Page 1

OROSZ ISTVÁN


Az idő látképei

OROSZ ISTVÁN Time Sights

UTISZ


Vannak dolgok, amiket el tudok képzelni és le tudok rajzolni. Vannak, amiket el tudok képzelni, de nem tudok lerajzolni. Vajon le tudok-e rajzolni valami olyat, amit nem tudok elképzelni? Ez az, ami igazán érdekel. There are things I can imagine and I can draw. There are things I can imagine but I cannot draw. But, could I draw something that I cannot imagine? That interests me greatly.


A BIZONYTALANSÁG BRAVÚRJAI / THE BRAVADOS OF UNCERTAINTY

A bizonytalanság bravúrjai Orosz István és a témává megtett tekintet „a tekintet nekiállt kirakni zárójeleit a tárgyak közé” (Vida Gergely: Az észlelés allegóriái )

• Orosz István képeit elnézve akár azt is hihetnénk, hogy a forma diadaláról van szó, a finom vonalú grafikák szuggesztív erejéről. De több itt a tét, máshol keresendő a lényeg, nem feltétlenül a gyönyörködtetően cizellált felületekben. Alkotásai a bölcselet képei: újra és újra eszembe juttatják azt a gyakran idézett, már-már közhelyszámba menő platóni tételt, miszerint a filozófia a rácsodálkozásban veszi kezdetét, művelése pedig a folytonos éberség gyakorlása – készenlét arra, hogy bármikor felül tudjuk vizsgálni saját álláspontunkat. Résen kell lennünk, még mielőtt belefeledkeznénk a felszíni örömökbe, az enigmatikus alakzatok és részletgazdag felületek precíz szépségébe – hiszen Orosz István látványtárában minden egyes elem és képi fragmentum bármely pillanatban dubitandummá, azaz a kételkedés tárgyává válhat. S ha már értelmezünk, alighanem ez esetben is azon áll vagy bukik minden, hogy hogyan, milyen szinten, milyen igénnyel közelítünk az alkotásokhoz – hiszen ha „befogadás” alatt mást és többet értünk, mint puszta exponátumok tartalmi kilúgozását, csakhamar feltárul előttünk, hogy egy-egy rajzba foglalt illúzió mindenekelőtt elménk működési mechanizmusára, észlelésünk vakfoltjaira és ellentmondásaira, eredendő tévedhetőségünk értelemalkotó voltára világít rá. Merthogy Orosz István műveinek legfőbb (arctalan, illékony és folyton rejtőző) témája az emberi tekintet, illetve látás és megértés, tekintet és értelem, tekintet és igazság fenomenális összefonódása. Az építészeti formák, a citátumgyanús elemek sokasága mind „csak”

staffázs és asszisztáló díszlet, afféle láttamozott referencia – a rafinált duplacsavarok, kétélű igazságok, szemtornáztató illúziók és optikai játékok mögül előbb-utóbb az észlelés allegóriái sejlenek fel. • A teória képei ezek, jelentés és megértés egymásba bonyolódásáról beszélnek – arról, hogy így vagy úgy, de be kell lépnünk az interpretáció körforgalmába, melyben gyakran éppen a tekintet fejezi be és varrja össze az értelmezés szálait. Bizonyosság és bizonytalanság paradox játékossággal ölelkezik, gyakran Wittgenstein mondatára rímelve: „ha azt akarom, hogy az ajtó forogjon, a zsanéroknak szilárdan kell állniuk”. Vagyis ahhoz, hogy egy igazság „működni” tudjon, kell egy stabil, kétségbevonhatatlan elem, melyhez képest minden más (sejtés, feltételezés, szójáték, magától értetődés) mozgatható és kijátszható „ajtóként” gondolható el – miközben maga a fix tengely is csupán azáltal játszik zsanér-szerepet, hogy léteznek köré szerveződő ingó igazságok. A mozgolódó motívumok csakis különbözőségük által lesznek tapintható alakzatokká, egymásba ékelődő látványokká. Amúgy is minden elem közlekedik, semmi sem pusztán önmaga, minden részlet valamivé válik, még mielőtt jelölővé szilárdulna: tart, indul, szökken valamerre. Közben folyton ingáznunk kell, bele-belekapaszkodva a felkínált imágók egyikébe, hogy aztán a szkepszis, a lapszus, a csalódás produktív módon billentsen tovább az úgynevezett igazság felé. A képek főszereplője tehát a tekintet, ez a folyton mozgásban levő, értelmet kereső, szubverzivitással és prereflexív agresszióval teli, gyakran maszkulin módon viselkedő valami, ami sokszor eleve látni vél, igényli, sőt valósággal kikönyökli a maga észleleteit, és nem ritkán kulturálisan, és érzelmileg is olyanynyira átszínezett, hogy észre sem vesszük: megvezet, tévútra terel. • A tekintet az, ami a nézés alanyát bevonja (olykor egyenesen beszippantja) a vizuális térbe,

A csiga / The Snail, 2008, rézkarc / etching, 200 x 125 mm

7


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Sakktábla / Chessboard, 2005, olaj, vászon / oil, canvas, 500 x 500 mm

8

ő az, ami képként enged láttatni egy-egy tárgyat, és ami éppen távollétében, megragadhatatlanságában tud folyton jelen lenni. Csak ha képesek vagyunk Orosz István feladványaiból a tekintetet, mint főszereplővé tett és lényegivé meztelenített mozgást kibontani, válik világossá, hogy az ábrákon nem a képi alakzatok az értelem elsődleges letéteményesei – a jelentés a kínálkozó formák között, az értelmet kereső tekintet lavírozása által, a tévedések és korrekciók pókhálószövetében telepszik meg. Hiszen az egymásba kapaszkodó látványok mind-mind másféleképpen engedemeskednek a tekintet erejének. Egymás által küzdik magukat odáig, hogy formákként szilárdulhassanak meg – bár végső soron az is lehet, hogy (Vida Gergely versét tovább idézve) tényleg „csupáncsak a kölcsönös névmás megnövekedett szerepéről van szó”. • Orosz István műveinek egy további hangsúlyos, vissza-visszaköszönő szereplője az idő, amely több szinten is beszűrődik alkotásainak szövetébe. Mintha minden munkájával Heidegger egyik alapvető megállapítását illusztrálná, miszerint a jelenvaló lét („az ember”) világhoz való viszonya mindig is és már eleve időbeli. Az idővel kapcsolatos maga a stiláris foglalat: a letűnt korok formanyelvét idéző, játékosan rafinált, manieristának is mondható mimikri-stílus, a rézkarc mesteri és következetes alkalmazása (időben való emigráció, ahogy ezt maga a művész egy interjúban megjegyzi) – másfelől a motívumként ismételten megjelenő antik romok, az enyészetnek kitett épületfragmentumok is mind-mind afféle elmúlás-allegóriáknak tekinthetők. Áttételes, az anyagba plántált módon is visszaköszön az idő, mint az ún. Deszkametriák esetében, amelyek eltérő korú, ezért más-más színárnyalatokban játszó lécekből állnak. A térbeliként lüktető sík testek absztrakt algoritmizálása a hard edge és az op art hűvös esztétikáját idézi – így akár az Orosz István-i életmű fősodrának egyfajta játékos, ironikus ellen-straté-

giájaként is tekinthetjük őket. A geometrikus formanyelv szikár szögletességében az egymáshoz passzintott időhorizontok válnak a térillúzió fő letéteményeseivé. • Az anamorf grafikákat és a vexierbild-szerű ábrázolásokat szemlélve hiába keresünk bármi ős-motívumot, punktuális eredetet, képet és képmást, hiszen csakis egymásban gyökerező páros alakzatok tárulnak elénk, rendszerint két egylényegű imágó formájában. Erre a jelenségre mondja a német nyelv, hogy Gleichursprünglichkeit: az egyik alakzat a másik által létesül és fordítva. A formák eredendő egymásrautaltsága eközben szépen szemlélteti azt a hintamozgáshoz hasonló szemiózist is, ami gyakorlatilag minden műben fellelhető. Ismét a német nyelvet hívom segítségül: a tauschen (cserélni) és täuschen (megtéveszteni) igék egy tőről fakadnak. A rafinált szemfényvesztések végső soron mintha csak azt az abszurd igazságot gyúrnák látvánnyá, amit Kafka A per ben így fogalmaz meg: „Valaminek a helyes értelmezése és ugyanannak a dolognak a félreértése nem zárja ki egymást.” • Amint alámerülünk a részletgazdag képek egyikében-másikában, érzékletessé válik, hogy egzisztálni (ek-sistere) a szó szűkebb, skolasztikus értelmében annyit tesz, mint kiemelkedni (a többi létező közül), létezőbbnek, valósabbnak tűnni, mint a környező létezők halmaza – tehát mindenképpen egy dinamikus, relacionális fogalom, amely eleve egyfajta mozgást, kontextuális beágyazottságot feltételez, és eredendően más létmódot jelöl, mint az esse (változatlan alapként adva lenni, létezők egy csoportjának lényegi tulajdonságát birtokolni). Orosz István feladványait nézve éppen annak lehetünk tanúi, hogy itt is, ott is váltakozó intenzitású létezők kapaszkodnak egymásba: az egyik pillanatban szemünk elé tárulva kiemelkednek környezetükből, testet öltenek, majd csakhamar újra alásüllyednek, hogy ezáltal is formává, létezővé válhasson egy másik, ellen-alakzat.


A BIZONYTALANSÁG BRAVÚRJAI / THE BRAVADOS OF UNCERTAINTY

• Talán ezzel függ össze az is, hogy az Orosz István képeiben fel-felsejlő igazság nem egy adekvációkban és affirmatív alakzatokban kidomborodó igazságfogalom. Nem közlésekben és ábrázolásokban teljesedik ki, a művek igazsága sosem egy adott formában rejlik, de nem is képzet és tárgyának egybeeséseként tárul elénk. Ehelyett sokkal inkább valami kötött és elkendőzött lényegiség elevenné válása, feltárulkozása – heideggeresen szólva aletheia, vagyis egyfajta megmutatkozás, elnem-rejtettség. A finom szövésű vonalrengetegbe foglalt lépcsők, oszlopsorok, kupolaboltozatok és attikák pedig inkább csak asszisztálnak a felismerés fokozataihoz – afféle narratív felépítmények, a fő téma illékony kulisszái, az alig tapintható lényeg formákká dermedt staffázsai. Legtöbbjük eleve multistabil alakzatokból táplálkozik: a végletekig kidolgozott ábrák „mögött” egy képi apóriákra épülő vázrendszer feszül, amelynek nyelvtana Necker-kockák, Schröder-lépcsők, Penrose-háromszögek és Rubin-vázák paradox logikájára épül. • Első látásra is nyilvánvaló, hogy kiemelt szerep jut az építészetnek. Talán arra is emlékeztet mindez, hogy az építészetnek előbb alakult ki saját elmélete, mint az ábrázolóművészetnek – és többé-kevésbé minden, amit az európai gondolkodás fénytörésében arányokról, perspektíváról, aranymetszésről, a geometriáról tudni vélünk, az építészet teóriájában gyökerezik, a görög-római hagyomány szedimentuma. Ugyanakkor, ha áttételesen is, de azt a lassú folyamatot problematizálja, amelynek során a kép (a tabló) fokozatosan architektonikussá vált s a perspektíva, ez a mindent térszerűvé szervező szimbolikus forma a képsíkot is meghódította, a rajzokba, festményekbe is belakta magát. • Ami igazán izgalmassá teszi ezeket a grafikákat, az éppen az igazság folytonos rejtőzködése, az illékony alakzatok értelemképző dinamikája. A mozdíthatatlan(ná tett), monokuláris (férfi) tekintet csapdáinak és a rendszerbe foglalt perspek-

Jorwerti torony / Tower of Jorwert, 2008, rézkarc / etching, 500 x 130 mm

9


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Könyvtár / Library, 2008, rézkarc / etching, 400 x 270 mm

10

tívának mint hatalmi eszköznek témává emelése sok esetben azt érzékelteti, hogy a megfelelően megválasztott látószög az értelmezés és a hatalom kulcsa, akárcsak egy labirintus esetében. Hiszen madártávlatból szemlélve még a legbonyolultabban szervezett útvesztő is könnyen átlátható – és megfejthető – mintázattá terül szét. A Labirintusok ciklus, amely az útvesztők gazdagon rétegzett szimbolikájából táplálkozik, éppen ezt tematizálja. Persze azonnal kínálja magát néhány nyilvánvaló, sőt már-már elcsépeltnek tűnő párhuzam: a

labirintus mint az útkeresés, az emberi élet vagy éppen az alkotói pálya allegóriája. Az útvesztő mint erősen referenciaértékű motívum (amit Orosz István olykor az emberi agy analogonjaként is ábrázol) mindezen túl akár a sokszorosító grafika, a mélynyomásos technikák metaforájaként is értelmezhető – hiszen ezen a technén belül minden, ami formaként mutatja magát, valójában medrek és vájatok, árkok és vonalak, pozitív és negatív alakzatok játékos dialektikájaként tárul elénk. • A számos variációban megfogalmazott labirintus-téma ugyanakkor arról is szól, hogy az emberi tapasztalás hogyan szervezi térré, térbelivé a formák bonyolult, esetlegesnek tűnő textúráját. Merthogy falnak és folyosónak, egymás inverz alakzatainak kölcsönösen „szüksége van a másikra” ahhoz, hogy azzá válhasson, ami. A szűk, kanyargó folyosó csakis a falak folyamatos ölelésében válhat a közlekedés csatornájává, miközben a falak is csak azáltal képesek tér-héjak bonyolult anatómiáját létrehozni, hogy a keskeny vájatok szorosan hozzájuk tapadva végigkövetik a testüket. Másrészt mozgás nélkül aligha beszélhetünk térről – hiszen mindaz, amit térként élünk meg, próbálkozások, tévelygések, repetitív mozzanatok és észlelésbeli korrekciók talaján, csakis a test és a tekintet folytonos kóválygása (vagy éppen ingamozgása) által válik érzékelhetővé. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a tér a mozgásban artikulálódik. • Orosz István vizuális kelléktárában egyetlen szeplőtelen motívum sem akad, egyetlen elem sincs, amely csupán önmagára utalna: minden képben ott lebeg a referencialitás, a nagy elődökkel és irányadó mesterekkel folytatandó dialógus igénye. Az alkotó valósággal beleörökíti magát a művészettörténet szövetébe, mintha jelezni akarná, hogy ő is csupán rafinál, tudomásul veszi történelmi meghatározottságát, és azt, hogy paradox bravúrjai is csak az „elődökkel” való párbeszéd részeként jelentenek valamit, s csak ennek a történetiségnek a talaján lépnek működésbe. Így például a több


A BIZONYTALANSÁG BRAVÚRJAI / THE BRAVADOS OF UNCERTAINTY

helyen megjelenő orrszarvú sem csupán formai poén és kicserélhető elem, hanem egy metonimikus alakzat, a képgrafika számos jelentésvonzattal bíró, emblematikus állata (I. Manuel portugál király ajándéka X. Leó pápának, Dürer, Burgkmair, Dalí ihletője). Orosz István is humorral jegyzi meg Válogatott sejtések című könyvében, hogy „Dürer óta minden valamire való grafikus szükségét érzi, hogy rajzoljon, metszszen, karcoljon ő is egy rinót.” S ha már Dürer, akad jó néhány neki címzett parafrázis is: egy páros grafikán az tárul elénk, amit a német mester Underweysungjának szemléltető figurája, az ideális rajzoló láthatott: egy négyzetháló előtt kibontakozó női altest, széttárt combok, a tekintetnek utat engedő drapériák. Orosz István nem tesz mást, csak továbbgondol egy játszmát, belebújik egy látszögbe: e pontból (a grafikus optikájából) nyilvánvaló, hogy itt is a tekintet ereje diktál. A tekintet útjába kifeszített négyzetháló a képernyő elődje, felhasználói felület, amely a szubjektumot tehermentesíti (és észlelését irányítja), mintha csak egy ősmonitor őspixeleit látnánk. Az a mozzanat tárul elénk, amelyben a kép architekturálissá válik, a látás pedig algoritmizálttá, a raszter a valaminek a látását mint képként látást segíti: a tekintet át- és behatol, feltérképez és elidegenít. • Orosz István tehát szüntelenül a nagy elődökkel folytat párbeszédet. Sok esetben úgy, mint reneszánsz kori kollégái tették: saját képmását, mint szignatúrát csempészi az ábrák forgatagába, máshol pedig finoman elhintett művészetelméleti referenciákat épít be grafikáiba, mintha csak afféle vizuális lábjegyzettel toldaná meg azokat. A Könyvtár c. rézkarcon a művész merengő alakja egy könyvespolcra támaszkodik – a kontempláció közege egy különös hipertér, a repkénnyel befuttatott fal egyszerre határol kintet és bentet. A polcon ihletforrások valóságos linkgyűjtemnye: a vaskos kötetek gerincén Gombrich, Brunelleschi, Piranesi, Pierro della Francesca, Poe – (egy rokon lélek, egy másik Outis) stb. nevei olvashatók.

• A Kút című anamorfózisban a nagy előd és megkerülhetetlen példakép, M. C. Escher arca van elrejtve – igaz, erősen torzított alakban, fűcsomók, gallyak és levelek filigrán textúrájává mosva, mint egy testté tett árnyék, afféle kötőszövetként is működik, hiszen kompozícióvá szervezi a két „kép a képben”– motívumot: egy ablakot és egy tükröt. Talán nem véletlen, hogy az újkori művészetelmélet két nagy toposzának találkozásáról van szó (a mimetikus táblakép mint ablak a világra és/vagy mint a valóság tükre, illetve a valóság transzcendenssé tétele). A közelítés kulcsa eközben maga a kút, az értelmezés folyamatának fons et origója. Metaforikus töltete és szimbolikus jelentésvonzatai mellett tisztán technikai funkcióval is bír: a tükörhenger helyét jelöli, melynek felületén az anamorf kuszaságból képpé szerveződhet Escher „valódi” képmása. A rafinált kompozíció és a technika végletekig precíz alkalmazása ez esetben is az emberi tekintetet emeli témává, látványként aktualizálva azt, ami szórtan, félabsztrakt mintázatként, látens módon kezdettől fogva ott szunnyad a képtérben. • Egyetlen vizuális elem sem ártatlan, félig-meddig minden motívum részt vállal a nagy szemfényvesztésben (és olykor saját maga leleplezésében is) – a bábos korláttól a kannelúrázott oszlopsoron át a koronázópárkányig minden forma és alakzat, még a látszólag önmagukat kiiktatók és a megbicsaklani látszók is, részesei a nagy illúziónak. Amerre csak nézünk, páros motívumok ölelkeznek egymásba. Egyikük rendszerint fogva tart, szöktet, helyzetbe hozza a másikat, majd ereszkedik, mintává, látvánnyá dermed, aztán visszafakul, akarva-akaratlanul ellen-látvánnyá segíti párját. Szorosan egymáshoz varrott, sőt egymás által létesülő, reciprok képfóliák fogadnak, az egyik folyton a másikba kapaszkodik, mintha egyenesen rászorulna a társára. Orosz műveiben minden imágó mozgásban, folyamatban, örökös szökésben van – az egyik forma csíraként magában hordozza a

Euripides: Medeia, 1996, plakát / poster, 1000 x 700 mm

11


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Deszkametria 12. / Plankmetry 12., 2010, fenyőfa / pinewood, 620 x 580 mm

másikat, mintegy egyengetve a talajt a rá következő észlelet előtt. Mindeközben a tekintet egyfajta stimulánssá válik – a (hosszasan, figyelemmel) nézett tárgy a nézés következtében megváltozik. Hiába is próbálunk egy szilárd alakzatba kapaszkodni: amint megtelepszik rajta tekintetünk, máris kettéfoszlik. • Mindenhol produktív torzulások, illuzórikus csiki-csuki játszmák fogadnak – sehol egy biztos pont, sehol egy fix Létező. Folytonos szökésben, illanásban van a látvány, semmi sem késszé forrott entitás (Rilkét, illetve a negyedik Duinói elégiát idézve: alles ist nicht es selbst), minden valamerre tart, folyamatban van. Valami olyasminek vagyunk a tanúi, amit a német nyelv úgy nevez, hogy Werden. Emlékeztetve arra, amit Platón is taglal a Timaios oldalain: az evilági, érzékeink számára felfogható jelenségek közül semmi sem létezik igazán, miden csak mozog, válik, tart valamerre, szárba szökken, dagadni látszik, vezet vagy éppen sorvadásnak indul: létesül és létesít. Az értelem, a lényeg a testek, jelölők közé fészkeli be magát, mintegy képviseletet keresve: efemer módon, a formák között, az összeölelkező, egymást kölcsönösen létrehozó alakzatok játéka által képes csak ideig-óráig tapint-

12

hatóvá válni. Orosz Istvánt mintha éppen ez a megfoghatatlan, illékony Werden érdekelné, amely Hegellel szólva a Lét és a Semmi szövetsége, a megtestesült nyugtalanság – hiszen a Létben már eleve csíraként foglaltatik a nemét, mint ahogy a Semmiben is gyakran ott sarjad a Lét (Lehetőség-lét). • Nem egy képen a hiányból, a semmiből, a megfoghatatlanból is produktív forma, a túlélést (értelmezést) segítő entitás válik, csupa-csupa átfordulás és képi transzformáció, félig-meddig úgy, mint a leleményes Odüsszeusz esetében, aki a „senki” szóból is identitást tudott kovácsolni, hogy aztán a fix jelentésekbe kapaszkodó Polüfémosz, ez a korlátolt küklopsz azt kiabálhassa: „Senki vakított meg”. • A képek többségén tehát maga a látás válik tematikussá – így pl. a Dionysos című anamorf ábrázolásnál is, ráadásul mindjárt több szinten. A szőlőlevelek ornamentikájában absztrakt folttá mosódó arcból egy tükörhenger segítségével a mámor és nagy ihletettségek istene rajzolódik ki – aki ugye Nietzsche szemében Apollón ellenpárjaként egyike a minden művészi élményt átható két alapvető princípiumnak. A képet, a látványt tehát a tekintet „fejezi be”, a narráció a tekintet által teljesedik ki. Ugyanakkor az ikonográfia szintjén is megjelenik a látás, a látva, fürkészve keresés: egy felülnézetből kivehető alak, talán magának a művésznek az alteregója, borospohárként szorongatja a maga tükörhengerét, vagyis a képsíkba rajzolt néző már eleve lát, már felfedezte a maga avarban rejtőző istenfiguráját. A főszereplő ez eseben is a tekintet – az emberi tekintet, amely, mint tudjuk irányított, érzelmileg áthatott, történetileg, kulturálisan, sőt sok esetben nemileg is meghatározott, erősen szelektív, megtéveszthető, és amely oly sok rejtett agressziót, félelmet és előítéletet hordoz magában. A tekintet, amely elszórja a maga zárójeleit, hogy létrejöjjön általuk az értelem, akár egy matematikai képlet esetében, ahol a zárójelek pozíciója a végső jelentés szempontjából kulcsfontosságú.


A BIZONYTALANSÁG BRAVÚRJAI / THE BRAVADOS OF UNCERTAINTY

• De ne ragadjunk le az autonóm műveknél: Orosz alkalmazott grafikái, világos közlésekre szorítkozó plakátjai közt is számos olyan alkotás akad, amely elmésen rajzol meg egy amúgy szövegszerűvé alig-alig tehető igazságot. Ilyen például a József Attila centenáriumra készült plakát. A költő halálát egy végletekig kiélezett vizuális paradoxon jeleníti meg, melyben kisiklani látszik a geometria rendje. A párhuzamos sínpár szemünk előtt forrad hasító ékként egyetlen testté: mintha csak azt a pontot (állapotot) jelölné, ahol véget ér egy világ, megszűnik egy lét, megszakad minden jelentés – és ahol hirtelen értelmét veszti a térbeliség és a célszerűség összes, addig szilárdnak hitt alakzata. A berlini fal leomlását megidéző plakát (Berlin) frappánsan közvetíti a diktatúra alóli felszabadulás élményét. A képteret egy vaskos, vörös téglákból álló légballon uralja, minden bizonnyal a traumákkal teli, stigmatizált múlt terhes rakománya, amely könnyedén száll a magasba (egyúttal vészjósló mementóként azt is sugallja, hogy vigyázat, sérülékeny ez a szabadság, bármikor kipukkadhat a lufi). • Ugyancsak beszédes metafora az OYTIΣ (ógörögül: „senki” – akad-e Orosz István-fan, aki e nevet nem ismeri?) címkével ellátott emblematikus erejű plakát is: mintha csak Hérakleitosz oly sokat idézett mondásának képpé tett parafrázisát látnánk hihetetlenül szubtilis, és mégis beszédes, szemléletes formában – mindez ugyanakkor afféle kerek-perec alkotói vallomásként is működhet. A ceruza szemünk előtt hús-vér, gerinces élőlényként viselkedik – és míg a grafithegy szemlátomást rajzol, vagyis nyomot kíván hagyni, addig a radírvég már azon fáradozik, hogy eltüntesse saját maga indexeit – vagyis alkotás és végzet szorosan összetartozik, sőt egy tőről fakad. Alighanem ez maga a válás, a Werden logikája: a keletkezés és pusztulás szövetségében kirajzolódó létmozzanat, a panta rhei igazsága.

