vizitkártya
BÖJTÖS KINGA ROVATA
Gizella
kezei A harmadik évezred kapujában állva, a szeretet ünnepére várva nagy szükségünk van az oltalmazó ölelésre, mely az isteni gondviseléssel, az emberi összefogással vagy egy kivételes szobrásznő kezei által is megtörténhet.
„Édesanyámhoz is ellátogathatnál”- hangzott a javaslat Kő Boldizsár képzőművésztől, aki színes mese játszótereivel, álomszerű figuráival még tavaly volt szereplője lapunk vizitkártya rovatának. Szokásomtól eltérően nem készültem a „művésznőből”, kihagytam a műelemzéseket és kritikákat; a balaton partján járva egyszerűen csak útba ejtettem Boldi mamájának otthonát. Így jutottam el Péterfy Gizellához, aki nádtetős kenesei házában oly természetességgel fogadott, ahogy naponta betérő vendégeit, vagy gyermekeit és unokáit,
amikor nyaranta megszállja őt a fővárosból érkező nagycsalád. Egy puha anyai kézzel találkozott az enyém, ahogy művész fiához-lányához, tehetségüket bontogató unokáihoz gratuláltam, miközben a tornácos parasztház udvarán festett hajú szobrok figyeltek a szemük sarkából. Egyesek a nyári balatoni tárlatra várakoztak, mások helyi családok privát megrendelésére készültek. Frivoll fruskák, lírai kétévesek, bölcs mosolyú aggastyánok ők, Gizi a modern korban rekedt reneszánsz udvari festő és szobrász megmintázott, kiégetett, festéssel életre keltett művei.
Lakáskultúra 75