Kecskemét Petőfi Sándor „hírös városnak”, Vámbéry Ármin „napkeleti városnak”, Jókai „a puszták metropoliszának”, Móricz Zsigmond „a magyar nép munkás élete mintaterületének” nevezte Kecskemétet. Weöres Sándor is elcsodálkozott a monumentális táj, a kecskeméti piac látványán: „Mi mindent látni Kecskeméten, melyet a világ nem terem! Ázsiát-Amerikát járunk És mind itt van egy helyen.” Egy kis történelem: A népvándorlás alatt számos nép megfordult itt, mivel a település fontos kereskedelmi út mellett feküdt. 1368-ban már városként említi Nagy Lajos király egyik oklevele. A török hódoltság időszakában állandó harcok jellemzik a környéket. Kecskemét több tekintetben is védettséget élvezett, egyrészt a természeti adottságai miatt volt jó helyzetben, emellett kivételezett jogi helyzetet is vásárolt magának azzal, hogy a budai pasának közvetlenül adózott, s így annak védelmét is élvezte. A város az elsők között kapcsolódott be az 1848-as honvédtoborzásba, 1848. szeptember 25-én a régi vásártéren mondta el Kossuth Lajos híres hadba hívó beszédét. A város címere egy hatszögletű vörös színű pajzs, melyben, a zöld hármas halom középső részén egy fehér kecskebak tekint a jövőbe. Ez látható a középületeken. Az ünnepi változaton, a pajzs fölött a magyar Szent Korona látható, alul pedig a város jelmondata olvasható: „Sem magasság, sem mélység nem rettent”