Új Művészet 2014. augusztus

695 Ft

20 14

augusztus

A Nagy Háború és a művészet: „Istenért, Királyért, hazáért” Anno dazumal A háború mindennapjai Lövészárkok, töltények, dögcédulák Alföldi horizontok

A bölcs asszony háza

Interjú Antal Péterrel és Kicsiny Balázzsal

Berlini Biennále

Szomorú szurikáták

FELHÍVÁS a Magyar Művészeti Akadémia nem akadémikus köztestületi tagságára való jelentkezésre

A Magyar Művészeti Akadémia közgyűlésének kezdeményezésére a Magyar Művészeti Akadémiáról szóló törvény 2014. március 1-jével módosult; a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagi személyi köre a nem akadémikus köztestületi tagság megjelenésével – jogi értelemben – jelentősen kiszélesedett.

A Magyar Művészeti Akadémia (a továbbiakban: Köztestület) nem akadémikus köztestületi tagságára jelentkezve felvételét kérheti, aki DLA fokozattal, a Köztestület Alapszabályának 2. számú mellékletében meghatározott művészeti-szakmai (a lista a www.mma.hu honlapon elérhető), vagy külföldi szakmai elismeréssel rendelkezik.

A Köztestület 2014. július 1. napjától biztosítja a nem akadémikus köztestületi tagságot lehetővé tevő felvételi kérelem benyújtását, a benyújtáshoz szükséges formanyomtatvány a köztestületi honlapról letölthető.

A jelentkezést – kizárólag postai úton, tértivevényes küldeményként – 2014. szeptember 1-jei beérkezési határidő mellett, a Magyar Művészeti Akadémia Titkárságának címére (1368 Budapest, Pf. 242) kell beküldeni.

Budapest, 2014. július 1.

Fekete György sk. a Magyar Művészeti Akadémia elnöke

Széles horizon horizontt

Az Alföld a festészetben, avagy alföldi festészet Történetek kétszáz év magyar képzőművészetéből 42 S Ü M E G I G Y Ö R G Y ————

A festészet kényes kérdéseinek specialistája Szegedi Csaba kiállítása P A T A K I G Á B O R ————46

A zseniális lum lumpp fotó: Leopold Múzeum, Bécs

tar talom

Emlékképek Szurcsik József Emlékanalízis 2. című tárlata 48 S Z E I F E R T J U D I T ————

Szemében éles fény a részvét Toulouse-Lautrec világa G E L L É R K A T A L I N ————50 Szó és ké képp

A modern kárpitművészet válaszútjai Történeti és kortárs kárpitok I S T V Á N M Á R I A ————53 EGON SCHIELE: a Der Ruf folyóirat háborús különszámának a borítója, 1912, a művész 1910-es önarcképének a felhasználásával, nyomtatvány A mű 2014. IX. 15-ig látható a Leopold Múzeumban, Bécsben

A Nagy Háború és a művésze művészett

Az első magyar fémikonmúzeum A Pálos Sziklakolostor Ruzsa György Ikonmúzeuma 57 O L B E R T M A R I A N N ————

A bölcs asszony háza A zsoltártól a rózsaszín regényig –fejezetek a magyar női művelődés történetéből F A R K A S Z S U Z S A ————60 Gyű jtő és gyű jtemény jtemén y

A gyűjtemény kötelez Á bránd és kiábrándulás

Szabadulás az Éntől Mednyánszky és Rilke Nagy Háborúja M A R K Ó J A C S I L L A ————4

Ahogyan anno dazumal Trotzdem Kunst!

P . S Z A B Ó E R N Ő ————10

Aki mer igazat mondani Max Beckmann és Otto Dix kiállítása P . S Z A B Ó E R N Ő ————14

Beszélgetés Antal Péterrel P . S Z A B Ó E R N Ő ————62

A kép keretein túl Beszélgetés Kicsiny Balázzsal J A N K Ó J U D I T ————66 Kor társ párbeszé párbeszédd

A történelem hívószava A 2014-es Berlin Biennále P E T R Á N Y I Z S O L T ————69

Utóidő Front, fogság, há tország

A krokiktól a fényig és a térig Moholy-Nagy László tábori levelezőlapjai 18 P A T A K I G Á B O R ————

A szabaddá válás egyik stációja: Ile Longue Epizód az I. világháborúban Franciaországban rekedt civil internáltak történetéből K O P Ó C S Y A N N A ————20

A háború mindennapjai Rippl-Rónai József az I. világháborúban F A R K A S Z S U Z S A ————24

Háború női szemmel Széchenyi Emília, Kövesházi Kalmár Elza és Biczó Ilona I. világháború inspirálta művei 26 B O R D Á C S A N D R E A ————

Pavilonok, képek, lövészárkok Hivatalos magyar kiállítások az I. világháború alatt 30 S Z É K E L Y M I K L Ó S ————

Idővonal – a szentendrei SZeKKO-sorozat 6. kiállítása 72 U H L G A B R I E L L A ————

Kettős beszéd Csoportos kiállítás B O R D Á C S A N D R E A ————74

„Mégsem olyan mély az árok, mint ahogy a mérnök kiszámította” Kaszás Tamás kiállítása M U L A D I B R I G I T T A ————76 Kerámia és plasz tik tikaa

Szomorú szurikáták, kihalt szerelőcsarnokok Kungl György keramikusművész kiállítása 78 W E H N E R T I B O R ————

Belső udvar Szabadtéri szoborkiállítás K O Z Á K C S A B A ————82

A háború emlékezete

Töltények, dögcédulák, fotók és képeslapok Kortárs képzőművészek I. világháborús munkáiról 34 L Ó S K A L A J O S ————

„Istenért, Királyért, Hazáért!”

Látványtári emlékkép a Nagy Háborúról V Ö R Ö S V Á R Y Á K O S ————37

I. világháborús kiállítások Válogatás, a teljesség igénye nélkül P A T A K I G Á B O R ————40

Köny v

Összegzés Olescher Tamás kötete, Sommaire 60 – 30 84 N A G Y Z O P Á N ————

Naphimnusz Nemzetközi Velencei-tavi Symposion 2006–2013 85 S T U R C Z J Á N O S ———— Last minute minut e

A digitális bumm és a művészet…

Konok Tamás kamaratárlata L Ó S K A L A J O S ————88

„Csináld meg magad” öntörténet G. A. Cavellini: Öntörténetiesítés A R T L O V E R ————89

ajánló

Gótikus arc, Fesztiválművészet reneszánsz habitus, protestáns vétó Képzőművészeti érdekességek

Acélművek ipari tájon

idei fesztiválokon

Ta m á s N o é m i ( 1 9 4 8 – 2 0 0 4 )

XI. Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozium

Ördögkatlan, 2014. augusztus 5–9.

Sziget, 2014. augusztus 11–18.

FUGA Budapesti Építészeti Központ, 2014. július 17–augusztus 31.

A KÉSZ Építő Zr t. területe, Kecskemét, 2014. augusztus 17-ig

Tamás Noémi 1948. július 17-én született

A bemutatás helyszíne egy minden érdeklődő

képzőművész díszvendége Wahorn András,

Debrecenben. Tanulmányait a Budapesti

számára nyitott hangár, ahol nemcsak a műveket

akinek kiállítása a nagyharsányi Narancsligetben

Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, majd

lehet megismerni, hanem betekintés nyerhető az

valósul meg. Ugyanitt Hrabal születésének 100.

a Képzőművészeti Főiskolán végezte el 1968–72

alkotómunka egyedi, laikusok számára zárt ipari

évfordulójára rendeznek tárlatot Hrabal-galaxis

között, Bernáth Aurél tanítványaként. 1973-ban

világába, a művek születésének terepére. Az évad

címmel. A Vylyan teraszon a már megszokott

Derkovits-ösztöndíjas lett, 1976-ban volt első

érdekessége, hogy a szervezők a műfaji sokszínűség

és hagyománnyá vált Művészi hordók mellett

önálló kiállítása Helsinkiben. Számos belföldi és

felé nyitva nemcsak szobrászokat (Erős Apolka, Hack

plakátkiállítást nyitnak meg (Csiky-plakátok, Németh

külföldi csoportos kiállításon kívül önállóan több

Ferenc, Majoros Áron Zsolt, Majoros Gyula, Szász György,

fotó: Csudai Sándor

fotó: Fotó: Lugosi Lugo László

Képzőművészet a Katlanban. Az idei Katlan

SZIGET, 2013

TAMÁS NOÉMI: Önarckép

Kiállítási enteriőr

Levente kiállítása). A különböző helytörténeti

mint 10 alkalommal mutatkozott be az ország

Nedim Hadziahmetovic /Szerbia/, Meghan Ramkrishna

tárlatok mellett több fotókiállítás is látható lesz az

több városában. 1972-től a Budapesti Dési-Huber

Salgaonkar /India/), hanem grafikust (Tettamanti Béla)

idei fesztivál alatt, többek között a Budapest Pride

István Képzőművész Kör festőtanára. Munkái

és festőművészeket (Király Gábor, Cseke Szilárd) hívtak

pillanatképeiből is megvalósul egy összeállítás.

közgyűjteményekben láthatók Budapesten,

meg. Tették ezt azzal a szándékkal is, hogy a képal-

Hamburgban, Vácott és Kaposváron. A kiállítás

kotók formákban, a szobrászok síkban gondolkodjanak

az Első Magyar Látványtár közreműködésével

a feszegesség, a sík- és a térbeli műtárgyalkotás,

valósul meg.

egyben a műfajok közötti átjárhatóság lehetőségeiről.

ArtZone a Szigeten. Az ArtZone-on a közönség az alkotásban változatos formákban tevékenyen is részt vehet. Minden nap kiállítások, workshopok

Ha az alkotások műfajilag nehezebben is sorolhatóak

és vetítések várják az érdeklődőt. Lesz Magyar

„Tamás Noémi festészetének eszköztára a

Mozgó Képtár – nemzetközi alkotótábor és kiállítás

németalföldi festők egzakt tárgyszerűségétől

–, a VisArt diákjai segítségével lehet sátordíszeket

a grünewaldi misztikumábrázolás oldott-

A szervezők rendhagyó tárlatlátogatásra várnak

és még sok más érdekességet készíteni, lesz

ságáig széles skálát ölel fel. Művészetének

minden érdeklődőt a kiállítás utolsó hetében, ahol

képző- és iparművészeti workshop az ország egyik

különössége e két ellenpont alkalmazásából

néhány részt vevő művész, az alkotást segítő szak-

legrégebbi művészeti oktatással foglalkozó iskolája,

építkezik önálló egységgé.”

emberek és művészettörténészek közreműködésével

a Kisképző tanáraival és diákjaival. Az idei ArtZone-

Lóránt Zsuzsa

be, ami biztos, a művek anyaga: az acél.

lehet ismerkedni a művekkel, illetve a kortárs szob-

ból a videóművészet sem marad hat el. Több kiváló

rászatban alkalmazott fémipari anyagokkal, tech-

mapping- és videóművész alkotásai mellett Be Rit

nikákkal. (Jelentkezni 2014. augusztus 12-ig lehet

berlini művész installációjával emlékeznek arra, hogy

a 06/20 3468874-es telefonszámon.) A művekből

a Fal már 25 éve a múlté…

válogatás tekinthető meg 2014. szeptember 24-től az Erlin Galériában.

2

20 14

augusztus

Lengyel Red Dots

Kiss Ervin Gábor, Móder Rezső, Nemes Ferenc

Díjazott formater vezők

Vá l o g at á s a z A n t a l – Lu s z t i g - g y ű j te m é ny é s a Va s s L á s z l ó Gy ű j te m é ny a nya g á b ó l

Három kiállítás egy időben

Iparművészeti Múzeum, 2014. július 28–augusztus 29.

MODEM, Debrecen, 2014. július 12–szeptember 14.

Kor társ Művészeti Intézet, Dunaújváros, 2014. augusztus 1–22.

A kiállításon két prominens magyar műgyűj-

Kiss Ervin Gábor, a 2014-ben Pro Cultura Intercisae

munkáit mutatja be, akik kiérdemelték a rangos

temény párbeszédén keresztül rajzolódik ki a

díjjal jutalmazott művész virágcsendéleteinek,

nemzetközi Red Dot Design Award díjat. A Red

modern és az avantgárd művészet magyarországi

napfényes folyóparti tájainak harmóniáját hátra

Dot Design Award versenyt 1955 óta rendezi

története. A koncepció arra az elképzelésre

hagyva a Lábadozó kékek című kiállításban olyan

meg a világ egyik legrégebbi és legelismertebb

támaszkodik, mely szerint a 20. századi művészet

festményeit és kollázsait mutatja be, melyek

design intézete, az esseni központú, német

történetét nem igazán a realizmus és az abszt-

– ahogy arra a cím is utal – nem nélkülözik a rá

Design Zentrum Nordrhein–Westfalen. Az odaítélt

rakció egymással ellentétes erői formálták, hanem

jellemző líraiságot, ám a valósággal az eddigieknél

díjak komoly hatással vannak a márkák értékére,

inkább e két eltérő esztétikai törekvés dialektikája,

kevésbé önfeledt viszonyt ápolnak.

fotó: Várnai Gyula

A tárlat azoknak a lengyel formatervezőknek a

Részlet a kiállításból

ERDÉLY MIKLÓS: Gyök 1, 1985, Antal–Lusztig-gyűjtemény

MÓDER REZSŐ: ErőtérEtűdök, 2014

valamint a díjazott innovációs termékek és megol-

sőt dialógusa. A kiállítás így nem csupán két

Az idén 60 esztendős, Munkácsy-díjas Móder Rezső

dások közismertségének növekedésére világszerte,

hasonló, következetes szempontok szerint össze-

ErőtérEdűdök című kiállítása a művész legfrissebb,

elősegítve gyakorlatilag az eladási lehetőségeiket.

állított gyűjtemény párhuzamos történetét állítja

kisméretű festményeire épül. A grafika hatását

egymás mellé, hanem kifejezetten arra fókuszál,

keltő olaj-vászon alkotásokon keveredve-össze-

hogy a fenséges fogalmán keresztül párbeszédet

kuszálódva jelennek meg a régi és új dimenzió-

kezdeményezzen a vegytiszta absztrakció és a

szimbólumok, ily módon a művek nemcsak Móder

hagyományos természetábrázolás között. A tárlat

jelenlegi praxisába nyújtanak betekintést, hanem

azt az élvezetes és tanulságos lehetőséget kínálja

(tér)képet adnak a teljes alkotói pályájáról.

A lengyel tervezők 2008 óta szerepelnek a díjazottak névsorában, és eddig 37 díjra és különdíjra sikerült szert tenniük. A Lengyel Red Dots kiállítás, amelyet két fiatal lengyel designer – Marta Niewymska és Dawid Grynasz – tervezett, az összes eddig díjazott lengyel terméket népszerűsíti.

A budapesti Iparművészeti Múzeumban első alkalommal lesznek láthatóak a Lengyel Red Dots díjjal jutalmazott termékek: a Marinna moduláris

fel a nézőknek, hogy a festmények kompozíciós elveiről, végső soron pedig a matematika és a természet viszonyáról, az ábrázolás és az ábrázolhatatlan kérdéséről is gondolkodjon.

Nemes Ferenc művészete szoros kapcsolatban áll a tudománnyal és a filozófiával: művei középpontjában kezdetektől a többváltozós rendszerek törvényszerűségeinek elemzése áll. Haladék című

hajóállomás projektje, a Ribbon kisszék, DROP

kiállításán a 60-as évek „betörő” képverseiből,

utcai lámpa, a DOT. tükör, a Clapp szófa, a K 10

valamint az újabb és a kiállításra frissen készülő

pénztárgép, és az OXeN Hővisszanyerő egység.

konceptuális szobraiból látható válogatás, melyek szervező elve a „haladék” fogalmának vizuális eszközökkel való körbejárása.

3

20 14

augusztus

összeállította: Rudolf A nica

A fenséges geometriája

Á bránd és kiábrándulás A Nagy Háború és a művészet

100 év telt az I. világháború kirobbanása óta. Ma

a megtisztulás, megújulás lehetőségét látva benne. A lelke-

már világosan látható, hogy az eszeveszett öldöklés

sültséget a háborús borzalmak, a tengernyi szenvedés láttán

nemcsak milliók halálát, nyomorékká válását, földönfu-

csakhamar kiábrándulás követte, s az alkotók immár a háború

tóvá tételét okozta, de egyúttal véget vetett egy hosszú,

értelmetlenségét, szörnyűségét fogalmazták meg műveikben.

alapvetően a keresztény, humanista és liberális értékek

Összeállításunk első részében épp ezt a komplexumot kívánjuk

mentén szerveződő korszaknak. Nyomában gyűlölet

néhány példán keresztül elemezni.

fakadt, különböző előjelű torz ideológiák születtek,

A Nagy Háború alaposan megváltoztatta a művészek élet- és

hogy aztán mindez egy újabb, még kíméletlenebb

munkakörülményeit, alkotásaik témáit. Műterem lett a lövész-

világégésbe torkolljon.

árokból, sokan a Sajtóhadiszállás munkatársaiként, kevésbé

Azt is látnunk kell azonban, hogy a háború egy

szerencsés esetben frontkatonaként, a nők ápolóként tevékeny-

sokáig lappangó s épp e fenti értékek megroppa-

kedtek, a tábori levelezőlap vált vázlatfüzetté, az építészek olcsó

násában, erodálódásában megjelenő válságra adott

pótanyagokból rakták fel a hadikiállítások pavilonjait. Ebből ad

rossz, hibás válasz volt. Ez teszi érthetővé, hogy

ízelítőt a második blokk.

kezdetben nemcsak a magukat tétlennek érző milita-

Végül a háború emlékezetét idézzük fel nem csupán az akkori és

risták, a még nagyobb haszonra vágyó spekulánsok,

mai művészek szemével, de a katonák által készített emléktár-

de a szellem, a kultúra képviselői közül is sokan, írók,

gyakkal, a hátország mindennapjainak rekvizitumai segítségével is.

festők, művészek is lelkesen üdvözölték a háborút,

PATAKI GÁBOR, az összeállítás szerkesztője

Szabadulás az Éntől Mednyánszky és Rilke Nagy Háborúja MARKÓJA CSILLA „Különös, hogy László, ki később egész életében annyira

történelmünk jelen korszakában – csak akkor juthat uralomra, ha az

elhanyagolta külsejét, kisgyermek korában roppant

egyén meg akar szabadulni önmagától. A végső következtetéseket

szerette a csipkés, hímzett ruhácskákat, tartott reá, hogy

Friedrich Nietzsche vonta le, amikor azt állította, az ember érett

az mindig hófehér, frissen vasalt és élénk szalagokkal

arra, hogy azokat az igényeket és felelősséggel járó feladatokat,

díszített legyen”– jegyezte meg Mednyánszky László

amelyeket egykor, még éretlenül valamiféle istenségre ruházott,

testvére, Miri bárónő, a festőről szóló kéziratos vissza-

immár a magáéinak tartsa. Ez tévedés volt – a legteljesebb egzisz-

emlékezésében, mely az Enigma folyóirat Mednyánszkyolvasókönyvében látott eredeti formájában napvilágot.

1

tenciális tévedés. Az autonómia olyan joggal ruházta fel az embert, amely nem jár ki neki, lényege szerint nem. Szellemi állapotának

Noha ez korántsem volt egyedülálló jelenség a korban,

ezért kellett összeroppannia. Mi több: szükségszerűen romlottá

Rainer Maria Rilke kutatói sem mulasztják el Rilke

torzult. A két háború között egyértelművé vált, hogy az emberre

„androgünitása” kapcsán megemlíteni, hogy a költőt

nehezedő túlságos igény és túlságos feladat az ellentétébe csap át.

anyja hatéves koráig kislánynak öltöztette. A mindket-

Miután elutasította az isteni és az ennek alapján megalapozott földi

tejükre jellemző erősen gátolt, gyakran plátói érzelmek

tekintélyt, kiszolgáltatja személyét a totalitásnak” – fejti ki Romano

(van, aki Rilkénél egyenesen nekrofíliáról beszél,

2

Mednyánszky naplói pedig halott – és kivétel nélkül férfi – szerelmeihez, rájuk emlékezve íródtak) olyasfajta nárcizmussal társultak, mely paradox módon az önszeretet tárgyát kívánta eltakarítani az útból. „Rilke az újkor egyik legkövetkezetesebb individualistája.

Ez a legkövetkezetesebb individualista azonban (és e ponton oly sok gond feszítette alakjának legbensőbb problémája jelenik meg) kioltja a személyiséget. Rilke individualizmusa egészen odáig fokozódik, hogy önnön személyétől is távol szakad. A totális – mint

4

Guardini, Rilke Duinói elégiáiról írott monográfiájában.3 Virág Juditék néhány éve csodaszép képes albummal lepték meg a Mednyánszky-rajongókat, melyben az általuk legszebbnek ítélt 121 Mednyánszky-festményt válogatott forrásanyag kíséri. A naplóbejegyzések és más korabeli dokumentumok, hírlapi tudósítások legnagyobb része ugyan már napvilágot látott az Enigma említett Mednyánszky-olvasókönyvében, illetve a Magyar Nemzeti Galéria 440 oldalas naplókiadásában, de néhány, a Wolfner-családtól előkerült füzetoldal és fotó mellett a kiadvány felhívta a figyelmet olyan korabeli cikkekre is, melyek anekdotikus elemekkel gazdagítják a Mednyánszky-irodalmat. Ezeket persze, ahogy mondani szokás, a 20 14

augusztus

szükséges forráskritikával kell kezelni, de semmi kétség

belgrádi, isonzói frontokon, illetve lábadozásai idején a bécsi műter-

afelől, hogy Malonyay Dezső lelkesült beszámolója

mében mind gyakrabban fest expresszív ecsetvonásokkal, rajzol

Mednyánszky hadba vonulásáról a kor általános háborús

magával a festékkel, használ spatulát, vakarókést, dolgozik minden

eufóriáját tükrözi: „Mihelyt mozgósítottunk, a mi művész

keze ügyébe eső anyaggal, és mind gyakrabban fordul elő, hogy

Mednyánszkynkban is nekipezsdűlt kardforgató őseinek

hagyja, hogy elővillanjon a kép igazi alapja: a vászon vagy a fa rusz-

vére s jelentkezett katonának. Menni akart ő is! Azt

tikus textúrája. Ugyanaz a technikai eljárás, a festőfelület szabadon

felelték neki, hogy köszönik szépen, de ilyen öreg

hagyása köti össze a látható világ romokból összerótt színpadát és

legényt a csatatéren nem használhatnak. Az öreg legény

az azon ágáló színész létezőket. És nem véletlen Mednyánszkynál,

– mert bizony fehér már a mi nagy művészünk szakálla,

hogy éppen a kihagyás az összetartó erő, a kompozíciós elv: ahol a

– az öreg legény jóságosan mosolygott, de szándékától

világ szövete felfeslik, ott kezdődik számára az a kép, amit ő szeretne

nem tágított; ha katonának nem kell, fogadják hát be őt

megmutatni. A szív kihagyásai, a cezúrák, a lélegzet megtörése:

harctéri tudósítónak: legalább rajzolni, fösteni engedjék

megannyi romantikus segédképzet az „összetartó erőhöz”, az

meg néki a magyar dicsőséget!… Ebben is akadékos-

egységes ritmushoz, mely mindent átjár. Hasonlóképpen egysége-

kodtak, hogy ott sem bírná a fáradalmakat már az ilyen

sítő, összekötő matériának Rilke festi le az égboltot, a háború „vetí-

öreg úr!… Ő azonban, szüntelen azzal a jóságos mosoly-

tővásznát” 1914 augusztusában, Öt ének című versében: „Mennyei

gással, nem tágított s a vége az lett, hogy Tisza István –

nyárban. A nyár benső egében fái és mifelettünk.”5 A vészterhű nyári

mert ilyen erőszakos ember Tisza István – rátelefonozott

mennyek egyként boltozódnak mindannyiunk fölé. A fák és mi. Ezt

a háboruskodókra: Mednyánszkyt tessék odaereszteni a

a kettőst, ember és természet párosát most ugyanaz a kérdés járja

csatatérre! Így jutott el – mint a Budapesti Hírlap harctéri

át: a kérdés a háború „természetére”, a meghasonlott emberi termé-

rajzolója – Mednyánszky László báró az északi harctérre.

szetre vonatkozik.

Egy csomó papiros, egy marok ceruza, pasztell-kréta, néhány vízfesték és ecset, az ő elmaradhatatlan esernyője, egy ütött-kopott lóden-köpönyeg, kipróbált, viharedzett szalmakalapja, s hogy teljes legyen a hadi felszerelés, egy rozsdás revolver is lógott az oldalán – és elment, a csatába.”4 Legnagyobb hadifestőnk a galíciai,

5

Rilke egy műalkotást hív segítségül egy barátnéjának írt levelében a meghasonlás érzékeltetésére: Rembrandt híres Sámson megvakítása című képét, melyet a „legfélelmetesebb Rembrandtnak” is neveznek: „A Schönborn tulajdonában lévő Rembrandtot, a Sámsont, természetesen, Maga már régen ismeri, s én mégis azt szeretném, hogy nézze meg újra; nemrég megint foglalkoztatott 20 14

augusztus

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ: Trén, olaj, vászon, 33x50 cm

viszonyok, amelyek magukban foglalják a legkegyetlenebb kegyet-

A Nagy Háború és a művészet

lenség tapasztalatát is, a teljesség és a kiteljesedés érdekében, mert a világ csak akkor valódi világ, ha Minden megtörténik benne; én mindig csak úgy tudtam elképzelni Istent, mint aki mindent megenged, aki folyton színről-színre szembesül az egész kimeríthetetlen és fonák történelemmel.”6 Mednyánszkyban és Rilkében ez a közös: mindkettőjük szerint, történjék bármi is, a „kép természeti eseménynek tekinti ezt a szörnyűséget”. Ha van értelme a buddhizmus teozófiai átiratát számon kérni a Mednyánszky-képeken, akkor csakis ebben az értelemben: a mindent átjáró egységes ritmus és a benső fényforrás mint az egységes ritmust „terítő”, képszervező „elem” értelmében.

Egyik publikálatlan naplófeljegyzésében írja az egységes ritmusról: „Mennyi vigasztaló szépet hozott ezen gyönyörű május! Minden, MEDNYÁNSZKY a fronton (a kép jobb szélén)

a gondolat: mennyire ártatlanná és vétlenné tudja

ami nyom, minden, ami fáj, látszat csak, Látszat!!! Látszat, mint

tenni a legnagyobb művészet a borzalom tapaszta-

minden, ami csupán külsőleges. Az ember nem egy külön, a

latát. Nézze csak meg a legboldogabb fénysugárnak

többitől elválasztott lény. Mindaz, ami igazán szép, mindenkié.”7

azt a nyalábját, amely beömlik a képbe, hogy a legtébolyítóbb erőszakot vakító fénybe rántsa: aki így ábrázolna egy mártírt, az a legfenségesebb szellemről tenne tanúságot –, csakhogy itt bűntény történik, és a kép mégsem lázad fel ez ellen, a kép természeti eseménynek tekinti ezt a szörnyűséget, s a boldog színek a hallatlan fájdalmat szenvedő láb mögött boldogok továbbra is, boldogok szakadatlanul. Mi ez?