A hüvelyk / The Thumb, 2013, rézkarc /etching, 370 x 410 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 150 x 70 mm

Fal VIII. / Wall VIII., 2012, rézkarc / etching, 360 x 500 mm

(Csanda Máté)

13


A BIZONYTALANSÁG BRAVÚRJAI / THE BRAVADOS OF UNCERTAINTY

The Bravados of Uncertainty István Orosz and the Gaze as Theme “The gaze began placing its parentheses between the objects” (Gergely Vida: Allegories of perception)

•While looking at István Orosz’s works, we can assume that their theme is the victory of form, the suggestive power of the finely drawn graphics. However, there is more at stake here; the essence needs to be sought elsewhere, not necessarily in the pleasingly chiselled surfaces. His artworks are images of philosophy: they remind us of Plato’s often-quoted cliché-like claim which states that philosophy begins in wonder and its practice is constant alertness – being constantly ready to reconsider our viewpoint. We need to be on our guard before losing ourselves to these superficial pleasures, the precise beauty of his enigmatic forms and detailed surfaces. In István Orosz’s repertoire of spectacles, each and every element and picture fragment can turn into dubitandum; in other words, the subject of doubt, in any moment. And, since we are already interpreting, everything depends on the extent and nature of our approach to the artworks: if we understand “reception” as something more than the formal extraction of what the artwork exhibits, we soon realise that an illusion captured as a drawing sheds light on the operational mechanism of our mind, on the blind spots and contradictions of our perception and on the creative nature of our original fallibility. The reason for this is that the main theme of István Orosz’s works (though faceless, volatile and constantly hiding) is the human gaze, or rather the phenomenal connection between seeing and understanding, viewing and comprehending, look and truth. The abundance

of architectural arrangements forms supplementary décor, a sort of endorsed reference, behind the sophisticated double-twists, twofold truths, eyechallenging illusions and optical games; eventually the allegories of perception become detectable. • These are images of theory, they tell us about the intermingling of meaning and understanding – about the fact that, in some way or other, we need to step into the roundabout of interpretation, where it is often the gaze itself that finishes up and joins the threads of elucidation. Certainty and uncertainty embrace each other with paradoxical playfulness, often recalling Wittgenstein’s saying: “If I want the door to turn, the hinges must stay put”. In other words, for truth to “operate” there must be a stable, incontestable part, in relation to which everything else (doubt, presumption, word-games, triviality) can be thought of as a moveable “door”, while the only thing that helps the fixed axis to act as a kind of hinge is the fact that the truths move around it. • The stirring motifs in Orosz’s works, due to their dissimilarities, turn into tangible objects and sights linked to each other. In all cases, each and every element runs around. Nothing is merely itself and every detail becomes something else before it solidifies as an index: these details head for, depart and leap somewhere. We need to constantly move around by clinging to one of the images so that our going astray, our doubts and disappointments lead us productively toward the so-called truth. Therefore, the protagonist of the pictures is the gaze. It is constantly in motion, it seeks for meaning and it is full of subversive and self-induced aggression. The gaze often behaves in a masculine way and frequently presumes that it sees something. It needs and fights for its own perception. Quite often it is so full of cultural and emotional meanings that we do not even notice: it misleads us and guides us astray. The gaze takes (sometimes even drags)

Lapozó / Leaf-turner, 1998, tusrajz / Indian ink drawing, 300 x 300 mm

15


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Glóbusz / Globe, 1998, tusrajz / Indian ink drawing, 300 x 400 mm

Rajzoló / Drawer, 2004, tusrajz / Indian ink drawing, 400 x 320 mm

16

the viewer into the visual space: it allows the objects to be viewed as pictures and its presence stems precisely from its absence and intangibility. The meaning in these illustrations does not primarily predicate upon the figures but it lies in between the implied forms. It is settled in the cobweb of delusions and corrections and it becomes visible by the movement of the gaze seeking for sense, since the interconnecting sights obey the power of the gaze in different ways. Henceforth, the only way to discover the actual meaning is to detach the gaze – as a movement which is nominated as protagonist and reduced to its core – from István Orosz’s puzzles. The sights struggle up to the point where they are solidified as forms – but we may eventually say that (quoting Gergely Vida’s poem further) it is indeed “only the role of the reciprocal pronoun that has increased”. •Another significant and recurring character of István Orosz’s artworks is time, which sneaks into the nexus of his works on multiple levels. With all his works, he seems to illustrate one of

Heidegger’s fundamental theses, which states that the relation of the presence (the “human being”) to the world is inherently linked to time. Orosz’s artistic framework itself is related to time; its playfully sophisticated, almost Mannerist mimicry style, the masterful and consistent usage of etching (emigration within time, as the artist himself notes in an interview) – antique ruins that appear as recurring motifs, fragments of buildings left to decay, are all allegories of evanescence. Time is reflected indirectly, planted within the material too; Orosz’s Plankmetry series are built up of planks of different ages, thus being different colours. The abstract algorithmisation of two-dimensional frames which pulsate as three-dimensional objects evokes the cold aesthetics of hard edge and op art – they are a sort of playful, ironic counter-strategy of István Orosz’s oeuvre. The time-horizons lined up against each other become the main representatives of the spatial illusion in the sharp angular language of geometrical design. • While looking at the anamorphic graphics and the vexierbild-like imagery, one vainly seeks for any kind of primordial motif, point of origin, image and effigy, because there are only double figures rooted in each other that unfold before us, usually in the form of two consubstantial images. The German language describes this notion as Gleichursprünglichkeit: one figure comes into being through the other, and vice versa. The inherent interdependence of forms clearly illustrates the rocking motion of semiosis found in all of István Orosz’s works. I turn to the German language for help once again: tauschen (to exchange) and täuschen (to mislead) are verbs of the same root. The sophisticated delusions eventually seem to transform the absurd truth into sight that Kafka wrote in his novel The Trial: “The right understanding of any matter and a misunderstanding of the same matter do not wholly exclude each other.”


A BIZONYTALANSÁG BRAVÚRJAI / THE BRAVADOS OF UNCERTAINTY

• Immersed in the meticulous pictures, we can sense that the verb ‘to exist’ (ek-sistere) in its narrower scholastic sense means to emerge (out of other beings), to seem more existent, more realistic than the pile of surrounding beings. So, by all means, it is a dynamic, relational concept, which presumes a kind of motion, contextual embedding and inherently points to a different way of existence than esse (to be given as an unchanged foundation, to possess the essential qualities of a group of beings). To look at István Orosz’s puzzles is to witness beings of different intensity cling to each other here and there: in one moment they emerge from their surroundings in front of our eyes, they materialise, and soon they submerge again, giving room for another, latent counter-figure to form and become. • Perhaps it is related to the above that the imminent truth in István Orosz’s pictures is not a concept of truth protuberant in adequacies and affirmative figures. It does not culminate in disclosures and illustrations, the truth of the works is never hidden in a given form, and neither does it unfold as a concurrence of image and its object. It is rather the revealing, the animation of some bound and veiled substantiality – to refer to Heidegger, it is aletheia, a kind of disclosure, unconcealment. The stairs, colonnades, domes and attics framed into a fine-spun abundance of lines merely support levels of recognition – they are narrative structures, volatile coulisses of the main theme, companions of hardly tangible essence frozen into forms. Most of them nourish upon multi-stable figures: behind each extremely detailed illustration there is a skeletal system of pictorial aporia, the grammar of which is built on the paradox logic of Necker cubes, Schroeder stairs, Penrose triangles and Rubin vases. • Architecture has an emphatic role in Orosz’s work, which reminds us that architecture had its own theory established earlier than fine art – and

more or less everything that we seem to know via the filter of European thinking about proportions, perspective, the Golden ratio and geometry is rooted in the theory of architecture and is the sediment of the Greek-Roman tradition. At the same time, though perhaps indirectly, the role of architecture problematizes the slow process where the picture (the painting) has become gradually architectonic and perspective, this symbolic form which coordinates everything to become spacelike, has conquered the two-dimensional image plane and has inhabited the drawings and paintings. • What makes these drawings really exciting is the constant lurking of the truth, the meaning-creating dynamics of volatile figures. To make the instrument of power of a systematised perspective and traps of the immobilized monocular look (of a man) as the theme of the pictures alludes to the idea that the properly chosen viewpoint is the key to interpretation and power, just like in the case of a labyrinth. Imagine yourself looking at a maze from a bird’s-eye view – even the most complicatedly organised labyrinth spreads into a straightforward, resolvable pattern. The Labyrinths series, which builds upon the richly multi-layered symbolism of mazes, takes the above as its theme. Naturally, we are faced with some obvious, almost trivial analogies: labyrinths as the allegories of seeking one’s way, of the human life or of the creative career. Labyrinths as motifs with a high reference value (István Orosz does sometimes illustrate them as analogues of the human brain) can be interpreted as metaphors of multiplied graphics and intaglio techniques. Everything that appears as a form within this techne is indeed revealed before our eyes as the playful dialectics of hollows and gutters, ditches and lines, positive and negative fiures. • The theme of labyrinths, which István Orosz formulates in many different varieties, also tells us about how the human experience organises

Szempontok / Aspects, 1988, tusrajz / Indian ink drawing, 400 x 300 mm

17


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Deszkametria 23. / Plankmetry 23., 2012, fenyőfa / pinewood, 700 x 410 x 30 mm

18

the complicated, seemingly accidental texture of forms into three-dimensional spaces. Walls and corridors, inverse figures of each other, mutually “need each other” in order to become what they are. Narrow, winding corridors can only become means of transport within the continuous embrace of walls; at the same time, walls can only create complex anatomies of space-shells due to narrow channels tightly sticking to them and following their frames. On the other hand, we can hardly talk about “space” without movement – since all the things we experience as space: trying, straying, repeating movements and correcting perceptions, can only be sensed via the continuous traipsing (or swinging motion) of the gaze and body. Space is articulated within the framework of movment. • In István Orosz’s visual inventory there is no single element, not one immaculate motif that simply refers to itself: in all of his works there is a lingering referentiality and the need for the dialogue that is maintained with the great predecessors and guiding masters. The artist binds himself into the realm of art history, just as if he intends to indicate that he too merely elaborates – he accepts his historical position, and the fact that his paradoxical bravados can have a meaning only as part of the dialogues with the “predecessors”; they only start to operate on the ground of this historicity. For instance, the rhinoceros that we can see in several works is not only formal humour and an interchangeable element, but also a metonymical figure: an emblematic animal of graphics with multiple associated meanings (the gift of Portuguese king Manuel I to Pope Leo X – an object of inspiration for Dürer, Hans Burgkmair and Dalí). István Orosz himself makes a humorous note in his book Selected Suspicions that “ever since Dürer, all proper graphic artists feel the need to draw, carve or etch a rhino”. And since we have already mentioned Dürer, there are quite a few paraphrases addressed to him: on a com-

bined graphic we can see what the ideal drawer – the illustrative figure of the German master’s Underweysung – could have seen: the lower body of a female unfolding in front of a grid, splayed thighs, draperies giving way to the gaze. István Orosz does nothing more but takes the game further and steps into a point of view: from this angle (the optics of a graphic artist) it is obvious that the force of the gaze dictates here. The grid, which is extended in the way of the gaze, is the predecessor of a monitor; it is a user interface, which unburdens the subject (and guides its perception), just as if we saw the primal pixels of a primitive monitor. We can see the moment when the picture becomes architectural, seeing becomes algorithmical. The raster helps us see something as a picture: the gaze permeates and penetrates; registers and alienates. • So, István Orosz is in a constant dilogue with his predecessors. Like his Renaissance colleagues did before him: he hides his own image, just like a signature, within the whirl of figures, or he builds gently scattered art theory references into his graphics, completed as a visual footnote. In Orosz’s etching the Library, the contemplating figure of the artist leans on a bookshelf – the locale is a strange hyper-space, the ivy-woven walls bind inside and outside at the same time. There is an actual link-collection of sources of inspiration on the shelves: we can read names of Gombrich, Brunelleschi, Piranesi, Pierro della Francesca, Poe (a kindred spirit, another Outis), etc. on the spines of the thick volumes. • In the anamorphosis entitled The Well, the face of Orosz’s great predecessor and role model, M.C. Escher, is hidden in a highly distorted way, arranged into a filigree of tufts, twigs and leaves. Just like a shadow formed into a body, it operates as a kind of connective tissue organising two “picture in a picture” motifs into a composition: a window and a mirror. It might not be a coinciden-


A BIZONYTALANSÁG BRAVÚRJAI / THE BRAVADOS OF UNCERTAINTY

Szem / Eye, 1999, tusrajz / Indian ink drawing, 300 x 400 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 130 x 60 mm

ce that these motifs bring together the two great topoi of modern art theory (the mimetic panel picture as a window on to the world and reality, or as an object that transcends reality). Meanwhile, the key to the approximation is the well itself, the fons et origo of the interpretation process. Besides its metaphoric content and symbolic implications of meaning, it has a purely technical function too: it indicates the place of the mirror cylinder, on the surface of which Escher’s “real” image can be shaped into a picture from its amorphous form. The refined composition and the extremely precise technique make the human gaze the theme of the picture in this case, too. The gaze actualises the dormant, half-abstract and latent patterns of the picture space into sight. • None of the visual elements are innocent; to some extent, all the motifs (all the forms and figures) from the balustrades to the fluted colonnades and the main eaves, even the ones that seem to eliminate themselves and collapse, take part in the great illusion. Wherever one looks, paired motifs embrace each other. One of them generally constrains, seizes, places the other in position, then it descends, freezes into a pattern

and sight, after which it fades away again and transforms the other into a “counter-spectacle”. We are welcomed by complementary picture folios closely knitted to each other, established by each other, one constantly clinging to the other, while in need of the other. In István Orosz’s works, all the images are in constant movement, process and escape – one form carries the other as a sprout in itself, just as if it was smoothing its way for the following perception. Meanwhile, the gaze turns into a kind of stimulant – the (steadily, attentively) watched object changes due to being watched. We try to hold on to a stable figure in vain: the moment our gaze settles on it, it fades away. • There are productive distortions and illusory games everywhere – there is no definite spot, no fixed Being. The sight is in constant escape and evanescence, nothing is a finalised entity (quoting Rilke, and his Fourth Duino elegy: alles ist nicht es selbst), everything is on its way to somewhere, everything is in process. We witness something that the German language names as Werden, remining us of what Plato describes in Timaeus as nothing really exists from the substances in the physical

19


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Könyv / Book, 1998, rézkarc /etching, 94 x 114 mm

20

world we can sense. Everything is in motion; becomes, heads somewhere, leaps, seems to expand, leads or starts to deteriorate: it creates and it is being created. The sense and the essence are nested between the objects, the indices, as if looking for a representation: they can become tangible only for a short time, in an ephemeral way, between the forms, through the playfulness of the embracing figures creating each other. István Orosz seems to be interested specifically in this intangible, volatile Werden, which is (in Hegel’s words) the alliance of Being and Nothingness, the very restlessness; since non-being is already rooted in Being, and Being (the opportunity of being) is rooted in Nothingness. • The absence, the nothingness and the intangible materialise as productive forms – entities that facilitate survival (interpretation) – in several pictures: various rotations and image transformations, akin to the case of the ingenious Odysseus, who could create an identity from the word “noone” so that Polyphemus, this obtuse Cyclops holding on to fixed meanings, could shout, “No one has hurt me”. • It is seeing that becomes thematic in most of the pictures – just like in the case of the Dionysus anamorphosis, where it happens on multiple

levels. From the human face that becomes an abstract spot in the ornaments of the grape leaves, we can see the god of ritual madness and religious ecstasy with the help of a mirror cylinder – in Nietzsche’s view, Dionysus was one of the two fundamental principles guiding all artistic experiences, the other being Apollo. So, the gaze completes the picture and the sight, and it concludes the narration. At the same time the seeing – the search by looking, by peering – is also present on the level of iconography: there is a figure we can see from above, perhaps the alter-ego of the artist himself, who holds his own mirror cylinder as a wine glass, so the viewer within the picture already sees, has already discovered his own effigy hiding within the fallen leaves. The protagonist – the gaze again – is guided, emotionally loaded, historically, culturally and in many cases gender-wise determined, strongly selective and deceivable. It carries hidden aggression, fear and prejudice. The gaze scatters its own parentheses, so that things become meaningful; just like in the case of a mathematical formula, where the position of the parentheses is very important to make a set of numbers meaningful. • Let’s not stick to autonomous works though: among István Orosz’s applied graphics, his posters confined to clear messages, one can find a number of works which cleverly illustrate an otherwise hardly conceivable truth. Such is for instance the poster made for the centenary of Attila József. The death of the poet is represented by an extremely tense visual paradox, where the order of geometry seems to jump the rails. The parallel rails turn into a single object as a splitting wedge in front of our eyes: just as if they indicated the point (state), where a world ends, a being comes to an end, and all meanings are interrupted – and where all the figures of spatiality and expediency that were thought of as solid beforehand, suddenly become meaningless.


A BIZONYTALANSÁG BRAVÚRJAI / THE BRAVADOS OF UNCERTAINTY

The poster evoking the collapse of the Berlin Wall (Berlin) conveys the experience of liberation from dictatorship in a unique way. The picture space is dominated by a balloon made up of thick red bricks, which must be the onerous load of the stigmatised past full of traumas, flying up to the skies lightly (but at the same time, as a sinister memento, suggesting to beware, as freedom is vulnerable, its balloon can burst at any time). • Another impressive metaphor is the emblematic poster marked with the OYTIΣ label (in Ancient Greek: “no one” – is there an István Oroszfan, who is unfamiliar with this name?) – just as if we saw the pictorial parahrase of Heraclitus’ widely quoted saying in an incredibly subtle yet

expansive and expressive form – at the same time, this could work as a point-blank ars poetica. The pencil behaves as a flesh-and-blood vertebrate and, while the graphite tip is apparently drawing, wishing to leave a mark, the rubber tip is working on removing its own marks – thus, creation and fate are closely connected: they come from the same source. This is probably the very logic of becoming, of Werden: the truth of panta rhei, the momentum of existence outlined in the alliance of genesis and decay. (Máté Csanda) József Attila / Attila József, 2005, plakát / poster, 1000 x 700 mm

Ceruza-gerinc / Pencil Spine, 1989, tusrajz / Indian ink drawing, 500 x 700 mm

21


A lerajzolt idő

The Drawn Time


Mi is az idő? Ha nem kérdezi senki, pontosan tudom, de ha el kell magyaráznom valakinek, már nem tudom. (Szent Ágoston)

A végtelen a tenyérben, The endless in the Palm, 2015, ceruzarajz / pencil drawing, 500 x 500 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 130 x 60 mm

What then is time? If no one asks me, I know what it is. If I wish to explain it to him who asks, I do not know. (Saint Augustine)


A LERAJZOLT IDŐ / THE DRAWN TIME

•A következő lapokon különböző címek alatt összegyűjtött munkáim mindegyikén – bevallom többnyire öntudatlanul – az idővel kapcsolatos képzeteim rajzi megjelenítésére tettem kísérletet. Újra és újra átlapozva, és együtt látva őket, számomra is csak így, egymásutániságuk metafizikus aurájában vált nyilvánvalóvá az idő, a láthatóvá tett idő meghatározó szerepe. Az is lehet azonban, hogy csak jobb híján hívom időnek. Azok, akik rádöbbennek, hogy Herakleitosz folyójába nézve már nem a saját tükörképük arcába tekintenek, talán melankóliának fogják nevezni, vagy a geometria enigmatikus szomorúságának, a szimmetriák fenséges társtalanságának, a tükörképekben lakozó örök kétségnek, vagy észreveszik a perspektívák reménytelen, plátói kapcsolatát a végtelennel. Miközben saját munkáim és az idő összefüggéseit kerestem, nekem is szembesülnöm kellett az augustinusi dilemmával: mi az idő? Ha nem kérdezik, pontosan tudom, hogy micsoda, de ha el kell mondanom, képtelen lennék rá. Képzőművész vagyok, tehát ha szóban nem megy, megpróbálhatom lerajzolni. A mellékelt grafikával erre tettem kísérletet. Azt szerettem volna megjeleníteni, hogy az emberi test alig érzékelhető ritmusai, a pulzuson tapintható véráram lüktetése, és a csillagrendszerek bonyolult képletekkel leírható mozgásai ugyanahhoz a mércéhez igazodnak. Igen, most már sejtem, hogy más szót is használhattam volna az idő helyett, csak hát vannak olyan nevek, amelyeket hagyományosan tilos szájunkra venni, s az írásban is jobb, ha kipontozunk … (Orosz István)

• I have made an attempt to graphically visualize my notions in connection with time – I confess, mostly unconsciously – in every one of my works collected under various titles on the following pages. Leafing through them again and again, and viewing them together, for me it is only in this way, in the metaphysical aura of their succession that time has been rendered self-evident, the determining role of time made visible. It is also possible, however, that it is only for lack of something better that I call this time. Those who are astonished to find that looking into Heraclitus’s river, it is not into the face of their own reflection that they gaze, will perhaps call this melancholy, or the enigmatic sorrow of geometry, the majestic solitude of symmetries, the eternal doubt of the inhabitants of mirror-images, or they will perceive the hopeless Platonic relationship of perspectives with the infinite. While I searched for the correlations between my own works and time, I also had to face the augustinian dilemma: What is time? If the question is not asked, I know precisely what it is, but if I have to express it, I would be incapable. But I am a visual artist, and so if I cannot tell it in words, I can try to draw it. I have made an attempt at this with the enclosed image. I wanted to describe graphically that the barely discernible rhythms of the human body, the throbbing of the bloodstream palpable in the pulse, and the movements of the stellar systems describable in complicated formulas all conform to the very gauge. Yes, finally I surmise that I could have used another word instead of “time”, but there are some names that are traditionally forbidden to speak, and in writing it is also better to omit them...

Kezek / Hands, 2008, tusrajz / Indian ink drawing, 400 x 300 mm

(István Orosz )

25


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Három sziget / Three Islands, 1992, rézkarc / etching, 140 x 105 mm

•A kompozícióit alkotó elemek gyakorta megkettőzve, olykor négyszerezve alkotnak egyedi rendet, rendszert. … Egyik lábát a másikon átvető alak – talán félig fekve, félig ülve. Azért a talán, mert testéből nem látszik egyéb, mint a két láb, s az egyik kéz, az ujjak között füstölgő cigarettát tartva. S mindez megvan még egyszer: a szemközt elhelyezett sziget szikláiban jól kivehető az előbb emlegetett két láb s a kéz mása. Ezúttal a kő formáin tetszik át. A kép alsó harmadába helyezett, csupán harmadrészében látható alak mintha önmagát szemlélné a sziklák alakzataiban. Optikai játék mindez? Vagy az egyensúlykereső teremti e szimmetriákat? E tükörképeket? Mert így állhat elő a teljesség? Így ellensúlyozható, ami nagyon hiányzik? Így lesz a világ egész? Netán épp ellenkezőleg? Ilyen a világ? Megosztott? Szembenálló elemekre bomló? Konfliktusos? És ebben áll dinamikája? A kettősségben rejlik az ellenkezők szintézise? (…) Vagy mondjuk csak így: ez már több, mint a fizikai valóság, a fizikai valóságnak látható volta, ez már metafizika? (Dobozi Eszter )

A sziget / The Island („ ... csak ül az idő szótalan.” “ ... time simply sits, without a word.”) 1993, rézkarc / etching, 428 x 310 mm (vis-à-vis)

26

• The elements constituting the composition, often doubled, sometimes quadrupled, generate a unique order, system… The figure with one leg crossed over the other – perhaps half-sitting, half-reclining. Perhaps – because we cannot see more of his body than his two legs and one of his hands, holding a burning cigarette between his fingers. And all this appears once again: in the crags of the island before us, a copy of the two legs and a hand mentioned above is distinctly visible. This time looming through the forms of the rock. It is as if the figure visible only one third, located in the bottom third of the picture, were surveying himself in the forms of the cliffs. Is this all an optical game? Or the one seeking

balance creates these symmetries? These mirror-images? So that completion can arise this way? Do we counterbalance this way what is overly lacking? Is this how the world can become whole? Or just the opposite? Is the world like this? Divided? Broken up into opposing elements? Conflicting? And is this where its dynamic lies? Is the synthesis of opposites inherent in its duality? (…) Or let’s just put it this way: is this more than physical reality, the visible nature of physical reality; is this metaphysics? (Eszter Dobozi)

Szigetrajzoló / Island Drawer, 1997, rézkarc / etching, 345 x 247 mm


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

28

Mitológia I. (A labirintus) / Myth I. (The Labyrinth),

Mitológia II. (A kupola) / Myth II. (The Cupola),

1998, rézkarc / etching, 234 x 198 mm

1999, rézkarc / etching, 185 x 260 mm

• Első pillantásra úgy tűnik, e romos építmény eltökélten áll sorsmérte hosszú történelme örökkévalóságában, a természeti gondviselés által neki rendelt fával összeölelkezvén. Tovább nézve azonban a képet, különös misztériummá látjuk átlényegülni a jelenet terét. Vélhetnénk, kilenc hengeres oszlop emeli az előreugró s minden bizonnyal négyzetes tetőzetet, ha viszont a kép aljára pillantunk, hat szögletes pillért látunk, amelyek az alapzatra támaszkodván kétfelől tartják a távolba futó homlokzati elemeket. Egy vén fa, a kőlapokkal borított tér közepén sorvadozván, talán ismerheti a rejtély megoldását.

