Orosz István album

OroszIstvan-album-final-1021.ind1 1

2008.10.22. 9:57:57

OroszIstvan-album-final-1021.ind2 2

2008.10.22. 9:57:57

O R O S Z I

S

A

OroszIstvan-album-final-1021.ind3 3

L E R A J ZO LT

T

I D Ő

V

·

T H E

Á

D R AW N

N

T I M E

2008.10.22. 9:57:57

Ebből a kiadványból 800 példány készült, melyből 100 számozottan, a művész aláírásával kerül forgalomba.

This book was printed in 800 copies, 100 of which are numbered and signed by the artist.

Kiadta a Tiara Zrt. 2008-ban Felelős kiadó: Virág Attila, az igazgatóság elnöke Az albumot tervezte: Molnár Attila Fotók: Haris László Fordítás: Adele Eisenstein, Orosz Anna Ida Nyomdai munkák: Stádium Nyomda Kft. Műszaki előkészítés: Molnár Attila

Published by Tiara Press, 2008.

Editor-in-chief: Attila Virág, chairman of the directorial board Design: Attila Molnár Photographs: Haris László English translation: Adele Eisenstein, Orosz Anna Ida Printed by Stádium Press Ltd. Typeset and pre-press: Attila Molnár

ISBN 978 963 86256 9 4

OroszIstvan-album-final-1021.ind4 4

2008.10.22. 9:57:57

Az idő látképei Time Sights

OroszIstvan-album-final-1021.ind5 5

2008.10.22. 9:57:57

OroszIstvan-album-final-1021.ind6 6

2008.10.22. 9:57:58

Time Sights Az idő látképei

Ha elmetszed találomra, bárhol, mindig lesz majd egy olyan pillanat, egy állókép az idő lemezén, ahol egy nyíl egy szív iránt halad.

If you section, as far as I can judge, anywhere, There will always be a moment, When in a still image on the record of time, An arrow advances toward a heart.

Bizonyára emlékeznek az eliai Zénónra, aki elmés szituációkat ötlött ki annak igazolására, hogy az érzékek által alkotott kép mennyire félrevezető. E régi verstöredékben Zénón egyik példázatát próbáltam megidézni. A mozdulatlan nyílvessző elhíresült paradoxonja talán alkalmas kiindulópont ahhoz, hogy munkáim és az idő kapcsolatáról beszéljek. A nyílvesszős mese persze csak a második leghíresebb – Akhilleusz és a teknős nevezetes versenyfutása után, amelynek végén a gyorslábú hős legyőzötten kullog el, szívében a szégyen jelképes nyílvesszeje, sarkában pedig egy valódibb nyíl –, de az már egy másik történet, ha tetszik más dimenzió véresebb-halálosabb nyila.

Most csupán egyetlen repülő nyílvesszőt kell elképzelnünk, és a célja egyelőre nem is lényeges. Bármely időpillanatban a nyíl a levegő egy adott pontján tartózkodik. Ennek a pillanatnak nincs időbeli kiterjedése, következésképpen a nyíl nyugalomban van. Hasonlóan okoskodva belátható, hogy az ezt követő pillanatokban is mozdulatlan. Mivel ez az idő bármelyik pillanatára igazolható, Zénón szerint a nyílvessző egyáltalán nem mozog: repülése csupán illúzió. Gyakorló rajzfilmesként naponta szembesülök ilyesmivel. Ha történetesen egy kilőtt nyílvesszőt animálnék, egy lapra egy nyugalomban lévőt kellene rajzolnom, aztán egy következőre egy másik nyilat, ugyanolyat, mint az előző volt, de mégsem ugyanazt.

Elvileg ugyebár akárhányat rajzolhatnánk úgy, hogy a köztük lévő elmozdulást végtelenül kicsire csökkentenénk.

You will certainly remember Zeno of Elea, who invented the proof that the image formed by emotions in clever situations is deceptive.

I have tried to evoke one of Zeno’s parables in this old fragment of poetry. His famous paradox of the motionless arrow is perhaps an appropriate point of departure to speak of the relationship between my work and time. The arrow paradox, of course, is only the second most famous – after the renowned race between Achilles and the tortoise, at the end of which the swift-footed hero slinks off, defeated, the symbolic arrow of shame in his heart, while there is a more real arrow in his heel – but this is already another story, if you will, the blood and flesh arrow of another dimension.

But now we have to imagine only a single flying arrow, and for now it is not its target that is important. At any point in time the arrow remains at a given point in the air. This moment has no temporal range; consequently, the arrow is at rest. With similar reasoning, it is foreseeable that in the moments to follow it is also motionless. Since this can be proved for any moment of time, according to Zeno, the arrow does not move at all: its flight is merely illusion. As a practising animation filmmaker, I am confronted with such things on a daily basis.

If I were to animate an arrow that was shot, I would have to draw on a sheet one at rest, and then on another one another arrow, just the same as the previous one, but still not exactly the same. In principle then, we could draw as many as we would like, so that we could reduce

A spirál; 1998 The Spiral; (plakátterv / poster design) tusrajz / India ink, 250 x 300 mm

7

OroszIstvan-album-final-1021.ind7 7

2008.10.22. 9:57:58

Az idő látképei Time Sights

Zénón, ez az ős rajzfilmes az időt csupa mostra bontja fel, némileg hasonlóan ahhoz, ahogy a teknősbékás példamesében a teret csupa ittként kell értelmeznünk. Ez a bizonyos most és itt az időtartam, illetve a téri kiterjedés végtelen számú felosztásából jön létre, mindaddig szeletelve őket, amíg megszűnnek kontinuumnak lenni. Más szavakkal Zénón redukálta az idő szakadatlanságát – és ezzel együtt a tér kontinuitását is – számtalan idő- és térszeletke összegére. Minthogy azonban a diszkontinuitás ezen esetben „időtlenséget”, illetve „térnélküliséget” jelent, őt követve kénytelenek lennénk nemcsak a mozgásnak, hanem egyúttal az időnek és a térnek a létezését is tagadni. Mielőtt egy kézlegyintéssel elintéznénk a dolgot, jusson

Három sziget; 1992 Three Islands; heliogravür / heliogravure, 105 x 142 mm

them until the movement between them would be infinitely small.

Zeno, and the primeval animation filmmaker break down time into the mere now, similar to some extent to the way we should interpret space in the allegory of the tortoise as the mere here. This certain now and here comes into being with the infinite division of the range of time and space, sliced all the way until they cease being a continuum. In other words, Zeno reduced the continuity of time – and together with this, that of space as well – to the sum of countless slices of time and space.

Insomuch, however, as discontinuity in this case means “timelessness”, and “spacelessness”, in following him, we would be compelled to deny the existence not only of motion, but at the same time, of time and space. Before we settle the matter with a simple wave of the hand, let us recall that independent of Zeno, one of the past masters of Zen in China, Hui-shi, also arrived at a very similar conclusion, moreover in connection with a launched arrow. And simply as an encore, I will mention that according too German philosopher Eugen Herrigel, it is the Zen Buddhist exercises of archery that lead most closely to an understanding of existence.

Sometimes I believe that the paradoxes judged to be unacceptable by the rational mind are perhaps suited after all to allow us with their aid to surmise more from the world than we could comprehend through traditional logic. We receive sceptically seemingly obvious assertions, and we believe in them that there is another, hidden reading of the world, which though we experience more circuitously, sometimes the search itself already promises more excitement. Can the trajectory of the arrow be checked; is time reversible; can something be redeemed, which we feel to be irredeemable?

8

OroszIstvan-album-final-1021.ind8 8

2008.10.22. 9:57:58

Time Sights Az idő látképei

eszünkbe, hogy Zénóntól függetlenül Kínában a Zen egyik atyamestere, Hui-shi is nagyon hasonló következtetésre jutott, ráadásul ő is egy kilőtt nyílvesszővel kapcsolatban. Azt meg már csak ráadásként említem, hogy Eugen Herrigel német filozófus szerint a létezés megértéséhez legközelebb a zen-buddhista íjászgyakorlatok vezetnek.

Néha úgy hiszem, hogy a józan ész által eleve elfogadhatatlannak ítélt paradoxonok talán mégis alkalmasak arra, hogy segítségükkel több dolgot sejtsünk meg a világból, mint amennyit a hagyományos logika mentén felfoghatunk.

Fogadjuk kétkedve a látszólag nyilvánvaló állításokat, és higgyünk benne, hogy a világnak van egy másik, egy rejtett olvasata is, amelyet ugyan körülményesebb meglelnünk, de olykor már a keresés is izgalmakkal bíztat.

Megállítható-e vajon a nyílvessző útja, visszapörgethető-e az idő, jóvátehető-e valami, amit jóvátehetetlennek érzünk?

1951-ben születtem, a nem túl jelentősek között is egy feltűnően jelentéktelen évben, amelynek heroikus ürességét az emigráns író, Koestler Arthur könyvének címével példázom: Nyílvessző a végtelenbe. A könyv, amely történetesen éppen 1951-ben íródott, természetesen nem Magyarországon jelent meg.

Kisgyermekkoromban mindig hosszan és borzongva néztem egy képet. Szüleim sok szöveges és kevés képeskönyve között volt egy album, és benne egy nyílvesszős kép. Úgy emlékszem, édesanyám neve volt a címoldal fölső sarkába írva, bár a képpel kapcsolatos első emlékeim egész biztosan abból az időből valók, amikor még nem tudtam olvasni. Egy jóságos arcú bácsi ült az erdőben, karjával védelmezőn nyúlt egy őz felé, aki úgy tűnt éppen azért menekült hozzá, hogy oltalmat találjon. A fák között – szinte most is látom – egy másik férfi is látszik, aki

I was born in 1951, a strikingly undistinguished year even among insignificant years, whose heroic emptiness I illustrate with the title of the volume of the emigrant author, Arthur Koestler: Arrow in the Blue. The book, which happens to have been written precisely in 1951, naturally was not published in Hungary.

In my infancy, there was a picture that I always gazed at, long and shuddering. There was an album among the many books of text and few of pictures of my parents, and in it was a picture with an arrow. I seem to recall that my mother’s name was written on the upper corner of the title page, although my first memories in connection with this picture derived most certainly from the time when I could not yet read. An old man with a kind face sat in the forest, protectively reaching toward a deer, that seemed to flee towards him seeking shelter.

Between the trees – I can almost see him now – another man is also visible, who targets the fleeing creature with his arrow. Even up to this point, the picture gives one the shudders, but that which however was most seductive, and due to which I practically ran from the picture, so that some sort of unspeakable compulsion drove me back immediately, was to come only afterwards. The arrow is already in the heart of the peaceful man stroking the deer, the guileless – while he waits with forgiving patience, for the arrow to be shot. The very same arrow that the evil one has not even yet launched. Since then, I learned just who was the gentle martyr: Saint Giles, the Benedictine monk, protector of the disabled and lepers; but I must confess that ever since, I have been haunted by the vision of the arrow that was not yet launched and yet inflicted a mortal wound. I have perhaps even dreamed of it. Or perhaps I just would have wished that a dream were to reverse the order

Háromszögek; 1994 Triangles; heliogravür / heliogravure, 97 x 136 mm

9

OroszIstvan-album-final-1021.ind9 9

2008.10.22. 9:57:58

Az idő látképei Time Sights

A csiga; 2008The Snail; heliogravür / heliogravure, 125 x 200 mm

nyilával éppen célba veszi a menekülő állatot.

Már eddig is borzongató a kép, ami azonban a legjobban megejtett, ami miatt szinte szöktem a kép elől, úgy hogy azonnal vissza is űzött hozzá valami kimondhatatlan kényszer, az csak ezután jön. A jámbor arcúnak – miközben megbocsátó türelemmel várja, hogy kilőjék azt a nyilat –, ennek az őzikesimogató békés férfiúnak már ott van a szívében a nyílvessző. Ugyanaz a nyíl, amelyet még ki sem lőtt a gonosz. Azóta megtanultam ki volt a szelíd vértanú: Szent Egyed, a bencés barát, nyomorékok és leprások istápja; de bevallom, hogy a még ki sem lőtt, máris halálos sebet ejtő nyílvessző víziója azóta is kísért. Talán már álmodtam is vele. Vagy csak szerettem volna, hogy egy álom fordítsa meg a történések sorrendjét, azt, amelyet természetesnek vélünk? Hiszen az álom képes erre, sőt talán éppen úgy működik, hogy megfordítja a időt. Az idő a jövőtől a múlt felé halad, ha úgy tetszik, az óra jobbról balra forog bennük. Ki nem riadt még föl álmából valami hirtelen jött zajra, ami az álomban hosszadalmas, egymásból következő események eredőjeként is felharsant?

Mi mással lehetne magyarázni ezt, ha nem az idő irányának, annak a jelképes nyílvesszőnek a megfordulásával? A jövőtől a múlt irányába, a következményektől az okok felé tartunk, „múlik a jövőnk”, aktualizálhatnánk Nagy Gáspár verseskönyvének címével, és gondolhatnánk tovább az ikonarcú Florenszkij atyával, Sztálin legártatlanabb áldozatával, aki éppen a megfordított idő teleologikus magyarázatával példázta az Istenhez vezető utat.

Filmjeimben, amelyeknek valódi idejük is van, olykor történelmi kérdések is fölmerülnek, s így a történelmi idő problematikája is megjelenik. Az idő lineáris áramlását próbáltam megfordítani az Ah, Amerika! című filmemben, a közelmúlt eseményeire reflektáltam a Vigyázat

of events, that which we deem natural? Since the dream is capable of this – moreover, perhaps this is precisely how it works: inverting time.

Time progresses from the future toward the past, or if you like, the clock revolves in them from right to left. Who has not woken with a start from a dream to a sudden noise, which blared in the dream as the result of lengthy events ensuing from one another? What else could explain this, if not the reversal of the direction of time, of its symbolic arrow? From the future in the direction of the past, we proceed from the consequences toward the causes, we could actualise “our future is passing” with the title of Gáspár Nagy’s volume of poetry, and we might think further to the iconic Father Florensky, Stalin’s most innocent victim, who exemplified the path to God precisely with the theological explanation of inverted time.

In my films, in which there is also real time, historical questions sometimes arise, and thus the problematic of historical time appears. I attempted to reverse the linear flow of time in my film, Ah, America!; I reflected upon events of the recent past in my film entitled, Mind the Step!; and the individual representation of time in the film, Panoramas of Time was its own. Disconnectedness of time, and intensive, emblematic compression are generally symptomatic of animation film techniques. Events occur alongside one another, in connection with each other, somehow condensing time, as space observed through the viewfinder of a strong telephoto lens is also compressed, and things that are near and far land alongside each other. When I began my career, I existed in exactly this strange state of timelessness.

They endeavoured to separate my generation from the historical past with artificially raised caesurae, while it was not acceptable to doubt

10

OroszIstvan-album-final-1021.ind10 10

2008.10.22. 9:57:59

Time Sights Az idő látképei

lépcső! című filmmel, és az idő individuális megjelenítése Az idő látképei című filmnek volt sajátja. Az idő szaggatottsága, és az erős, emblémaszerű tömörítés az animációs filmtechnikára általában jellemző. Az események egymás mellett, egymással összekapcsolva történnek meg, valahogy úgy sűrítve össze az időt, ahogyan erős teleobjektív keresőjébe nézve a tér is összepréselődik, és egymás mellé kerülnek közeli és távoli dolgok. Amikor a pályát elkezdtem, ugyanebben a különös idő nélküli állapotban léteztem. A történelmi múlttól mesterségesen emelt cezúrákkal igyekezték elválasztani generációmat, a történelmi jövőben pedig nem illett kételkedni. Minthogy fiatal voltam, egészséges, ezért a személyesen megélt időkoordináták sem voltak rám túl nagy hatással. Abban az időben sokan emigráltak Magyarországról. Más országba mentek lakni.

Fölmerült bennem a kérdés, meg lehet-e ugyanezt az időben is tenni: más korokba plántálódni át valahogyan. Szívesen képzeltem el magamat a történelmi idő folyamatában.

Reneszánsz, barokk, manierizmus…

Fiatalkoromban sokat hallottam azt a kifejezést, hogy olvass a sorok között, vagy nézd meg a dolgok másik oldalát is. Nyilvánvaló volt, hogy a fontosabb műalkotásoknak több jelentése van, de legalább kettő, és magától értetődő volt számomra, hogy az a fontosabb, amelyik nehezebben vehető észre. A kettős jelentésű képek összefüggése az idővel kétségtelen. Mást jelentenek, ha közelről és mást, ha távolról nézik meg őket. Ha az egyik nézet egy portré, a másik már egy tájkép. Ezekben az esetekben a néző alkotótárssá válik, neki kell megkeresni a helyes nézőpontot. Miközben ezt keresi, saját időbeli és térbeli koordinátáit is meg kell tapasztalnia. Magát is identifikálja.

Ez néha nem is olyan egyszerű. Valódi három

the historical future. Since I was young and healthy, even the time coordinates that I experienced personally did not have a great influence on me. During this time, many emigrated from Hungary. They went to live in other countries. The question came to my mind: would it be possible to do just the same in terms of time? To be transplanted somehow in other eras? I readily imagined myself within the course of historical time: Renaissance, Baroque, Mannerism…

In my youth I had often heard the expression to “read between the lines”, or to look on the other side of things. It was clear that the most important artworks had multiple meanings, at least two, and it was even more obvious to me that the more difficult it was to discern a meaning, the more significant that meaning was. The correlation of the pictures of dual meaning with time was obvious. They meant different things depending upon whether you regarded them from near or far. If one view presented a portrait, the other was a landscape.

In such cases, the viewer becomes a co-author, as it is up to her/him to seek the pertinent viewpoint. While s/he searches for this, s/he must also experience her/his own temporal and spatial coordinates. S/he also identifies her/himself. And this is not always so simple. Even real three-dimensional objects can have different meanings if we look at them from elsewhere.

The majority of my spatial paintings are at the same time real steps. This spatial form with its representation of repetition concerns time from the outset. Its levels are the keys on the keyboard of time. The columns and colonnades, which are recurring elements of my pictures, fill exactly the same role, but due to their repetitive nature, the projection of shadows and reflections are also a type of time-formula.

Nézőpontok (plakátterv); 1994 Viewpoints (poster design); tusrajz / India ink, 350 x 500 mm

11

OroszIstvan-album-final-1021.ind11 11

2008.10.22. 9:57:59

Az idő látképei Time Sights

Jorwerti torony; 2008Jorwert Tower; heliogravür / heliogravure, 130 x 500 mm

dimenziós tárgyak is jelenthetnek mást, ha máshonnan nézünk rájuk. Térbeli festményeim zöme egyúttal valódi lépcső. Ez a téri forma az ismétlődés megjelenítésével eleve az időről szól.

Fokai billentyűk az idő klaviatúráján. Ugyanezt a szerepet töltik be az oszlopok, oszlopsorok is, amelyek visszatérő elemei a képeimnek, de repetitív volta miatt egyfajta idő-képlet az árnyékvetés és a tükröződés is. Ismerjük a víz és az idő folyása közti összefüggést – nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba – és természetesen a vizekben lakozó tükörképek is az idő őrizői.

A tükörképektől a szimmetriákhoz már csak egy lépés kell. Többes számot használok, mert sokféle szimmetria létezik, de közös tulajdonságuk, hogy mindnyájan közvetlen rokonságban vannak az idővel.

Amikor építészeti lehetetlenségeket rajzolok, tulajdonképp olyan téri paradoxonok megjelenítésével kísérletezem, amelyek sosem függetlenek az időtől. A valóság és a képzelet egymásra épülő szintjei, egymással összefonódó különös hurkai gyakran keltik a végtelenség – vagy az időtlenség – illúzióját. A következő lapokon különböző címek alatt összegyűjtött munkáim mindegyikén – bevallom többnyire öntudatlanul – az idővel kapcsolatos képzeteim rajzi megjelenítésére tettem kísérletet. Újra és újra átlapozva, és együtt látva őket, számomra is csak így, egymásutániságuk metafizikus aurájában vált nyilvánvalóvá az idő, a láthatóvá tett idő meghatározó szerepe. Az is lehet azonban, hogy csak jobb híján hívom időnek. Azok, akik rádöbbennek, hogy Herakleitosz folyójába nézve már nem a saját tükörképük arcába tekintenek, talán melankóliának fogják nevezni, vagy a geometria enigmatikus szomorúságának, a szimmetriák fenséges társtalanságának, a tükörképekben lakozó örök kétségnek, vagy

We are familiar with the correlation between the flow of water and time – you cannot step twice into the same river – and naturally the mirror-images of water-inhabitants are also the preservers of time. And only one step more is required to reach symmetries from mirror-images. I use the plural because there are many types of symmetry, but their common denominator is that they are all directly related to time.

When I draw architectural impossibilities, in actual fact I am experimenting with the visualisation of spatial paradoxes that are never independent of time. The levels of reality and imagination building upon each other, their strange loops intertwining in each other often produce the illusion of endlessness – or timelessness. I have made an attempt to graphically visualise my notions in connection with time – I confess, mostly unconsciously – in every one of my works collected under various titles on the following pages. Leafing through them again and again, and viewing them together, for me it is only in this way, in the metaphysical aura of their succession that time has been rendered self-evident, the determining role of time made visible. That is also possible, however, that it is only for lack of something better that I call this time. Those who are astonished to find that looking into Heraclitus’s river, it is not into the face of their own reflection that they gaze, will perhaps call this melancholy, or the enigmatic sorrow of geometry, the majestic solitude of symmetries, the eternal doubt of the inhabitants of mirror-images, or they will perceive the hopeless Platonic relationship of perspectives with the infinite.

While I searched for the correlations between my own works and time, I also had to

12

OroszIstvan-album-final-1021.ind12 12

2008.10.22. 9:57:59

Time Sights Az idő látképei

észreveszik a perspektívák reménytelen, plátói kapcsolatát a végtelennel.

Miközben saját munkáim és az idő összefüggéseit kerestem, nekem is szembesülnöm kellett az augustinusi dilemmával: mi az idő?

Ha nem kérdezik, pontosan tudom, hogy micsoda, de ha el kell mondanom, képtelen lennék rá. Képzőművész vagyok, tehát ha szóban nem megy, megpróbálhatom lerajzolni.

A fejezetnyitó grafikával erre tettem kísérletet.

Azt szerettem volna megjeleníteni, hogy az emberi test alig érzékelhető ritmusai, a pulzuson tapintható véráram lüktetése, és a csillagrendszerek bonyolult képletekkel leírható mozgásai ugyanahhoz a mércéhez igazodnak.

Igen, most már sejtem, hogy más szót is használhattam volna az idő helyett, csak hát vannak olyan nevek, amelyeket hagyományosan tilos szájunkra venni, s az írásban is jobb, ha kipontozunk…

face the Augustinian dilemma: What is time?

If the question is not asked, I know precisely what it is, but if I have to express it, I would be incapable. But I am a visual artist, and so if I cannot tell it in words, I can try to draw it. I have made an attempt at this with the chapter heading image. I wanted to describe graphically that the barely discernible rhythms of the human body, the throbbing of the bloodstream palpable in the pulse, and the movements of the stellar systems describable in complicated formulas all conform to the very gauge. Yes, finally I surmise that I could have used another word instead of “time”, but there are some names that are traditionally forbidden to speak, and in writing it is also better to omit them...

Könyv; 1998 Book; (ex libris) heliogravür / heliogravure, 144 x 94 mm

13

OroszIstvan-album-final-1021.ind13 13

2008.10.22. 9:57:59

A sziget · The Island 1993, heliogravür / heliogravure, 310 x 428 mm

A kompozícióit alkotó elemek gyakorta megkettőzve, olykor négyszerezve alkotnak egyedi rendet, rendszert… Egyik lábát a másikon átvető alak – talán félig fekve, félig ülve.

Azért a talán, mert testéből nem látszik egyéb, mint a két láb, s az egyik kéz, amint az átvetett lábat érinti, az ujjak között füstölgő cigarettát tartva. S mindez megvan még egyszer: a szemközt elhelyezett sziget szikláiban jól kivehető az előbb emlegetett két láb s a kéz mása. Ezúttal a kő formáin tetszik át. A kép alsó harmadába helyezett, csupán harmadrészében látható alak mintha önmagát szemlélné a sziklák alakzataiban.

Optikai játék mindez? Vagy az egyensúlykereső teremti e szimmetriákat? E tükörképeket? Mert így állhat elő a teljesség? Így ellensúlyozható, ami nagyon hiányzik? Így lesz a világ egész? Netán épp ellenkezőleg? Ilyen a világ?

Megosztott? Szembenálló elemekre bomló? Konfliktusos? És ebben áll dinamikája? A kettősségben rejlik az ellenkezők szintézise?

Másutt többszörös ismétlődések. Ismétlődéssorozatok.

Ugyanaz kisebb és még kisebb méretben. Könyvet lapozó kéz a könyvben sokadikszor is. Egy másik kompozícióban – az előbb emlegetett Sziget egy variánsában – három sziget torlódik szinte egymásra, az egyik az ember-sziget, a másik a valódinak ábrázolt sűrű növényzettel benőtten, s a harmadik fent. Mi emelte meg? A képzelet? A délibáb?

A felhő játszik szigetet? Sejtelmesen, s csak annak láthatóan, akinek képessége látni azt, ami odatúl van?

Akinek van átjárása odaátra? Vagy mondjuk csak így: ez már több, mint a fizikai valóság, a fizikai valóságnak látható volta, ez már metafizika?

Dobozi Eszter

The elements constituting the composition, often doubled, sometimes quadrupled, generate a unique order, system…

The figure with one leg crossed over the other – perhaps half-sitting, half-reclining. Perhaps – because we cannot see more of his body than his two legs and one of his hands, as it touches his crossed leg, holding a burning cigarette between his fingers. And all this appears once again: in the crags of the island before us, a copy of the two legs and a hand mentioned above is distinctly visible. This time looming through the forms of the rock. It is as if the figure visible only one-third, located in the bottom third of the picture, were surveying himself in the forms of the cliffs.

Is this all an optical game? Or the one seeking balance creates these symmetries? These mirror-images? Because this way, completion can arise? This way, counterbalanced, which is overly lacking? This is how the world can be whole? Or by chance, just the opposite? The world is like this? Divided? Broken up into opposing elements?

Conflictual? And this is where its dynamic lies? The synthesis of opposites is inherent in its duality?

Elsewhere, multiple repetitions. Series of repetitions.

Exactly the same on a smaller and smaller scale. Page-turning hand in the book for the umpteenth time. In another composition – in a variant of the Island mentioned above – three islands accumulate, so to speak, upon each, the first the island of man, the second depicted as real, overgrown with thick vegetation, and the third above. What has raised it? The imagination? A mirage? A cloud acting as island?

Enigmatically, and visible only to those who have the ability to see that which is there beyond? To those who have passage to the other side? Or let’s just put it this way: this is more than physical reality, the visible nature of physical reality; this is metaphysics?