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ: Légitámadás, olaj, vászon, 34x50 cm

És van-e az életben hasonló? Vannak-e olyan érzelmi

Szó szerint véve Rilke híres sorát, „denn wir leben wahrhaft in Figuren” [„mert igazából alakzatokban létezünk”], arra kell jussunk, hogy Rilkénél az esztétikai szemlélet prioritást élvez a valósággal szemben. Az arisztotelészi poétikában gyökerező gondos szétválasztás, mely a valóságot elkülöníti a művészet másodlagos világától, a szép látszattól, a romantikától kezdve és napjainkig hatóan egyre problematikusabbá vált. Mednyánszky számára nem volt kérdés, hogy a két dolog nem szétválasztható. Orpheusz testét szétszaggatják a bacchánsnők, ámde a múzsák rakják össze.

6

20 14

augusztus

– a művészre történő átruházása nem más, mint ennek az esztétikai világnézetnek a poétikai vetülete. Mednyánszkynál, aki éppúgy a naturalista-realista, ill. szimbolista irányzatok határmezsgyéjéről

Á bránd és kiábrándulás

indul, mint Rilke, ugyanabban az értelemben beszélhetünk „orpheuszi alakzatról”, mint Rilkénél. Pór szerint „az átváltozás poétikájában minden egyedi létező, vagyis minden új vers önnönmaga művészileg megteremtendő belső transzcendenciája felé irányul, ez az orpheuszi alakzat. Egy jelzősorozattal definiálva: minden egyes orpheuszi alakzat individuális, zárt, önkényes, szükségszerű és egyetemes érvényű… Az Új versek kulcsformulája úgy hangozhatna: orpheuszi alakzatokká változunk. A versalakzat nem realisztikus vagy metaforikus-szimbolikus jelentésekből áll össze, mint a korszak uralkodó lírai tradícióiban, és nem is véletlenszerűen egymás mellé rendelt elemek érzelmes sokasága, mint Rilke eddigi pályája során, A háború tapasztalata, ami mindenkor a lehető legélesebben veti fel az esztétikai és a valóságos dichotómiáját (a felvett nézőpont kikerülhetetlenül a morálé), Mednyánszky számára szinte zökkenőmentesen megy át a „háború esztétikájába”. A háború mint esztétikai

RILKE osztrák uniformisban

és nem jellemezhető a jelentések elvileg lezárhatatlan mozgékonyságával sem, mint a hamarosan megjelenő avantgárd költészet.

Az orpheuszi alakzattá változás teleologikusan meghatározott, szigorú alkotás, a térbeli létező saját transzcendenciájának teljességgel jelenvaló és szükségszerű alakzata.”8

esemény: annak a számára, aki művészetének tétjét

Mednyánszkyval kapcsolatban újra és újra felmerül az a kérdés,

nagyobbnak látta az élet tétéjénél – Mednyánszky

amit Rilkével kapcsolatban mindenki nevetségesnek tartana,

rajzolás közben az első frontvonalon meg is sebesült

hogy miért nem sikerült „levetkőznie naturalista-realista és/vagy

– nincs esztétikai vagy nem esztétikai esemény. Egy

szimbolista gönceit”, miért nem elég „progresszív”, miért maradt

esemény van csak, a létezés eseménye, és ez az alko-

meg az úgynevezett „hagyományos ábrázolás” keretei között a

tásban éppúgy isteni erővel esik meg, mint a természet

tízes évek művészeti forradalmainak közegében? Képei miért

művében. A századforduló egy olyan jellegzetességére

nem elemzik, szedik szét, dekonstruálják a művészeti tárgyat úgy,

kell itt felfigyelnünk, ami napjaink médiaközvetített-

ahogy „haladóbb” kortársainál láthatjuk, nem csupán világszerte,

ségében, átesztétizálódásában éri el evidens konzek-

hanem a szűkebb és mindenkor elmaradottabbnak ítélt hazában

venciáját. Az „orpheuszi alakzat”, melyet Pór Péter Rilke-

is? Mednyánszky, aki elégtelennek érezte mind az akadémikussá

könyvében oly invenciózusan elemez, az átváltoztató

váló naturalizmus, mind az impresszionizmus, de éppígy az általa

képesség, az isteni előjogok – Nietzsche után és dacára

nagyon is jól ismert posztimpresszionizmus eszközeit festői célja MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ: Pihenő katonák, (Koritnica), 1916–17, olaj, vászon, 70x101 cm

7

20 14

augusztus

van terítve és installálva. Tehát mind-

A Nagy Háború és a művészet

kettejüknek van egyfajta metafizikus térélménye, éspedig abban az értelemben, ahogy az majd a metafizikus festőknél manifeszt módon fog megjelenni. De miért pont tér, kérdezheti joggal az olvasó. Erre azt a kézenfekvő dolgot felelhetjük, hogy Nietzschének igazából nem Rilke, hanem Freud válaszolt. Az a Sigmund Freud, akinek nevét szálkás betűkkel Mednyánszky rótta fel egyik naplófüzetkéjének első lapjára, az ajánlott olvasmányok közé.

A pszichoanalízis forradalma tulajdonképpen, ha jobban belegondolunk, egy belső térélménnyel lepte meg az embereket, a lélek, a psziché hirtelen térré vált, olyan territóriummá, mely MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ: Enyészet, 1917, olaj, karton, 70x100 cm

megvalósításához, valójában ugyanazzal a totalitárius igénnyel lépett fel a művészettel szemben, mint Rilke.

Nem csupán azért, mert „orpheuszi alakzatok” zártságában és totalitásában gondolkodott. Ha elismerjük, hogy Rilkénél, ahogy Pór Péter véli, a mű mintegy úgy

ösztönökkel és elfojtásokkal, vágyakkal és ellenállásokkal van berendezve. Már maga a kifejezés is – tudatalatti – térélményt sugall, valahová el kellett helyezni az új ismereteket, melyeket az ember magáról Isten távollétében és Isten helyetteseként szerzett.

keletkezik, hogy a nyelv teret hoz létre és térré válik és azt, hogy a „dolgok üresek (mert Isten eltávozott

Alig van olyan Mednyánszky-tájkép, melynek ne a transzcen-

belőlük, lásd Nietzsche – M. Cs. közbeszúrása), a világ

dálás igénye, a transzparencia lenne a fő témája, mely őt az

üres, nem valóságos hely a költészet érintése nélkül”,

átlagos naturalista hangulatképfestőtől azonnal megkülönbözeti.

következésképp „csak a költészet telt”, akkor észre

A hangulat nála eszköz, összekötő elem, híd a mögöttes tartalom

kell vennünk, hogy ez a bizonyos tér mindkettejüknél

felé. A tartalom pedig jelen esetben nem más, mint annak a térél-

a hagyomány, azaz bizonyos festészeti, ill. poétikai

ménynek a kifejezése, hogy a látható világ mögött van valami,

idiómák romjaiból van összerakva, azokon tenyészik,

amely a láthatót átjárja, és hogy a látható nem más, mint egy

hogy ez a tér a hagyomány és konszenzus romjaival

felfeslő szövet, melyen a transzcendens áttünedezik, de amely

9

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ: Menekülők, olaj, vászon, 80x100 cm

egyszersmind át is van itatva ezzel a transzcendenciával. A transzcendencia a lélek újonnan felfedezett és rögvest gyarmatosított terében jelenik meg tehát, a képalkotás erős szükségletével, Isten helyébe pedig a tudatalatti kifürkészhetetlen erői, a lélek energiái és dinamikája lépnek. Az ember elképzelni és látni kívánja azt a teret, ahol a lelki energiák lakoznak. Az új tér maga konstrukció, spekulatív modell lehet csak, és a Freud által prezentált modell teljesen megfelel az orpheuszi alakzat követelményeinek: minden cselekedetnek megvan a maga cselekvője és a véletlen, a szétszórtság, a koincidencia mögött szigorú oksági összefüggések, az elszólások logikája, a zárt rendszer összetartó ereje munkál. Freud éppúgy hitt a mindent átjáró egységes ritmusban,

8

20 14

augusztus

Háború Nagy Orgazmusa azonban nem elégítette ki a várakozá-

mást jelent, mint a transzcendens áthelyezését a

sokat. Rilke visszamenekült az elefántcsonttornyába, Mednyánszky

mennyekből a belső táj égboltja alá. Isten mostantól

pedig belehalt a harctéren szerzett vesebajba. Nemrégiben előke-

elszólásainkban lakozik és a helyettesítésekben érhető

rültek Kláber Mira levelei – ő gondozta Mednyánszkyt Bécsben,

tetten. A túlvilág, az ismeretlen terület bennünk van.

a „matrac-sírban”, a háború utolsó éveiben. A levelek, melyeket a

Az a dolgunk, hogy leszálljunk mélységeibe és megis-

Mednyánszky-olvasókönyv nemsokára megjelenő folytatásában

merjük: azaz képet, modellt alkossunk róla.

adunk közre, arról tanúskodnak, hogy noha az eufória rég odave-

Ez a modell napjainkban is munka tárgya, de azok, aki ezen munkálkodnak, egy új felismeréssel gazdagodtak a nagy háborúk óta: a tudat alatt a szó szoros értelmében a test foglal helyet. A tudatalatti dominánsan az egész organizmus, a

Á bránd és kiábrándulás

mint Mednyánszky, és az ösztönélet feltárása nem

szett, de Mednyánszky még a halálos ágyán is ragaszkodott hozzá, hogy tagja maradhasson a Sajtóhadiszállásnak. Nem a személyt, a témát féltette. Az Éntől való szabadulás processzusában Rilke visszatért a késleltetéshez, Mednyánszky viszont, mint mindig, elébe ment az elkerülhetetlennek.

megbántott vagy félreértett test képviselője.

Rilke 1914. augusztus 6-án Marie von Thurn und Taxis hercegnét azzal kereste fel, nem tudna-e neki valami helyet találni, „ahol mint írnok, vagy szanitécsegéd vagy bármi más” részt vehetne az „általános megmozdulásban”.10 Október 2-án azonban így ír: „az első augusztusi napokban egy váratlanul közösnek sejtett szívdobbanással fogtam fel a dolgokat, nem volt más választásom. Most viszont már régóta keresem a visszautat a saját korábbi szívemhez…”.11 Október 21-én meg már így jajdul fel: „Én elmondhatatlan fájdalmat érzek, és heteken át megértettem és irigyeltem azokat, akik korábban haltak meg, hogy nem kellett látniuk ezt innen, ezt az apokalipszist; mert

Jegyzetek 1 Jelen írás a szerző Mednyánszky-monográfiájának egyik továbbgondolt és kibővített fejezete, vö. Markója Csilla: Egy másik Mednyánszky. Budapest, Meridián, 2008, 249-253. Czóbel Istvánné Mednyánszky Margit: László – Brouillon. Enigma, 2000, no. 24-25, 57. Mednyánszky-olvasókönyv. Szerk.

Markója Csilla.

van olyan, van olyan pont a térben, ahonnan nézve

2 Bartók Imre: Rilke. Ornamentika és halál. Budapest, L’Harmattan, 2011, 104

még a szörnyűség is természetnek tűnik, az univerzum

3 Romano Guardini: „Sehol világ, csak belül”. Budapest, Új Ember, 2003, 329

ritmikus megrendülésének…”.12 Bartók Imre kiváló

4 Malonyay Dezső: Magyar művészek a csatatéren I. Művészet, 1915, 1, 1-48

könyvében így ír a „késleltető” Rilke az individuum

5 Rainer Maria Rilke: Fünf Gesänge. 1914 August. In: R. M. R.: Späte Gedichte.

Insel Verlag, Leipzig, 1934, 32

különállásával, az egyesüléssel, az egységes ritmussal kapcsolatos dilemmáiról: „Ha innen nézzük, akkor e költészet egésze a már elviselhetetlen szépséggel, az ábrázolható formákat szétfeszítő túlzással – az orgaz13

mussal – szembeni küzdelem.” Meglepő kijelentés, ezzel tisztában vagyok, de a Nagy Háború sokak számára egy ilyen értelemben vett eufórikus egyesülés ígéretét jelentette. „Nem volt, rég nem volt valódi a színjáték/senkit nem szólított már meg a kitalált kép”, írja Rilke az első sorokban idézett háborús versében, s

6 Rilke levele Marianne von Goldschmidt-Rotschildnak, 1914. december ötödikén. In: Rainer Maria Rilke: Levelek IV. 1914-1918. Ford. Báthori Csaba.

Budapest, Új Mandátum, 1997, 37 7 Egy művészlélek vergődése. Báró Mednyánszky László naplószerű feljegyzései.

Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Rózsaffy Dezső. MTA MKI Adattára, MDK C-I-13/147. 57 8 Peter Por: Raum II. Die orphische Figur. In.: Die orphische Figur. Zur Poetik von Rilkes „Neuen Gedichten”. Universitätsverlag C. Winter, Heidelberg, 1997. 85, 86. Az idézett részt Radnóti Sándor fordításában közlöm. In: Radnóti Sándor: Megtestesült költészet. In.: A piknik. Írások a kritikáról. Budapest, Magvető, 2000, 289 9 Radnóti Sándor interpretációja. In: Radnóti Sándor: Megtestesült költészet. In.: A piknik. Írások a kritikáról. Budapest, Magvető, 2000, 290

hogy most, az igazság eme viharában, ahol a háború

10 Rilke: Levelek IV. 9

istene, erősen fallikus alakzattal élve „lám fölkerekedett:

11 Rilke: Levelek IV. 27

itt áll: s minden horgas toronynál magasabb”, mi, szét-

12 Uo. 32

szórt individuumok a térben „eggyé forradunk, új, halá-

13 Bartók, i. m. 111.

14

losan eleven teremtménnyé összeszövődünk.” A Nagy 9

14 Rilke: Levelek IV. 21.

20 14

augusztus

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ: Téli tájban vonuló katonák I., 1914, karton, 46x62 cm

A Nagy Háború és a művészet

Ahogyan anno dazumal Tr o t z d e m K u n s t !

Leopold Múzem, Bécs, IX. 15-ig

P. S Z A B Ó E R N Ő

Egon Schiele (1890–1918) önarcképe látható a bécsi

Nemcsak hatásos, de az előzményeket is találóan kifejező

Leopold Múzeum május 9-én megnyílt, szeptember 15-ig

megoldás születetett, hiszen a háború valóban évek óta

nyitva tartó Trotzdem Kunst! (Csakazértis művészet!) című

„a levegőben volt”, ahogy a német Ludwig Meidner 1913-as

kiállításának a címlapján. Ez persze nem meglepő, sőt,

Apokaliptikus tájképén a fenyegető sötét felhők ígérték a világ-

az ellenkezője lenne az, hiszen a múzeumban látható az

égés közeledtét. Anton Kolig (1886–1950) 1912 karácsonyán írta

életmű számos kiemelkedő jelentőségű darabja a császár-

Párizsból barátjának, a költő-minisztériumi hivatalnok Richard

városba irányuló kulturális turizmus egyik legfontosabb

Schaukelnek: „Írja meg: tényleg azt gondolja, hogy küszöbön

célpontjaként. Az önarckép maga is mintha a háborús

áll a háború?!”, s miközben lelkesen járta a párizsi galériákat,

rettenet kifejezése lenne: az összehúzott szemöldök, a

múzeumokat, a francia modernekért, elsősorban Cézanne művészetéért lelkesedve, elkeseredetten írja le, milyen gyűlöletet tapasztalt a franciák körében mindazok iránt, akik németül beszélnek. A gyűlölet a legjobb stimulálószer, nem meglepő tehát, hogy a hazafias lelkesedés a francia művészek jó részére éppen olyan jellemző volt, mint a németekre vagy az osztrákokra, nem beszélve az olasz vagy az orosz futuristákról.

Franz Marc, akik alig másfél évvel később 36 évesen elesett Verdun-nél, 1914 októberében a háborút durva, de gyógyító eszközként fogta fel a cél, egy tisztább világ eléréséhez: „A szívem nem dühös a háborúra, hanem végtelenül hálás… az öreg Európa csak így tisztulhat meg” – írta Kandinszkijnak, aki válaszában rémisztőnek nevezte az árát egy „efféle megtisztulásnak”, de hozzá hasonlóan tisztán alighanem csak

fotó: Leopold Múzeum, Bécs

kevesen láttak. Közéjük tartozott Marcel Duchamp, aki

GUSTAV KLIMT: Halál és Élet, 1910–11/1915–16, olaj, vászon, 180,8x200,6 cm

ráncolt homlok, a résnyire összezárt szemek, a kitátott száj a kiáltó, az erőszak ellen tiltakozó embert sejteti. Nos, Schiele valóban nem tartozott azok közé, akik hazafias hevülettel hallgatták Ferenc József hadüzenetét, távolról sem akart harcba vonulni, mint annyi osztrák, magyar kollégája, például Alfons Walde, aki „Für Gott, Kaiser und Vaterland”, azaz az Istenért, a császárért és a hazáért jelentkezett önkéntesnek a háború kirobbanásakor. A portré azonban akkor készült, amikor még a festőnek sejtelme sem lehetett róla, hogy mikor tör ki (s hogy kitör-e egyáltalán) a háború: 1910-ben. Most úgy került át a katalógus borítójára, hogy a Krieg szó eredeti helyéről, a lap aljáról a

már Amerikában írta le a sorokat az „elhagyott házra”, Párizsra visszaemlékezve: „A fények kialudtak. A barátok elmentek – a frontra. Vagy már meg is ölték őket.”

Bécsben – legalábbis a háború első éveiben – a legjobb művészek közül is kevesen látták ilyen tisztán a helyzetet, és sokaknál nem mutat rá semmi jel, hogy

egy nagy korszak végének, vagy ahogyan Karl Kraus írta, „az emberiség végnapjainak” lehetnek tanúi. Gustav Klimt például, eltávolodva korábbi stílusától, a bizánci mozaikok színességére utaló kompozícióktól, a francia impresszionizmus és fauve-izmus jegyében festette portréit, női aktokat ábrázoló rajzai pedig kihívóbbak, erotikusabbak, mint korábban bármikor. Hatvan, a háborús években Emilia Flögének írt levele közül csak egyben említi a háborút, arra a Lemberg visszafoglalása alkalmából rendezett díszszemlére utalva, amellyel napi sétája során találkozott a schönbrunni parkban, egy másikban pedig vedlésben lévő macskájáról ír, amely „úgy néz ki, mint egy hadifogoly”.

cím helyére került.

10

20 14

augusztus

vagy Roland Dorgeles? Én nem ismerek ilyet. Ausztriának azonban van ilyen festője… Albin Egger-Lienz Missa Eroicája egy gránátvetőt ábrázol, egy elhagyatott, fekvő embert, a fájdalomtól összekuporodva,

Á bránd és kiábrándulás

a földdel eggyé válva. Azután a Finálé… zöldes, egyszínű tónusban feloldva, elmosódva, mint a halálban, intenzív kifejezése a feleslegességnek, a gigantikus halál abszurditásának.”

A patriotizmus és a kritikai szemlélet kivételes találkozásának példái Egger-Lienz háborúhoz kötődő művei, amelyek szervesen kötődnek korábbi periódusaihoz, elsősorban a Haláltánc-sorozathoz, amelynek kiindulópontja az a megbízás volt, hogy fessen egy monumentális fotó: Leopold Múzeum, Bécs

művet az 1808-as Napóleon-ellenes tiroli felkelés századik évfordulójára. Az I. világháború alatti hivatalos megbízások közvetítője és szervezője viszont a K. u. K. Kriegspressequartier (KRQ) volt.

Ennek egyik osztályaként működött az úgynevezett Kunstgruppe, a hadifestők, -szobrászok és -fényképészek szervezete. Négyszáznál is több tagja volt, s az volt a feladata, hogy minél eredménye-

OSKAR KOKOSCHKA: A jelszó (Liberté, Egalité, Fratricide), 1918, színes litográfia papíron, 41,2x31,2 cm

sebben szolgálja a háborús propagandát. Ide került 1916-ban Oskar

Ugyanebben az időben egészen másként érezte magát

Kokoschka is, aki a háború elején Anna Mahlerrel való szakítása után

a bőrében Klimt legjobb tanítványa, pártfogoltja, Egon Schiele, akit egészségi állapota miatt 1914-ben ugyan nem soroztak be, de aki 1915-ben, néhány nappal Edith Harmsszal kötött házassága után mégiscsak behívót kapott szakszolgálatra. Prágában kapott alapkiképzést, erről írta Josef Hoffmannak: „Katona vagyok és életem legrosszabb 14 napja van mögöttem. Csehek között vagyok” A második mondat csak a katalógus szövegében olvasható, a kötet hátoldalán nagy betűkkel kiemelt szövegben nem szerepel. Ott ugyanis három művész sorshelyzetét, a világháborúhoz való viszonyát kívánják érzékeltetni a rendezők, mintegy annak a három pozíciónak a körülírásaként, amely köré a kiállítás egész anyagát rendezték. Egon Schiele mellett a már említett Anton Kolig a másik főszereplő, aki nemcsak sorsa számos ponton találkozott, és aki 1916-ban így fogalmazta meg saját helyzetét: „Nagy szükségben festek”. A harmadik főszereplő pedig Albin Egger-Lienz (1868–1926), aki egy emberöltővel idősebb volt az előbbieknél, s akinek az életében, munkásságában az

fotó: Leopold Múzeum, Bécs

majdnem egy idős volt kollégájával, de kettőjük

I. világháború – és egyáltalán, a háború, az erőszak, a kiszolgáltatottság s az emberség, a humánus értékek megőrzésének a kérdése a végletesen kiszolgáltatott helyzetben – talán minden más osztrák kollégájáénál nagyobb szerepet kapott. „Még nyolc napig szabadságon vagyok, azután önkéntesként Bozenbe megyek, mert így a hazámnak nagyobb szolgálatot tehetek”– írta 1915-ben.

Patriotizmusát azonban hamarosan felváltotta a megtapasztalt erőszak kiváltotta döbbenet, művei egyetemes érvényű megfogalmazásai a tiltakozásnak, ahogyan azt egy műveinek 1927-es párizsi kiállítására reagáló francia visszhang is kifejezte: „Van Franciaországban olyan festő, aki úgy reagált a háborúra, mint az irodalomban Barbusse 11

önkéntesnek jelentkezett a lovassághoz, s aki több festményét adta el, hogy lovát, pazar uniformisát megszerezze. Ismeretesek azok a felvételek, amelyeken igazi háborús hősként pózol az ezt a szerepet inkább eljátszó, mint azzal tényleg azonosuló festő, de a kiállításon szerepel az az önarcképe is, amelyen fejét a tenyerébe hajtja, mintegy a számvetés, az önvizsgálat pillanataiban. A háborús valóság megismerése, az 1916-os bombarobbanásnál elszenvedett sokk megérlelte benne egy háborús mappa elkészítését a kiváló műkereskedő, Paul Cassirer számára. Ez ugyan nem készült el, az a skicc azonban igen, amelyen a kétfejű birodalmi sas emberi koponyákból rakott piramis tetején trónol.

20 14

augusztus

ALBIN EGGER-LIENZ: A haláltánc (IV. verzió), 1915, kazein, vásznon, 202x144,5 cm

Koppenhágában, a legnagyobb, legsikeresebb kiállításra 1917ben Stockholmban, a Liljevachs Konsthalban került sor. Josef Hoffman volt a kurátor és az installáció tervezője is, mintegy hatszáz műtárgy igyekezett meggyőzni a svéd közönséget, hogy a Monarchiában a „háború alatt a művészi fotó: Leopold Múzeum, Bécs

tevékenység zavar-

ALBIN EGGER-LIENZ: Finálé, 1918, olaj, vászon, 140x227 cm

A Kunstgruppe tagjaként dolgozott hosszabb-rövidebb ideig Egon Schiele, Albin Egger-Lienz, Anton Kolig, Herbert Boeckl, de például Felix Albrect Harta és Aloys Wach is. Előbbi 1917-ben festette meg azt a monumentális képet, A háborút, amely iskolás módon fejezte ki a hivatal szándékait. Az utóbbi sok más hadifestőhöz hasonlóan hamarosan párhuzamos

talanul folytatódik”.

A nyomatékot elsősorban Gustav Klimt művei jelentették, de szerepelt Egger-Lienz, Schiele, Kokoschka,

Anton Faistauer és még számos más, újat kereső fiatal művész alkotása is. 1916-ban a berlini Sezessionban került sor hasonló tárlatra, az 1917 decemberi kiállításon Grazban pedig az itáliai frontokat és Galíciát végigharcoló 3. lövészezred jótékonysági tárlatán, amelynek a bevételét hadiözvegyek és -árvák megsegítésére fordították, a műtárgyak mellett szerepeltek fegyverek, zsákmányolt tárgyak és háborús szuvenírek is. Ennek főszereplője a helybeli festő, Wilhelm Thöny volt, akinek a háborús helyszíneket ábrázoló képei abba a kategóriába tartoznak, amely nem állhatott távol a hivatalos elvárásoktól, de nem nélkülözi a művészi kvalitást sem.

De valójában hol lehet meghúzni a határt például Albin Egger-Lienznél, a Haláltánc 1915-ös negyedik verziójától az 1915-ös Hegyivadászon, az Előretörő katofotó: Leopold Múzeum, Bécs

nákon keresztül az 1918-as Fináléig vezető úton? Úgy tűnik, pontos határvonalak nincsenek, inkább csak a megtisztulás egyes állomásairól beszélhetünk. Schiele számára, aki mintegy ötszáz rajzot készített 1915-18 között, az elkeserítő prágai hetek után a tapasztalatszerzés, az addig ismeretlen világok, kultúrák felé való nyitás lehetőségét jelentette a háborús tapasztalat.

EGON SCHIELE: Fekvő nő, 1917, olaj, vászon, 96x171 cm

tevékenységet kezdett folytatni: miközben teljesítette

1916 közepén ugyanis a Bécstől három órányira fekvő Mühlingbe

a hivatalos feladatokat, más művekben a háború

vezényelték, egy orosz hadifogolytáborba. A környezete olybá

valódi arcát mutatta be. Lied des Todes (A halál dala)

tűnt neki, „mint egy modern fürdőhely”, ahol a fogoly orosz tisz-

címmel készített rézkarcsorozatot, ezek közül 16 lapot

tekről és saját katonatársairól egyaránt számos portrét készített.

1924-ben Totentanz 1914 (Haláltánc) címmel publikált.

