Issuu on Google+


KÍNA egy kicsit ferde szemmel.

Shanghai: 1997-ben dolgoztam Shanghaiban, majd élményeim hatására 2003-ban, feleségemmel turistaként látogattunk el Pekingbe és Shanghaiba. Shanghaiban egy amerikai multinacionális cég szakértőjeként dolgoztam, feladatom volt, a cég négy, ott lévő gyárában, az energetikai ellátó-rendszer felülvizsgálata, javaslatok kidolgozása, a hatékonyság, megbízhatóság és az ellátás biztonságának javítása.


Érdekességek a gyárban: Nincs munkanélküliség, mert minden feladatot 3-4 ember végez. Egyébként rendkívül szorgalmas emberek, rizzsel és zöld teával egész nap dolgoznak. Kínai koldust az egész világon nem látni. A kínai gyári vezetők nadrágszíj-bújtatóján különböző mennyiségű kulcs lóg, magyarázat: a fontos embereknek több kulcsuk van. A névjegyet két sarkánál fogva, enyhe meghajlás kíséretében illik átadni, az egy kezes átnyújtást lenézésnek tekintik. A gyári kazánok rendkívül elavultak, gazdaságtalanok, a technológiai hőigény más módon is biztosítható volt, megszüntetési javaslatom mégis a gyári munkásigazgató heves ellenállásába ütközött. A magyarázat: a gőz kell a mindennapi rizsfőzéshez, a „rice cooking” egy szent dolog. Egy kínai mondás szerint, senkinek nem szabad összetörni a rizses tálkáját, ezért próbálnak minél több embernek munkát adni.

Az üzemi étkezde csak edzett gyomrúaknak való, ugyanis a levesekbe szinte mindent belefőznek, és ami nem ehető, azt természetes módon az asztalra köpik és otthagyják. A következő dolgozó a kezével széttúrja a maradékot, és helyet csinál a tányérjának. Indiai kollégám, korábban büszkén mondogatta, hogy neki ázsiai gyomra van, őt nem zavarják ezek a dolgok, de amikor szembe került a valósággal, öklendezve kirohant.


A gyári WC is izgalmas dolog, van egy hosszú betonvályú, kb. 10-12 személyre és előtte egy kapaszkodó a guggoláshoz, akció közben csak a melled és a térded közötti rész van eltakarva. A helyiek közül még van, aki dohányzik is közben, sőt láttam egy munkást, aki zöld teát szürcsölt.

Ez egy komfortosabb változat Zöldtea. Mindenki naponta több pohárral megiszik a teljesen átlátszó, vízszínű teából. Első nap én is ittam két pohárral, azt hittem a szívem kiugrik. /finoman fogalmazva, prostituált erős /


A fiatalok közül már többen beszélnek angolul, az amerikaiak előszeretettel adnak nekik angolszász becenevet, amit ők büszkén viselnek. Az én partnerem neve Mike volt, egyébként Liunak hívták. Érdekességek a szállodában: 1997-ben volt a szálloda lobby-jában egy hatalmas, díszes tabló, ahol naponta jelezték, hogy hány nap van még hátra Hongkong visszacsatolásáig. Nem biztos, hogy a hongkongiak is ennyire várták. Itt is rengetegen dolgoznak, pl. este ketten jönnek be a szobámba, felhajtani a takaró sarkát, mintegy előkészítve a lefekvést. A szálloda éttermében bőséges a választék, egyszerre 4-5 kislány veszi fel a rendelést, az igazi meglepetés akkor ér, amikor kezdik hozni az ételeket. Helyi szokás szerint a rizst az étkezés végén szolgálják fel, ezért nem kevés erőfeszítésembe került, hogy megértessem velük, hogy én a rizst a különféle szaftos húsokhoz szeretném enni. Voltak részsikereim, hoztak egy tál ízletes rizst a húsokhoz, majd még egy nagy tállal az étkezés végén. Mindezt kedvesen, mosolygósan, csicseregve adják elő, úgyhogy eszedbe sem jut bármiért is neheztelni.