Eszter Dobozi

14

OroszIstvan-album-final-1021.ind14 14

2008.10.22. 9:58:00

OroszIstvan-album-final-1021.ind15 15

2008.10.22. 9:58:00

Oszlopok III. · Columns III 2001, heliogravür / heliogravure, 200 x 383 mm

A látszatok valósága, new-renaissance

The reality of appearances, new-renaissance

Orosz István Oszlopok III. című grafikai lapjára pillantva első felindulásunkban azt hihetnőnk, hogy valamifajta újreneszánsz (new-renaissance) feléledésének tanúi vagyunk: hogy a nagy Ókor nagyságot és szépséget idéző emlékei, a hajdan állt antik épületek romjaiban is fenséges maradványai jelennek meg újra a képeken. Aztán az elvadult, bozótos környezetben magasodó, díszes korinthoszi oszlopfőkkel és bonyolult felépítésű architrávval lezárt pillér-oszlop együttest alaposabban szemrevételezve furcsa, nehezen felfejthető és interpretálható képi jelenségekre bukkanunk.

Pillantásunkat lentről indítva felismerni kényszerülünk, hogy a négyzetesen induló két pillér a felmagasodás közben észrevétlenül oszlopokká alakul – ebben minden bizonnyal fontos szerepet játszik a pillérek-oszlopok semmibe foszló kannelúrázása, illetve a közöttük húzódó levegőég-sávok szeszélyes feltünedezése –, s ezen alakulás során rejtélyes módon a két pillér három oszloppá lesz, míg az alap síkjából frontálisan kiemelkedő formák a felső régióban, a teret mélységében is birtokba vevő súlyos és fájdalmasan befejezetlen architektonikus lezárássá lényegülnek.

Kételyeinket eloszlatni, a felmerült tisztázatlanságokat tisztázni igyekezvén azt a gyanúnkat fogalmazhatjuk meg, hogy az átmenetiségek által generált képi illuzionizmusok, villódzások elmossák, átszínezik, sejtésszerűségekké oszlatják a dolgokat. A dolgokat, amelyek természetszerűen nem architektonikus jellegűek, hanem metaforikus magasságokba emelkedők és lelki természetűek. A lélek-tükör-kép középső terében éled fel az a finom zavar (a művészet lényege a tévedés, a félreértés), amely aztán észrevétlenül átveszi a hatalmat a teljes ábrázolat felett: amely kiterjeszti a kételyt és kizárja az egyértelműségeket.

At first glance at István Orosz’s etching, entitled Columns III, our initial emotional response might be to think that we are witness to some sort of new-Renaissance revival: relics evoking the beauty and greatness of Antiquity, and majestic remains of ancient edifices that once stood, now in ruins, appear again in these pictures. And then making a more thorough survey of the pillar-column ensemble enclosed by a complicated architrave with ornamental Corinthian capitals, ascending in tiers, in a wild, overgrown milieu, we stumble upon visual phenomena that are strange and difficult to decipher or interpret. Commencing our gaze from below, we are compelled to recognise that the two pillars commencing rectangularly, are transformed imperceptibly into columns while ascending – and certainly playing an important role in this is the fluting of the pillars-columns into nothingness, and the capricious emergence of azure bands stretching between them – and in the course of this evolution, the two pillars will become three columns in a mysterious way, while the forms projecting frontally from the plane of the base into the upper realms, are transformed into a heavy and painfully unfinished architectronic conclusion, also taking possession of the space in its depth. Attempting to dispel our doubts and to clear questions that have arisen, we can formulate our suspicion that the visual illusionisms generated by the transitions, and sparklings are blurred, re-coloured, and things are dispersed into presentiments.

Things that are naturally not of architectonic character, but raised to metaphoric heights and of a mental nature. In the central space of spirit-mirror-image, refined confusion is rekindled (the essence of art is error and misunderstanding), which then imperceptibly takes the upper hand over the entire portrayal, extending doubt and shutting out unambiguity.

Wehner Tibor

Tibor Wehner

16

OroszIstvan-album-final-1021.ind16 16

2008.10.22. 9:58:01

OroszIstvan-album-final-1021.ind17 17

2008.10.22. 9:58:02

Mitológia I. (A tölgy) · Myth I (The Oak) 1999, heliogravür / heliogravure, 185 x 260 mm

A valóság szürreális alternatíváit és elképzelhetetlen világokat ismerhettünk meg olyan művészek jóvoltából, mint René Magritte, Salvador Dalí és M. C. Escher. A messzi Japánból most egy olyan modern művészre figyelek, Orosz Istvánra, aki talán épp ennek az örökségnek válik továbbhordozójává.

Első pillantásra úgy tűnik e romos építmény csak áll eltökélten sorsmérte hosszú történelme örökkévalóságában, a természeti gondviselés által neki rendelt fával összeölelkezvén. Tovább nézve azonban a képet, különös misztériummá látjuk átlényegülni a jelenet terét.

Vélhetnénk, kilenc hengeres oszlop emeli az előreugró (konvex) s minden bizonnyal négyzetes tetőzetet, ha viszont a kép aljára pillantunk, hat szögletes pillért látunk, amelyek az alapzatra támaszkodván kétfelől tartják a távolba tartó (konkáv) homlokzati elemeket.

Egy vén fa, a kőlapokkal borított tér közepén sorvadozván, talán ismerheti a rejtély megoldását.

We have been introduced to surreal alternate realities and worlds unimaginable by artists such as René Magritte, Salvador Dalí, and M. C. Escher. From far away in Japan, I have my eye on modern artist Istvan Orosz as perhaps the new standard-bearer of the genre.

The ruined structure, at first glance, appears to have stood resolutely for the entirety of its long but ordinary history, having made friends with the trees of natural providence. As I gaze at it, the whole scene resolves itself into a mystery of exceeding strangeness.

One would of course assume that the nine circular pillars above support a probably quadrilateral roof. Looking at the base, however, there are only six square pillars standing in the tableau, and these hold up only the two farthest faces.

An old tree, withered in place in the middle of the flagstone floor, might have the answer to the riddle.

Shigeo Fukuda

Fukuda Shigeo

18

OroszIstvan-album-final-1021.ind18 18

2008.10.22. 9:58:03

OroszIstvan-album-final-1021.ind19 19

2008.10.22. 9:58:03

Az én napom, a te napod · My Sun and Your Sun 2001, heliogravür / heliogravure, 273 x 406 mm

XII és (X)I között

Between XII and (X)I

A Nap éppen az égbolton időzött. Végezte szolgálatát, mint mindig. Sütött. Régóta tette, elég fáradtnak érezte magát.

Kikapcsolódásra vágyott. Egy kis kulturális élményre.

Arra ment egy nagyszakállú, fényes tekintetű öreg.

Megállt, meghajtotta magát két sugár kévéjében.

– Légy üdvözölve, Te nagyszakállú, fényes tekintetű öreg!

– köszönt vissza a Nap. – Mondd, nem helyettesítenél engem pár órácskára? Leugranék Hungországba, mert ma zár Útisz kiállítása a Mátra moziban, s hallom, rólam is van ott egy… szóval Az én napom a te napod is.

– Miért mennél, sugárzó Héliosz? – ingatta fejét az öreg.

– Ha ott lennél, nem lennél ott! Épp azért lehetsz ott, mert itt vagy. Téglaliget-várfalon, ívek és szegletek között két orcád is csillaglik odalenn. Egyik énedet oszlopok tartják, másik éned oszlopokat tart. Az idő két varázsvesszejével igazgatsz mindeneket. Mész és jössz – ha innen nem mozdulsz. Ha oda fényt küldesz: változzon árnyékká.

Nézheted a jövés-menést: a jövés menés, a menés jövés.

– Ja, ez is egy olyan vizuocsalafinta munka? Káprázik bele a szemem, de bírom. First class – bólintott a Nap. – Azért szívesen megnéztem volna.

– Véletlenül van nálam egy reprodukció – nyúlt köntöse belső zsebébe az öreg.

– Megmutatod?

– Íme, tessék, nézd. Az én napom a te napod is.

The Sun was just lingering in the sky. He performed his service, as always. He shone. He had done it for a long time, and he felt quite tired. He wanted a bit of distraction, relaxation. A bit of a cultural experience.

An elderly man with a great beard and a shining gaze passed that way. He stopped, and he bowed in the sheaf of two rays.

– Accept my compliments, Dear Old Man of the great beard and shining gaze! – the Sun returned his greeting.

– Say, would you possibly stand in for me for just a couple of wee hours? I would just jump down to Hungaria, because today is the last day of Utisz’s exhibition at the Mátra cinema, and I hear there is also a picture of me… i.e., My Sun is Your Sun. – But why would you go, radiant Helios? – the old man shook his head. – If you were there, then you wouldn’t be there! You are there precisely because you are here. Your two cheeks also shine down below on the fortress wall of the garden of bricks, between arches and corners. One of your selves is held up by columns, while your other self holds columns. You conduct everything with the two magic wands of time. You come and go – so long as you don’t move from here. If you send light there: it should transform into shadow. You can watch comings-and-goings: coming is going, and going is coming.

– Oh, is this also such a visual-crafty work? My eyes are dazzled, but I can endure it. First class – nodded the Sun. – Still, I would have been happy to take a look.

– By chance, I happen to have a reproduction with me – the old man reached into the inner pocket of his garment.

– Will you show me?

– Here it is, have a look. My Sun is Your Sun too.

Tarján Tamás

Tamás Tarján

20

OroszIstvan-album-final-1021.ind20 20

2008.10.22. 9:58:04

OroszIstvan-album-final-1021.ind21 21

2008.10.22. 9:58:04

Mitológia II. (Hermész) · Myth II (Hermes) 1999, heliogravür / heliogravure, 185 x 260 mm

Erzsébet királyné hűlt helye

The abandoned place of Queen Elizabeth

E szellemrajz engem ábrázol, három és fél éves koromban az Eskü téren, amely a mai Erzsébet-híd lábánál elterülő autóparkoló helyén létezett játszótér neve volt, ha nem tévedek: szánalmas maradéka a Dunába robbantott hídfő környékén a háború előtt pompázó díszparknak, amely azonban 1952 őszén, amikor három és fél éves voltam, már csupán egy romos grund és játszótér volt.

Háttérben a rozsdamarta hídfő gigantikus csonkja.

A képen abban az örök pillanatban vagyok látható, amikor felfedezem, hogy a tér közepén álló, parányi márvány oszlopcsarnok közepéről rémületes módon hiányzik I. Ferenc József császár feleségének, nagyapám generációja bálványának, Erzsébet királynénak hatalmas, fekete márványból faragott ülőszobra, ami miatt mi a nagyapámmal e térre szerettünk jönni játszani. Ültem a Sissy térdén sokat, zokogva, boldogan.

Hermesnek azért látszom a képen, mert az vagyok.

Szellemrajzon tisztán kijön az ilyesmi. Zavarodott vagyok, hisz nem értem, egyik napról a másikra miként tűnhetett el innen az istenasszony, Erzsébet királyné. A trónja helyére toppantam. Máig ott állok. Egyik napról a másikra tünt el. Azután nekiálltak a kőbaldachin szétverésének is, valószinűleg éjszakánként, mikor én gyanútlanul a rácsos ágyamban aludtam. Aztán ebéd után kijöttünk és belerohantam a helyébe. Azóta is benne rohangászok, megkövülten e hiányban, hűlt helyét tapodva a gyásznak, amit éreztem. Búcsút intve, alighanem egy életre bármiféle rendnek és méltóságnak.

This ghost drawing depicts me, when I was three-and-ahalf in Eskü (Vow) Square, which was the name of the playground that existed in the place of the carpark sprawling around the foot of today’s Elizabeth Bridge, if I am not mistaken: the pathetic remains of a decorative park, pompous before the war, in the vicinity of the abutment blown up into the Danube, which nevertheless in the autumn of 1952, when I was three-and-a-half, was merely a ruined vacant lot and playground.

In the background was the gigantic stump of the corroded abutment.

I am visible in the picture at that eternal moment when I discovered that the enormous seated statue carved of black marble of Queen Elizabeth, the idol of my grandfather’s generation, the wife of Emperor Franz Joseph I, was missing in a dreadful way from the centre of the diminutive marble colonnade standing in the middle of the square, which was the reason that my grandfather and I had wanted to come to this square to play.

I sat on Sissy’s knee quite often, sobbing, or happily.

I look like Hermes in the picture, because that’s who I am. Such things come out clearly in a ghost drawing. I am disturbed because I cannot understand how the goddess, Queen Elizabeth, could vanish from here from one day to the next. I stamp my feet on the place of her throne. Until today, I am standing there. From one day to the next, she disappeared. Then they set to destroying the stone baldachin, most probably during the night, when I was unsuspectingly sleeping in my railed cot. And then after lunch, we came out and I dashed into her place. And ever since, I scamper around in it, petrified in its loss, tramping its empty place in the mourning that I feel. Waving farewell, in all probability to any sort of order and dignity, for a lifetime.

Kornis Mihály

Mihály Kornis

22

OroszIstvan-album-final-1021.ind22 22

2008.10.22. 9:58:05

OroszIstvan-album-final-1021.ind23 23

2008.10.22. 9:58:05

OroszIstvan-album-final-1021.ind24 24

2008.10.22. 9:58:06

Kertek ĂŠs labirintusok Gardens and Labyrinths

OroszIstvan-album-final-1021.ind25 25

2008.10.22. 9:58:06

OroszIstvan-album-final-1021.ind26 26

2008.10.22. 9:58:06

Gardens and Labyrinths Kertek és labirintusok

És jön a Kert, akár az álom, és növekedni kezd az éjben, lélegzik, párál, szétliánoz, mint rák a testnek erdejében.

Megfejthetetlen rétegekben nő útvesztője: titkos ábra, épül, pusztul, fölépül újra hold-ütött mohos arca mása a boldog Botanikának …

And the Garden comes, as if in a dream, and begins to grow in the night, breathing, misting, spreading its vines, like a cancer in the forest of the body.

In unfathomable layers grows its labyrinth: secret diagram, erected, ruined, erected anew moon-struck mossy face – replica for blessed Botany…

Keresem egy ideje, de hiába, pedig jó lett volna megtalálni, hogy ne fejből idézzem a történetet, a sokszor idézett mesét, amelyben az a bizonyos festő leteszi az ecsetjét, belép a tájba, elindul a frissen festett kép bokrai közt, a távolba kanyargó ösvények valamelyikén, s eltűnik a kertre hulló alkonyatban, vagy elnyeli az útvesztőkre omló köd. A levegőperspektíva – mondatná a szakzsargon. Elvész a külső szemünk elől, de persze a belsők azért követik, hisz ott mibennünk sétál tovább; elveszetten, vagy éppen örökre megtaláltan. Sétálgat az agyvelő-barázdákká átlényegülő labirintusban.

Nem is nagyon kell a forma átigazításával bíbelődni: a szürkeállomány Moebius-szalagjainak nagy, tekervényes gombolyagját könnyű útvesztőnek látni. Ott bolyong; elül körülötte a szél és elhalkulnak a madarak, ahogy az már a rajzolt képek természetéhez illik.

Szóval a saját képében elvesző festő meséjével kezdeném, ám a pontos idézethez az eredetit meglelni: tű a szénakazalban. A könyvespolcon kutatni eleve reménytelen, mióta a legfőbb rendezőelv így hangzik: „ott még van egy akkora rés, hogy benyomható a válogatott Borges harmadik kötete”. Nagyobb eséllyel kerülhet elő ilyesmi az ágyneműtartóból, vagy a hűtő mögül. Mondhatnám, vesztőhelyen élünk, sőt mondom, mert a labirintusokról szóló íráshoz még jól jöhet. Szóval egy vesztő hely. Tessék

I am searching for a time, but in vain; yet it would have been good to find it, so that I don’t have to cite by heart the story, the often-quoted tale in which the painter puts down his brush, steps into the landscape, sets off among the bushes of the freshly painted picture, on one of the meandering trails into the distance, and disappears into the dusk setting over the garden, or is swallowed by the fog enveloping the labyrinth. The aerial perspective – as the jargon has it. He is lost before our external eye, but of course the internal eyes follow, since there within us he continues to stroll on;

Négy útvesztő; 1989Four Mazes; rézkarc / copperplate etching, 262 x 390 mm

27

OroszIstvan-album-final-1021.ind27 27

2008.10.22. 9:58:06

Kertek és labirintusok Gardens and Labyrinths

csak elolvasni (mert mégis visszajutottunk valahogy a könyvespolchoz) a gerinceket kb. félméternyi szakaszon: Kafka, Morus Tamás, Joyce, Santarcangeli, M. C. Escher, Umberto Eco, Szentkuthy, az Odüsszeia és egy másik Borges. Történetesen az, amelyben Az elágazó ösvények kertje van, meg a Homokkönyv, amelyikben a betűk közt épp úgy el lehet veszni, akár egy igazi labirintusban.

A kert örök nosztalgia. Megidézése a vágyott világnak, és újraélése a Paradicsomnak.

Az Édenkertre a teremtésben feltételezett szerkesztett rendet is rávetíti a képzelet, ezért aztán a természeti őserő mellett megjelennek

Rómeó és Júlia; 1991 Romeo and Juliet; heliogravür / heliogravure, 220 x 290 mm

lost, or simply not found for an eternity. He promenades in the labyrinth that is transformed into cerebral furrows. It is not even necessary to take great pains to readjust the form: it is easy to see a labyrinth in the convoluted coil of the Moebius-strip of grey matter. There he roams; the wind subsides about him, and the birds fade away, as suits the nature of already drawn pictures.

In a word, I would begin with the tale of the painter lost in his own picture, though the original has to be found in the precise quotation: needle in a haystack. Searching through the bookshelf is doomed to hopelessness, since the cardinal leading principle goes like this: “there is still a space large enough to accommodate the selected third volume of Borges”. Something like this has a greater chance of emerging from the drawer for bed linens, or from behind the refrigerator. I could say that we live on a gallows; in fact, I will say it, because it will come naturally to my writing on labyrinths. In a word, a place of loss. Please, just read (because we have nevertheless returned somehow to the bookshelf ) the section of approximately a half-metre of spines: Kafka, Tamás Morus, Joyce, Santarcangeli, M. C. Escher, Umberto Eco, Szentkuthy, the Odyssy and another Borges. As it happens, exactly that which contains The Garden of Forking Paths, as well as The Book of Sand, in both of which it is just as possible to get lost between the letters as in a veritable labyrinth.

The garden is eternal nostalgia. It is a summons of the desired world, and a resurrection of Paradise. The order presumably designed in Creation also casts its imagination onto the Garden of Eden, and this is why then, alongside natural forces, the laws also appear. The geometric networks are projected

28

OroszIstvan-album-final-1021.ind28 28

2008.10.22. 9:58:07

Gardens and Labyrinths Kertek és labirintusok

a szabályok is. A kertre a geometria hálói vetülnek és kirajzolódik a labirintus. Mítoszok, vallások, rituálék kísérője, a legősibb rajzolatok egyike. Amennyire logikus a rend iránti vágyakozás, épp annyira emberi a szabadság óhajtása, amely gyakorta éppen a rend ellenében, a rendet jelképező geometrikus, szimbolikus és allegorikus ábrázolatok kontrasztjaként jut kifejezésre.

Az útvesztő enigmatikus pontja a keresztút, s az útkereszteződésben megjelenő választási kényszer: ez a szabadságra vágyó, s a szabadságra ítéltetett ember áldott és átkozott emblémája.

Az eltévedés lehetősége, a tudat, hogy bármikor hibásan dönthetünk, ez teszi egyszerre széppé és kétségbeejtővé a labirintusban való bolyongást.

Belépni a labirintus kapuján annyit tesz, kilépni az időből, kiszakadni a világból, vállalni a magányosságot és átengedni magunkat a sors ismeretlen erőinek. Szigorának vagy kegyének.

De a labirintusban való tévelygés kulturális lecke és intellektuális kaland is. Aki vállalja, úgy érezheti, együtt gombolyíthatja Ariadné fonalát Platónnal és Dantéval, a katedrálisépítő szabadkőművesekkel és Piranesivel, Gaudíval és Picassóval.

A legszebb kertélmények Itáliához kötnek, Tivoliban a d’Este-kert, Orsini herceg kertje Bomarzóban, vagy a Pitti palotáé Firenzében: a Boboli. Nem nehéz észrevenni, ezek a kertek az időben is léteznek, a fák terebélyessé nőnek, a falakra repkény fut, a szökőkutakat belepi a békanyál s a szobrokat a moha. Hiába látom őket fiatalnak képzeletem képernyőjére vetítve, az esendő, öreg kertek romantikája megejtőbb.

Az avart rugdalva Csokonaival dúdolom: „E helybe andalogni jó, e hely poétának való”. Meg a magamfajta rajzolónak.

A szépséges barokk kertek összemosódnak gyermekkorom kertjeivel: a futball-dobogású Sétatérrel Kecskeméten, a szarvasbogárszárny-

onto the garden, and the labyrinth takes form.

Accompanying myths, religions and rituals, it is one of the most ancient motifs. As far as desire for order is logical, just as human is the wish for freedom, which often precisely in return for order, manifests itself as the contrast of geometric, symbolic and allegorical representations of order. The enigmatic point of the labyrinth is the crossroad, and the constraint to choose that appears at the intersection: this is the blessed and cursed emblem of man who yearns for freedom, and who is condemned to freedom.

The possibility of going astray, the knowledge that at any time, we may decide in error: this renders the wandering in the labyrinth at once beautiful and desperate. The enter through the gate of the labyrinth means simply to step out of time, to break away from the world, to accept solitude and to surrender ourselves to the unknown forces of destiny. To its severity or its benevolence. But to err in the labyrinth is both a cultural lesson and an intellectual adventure. S/he who undertakes it can feel s/he winds Ariadne’s thread together with Plato and Dante, with the cathedral-building Freemasons, and with Piranesi, Gaudí and Picasso.

The most beautiful garden experiences are related to Italy: in Tivoli the Villa d’Este Gardens, Prince Orsini’s garden in Bomarzo, or that of the Pitti Palace in Florence: the Boboli. It is not difficult to recognise that these gardens exist also within time: the trees grow with broad spreading branches, ivy runs along the walls, the fountains are overgrown with pond scum and the statues with moss. It is to no avail that I see them in their youth as projected onto the monitor of my imagination; the romanticism of fallible, ancient gardens is more fascinating. Kicking at the forest litter, I hum with Csokonai (Mihály Csokonai Vitéz:

Labirintus I.; 1990 Labyrinth I; tusrajz / India ink, 400 x 300 mm

Labirintus IV.; 1990 Labyrinth IV; tusrajz / India ink, 400 x 300 mm

Labirintus V.; 1990 Labyrinth V; tusrajz / India ink, 400 x 300 mm

29

OroszIstvan-album-final-1021.ind29 29

2008.10.22. 9:58:07

Kertek és labirintusok Gardens and Labyrinths

surrogású tölgyessel Szepezden, és persze a Hargita utcai kerttel, ahol a bodzalombból szivárogtak elő a legsűrűbb, legbársonyosabb éjszakák. Tudom, nem könnyű elhitetni, hogy ott vannak a rajzaimban ezek a kertek, pedig akár meg is esküdnék rá. Külön-külön vannak ott és egyszerre mindnyájan. A kertek, vagy legalábbis a kertektől megtanult eltévedések, magányosságok. A láthatatlanságuk hitelesíti őket. És a titkok, amelyek rám bízattak. A Boldog Botanika arca. A régi vers, amelyet az imént segítségül hívtam, fájdalmasan igaz: valódi a kút, az angyal, és talán én is valódi vagyok benne:

“To Solitude”): “Delight in such a place to roam / And for a poet to feel at home”. And for my type of draughtsman.

The beautiful Baroque gardens blur with the gardens of my childhood: the promenade in Kecskemét with the tramping of football, the oak forest in Szepezd with the rustling of the wings of stag-beetles, and of course, the park on Hargita Street, where the densest, most velvety nights seeped from the boughs of elderberry. I know that it is not easy to convince that these gardens are in my drawings; yet, I would even swear upon it. They are all there, separately and simultaneously.

The gardens, or at least the aberrations and solitudes learned from them. Their invisibility corroborates them. And the secrerts with which they entrusted me. The face of Happy Botany.

The ancient verse, which I invoked above is painfully true: the fountain, the angel, and perhaps I am also real in it: …

Somewhere there it must be in the navel of this labyrinth, mysteriously black, as black as ebony, the deep, hollow well.

An angel digs it every night, it is audible within, the whiz and sizzle of the light of the falling stars.

There lives a turtle below, growing for a thousand years forgotten, what got into the boy, who once might have been me.

Terasz; 2008Terrace; tus, krétalemez karc, digitálisan színezve / India ink, scrachboard, digitally colored, 300 x 400 mm

Should I continue to search for the tale of the painter who disappeared into his picture? The origin of the story? Perhaps I would only arrive at crossroads opening onto each other. Once,

30

OroszIstvan-album-final-1021.ind30 30

2008.10.22. 9:58:08

Gardens and Labyrinths Kertek és labirintusok

…

Valahol ott kell lennie e labirintus köldökében, rejtelmesen és feketén, oly feketén, akár az ében, a mélységes, nagyodvú kútnak.

Egy angyal minden éjjel ássa, hallatszik benn, surrog, sziszeg csillagok fénye zuhanása.

Ott él egy teknősbéka lent, nő ezer éve elfeledten, mit beleejtett a fiú, ki egykor talán én lehettem.

Keressem-e tovább a képében eltűnő festő meséjét? A mese eredetét? Lehet, hogy csak egymásba nyíló útvesztőkbe jutnék. Valaha, amikor olvastam róla, mindig újabb bejáratra leltem. X azt írta, Y-tól ismeri, Y meg Z-től hallott felőle. Hivatkozások végtelenje kísért, és talán ott, a végtelenben, ahol majd párhuzamossá egyenesednek a labirintus útjai, elül a szél, megszűnnek folyni a vizek és elfárad a gravitáció, ott baktat majd az a festő, hosszú szakállát vontatva, eljövendő bölcs unokáink ősöreg hasonmásaként, és láthatóvá váló lélegzete ráncot vet az örökkévalóság áttetsző üvegtömbjében.

when I read about it, I always happened upon newer entrances. X wrote that he knows it from Y, and Y heard about it from Z. Accompanying was an infinity of allusions, and perhaps there, in infinity, where the paths of the labyrinth straighten out to become parallels, the wind subsides, the waters cease to flow, and gravity is exhausted, there the painter ambles along, dragging his long beard, as an ancient likeness of our future wise grandchildren, and his breath made visible casts a wrinkle on the translucent glass block of eternity.

Útvesztő I.; 2008Amazed I; heliogravür / heliogravure, 215 x 300 mm

Útvesztő II.; 2008Amazed II; heliogravür / heliogravure, 215 x 300 mm

31

OroszIstvan-album-final-1021.ind31 31

2008.10.22. 9:58:08

Zenepavilon · Pergola 1992, heliogravür / heliogravure, 284 x 284 mm

Gyerekkoromban sokat jártunk a Margitszigetre.

Az angyalföldi lakótelep szürkesége után a Sziget paradicsomi helynek tűnt, tele titkokkal. A tündöklő, de néma méltósággal úszkáló aranyhalak, a párás tó, mögötte a vastag mohával benőtt fal. A szabálytalan lépőköveken átszökellve irány az elnémított Zenélő Kút – de ott van-e még, megtaláljuk-e?

Orosz István műtermében a Zenepavilont megpillantva ott álltam a tűnékeny oszlopok tövében fölfelé bámulva, kislányként fel-le rohangálva az íves lépcsőkön. Esteledik, sötétülnek a lombok, a páva is elült – de miféle vad leskelődik ott balra, a fák között? A furfangos mester tán úgy programozta, hogy éppen most, nekem szólal meg újra a zene?