Hamarosan pedig egy készülő díszkiadás számára kellett rajzokat

Részt vett tárlatok szervezésében is, a hivatal ugyanis

készíteni, ennek köszönhetően az ország különböző pontjait

propagandakiállítások és más művészeti események

utazta be, Dél-Tirolban pedig olyan közel jutott a fronthoz, hogy

szervezésével igyekezett élénken tartani a katonaság

az ágyúdörgést is hallhatta. A díszkiadás egyébként sohasem

harci kedvét. Szerveztek ilyeneket külföldön, semleges

készült el, a művész a rajzokat parancsnokának, a civilben

országokban is, például Amszterdamban, Hágában,

jogász Hans Rosénak ajándékozta, aki 1938-as emigrációja során

12

20 14

augusztus

Á bránd és kiábrándulás fotó: Leopold Múzeum, Bécs

Londonba is magával vitte azokat. Az addig senki által

Az anyai ágon egyaránt Krumauból (Česky Krumlov) származó Schiele és

nem látott műveket a 60-as évek végén mutatta meg

Kolig kapcsolata a Práterben rendezett hadikiállítás alkalmából vált újra

a szintén a brit fővárosba emigrált bácsi galériásnak,

szorosabbá. Kiállítottak együtt 1918 nyarán a klagenfurti Künstlerhausban,

Wolfgang G. Fischernek, azután a tizenkét rajzot a

s komoly közös tervekről esett szó levelezésükben. A háború vége előtt

Marlbourough Galéria állította ki először. A művek

három, saját halála előtt hat nappal Schiele a következő szavakkal zárta a

közül kettő, a Házfal Brixleggben és a Raktár (mind-

levelét: „A háborúnak most már tényleg vége és a következő napok nagy

kettő 1917) később a Leopold Múzeumba került, s ma

eseményeket hoznak – mindenesetre a korhadt ház összeomlik, és neked

ANTON KOLIG: Boleslavski őrnagy, 1916, olaj, vászon, 56,7x58 cm EGON SCHIELE: Beteg orosz, 1915, fekete kréta, gouache papíron, 43,6x30,4 cm

mindkettő szerepel a kiállításon.

A háború kitörése miatt már 1912-ben aggódó Anton Koligot Marseille-ben érte utol a hadüzenet, onnan Genován és Velencén keresztül tért vissza felesége falujába, Nötsch in Gaitalba, amely Itália 1915-ös hadbalépésével közvetlen frontközelségbe került – a festő így Harcolt Sziléziában, majd visszavezényelték a déli frontra, családja közelébe. Az 1917-es klagenfurti hadikiállításon mutathatta meg tehetségét, így kapta meg a nagy megbízást, hogy fessen Károly császár számára egy hatalmas művet, amelynek „Karinthia hűségét a háborúban” kell kifejeznie. Ehhez azonban újra Sziléziából kellett visszavezényelni a festőt, aki útközben, Carl Moll bécsi műtermében megfestette az I. világháborús portréfestészet egyik legnagyszerűbb alkotását von Seibt generálisról. Azután szorgalmasan dolgozott a megbízáson, amíg csak a modellként szolgáló hadfiak a háború végén lassan haza nem szállingóztak. A szárnyasoltárként megfestett kép a II. világháborúban eltűnt, kivéve a kép hátoldalára szánt, 1921-ben elkészült Szent Sebestyént.

fotó: Leopold Múzeum, Bécs

jelentkezett „népfelkelőként” katonai szolgálatra.

nincs semmi okod aggodalomra.” Néhány nappal később viszont állítólag ezt mondta: „A háborúnak vége, s nekem el kell mennem. A világ összes múzeumában be kell mutatni a festményeimet.” Nos, Kolignak tényleg nem kellett aggódnia, mert noha a nagy képért sosem kapott fizetséget, a von Sibt generálisról festett képét viszont a düsseldorfi Deutsche Kunst kiállításon aranyéremmel, no meg stuttgarti akadémiai professzori katedrával jutalmazták. Két évtizeden át élt a sváb fővárosban, 1943-ban a legzivatarosabb időkben tért vissza Nötschbe. Onnan írta Carl Mollnak, hogy a falu újra frontközelbe került, mint az I. világháborúban. Majdnem nosztalgikusan tette hozzá: „ha így lenne, újra hadifestővé válnék – sajnos nem olyan fiatalosan rugalmasan, ahogyan anno dazumal.”

13

20 14

augusztus

ALBIN EGGER-LIENZ: Észak-Franciaország, 1917, olaj, vászon, 116x231 cm

Max Beckmann és Otto Dix kiállítása Kunsthalle, Mannheim, 2014. III. 23-ig Kunsthalle der Hypo -Kulturstiftung, München, 2014. VIII. 10-ig

P. S Z A B Ó E R N Ő

A klasszikus modern művészet két nagy mestere, Max

Beckmann és Dix, ahogyan a kettejük művészetét bemutató

Beckmann (1984–1950) és Otto Dix (1891–1969) egyaránt

Dix/Beckmann Mythos Welt című kiállításon szereplő művek és

önkéntesként vett részt az I. világháborúban. Mint gene-

az ahhoz kapcsolódó katalógus tanulmányai érzékeltetik, azért

rációjuk annyi más tagja, a központi hatalmak vagy a

jelentkeztek önkéntesnek a Nagy Háborúba, mert mindketten saját

szövetségesek oldalán, tehetnénk hozzá, ám esetükben

művészetük gazdagítását remélték a háborús tapasztalatoktól.

az önkéntességnek legkevésbé sem a hazafias lelkesedés,

Az, hogy így fogták fel a háborús élmények szerepét, eleve kódolva

az ellenséges oldalon harcolók gyűlölete vagy éppen

volt saját művészetükben, arról vallott felfogásukban. Míg ugyanis kortársaik jó része, a német expresszionisták, a Brücke és a Blauer Reiter tagjai, s az absztrakció hívei a művészet szerepét a forma radikális megújításában látták, elutasítva a nagy témákat, az irodalmiasságot, addig Beckmann, ahogyan 1912-ben egy Franz Marckal folytatott vitában fogalmazott, nem a művészetet akarta megújítani, hanem a személyiséget, amely azután képes lesz a művészet „örök és változatlan” témáinak a maguk teljes mélységében és terjedelmében való megfogalmazására. Ennek megfelelően nagyszabású naturalista-impresszionista történelmi képekkel jelentkezett indulásakor – sikerére jellemző, hogy már 1907-ben a berlini Sezession művésze, hamarosan pedig a vezetőség legfiatalabb tagja lett. Néhány évvel később azonban a nagy témák helyett a mindennapok felé fordult a figyelme, ahogyan azt a berlini nagyvárosi életről festett vásznai tanúsítják. A Beckmannál hét fotó: Volker Schneider © VG Bild-Kunst, Bonn 2014

A Nagy Háború és a művészet

Aki mer igazat mondani

évvel fiatalabb Dix ugyanebben az időben a drezdai királyi iparművészeti iskolában tanult, figyelmét Van Gogh képeinek megismerése, a Brücke és a futuristák műveivel való találkozás fordította a „grand art” felé. Ha az előbbi számára „mítoszt teremteni a bennünket körülvevő életből: ez a dolgok értelme”, akkor a másiknak „szükségem van az érzékelhető, érzéki világgal való kapcsolatra, a bátorságra a csúnyával való találkozáshoz, a felhígítás

MAX BECKMANN: Lányszoba, 1947, olaj, vászon,140,5x130,5 cm

személyes bátorságuk megmutatásának a szándéka, de

nélküli életre.” Mindezek tükrében aligha meglepő, hogy a háború

még csak nem is a kalandvágy volt az oka, mint például

a művészi teremtő munkához jelentett számukra stimulációt.

az osztrák Oskar Kokoschkánál, aki – igaz, talán csak az

Mindketten rajongtak Nietzschéért, az Übermenschről szóló tanítá-

Alma Mahlerrel való szakítás fájdalmát elfedő cinizmussal

sáért. Beckmann, aki már 1909-ben leírta naplójában, hogy a szíve

– egyszerű huszárvágásnak nevezte a háborúskodást.

olyan művészetért dobog, amelyben a rettenetes, a közönséges,

14

20 14

augusztus

félhomályában félig felöltözött, vérrel elárasztott emberek, akiken

latot jelenti, 1914-ben arról beszélt, hogy „Meine Kunst

a kötések fehérlenek. Nagyszerű és fájdalmas kifejezőeszközök. Új

kriegt hier zu fressen”, amit némi leegyszerűsítéssel talán

nézőpontok Krisztus megostorozásához” – írta 1915 áprilisában,

úgy lehetne magyarra fordítani, hogy művészete „itt

néhány hónappal idegösszeomlása előtt feleségének, aki hama-

bizony jól bezabálhat”. Dix is Nietzsche-kötettel a háti-

rosan a Kunst und Künstler című folyóirat hasábjain publikálta férje

zsákjában vonult be, s naplójában ő is az Übermensch-

hozzá írott tábori levelezőlapjait. Az összeomlás a május-júniusi

csel azonosította magát, miszerint „A művész olyan

artois-i csatában átéltek után érte, előbb Strassburgban ápolták

valaki, aki mer igent mondani.” Beckmannt „egy vad,

egy kórházban, majd szabadságolták, hazautazhatott Frankfurtba.

majdnem dühös érzés fogta el a halál és az élet közötti”

Az újrakezdés, az elmúlt másfél év zárójelbe tételének a jele, hogy

senki földjén, Dix emlékezetében „szörnyű, ámbár

művei katalógusában új számozással folytatja a bejegyzéseket,

magával ragadó” dologként maradt meg a háború, „az

s egy sajátos északi gótika jelenik meg művein, melynek elemei

embert ebben a végtelenül kiszolgáltatott állapotában

szálkás, kubisztikus részletekkel ötvöződnek. 1917-es nagy kompo-

kell látnunk, hogy tudjunk róla valamit” – mondta egy

zíciója, a Keresztlevétel középkori nyerseséggel megfogalmazott

Hans Kinkellel 1961-ben készített interjúban. Igent

víziója viszont arról beszél, hogy a háborús időszakot nem lehet

mondtak tehát a háborúra, s ahogyan Ferenc József

zárjelbe tenni, a fronton átéltek hatása nagyon is jelen van művé-

is, „mindent meggondolva és mindent megfontolva”

szetében. Ennek bizonyítéka az is, hogy ezekben az években is foly-

indultak útnak, hogy a pusztítás bizarr dekonstrukciós

tatta rézkarcsorozatát, az 1914-es Hadüzenet, a Sorozás, a Gránát,

Á bránd és kiábrándulás

a groteszken banális az élethez való közvetlen kapcso-

esztétikáját megismerjék. A dolgok persze nem mindig úgy alakulnak, ahogyan azt elképzeljük, nem volt ez másként az ő esetükben sem.

Beckmann, aki a berlini művészeti szcéna egyik legnagyobb fiatal sztárjaként jelentkezett KeletPoroszországban a szanitécekhez, nem vett részt a harcokban, a sebesültekkel, haldoklókkal való találkozásain keresztül tapasztalta meg a háború iszonyatát. Két hónapos szolgálat után vezényelték Berlinbe, ahol kiképezték szanitécnek. Ott kezdte el addigi háborús élményeit feldolgozó rézkarcsorozatát, a lapokat egy nagyobb ciklus részeként képzelte el. 1915 februárjában a flandriai frontra vezényelték.

Előbb egy tífuszkórházban dolgozott, majd egy műtőben Kortrjkban.

Járt Brüsszelben, Lille-ben, Gentben és Ostendében, ahol találkozott a szintén szanitécként szolgáló jelentette az elsőrendű kifejezési lehetőséget számára, ahogyan feleségének, Minna Tube Beckmannak írta, „Rajzoltam, az embernek csak ez jelent menedéket a halál és a

© VG Bild-Kunst, Bonn 2014

Erich Heckellel. Akkoriban a rajz

veszélyek ellen.” Ahogyan egy sebesültet tolószékben ábrázoló tusrajza érzékelteti, a fájda-

a Nagy operáció, a Síró nő után 1915-ben készült el a Kis operáció,

lommal, szenvedéssel való találkozásai megrázó lelki

a Halottasház, 1916-ban a Roham, s a világháborúhoz köthető az

élményt jelentettek számára, a kiszolgáltatottakkal való

1919-es Pokol, az Arcok illetve az 1922-es Berlini utazás jó néhány,

azonosulást, egyben pedig művészi kifejezőeszközei

háborús rokkantakat ábrázoló lapja is.

bővítéséről való elképzelései is gazdagodtak. „A fedezék 15

20 14

augusztus

OTTO DIX: Piéta, 1913, olaj, vászon, aranybronz festőkartonon, 49,3x48,5 cm

jelentenek. Ahogyan Beckmann számára, úgy Dix számára is alapvető fontosságú volt a rajz. A közvetlen környezet részletei, a katonatársak portréi éppúgy megjelennek a lapokon, mint a közelharc kegyetlensége, a temetetlen holtak keltette iszonyat. A vízió olykor a középkori haláltáncjelenetek groteszkségét, máskor a világvége-látomások szürreális voltát idézi.

Ezek a rajzok szolgálnak alapjául a háború utáni évek jó néhány festményének és annak az ötvenlapos, 1923-24-ben elkészült rézkarcciklusnak, a Háborúnak, amelynek megkomponálásához a fotó segítségét éppen úgy igénybe vette, mint a patológiai ábrázolásokat, de felidézte a palermói kapucinusok kriptájában szerzett élményeit is. Ennek a radikális realizmussal megkomponált, a művész galériása, Karl Nierendorf által publikált sorozatnak az ellentmondásos fogadtatása, a körülötte, valamint Dix más alkotásai körül kialakult botrányok egyértelművé tették: ha valaki, akkor Otto Dix volt az igazi háborúellenes művész akkoriban Németországban.

Beckmann 1919 nyarán nem kis önbizalomról tanúságot téve így fogalmazott: „Képeimben mindent Isten szemére vetek, amit rosszul csinált”, s valóban ezt teszi az 1918-19-es Az éjszaka című kép is, amelynek szereplő között újra csak nem nehéz felfedezni a háború áldozatait, kompozíciós elemei között pedig

fotó: Peter Hinschläger, © VG Bild-Kunst, Bonn 2014

a középkori német festészet motívumait. Beckmann

OTTO DIX: Önarckép festőállvánnyal, 1926, fa, tempera, 80,5x55,5 cm

Dix, akit 1914 augusztusában tartalékosként hívtak be

mindig is úgy vélte, mindent tud és „mindent másoknál jobban”, hamarosan szinte kizárólag az kezdte érdekelni, hogy művészetével milyen sikereket ér el a Németországon kívüli művészeti központokban. Egy néhány évvel későbbi kijelentése is jól jelzi, hogy útja milyen irányban folytatódik tovább: „Ma reggel voltam a prominens franciák, Bonnard, Picasso, Matisse egyik kiállításán is, és elégedetten konstatáltam, hogy mindent jobban csinálok, mint ők” – írta Mathilde Kaulbachnak. Hasonlóképpen fogalmazott Dix is, amikor megállapította: „1918 után felfedeztem,

és géppuskásnak képeztek ki, 1915 szeptemberében

hogy mindent meg tudok csinálni…” – számára azonban ez a

jelentkezett önkéntes frontszolgálatra, és harcos-

minden jó ideig elválaszthatatlan a világégéstől, a háborúban szer-

ként szolgálta végig a háborút Franciaországban,

zett élményektől, az elmúlt évek morális tanulságaitól. A dadaizmus

Flandriában, Lengyelországban és Oroszországban.

évei ezek Dix számára, aki 1920-ban részt vett az Első Nemzetközi

Altisztté léptették elő, megkapta a Vaskereszt II. osztá-

Dada-kiállításon Berlinben Háborús nyomorékok című festményével,

lyát. Mintegy ötszáz rajzban, száz gouache-ban, számos

amelynek fogadtatása éppen olyan botrányosra sikeredett, mint az

levélben és tábori levelezőlapon – amelyek jó részét

egész kiállításé. A Lány tükör előtt című festményéért be is perelték

a drezdai Kunstgewerbeschule elöljárója lányának,

szeméremsértés vádjával. Végül is ez a bírósági eljárás hozta meg

Helene Jakobnak küldött – dokumentálta a frontéletet,

számára az igazi sikert: a legtekintélyesebb művészek, művészettör-

egyszersmind kísérletezett különböző stílusokkal a

ténészek álltak ki mellette.

realisztikus ábrázolásoktól az absztrakt-kubisztikus kompozíciókig. Egyik levelében arról „az összehasonlíthatatlan, ritka szépségről” írt barátnőjének, amelyet a bombatölcsérek, a fájdalmasan fantasztikus formák

16

Ugyanebben az évben állította ki először Düsseldorfban Lövészárok című festményét, amely olyan heves politikai vitát váltott ki, hogy a képet megvásárló kölni Wallraf-Richartz Museum, amely a kiállítás után szerezte meg a képet, 1925-ben arra kény20 14

augusztus

szerült, hogy visszaadja azt a galériásnak. 1928-ban a kép a drezdai múzeumba került, ahol egy függöny mögött rejtették el. Nem kis mértékben járult hozzá az elutasításhoz, hogy 1924-ben, amikor a monumentális művet bemutatták az I. világháború kitörésének tizedik évfordulóján a berlini Akademie der Künste tárlatán, a tekintélyes művészettörténész, egyébként Beckmann jó barátja, Julius Meier-Graefe azt mondta az akadémia elnökének, Max Liebermannak: „Ez a Dix – bocsásson meg a kemény szavakért – hánytató.” Miközben tehát Beckmann a háború utáni években fokozatosan a modernizmus nemzetközi sztárjai és klasszikusai közé emelkedett, Dix a német művészet a nemzet lelkiismeretét folyamatosan provokáló mesterévé vált, s festőtechnikájával is a középkor és a reneszánsz legna-

Azután persze újabb fordulat következett, 1925-ben, a nagy, korszakos jelentőségű mannheimi Neue Sachlichkeit kiállítással, amelyen Beckmann öt, Dix hét festménnyel vett részt. (Ezért is rendezték

© VG Bild-Kunst, Bonn 2014

gyobbjait idézte.

meg a Dix/Beckmann kiállítás első bemutatóját a mannheimi Kunsthalle hároméves munka után felújított Jugendstil-épületében, a másodikat pedig Münchenben, amely városhoz szintén sok kötelék fűzte a két művészt.) Vagy nem is volt ez olyan nagy fordulat? Beckmann szerint az ő ösztönzésének köszönhető a gondolat, „a tárgyiasságot egy új művészeti formában újból vita tárgyává tenni”, Dix pedig tömör egyszerűséggel azt állította: „Az új tárgyiasságot én találtam ki”. Így volt-e, vagy sem? A felelethez (nem is egy) újabb kiállításra lenne szükség e két, egymástól sokban különböző, mégis oly hasonló művész munkáiból. Egyébként, bár volt közös galériásuk és kiállítottak ugyanazokon a kiállításokon, személyesen állítólag nem is ismerték egymást. De sorsuk később is több ponton találkozott: 1933-ban a nácik mindkettőjüket elmozdították állásukból, s művészetüket az Entartete Kunst kategóriájába sorolták. Beckmann emigrált, Dix otthon maradt, 1933-ban megfestette a Hét halálos bűn című vásznat, középen a Hitlerbajszos groteszk figurával. ez a mű, ahogyan az I. világháborús élmények monumentális összegzése, az 1929-32-es szárnyasoltár, ellentétben a megsemtúlélte a náci időket. A drezdai mesternek valóban sikerült az, amit szeretett volna: „Úgy akartam megmutatni a dolgokat, amilyenek valójában”.

OTTO DIX: Gyufaárus, 1920, rézkarc, 32x48,5 cm MAX BECKMANN: Hazafelé, 1919, litográfia, 87x61 cm 17

fotó: Volker Schneider, © VG Bild-Kunst, Bonn 2014

misült Háborús nyomorékokkal és a Lövészárokkal,

20 14

augusztus

Front, fogság, há tország A Nagy Háború és a művészet

A krokiktól a fényig és a térig Moholy-Nagy László tábori levelezőlapjai PATAKI GÁBOR

Puszta kíváncsiság-e, ha egy később világhírűvé lett

gainak felidézésénél. Jó megfigyelőkészségről, fejlődő rajztudásról

művész fiatalkori próbálkozásaival, első, néha még

tanúskodnak e krokik, s nyilván a front mindkét oldalán katonák

botladozó, a későbbi, sikeres alkotó végjegyeivel még

tucatjai rajzolgattak hasonlókat. Moholy-Nagy látszólag egy volt

aligha rendelkező művekkel foglalkozunk?

közülük? Igen, és mégse. Igen, mert ezek a rajzok még nem (mindig) lépik túl a szó nemes értelmében használt műkedvelés határait. S nem, mert míg a vázlatfüzetük fölé hajló tisztek és bakák többségénél múló, legfeljebb az emlékek után kutató unokák érdeklődését felkeltő epizód maradt e tevékenység, addig Moholy-Nagynál mindez egy szédületes ívű pálya kezdete. Szalmakalapos galíciai polgárok és parasztok, földművelők. Pipázó, pihenő, üldögélő, beszélgető, fát fűrészelő katonák. Semmi apokaliptikus, Otto Dixféle vízió, semmi remarque-i melodráma. Sehol egy drótakadály, repeszgránát, de még egy puska se. Mintha a hátországban lennénk.

Pontosabban inkább Hašek Švejkjének környezetében, ahol minden a háborúról szól ugyan, de maga a harc, a halál inkább távoli függelékként van jelen. Az ábrázolt személy karakterét, a jelenet zsánerét mindig pontosan rögzíti, ha alkalom adódik, szívesen él a karikaturisztikus kiemelés lehetőségeivel. A jól eltalált karakterek miatti biztatások, a bajtársak s a címzettek (rokonok, barátok) körében

MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ: Alvó sebesült, 1917–18, kréta, ceruza, tábori levelezőlap, 95x145 mm

Különösen akkor, ha egy autodidakta, a mesterség technikai rafinériáit rögtön elsajátítani kevéssé tudó, figyelemre méltó szakmai virtuozitással aligha rendelkező alkotóról van szó. Márpedig Moholy-Nagy esetében ritka s szokatlan karrierről beszélhetünk: a néhány óra rajziskolai stúdium mellett valódi önképzéssel, az utak és tévutak fölötti rágódással, Rembrandt- és Van Goghreprodukciók „megemésztésével” jutott el a felismerésig, hogy a művészet másolás helyett teremtés, de csak akkor, ha a művész eszközeinek értő birtokosa lesz.

De most még nem tartunk itt. Egyelőre a galíciai fronton vagyunk, ahol a frissen kinevezett tüzérhadnagy, civilben művészetkedvelő, de elsősorban irodalmi ambíciókat ápoló joghallgató tűnődik azon, miként örökítse meg élményeit, benyomásait. Végül a megfelelő mennyiségben rendelkezésére álló, szürkés vagy sárgás papírra nyomott tábori levelezőlapok jelentik a megoldást. A rendelkezésére álló felület kicsi, nem több a tenyérnyinél, de elég ahhoz, hogy elférjen rajta egy néhány krétavonásból álló vázlat.

Első pillantásra nem is látszanak (de nem is látszhatnak) többnek egy-egy pillanatkép jó szemű rögzítésénél, néhány katonabajtárs alakjának, fiziognómiai sajátossá18

aratott sikerek megnövelték önbizalmát, s egyre határozottabban terelték a régóta vágyott, de mindezidáig kételyekkel kísért művészpálya felé. Emellett vakok lennénk akkor, ha nem látnánk, hogy sok rajz görcsösen hullámzó kontúrvonalaiban, ideges zsúfoltságában ne vennénk észre az expresszionizmus egyelőre inkább ösztönösen felhasznált, mint tudatosan átvett formaelemeit, egyszersmind ne fedeznénk fel bennük a hamarosan immár egyedi, szuverén védjegyként működő, egymásba gubancolódott vonalak, ívek szövevényévé váló alkotásmód előzményét.

Az addig akár kedélyes frontnaplónak is értékelhető sorozat persze szinte törvényszerűen elkomorul Moholy-Nagy sebesülésekor.

A repesz okozta vérmérgezés és sokk ugyan túlélhetőnek bizonyult, de átlépni nem lehetett rajta: ekkor született önarcképe, az életmű első, egyetemesen is kiemelkedő darabja. Az ideges, csapongó, meg-megszakadó tusvonásokkal megrajzolt, inkább furcsa maszkra emlékeztető fej a bohócszerűen piros és vastag ajkakkal, az eltúlzott nagyságú, rémisztő orral s a szem elé helyezett, fekete vakfoltnak ható szemüveggel kíméletlen szembenézés: de nemcsak egy, a szenvedések által eltorzított sebesülttel, hanem a háború lelket és hitet romboló következményeivel is.

Ezt a hideglelős remekművet egyelőre nem veszik körül hozzá mérhető társak. A tábori kórházban készült további rajzok hangvétele s tudatossági foka azonban változni kezd. Ugyan most se a kín, a vér,

20 14

augusztus

Front, fogság, há tország az amputált végtagok játsszák a főszerepet, de néhány

is készülnek persze krokiszerű, csupán a pillanatnyi szituációt megra-

rajzon (Injekció után; Alvó sebesült) ez is érzékelhetőbb

gadó rajzok, de azt mindenképp érzékelni lehet, hogy Moholy-Nagy

lesz. S fel kell figyelni a rajtechnika növekvő perfekciójára,

milyen szédületesen gyorsan, néhány hónap alatt érik rajzolgató

biztonságára is: a határozott lendülettel futó, elegáns

műkedvelőből – néhány munkáját illetően – szuverén művésszé.

íveket befutó s néha váratlan hatással görcsbe ránduló kontúrvonalak (Ágyban író sebesült; Kórház: mosdik a Róna) akaratlanul szinte Schiele műveit idézik. Továbbra

Szegedi gyógykezelése s leszerelése azonban mintha megakasztaná ezt a folyamatot. A hátországnak a háborút, annak borzalmait mintegy zárójelbe tevő igyekezete folytán MoholyNagy hirtelen elveszti műveinek addigi közegét.

A kávéházban üldögélő urak és kalapos hölgyek, az orfeumok és operaelőadások radikálisan más hangulatú közegében nem lehet ugyanúgy dolgozni, mint a fronton. Illetve lehet, de akkor újra kedves, az adott helyzetet ugyan megragadó, de ezen a ponton meg is álló apróságok születhetnek csak, melyek legfeljebb közvetetten érzékeltethetik a lassan haláltáncba pördülő világ hangulatát.

Néhány tétova hónap után Moholy-Nagy is rájön erre.