• The ruined structure, at first glance, appears to have stood resolutely for the entirety of its long but ordinary history, having made friends with the trees of natural providence. As I gaze at it, the whole scene resolves itself into a mystery of exceeding strangeness. One would of course assume that the nine circular pillars above support a probably quadrilateral roof. Looking at the base, however, there are only six square pillars standing in the tableau, and these hold up only the two farthest faces. An old tree, withered in place in the middle of the flagstone floor, might have the answer to the riddle.

(Shigeo Fukuda)

(Shigeo Fukuda)


A LERAJZOLT IDŐ / THE DRAWN TIM E

Mitológia III. (A tölgy) / Myth III. (The Oak), 1999, rézkarc / etching, 185 x 260 mm

Ha elmetszed találomra, bárhol, Mindig lesz majd egy olyan pillanat, Egy állókép az idő lemezén, ahol egy nyíl egy szív iránt halad. (Orosz István)

Randomly intersected Pure moments perfected Through frozen frames of times Onto a heart an arrow flies. (István Orosz)

29


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Santo Stefano Rotondo parafrázis III. / Santo Stefano Rotondo paraphrase III., 2000, rézkarc / etching, 375 x 510 mm

30


A LERAJZOLT IDŐ / THE DRAWN TIM E

Diadalív I. / Triumphal Arch I.,

Diadalív II. / Triumphal Arch II.,

1996, rézkarc / etching, 330 x 230 mm

2003, rézkarc / etching, 398 x 260 mm

31


A LERAJZOLT IDŐ / THE DRAWN TIME

Az én napom, a te napod, My Sun and Your Sun, 2001, rézkarc / etching, 273 x 406 mm (vis-à-vis) Műterem ablak / Atelier Window, 1999, rézkarc / etching, 330 x 290 mm

Az idő anyagából vagyok. Az idő folyó, mely magával ragad, ám én vagyok az a folyó. (Jorge Luis Borges) Time is the substance I am made of. Time is a river which sweeps me along, but I am the river. (Jorge Luis Borges)

33


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Kis kupola / Small Dome, 1992, rézkarc / etching, 148 x 86 mm

Oszlopok III. / Columns III., 2001, rézkarc / etching, 385 x 200 mm (vis-à-vis)

34

• Pillantásunkat lentről indítva felismerni kényszerülünk, hogy a négyzetes lábazaton álló, négyzetesen induló két pillér a felmagasodás közben észrevétlenül oszlopokká alakul, s ezen alakulás során rejtélyes módon a két pillér három oszloppá lesz, míg az alap síkjából frontálisan kiemelkedő formák a felső régióban, a teret mélységében is birtokba vevő súlyos és fájdalmasan befejezetlen architektonikus lezárássá lényegülnek. Kételyeinket eloszlatni, a felmerült tisztázatlanságokat tisztázni igyekezvén azt a gyanúnkat fogamazhatjuk meg, hogy az átmenetiségek által generált képi illuzionizmusok, villódzások elmossák, átszínezik, bizonytalanságokban tartják, sejtésszerűségekké oszlatják a dolgokat. A dolgokat, amelyek természetszerűen nem architektonikus jellegűek, hanem metaforikus magasságokba emelkedők és lelki természetűek. A lélek-tükörkép középső terében éled fel az a finom zavar (a művészet lényege a tévedés, a félreértés), amely aztán észrevétlenül átveszi a hatalmat a teljes ábrázolat felett: amely kiterjeszti a kételyt és kizárja a tételszerűségeket és az egyértelműségeket. A paradoxonok, az ellentmondások azonban mégis valaminő egyensúlyt teremtenek, és erre a harmonikus összekapcsolódásra, erre a játékosságokban szintetizálódó összhangra nem találunk logikus válaszokat: az ún. valóság konvencióink szerint nem lehet egyenlő a látszattal, még akkor sem, ha a látszat egyenlő a nem-valósággal. De ha túlestünk e fontosnak tűnő konklúzió megvonásán, akkor szembesülünk a lényegi problémával: mit kezdjünk azzal az ún. valósággal, amely nem csak látszatszerű, hanem valóságosan látszatszerűen az?

• Commencing our gaze from below, we are compelled to recognise that the two pillars standing on a quadratic pedestal and commencing rectangularly, are transformed imperceptibly into columns while ascending, and in the course of this evolution, the two pillars will become three columns in a mysterious way, while the forms projecting frontally from the plane of the base into the upper realms, are transformed into a heavy and painfully unfinished architectonic conclusion, also taking possession of the space in its depth. Attempting to dispel our doubts and to clear questions that have arisen, we can formulate our suspicion that the visual illusionisms generated by the transitions, and sparklings are blurred, recoloured, kept in incertitude, and things are dispersed into presentiments. Things that are naturally not of architectonic character, but raised to metaphoric heights and of a mental nature. In the central space of spirit-mirror-image, refined confusion is rekindled (the essence of art is error and misunderstanding), which then imperceptibly takes the upper hand over the entire portrayal, extending doubt and shutting out formulas and unambiguity. Paradoxes and contradictions, however, create a kind of balance, and we do not find logical responses to this harmonious junction, to this harmony that can be synthesised in playfulness: according to our conventions of socalled reality, it cannot be equivalent to appearance, even if appearance is equivalent to nonreality. But if we get beyond the laying out of this seemingly important conclusion, then we finally are confronted with the essential problem: what can we do with the so-called reality, which is not only a semblance, but is indeed an appearance?

(Wehner Tibor) (Tibor Wehner)


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Dávid és Góliát / David and Goliath (Le triomphe du manierisme), 1996, rézkarc / etching 280 x 335 mm

Az ember csupa belső fokozat Man is merely of inner grade s így a gondolat és érzelem szép kárpitjából and thus also effect of the beautiful tapestry of thought okozat is: csupa belső fém-fa-kő-grádics. and emotion: only an inner staircase of metal-wood-stone. Szüntelen Pokolba s Mennybe vezető botladozás. Unceasing stumbling leading to Hell and Heaven. És eldönthetetlen múlt-jövő. And undetermined past-future. Meg iránytűk nélküli biztos előre-hátra. And steady forward and back without a compass. Kívülről pedig határozott talán és hátha. From outside however, determined perhaps and what if. Érezted már milyen a felhők hab-tortáit Have you ever felt the stepped-sawtoothed bumping szeletelő leszállni (mintha zuhanni!) készülő of an airplane preparing to land (as if to plunge!), repülő lépcsős-fűrészfogas döcögése? slicing the cakes of foam of the clouds? De a lépcsők - templom iskola börtön But the stairs – church school prison kilátótorony magasles - mégis bennünk the high stand of a lookout tower – nevertheless fényesednek “bennünk vásnak”... shine within us, “dullen within us”... Amíg érdekelnek a fokok lépcsők So long as the specks of dust between grádicsok közti porszemek. the stairs steps stages are of interest. (Nagy Gáspár)

36

(Gáspár Nagy)


A LERAJZOLT IDŐ / THE DRAWN TIM E

Lépcsők (Az idő látképei) / Staircases (Panoramas of Time), 2000, rézkarc / etching, 395 x 557 mm

37


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Hiszek a megérzésben és az ihletben. A képzelet fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot. (Albert Einstein) I believe in intuition and inspiration. Imagination is more important than knowledge. Knowledge is limited. Imagination encircles the world. (Albert Einstein)

38


A LERAJZOLT IDŐ / THE DRAWN TIM E

Önarckép Alberttel (Einstein anamorfózis), Self Portrait with Albert (Einstein anamorphosis), 2002, színezett rézkarc / colored etching, 458 x 585 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 120 x 70 mm

39


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Rajzolj egy kört, Anna! Draw a Circle, Anna! (In memoriam Giotto di Bondone), 1999, ceruzarajzok / pencil drawings, 700 x 700 mm, 700 x 700 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 200 x 80 mm

Árnyékrajzoló / Shadow Drawer, 2000, akril, vászon / acryl on canvas, 1400 x 1000 mm, 1000 x 1000 mm, tükörhenger / mirrored cylinder,

• Orosz István műve kétszeresen is a reprezentáció reprezentációja. A festészet két nagy eredetmítosza köthető az alkotáshoz. Az egyik az árnyék keltette képmás körülrajzolása. Erről egyrészt Pliniusnál olvashatunk a korinthoszi pásztorlány történetében, aki távozó kedvesének árnyékát körülrajzolva őrizte meg őt magának. Másrészt Quintilianusnál találkozhatunk azzal, hogy a régi festők a nap által vetett árnyékot rajzolták körül. A festészet eredetének másik mítosza a tükröződéshez kapcsolódik. Alberti A festészetről című művében arra emlékezik, hogy a költők szerint a virággá vált Narcissus volt a festészet feltalálója, mert “mi egyéb a festészet, ha nem magunkhoz ölelni a forrás vizének tükrét”. A nyom, az árnyék, a tükör hagyományosan valami eredetinek a képmása…

240 x 100 mm (vis-à-vis)

• István Orosz’s work is a twofold representation of a representation. The two great myths of the origin of painting can be associated with this work. The first myth is circumscribing the image indicated by a shadow. We can read about this in Pliny’s story of the Corinthian shepherdess, who held on to her parting lover by circumscribing his shadow. We can also come across this myth in Quintilian’s works, where the painters of the past circumscribed the shadow cast by the sun. The second myth of the origin of painting is related to reflection. In Alberti’s work On Painting, he recalls that according to poets, Narcissus, who turned into a flower, was the inventor of painting, since “what else is painting, if not embracing the reflection of the water of the spring”. Trace, shadow and mirror are traditionally the effigies of something original…

(Bordács Andrea) (Andrea Bordács)

40


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Hágai lépcső / Painted Staircase, 2004, akril, falemez /acryl on wood, 1400 x 1000 x 900 mm

42


A LERAJZOLT IDŐ / THE DRAWN TIM E

Lépcső III. / Staircase III., 1992, akril, falemez / acryl on wood, 800 x 1500 x 800 mm

43


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

• Térbeli festményeim zöme egyúttal valódi lépcső. Ez a téri forma az ismétlődés megjelenítésével eleve az időről szól. Fokai billentyűk az idő klaviatúráján. Ugyanezt a szerepet töltik be az oszlopok, oszlopsorok is, amelyek visszatérő elemei a képeimnek, de repetitív volta miatt egyfajta idő-képlet az árnyékvetés és a tükröződés is. Ismerjük a víz és az idő folyása közti összefüggést – nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba – és természetesen a vizekben lakozó tükörképek is az idő őrizői. A tükörképektől a szimmetriákhoz már csak egy lépés kell. Többes számot használok, mert sokféle szimmetria létezik, de közös tulajdonságuk, hogy mindnyájan közvetlen rokonságban vannak az idővel. (Orosz István)

Tiszta lap I., II., III., IV., Empty Sheet I., II., III., IV., 1975, fotópapír, rajztábla, ceruza / photo paper,

• The majority of my spatial paintings are at the same time real steps. This spatial form with its representation of repetition concerns time from the outset. Its levels are the keys on the keyboard of time. The columns and colonnades, which are recurring elements of my pictures, fill exactly the same role, but due to their repetitive nature, the projection of shadows and reflections are also a type of time-formula. We are familiar with the correlation between the flow of water and time – you cannot step twice into the same river – and naturally the mirror-images of water-inhabitants are also the preservers of time. And only one step more is required to reach symmetries from mirror-images. I use the plural because there are many types of symmetry, but their common denominator is that they are all directly related to time.

sketching board, pencil, 600 x 700 x 100 mm

44

(István Orosz)


A LERAJZOLT IDŐ / THE DRAWN TIME

Lépcső II. / Staircase II., 1992, akril, falemez / acryl on wood, 1200 x 600 x 1200 mm

Lépcső I. / Staircase I., 1992, akril, falemez / acryl on wood, 1500 x 800 x 800 mm

45


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIM E SIGHTS

Anamorfikus testtájak III. / Anamorphic Bodyscapes III., 1988, ceruzarajzok / pencil drawings, 600 x 600 mm, 600 x 600 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 180 x 70 mm

Föl-le / Up and Down, 1992, rézkarc /etching, 215 x 285 mm

46

Anamorfikus testtájak IV. / Anamorphic Bodyscapes IV., 1988, ceruzarajzok / pencil drawings, 600 x 600 mm, 600 x 600 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 180 x 70 mm


A LERAJZOLT IDŐ / THE DRAWN TIM E

Mandatum (Hommage à Adolph Menzel), 2015, ceruzarajz / pencil drawing, 500 x 700 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 140 x 70 mm

Senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba. (Hérakleitosz) No man ever steps in the same river twice. (Heraclitus)

47


Kertek ĂŠs labirintusok

Gardens and Labyrinths


Things outside you are projections of what's inside you, and what's inside you is a projection of what's outside. So when you step into the labyrinth outside you, at the same time you're stepping into the labyrinth inside. Most definitely a risky business.

A dolgok, amelyek körülvesznek, a benned lévők kivetülései, azok pedig, amelyek benned vannak, a külső világ vetületei. Ezért azután amikor belépsz egy külső labirintusba, a saját belsőd útvesztőjébe jutsz, ami igencsak veszélyes ügy.

(Murakami Haruki)

(Murakami Haruki)

Bábel / Babel, 2012, rézkarc / etching, 380 x 300 mm


KERTEK ÉS LABIRINTUSOK / GARDENS AND LABYRINTHS

Zenepavilon / Bandstand, 1992, rézkarc / etching, 284 mm

• Útvesztők, labirintusok – némelyik csapdába ejtené az embert, talán ölne is – a többi csak mulattatni akar. Vajon melyik melyik? Csak semmi ámítás. Csak törvény és rend, átszőve tréfás kellemmel. Némelyik labirintushoz még használati utasítást is mellékel a művész. Ha követjük a megadott számokat, még a mű születésének évét is megkapjuk. Labirintus mínusz félelem: az micsoda? Védőoltás az ellen, hogy valaha is elvesszünk. Szerencsések vagyunk, hogy néhány percet eltölthetünk e barátságos és díszes minták között, mielőtt nekiindulunk a hosszú útnak. Tessék eltölteni egy egész percet minden mintázattal – csak aztán menjenek tovább. És ne tessék alábecsülni a címeket.

• Mazes, labyrinths – some would trap the individual, or perhaps even kill him – the others simply want to entertain. But which are which? Just no deception. Only law and order, interwoven with humorous charm. The artist even attaches instructions to some of his labyrinths. If we follow the given numbers, we can even obtain the year of the artwork’s birth. Labyrinth minus fear: what is that? Immunization against ever getting lost. We are fortunate that we can spend a few moments among these friendly and decorative patterns, before we set out on our long journey. Please, spend a whole minute with each pattern – and only then continue on further. And please do not underestimate the titles.

(Török András )

(András Török)

51


KERTEK ÉS LABIRINTUSOK / GARDENS AND LABYRINTHS

Romeo és Júlia / Romeo and Juliet, 1991, rézkarc / etching, 290 x 220 mm (vis-à-vis)

Útvesztő I. /Amazed I., 2008, rézkarc / etching, 300 x 215 mm Útvesztő II. /Amazed II., 2008, rézkarc / etching, 300 x 215 mm

• A kert örök nosztalgia. Megidézése a vágyott világnak, és újraélése a Paradicsomnak. Az Édenkertre a teremtésben feltételezett szerkesztett rendet is rávetíti a képzelet, ezért aztán a temészeti őserő mellett megjelennek a szabályok is. A kertre a geometria hálói vetülnek és kirajzolódik a labirintus. Mítoszok, vallások, rituálék kísérője, a legősibb rajzolatok egyike. Amennyire logikus a rend iránti vágyakozás, épp annyira emberi a szabadság óhajtása, amely gyakorta éppen a rend ellenében, a rendet jelképező geometrikus, szimbolikus és allegorikus ábrázolatok kontrasztjaként jut kifejezésre.

• The garden is eternal nostalgia. It is a summons of the desired world, and a resurrection of Paradise. The order presumably designed in Creation also casts its imagination onto the Garden of Eden, and this is why then, alongside natural forces, the laws also appear. The geometric networks are projected onto the garden, and the labyrinth takes form. Accompanying myths, religions and rituals, it is one of the most ancient motifs. As far as desire for order is logical, just as human is the wish for freedom, which often precisely in return for order, manifests itself as the contrast of geometric, symbolic and allegorical representations of order.

(Orosz István) (István Orosz)

53


AZ I DŐ LÁTKÉPEI /TIME SIGHTS

Kilenc labirintus / Nine Labyrinths, 1989 -1990, tusrajz / Indian ink drawing, 500 x 500 mm

A nyolcadik labirintus / Eighth Labyrinth, 2008, rézkarc / etching, 300 x 215 mm (vis-à-vis)

Az első labirintus / The First Labyrinth, 2001, plakát / poster, 1000 x 700 mm

• A problémát meg kell oldani, és amikor megoldották, egyben el is tűnik. A misztériumot viszont meg kell vizsgálni, tiszteletben kell tartani, be kell illeszteni saját életünkbe. Az a misztérium, amelyet egyetlen magyarázattal meg lehet oldani, voltaképp nem is volt igazi titok. Minden valódi misztérium ellenáll a magyarázatnak, mert természetétől fogva racionálisan megoldhatatlan.

• A problem must be solved, and once solved, it disappears. The mystery, instead, must be experienced, worshipped; it has to join our life. A mystery that can be cleared, solved with an explanation, has never been such. An authentic mystery withstands explanation, because it cannot be explained, in its own nature, or solved rationally. (Károly Kerényi)

(Kerényi Károly)

54


KERTEK ÉS LABIRINTUSOK / GARDENS AND LABYRINTHS

Atlantisz anamorfózis I., Atlantis Anamorphosis I., 2000, rézkarc / etching, 397 x 413 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 180 x 70 mm (vis-à-vis)

• Nem tudjuk, hogy az, ami feledésbe merült, különbözik-e attól, ami még nem jött el? Mi zárja el előlünk, mint láthatatlan fal, azt a világot, korszakot, ahol hallottuk, vagy hallani fogjuk, amit ma nem hallunk, ahol értjük és látjuk, amit értettünk és láttunk, vagy érteni fogunk és látunk majd? (Makovecz Imre)

• Do we not know if there is any difference between things forgotten and those which have not arrived yet? What is it which, as if an invisible wall, hides from us the world, the age in which we have heard or will hear what we can not hear today, the time and location in which we can grasp and see what we have understood and witnessed, or we shall comprehend and observe? (Imre Makovecz )

Atlantisz anamorfózis II., Atlantis Anamorphosis II., 2000, rézkarc / etching, 397 x 413 mm tükörpiramis / mirrored pyramid, 60 x 60 x 60 mm

57


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Thészeusz labirintusa / The Labyrinth of Theseus, 1984, rézkarc / etching, 298 x 303 mm, tükörpiramis / mirrored pyramid, 55 x 55 x 50 mm

A Minótaurosz labirintusa / The Labyrinth of the Minotaur, 1984, rézkarc / etching, 295 x 310 mm, tükörkúp / mirrored cone, 60 x 60 mm (vis-à-vis)

58


KERTEK ÉS LABIRINTUSOK / GARDENS AND LABYRINTHS

Egy pohár bor (Dionüszosz-anamorfózis), A Glass of Wine (Dionysos Anamorphosis), 2006, színezett rézkarc / colored etching, 520 x 397 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 150 x 70 mm

*„Ó, isten az ember, mikor álmodik - koldus, ha gondolkodik.” (Friedrich Hölderlin: Hüperion) (Medve Mihály)

• Standing in the centre of the labyrinth is a symbolic (mirror) image. Viewing it from the right angle and rebuilding it from its constituents can help us find the way out of the maze of our everyday wanderings (where we regularly stumble into own image). By means of thinking, the works of István Orosz bring within reach the essential that is hidden under the surface. Oh, god is a beggar when he dreamily thinks. *”Oh, man is a god when he dreams, a beggar when he thinks.” (Friedrich Hölderlin: Hüperion)

• Hétköznapi bolyongásaink labirintusából, ahol rendre önmagunk képmásába botlunk, kivezető utat a tér egy kitüntetett pontján nyerhetünk, ha a megfelelő látószögből nézve egybelátjuk, alkotóelemeiből összerakjuk és befejezzük az útvesztő közepébe helyezett szimbolikus (tükör) képet. Orosz István műveiben megközelíthetővé válik a látványban elrejtett lényegi a gondolkodás által. Ó, isten a koldus, amikor álmodozva gondolkodik.

(Mihály Medve)

61


KE RT E K É S LA B I R I NT U S O K / GAR DE N S AN D LA BYR I NT HS

Chateau, chateau, 2005, rézkarc / etching, 370 x 300 mm (vis-à-vis)

Keresztút / Crossroads, 1998, rézkarc / etching, 254 x 340 mm

• Az útvesztő enigmatikus pontja a keresztút, s az útkereszteződésben megjelenő választási kényszer: ez a szabadságra vágyó, s a szabadságra ítéltetett ember áldott és átkozott emblémája. Az eltévedés lehetősége, a tudat, hogy bármikor hibásan dönthetünk, ez teszi egyszerre széppé és kétségbeejtővé a labirintusban való bolyongást. Belépni a labirintus kapuján annyit tesz, mint kilépni az időből, kiszakadni a világból, vállalni a magányosságot és átengedni magunkat a sors ismeretlen erőinek. Szigorának vagy kegyének. De a labirintusban való tévelygés kulturális lecke és intellektuális kaland is. Aki vállalja, úgy érezheti, együtt gombolyíthatja Ariadné fonalát Platonnal és Dantéval, a katedrálisépítő szabadkőművesekkel és Leonardóval, Piranesivel és Gaudíval. (Orosz István)

•The enigmatic point of the labyrinth is the crossroad, and the constraint to choose that appears at the intersection: this is the blessed and cursed emblem of man who yearns for freedom, and who is condemned to freedom. The possibility of going astray, the knowledge that at anytime, we may decide in error: this renders the wandering in the labyrinth at once beautiful and desperate. The enter through the gate of the labyrinth means simply to step out of time, to break away from the world, to accept solitude and to surrender ourselves to the unknown forces of destiny. To its severity or its benevolence. But to err in the labyrinth is both a cultural lesson and an intellectual adventure. S/he who undertakes it can feel s/he winds Ariadne’s thread together with Plato and Dante, with the cathedral-building Freemasons, and with Leonardo, Piranesi and Gaudí. (István Orosz)

63


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Terasz (Te és én) / Terrace (You and Me), 2001, rézkarc / etching, 410 x 487 mm

64


KE RTE K É S LA B I R I NT U S OK / GAR DE N S AN D LA BYR I NT HS

Tó, felhő, sziget I. / Lake, Cloud, Island I., 1990, rézkarc / etching, 284 x 215 mm

És jön a Kert, akár az álom, és növekedni kezd az éjben, lélegzik, párál, szétliánoz, mint rák a testnek erdejében. Megfejthetetlen rétegekben nő útvesztője: titkos ábra, épül, pusztul, fölépül újra hold-ütött mohos arca mása a Boldog Botanikának … (Orosz István)

And the Garden comes, as if in a dream, and begins to grow in the night, breathing, misting, spreading its vines, like a cancer in the forest of the body. In unfathomable layers grows its labyrinth: secret diagram, erected, ruined, erected anew moon-struck ancient face-replica for Holy Botany… (István Orosz )

Tó, felhő, sziget II. / Lake, Cloud, Island II., 1990, rézkarc / etching, 284 x 215 mm

65


Rejtett arcok

Hidden Faces


Minden dolognak két aspektusa van: az első, a közönséges, amelyet szinte mindig látunk, és amely a hétköznapi emberek előtt is ismert, és a másik, a kísérteties és metafizikus aspektus, amelyet csak kevesek pillanthatnak meg a tisztánlátás és a metafizikai absztrakció perceiben. (Giorgio de Chirico)

Varázsfuvola /The Magic Flute, 2005, rézkarc / etching , 290 x 220 mm

Everything has two aspects: the current aspect, which we see nearly always and which ordinary men see, and the ghostly and metaphysical aspect, which only rare individuals may see in moments of clairvoyance and metaphysical abstraction. (Giorgio de Chirico)


R E J T E T T A R C OK / H I D D E N FAC E S

Janus Pannonius (Egy dunántúli mandulafa, A Pannonian Almond Tree), 2012, rézkarc / etching, 230 x 295mm

• Az Orosz rajzok színpadias világában semmi sem egészen az, aminek látszik. Átvéve a szürreális, illuzionista technikákat, amelyek Piranesitől Dalíig oly sok művészt lenyűgöztek, Orosz tájakat rajzol, amelyek a portrévá változnak, álomszerű épületeket, amelyek perspektívája a hátterek és előterek közt csapong, rovarokat, amelyek az ábécé betűivé rendeződnek. ... Mint oly sok kelet-európai művész a kommunizmus alatt, Orosz korán megtanulta a finom félrevezetések és rejtett üzenetek művészetét: Ott lehet elrejtve egy második kép az elsőben, és a nézők mindig megértették, hogy a sorok között kell olvasni és a képek mögé kell nézni.