Orosz István – mint sok más művében is – évtizedekkel, századokkal visszavisz a múltba, a személyesen megéltbe vagy a történetibe, azok égi másába, az időtlenségbe, hogy lépcsőit róva, előre-hátra lépegető oszlopai között megállva kérdezzük: hol is vagyunk? Neptun ránk szegezett tekintettel várja a választ.

Ruttkay Zsófia

In my childhood, we went often to Margaret Island. After the greyness of the Angyalföld housing estate, the Island seemed like a paradise, full of secrets. The gleaming goldfish, swimming with silent dignity, the misty lake, the wall behind it overgrown with thick moss. Running over the irregular stepping-stones in the direction of the silenced Musical Fountain – but is it still there? would we find it again?

Setting eyes on Music Pavilion in István Orosz’s atelier, I stood there at the foot of the ephemeral columns, staring upward, as a little girl scampering up and down the curving steps. Night is falling, the boughs are darkening, the peacock also quietens – but what sort of wild animal is lurking there to the left, between the trees? Has the crafty master perhaps programmed it, so that just now, just for me, the music will sound again?

István Orosz – as in many of his other works too – carries us back decades, centuries into the past, be it into that which we have personally experienced or that of history, into the celestial other, timelessness, so that striding in its steps, forward and back, standing between the columns, we can ask: just where are we? With Neptune’s gaze fixed on us, we await the answer.

Zsófia Ruttkay

32

OroszIstvan-album-final-1021.ind32 32

2008.10.22. 9:58:09

OroszIstvan-album-final-1021.ind33 33

2008.10.22. 9:58:09

Atlantisz anamorfózis · Atlantis Anamorphosis 2000, heliogravür / heliogravure, 413 x 397 mm

Útvesztők, labirintusok – némelyik csapdába ejtené az embert, talán ölne is – a többi csak mulattatni akar. Vajon melyik melyik? Csak semmi ámítás. Csak törvény és rend, átszőve tréfás kellemmel. Némelyik labirintushoz még használati utasítást is mellékel a művész. Ha követjük a megadott számokat, még a mű születésének évét is megkapjuk. Labirintus mínusz félelem: az micsoda?

Védőoltás az ellen, hogy valaha is elvesszünk. Szerencsések vagyunk, hogy néhány percet eltölthetünk e barátságos és díszes minták között, mielőtt nekiindulunk a hosszú útnak.

Tessék eltölteni egy egész percet minden mintázattal – csak aztán menjenek tovább. És ne tessék alábecsülni a címeket.

Török András

Mazes, labyrinths — some would trap the individual, or perhaps even kill him — the others simply want to entertain. But which are which? Just no deception. Only law and order, interwoven with humourous charm. The artist even attaches instructions to some of his labyrinths. If we follow the given numbers, we can even obtain the year of the artwork’s birth. Labyrinth minus fear: what is that?

Immunization against ever getting lost. We are fortunate that we can spend a few moments among these friendly and decorative patterns, before we set out on our long journey.

Please, spend a whole minute with each pattern — and only then, continue on further. And please do not underestimate the titles.

András Török

34

OroszIstvan-album-final-1021.ind34 34

2008.10.22. 9:58:10

OroszIstvan-album-final-1021.ind35 35

2008.10.22. 9:58:11

TivoLiszt · TivoLiszt 1990, heliogravür / heliogravure, 362 x 510 mm

Én választom a képet, a kép választ engem…

Valóság és képzelet mezsgyéjén sétára indulok. Afféle lelki táj ez, barangolni hív. Belépek a képbe, s egy festői parkban találom magam. Visszafelé haladok az úton, az időben.

Mesevilágba érkezem, csipkerózsa sövény mögé, áthatolhatatlan sűrűségű erdőbe. Eredő erdő. Megnyílik az erre tévedőnek. Úgy érzem, már jártam itt: örök szobrok és fecsegő szökőkutak között. Megérint a háttérből kibontakozó reneszánsz kastély méltósága.

Lassan haladok fölfelé a lépcsőn. Gondolataimba merülve alig veszem észre, hogy ismét a képen kívülre kerülök.

Földbe gyökerezik a lábam: furcsa játék zajlik itt! A kép furfangos alkotója a kastély épülettömbjét Liszt Ferenc ismerős arcvonásaivá varázsolja át.

Itt élt az ősz mester. Ide menekült a világ elől. Itt, a Villa d’Este parkjában komponált csillogó zongoradarabokat a szökőkutakról, siratót a ciprusokról. Szomorú volt? Talán magányos?

Mindentudó szeme, vonzó arca fölsejlik a fák között.

Szelleme itt lebeg Tivoli évszázados fái fölött.

Nyughatatlanul.

Bíró Katalin

I choose the picture, the picture chooses me…

I set out for a stroll on the borderland between reality and imagination. This is a sort of mental landscape, and it calls me to wander. I enter into the picture, and I find myself in a picturesque park. I progress on the path, in time, in reverse.

I arrive to a fairyland, behind the hedge rose, into a forest of impenetrable denseness. Originating forest. It opens to those who err in this direction.

I feel as if I have already been here: among the eternal sculptures and babbling fountains. I am touched by the dignity of the renaissance castle unfolding in the background.

I slowly ascend the stairs. Immersed in my thoughts, I hardly realise that I have landed outside of the picture again.

I am rooted to the spot: a strange game is going on here! The crafty author of the picture transforms the mass of the castle into the familiar features of Franz Liszt.

The silver-haired master lived here. He escaped here from the world outside. Here, in the park of the Villa d’Este, he composed brilliant piano pieces on the fountains, laments on the cypresses. Was he sad? Perhaps lonely?

His all-knowing eye, his attractive face is present between the trees. His spirit floats here above the century-old trees of the Tivoli.

Restlessly.

Katalin Bíró

36

OroszIstvan-album-final-1021.ind36 36

2008.10.22. 9:58:13

OroszIstvan-album-final-1021.ind37 37

2008.10.22. 9:58:13

A darázs · The Wasp 1990, heliogravür / heliogravure, 482 x 325 mm

Orosz munkái közt meditálva, miközben valós részletek jelennek meg irreális környezetben és látvány-illúziók matematikailag precízen kimunkált perspektíva ábrázolatokban, könnyen juthat el a néző az emberi létezés viszonylagosságának megsejtéséhez, és lépheti át a valóság megszokott észlelésének határait. Munkáiban Orosz rálel egy belső, költői világlátásra, melyben a művész-poéta és a művész-tudós egyként tapasztalhatja meg az „ármányos, magányos Hold” csalóka verlaine-i látomását. Misztikus fény-szikra lobbant föl egy férfi és egy nőprofil egybejátszásából születő parabolát, drámai végzet mered ránk egy másik plakát beszögezett szemein keresztül. A tájkép emberi testté, a test tájjá változik, az űr anyaggá lesz, s az anyag formát ad a végtelenbe nyújtózó tereknek.

Marta Sylvestrová

Among Orosz’s pictures, as they offer scraps of reality in unreal environments and visual illusions of mathematically precise perspective constructions, the observer may arrive at meditative conclusions on the relativity of human existence, and reach beyond the boundaries of more ordinary perceptions of reality. Through his work, Orosz discovers an internal, poetic view of the world, in which the artist-poet and the artist-scientist experience a vision of the Verlainesque, delusive “insidious, solitary Moon”. A mysterious spark is ignited in the parables of merging a male and a female profile; a drastic fatefulness stares from a nailed-down look.

Landscape is a body and body is a landscape; space becomes matter and matter shapes an infinitely extending space.

Marta Sylvestrová

38

OroszIstvan-album-final-1021.ind38 38

2008.10.22. 9:58:14

OroszIstvan-album-final-1021.ind39 39

2008.10.22. 9:58:14

OroszIstvan-album-final-1021.ind40 40

2008.10.22. 9:58:15

Rejtett arcok Hidden Faces

OroszIstvan-album-final-1021.ind41 41

2008.10.22. 9:58:15

OroszIstvan-album-final-1021.ind42 42

2008.10.22. 9:58:15

Hidden Faces Rejtett arcok

„- Látja-e azt a felhőt? Majdnem olyan, mint egy teve.

- Isten engem, valóságos teve alakú.

- Nekem úgy tetszik, menyéthez hasonlít.

- A háta olyan, mint a menyétnek.

- Vagy inkább cethalforma?

- Nagyon hasonló a cethalhoz.”1

“- Do you see yonder cloud that’s almost in shape of a camel?

- By th’ mass, and ’tis like a camel indeed.

- Methinks it is like a weasel.

- It is back’d like a weasel.

- Or like a whale.

- Very like a whale.”1

Vannak képek, melyeket nem elég csupán nézni, meglátásukhoz némi beleérző képesség is szükségeltetik. A fenti szövegből úgy tetszik, Polonius birtokában volt ennek a képességnek, vagy legalább eljátszotta, hogy a kötekedő Hamlet kedvére tegyen. Persze ez a képesség fejleszthető is. „Nova invenzione di speculazione”, vagyis a vizsgálódás új módszere – ajánlotta Leonardo, mintha programot akart volna adni a művészet megújítására, melynek lényege, hogy vakolatfoltokban, felhőgomolyokban, színes kavicsokban a művészi képzelet új, gazdag imágókra lelhet. – „Csupán a falnak kell vágni egy festékekkel teli szivacsot, olyan foltot hagy majd, melyben szép tájékot lehet látni, emberi fejeket, különböző állatokat, csatajeleneteket, szirteket, tengereket, fellegeket és erdőket meg más hasonló dolgokat.”2 Ha hihetünk a művészetek kezdetével foglalkozó kutatók némelyikének, már az altamirai ősember is úgy látott munkához, hogy a barlangfal domborzatába, elszíneződéseibe „belelátta” a megfestendő állat képét. Ha így is történt, az elmélethez tartozó magyarázat, hogy tudniillik ez a belelátós munkálkodás valami ősemberhez illő primitív alkotói forma lenne, aligha helytálló.

Két alapvetően különböző reprezentációs rendszer – nevezzük ikonikusnak és szimbolikusnak – együttes jelenlétét feltételezi az ilyen ábrázolás, vagyis meglehetősen bonyolult agyi működést. A tudósok bizonyára azt mondanák, az ösztönösebben dolgozó jobb félteke és a

There are pictures which it is not enough to simply look at: a measure of intuition is also required for their perception. From the above text, it seems that Polonius possessed just this ability, or at least he played as if he did, in order to satisfy the provocative Hamlet. Of course, this capacity can also be developed. “Nova invenzione di speculazione”, i.e., the new method of speculation – proposed Leonardo, as if he wanted to offer a mission for the revival of art, whose essence was that artistic imagination could find new, rich imagoes in splotches of plaster work, cumulus clouds or coloured pebbles. – “One only has to throw a sponge full of paint at a wall, and it will leave a stain, in which beautiful landscapes can be seen, human faces, different kinds of animals, battle scenes, cliffs, seas, clouds and forests and other such things.”2 If we can believe some of the research concerned with the beginnings of the arts, already prehistoric man in Altamira set to work in such a way that he got an “insight” into the image of the animal to be painted on the relief of the cavewall, and its pigmentation.

If this is indeed how it happened, the explanation pertaining to the theory – namely that this intuitive method of working would be some sort of primitive creative form befitting prehistoric man – can hardly be substantiated.

Such depiction would postulate the presence of a combination of two fundamentally different representational systems – let us call them

Lamarck; 2004 heliogravür, akvarell / heliogravure, aquarell 220 x 290 mm

43

OroszIstvan-album-final-1021.ind43 43

2008.10.22. 9:58:15

Rejtett arcok Hidden Faces

tudatosabb bal félteke összehangolt működése a kulcs.

A „belelátós”, vagy a kettős jelentésű képek zöme, melyeket a 21. század embere a játékossággal hoz összefüggésbe, gyakran komoly intellektuális spekulációk eredménye volt. Elegendő, ha felidézzük Giuseppe Arcimboldo furcsa, allegorikus kompozícióit. A természeti formákból, állatokból, növényekből szerkesztett arcmások számunkra könnyed, vidámnak tetsző elmeszülemények, holott akár a manierizmus emblémává tömörített eszenciáját is láthatnánk bennük. Legjellemzőbb képeit Prágában, a sokak által elmeháboro-

Nyomdászok; 1993-1995 Printers; heliogravür / heliogravure, 220 x 290 mm

iconic and symbolic, or quite complex cerebral function. The scientists would most certainly say that the synchronised function of the more intuitive right hemisphere and the more deliberate left hemisphere is the key.

The majority of “intuitive” pictures, or those of double meaning, which 21st century man brings into connection with playfulness, were often the result of serious intellectual speculation. It would suffice only to recall the strange, allegorical compositions of Giuseppe Arcimboldo. To our eyes, the portraits constructed from natural forms, animals and plants are facile, playful brainchilds, although we can also see in them the essence of Mannerism condensed into an emblem. He painted his most characteristic pictures in Prague, in the court of Rudolf II, whom many considered to be insane.

Sublimated decadence, apolitical isolation from the one standpoint, and a mental force of attraction expanding across all of Europe, open to every novelty, and even a quite free cultural atmosphere, if we consider the other side. Mediaeval magic and modern natural sciences fit well together in Prague, in fact, often merged together. Kepler, Bruno, Dee. The worldview of the natural scientists bustling about Prague was fundamentally anthropomorphic: they imagined the universe as a single living, gigantic organism, which does not obey external physical laws, but is rather driven by the spirit striving for harmony.

To perceive the human in the environment, to discern that from the microcosmos to the macrocosmos which resembles man, and to endeavour to depict that. And vice versa, as well: to discover nature in man, the universe on a small scale. In fact, Arcimboldo attempted to evoke the thinking of Rudolf ’s natural scientists and philosophers with the tools of

44

OroszIstvan-album-final-1021.ind44 44

2008.10.22. 9:58:16

Hidden Faces Rejtett arcok

dottnak tartott II. Rudolf udvarában festette.

Túlfinomult dekadencia, apolitikus elzárkózás az egyik nézőpontból, egész Európára kiterjedő szellemi vonzerő, minden újdonságra nyitott, sőt meglehetősen szabad kulturális légkör, ha a másik oldalról nézzük. A középkori mágia és az újkori természettudomány jól megfért együtt Prágában, sőt nemritkán egymással összemosódott. Kepler, Bruno, Dee. A Prágában forgolódó természettudósok világszemlélete alapvetően antropomorf volt: egyetlen élő, gigantikus szervezetként képzelték el a világot, amely nem külső fizikai törvényeknek engedelmeskedik, hanem a harmóniára törekvő lélek mozgatja.

Meglátni a környezetben az emberit, észrevenni a mikrokozmosztól a makrokozmoszig azt, ami hasonlít az emberre, és megpróbálni ábrázolni azt. És fordítva is: az emberben fölfedezni a természetet, a világot kicsiben. Tulajdonképpen Rudolf természettudósainak és filozófusainak eszméit próbálta megjeleníteni Arcimboldo a festészet eszközeivel. Ha valaki a kor gondolatvilágában jártas, annak korántsem meglepő, sőt, megjósolható, szinte kiszámítható lehet az arcimboldói „antropomorf festészet” megszületése. Ha az Arcimboldo-féle megoldások eredetét keressük, az átváltozásokét, ahogyan a tárgyak arcmássá, a tájak figurákká lesznek, érdemes Ovidiust is fölemlegetni, az akkortájt újra, sokadszorra fölfedezett Metamorphosest, amelyet a „pogányok Bibliájaként” használtak, kútfőként kezeltek Balassitól Shakespeare-ig és Raffaelótól Rubensig oly sokan.

Az, hogy az Archimboldo-féle képek szó szerint is metamorfózisok: tengeri lények, növények, gyümölcsök, vagy éppen egy halom könyv változik át előttünk emberi arcmássá, az nyilvánvaló, de metamorfózison megy át a

painting. If one is well-versed in the sphere of thought of the era, the birth of Arcimboldian “anthropomorphic painting” is not in the least surprising; moreover, it was predictable – practically calculable. If we seek the origins of the Arcimboldian solutions, the transformations – how the objects will become portraits and the landscapes figures, it is worth mentioning Ovid, and the Metamorphoses, which was once again rediscovered about this time, and which was used as a “pagan Bible”, with many treating it as the source from Balassi to Shakespeare and Raphael to Rubens.

The fact that the Archimboldian pictures are literally metamorphoses: sea creatures, plants, fruits, or just a stack of books that transform

45

OroszIstvan-album-final-1021.ind45 45

2008.10.22. 9:58:17

Rejtett arcok Hidden Faces

képzőművészeti ábrázolás nyelve is. Ahogyan a mondatok önálló jelentésű szavakból épülnek, éppen úgy építkezik az arcimboldói kép „mondata” is. Az ábrázolt valóságos tárgyak mind tulajdonképpen annak a bizonyos valóságfölötti lénynek a megnevezéséhez használt szavak. Az empirikus világtól való fölemelkedésről van itt szó, s a valóságnak ez a következő grádicsa nyilvánvalóan összefügg egyfelől a platóni ideákkal, másfelől meg a szürrealizmussal... „Egyetlen képben két ábrázolat”, vagy ahogyan a huszadik századi újrafelfedező, Salvador Dalí fogalmazott, „egyetlen állításban két igazság”. Sőt, két egymással ellentétes „igazság”. Az 1987-es nagy velencei kiállítás óta, amelyre igyekeztek összeszedni sok olyan képet, amelyik ilyesféle hatásokkal élt, a művészettörténet Arcimboldoeffektusnak3 nevezi ezt a módszert.

Sok éve, még az Iparművészeti Főiskola plakátrajz-stúdiumain jutott eszembe, hogy éppen a plakát, amelyet olykor nagyon messziről látunk meg, máskor viszont szinte

Musica Curiosa; 1987 heliogravür / heliogravure, 140 x 130 mm

before our eyes into a human portrait, is evident, but they also metamorphically cross over into the language of artistic representation. Just as sentences are built up from words of autonomous meaning, the “phrase” of the Arcimboldian picture is constructed in the same way. All the depicted real objects are in actual fact the words used for the denomination of that certain super-real creature. This concerns a lifting out of the empirical world, and this ensuing staircase of reality obviously bears a correlation with Platonic ideas on the one hand, and with Surrealism on the other... “Two representations in a single picture”, or as it was phrased by the rediscoverer of the 20th century, Salvador Dalí, “two truths in a single position”.

Furthermore, two “truths” opposed to each other. Since the large-scale exhibition in Venice in 1987, for which they attempted to gather many such images, which demonstrated similar effects, art history has designated this method the Arcimboldo effect.3 Many years ago, during my poster-drawing studies at the Academy of Applied Arts, it came to my mind that precisely the poster, which we often see from a great distance, and at other times we practically bump into, this mural advertising would be an especially suitable medium for representations of double meaning.

One image for the distant observer, and the other for the one who is willing to come closer.

The revival of the genre could also have come to my mind, since until then the poster had been considered as the most clear-cut entity to be drafted and to least incur trouble or wasted energies. Also for reasons of content, it was exciting at the time to raise the question of multiple representations in a single picture, since we were living in the era of censors hunting for hidden messages. Or was it already

46

OroszIstvan-album-final-1021.ind46 46

2008.10.22. 9:58:17

Hidden Faces Rejtett arcok

beleütközünk, szóval az utcai falragasz különösen alkalmas médiuma volna a kettős jelentésű ábrázolásoknak. Egyik kép a távoli szemlélőnek, a másik meg annak, aki hajlandó közelebb jönni. A műfaj megújítása is eszembe juthatott, hiszen eladdig a plakátot úgy tartották számon, mint a legegyérteműbben fogalmazó és áttételekkel a legkevésbé sem bíbelődő entitást.

Tartalmi okokból is izgalmas volt akkoriban az egy képben látszó több ábrázolat kérdésének felvetése, hiszen az elrejtett üzenetekre vadászó cenzorok korában éltünk. Vagy már a cenzorok bosszantásának korában? Az úgynevezett alkalmazott művészetek esetén – tanult szakmám, a plakát és a könyvillusztráció ilyenek – mindig felmerül a csorbuló önállóság problémája is. Nos, azt hittem, lehet naivul, a második, a gyakran elrejtett ábrázolat álcájában nagyobb szabadságot élvezhetek. A szabadság fogalmának tágasságába persze beleértendő a választás lehetőségében megbúvó kényszer is: döntenünk kell, itt nem kész panelek vannak, csupán lehetőségek. A néző voltaképpen alkotótárs: állást foglal a kép jelentéseinek egyike mellett. Vagy nem vállalja és föladja.

Szabadságra vagyunk ítélve. Talán nem véletlen, hogy a mélabúra hajló Hamletet, ezt az egzisztencialista-előfutárt is azzal a szokásával jellemezte Shakespeare, hogy szabálytalan felhő-formákban képeket láttatott vele.

A képekben elrejtett másik kép jelenségének különleges esete, amikor az anamorfózis technikája segít elrejteni, vagy megtalálni a titkot. Ebbe a fejezetbe két anamorfikusan torzított képemet válogattuk be. A művészettörténetben azokra az alkotásokra használják ezt a kifejezést, amelyeket egy rafinált geometriai szerkesztéssel felismerhetetlenné torzítottak, ám ha egy különleges nézőpontból vesszük őket szemügyre, vagy valamilyen tükröződő

the era of the vexation of censors? In the case of the so-called applied arts – my acquired profession of poster and book illustration and the like – the problem of curtailed independence also always emerges. Well, I believed, perhaps naïvely, that with the second, the mask of the often concealed depiction, I could enjoy greater freedom. Of course, understood within the capaciousness of the notion of freedom was also the compulsion nestled in the possibility of choice: we have to decide: here are not ready panels, but only possibilities. The viewer is actually a partner in creation: s/he takes a stand alongside one of the meanings of the picture. Or does not accept it and gives up. We are sentenced to freedom. Perhaps it is not by

Mozart; 2005 heliogravür / heliogravure, 220 x 290 mm

47

OroszIstvan-album-final-1021.ind47 47

2008.10.22. 9:58:17

Rejtett arcok Hidden Faces

felületű tárgyat tesznek rájuk, akkor mégiscsak megjelenik – visszaváltozik – az elrejtett kép. A „visszaváltoztatás” két módozatának megfelelően két típusa van az anamorfózisoknak. Az első, amelyet már a korai reneszánszban használtak, az úgynevezett perspektivikus anamorfózisok csoportja, a másik típus – ezek csak a manierizmus és a barokk idején jelentek meg – a tükrös anamorfózisoké. Shakespeare bizonyára jól ismerte a perspektivikus anamorfózist, sőt a II. Richárd néhány sorában oly magától értetődőn utal az anamorfikus torzításra, hogy biztosak lehetünk benne, a színházjáró londoniaknak sem volt ismeretlen ez a „perspektívának” nevezett technika. „A könnyben ázó bús szem az egészt részekre törten tükrözi, ahogy anamorf ábra szemből nézve csak zavaros kép, de ferdén s messziről értelme lesz.” 4 Meglehetősen régóta foglalkozom az anamorfózisokkal (az elsőt valamikor a hetvenes évek második felében rajzoltam), de

chance that Shakespeare characterised Hamlet, this herald of existentialism, who was tending toward despondency, with the habit of seeing images in the irregular forms of clouds.

The phenomenon of a hidden image within the image is a specific case when the technique of anamorphosis aids in concealing or discovering the secret. In this chapter, I have selected two anamorphically distorted images.

In art history, we use this expression for those compositions which have been distorted to become unrecognisable through a sophisticated geometric construction; yet if we examine them from a particular viewpoint, or if we place some sort of bject with a reflective surface on top of them, then the hidden image appears after all – resuming its original form. In accordance with two methods of this “retransformation”, there are two types of anamorphism. The first, which was employed already in the early Renaissance, is the group of so-called perspectival anamorphoses, while the other – which appeared only during the period of Mannerism and the Baroque – is the reflective anamorphoses. Shakespeare was certainly familiar with perspectival anamorphosis; moreover, a few lines from Richard II refer so obviously to anamorphic distortion, that we can rest assured that the technique called “perspective” was not unknown to theatre-goers in a London either.

“For sorrow’s eye, glazed with blinding tears, - Divides one thing entire to many objects; - Like perspectives, which rightly gazed upon - Show nothing but confusion, eyed awry - Distinguish form…”4

Dinteville anamorfózis; 2005 Dinteville anamorphosis; heliogravür / heliogravure, 400 x 300 mm

I have been engaged with anamorphoses for quite some time (I drew the first sometime in the second half of the seventies), but naturally,

48

OroszIstvan-album-final-1021.ind48 48

2008.10.22. 9:58:18

Hidden Faces Rejtett arcok

természetesen nem csak ennek a divatjamúlt műfajnak a felélesztése izgat, hanem a továbbfejlesztésével is kísérletezem. „Nothing but confusion” – olvassuk Shakespeare-nél, vagyis csak zűrzavar van a képen –, én azt szeretném, ha a „konfúz ábra” helyett értelmes lenne már az anamorfikus alapábrázolat is, és ez az önálló jelentéssel bíró kép nyerne újabb értelmet, második jelentést, ha másik nézőpontból vennénk szemügyre. Shakespeare Színháza című rézkarcomon, ha szemből nézzük, ahogyan hagyományosan szoktuk, egy XVI. század végi londoni színházat látunk, színészekkel, közönséggel, bámészkodókkal5. Ha viszont a széles panorámakép jobb oldalához állunk, és olyan lapos szög alól nézzük, úgy hogy a széles kép egy karcsú függőleges szalaggá keskenyedjék, akkor a színház elemei eltűnnek, pontosabban átváltoznak William Shakespeare arcmásává.

A másik kép a tükrös anamorfózisok csoportjába tartozik. A tükörben Edgar Allan Poe virtuális arcképe látszik, méghozzá úgy, hogy a vízszintesen fekvő rajz elemei, A holló illusztrációjának rekvizitumai alkotják a portré részeit. Ha fölemeljük a hengert, eltűnik az arc, és marad a szétszórt tárgyakkal, árnyakkal, arcára hajló álmodó-emlékező férfiúval együtt is üresen tátongó szoba. Az anamorfikus technika tulajdonképpen megegyezik a Poe által A műalkotás filozófiája című esszében ajánlott verskomponáló modellel6. A művész dolga először szétszedni, deformálni a valóságot, majd a fantázia és az intellektus segítségével egy új, de már irreális világot alakítani ki ezekből a valóságelemekből. Ebben az alkotómunkában – legalábbis Poe szerint – nincs szükség az úgynevezett ihletre, és nincs hely az irracionális melankólia, vagy a tudatalatti ösztönök számára sem. A művészetnek el kell határolódnia a kontrollálhatatlan érzelmektől, a kreativitást az

not only the resurrection of this antiquated genre stimulates me, but I also experiment with its continued development. “Nothing but confusion”, we read from Shakespeare; but I would like if instead of the “confused depiction”, there was a basic anamorphic depiction as well, and this image of autonomous meaning would gain a new sense, a second meaning, if we were to inspect it from another point-of-view. If we regard my etching entitled Shakespeare’s Theatre straight on, as we do traditionally, we see a London theatre from the late 16th century, with actors, audience, on-lookers.5 If, however, we stand to the right side of the wide panorama, and we look from a very flat angle, so that the wide picture tapers into a slender, vertical ribbon, then the elements of the theatre disappear: more precisely, they transform into a portrait of William Shakespeare.