Koccintásnál az mondják, hogy „kampei”, ami szó szerint száraz poharat jelent, tehát fenékig kell inni. Különféle pálinkák kaphatóak, a legdurvább a „Mao Tai”, aminek nincs köze a nagy úszóbajnokhoz /Mao minden évben látványosan átúszta a Jangce-t/, a sörök közül a legelterjedtebb a” Tsing-tao.”


Ha nem kedveled a szeszes italokat, ihatsz húsízű vizet is, pl. pekingi kacsa ízesítésűt. Egyesek szerint ez nem más, mint tisztított mosogatóvíz, de hát nem kell mindennek az eredetét firtatni.


Ha tejporral szereted a kávét, készséggel kínálnak lótejport, de egyéb kulináris furcsaságokról majd később.

Amikor turistaként tértem vissza Kínába, próbáltam hasznosítani azt a néhány szót, amire még emlékeztem. A különféle éttermekben, a felszolgálók legnagyobb megdöbbenésére, majd örömére, kértem az étkezéshez ” latyaut” / csak így fonetikusan írom, mert nem tudom, hogy kell/ ami erős paprika krém. Ez, ugye olyan volt, mintha nálunk egy kínai „Erős Pistát” kérne. Egyébként mindig nagy sikere van, ha az ember megszólal a helyi nyelven. Még itthon az Ázsia Centerben is kaptam extra árengedményt, amikor kínaiul köszöntem. Nagyon kevesen beszélnek idegen nyelvet, még a taxisok sem. Pl. nem ismerik azt a szót, hogy „hotel”, ezért a szállodákban adnak egy ún. „take me home” kártyát, melyre rá van írva kínaiul a szálloda neve és címe. Könnyű eltévedni, 1997-ben még nem volt angol nyelvű utcanévtábla, még a belvárosban sem. A közbiztonság viszont nagyon jó, nyugodtan sétálhatsz éjszaka is / már, ha tudod, hogy hol vagy/. Képzeld el, ha tájékozódni akarsz, csak kínai feliratokat látsz, a jelzőlámpa nem semmi. Azóta változott a helyzet, a fejlődés minden téren óriási.


Érdekességek a mindennapi életben: Őszintén szólva, kicsit restelkedtem, amikor Mike idézte a mi történelmünket, István királyt és a magyarok tetteit. Mindig büszke voltam, hogy nem vagyok műszaki szakbarbár, viszonylag jól ismerem a történelmet, irodalmat, képzőművészetet stb. A kínai császári dinasztiákról is olvastam, de messze nem voltak olyan pontos ismereteim, mint Mike-nak a mi történelmünkről. Egyik hétvégén elvittek bennünket a Shanghai külvárosában fekvő ún. „Global Paradise”-ba, ahol a világ nevezetes építményei, természeti képződményei láthatóak, kicsinyített formában, mint a gízai piramisok, a berlini Brandenburgi kapu vagy a Mount Rushmore-ba vésett amerikai elnökszobrok. Az első, amit belépéskor megláttunk a főbejárattal szemben, a budapesti Hősök Tere 90 %-os méretarányú másolata, egy görög színházra emlékeztető arénával kombinálva. Az igazi meglepetés este következett, amikor is kosztümös szereplők eljátszották a világ történelmét, beleértve a magyarok honfoglalását és államalapítását is. Ezen rész alatt az ”István a király „zenéje szólt. Sajnos, azóta ez a vállalkozás tönkrement, de nyomai az interneten még fellelhetőek.

Sajnos ez már az enyészeté


Hagyomány-vallás: A nagyvárosokban sok hangulatos kert található, ahol őrzik a régebbi kultúra emlékeit, ugyanakkor itt gyakorolják a vallást is. Füstölőket gyújtanak, és hajlongva imádkoznak. /semmiféle tiltás nincs /


A Shangha-i Yu Yuan kert, magyarul, az örömök kertje Felhőkarcolók: A Shanghaiban található Tv torony/ Oriental Pearl / az egyik legmagasabb a világon, a legfelső szintről belátni az egész várost. Nézelődésünk közben, majd szívbajt kaptunk, amikor egyszer csak megjelent néhány kínai az ablakon kívül, és egy szál kötélen lógva tisztították az üveget. Rengeteg csodaszép, eltérő stílusban épült felhőkarcoló található, elsősorban Shanghaiban, Peking inkább konzervatívabb nagyváros.