Az 1918-as év végén megszületnek első igazán dinamikus drámai, a papír felületét sűrűn szántott barázdákként összefonódó, a pattanásig feszült formát dinamikusan hajlékony bilincsbe verő vonalakból összeálló művei. Művész született…

Moholy-Nagy első, korai, a tábori levelezőlapokra rajzolt munkái még csak ígéretek. De legjobbjaik mélyén ott lappang az a fájdalom, melyet a kortárs, a pár évvel korábban mindebbe belerokkant Georg Trakl így fogalmazott meg: „…ringatja az éj/, a haldokló harcosokat, panaszuk/ vad jaját szétzúzott ajkaikon.” (Grodek)

19

20 14

augusztus

MOHOLY NAGY LÁSZLÓ: Galíciai paraszt, 1917, kréta, ceruza, tábori levelezőlap, 126x90 mm, MOHOLY NAGY LÁSZLÓ: Én, sebesültként, júliusaugusztus, 1917, akvarell, tus, ceruza, tábori levelezőlap, 142x90 mm MOHOLY NAGY LÁSZLÓ: Hokedlin író katona, Galícia,1917, kréta, ceruza, tábori levelezőlap, 137x90 mm

A Nagy Háború és a művészet

A szabaddá válás egyik stációja: Ile Longue Epizód az I. világháborúban Franciaországban rekedt civil internáltak tör ténetéből KOPÓCSY ANNA „A nagy nyugalomba, lelkes munkámbamerülésembe,

leket a francia hatóságok hazaküldik. De készüljünk föl az utazásra

mint derült égből a villámcsapás sújtott le a szarajevói

és maradjunk kapcsolatban a követséggel. Én – naiv romantikus

merénylet híre. (…) Hazamenésre kezdtem gondolni,

– felkészültem arra, ha kell gyalog is elérem a határt, és a következő

s elmentem a követségre. Ott megnyugtattak, hogy

napokon lengyel nadrágos turista ruhában, hátizsákkal jöttem

még nem aktuális a kérdés, de ha úgy alakulna, a civi-

a követség elé. Sokan voltunk ott magyarok. Kuncz Aladárral,

forrás: gallica.bnf.fr/Bibliothéque nationale et universaire de Strasbourg

MAX PRETZFELDER: Lap a fogsági mappából, 1919, litográfia

20

20 14

augusztus

Front, fogság, há tország

forrás: gallica.bnf.fr/Bibliothéque nationale et universaire de Strasbourg

BOR PÁL: Lap a fogsági mappából, 1919, litográfia

Lehel Istvánnal, Szobotkával stb. kerültem ott össze,

sok-sok internált sorsát felderítő, objektív, átfogó kutatásra csak

Kurtapataki Kovács Pál, kivel egy házban laktunk (…)

most, az I. világháború centenáriumi évfordulója kapcsán kerül

szembejött hasonló elszántsággal. A turista ruhámmal,

sor Európa-szerte2. A fogságban lévő magyar művészek – akiknek

lengyel nadrágommal majdnem pórul jártam. Ahogy a

száma jelentős, hiszen egész magyar kolónia tartózkodott a háború

Boulevard-on egy padon ülve vártuk a fejleményeket,

kitörésekor Párizsban – sorsának a bemutatása is csak részben,

egy sereg francia suhanc „sale boche” kiáltással ránk

inkább egyének szerint, mint átfogóan történt meg. A kutatást

támadt és majdnem megvert… Mi ottrekedt magyarok,

nehezíti, hogy számos internálótábort állítottak fel a franciák,

a francia rendőrség plakátjaiban bízva (e szerint a

sőt egy-egy művész a háború egésze alatt több helyen is tartóz-

mozgósítás lezajlása után mindenkit a kívánt semleges

kodhatott. Ugyan Rippl-Rónai József chartreuse-i, Szobotka Imre

határra szállítanak), a rendőrségen jelentkeztünk,

és Bossányi Ervin Saint Brieuc-i vagy Bor Pál Fort Lanveoc-i és Ile

megnevezve a svájci határt, ahova menni kívántunk.”

1

Svájc helyett Bor Pál, sok más művésztársával együtt, egy francia internálótáborban kötött ki. A szerencsésebbek, diplomáciai kapcsolataik vagy felajánlott poli-

Longue-i fogságáról önéletrajzaikból, visszaemlékezéseikből többet tudhatunk, de például Réth Alfrédnak a graneville-i erődben töltött éveiről alig, mert maga a művész is – nyilván politikai okokból – szemérmesen hallgatott róla francia nyelvű nyilatkozatai során.3

tikai ellenszolgáltatásaik révén hamarabb hazajutottak,

A nem éppen dicső nemzeti múlt feldolgozása a franciák részéről

de a többség csak a háború végeztével került haza.

is csak az utóbbi időszakban kezdődött el. A rehabilitációnak

Kuncz Aladár a francia fogság éveit ugyan megírta

része volt például 2002-ben Saint Brieuc-ben rendezett Szobotka-

Fekete kolostor című önéletrajzi regényében, de a

emlékkiállítás, ahol a polgármester a festő életművét a francia

forrás: gallica.bnf.fr/Bibliothéque nationale et universaire de Strasbourg

Színlap Oscar Wilde Bunbury című darabjához, 1919. február 28. Ile Longue-i tábori színház

21

20 14

augusztus

színházi kritikákat, koncertekről, a tábor sporteseményeiről való

A Nagy Háború és a művészet

beszámolót, de tudományos, esztétikai jellegű írásokat is. Talán a legjelentősebb kulturális tevékenységnek a táborban működő profi színházi élet tekinthető. A színházat egy barakkból alakították ki, melyet egészen 1918 májusáig a neves expresszionista rendező, Georg Pabst irányított.8 A magyar művészek története Ile Longue-on csak 1918-tól kezdődik. Bor Pál, Késmárky Árpád és Kurtapataki Kovács Pál nevét kell elsősorban megemlítenünk. Késmárky Árpádról, annak ellenére, hogy 1914 előtt egyértelműen nemzetközi karrier befutása előtt állt, ma már alig tudunk valamit.9 Meglepő módon a

forrás: gallica.bnf.fr/Bibliothéque nationale et universaire de Strasbourg

Metropolitan Múzeum őriz néhány kubista rajzot tőle, melyek

BOR PÁL: Fekete kolostor (Férfi akt), 1916/1952, fa, 25 cm

a magyar származású Martin Birnbaum hagyatékából kerültek be, aki az Exhibition of Contemporary Graphic Art in Hungary, Bohemia and Austria című, 1913-ban Amerikában rendezett vándorkiállításon mutatta be prominens magyar művészek között grafikáit. Késmárky annak a kubista körnek volt a tagja, melyet Réth Alfréd, Csáky József, Miklós Gusztáv neve fémjelez. Weiss Manfréd-ösztöndíja jóvoltából megengedhette magának, hogy csak a művészetnek éljen Párizsban. Ígéretes pályakezdését, amit a Section d’Or csoporttal való közös kiállítása is jelez, végül is internálása szakította félbe. 1922-ben Amerikába emigrált, végül ismeretlenül, nyomorban halt meg. Kurtapataki Kovács Pálról szintén nem sok információnk van. Szobrászként és grafikusként tanult. Az Iparrajziskola elvégzése után 1911-től Párizsban

kultúra integráns részeként ismerte el.4 Ebbe a folya-

dolgozott, ahol szintén kiállított. A két háború között sokat

matba illeszkedik egy lelkes, lokálpatriótákból, köztük

tartózkodott Párizsban, 1945 után Budapesten „művésztrafikot”

történészekből, tanárokból szervezett nemzetközi

nyitott.10 Bor Pált szintén 1911-től találjuk Párizsban, aki tanul-

csapat munkája, akik a Brest melletti Ile Longue-on

mányai folytatása mellett lassanként önálló művészi útra lépett.

létesített fogolytábor történetét, ismertebb lakói élet-

Kovács és Bor Párizsban műteremszomszédok és barátok voltak,

útját derítik fel.

5

később Fort Lanveoc-ban együtt töltötték fogságuk nagy részét,

Az internálótáborokban az élet a legkülönbözőbb volt.

Voltak helyek, ahol nyomorúságos életkörülmények között tartották a civil foglyokat, így a művészi alkotómunka szinte lehetetlennek bizonyult. Ile Longue tábora ebből a szempontból egészen különleges helynek számított: „Ile d’Yeu után Ile Longue valóságos szanatóriumszámba ment. Egyetlen olyan civil fogolytábor volt Franciaországban a családi dépôt-kon kívül, ahol az internáltaknak lehetőségeik nyíltak arra, hogy saját erejükből kedvezőbb életfeltételeket teremtsenek maguknak” – írta Kuncz Aladár.6 Az 1918 novemberében jóval nehezebb körülmények közül ide érkező Bor Pál is pozitívan emlékszik: „A fokozatosan szabaddá válásnak egyik stációja volt Ile Longue.”7 A több ezer fős tábor szinte önálló kis városként működött, kialakultak benne a kereskedelmi egységek, boltok, kocsmák éppúgy, mint a művelődés, kulturálódás terepei. Megszakításokkal ugyan, de 1915-től kezdő-

Késmárky ellenben Kerbénéat-ból érkezett. Az Ile-Longue-i tábor mindannyiuk számára változást hozott. Az alkotómunkához való hozzáférés gyümölcsöző bizonyítéka egy közös művészi igénnyel létrehozott album lett.11 Az albumot, mely 3 füzetből áll össze, felirata szerint 1919 áprilisában nyomtatták, 10 példányban fehér papíron szignáltan és még további 50 példányban szürke papíron. Hermann von Boetticher, Willy Hennings és mások szövegeit a már említett három magyar művész mellett még Max Pretzfelder grafikus, díszlettervező litográfiái kísérik.12 A szövegek részben a háborúról, a fogsági életről szólnak, míg a grafikák között a fogságra, a szenvedésre utaló kompozíciók vagy annak helyszínére utaló rajzok mellett autonóm művek is megjelennek, melyek függetlenek a témától. Az egyik legjelentősebbnek tekinthető rajz éppen Késmárkyé, akinek kubista kompozíciói között a Keresztrefeszítés című munkája tulajdonképpen változata a már említett 1913-as amerikai kiállításon bemutatott, Birnbaum által is kiemelt alkotásnak. Birnbaum szerint Késmárky a kubizmus alapelveit a szakrális művészetben is sikeresen alkalmazta.13

dően a foglyok német nyelvű – igaz, a tábor vezetése

Bor Pál visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy volt kőnyomatos

által erősen cenzúrázott – kulturális tábori újságot

nyomdája a tábornak, amellyel a fenti füzeteken kívül, a tábori

adtak ki (Die Insel-Woche), amely tartalmazhatott

újságot nyomtatták, illetve különböző kisnyomtatványokat

22

20 14

augusztus

Front, fogság, há tország forrás: gallica.bnf.fr/Bibliothéque nationale et universaire de Strasbourg

is előállítottak. A már említett, Pabsték által létre-

Jegyzetek

hozott színházat 1918 májusától – az 1918 febru-

1 Bor Pál: Emlékezések, elmélkedések. Gesta, Budapest, 2003, 18

árjában érkezett – Kurtapataki kezdte el csinálni,

2 A franciáknál a kutatásokat, megemlékezéseket többek között a La Mission du centenaire de la Première Guerre mondiale támogatja.

ebbe kapcsolódott be fél évvel később Bor Pál is. Bornak, Kurtapatakinak volt saját műterme, jelentős asszisztencia állt rendelkezésükre a színi előadások megkomponálásához. Egy megmaradt brosúra szerint Oscar Wilde 1895-ös Bunbury (The

3 Cserba Júlia: Réth Alfréd (1884–1966). In: Afred Reth 1884-1966. Makláry Artworks, 2003, 43-44 4 Szücs György: Kinyilatkoztatás. Szobotka Imre kubista korszaka 1912–1922.

MNG, Budapest, 2004, 21 5 Honlapjuk címe: http://www.ilelongue14-18.eu/

Importance of Being Earnest) című komédiáját adták

6 Kuncz Aladár: Fekete kolostor. http://mek.niif.hu/05300/05368/05368.htm#25 Letöltve, 2014. július 10.

elő 1919 februárjában Aczél András újságíró és Bor

7 Bor 2003, 42

14

Pál szervezésében. Terveik szerint méltó folytatói szerettek volna lenni az előttük bejáratott, magas szintű színházi tevékenységnek.15 Bor Pál számára a fogságban eltöltött idő művészetét tekintve gyümölcsöző volt.

Művészetelméletének alapjait itt dolgozta ki,

8 Az ekkorra már jelentős színházi tapasztalatokkal rendelkező Pabst éppen Amerikából tért haza az Nieuw-Amsterdam nevű óceánjárón, a Károlyi Mihály küldöttség tagjaihoz hasonlóan, miközben kitört az I. világháború. A hajó nem francia állampolgár utasait mind internálták. Pabst a 20-as években kezdett el filmet rendezni, egy időben Balázs Béla szoros munkatársa volt.

9 http://www.ilelongue14-18.eu/?Arpad-von-Kesmarky-artiste-peintre, lásd Monique Dervillon cikkét. Letöltve: 2014. július10. Lásd még Tóth Károly: Kóródy Elemér és Ferentzy Márta. Egy elfelejtett magyar festő-házaspár a párizsi avantgárd bűvkörében. Ars Hungarica, 36, 2008, 1-2. szám, 245-268

melyekről gazdag naplóbejegyzései tanúskodnak.

10 MTA BTK MI Lexikongyűjtemény

Mások, mint Késmárky, nem tudtak visszaillesz-

11 Köszönöm Monique Drevillonnak, hogy felhívta erre a kiadványra a figyelmemet. Jelenleg a strasbourgi BNU tulajdonában található egy példány.

kedni többet a művésztársadalomba. Ile Longueban, amely gyűjtőtáborként működött, a Párizsban szétvált utak újraegyesültek. Eljött 1919. május 15., amikor majd öt év fogság után, Svájcon keresztül ki-ki hazatalálhatott szűkebb pátriájába, hogy a következő világégés elől nemsokára újra menedéket keressen magának.

23

12 Pretzfelder később a lágerben szerzett barátságát kamatoztatta, amikor díszleteket tervezett Georg Pabst filmjei számára. Származása miatt a 30-as években az USA-ba emigrált.

13 Tóth, 2008, 245 14 Veréb János szabómester varrta a kosztümöket, az összes szerepet férfiak játszották.

15 http://www.ilelongue14-18.eu/?Das-neue-Theater&lang=de letöltve 2014. július 10.

20 14

augusztus

KURTAPATAKI KOVÁCS PÁL: Lap a fogsági mappából, 1919, litográfia

A Nagy Háború és a művészet

A háború mindennapjai Rippl-Rónai József az I. világháborúban Róma-villa, Kaposvár 2014. XII.

FARKAS ZSUZSA

Rippl-Rónai az első világháborúban című bemutató

története is. 1915-ben az Ernst Múzeumban mutatta be műveit,

a kaposvári villa kertjében felépített Emlékház és

megjelent Anella részletes beszámolója is a felkavaró élményekről.

Látogatóközpontban kapott helyet. Ez alkalommal a

256 festmény és rajz került a falakra, némelyik kitépve a kockás

művész életének háborús szakasza került feldolgozásra.

füzetből, ezek közül kilencet a katalógusban is reprodukáltak. A Pesti

Központi helyen a háború kitörésének pillanata áll,

Napló így írt a kiállításról: „Háborús műveinek legnagyobb része

hiszen ekkor Rippl-Rónai József és családja rokonláto-

egyszerű irkalapon készült tollrajz. Többnyire néhány perc vázlata

gatáson volt Franciaországban. A művész felesége és

– utcarészletről, emberekről – ami éppen megragadta figyelmét,

nevelt leányuk egy burgundiai faluban: Issy-L’ Éveque-

vagy ami az útjába került. Tollrajzai is legkülönfélébb technikával

ben születtek, ezért mentek oda meglátogatni a roko-

készültek. Némelyik csupán néhány erőteljes, biztos vonal, egy

nokat. Rippl-Rónai a családtagokat kockás füzetekben

arc, egy tárgy komplikált vonalainak tömör kivonata, a másik kusza

örökítette meg

szálakból van szőve, a harmadik pedig szinte primitíven egyszerű,

egymás után,

mint a karakterisztikus japán rajzok.” (1915. szeptember 19.)

rövid kis szöveges megjegyzést fűzve a rajzokhoz. Végül az egyik füzetet Anellának ajándékozta. Nemrégiben került elő az a láda, amelyben

és arcképeiket a sajtóban egyesek megtámadták (Pesti Hírlap), mások védelmezték (Művészet). Az utóbbi szerint a művészek a háború szubjektív dokumentumai gyanánt gyűjtötték és állították ki munkáikat, melyeken minden oldalon az ellenség is jelen van: mint fogoly vagy halott. „Nem gyűlölet világít róluk, hanem a művész emberi érdeklődése.”

megőrződött ez

A mostani kiállításon Horváth János kurátor a teljességre töre-

a füzet, 30 rajzzal.

kedve az ismertebb háborús festményeket nagyobb tablókban

Az arcképek híven

foglalta össze, a kísérő katalógust is kiegészítette a jelentősebb

illusztrálják a

művek reprodukcióival, hogy átfogóan lehessen megismerni ezt

művész virtuóz

az eddig feltáratlan periódust.

rajztudását. Köztük találjuk Anella három fiútestvére közül a középsőt: Laurent katonaruhás arcképét, akiről később itthon festmény is készült.

Az egyenruhás RIPPL-RÓNAI pasztellképet készít, 1916, fotó, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár tulajdona

A francia katonák magyar képeken való megjelenítését, vonulását

Rippl-Rónai József betöltötte a hadkötelezettség felső határát: az 55. életévet, amikor 1916. április 10-én a magyar miniszterelnök javaslata alapján hadifestő (Kriegsmaler) kinevezést kapott.

A Kriegspressequartier (Sajtóhadiszállás) Kunstgruppe nevű alakulatához tartozott. Még nem tisztázott, hogy miért vállalta el ezt a nehéz feladatot. Úgy gondolhatjuk, hogy az állam részéről pusztán propagandafogás volt a neves mester felkérése. Végül öt hétig volt az olasz fronton: Isonzó környékén a Sajtóhadiszállás táborában.

Osztrák művésztársát, Oskar Kokoschkát súlyos fejsérülés érte, ami

A háború kitörésekor a festő mint az Osztrák-Magyar

igen megrázta Ripplt. 1917-ben az Ernst Múzeumban 224 művet

Monarchia állampolgára hirtelen ellenséggé és „kémmé”

vonultatott fel, melyből 40 festmény és 20 rajz tanúskodott a front-

változott. A faluban történt sokkoló történéseket vázolta

élményekről. A katalógus előszavában saját helyzetét így összegezte:

fel Megverettetésem története című három rajzában is,

„A legrémesebb részét … (a háborúnak) nem láttam. Ezt csak az fogja

melyek most együtt láthatóak. Jól ismert Rippl-Rónai

megörökíteni, aki velük hasalt, velük szenvedett, de megmaradt talán

Józsefnek Mâconban, az internáló táborban töltött

rokkantan az élők sorában.” Rippl-Rónai József az a festő, akinek kezén

termékeny időszaka (minden nap dolgozott) és francia

a megszokott, hétköznapi dolgok rajzolt naplójegyzetek által titkos

festőbarátainak segítségével megvalósult hazatérésének

jelentést nyernek – vélték az egykori értékelők, és így véljük ma is.

24

20 14

augusztus

fotó: Berényi Zsuzsa

1918 tavaszáig a Sajtóhadiszállás művészei 9000

alapnak utalták át. A Műcsarnokban megrendezett harmadik magyar

vázlatot és festményt adtak át a hivatalnak, a műveket

kiállításon Rippl-Rónainak négy rajza szerepelt, melyek közt ott volt

hadtörténeti és művészeti elbírálás alapján osztották

az Ütegállás Lom de Tolminónál című jól ismert pasztellje is.

szét. A hadtörténeti fontosságú darabok a Hadseregmúzeumba kerültek. A művészcsoport gyűjteményét vándorkiállításokon mutatták be, a műveket eladták és a befolyt összeget néhány hadi célra alapított segély-

A 37-es közös (osztrák-magyar) gyalogezred Hadialbum szerkesztő bizottsága 1918 őszén Belgrádban szervezett kiállítást. Szervezetében és címében nem hangoztathatta, de a magyar művészek bemutatásával a nemzeti különállást kívánták hangsúlyozni. Háborúellenességüket a szerb, ellenséges területen úgy kívánták demonstrálni, hogy a bemutatott műveknek nem volt háborús jellege.

Számos „modern” művész csatlakozott hozzájuk, a polgári csoportban találjuk Czigány Dezsőt, Rippl-Rónai Józsefet és Vedres Márkot is. A magyar művészeti intézmények és hivatalos szervek illetéktelenséget láttak abban, hogy egy közös gyalogezred adjon nagyarányú tájékozta-

fotó: Berényi Zsuzsa

tást külföldön a magyar képzőművészetről.

A művész elutazott a megnyitóra, mely a háború elleni csöndes tiltakozás volt.

Néhány hét múlva a háború véget ért.

25

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF: Le départ! Mennek a vasútra, 1914, papír, gouache, 17,3x22,3 cm, MNG tulajdona

20 14

augusztus

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF: Ágyúállás, 1916, pasztell, papír, 30,5x41 cm, Antal Péter gyűjteménye

A Nagy Háború és a művészet

Háború női szemmel Széchenyi Emília, Kövesházi Kalmár Elza és Biczó Ilona I. világháború inspirálta művei BORDÁCS ANDREA Magyarországon az 1910-es, 20-as években még

A vasvörösvári gróf Széchenyi Emília3 (1866–1928) a grazi

viszonylag kevés női művész alkotott, s közülük is

nevelőintézeti tanulmányai után 17 évesen férjhez ment gróf

keveseknél jelent meg az I. világháborús tematika.

Erdődy Gyulához. Majd később bécsi lakásán saját műtermet

1,

Három alkotónő – Széchenyi Emília Kövesházi

is berendezett, s mindemellett egy szalont is nyitott, mely az

Kalmár Elza és Biczó Ilona2 – életművében viszont

udvar köré sereglett magyar főúri személyek gyakran láto-

markánsan jelen volt. Az már merő véletlen, hogy

gatott találkozóhelyévé vált. Mind ide, mind a műtermébe

hárman 10-10 év különbséggel születtek, így

gyakran hivatalosak voltak az 1880-as években népszerűnek

mintegy három generáció különböző attitűdje

számító művészek, akadémiai tanárok. Széchenyi Emília

is benne van a megközelítéseikben, bár a három

jól megtanult rajzolni, s a fő műfaja az arcképfestés lett,

teljesen különböző életút nem a generációs

noha folyamatosan képezte magát.4 Talán a legtöbbet Lotz

különbségeknek köszönhető, sokkal inkább annak

Károlytól tanulta, aki sokszor vendégeskedett mór stílusú

a társadalmi közegnek, melyben mozogtak. Az a

kastélyukban5. Ennek ellenére kiállításokon csak kivételes

fajta személyes érintettség, mint ami például Käthe

alkalmakkor vett részt, ám az 1896-os millenniumi kiállításon

Kollwitz háborúban elesett fia emlékére készült

munkáit éremmel tüntették ki.

A művészettel intenzíven igazán a férje halála után kezdett foglalkozni, s szinte állandóan festett, a portrék mellett még olykor oltárképekre is kapott megbízást (Bucsa, Győr6, Tanakajd – itt még a Keresztút stációit is rábízták)7. Stílusát tekintve a századforduló Szinyei Merse-követőihöz áll legközelebb.

Az I. világháború igazán markánsan a Katona a harctéren című, 1916ban festett képén jelenik meg, ahol a már-már idilli táj centrumában fekszik a vélhetően halott katona, éles kontrasztot alkotva környezetével. A napsütötte táj, s hogy a katona nem a sorstársaival, hanem magányosan esett el, jelzi, nem szokásos csatatérjelenetet láthatunk. Ez drámaibbá teszi a festményt, mivel megmutatja, hogy a háború, a halál bárhol utolérhette az embert, a különben termékeny

SZÉCHENYI EMÍLIA: Katona a harctéren, 1916, olaj, vászon, 43x56 cm, Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Szombathelyi Képtár engedélyével

metszeteiben megmutatkozik, nem található

mező egyszerre a pusztulás és az újjászületés terepe, az egyes

meg náluk. Közvetlen személyes élménye igazán

ember tragédiája mintha semmissé lenne, a természet gyengéd

Kövesházi Kalmár Elzának volt, aki a háború alatt

közönyében minden ugyanúgy zajlik tovább. Épp a nézőben

ápolónőként dolgozott.

keltett ambivalens érzés, s nem pusztán a háború témája miatt ez Széchenyi Emília legizgalmasabb műve.

26

20 14

augusztus

Front, fogság, há tország A 20. század elején alkotó művésznők közül az egyik

nem a halottakat, hanem az élőket ábrázolta, az életet a háború

legnagyobb szakmai hírnevet a bécsi születésű, öt

alatt s a túlélésért való küzdelmet: a katonazenekart, ahogy

nyelven beszélő Kövesházi Kalmár Elza (1876–1956)

rázendít egy udvarban, a tábori misét, a kórtermeket, a sebesül-

8

ért el. Kezdetben rajzolt és tájképeket festett, ám

teket, utcai jeleneteket, a katonai tábort, a felvonulást a hegyi

a müncheni tanulmányai során már mintázni is

utcákon, de a temetőket is. Természetesen a helyi lakosságot,

kezdett. A háború előtt kiállított „Bécsben, Berlinben

viseletüket, szokásaikat is megörökítette.

és Rómában. Kerámiáit a Wiener Kunstkeramische Werkstatte sokszorosítja, ezekből 1911-ben a Museum für Angewandte Kunst is vesz. Budapesten a KÉVE III. tárlatán mutatja be új műveit.”9 A háborút megelőző

A háborús élmények csak később öltenek alakot plasztikájában, számos síremléket és hősi emlékműtervet készít, néhányuk meg is valósult (Fáspuszta, Bakonybánk). Amennyire

években Párizsban élt, kiállított a Függetlenek Szalonjának tárlatain, s a fafaragást is itt kezdi el.

Az I. világháború alatt alapvetően felhagyott művészeti tevékenységével, mivel ápolónőnek állt Albániában és Montenegróban, s majd csak a betegsége miatt hagyta ott a kórházakat. A háború alatt kevés ideje maradt alkotni, leginkább fényképeket készített, hagyatékából számos üvegnegatív10 került elő. Ezek jó részét ő maga csinálta, de feltételezhető, hogy mások által készített képek is vannak közte, pl. amelyek őt ábrázolják. Susan Sontag az egyik tanulmányában azt elemzi, hogy „amióta 1839-ben feltalálták a fényképezőgépet, a fotográfia a halál kitartó társa… bármely festménynél különb emléket állítottak az elenyészett múltnak és a drága eltávozottnak.”11 Ebből a szempontból külön érdekes, hogy Kövesházi a fotóin

27

20 14

augusztus

BICZÓ ILONA: A pók (Háború-sorozat), 1922, rézkarc, 24x36 cm Fábián Dénes Zoltán engedélyével

KÖVESHÁZI KALMÁR ELZA: Katonák az udvaron, é.n., üvegnegatív, 9x12 cm, MKCS-C-I, 164/734 – MTA BTK MI Adattár engedélyével

A Nagy Háború és a művészet

izgalmas Kövesházi táncosokat, mozgást ábrázoló munkássága, annyira közhelyszerű emlékműszobrászata. A csalódást talán épp az art decós mozgástanulmányainak kiválósága okozza. Az emlékmű mint műfaj amúgy is csak a legritkább esetben képes igazán eredeti megoldásokra, általában sémákkal és toposzokkal dolgozik.12 Ebből az időszakból jóval izgalmasabbak az ápolónői munkája során megismert betegeket ábrázoló plasztikái, melyek anyagi nehézségei miatt főleg mázas kerámiából vagy kősóból készültek (Kimerültség KÖVESHÁZI KALMÁR ELZA: I. világháborús emlékmű, 1929, Fáspuszta, fotónegatív, 9,5x6 cm, MKCS-C-I 164/500 – MTA BTK MI Adattár engedélyével

– Kolerabeteg, 1918-19; Sebesült, 1918; vagy a gipszdomborműve, az Orvos és beteg, 1917-18). Talán a személyesebb téma és a szükség adta, kevésbé konvencionális anyaghasználat együttesen járult hozzá itt az emlékművekéinél13 sokkal egyénibb Művészként elsősorban rézkarcaival ért el sikereket, és férje (Fábián

megvalósításhoz.

