krónika
UNIVET
Jelen lenni
N
em tanultunk meg semmit gyorsabban, hatékonyabban és tömegesebben a COVID-járvány idõszakában a felsõoktatás világában, mint az online eszközök alkalmazását. Ezért azonban nagy árat fizettünk emberi és anyagi veszteségekben, szenvedésben és fájdalomban. Még azzal a kárral is számolnunk kell, amit például a 35. OTDK digitális csatornákon történt megrendezése okozott a személyes találkozások elmaradásával. A sokszemközti diskurzusok kiesése miatt meg nem született ötleteknek, együttmûködéseknek bizony már bottal üthetjük a nyomát. Lapunk portré rovatában Dr. Rácz Bence egyetemi docens a következõt nyilatkozta: „Szinte minden tudományos munkám konferenciákon történt beszélgetésekbõl eredeztethetõ. Jelenléti konferenciák nélkül a tudomány is jelentõsen lassul.” A mezõgazdasági szak- és felsõoktatás históriája hazánkban több mint két évszázados. Hasonlóan zivataros, mint a haza története, de megannyi példája van a tanintézetek, akadémiák, fõiskolák és egyetemek együttmûködésének is. A korabeli tudósítások arról is beszámoltak, amikor egy-egy szakma jelesei találkoztak különbözõ eseményeken. A keszthelyi Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet új tanépülete a Georgikon alapításának 100. évében készült el.
Tervét 1895-ben gróf Festetics Andor földmûvelésügyi miniszterként terjesztette fel, amit utódja, Darányi Ignác egy évvel késõbb elfogadott és a kivitelezés sem tartott tovább. A Keszthelyi Hírlap 1897. október 12-én rendkívüli számot jelentetett meg az átadás jeles eseményére. Az újság már a kétnapos ünnepség elsõ napi történéseirõl is beszámolt. Hírt adott a társasági és politikai élet illusztris személyeinek programjairól. A tanintézetek lapzártáig a városba érkezett küldöttei voltak „Balás Árpád kir. tanácsos, óvári akad. igazgató, Vörös Sándor kir. tanácsos, kolozsvári igazgató, Szüts Mihály debreczeni igazgató, Dr. Kossutány Tamás, a m. tud. akadémia tagja, óvári tanár, Hensch Árpád óvári akad. tanár, az állatorvosi akadémia részérõl Dr. Hutÿra Ferencz igazgató és dr. Nádaskay Béla tanár.” Egészen biztos, hogy ezek a találkozások nem csupán protokolláris események voltak, hanem szakmai eszmecserék alkalmai is. A múlt század egyik kiemelkedõ gondolkodója, Alfred Adler (1870-1937) osztrák pszichiáter egyik munkájában így írt: „...minden létprobléma megoldásához elengedhetetlen a közösségi együttmûködésre való képesség, minden feladatot emberi társadalmunk struktúráján belül kell megoldanunk, mégpedig olyan módon, amilyent az emberiség jóléte megkövetel”. COVID-járvány éppen azzal mozdította ki a kutatók és oktatók sokaságát komfortzónájukból, hogy nem mozdulhattak a megszokott szabadsággal. Három szemeszteren át tanulták és gyakorolták azokat a digitális ismeretátadási módszereket és alkalmazásokat, amiket korábban kevésbé vagy egyáltalán nem használtak. Ezáltal többek lettek, s meg is kell õrizniük ezt a többlet tudást, de mégis vissza kell térnie a személyes jelenléttel zajló tanításnak, tanácskozásoknak és versenyeknek, mert – úgy hiszem – ezeknél ösztönzõbb és termékenyebb együttmûködési formákat még nem találtak ki.
A
Balázs Gusztáv
2021 II
3