The other picture belongs to the group of reflective anamorphoses. The virtual portrait of Edgar Allan Poe appears in the mirror, moreover in such a way that the horizontal elements of the drawing, appurtenances of the illustration for The Raven create the details of the portrait. If we lift the cylinder, the face disappears, and the empty, yawning room remains, together with the scattered objects, shadows, and the dreaming-remembering man inclined toward the face. The anamorphic technique, in fact, corresponds to the poetry compsition model suggested in Poe’s essay entitled, The Philosophy of Composition.6 The artist should first dismantle and deform reality, then with the aid of fantasy and the intellect, fashion a new, but unreal world from these elements of reality. In this creative work – at least, according to Poe – there is no need for so-called inspiration, nor is there a place for irrational melancholy or for subconscious instincts. The arts should be de-

49

OroszIstvan-album-final-1021.ind49 49

2008.10.22. 9:58:18

Rejtett arcok Hidden Faces

intellektus vezesse, s így pusztán matematikai alapon teremthető meg a tiszta művészet.

Akár a költeményt olvassuk újra, akár Poe-nak A holló keletkezését magyarázó önboncoló tanulmányát, az az érzésünk támad, mintha Poe szántszándékkal rejtegetne valamit; mintha a vers misztikus-metafizikus homálya és A műalkotás filozófiájának szellemesen provokatív brain-stormingja csupán azt célozná, hogy elterelje a figyelmet: nehogy észrevegyük egy meghasonlott lélek kétségbeesett vergődését, nehogy komolyan vegyük a vers egyes szám első személyben szóló narrátorát, és természetesen nehogy azonosítsuk magával Poe-val.

Miközben megpróbáltam a Poe által ajánlott tudatossággal és kiszámítottsággal dolgozni, magam is sejtettem ennek az iskolás következetességnek a buktatóit. Továbbra is azt szeretném hinni, hogy minden alkotói munkában jut szerep, olykor nem kevés a „megmagyarázhatatlannak” is. Szerintem Poe-nak is, bármennyire titkolta, ugyanez volt a véleménye.

limited from uncontrollable emotions, creativity should be led by the intellect, and thus, pure art can be produced on a purely mathematical basis. Whether we re-read his poetry, or Poe’s self-dissecting study expounding the origins of The Raven, the feeling strikes us that Poe was deliberately concealing something: it is as if the mystical-metaphysical obscurity of his poetry and the cleverly provocative brain-storming of his The Philosophy of Composition were merely aiming to divert attention: lest we detect the despondent agony of a conflicted soul, lest we take seriously the first person singular narrator of the poem, and naturally, lest we identify him with Poe. While I attempted to work with the deliberateness and calculation recommended

by Poe, I too suspected the obstacles to this scholastic consistency. And I would like to continue to believe that the “inexplicable” plays a role in every creative work, and not a trifling one. I think that Poe, too, however much he tried to hide it, was of the same opinion.

Balassi (Esztergom látképe); 2004 Balassi (Vista of Esztergom); heliogravür, akvarell / heliogravure, aquarell, 398 x 280 mm

50

OroszIstvan-album-final-1021.ind50 50

2008.10.22. 9:58:18

Hidden Faces – Notes Rejtett arcok – Jegyzetek

1 William Shakespeare: Hamlet dán királyfi III/1.

2 Idősebb Plinius Historia naturalis című művében közölt anekdota szerint már Protogenész is használt spongyát a festéshez. A Trattátójából való idézetben Leonardo tulajdonképpen festőtársát, Botticellit idézi és bírálja.

3 1987 tavaszán rendezték a velencei Palazzo Grassiban a kiállítást Az arc átváltozásai a tizenhatodik századtól a huszadik századig címmel 4 William Shakespeare II. Richárd 2.2. 16-20. Az angol eredetiben a perspektíva szó szerepel, akkoriban ezzel a kifejezéssel illettek minden térábrázolással, téri illúziókeltéssel kapcsolatos eljárást, így az anamorfózist is. Bizonyára így nevezték Holbein Követek című képének híres koponyáját is, amely csak akkor válik láthatóvá, ha „ferdén s messziről” nézik. Ennek az 1533-as képnek a hatása érhetett el Shakespeare-ig olyan közvetítők munkáin keresztül, mint William Scrots és Nicholas Hilliard. Az anamorfózis szót fél évszázaddal a II. Richárd színrevitele után, 1650-ben megjelent Magia Universalis c. könyvében egy Gaspar Schott nevű német jezsuita használta először. A mai fordításban már félrevezető lenne a túl általános perspektíva szó, ezért az anamorf ábra kifejezést használtam.

5 Egy Johannes de Witt által készített rajz alapján a Swan Színházat képzelhetjük ilyennek.

6 A műalkotás filozófiája című irodalomelméleti írásban adott számot Poe A holló keletkezéséről. Az írásban azt állítja, soha még senki nem írta le előtte az alkotás folyamatát ilyen őszinte részletességgel, ugyanis az írók – kivált a versköltők – többnyire jobb szeretik, ha alkotásaikat valami nemes láz, valami eksztatikus intuíció gyümölcsének tekinti a világ, és valósággal borzadnak attól, hogy a közönségnek akár egy pillantást is engedjenek a kulisszák mögé. Amikor Poe megkísérelte a modus operandi föltárását, arra a következtetésre jutott, hogy hűvös kiszámítottsággal, matematikai alapon is szerkeszthető irodalmi mű, sőt valójában így kell, hogy készüljön.

1 William Shakespeare: Hamlet, Prince of Denmark III/1.

2 Pliny the Elder in his Historia naturalis reports an anecdote about Protogenes, who used a sponge for painting.

In his Trattato Leonardo was in fact quoting and criticizing his fellow artist, Botticelli.

3 The exhibition, Metamorphoses of the Face from the 16th to the 20th Century was arranged in the spring of 1987 in the Palazzo Grassi in Venice.

4 William Shakespeare: Richard II, II.2, 16-20. In the original English, the word “perspective” at the time related to every procedure in connection with spatial representation and the production of spatial illusion, including anamorphosis. In all certainty, they also referred to the famous skull of Holbein’s painting entitled Ambassadors in this way too, which is only rendered visible if one regards it “obliquely and from a distance”. The influence of this 1533 painting may have reached as far as Shakespeare, through the works of such ambassadors as William Scrots and Nicholas Hilliard. The word “anamorphosis” appeared for the first time half a century after the staging of Richard II, in 1650, in the volume Magia Universalis, employed by a German Jesuit called Gaspar Schott. In its contemporary translation, the overly general word “perspective” would be misleading, which is why I have used the expression anamorphic diagram.

5 We can imagine the Swan Theatre made on the basis of a drawing by Johannes de Witt in this way.

6 In his essay of literary theory entitled The Philosophy of Composition, Poe gave an account of the birth of The Raven. In the essay, he claims that never before has anyone before him written down the creative process with such sincere detail; i.e., writers – especially poets – usually prefer if the world regards their creations as the fruit of some sort of noble fever, some ecstatic intuition, and they truly shudder at the thought of allowing the public to have even a glance behind the scenes.

When Poe attempted revealing the modus operandi, he reached the conclusion that a literary work could be written also with cold calculation, on a mathematical basis, and should truly rather be prepared that way.

51

OroszIstvan-album-final-1021.ind51 51

2008.10.22. 9:58:19

Dürer az erdőben · Dürer in the Forest 1987, heliogravür / heliogravure, 500 x 358 mm

A lombok közül Dürer

Dürer among the boughs

Azt, hogy a lombok suttognak, és valamiről a patak is cseveg, mindenki tudja.

Hogy a vonuló felhők, az erdők, a hullámzó vizek folyamatos beszéde valamilyen hatalmas, összefüggő epikát képez, azt is megsejtette néhány költői lélek.

Hogy ez a narratíva sem külön szótárral, sem külön ábécével, saját írásjelekkel nem rendelkezik, legfönnebb önnön párhuzamos grammatikával: erről a mai világban Orosz István remekművei mesélnek legtöbbet.

Csak a távlat nyelvtanán kell egy keveset igazítani, s ami közelről láthatatlan, ami a nagyító lencséje alatt elvész, megsemmisül, az távolabbról uralkodni kezd a kép felületén.

Növényi indák, falevelek, épített falak mögül hirtelen rádpillant maga Dürer.

Honnan is? Abból a valóságból, amelynek búvópatakja a dolgok alatt vagy mögött tör keresztül az anyagon? Azt mondanám: ahogy Dürer sem e vonalak mögül tekint ránk, ámde közülük, úgy Orosznak e metafizikája sem a való világ tartományain túlra érvényes, hanem magukra a dolgokra, velük született, magukban hordozott, magukban való és ki nem mondható rejtelmeikre.

Everyone knows that the boughs whisper, and the brook also babbles about something.

And a few poetic souls have suspected that the continuous chatter of the passing clouds, the forests and the undulating waters constitute some enormous, connected epics.

This narrative does not possess either a separate dictionary, or alphabet or punctuation; at most, a parallel grammar: it is István Orosz’s masterpieces that could recount the most about this in today’s world.

Just a bit needs to be adjusted in the grammar of perspective, and that which is invisible up close, which is lost and annihilated under the magnifying glass, begins to dominate the surface of the picture from a distance. From behind vegetal runners and the leaves of trees, and erected walls, suddenly Dürer himself is looking at you.

But from where? From that reality whose subterranean stream breaks through the material from beneath or behind things? I would say: as neither Dürer gazes at us from behind these lines, yet among them, thus Orosz’s metaphysics are neither valid beyond the dominions of the real world, but rather for the things themselves, that were born with them, that have been carried in them, that are in them and for their unspeakable mysteries.

Szőcs Géza

Géza Szőcs

52

OroszIstvan-album-final-1021.ind52 52

2008.10.22. 9:58:19

OroszIstvan-album-final-1021.ind53 53

2008.10.22. 9:58:19

Escher Itáliában · Escher in Italy 1987, heliogravür / heliogravure, 500 x 344 mm

Ha alaposabban szemügyre veszem a műtermem falán lógó Escher-hommage-t, amiben épp most te is gyönyörködsz, nyájas olvasó, úgy érzem, rejtélybe ütközöm… Nem, nem pusztán az Orosz István-i varázsképek rejtélyébe, hogy tudni illik, miképp tudott Escher mester, az olasz kisváros sikátorán hazaigyekvő mosónő lepedői közé olyan ügyesen elbújni! Van itt egy másik titok is!

Sokszor éreztem, képtárakban egy-egy mű előtt, mint például Rembrandt keserűen nevető utolsó önarcképe előtt, az alkotó teljes személyiségének jelenlétét az adott műben. Ilyenkor az ember úgy hiszi, mindent tud egykori kollégájáról, akár beszélgethetne is vele…

István munkáiban épp ellenkező a helyzet: az említett titok, hogy nem árul el magáról mindent egy műben, végig kell járnunk kedves műfajait, ahhoz hogy megismerjük őt.

Mert bár minden műfajában önmaga, mégis mindenütt egy kicsit más. Mint rajzfilmben a fázisrajzok, úgy feltételezik egymást az általa alkalmazott műformák: ha érteni szeretnéd ezt a mindig megnyugtatóan – egyszersmind titokzatosan – kedélyes filozófus-művészt, aki majd minden grafikájáról épp ilyen kedélyesen rejtélyes félmosollyal néz rád, műveit pedig egy duplacsavarral Odüsszeusz álnevével „Utisz”-ként szignózza, ne elégedj meg e gyönyörű album lapozgatásával, kutass tovább, és ígérem mélyebben és gazdagabban térsz majd haza utadról!

Takáts Márton

If I take a closer look at the Escher-hommage hanging on the wall of my atelier, which is precisely the one which you, too, gentle reader, now behold with pleasure, I feel that I have come up against an enigma… No, not simply the riddle of the magic images of István Orosz, namely, in the way that Master Escher was able, so adroitly, to hide between the sheets of the washerwoman, hurrying home through the alleys of the small Italian town! There is another secret here too!

I have often felt before certain artworks in galleries, such as, for instance, before the last self-portrait of Rembrandt bitterly laughing, the presence of the entire personality of the artist in the given work. At such times, one might believe that he knows everything about his former colleague, almost as if he could even speak with him…

In István’s works, the situation is exactly reversed: the above-mentioned secret is that he does not reveal everything about himself in a single artwork, but we have to survey all the genres dear to him in order to become acquainted with him. Because even if he is himself in every genre, still everywhere he is a bit different. Just as phase drawings in animation film, the art forms he employs postulate one another: if you would like to understand this always reassuringly – and at the same time mysteriously – jovial philosopher-artist, who from every drawing regards you with exactly the same convivially enigmatic half-smile, and who signs his works with a double-twist: the pseudonym of Odysseus, as “Utisz”, then do not be satisfied by leafing through this beautiful album, but research further, and I promise you that you will return richer and more profound from each journey!

Márton Takáts

54

OroszIstvan-album-final-1021.ind54 54

2008.10.22. 9:58:20

OroszIstvan-album-final-1021.ind55 55

2008.10.22. 9:58:20

Shakespeare színház · Shakespeare Theatre 1987, heliogravür / heliogravure, 540 x 200 mm

Shakespeare! Egymaga fele a teremtésnek – mondja Petőfi. Sohasem naiv – mondja Babits. Vagy az a furcsa, álomszerű vers Juhász Gyulától, inkább Shakespeare ürügyén, és mégis hozzá méltón: „Violás alkony, opálos színekkel, Nézi a néma, nagy, magányos Ember: Szívében kong, bong a Téli rege!” Magyar költők után magyar grafikus-művész: Orosz István idézi meg a Globe Színház szellemét. Erzsébet-kori színházat látok hosszú, részletező panorámaképen. Aztán egy idő múltán minden kellék eltűnik, Shakespeare-t látom csak a képen, ahogyan szembefordul velem. Látószög kérdése csupán?

Nézőponté a térben? Az időben? Kamasz koromban, mikor kinyílt előttem a világirodalom, válogatás nélkül faltam regényeket, drámákat, költeményeket. Évek-évtizedek alatt a megtévedt könyvek, a rossz versek, a hazug drámák szétfoszlottak, miközben rongyosra-koszosra olvasott Shakespeare-em egyre fényesebben ragyogott. Hogyan tudott ilyen friss maradni? Miféle sugallat repítette túl babonákon, korlátoltságokon, előítéleteken? Mikor válik közkinccsé gondolkozásunkban, életünkben mindaz, amivel ez a négyszáz éve élt ember megajándékozott bennünket?

Shakespeare! He alone was half of all Creation – said Petőfi. Never naïve – said Babits. Or that strange, dreamlike poem from Gyula Juhász, rather taking Shakespeare as its pretext, yet worthily: “Violet down with opaline colours, The silent, lonesome Man observes: In his heart peals, resounds the Winter’s tale!” And after the Hungarian poets, the Hungarian graphic artist: István Orosz evokes the spirit of the Globe Theatre. I can see an Elizabethen theatre in a long, detailed panorama picture. Then, after a while all the deteils disappear, and I can only see Shakespeare in the picture, as he is facing me. Is it only the matter of perspective? The aspect of space? Of time? In my adolescence, when the literature of the world opened before me, I devoured novels, plays and poetry indiscriminately. Through the years and the decades, the wrong books, bad verse and false plays dissipated, while my Shakespeare, read until worn into tatters, shone ever more resplendent. How could it remain so fresh? What sort of inspiration sent it soaring above superstition, restrictions, or prejudices? When does all that bestowed upon us by the man who lived four hundred years ago become public property in our thinking and in our lives?

Lénárt István

István Lénárt

56

OroszIstvan-album-final-1021.ind56 56

2008.10.22. 9:58:21

OroszIstvan-album-final-1021.ind57 57

2008.10.22. 9:58:21

A bolondok hajója I – IX. · Ship of Fools I – IX 1992, heliogravür / heliogravure, 110 x 110 mm

Tudomásunk szerint először fordul elő, hogy egy modern (tehát nem Brandt és Dürer korában, vagy közvetlenül utánuk élő) művész a maga nézőpontjából újraértelmezi a Bolondok Hajójának világképét, párbeszédet folytatva ezáltal nem csak a magyar szöveggel és annak kommentárjával, hanem a régi mesterekkel is, mindenekelőtt persze a „főmesterrel”. Korai volna méltatnunk Orosz művét, annyit azonban el lehet mondani róla,hogy igazi, nagyszabású grafikai ciklusnak ígérkezik, s hogy alapkoncepciója szerint ami távolról nézve szomorú emlékeztető, közelebbről mulatságos részletek nyüzsgéseként jelenik meg.

Ez pedig, figyelembe véve az elmúlt évszázadok esztétikai tapasztalatait, egyfajta „grafikai fordításnak” is tekinthető.

Márton László

To the best of our knowledge, it is the first time it has come about that a modern (i.e., not from the era of Brandt and Dürer, or immediately after) artist reinterprets the world concept of The Ship of Fools from his own point of view, thereby carrying on a dialogue not only with the Hungarian text and its commentary, but also with the Old Masters, first and foremost certainly with the “grand master”. It would be somewhat premature to eulogise Orosz’s oeuvre; that much, however, can be said about it, that it promises to be a truly far-reaching graphic series, and that according to its basic concept, what is viewed from a distance is ruefully redolent, whilst the amusing details close-up appear as teeming. And this, taking into account the aesthetic experience of past centuries, can also be considered a type of “graphic translation”.

László Márton

58

OroszIstvan-album-final-1021.ind58 58

2008.10.22. 9:58:22

OroszIstvan-album-final-1021.ind59 59

2008.10.22. 9:58:22

A holló (Edgar Allan Poe anamorfózis) · The Raven (Edgar Allan Poe anamorphosis) 2006, heliogravür / heliogravure, 360 x 500 mm, tükörhenger / mirrored cylinder 60 x 100 mm

Orosz István munkái szórakoztató módon demonstrálják, miként működik az észlelés, és bebizonyítják, hogy első ránézésre mily keveset látunk, hiába hisszük, hogy már mindent szemügyre vettünk hiánytalanul. Nem a szem állít sorompót elénk, az agyunk csap be minket, s ez különösen az anamorfózisok esetén lesz nyilvánvaló. „A holló” című képen egy kerek asztalra dőlő férfit látunk, kezében pohárral, a pohárban madárszárny tükröződik, s az asztalra egy nagy madár árnyéka vetül. Körülötte különféle tárgyak: lerúgott cipő, könyvek, tollak, szemüveg, vonalzók, körzők. De mi különös van ezen a képen, leszámítva a rézkarc finomságát? A néző el sem tudja elképzelni, hogy itt még valami el lehet rejtve. Ha egy tükörhengert a pohárra helyezünk, abban a „A holló” című vers szerzője, Edgar Allan Poe arca tükröződik vissza. Ezzel az „aha” élménnyel azonban még koránt sincs kimerítve a mű hatása. Az emberi agy plaszticitásának köszönhetően, különsen fiatal korban, a néző szert tehet arra a képességre, hogy Poe-t tükör nélkül is felismerje, vagyis megtanulja a geometriai transzformációt puszta szemmel véghezvinni.

A rekonstrukció paradox módon rossz nézési feltételek mellett, vagyis hunyorítva, gyenge fényben vagy rossz minőségű másolat szemlélésekor jobban sikerülhet. Amint eltűnnek a részletek, láthatóvá válik az egész. „A holló” példájával Orosz megmutatta, hogy távolról sem merült még ki minden lehetőség, tovább tudjuk tanulni a látást. Be kell látnunk, az észlelés nem csupán az inputra szorítkozik, hanem annak kortikális organizációjától is függ. Az Orosz István művei által közvetített játékos ösztönzésekért igazán hálásak lehetünk.

Amos S. Cohen

István Orosz’s works demonstrate in an entertaining way how perception functions, and proves just how little we see at first glance, even when we believe that we have scrutinised everything unfailingly. It is not the eye that sets a barrier before us: it is our brain that deceives us, and this will be obvious especially in the case of anamorphoses. In the picture entitled “The Raven”, we see a man slumped over a round table, glass in hand, the wing of a bird reflected in the glass, an the shadow of a large bird projected onto the table. All sorts of objects around it: kicked off shoes, books, pens, eyeglasses, rulers, compasses. But what is unusual in this picture, apart from the refinement of the etching? The viewer cannot even imagine that here there is something that has been concealed. But if we place a mirrored cylinder over the glass, the visage of the author of the poem, “The Raven”, Edgar Allan Poe, will be reflected. With this “aha” experience, however, the impact of the work is far from being exhausted. Thanks to the plasticity of the human brain, especially in its youth, the viewer can acquire the aptitude to recognise Poe even without a mirror, i.e., s/he learns to accomplish geometric transformation with the naked eye. Paradoxically, reconstruction can be more successful under poor viewing conditions, namely by squinting, in weak light or when viewing a copy of poor quality. As soon as the details disappear, the whole becomes visible. With his example of “The Raven”, Orosz has demonstrated that by no means have we exhausted every possibility: we can continue to learn vision. We have to have the insight: observation is not restricted merely to the input, but also depends on its cortical organisation. We can be truly grateful to the playful incentives mediated by István Orosz’s artworks.

Amos S. Cohen

60

OroszIstvan-album-final-1021.ind60 60

2008.10.22. 9:58:25

OroszIstvan-album-final-1021.ind61 61

2008.10.22. 9:58:26

OroszIstvan-album-final-1021.ind62 62

2008.10.22. 9:58:28

A lehetetlenségek ürügyén Under the Pretext of Impossibilities

OroszIstvan-album-final-1021.ind63 63

2008.10.22. 9:58:28

OroszIstvan-album-final-1021.ind64 64

2008.10.22. 9:58:29

Under the Pretext of Impossibilities A lehetetlenségek ürügyén

– Ezt nem hiszem! – mondta Alice.

– Nem? – szánakozott a Királynő. – Próbáld meg elhinni: végy mély lélegzetet, és hunyd be a szemed!

Alice nevetett.

– Nincs értelme – mondta –, a lehetetlent nem hiheti el az ember!

– Szerintem nincs elég gyakorlatod – mondta a Királynő. – Én a te korodban naponta félórán át csak ezt gyakoroltam. Volt úgy, hogy már reggeli előtt hat lehetetlen dolgot elhittem.

Lewis Carroll: Alice T ükörorszá gban

– I can’t believe THAT! – said Alice.

– Can’t you? – the Queen said in a pitying tone.

– Try again: draw a long breath, and shut your eyes.

Alice laughed. – There’s no use trying, she said: one CAN’T believe impossible things.

– I daresay you haven’t had much practice, said the Queen. – When I was your age, I always did it for half-an-hour a day. Why, sometimes I’ve believed as many as six impossible things before breakfast.

Lewis Carroll: T hrough the Looking-Glass

Vajon emlékeznek még Josef K.-ra? Kafka regénye, A per kultuszkönyv volt akkoriban, amikor még leginkább olvasással múlattam az időt, amely végtelennek tűnt, ellentétben a térrel, amely szűk volt, zárt és sűrű tilalomfákkal tagolt. Az elbeszélés során egyszer ez a K. meglátogatja egy festő barátját, aki történetesen egy olyan kerületben lakik, amely épp a túlsó végén van a városnak, vagyis a rettegett törvényszék irodáitól legtávolabb eső szegletben.

Amikor látogatása végeztével K. indulni készül, a festő egy olyan kijáratot ajánl, amelyet a műteremnek nevezett apró padlásszobában K. addig észre sem vett. Az ágyon átmászva lehet csak kilépni az ajtón, amely magától értetődő természetességgel nyílik éppen a törvényszéki irodák tágas folyosójára. Kafkai – mondtuk akkoriban az ilyesféle csavarra, majd orwelli – tettük hozzá, de persze eszünkbe juthattak Örkény István abszurd novellái is.

Ha meg szeretném fejteni, legalább a magam számára, miért is kezdtem valaha az úgynevezett lehetetlen tárgyakkal foglalkozni, vagyis ezekkel a kétdimenziós papírra könnyedén lerajzolható, ám háromdimenziós világunkban meg nem építhető konstrukciókkal, talán magyarázat lehet az a különös, hol játékos, hol

Do you remember Josef K.? Kafka’s novel, The Trial, was a cult classic of the era, when I mainly spent my time reading, and time seemed endless, as opposed to space, which was narrow, articulated by closed and dense prohibitory signs. In the course of the narrative, once K. visits a painter friend, who as it happens, lives in a district that is at the far end of the city, namey in the corner falling farthest from the offices of the dreaded court. When K. prepares to leave after the visit, the painter proposes an exit in the tiny garret or so-called studio, which K. had not even noticed until then. Only by climbing on the bed was it possible to go through the door, which naturally opens onto exactly the wide corridor of the courthouse offices. Kafkaesque – we referred in those times to such twists, and then we added Orwellian, but of course, the absurd short stories of István Örkény could have also come to mind.

If I would like to explain, at least to myself, why I ever even began to deal with so-called impossible objects, or at least with these constructions that can be easily drawn on twodimensional paper, but cannot be built in our three-dimensional world, a possible explanation might be found in that queer background

Műterem ablakok; 1999 Studio Windows; heliogravür / heliogravure, 185 x 260 mm

65

OroszIstvan-album-final-1021.ind65 65

2008.10.22. 9:58:29

A lehetetlenségek ürügyén Under the Pretext of Impossibilities

Ablak repkénnyel; 1993 Window with Ivy; heliogravür / heliogravure, 103 x 143 mm

nyomasztóan kopár háttérvilág, amely az imént említett szerzők műveiben feltűnik.

Ha A per önmagába záruló, lehetetlen és tragikus terének képzőművészeti megfelelőjét keressük, idézzük fel a Börtönkapricciókat. Egy legenda szerint a huszonkét éves Giovanni Battista Piranesi maláriásan kezdett neki a Börtönök című rézkarcsorozatnak. A magyarázók szerint csak a magas láznak tudható be, hogy a „normális” ábrázolástól annyira elrugaszkodva, oly különös szerkezetű, többszintes labirintusra emlékeztető, megépíthetetlenné torzuló konstrukciókat rajzolt. Nagy, nyomasztó építészeti terek jelennek meg a karcokon, néhány idegenül bolyongó staffázsalakot leszámítva gyakorlatilag szereplők nélküli csarnokfüzérek, ám mindegyik oly szeszélyes, látomásos, fantasztikus világot tükröz, hogy mégis élő organizmusnak érezzük mindet – Victor Hugotól kölcsönzöm a hasonlatot: hatalmas agyvelőknek.1 Ha kevésbé régi analógiát keresünk a lehetetlen szituáció képzőművészeti megjelenítésére, általában M. C. Escher neve kerül elő. A holland grafikus elhíresült litográfiái, legfőképpen a Bruno Ernst által „legescherebb Eschereknek” nevezett főművek, a Belvedere, a Vízesésház és a Fölfelé-lefelé jutnak ilyenkor az eszünkbe.

Néhány éve alkalmam volt megismerkedni M. C. Escher idősebb fiával; George elmondta, hogy apja tulajdonában volt egy Piranesialbum, és a sűrűn fellapozott Börtönkapriccióreprodukciók nyilvánvalóan hatással voltak munkáira. Természetesen Escher litográfiáit sokkal józanabb, kiszámítottabb munkafázisok előzték meg, mint a Börtönkapricciók létrejöttét; az atmoszférateremtő szenvedély szinte teljesen hiányzik belőlük, mégis az ő közvetítésével teljesedtek ki olyan Piranesi-reneszánszként aposztrofálható 20. század végi képzőművészeti

world, sometimes playful, sometimes oppressively bleak, that appears in the works of the authors mentioned above.

