VALEO - Olaj a klímakompresszorban

Olaj a klímakompresszorban

Tények, amelyekkel nem árt tisztában lennie, mielőtt belekezd a légkondicionáló rendszer javításába

Légkondicionáló-szervizt üzemeltetni könnyű feladatnak tűnik. A kapcsolódó adatbázisban, illetve a nyomtatott katalógusban mindig megtalálhatjuk az adott modell legfontosabb adatait, beleértve a hűtőközeg és a kompresszorolaj típusát és mennyiségét is. Ha az olajjal szemben támasztott követelményeket vizsgáljuk, főként PAG és POE jelölésű kenőanyagtípusokkal találkozhatunk, míg a viszkozitási szabványt illetően az ISO 32, 46, 68, 100, 125 és 150 a leginkább jellemző. Ha beazonosítottuk a járművet és megtudtuk a szükséges termékek pontos típusát és mennyiségét, megkezdődhet a munka. Igen ám, de mi történik, ha másfajta olajat használunk? Gondoljuk csak át!

Első lépésként tekintsük át a légkondicionáló rendszer legfontosabb paramétereit, valamint az olajra vonatkozó gyártói elírásokat. Mint ismeretes, a kenőanyagra több feladat is hárul. Azon túlmenően, hogy minimalizálnia kell a súrlódást és a hőmérsékletet, a nyomás fenntartásában is fontos szerepe van, sőt a különféle szennyeződések begyűjtését és szűrőhöz szállítását is az olaj végzi. Mindemellett az ideális kenőanyag a hűtőközeggel keveredve is megőrzi viszkozitását, és molekulaszerkezete sem változik, függetlenül attól, hogy mióta van használatban.

Az olajjal szemben támasztott követelmények megállapításához az alábbi tényezőket érdemes figyelembe venni: • a hűtőközeg típusa (pl. R134a, R1234yf), • a klímakompresszor típusa (dugattyús, csigás, csúszólapátos), • a klímakör mérete és hatékonysága (hőmérséklet, nyomás), • anyagok, amelyekkel az olaj és a hűtőközeg érintkezik (fémek, műanyagok, tömítések stb.), • különleges elvárások, például védőrétegek (teflon, PTFE stb.) okán. A helytelenül kiválasztott olaj meghibásodást, valamint élettartam- és hatékonyságcsökkenést egyaránt okozhat.

A leggyakoribb következmény, hogy az olaj megáll a kompresszorban, így a rendszerben csökken a mennyisége.

Ez természetesen kevésbé hatékony kenést eredményez, ami előbb-utóbb a légkondicionáló rendszer meghibásodásához vezethet. A nem megfelelő olaj alkalmazása a hűtőközeg és az alkatrészek közötti hőcsere folyamatát is megzavarhatja, ezáltal csökkenhet a rendszer hatékonysága, sőt teljesen hatástalanná is válthat.

A járművek légkondicionáló rendszerében általában PAG jelölésű, polialkilénglikol bázisú, szintetikus olaj kering, melyet kifejezetten mechanikus, például szíjhajtású kompresszorokhoz fejlesztettek a gyártók. A poliészteralapú kenőanyagok flakonján POE feliratot olvashatnak a vásárlók, ezeket elsősorban olyan elektromos hajtású rendszerekhez ajánlják a forgalmazók, melyeknél a villanymotort beépítették a kompresszorba, tehát az olaj közvetlen kapcsolatba kerülhet tekercsekkel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kenőanyag rendkívül alacsony és rendkívül magas hőmérsékleten sem vezetheti az áramot, különben rövidzárlat alakul ki és összeégnek a vezetékek. Ilyesmi általában azt követően történik, hogy a rendszer elérte üzemi hőmérsékletét, tudniillik minél melegebb a kenőanyag, annál kisebb az ellenállása, s annál nagyobb az esély a zárlatra. Szintén komoly problémát okozhat, ha az olaj nem illik a hűtőközeghez. Az R134a kevésbé érzékeny a szerves savakra, amelyek akkor jelenhetnek meg a rendszerben, ha az olaj vízzel érintkezik. Éppen ezért a PAG kenőanyagoknak nem kell megfelelnie a higroszkópiára vonatkozó követelményeknek. A új HFO R1234yf-re nézve sokkal veszélyesebb a – hűtőközeg, az olaj és a víz keveredésének hatására elinduló – savasodás. Ennek kockázatát hermetikusan zárt, kifejezetten R1234yf-használatra optimalizált rendszerekkel mérsékelik a szakemberek. A hagyományos olajaknál a molekulaláncok végei szabadon kapcsolódhatnak más anyagokhoz, például a vízhez. Így jön létre a szerves sav, de ez a folyamat az R134a esetében igencsak lassú. R1234yf hűtőközegnél a PAG olajmolekula sokkal gyorsabban alakít ki kötéseket a vízzel, így a korrózió és a meghibásodás is valószínűbb. Az R1234yf-hez fejlesztett olaj molekulaláncainak végeit inaktív részecskék zárják, mint afféle kupakok, ezért is hívják ezeket hermetikus vagy két végükön zárt olajoknak. Ez a kémiai megoldás jelentősen mérsékeli az olaj és a víz közötti reakciókat, így jóval kisebb mennyiségű sav jelenik meg a légkondicionáló rendszerben. A víz nem kapcsolódik a szárító-szűrő által felfogott olajjal, ami semleges kémhatást és hosszú, hibamentes működést szavatol a teljes rendszernek.

A fentiek alapján kijelenthető, hogy a karbantartást végző szakember akkor jár el helyesen, ha mindig az adott járműhöz javasolt kenőanyagot alkalmazza.