Gyula „tudományos-fantasztikus” ifjúsági) regényeihez készített Biczó Ilona (1886–1970), 1906-07 között egyetlen női hallgatóként iratkozott be a Képzőművészeti BICZÓ ILONA: A front felé (Háború-sorozat), 1922, rézkarc, 36x24 cm, Fábián Dénes Zoltán engedélyével

Főiskolára, ahol 1911-ben tanári oklevelet szerzett.

Azon úttörő szellemű nők közé tartozott, akik a hazai művésztanárképzés történetében elsőként szereztek ilyen magas fokú képesítést.14

illusztrációkat, és együtt kutatták a zalai, vasi népművészetet. Biczó Ilona többféle műfajban is dolgozott, de a rézkarc volt az, amiben jelentőset alkotott. Míg Kövesházi életművében a háború inspirálta plasztikák, különösen az emlékművek kevés eredetiséget mutatnak későbbi, art decós táncos alakjaihoz, mozgástanulmányaihoz képest, addig Biczó Ilona életművének a 6 darabból álló Háború (vagy Halál) című rézkarcsorozata15 az életmű legjelentősebb alkotása. Sajnos méltatlanul kevéssé ismert16, noha a Nemzeti Szalonban még Medaille d’honneur diplomát is kapott.

Az 1922-re datált sorozat a századfordulós szimbolista grafikai hagyományba illeszkedik, főleg Alfred Kubin (lásd A háború vége; A halál angyallal című műveket), Odilon Redon (lásd pókjait), James Ensor (lásd Maszkok és halál; Pierrot és a csontvázak című műveit) világa sejlik át rajtuk. Az egyes lapoknak saját címük van: A front felé, A pók, Tábortűznél, Pihenő, Hazafelé, Dal a háborúról (Feledés tengere).

Témaválasztása, alkotói attitűdje, a pátosz mellőzése mind hitelessé teszi a háborús tematika feldolgozására. Az abszurditás, a groteszk hangvétel olyan gesztusokban nyilvánul meg, mint a címadás, például a Pihenő esetében, ahol a mezőn szénabálákhoz hasonlóan hevernek az egymásra dobált halottak, félig már csontvázak, akikre már örök pihenés vár. A Hazafelé című lapon nem a katonák mennek hazafelé, hanem a Kaszás, és a katonák, akik szinte még gyerekek, ott maradtak a háborúban, a patakparton.

A Dal a háborúról idilli képet mutat – mármint a Halál szempontjából idillit: a csontváz békésen üldögélve hárfázik a sírhanton, s mintegy a kifinomultság, a szépség, a költészet megtestesítőjeként énekli meg a pusztulást.

A front felé című karcon a halálba vonuló katonákat üdvözlő csontvázmenyecske mintegy előrevetíti sorsukat, bár mosolygó tekintetük azt sugallja, mintha a jövőjük helyett csak egy csinos hölgyet látnának. A hat lap közül különösen izgalmas A pók című – melynek láttán rögtön Redon antropomorfizált pókjaira asszoci-

28

20 14

augusztus

álhat a néző –, ahol a kerítésen át menekülni próbáló emberek küzdelme eleve kilátástalan, hisz a szögesdrótón túl újabb akadályok következnek, egyik oldalon sem vár rájuk a szabadság enyhe mámora. A koponyafejű pók mintegy a szorongás, a félelem, a kiszolgáltatottság, a fenyegető halál megtestesítőjeként szemléli hiábavaló küzdelmüket.

Biczó Ilona karcai nemcsak szemléletmódjukban, hanem technikájukban is párhuzamba vonhatók James Ensornak a halált mint kaszást ábrázoló grafikáival is, így például a füstölt heringen vitatkozó csontvázak lapjával is. Érzékeny, lendületes vonalvezetése a technika virtuóz és könnyed alkalmazását jelzi.

Katonái rendre csontosak, meggyötört arcukat uralja nagy kimeredt szemük, melyekből a csodálkozás és a döbbenet keveréke sugárzik. Így együtt a 6 rézkarc méginkább felerősíti egymást, egyértelművé teszik, hogy legyen az mező, patakpart, tábortűz: mindenütt ott a halál, aki láthatóan igen hatékonyan végezte a dolgát. Biczót az áldozatok inkább abszurd szituációkban való bemutatása, mintsem a szenvedés és a pusztítás naturalisztikus ábrázolása jellemzi.

Míg Széchenyi Emíliánál egy magányos, halott katona testesítette meg a háború pusztítását, addig Kövesházi Kalmár Elza plasztikáin a sérültek, a betegek magányosan vagy az orvos részvétével kísérve láthatók, ám a fotóin élő, tevékeny katonákat kapott lencsevégre a háború hétköznapjaiban. Biczó Ilonánál viszont már csak áldozatokat láthatunk, tömegben, arctalanul, embertelenül, távol bármifajta részvéttől.

Virginia Woolf 1938-ban megjelent Három guinea című esszéje a háború gyökereiről elmélkedik. Ebben sarkosan különbséget tesz a nők és a férfiak háborúhoz való viszonyában, minthogy a legtöbb férfi kedveli a háborút, hiszen számukra a harc valamiféle dicsőség, szükséglet és kielégülés. Nem hinném, hogy valóban létezik ilyenféle eredendő különbség, de a különböző szerep-szocializációkat, különösen a korábbi korok férfieszményeit alapul véve igazak lehetnek észrevételei.

Mind a három művésznő empátiával közelített a témához, a háború borzalmait, a halált s nem a dicsőséget ragadták

2 Pontosabban a nevük: gróf Erdődy Gyuláné gróf Széchenyi Emília és Fábiánné Biczó Ilona. Felmerül a kérdés, hogy a korábbi korok művésznőit mely nevükkel emlegessük alkotóként. Az elmúlt néhány évig számomra evidensnek tűnt, hogy a lánynevükkel, hisz többnyire nem asszonyként, asszonynévvel kezdték pályájukat, ugyanakkor a források többnyire asszonynevükön említik őket. Még bizonytalanabbá tesz ez ügyben, hogy a fiatal kortárs művésznő, Fajgerné Dudás Andrea alkotói „brand”-jének szerves részét képezi, hogy asszonynévvel szerepel, így is reflektál a művészetének centrumát képező női szerepekre. Így viszont még inkább illene a régebbi művésznőket az asszonynevükön említeni, s pl. Fábiánné Biczó Ilona esetében ez rendjén is volna, ám gróf Széchenyi Emília esetében mégiscsak túlzásnak érzem mindenütt teljes néven emlegetni őt. Ezért maradtam a lányneveknél.

3 Apja gróf Széchenyi Jenő, anyja Erdődy Henriette grófnő volt.

4 Elutazik Münchenbe is, itt főleg a képtárakat látogatja.

5 A kastély arról is nevezetes, hogy itt őrzik a kastély egyik tágas toronyszobájában II. Rákóczy Ferenc annak idején sokat kutatott titkos levéltárát. In: Magyarország vármegyéi és városai… (Szerk.: Borovszky Samu–Sziklay János) Budapest, Országos Monografia Társaság, 1896–1914, Vas vármegye http:// mek.oszk.hu/09500/09536/html/tartalomjegyzek.html 6 Győr, kápolna, 1910 szeptemberében avatják fel, hármas oltárképét a püspök testvére, Széchenyi Emília festette („A nagy kápolna hármas oltárkép, melynek középső része hazánk Nagyasszonyát, két oldalképe pedig az ifjuság két védőszentjét: Szt. Imre herczeget és Szt. Alajost ábrázolja”. forrás: http://www.huszadikszazad. hu/1910-szeptember/kultura/harom-uj-kulturalis-intezmeny-gyorott.

7 1918-ban az újjáéledt szombathelyi Kultúregyesület 1918-ban a képzőművészeti szakosztály tagjának választja, és amikor az egyesület 1919-ben nagyszabású kiállítást rendez, a grófnő egész kollekcióval szerepel.

8 Festményei nem maradtak fenn.

9 Nagy Ildikó: Kövesházi Kalmár Elza (kiállítási katalógus), Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1988, 4 10 Az üvegnegatívok még nincsenek feldolgozva, a hagyaték anyagában számos családi kép is található, melyen a művésznő még gyerekként látható, és feltehetően mások által készített fotó és képeslap is van közte.

11 Susan Sontag: A szenvedés képei. Budapest, Európa Kiadó/Mérleg sorozat, 2004, 29

Kövesházi hősi emlékművei, se Biczó karcai nem viselnek

12 Az utóbbi évtizedekben a kevés számú művészileg is izgalmas, közhelyeken túllépő emlékművek közé sorolhatók: Jovánovics György: Az 1956-os mártírok emlékműve, 301-es parcella (1992) és Pauer Gyula–Can Togay: Cipők a Dunaparton (2005) alkotásai.

magukon olyan speciális megközelítési módot, amelyből

13 Emlékművei közül kiemelkedik Kaffka Margité (1938).

rögtön női alkotóra következtethetnénk – talán inkább

14 Egy tiszteletre méltó művészcsalád (Fábián Gyula, Biczó Ilona, Radnóti Kovács Árpád, R. Fábián Mária), Szombathely, Médium Galéria, 1991. augusztus, kiállítási katalógus, 8

meg, ugyanakkor se Széchenyi Emília festményei, se

utólag vagyunk hajlamosak ilyesmit belelátni.

15 Az eredeti cink-nyomólemezek korrodálódtak és felhólyagosodtak, így már nem lehet utánnyomni.

Jegyzetek 1 Az információkért köszönettel tartozom Széchenyi Emília kutatójának, Zsámbéki Mónikának (Szombathelyi Képtár), aki nemcsak Széchenyi Emília – akiről születőben van egy nagyobb tanulmány –, hanem a Vas megyei művésznők munkásságának feldolgozását is végzi.

29

16 Úgy tudni, csak egy teljes sorozat létezik, mely a jogutódnál, Fábián Dénes Zoltánnál található, s mely jelenleg a gödöllői I. világháborús kiállításon látható, de több utánnyomása is fellelhető, leginkább szombathelyi gyűjtőknél s a Szombathelyi Képtárban.

20 14

augusztus

KÖVESHÁZI KALMÁR ELZA: Sebesült, 1918, gipsz, kb. 70 cm, üvegnegatív, 9x12 cm, MKCS-C-I 164/326 fotó, üvegnegatív – MTA BTK MI Adattár engedélyével

A Nagy Háború és a művészet

Pavilonok, képek, lövészárkok Hivatalos magyar kiállítások az I. világháború alatt SZÉKELY MIKLÓS

A kiegyezést követő évtizedek során a külföldre szerve-

út naplószerű jegyzetei, ennek nyomán publikált írásai jól mutatják

zett magyar kiállítások építészete és kiállított anyaga,

szemléletének változását. A budapesti Gellérthegyre szánt Nemzeti

állami kezdeményezésként, a nemzetépítés „eredet-

Pantheon 1903–1906-os tervében a Nürnberg melletti Walhalla

közösségi” elveit követte. Ez a stratégia jellemezte az

eszméjét alakította át a magyar ősök csarnokává. Az 1911-es világ-

1914–1918 közötti időszak állami rendezésű kiállításait

kiállítás Attila palotáját megidéző sátras megoldásához hasonló

is, amelyek így a békeidők elveit, gyakorlatát folytatva

tervek Medgyaszay konstrukciós és ornamentális fejlődésének

a természetesnek vett győzelem utáni új világrendre

kétévtizedes letisztulásáról vallanak: a Millenniumi kiállítás (1896)

készítettek (volna) fel. A kiállítások a világháború két

királysátrától a Margitszigeti Hadikiállítás étteremsátráig (1916)

utolsó évében sűrűsödtek meg, s ez nem lehetett

terjedő időszakban a historizáló megoldások helyét organikusabb,

véletlen. A háború kezdeti gyors lezárásának illúziója

az erdélyi vernakuláris építészet hagyományait követő megoldások

ekkorra már véglegesen szertefoszlott, az egyre nehe-

veszik át, nem kis részben a magyar nemzeti építészetről zajló

zebb körülmények, a Ferenc József halálát követő béke-

építészi és teoretikus viták változásait követve.

kereső politika külföldön a magyar gazdaság háború utáni terjeszkedését készítette elő, belföldön pedig a meghódított területek lakosságának, kultúrájának békés bemutatására fókuszált.

A kiállítást az Osztrák-Magyar Monarchia második hadseregének lengyel területeken aratott győzelmeinek megünneplésére szervezték: Galícia fővárosát ez az egység foglalta vissza az oroszoktól. Felépítése rövid idő alatt lezajlott, az

A Lembergben (Lviv) 1916-ban rendezett hadikiállítás

1916. április 28-án érkezett parancs után összesen három

Medgyaszay István építész tervei szerint készült el.

hónap alatt készült el, és július 27-én meg is nyílt a kiállítás.

Medgyaszay bécsi tanulmányai alatt készített terveivel

A háborús állapotok szükségmegoldásai nem álltak messze az

indulva kutatja a kezdeti (szecessziós) ornamentika

efemer pavilonépítészet alapanyagaitól: Medgyaszaynak fából

használatát. A teoretikusan semperi tanultságú építészre

és kátránypapírból kellett építkeznie, a pavilonokat orosz hadi-

revelációként hat kalotaszegi, székelyföldi tanulmány-

foglyok építették föl. A központi pavilon középső tömbjét két

útja (1904–1906). Itt készített rajzai, akvarelljei, majd az

oldalszárny fogta közre, csúcsán a Monarchia egységének jele-

Hadikiállítás, Margitsziget, 1916 korabeli képeslap

30

20 14

augusztus

ként a császári korona mása állt: ez a dualista állam

a császári korona díszítette, addig a budapesti kiállítási épületet a

szilárdságának és a Monarchia népeinek – vélt és

magyar Szent Koronát formázó dísz zárta le. Ez utóbbi faanyagának

kívánt – egységét szimbolizálta.

nagy része a lembergi hadi kiállításról származott, az építőanyag

Budapest egyik akkor még beépítetlen részén, Pasaréten, ugyanezen év augusztus 11-én ugyancsak megnyílt egy hadikiállítás: a kisebb területen, pavilonok helyett hadisátrakban megrendezett esemény fő látnivalója egy lövészárok volt, amely a hátország polgári lakosságával kívánta a frontot megismertetni, hétvégénként és esténként különleges látványosságokkal szórakoztatva a fővárosi közönséget. A valóság élethű imitációjaként az árkászok az 1915-ös, oroszok elleni, a dél-lengyelországi Tomaszów Lubelski városa közelében vívott harcok során használt állásrendszert teremtették újjá a Pasaréten.1

megnövekedett értéke és a szállítási nehézségek miatt a központi pavilon homlokzatának burkolására kevesebb fa állt rendelkezésre.

Mindkét kiállításra elkészült a mezőgazdasági pavilon, amely kettős tetőzetével Medgyaszay indiai építészet iránti érdeklődéséről tanúskodott. Az épület a modern magyar építészet létrehozása felé tett út egyik állomásaként a magyarság keleti gyökereit kutatva, a közelebbről nem meghatározott keleti építészet alkalmazásának lehetőségeire kívánt példát mutatni. A tág értelemben vett keleti eredet nem csupán indiai, hanem kínai építészeti reminiszenciákat is felvetett. A lembergi és a budapesti helyszín között koncepcionális változások is történtek: a kontinuitást csupán négy pavilon képviselte, a Margitszigeten álltak olyan épületek, például a képzőművészeti alkotásoknak helyet adó műcsarnok, amelynek nem volt

Építészetileg a második, 1917-1918-as budapesti kiál-

„lembergi” elődje. A műcsarnok épületének előtetős megoldása

lítás több újdonsággal bírt, a kiállítást a Duna-parton

a magyar (erdélyi és azon belül kalotaszegi) vernakuláris építé-

rendezték, a szigeti bejáró közelében, a Margithíd

szetből átvett motívum, az épület pagodaszerű formája immár

környékén, s József főherceg Erdélyi Hadi Kiállítása

nem indiai, hanem kínai hatást mutatott. A lembergi és a budapesti

címet viselte. A kiállítás célja a harci lelkesedés erősí-

Hadikiállítás központi épülete jól példázza a keleti elemek egyre

tése és az erdélyi hadikárosultak segélyezése volt, de

hangsúlyosabb megjelenését Medgyaszay István motívumrend-

nem ez volt az egyetlen eltérés a két kiállítás között.

szerében. A lembergi és főleg a budapesti Margitszigeten rendezett

Amíg a Monarchia közös hadseregének dicsőségét

kiállítás Medgyaszaynak a bécsi szecessziós díszítményeken iskolá-

hirdető lembergi kiállítás központi pavilonjának tetejét

zott felfogásának meghaladásáról, a népi ornamentika forrásként

31

20 14

augusztus

Iparművészeti kiállítás, Szófia Forrás: Magyar Iparművészet, 1918

Iparművészeti kiállítás, Szófia Forrás: Magyar Iparművészet, 1918

való felhasználásáról tanúskodott. A margitszigeti kiál-

partnerország. A háborút megelőzően a Balkán országai ugyan

lítás fontos részét képezték a korszak jelentős magyar

fontos, de másodrendű helyet foglaltak el a Monarchia külke-

szobrászainak (Sidló Ferenc, Telcs Ede, Kisfaludy Stróbl

reskedelmében. A háborús határmódosítások révén szomszéd-

Zsigmond, Zala György) plasztikái.

sági viszonyba került Bulgária fogyasztóinak „meghódítása”

Az 1918 júniusában Szófiában megrendezett iparművészeti kiállítás a hadigazdálkodásnak alárendelt ipar és kereskedelem jegyében jött létre, célja a háborút követő békére való felkészülés volt. A Monarchia ipara számára már az 1880-as évektől a Balkán új államai és az Oszmán Birodalom jelentettek az ipar, a háziipar és az iparművészeti termelés számára új felvevőpiacokat. Ezeken belül kitüntetett szerepet játszott Bulgária, a Monarchia szempontjából akkor legfontosabbnak tekintett

32

és nyersanyagforrásainak jövőbeni kiaknázása szempontjából volt lényeges a Monarchia iparáról és iparművészetéről pozitív képet sugalló kiállítás megszervezése. A K. u. K. hadsereg sajtóhadiszállásáról származó ötlet a Monarchia egészének, és nem külön Ausztriának, vagy Magyarországnak az érdekeit szolgálta. A kiállítás kapcsán merült fel a Monarchia kulturális és gazdasági propagandájának szolgálatában álló, a bolgár fővárosban felépítendő állandó kiállítási csarnok ötlete is, amelyet a német gazdasági expanzió részét képező isztambuli Deutsches Haus mintájára képzeltek el.

20 14

augusztus

mellett versengés folyt az egyes ezredek árváinak és özvegyeinek

katonai klub díszterme

megsegítésére, e célból több jótékonysági kiállítást rendeztek,

volt, a két egyenlő részre

azonban döntően a hátországban, főleg Budapesten és Bécsben.

osztott, rosszul megvilá-

A belgrádi magyar kiállítás az elfoglalt szerb fővárosban külön-

gított tereiben a magyar

leges eseménynek számított, megszervezése is összetett logisz-

kiállítást Maróti Géza, a

tikai feladatot jelentett. A kiállítás előzménye a 32. ezred által

sajtóhadiszállás csoport-

1918 januárjában a budapesti Nemzeti Szalonban rendezett

jában szolgálatot teljesítő

jótékonysági kiállítás volt. A belgrádi tárlat ötlete a valójában

ismert iparművész tervei

magyar állományú, híres 37-es ezred sajtóhadiszállásán dolgozó

alapján rendezték be.

besorozott értelmiségiek és művészek körében született meg.

A terem legjellegzetesebb

Megvalósításában jelentős szerepet játszott Kornstein Egon

motívumai, a nagyméretű

főhadnagy, zenész és zenetudós. Az eredetileg a sajtóhadiszál-

domborított virágtartók

láson dolgozó művészek műveiből rendezett kiállítás anyaga

a Maróti 1906-os milánói

jelentős mértékben kiegészült, jótékony célú értékesítése mellett

enteriőrjéből ismertekre

célja volt az ellenséges, elfoglalt területen állomásozó ezred

hasonlítottak. A magyar

részéről a háború utáni békés időszak megalapozása a képző-

részleget 20. század első

művészeti alkotásokban rejlő mediáció lehetőségére alapozva.

évtizedeiben rendezett

A többi, háborús időszakban rendezett kiállítástól eltérően ez

világkiállítások magyar

alkalommal felbukkant a függetlenségi törekvés és az etnikai elv:

csoportjának kiállítói

a magyar képzőművészetet immár nem a közös Monarchia érde-

töltötték meg egy szerény

keinek, hanem kizárólag a magyar szempontoknak megfelelően

anyaggal: a pécsi Zsolnay

használták fel. A kulturális és művészeti önállóság bizonyításának

gyár termékei mellett

igénye Szófia után Belgrádban is megjelent: a progresszív magyar

Vaszary János, Undi

festészet háború előtti legfontosabb csoportosulása, a Nyolcak

Mariska, Rippl-Rónai József

öt tagja mellett részt vett a kiállításon a háború előtti magyar

és Toroczkai Wigand Ede

festészet középgenerációjának számos jelentős tagja. Hasonló

által tervezett gobelinek

kiállítás megrendezése a békeidők Budapestjén is jelentős művé-

voltak láthatók, a gödöllői

szeti esemény lett volna.2 A katalógus előszavát az éles szemű

művésztelepen a modern

művészettörténész, Meller Simon írta, a nyitva tartás alatt Bölöni

magyar művészet lehe-

György és Diner-Dénes József előadásai mellett a korszakban

tőségeit kutató alkotók

leginkább foglalkoztatott Waldbauer-Kerpely vonósnégyes

szecessziót és népmű-

koncertje biztosította a békeidők eseményeivel is versengő művé-

vészeti hagyományokat

szeti színvonalat. Az összesen 187 műalkotás viszonylag kis része,

ötvöző darabjaival együtt.

összesen 16 mű ábrázolt katonai, háborús témát, tematikájában

A kulturális haladás és

tehát a kiállított anyag jellege hasonló volt a margitszigeti hadiki-

az önálló magyar kultúra

állítás képzőművészeti tárlatához.

bemutatását hangsúlyozó bemutató szervezettség és céltudatosság szempontjából elmaradt az osztrák anyagtól: a piacszerzési célnak megfelelve kisszériás, olcsó, könnyen értékesíthető termékeikkel az osztrák kiállítók jelentősebb értékesítést értek el.

Az I. világháború idején szervezett magyar kiállítások a századforduló korára kiérlelődött önállóságot és nemzeti jelleget hangsúlyozó kultúrpolitika paradigmáját folytatták., Az Ausztriával közös külügyminisztérium feladatát kiváltva a Kereskedelemügyi, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, civil szervezetek és magánemberek helyett katonai vezetők, a sajtóhadiszállásokon dolgozó értelmiségiek és művészek irányításával valósultak meg a

Az iparművészeti kiállítás közgazdasági céljától elté-

háborús évek jelentős kiállításai. Célkitűzésük azonos volt a béke-

rően a jótékonykodás és a hadiárvák segélyezése állt

idők kiállításaival, a pavilonépítészet a nemzet önállóságát és sajá-

az 1918-ban Belgrádban rendezett magyar képző-

tosságait hangsúlyozta; emellett az iparművészeti kiállításoktól

művészeti kiállítás mögött. A háború utolsó hónap-

közgazdasági hasznot reméltek – feladatuk új felvevőpiacok

jaiban rendezett Császári és Királyi Sajtóhadiszállás

meghódítása volt a nemzeti ipar számára.

Műkiállítása nevet viselő tárlat 1918. szeptember 15-én nyílt meg. A kiállítás az osztrák és a magyar ezredek közötti vetélkedés jegyében zajlott: a közös vezetés alatt működő hadseregben a hadi tettek

33

Jegyzetek 1 Szoleczky Emese: „A modern harcztér teljesen hű mása” – a Pasaréti Lövészárok. Médiakutató, 10/2. 2010/ tavasz 2 Gáspár Ferenc: A belgrádi magyar képzőművészeti kiállítás, 1918, Ars Hungarica, 2005, 1. 145

20 14

augusztus

Front, fogság, há tország

A helyszín a szófiai

A háború emlékezete A Nagy Háború és a művészet

Töltények, dögcédulák, fotók és képeslapok Kor társ képzőművészek I. világháborús munkáiról LÓSKA LAJOS Az idén emlékezünk a száz esztendeje kitört

téből 93 ezer négyzetkilométer maradt 7,6 millió lakossal, miközben

I. világháborúra. 1914. június 28-án az osztrák-magyar

3,2 millió magyar került kisebbségbe. Ezek a száraz tények, amelyek

hadgyakorlatot követően Ferenc Ferdinánd trónörököst

mai napig tartó traumát jelentenek a magyarságnak.

és feleségét Szarajevóban meggyilkolta Gavrilo Princip szerb diák. Principet és öt társát gyorsan elfogták.

