világosult eszméket valló egyházi személyiségeknek köszönhetően, mint Petru Maior, Gheorghe Şincai, Samuil Micu, Ioan Corneli, Samuil Vulcan vagy Pray György, Katona István, Gánóczy Antal látványos haladás mutatkozott Bihar társadalmi, gazdasági, vallási, kulturális életében. Lényeges eleme a fejlődésnek, hogy Biharban minden szinten felélénkült az anyanyelvi oktatás, egyidőben a magyar, német és román nyelvű könyvek nyomtatásával. A zenei és kulturális élet fejlődését beszédesen érzékelteti, hogy évekig időzött Váradon Michael Haydn és Ditter von Dittersdorf. Különös hatással volt a vidékre, a lét módjára, de fontos volt az építészet szempontjából is, a Birodalomban általánossá vált településrendészeti program. A „Vonalba állítás” (1771.-1774.) nagymértékben érintette a bihari falvakat és városokat, mely megváltoztatta az addigi szétszórt hagyományos építészetet, lehetővé téve az állami ellenőrzés és adóztatás rendszerének biztosítását. Egy másik hatását a településrendészeti tervek rendszerének az új egyházi alapítások alkották, ezek építkezési rendszerezése, melyek a már létező egyházakkal és azok restaurálásával párhuzamosan jöttek létre. Ezek nagyrészét kiváló értékű fatemplomok alkotják, melyeket helyi vagy havasalföldi festők, mint a Curtea de Arges-i David Zugravu, alkotásai díszítenek. Ezzel egyidőben, a XVII. század és a XX. század első fele között, a fejlődő Várad és a bihari városok (Belényes, Szalonta, Élesd, Margitta, Mezőtelegd, Magyarcséke, Tenke, Mihályfalva) elkezdték az urbanisztikai tervek tökéletesítését, a városközpontok kialakítását intézményi-, szociális-, kulturális jellegű értékes középületek és lakások építésével. A XIX. század második fele, a századforduló, az az időszak, amikor Nagyvárad utcahálózata és a Főutca arculata kibontakozott, sajátos jelleget nyert, a szecessiós építészeti stílus jegyében, amikor is saját nemzeti kultúrájukat gazdagító kiváló korabeli személyiségek tevékenykednek Váradon (Ioan Munteanu, Alexandru Cmeciu, Nicolae Oncu, Alexandru Roman, Emanuil Gojdu, Nicolae Jiga vagy Arany János, Márki Sándor, Rómer Flóris, Bunyitay Vincze, Karácsonyi János). A Familia újság megalapítója, Iosif Vulcan és a Holnap újság kezdeményezője, Ady Endre jeles példái a századforduló kortársainak, egyrészt a saját nemzedékükhöz fűződő szeretetük, másrészt a kulturális együttműködést előmozdító tevékenységük révén. Habár a kisiparosok száma ezután is számottevő marad, Bihar megye korszerűsödése egyben a nemzetiségi és közösségi érdekeket szolgáló XIX. századi iparosítást, a közlekedési és kommunikációs csatornák (vasút, posta, táviroda, telefon) folyamatos bevezetését, a közszolgáltatások (pl. kórház) és közbiztonság (csendőrség, tűzoltóság) működtetését, a jótékonysági, Tămăşeu
müvelődési és társadalmi segélyszervezetek megjelenését jelenti. Az említett változások ugyanakkor olyan időben történtek, amikor a nemzetiségek nyilvánosságra hozták prog-ramjaikat, olyan sajátos érvekre építve, amelyek például megkülönböztetik az 1848.-49-es forradalom céljait az erdélyi románok és a magyarok körében, illetve amikor az Osztrák-Magyar Monarchia nemzeti mozgalmai megerősödtek és napirendre került KözépEurópa határainak átrendezése. Az I. világháború vége eredményezte Nagy-Románia megjelenését, amelyet 1918. december elsején kiáltanak ki a gyulafehérvári nagygyűlésen, és amelyen bihari románok is részt vettek. 