vizitkártya
BÖJTÖS KINGA ROVATA
„Most más a táj, új nyelvet keresünk” – így szól vendéglátóink megfontolandó receptje. Legyen szó művészi stílusváltásról, egy régi-új lakhelyről vagy a mindenkori túlélésről.
Ha változik a táj Az Oláh Kati és Boda Balázs festőművész párt már évtizedek óta ismerem, s ha nem is találkozunk oly gyakran, mint kellene, lakásom falára került festményeikkel menthetetlenül bevették magukat hétköznapjaimba. Ha behavaz a szürke téli búbánat, Kati harmatos nyári rétjei biztatnak, ha üldöznek a napi gondok, elbújok előlük hajnali párában úszó erdőibe. Aztán az ablakok – melyeket Balázs a falvak elhagyott házairól festett – ébren tartják bennem a kíváncsiságot, hogy rajtuk keresztül otthonokba
belesve – mintha csak a bútorok formája vagy a függönyök színe érdekelne – megismerjem mások életét, tanuljak sorsukból. S ahogy engem is jótékonyan körbevesznek, úgy gondolom, magukat az alkotókat is rendre átsegítik életük fordulópontjain a képek, saját műveik, melyekben gondolataik és érzelmeik rejtőzködnek. Körbeveszik őket a keretekbe zárt életmű-darabok vadonatúj házuk összes helyiségében is, ahol sosincs zárva az ajtó a kíváncsi látogató előtt. S akit megállásra késztet a „Paloznaki Képíró Műhely” felirat,
Lakáskultúra 71