Az indusztriális társadalom növekedési trendjének anomáliái Az ezredfordulóra a világ lakossága meghaladta a hatmilliárdot. Ez nemcsak bolygónk eltartóképességének kérdését, hanem a népesség eloszlásából és korösszetételéből, az eltérő gazdasági fejlettségből fakadó aránytalanságok okán számos új, globális méretű gazdasági és társadalmi problémát is felvet.2 Miközben a népesség mintegy kétharmada a fejlett Észak országain kívül, elsősorban az ázsiai kontinensre koncentrálódik, és a dinamikus növekedésből fakadó létfenntartási gondokkal küszködik, addig a nyugati civilizáció országainak a népességcsökkenésből és a rohamos elöregedésből fakadó problémákkal kell szembesülniük. Az egyik oldalon növekvő szegénység és az azt ellensúlyozni próbáló „rablógazdálkodás”, a másik oldalon a gazdasági növekedés és az azzal együtt járó túltermelés, valamint a jóléti társadalom tarthatatlansága okoz súlyos válságokat. A szegények és gazdagok, Észak és Dél közötti feszültségnövelő tényezők között gazdasági, társadalmi és kulturális elemek keverednek. Gazdasági téren meghatározó, hogy az indusztriális gazdaság növekedéséhez nélkülözhetetlen energiaforrások egyre fogynak. A potenciális lelőhelyek többnyire a harmadik világ szegény országaiban találhatók. A gazdasági növekedés alapja a hatékonyság, az „olcsón többet” termelni elve. Magvalósításához elengedhetetlen a nyersanyagok előteremtésének (kitermelés, feldolgozás, szállítás) és az áru-előállítás, -értékesítés költségeinek csökkentése. A termelés hatékonyságának és a növekedésnek logikus következménye egyrészt az ipari termelés súlypontjainak
2 50 év alatt a Föld lakossága 2,5 milliárdról 6 milliárdra emelkedett. Az ENSZ jelenlegi számításai szerint 2050-re várhatóan 8-9 milliárd lakója lesz a földnek. A WWF jelentése szerint az emberiség már 1999-ben túllépte a Föld természetes biológiai kapacitása nyújtotta lehetőségeket. A túlterheltség 120 százalékos, és a William Rees által végzett számítások szerint a természeti források felhasználásának jelenlegi üteme mellett 2050-re ez a mérték elérheti a 180-220 százalékot. Ahhoz, hogy az emberiség fennmaradjon, még legalább egy, ha nem több „Földre” lenne szükség. William Rees: Planète vivante. Rapport. 2000.; Rapport planète Vivante 2002. http://www.wwf.fr/ pdf. Hozzáférés: 2007. február 13.
127