1919. április 20val kezdődően, amikor a Traian Mosoiu által vezetett királyi hadsereg bevonult Nagyváradra, a Bihar megyei románok, magyarok, zsidók, szlovákok, németek szerbek, rutének, romák mind a Román Királysághoz való csatlakoztatás alanyaivá váltak politikai, gazdasági, pénzügyi, ipari, mezőgazdasági, urbanisztikai és művészeti-kulturális szempontból. Tudvalevő, hogy a két világháború közötti időszakban gazdasági fellendülés jellemezte a vidéket, a jelentős gazdasági válság ellenére. Ugyanekkor egy évszázad után megalakul a Bihar Megyei Ortodox Püspökség, átszervezik a Bihar Megyei Görög-Katolikus Püspökséget, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséget, a Királyhágómelléki Református Püspökséget, valamint a román, illetve magyar Baptista egyházakat és ezáltal Nagyvárad megszilárdítja megyei jogú város minőségét – ami napjainkban is – a többvallásos társadalmak között modell értékűnek tekinthető. Jelentős mértékben hozzájárultak ehhez a folyamathoz többek között Roman Ciorogariu, Demetrie Radu és Sulyok István püspökök is. A fellendülés elsősorban a bihariak kultúrát fenntartó erőfeszítésének köszönhető, amely fontosnak tartotta a hagyományőrzést, mindenekelőtt a már jól bejáratott, régen működő intézmények továbbéltetésével, illetve újak alapításával. Egyik legfontosabb intézmény a színház volt, ahol román és magyar nyelvű előadásokat és hangversenyeket tartottak (George Enescu is fellépett), a múzeumban néprajzi kiállítások és képzőművészeti tárlatok nyíltak. Különösen Nagyváradon és Belényesben volt élénk kulturális tevékenység, román és magyar művészek közreműködésével. Nem kevésbé volt fontos a Jogi Egyetem fenntartása egészen 1936-ig, amikor is átköltöztették Kolozsvárra szinte másfél évszázados Nagyváradi működés után. A korszakban végbement eseményekhez jelentős mértékben hozzájárultak azok a Bihar megyei személyiségek (Teodor Neş, George Bacaloglu, Nicolae Firu, Francisc Hubic, M.G. Samarineanu, George A. Petre, Petru E. Papp, Constantin Pavel, Angela Selegian-Buteanu, Vioara Ignat Ciordaş, Ioan Buşiţia, Niculiţă Pop, Nicolae Irimie, Remeţi
Fehér Dezső, Tábéry Géza, Andrássy Ede, Király József, Török Gyula, Székely Ármin, Faragó Dezső, Macalik Alfréd, Tibor Ernő, Balogh István, Leon Alex, Román Pál), akik példaértékű szellemi pezsgést idéztek elő a megye életében. A két világháború közötti időszak vége felé a politikai konfliktusok újból kiéleződtek, és a Bécsi döntés (1940.) értelmében Bihart kettéosztják, egyik része visszatér a Magyar Királysághoz. Az 1940.-44 között zajló második világháború eseményei egyaránt fájdalmasan érintették a bihari román, magyar és zsidó közösségek civil életét. A román és szovjet hadsereg közös, győzedelmes támadása eredményeként 1944. október 12-én Bihar megye ismét egyesült. Az ezt követő években a kommunisták fokozatosan átvették az állam vezetését, s 1947. december 30-án I. Mihály román királyt lemondásra kényszerítették. Bihar megye városainak (Nagyvárad, Nagyszalonta, Margitta, Belényes, Vaskohsziklás, Diófás, Vaskoh) és 448 vidéki településének (86 község és 362 falu) lakosai lassan megtanulták, mit jelent az egypártrendszer működése, a központosított államhatalom jelenléte a mindennapi életben, hogyan befolyásolja a vállalatok működését és hogyan semmisíti meg az addigi értékrendet. Ugyanakkor itt is érvényesült a városok és falvak településfejlszetési politikája: az urbanizációnak mondott, a lakásprobléma megoldását szolgáló típusépületek tömeges felhúzása, illetve a korra jellemző emblematikus építmények, az ipari mamutok létrehozása. Bár létesítettek kulturális intézményeket is, valamint egy tanárképző főiskolát, ami aztán 1989. után Románia egyik legnagyobb egyetemévé fejlődött. Az 1989-es év decemberének eseményei egy olyan korszaknak vetettek véget, amely az ember alapvető jogait is semmibe vette. A belső energiák felszabadulása szabad teret biztosított a magánkezdeményezéseknek, a kreatív személyiségek kibontakozásának. Bár a hosszantartó átmeneti időszak Biharban is bizonytalanságérzetet szült, a békés élet érdekében sikerült kezelni a gazdasági, társadalmi, vallási, kulturális és művészeti élet válsághelyzeteit: mint a történelem során már annyiszor, ismét bebizonyosodott, hogy a helyi lakosság körében a sok nemzetiségű, sok vallású, multikulturális Biharban mennyire fontos egymás kölcsönös tisztelete és megbecsülése. Dr. Aurel CHIRIAC
Sântandrei
9