If we seek the visual art equivalent of the impossible and tragic space closed in on itself of The Trial, we might recall Prisons of the Imagination (Carceri d’invenzione). According to legend, the twenty-two-year-old Giovanni Battista Piranesi began his series of Prisons etchings when he was ill with malaria. According to interpretations, it could only have been attributed to a high fever that he had pushed off so far from a “normal” depiction, drawing such distorted constructions impossible to build, reminiscent of multilevel labyrinths, of such strange structure. Large, oppressive architectural spaces appear on the etchings, with the exception of a few staffage figures roaming out of their element, strings of halls virtually devoid of people, which, though each reflects such a capricious, spectacular, fantastic world, we experience as a living organisam – to borrow the analogy from Victor Hugo: for enormous brains.1 If we don’t seek such ancient analogies of the visual art representations of impossible situations, generally it is M. C. Escher’s name that comes up. The Dutch graphic artist’s notorius lithographs, particularly his masterpieces referred to as “the most Escheresque Eschers” by Bruno Ernst, Belvedere, Waterfall and Ascending and Descending come to mind first. A few years ago, I had the opportunity to make the acquaintance of M. C. Escher’s elder son; George said that his father had a Piranesi album, and it was evident that the frequently turned pages of Prisons reproductions influenced his work. Naturally, much more rational, calculated working phases preceded Escher’s lithographs than the creation of Prisons; the

66

OroszIstvan-album-final-1021.ind66 66

2008.10.22. 9:58:30

Under the Pretext of Impossibilities A lehetetlenségek ürügyén

tendenciák, amelyeket Fukuda Shigeo, Jos de Mey, Rinus Roelofs, vagy akár F. Farkas Tamás munkái képviselnek, sőt az az alkotó sem tudta teljesen kikerülni Escher közvetítő szerepét, akit manapság Piranesi legközvetlenebb inkarnációjának hisznek: Erik Desmaziéres.

Lehetetlen tárgyak persze ügyefogyott rajzolók keze alól is kikerülhetnek, legalábbis Hogarth szerint, aki ezt írta egy tréfás metszete alá, amelyen összegyűjtött egy csokorra való képi paradoxont: ilyen képtelenségekre jut, aki a perspektíva ismerete nélkül kezd el rajzolni.2 A képi paradoxonok konstruálásában a művészek mellett, sőt olykor előtt, tudós matematikusok is részt vállaltak. Valószínűleg a legismertebb és „legegyszerűbb” lehetetlen tárgy, a „tribád”. Oly sokat használták a képzőművészet, a dizájn, a reklám, sőt a pszichológia területén, annyira ismert jellé vált a huszadik század során, hogy már szinte eszünkbe sem jut az eredetét firtatni. A különös háromszöget általában Penrose-háromszögként emlegetik a tudósok, mert a későbbi neves matematikus Roger Penrose publikálta először.3 Penrose 1956-ban, még diákkorában egy amszterdami tárlaton ismerkedett meg Escher műveivel, és az ő hatására kezdett el „lehetetlenségeket” rajzolni, illetve a paradoxonokat matematikai szemszögből elemezni. Nem tudhatta Penrose, sőt akkoriban még Escher sem, hogy él Svédországban egy fiatalember, Oscar Reutersvärd, aki már jó ideje foglalkozik a lehetetlen tárgyakkal, sőt a „tribádot” már évtizedekkel előbb kitalálta és lerajzolta.4 Roger Penrose és Reutersvärd mellett más tudósok, illetve híressé lett formák nevét sem illik elfelejteni. Ilyen a Necker kocka5, az ördög villája6, a „lehetetlen ágyként” elhíresült Duchamp- festmény7, vagy éppen az önmagába visszatérő lépcső, amelyet Lionel Penrose, Roger édesapja talált ki.8

passion for creating atmosphere is practically lacking from them completely, and yet with his intervention, artistic tendencies of the late 20th century that could be apostrophised as a Piranesi-Renaissance are consummated, which are represented by the works of Shigeo Fukuda, Jos de Mey, Rinus Roelofs, or even Tamás F. Farkas; moreover, even the artist who is considered today’s most direct incarnation of Piranesi often cannot avoid completely Escher’ mediating role: Erik Desmaziéres. Of course, impossible objects can also emerge from the hands of clumsy draughtsmen, at least according to Hogarth, who wrote this beneath an amusing engraving, in which visual paradoxes were collected into a bouquet: “Whoever makes a design without the knowledge of perspective will be liable to such absurdities.”2 Erudite mathematicians have also participated in the construction of visual paradoxes alongside the artists – and sometimes even before the artists. Most probably the bestknown and “simplest” impossible object is the

Le triomphe du manierisme (Dávid és Góliát); 1996 Le triomphe du manierisme (David and Goliath); heliogravür / heliogravure, 335 x 280 mm

67

OroszIstvan-album-final-1021.ind67 67

2008.10.22. 9:58:30

A lehetetlenségek ürügyén Under the Pretext of Impossibilities

Természetesen, a saját munkáim kapcsán is illik az előzmények, köztük az Escher művek inspirációját megemlíteni. Escherrel személyesen nem találkozhattam, éppen akkor halt meg, amikor én Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán Gulyás Dénes és Rubik Ernő tanár urak irányításával a geometria érdekességeivel kezdtem megismerkedni. Távoli rokonként gondoltam rá, amikor egy számomra fölajánlott vázlatát folytattam, amikor az ő papirosaira dolgoztam, illetve amikor a Hágában megnyitott Escher Múzeum egyik első vendégművészeként rendezhettem önálló tárlatot.9 A „lehetetlen tárgyak atyjának” nevezett Oscar Reutersvärddal is csupán közvetett kapcsolatom volt. Bruno Ernst elküldte nekem utolsó levelét, melyet röviddel halála előtt írt, és a levél egy passzusának megfejtésében kérte a segítségemet. Új, az eddigiektől különböző „impossible figures” létrehozásán töprengett Reutersvärd, amelyeket egyelőre csupán belső látásával látott, ám – mint

A fal III.; 2007 The Wall III; heliogravür / heliogravure, 495 x 352 mm

“tribar”. It has been used so often in the visual arts, design, advertising, and even in fields of psychology, has become such a familiar symbol over the course of the 20th century, that by now it almost does not even enter our minds to inquire into its origin. Scholars generally refer to the unusual triangle as the Penrose Triangle, because it was the later celebrated mathematician Roger Penrose who published it first.3 In 1956, still a student, Penrose was introduced to the works of Escher at a show in Amsterdam, and under this influence, he began to draw “impossibilities”, and to dissect paradoxes from a mathematical angle. Penrose could not have known – moreover, at the time, nor could Escher, that a young man living in Sweden, Oscar Reutersvärd, who had engaged with impossible objects for quite some time; in fact, he had already invented and drawn the “tribar” decades previous.l4 Alongside Roger Penrose and Reutersvärd, we should not forget other scientists, as well as the names of other forms made famous. Such is the Necker Cube5, the Blivet6, the Duchamp painting made infamous as the “Impossible Bed”7, or simply the recurring staircase, invented by Lionel Penrose, Roger’s father.8 Of course, it is also valid to mention these antecedents in connection with my own work, among them the inspiration of Escher’s oeuvre.

I could not meet personally with Escher, as he died just when I, in Budapest, at the Academy of Applied Arts, began my acquaintance with the highlights of geometry under the instruction of professors Dénes Gulyás and Ernő Rubik. I felt as if Escher was a distant relative, when I worked with his own papers, as well as when I could arrange a solo show as one of the first guest artists at the Escher Museum opened in The Hague.9 I also had only an indirect

68

OroszIstvan-album-final-1021.ind68 68

2008.10.22. 9:58:30

Under the Pretext of Impossibilities A lehetetlenségek ürügyén

írta – ha sikerülne lerajzolnia őket, „akár egy kifordított Eiffel-torony ábrázolására is képes lenne”.10 A kevés konkrétumot, ám érdekes sejtetéseket tartalmazó szöveg megindította a fantáziámat, néhány munkámra kétségtelen hatással volt, bár sosem tudhatom már meg, valóban Reutersvärdot követve jártam-e el.

Megépíteni igazából, három dimenzióban a „lehetetlen tárgyakat”, ez volna ugyebár az, ami tökéletesen elképzelhetetlen. Igen is, meg nem is. Fukuda Shigeo olyan plasztikák megépítésére vállalkozott, amely egy bizonyos pontból nézve épp olyan, mint egy Escher-rajz, de vigyázat, csakis és kizárólag abból a kitüntetett pontból működik a varázslat, ha a nézőpont megváltozik, akkor kiderül a turpisság, és kusza épületelemek kavalkádjává változik az imént még oly rendezett kompozíció. Fukudával párhuzamosan több európai és amerikai művész is észreveszi, hogy a lehetetlennek vélt formák csupán egy hagyományos, és a konvenciók által meghatározott gondolkodásmód számára elképzelhetetlenek, egy agyafúrtabb olvasatban – ha tetszik, anamorfikus látással – már nem irreálisak. Munkáikat – közülük nem egy az Escher-képek értelmező parafrázisa – az Escher születésének századik évfordulójára rendezett nemzetközi kiállítássorozaton együtt mutatták be.

Fukudával sokszor találkoztam és többször szerepeltünk közös tárlaton is. Egy megnyitón, amelyen mesteremnek neveztem, ő azzal hárította el a bókot: nekünk közös mesterünk volt.

Alighanem Escherre gondoltunk mind a ketten.

Hazugság-e, ha olyan teret ábrázol az alkotó, s belé olyan tárgyakat helyez, amelyek a megszokott látványnak ellentmondanak?

Menekülés-e, ha ismeretlen törvényekkel, új szabályokkal rendelkező világot talál ki magának, hogy a gyűlölt régiből átléphessen ebbe? És vajon nem azért teszi-e mindezt, nem azért

connection with Oscar Reutersvärd, called the “father of impossible objects”. Bruno Ernst sent his last letter to me, which he had written shortly before his death, and he asked for my help in deciphering a passage in the letter.

Reutersvärd ruminated on the realisation of new “impossible figures”, differing from the ones until then, which so far he could see only with his inner vision, though – as he wrote – if he would succeed in drawing them, he “would even be capable of depicting an inside-out Eiffel Tower”.10 The text containing scanty concrete information, yet interesting implications set my imagination in motion, and it had an indisputable impact on a few of my works, though I could never be sure if I had truly proceeded, following Reutersvärd.

To truly construct the “impossible objects” in three dimensions would be that which was perfectly inconceivable, wouldn’t it? Well yes, and no. Shigeo Fukuda undertook to build sculptures that are just like Escher drawings as viewed from a certain point, but be careful: the magic works only and exclusively from that specific point; if the viewpoint shifts, then the trick is revealed, and what was just a perfectly arranged composition transforms into a cavalcade of tangled building elements. In parallel with Fukuda, a number of European and American artists have also recognised that the forms alleged to be impossible are unfathomable only for a traditional school of thought determined by convention, while in a more artful reading – if you will, with anamorphic vision – they are not unrealistic. These works – among them, more than one paraphrase interpreting Escher pictures – were presented together at the international exhibition series organised for the one-hundredth anniversary of Escher’s birth.

Perspektíva; 1998 Perspective; tusrajz / India ink, 220 x 300 mm

69

OroszIstvan-album-final-1021.ind69 69

2008.10.22. 9:58:31

A lehetetlenségek ürügyén Under the Pretext of Impossibilities

engedi-e észrevenni oly könnyen a képbe rejtett turpisságokat, fortélyos megoldásokkal olykor épp maga híva föl a figyelmet rájuk, hogy minél előbb rajtakapják?

Sarokház az Andrássy út és a Népköztársaság útja kereszteződésében. A közelmúlt magyar történelmének ismerői a cím, a címben rejlő verbális paradoxon alapján pontosan meg tudják határozni, mikor készülhetett a rézkarc.

Nehezebb eldönteni, hogy egy sarokházat, vagy egy belső udvart ábrázol-e a kép, konvex, vagy konkáv formát jelölnek-e ki a vonalak.

Nézőpont kérdése mondhatnánk, a tudós pszichológusokra bízván az ítéletét: szabadságra, vagy rabságra születtünk-e inkább.

Kész vagyok belátni, hogy a paradoxonok világa nem egyformán vonzó mindenki számára. Eszembe ötlik a híres történet Einsteinről, aki a következő szavakkal adta vissza Thomas Mann-nak a kölcsön kapott Kafka-könyvet, – történetesen éppen azt a Josef K.-ról szólót, amelyet a bevezetőben magam is emlegettem: „Képtelen voltam elolvasni, az emberi gondolkodás nem lehet ennyire komplikált.”

I have met Fukuda often and we have also taken part in exhibitions together several times.

At an opening, when I referred to him as my master, he eluded the compliment by saying: we had a common master. Presumably we both had Escher in mind.

Is it lying if the artist depicts a space and places objects in it that contradict the customary vision? Is it escapism if he invents a world for himself in possession of unknown laws and new rules, so that he can cross over from the hated old into this? And does he not do all this, he doesn’t allow the trickery concealed in the image to be so easily noticed, sometimes calling attention himself to the cunning solutions, so that he will be caught as soon as possible?

Corner house at the intersection of Andrássy út and Népköztársaság útja. Those familiar with recent Hungarian history can determine precisely, on the basis of the title, the verbal paradox concealed in it, just when the etching would have been made. It is not easy to decide whether the picture represents a corner house, or a courtyard, if the lines indicate convex or concave forms. We might call it a question of viewpoint, entrusting judgment to the psychologists: whether we were born for freedom, or rather for slavery.

I am prepared to concede that the universe of paradoxes is not equally alluring to everyone.

A well-known story about Einstein occurs to me, who returned the Kafka volume he had borrowed from Thomas Mann with the following words – as it happens, exactly that one about Josef K., which I mentioned in above: “I was unable to read it: human thinking cannot be that complicated.”

Sarokház; 1991 Corner House; heliogravür / heliogravure, 477 x 332 mm

70

OroszIstvan-album-final-1021.ind70 70

2008.10.22. 9:58:31

Under the Pretext of Impossibilities – Notes A lehetetlenségek ürügyén – Jegyzetek

1 „Le noir cerveau de Piranese / Est une béante fournaise / Ou se melent l’arche et le ciel, / L’escalier, la tour, la colonne; / Ou croît, monte, s’enfle et bouilonne / L’incommensurable Babel!” („Piranesi agya szakadatlan / bugyogó, sötét, tátongó katlan, / kavarog benne a boltív meg az ég, / a lépcső, a bástya, az oszlop, / növekszik, dagad és forrong / az óriás bábeli mindenség!”)

2 „Whoever makes a Design without the Knowledge of Perspective will be liable to such absurdities.” Hogarth írta ezt 1754-ben egy rézkarca alá, amelyen 16 nyilvánvaló képi lehetetlenséget és számos rajzi bakit gyűjtött össze. A könyvcímlapnak szánt képpel állítólag egy műkedvelő arisztokratát akart nevetségessé tenni.

3 Roger Penrose a British Journal of Psychology 1958. februári számában publikálta a háromszög rajzát. Escher a rajz alapján készítette el Vízesésház című litográfiáját.

4 Idézet Reutersvärd Bruno Ernsthez írt leveléből: „Latin órán, (1934-ben) a nyelvtankönyv margóján rajzoltam néhány vázlatot. 4, 5, 6, 7 és 8 ágú csillagokat igyekeztem szerkeszteni a lehető legpontosabban. Egy napon épp hatágú csillagot rajzoltam, amelynek oldalaihoz kockákat illesztettem. Meglepően érdekes formát kaptam. Hozzárajzoltam még három kockát, hogy háromszöggé egészítsem ki az ábrát. Azonnal észrevettem, hogy ami előttem van, egy paradoxon.”

5 1832-ben rajzolta és publikálta Louis Albert Necker svéd tudós.

6 Blivet néven, vagy ördögfarokként is ismert lehetetlen tárgy, amelyen két rúd hárommá változik.

7 „Apolinere Enameled” az 1915 körül festett Marcel Duchamp kép felirata, amelyen az axonometrikus ábrázolásban rejlő kétértelműséget parodizálja a festő.

8 A lehetetlen lépcső is a British Journal of Psychology 1958. februári számában jelent meg, a Roger Penrose által kitalált tribád társaságában. A rajzot látva készítette el Escher a Fölfelé, lefelé című litográfiát.

9 Bruno Ernsttől kaptam egy Escherrel együtt kigondolt, de meg nem valósított vázlatot, és megajándékozott olyan üres papírlapokkal is, amelyeket Escher hagyatékában talált. 2005. októberében Orosz bij Escher (Orosz Eschernél) címmel nyílt kiállításom a hágai Escher Múzeumban.

10 „Néhány hete sokat dolgozom, alkotok és újabbnál újabb ötleteim vannak. Azon vagyok, hogy egy teljesen új és a mienktől különböző lehetetlen világot fedezzek fel. Már látom is magam előtt: a közeli és a távoli dolgok csodás módon cserélődnek föl egymással.

Reménykedem, hogy a »felfedezésemet« meg is tudom valósítani. Sikerek és kudarcok sokaságán vagyok túl, de az eredmények még nem »hihetőek«. Ha sikerrel járok, lehet, hogy kifordítom az Eiffel tornyot is önmagából.”

(2001. április 1.)

1 “Le noir cerveau de Piranese / Est une béante fournaise / Ou se melent l’arche et le ciel, / L’escalier, la tour, la colonne; / Ou croît, monte, s’enfle et bouilonne / L’incommensurable Babel!” (“The dark brain of Piranesi / is a giant furnace, / where do whirl the heavens and also / the arches, stairs, towers and columns; / There grows, mounts, surges and boils / the immensurable Babel.”)

2 Hogarth wrote this in 1754 beneath an etching, in which he collected 16 obviously visual impossibilities and countless graphic goofs. With the picture intended for the book cover, he supposedly wanted to ridicule an aristocrat patron of the arts.

3 Roger Penrose published the drawing of his triangle in the February 1958 issue of the British Journal of Psychology. Escher made his lithograph entitled Waterfall on the basis of the drawing.

4 Quotation from Reutersvärd’s letter to Bruno Ernst: “In my Latin class (in 1934), I drew a few versions in the margins of my textbook. I tried to draw 4, 5, 6, 7- and 8-pointed stars as precisely as possible. One day I drew a 6-pointed star, then joined cubes to its sides. I got a surprisingly interesting form. Then I added another 3 cubes, so that I could complete the figure as a triangle.

Immediately I realised that what I had before me was a paradox.”

5 Swedish scientist Louis Albert Necker drew and published it in 1832.

6 Impossible object also known as the Devil’s Pitchfork or Devil’s Tuning Fork, or poiuyt, in which two poles become three.

7 “Apollinaire Enameled” is the caption of Marcel Duchamp’s painting from circa 1915, in which the painter parodies the double-entendre hidden in the axonometric depiction.

8 The impossible staircase also appeared in the February 1958 issue of the British Journal of Psychology, together with the tribar invented by Roger Penrose. Upon seeing the drawing, Escher produced his lithograph entitled Ascending and Descending.

9 In addition to an Escher sketch, Bruno Ernst gave me blank sheets of paper that he had found in Escher’s estate. In October 2005 my exhibition entitled Orosz bij Escher (Orosz at Escher’s) opened at the Escher Museum in The Hague.

10 “Since some weeks I am industrious, productive and innovative. Above all I am on the track of a quite different and another type of impossible figure, I can see it for my inner sight. It mixes up what is near and distant in an overwhelming way. I hope that I perhaps will carry out and realise this ‘discovery’. I have gone through series of trials and errors, but not yet achieved a ‘credible’ result. When I will succeed, perhaps I will be able to draw an inside-out Eiffel tower”. (1 April 2001)

Diadalív I.; 1996 Triumphal Arch I; heliogravür / heliogravure, 187 x 265 mm

71

OroszIstvan-album-final-1021.ind71 71

2008.10.22. 9:58:31

A könyvtár · The Library 1992, heliogravür / heliogravure, 110 x 110 mm

Orosz szerény címválasztása: A könyvtár, a legkevésbé sem utal a kettősség, a metamorfózis, a különféle dimenziók és a lehetetlen struktúrák “escherinek” nevezett világára. Ahogy a gótikus ablakot körbefogó borostyánnal borított falon felnézünk, azt hihetjük, „igen, egy átlagos régi könyvtár”.

De ha a tekintetünk lefelé halad, a kinti borostyános fal finoman átalakul a könyvtár belsejévé, s az imént még zártnak vélt ablak egy könyvekkel teli teremből nyílik.

Hol végződik „a kint”, és hol kezdődik „a bent”? Hol válik a kőoszlop fa ablakkeretté? Ha az ember túl sokáig mered a kép közepére, szédülés foghatja el, hisz az agyunk képtelen eldönteni, hogy mikén értelmezze ezt az ablakot, és oda-vissza ugrál az érzékelésében.

A könyvtár látogatója (Orosz) alatt, aki pár pillanatra abbahagyta az olvasást, hogy eltöprengjen, a parketta úgy hullámzik, mintha egy halom kocka lenne. Egy hiperkocka kitámasztott vázlata utal is a dimenziókkal való játékra – mikor lesz a kétdimenziósból három (négy) dimenziós forma. Szétszórva más képtelenségekre bukkanunk, mint a fizikai valóságban elképzelhetetlen sarokpontokkal felépülő Leonardo-féle dodekaéder, vagy a kis fecnire rajzolt Penrose-háromszög, amely arra int, vegyük észre ugyanezt a háromszöget az ablakban is, ahogy csodás átalakulásán keresztülmegy. De mégis, mindez csupán egy könyvtár, Orosz saját könyvtára, a könyvek gerincén művészek, tudósok, matematikusok, zenészek, filozófusok és más emberek neveivel, akik hatással voltak rá. Vajon mi lesz töprengéseinek újabb eredménye?

Orosz’s unassuming title “The Library” gives no hint of this print’s Escheresque themes of duality, metamorphosis, dimension, and impossible structures. As we gaze upward at the ivy-encrusted walls surrounding the Gothic window, we think “yes, a typical old library.” But as our gaze sweeps downwards, those outer ivy walls seamlessly metamorphose into the library’s interior, and that window, closed a moment ago, has opened into the book-filled room. Where does “out” end, where does “in” begin? Where does stone pillar become wooden window frame? Gazing too long at the center of the print can produce vertigo—our brain can’t decide which way to interpret that window, and flits back and forth in its perception.

The library visitor (Orosz), momentarily paused in his reading to reflect, stands on a parquet floor that rises up to become a pile of cubes. The propped sketch of a hypercube hints at this play with dimension—when does twodimensional become three (or four)? Other impossibilities lie about—a Leonardo-like dodecahedron with impossible connections, a scrap drawing of a Penrose triangle beckoning us to discover that same triangle in the window, working its magic transformation. And yet all of this is a library, Orosz’s own library, the spines of books inscribed with names of artists, scientists, mathematicians, musicians, philosophers, and others from whom he draws his inspiration. What will his musings produce next?

Doris Schattschneider

Doris Schattschneider

72

OroszIstvan-album-final-1021.ind72 72

2008.10.22. 9:58:32

OroszIstvan-album-final-1021.ind73 73

2008.10.22. 9:58:32

A fal I. · The Wall I 2005, heliogravür / heliogravure, 458 x 347 mm

A tejfehér semmiben sajátos Möbius-szalag lebeg súlyosan.

Robosztus, ókori, feltehetőleg római kapu-rom, aránylag ép korinthoszi oszlopok, párkánytöredékek, meztelen tégla- és kőfalak, befalazott kapuívek merész cikcakkban kanyargó tömbje úszik a nagy fehérségben, és a valóságban lehetetlen, ravasz kapcsolódással adja ki a “végtelen” ismert vízszintes nyolcas formáját. Végtelen a végtelenben. Mélyen filozófikus mű. Itt nincs háttér, nincs föld, origó, természet, ember, állat, növény, nincs élet sehol. Talán 3000-ben, vagy 10000-ben vagyunk, amikorra ennyi marad az egész emberi kultúrából a világűrben, ezek a győzelmeket, vereségeket, izzadtságot, vért, boldogságot és fájdalmat egyaránt magukba szívott falmaradványok, növényi indákat idéző oszlopfők...

Fény és árnyék, tökéletes rajz itt egy magasabb cél érdekében szerveződött e lapra: megnevezni a megnevezhetetlent, ábrázolni az ábrázolhatatlant, kifejezni a kifejezhetetlent, megsejteni a megsejthetetlent.

Kemény György

A fal II. · The Wall II

2005, heliogravür / heliogravure, 397 x 300 mm

A peculiar Moebius strip hovers seriously in the milk-white nothingness. The mass of robust, ancient, presumedly the Roman ruins of a gate, relatively intact Corinthian columns, parapet fragments, bare brick and stone walls, and walled-up arches winding in zigzags swims in the great whiteness, and with its artful engagement that is impossible in reality, it issues the well-known horizontal-eight form of “infinity”. Infinite in its infinity. A profoundly philosophical work. Here there is no background, no ground, origin, nature, man, animal, plant – there is no life anywhere.

Perhaps we are in 3000, or 10,000 AD, by the time that this is all that remains of all of human culture in space: the remains of the wall that have absorbed these victories, defeats, sweats, blood, happiness and pain alike, capitals evoking vegetal runners...

Light and shadow, the perfect drawing here has been arranged on this sheet in the interest of a higher aim: to name the unnameable, to portray the unportrayable, to express the inexpressible, to divine the indivinable.

György Kemény

A fal IV. · The Wall IV

2005, heliogravür / heliogravure, 470 x 375 mm

74

OroszIstvan-album-final-1021.ind74 74

2008.10.22. 9:58:33

OroszIstvan-album-final-1021.ind75 75

2008.10.22. 9:58:34

Santo Stefano Rotondo parafrázis · Santo Stefano Rotondo paraphrase 2000, heliogravür / heliogravure, 525 x 373 mm

Orosz számára az építészeti formák az ember mentális felépítésének metaforájaként szolgálnak. A formák zavara egyenlő a percepció és így a megértés zavarodottságával is. Ezek a klasszikus építészeti formák egyfajta ábécét alkotnak, azonban a szavak és a mondatok szintjén a betűk összevissza jelennek meg, miközben önmagukkal is ellenmondásba kerülnek a szédítő Moebius-szalagokon.

Beckett darabjaihoz hasonlóan ezek a formák szimbolikus módon jelenítik meg korunk kitaszítottság-érzését, miközben Orosz a valóság és a hallucináció, az ébrenlét és az álom határmezsgyéjét dönti le. Az Aranykor csodás képeit romba döntve, széthullva ábrázolja, mintha a művész a fizikai valóságot háromdimenziósból kétdimenzióssá alakította volna át a préselt virághoz hasonlóan, mialatt a valóság néhány eleme furcsán kapcsolódott volna újra azt követően, hogy leszakadtak eredeti helyükről. Ezek a „hibák” nem engedik, hogy akár a kép maga, vagy a nézői percepció zökkenőmentessé váljon: akárhányszor ránézünk, a „hibák” újból és újból ott vannak. Szemünkkel érzékeljük őket, agyunkkal felfogjuk, az idegpályáink pedig beleszédülnek. Minden egyes alkalommal.

