Page 1

Szamarkand A több mint 2700 éves város nevét, a "szamar" (termékeny) és a "kand" (település) szavakból alkották. Szamarkand az ősi Selyemút központi települése volt, a karavánutak itt találkoztak, itt cseréltek gazdát a drága kelmék, selyemszőnyegek és prémek, továbbá rabszolgák Európából és a misztikus Ázsiából. A népszerű kereskedelmi útvonalhoz számos kalandos történet is fonódott. Mesés kincsekről és ízes fűszerekről szóltak ezek a történetek. Marco Polo leírása szerint a Selyemút karavánjai biztonságosan és gyorsan haladnak, a sűrűn telepített pihenő állomásoknak köszönhetően, ahol élelemmel és friss lovakkal látták el az utazókat.

Szamarkand a „zöld város” Timur Lenk városa volt.


A hadvezér 1370 körül foglalta el a várost és kinevezte szultanátusa legfontosabb városának. Timur Lenk (a Lenk melléknév sántát jelent), Dzsingisz kán szellemi követőjének tekinti magát, szüntelenül háborúzik, és szinte az egész iszlám világot meghódítja. Uralkodása idején Szamarkand a mongol világbirodalom középpontjaként Ázsia legszebb városává, a "Kelet paradicsomává" vált. Az egyik legöregebb város, abban az időben, a világ legnagyobb és legjelentősebb fővárosa volt. A "kelet varázsát idéző" várost a Kelet Rómájának s a muszlim világ gyöngyszemének nevezték költők és történészek. Timur Lenk mindössze néhány év alatt valósította meg az elképzeléseit, melyhez bárhol másutt nemzedékek munkája kellett volna. A városközpontban leromboltatta a házakat, hogy helyükre óriási fedett bazárt építtessen, mely csakhamar a kelet és nyugat közötti kereskedelem legnagyobb közvetítő- és átrakóhelyévé vált. A Zeravsan folyó mellett folyamatosan épültek a pompás mecsetek és medreszék, paloták és karavánszerájok. Szamarkand ma, Üzbegisztán második legnagyobb városa, 1924-ig fővárosa is volt. A város történelmi központja a Registan tér. Az elnevezés „homokos területet” jelent a hagyomány szerint itt voltak a kivégzések, és a homok beitta az áldozatok vérét. A Registan három óriási medreszéje e korszaknak állít emléket. Impozáns méretei, gazdag díszítése, művészi mozaikjai és pompázatos, kék cserepei mind az egykori gazdagságot szimbolizálják.


Itt található a Timur unokája Ulug-bek medresze is. Apja, Sáh Ruh tovább folytatta Timur hódító politikáját, és még egy évszázadon keresztül biztosította a Timuridák hatalmát. Ulugh-bek különösen fogékony volt a tudományra és a művészetekre. Verseket és történelmi tanulmányokat is írt, de inkább, mint csillagász alkotott maradandót. Csillagvizsgálójának romjai ma is láthatóak a városban. Csillagkatalógusát, Oxfordban is kiadták. Jellemző a korra, hogy saját fia ölette meg, mert szerinte apja, tudományos tevékenysége miatt, elhanyagolta a hódításokat.


A téren található másik két épület a Tigris mecset „Ser Dor„ és az arannyal bevont Tilja Kori mecset. Az épületek részben megtekinthetők, de egy része ma is vallásos iskolaként működik.


Az egyik medresze homlokzatán a Korán tanításaival ellenkező állatábrázolást láthatunk. Itt is megtalálták a kiskaput, a törvények megkerülésére. A képen a tigrisnek és az oroszlánnak sajátos keresztezését láthatjuk, és erre azt mondják, hogy ezt lehet ábrázolni, mert ilyen állat nincs. A szarvasokra meg azt találták ki, hogy már nem élnek, tehát bemutathatóak.


Szamarkandban van Timur Lenk sírja is, a Gur Amir, (jelentése: királysír). A mauzóleum külsejében is lenyűgöző. A palotaszerű építmény fő részét henger alakú dob koronázza, ezen foglal helyet a 34 méter magas dinnye formájú kupola. Timur Lenk mellett, tanítójának, Mir Sayyid Barakának, fiainak, Mirán Sáhnak és Sáh-Ruhnak és unokáinak, Mohamed szultánnak és Ulugh-beknek is végső nyughelye is. Timur Lenk sírját egy hatalmas jade kő őrzi. A világ legnagyobb jade köve volt 1740-ig, amikor Nádir sah megpróbálta eltávolítani, s kettétört. Timur Lenk nagyságát méltatva a kőbe vésve ez áll: ”Ha én felemelkedem, a világ beleremeg”

Bibi Khanum mecset: Építésének legendája több változatban is fellelhető. Egy aranyos verzió: A szépséges Bibi Khanum, Timur első felesége, elhatározta, hogy férje, a rettegett hadvezér tiszteletére építettet, egy csodálatos mecsetet, aminek nincs párja az egész világon. Eleinte gyorsan haladt a munka, de az utolsó boltív nem akart elkészülni. Történt ugyanis, hogy a főépítész beleszeretett Bibi Khanumba, és csak egy csókért lett volna hajlandó befejezni a munkát. Hosszas huzavona után végül engedett az asszony, de az építész csókja égő nyomot hagyott az arcán. Timur azonnal észrevette a csók nyomát, kerestette az építészt, de az nyomtalanul eltűnt. Ekkor rendelte el a kötelező fátyolviselést a nők számára.