Bebizonyosodott, hogy kapcsolatban álltak a nagyszerb törekvéseket képviselő Egyesülés vagy halál nevű titkos szervezettel. Rövid diplomáciai huzavona után 1914. július 28-án a Monarchia hadat üzen Szerbiának. A háború, a modern kor egyik legnagyobb világégése a központi hatalmak vereségével végződött. A békeszerződés

Nem véletlen tehát, hogy az irodalomban (a Nyugat első nemzedékétől kezdve József Attilán át Illyés Gyuláig) és a képzőművészetben egyaránt számos, a nagy világégéssel foglalkozó mű született. A frontokra kikerült festők, Mednyánszky Lászlótól Egry Józsefen át Vaszary Jánosig saját élményeiket, a látottakat, átélteket ábrázolták. Más a helyzet a kortárs magyar művészet képviselőivel. Az 1960-as években pályára lépett generáció számára a tragikus esemény már történelem,

PRUTKAY PÉTER: A nagy háború, hősök emlékére, 2003, vegyes technika, 60x80 cm

Magyarországot sújtotta a legkegyetlenebbül. Versaillesban a Nagy-Trianon palotában 1920. június 4-én aláírt békediktátum következtében a történelmi Magyarország területének 66%-a került a frissen alakult utódállamok – Jugoszlávia, Csehszlovákia, illetve Románia – birtokába, sőt, ami a történelemben példa nélküli, a vesztes Ausztria is gyarapodott: neki ítélték az Őrvidéket, a mai Burgenlandot. A feldarabolást követően az ország terüle-

34

de a nagyapák vagy az apák elbeszélései, a még megmaradt tárgyi emlékek, sőt talán egy kicsit a Monarchia iránt érzett nosztalgia hatására az elmúlt fél évszázadban több, az I. világháborút megidéző alkotás született. Közülük talán a legismertebbek Paizs Lászlónak 1970-ben készült egyedi technikájú, a szarajevói merénylet ihlette plasztikái. Ezek egyikét, a pop art hatásokat hordozó, plexi hasábba öntött A trónörökös párt meggyilkolták (1970) címűt a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye őrzi. Egy tölcsérré tekert Pesti Hírlapot látunk

20 14

augusztus

A háború emlékezete rajta, amely a merénylet hírét a címlapján közli, és szar-

E rövid kitekintés után a továbbiakban azt mutatom be részletesebben,

vasbogarakat. A munkának van egy magántulajdonban

hogy miképpen van jelen a Nagy Háború Prutkay Péter legújabb műve-

lévő változata is, A trónörököspár politikai gyilkosság áldo-

iben. A művész a pályája során sokat foglalkozott az Osztrák-Magyar

zata lett (1970). A két kis szobor között csupán annyi a

Monarchia időszakával. Már korai objektjei is (Befőtt, 1971), akár csak

különbség, hogy ez utóbbiban a szarvasbogarak mellett

dobozai, a beléjük komponált autentikus tárgyakon keresztül, a korszak

nem a Pesti Hírlap, hanem Az Estnek a gyilkosságról

polgári világának, tárgykultúrájának hangulatát idézik meg. Az első ilyen

tudósító, tölcsérré csavart rendkívüli kiadása van plexibe

tartalmú objektje több mint negyedszázada készült (I. világháborús

öntve. A harmadik ilyen tárgyú mű egy ugyancsak plexi

fészekemlékmű, 1987), majd az ezredforduló első éveitől kisebb-nagyobb

tömbbe dermedt, kitüntetésekkel díszített nadrágtartó,

megszakításokkal több dobozmunkát alkotott, a centenáriumra pedig

amit újságpapírral fedett vállfára vetettek (Hadat üzentünk

egy 14 darabos sorozatot készített.

Szerbiának, 1914).

Prutkay alkotásai végső soron síkplasztikák, melyeknek a hátlapjára beke-

Természetesen Paizson kívül más képzőművészeket

retezett fotók, képeslapok, fegyveralkatrészek, kitüntetések, fémpénzek

is foglalkoztatott a téma. Több mint fél tucat háborús

stb. vannak applikálva. Stílusukat és mondanivalójukat e tárgyak kiválasz-

levelezőlapot dolgozott át rajzain és grafikáin

tása, egymáshoz való viszonya határozza meg. A nagy háború, hősök emlé-

például Kéri Ádám az 1980-as évek első felében:

kére (2004) című síkrelief egy széles peremű, elöl üveggel fedett képkeret,

Tábori levelezőlap (1979); Sortűz I-II-III (1981); Üzenet

melyben különböző rekvizitumok sorakoznak. Egyik egy Ferenc Józseffel

(1984); Levélboríték a 37. nagyváradi gyalogezredtől

és Vilmos császárral, illetve az őket körülvevő fővezérek portréival díszített

I-II (1984). E számos rajz, ofszet- és szitanyomat közül

legyező. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a propagandacélokat is

az egyik, a lettrizmustól, a mail arttól is megérintett

szolgáló, képecskékkel ellátott legyezőtípus gyakori volt abban az időben,

Levelezőlap I (1983) című, amely rézbe karcolt lenyo-

ahogy ezt egy 1909-es szláv bálra készült hasonló legyező is bizonyítja,

mata egy, a Monarchia-beli Pilzenből 1917. II. 12-én

melyet ha szétnyitottak, a szláv népeket jelképező párok váltak láthatóvá

keltezett, Budapestre küldött, „cenzúrázott” pecséttel

rajta. A képteret ezen kívül több egyéb dolog, így a központi hatalmak

ellátott levelezőlapnak. A rajta olvasható rövid

uralkodóiról készült két képeslap, katonák csoportját, uniformisban feszítő

üzenet arról tudósítja az otthoniakat, hogy feladója

vitézt, egy sebesült bakát családja körében megörökítő fotók töltik ki. De

katonáival, tisztjeivel együtt még március elsejéig

szerepelnek rajta különböző tárgyak is: dögcédula, töltényből fabrikált

okvetlenül a városban marad.

gyufatartó, srapnelbombára való időzítőszerkezet, sebesült ólomkatona 35

20 14

augusztus

PRUTKAY PÉTER: Gleccserkatonák emlékére, 1914–2014, vegyes technika, 60x80x4 cm

A Nagy Háború és a művészet PRUTKAY PÉTER: A nagy háború, hősök emlékére, 2003, vegyes technika, 60x80 cm PRUTTKAY PÉTER: Tücsökzene, 2012, vegyes technika, 46x38 cm

stb. Hasonló stílusú a sorozat első, 2003-ban született

karácsonyfával, körülötte ülő harcosokkal, valamint egy bélyeg,

darabja, melynek legjellemzőbbje a „kép a képben”

rajta ugyancsak karácsonyfa mellett ülő közlegénnyel. A képtér alsó

kompozíciós megoldás. Ez különben a széria szinte mind-

harmadát viadukton álló fenyőfák töltik ki, míg legalul a viadukt

egyikének sajátja. A fekete keret hátterét képező, szoba-

íveibe foglalva különböző katona- és gyerekfényképek sorakoznak.

falat imitáló biedermeier huzaton egy Szent György (a

A karácsony rövid béke a fronton, amikor nem dörögnek a fegyverek,

katonák védőszentje) dombormű és különböző műtermi

és mindenki a kis Jézus születésére és a szeretteire gondol. E meghitt

katonafotók függenek. Ez az asszamblázs a háború legele-

pillanat nemcsak a képzőművészeket, de az írókat is megihlette. Erről

jéről tudósít, arról a rövid, boldog időszakról, amikor még

szól például Tersánszky J. Jenő kisregénye, az 1915 karácsonyán, az

nem a lövészárokban szenvedtek, haltak meg a katonák,

olasz-osztrák fronton játszódó Hát el fog jönni, meglátja!

hanem még egyenruhájukban parádéztak.

A neves angol költő és esszéista, T. S. Eliot egy esztendővel

A történelemkönyvekből tudjuk, hogy Isonzónál a

az I. világháború befejezése után készült tanulmányában, a

magyar-olasz fronton tíznél is több csatát vívtak a

Hagyomány és egyéniségben1 írja a következőket: „Jelen és múlt

szemben álló felek. E szörnyűségekre emlékeztet a

között a különbség az, hogy a tudatos jelen oly módon és oly

Gleccserkatonák emlékére (2014) című opusa. A képtér

mértékben ismeri a múltat, amilyen módon és mértékben a múlt

bal felső sarkában a keresztre feszített Krisztus karja alatt

maga erre még képtelen volt.”

hadfit és családját ábrázoló szakadt fotó díszeleg törött keretben. Alatta katonák vonulnak a havas völgyben, a jobb alsó sarokban, az alagút oldalában pedig egy sebesült fekszik. A mű középső, kiemelt részét a jégbe fagyott holttesteket megidéző montázs tölti ki: a kékes árnyalatú drapérián jégből kiolvadt tárgyak – szurony, kilőtt töltényhüvelyek, kitüntetésdarabok, kártyalapok, dögcédula, fémpénz, derékszíj és egy megfestett koponya – zsúfolódnak össze.

Az ugyancsak akkor, a 20. század első évtizedeiben születő, csak a jelen időben élő avantgárdot a századvégen váltó posztmodern újból fölfedezte a művészek számára a történelmet2. A középeurópai alkotó számára pedig szinte nélkülözhetetlen a múlt, saját múltjának ismerete, mert nélküle elveszítené identitását. Ezért fontosak a történelmi események inspirálta, formailag eredeti és újszerű alkotások, mert a múltból vett témát dolgoznak fel ugyan, mégis a jelenhez szólnak. Ez teszik Prutkay Péter dobozreliefjei is.

Jegyzetek

A Frontkarácsony (2014) csendet, ünnepélyességet és nyugalmat áraszt. A mű központi eleme egy aranyozott Krisztus-mellkép, melyből fénynyaláb tör elő és sugárzik

1 T. S. Eliot: Káosz a rendben, Budapest 1981 2 Fülep Lajos és George Kubler mellet Keserü Katalin Emlékezés a kortárs művészetben című kötetében (Budapest,1998) tárgyalja részletesen a témát.

le a földre. Mellette kétoldalt egy képeslap keretbe foglalt 36

20 14

augusztus

Látványtári emlékkép a Nagy Háborúról E l s ő M a g y a r L á t v á n y t á r, Ta p o l c a - D i s z e l , 2 0 1 4 . V I I I . 3 - i g

VÖRÖSVÁRY ÁKOS

A Nagy Háborúról való első – és sokáig egyetlen – emlékem anyai nagyapámtól, a híres preparátor Till Gergelytől származik. Tüzér volt a déli fronton, és azt mesélte nekem, hogy egyetlen repülőt sem lőttek le. Szándékosan mellé céloztak a „Ne ölj!” parancsolat szellemében. Nem volt miért kételkednem nagyapám szavában, az 50-es évek korombeli gyerekei még amúgy is mindent elhittek a felnőtteknek. (Például azt a valóban kézenfekvő magyarázatot, hogy az Alagút azért épült, hogy a Lánchidat esőben oda behúzzák.)

8-10 évesen továbbgondolva nagyapám szavait, a végeredményt igen helyénvalónak éreztem: a Jóisten azzal jutalmazta nagyapám döntését, engedelmességét a parancsolatnak, hogy mindenható erejével megtartotta őt az élők között abban a pokolban.

Emlékeim szerint egyszer még szó került a háborúról. Élete utolsó heteiben. Amikor a kihívott mentősök nem tudták a hordágyra fektetni. Nem volt hajlandó ráfeküdni. Jártányi ereje sem volt, s újra meg újra kitépte karját az őt támogató két férfi szorításából. Amint haladtak lefelé a tizennégy lépcsőn, nem tudom, hányszor mondta el leírhatatlan hangon „én az olasz fronton harcoltam”. 15 éves voltam ekkor, ő 78.

Háborús éveinek kézzelfogható emléke a látcsöve, a frontról hazahozott, nagyanyánknak font kicsiny virágkoszorúja, ami bekeretezve életem során mindig falon volt (most a kiállításon látható), valamint a szintén örökké falon függő, két általa kipreparált tarisznyarák, amelyeket az Adria partjáról hozott haza Budára – ha már arra járt. Ezek is szerepelnek a Nagy Háborúról szóló kiállításunkon.

Kiállítási enteriőr SZEMADÁM GYÖRGY: „Limanovó” című festményével és egy ismeretlen szerző „Háborús vízió” című rézkarcával. A virágváza töltényhüvelyből készült hadifogolymunka.

GANCZAUGH MIKLÓS: Schwarz-gelb-rot-weis-grün, 2014 37

fotó: Spitzer Fruzsina

Vitrinrészlet a kiállításról

20 14

augusztus

A háború emlékezete

„Istenért, Királyért, Hazáért!”

Kiállítási enteriőr

Amikor 2013 őszén eszembe jutott, hogy idén lesz a

A saját raktárak és rejtekek felderítése után számba vettem

háború kitörésének centenáriuma, előbb gondolatban

a rokonság, az ismerős családok és gyűjtemények néhányát,

jártam végig raktárainkat, majd a tél folyamán a való-

ahonnan a kiállításhoz nélkülözhetetlennek tűnő – a mi anya-

ságban is megtettem ugyanezt. Raktárpolcok, rég

gunkból hiányzó – darabokat kölcsönkérhetjük. Segítőinknek ezer

nyugton hagyott fiókok, meg különféle pókhálós és

köszönet, különösképpen dr. Aszódi Zoltán katonaorvos örökö-

poros dobozok már-már elfeledett sora „tárta fel titkait”.

sének és a tapolcai Lovász-féle gyűjteménynek.

Sok mindent találtam, de néhány fontos darab

Félévnyi kutatás és 10 hetes műhelymunka után (keretezés,

– amelyekre pedig határozottan emlékeztem

üvegezés és restaurálás), a kölcsönkapott anyagokkal is gazda-

– nem került elő. Például apai nagyapám, Vörösváry

gítva együtt volt a kiállítás anyaga. Még kellett öt és fél nap. És

Ferenc – aki önkéntesként vonult be – kétmillimé-

lett. Ez alatt építettük fel a kiállítást Steffanits Istvánnal, az Első

teres gyönyörű betűivel telerótt tábori levelező-

Magyar Látványtár kiállításainak örökös társrendezőjével. (Hogy

lapjai a frontról.

pontos legyek, nagy kiállításunkkal egy időben, a Látványtár

fotó: Spitzer Fruzsina

Látványtári kompozíció

38

20 14

augusztus

épületegyüttesében még két kamara kiállítás is

Személyes dokumentumok. A Nagy Háború szülte emlék- és

elkészült, Nádler István és T. Szabó László képeiből.)

ajándéktárgyak tömege fajanszból és porcelánból… miként a

Az ugyancsak hetekig tartó írásos és egyéb háttér-

búcsúban. Ugyancsak a búcsúi tarkaságot idéző olajnyomatok

munkákat Gyökér Kinga biztosította.

sora a „háborús népünnepélyről”.

Évi rendes kiállításunk nem csupán a háborúról szól,

Mindezek után is csak azt mondhatom, hogy nem készültem,

és nem ér véget a békekötéssel, néhány darabjában

sohasem gondoltam kiállítást csinálni a Nagy Háborúról. Viszont

folytatódik a „történet”. Jelentős anyagrész beszél a

a Látványtár szabad gyűjteménye eszembe juttathatta, juttatta is,

hátország „civil tartalmairól”, a szórakozni vágyó „utca

és „táncba vitt”. Nem tudom kiállításunk lehet-e „ércnél maradan-

emberének” mindennapjairól, újságos bódék és köny-

dóbb” emléke a nagyapák áldozatának, az „áldozat-nagyapáknak”,

vesboltok kirakatának kínálatáról, a már akkor is viruló

de nem emlékezni rájuk járhatatlan út.

hirdetői szakma lenyűgöző erejéről.

Utószó:

Kiállításunk több pilléren épül. Ismeretlen szerzők mellett kortárs képzőművészek és néhány klasszikusunk művei: Albert Katalin, Elekes Károly, Gaál József, Ganczaugh Miklós, Gulácsy Lajos, Mednyánszky László, Medve András, Moholy-Nagy László, Pócsy Ferenc, Sztelek Norbert, Prutkay Péter, Somogyi Győző, Szalay Pál, Szemadám György, Szilágyi Teréz, T. Szabó László. Korabeli plakátok.

Benda Iván fotográfus (önálló kiállításnyi!)

Sokan nem tudják, hogy a „látványtár” kifejezés saját szóalkotás, lelemény, és a csak nehezen leírható gyűjteményünk lényegét sikerült vele megnevezni. Radnóti Sándor szerint ez a névválasztás a múzeumokat automatikusan „nézvénytárrá” fokozza le. (Mára elszaporodtak hazánkban a látványtárak, és már találkoztunk röpke utalással a világ látványtáraira is.) Értem is, meg nem is, de mi vagyunk és maradunk már örökre az Első Magyar Látványtár.

verses képanyaga, amelyben saját felvételeivel

Egy héttel új kiállításunk megnyitója előtt zajlott az országban a

dramatizálta az általa válogatott háborús verseket.

Múzeumok Éjszakája. Akkor úgy tűnt, másról sincs szó a rádióban.

Néhányan a költők közül: Ady Endre, Babits Mihály,

Alaposan körüljárták a témát, és ez nagyszerű. Nekem meg az

Dsida Jenő, Dutka Ákos, Gyóni Géza, Endre Károly,

jutott eszembe, hogy a „Múzeumok Éjszakája feeling” az Első

Juhász Gyula, Kaffka Margit, Kassák Lajos, Kiss

Magyar Látványtárnak eredendően sajátja. Minden, ami szokat-

József, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Reményik

lanság, váratlanság, egyáltalán, ami „másság” jellemzi a Múzeumok

Sándor, Somlyó Zoltán. Könyvek és újságok. Pénzek

Éjszakája intézményét, az a Látványtárnak természettől sajátja.

és kitüntetések. Dr. Aszódi Zoltán katonaorvos

Sőt! Így azután az Első Magyar Látványtárban mindennap

drámai frontkórházi fényképei. Hadifogolymunkák

Múzeumok Éjszakája van délelőtt tíztől hatig.

fémből és fából. Talált tárgyak és fotográfiák.

39

20 14

augusztus

Kiállítási enteriőr

A Nagy Háború és a művészet

I. világháborús kiállítások Vá l o g a t á s , a t e l j e s s é g i g é n y e n é l k ü l PATAKI GÁBOR

MAGYARORSZÁG Balatonfüred Művészet és művészek a háborúban Vaszary-villa, X. 4–I. 4.

Budapest A Nagy Háború Hadtörténeti Múzeum, állandó kiállítás

Véménd 1916–20 Néprajzi Múzeum, IX. 7-ig

Gazdaságtörténeti emlékek az I. világháborúból OTP Bank Pénztörténeti Gyűjtemény, XII. 1-jéig

Az I. világháború és a művészet Vigadó Galéria, XII-től

MAX BECKMANN: Keresztlevétel, 1917, olaj, vászon, 151,2x128,9 cm KÉSMÁRKY ÁRPÁD: Lap a fogsági mappából, 1919, litográfia

Debrecen „39-esek között nincsen gyáva!”

Déri Múzeum, XII. 31-ig

Gödöllő Mű-történetek. Az emlékezés éve 1914–2014 Iparművészeti Műhely, IX. 30-ig

„Adj király katonát!”

Városi Múzeum, XI. 2-ig

Hódmezővásárhely Napló fiamnak Tornyai János Múzeum, VIII. 30–IX. 21.

Kaposvár Az elveszett bőrönd – Rippl-Rónai és az I. világháború Róma-villa

Nyírbátor Az I. világháború a néphagyományban Báthori István Múzeum, XI. 30-ig

Pécs Tájak és katonák. Mednyánszky és Nagy István világháborús művei Modern Magyar Képtár, VII-VIII.

A császárért és királyért – szikével és fecskendővel Szeged Kegyeleti és hadi kiállítás Belvárosi temető, XI. 3-ig

Veszprém Tábori lelkészség és tábori kórházi szolgálat Főegyházmegyei Gyűjtemény, VII. 28–IX. 30.

Veszprémiek az I. világháborúban Laczkó Dezső Múzeum, XI. 10-ig

AUSZTRIA Bécs És mégis művészet! Ausztria 1914–18 Leopold Museum, IX. 15-ig

Az I. világháború Heeresgeschichtliches Museum, új állandó kiállítás

Bécs az I. világháborúban Wien Museum, X. 16–I. 18.

Népeimhez!

Nationalbibliothek, XI. 2-ig

Különkiadás! A média és a háború Palais Porcia, X. 24-ig

Stefan Zweig: Búcsú Európától Theatermuseum, I. 12-ig

„Tavasz van és még élek…”

Rathaus, I. 30-ig

Világvége. Zsidó élet és halál az I. világháborúban Jüdisches Museum, IX. 14-ig

40

20 14

augusztus

Salzburg Háború, trauma, művészet

Színes fotók az I. világháborúról Martin-Gropius-Bau, VIII. 1–XI. 12.

Az I. világháború és a divat

Museum, IX. 28-ig

Kunstbibliotkhek, IX. 25–I. 18.

Schallaburg Dőzsölés és nyomor. 1914–18

1914 – a belle époque vége Bröhan-Museum, VIII. 30-ig

Schloss, XI. 9-ig

A nagy ábránd Collegium Hungaricum, X. 26-ig

BELGIUM

A genti oltár és az I. világháború

Brüsszel 1914-18 – a 20. század születése

Gemäldegalerie, IIX. 27–III. 29.

Duisburg Rajzokkal a háború ellen

Museum of Europe, 2015-ig

CSEHORSZÁG

Wilhelm-Lehmbruck-Museum, IX. 11–XII. 7.

Hannover Mészárszékek

Brünn A nagy háború

Sprengel Museum, IX. 28-ig

Špilberk, XII. 31-ig

A kubizmus és a háború

Heidelberg Uniformis és egyéniség

Moravská galerie, IX. 28-ig

Prága A frontvonal. Művészet és emlékezet

Sammlung Prinzhorn, X. 2–II. 1.

Lipcse Műterem a lövészárokban

DOX Centre, IX. 22-ig

Museum der Bildenden Künste, IX. 4–XI. 9.

FRANCIAORSZÁG

Ulm Üdvözlet a nagy Háborúból. Moholy-Nagy tábori levelezőlapjai

Strasbourg A régészet és az I. világháború

Donauschwäbisches Zentralmuseum, VIII. 1–X. 19.

Musée Archéologique, XII. 31-ig

Weimar A lelkek háborúi

NAGY BRITANNIA Igazság és emlékezet

Klassik Stiftung, VIII. 1–XI. 9.

Imperal War Museum, III. 18-ig

A háború járványa

SZLOVÁKIA

British Library, X. 12-ig

Pozsony A háború másik oldala

NÉMETORSZÁG

Városi Múzeum, X. 12-ig

Baden-Baden Lefegyverző képek. Művészet és propaganda Museum für Kunst, IX. 2–III. 1.

Berlin 1914-18: a nagy háború Deutsches Historisches Museum, XI. 30-ig

41

20 14

augusztus

MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ: A mulatóban, 1918, kréta, ceruza, tábori levelezőlap, 140x90 cm A harcos álma, levelezőlapsorozat, fotó, 13,5x8,5 cm Andreas Gamper, Tirol

Széles horizont

Az Alföld a festészetben, avagy alföldi festészet Tö r t é n e t e k k é t s z á z é v m a g y a r k é p z ő m ű v é s z e t é b ő l MODEM, Debrecen, 2014. IX. 21-ig

SÜMEGI GYÖRGY „A legszebb Alpok közt Svájcban, vagy Itália

– nem pusztán táj. Történetek kétszáz év magyar képzőművészetéből

legbujább völgyeiben

című kiállítás, amely Almásy Gyula Bélától Zahoray Jánosig 46 alkotó

és tájain sem vagyok képes olyan forrón, lelkesen

munkáival próbálja összefoglalva megjeleníteni az alföldi festészet

és rajongón érezni

megnyilvánulásait (kurátorok: Eleőd Ildikó, Kukla Krisztián).

és élni, mint hazám pusztáin és síkságain.”

SZÉCHENYI ISTVÁN1

Örömmel kell üdvözölni minden kísérletet, amely a magyar művészettörténetből bármely korszak, képtípus, motívumegyüttes,

Az alföldi festészet évadja? Nagyméretű Koszta-

művészcsoport, stílus vagy fontos életmű bemutatására vállalkozik,

tárlat monográfiával, Kurucz D. István 100. a Tornyai

hogy új összefüggések derüljenek ki. Az Alföld ihlette festmények

Múzeumban, új Kohán Képtár Gyulán és a MODEM

sorát a debreceni kiállításon időrendben az 1830-as években

összefoglalási kísérlete.

létrejött Barabás Miklós-művek kezdik, mégis id. Markó Károlyé a tárlatkezdő: Magyar alföld gémeskúttal (1853). Talán a képtípust, a fölfedezett újat akarták Markóval, a húzónévvel egyértelműsíteni.

E mű kínálja a képtípus alapjellemzőit: síkságon gémeskút, ferdén itatóvályú s a nagy, rájuk boruló világos égre fölrajzolódó kútgém.

A képmagasság alsó harmadánál van a horizont, s így a fölső kétharmad, a felhőzet, a nagy ég gazdagabban artikulált lehet.

Ennél a képtípusnál általában hasonló az alkotó nézőpontja, fölvett attitűdje. A horizont megszabásával lehet leginkább befolyásolni, erősíteni vagy gyöngíteni a kompozíció feszültségét. Mert ha magasan van, akkor az előtérbe állított motívumegyüttest lehet gazdagítani. Ha pedig alacsonyan, akkor az ég, a madarak, a szivárvány, a gomolygó, fenyegető, vihart sejtető felhők vagy a mindent fölszárító verőfény válhat főszereplővé. A mélyülő terekben ezeket még a horizontra fölrajzolódó függőlegesek (gémeskút, villanypózna stb.) tovább gazdagíthatják. Mindegyik vizuális megoldásra kínál fontos példákat a tárlat. Markó és Barabás kvázi definitív opuszai után benépesült a képterek pusztája: csikósok, gulyások, itatási jelenetek (Jankó János, Lotz Károly, Ligeti Antal, Sterio Károly

HARANGHY GYÖRGY: Hortobágy / Délibábok hazája 1–12. (részlet), 1902–1919, fotó kartonra kasírozva, kb. 8,5x11 cm

Az Alföldön született képzőművészből nem mindenki válik alföldi festővé, de nem lesz ilyen a területén élők

stb.), ám a puszta rekvizitumának számító gémeskút szinte elmaradhatatlan egészen Hézső Ferencig.

mindegyike sem. Milyen az alföldi festészet, az alföldi

Az „ábrázolás szempontjából szinte anti-táj” az Alföld, írják a leporel-

iskola? Egy művészettörténeti definíció szerint az „alföldi

lóban. Így nehezen érthető, hogy mégis miért gyűjtötték egybe az

iskola a 20. század első harmadában a Nagyalföldön,

anti-ábrázolásokat. Nyilván azért, mert ezen állítás nem helyénvaló.

elsősorban Hódmezővásárhelyen és Szentesen dolgozó

Az első aspektusuk szerint „a magyar karaktert hordozó szimbolikus

festők elnevezése, akik művészetükben Munkácsy

tér” az Alföld. Ebben a részben szerepel Izsó Miklós Táncoló paraszt-

szenvedélyes realizmusát fejlesztették tovább az expres-

jaiból öt. Az Alföld szellemiségéhez egyedül sorolt s a rendezők

szionizmus, illetve a konstruktivizmus szellemében. Fő

által alkalmasnak vélt plasztikák fölvetik a kérdést: miért csak Izsó?

képviselői: Tornyai János, Rudnay Gyula, Koszta József, Nagy

Medgyessy Ferenc, Kallós Ede stb. számításba se jöhetett?