• In the theatrical world of an Orosz drawing, nothing is quite what it seems. Borrowing from the surreal, illusionistic techniques that have fascinated artists from Piranesi to Dalí, Orosz draws landscapes that dissolve into portraits, dramlike buildings whose perspective flutters between background and foreground, insects that arrange themselves into letters of the alphabet. ... Like many Eastern European artists under communism, Orosz learned early the art of subtle misdirection and hidden messages: There would be a second image hidden in the first, and the public always understood the read between the lines and see behind the picture.

(Margaret Moore)

(Margaret Moore)

69


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Balassi Bálint (Esztergom látképe) /Bálint Balassi (Vista of Esztergom), 2004, rézkarc / etching, 280 x 394 mm

70

Jelentem versben mesémet, De elrejtem értelmemet; Kérem édes szeretőmet, Fejtse meg nekem ezeket: Minap én úton jártomban Láték két hattyút egy tóban (…)

I write my tale in a poem, But I hide the meaning; I ask my dear paramour, To unravel these for me: The other day during my walk, I saw two swans in a lake (…)

(Balassi Bálint)

(Bálint Balassi)


R E J T E T T A R C OK / H I D D E N FAC E S

A darázs / The Wasp, 1990, rézkarc / etching, 482 x 325 mm

71


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Vagy lehet, hogy már a cenzorok bosszantásának korában? Az úgynevezett alkalmazott művészetek esetén mindig felmerül a csorbuló önállóság problémája is. Nos, azt gondoltam, lehet naivul, hogy a második, a gyakran elrejtett ábrázolat álcájában sokkal nagyobb szabadságot élvezhetek. A szabadság fogalmának tágasságába persze beleértendő a választás lehetőségével együtt járó kényszer is: mert döntenünk kell, itt nem kész panelek vannak, csupán alternatívák. A néző voltaképp alkotótárssá válik: állást kell foglalnia a kép jelentéseinek egyike vagy másika mellett. (Orosz István)

Bánk bán / Bánk the Viceroy, 1976, tusrajz / Indian ink drawing, 700 x 500 mm

Zrínyi Miklós (Szigetvár látképe), Miklós Zrínyi (Vista of Szigetvár), 1979, tusrajz / Indian ink drawing, 700 x 500 mm

72

• Sok évvel ezelőtt, még az Iparművészeti Főiskola plakátrajzoló stúdiumain jutott az eszembe, hogy éppen a plakát, amelyet olykor nagyon messziről látunk meg, máskor viszont szinte beleütközünk, szóval az utcai falragasz műfaja különösen alkalmas médiuma lehetne a kettős jelentésű ábrázolásoknak. Az egyik kép a távoli szemlélőknek, a másik pedig azoknak, akik hajlandók közelebb jönni. Bevallom, még a műfaj megújítása is eszembe jutott, hiszen eladdig a plakátot úgy tartották számon, mint a legegyértelműbben fogalmazó és áttételekkel a legkevésbé sem bíbelődő entitást. Tartalmi okokból is izgalmas volt akkoriban az egy képben látszó több ábrázolat kérdésének felvetése, hiszen a rejtett üzenetekre vadászó cenzorok korában éltünk.


R E J T E T T A R C OK / H I D D E N FAC E S

• Many years ago, during my poster drawing studies at the Academy of Applied Arts, it came to my mind that precisely the poster, which we often see from a great distance, and at other times we practically bump into, this mural advertising would be an especially suitable medium for representations of double meaning. One image for the distant observer, and the other for the one who is willing to come closer. The revival of the genre could also have come to my mind, since until then the poster had been considered as the most clear-cut entity to be drafted and to least incur trouble or wasted energies. Also for reasons of content, it was exciting at the time to raise the question of multiple representations in a single picture, since we were living in the era of censors

hunting for hidden messages. Or was it already the era of the vexation of censors? In the case of the so-called applied arts the problem of curtailed independence also always emerges. Well, I believed, perhaps naïvely, that with the second, the mask of the often concealed depiction, I could enjoy greater freedom. Of course, understood within the capaciousness of the notion of freedom was also the compulsion nestled in the possibility of choice: we have to decide: here are not ready panels, but only possibilities. The viewer is actually a partner in creation: s/he takes a stand alongside one of the meanings of the picture. Szigeti veszedelem (Szulejmán anamorfózis),

(István Orosz )

The Siege of Sziget (Suleiman Anamorphosis), 2016, tusrajz / Indian ink drawing, 500 x 700 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 240 x 90 mm

73


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

• Könyveket azért csinál az ember, hogy saját légkörén túl hozzákapcsolja magát az emberekhez és így védekezzen minden élet könyörtelen ellenfele: a mulandóság és a feledés ellen. (Stefan Zweig)

• One only makes books in order to keep in touch with one’s fellows after one has ceased to breath, and thus to defend oneself against the inexorable fate of all that lives – transitoriness and oblivion. (Stefan Zweig)

Stefan Zweig: Buchmendel (In memoriam Haiman György), 1999, rézkarc (első, második, harmadik fázis), / etching first, second, third states), 190 x 270 mm

74


R E J T E T T A R C OK / H I D D E N FAC E S

Darwin kertje / The Garden of Darwin, 2008, rézkarc / etching , 410 x 300 mm

Lamarck, 2004, rézkarc / etching, 290 x 220 mm

• Orosz István munkái szórakoztató módon demonstrálják, miként működik az észlelés, és bebizonyítják, hogy első ránézésre mily keveset látunk, hiába hisszük, hogy már mindent szemügyre vettünk hiánytalanul. Nem a szem állít sorompót elénk, az agyunk csap be minket (…) Orosz megmutatta, hogy távolról sem merült még ki minden lehetőség, tovább tudjuk tanulni a látást. Be kell látnunk, az észlelés nem csupán az inputra szorítkozik, hanem annak kortikális organizációjától is függ. Az Orosz István művei által közvetített játékos ösztönzésekért igazán hálásak lehetünk.

• István Orosz’s works demonstrate in an entertaining way how perception functions, and proves just how little we see at first glance, even when we believe that we have scrutinized everything unfailingly. It is not the eye that sets a barrier before us: it is our brain that deceives us. (…) Orosz has demonstrated that by no means have we exhausted every possibility: we can continue to learn vision. We have to have the insight: observation is not restricted merely to the input, but also depends on its cortical organization. We can be truly grateful to the playful incentives mediated by István Orosz’s artworks.

(Amos S. Cohen)

(Amos S. Cohen)

75


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Dalí és a Szent Család / Dalí and the Holy Family, 1988, rézkarc / etching, 373 x 510 mm

76


R E J T E T T A R C OK / H I D D E N FAC E S

Escher Itáliában / Escher in Italy, 1987, rézkarc / etching, 344 x 500 mm

77


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

hirtelen rádpillant maga Dürer. Honnan is? Abból a valóságból, amelynek búvópatakja a dolgok alatt vagy mögött tör keresztül az anyagon? Azt mondanám: ahogy Dürer sem e vonalak mögül tekint ránk, ámde közülük, úgy Orosznak e metafizikája sem a való világ tartományain túlra érvényes, hanem magukra a dolgokra, velük született, magukban hordozott, magukban való és ki nem mondható rejtelmeikre. (Szőcs Géza)

Bolondok hajója XI. (Önarckép Albrecht Dürerrel), Ship of Fools XI. (Self Portrait with Albrecht Dürer), 1999, rézkarc / etching, 110 x 110 mm

• Azt, hogy a lombok suttognak, és valamiről a patak is cseveg, mindenki tudja. Hogy a vonuló felhők, az erdők, a hullámzó vizek folyamatos beszéde valamilyen hatalmas, összefüggő epikát képez, azt is megsejtette néhány költői lélek. Hogy ez a narratíva sem külön szótárral, sem külön ábécével, saját írásjelekkel nem rendelkezik, legfönnebb önnön párhuzamos grammatikával: erről a mai világban Orosz István remekművei mesélnek legtöbbet. Csak a távlat nyelvtanán kell egy keveset igazítani, s ami közelről láthatatlan, ami a nagyító lencséje alatt elvész, megsemmisül, az távolabbról uralkodni kezd a kép felületén. Növényi indák, falevelek, épített falak mögül

78

• Everyone knows that the boughs whisper, and the brook also babbles about something. And a few poetic souls have suspected that the continuous chatter of the passing clouds, the forests and the undulating waters constitute some enormous, connected epics. This narrative does not possess either a separate dictionary, or alphabet or punctuation; at most, a parallel grammar: it is István Orosz’s masterpieces that could recount the most about this in today’s world. Just a bit needs to be adjusted in the grammar of perspective, and that which is invisible up close, which is lost and annihilated under the magnifying glass, begins to dominate the surface of the picture from a distance. From behind vegetal runners and the leaves of trees, and erected walls, suddenly Dürer himself is looking at you. But from where? From that reality whose subterranean stream breaks through the material from beneath or behind things? I would say: as neither Dürer gazes at us from behind these lines, yet among them, thus Orosz’s metaphysics are neither valid beyond the dominions of the real world, but rather for the things themselves, that were born with them, that have been carried in them, that are in them and for their unspeakable mysteries. (Géza Szőcs)


R E J T E T T A R C OK / H I D D E N FAC E S

Dürer az erdőben / Dürer in the Forest, 1987, rézkarc / etching, 358 x 500 mm

79


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Bolondok hajója LI., XLV. / Ship of Fools LI., XLV., 2001 - 2005, rézkarcok / etchings, 110 x 110 mm

Bolondok hajója LVI., Ship of Fools LVI., 2010, rézkarc /etching, 110 x 110 mm

• Mintha valamennyien Orosz Istvánnak a helyszínein járnánk. Faustjával együtt mi is belépünk egy szobába, ahol látszatra csak egy glóbusz van kódexekkel, meg boltíves ablak, előtte a lelkünk üdvére alkuszó ördöggel. Valójában meg ezek a részletek szinte nincsenek is, szinte maguktól fölszívódnak, mert csak az a forma lesz igaz, amelyben az ábra összegződik. A koponya, a baljós jel. Vagy mégis a halálfej az érvénytelen, és csak Mefisztó van, benyúló kéz, meg földgömb? Puszta hisztéria volna a memento mori? A rajz úgy van megcsinálva, hogy a kérdésre ne lehessen válaszolni.

• It is as if we were all passing through the locations of István Orosz. Together with his Faust, we too enter a room, where seemingly there is only a globe with codices, and an arched window, before it an agent of the devil to save our soul. In actual fact, these details are virtually not there, practically absorbed by themselves, because only that form will be real in which the figure is summarised. The skull, the sinister symbol. Or for all that, the death head is invalid, and there is only Mephisto, the reaching hand and the globe? Would the memento mori be simple hysteria? The drawing is made in such a way that the question cannot be answered.

(P. Szűcs Julianna) ( Julianna P. Szűcs)

80


R E J T E T T A R C OK / H I D D E N FAC E S

Faust, 1992, rĂŠzkarc / etching, 110 x 110 mm

81


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Bolondok hajója VII., XII., XLIX., XL., XIII., XIV., I., XXXVII., XXXI., / Ship of Fools VII., XII., XLIX., XL., XIII., XIV., I., XXXVII., XXXI., 1999 - 2012, rézkarcok / etchings, 110 x 110 mm

82


R E J T E T T A R C OK / H I D D E N FAC E S

Bolondok hajója XXII. / Ship of Fools XXII., 2005, rézkarc / etching, 110 x 110 mm

• Orosz a maga nézőpontjából újraértelmezi a Bolondok hajójának világképét, párbeszédet folytatva ezáltal nem csak a magyar szöveggel és annak kommentárjával, hanem a régi mesterekkel is, mindenekelőtt persze a „főmesterrel”(...) Ez pedig, figyelembe véve az elmúlt évszázadok esztétikai tapasztalatait, egyfajta „grafikai fordításnak” is tekinthető.

• Orosz reinterprets the world concept of The Ship of Fools from his own point of view, thereby carrying on a dialogue not only with the Hungarian text and its commentary, but also with the Old Masters, first and foremost certainly with the “grand master”(...) And this, taking into accunt the aesthetic experience of past centuries, can also be considered a type of “graphic translation”.

( Márton László)

(László Márton)

83


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Én vagyok minden idők legmelankolikusabb, legfáradtabb és legunalmasabb követe (Jean de Dinteville) I am the most melancholic, fatigued and boring ambassador who has ever lived. (Jean de Dinteville)

84


R E J T E T T A R C OK / H I D D E N FAC E S

• Hans Holbein híres festménye, A követek nyomán rajzoltam le a francia diplomatát, Jean de Dinteville-t, aki királyát, I. Ferencet képviselte VIII. Henrik londoni udvarában 1533-ban. Úgy gondolom, hogy Jean de Dinteville nem csupán megrendelője, illetve modellje volt a fesménynek, hanem része volt A követek gazdag filozófiai hátterének és politikai üzenetének kidolgozásában is. Meredek látószög alól szemlélve a képet, ahogyan a perspektivikus anamorfózisok esetében szokás, a követ portréja látszik, szemből nézvést viszont az arckép csendéletté változik, amelyen a Holbein kép tárgyai, illetve elkészítésének eszközei jelennek meg. (Orosz István )

• On the basis of Hans Holbein’s famous painting The Ambassadors, I drew the French diplomat, Jean de Dinteville. He was representing his king, Francis I. in the court of VIII. Henry in London in 1533. In my opinion Jean de Dinteville not only ordered the painting and modelled for it, but also had a role in shaping the rich philosophical background and political message of The Ambassadors. Look at this picture from a low angle, as you look in the case of the perspective anamorphoses, you will see the portrait of the ambassador. Then observe the way it becomes a still-life while you turn in front of it. We see a set of objects found in Holbein’s painting or having some references to them. (István Orosz) A követ anamorfózisa, The Anamorphosis of the Ambassador (Hommage à Jean de Dinteville), 2005, tusrajz, aquarelle / India ink, water color, 700 x 1000 mm

85


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

• William Shakespeare bizonyára jól ismerte a perspektivikus anamorfózist, sőt a II. Richárd néhány sorában oly magától értetődőn utal az anamorfikus torzításra, hogy biztosak lehetünk benne, a színházjáró londoniaknak sem volt ismeretlen a „perspektívának” nevezett technika. A könnyben ázó bús szem az egészt részekre törten tükrözi, ahogy perspektív ábra szemből nézve csak zavaros kép, de ferdén s messziről értelme lesz… Shakespeare színészei, Shakespearean Actors, 1991, tusrajz / Indian ink drawing, 400 x 300 mm

86

Meglehetősen régóta kísérletezem az anamorfózisokkal, de természetesen nem csak e divatjamúlt műfaj felélesztése izgat, hanem a továbbfejlesztése is. “Nothing but confusion”– olvassuk


R E J T E T T A R C OK / H I D D E N FAC E S

• William Shakespeare was certainly familiar with perspectival anamorphosis; moreover, a few lines from Richard II refer so obviously to anamorphic distortion, that we can rest assured that the technique called “perspective” was not unknown to theatre-goers in London either. For sorrow’s eye, glazed with blinding tears, Divides one thing entire to many objects; Like perspectives, which rightly gazed upon Show nothing but confusion, eyed awry Distinguish form …

Shakespeare-nél, vagyis csak zűrzavar van a képen, én azt szeretném, ha a „konfúz ábra” helyett értelmes lenne már az anamorfikus alapábrázolat is, és ez az önálló jelentéssel bíró kép nyerne újabb értelmet, ha más nézőpontból vennénk szemügyre. Shakespeare színház című rézkarcomon, ha szemből nézzük, ahogyan hagyományosan szoktuk, egy XVI. századi londoni színházat látunk, színészekkel, közönséggel,bámészkodókkal (egy régi rajz alapján a Swan Színházat képzeljük ilyennek). Ha viszont a széles panorámakép jobb oldalához állunk, és olyan lapos szög alól nézzük, hogy az egy függőleges szalaggá keskenyedjék, akkor a színházi részletek eltűnnek, pontosabban átváltoznak Shakespeare arcmásává.

I have been engaged with anamorphoses for quite some time, but naturally, not only the resurrection of this antiquated genre stimulates me, but I also experiment with its continued development. “Nothing but confusion”, we read from Shakespeare; but I would like if instead of the “confused depiction”, there was a basic anamorphic depiction as well, and this image of autonomous meaning would gain a new sense, a second meaning, if we were to inspect it from another point-of-view. If we regard my etching entitled Shakespeare Theatre head on, as we do traditionally, we see a London theatre from the late 16th century, with actors, audience, on-lookers. If, however, we stand to the right side of the wide panorama, and we look from a very flat angle, so that the wide picture tapers into a slender, vertical ribbon, then the elements of the theatre disappear: more precisely, they transform into a portrait of Shakespeare. (István Orosz)

Shakespeare színház / Shakespeare Theatre, 2000, színezett rézkarc / colored etching,

(Orosz István)

200 x 540 mm

87


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Rejtelmes sziget /The Mysterious Island, 1976, színezett tusrajz , / Indian ink and watercolor, 700 x 500 mm

Verne tájkép / Verne Landscape, 1976, tusrajz / Indian drawing, 500 x 700 mm

Mesél a hold, de csendre intik, ím a fellegek, Zord sziklavölgy, bús titkait meglesned nem lehet, Ám láss csodát, mert lassudan átszelleműl a táj: S e tájban Jules Verne és Utisz kart karba öltve jár. (Kemal Orta) Murmurs the moon, but swirling clouds say ‘hush’ above the hill, / The rock valley silently keeps all secrets, like a will. / But look: the area around suddenly transfigures, / Jules Verne, Outis are arm in arm, and slowly turns the Earth. (Kemal Orta)

88


R E J T E T T A R C OK / H I D D E N FAC E S

Hatteras kapitány (Verne anamorfózis), Captain Hatteras (Verne anamorphosis), 1979, ofszetnyomat / offset print, 500 x 700 mm, tükörhenger /mirrored cylinder, 160 x 70 mm

89


Tükrök és tükröződések

Mirrors and Reflections


Everything we see hides another thing, we always want to see what is hidden by what we see.

Minden, amit látunk, eltakar valamit; mindig azt szeretnénk látni, amit az takar el, amit látunk.

(René Magritte)

(René Magritte)

Maszkok / Masks, 1988, tusrajz / Indian ink drawing, 300 x 400 mm


T ÜKRÖK ÉS TÜKRÖZŐDÉSEK / MIRRORS AND REFLECTIONS

Johannes de Eyck Fuit Hic, 1998, rézkarc / etching, 340 x 254 mm

• Kissé régies ízű spekulál szavunkba rejtve a latin speculum szót, vagyis a tükröt vehetjük észre. Az ige elsődleges jelentése meglesni, megvizsgálni volt, ami a tükörrel nyilván szorosan összefügg, de az európai nyelvekbe is inkább a töprengésre, fundálásra utaló mellékjelentésével vonult be. A francia spéculer (= okoskodik, üzérkedik), az angol speculate ( = töpreng), a német spekulieren ( = okoskodik, nyerészkedik) mind a gondlkodásra utaló magyar spekulál szóhoz állnak közel. Tükrökkel és tükrödőzéssel foglalkozó munkáim közt akadnak olyanok, amelyek megidézik régebbi korok híres tükörábrázolásait. Jan Van Eyck Arnolfini házaspár című képének híres domború tükre, vagy DiegoVelazquez Las Meninas című festményének tükre kapcsán egyegy grafikai parafrázist készítettem. A tükröket használó alkotásaim legfurcsább, ha tetszik legspekulatívabb része az anamorfózisok körébe tartozik.

• We can observe that concealed in the slightly old-fashioned word “speculate” is the Latin speculum, i.e., the mirror. The primary meaning of the verb was to watch, to scrutinise, which, of course, is closely related to the mirror, but by now in the European languages rather the secondary meaning referring to meditation, excogitation entered. The French spéculer (= argue, profiteer), the English speculate (= ponder), and the German spekulieren (= reason, profiteer) all stand close to the Hungarian spekulál referring to cogitation. Among my works engaged with mirrors and reflections there are those that evoke older well-known mirror representations. I have produced graphic paraphrases of the famous convex mirror of Jan Van Eyck’s The Arnolfini Portrait, and that of Diego Velázquez’s Las Meninas. My compositions employing mirrors belong to the most curious, or if you like, the most speculative portion of the anamorphoses.

(Orosz István)

(István Orosz)

93


T ÜKRÖK ÉS TÜKRÖZŐDÉSEK / MIRRORS AND REFLECTIONS

• A fölénk boltozódó látvány – képzelt tengelyek mentén – síkba fordítható, vagy önmaga tükörképévé alakítható. A tereknek, nézőpontoknak, alakoknak ez a groteszk változékonysága módfelett alkalmas arra, hogy „filmnyelvre képezzen” egy sajátos álom-logikát, ahol nem csak a mozzanatok követik egymást nagyfokú szabadságban, de a néző szemszöge is álomszerűen ingataggá válik.

• Mercurial grotesque alterations in special perspective, in the positioning of the onlooker, and in the shapes depicted are remarkably appropriate for a logic of dreams transcribed into the language of film, where not only episodes follow one upon the other with a high degree of freedom but also the watcher’s angle of vision takes on a dream-like variability. (Ferenc Dániel)

(Dániel Ferenc)

Ünnepi Könyvhét / Festive Book Week, 2009, ofszet plakát / offset poster, 800 x 600 mm

Kupola anamorfózis / Dome Anamorphosis, 1994, rézkarc / etching, 400 x 435 mm

A hattyú / The Swan, 1997, rézkarc / etching, 490 x 295 mm (vis-à-vis)

95


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Anamorphose cilindrique (Az anamorfikus torzítás szerkesztése, Technique for Anamorphic Distortion), 1998, rézkarc / etching , 394 x 545 mm

Anamorfózis lépő lábbal, Anamorphosis with Entering Foot, 1998, rézkarc / etching, 400 x 495 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 150 x 70 mm

96


T ÜKRÖK ÉS TÜKRÖZŐDÉSEK / MIRRORS AND REFLECTIONS

Anamorfózis oszlopfővel I., Anamorphosis with Column I., 1994, rézkarc / etching, 450 x 600 mm

Anamorfózis oszlopfővel II., Anamorphosis with Column II., 1994, rézkarc / etching, 406 x 550 mm, tükörhenger / mirrored cylinder 150 x 70 mm

97


TÜKRÖK ÉS TÜKRÖZŐDÉSEK / MIRRORS AND REFLECTIONS

• A tükörben Edgar Allan Poe virtuális arcképe látszik, méghozzá úgy, hogy a vízszintesen fekvő rajz elemei, A holló illusztrációjának rekvizitumai alkotják a portré részeit. Ha újra fölemeljük a hengert, eltűnik az arc, és marad a szétszórt tárgyakkal, árnyakkal, arcára hajló álmodó-emlékező férfiúval együtt is üresen tátongó szoba. Az anamorfikus technika tulajdonképpen megegyezik a Poe által ajánlott verskomponáló modellel. A művész dolga először szétszedni, deformálni a valóságot, majd a fantázia és az intellektus segítségével egy új, de már irreális világot alakítani ki ezekből a valóságelemekből. Ebben az alkotómunkában – legalábbis Poe szerint – nincs szükség az úgynevezett ihletre, és nincs hely az irracionális melankólia, vagy a tudatalatti ösztönök számára sem. A művészetnek el kell határolódnia a kontrolálhatatlan érzelmektől, a kreativitást az intellektus vezesse, s így pusztán matematikai alapon teremthető meg a tiszta művészet. Akár a költeményt olvassuk újra, akár Poe-nak A holló keletkezését magyarázó önboncoló tanulmányát, az az érzésünk támad, mintha Poe szántszándékkal rejtegetne valamit; mintha a vers misztikusmetafizikus homálya és A műalkotás filozófiájának szellemesen provokatív brain-stormingja csupán azt célozná, hogy elterelje a figyelmet: nehogy észrevegyük egy meghasonlott lélek kétségbeesett vergődését, nehogy komolyan vegyük a vers egyes szám első személyben szóló narrátorát, és természetesen nehogy azonosítsuk magával Poe-val. Miközben megpróbáltam a Poe által ajánlott tudatossággal és kiszámítottsággal dolgozni, magam is sejtettem ennek az iskolás következetességnek a buktatóit. Továbbra is azt szeretném hinni, hogy minden alkotói munkában jut szerep, olykor nem kevés a „megmagyarázhatatlannak” is. Szerintem titokban Poe-nak is, bármennyire titkolta, ugyanez volt a véleménye. (Orosz István)

• The virtual portrait of Edgar Allan Poe appears in the mirror, moreover in such a way that the horizontal elements of the drawing, appurtenances of the illustration for The Raven create the details of the portrait. If we lift the cylinder, the face disappears, and the empty, yawning room remains, together with the scattered objects, shadows, and the dreaming-remembering man inclined toward the face. The anamorphic technique, in fact, corresponds to the poetry compsition model suggested in Poe’s essay entitled The Philosophy of Composition. The artist should first dismantle and deform reality, then with the aid of fantasy and the intellect, fashion a new, but unreal world from these elements of reality. In this creative work – at least, according