Pudong, a modern városrész, az Oriental Pearl-lel

Hihetetlen tempóban építkeznek, szinte minden héten átadnak egy felhőkarcolót, ha a metró alagutakat Budapest felé fúrnák, hamarabb érnének a Keletihez, mint a 4-es metró. Nézzünk meg egy 360 fokos panoráma felvételt a Pudong negyedről: http://www.willpearson.co.uk/virtual_tours/grand_hyatt_shanghai/grand_hyatt_shanghai005.php?format=fpp

A hutong: A hatalmas felhőkarcolók tövében megmaradtak olyan városrészek, ahol minden változatlan, az itt élőknek vállalniuk kell, hogy megőrzik a hagyományos kínai életvitelt, és ezért kapnak támogatást az államtól. Ezeket, „hutong” –oknak hívják.


A Huang Po folyón eljuthatunk a Jangce folyó torkolatáig, ahol a tengerbe ömlik. A belvárosi részen található a Bund, ez egy széles folyóparti sétány, rengeteg látogatóval. Van ott egy hatalmas bronz férfiszobor, melyet Maonak vélve előszeretettel fotóznak a turisták, pedig Shanghai egyik sikeres polgármesterét ábrázolja.


A Bund Itt minden kapható, de különböző minőségben, szerintem még a hamisítványt is hamisítják. Hatalmas bevásárló utcák, többszintes áruházakkal. A Shanghai-i Nanjing road éjszakai kivilágítása vetekszik bármelyik európai vagy amerikai nagyvároséval.

A Nanjing road esti fényei


Egy látványos fejlődés képei:


Szucsou /Suzhou/ Shanghai közelében, a Jangce folyó deltájánál fekvő Szucsou Kína egyik legrégibb városa. A Kelet Velencéjének is nevezik, ugyanis a várost behálózzák a kisebb-nagyobb csatornák, melyek felett több mint 300 híd ível át. A város érdekes elegye az ősi, kínai és a modern építészeti stílusnak.


Szucsou ősidők óta Kína egyik legfejlettebb kereskedelmi és kulturális központja. Világhírűek az itteni selyemáruk és hímzések. Érdemes ellátogatni a Selyem Múzeumba.


Kertek: Egy kínai szólás szerint „Ami az égben a mennyország, az a földön Szucsou”. Szucsouban valóban számos festői szépségű kert található. A város a főnemesség és a vezető hivatalnoki réteg divatos szórakozóhelye volt. Több dinasztia idején, aki tehette, házat és kertet építtetett itt magának. A város virágkorában, a 16. században, száznál is több elegáns kert szolgált a kiválasztottak örömére.


A szucsoui kertek változatos művészi eszközökkel kialakított pihenőhelyek, ahol kis helyen mesterséges hegyek, fák, pavilonok, pagodák, tavacskák, patakok és hidak veszik körül a lakóházakat. A város nevezetességeinek nagy részét a közösség előtt is megnyitották. Több mint 300 kert ma államilag védett kulturális érték.

A Tigris domb, a város északnyugati csücskében található, és szép időben gyönyörű kilátás nyílik a városra. A legenda szerint Wu fejedelemség uralkodója ide temette apját, és a temetés után három nappal egy fehér tigris jelent meg a hegyen, innen ered az elnevezés. Állítólag háromezer kardot, rengeteg aranyat és jádét is eltemettek vele, ezeket azóta is keresik. A domb évszázadok óta kedvelt turisztikai cél, hiszen olyan különlegességeket is találhatunk itt, mint a dombtetőn található több mint ezer éves, közel 50 méter magas ferde pagoda, mely az ősi város egyik legfőbb jelképe. A 20 hektáros parkban további nevezetességeket találhatunk, melyek a korabeli eseményekre utalnak. A Kard tó, mely akkor keletkezett, amikor mélyre ásva keresték az eltemetett háromezer kardot. A Kardpróba kő a hagyomány szerint akkor keletkezett, amikor a fejedelem apja, He Lü, a kardját próbálva, kettéhasította a sziklát.