István, Holló László. Munkásságukat folytatja a hódmezővásárhelyi művésztelep”.2 A meghatározás szűkítő és a szocreál, valamint a Kádár-rendszer értelmezésén alapuló hiányosságaira indirekt módon utal a debreceni, Alföld

42

Az 1848-49-es szabadságharc után jött az osztrák katonafestő, Pettenkoffen és jöttek kortársai, akik az akkori vasútvégállomáson, Szolnokon festettek mozgalmas népéletképeket. Ők mintegy a

20 14

augusztus

szolnoki művésztelep előzményeként szerepelnek, mert valójában ecsetjükre legelőször ők tűztek itteni témákat. Orlai Petrics Soma Petőfi Debrecenben című képén az Alföldet az irodalomnak fölfedező, szülőföldjéért lelkesülő, a pusztát, a Kiskunságot, a betyárt máig ható érvényességgel megéneklő, a végtelenség és a szabadság jelképét e tájban megfogalmazó költőt láthatjuk. A vitrinbe kerültek az illusztrált útleírások, amelyek a reformkortól kedvelt antológiákban, korabeli lapokban jelentek meg. Kár, hogy a kinyitott illusztrációknál nem nevezték meg az alkotókat, pl. így: Tomsics rajza – Perlaszka metszete: A hortobágyi puszta, In: Magyar föld és népei eredeti képekben. Szerk.: Vahot Imre, Pest, 1846. Helyesen utal arra a kiállítás, hogy a német romantika (pl. Nikolaus Lenau) is nagyban hozzájárult az „Alföld képzőművészeti témává válásához a 18-19. század fordulóján.” Az említetteken kívül már korábbi utazók, útleírók is képet adtak az Alföldről. Edward Browne útleírásához3 társított metszete tipikus Alföld-kép: földbe, homokba ásott földházak tetején erősen füstölő kémények, szaladó kutya, gémeskútból vizesvödröt kiemelő ember, mindez a

eszerint az egész 19. század kiesik ebből a történetből. Ebből követ-

kép előterében, a horizontvonal a képmagasság közepén

kezne, hogy kezdőpontja a 20. század eleje, a hódmezővásárhelyi

meghúzva. Van olyan szakmai vélemény, hogy „a 19.

művészkör (Tornyai János, Rudnay Gyula, Endre Béla stb.). A szocreál

századi alföldi témájú képeket még nem definiálhatjuk

művészettörténészei (pl. Végvári Lajos) ennek közvetlen előzmé-

alföldi festészetnek”.4 Tehát Browne metszete (és ki tudja,

nyeként tételezték Munkácsy betyárfiguráit és kocsmai jeleneteit, a

hogy ki fogalmazta az első képet az Alföldről?), valamint

Munkácsy-iskolába sorolva az efféle műveket. Ezekből is van a kiál-

43

20 14

augusztus

SZALAY FERENC: Eljő az aratás, 1985, olajtempera, farost, 85x80 cm

CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR: Vihar a nagy Hortobágyon, 1903, olaj, vászon, 58x116,5 cm

a festmény születését információkkal segítő Haranghy György hortobágyi fényképeiből válogatott együttessel.

Kiállították a Délibábok hazája című, Csontvárynak a Hortobágy iránti érdeklődését fölkeltő előadás-plakátját is. A Csontváry-műnek a dokumentumfotók környezetében még erősebben hangsúlyozódik összefoglaló, szintetizáló jellege, valamint a motívumegyüttestől elemelkedő sugallatos időtlensége, jelképi ereje.

Valójában a 20. század első két évtizede tekinthető az alföldi festészet klasszikus BARABÁS MIKLÓS: Pusztai táj (Alföld gémeskúttal), 1838, papír, akvarell, fedőfehér, 20x29 cm

lításban – ám a meghatározóan fontos Poros út sajnos,

időszakának. A népi életkép

hiányzik. A Munkácsy-tradícióhoz való kapcsolódást

fontos darabjai (Fényes Adolf Szegényember-sorozata, Tornyai János:

erősíti Tornyai János az Újoncozás (1899) című Munkácsy-

Juss, Rudnay Gyula: Táncolók stb.) születtek ekkor, nagy számban

festmény alapján készült szuggesztív másolata (értehe-

tájképek, az Alföld, karakterét, a síkságot, Tornyai kifejezésével a

tetlen, miért Festmény 25. címen szerepeltetik).

„nagy sömmit” megjelenítők. Rudnay Gyula és Barcsay Jenő párban

Az Alföld felé fordulást segítő másik szál lehetett az almanachok, könyvek számára illusztrációk készítése.

Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben sorozat részére rajzolt Mednyánszky először az Alföldön, s az ő természet iránt is fogékony lelke megérezte a ködfátyolos-borongós, párás síkságban „a határtalanság, az álomszerűség” jellemzőit, amelyeket rögzített a művein.

kiállított portréi a lélekelemzésre, a pszichikai jellemzésre szolgáltatnak tanulságos példát. A vásárhelyi művészkör mellett echte alföldi a brassói Koszta József. Az ő festészetében tudatosan összekapcsolódott az alföldi táj a magyarsággal. „Mi ketten igaz magyar piktúrát csinálunk” – írta Rudnaynak. „Az összes munkáim (…) mindmind tanyai alkotásaim. A magyar táj színei, hangulatai annyira lenyűgöző hatással vannak rám. (…) Ez az a táj, mely leginkább és legegyetemesebben viseli magán a magyar fajiságot, a magyar táj jellegzetességeit. (…) A tanya. Az az én világom. A színek biro-

a kiállítás egyik legsikeresebb, legjobban átgondolt

dalma.”5 Az alföldi festészet első számú őrhelye, a Tornyai Múzeum

része. A Vihar a nagy Hortobágyon együtt jelenik meg

nagyszerű Koszta-tárlatán jól érzékelhető, hogy milyen grádusokon át mélyül, érik a piktúrája, s hogy milyen az őt mindenkitől megkülönböztető Koszta-kép.

A horizont zömmel középtájon megvont, így az előtér gazdag világa (dolgozó nőalakok, házak stb.) ugyanolyan fontos a számára, mint a lenyűgöző formákban megnyilatkozó felhőzet, az ég változatos színvilággal megfogalmazott mindensége, az egész pusztai táj elevensége.

Tolnai Ottó szerint „Konjovic éppen Nagy Istvánnal (és Tóth Menyhérttel, ezzel a magyar Dubuffet-el) inaugurál egy új, súlyos alföldi festészetet – annyira különbözve tőlük, s mégis annyira hasonlítva rájuk. Ezeket a festőket monumentálissá hergelte a róna. (…) Nagy fotó: Müller Rolf

EDWARD BROWNE: Alföld, 1673, (A szerző útleírásának illusztrációja)

A Csontváry két festményének létrehozott kabinet

44

20 14

István konkrétabban vállalta a valót, és éppen ezért egyetemesebb érvénnyel is, szénrajzai és sötét tónusú pasztelljei krátert nyitnak az

augusztus

életképek helyén. (…) Tájak, amelyek nem gyönyörködtetni akarnak, hanem megerősíteni bennünket”.6 Tolnai nemcsak kiterjeszti az alföldi festészet területi hatókörét a történeti Alföldre,7 hanem az életképek helyén az ő festői triásza műveiben megszületett új alföldi festészetet is ünnepli.

A debreceni kiállítás második részében „az egyéni utaknak helyet adó konkrét táj” került előtérbe. Két probléma is fölmerül: Endre Bélát az életműve súlyához képest halványabban szerepeltetik. S a másik: Rudnay főiskolai osztálya nyári gyakorlatán, 1926-ban Szegeden készült városképgrafikákat (14 mű) a szerzők nevének a föltüntetése nélkül állítják ki, s ezt még a Két világ között átmenetet jelző cím sem tudja menteni. Ha a szegedi városkép alföldi kép, akkor valójában nagy probléma van a fogalmakkal: pontatlanok, túlzottan flexibilisek, vagy csupán mindenki igyekszik azokat a saját szája ízéhez és produkciójához igazítani.

Az „alföldi iskola” terminus (Nagy Zoltán, 1941) után a 60-as években analógiásan redukálva a „vásárhelyi iskola” rögzült mint az alföldi festészeti tradíciók örököse és letéteményese.

Egyfajta megkésett szocialista realizmusként is tárgyalták, mivel az ábrázolt tematika vidéki, tanyai, mezőgazdasági, agrár karakterű volt elsősorban (a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a traktor, a kombájn megjelenése festményeken). Élesen fölveti e tárlat

Jegyzetek

is, hogy újra kell definiálni a fogalmakat, megtisztítani a

1 Széchenyi István: Napló, 1814. nov. 21. Gondolat, Budapest, 1978, 39

rájuk rakódott ideologikus máztól.

2 Művészeti kislexikon. Szerk.: Végh János. Corvina, 2006, 12

A harmadik, összességében hiteles képegyüttesben apró

3 Browne, Edward: A Brief Account of some Travels in Hungaria… London, 1673, francia kiadása: Párizs, 1674, majd: Travels in divers Parts of Europe. London, 1685. Német nyelven: Nürnberg, 1686

szeplő csupán Szalay Ferenc eltúlzott jelenléte és Németh József alulreprezentáltsága. A vetített filmek (pl. Georg Höllering: Hortobágy, 1936) és Hajdú Szabolcs Délibáb

4 Ibos Éva: Az alföldi festészet a figyelem fókuszában. Az új Kohán Képtár.

Elérhető: www.barkaonline.hu

című műve forgatásán készült Szilágyi Lenke fotósorozata,

5 Szinyei Merse Anna: Koszta József (1861–1949) élete és művészete a dokumentumok tükrében. Budapest, 2014, 204, 221

amely más műfajok felé nyitja ki a kiállítást, s ez által tága-

6 Tolnai Ottó: A meztelen bohóc. Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1992, 33

sabbá teszi azt. Ám fölmerülhet, hogy a képzőművészekről

7 Alföld (régebben: Nagy-Magyar-Alföld) morfológiailag az eurázsiai sztyeppevidék legnyugatibb, 100 000 négyzetkilométernyi, hat országra kiterjedő földrajzi egysége, a Szerémségtől a Szatmári-síkságig, a Drávaköztől a Kárpátaljaialföldig terjed. hu.wikipedia.org/wiki/Alföld A mai Magyarország legnagyobb tájegysége az Alföld, kiterjedése 52 000 négyzetkilométer, az ország 52 %-a. www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/zk41.htm

készült filmekből miért nem szerepel egyetlen egy sem.

A tárlat – 55 évvel Az Alföld a festészetben kiállítás után8 – összességében jól veti föl az alföldi festészet proble-

8 Magyar Nemzeti Galéria – Műcsarnok, Budapest, 1959

matikáját, hiányai és kérdőjelei újabb elméleti és kiállítási összegzéseket inspirálhatnak.

45

20 14

augusztus

NAGY ISTVÁN: Gémeskút, é. n., papír, pasztell, 46x32 cm

A festészet kényes kérdéseinek specialistája Szegedi Csaba kiállítása S z e n t I s t v á n K i r á l y M ú z e u m , S z é k e s f e h é r v á r, 2 0 1 4 . I X . 1 4 - i g

PATAKI GÁBOR

Mit tehet a festő, aki, amellett, hogy elemi érzéke van a

rájuk adott válaszkísérletek láncolatát követhetjük végig. S hogy ezek

színekhez, azok árnyalataihoz, dinamikájához, egymáshoz

a próbálkozások még izgalmasabbak, még egyedibbek legyenek:

való viszonyához, aki képes arra, hogy könnyen szaladjon

sohasem valamilyen minta, mások által már begyakorolt módszer,

a vásznon vagy papíron az ecset és a toll, aki a gének és a

aktuális kánon mentén igyekezett eljutni egy megoldáshoz, hanem

lélek szerencsés összműködése folytán eleve tehetséges,

figyelembe véve ugyan az elődök és a kortársak tapasztalatait, de

de akit emellett a festészet mint probléma, mint megol-

mindig egyedi, addig próbálatlan módon kívánt eredményt elérni.

dásra váró próbatétel is érdekel?

Még emlékszem arra a diszkrét zavarra, melyet pályakezdő művei okoztak. Bár már megkezdődött a posztmodernnek a tradíciókhoz való szabad visszanyúlást is megengedő korszaka, sokfigurás, bonyolult csoportfűzésű kompozíciói a geometrikus részformákká stilizált, a maguk háromdimenziós mivoltát hangsúlyozni igyekvő bábuival, diszkrét, grisaille-os színvilágukkal idegenek maradtak mind a neoavantgárd, mind az új szenzibilitás alapelveitől. Kísérletezett aztán a kubizmusnak az iróniát is a műbe szintetizáló válfajával, majd radikális és a korszak trendjeihez még kevésbé illő váltással fényviszonyokat kezdett festeni. Pontosabban perspektivikus hűséggel ábrázolt épületeket a különböző napszakoknak megfelelő különböző megvilágítással.

Következett – immár Dunaújvárosban – néhány remekbe szabottan hideglelős metafizikus-novecentós kép, hogy aztán természetesen nagyjából akkor, amikor mindenki más ráállt a figurativitásra, absztrakt képekkel lépjen elő.

A szó soros értelmében elvonatkoztatott kompozíciók ezek – amúgy egy kissé előre utalva –, Szegedi Csaba problémamegoldó furorjának kitüntetetett kedvencei.

Ha a fent említett szakadatlan problémamegoldás-képleten belül mégiscsak váltópontokat keresünk, az egyiket itt lelhetjük meg. Eleddig nem annyira problémákat, mint inkább stílusokat elevenített fel. Mostantól par excellence festői kérdések körül folyik majd a diskurzus. Innentől kezdve javarészt a határokról lesz szó. Arról, hogy meddig felismerhető az eredeti, kiinduló motívum, s hogy lehessen

SZEGEDI CSABA: Manhattan 5 (Elhalványulás), 2006, akril, vászon, 140x123 cm

Fordulhatott volna tehetségével a könnyebbik utak felé, lehetett volna az aktuális trendek felidézője, mindenkor hű követője, rosszabb esetben ügyes művész-vállalkozó.

úgy absztrahálható, hogy eredeti karaktere minimuma révén még felismerhető, meghatározható legyen, de a lényeget a csupasz szösszenetre redukált vonalak, színkontrasztok mondják ki. Így lesz – például a worpswedei művésztelepen töltöttek után indázó minta a

Természetesen Szegedi Csaba a nehezebb, de sokkal

kerti székből, így válik fogas kérdéssé a hasonló, de mégse egyforma

izgalmasabb utat választotta. Ha egyszer a festészet

motívumok, mint például a csiperkegombák ábrázolhatósága.

kérdései érdekelték, nekiállt feltenni ezeket a kérdéseket, majd megkísérelt válaszolni is rájuk. Ha végigtekintünk eddigi életművén, a festészetre vonatkozó kérdések és a

46

Mondhatnánk azt is, hogy Szegedi Csaba a festészetileg kényes kérdések egyik specialistájává válik. Izgatni kezdi az amúgy is absztrakt, közmegegyezésen alapuló jelek, például a számok és a betűk 20 14

augusztus

további, nem szimbólumként, nem jelként (tehát nem

magához, közvetlen környezetéhez való fordulás ideje jött volna

amolyan Robert Indiana-módon), hanem pusztán tiszta

el. Közvetlen előzménye ennek az Édes otthon-sorozat, mely tele

forma-szín problémaként való felvetése. Az 5-ös, a G

van ugyan rafinált perspektívaváltásokkal, de lényegében pazar

meg a Z betű ebben az esetben hajlataik, görbületeik,

játék az eddig általa alkalmazott vagy épp kipróbálásra váró festői

cikkcakk-vonalaik miatt lesznek fontosak, mindeközben

eszközökkel a festőkéssel húzott felülettől a különböző grafikus

azonban a néző nem tud elvonatkoztatatni általánosan

hatású technikákig – egy eszköztár nagyvonalú, de egyben

elfogadott jelentéstartományuktól sem.

játékos felvonultatásának leszünk tanúi.

Sorolhatnák a határhelyzetekkel, a „már nem” és „még

Az újabb lépés pedig, hogy csak fessen, lazán, elengedetten.

igen” közti vékony határvonallal foglalkozó műveit,

Legfesztelenebbek talán kisméretű, szinte tenyérnyi körös képei.

a fürdőbe lépő kövérkés kedves, Hendrickje Stoffels,

Néhány kör, derengő színfolt, vékony sétáló vonal. Nincs kérdés,

vagy a Vénuszt és Marsot szeretkezés közben

nincs válasz. A formák és színek most tényleg a tudat legmélyéről

meglepő Vulcanus-téma parafrázisait. De fontosabb

kúsznak elő. Ez a tulajdonképpen rendkívül tudatos, önnönma-

ezeknél a szinte mindvégig jelen levő architek-

gának a festészetben mindeddig kevés teret engedő művész most

túra-téma New York-i betetőzése. Joseph Stellától

szabad utat nyit érzelmeinek, hangulatainak. A sorozatok néhány

Feiningeren át Warholig sokakat izgatott a felhőkar-

darabján felsejlik ugyan a velencei táj, a víz, a horizont, a Nap, mási-

colók szabdalta városkép dinamikája. Kortárs magyar

kukon pár szobanövény, de inkább álmok, jóleső szunyókálások,

példákat is találunk, Lukoviczky Endre is egy egész

párálló pillanatok mentén kószálhatunk segítségükkel. Vannak

sorozatot szentelt neki. Csakhogy míg nála a válta-

ugyan „szögletesebb”, egyfajta derűs geometrizálást megengedő

kozó magasságú épületek tömege lett ikonikussá,

képek, de ezeken is egymásba kúsznak a formák, helyzetük illé-

Szegedi Csabánál a merész perspektivikus nézőpont

kony, határozatlan. Mindeközben fantasztikus érzékenységgel

által különössé vágott, javarészt függőleges, színes

idézik meg a nonfiguratív művészet hőskorának néhány mesterét,

téglatestekké redukált sík lett lényeges. A kiindu-

Mirót, Nicholsont, Baumeistert, vagy a magyarok közül Lossonczyt,

lópont a konkrét, topográfiailag is beazonosítható

Gyarmathyt, Marosánt, Vajda Júliát.

helyszín, konkrét napszakokban, hajnalban, naplementekor. A végsővé tisztult Manhattan-sorozatban azonban a látványeredetet már csak nyomokban őrző, dinamikusan mozgó lapokból álló kép.

Ám vigyázzunk, ilyen lazán, ilyen magától értetődő természetességgel csak az tud festeni, aki előzőleg kitartó konoksággal járta végig a festészeti problémák grádicsait. Szegedi Csaba immár megengedheti magának, hogy elsősorban belülre,

Szegedi Csaba esetében immár harminc éve tart a

önmagára figyeljen. Megengedheti, hogy műterme, háza, a

festészet alapkérdéseire, határhelyzeteire való szün-

környező dombok külső látvány helyett önnön részéve váljanak.

telen rákérdezés. S feltehetőleg jönnek majd új prob-

Megengedheti magának, hogy otthon lehessen. Mert – ezekkel a

lémák is, de most mintha az összegzés, illetve a saját

képekkel – hazaérkezett.

47

20 14

augusztus

SZEGEDI CSABA: Tükörasztal I-II., 2003, vegyes technika, vászon, 113x100 cm

Emlékképek Szurcsik József Emlékanalízis 2. című tárlata Óbudai Kulturális Központ – San Marco Galéria, 2014. VII. 31-ig

SZEIFERT JUDIT

Az emlékezet a szervezet azon képessége, hogy eltároljon,

képfelületből. Az Emlékanalízis pandanjai, a kiállításon szintén

megőrizzen és előhívjon információkat és élményeket.

szereplő, Ember embernek… (2010), illetve Hiány 1-2. (2010)

Az emlékezés folyamata kódolással kezdődik, majd táro-

című festmények. Ezeken a képeken az arcokat „hordozó” térbeli

lással folytatódik, és végül a felidézéssel zárul. Az emlé-

épületstruktúrákból kivágott szögletes, „negatív” mértani testeken

kezés olyan részben tudatos, részben nem ellenőrzött

keresztül dombos-lankás tájak derengenek fel. Annak a táj-ideának

agytevékenység, amelynek során a valóság megismerése,

a részletei válnak itt láthatóvá, amely önállóan is megfestésre került.

az idegrendszer működésének segítségével és követ-

A Csend (2008–2010) címével is jelezi, hogy ez a táj a meditáció és az emlékek felidézésének helye. Fák, lombok, folyó és letisztult mértani formák teremtik meg ezt a nyugodt közeget, az elmélkedés, illetve az emlékezés szigetét. Itt a Töprengők (2010) mellett maga az alkotó is választ találhat a Mit is mondhatnék? kérdésre, amit most is bemutatott, 2011-es képének címében feltett.

Legújabb festménysorozatának több darabját láthatjuk a kiállításon.

Ezeknek a képeknek az előzőektől eltérő egyik jellegzetessége, hogy alapvetően a fekete-fehér színekre és ezen színek közötti gazdag tónusokra épülnek. A másik változás, hogy az eddig architektúrába zárt emberalakok kiszabadultak épületbörtöneikből, és táji környezetben jelennek meg. Általában csak szögletes hasáb formában végződő fejük emlékeztet architektúra-lény mivoltukra.

Ezzel a térbe való kilépéssel a figurák már teljesen testet öltve, arcukat is több képen felfedik, és nem csak profilból láthatóak. Bár vannak egyezések tematikailag a korábbi képegyüttesekkel, de ezek a tartalmak új értelmezést nyerve jelennek meg, az architektúraburokból kiszabadított, testet öltött figuráknak köszönhetően.

Ezek az újabb festmények faktúráik repedezettsége, töredezett

SZURCSIK JÓZSEF: Hiány 1, 2010, akril, olaj, vászon, 40x50 cm

keztében, a valós idősíktól „függetlenítve” lehetségessé válik. Az emlék, az emlékezés mozzanata tehát szorosan kapcsolódik az időhöz, annak folyamatához, illetve a múlt történéseihez, múltbeli tapasztalatok felidézéséhez.

Szurcsik József művészete több ponton kapcsolódik az időhöz, a múlthoz és az emlékezéshez. A jelenlegi kiállításnak is címet adó Emlékanalízis (2010) című festmény struktúrája geometrikus formákkal, négyzetekkel, téglalapokkal komponált. A kép hátterében a tömbökbe zárt arcszegmensek szinte csak fölsejlenek.

A képfelszínt elborító téglalapok, négyzetek mint ablaknyílások jelennek meg, s rajtuk keresztül egy-egy emlékfragmentum (arc, tájrészlet stb.) válik láthatóvá.

Az ablakrések élénk és világos tónusú színeikkel szinte előre ugranak a tompa, fátyolos sötétségbe burkolózó

48

felszínük által archaikus hatást keltenek, így megjelenésükkel is az időhöz, a múlthoz kapcsolódnak. De vannak a sorozatnak olyan darabjai, amelyek tematikailag is az idővel, a múlttal foglalkoznak.

Mint például az Átjáró a múltba (2012) című vászon.

A korábbi sorozatok darabjain megjelenő, architektúrába zárt emberarc-szegmensek lehetnek maszkok, amelyek mögé rejtőzve, illetve amelyek segítségével a művész feltárulkozik (Szerep 1-2. 2010). Megmutatja legbensőbb, legféltettebb titkait (például Lélekőrök, 2010; Hiány 1-2. 2010; Emlékanalízis, 2010), azokat a pillanatnyi állapotokat és örök érvényű értékeket, amik meghatározóak számára (Jelenet 1.

2011–2012). Legújabb, fekete-fehér festménysorozatában lecsupaszítva, maszkok nélkül, architektúra burkokból kibontva jeleníti meg saját személyiségének különböző attitűdjeit. Így ő egy személyben A hitetlen (2013), A poéta (2013) és az Átutazó (2013) is.

20 14

augusztus

Szurcsik József szinte valamennyi képén téri relációkkal, tájelemekkel és építészeti konstrukciókkal, valamint bennük elhelyezett, vagy beléjük zárt emberalakokkal fogalmazza meg mondanivalóját.

Festményei ablakokként vagy kapukként újabb téri és idődimenziók irányába nyitják meg azt a teret és időt, amelyben mi, szemlélők létezünk. Ez a tér és ez az idő a kép tere és ideje is. De a műalkotás ideje az a folyamat is, mialatt megszületett, illetve az a kor szintén, amelyben keletkezett.

kerülnek felszínre. Az emlékanalízis Szurcsik festményein azt jelenti,

A művészetben materializálódó idő, illetve az idő egyetemessége és határtalan távlatai, valamint az emberélet személyes és egyben

hogy képeiben mindig az aktuálisan felszínre kerülő emléktöredéket jeleníti meg vizuális formában.

korlátozott idejének relációi fogalmazódnak meg

A Szurcsik-képek lényeihez hasonlóan a nézők is egy-egy mozdu-

Szurcsik József jelenlegi művein is. A művészek alkotói

latlan utazás részesei lehetnek. Az út kies és kietlen vidékeken,

tevékenységük által összekötők az idő végtelen folyama

hegyek, tavak, épületek között kanyarog. A festő a kulturális és

és az emberi lét végessége között. A műalkotások a

történelmi emlékezés mozzanatait saját személyes emlékeivel

maradandóság igényével születnek, ezáltal alkotóik saját

ötvözve alkotja meg festett univerzumát. Képeinek metafizikus

életükön túlmutató idődimenziók felé tesznek lépé-

tájain barangolva mi is elidőzhetünk a kollektív emlékezés helyein

seket. Műveikkel az időtlenség irányába igyekeznek.

vagy saját személyes emlékeink között is.

Az időtlenség kapcsán meg kell említeni Szurcsik

A kiállításon emlékek képeit nézzük. Majd hazaérve képek

József képeinek sajátos térbeliségét, amellyel kialakítja

emlékét látjuk.

azt a fenségességet sugalló, dinamikus statikusságot, ami minden festményét jellemzi. Módszere a nézőpontok váltogatása, illetve analitikus vegyítése egy-egy képen belül. Ennek köszönhető többek között, hogy művei által egyszerre lehetünk a letűnt korok szemlélői, a múltban, a jelenben vagy akár a jövőben élt nemzedékek kortársai. A kulturális, művészeti örökség egyetemes emlékeit személyes élményekként élhetjük át képeinek lankás tájain bolyongva. A festményeken megjelenő épületkonstrukciókat szemlélve egyszerre lehetünk kint és bent, fent és lent. Alkotásai téren és időn kívüli helyekre, soha nem volt és örökké létező vidékekre visznek bennünket.

Az emlékek úgy halmozódnak egymásra, mint a föld vagy a kultúra időben egymásra rakódó rétegei. De akárcsak a földrétegek, úgy az egyes emlékrétegek is nemcsak egymásra rakódnak, hanem el is mozdulnak egymáshoz képest, így mindig más és más szeletek 49

SZURCSIK JÓZSEF: Emlékanalízis, 2010, akril, olaj, vászon, 80x100 cm

20 14

augusztus

SZURCSIK JÓZSEF: A poéta, 2013, akril, olaj, vászon, 50x60 cm

Szemében éles fény a részvét A zseniális lump

To u l o u s e - L a u t r e c v i l á g a Szépművészeti Múzeum, 2014. VIII. 24-ig

GELLÉR KATALIN

„Toulouse-Lautrec meglehetősen lump természetű

Akadémiai tanulmányai után a Montmartre-ra költözve bontako-

ember volt…” – ezzel a mondattal kezdi a francia

zott ki művészete. Fő témája a zenés kávéházak, varieték világa

mesterről való emlékezését Rippl-Rónai József.

és a prostituáltak élete lett. A karrierjét elindító Moulin Rouge

„Az absynth-szag után a nyomdaszagot szerette a

plakát (Moulin Rouge: La Goulue, 1891) telitalálatát talán annak is

legjobban” – olvashatjuk a folytatásban, amelyben

köszönhette, hogy belülről ismerte a Párizsban divatjának csúcs-

kiváló jellemzést ad a grafika és a plakátművészet utol-

pontján lévő zenés kávéházi világot, melynek sztárjait megörökí-

érhetetlen mesterének litografáló szenvedélyéről.1

tette. Portréit a karakterek kegyetlenségig kihegyezett ábrázolása

Jóllehet, festőként is kora avantgárd mesterei közé tartozott, de példaképéhez, Honoré Daumier-hez hasonlóan, akinek karikatúrái erősen hatottak rá, inkább grafikáiról, mint festészetéről ismert.

