vizitkártya
BÖJTÖS KINGA ROVATA
A kályhásmester lányának
esete a segéddel
Eckert Anikó restaurátor-iparművésszel felsőörsi otthonában beszélgettünk a kovászosuborka-érlelő nyár végi napsütésben. A cserépkályhától indulva már egészen Mária Teréziáig jutottunk, mikor megsült a fenséges töltött padlizsán.
Az Eckert-féle kályhákat – vendéglátóm nagyapjának és édesapjának munkáit – még akkor is ismerték a környéken, mikor a húszas évektõl mûködõ mûhely már rég nem állt. A témában járatos idõsebb generáció emlékezhetett még a vállalkozás „hordozható cserépkályha” elnevezésû korszakalkotó szabadalmára, melyet a Budapesti Ipari Vásáron is bemutattak, saját állandó standjukon. Kilencszázharminchatot írtak akkor. Orosháza megannyi polgári és parasztházában melegedtek cserépkályháik körül
a múlt század legzimankósabb éveiben is. A vaskályhák épphogy túlélték a háborút, mikor vattakabátos, ambiciózus fiatalok léptek be az üzem ajtaján és onnantól õk voltak az új igazgatók. Vállon veregették a mestert, és megengedték, hogy ott maradjon saját cégében, alkalmazottként… Negyvennyolcat írtak akkor, és a széthordott üzem még évekig kiszolgálta a fél országot. Ám soha nem állt már talpra mint Eckert úr saját mûhelye. A család az ország másik felére, a Balaton mellé költözött, felejteni.
Lakáskultúra 79