Előtérben a csekefalvi unitárius templom. Fotó: Czire Alpár
KOLOZSVÁR, 1888–1948/1990. • 31. (91.) ÉVF. • 7. SZÁM • 2021. JÚLIUS • ÁRA: 3 LEJ
Néha nem könnyű Jézus folyamatosan a tizenkettő társaságában volt. Tanította őket is, akár a tömeget, magyarázta nekik is a példázatait, akár a tömegnek. És néha korholta is őket, akárcsak a tömeget. A tanítványok kishitűségében, félelmében magunkra ismerhetünk. Ki nem rettegett a koronavírustól, kit nem szippantott be egy-egy kósza híresztelés, ki nem zúgolódott a megszorítások ellen? És olykor ki nem vetette meg embertársait ugyanezekért a gyarlóságokért?
Minden bizonnyal a tanítványok is gyakran sütötték le a szégyentől tekintetüket. Mi is restelljük olykor tetteinket, gondolatainkat. Jézus mégsem hagyta el kishitű tanítványait, újra és újra megtalálta türelmének forrását Istenben. Mindannyian gyarlók vagyunk. De életünk minden percében dönthetünk úgy, hogy újra megpróbáljuk fogadni Isten ajándékát, a hitet, amellyel őseink vallásukért küzdöttek, templomokat emeltek, közösségben éltek.
A tartalomból: Hit Élmény, élet, én A hittől a bizalomig Székelykeresztúri óvodaavató Kövendi kincsek Ha végre itt a nyár…
„Még mindig nincs hitetek?” (Mk 4,40b)
4 5 6 7 9 21