A ferde pagoda


A Kardpróba kő


Peking: A Nagy Fal: Minden kínainak a vágya, hogy egyszer feljusson a Nagy Falra, ami nem kis teljesítmény, mivel őrült meredek lépcsők vezetnek fel. Látni családokat, akik az idősebbeket szinte úgy vonszolják fel, de a helyi „szocialista brigádok” is másznak nagy tömegben. Úgy látszik itt ez a legelterjedtebb csapatépítő tréning.

A Kínai Nagy Fal


A Tiltott város: a császári időkben, a császáron kívül, fejvesztés terhe mellett, más férfi nem tehette be ide a lábát. A császárné, a császár ágyasai és az eunuchok laktak itt. Ma a turisták százezrei látogatják, a nők szörnyülködve, a férfiak kicsit irigykedve hallgatják az idegenvezető tájékoztatását, a császárok mindenhatóságáról.

A Tiltott város előtt van a Tienanmen tér, Mao arcképével.


A Nyári Palota: A Nyári Palota, hatalmas parkjával, díszkertjével a kínai császárok legismertebb pihenőhelye, mely 1998 óta a Világörökség része.


A Nyári Palota, a híres márványhajóval


Kereskedelem: Még mindig kereskedelem. Alkudni a piacokon kötelező, mindent el akarnak adni, de nem olyan rámenősek, mint az arabok. Szeretik és értik a humort, pl. a pekingi selyempiacon a feleségemnek akartunk venni egy hastáncos kendőt. Már lealkudtam az árból kb. 40%-ot és azt ajánlottam, ha adnak további árengedményt, a nejem tart egy rövid táncbemutatót. Ők azt ajánlották, ha én tartok, ingyen ideadják. Volt, hogy az utcán ajánlgatták a „chinese rolex”-t, 5$-ért, majd 3-ért, végül 1$-ért 2db.-ot. Nagy keletje van a különféle Mao relikviáknak. Lehet kapni Mao karjával integető karórát /az a mutató/, képével díszített zenélő öngyújtót, válogatott beszédeket stb.

A selyempiac

Mao ébresztőóra


A kínai orvoslás: Először is az általános testi-lelki kondíció megőrzéséhez ott a thai-chi. Reggelente, esténként a parkokban, a nagyobb épületek előtti tereken zenére végzik a gyakorlatokat, akár pizsamában is. Az orvosi vizsgálat az egyensúlyon alapul, /Ying-Yang/ egyszerre mindkét kezeden mérnek pulzust, vérnyomást, és ha nem éreznek teljes összhangot, akkor következtetnek valamilyen betegségre. Szerintem a szívnél és a májnál vannak leginkább zavarban, mert azokból csak egy van. Ma is megszívlelendő, hogy a kínai császárok csak akkor fizettek az orvosoknak, ha egészségesek voltak, ha megbetegedtek, nem adtak semmit. A terápiához rengeteg, többnyire gyógynövényekből készült orvosságot készítenek, melyeket előszeretettel kis labdacsokba csomagolnak. A dózis is meglepő, mert az ajánlások szerint 4x8db.ot vagy ennél többet kell naponta beszedni.

A klasszikus kínai orvoslás előszeretettel alkalmaz különféle alternatív gyógymódot. Az akupunktúra már nálunk is elterjedt módszer, de pl. az a megállapítás, hogy a gyomrunk és a májunk szereti a zenét, külön zenei album van az emésztési rendszer működésének elősegítésére is. Ilyen jellegű problémáim esetén, én a magyar módszert részesítem előnyben, és „unicum”-ot iszom, ha fokozni akarom a hatást, akkor zenére teszem.


Kerékpár: Mondhatni ez az alapvető közlekedési eszköz. Egy, egy forgalmas útkereszteződésnél, ha piros a lámpa, azt hiszed itt a Tour de France rajtja. Az áruszállítást is biciklivel végzik, nem is hinnéd, hogy egy bringán simán elvisznek 8-10 plazma TV-t.


Egzotikus kínai ételek: Korábban már tettem említést a kínai étkezési szokásokról, most az extrémitásokról néhány szó. Azt tudjuk, hogy Kínában mindent esznek, ami repül, kúszik, mászik, vagy jár, és lába van vagy szárnya. Ami nem mozog, azt fűszerként hasznosítják. A kínai konyha tradicionális ételei világszerte közkedveltek, a kínai éttermek, kifőzdék, nálunk is nagyon népszerűek. Nézzünk néhány különlegességet: /érzékeny gyomrúak ne nézzék/ A ritka és drága kategóriába tartozik a száz napos tojás is, melyet állítólag száz napig ecetben érlelnek, majd miután a fehérje kocsonyás barnává, a sárgája, pedig feketévé változik: ehető.