Orosz uses architecture as a metaphor for mental framework. Bafflement in architecture = bafflement in perception and thus in understanding. Classical forms stand in as a kind of alphabet, but the words and sentences composed from this alphabet twist around and negate themselves in the vertigo-including manner of a Moebius strip. They are symbolic representations of contemporary episodes of displacement, like those in plays by Samuel Beckett. Orosz fragments the border between reality and hallucination, wakefulness and dreaming. Lovely icons of the Golden Age are depicted in ruins, their parts misaligned. It is as if the artist has pressed, like a flower, the physical world from three to two dimensions, and in the process, parts have unattached and then reattached strangely. The jolt of the “mistake” – in the image and in the viewer’s perception – is always there.

Look again and there it is again. The eye perceives, the brain registers, the nerves lurch. Every time.

Roberta Lord

Roberta Lord

76

OroszIstvan-album-final-1021.ind76 76

2008.10.22. 9:58:35

OroszIstvan-album-final-1021.ind77 77

2008.10.22. 9:58:35

Piranasi Budapesten · Piranesi in Budapest 1994, heliogravür / heliogravure, 346 x 310 mm

Hideg van. A falakról eltűnt a repkény. Az Andrássy út és Népköztársaság útja kereszteződésében az egyik ablakban Piranesi... Mögötte börtönök. Az olasz mester zsákutcára tekint. „Minden zsákutcából van kiút!” – mondja Utisz, s hátrálni kezd. A távolodó falak a perspektíva-szerkesztés szabályait megtagadva, fenyegetően közelednek. „Ez még az előbbi álom?” Nem, nem, a kép változik, keresztúton áll, valaha ő rajzolta, de most zavarja a sok kiismerhetetlen kapcsolódás és szemkápráztató tükröződés. Hallja, odakinn, a másik világban a rejtvényfejtők neki tapsolnak.

A feladványok kiállítótermeiben a tökéletes varázsképek továbbgondolják őt. S nem hajol elég közel senki, hogy meglássa, észrevegye, ahogy igazából itt bolyong, a vonalak fogságában!

M Tóth Éva

It’s cold. The ivy has vanished from the walls. At the intersection of Andrássy út and Népköztársaság útja*, in one of the windows, Piranesi... Behind him, prisons. The Italian master looks out to a dead end. “There is a way out of every dead end!”– says Utisz, and begins to withdraw.

The receding walls, renouncing the rules of perspectival construction, menacingly approach. “Is this still my former dream?” No, no, the picture is changing, stands at the crossroads, once he drew it, but now the many impenetrable links and dazzling reflections disturb. He hears, outside, in the other world, the riddle-solvers applaud him. In the exhibition halls of the problems, the perfect talismen rethink him. And nobody bows close enough to see, to perceive, that he actually roams here, in the captivity of lines! * These are the contemporary name and the former name, under the Communist regime, of the same main boulevard in Budapest – the translator.

Éva M Tóth

78

OroszIstvan-album-final-1021.ind78 78

2008.10.22. 9:58:37

OroszIstvan-album-final-1021.ind79 79

2008.10.22. 9:58:37

Lépcsők (Az idő látképei) · Staircases (Panoramas of Time) 2000, heliogravür / heliogravure, 557 x 395 mm

Lépcsők ürügyén Orosz Istvánnak Az ember csupa belső fokozat s így a gondolat és érzelem szép kárpitjából okozat is: csupa belső fém-fa-kő-grádics.

Szüntelen Pokolba s Mennybe vezető botladozás. És eldönthetetlen múlt-jövő.

Meg iránytűk nélküli biztos előre-hátra.

Kívülről pedig határozott talán és hátha. Érezted már milyen a felhők hab-tortáit szeletelő leszállni (mintha zuhanni!) készülő repülő lépcsős-fűrészfogas döcögése ?

De a lépcsők – templom iskola börtön kilátótorony magasles – mégis bennünk fényesednek „bennünk vásnak”...

Amíg érdekelnek a fokok lépcsők grádicsok közti porszemek.

Nagy Gáspár Under the pretext of stairs for István Orosz Man is merely of inner grade and thus also effect of the beautiful tapestry of thought and emotion: only an inner staircase of metal-wood-stone.

Unceasing stumbling leading to Hell and Heaven.

And undetermined past-future.

And steady forward and back without a compass.

From outside however, determined perhaps and what if.

Have you ever felt the stepped-sawtoothed bumping of an airplane preparing to land(as if to plunge!), slicing the cakes of foam of the clouds ?

But the stairs – church school prison the high stand of a lookout tower – nevertheless shine within us, “dullen within us”...

So long as the specks of dust between the stairs steps stages are of interest.

Gáspár Nagy

80

OroszIstvan-album-final-1021.ind80 80

2008.10.22. 9:58:38

OroszIstvan-album-final-1021.ind81 81

2008.10.22. 9:58:38

OroszIstvan-album-final-1021.ind82 82

2008.10.22. 9:58:39

Hiรกnyok Absences

OroszIstvan-album-final-1021.ind83 83

2008.10.22. 9:58:39

OroszIstvan-album-final-1021.ind84 84

2008.10.22. 9:58:41

Absences Hiányok

Harminc küllő kerít egy kerékagyat, de köztük üresség rejlik: a kerék ezért használható.

Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik: az edény ezért használható.

A házon ajtót-ablakot nyitnak, mert belül üresség rejlik: a ház ezért használható. Így hasznos a létező és hasznot-adó a nemlétező.

Lao-ce: Tao Te King 11.

Weöres Sándor fordít ása

Thirty spokes meet at a nave; Because of the hole we may use the wheel.

Clay is moulded into a vessel; Because of the hollow we may use the cup.

Walls are built around a hearth; Because of the doors we may use the house.

Thus tools come from what exists, But use from what does not.

Lao Tse: The Tao Teh King, chap. 11, transla tion: Peter A. Merel

A keleti bölcsességek egyik központi témája az a „semmi”, amelyről Lao-ce, a talán soha nem is létezett kínai bölcs (a neve annyit tesz: öreg mester) a fenti sorokat írta. A rövid vers akár írott emblémája lehetne a Lao-ce nevével fémjelzett taoizmusnak is, hiszen szavakban fogalmazza meg azt, amit a sokszor ábrázolt jin és jang jel közvetít: a valódi és a spirituális világ, a negatív és a pozitív forma, a van és a nincs egymásba kapcsolódó, egymás létét feltételező egységét.

Mielőtt hosszadalmas magyarázkodásba fognék saját Hiány-képeimről, illetve a fordított világról, amelyet ábrázolni próbálnak, néhány unalmas technikai részletről írok.

Az itt reprodukcióban közölt munkák zöme nyomtatott grafika, azoknak is egy speciális válfaja: mélynyomással sokszorosított kép. Ilyen eljárás egyebek között a rézkarc, a rézmetszet, a hidegtű, a mezzotinto, a heliogravür, s közös jellemzőjük, hogy a nyomóducból kimetszett, kimart vájatba, a voltaképpeni hiányba dörzsöli be a grafikus a festéket, amelyet ebből a negatív formából emel ki, aztán a vájatokba bepréselt megnedvesített papiros. A műalkotáson megjelenő pozitív vonalak a grafikus által létrehozott

One of the central themes of Eastern Wisdom is “nothingness”, about which Lao Tse, the Chinese sage who perhaps never even existed (his name simply means: “Old Master”), wrote the lines above. The short verse might serve as a written emblem of the Taoism hallmarked by the name of Lao Tse, as it expresses in words that which the often depicted Yin and Yang symbol relays: the real and the spiritual world, negative and positive forms, the unit linking the “is” and “is not” with each other, postulating each other’s existence.

Before I begin with lengthy explanations of my own Absence-pictures, and of the inverted world that I try to portray, I will write about a few boring technical details. The bulk of works reproduced here is printed graphic, and within that, a special genre: with photogravure, a reproduced picture. Among others, such procedures include: etching, engraving, dry-point, mezzotint, photogravure, and their common feature is that the graphic artist rubs paint into the actual absences, the eroded grooves carved from the printing-block, which are then lifted out from the negative form of the moistened paper stuffed into the grooves. The positive

Arc; 2007 Face; tustajz / India ink, 400 x 300 mm

85

OroszIstvan-album-final-1021.ind85 85

2008.10.22. 9:58:41

Hiányok Absences

negatív árkok kitöltései, voltaképpen a láthatóvá tett hiány képei, a semmi megtestesülései.

A hiányzó dolgok fontosságáról, az elhallgatás művészetekben betöltött szerepéről sokat írtak már, gyakran épp a taoizmusra hivatkozva először, majd a zenei szünetektől a kihagyáson alapuló balladai homályon át a Malevics szuprematizmusában megjelenő teljességet jelképező nagy Semmiig tartott a sor.

Gimnazista korom kultuszfilmjét, Antonioni Nagyítását oly sokszor megnéztem, hogy a végtelenségig fölnagyított fotók ezüstszemcséi közt magam is látni véltem a titkot, azt a semmi és valami határán húzódó hajszálvékony űrt, amely talán épp a világ megismerhetősége fölötti kétség képi megjelenítése, és együtt hallgattam David Hemmings-szel a film végén a teniszlabdaként elhajított semmik pattogását is. Ó, hányszor hoztak izgalomba – olykor zavarba – másféle hiány-látomások: egy boka fölött a zokni gumijának árka, a szemüveg helyének két vörös félholdja az orrnyergen, vagy a levett melltartó fehéren maradó hiánya a napbarnított testen.

A gyakorló alkotók tudják, vagy tudniuk kellene, hogy minden művel, amelyet létrehoznak, el is vesznek valamit a teremtett

Árnyékok; 2008Shadows; heliogravür / heliogravure, 500 x 282 mm

lines appearing in the artwork are the filling-ins of the negative arcs created by the graphic artist, in actual fact the images of absence made visible, the embodiments of nothingness.

Much has been written on the significance of absent things, and the role played in the arts by silence, often referring first precisely to Taoism, then from intervals in music, through the obscurity of ballads based on intermissions, all the way through to the great Nothing appearing in Malevich’s Suprematism and symbolising wholeness. I watched the cult film of my high school years, Antonioni’s Blow-Up, so many times that I believed that I myself saw the secret between the silver granules of the photos enlarged to infinity, that hairline void extending over the border between nothing and something, which was perhaps the visual representation of the uncertainty above the cognizability of the world, and I listened together with David Hemmings at the end of the film to the sputtering of nothings flung as a tennis ball. Oh, how many times had different sorts of absence-visions excited me – and sometimes disturbed me? The arc of the elastic of a sock above an ankle, two red crescents on the bridge of the nose marking the place of eyeglasses, or the absence that remains white on a suntanned body when a bra is removed.

Practising artists know, or they should know, that with every artwork that they produce, they also lose something from the created world. Builders of a football stadium carve out a large piece of it, like the jewellers who chisel fine necklaces, but does even one of them actually notice that which disappears in the course of their work? Does the robust grandstand reach the calm landscape, which it conceals from the window of someone disabled, or the strand of pearls decorated with

86

OroszIstvan-album-final-1021.ind86 86

2008.10.22. 9:58:41

Absences Hiányok

világból. A futballstadionok építői nagyobb darabot hasítanak ki belőle, mint az apró nyakéket cizelláló ötvösök, de vajon figyel-e egyikük is arra, ami munkájuk nyomán eltűnik?

Fölér-e a robusztus lelátó a szelíd tájjal, amelyet eltakar egy mozgássérült ablakából, vagy a briliánsokkal díszes gyöngysor, ha elfedi két kulcscsont közt azt a kicsiny mélyedést, apró konkáv formációt (nevezhetjük-e hiánynak?) melyet gáláns férfielődeim valaha sótartónak neveztek el?

A vulkán sújtotta Pompei feltárásakor a megszilárdult hamuban ember formájú hiányokat találtak a régészek. Üres lenyomatait a katasztrófa elporladt áldozatainak. A negatív forma a veszteség figyelmeztető jelenléte okán mindig tragikusabb a pozitívnál, nem is bírták sokáig nézni a feltárók, s gipszet öntöttek az antropomorf üregekbe, élethű szoborként támasztva föl a városlakókat.

Vajon töprengtek-e rajta, mit vágyhattak e sorsvert citoyenek jobban; hogy mint spirituális hiányforma maradjanak meg mementónak, vagy közszemlére tett szoborparkban nyújtsák a vigaszt a turistáknak: a halál az, ami mindig mással történik meg. „A semmi ágán ül szívem” – olvassuk József Attila legtragikusabb sorait, és mily különös a költői kép ereje: látjuk is, vagy legalább látni véljük a nyilvánvaló láthatatlant. Másik versét, az Eszméletet olvasva a létező és nem létező fogalmak ugyancsak tárgyiasult, érzékletes látványként rögzülnek a képzeletben: „csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, / ami van, széthull darabokra”. Amikor a Hiány-képeket rajzolni kezdtem, ezekre a képzeletben megjelenő ürességekre, virtuális semmikre gondoltam, a valóság negatív öntőformáit, az őket láthatatlanul átölelő Űrt szerettem volna ábrázolni.

diamonds, if it covers the small indentation between the two collarbones, the small concave formation (can we call this an absence?) that my gallant male predecessors once dubbed the “salt-cellar”?

Upon excavating the volcano-stricken Pompeii, the archaeologists found absences in the form of people of petrified ash. Empty impressions of the disintegrated victims of the catastrophe. As the negative form is the warning presence of loss, it is always more tragic than the positive, and the excavators could not even bear to look for long, filling the anthropomorphic cavities with plaster, thus resurrecting the Pompeiian inhabitants as lifelike sculptures.

Did they even ruminate on what these citizens beaten by fate might have desired more? To remain spiritual forms of absence as mementos, or to afford solace to the tourists in a sculpture park exposed to the public: death is that which always happens to others.

“Upon a branch of nothingness my heart sits trembling voicelessly” – we read in the most tragic lines of Attila József, and how unusual is the force of the poetic image: we can see, or at least we believe we see the evidently invisible.

Upon reading another poem, Consciousness, the notions of existing and non-existing are likewise fixed in the imagination as an objectified, sensory vision: “Only unbeing can branch and feather, / only becoming blooms at all; / what is must break, or fade, or wither.” When I began to draw my Absence pictures, I thought of just this emptiness, virtual nothingness appearing in the imagination, and I wanted to depict the negative moulds of reality, the Void that invisibly embraced them.

I chose edifices and architectural details with which, alongside their responses to the negative-positive form, I could draw the

Szobor; 2005 Statue; tustajz / India ink, 400 x 300 mm

87

OroszIstvan-album-final-1021.ind87 87

2008.10.22. 9:58:42

Hiányok Absences

Csizma tér; 2006 Boot squere; tus, krétalemez karc / India ink, scratchboard, 500 x 300 mm

Olyan épületeket, építészeti részleteket választottam, amelyeknél a negatív-pozitív forma felelgetése mellett valamely elmúlt korba, a képzettársítások történelmi hálójába is magammal vonhatom a nézőt. A kultúrtörténeti beágyazottság, illetve az onnan történő mesterséges kiszakadás, e jellegzetes tartalmi tényező, illetve formai-geometriai gesztus asszociatív vonatkozásai oly sokrétűen árnyalhatják a képet, hogy már magam sem tudnék minden szálat követni. Meg persze nem is akarnék. Ha lehetne vágyam saját képzőművészeti tevékenységemmel kapcsolatban, akkor legelőször azt kérném, kezdjenek el a képek önálló életet élni, és találtassanak bennük olyan tartalmak, amelyekre sosem gondoltam volna. Érjen össze mindegyikük a paszparturák, a keretek mögötti rejtett zónában, felelgessenek egymásnak, és párbeszédüket már én se értsem jobban, mint bárki más.

Az antik Róma sok képemen megjelent, a Hiány-sorozat első darabjai is az örök várost tükrözik. Egy diadalív, egy aquaduct, egy timpanonnal megfejelt oszlopsor és persze a Pantheon kupolája. Pontosabban mindezen épületek megszerkesztett, kidolgozott, láthatóvá tett hiánya. A látványos semmi. A kupola tetején ásító hatalmas nyílás, az opeion helyén a lebegő tömör kőkorong. Kopottan, mohosan, ezerévesen. Lehet-e érzékletesebb formát találni – liftszekrényt – a múltba történő alászálláshoz?

Vagy a dimenziókból való kiszakadáshoz?

Hogyan is tudnám a fekete lyuk paradoxonját átélni, ha nem álltam volna nap mint nap, elmerevedő nyakcsigolyákkal ott, a beesteledő korong alatt, elgondolván, talán várván is az időkből kiemelő fordított gravitáció ölelését.

Megtanultam, hogy a fekete lyuknak nevezett égitestekben az anyag sűrűsége a végtelenhez, kiterjedése a nullához közelít. Az az a pont,

viewer with me into some past epoch, into the historical network of the association of ideas.

The embeddedness of cultural history, and the artificial break that occurs from there, their characteristic components of content, and the associative relations of the formal-geometric gesture can shade the image in such manifold ways, that even I would not be able to follow every thread. And of course, I would not even like to. If I could have one wish in connection with my own visual artwork, then first and foremost I would ask for my pictures to begin to live an autonomous life, and for content to be found in them that I never would have even thought of. Each of them should meet in the zone concealed behind the frame and the passpartout, they should respond to one another, and I should not understand their dialogues better than anyone else.

Ancient Rome appears in many of my pictures, with the first pieces of my Absence-series also reflecting the Eternal City. A triumphal arch, an aqueduct, a colonnade headed with tympanum, and of course, the cupola of the Pantheon. More precisely, in all these edifices, absence is drafted, elaborated and rendered visible. Spectacular nothingness. The yawning, enormous aperture on the summit of the cupola, in the place of the oculus the suspended massive stone disk. Worn down, decayed, a thousand years old. Would it be possible to find a more sensory form – an elevator – toward the descent into the past? Or to the break from dimensions? How could I have experienced the paradox of the black hole, if I had not stood there day after day, my vertebrae stiffening, beneath the disk of the falling night, imagining, perhaps even awaiting the embrace of inverted gravitation of accentuated times. I learned that the material density of the celestial bodies

88

OroszIstvan-album-final-1021.ind88 88

2008.10.22. 9:58:42

Absences Hiányok

ahol az abszolút Semmi regnál. Megtanultam, de elképzelni a Semmit is csak úgy tudom, ha ábrázolom. Lerajzolom a semmi negatívját. Azt mondom, ez a valami, ez a semmi ... fordítottja.

Nemes Nagy Ágnes az Eszméletet elemezve a versfüzér ürességeit, a szavak, sorok és strófák közötti hiányokat magyarázva meglepő építészeti hasonlatot használ. „A költő … a versszakok közét tágítja minél levegősebbé, mint egy széles oszlopsorét. De ki tudná elmondani egy oszlopsornyi vers oszlopközeit? Hogy azonban az oszlopközök terét használhassuk, mégis csak ki kell faragnunk az oszlopokat. A vers többékevésbé a sorközökért íródik, de ahhoz meg kell írni a sorokat is.” Amikor a verselemzés a kezembe került, már túl voltam a munkán, túl a rézkarcok kinyomtatásán is, mégis úgy éreztem, mintha nekem akarna segíteni Nemes Nagy, vagy inkább időn – halálon – túli feladatot jelölne ki a számomra. Köszönöm. Egy rövid beszélgetést leszámítva sohasem voltam kapcsolatba vele, személyesen alig ismertem; az a költészetbe emelt mértani attitűd azonban, amely leginkább az ő nevével áll összefüggésben, igencsak meghatározó volt számomra. „A művészet a világ felfogásának egyik vetülete, és talán-talán geometriai vetülete leginkább.”

Ezt a mondatot is tőle tanultam, A vers mértana című esszéből. S ő kitől-mástól vette volna: ott sétál most is Platón oldalán, s felettük az írás: „Ne lépjen be senki, aki nem ismerős a geometriával.”

called black holes approaches infinity, expanding toward the zero. That is the point at which absolute Nothingness reigns. I learned this, but I can only imagine Nothingness if I can depict it. I draw the negative of nothing. I say, this is something, this is – the inverse of – nothing. Ágnes Nemes Nagy, in analysing the emptinesses in Attila József ’s string of verse, Consciousness, employs a surprising architectural comparison to explain the absences between the words, lines and stanzas. “The poet… extends the pauses between the stanzas to be as airy as possible, like a broad colonnade. But who would be able to recite the spaces between verse of colonnade proportions? In order to use the space between the columns, we must still carve out the columns. While the poem is written more or less for the spaces between the lines, the lines themselves must be written as well.” When this analysis of poetry found its way to me, I had already completed my work, had already printed my engravings, and still I had the feeling that Nemes Nagy had wanted to come to my aid, or rather as if she had designated a task beyond time – and death – for me. And I thank her. With the exception of a brief conversation, I never had a relationship to her, and I barely knew her personally; nevertheless, that geometric attitude elevated to poetry, which stands closest in connection with her name, was extremely determining for me.

“Art is one projection of the comprehension of the world, and it is just perhaps especially an geometric projection.” I learned also this sentence from her, from her essay entitled The Geometry of Verse. And from whom else could she have taken this?: even now, she strolls at the side of Plato, this inscription above their heads: “No one should enter, who is not familiar with geometry.”

Hiány II. (Akvadukt); 2003 Absence II (Aquaduct); heliogravür / heliogravure, 380 x 298 mm

89

OroszIstvan-album-final-1021.ind89 89

2008.10.22. 9:58:43

Hiány IV. (Holland tájkép) · Absence IV (Dutch Landscape) 2004, heliogravür / heliogravure, 482 x 325 mm

Üresség. A levegő „üres” – mondja a kisgyerek.

Kisvártatva megtudja, hogy még az űrt sem képzelheti üresnek, anyagszerű létezés van ott is. Ott, ahol a korábban élt ember Istene lakott, s ahová a huszadik századi ember vakmerő vízióját, a Semmit vetítette; előbb tehát a nem anyagszerű létezést, majd a nemlétezést.

Volt egy időszak, amikor gyakran változtattam lakást, pedig az ifjúságon túljutott emberek általában már megállapodnak, birtokba veszik a nekik jutó részt a világból. Én meg folyton idegen emberek tereiben találtam magam, ott volt a nyomuk, az általuk választott falszínek, csempék, egy-két romos tárgy, az ágyuk helye, a képek helye a falon, zsírpecsétek a tűzhelyen. Együtt laktuk be a teret, társtulajdonosok voltunk. Az utcákon is belém döbbent: egykor volt emberek teste hagyott lenyomatot a térben. A helyük itt van, egymásra rakodva. Egymáson hatolnak át, más-más időben. Szellemárnyak tömege nyüzsög körülöttem, suhan át rajtam, s én áthasítom jártomban-keltemben vázalakjukat. A térdarabkán, amelyet testem kitölt, ki tudja, hány emberrel osztozom.

Mi az, ami inkább van? A fal vagy az ablak? Az anyag vagy az üresség? Könnyebb-e belátnunk az ablak – a nem anyagszerű létezés és a nemlétezés – valóságát, ha nehéz téglákból rakott fal tölti ki? Aligha. Sőt! Mégis: befalazott ablakok lebegnek a levegőben. Annyira vannak, hogy tetejükön már fű ütött ki. A nemlétet létezésbe fordító vegetáció. És ott, ahol egy innen nézve abszurd valóságban falak szoktak állni, szintén fű és önfeledt tehenek.

Ács Margit

Emptiness. Air is “empty” – says the small child. With a bit of time, s/he knows that even empty space cannot be imagined as empty: there too, is material existence. There, where the God of earlier man lived, and where the audacious vision of 20th-century man was projected, Nothing.

Formerly, then, immaterial existence, later non-existence.

There was a time when I often moved from flat to flat, though people who have gone beyond their youth generally reach an understanding, take possession of the part of the world coming to them. But I constantly found myself in the spaces of strangers: there was their trace, the colours they had chosen for the walls, the tiles, one or two ruined objects, the place of their bed, the place of pictures on the wall, grease stains on the stove. We lived together in the space, we were co-owners. They were also startled by me on the street: the bodies of former people left their imprint in space. Their place is here, stacked upon each other. They permeate each other, across different periods of time. A mass of phantoms swarms around me, flits over me, and I cleave their skeletons in my wanderings. Who knows how many people I share that little spatial fragment with that my body fills.

What is it rather that there is? The wall or the window?

Material or emptiness? Is it easier to comprehend the reality of the window – its immaterial existence and its non-existence, if it is filled by a wall of stacked heavy bricks? Hardly. On the contrary! Nevertheless: bricked-up windows hang in the air. They are so much there, that grass has even broken through their tops. Vegetation transforming absence into existence. And there, where walls usually stand in a reality absurd from here, there is likewise grass and oblivious cows.

Margit Ács

90

OroszIstvan-album-final-1021.ind90 90

2008.10.22. 9:58:43

OroszIstvan-album-final-1021.ind91 91

2008.10.22. 9:58:43

Hiány III. (Pantheon) · Absence III (Pantheon) 2004, heliogravür / heliogravure, 420 x 318 mm

Senki rajzolja Semmi

Nobody draws Nothing

A sok görög istenszobor közt állt a Pantheonban egy üres talapzat is. A. T. – az ismeretlen isten nemlétező szobra.

A láthatatlan istenek látható szobra mellett a posztamensre emelt Semmi. A Hiány apoteózisa. Agyafúrt rajzolónk, aki egy ideje a Küklopeiából kölcsönzött Útisz, vagyis Senkise névvel szignálja szemkiszúró képeit, Hiány című grafikai sorozatát annak a bizonyos A T-nek, vagyis Agnosztosz Theosznak a pártfogásába ajánlja. A lapokon az látszik, ami nincs, és egyáltalán nem látszik az, ami van. Fordított világ. Irtózván az ürességtől (horror vacui), igyekszik kitölteni a hiányokat, de menekülvén az adott világ valós dolgaitól is, emezeket kitörli íziben. A rafinált műértők jól tudják, hogy nem csak a kimondott, vagy látható dolgok a fontosak, de amit elhallgat, vagy nem mutat meg az alkotó, azok is jelentősek, sőt leginkább azokra érdemes figyelni. Ha majd megállnak a képek előtt, úgy tegyék, hogy a láthatatlan nézők is odaférjenek: maradjon hely a fővédnök A. T. istennek is, ha eljönne; és esetleg J. A. kiképzett halandónak is a Semmi ágáról, az ő vigasztaló-gyógyító ráolvasásával együtt: „csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, / ami van, széthull darabokra”.

Among the numerous statues of Greek gods, there also stood in the Pantheon an empty pedestal. A. T. – the nonexistent statue of the unknown god. Alongside the visible statues of invisible gods, Nothing raised on a pedestal. The apotheosis of Absence. Our artful draughtsman, who has signed his eye-poking pictures for some time with the name Utisz borrowed from the Cyclopeia, i.e., Nobody, dedicates his graphic series entitled Absence to that certain A T, or Agnostos Theos. On the sheets in the series, what is not is visible, and what is, is completely invisible. An inverted world. Horrified by emptiness (horror vacui), he attempts to fill the absences, but also fleeing from real things in the given world, memory is also erased without delay. Sophisticated art connoisseurs know well that it is not only the pronounced or visible things that are important, but those that the artist suppresses, or does not show, are also significant; moreover, it is especially worth paying attention to those things. If you will stand before these pictures, do so in a way that the invisible viewers can also have room: leave space for the patron, A. T. god, in case he comes; and perhaps also for qualified mortal Attila József, together with his consolatoryhealing incantation on the Branch of Nothingness: “Only unbeing can branch and feather, / only becoming blooms at all, / what is must break, or fade, or wither”.

