A könyvtár · The Library 1992, heliogravür / heliogravure, 110 x 110 mm
Orosz szerény címválasztása: A könyvtár, a legkevésbé sem utal a kettősség, a metamorfózis, a különféle dimenziók és a lehetetlen struktúrák “escherinek” nevezett világára. Ahogy a gótikus ablakot körbefogó borostyánnal borított falon felnézünk, azt hihetjük, „igen, egy átlagos régi könyvtár”. De ha a tekintetünk lefelé halad, a kinti borostyános fal finoman átalakul a könyvtár belsejévé, s az imént még zártnak vélt ablak egy könyvekkel teli teremből nyílik. Hol végződik „a kint”, és hol kezdődik „a bent”? Hol válik a kőoszlop fa ablakkeretté? Ha az ember túl sokáig mered a kép közepére, szédülés foghatja el, hisz az agyunk képtelen eldönteni, hogy mikén értelmezze ezt az ablakot, és oda-vissza ugrál az érzékelésében. A könyvtár látogatója (Orosz) alatt, aki pár pillanatra abbahagyta az olvasást, hogy eltöprengjen, a parketta úgy hullámzik, mintha egy halom kocka lenne. Egy hiperkocka kitámasztott vázlata utal is a dimenziókkal való játékra – mikor lesz a kétdimenziósból három (négy) dimenziós forma. Szétszórva más képtelenségekre bukkanunk, mint a fizikai valóságban elképzelhetetlen sarokpontokkal felépülő Leonardo-féle dodekaéder, vagy a kis fecnire rajzolt Penrose-háromszög, amely arra int, vegyük észre ugyanezt a háromszöget az ablakban is, ahogy csodás átalakulásán keresztülmegy. De mégis, mindez csupán egy könyvtár, Orosz saját könyvtára, a könyvek gerincén művészek, tudósok, matematikusok, zenészek, filozófusok és más emberek neveivel, akik hatással voltak rá. Vajon mi lesz töprengéseinek újabb eredménye?
Orosz’s unassuming title “The Library” gives no hint of this print’s Escheresque themes of duality, metamorphosis, dimension, and impossible structures. As we gaze upward at the ivy-encrusted walls surrounding the Gothic window, we think “yes, a typical old library.” But as our gaze sweeps downwards, those outer ivy walls seamlessly metamorphose into the library’s interior, and that window, closed a moment ago, has opened into the book-filled room. Where does “out” end, where does “in” begin? Where does stone pillar become wooden window frame? Gazing too long at the center of the print can produce vertigo—our brain can’t decide which way to interpret that window, and flits back and forth in its perception. The library visitor (Orosz), momentarily paused in his reading to reflect, stands on a parquet floor that rises up to become a pile of cubes. The propped sketch of a hypercube hints at this play with dimension—when does twodimensional become three (or four)? Other impossibilities lie about—a Leonardo-like dodecahedron with impossible connections, a scrap drawing of a Penrose triangle beckoning us to discover that same triangle in the window, working its magic transformation. And yet all of this is a library, Orosz’s own library, the spines of books inscribed with names of artists, scientists, mathematicians, musicians, philosophers, and others from whom he draws his inspiration. What will his musings produce next?
Doris Schattschneider
Doris Schattschneider
72
OroszIstvan-album-final-1021.ind72 72
2008.10.22. 9:58:32