Száz napos tojás Sokszor olvashatunk arról, hogy Kínában kedvelt csemege a kutyahús. Ez valóban így van, de nem kell attól tartanunk, hogy egy kínai étterembe betérve, véletlenül ilyen ételt választunk. Az sem igaz, hogy levadásszák az utcán a kutyákat, és azokat szolgálják fel. Erre a célra külön tenyésztenek kutyákat, és csak speciális éttermekben, az ottani ínyenceknek kínálják.


Kutyamáj zöldséggel Néhány egyéb különlegesség:

Szívesen fogyasztanak nyárson sütött rovarokat, férgeket, skorpiókat.


Néhány egyéb különlegesség:

Kecsketüdő paprikával

Fóka pénisz


A hústurkálóban is választhatsz magadnak finomságokat, de vegyél hozzá savanyúságot is, szinte kiugrik az üvegből.


Egyéb: Az időjárás: Peking éves átlaghőmérséklete kb. a budapestinek felel meg, Shanghaiban nyáron elég p��rás meleg van, télen meg szerencsétlenek majd megfagynak, mivel annak idején Mao kijelentette, hogy a 34.-k szélességi foktól délre nincs szükség fűtésre, és ez még mindig jellemző. / na nem a szállodákra /. Télen előfordul -5fok is. Kínában a nyugdíjrendszer kezdetleges, mivel a hagyományok szerint a gyermekek kötelessége eltartani a szülőket. Ez a drasztikus születésszabályozás miatt, egyre nagyobb társadalmi feszültséget kelt. A közelmúltban olvastam, hogy a japánok kifogásolták, hogy egy Shanghaiban épülő felhőkarcoló felső részében egy kör alakú nyílást terveznek kialakítani az építők. A japán észrevétel hatására, a nyílást négyzet alakra módosították. Ennyi volt a hír, de mi itt a lényeg, miért van szükség egyáltalában a nyílásra. A magyarázat rávilágít a modern technika és tudomány, valamint az ősi hit és babona furcsa szimbiózisára. A nyílásra ugyanis azért van szükség, hogy az ártó szellemek, ne az épületbe költözzenek be, hanem tovább tudjanak menni a nyíláson keresztül.


A kínai nagyon szívélyes nép, pl. a fényképeinket előhívatni és másoltatni / akkor még nem volt digigép/ elvittük egy helyi fényképészhez, Lou úrhoz / ejtsd Ló úr /, aki kézzel-lábbal magyarázva, azonnal bemutatta az egész családját, még a 90 éves nagymamát is előkotorta a ház mélyéből és teával kínált. A turizmus jelentősen fellendült az utóbbi években, ma már sok külföldit látni a nagyvárosokban. 1997-ben szinte csak kínaiakkal találkoztunk, egyszer szembe jött egy fekete fiú és nagyon boldogan integetett nekünk, örült, hogy lát más népeket is. Szeretik a praktikus megoldásokat: íme a chinese pampers

Befejezésül nézzünk meg egy videó-összeállítást Shanghairól: http://www.youtube.com/watch?v=wHffN5aR8As Kína az valóban egy külön világ, mind méreteinél, mind természeti adottságainál, mind-pedig az emberi mentalitásánál, gondolkodásmódjánál fogva. Azt mondják, hogy Isten megteremtette a világot, minden más Kínában készül. Egy kis történet, még a szocializmus időszakából: Magyar párküldöttség utazott Pekingbe, ahol fogadta őket Teng Psziao Ping, és a beszélgetés során egyszer csak megkérdezte. Hányan is vannak maguk magyar elvtársak, mintegy 10millióan volt a válasz. Theng tovább kérdezett: és hol szálltak meg?


Aki Kínát nem látta, nem látott semmit. Ezt akár Konfucius is mondhatta volna, de én mondtam.

Kína 1997 és 2003



Kína kicsit ferde szemmel