Guy d O’Bonner

Guy d O’Bonner

92

OroszIstvan-album-final-1021.ind92 92

2008.10.22. 9:58:44

OroszIstvan-album-final-1021.ind93 93

2008.10.22. 9:58:44

Hiány V. (Kupola) · Absence V (Cupola) 2006, heliogravür / heliogravure, 298 x 395 mm

Valahogy úgy vagyok István „fordított” kupolájával, mint a szorosra kötött versszakok és a laza, kihagyásos versfűzés ellentétét magyarázó Nemes Nagy Ágnes Ráchel metaforaként említett díszfátylával, mely áttetsző kelmére dolgozott nehéz aranylemezekből áll. Mindkettőn van valami súlyos és veretes, illetve valami légies, alig észrevehető az előbbi hátterében. (Igaz, a háttér megjelölés aligha célravezető ilyen típusú alkotások esetében...)

Attól függően, hogy melyik szemlélővel azonosulok a karcon, indulhat a felfedező játék. Figyelmem először az emberkéz alkotta konstrukciók közül (földhözragadtan) arra a bizonyos testesre irányul, amely itt – paradox módon – ugyebár lebegő. Felmerül bennem friss élményként a newgrange-i szakrális építmény téli napfordulóra komponált csodája, a betörő fény, mely a kőtömbök közén a grafikán is előtör. És persze Stonhenge is, az asztronómiai-tudományos pontossággal helyükre emelt mázsás kövek csoportja.

Prehisztorikus idők fűvel benőtt, repkénnyel befutott málló tömbjei. Önnön fóbiám teljesedik ki majdnem: nehezen nézek föl bármiféle kupolába. Rám nehezül az ember alkotta tér. Változik azonban a nézőpont. Ím felfedezem a légiesben is az épített konstrukciót: átminősítem benső réteggé, vetett árnyékká az előbb testesnek hitt tömböket.

Megépül szemvillanásnyi idő alatt a felhők csipkézte márványból a katedrális – némi időutazást is megtéve, s a korong kilátás az immár éjszakai égboltra, a Pantheon opeionján át. Az így elémbe tűnő tátongó lyuk – a néző szabadságával visszaélve – pótlandó hiány egy...hm zoknin. Kupolás stoppolófámon – persze előbb az egészet műgonddal kifordítva – bátran be is foldozhatom...

For my part, Istvan’s “reverse” dome is like the Hungarian poet’s, Ágnes Nemes Nagy, veil as the metaphor for Rachel: the opposition of the tightly and the loosely woven verses are explained by the heavy wafers of gold on a translucent fabric. In both, there are at the same time some weightiness and gravity, and also some airiness in the background of the former. (However, “background” is not the most correct term in the respect of such works of art).

Depending on whom I identify myself with on the etching, the discovery starts. My attention first falls upon that massive one among the human artefacts (a down-to-earth person for sure) which – paradoxically – is floating here. The lately visited miraculous Newgrange Sacred Site comes into my mind: through the boulder-like stones, the light comes in as it does in the picture, too. And I also think of Stonehenge: rocks of thousand pounds arranged with astronomical and scientific accuracy. These are the crumbling blocks of prehistoric times covered with grass and ivy. My natural fear of height is likely to develop: I can hardly look up into a dome, the man-made space weighs upon me. However, the aspect changes. Behold! I can notice the constructed in the airy: I invert into inside level and I see the massive stones as shadows. In a moment, the cathedral is built of cloud-marbles, and with some time-travel, you can look through the plate – the oculus of the Pantheon – onto the night sky. This huge hole – abusing the viewer’s liberty – is to be stopped for example on a… sock. On my dome darning-egg – carefully turning the inside out – you can repair it by all means.

Andrea Orosz

Orosz Andrea

94

OroszIstvan-album-final-1021.ind94 94

2008.10.22. 9:58:45

OroszIstvan-album-final-1021.ind95 95

2008.10.22. 9:58:45

OroszIstvan-album-final-1021.ind96 96

2008.10.22. 9:58:47

Tükrök és tükröződések Mirrors and Reflections

OroszIstvan-album-final-1021.ind97 97

2008.10.22. 9:58:47

OroszIstvan-album-final-1021.ind98 98

2008.10.22. 9:58:47

Mirrors and Reflections Tükrök és tükröződések

A tükörrel kezdődött valahol és valahogyan a megismerés, mikor az ember a tenger fölé hajolt és látta arcát a végtelenségben, és nyugtalan lett, és kérdezni kezdte: „Ki ez?...”

Márai S ándor: V endégjáték Bolzanóban

It was in a mirror, at some time, in some place, that the first act of recognition occurred, the point when man stared into the ocean, saw his face in its infinity, grew anxious, and began to ask, ‘Who is that?...’

Sándor Márai: Casano va in Bolzano

Kit ne kísértene meg, hozna olykor lázba, hogy a létezés három kiterjedéshez béklyózott világát, a kétdimenziós síkban, vagy akár a négydimenziós hipertérben próbálja megjeleníteni. Szépséges, de hiábavaló a vállalkozás: eleve kudarcra ítélt. Valójában látható világunk három dimenzióján sem túl, sem innen nem tudunk elképzelni mást. Pontról, vonalról, vagy síkról szólván is mindig a tér részeként gondolunk rájuk, sőt valljuk be, amikor az idő fogalmát elképzeljük, akkor is térben rezgő végtelen hálózatok mentén sajdulnak föl bennünk a múltba és jövőbe vetített nosztalgiák. Teremtett világunknak csupán egyetlen komponense, fizikai és metafizikai entitása, egyedül a tükör az, amely kivétel. A tükör és a tükörkép. A fénylő felszín mögött a valóság kiterjedés nélküli mása, a létezés önmagával szembeforduló látványosan térhatású, ám síkbeli képe, a mindenség megérinthető határvonala.

Nem a tér, csupán lehántolt víziója, nem a mélység, csak kioldódó rejtélye, nem a teremtés, csak dimenzióitól megfosztott szimbóluma a tükör. Bár homályosan, de mégis tükör által ismerhető meg a világ. Videmus nunc per speculum in aenigmate …1 És talán tükör által ábrázolható.

Amikor a művészi ábrázolás eredetét kutatják, elsőként (az árnyékvetés párjaként) a tükörképet szokták emlegetni. Tudta-e Narcissus, aki azon nyomban beleszeretett abba a homályos, hullámot vető, illuzórikus másolatba, aki a folyó tükréből visszanézett rá, hogy az éppen születő tükörkép vele fog megvénülni is.

Sejtette tán, de titkon mégis remélte, a másolat

Who would not be tempted, would not be thrown into a fever at times, trying to visualise the world fettered to the three dimensions of existence, on the two-dimensional plane, or even in the four-dimensional hyperspace?

Beautiful as it may be, the undertaking is futile: foredoomed to failure. For all intents and purposes, we are unable to imagine our visible world other than in its three dimensions, neither from here nor from beyond. Even when thinking of points, lines or planes, we always do so as parts of space; moreover, let us admit, when we envisage the notion of time, even then it is along endless networks oscillating in space that nostalgias projected into the past and the future haunt us. There is one single component of our created world, one physical and metaphysical entity that is an exception, and that is the mirror. The mirror and the mirror-image. Behind the luminous surface, the replica of reality without dimension, existence faced with itself, visibly three-dimensional, yet its planar image, the dividing line that can touch the whole universe. Not space – only its husked vision, not depth – only its releasing mystery, not creation – only its symbol divested of dimensions: the mirror. Albeit obscurely, nevertheless through the mirror we can recognise the world. Videmus nunc per speculum in aenigmate…1 And perhaps it can be represented through the mirror.

When we seek the origins of artistic representation, the mirror-image is generally the first to be mentioned (as the counterpart to the

Velázquez spectaculum; 1998 heliogravür / heliogravure, 265 x 496 mm

99

OroszIstvan-album-final-1021.ind99 99

2008.10.22. 9:58:47

Tükrök és tükröződések Mirrors and Reflections

Dionüszosz; 2006 Dionysos; tus, akvarell / India ink, aquarelle, 600 x 800 mm, tükörhenger / mirrored cylinder 80 x 140 mm

valami fortéllyal örökifjú marad, túlélheti őt.

Ez a hit, az öröklétbe vetett remény élteti a művészettel foglalatoskodókat.

Az ember éppen 180 fokos szöget zár be a teremtés síkjával. Másként fogalmazva: alaphelyzetünk a tükör: ítéletünk, sőt végzetünk is az. Az ember eredendően úgy tétetett be a világba, hogy a dolgokban saját magát lássa viszont. Képtelen magától elvonatkoztatva látni, érezni, fölfogni bármit is. Minden tapasztalását csak magára tudja vonatkoztatni. „A mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam” – írta Babits Mihály, s ez a szerénytelen attitűd bevallva vagy bevallatlanul ott munkál minden alkotóban. „A gondolkodás úgy működik, hogy önmagát gondolja, a művészet úgy, hogy tudatára ébred önmagának, a költő úgy lesz költő, hogy önmagát szemléli. Költeni, gondolkodni, tükörbe nézni... mindez alapjában véve egy és ugyanaz.” Ez a Valery által megfogalmazott narcisztikus fölismerés eredményezte talán a legjelentősebb változást a művészetekben: az önreflexió nyílt vállalását és hirdetését, és gyanítható, hogy a művészetektől való társadalmi elfordulás is e manifesztált bezárkózás következménye volt. Manapság ha valaki tükröt ábrázol, vagy tükröződést jelenít meg a képén, tudva, vagy ösztönösen a művészetről, önmagáról is beszél. Persze azt gyanítom, hogy ez mindig is így volt.

cast shadow). Did Narcissus know – who fell in love in the trace in that obscure, illusory replica, rippled by waves, who looked back at him from the mirror of the river – that the mirror-image that had just been born would also grow old with him? Perhaps he suspected so, but nevertheless secretly hoped that the facsimile would with some sort of artifice remain ageless and outlive him. It is this belief, the hope in immortality, that sustains occupation in art.

Man encloses the plane of creation into an angle of 180 degrees. To put it another way: our basic condition is the mirror – our sentence, and our fate, is just that. Man originally entered into the world in such a way that he would see himself in things. He is incapable of seeing, feeling or comprehending anything as independent of himself. He can only correlate every experience with himself. “My poems hope to sing of universes, but never reach beyond my lonely cell” – wrote Mihály Babits, and this immodest attitude, whether acknowledged or not, prevails in every author. “Thinking functions in such a way that one thinks one’s self, art in such a way that it becomes conscious of itself, and the poet will be a poet by beholding himself. To compose poetry, to reflect, to look in the mirror ... all these ultimately are one and the same.” This narcissistic recognition formulated by Valery brought on perhaps the most significant change in the arts: the open acceptance and declaration of self-reflection, and it is conjecturable that societal alienation from the arts was also a consequence of this proclaimed isolation. Nowadays if someone depicts a mirror, or a reflection appears in the picture, either consciously or instinctively, it speaks about art itself. Of course, I suspect that it has always been this way.

The painter’s master is the mirror – wrote Leonardo at one point, and we can choose

100

OroszIstvan-album-final-1021.ind100 100

2008.10.22. 9:58:48

Mirrors and Reflections Tükrök és tükröződések

A festő tanítómestere a tükör – írta valamikor Leonardo, és kedvünkre válogathatunk a rejtélyesen nyitva hagyott mondat sokféle megoldása közül. Szakkörökben szokták ajánlani, hogy az elkészült művet ellenőrizzük tükörből nézve. Ha jó a kép, akkor a tükörképének is működnie kell. Szóba jöhet a tükör, mint a perspektivikus rajzolás segédeszköze.

Van is egy vázlata Leonardónak, amelyen egy rajzoló az ábrázolt tárgy képét egy tükörlapon fogja fel, s azt rajzolja körbe. Nagyon hasonló ez a megoldás ahhoz a feltételezett eljáráshoz, amelynek során Brunelleschi a perspektivikus ábrázolás technikáját kitalálta2. És persze filozofikusan is felfogható az idézet: a művész feladata, hogy „tükröt tartson mintegy a természetnek”3. Észrevehetjük azt is, hogy a kissé régies ízű spekulál szavunkban a latin speculum szó, vagyis a tükör van elrejtve. Az ige elsődleges jelentése meglesni, megvizsgálni volt, ami a tükörrel nyilván szorosan összefügg, de az európai nyelvekbe már inkább a töprengésre, fundálásra utaló mellékjelentésével vonult be.

A francia spéculer (= okoskodik, üzérkedik), az angol speculate (= töpreng), a német spekulieren (= okoskodik, nyerészkedik) mind a gondolkodásra utaló magyar spekulál szóhoz állnak közel.

Tükrökkel és tükrödőzéssel foglakozó munkáim közt akadnak olyanok, amelyek megidéznek régebbi híres tükörábrázolásokat. Jan Van Eyck Arnolfini házaspár című képének híres domború tükre, vagy Velázquez Las Meninas című festményének tükre kapcsán egy-egy grafikai parafrázist készítettem.4 A tükröket használó alkotásaim legfurcsább, ha tetszik legspekulatívabb része az anamorfózisok körébe tartozik.

Jó néhány éve foglalkozom ezzel a 16-17. században oly népszerű, majd elfelejtett műfajjal, a perspektív ábrázolás kicsit naiv, kicsit misztikus vadhajtásával. A terminus

as we like among the many possibilities to comprehend the sentence left mysteriously open. In the professional circles, they often recommend checking the finished work of art by looking at it in the mirror. If the picture is good, its mirror-image should also work.

The mirror can come into play as a device to aid perspectival drawing. There is a sketch of Leonardo, in which a draughtsman fixes the picture of the object depicted on a mirror, and he draws around it. This solution is quite similar to the presumed procedure by which Brunelleschi invented the technique of perspectival depiction.2 And of course, the quotation can also be comprehended philosophically: it is the task of the artist “to hold, as ’twere, the mirror up to nature”.3 We can also observe that concealed in the slightly old-fashioned word “speculate” is the Latin speculum, i.e., the mirror. The primary meaning of the verb was to watch, to scrutinise, which, of course, is closely related to the mirror, but by now in the European languages rather the secondary meaning referring to meditation, excogitation

Anamorphose cilindrique (Az anamorfikus torzítás szerkesztése); 1998 Anamorphose cilindrique (Technique for anamorphic distortion); heliogravür / heliogravure, 554 x 398 mm

101

OroszIstvan-album-final-1021.ind101 101

2008.10.22. 9:58:51

Tükrök és tükröződések Mirrors and Reflections

technicust olyan amorf, jelentés nélküli ábrákra használja a művészettörténet, amelyek egy szokatlan szemszögből nyernek értelmet, vagy egy tükröződő felületű tárgy palástján fedik föl titkukat. Az anamorfózist néző néző nemcsak – Duchamp elhíresült mondását követve – a művet fejezi be; önmagát is „csinálja”, saját nézői mivoltát is identifikálja. Ahogyan megleli a helyes nézőpontot, ahogy felismeri az értelmessé visszatorzult képet, egyúttal saját téri koordinátáit is definiálja. Az anamorfózis szemlélője nem a recehártyán megjelenő látványra, inkább a mű és önmaga közötti összefüggésekre figyel. Arra kell koncentrálnia, hogy a műalkotás által teremtett, vagy pontosabban a műből szétágazó látósugarak által kijelölt térben hol helyezkedik el, és mozdulatai a kép jelentésének miféle módosulásához vezetnek.

Miközben ezt teszi a fizikai térben, önkéntelenül is megfigyeli saját magán a befogadás, ha tetszik a „műélvezet” lelki mechanizmusát is az anamorfózis gerjesztette spirituális térben. Önállóbbnak, de kiszolgáltatottabbnak is

Anamorfózis oszlopfővel I. (Az anamorfikus torzítás szerkesztése); 1994 Anamorphosis with Column II (Technique for anamorphic distortion); heliogravür / heliogravure 550 x 395 mm

entered. The French spéculer (= argue, profiteer), the English speculate (= ponder), and the German spekulieren (= reason, profiteer) all stand close to the Hungarian spekulál referring to cogitation.

Among my works engaged with mirrors and reflections there are those that evoke older wellknown mirror representations. I have produced graphic paraphrases of the famous convex mirror of Jan Van Eyck’s The Arnolfini Portrait, and that of Diego Velázquez’s Las Meninas.4 My compositions employing mirrors belong to the most curious, or if you like, the most speculative portion of the anamorphoses.

For a good number of years, I have engaged in the slightly naïve, slightly mystic offshoot of the depiction of perspective that was so popular in the 16-17th centuries, then became a forgotten genre. Art history uses the terminus technicus for such amorphic illustrations, without meaning, that take on significance from an uncommon viewpoint, or on the cloak of an object of reflective surface they expose their secrets. The viewer of an anamorphosis, and not only – in following the infamous saying of Duchamp – the artist, completes it; he “does” it himself, identifying also his own viewer’s nature. As he discovers the exact viewpoint, as he recognises the image that is re-distorted to become intelligible, at the same time, he also defines his own spatial coordinates. The viewer of an anamorphosis observes not the sight appearing on the retina, but rather the correlations between the artwork and her/himself.

S/he should concentrate on where s/he finds her/his place in the space created by the work of art, or more precisely that designated by the visual rays diverging from the work, and on what sort of mutations the movements of the meaning of the image lead to. While this occurs in the physical space, s/he also involuntar-

102

OroszIstvan-album-final-1021.ind102 102

2008.10.22. 9:58:52

Mirrors and Reflections Tükrök és tükröződések

érezheti magát az, aki kapcsolatba kerül az anamorfózisokkal. Ráébred a helycserére: nem ő van már a világ közepére állítva. Egyfelől érzi a kép megteremtésének csodáját, de azt is, hogy magára marad ezzel a valóságban nem is létező, csak az ő tudatában megjelenő illúzióval.

Talán ezeket a tükör-játékaimat, s a játékokhoz tartozó gondolataimat ismerve jutott Bruno Ernst5 eszébe, hogy nekem küldjön el egy eredetileg Eschernek szánt rajzot. Egy ceruzavázlatot küldött, amely egy tükröt és egy kaput ábrázolt, méghozzá olyan rafinált elhelyezésben, hogy a kapunyílás mögötti területre csak a tükrön át lehet belátni. Az ötletet eredetileg Eschernek szánta, fölajánlotta számára, hogy készítsen litografált lapot a terv alapján, de a betegeskedő művész már nem tudott munkához látni. Tulajdonképpen ugyanazt a funkciót töltheti be az anamorfózisok tükörcilindere is, mint az Ernst-vázlaton megjelenő tükör, hiszen mindkettő a kép elrejtett értelmét teszi láthatóvá. Az egyik esetben a tükör a rajz része, míg a másikban valóságos tárgy, amely független a képtől. A döntő különbség azonban nem ez, hanem a tükörben megjelenő kép – a „kép a képben” – jellege. A rajz kétdimenziós „valóságával” szemben az anamorfózis képe egy virtuális jelenség csupán, amely sem a fekvő ábrán, sem a ráhelyezett tükör palástján nem érhető tetten. Valahol a recehártya és az agyvelő közötti hullámvasúton utazik. Két és féldimenziós „spekuláció” – mondhatnánk rejtélyesen, utalván újra a speculum és a speculari szavak összefüggésére is.

Az Ernst-vázlat nyomán több munkát is készítettem. Azt gondolom, hogy a közülük A kút című rézkarc áll legközelebb Bruno Ernst és M. C. Escher eredeti elképzeléséhez, legalábbis, ha arra gondolok, hogy egy mesebeli tájat szerettek volna megmutatni a kapu mögött.

ily observes the reception in her/himself, if you like, the mental mechanism of “artistic pleasure” in the spiritual space generated by the anamorphosis. The viewer who makes contact with anamorphoses might feel more independent, but also more vulnerable. For s/he has awakened to the altered position: now it is not her/him standing at the centre of the world.

On the one hand, s/he senses the wonder of the creation of the image, but also the fact that s/he is left alone with the illusion that appears in her/his consciousness, but does not even exist in reality.

Perhaps familiar with my mirror-plays and my reflections on these games, I came to the mind of Bruno Ernst5, who decided to send me the drawing that he had originally intended for Escher. He sent me a pencil sketch, depicting a mirror and a portal, moreover, in such an artful arrangement that the area behind the opening of the gate can only be seen through the mirror.

He had originally destined the idea for Escher, offering it to him to make a lithograph based on the design, but the sickly artist could no longer do the work. In effect, the mirror-cylinder for anamorphoses fills exactly the same function as the mirror in the Ernst-sketch, since both render the hidden meaning of the image visible.

In the first case, the mirror is a part of the drawing, while in the other, it is a real object, independent of the picture. This however, is not the definitive difference, but rather the nature of the image appearing in the mirror – the “picture within a picture”. As opposed to the two-dimensional “reality” of the drawing, the image of the anamorphosis is merely a virtual phenomenon, which cannot be grasped either in the horizontal figure, or on the surface of the placed over it mirror. It coasts somewhere on the rollercoaster between the retina and the

Vízgyűrűk; 2007 Water Rings; heliogravür / heliogravure 300 x 395 mm

103

OroszIstvan-album-final-1021.ind103 103

2008.10.22. 9:58:52

Tükrök és tükröződések Mirrors and Reflections

A „mesebeli” jelző a boldog ifjúságra utal, hiszen az Amalfi-öböl látképét próbáltam lerajzolni, ahol oly szép időszakot töltött Escher. A kapu innenső oldalának „kietlen” vidékét úgy alakítottam, hogy Escher 1934-es önarcképét rejtse, amely egy tükörhenger segítségével, vagyis anamorfikusan válhat láthatóvá. A rézkarc-anamorfózis 1998-ban készült el, Escher születésének századik évfordulójára, és első nyilvános bemutatója a római centenáriumi Escher Kongresszuson volt.6 Akkori előadásomon úgy fogalmaztam, hogy bár én készítettem el a rézkarcot, mégis hármunk, Ernst, Escher és a magam munkájaként gondolok A kútra. Bár elismerem, van némi hivalkodás e megfogalmazásban, most mégis folytatom: minden, manapság születő műben valahogy benne van, rejtetten, talán szándékolatlanul a kultúrtörténet sok egymásra rakódott rétege. Néha észrevenni őket, akár egy mélységesen mély kút falán.

cerebrum. We might say mysteriously that it is a “speculation” of two-and-a-half dimensions, referring again to the correlations between speculum and speculari.

Based on the Ernst-sketch, I produced a number of works. I would say that among them, my etching entitled The Well remains closest to the original conception of Bruno Ernst and M. C. Escher, at least if I think that they wanted to show a fabled landscape behind the portal. The “fairytale” attribute refers to carefree youth, as I tried to portray a panorama of the Amalfi bay, where Escher spent such beautiful periods. I formed the bleak environs on this side of the portal in such a way that they would conceal a 1934 self-portrait of Escher, which was could be rendered visible with the aid of a mirror-cylinder, i.e., anamorphically.

The etching-anamorphosis was made in 1998, for the one-hundredth anniversary of Escher’s birth, and its first public presentation was at the centennial Escher Congress in Rome.6 In my lecture, I expressed that although I had prepared the etching, nevertheless I think of The Well as the work of the three of us: Ernst, Escher and myself. While I will admit that there is a measure of ostentation in this formulation, nevertheless I will continue thus: in every artwork born in the present, somehow, within, hidden, perhaps unintentionally, are the countless layers of cultural history, deposited one upon the other. Sometimes they may be discerned, similarly to the wall of a profouondly deep well.

A kút (Hommage à M. C. Escher); 1997 – 1998 The Well (Hommage à M. C. Escher); rézkarc / copperplate etching, 448 x 407 mm, tükörhenger / mirrored cylinder 120 x 70 mm

104

OroszIstvan-album-final-1021.ind104 104

2008.10.22. 9:58:52

Mirrors and Reflections – Notes Tükrök és tükröződések – Jegyzetek

1 Pál apostol: „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre.”

2 A firenzei Battisterot ábrázoló lyukas tábla, amelyet tükörből kellett nézni, hogy a perspektíva illúziója megteremtődjék, az idők során elveszett. Csak Manetti, illetve Vasari leírásából ismerjük. In memoriam Brunelleschi című installációm kísérlet az eljárás rekonstruálására.

3 Shakespeare: Hamlet.

4 Johannes de Eyck fuit hic, rézkarc, 1998., Velázquez spectaculum, rézkarc, 2002.

5 Holland matematikus, művészeti író. Eredeti neve Hans de Rijk.

6 1998-ban a római La Sapienzia Egyetemen rendezték az Escher születésének századik évfordulójához kapcsolódó kongresszust és kiállítást. A kongresszus előadásait M. C. Escher’s Legacy címmel a Springer Kiadó jelentette meg 2002-ben. A kiállítás anyagát a Leonardo című folyóirat publikálta.

1 Paul the Apostle: “For now, we see in a mirror, darkly; but then face to face.” (I Corinthians, 13:12) 2 The punctured panel depicting the Battistero in Florence, which had to be viewed through a mirror in order to produce the illusion of perspective, was lost over time. We are familiar with it only through the descriptions of Manetti and Vasari. My installation entitled In memoriam Brunelleschi was an attempt to reconstruct the process.

3 Shakespeare: Hamlet.

4 Johannes de Eyck fuit hic, etching, 1998; Velázquez spectaculum, etching, 2002.

5 Dutch mathematician and art writer. He was born Hans de Rijk.

6 In 1998 La Sapienzia University in Rome organised the congress and exhibition in connection with the centennial of Escher’s birth. The conference lectures were published by Springer in 2002 under the title, M. C. Escher’s Legacy. The exhibition material was published by the periodical Leonardo.

105

OroszIstvan-album-final-1021.ind105 105

2008.10.22. 9:58:53

Johannes de Eyck Fuit Hic 1998, heliogravür / heliogravure, 340 x 254 mm

Kopár szoba, dobozszerű metafizikus tér. Hoogstraten vagy Magritte – mondanám. A kockapadló mintázata felénk közeledvén erőszakosan bontja a síkot, tőlünk távolodva – most már látjuk! – a tükrök révén „kifolyik” a térből. A jelen teréből. Giovanni Arnolfini úr néz vissza ránk elmúlt korok vakotás emlékezetén ütötte résen. A nagy mű ablak a múltra, résnyire nyitott ajtó. A távolság nemcsak térbeli.

Előre tekintve nézünk vissza. Periszkóp.

A perspektívák és tükröződések játékos-feszes geometriája a térről vagy az időről szól?

A rekonstruáló képzelet a pattanó fénysugár útját követve – ahogy kell – az illékony tükörképből indulva a kulisszaajtó süket táblája mögé helyezi a figurát. A talány megoldva. Ám a tekintet rögeszmésen pásztáz tovább, nem tudván nézőpontjától szabadulni a kaleidoszkópszerű tükörkép labirintusban. Hiába a belátás, a nyilvánvaló bizonyosság, a képi illúzió szelíd mesterének teremtménye számunkra már csak tükrözött kép, testetlen fenomén.

Mészáros György

Barren room, boxlike metaphysical space. Hoogstraten or Magritte – I might say. The pattern of the checkerboard floor approaching us aggressively breaks up the plane, and withdrawing from us – now we can see it! – “runs out” of the space through the mirrors. The space of the present.

Mr Giovanni Arnolfini looks back at us from the aperture struck through the dim memory of past eras. The large work is a window to the past, a door open only a slit. The distance is not merely spatial. Looking forward, we glance back.