Az üzbégek Timur Lenk-et tartják államalapító vezérüknek, ma is nagy szeretettel emlékeznek rá. Ott jártunkkor ünnepelték születésének a 675-ik évfordulóját, virágokkal halmozva el szobrait. Timur Lenk a mai Shakhrisabz-ban született, itt látható egyik monumentális szobra, és hatalmas palotája kapujának romjai.


Timur egy kicsiny nomád csapat vezéreként kezdte a pályafutását, majd fortéllyal és fegyveres erővel a XIV. század közepére az Amu-Darja és a Szir-Darja folyók közötti egész területet uralma alá hajtotta. A csatákban a mozgékonyságra és a meglepetésre építő nomád taktika volt legfőbb fegyvere. Timur a hadjárataira egy hatalmas, edényszerű kő kutat is magával cipeltetett, melyet csata előtt színültig megtöltetett gránátalma-lével, mert úgy vélte, ennek fogyasztása növeli a harci kedvet. Indulás előtt minden katona merített egy kupával a harci löttyből. Csata után újra teletöltötték az edényt, és ismét ihatott mindenki egy kupával. Ez nem csak bonusz ital volt, hanem praktikus mérőeszköz is, ugyanis most kevesebb fogyott, mint korábban, és a különbségből a hadvezér bölcsei, kiszámították a harci veszteséget. Kína-ellenes hadjáratot szervezett, de a Szir-Darja folyó partján megbetegedett és meghalt. Mint említettem, Szamarkandban, a Gúr-i Emír síremlékben temették el, miután kihirdették végakaratát és figyelmeztetését: senki ne merészelje megzavarni végső nyugalmát, mert tette nagy háborút von maga után. A monda szerint 1941-ben szovjet régészek merészkedtek felnyitni az uralkodó sírját, és egy erős testalkatú, mongolos koponyájú, vörös szakállú, jobb oldalára béna férfi maradványait találták benne. Néhány héttel később Németország megtámadta a Szovjetuniót. Fiai rögtön háborúskodni kezdtek az utódlásért, de a Timurida dinasztia a testvérharc ellenére is még egy egész századig fönnmaradt Közép-Ázsiában.


A Shakhi Zinda nekropolis: Szamarkandban találjuk a Shakhi Zinda nekropolist, ahol a legenda szerint, az „Élő Királyok sírjainál” Mohamed próféta unokatestvérét, Kusam ibn-Abbast temették el itt először, s ezt követően minden iszlám hitű uralkodó igyekezett itt örök nyughelyet találni. Őt, állítólag ima közben ölték meg, de nem halt meg, hanem kézbe vette levágott fejét, és leereszkedett abba a mély kútba, ahol, ma is a sírja van. A kút mélyén egy csodálatos kert várta, és ma is ott él boldogan, hiszen, aki a hit terjesztése közben esik el, örökéletű lesz. Sáh-i Zinda, ma a muzulmán vallás egyik jelentős zarándokhelye, ha háromszor ellátogatsz ide, az felér egy mekkai zarándoklattal. Minden látogatásról külön igazolást kapsz, egy az iszlám szimbólumát ábrázoló kitűző formájában. A nekropolisz színpompás épületei, a festői látványt nyújtó mauzóleumok, paradox módon, az élet örömét sugározzák ebben a temetői környezetben,


Egyéb érdekességek: A mozaikokban sokszor olvashatjuk Allah és Mohamed nevét.


Afrosijáb, Szamarkand ókori városa. Az egykori Szogdiána emlékei, színes freskói és régészeti emlékei kerültek elő a feltárások során.

Szamarkand kulturális és tudományos központ is volt. Az utazók itt cserélték ki tudományos ismereteiket és filozófiai gondolataikat. Kr. u. 751-ben szamarkandi mestereknek sikerült egy kínai eljárás nyomán papírt előállítaniuk, és kézzel írott szótárakat, enciklopédiákat és orvostudományi műveket exportáltak a világ minden részére, köztük az üzbég Ibn Szína híres orvosi kézikönyvét is. Szamarkandnak nem csak a múltja gazdag, ma is élénk, nyüzsgő egyetemi város, a Világörökség része. Nézzünk meg egy videót a városról! https://www.youtube.com/watch?v=LuT_RjJY6CQ

Szamarkand 2010

Készítette: Vincze Péter


Szamarkand  

Az ősi Selyemút fővárosa