A holló, (Edgar Allan Poe anamorfikus portréja), The Raven, (Edgar Allan Poe Anamorphic Portrait), 2006, rézkarc /etching, 360 x 500 mm, tükörhenger /mirrored cylinder, 120 x 70 mm

99


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

to Poe – there is no need for so-called inspiration, nor is there a place for irrational melancholy or for subconscious instincts. The arts should be delimited from uncontrollable emotions, creativity should be led by the intellect, and thus, pure art can be produced on a purely mathmatical basis. Whether we reread his poetry, or Poe’s self-dissecting study expounding the origins of The Raven, the feeling strikes us that Poe was deliberately concealing something: it is as if the mystical-metaphysical obscurity of his poetry and the cleverly provocative brain-storming of his The Philosophy of Composition were merely aiming to divert attention: lest we detect the despondent agony of a conflicted soul, lest we take seriously the first person singular narrator of the poem, and naturally, lest we identify him with Poe. While I attempted to work with the deliberateness and calculation recommended by Poe, I too supected the obstacles to this scholastic consistency. And I would like to cotinue to believe that the “inexplicable” plays a role in every creative work, and not a trifling one. I think that Poe, too, however much he tried to hide it, was of the same opinion. (István Orosz) Edgar Allan Poe, (az anamorfikus torzítás szerkesztése, Technique for the Anamorphic Distortion), 2006, tusrajzok / Indian ink drawings, 220 x 200 mm, 200 x 200 mm

• 1997-ben kaptam egy vázlatot Bruno Ernsttől, amely egy tükröt és egy kaput ábrázolt, méghozzá olyan rafinált elhelyezésben, hogy a kapunyílás mögötti területre csak a tükrön át lehet belátni. Az ötletet eredetileg Eschernek szánta, fölajánlotta számára, hogy készítsen litografált lapot a terv alapján, de a betegeskedő művész már nem tudott munkához látni. Tulajdonképpen ugyanazt a funkciót töltheti be az anamorfózisok tükörcilindere is, mint az Ernst-vázlaton megjelenő tükör, hiszen mindkettő a kép elrejtett értelmét teszi láthatóvá. Az egyik esetben a tükör a rajz része, míg a másikban valóságos tárgy, amely független a képtől. A döntő különbség azonban nem ez, hanem a tükörben megjelenő kép – a „kép a képben”– jellege. A rajz kétdimenziós „valóságával” szemben az anamorfózis képe egy virtuális jelenség csupán, amely sem a fekvő ábrán, sem a ráhelyezett tükör palástján nem érhető tetten. Valahol a recehártya és az agyvelő közötti hullámvasúton utazik. Két és féldimenziós „spekuláció” mondhatnánk rejtélyesen, utalván újra a speculum és a speculari szavak összefüggésére. ( Orosz István)

100


TÜKRÖK ÉS TÜKRÖZŐDÉSEK / MIRRORS AND REFLECTIONS

• In 1997 I got a sketch from Bruno Ernst, depicting a mirror and a portal, moreover, in such an artful arrangement that the area behind the opening of the gate can only be seen through the mirror. He had originally destined the idea for M. C. Escher, offering it to him to make a lithograph based on the design, but the sickly artist could no longer do the work. In effect, the mirror-cylinder for anamorphoses fills exactly the same function as the mirror in the Ernst-sketch, since both render the hidden meaning of the image visible. In the first case, the mirror is a part of the drawing, while in the other, it is a real object, independent of the picture. This however, is not the

definitive difference, but rather the nature of the image appearing in the mirror – the “picture within a picture”. As opposed to the two-dimensional “reality” of the drawing, the image of the anamorphosis is merely a virtual phenomenon, which cannot be grasped either in the horizontal figure, or on the surface of the placed over it mirror. It coasts somewhere on the rollercoaster between the retina and the cerebrum. We might say mysteriously that it is a “speculation” of two-and-a-half dimensions, referring again to the correlations between speculum and speculari.

A kút / The Well (In memoriam M. C. Escher), 1997-1998, rézkarc / etching, 407 x 448 mm, tükörhenger /mirrored cylinder ,

(István Orosz )

150 x 70 mm

101


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Három piramis / Three Pyramids, 1987, ceruzarajz / pencil drawing, 700 x 900 mm, tükörpiramis / mirrored pyramid, 160 x 160 x 100 mm

102


TÜKRÖK ÉS TÜKRÖZŐDÉSEK / MIRRORS AND REFLECTIONS

• A gondolkodás úgy működik, hogy önmagát gondolja, a művészet úgy, hogy tudatára ébred önmagának, a költő úgy lesz költő, hogy önmagát szemléli. Költeni, gondolkodni, tükörbe nézni, mindez alapjában véve egy és ugyanaz.

• Thinking functions in such a way that one thinks one’s self, art in such a way that it becomes conscious of itself, and the poet will be a poet by beholding himself. To compose poetry, to reflect, to look in the mirror, all these ultimately are one and the same.

( Paul Valéry) (Paul Valéry)

Görög színház (Dionüszosz-anamorfózis), Greek Theatre (Dionysos Anamorphosis), 1986, heliogravür /heliogravure, 460 x 474 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 160 x 70 mm

103


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

A Brunelleschi-kísérlet rekonstrukciója, The Reconstruction of the Brunelleschi Experiment, 1999, tusrajz / Indian ink drawing, 220 x 200 mm

In memoriam Filippo Brunelleschi, 1999, installáció: festőállványok, tükörlapok, szitanyomatok / installation: easels, mirror plates, silkscreen prints

• A kultúrtörténet fordulópontként tartja számon azt a firenzei bemutatót, amely 1420 körül történhetett, s amelynek során állítólag a perspektivikus ábrázolás fölfedeztetett. Egy reggel Filippo Brunelleschi megjelent a még befejezetlen dóm kapujában, hóna alatt egy táblaképpel meg egy kézitükörrel. A dóm kapujába állította a kíváncsiskodókat, úgy hogy az épületből kifelé, a battistero irányába nézzenek. Kezébe adta egyiküknek a közepén kilyukasztott képtáblát, festetlen oldalát tartva az illető felé, s arra kérte, hogy a lyukon át nézze figyelmesen a keresztelő kápolnát. A mester kisvártatva a kép elé emelte a tükröt, kitakarva a kápolnát a kukucskáló polgár elől, majd megkérdezte: – Mit lát uraságod? – Hát a battisterót, Ser Filippo! – döbbentette meg a válasz a közön-

104

séget. A tábla túlsó oldalára ugyanis a tükörszimmetrikus kápolna perspektívikusan pontos képe volt festve, a lyuk épp az enyészpontban volt, vagyis a tükörben ugyanaz a látvány jelent meg, mint amelyet a tükör elfedett. In memoriam Filippo Brunelleschi című installációm tuladonképpen ennek a feltételezett „tükrös rajzológépnek” a parafrázisa. Egy állványra rögzített tükörlap hátoldala felől, a lap közepébe fúrt lyukon át kell egy másik állvány másik tükrét néznünk. Ezen a második tükrön egy felirat olvasható BRUNELLESCHI. A név második fele (LESCHI) valóban ott is van a tükrön, ráfestve az üveglapra, a név első fele (BRUNEL) viszont mint tükörkép, – sőt mint egy tükörkép tükörképe jelenik meg a festett szöveg előtt. Ez a virtuális


TÜKRÖK ÉS TÜKRÖZŐDÉSEK / MIRRORS AND REFLECTIONS

névszelet természetesen létezik a valóságban is egy harmadik állványra szerelt táblára festve, és olyan módon elhelyezve, hogy képe bejárva a lyukas tükörig, s onnan a festett tükörig futó utat éppen megfelelő méretűre csökkenjen, és az egymáshoz képest ferde szögben elhelyezett állványok pozíciójából származó anamorfikus torzulás és visszatorzulás után éppen helyes arányú maradjon. A tükrös rajzoló szerkezet összeállításában egy későbbi Leonardo vázlat is segíségünkre lehet, a Codex Atlanticus egy lapja, amelyen egy férfi rajzoló szerkezet segítségével egy éggömböt rajzol. Az 1510 körül készült rajzon meglepően hasonló szituáció jelenik meg ahhoz, amellyet vélhetően Brunelleschi használt. A sok átrajzolás és keresővonal ugyan bonyolítja az ábra értelmezését, mégsem esik nehezünkre a tükörpárt meglátnunk, meg temészetesen az egyik tükör közepébe fúrt lyukat, amelyen átnézve dolgozik a rajzoló. A tükrök és a tükröződés egyébként a firenzei Dómban különös jelentőséget kaphatott. A Dóm épületében tartotta híres Dante-előadásait Boccaccio. Elmagyarázta bizonnyal a Purgatórium XV. éneke nyomán a tükröződés optikai törvényét, talán demonstrálta is, s szólt arról a kísérletről is, amellyel a Paradicsom II. énekében Beatrice a fényerő állandóságát szemlélteti, s amely meglepően hasonlít az általam elképzelt tükör összeállításra: Végy három tükröt; kettejük hasonnan Közel hozzád, a harmadik középen Legyen, egy kissé távolabb azonban. Állj szembe és tedd, hogy mögötted égjen Egy fény, amely a tükröket kigyújtsa S megtörve bennük hozzád visszaérjen. ( Babits Mihály fordítása) ( Orosz István )

In memoriam Filippo Brunelleschi, 1999, installáció (részlet) / installation (detail)

• At around 1420 a landmark event took place in Florence at which perspective depiction was allegedly discovered. On a sunny morning Filippo Brunelleschi appeared at the gate of the not yet completed cathedral holding a little folder and from this folder he took out a painting of the size of a 30-cm side square and a little mirror. Master Filippo had already been considered a magician by half of Florence because of the dome being built without any scaffolding. No wonder a crowd had gathered for the demonstration. Brunelleschi led people to the gate of the cathedral so that they should look into the direction of the Battistero outside the building. He gave the painting with a hole in the middle to somebody and asked him to keep the unpainted backside towards himself and to look carefully through the hole with one eye into the direction of the Baptizing Chapel. Then the master suddenly lifted the mirror in front of the painting overshadowing the chapel from the viewer’s sight and asking loudly enough so that people further away could also hear: “ What can you see Sir?” – “Oh, the Battistero, Ser Filippo!” And the audience was shocked. On the other side of the painting the chapel was depicted perfectly and the hole was right on the horizon, just in the vanishing point.

105


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Lyukas kép (…és ön mit lát ser Filippo?), Painting with Peep-hole (…and what can you see Ser Filippo?), 1999-2006, fatábla elő- és hátoldala, akril, tükörlap / front and back side of a wooden board, acryl, mirror plate, 500 x 700 mm

Leonardo rajzoló szerkezetének rekonstrukciói / Reconstructions of Leonardo’s Drawing Machine, 1999, tusrajzok / Indian ink drawings, 200 x 300 mm, 350 x 300 mm

106

So the mirror showed just the same as reality. My installation with the title In memoriam Filippo Brunelleschi is in fact a paraphrase of this “drawing aid with mirrors” which may or may not have existed. We are supposed to look through a hole in the middle of the sheet from behind the backside of the mirror fixed on a tripod towards the other mirror on the other tripod. There is an inscription on this second mirror: BRUNELLESCHI. The second half of the name (LESCHI) is really there on the mirror, it is physically painted on the glass; but the first half of the name (BRUNEL) that appears in the front of the painted text is actually a reflected image or rather the reflected image of a reflected image. Of course this virtual part of the name does exist also in reality. It is painted on a plate put on a third tripod and arranged in a way so that its image travels a path of exactly the right distance to the mirror with a hole and from there to the painted mirror so as to be reduced to the proper size. After the anamorphic distortion and redistortion caused by the position of the tripods placed to each other in a slanting angle, the letters should keep just the proper proportion as well. There is a pencil sketch by Leonardo da Vinci that shows a situation similar to the Brunelleschi demons-

tration. As the sketch is very rough and indistinct, I cleared the image and I drew the diagram from another viewpoint as well. The connection is more understandable if we recall Leonardo’s famous notion: “The mirror is the master of the painter”, and we interpret this notion not as a metaphor, but in the strict sense of the word. Mirror and reflection – these words had a special meaning there in “Duomo”. The big uncovered building was the intellectual centre of Florence since the previous century and – according to a legend – Boccaccio gave his famous Dante-lectures about the Divine Comedy in this church as well. Probably he explained the experiment by Beatrice with the three mirrors, as we can read it in Paradise Canto II. “Three mirrors shalt thou take, and two remove Alike from thee, the other more remote Between the former two shall meet thine eyes. Turned towards these, cause that behind thy back Be placed a light, illuming the three mirrors And coming back to thee by all reflected.” (Translated by Henry Wadsworth Longfellow) (István Orosz)


TÜKRÖK ÉS TÜKRÖZŐDÉSEK / MIRRORS AND REFLECTIONS

Memento mori (Koponya-installáció, Skull Installation), 2006, rézkarc / etching, 485 x 395 mm, akril, vászon / acryl on canvas, 700 x 500 mm, tükörprizma / mirror prism, 400 x 350 mm

107


Nézőpontok

Viewpoints


Egy Fényt, egy Súgárt, ’s egy Képet fest az Igazság: Még is ezerképen tűnik előnkbe nekünk. Nem csoda: mert a’ mint sürü, vagy ritka az elme, ugy szegi a’ Súgárt czélja, ’s iránya fele. (Ungvár - Németi Tóth László)

Horror vacui, 2006, ofszet plakát (részlet) / offset poster (detail), 1000 x 700 mm

A single Light, Ray and Picture Truth does paint: Yet still it appears to us in a thousand guises. Little wonder: for as dense or sparse the mind so the Ray is bent as it heads towards its destination. (László Ungvár-Németi Tóth)


NÉZŐPONTOK / V I EWPOI NTS

• Sokféle szem van. Filippo Brunelleschi szeme, Galileo Galilei szeme, René Descartes szeme, Orosz István szeme... de még a küklópsznak is van szeme! Egyetlen kerek szem a homloka közepén, amellyel a világra tekint, s amely egyben világának középpontja is. Ez a szem egyértelműen meghatározott, pontosan mérhető, azaz geometrizálható világot teremt. Olyan világot, amelyben világosan láthatóak (lat.: perspicere) a viszonyok, és ahol az egymásutániság szigorú hierarchiája, a megkérdőjelezhetetlen rangsor uralkodik. A küklópsz egyetlen szemével egyféle igazságot lát. Egyetlen pillantásával a középpontos perspektíva rendjében képezi le mindazt, ami a látómezejébe kerül. Talán ez az oka annak, hogy megáll a jelenségnél, hogy „csak tények vannak”, s talán ez az oka annak is, hogy hajlamos a jeleket mint egyértelmű hozzárendeléseket tekinteni. Hiszen a látás minden egyes módozata, már önmagában véve egy-egy értelmezés. Ezért a küklópsz a neveket mint dolgokat, s a dolgokat mint neveket érti. Hatalmának kulcsa, pontosan ez az egyértelműség. A küklópsz erőssége, azonban ekként a gyengesége is. Hiszen, ha egyszer csak Valaki megjelenik, aki kitanulta, aki ért hozzá, akinek immáron az ujjában van, hogy átállítsa a perspektívákat, akkor Ő a küklópszok világában bármire képes. Számára elegendő egyetlen gondosan kiszámított vonatkoztatási pont, akár úgy is, mint egyetlen leleményesen megválasztott Név, hogy az egyszeműek egész serege előtt láthatatlanná váljon, és úgy vigye végbe mindazt, amit eltervezett. De ki is lehetne az, aki olyan tekintettel méri a világot, ahogy a küklópszok világában Senkise? Ki is lehetne kellőképpen leleményes ahhoz, hogy felismerje, hogy kiszúrja ezt a gyengeséget? Aki tudja, hogy hova kell bökni: legyen a kezében írópálca, kard vagy izzó fahasáb. A gigászi küklópsz ellenpontja, a tulajdonképpeni nem-küklópsz, csakis az embertermetű, embertekintetű Odüsszeusz lehet. Amikor elkezdődik

a játék, felbomlik a látvány és összekeverednek egymással a dolgok és a nevek, akkor a jóslat beteljesül. A mindenhatónak és öröknek hitt „küklópszi én” a vizuális piramis csúcsáról az örvénylő mélységbe zuhan, és a Senkise (gör.: Útisz) labirintusának közepén találja magát. A bolyongás és időlegesség végtelen értelemmel bíró rajzolatába rejtve, azonban még a küklópsz is csak Odüsszeusz tekintetével nézve lelheti meg a labirintus kijáratát. A kijáratot, amely – és ez felfoghatatlan – ugyanazon útvesztő középpontjába vezet. Mert, mint azt megtanultuk: sokféle szem van. Filippo Brunelleschi szeme, Galileo Galilei szeme, René Descartes szeme, Orosz István szeme... de még a küklópsznak is van szeme!

Szembogár / Eye Bug, 2007, tusrajz, akvarell / Indian ink drawing, watercolor, 300 x 400 mm

Nézőpontok / Viewpoints, 2001, tusrajz / Indian ink drawing, 300 x 300 mm

( Fenyvesi Kristóf)

111


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Isten szeme (Eckhart mester: A szem, amellyel Istent látom, ugyanaz, amellyel Isten lát engem), God's eye (Meister Eckhart: The eye with which I see God is the same with which God sees me), 2002, tusrajz, / Indian ink drawing, 300 x 400 mm

112

• There are many different eyes. Filippo Brunelleschi’s eyes, Galileo Galilei’s eyes, René Descartes’ eyes, István Orosz’s eyes . . . even the Cyclops has an eye! A single round-shaped eye right in the middle of his forehead with which he looks upon the world and which is also the center of his world. This eye creates a clearly defined, precisely measurable, that is, geometrizable world. It creates a world in which relationships can be clearly perceived (in Latin: perspicere) and where a strict hierarchy of consecutiveness, an unquestionable ranking reigns. With its single eye the Cyclops sees one kind of truth. By a single glance he maps everything in a centralized perspective that gets into his field of vision. Perhaps this is why he stops at the phenomenon, “there are only facts,” and maybe this is also why he is predisposed to viewing signs as unambiguous assignments. For every single mode of seeing in itself is an interpretation. Therefore the Cyclops means things by names and names by things. The key to his power is precisely this unambiguousness. The strength of the Cyclops, however, is therefore also his weak point, since

if Somebody suddenly appears who has learned the way and knows how to transform perspective, because it is in his fingers, then He is capable of anything in the world of the Cyclopes. For Him it is enough to have a carefully calculated reference point, even in the form of an inventively selected Name, to be able to become invisible for an entire army of the one-eyed and accomplish everything that he has planned. But who could this person be, who is able to see the world with a view that Nobody can in the world of the Cyclopes? Who could be resourceful enough to be able to recognize, to nail this weakness down? It is the person who knows where to poke: be it a pen, a sword or a glowing log in his hand. The counterpoint to the gigantic Cyclops, the nonCyclops proper, can only be Ulysses with a human size and a human look. When the game begins, the view is disintegrated and things and names get mixed up with one another; this is when the prophecy comes true. The “Cyclops self ” believed to be omnipotent and perpetual falls into a whirling precipice from the top of the visual pyramid and finds itself in the middle of the labyrinth of Nobody (Greek: OYTIΣ, Outis). However, hidden in the pattern of wandering and temporariness with an ultimate sense, even the Cyclops can only find the exit of the labyrinth with Ulysses’ look. The exit that leads–inconceivably–to the center of the same labyrinth. Because, as we have learned: there are many different eyes. Filippo Brunelleschi’s eyes, Galileo Galilei’s eyes, René Descartes’ eyes, István Orosz’s eyes . . . even the Cyclops has an eye! ( Kristóf Fenyvesi)


NÉZŐPON TOK / V I EWPOI NTS

Piranesi Budapesten / Piranesi in Budapest, 1994, rézkarc / etching, 310 x 346 mm

113


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Perspektíva (Platóni testek), Perspective (Platonic Solids), 2009, tusrajz / Indian ink drawing, 400 x 400 mm

A gömb / The Sphere,

• A Perspektíva szép és kellemes küllemű hölgy, akinek nyakán egy aranyláncra erősített emberi szem függ. Jobbjában körzőt, vonalzót, háromszöget, függőónt és tükröt tart, baljában pedig két könyvet, amelynek címlapjára Ptolemaiosz és Vitellonis neve van írva.

• Perspective is a beautiful, charming woman with an image of a human eye on her golden necklace. She holds a compass, a ruler, a triangle, a plumb-bob and a mirror in her right hand while in her left are two books: the name of Ptolemy and Witelo are written on them.

(Cesare Ripa)

(Cesare Ripa)

2010, rézkarc /etching, 400 x 400 mm (vis-à-vis)


NÉZŐPONTOK / V I EWPOI NTS

Könyvtár III. (Melankólia emléklap), Library III. (Melancholy commemorative print), 2014, rézkarc / etching, 410 x 300 mm (vis-à-vis)

L’Origine du monde I., (Dürer parafrázis / Dürer paraphrase), 2008, fametszet / woodcut, 400 x 300 mm L’Origine du monde II., (Dürer parafrázis / Dürer paraphrase), 2009, fametszet / woodcut, 400 x 300 mm

• A mérés tankönyvében található női aktot rajzoló kajla bajszos figura a kiindulási pont. Neki is a perspektíva-kabinet gyújtópontjába illesztett és kükloptikusan guvadó fél szeme. A művész és modellje közt egy rácsos ablak áll. Egy perspektivikus rajzoláshoz való instrumentum. Ezen keresztül nézik egymást. A nézőpont fixálását egy obeliszkszerű nézőoszlop segíti, ehhez illeszti a rajzoló azt a bizonyos bal szemet, a másikat pedig akár be is csukhatja. Ha valaki egy percnél tovább nézi a metszetet, óhatatlanul elképzeli, mit láthatnak ők. Mit a bajszos, és mit a lány. Természetesen nem, vagy nem csupán a tessék-lássék odavetett lepel kicselezése, inkább a perspektivikus rövidülésben látszó testrészek ábrázolástani izgalma az, ami lázba hozza a szemlélődőt. Ha valaki még ennél is tovább foglalkozik a képpel, az már nem csak elképzeli a látványt, hanem ceruzát, tollat, sőt fametsző kést ragad, és meg is jeleníti azt.

• In Book on Measurement the point of reference is a clumsy mustached man who is drawing a nude woman. Actually it is his cycloptically looking one eye which is placed in the focal point of the perspective cabinet. Between the artist and the model there is a barred window, they are looking at each other through this. To have a fixed viewpoint, it has a viewing column similar to an obelisque. The drawer adjusts his left eye to this and then he can even close his other eye. If you are looking at the etching more than two minutes, you will certainly imagine what they, the mustached man and the girl might be seeing. Of course it is not solely because you want to outwit the veil carelessly tossed on her. It is rather about the excitement of the bodyparts drawn in foreshorteing perspective. If you are engaged with the picture for more than two minutes, then you not only imagine the scenery but grab a pencil, a pen or even a cutting knife and depict it.

(Orosz István)

(István Orosz)

117


Paradoxonometria

Paradoxonometry


Csak akik megkísérlik az abszurdot, azok érik el a lehetetlent.

Only those who attempt the absurd will achieve the impossible.