Periscope.

Does the playful-taut geometry of perspectives and reflections refer to space or time?

Following the path of the bouncing ray of light, the reconstructable fantasy places the figure behind the scene of the empty panel of the door, taking its point of departure from the volatile mirror-image – as it should. The riddle is solved.

But the gaze obsessively scanning further cannot release itself from its viewpoint in the labyrinth of the kaleidoscopic mirror-image. Our comprehension and obvious certitude are in vain: the creature of the gentle master of visual illusion is to us only a reflected image, a disembodied phenomenon.

György Mészáros

106

OroszIstvan-album-final-1021.ind106 106

2008.10.22. 9:58:53

OroszIstvan-album-final-1021.ind107 107

2008.10.22. 9:58:53

Chateau, Chateau 2005, heliogravür / heliogravure, 300 x 370 mm

A Chateau, chateau megkapó látvány, valószínűleg a szimmetria okán: a bal és jobboldal egymás tükörképe. A kép felső részén egy klasszikus vidéki kastély áll végtelennek tűnő kertben, szabályosan nyírt bukszusok között.

A büszke tulajdonos – foglalkozását tekintve építész – sétára invitál, hogy megcsodáljuk a tervei szerint készült tavat a háza előtt. A baloldali kapun át indulunk a kertbe, majd a tóhoz érve jobbra fordulunk. Az első lépcsőnél megállva megtudjuk, itt úszik a háziúr reggelente, és gyönyörködik a kastély tükörképében, hacsak a kacsák nem zavarják fel a vizet. A tópartot követve egy elágazáshoz jutunk. „Menjünk balra, az óriás vázához.” – ajánlja a házigazda. „Ugye, észre sem veszi, hogy fölfelé ballagunk – nézzen csak le a vázát tartó oszlopra.” Most látom, valóban magasabbra értünk, kaptató nélkül. „Hihetetlen” – ámuldozom. „Ez még semmi” – szól hátra, miközben követem a következő lépcsőig. Lepillantva visszahőkölök: a tó sehol, hanem mintha valahonnan alulról néznék föl a kastélyra. A kacsák helyett az égen madarak repülnek. „Jöjjön csak bátran a sarokig” – buzdít a házigazda, megrökönyödésem láttán. „Onnan kényelmesen szemrevételezhet mindent.” A saroktól az út meredeken lejt, jobbra mélység tátong. A következő fordulótól aztán ismét vízszintessé válva vezet vissza a kastélyhoz, a tó másik oldalán. De mi ugyanúgy megyünk haza, ahogy jöttünk. „Megkerülte valaha is a tavat?” – érdeklődöm. „Én magam nem” – rázza meg fejét vezetőm – „ám nemrég hegymászó látogatóim voltak, akiknek a felszerelésükkel sikerült átjutniuk a túloldalra. Én a háztól a másik irányba indulva szoktam átjutni a túlpartra, de ott is csak addig, amíg nem válik meredekké az út.”

E csodálatos, érdekes és félelmetes kerti sétát sosem fogom elfelejteni.

Bruno Ernst

The Chateau is the fascinating spectacle of a chateau, most likely due to its symmetry: its left and righthand sides are each other’s mirror-images. In the upper portion of the picture, a classical provincial castle stands in a garden that appears infinite, among the regularly clipped buxus. The proud proprietor – architect by profession – invites us for a walk, so that we can marvel at the lake made according to his plans before his house. We set off into the garden through the lefthand portal, and reaching the lake, we turn right.

Standing at the first staircase, we learn that the owner swims here every morning, and he delights in the reflection of the castle, if the ducks don’t disturb the water. Following the banks of the lake, we arrive at a junction. “Let’s go left, to the enormous vase,” suggests the host. “You don’t even realise, do you, that we are trudging upwards – just take a look down at the column supporting the vase.” And now I see that we really have come higher, without any slope. “Incredible,” I marvel. “This is nothing,” he calls back to me, as I follow him to the next staircase. Glancing down, I am taken aback: the lake is nowhere to be seen, but it is rather as if I were looking up toward the castle from somewhere below. Instead of the ducks, birds fly in the sky. “Just come to the corner, don’t be afraid,” encourages the host, seeing my stupefaction. “From there, you can comfortably survey everything.” From the corner, the path inclines precipitously, and to the right a chasm gapes. From the next bend, once again level, it leads back to the castle, on the other side of the lake. But we are returning to the house just the same way we came. “Have you ever gone completely around the lake?,” I inquire. “I haven’t, myself,” my guide shakes his head, “but not long ago I had mountain climbers come visit, who were able, with their equipment, to get across to the other side. I usually get across to the far side by going in the other direction from the house, but there only until the path does not become too steep.”

I will never forget this marvellous, fascinating and frightening garden stroll.

Bruno Ernst

108

OroszIstvan-album-final-1021.ind108 108

2008.10.22. 9:58:54

OroszIstvan-album-final-1021.ind109 109

2008.10.22. 9:58:54

Tó, felhő, sziget I-IV. · Lake, Cloud, Island I-IV 1990-1991, heliogravür / heliogravure, 284 x 215 mm

Vajon az a valóság, amit a saját szemünkkel látunk, vagy minden csupán illúzió volna, amit agyunkban eszkábálunk össze? Orosz oly fondorlatos és megtévesztő látvány effektusokat teremtve teszi föl ezt a kérdést, melyekben úgy tetszik, függetlenné válik az ábrázolás a megjelenített tárgytól. Örömét leli az illúzió játékaiban, az alakokat rejtő tájképekben, a valóság irreálissá változtatásában.

Képei az igazság leleplezése érdekében hazudnak, miközben részletező kompozíciói a valóság magasabb szintű bemutatását célozzák.

Korántsem hívható egyszerűen technikai trükknek, amit Orosz művel. Inkább a sík, a tér és az idő új s szokatlan megmutatását célozzák munkái, a testet öltő negyedik dimenziót ajánlván, mely nem más, mint látható világunk anamorfikus vetülete. Csalóka perspektívájával egyszerre mutatja meg saját vízióink szeszélyes voltát és a képzeletünkben létezőt, amelyet valóságnak hiszünk. Úgy véljük, hogy amit látunk, az a valóság; Orosz kétségeket támaszt.

A világ ilyetén, ironikus látása talán el is volt várható attól a totalitárius államban felnövő játékos kedvű férfiútól, aki mindennap megtapasztalhatta, hogyan próbálják rejtegetni igaznak hitt dolgaikat az emberek a hivatalosan elrendelt hazugságok árnyékában.

Is what we observe with our eyes reality or only an illusion that we patch together in our minds? Orosz asks these questions by restoring to gimmicks and tricks producing optical effects that appear to have no relationship to the objects that were actually drawn. He delights in illusionist jokes, in landscapes with hidden figures, in making what is real unreal. His pictures tell lies in the interest of revealing truth, while at the same time presenting a detailed composition that is real on another level.

Orosz is not simply indulging in technical trickery. Rather, he hopes to demonstrate a new and unusual interpretation of surface, space , and time – to suggest the existence of fourth dimension, which is none other than the anamorphic picture of our visible world. With his deceptive perspective, Orosz demonstrates both the capriciousness of our vision and the insubstantiality of what we think of as reality. We believe that we see is real; Orosz raises doubts.

Perhaps this ironic view of existence is to be expected of a man with a playful spirit who raised in a totalitarian state where people were accustomed to hiding what they knew to be true under a cover of accepted official falsehood.

György Haiman and Carol Stevens

Haiman György, Carol Stevens

110

OroszIstvan-album-final-1021.ind110 110

2008.10.22. 9:58:55

OroszIstvan-album-final-1021.ind111 111

2008.10.22. 9:58:59

Verne Gyula anamorfózis · Jules Verne Anamorphosis 1979, ofszet / offset, 700 x 500 mm, tükörhenger / mirrored cylinder 60 x 100 mm

Rajzolt egy északi sarki tájat, amibe belekomponálta Verne Gyula fejét. Ezt a képre tekintve nem látjuk, Verne eltűnik a jéghegyek között. Ha azonban beleillesztek egy tükröződő fémhengert a táj közepébe, akkor a hengerben megjelenik Verne Gyula élethű portréja. Ez az anamorfikus ábrázolás, azt hiszem, a reneszánszban volt szokásban… Én nem tudok már Orosz Istvánnak díjat alapítani, de mivel ő nagyon szereti az én Verne-filmemet, hogyha felújítanám és új főcímet tudnék rátenni, akkor a főcím elé odaírnám, hogy Orosz Istvánnak őszinte tisztelettel. Szóval neki dedikálnám ezt a filmet.

Reisenbüchler Sándor

He drew a landscape from the North Pole, in which he composed the head of Jules Verne. We do not see this when regarding the picture: Verne vanishes between the icebergs. If, however, a mirrored metal cylinder is placed at the centre of the landscape, then a lifelike portrait of Jules Verne appears in the cylinder. I believe that this form of anamorphic depiction was customary in the Renaissance… I can no longer establish an István Orosz award, but since he likes my Verne film very much, if I could restore the master and replace the title credits, then I would write before the title that it is for István Orosz with sincere respect. In other words, I dedicate this film to him.

Sándor Reisenbüchler

112

OroszIstvan-album-final-1021.ind112 112

2008.10.22. 9:59:00

OroszIstvan-album-final-1021.ind113 113

2008.10.22. 9:59:00

Keresztút · Crossroads 1998, heliogravür / heliogravure, 340 x 254 mm

Balett-táncosok lépnek így, egyik lábukat a másik elé helyezve, ahogy a timpanon-sapkás kapuk egyensúlyoznak a keresztúton. Nincs átjárás rajtuk, mindkét pillér-lábuk hogy, hogy nem az útra került. Orosz István képesképtelen történeteiben már csak így van mindennel. Van is út, meg nincs is. Egy biztos: a kisfiú a keresztút egyik felén maga elé néz. Előtte papírlapok és ceruza. Csobban a tócsa, gyűrűző vízkarikák rajzolják át az utat elálló diadalkapuk tükörképét. Egymásba nőtt a kép és tükörkép. És kitér egymás útjából, aminek találkoznia kéne.

Ez a rom már így állhat jó ideje. Egy darabig még biztosan így is marad. Van idő a rajz elkészítésére, talán még a láblóbálásra is. Végtelennek látszik az idő és végtelennek a tér. Bár az út járhatatlan, nem kell még elindulni rajta.

Csak nézni kell, gyönyörködni benne.

Barabás Márton

Ballet-dancers step like this, one feet falling in front of the other: the tympanum-capped gates are balancing on the cross-roads. There are no trespassing, both pillars are on the roads. Do not be surprised: in István Orosz’s stories making (non)sense, it is always like this. There is a road and there is no road at all. Anyway, the boy at one side of the road is for sure looking straight ahead. In front of him, there are papers and a pencil. Splash of puddle, ripples of water rings are re-drawing the reflection of the arches blocking the roads. The image and the mirror-image have grown into each other, and what are meant to cross have kept out of each other’s way.

This ruin must have been like this for a while and surely will be like this for another while. There is time to finish the picture and also to get some unexpected rest. Time seems infinite and space seems endless. Although the gates are impassable, you do not need to get on the road yet. You only need to look at it, to enjoy it.

Márton Barabás

114

OroszIstvan-album-final-1021.ind114 114

2008.10.22. 9:59:01

OroszIstvan-album-final-1021.ind115 115

2008.10.22. 9:59:01

OroszIstvan-album-final-1021.ind116 116

2008.10.22. 9:59:03

A kรถnyv szerzล i Authors of the book

OroszIstvan-album-final-1021.ind117 117

2008.10.22. 9:59:03

OroszIstvan-album-final-1021.ind118 118

2008.10.22. 9:59:04

Authors of the book A könyv szerzői

Ács Margit író, esszéista, a Kortárs című folyóirat szerkesztője, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Barabás Márton képzőművész.

Háromdimenziós képszobrai, zenei ritmusokat láthatóvá tevő kompozíciói a festészet és a szobrászat határvidékéről valók.

Bíró Katalin irodalomtanár, szerkesztő. E könyv megálmodója.

Cohen, Amos S. látáskutatással, optikai jelenségekkel foglalkozó svájci pszichológus, egyetemi tanár.

Dobozi Eszter költő, szerkesztő, tanár. Az itt közölt írás egy kiállításmegnyitó részlete. A teljes szöveg a Forrás folyóirat 2002. februári számában jelent meg A szem örömei – vagy a szem csapdái címmel.

Ernst, Bruno (írói álnév, valódi nevén Hans de Rijk) holland természettudós, művészeti író.

M. C. Escher közeli barátja és munkatársa volt, akiről több könyvet publikált. Az ő nevét viseli egy 1977-ben felfedezett kisbolygó, amely a Mars és a Jupiter közti pályán kering.

Fukuda Shigeo japán szobrász, grafikus és plakáttervező. Az optikai illúziók és a vizuális paradoxonok gazdag választéka jelenik meg sokoldalú munkásságában.

Haiman György (1914-1996) tipográfus, könyvművész, egyetemi tanár. Az itt közölt írás egy Carol Stevens-szel együtt írt tanulmány részlete, amely az amerikai Print Magazinban 1994. januárjában jelent meg.

Kemény György képzőművész, plakáttervező.

A könyvünkben megjelenő szöveg részlet a Nemzeti Színházban 2005. november 26-án elhangzott kiállításmegnyitóból.

Kornis Mihály író, dramaturg. Műveiben a komikum és a tragikum, a szent és a

Ács, Margit essayist, editor of the Hungarian periodical, Kortárs, member of the Hungarian Academy of Arts.

Barabás, Márton artist, who explores the boundaries between paintings and sculpture with his three-dimensional picture statues, and his compositions making music rhythms visible.

Bíró, Katalin literature teacher, editor, was the first to have this book on her mind.

Cohen, Amos S. Swiss psychologist and university professor, engaged in vision research and optical phenomena.

Dobozi, Eszter poet, editor, teacher. Her given writing is part of the opening of an exhibition. The complete text was published in the journal, Forrás in its February issue in 2002 under the title of “The pleasures of the eyes – the traps of the eyes”.

Ernst, Bruno (pseudonym, born Hans de Rijk), Dutch natural scientist, art writer. He was a close friend and colleague of M. C. Escher, publishing a number of books about him. A planetoid swinging on the path between Mars and Jupiter discovered in 1977 was named after him.

Fukuda, Shigeo is a Japanese sculptor, graphic artist and poster designer whose versatile ouvre presents a great variety of optical illusions and visual paradoxes.

Haiman, György (1914 – 1996) typography designer, book artist, university professor.

The present text was written together with Carol Stevens and was originally published in Print Magazine in its January issue in 1994.

Kemény, György visual artist and poster designer. His text published in present book is part of the opening of the exhibition in

119

OroszIstvan-album-final-1021.ind119 119

2008.10.22. 9:59:04

A könyv szerzői Authors of the book

profán elegyedik a városi folklór nyelvi leleményeivel.

Lénárt István oktatáskutató, matematikus.

Szenvedélyes hazai és külhoni előadásaival tudományának jeles népszerűsítője.

Lord, Roberta amerikai művészeti író. Az itt közölt szöveg részlete annak a könyvnek, amelyet Orosz munkáiról Kansas Cityben adtak ki 1998-ban.

Márton László író, fordító. A könyvünkben megjelent szöveg részlet abból a tanulmányból, amelyet Sebastian Brant A Bolondok hajója című művének magyarra fordítása kapcsán írt.

Mészáros György festőművész, egyetemi tanár. A soproni egyetem művészeti intézetének vezetője. Magányos alakok és zárt terek kontrasztja ad táblaképeinek különös feszültséget.

M Tóth Éva grafikus, animációsfilm rendező.

A közölt írás részlet az Élet és Irodalomban 2001. április 20-án megjelent kritikából.

Nagy Gáspár (1949-2007) költő, prózaíró, szerkesztő. A verset, amely könyvünkben megjelenik, 1992-ben írta a budapesti Dorottya Galériában rendezett Orosz István-tárlat alkalmából.

O’Bonner, Guy d (valódi nevén Marion D. Farell) ír író, esszéista, műkritikus. A könyvben közölt írás részlet az Iparművészeti Múzeumban rendezett Horror vacui című kiállítást kísérő katalógusból.

Orosz Andrea irodalomtanár, filmanimátror, illusztrátor. Orosz István testvérhúga.

Orosz István grafikus, animációsfilm rendező. Önálló grafikai lapjait, gyakran archaizáló formai elemek, művészettörténeti utalások, stílusidézetek, illetve játékos önreflexiók rokonítják a posztmodern törekvésekkel.

Az olykor anakronisztikus hatású, régi

the Hungarian National Theatre on the 26th of November, 2005.

Kornis, Mihály writer, scriptwriter. In his works, the comic and the tragic, the sacred and the profane mix with the lingual inventions of the urban folklore.

Lénárt, István educational researcher, mathematician. He is an excellent promoter of his science with his passionate Hungarian and international lectures.

Lord, Roberta freelance art writer. Her present text is part of the book published about Orosz’s works in Kansas City in 1998.

Márton, László writer, translator. His text in present book is part of the study written in respect of his Hungarian translation of of Sebastian Brant’s Ship of Fools.

Mészáros, György painter, university professor. He is the leader of the Art Department at the West-Hungarian University, Sopron.

The contrast between lonely figures and enclosed spaces gives tension to his paintings.

M Tóth, Éva graphic artist, animation filmmaker. Her present text is part of the review published in the Hungarian literary journal, Élet és Irodalom on the 20th of April, 2001.

Nagy, Gáspár (1949 – 2007), poet, prose writer, editor. His poem in present book was written on the occasion of the Orosz-exhibition in Dorottya Galéria, Budapest in 1992.

O’Bonner, Guy d (born Marion D. Farell), Irish writer, essayist and art critic. Present text is part of the album of the Horror vacui exhibition in the Hungarian Museum of Applied Arts.

Orosz, Andrea teacher of literature, film animator, illustrator, sister of István Orosz.

Orosz, István graphic artist, animation filmmaker. The often archaizing formal

120

OroszIstvan-album-final-1021.ind120 120

2008.10.22. 9:59:04

Authors of the book A könyv szerzői

korokat idéző látványvilág egyfajta szándékolt kívülállásra, az időben történő emigráció vállalására utal. Sok munkáján jelennek meg természettudományos, főképp a geometria és az optika köréből választott témák. Szívesen kísérletezik a téri illúziókeltés megjelenítésére kifejlesztett perspektivikus ábrázolás túlzásaival, paradoxonjaival, valamint az anamorfózis technikájának megújításával, melynek során úgy torzít el képeket, hogy csak bizonyos kiválasztott nézőpontokból, illetve tükröződő felületek közbeiktatása révén kap újra értelmet az ábra. Autonóm művészeti tevékenysége szervesen kapcsolódik illusztrátori, plakáttervezői és filmkészítői munkásságához. 1984-től használja az Utisz művésznevet is ( jelentése: Senkise), amelyet előtte ugyancsak álnévként Odüsszeusz használt a küklopsz elleni affér alkalmából, amely köztudottan a szörny szeme világába került. A jelképes, ironikus név értelmében Orosz művészete egyfajta támadás a szem ellenében.

Reisenbüchler Sándor (1935-2004) animációsfilm rendező. A könyvünkben közölt szöveg egy interjú részlete M. Tóth Éva 2002-es Animáre Necesse Est című dokumentumfilm sorozatából.

Ruttkay Zsófia a hollandiai Twente Egyetem tanára, a mesterséges intelligencia kutatója és a Vierkant voor wiskunde (Öröm a matematika) Alapítvány létrehozója.

Schattschneider, Doris amerikai matematikus.

Könyvei közt jelentősek a geometriával és szimmetriával foglalkozó munkák.

Egyetemén a Bethlehemi Moravian Collegeban 1987-ben Escher-, majd 1998-ban Orosz-tárlatot szervezett.

elements, art historical references, stylistic quotations and playful self-reflections of his independent graphic sheets make them akin to postmodern endeavours. The visual world evoking ancient eras, and sometimes of anachronistic effect refers to a kind of intended outsiderness, and the undertaking of emigration in time. Topics selected from the natural sciences, especially from the sphere of geometry and optics, appear in many of his works. He experiments with pleasure with the exaggerations and paradoxes of perspectival representation developed to evoke the production of spatial illusion, as well as with the revival of anamorphosis techniques, in the course of which he distorts his pictures in such a way that only from a certain chosen viewpoint, or with the interpolation of mirrored surfaces does the figure take on new meaning. His autonomous artistic activity connects organically with his work as illustrator, poster designer and filmmaker.

He has used the name Utisz (Nobody) as his artist name since 1984, which previously was used as a pseudonym by Odysseus, during his dispute with the Cyclops, who then ended in the world of monstrous eyes, as is common knowledge. One understanding of the symbolic, ironic name is that Orosz’s art is a kind of attack on the eye.

Reisenbüchler, Sándor (1935 – 2004) animated film maker. His present text is part of a film interview shot for M Tóth Éva’s documentary series, Animare Necesse Est in 2002.

Ruttkay, Zsófia mathematician and university professor at the Twente University, Holland, researcher of artificial intelligence and creator of the Vierkant voor wiskunde (“Fun in Maths”) Foundation.

121

OroszIstvan-album-final-1021.ind121 121

2008.10.22. 9:59:04

A könyv szerzői Authors of the book

Stevens, Carol költő, művészeti író, 1963 és 1997 közt a New York-i Print Magazin szerkesztője volt.

Sylvestrová, Marta cseh művészettörténész, a brnoi Moravska Galleria kurátora.

A könyvben közölt írás egy 2002-ben Pozsonyban kiadott, Orosz művészetét bemutató albumból való.

Szőcs Géza erdélyi költő, író, szerkesztő. A forradalmat előkészítő romániai ellenzéki mozgalmak jelképes alakja.

Takáts Márton festő, rajzoló, rézkarcoló.

Több közös tárlata volt Orosszal Párizstól Budapestig.

Tarján Tamás irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár. Azt állítja magáról, hogy a következő görög-latin szavak háromszögében van igazán otthon: katedra, teátrum, stadion.

Török András (Simplicissimus) művelődéstörténész, tipográfus. Ő választotta Orosz István számára művészi álnévként a valaha Odüsszeusz által is használt Utisz (Senkise) nevet. Az itt közölt írás eredetileg a hágai Escher múzeumban rendezett Orosz kiállítás katalógusába készült.

Wehner Tibor művészettörténész, szerkesztő, író. Elsősorban a kortárs szobrászattal foglalkozik, de elévülhetetlen érdemei vannak e könyv szakmai lektorálásában is.

Schattschneider, Doris American mathematician. Among her books are significant works on geometry and symmetry. She organized an Escher-exhibition in 1987, and an Orosz-exhibition in 1998 at her university, Bethlehem Moravian College.

Stevens, Carol American poet, art writer, executive editor of Print Magazine between 1963 and 1997.

Sylvestrová, Marta Czech art historian, curator of the Moravska Galleria, Brno. Present text is part of the album on István Orosz’s works published in Bratislava, 2002.

Szőcs, Géza poet, writer, editor. Emblematical figure of the opposition movement preparing the revolution in Romania.

Takáts, Márton painter, draftsman, etcher, had several co-exhibitions with Orosz in France and Hungary.

Tarján, Tamás literary historian, critic and teacher. He is truly at home in the triangle of three Greek-Latin words: cathedra, teatrum, stadion.

Török, András (Simplicissimus), cultural historian, who chose the name Utisz (Nobody) once used by Odysseus, as the pseudonym for István Orosz. His present text was originally written for the album of the Orosz-exhibition in the Escher Museum, The Hague.

Wehner, Tibor art historian, editor and writer.

His primary interest is in contemporary sculpture, but he has indisputable credits in the editorial works of present book.

122

OroszIstvan-album-final-1021.ind122 122

2008.10.22. 9:59:04

Tartalom Contents

Az idő látképei. . . . . . .

Dobozi Eszter . . . . . . .

Wehner Tibor . . . . . . .

Fukuda Shigeo . . . . . . .

Tarján Tamás . . . . . . .

Kornis Mihály . . . . . . .

Kertek és labirintusok. . . .

Ruttkay Zsófia . . . . . . .

Török András . . . . . . .

Bíró Katalin . . . . . . . .

Marta Sylvestrová . . . . . .

Rejtett arcok. . . . . . . .

Szőcs Géza . . . . . . . .

Takáts Márton . . . . . . .

Lénárt István. . . . . . . .

Márton László . . . . . . .

Amos S. Cohen . . . . . . .

A lehetetlenségek ürügyén . .

Doris Schattschneider . . . . .

Kemény György . . . . . .

Roberta Lord . . . . . . . .

M Tóth Éva . . . . . . . .

Nagy Gáspár. . . . . . . .

Hiányok . . . . . . . . . Ács Margit . . . . . . . .

Guy d O’Bonner . . . . . .

Orosz Andrea . . . . . . .

Tükrök és tükröződések . . .

Mészáros György . . . . . .

Bruno Ernst . . . . . . . .

Haiman György, Carol Stevens .

Reisenbüchler Sándor . . . . .

Barabás Márton. . . . . . .

A könyv szerzői . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. 5 . 14 . 16 . 18 . 20 . 22 . 25 . 32 . 34 . 36 . 38 . 41 . 52 . 54 . 56 . 58 . 60 . 63 . 72 . 74 . 76 . 78 . 80 . 83 . 90 . 92 . 94 . 97 .106 .108 . 110 . 112 . 114 119

Time Sights . . . . . . . . . . .

Eszter Dobozi . . . . . . . . . .

Tibor Wehner . . . . . . . . . .

Shigeo Fukuda . . . . . . . . . .

Tamás Tarján . . . . . . . . . .

Mihály Kornis . . . . . . . . . .

Gardens and Labyrinths . . . . . .

Zsófia Ruttkay . . . . . . . . . .

András Török . . . . . . . . . .

Katalin Bíró . . . . . . . . . . .

Marta Sylvestrová . . . . . . . . .

Hidden Faces . . . . . . . . . .

Géza Szőcs . . . . . . . . . . .

Márton Takáts . . . . . . . . . .

István Lénárt. . . . . . . . . . .

László Márton . . . . . . . . . .

Amos S. Cohen . . . . . . . . . .

Under the Pretext of Impossibilities.

Doris Schattschneider . . . . . . . .

György Kemény . . . . . . . . .

Roberta Lord . . . . . . . . . . . Éva M Tóth . . . . . . . . . . .

Gáspár Nagy. . . . . . . . . . .

Absences . . . . . . . . . . . .

Margit Ács . . . . . . . . . . .

Guy d O’Bonner . . . . . . . . .

Andrea Orosz . . . . . . . . . .

Mirrors and Reflections . . . . . .

György Mészáros . . . . . . . . .

Bruno Ernst . . . . . . . . . . .

György Haiman, Carol Stevens . . . .

Sándor Reisenbüchler . . . . . . . .

Márton Barabás. . . . . . . . . .

Authors of the book . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. 5 . 14 . 16 . 18 . 20 . 22 . 25 . 32 . 34 . 36 . 38 . 41 . 52 . 54 . 56 . 58 . 60 . 63 . 72 . 74 . 76 . 78 . 80 . 83 . 90 . 92 . 94 . 97 .106 .108 . 110 . 112 . 114 119

123

OroszIstvan-album-final-1021.ind123 123

2008.10.22. 9:59:04

OroszIstvan-album-final-1021.ind124 124

2008.10.22. 9:59:04