonbicikli

Kadosa Kiss József otthonában járva megtudtunk egy s mást… a reneszánszról és a NASA-ról, a táncmester hegedűkről és a nyugtató bonszaiokról, a szerelemről mint mozgásterápiáról… Meg az örök optimizmusról, mely néha egy fekvőbicikliben vagy száztizennyolc zsemlében lakik.

Röviden elbeszélgetünk a festményeiről, illedelmesen találgatom majd, mit üzennek. Majd fotózunk pár szép csendéletet félig kinyomott tubusokról, festéktől beszáradt ecsetekről, tarka palettákról… – gondoltam, amikor a grafikus-festőművész házába készültem. Aztán elég gyorsan kiderült, hogy ott töltöm az egész napot… És valóban, a kis kertajtón túl lelassul az idő, kint marad a forgalom zaja és más korokba csöppenünk. A parányi előtérben a Tour de France rajtol: versenybringák, alkatrészek, sportsisakok és a befeje-

zésre váró, szöcskeszerű karbonjárgány, de erről még később. Odébb modern pamlagok és utazókofferek közt a Három királyok profilból; a házigazda óriási Leonardo-parafrázisa, a falakon vázlatfestmények a reneszánsz mester stílusában, rutinos befejezetlenséggel. Ugyanitt praktikus polcrendszerek és tüneményes tekerőlantok sorjáznak saját kútfőből, historizáló családi bútorok között végletekig precíz hiperrealista festmények száradnak a kortárs, Sándorfi után szabadon. Egy másik stílus az emeleti falzugban: a ba-

Lakáskultúra 105


vizitkártya

rátokról, barátoknak festett száztizennyolc zsemle táblaképei, melyekből mára csak tucatnyi maradt itthon. Innen jobb kézről a mosdókagylón hűsölő, koravén bonszaiok fogadnak, balról az íróasztalfiókokból grafikák kerülnek elő. Arculatok, reklámok látványtervei, filmes story-boardok tucatjai. Közülük a „Bánk bán” operafilm nyolcszáz vázlata volt a legemlékezetesebb, felejthetetlen élményeket hozó munka. Első nekifutásra ekkora a látogató kapacitása a befogadható spektrumot illetően, kell is egy kis közös reggeli, hogy le-

106 Lakáskultúra

ülepedjen a lényeg, mint kávéban a zacc. A briós és némi beszélgetés után rövidesen beigazolódik a félénk megérzés: a körülvevő látványnál még jóval színesebb lény a kavalkádot igazgató művész maga. Mert József állandó mozgásban tartja a dolgokat, ahogy ösztönös lendülettel rajzolt – festék helyett gyakran pillanatok alatt száradó tea- vagy páclevekkel felvázolt – nagyokat lépkedő, hajlongó, rugaszkodó figurái is elárulják. Cserébe pedig őt is gördítik előre saját művei, mindig egy újabb korszak, egy merész kísérlet, egy nagyobb kaland

felé. Mint a Néprajzi Múzeum raktárában tanulmányozott, majd apró alkatrészenként felépített tekerőlantjai, melyek a népzenéhez és a műfaj képviselőihez vitték közelebb, egészen a szoros barátságokig. Vagy e bonyolult zenélőszerkezetek nyomán született szoborhangszerek, melyek valójában kedvenc festők, művészek hangszerbe álmodott portréi. Visszaröpítenek elmúlt évszázadokba, miközben egészen jól megférnek kis fadobozkáikban. Rém büszke magára a vendég, ha formájukból első blikkre kitalálja a nevüket: a festett

égerfa Picassót, a lakkozott jávorfa Mirót, a lenolajjal kezelt, antikolt Rembrandtot… Egykoron létező műfaj, a négynegyedes táncmester-hegedűk testébe oltott művészi játékok ők, melyeket néhai híres hangszerészek ajándékoztak ötletelésből és kedvtelésből egymásnak. Pár évszázad múlva József műhelyében születtek újjá rendhagyó tartalommal és tökéletes kivitellel, amúgy passzióból faragva. És szenvedélyből lepték el a festő házát a bámulatos minifák is, melyek ahogy öregednek, egyre szebbek lesznek. Miután a fürdőszo-

ba szűkösnek bizonyult, egy üvegház lett szállásuk a kert végében, ahol reggelente a házigazda úgymond „megágyaz a napnak”. Mert metszőollóval a kézben egyaránt kordában tarthatók a gondolatok és vadhajtások. Ilyenkor még az aranyhalak és a teknősök sem mozdulnak, melyek amúgy pofátlan gyorsasággal ellepték a pár éve kiásott kerti tavat. Talán mert jól érzik magukat az őshonos vízinövények közt, amiket kisfiával, Balázzsal telepített a családfő. Most is együtt végzik az utolsó simításokat Apa legújabb szenvedélyének kétkerekű

tárgyán. Mert a NASA után József is felfedezte az acélnál négyszer erősebb szálat, ezt a pillekönnyű és elszakíthatatlan anyagot, melyből egy utópisztikus fekvőbicaj készül, saját fejlesztésű vázzal, apró titkos alkatrészekkel. Egy húsz éve nem gyakorolhatott játék, a biciklizés élménye sarkallta a nagy tettre az évtizedek óta folyamatos fájdalmakkal, egyre csökkenő mozgással élő vendéglátónkat. Így aztán e jármű több is, mint aminek látszik. Karcsú, üreges testében az újra meglelt mozgás szabadsága, a gyerekkor élményei, a jövő technikája és

Lakáskultúra 107


az emberi lelemény sűrűsödik szétszakíthatatlanul, akár a karbonszál. A sarki csavarboltos, az űrcuccokat forgalmazó hazai cég és a mérnök barátok egy emberként szurkolnak fél éve: mit lép majd József kerékpár-innovációs pályázatára az UNESCO? Bármi válasz érkezzen is Brüsszelből, mi azért pontban egykor megesszük a ház asszonyának bazsalikomos csirkeraguját, melyet két páciens érkezése közt rittyentett elénk. Az emelet egyik szobája ugyanis rendelővé alakul rendszeresen. Egy különleges mozgásterápia tanára és gyakorlója

108

Lakáskultúra

Adrienn, kurzusait a budapesti Trafóban meglátogathatja bárki, aki jóba akar kerülni saját testével. Az országban elsők közt Bécsben tanulta a Feldenkrais-módszert, ám tanulmányaiban e fejezet nem szerepelt: „Hogyan fogjunk fiatal festőművész férjet a hozzánk forduló páciensek közül?” A történet folytatása kitalálható, a jelene itt, e békés budaörsi hajlékban zajlik. Jövője egy saját építésű, környezettudatos ökoházban folytatódik – egy rendkívüli tehetségű és életkedvű művész legújabb „játékában”.

FOTÓ: SCRIPT FOTO, WWW.ARTPORTAL.HU, WWW.NIMBUSBIKE.EU, WWW.FELDENKRAIS.HU

vizitkártya

Leonardo és a karbonbicikli  

A cikk a Lakáskultúra Vizitkártya rovatában jelent meg. Szöveg és képek: Böjtös Kinga

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you