(M. C. Escher)

(M. C. Escher)

Fal V. / Wall V., 2009, rézkarc / etching, 360 x 474 mm


A LEHETETLENSÉGEKRŐL / ON IMPOSSIBILITIES

Deszkametria 15. / Plankmetry 15., 2010, fenyőfa /pinewood, 860 x 1050 x 30 mm

• Természetesen, a saját munkáim kapcsán illik az előzmények, köztük az Escher-művek inspirációját megemlíteni. Escherrel személyesen nem találkozhattam, éppen akkor halt meg, amikor én Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán Gulyás Dénes és Rubik Ernő tanár urak irányításával a geometria érdekességeivel kezdtem megismerkedni. Távoli rokonként gondolhattam rá, amikor az ő papirosaira dolgoztam (Bruno Ernsttől egy vázlaton kívül olyan üres lapokat is kaptam, amelyeket Escher hagyatékában talált), illetve amikor a Hágában megnyitott Escher Múzeum egyik első vendégművészeként rendezhettem önálló tárlatot. A „lehetetlen tárgyak atyjának” nevezett Oscar Reutersvärddal is csupán

közvetett kapcsolatom volt. Bruno Ernst elküldte nekem utolsó levelét, melyet röviddel halála előtt írt, és a levél egy passzusának megfejtésében kérte a segítségemet. Új, az eddigiektől különböző „impossible figures” létrehozásán töprengett Reutersvärd, amelyeket egyelőre csupán belső látásával látott, ám – mint írta – ha sikerülne lerajzolnia őket, „akár egy kifordított Eiffel torony ábrázolására is képes lenne”. A kevés konkrétumot, ám érdekes sejtetéseket tartalmazó szöveg megindította a fantáziámat, néhány munkámra kétségtelen hatással volt, bár sosem tudhatom már meg, valóban Reutersvärdot követve jártam-e el. (Orosz István)

121


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

• Of course, it is also valid to mention the antecedents in connection with my own work, among them the inspiration of Escher’s oeuvre. I could not meet personally with Escher, as he died just when I, in Budapest, at the Academy of Applied Arts, began my acquaintance with the highlights of geometry under the instruction of professors Dénes Gulyás and Ernő Rubik. I felt as if Escher was a distant relative, when I worked with his own papers (In addition to an Escher sketch, Bruno Ernst gave me blank sheets of paper that he had found in Escher’s legacy), as well as when I could arrange a solo show as one of the first guest artists at the Escher Museum opened in The Hague. I also had only an indirect connection with Oscar Reutersvärd, called the “father of impossible objects”. Bruno Ernst sent his last letter to me, which he had written shortly before his death, and he asked for my help in deciphering a passage in the letter. Reutersvärd ruminated on the realisation of new “impossible figures”, differing from the ones until then, which so far he could see only with his inner vision, though – as he wrote – if he would succeed in drawing them, he “would even be capable of depicting an inside-out Eiffel Tower”. The text containing scanty concrete information, yet interesting implications set my imagination in motion, and it had an indisputable impact on a few of my works, though I could never be sure if I had truly proceeded following Reutersvärd. (István Orosz)

Fal X. / Wall X., 2015, rézkarc / etching, 360 x 471 mm Deszkametria 34. / Plankmetry 34., 2015, fenyőfa /pinewood, 900 x 920 x 30 mm

122


A LEHETETLENSÉGEKRŐL / ON IMPOSSIBILITIES

Fal VI. / Wall VI., 2012, rézkarc /etching, 395 x 490 mm

123


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Fal IV. / Wall IV., 2005, rézkarc /etching, 375 x 470 mm

124


A LEHETETLENSÉGEKRŐL / ON IMPOSSIBILITIES

Fal VII. / Wall VII., 2013, rézkarc /etching, 300 x 336 mm

125


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Deszkametria 29. / Plankmetry 29., 2015, fenyőfa /pinewood, 1050 x 920 x 30 mm

126


A LEHETETLENSÉGEKRŐL / ON IMPOSSIBILITIES

• Is it lying if the artist depicts a space and places objects in it that contradict the customary vision? Is it escapism if he invents a world for himself in possession of unknown laws and new rules, so that he can cross over from the hated old into this? And does he not do all this, allowing the trickery concealed in the image to be so easily noticed, sometimes calling attention himself to the cunning solutions, so that he will be caught as soon as possible? (István Orosz) Deszkametria 6. / Plankmetry 6., 2010, fenyőfa /pinewood, 750 x 770 x 30 mm

• Hazugság-e, ha olyan teret ábrázol az alkotó, s belé olyan tárgyakat helyez, amelyek a megszokott látványnak ellentmondanak? Menekülés-e, ha ismeretlen törvényekkel, új szabályokkal rendelkező világot talál ki magának, hogy a gyűlölt régiből átléphessen ebbe? És vajon nem azért teszi-e mindezt, nem azért engedi-e észrevenni oly könnyen a képbe rejtett turpisságokat, fortélyos megoldásokkal olykor épp maga híva föl a figyelmet rájuk, hogy minél előbb rajtakapják? (Orosz István) Deszkametria 22. / Plankmetry 22., 2012, fenyőfa /pinewood, 620 x 720 x 30 mm

127


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Fal IX. / Wall IX., 2015, színezett rézkarc / colored etching, 540 x 395 mm

Vonalzók / Rulers, 1993, tusrajz /Indian ink drawing, 210 x 210 mm

•A tejfehér semmiben sajátos Möbius-szalag lebeg súlyosan. Robosztus, ókori, feltehetőleg római kapu-rom, aránylag ép korinthoszi oszlopok, párkánytöredékek, meztelen tégla- és kőfalak, befalazott kapuívek merész cikcakkban kanyargó tömbje úszik a nagy fehérségben, és a valóságban lehetetlen, ravasz kapcsolódással adja ki a „végtelen” ismert vízszintes nyolcas formáját. Végtelen a végtelenben. Mélyen filozófikus mű. Itt nincs háttér, nincs föld, origó, természet, ember, állat, növény, nincs élet sehol. Talán 3000ben, vagy 10000-ben vagyunk, amikorra ennyi marad az egész emberi kultúrából a világűrben, ezek a győzelmeket, vereségeket, izzadtságot, vért, boldogságot és fájdalmat egyaránt magukba szívott falmaradványok, növényi indákat idéző oszlopfők... Fény és árnyék, tökéletes rajz itt egy magasabb cél érdekében szerveződött e lapra: megnevezni a megnevezhetetlent, ábrázolni az ábrázolhatatlant, kifejezni a kifejezhetetlent, megsejteni a megsejthetetlent.

• A peculiar Moebius strip hovers seriously in the milk-white nothingness. The mass of robust, ancient, presumably Roman ruins of a gate, relatively intact Corinthian columns, parapet fragments, bare brick and stone walls, and walled-up arches winding in zigzags swim in the great whiteness, and with its artful engagement that is impossible in reality, it issues the well-known horizontal-eight form of “infinity”. Infinite in its infinity. A profoundly philosophical work. Here there is no background, no ground, origin, nature, man, animal, plant – there is no life anywhere. Perhaps we are in 3000, or 10,000 AD, by the time that this is all that remains of all of human culture in space: the remains of the wall that have absorbed these victories, defeats, sweats, blood, happiness and pain alike, capitals evoking vegetal runners... Light and shadow, the perfect drawing here has been arranged on this sheet in the interest of a higher aim: to name the unnameable, to portray the unportrayable, to express the inexpressible, to divine the indivinable.

(Kemény György) (György Kemény)

128


A LEHETETLENSÉGEKRŐL / ON IMPOSSIBILITIES

Fal I. / Wall I., 2005, rézkarc /etching, 350 x 460 mm

129


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Fal III. / Wall III., 2007, rézkarc /etching, 455 x 395 mm

130


A LEHETETLENSÉGEKRŐL / ON IMPOSSIBILITIES

Deszkametria 33. / Plankmetry 33., 2015, fenyőfa /pinewood, 800 x 1050 x 30 mm

131


Hiรกnyok

Absences


Jó adag metafizika van abban, nem gondolni semmire.

There’s enough metaphysics in not thinking about anything.

(Fernando Pessoa)

(Fernando Pessoa)

A tölgy (plakátterv) / The Oak (poster design) 1991, tusrajz / Indian ink drawing, 500 x 500 mm


HIÁNYOK / ABSENCES

• Senki rajzolja Semmit. A sok görög istenszobor közt állt a Pantheonban egy üres talapzat is. A.T. – az ismeretlen isten nemlétező szobra. A láthatatlan istenek látható szobra mellett a posztamensre emelt Semmi. A Hiány apoteózisa. Agyafúrt rajzolónk, aki egy ideje a Küklopeiából kölcsönzött Útisz, vagyis Senkise névvel szignálja szemkiszúró képeit, Hiány című grafikai sorozatát annak a bizonyos A T-nek, vagyis Agnosztosz Theosznak a pártfogásába ajánlja. A lapokon az látszik, ami nincs, és egyáltalán nem látszik az, ami van. Fordított világ. Irtózván az ürességtől (horror vacui ), igyekszik kitölteni a hiányokat, de menekülvén az adott világ valós dolgaitól is, emezeket kitörli íziben. A rafinált műértők, jól tudják, hogy nem csak a kimondott, vagy látható dolgok a fontosak, de amit elhallgat, vagy nem mutat meg az alkotó, azok is jelentősek, sőt leginkább azokra érdemes figyelni. Ha majd megállnak a képek előtt, úgy tegyék, hogy a láthatatlan nézők is odaférjenek: maradjon hely a fővédnök A. T. istennek is, ha eljönne; és esetleg J. A. kiképzett halandónak is a Semmi ágáról, az ő vigasztaló-gyógyító ráolvasásával együtt: „csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, /ami van, széthull darabokra”.

sheets in the series, what is not is visible, and what is, is completely invisible. An inverted world. Horrified by emptiness (horror vacui ), he attempts to fill the absences, but also fleeing from real things in the given world, memory is also erased without delay. Sophisticated art connoisseurs know well that it is not only the pronounced or visible things that are important, but those that the artist suppresses, or does not show, are also significant; moreover, it is especially worth paying attention to those things. If you will stand before these pictures, do so in a way that the invisible viewers can also have room: leave space for the patron, A. T. god, in case he comes; and perhaps also for qualified mortal A. J., together with his consolatory-healing incantation on the Branch of Nothingness: “Only unbeing can branch and feather, / only becoming blooms at all, / what is must break, or fade, or wither”.

A szobor / The Sculpture, 2001, tusrajz / Indian ink drawing,

(Guy d’Obonner)

210 x 230 mm

(Guy d’Obonner)

• Nobody draws Nothing. Among the numerous statues of Greek gods, there also stood in the Pantheon an empty pedestal. A. T. – the nonexistent statue of the unknown god. Alongside the visible statues of invisible gods, Nothing raised on a pedestal. The apotheosis of Absence. Our artful draughtsman, who has signed his eyepoking pictures for some time with the name OYTIΣ i.e., Nobody, borrowed from the Cyclopeia, dedicates his graphic series entitled Absence to that certain A T, or Agnostos Theos. On the

135


HIÁNYOK / ABSENCES

Hiány II. /Absence II. (Aquaduct), 2003, rézkarc / etching, 380 x 298 mm

Hiány I. (Diadalív) /Absence I. (Triumphal Arch), 2002, rézkarc / etching, 500 x 282 mm (vis-à-vis)

137


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIM E SIGHTS

• Az Árnyékokban elrejtett görög templom, ami valójában nem, romjainak árnyéka révén viszont mégis megjelenik, Martin Heidegger német filozófusra utal, aki híres tanulmányában, A műalkotás eredetében épp egy görög templommal példázza a „létmegértést”. Magyarázatának központjába az elrejtettség, vagyis a hiány koncepcióját állítva, Heidegger a „létmegértést” a történetiség és az igazság megértéséhez kapcsolja. Eszerint, az igazság egy olyan történés, ami az idő múlásával átalakul. Heidegger nézőpontjából, ahogyan az Orosz István Árnyékok című művében is megjelenik, a múlt és a jelen nem vág egybe, hanem egymásba fonódik. Orosz a két alak árnyékát az oszlopokéval ellentétes irányban futtatja, elmésen utalva ezzel a múlt és a jelen fizikai összekapcsolódásának lehetetleségére. (Kemal Orta)

• The hidden Greek temple in Shadows, physically absent yet given a spectral presence through the shadows of the remnants of its columns, is a reference to German philosopher Martin Heidegger. In Heidegger’s famous treatise The Origin of the Work of Art, the philosopher uses the example of a Greek Temple to elucidate ‘the understanding of being’. Heidegger places the concept of hiddenness; that is absence, in the centre of his delineations, linking ‘the understanding of being’ with the understanding of historicity and truthtruth is a happening that transforms throughout time. Yet, just like past and present do not coincide in Heidegger’s point of view, István Orosz’s Shadows reveals this interaction by intertwining them. Orosz cleverly alludes to the impossibility of physically linking past and present with the shadows of the columns and the shadows of two men, which fall in the opposite direction. (Kemal Orta)

Árnyékok / Shadows, 2008, rézkarc /etching, 500 x 282 mm

138


HIÁNYOK / ABSENCES

Hiány IV. ( Holland tájkép) /Absence IV. ( Dutch Landscape), 2004, rézkarc / etching, 482 x 325 mm

139


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Hiány III. /Absence III. (Pantheon), 2004, rézkarc / etching, 420 x 318 mm

Hiány V. ( Kupola) / Absence V. ( Cupola ),

• A költő … a versszakok közét tágítja minél levegősebbé, mint egy széles oszlopsorét. De ki tudná elmondani egy oszlopsornyi vers oszlopközeit? Hogy azonban az oszlopközök terét használhassuk, mégis csak ki kell faragnunk az oszlopokat. A vers többé-kevésbé a sorközökért íródik, de ahhoz meg kell írni a sorokat is.

2006, rézkarc / etching, 298 x 395 mm (vis-à-vis)

(Nemes Nagy Ágnes)

• The poet… extends the pauses between the stanzas to be as airy as possible, like a broad colonnade. But who would be able to recite the spaces between verse of colonnade proportions? In order to use the space between the columns, we must still carve out the columns. While the poem is written more or less for the spaces between the lines, the lines themselves must be written as well. (Ágnes Nemes Nagy)

140


Epilógus, avagy rekviem egy rinocéroszért

Epilogue, or Requiem for a Rhinoceros


Az orrszarvú tülke, hasonlóan a napraforgóhoz és a karfiolhoz, a logaritmikus spirál ívét követi, és kapcsolatban áll az Isteni Geometriával.

Rhinoceros horns, like sunflowers and cauliflowers, are constructed according to logarithmic spirals, with a connection to Divine Geometry.

(Salvador Dalí)

(Salvador Dalí)

Rinocérosz tülök mint Klein-kancsó, anamorfózis / Rhinoceros Horn as Klein Bottle, anamorphosis, 2016, tusrajz /Indian ink drawing, 500 x 500 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 140 x 80 mm


EPILÓGUS / EPILOGUE

Camera obscura (In memoriam Albrecht Dürer), 2013, heliográfia /photoengraving, 193 x 425 mm

• Az Áldott, a Boldog, a Szent Rinocérosz. Ha sokáig nézzük, ha megismerkedünk a részleteivel, a történetével, a sorsával, egyszerre észrevesszük benne a szimbolikust. Ez a nehézkes, döccenve mozduló, kihaló félben lévő teremtmény, igen, ez maga a fametszet, a grafika, a kézműves illusztráció, egyszóval a szakmánk. A kézi munka szép esetlenségében, az elrajzolásokban, a megcsúszó kés nyomában, a kitört vonalperemben, az elkent festékfoltban egy kicsit ott van Ő is, a grafikai műhelyek hátsó, homályosabb traktusában meghúzódó, villanyoltás után a prések közt otthonosan föl-le sétáló láthatatlan Szent Rinocérosz.

• The Hallowed, the Blessed, the Holy Rhinoceros. If we keep watching it for long enough, if we explore its details, history, fate, all of a sudden we’ll become aware of the symbolical within. Nearing extinction, this clumsy, lumbering hulk is, indeed, wood etching, graphic art, artisanal illustration; in other words, our profession. In the ungainliness of manual work, the sketchiness, the traces of the slipped knife, broken ridges of lines, smeared patch of paint, He too is there in one way or another: the Holy Rhinoceros, in the forbidding, rear areas of graphic workshops, walking up and down, feeling at home among the pressing machines.

(Orosz István)

(István Orosz)

Bűvös négyzet / Magic Square (In memoriam Albrecht Dürer), 2016, tusrajz / Indian ink drawing, 160 x 160 mm

145


EPILÓGUS / EPILOGUE

• Éppen ötszáz éve Itália partjai előtt egy vihar összetört egy hajót. A leghíresebb áldozat egy állat volt, egy indiai rinocérosz. A római kikötőben összesereglett kíváncsiskodóknak be kellett érniük a piaci árusok rino-csecsebecséivel, a metszetboltok nyomataival, és a városszerte terjedő rémtörténetek cizellált továbbgörgetésével, mely szerint a Bestia valójában láthatatlan, csak az igazán szent életű férfiak és a valóban ártatlan szüzek azok, akik látását kiérdemlik. Mi pedig érjük be a sokszor megtapasztalt tanulsággal: ajándékot továbbajándékozni szerencsétlen dolog, rinocéroszunk pedig, ha jól számoljuk, éppen ötödször készült gazdát cserélni: II. Muzafar – Diego de Beja – Afonso de Albuquerke – I. Emánuel – X. Leó. Nincs tudomásunk róla, hogy a sok tulajdonos közt akadt volna valaki, aki törődött volna azzal, hogy nevet adjon neki. Talán mindegyikük azt gondolta, hogy a keresztelő majd az új tulajdonos dolga lesz? A későbbieket már név szerint ismerjük, de őt, akit oly sok híres ember látott, sőt birtokolt, egy olyan ember nevével kapcsoljuk össze, aki sohasem látta: úgy emlegetjük csak, az Albrecht Dürer rinocérosza.

ourselves with the familiar wisdom that passing on a gift brings misfortune. If my reckoning is correct, our rhino changed hands no fewer than four times, along the Muzaffar II – Diego de Beja – Afonso de Albuquerque – Manuel I chain, before his delivery to his hopeful fifth master, Leo X, was foiled by the shipwreck. As far as we know, none of them bothered to give it a name, thinking that the honor of baptizing the beast would devolve to the next rightful owner. The viceroy considered the task of naming the animal to be a royal one, while the king reasoned that no one lesser than the Pope should be entitled to the privilege. We know subsequent rhinos of fame by name, but the one who was seen and owned by so many dignitaries was and remains linked to the name of a man who never set eyes on him. We call him Albrecht Dürer’s rhinoceros. (István Orosz )

Oszlopcsarnok / Colonnade (In memoriam Valentinus de Moravia), 2016, színezett rézkarc / colored etching, 450 x 450 mm

(Orosz István)

• Exactly five hundred years ago in front of the Italian coast a storm had wrecked a vessel. The most famous victim on board was an animal, an Indian Rhinoceros. The curious crowd that had gathered in the harbour of Rome had to make do with rhino-motif trinkets hawked by market pedlars and prints from local shops. They compensated themselves by embellishing and relaying the horror stories circulating around the city about the Beast being invisible to all except to genuinely holy men and truly innocent virgins, who alone earned the privilege of laying eyes on him by their virtue. For our part, let us content

147


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Rinocérosz I. / Rhinoceros I., 2007, rézkarc / etching , 360 x 490 mm

148

• Ez az ábrázolat az állat pontos mása. Színe a foltos teknőcé, és testét majdnem teljességgel lépcsős vastag lapok fedik. Akkora akár egy elefánt, de lábai rövidebbek és majdnem teljesen sérthetetlen. Erős és hegyes szarv van az orra hegyén, melyet köveken élesít. Az elefánt halálos ellensége. (...) A rinocérosz oly tökéletesen védett és felfegyverzett, hogy az elefánt nem bír kárt tenni benne. Úgy hírlik, a rinocérosz gyors, zabolátlan és galád.

• This is an accurate representation. It is the color of a speckled tortoise, and is almost entirely covered with thick scales. It is the size of an elephant but has shorter legs and is almost invulnerable. It has a strong pointed horn on the tip of its nose, which it sharpens on stones. It is the mortal enemy of the elephant. (...) The rhinoceros is so well-armed that the elephant cannot harm it. It is said that the rhinoceros is fast, impetuous and cunning.

(Albrecht Dürer)

(Albrecht Dürer)


EPILÓGUS / EPILOGUE

• Talán még nem ment ki teljesen a divatból az régi szokás, hogy a művész diákok, a fametsző tanoncok leginkább, egy háromlábú székre állva, lábujjhegyen pipiskedve, a bestia hatalmas orrszarvát megmarkolván, annak nagy, busa fülébe suttogják esküjük titkos szövegét. (Orosz István)

• Let us hope that the times have not completely consigned to oblivion the old custom among art students, particularly among woodblock cutting apprentices, of rising upon their toes on a three-legged stool so they can grab the humongous horn of the beast, the better to whisper the arcane text of their vocational oath in its large, shaggy ear.

Rinocérosz II. / Rhinoceros II., 2008, rézkarc / etching , 360 x 490 mm

(István Orosz)

149


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

150


EPILÓGUS / EPILOGUE

Lisszaboni teknő, avagy I. Emánuel portugál király elefántjának és Indiából kapott új rinocéroszának összecsapása a lisszaboni Ribeira palota udvarán 1515. június 3-án /Lisbon Trough, or the Elephant of King Manuel I of Portugal Engages with the King’s New Rhinoceros, as a Gift from India, in the Courtyard of Ribeira Palace in Lisbon on 3rd June 1515, 2016, akril, fa / acryl, wood, 620 x 1550 x 300 mm

151


Függelék

Appendix


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

OROSZ ISTVÁN 1951, Kecskemét • 1966 – 1970: Katona József Gimnázium, Kecskemét • 1970 – 1975: Iparművészeti Főiskola, Budapest • 1974: First prize of Print’s Student Graphic Design Competition, New York • 1977: Best First Film at the International Festival of World Animation, Zagreb • 1984: A Római Magyar Akadémia ösztöndíja • 1984: OYTIΣ pseudonym / Utisz álnév • 1985: Film-és tévékritikusok díja, Budapest • 1986: Derkovits ösztöndíj • 1986: Award of the International Film Club Associations, Oberhausen • 1990: Gold Medal at the Biennial of Graphic Design, Brno • 1991: Balázs Béla-Díj, Budapest • 1991: First Prize at the International Poster Biennial, Lahti • 1991: A „Mediawave” Nemzetközi Film- és Videoművészeti Fesztivál fődíja, Győr • 1991: Master’s Eye Prize at the International Poster Triennale, Trnava • 1993: Munkácsy Mihály-Díj, Budapest • 1994: ICOGRADA-prize at the International Poster Show, Chaumont • Graphic design workshop, Caja del Poeta, Mexico City • 1994: A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja • 1997: Graphic design workshop, Vital School, Tel Aviv • Poster design workshop, Universidad Autónoma, San Luis Potosí • 2000: “Golden Bee” Prize at the International Poster Biennial, Moscow • 2001: Gold Medal of Society of Illustrators, New York • 2001: A Magyar Művészeti Akadémia tagja • 2002, 2004: A Képzőművészeti Filmszemle fődíjai, Szolnok • 2002: Habilitáció a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen • 2002: Poster workshop, Universidad Veracruzana, Xalapa • 2003: Member of Alliance Graphique Internationale • 2003: Életműdíj a II. Aranyrajzszög kiállításon, Budapest • 2004: Tervezőgrafikai Tanszék alapítása a Nyugat-magyarországi Egyetemen • 2005: Érdemes Művész, Budapest • 2005: A Kecskeméti Animációsfilm Fesztivál nagydíja • 2006: Egyetemi Tanár • 2007: Plakat Kunst Hof Ruettenscheid Prize, Essen • 2007: AGIdeas Extend – Design master workshop, Melbourne • 2008: Anamorphosis Day, London • 2010: Bronze Medal of the 22. International Poster Biennale, Warsaw • 2011: Interdisciplinary art workshop, Başkent Üniversitesi, Ankara • 2011: Kossuth-díj, Budapest • 2012: Summer workshop, ITESO University, Guadalajara • 2013: Prima-díj, Budapest • 2014: Anamorphosis workshop, Lebanese American University, Beirut • 2014, 2015: Graphic art work-shops, Hard to Find Design School, Guadalajara • 2015: Professor Emeritus

Önálló kiállítások / Solo exhibitions

Plakátember / Posterman, 1995, szitanyomat / silkscreen print, 1000 x 700 mm

154

1979: Budapest, Ferencvárosi Pincetárlat • 1980: Komárom, Kisgaléria • 1982: Miskolc, József Attila Könyvtár (Faragó István, Orosz István) • Kecskemét, KFK Galéria • 1983: Budapest, Fészek Klub • 1984: Kecskemét, Kecskeméti Galéria • 1985: Budapest, Vigadó Galéria (Keresztes Dóra, Orosz István) • Lakitelek, Művelődési Ház; Pécs, Kisgaléria • 1986: Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem (Keresztes Dóra és Orosz István) • Boglárlelle, Tóparti Galéria • 1987: Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum • 1988: Kecskemét, Erdei Ferenc Művelődési Ház (Keresztes Dóra, Gyulai Líviusz, Orosz István) • Tápiószele, Blaskovich Múzeum (Keresztes Dórával) • 1989: Pécs, Ifjúsági Ház • Komárom, Kisgaléria • 1990: Kiskunmajsa, Konecsni Múzeum • Miskolc, II. Rákóczi Ferenc Könyvtár • 1991: Nagoya, Gallery of Parco Department Store • Omiya, Alpino Ginka Gallery • 1992: Pécsi Galéria • Echirolles, Lycée Marie Curie (István Orosz et Péter Pócs) • „Vigyázat, lépcső!”, Budapest, Dorottya Galéria • 1993: Szeged, Impala Ház • 1994: Mexico City, Caja del Poeta • Budapest, Balassi Galéria • 1995: „Csak plakátok!”, Budapest, Vigadó Galéria • Zsámbék, Művelődési Ház (Keresztes Dóra, Orosz István) • New York, St. Johns’ University • Győr, Városi Könyvtár • Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház (Keresztes Dóra, Orosz István) • Guadalajara, Azul Gallery • 1996: Stuttgart, Kunst & Stoff Galerie; • Budapest, Hidegkúti Galéria • Veszprém, Petőfi Színház • 1997: Chicago, I Space Gallery • Szentendre, Vincze Galéria • “OYTIΣ”, Thessaloniki, Aristotelian University • 1998: Budapest, Újpest Galéria • Makó, Városi Könyvtár • Puebla, Universidad Popular Autónoma • Budapest, Magyar Állami Operaház • Koppenhaga, Mosting Hus • Budapest, Mester Galéria (Kun Éva és Orosz István) • Bethlehem, Pennsylvania, Payne Gallery • Kansas City, Hammerpres – GrafikArchive • „Arc-mások”, Budapest, Tölgyfa Galéria (Orosz István, Axel Staudinger) • 1999: Gödöllő, Iparművészeti Műhely • Budapest, Erlin Galéria • San Luis Potosi, Caja Real (István Orosz, Vicente Rojo)• Budapest, Godot Galéria(Orosz István és Szerényi Gábor) • 2000: Silkeborg, Kunst Center • Istanbul, Bilgi Üniversitesi • Gyula, Várszínház Galéria • Budapest, Perge Galéria; • Szeged, Kass Galéria (Keresztes Dóra, Orosz István) • Stockholm, Wenner-Gren Foundations • Gävle, Konserthus • Tatabánya, Kortárs Galéria • San Luis Potosi, Universidad Autónoma • 2001: Budapest, Matáv Galéria • Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Artotéka • Budapest, Madách Színház • Sopron, Festőterem • Dunajska Streda/Dunaszerdahely, Vermes Villa • Budapest, Paris-Texas Kávéház • Kecskemét, Erdei Ferenc Művelődési Központ • Zvolen/Zólyom, Slovenska Narodná Galeria • Teheran, Honarmandan Gallery (Dóra Keresztes, István Orosz) • Budapest, Art des Colonnes • Prága, Magyar


