Madeira az örök tavasz szigete A kalandozó portugál hajósok nyugat felé indulva bukkantak rá a szigetcsoportra 1418ban. Először Porto Santo homokos fövenyét pillantották meg, a strandolók körében ma is népszerű a sziget 7 km. hosszú homokos partja. A helyiek szerint, olyan mintha Isten Madeirára szánta volna a rengeteg homokot, de itt felejtette. Két év múlva, egy újabb kalandozás során egy vad hegyekkel, erdőségekkel borított szigethez értek, melynek az Ilha da Madeira – a Fák szigete – nevet adták. Az eredeti növényzet, az őshonos flóra, szinte teljesen kipusztult az első telepesek által gyújtott tüzek felégettek mindent. Amit ma látunk, azokat máshonnan telepítették ide, de a kedvező klimatikus és talajviszonyok pompázatos virágoskertté varázsolták az „Úr botanikuskertje” néven is emlegetett szigetet. A sziget völgyeiben és kisebb hegyoldalain a szubtrópusi éghajlat a jellemző, magasabban inkább a mediterrán, a hegyvidék éghajlata pedig alpesi jellegű. Madeira valójában a tengerfenékből kiemelkedett óriási, vulkanikus szikla, melynek csak kisebb része nyúlik az óceán fölé. Madeira legmagasabb csúcsa az 1862 méter magas Pico Ruivo. Még két kisebb sziget tartozik a szigetcsoporthoz, melyek ember által lakatlanok, igazi madárparadicsomok.