Palócföld Induljunk egy kis időutazásra a Cserhát szelíd lankái közé, ahol jellegzetes településeket, festői várromokat csodálhatunk és nem utolsó sorban kedves, szívélyes, vendégszerető emberek várnak az idelátogatókra. A palócság létszámát egykor 600.000 főre becsülték, de ezt az egykor egy tömbben élő etnikumot több olyan csapás is érte, aminek hatására ez a létszám mára feleződött, harmadolódott. A török hódoltság alatt több falut felégettek és az embereknek el kellett hagyni ősi otthonaikat. Az elszármazók sok esetben soha sem tértek vissza. A másik nagy csapás a trianoni békeszerződés volt, ami szinte kettévágta Palócföldet. Az idegenben maradt palócok létszáma a tudatos szlovákosítás eredményeként egyre csökken. A palócok alatt a Mátra, a Bükktől északra fekvő medence jellegű területek, illetve a Nógrádimedence és az Ipoly-völgye magyar parasztsága értendő. Bél Mátyás, megemlíti 1742-ben kiadott terjedelmes munkájában, hogy itt mindenki kiválóan magyar, itt a latin nyelv nem tudott lábra kapni, itt a nemzeti érzéshez, a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodás mindig erős volt.
A palóc dolgos, józan gondolkozású, természetes eszű nép. Azt szokták rá mondani eleven, mint a kéneső, pedig hát lassan cselekvő, flegmatikus, tempós, a külvilágból jóformán nem hat rá semmi. Örömét, bánatát gyöngéd, keresetlen nótákba önti. Mondókáiból, köszöntőiből egészséges, nemes magyar humor sugárzik. Nagy gyűjtemény telik ki a palóc népköltés termékeiből.