APPENDIX

Kulturális Intézet • 2002: Bratislava/Pozsony, Galéria Sumec • Gödöllő, Petőfi Sándor Művelődési Ház • Budapest, Szinyei Szalon • Vigántpetend, Plébánia Galéria • Szolnok, Zsinagóga Galéria • Xalapa, Gallery AP, University Veracruz • Isaszeg, Gábor Dénes Szakközépiskola • Mikkeli, Taidemuseo • New York, St. John’s University, Chung-Cheng Gallery (István Orosz and Randy Jones) • Princeton, Marsha Child Contemporary • Bratislava/Pozsony, Slovenska Narodná Galeria • Kecskemét, Katona József Gimnázium • Hajdúböszörmény, Parafa Galéria • 2003: Budapest, Kempinsky Galéria (Gábor Áron és Orosz István) • Budapest, Halászbástya, Szent Mihály kápolna • „Dürer megkövetés”, Budapest, Galéria IX. • Amsterdam, CWI (National Research Institute for Mathematics) • Turnhout, Veranda Gallery (Erzsébet Katona Szabó, István Orosz) • 2004: Bristol, Crypt Gallery, St George’s Bristol (István Orosz and Zsófi Varga) • Budapest, Örökmozgó Galéria • Randers, Town Gallery (István Orosz, Péter Pócs) • Torun, Galeria Sztuki Wozownia • Den Haag, Escher in Het Paleis • 2005: Paris, Institut Hongrois • Budapest, Ericsson Galéria • Lakitelek, Népfőiskola • Budapest, Alexandra Könyvesház • Gardanne, Lycée Agricole de Valabre • Budapest, Nemzeti Színház • „Anamorph Orosz”, Norwalk, Connecticut, Artist Market • Gödöllő, Városi Könyvtár Galériája • 2006: „Anamorfózisok”, Vác, Tragor Ignác Múzeum • „Felhők Poloniusnak”, Budapest, Ernst Múzeum • Lic/Hessen, Rathaus (Dóra Keresztes und István Orosz) • “Perspectives dans le temps et dans l’espace”, Paris, Espace Lucrece (István Orosz et Márton Takáts) • 2007: Essen, Grillo Theater • Kecskemét, Bolyai János Gimnázium • Budapest, Nemzeti Múzeum Lapidáriuma • 2008: „Magia Anamorphotica”, Budapest, Artbázis, (Orosz István, Telek Balázs) • Budapest, Pataky Galéria, (Barabás Márton, Katona Szabó Erzsébet és Orosz István) • Erlin Galéria, Budapest • Győr, Városi Könyvtár Galériája (Krzysztof Ducki és Orosz István) • Aprópódium Galéria, Budapest • Enschede, Faculty Club Universiteit Twente • Jorwerd, Reformed church (part of the Bridges Conference in Leeuwarden) • Tokyo, Hakozaki, Royal Park Hotel • Beograd, Studentski Grad • 2009: „Útvesztők térben és időben”, Budapest, Pesterzsébet, Gaál Imre Galéria • Melbourne, Glen Eira City Council Gallery • Melbourne, Jackman Gallery •„Látszattani leckék”, Pécs, Dóm Múzeum • Ljubljana, Galerija Avla NLB • Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum • 2010: Budapest, Bálint Közösségi Ház • Budapest, Koller Galéria • Budapest, Galéria IX. (Orosz István, Bill Ronalds) • Budapest, Képzőművészeti Egyetem Kondor Béla Galériája • Gödöllő, GIM-Ház • Budapest, Kolta Galéria (Keresztes Dóra és Orosz István) • Balatongyörök, Berta Bulcsu Művelődési Ház • Budapest, Óbudai Kulturális Központ • „Piiretty aika/The Drawn Time”, Helsinki, Galeria U. • 2011: Eger, Vitkovics Ház • Tallin, Ungari Instituut; • Kecskemét, Cifrapalota • Prága, Magyar Intézet • Tatabánya, Kortárs Galéria • Szeged, Kass Galéria (Keresztes Dóra és Orosz István) • Vasvár, Nagy Gáspár Művelődési Központ • Budapest, Semmelweis Szalon • Budapest, Forrás Galéria • New York, Hungarian Cultural Center • 2012: Budapest, Erlin Galéria • Sopron, Festőterem • Szeged, Démász Galéria (Orosz István és Szilassi Lajos) • Bratislava/Pozsony, Slovak Design Center, Satelit Gallery • Moszkva, Magyar Kulturális Központ • Moszkva, Russian State Children’s Library (Dóra Keresztes and István Orosz) • Istanbul, Dogus Üniversitesi • Győr, Múzeumház • Győr, Városi Művészeti Múzeum, Esterházy-palota (Keresztes Dóra és Orosz István) • 2013: Istanbul, Cemal Reşit Rey Concert Hall • Székesfehérvár, Vörösmarty Színház Galériája • Nizhny Novgorod, State Library (Dóra Keresztes, István Orosz) • Moszkva, Nikolay Nekrasov Library • Moszkva, Sberbank Gallery • Lakitelek, Népfőiskola, Kölcsey Ház • „Az enyészpont kijelölése”, Kassa, Rovás Ház • Enschede, Fotogalerie Objektief • Mátészalka, Szatmári Múzeum • Tampere, Galleria Emil • „Paradoxonometria”, Kőszeg, Művészetek Háza • „Dubitandum”, Nove Zamky/Érsekújvár, Galeria umenia Ernesta Zmetáka • Brescia, Galleria dell’Incisione • “Master of Deception”, Ankara, Güler Sanat Gallery • 2014: „Piirretty Aika/ The Drawn Time”, Jyväskylä, Galleria Ratamo • „Tér-játékok”, Kecskemét, Kálvin tér • Budapest, Koller Galéria (Orosz István, Guntars Sietins) • Isztambul, Magyar Kulturális Központ • Schwaan, Atelierhouse (István Orosz und Sylva Tkotsch) • Budapest, Utisz Galéria, Bedő Ház • 2015: Kecskemét, Tudomány és Technika Háza (Zsinagóga) •

Kecskemét, Cifrapalota, kiállítási enteriőr / exhibition interior, 2011

155


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Debrecen, Kós Károly Művészeti Szakközépiskola • „Piirretty Aika / The Drawn Time”, Forssa, Museum, Aulagalleria • „Összenéző” (Keresztes Dóra, Orosz István), Oradea /Nagyvárad, Püspöki palota – Körösvidéki Múzeum • „Paradoxonometriák”, Kecskemét, Kápolna Galéria • „A Bolondok Hajója” („Das Narrenchiff“), Expo Milano, Magyar Pavilon • „Talányos Grafikák”, Orosháza, Városi Képtár • „Áttűnések”, Gyula, Várszínház • „Eleven szellem”, matematika a művészetben – művészet a matematikában, (Orosz István és Szilassi Lajos), Budapest, A22 Galéria • Carteles Seleccionados, Guadalajara, Ex Convento del Carmen • „Sulle orme di Escher” (István Orosz and Guntars Sietins), Potenza, Provincial Art Gallery• 2016: „Rinomemo”, Budapest, Utisz Galéria, Bedő Ház • Art in Math – Math in Art, Exhibition of István Orosz and Lajos Szilassi, Jyväskylä University Museum. • „Paradoxonometria”, Pozsony, Magyar Intézet; • Matera, Palazzoviceconte (István Orosz, Guntars Sietins) Budapest, Ernst Múzeum, kiállítótér / exhibition space, 2006

Felhők Poloniusnak / Clouds for Polonius, 2006, ofszet plakát / offset poster, 1000 x 700 mm

156

Csoportos kiállítások / Group exhibitions 1975: Jubileumi Plakátkiállítás, Budapest, Szépművészeti Múzeum • 1976: 6th International Poster Biennial, Warsaw, Galeria Zacheta • A Fiatal Képzőművészek Stódiójának éves kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum • 1978: 7th International Poster Biennial, Warsaw, Galeria Zacheta • 1. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának éves kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum • 1979: A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának éves kiállítása, Pécs, Pécsi Galéria • International Poster Biennials, Lahti, Taidemuseo • 1980: 9th International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • 8th International Poster Biennial, Warsaw, Galeria Zacheta • 2. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • Magyar Képzőművészek József Attiláról, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum • 1981: 10. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • 1982: 10th International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • 3. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • A Fiatal Képzőművészek Stódiójának éves kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum • „Képzőművészet és Animáció”, Kecskemét, Művelődési Központ • 1983: International Poster Biennial, Lahti, Taidemuseo • A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának éves kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum • A Papp Csoport kiállítása, Budapest, Dorottya Galéria • „A táj/The Landscape”, Pécs, Pécsi Galéria • 1984: 11th International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • 4. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • Novi Sad/Újvidék (Krzysztof Ducki, István Orosz and Péter Pócs) • “The Museum of Fun – The Expanding Perceptual World”, Tokyo (Traveling Exhibition at 15 places in Japan) • International Independents Exhibition of Prints, Kanagawa, Prefectural Gallery • „Rajz/ Drawing”, Pécs, Pécsi Galéria • 1985: A Fiatal Képzőművészek Stódiójának éves kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum • 12. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • Nemzetközi Kísérleti Művészet, Budapest, Petőfi Csarnok • Kiállítás Kosztolányi Dezső születésének 100. évfordulóján, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum • 1st International Poster Triennale, Toyama, Museum of Modern Art • International Biennial of Graphic Art, Ljubljana, Modern Gallery • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • 1986: 12th International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • 11th International Poster Biennial, Warsaw, Galeria Zacheta • 5. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • 100+1 éves a magyar plakát, Budapest, Műcsarnok • Plakate International, Dresden, Galerie Mitte • Triennale of European Political Posters, Mons, Maison de la Culture • 1987: Triennale Europea dell’incisione, Grado, Palazzo Regionale dei Congressi • 14. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • International Biennial of Graphic Art, Ljubljana, Modern Gallery • A D.O.P.P. Csoport kiállítása, Pécs, Kisgaléria • A D.O.P.P. Csoport kiállítása, Kecskemét, Cifra Palota • Exhibition of D.O.P.P. Group, Lahti, Taidemuseo • Exhibition of D.O.P.P. Group, Pori, Taidemuseo • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • 1988:


APPENDIX

13th International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • 12th International Poster Biennial, Warsaw, Galeria Zacheta • 2nd International Poster Triennale, Toyama, Museum of Modern Art • Derkovits ösztöndíjasok beszámoló kiállítása, Szombathely, Képtár • Making Links, Etchings and Engravings from Eastern Europe, Bristol, Off-Centre Gallery • 6. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • International Biennial Exhibition of Portrait, Tuzla, The Gallery of Yugoslav Portrait • Plakátok – Posters, Pécsi Galéria • 1989: International Poster Biennials, Lahti, Taidemuseo • Derkovits ösztöndíjasok beszámoló kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum • Szimmetria – Asszimmetria, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria • Kisgrafikai Biennálé, Tihany, Múzeum • International Biennial of Graphic Art, Ljubljana, Modern Gallery • Fiatal magyar és NDK-beli művészek kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum • 15. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • Országos Rajz Triennálé, Salgótarján • Internationale Künstlerplakate, Berlin, Deutsches Theater • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • International Print Biennial, Varna • 1990: 14th International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • 13th International Poster Biennial, Warsaw, Galeria Zacheta • 7. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • Yugo Fushion, Shizouka, Prefectorial Museum of Art, New York, Art Director’s Club • International Biennial Exhibition of Portrait, Tuzla, The Gallery of Yugoslav Portrait • A D.O.P.P. Csoport kiállítása, Varsó, Magyar Kultúra Háza • A D.O.P.P. Csoport kiállítása, Prága, Magyar Intézet • International Biennial Exhibition of Portrait, Tuzla, The Gallery of Yugoslav Portrait • „A Változás Jelei”, Plakátok 1988 – 1990, Budapest, Nemzeti Galéria • „Die Zeichen der Veränderung“, Plakate 1988 – 1990, Stuttgart, Rathaus • Künstlerbahnhof, Messel • Annual Exhibition of the Royal Scottish Academy, Edinburgh, The Mound • Il manifesto dell’Est, Torino, Instituto Europeo di Design • Magyar figurális törekvések grafikai keresztmetszete a nyolcvanas években, Szabadka, Studentski grad Galerija • International Exhibition of Graphic Art, Biella Palazzina Piacenza • 1991: 3rd International Poster Biennial, Lahti, Taidemuseo • International Poster Triennale, Toyama, Museum of Modern Art • Exhibition of D.O.P.P. Group, Fort Collins, Colorado State University • 16. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • Plakate International, Potsdam, Potsdam-Galerie • Hungarian Posters, Groningen, Academie Minerva • Kortárs Magyar Művészet, Bukarest, Sala Dalles, • Kortárs Magyar Művészet, Cluj/Kolozsvár, Bánffy Palota • International Print Biennial, Varna, Boris Georgiev City Art Gallery • Hommage a El Greco, Budapest, Szépművészeti Múzeum • International Print Biennale, Sapporo, Marui Imai Inc. • Festival International de’Affiche et des Arts Graphiques, Chaumont • Triennale of Posters, Trnava, Jan Koniarek Gallery • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • 1992: Art as Activist – Posters from Eastern Europe, Washington, Smithonian Institut • Graphic Design in Eastern-Europe, Den Hag, Theatre Zeebelt • Environment and Development, Rio de Janeiro, Museum of Modern Art, Sao Paolo, Museum of Modern Art • International Biennial Exhibition of Portrait, Tuzla, The Gallery of Yugoslav Portrait • 15th International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • 8. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • Memorable Posters of the Year, Traveling exhibition of UNESCO • „Retúr nélkül”, Kecskeméti Képtár (efZámbó István, feLugossy László, Hegedűs2 László) • „Zene és művészet”, képzőművészeti kiállítás, Budapest, Kongresszusi Központ • Typo-grafika Magyarországon, Budapest, Tölgyfa Galéria • “Fax Art – Just Now”, Helsinki, University of Industrial Arts • International Poster Biennale, Mexico City, Franz Mayer Museum • 1993: Graphic Design in the New World Order, Huntington, Marshall University • A Magyar Művészet Századai, Új Szerzemények, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria • International Poster Biennial, Lahti, Taidemuseo • Festival International de’Affiche et des Arts Graphiques, Chaumont • A Nyolcvanas Évek Magyar Művészete, Budapest, Ernst Múzeum • Itália és a Magyar Művészet, Budapest, Magyarországi Olasz Kultúrintézet • „Absolut”, képzőművészeti kiállítás, Tihany, Múzeum • 17. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria •

Bridges, 2008, digitális nyomat / digital print, 1000 x 700 mm

Jorwert, református templom, kiállítótér /Reformed church, exhibition space, 2008

157


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Budapest, Műcsarnok, kiállítótér / exhibition space, 2016

158

Egyptian International Print Triennale, Giza, Museum of Modern Art • Graphic Biennale, Maastricht • Mini Print Slovenija, Ljubljana • Hungarian Graphic – Italian Graphic, Rome, Accademia d’Ungheria, Palazzo Falconieri • “Europe Without Walls”, Manchester, Art Gallery • International Biennale of Theatre Posters, Rzeszów, W. Siemaszkowa Theatre • Triennale of European Political Posters, Mons, Maison de la Culture • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • Grafikai Biennálé, Győr, Városi Múzeum • 1994: 16th International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • 14th International Poster Biennial, Warsaw, Willanow, Poster Museum • 4th International Poster Triennale, Toyama, Museum of Modern Art • 9. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • Triennale of Posters, Trnava, Jan Koniarek Gallery • Piranesi Budapesten, Budapest, Szépművészeti Múzeum • International Biennial Exhibition of Portrait, Tuzla • The Gallery of Yugoslav Portrait • Print Biennale, Beograd • Tavaszi Tárlat, Budapest, Petőfi Csarnok • “Fax Art – Just Now”, Helsinki, University of Industrial Arts • 1995: Derkovits Ösztöndíjasok Jubileumi Kiállítása, Szombathely, Szombathelyi Képtár • International Mini Print Triennial, Tokyo, Tama Art University Museum • Exhibition of Hungarian Posters, Hamburg, Museum für Kunst und Gewerbe • International Biennale of Theatre Posters, Rzeszów, W. Siemaszkowa Theatre • Earth Day ’95 In-ternational Poster Show, New York, Grand Central Terminal • Grafikai Biennálé, Győr, Városi Múzeum • Yurader’s Anniversary Poster Exhibition, Istanbul, Akbank • International Poster Biennale, Lahti, Taidemuseo • Festival International de’Affiche et des Arts Graphiques de Chaumont • Biennial of Theater Posters, Sofia • International Poster Biennale, Helsinki • British International Miniature Print Exhibition, London, Bankside Gallery • Kortárs Költészet és Grafika, Kecskemét, Cifra Palota • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • 1996: Tokyo, Ginza Graphic Gallery (Ducki, Orosz, Pócs, Pinczehelyi) • 15th International Poster Biennial, Warsaw, Willanow, Poster Museum • 16th International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • International Poster Biennale, Mexico City, Franz Mayer Museum • International Exhibition of Graphic Art, Biella Palazzina Piacenza • Temple Bar International Print Show, Dublin, Temple Bar Gallery • „A művészeten túl”, Budapest, Ludwig Múzeum • „Jenseits von Kunst/ Beyond Art”, Graz, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum • Művészettörténet a kortárs művészetben, Dunaújváros, Modern Művészeti Múzeum • 10. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • International Invitational Poster Exhibition, Ogaki, Poster Museum • 1997: International Poster Biennial, Lahti, Taidemuseo • The Contemporary Print Show, London, Barbican Centre, Concourse Gallery • „Diaszpóra (és) művészet”, Budapest, Zsidó Múzeum • Annual Exhibition of American Illustrators, New York, American Illustrator’s Society • 5th International Poster Triennale, Toyama, Museum of Modern Art • International Biennale of Theatre Posters, Rzeszów, W. Siemaszkowa Theatre • British International Miniature Print Exhibition, London, Bankside Gallery • A Széchenyi Művészeti Akadémia grafikus tagjainak kiállítása, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia • Magyar Szalon ’97, Budapest, Műcsarnok • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • 1998: Brecht 100 Plakate, Berlin, Berliner Essemble, Essen, Deutsches Plakat Museum • International Poster Biennale, Mexico City, Franz Mayer Museum • 2nd International Invitational Poster Exhibition, Ogaki, Poster Museum • Festi Vital,


APPENDIX

Tel Aviv, The Historical Hall, Riding Power Station • Power of the Poster, London, Victoria and Albert Museum • „Különleges térformák,” Budapest, Vigadó Galéria • Homage to M.C. Escher, Roma, Museo Laboratorio di Arte Contemporanea, La Sapienza Universita di Roma • Labyrinth – International Triennial of Graphic Art, Prague, Old City Hall • M. C. Escher and Beyond: Imagination and Inspiration, Artists’ Market, Norwalk, Connecticut • 18th International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • 16th International Poster Biennial, Warsaw, Willanow, Poster Museum • 19. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • 1999: Furoshiki Graphics, Tokyo, Ginza Graphic Gallery • Perspektíva, Budapest, Műcsarnok • „Extrasensory Museum”– Commemorating the 100th Anniversary of M.C.Escher, Fukuoka/IMS, Tokyo/Ginza Matsuya • Hommage a M. C. Escher, Budapest, Néprajzi Múzeum; Budapest, Magyar Szabadalmi Hivatal • Hódolat M. C. Eschernek, Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum • Laughing, International Poster Exhibition, Osaka, Suntory Museum • International Biennale of Theatre Posters, Rzeszów, W. Siemaszkowa Theatre • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • „Sign of the Times”, Brno, Moravian Gallery • Fény, Gödöllő, Ipaművészeti Műhely • 2000: 19th International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • 17th International Poster Biennial, Warsaw, Willanow, Poster Museum • 6th International Poster Triennale, Toyama, Museum of Modern Art • 12. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • Triennale of Posters, Trnava, Jan Koniarek Gallery • 3rd International Invitational Poster Exhibition, Ogaki, Poster Museum • International Poster Biennale, Mexico City, Franz Mayer Museum • Graphic Message for Ecology, Tokyo, Ginza Graphic Gallery • 5th Mondial Triennal of Small Sized Prints, Chamalieres • “Golden Bee” International Biennial of Graphic Design, Moscow • III. Nemzetközi Fényszimpózium, Eger, Művelődési Központ • 20. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • Extrasensory Museum – Commemorating M. C. Escher, Nagasaki, Huis Ten Bosch Museum of Art • Verso una nuova Atlantide /Towards a New Atlantis, Venice, International Architecture Exhibition, Hungarian Pavilion at the Venice Biennial • Úti-kárpit, Budapest, Magyar Iparművészeti Múzeum • „Zarándoklat a borhoz”, Budapest, Vigadó Galéria • „Kastély rezonanciák”, Gödöllő, Ipaművészeti Műhely • Exhibition of the 3rd International Designer’s Conference, Guadalajara, Instituto Cultural Cabanas • Magyar Millennium, Nemzetközi Plakát Szimpozium, Szentendre, Művészet Malom • Mathematical Art, Tempe, Arizona, Gallery of Mathematical Art • Új Atlantisz felé, a Velencei Építészeti Biennálé magyar anyaga, Budapest, Ernst Múzeum • „Coexistence”, travelling poster exhibition organized by Museum on the Seam in Jerusalem – other outdoor locations: Jerusalem, Belfast, Luxembourg, Sarajevo, Bern, Berlin, Coppenhagen, Zurich, Cape Town, Vienna, Amsterdam, Paris, London, Saint Petersburg, Boca Raton, Minnesota, Minneapolis, Saint Paul, Miami, New York, etc. 2000–2005) • 2001: Art of Anamorphosis, Arts Centre Washington (U.K.) • Annual Exhibition of Society of Illustrators, New York, Society of Illustrators • „Élmény és Eszmény”, Képző- és Iparművészeti Kiállítás, Gödöllő, Királyi Kastély • „Kert”, Gödöllő, Új Művészet Közalapítvány Alkotóháza • Kortárs Költészet és Grafika, Kecskemét, Cifra Palota • Festival de Gravure, Crocq • Plakátok Magyarországról (Árendás, Baráth, Ducki, Orosz, Pócs) Aarhus, Dansk Plakatmuseum • Collaborative Exhibition of New York Society of Etchers and Hungarian Society of Etchers, National Arts Club, New York • „Nouveau Salon des Cent”, hommage exhibition to Henri Toulouse-Lautrec on the centenary of his birth, Paris, Centre Pompidou • „Nouveau Salon des Cent”, Albi, Musee Toulouse-Lautrec • „Nouveau Salon des Cent”, Breda, Museum de Beyerd • “Nouveau Salon des Cent”, Museum für Kunst und Gewerbe, Hamburg • Socha a Object VI / Sculpture and Object, Zichy Palace, Bratislava • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • 2002: International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie • 18th International Poster Biennial, Warsaw, Willanow, Poster Museum • 13. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • 21. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • 4th International Invitational Poster Exhibition, Ogaki, Poster Museum • Collaborative exhibition of Hungarian Society of Etchers and The New York Society of Etchers, The National Arts Club, New York • „Faces”, 100 portraits from 32 countries, Heidelberg • „Fény”, Gödöllő, Iparművészeti Műhely • “Worth a Thousand Words”, International Theater Poster Design, Stratford, Canada, Gallery Stratford • Mazes of All Times, Silkeborg Bad, The Art Center • „Atlantisz”, Szombathely, Művészetek Háza • Hungarian Printmakers, New York, Manhattan Graphics Center • Jubileumi kiállítás, Tatabánya, Kortárs Galéria • „Szimmetria” – 2002, Budapest, Pest Center • “Seeing Red” Science Museum, Picture Gallery, London • 1st International Poster Biennial, Seoul, exhibition of jury members • 2003: International Poster Biennials, Lahti, Taidemuseo • “Piatka” – Five Hungarian Poster Designers (Árendás, Baráth, Ducki, Orosz, Pinczehelyi), Warsaw – Willanow, Poster Museum • 7th International Poster Trinnale, Toyama, Museum of Modern Art • V. Nemzetközi Fényszimpózium, Eger, „Rossz templom” • „Fourth Block”, 5th International Triennial of ECO Posters and Graphics, Harkov • Festival International de’Affiche et des Arts Graphiques de Chaumont • International Invitational

Chicago, I space Gallery, 1997, szitanyomat / silkscreen print, 1000 x 700 mm

Kansas City, Hammerpress Grafik Archive, 1998, szitanyomat / silkscreen print, 1000 x 700 mm

159


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Ankara, Güler Sanat Gallery, kiállítótér / exhibition space, 2013

160

Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • 6th Mondial Triennal of Small Sized Prints, Chamalieres • 3rd International Small Engraving Exhibition, Cremona • Premio Acqui 6th International Biennial of Engraving, Acqui Terme • Aranyrajzszög kiállítás, Budapest, VAM Design • Exhibition of International Kepes Society, Espoo, Gallery Aarni • „Harmadik kert”, Gödöllő, Iparművészeti Műhely • Fészek, Szigetszentmiklós, Patak Galéria • Könyvművészet, Ráday-kastély, Pécel • Technika és Művészet, a Kepes Társaság kiállítása, Pécs, Baranya Galéria • 2004: 19th International Poster Biennial, Warsaw, Willanow, Poster Museum • 14. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • 22. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • 5th International Invitational Poster Exhibition, Ogaki, Poster Museum • Mathematical Art Exhibit, Civic Center, Phoenix • „Megállított mozgóképek”, Gödöllő, Iparművészeti Műhely • Illúziók, Textilfalak, Falfestmények, Szombathely, Képtár • Vexillum Hungaricum, Turnhout, outdoor flag exhibition in the streets of the town • Áramlások, Gruber József emlékkiállítás, Budapesti Műszaki Egyetem • Symmetry-2004, Budapest, Galéria IX. • “Fiat Lux”, Budapest, Erlin Galéria, • „Gondolat – vonal – rajz”, A Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak közös kiállítása, Pécsi Galéria • „Gondolat – vonal – rajz”, A Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak közös kiállítása, Miskolci Galéria • Téli Vásár, Budapest, Kogart Ház • 2005: International Poster Biennials, Lahti, Taidemuseo • „Azok a 80-as évek”, Budapest, Kogart Ház • A Magyar Plakát Társaság megalakulása alkalmából rendezett kiállítás, Budapest, Lengyel Intézet • 2nd International Poster Biennial, Seoul • VI. Nemzetközi Fényszimpózium, Eger, Templom Galéria • „A kert”, Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galéria • Exposition Petit Formats, Paris, Espace Lucrece • „Sakkmatt”, Budapest, Nádor Galéria • The Graphic Imperative, International Poster for Peace Social Justice and Environment, travel exhibition, Sandra & Boston, Massachusetts College of Art, David Bakalar Gallery, and 20 more galleries and museums in USA • „Feszített művek” – Válogatás a Ludwig Múzeum gyűjteményéből I., Budapest, MÜPA • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • 2006: „Gondolat – vonal – rajz”, A Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak közös kiállítása, Kassa, Thália Színház • “La Lumiere”, EuroArt (European Federation of Artist’s Colonies), Barbizon • 20th International Poster Biennial, Warsaw, Willanow, Poster Museum • 8th International Poster Triennale, Toyama, Museum of Modern Art • Nyitó tárlat, Mucius Kortárs Galéria, Budapest • KogArt Szalon, Budapest, Kogart Ház • „Szív-ügyek”, Szentendre, Művészet Malom • 6th International Invitational Poster Exhibition, Ogaki, Poster Museum • Five Stars Designers Banquet, International Invitational Poster Biennial, Osaka City, Museum of Modern Art • Rembrandt – kortárs magyar művészek válaszolnak, Budapest, Szépművészeti Múzeum • „In memoriam William Shakespeare”, képzőművészeti kiállítás, Tatabánya, Kortárs Galéria • 23. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • „Az Út – 1956– 2006” képzőművészeti kiállítás az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, Budapest, Műcsarnok • 2007: Az Altamira Egyesület kiállítása, Budapest, Bélyegmúzeum • „Jöjjön velünk a jövőbe I.”, a Nemzetközi Kepes Társaság kiállítása, Kosice/Kassa, Kelet-szlovákiai Galéria • Festival International de’Affiche et des Arts Graphiques, Chaumont • Az Ericsson Galéria 100. kiállítása, Budapest, Ericsson Galéria • Premio Acqui, VIII. Biennale Internazionale per l’Incisione, Acqui Terme • „Vizi-kert”, képző- és iparművészeti kiállítás, Gödöllő, Iparművészeti Műhely • Propaganda III. World Tour, San Francisco, Phoenix Hotel, etc. (travelling exhibition) • „Éghajlatváltozás és ami mögötte van”, Budapest, Parlament • Facts and Figures, Designerportraits, Luzern, Kunstzone D4 • EuroArt (European Federation of Artist’s Colonies) Dachau, Schloss Dachau • Marugame Uchiwa FunFan Exhibition, Grassina, Casa del Popolo • Theatre World, Brno, Galerie HaDivaldo • Nemzetközi fényműhely, Budapest, A22 Galéria • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • 2008: 21st International Poster Biennial, Warsaw, Willanow, Poster Museum • 16. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • In memoriam Assisi Szent Ferenc, Esztergom, Szent Adalbert Központ • Möbiusz álmok –


APPENDIX

Möbiusz koncepciók, Győr, Városi Múzeum• 50th Annual Exhibition, New York, Society of Illustrators • Magyar Plakát Retro, Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóháza • Nagykanizsa, Első Magyar Plakátház; • Graphics Wihout Borders, Bucharest, Academia Romana, Galeriile Fundatiei • 7th International Invitational Poster Exhibition, Ogaki, Poster Museum • Magyar Kinetikus Művészet, Pécs, Pécsi Galéria • 24. Országos Grafikai Triennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • “A Deeper Reality” – Fantasy and Satire in Contemporary Printmaking, San Francisco, Warnock Fine Arts Gallery • „Kultúra és …”, Plakátok/Posters, Pécs, Pécsi Galéria • 1st Chicago International Poster Biennial • „Téli kert”, Gödöllő Iparművészeti Műhely • Estampe Européenne, Paris, Cité Internationale des Arts • „Képmutogatók 2”, A látás kultúrtörténete, Budapest, Mai Manó Ház • 2009: 9th International Poster Triennale, Toyama, Museum of Modern Art • „Kép-Tár”, Klébersberg Kultúrkúria • A plakát művészete, Budapest, Nemzeti Táncszínház Galériája • „Unplugged Faces”, Istanbul, Milli Reasürans Art Gallery • Hommage a Fukuda, Helsinki, Poster Art Gallery • Contemporary Hungarian Graphic Art, New Delhi, Hungarian Information and Cultural Centre, • 2010: 22nd International Poster Biennial, Warsaw, Willanow, Poster Museum • 17. Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum • Hommage a Puskás Öcsi, Budapest, New York Palota • A Magyar Plakát Társaság kiállítása, Budapest, Klebersberg Kultúrkúria • Exhibition of Hungarian Poster Associacion, Węgierski Instytut Kultury, Warsaw • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • „Golden Bee” International Biennial of Graphic Design, Moscow • 2nd Chicago International Poster Biennial • 8th International Invitational Poster Exhibition, Ogaki, Poster Museum • „Kert emlékbe”, Gödöllő, Iparművészeti Műhely • “Where Is My Vote?”, Posters for the Green Movement in Iran, New York, School of Visual Arts (SVA) • “Where Is My Vote?”, Posters for the Green Movement in Iran, Boston, Art Institute • 2011: “Agitadors de conciencia gráfika compromesa”, Barcelona, Centre’d Art Tecla Sala • 11th International Triennial of the Political Posters, Mons • „Magyar Karma”, Győr, Xantus János Múzeum • X. Biennali Internazionali dell’incisione, Premio Acqui • Bibó István 100, Leányfalu, Aba-Novák Galéria • Contemporary Art in Hungary, Beijing, National Art Museum of China • 14th Beijing International Art Exposition, Beijing, World Trade Center • Állami díjban részesült művészek kiállítása, Budapest, Olof Palme Ház • „Vizuális környezetszennyezés”, a Magyar Plakáttársaság kiállítása, Nagykanizsa, Plakátmúzeum • A Butykatelepi Fametsző Művésztelep kiállítása, Nyíregyháza, Városi Galéria • „Az animáció mesterei” – Filmek és rajzok magyar alkotóktól, Salgótarján, Nógrádi Történeti Múzeum • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • „Tradíció és mesterség”, Budapest, Árkádia Galéria • “Posterium1” (Fukuda, Junek, Drewinski, Mísek, Orosz, Pluta, Rostoka), Bratislava, Polish Institute • The 5th China International Poster Biennial (CIPB), exhibition of the jury members, Hangzhou • 2012: „Vision in Motion”, Melbourne, Glen Eira City Council Gallery, (exhibition of István Horkay, Michael Mészáros, Andrew Mezei and Isván Orosz) • Animism, Berlin, Haus der Kulturen der Welt • Golden Bee International Poster Biennial – Exhibition of the jury members, Moscow, Central House of Artists • „A szent és a profán”, Budapest, Barabás-villa • „Ötvenhat éve volt ’56”, Budapest, Duna Palota • 23rd International Poster Biennial, Warsaw, Willanow, Poster Museum • International Poster Triennale, Exhibition of the jury members, Trnava, Jan Koniarek Gallery • Posterium2 (Górowski, Junek, Drewinski, Mísek, Orosz, Pluta, Rostoka), Krakow, Schody Gallery • 2013: 10th International Poster Triennale, Toyama, Museum of Modern Art • A Koller Galéria jubileumi (60 éves) kiállítása, Budapest, Koller Galéria • „Visegrad Karma”, plakátkiállítás, Budapest, Bakelit Multi Art Center • A Gödöllői Iparművészeti Műhely jubileumi (15 éves) kiállítása Gödöllő • Plakátok/Posters 2013, a Magyar Plakáttársaság kiállítása, Pécs, Pécsi Galéria • „Pizza all’ ungherese”, a MPT plakátkiállítása, Budapest, Olasz Kultúrintézet • Plakátok/Posters 2013, „Manifesti Ungheresi”, Opere degli artisti della Società Ungherese di Manifesti, Roma, Accademia d’Ungheria (Palazzo Falconieri) • A magyar sokszorosított grafika 1945–2010, Székesfehérvár, Csók István Képtár • First Italian Poster Biennial, Genova • „Az organikustól a fényművészetig” – kortárs magyar képzőművészeti kiállítás, Újdelhi, Nati-

Vexillum Hungaricum, 2004, szitanyomat / silkscreen print, 1400 x 700 mm

Hága /The Hague, Escher Museum, 2004

161


AZ I DŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 2009, ofszet plakát / offset poster, 1000 x 700 mm

Melbourne, Glen Eira City Council Gallery, 2009, szitanyomat / silkscreen print, 1000 x 700 mm

onal Gallery of Modern Art /NGMA • “Danube dialogues”, Gallery Bel Art, Novi Sad • “Vedute del tempo /Sights of Time”, Mostra di grafiche di István Orosz, Líviusz Gyulai, Marcell Jankovics, Roma, Accademia d’Ungheria (Palazzo Falconieri) • Exhibition of Katalin Haász, István Orosz and Kinga Rófusz, Mikkeli, Town Library • The 5th China International Poster Biennial (CIPB) • „Tendenciák” a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása, Kecskemét • Art Market, Budapest, Millenáris • International Invitational Poster Exhibition, Fort Collins, Colorado State University • 9th International Invitational Poster Exhibition, Ogaki, Poster Museum • “Graphic Advocacy”, Boston, Stephen D. Paine Gallery, New York, Pratt Gallery, etc. (travelling exhibition) • 2014: 24th International Poster Biennial, Warsaw, Willanow, Poster Museum • International Poster Biennale, Mexico City, Franz Mayer Museum • ARTEFIERA, Bologna • La Fête du Graphisme – Célébrer Paris, Paris, Les Docks Cité de la Mode et du Design • Wissenschaft / Natur / Innovation, Vienna, Collegium Hungaricum • “Theater für die Straße – Plakate für das Theater”, Essen, Museum Folkwang • “Hungarians – Alans – Jazygians”, Vladikavkaz, M. S. Tuganov State Art Museum • „Műtörténetek 1914 – 2014”, Gödöllő, Iparművészeti Műhely Galériája • “Agitadores de Conciencia”, Madrid, DIMAD, Central Design at Matadero • 26. Országos Grafikai Triennálé, Miskolc, Miskolci Galéria • „Ybl – 200”, Plakátkiállítás, Budapest, Magyar Építőművészek Szövetségének Székháza, Kós Károly Terem • “Tradition and Invention/Hagyomány és lelemény”, Hungarian Art Exhibition, Paris, UNESCO Headquarters • Sarajevo 100 – International Invitational Poster Action, Sarajevo City Gallery Collegium Artisticum • Art Market, Budapest, Millenáris • “Opposite Poles in Circles of Art”, Katowice, Silesian Art Museum • “The Most Famous Designers of The World”, Japa Group Social Poster Exhibition, Tehran, Iranian Artists Forum • „A nagy háború 1914”, Képző- és iparművészeti kiállítás, Budapest, Vigadó Galéria • „Visegrád Karma”, Nemzetközi plakátkiállítás, Budapest, Lengyel Intézet • „Magyarul európai”, Supka Manna emlékkiállítás, Budapest, Vigadó Galéria • “Past Post exhibition dedicated to the 250th Anniversary of the Hermitage”, Saint Petersburg, Hermitage Museum • 2015: „Kertek, versek, labirintusok”, Barabás Márton, Gyulai Líviusz, Katona Szabó Erzsébet és Orosz István kiállítása, Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériája • „Fényműhely”, a Nemzetközi Kepes Társaság kiállítása, Budapest, Műcsarnok • “L’arte e il torchio /Art and the printing press”, Cremona, Centro Culturale Santa Maria della Pietà • Shakespeare plakátok, Budapest, Uránia Filmszínház • „Itt és most”, Képzőművészeti Nemzeti Szalon, Budapest, Műcsarnok • „Kerttörténetek”, Gödöllő, Iparművészeti Műhely Galériája • Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion, Kecskemét, KÉSZ Hangár • 11th International Poster Triennale, Toyama, Museum of Modern Art • “Passaggio Dell`Inferno”, International Dante Poster Exhibition, Pratovecchio, Stia, Poppi • „Plakát-selfie”, a Magyar Plakát Társaság jubileumi kiállitása, Budapest, Fúga • A Magyar Plakát Társaság jubileumi kiállitása, Budapest, Klebersberg Kultúrkúria • International Poster Festival, Guan Shanyue Art Museum, Shenzen • “Design x Taipei” International Invitational Poster Exhibition, Taipei, The-Chun Art Gallery, NTNU • International Year of Light, Museum of Science University, Porto • „Dört / Four” (Ahmet Güneştekin, Bubi, Frigyes Kőnig, István Orosz), Güler Sanat Gallery, Ankara • „Láthatatlan látható”, III. Nemzetközi Rajz- és Képgrafikai Biennálé, Győr, Esterházy-palota • 2016: „Friss – egyenesen a műteremből”, Budapest, Műcsarnok • „Da mimesis all’astrazione”, Varese, Chiostro di Voltorre. • “Poster Passion”, Ensenada, Centro Estatal de las Artes; • „GIM-történet”, Gödöllő, Iparművészeti Műhely Galériája

Közgyűjteményekben szereplő munkák / Works in Public Collections Art museum, Lahti • Bibliothèque Nationale de France, Paris • Civic Museum, Cremona • Collection of the Poster Festival, Chamount • Colorado State University, Fort Collins • Dansk Plakatmuseum, Aarhus • Deutsche Plakat Museum, Essen • Fogg Museum, Harvard University, Cambridge • Ginza Graphic Gallery, Tokyo • Katona József Múzeum, Kecskemét • Magyar Nemzeti Filmarchívum, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • M. C. Escher Foundation, De Baarn • Modern Graphic Art Museum, Cairo • Moravska Galerie, Brno • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba • Museum für Kunst und Gewerbe, Hamburg • Museum für Kunsthandwerk, Frankfurt am Main • Museum of Modern Art, New York • Museum on the seam, Jerusalem • National Art Museum of China, Beijing • National Museum of Mathematics, New York • National Museum, Poznan • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest • Poster Museum, Ogaki • Prefectural Museum of Art, Shizouka • Printmaking and Photography Centre Ratamo, Jyväskylä • Questacon Science Centre, Canberra • Reeves Library of Moravian College, Bethlehem • Science Museum, London • School of Visual Arts, New York • Széchenyi Könyvtár, Budapest • The Museum of Applied Arts, Helsinki • The Museum of Modern Art, Toyama • Tate Modern, London • The Israel Museum, Jerusalem • Victoria and Albert Museum, London • Walker Art Center, Minneapolis • Wilanow Muzeum Plakatu, Warsaw

162


APPENDIX

Filmek / Films Csönd / Silence 1977 • A sótartó felé / Towards to the Salt Celler, 1978 • Holdasfilm / Moonfilm (Társrendező / co-director: Keresztes Dóra), 1978 • Álomfejtő / Private Nightmare, 1980 • Apokrif / Apocrypha, (Társrendező / co-director: Haris László) 1984 • Ah, Amerika! / O, America! 1984 • Garabonciák / Wizards (Társrendező / co-director: Keresztes Dóra), 1985 • Aranymadár / Golden bird (Társrendező / co-director: Keresztes Dóra), 1987 • Vigyázat, lépcső! / Mind the Steps! 1989 • A kert / The Garden, 1992 • Sírj! / Cry! 1995 • Óceánék / The Oceans (Társrendező / co-director: Dániel Ferenc, Haris László) 1997 • Arcok / Faces (Társrendező / co-director: Keresztes Dóra), 1998 • Fekete lyuk, fehér lyuk / Black Hole, White Hole, 2001 • Az idő látképei / Time Sights, 2004 • Útvesztők / Mazes, 2007 • Sakk! / Chess! 2010 • A rajzoló / The Drawer, 2014

Könyvek és katalógusok / Books and catalogues

Keresztes Dóra és Orosz István kiállítása, Exhibition of Dóra Keresztes and István Orosz, Esterház y Palota, Győr, 2012, szitanyomat / silkscreen, 1000 x 700 mm

Ah, Amerika (társszerző / co-author: Dániel Ferenc) Gondolat Kiadó, Budapest, 1986 • OYTIΣ, Balassi Kiadó, Budapest, 1994 • OYTIΣ, Aristotelian University, Thessaloniki, 1997 • Etchings and Posters, GrafikARCHIVE Publishing, Kansas City, 1998 • Perception / Deception, Payne Gallery, Moravian College, Bethlehem, 1998 • István Orosz – Posters, prints, Bilgi Üniversitesi, Istanbul, 2000 • Posters / Plakátok (szerkesztő / editor: Vladislav Rostoka), Rabit and Solution, Bratislava, 2001 • Orosz István, Pro Kultúra, Sopron, 2001 • Útvesztők I. Harminc vers, Vincze Műhely, Szentendre, 2003 • Útvesztők II. Három filmnovella és egy negyedik, Vincze Műhely, Szentendre, 2004 • Deep Down, Escher in Het Paleis, The Hague, 2004 • Felhők Poloniusnak / Clouds for Polonius, Ernst Múzeum, Budapest, 2006 • Vision of Design, Index Book, Hesign, Berlin, Shanghai, 2007 • Körzővel rajzolt víz, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2008 • Anamorphoes with Double Meaning, Qua Art – Qua Science, Enschede, 2008 • A lerajzolt idő / The Drawn Time, Tiara, Budapest, 2008 • Látszattani leckék / Lessons on Semblances, ARS Geometrica, Pécs, 2009 • Monika Buch & István Orosz, Ars et Mathesis, Hengelo, 2009 • Bill Ronalds & István Orosz, Párhuzamos dimenziók / Parallel Dimensions, A Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete, Budapest, 2010 • A követ és a fáraó, Typotex Kiadó, Budapest, 2011 • István Orosz – Poster Exhibition, Doğuş Üniversitesi, Istanbul, 2012 • Válogatott sejtések, Typotex Kiadó, Budapest, 2013 • Dubitandum, Ernest Zmeták Art Gallery, Nové Zámky, 2013 • Master of Deception, Güler Sanat, Ankara, 2013 • Sakkparti a szigeten, Borda Antikvárium, Zebegény, 2015 • Rinó-évforduló / A Rhino Remembered, Műcsarnok, Budapest, 2016

Budapest, Műcsarnok, kiállítótér, exhibition space, 2016

163


TARTALOM / CONTENTS 7 A bizonytalanság bravúrjai / The Bravados of Uncertainty 6: A Vitruvius-figura – anamorfikus parafrázis (részlet) / The Vitruvian Man – anamorphic paraphrase (detail), 2015, rézkarc / etching, 337 x 473 mm

23

A lerajzolt idő / The Drawn Time 22: Vízgyűrűk (részlet ) / Water Rings (detail), 2007, rézkarc / etching, 397 x 295 mm 23: Kéz napórával / Hand with Sun-dial, 1998, tusrajz / India ink drawing, 300 x 400 mm

49

Kertek és labirintusok / Gardens and Labyrinths 48: Bábel (részlet) / Babel (detail), 2012, rézkarc / etching, 380 x 300 mm 49: Elágazó ösvények arca / The Face of Forking Paths, 1985, tusrajz / India ink drawing, 400 x 300 mm

67

Rejtett arcok / Hidden Faces 66: Liszt Ferenc Tivoliban (részlet) / Franz Liszt in Tivoli (detail), 1990, rézkarc / etching, 510 x 362 mm 67: Bolondok hajója / Ship of Fools, 2012, színezett rézkarc / coloured etching, 110 x 110 mm

91

Tükrök és tükröződések / Mirrors and Reflections 90: Velazquez spektáklum (részlet) / Velazquez Spectaculum (detail), 2002, rézkarc / etching, 496x 265 mm 91: Sakk (Királynő) / Chess (Queen), 2013, rézkarc /etching, 410 x 340 mm, tükörhenger / mirrored cylinder, 140 x 60 mm

109

Nézőpontok / Viewpoints 108: Ablak (részlet) / Window (detail), 1998, rézkarc /etching, 410 x 340 mm 109: Olvasók / Readers, 2004, tusrajz / India ink drawing, 300 x 400 mm

119

Paradoxonometria / Paradoxonometry 118: Fal IV. (részlet) / Wall IV. (detail), 2005, rézkarc /etching, 375 x 470 mm 119: Fal II./ Wall II., 2004, rézkarc / etching, 300 x 397 mm

133

Hiányok / Absences 132: Hiány IV., Holland tájkép (részlet) / Absence IV., Dutch Landscape (detail), 2004, rézkarc / etching, 325 x 428 mm 133: Arc / Face, 2007, tusrajz / India ink drawing, 300 x 400 mm

143

Epilógus, avagy rekviem egy rinocéroszért / Epilogue, or Requiem for a Rhinoceros 142: Rinocérosz (részlet) / Rhinoceros (detail), 2016, tusrajz / India ink drawing, 700 x 500 mm 143: Rinocérosz tülök, anamorfózis / Rhinoceros Horn, anamorphosis, 2016, tusrajz, tükörhenger, Indian ink, mirrored cylinder, 500 x 500 mm, 140 x 90 mm

153

Függelék / Appendix


© Orosz István 2016. © Utisz Bt., 2016.

Ide figyelj, te ügyeskedő, akinek büdös a munka, és mások agyán élősködsz! Enyves kezed tartsd távol a munkáimtól! Vigyázz, mert ezeket metszeteket nem nyomtathatja ki senki emberfia, és a másolatokat sem árusíthatja. Tudd meg, hogy ha gonoszságból vagy mohóságból így teszel mégis, akkor nem csak földi javaid lesznek elkobozva, de te magad is halálos veszélybe kerülsz! (Albrecht Dürer) Hold! You crafty ones, strangers to work, and pilfers of other men’s brains. Think not rashly to lay your thievish hands upon my works. Beware! Not one shall be allowed to print or sell fictitious imitations of these engravings. Listen! And bear in mind that if you do so, through spite or through covetousness, not only will your goods be confiscated, but your bodies also placed in mortal danger. (Albrecht Dürer)


Támogatók / Sponsors Nemzeti Kulturális Alap / National Cultural Fund of Hungary

Ez a kötet ingyenesen jutott el a könyvtárba a Nemzeti Kulturális Alap könyvtártámogatási programja keretében. 2016.

Güler Sanat Művészeti Galéria / Güler Sanat Art Gallery, Ankara

Koller Galéria / Koller Gallery, Budapest

Szerkesztő / Editor: Keresztes Dóra Foto / Photography: Barczik Róbert, Jókuti György, Haris László, Orosz Márton, Orosz István Fordítás / Translation: Adele Eisenstein, Bodóczky Miklós, Jennifer Keller, Lengyel Péter, Orosz Annaida, Orta Gabriella Grafikai tervezés / Graphic design and layout: Keresztes Dóra Nyomdai munkák / Printed by: NALORS Grafikai Kft. Ügyvezető / Managing Director: Szabó Gábor Kiadó / Publisher: Utisz Grafikai Stúdió, Budakeszi ISBN 978 963 12 5301 6


OROSZ ISTVÁN  

AZ IDŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS

Advertisement