Festményei az impresszionizmus egyik változatát TOULOUSE-LAUTREC: Páholy aranyozott maszkkal – A Théâtre Libre színlapja, 1893, litográfia ©Szépművészeti Múzeum TOULOUSE-LAUTREC: A Pénz színlapja, 1895, litográfia ©Szépművészeti Múzeum

jellemzi, melyet a néző közvetlenül is megfigyelhet a színészeknek, táncosoknak a kiállításon is megtekinthető fotóival összevetve.

A sztárportrékról és az éjszakai élet jellegzetes típusait megörökítő műveiből nem hiányzik a részvét sem. Kosztolányi Dezső ismert mondatát szabadon idézve, szemében „éles fény” volt a részvét.

képviselik, de összetéveszthetetlen, egyéni stílust a

A szecesszió jellegzetességeit a papír felületén ostorcsapásként

vonal uralmára épülő, erőteljes színvilágú szecessziós

végighasító vonalai és dekoratív arabeszkjei nyomán lehetne

grafikáiban és plakátjaiban teremtett. Toulouse-Lautrec

meghatározni. A biztos kézzel, erőteljesen húzott vonalak a

a Jules Chéret nyomában kibontakozó francia plakát-

mozgás intenzitását fejezik ki, a tánc hevességét vagy csupán egy

művészeti reneszánsz vezető mestere volt (ahogy

siető nőalakot jellemeznek. Elevenbe találó, jellemző kézmozgását

Pierre Bonnard és Alfons Mucha is.)

erős és merész, szokatlan színpárosítások kísérik. A japán famet-

50

20 14

augusztus

szetek forma- és színvilága, karakterformálása, kompozíciós jegyei letagadhatatlan hatással voltak rá.

Rajzai gyors feljegyzések, vonallal rögzített impressziók szintézisei.

A kontúrral körbezárt színek intenzitása a korszak szimbolista és szecessziós mestereiével rokon, de harsányabb, az ábrázolt világ hű tükre, emellett megfelelnek a plakát követelményeinek is.

Táncosnőin szinte csak a láb, a perdülő ruha él, minden részlet a lendületnek rendelődik alá.

Gyakran alkalmaz átlós szerkezetet, a satírozás is ezt a hatást szolgálja. A mozgás, a lendület érzékeltetése talán a lóversenyképeken éri el csúcspontját.

Ezzel szemben költői vénájáról tanúskodik az a két, Loïe Fuller táncát ábrázoló színes litográfia, amelyeket a kiállításon a híres táncosnőről készült film mellé helyeztek. A táncosnő kemény erőfeszítést tükröző arckifejezésével, erőteljes mozdulataival szemben Toulouse-Lautrec pillangó könnyedségű figurát rajzolt a kőre. A vázlat, a kézmozdulat frissességét őrző művek mögött jelentős előkészítő munka akik egy egész falat szántak ugyanazon téma változatainak.

Grafikáin a tárgyak tulajdonosuk testévé válnak, a kalapok lengő tollai, egy pár elhagyott

© Szépművészeti Múzeum

rejlett, erre is utalnak a rendezők,

női kesztyű viselője vibráló

A mozgás, a tánc ábrázolásának a reneszánsz óta ismert trükkjét

egyéniségét önmagában is felidézi (borító Yvette

a félig elfedett figurákkal, a japán fametszők, majd az imp-

Guilbert albumához, 1894). Dekoratív modorban,

resszionisták által kedvelt, a keret által elvágott szereplőkkel

szokatlan nézőpontokat alkalmazva újítja meg az

való érzékeltetését gyakran alkalmazta. A maszkszerű arcok, a

impresszionista festők egyik kedvelt, a modern élet

síkszerűvé lapított, mintákkal borított vagy egynemű színfolttá

helyszíneit, így a színházat megörökítő témáját.

stilizált emberi figurák a színház és az éjszakai élet felfokozott,

Kiemeli a páholyok íveinek ritmikáját, a nézők tollas

mesterkélt világának megtestesítői. A Szépművészeti Múzeum

kalapjaiból arabeszket formál. A szokatlan néző-

gazdag Toulouse-Lautrec-anyaga ötven évvel ezelőtt, a művész

pont alkalmazásában többek közt Félix Vallotton is

születésének 100. évfordulóján volt kiállítva, kár, hogy évfor-

követte, aki szintén élt az erőteljes vonalvezetés, az

dulóra kellett várni újabb bemutatásukkal. A mostani tárlat

egymás mellé helyezett egynemű színfoltok szin-

Gonda Zsuzsa és Bodor Kata rendezésében mintegy 170 művet

tetizáló, esetében rejtett ellentétre utaló hatásával

sorakoztat fel a múzeum nemzetközi viszonylatban is jelentős,

(A páholy, az úr és a hölgy, 1909).

223 művet tartalmazó gyűjteményéből, amelyet néhány kölcsönzéssel egészítettek ki.2 A Szépművészeti Múzeum egyetlen 51

20 14

augusztus

TOULOUSE-LAUTREC: Jane Avril, 1893, litográfia

eredetiséggel formálta át a francia közeg Ripp-Rónai kompozíciós és színbeli újításait.

Toulouse-Lautrec Adolphe Willette modorában készült plakátjának megvadult tehene (La vache enragée, 1896) az 1890-es években Párizsban tanuló magyar művészek emlékezéseiben is felbukkan. A Julian Akadémiát látogató Nagy Sándor is megörökítette a La Vache nevet viselő kisvendéglőt. „Ez egy akkora vékonyka kis helyiség volt, hogy Pesten még egy utcai órajavító vagy monogramvéső se vette volna ki. De Victor, egy élelmes kiskocsmáros kivette pár festőismerőse biztatására, akiknek a műtermük a rue Lepic körül, közel a Moulin Rouge-hoz volt. Ezt a kis helyiséget kidekoráltuk. Nekem is jutott, a címtábla, a vache enragée, vörös rézből kivágott megveszett tehén, mert ez egy szólás-mondás franciában: étkezni a megveszett tehénnel annyit tesz, mint koplalni.”3 Befejezésül megjegyezném, a grafika, úgy tűnik, egyre nagyobb teret kap a budapesti kiállítótermekben.

A Képzőművészeti Egyetem Olgyai Viktort és tanítványait bemutató tárlata, a Derkovitskiállítás nagyszámú grafikai TOULOUSE-LAUTREC: Angol úr a Moulin Rouge-ban, 1892, litográfia ©Szépművészeti Múzeum

festményének (Ezek a hölgyek az ebédlőben, 1895-96) a grafikák sorába való behelyezése a grafika egyenlő súlyának, művészetté válásának reprezentációja is lehet. Dokumentumfotók, filmek, az anyag jól kijelölt tematikai csoportokba rendezése segítik a nézőt az

anyaga, s a korábbi, kiemelkedő jelentőségű, a magyar grafika nemzetközi kapcsolatait is bemutató kiállítások remélhetőleg arra ösztönöznek, hogy a grafikának szentelt tárlatoknak köszönhetően a közönség egyre többet láthasson a magyar múzeumok rejtett kincseiből.

életműben való eligazodásban.

Jegyzetek

Magyar vonatkozások is megjelennek a kiállításon, így például a Revue Blanche körében is jártas RipplRónaitól a neves lapban megjelent Lámpánál olvasó nő című (1896) litográfiáját is láthatjuk. A francia mesternek a Nabi kör múzsáját, Misiát, Cléo de Mérode vagy Rigó Jancsi szerelmét megörökítő finom profilú portréit nézve el lehet elmélkedni, vajon kereshetjük-e például a Cléo de Mérode rokona (1901) című RipplRónai-arckép egyik ihlető forrását Toulouse-Lautrec

1 Rippl-Rónai József Emlékezései. A Nyugat kiadása, Budapest, 1911, 73-74; Az utóbbi mondatot emeli ki Gonda Zsuzsa ToulouseLautrecről írt, a művész életpályáját, a korabeli párizsi művészeti életet és a sokszorosított grafika jelentőségét is bemutató katalógustanulmányában.

2 Bodor Kata a kiállítás katalógusában a szerzeményezések és adományozások történetét is megírta.

3 Csók István és Nagy Sándor ebből a körből a Willette-tel közösen dolgozó ukrán David Ossipovitch Widhoffot ismerte, aki sokszor a művésztársak adományaira szorult. Nagy Sándor: Párisi emlékek (9). Élet, 1922, 289, 153, 207-208.; Csók István: Emlékezéseim. Budapest, 1990, 50.

műveiben? Ez annak is példája lehet, hogy milyen 52

20 14

augusztus

Szó és kép

A modern kárpitművészet válaszútjai Tö r t é n e t i é s k o r t á r s k á r p i t o k K e r e s z t é n y M ú z e u m , E s z t e r g o m , 2 0 1 4 . V. 1 0 – V I I I . 2 4 .

ISTVÁN MÁRIA

Történeti és kortárs kárpitok Magyarországon címmel

kenysége révén került hazánkba, de tudjuk, hogy a nyugati képes

2014. május 10-én nyílt kiállítás az esztergomi

kárpitok saját korukban is eljutottak Magyarországra, részét képezték

Keresztény Múzeumban. A tárlat és a hozzá kapcsolódó

a legfelső rétegek anyagi kultúrájának.

1

katalógus a magyar kárpitművészek számvetése, hogy mit jelent ma számukra ez a különleges szakma, melyek a legfontosabb vonatkoztatási pontjaik: hagyományaik, történetük hangsúlyai, eredményei, fordulópontjai, hogyan képzelik a jövőt, a fejlődés lehetőségét.

A kiállítás kurátorai: Hegyi Ibolya, Kontsek Ildikó és

Ez a magas színvonalú történeti örökség büszkeséggel töltheti el a kortárs művészeket, ugyanakkor zavarba ejtő. A műfaj valahai magas presztízsével nagy kihívás versenyre kelni, mert „grand art” volt ez a javából.4 A kortárs alkotóknak újra meg újra meg kell válaszolni, mi lehet a szerepe a modern korban, nem avult-e el, mint luxusművészet, nem pusztán üres, modoros reprezentációt szolgál-e.

Semsey Réka szellemi forrásként Ferenczy Noémi 50-es évekbeli tanári működését tekintik, ezért alakja a koncepció egyik fő pillére. Eredményeire közvetlenül támaszkodhatott tanítványa, Solti Gizella munkássága, a kiállításon szereplő Barackfa című műve 1955-ös diplomamunkája volt. Ferenczy halála után is elsősorban példájára reflektált az Iparművészeti Főiskolán (majd Egyetemen) a következő évtizedekben diplomázó „gobelintervező” művészek sora, Dobrányi Ildikótól Hauser Beátáig.2 Az általuk fémjelzett vonulat mintegy száz évre vezeti vissza a saját eredetét, ezért a kiállításon kiemelt helyet kapnak Ferenczy Noémi korai, a tízes években készített fontos munkái: a Teremtés (1913), Menekülés

E tradíció legfontosabb eleme az a meggyőződés, hogy a kárpit egyetlen, autonóm művész alkotása, aki a kivitelezést is maga végzi, s ez utóbbi munkafázis – első-

fotó: Áment Gellért

Egyiptomba (1915-16), illetve a Vénusz születése (1915).

sorban a technika nyújtotta inspirációk révén – fontos, talán a legfontosabb szakasza a mű formálódásának, 3

Ezzel a kérdéssel a 20. század második felében pályájukat kezdő

a műalkotás végső létrejöttének. Ezzel az irányzat

művészgenerációk is szembenéztek. A kiállítás rendezői döntő

egyben ki is jelöli helyét a magyar kárpit másik jelentős

eseményként mutatják be az „újtextiles” irányzat fellépését, amely a

vonulata, az elsősorban festők által tervezett, szövőmes-

hazai kultúrpolitika keretei között ezt a terepet találta alkalmasnak

terek közreműködésével kivitelezett, gyakran nagysza-

a neoavantgárd kísérletek számára. A mozgalom környezetében

bású kárpitok hagyományának ellenpárjaként.

többen kétségbe vonták a kortárs kárpitművészet létjogosult-

További fontos viszonyítási alap, örök kiindulópont a műfaj ragyogó múltja, a francia és németalföldi kárpitművészet gazdag termése. (Ferenczy Noémi is e klasszikus technikára alapozta munkásságát.) A kiállítás látványos bevezető része, a történeti kárpitok szerepeltetése ezt az európai tradíciót érzékelteti. Az esztergomi Keresztény Múzeum anyagából válogatott öt jeles műtárgy a 19. század kiemelkedő gyűjtőegyénisége, Ipolyi Arnold tevé-

53

ságát, ám az 1980-as szombathelyi biennále, melyet e technikának szenteltek (Plusz-mínusz gobelin), hatásos cáfolat volt. Ebből az anyagból bőven válogat a kiállítás, hogy demonstrálja a műfaj erényeit, a benne rejlő különleges lehetőségeket. Egyik, a technika sajátosságából fakadó raszteres hatás, melynek kiaknázásával a kortárs művész a táblaképtől különböző, sajátos autonóm művet tud létrehozni. Hatásában kapcsolódik a modern eszközök, a fotó, a film, a számítógép segítette képalkotás világához, illetve hangsúlyozza a tárgyától való távolságtartást, elvontságot, felbontást

20 14

augusztus

Mercurius átadja a gyermek Bacchust a nimfáknak.

Brüsszel, 1700 k., 442x309 cm, Iparművészeti Múzeum, Budapest

formájaként vetődött fel a közös munkán alapuló kárpitok gondolata. Az esztergomi kiállításon a 33 résztvevő által készített nagyszabású Szent István és műve című alkotás szerepel, mely az államalapítás évfordulójára született.8 Hasonló együttműködés eredménye a Magyarország soros Európai Uniós elnökségére készült Európa fényei című gobelin.9 Ezek a törekvések, azon túl, hogy a szakma figyelemfelhívó, látványos fellépései, azt igyekeznek bizonyítani, hogy a mai Magyarországon is van lehetőség a műfaj hagyományainak megfelelő reprezentációs funkciók ellátására.

Az egységes terv alapján kollektív munkával kivitelezett alkotás természetében közelebb áll a korábbi

fotó: Mudrák Attila

nagyszabású kárpitok hazai tradíciójához, s nyelvezetét tekintve hajlik a narratív kifejezésre.

A másik irányzat, a Ferenczy Noémi által képviselt személyes, Jelenet Júdás Makkabeus történetéből (?).

Oudenaarde, 17. század első negyede, 374x348 cm, Keresztény Múzeum, Esztergom

(Dobrányi Ildikó: Részlet; Kecskés Ágnes: Dunakanyar).

A bemutatott példákon látható, hogy sok kárpitművész ekkortájt igyekezett virtuálisan kilépni a síkból, foglalkoztatta a harmadik dimenzió virtuóz érzékeltetése. Az illu-

autonóm kárpit szép példája Dobrányi Ildikó Nomád szőnyege (1996), mely a megelőző Fűsorozat eredményeit összegzi, intim belső világa a középkori francia alkotások hangulatát idézi.

zionisztikus hatást aknázta ki – a korábban megkezdett

Az ezredforduló utáni magyar kárpitművészet nagy súlyt fektet

utat folytatva – Nagy Judit új műve is, a Szövés=életmód5.

külföldi kapcsolatrendszerének ápolására és fejlesztésére. Ez a

Ez a megközelítés a kiállítás későbbi anyagában is

törekvés jól illeszkedik a nemzetközi trendbe. Az alkotók ugyanis

nyomon követhető (Pápai Lívia: „…bölcsőd az, s majdan

felismerték, a közös fellépés támaszt és megerősítést ad az egyes

sírod is…”, 1999).

országok művészeinek. A gazdag hagyományaikat ápolni kívánó

Nagy Judit kárpitja üzenetében is rokon a többi, azonos időben született alkotással: hangsúlyos a művészek személyes attitűdje, önvallomása. Sok változatban foglalkoznak a közösség vagy az egyén által megélt

francia és belgiumi kezdeményezések fokozottan igyekeznek gondozni a területet, de a többi európai ország művészei is komoly aktivitást fejtenek ki,10 s kapcsolatot építenek a rokon északamerikai intézményekkel, rendezvényekkel.11

történelemmel, annak tragikus vagy éppen ironikus

Ez a kapcsolatrendszer a megmérettetés oly fontos lehetőségét

voltával. Solti Gizella: Nem golyóálló palást c. alkotása

is biztosítja. Ebben vállalt részt Magyarország a Szépművészeti

1981-ben a pápa elleni merényletre reflektált.

Múzeumban 2001-ben megrendezett Kárpit című nemzetközi

A társadalmi változások hatására a 80-as évek közepére a modern magyar textil iránti érdeklődés ellankadt, a rendszerváltás pedig megszüntette a művészettámogatás addigi kereteit. A korábbi lehetőségek eltűnését a kárpitművészet különösen megérezte.

kiállítással, melyet 2005-ben a Kárpit2 követett. Rendszeresek a magyar alkotók külföldi szereplései is. A jelenlegi esztergomi kiállításon láthatóak e budapesti seregszemlék díjazott alkotásai (Pápai Lívia, Pasqualetti Eleonóra, Balogh Edit, Hegyi Ibolya munkái), illetve Csókás Emese Rét című diptichonja (2005), mely a tournai-i triennále fődíját kapta meg.

A szakma válaszul létrehozta önálló szervezetét, a Magyar Kárpitművészek Egyesületét,6 egyidejűleg igyekezett bekapcsolódni történelmi évfordulókhoz fűződő állami, intézményi projektekbe.7 Ennek egyik sajátos

54

A kiállítás hangsúlyos részét alkotja az Európa szövete című együttes, mely a külföldi kárpitművészekkel való kapcsolatot 2011-ben egy szimbolikus közös vállalkozással tette láthatóvá.12 A projekt ugyancsak Magyarország uniós elnökségének alkalmából jött létre, a koncepció 20 14

augusztus

kiindulópontjaként pedig a budapesti Iparművészeti Múzeum egyik műtárgya, a 18. század elejéről származó, Mercurius átadja a gyermek Bacchust a nimfáknak című brüsszeli falikárpit szolgált. A kontinens 27 művésze13 azt az inspiráló feladatot kapta, hogy a historikus emlék egyegy részletének továbbgondolásával új alkotást hozzon létre. Ugyanarra a hagyományra, a magas színvonalú technikára, a közös európai múlt szellemi örökségére reflektáltak tehát a résztvevők, s kisméretű, önálló, személyes művek születtek, amelyekbe belefoglalták a kárpit jövőjéről való elképzeléseiket is. A tárgyegyüttes színes és stilárisan változatos, mozaikszerű látványa a lehetőségek

Jegyzetek 1 Hegyi Ibolya–Schulcz Katalin: Történeti és kortárs kárpitok Magyarországon.

Keresztény Múzeum – Iparművészeti Múzeum – Dobrányi Ildikó Alapítvány, Esztergom, 2014 2 Dobrányi Ildikó (1972-ben végzett), Péreli Zsuzsa és Oláh Tamás (1974), Penkala Éva és Remsey Flóra (1975), Nyerges Éva (1976), Nagy Judit és Martos Katalin (1977), Hegyi Ibolya (1978), Pápai Lívia és Baráth Hajnal (1979), Hauser Beáta (1980). Hegyi Ibolya: „Plusz-mínusz gobelin”. In: Hegyi Ibolya–Schulcz Katalin, 53 3 Ezt demonstrálja a kiállításon Solti Gizella Szövésminta I-II. című 2014-es alkotása.

4 Guy Delmarcel, a flamand kárpitművészet szakértője könyvében kiemeli, hogy a régi leltárak jóval nagyobb értékként tüntették fel a kárpitokat, mint a festményeket. Guy Delmarcel: Flemish Tapestry. Thames and Hudson, 1999, 17 5 Nagy Judit korábbi alkotása (Így repült a pillangóm az ablakomra) az 1978-as biennále fődíját kapta.

gazdagságát szemlélteti.

6 Az MKE 1996-ban alakult meg Dobrányi Ildikó vezetésével. Jelenlegi elnöke Balogh Edit.

A 2014-es esztergomi kiállítás helyszíne, a Keresztény

7 Az 1996-os Honfoglalás-emlékév alkalmából rendezték a Himnusz tematikus kiállítást, és készült el „Kárpit határok nélkül” című közös mű.

Múzeum arra emlékeztet, hogy a kárpitművészet számára a modern korban is természetes választás lehet az egyik nagy hagyományokkal bíró terület, az egyházművészet felé fordulás. A kiállítás katalógusában olvasható visszaemlékezésében Solti Gizella Ferenczy Noémire utal, aki tanítványainak többször is felidézte a chartres-i katedrális üvegablakait, azok alkotóit.14 Solti Gizella számára ez a „chartres-i álom” elsősorban a közös munkát, a maradandó művek létrehozását jelentette.15 A kiállítás egyik hatásos csomópontját képezi Ferenczy Noémi két, bensőséges áhítatot sugárzó vallásos témájú alkotása. Motívumait a késő középkori kárpitok világából meríti, a formák leegyszerűsített, letisztult változatait alkalmazva. A naivan őszinte, mesés hangulatot finom, szecessziós eredetű színek (választékos lilák, rózsaszínek, Mária bíbor ruhája) teszik különlegessé. Hajnal Gabriella Szent Ferenc kárpitjáról (1968) hasonló csendes, átszellemült hit sugárzik.16 Érdekes megfigyelni az alkotásnak a Ferenczy Noémi-féle Vénusz születésével rokon kompozíciós szerkezetét is, melynek hagyományos rendje a

8 Elkészültét a magyar állam és a katolikus egyház támogatta, az alkotók a Budavári Kárpitműhelyben szőtték meg.

9 10 résztvevővel. További, a kiállításon nem szereplő közös alkotások: Corvintriptichon, 2008; Duna-limes 2012; Az egész töredéke és a töredék egésze, 2014 10 European Tapestry Forum (ETF) szervezete, Artapestry kiállítások 11 András Edit: A kárpit újrapozícionálásának útja személyes nézőpontból. In: Hegyi Ibolya–Schulcz Katalin, 63 12 Az elkészült sorozat abban az évben került bemutatásra Brüsszelben és Budapesten, utóbbihoz kapcsolódva tudományos konferenciát is rendeztek.

A kiállítás katalógusa: Hegyi Ibolya–Schulcz Katalin (szerk.): Európa szövete/ Web of Europe. Egy tizennyolcadik századi brüsszeli kárpit kortárs parafrázisai. Iparművészeti Múzeum – Dobrányi Ildikó Alapítvány, Budapest, 2011; a konferencia kiadványa: Hegyi Ibolya–Schulcz Katalin (szerk.): Európa szövete/Web of Europe.

A szövött kárpit művészetének átváltozásai. Dobrányi Ildikó Alapítvány, Budapest 2013 13 Az unió akkori tagállamainak számát reprezentálandó.

a víz és a teremtés, az élet misztériumát kutatják (Solti

15 u.o.

Gizella: Barackfa, Teremtmények; Dobrányi Ildikó: Részlet,

16 Hajnal Gabriella alkotói módszere sajátos, kárpitjait nem maga kivitelezte, de olyan magas fokú kartonkészítési eljárást fejlesztett ki, amely azt biztosította, hogy a szövőszéken minden részlet elképzelései szerint valósuljon meg amellett, hogy a szövést is szigorúan ellenőrizte, felügyelte (Hegyi Ibolya szóbeli közlése).

ábrázoló flamand alkotáson is jól felismerhető. Ebben a környezetben a kiállítás több más fontos darabján is érzékelhetővé, hangsúlyossá válik a szakralitás jelentésrétege. Ezek a modern alkotások elvontabban ugyan, de

Hegyi Ibolya: Időjárásjelentés/H2O).

A műfaj múltja gazdag példákban arra, hogy hogyan alkalmazták ezeket a textileket a belső terek végső megformálására, látványos hatáselemként17 – ezt érzékelteti a kiállítás históriai anyaga is. A kortárs magyar kárpitművészet szellemében, attitűdjében rokon a képzőművészettel, ám úgy tűnik, hasonlóan izolálttá is vált,

17 A gyapjú, selyem anyagok meleg hatásúvá tették a kopár falakat, az élénk vagy fénylő színek megvilágították. A kárpitokon ábrázolt természet: növényzet, tájak mintegy megnyitották, kitágították a belső teret. Voltak olyan kárpitok (mind egyházi, mind világi használatban), amelyeket csak bizonyos kitüntetett alkalmakkor függesztettek fel, megteremtve így az ünnepek saját, szimbolikus környezetét.

ezért sok alkotó a további fejlődés egyik lehetőségét látja az építészettel való kapcsolat megerősítésében.

55

fotó: S. Haranghy Ágnes

végső soron ugyancsak a természet, a táj és a növényzet,

14 Solti Gizella: Emlékek.

In: Hegyi Ibolya, Schulcz Katalin: Történeti és kortárs kárpitok Magyarországon.

Keresztény Múzeum – Iparművészeti Múzeum – Dobrányi Ildikó Alapítvány, Esztergom 2014, 39

történeti kárpitok egyikén, az oroszlánnal való küzdelmet

20 14

augusztus

DOBRÁNYI ILDIKÓ: Nomád szőnyeg. 1996, 220x220 cm, Iparművészeti Múzeum, Budapest

Már 23 kismonográÀa jelent meg a Hungart könyvsorozatban, amely kortárs képzŊ-, ipar- és fotómŤvészek munkásságát dolgozza fel és mutatja be.

Megjelent kismonográÀák: BALLA ANDRÁS, BARABÁS MÁRTON, BUTAK ANDRÁS, CSERNUS TIBOR, DRÉHER JÁNOS, FÖLDI PÉTER, HAGER RITTA, HARIS LÁSZLÓ, ILLÉS BARNA, KALMÁR JÁNOS, KONOK TAMÁS, KOPASZ TAMÁS, LOVAS ILONA, M. NOVÁK ANDRÁS, PÁPAI LÍVIA, PÉTER ÁGNES, STEFANOVITS PÉTER, SZABÓ TAMÁS, SZEMADÁM GYÖRGY, T. DOROMBY MÁRIA, TÓTH GYÖRGY, VÁSÁRHELYI ANTAL, ZSEMLYE ILDIKÓ Ár: 1.995 Ft / könyv Megvásárolható a kiadónál, a HUNGART Egyesületnél, vagy megrendelhetŊ a www.hungart.org weboldalon.

HUNGART könyvbemutató, ArtMarket, Millenáris, 2013. december

HUNGART EGYESÜLET

1055 Budapest, Falk Miksa u. 30.

Tel.: (06-1) 302-4386

Tel./fax: (06-1) 302-3810

E-mail: hungart@hungart.org

Web: www.hungart.org

Tartós tisztelet Az első magyar fémikon múzeum, a Pálos Sziklakolostor Ruzsa György Ikonmúzeuma Sziklatemplom, állandó kiállítás

OLBERT MARIANN 2014. április 24-én, Szent György napján a budai pálos

az orosz kultúrához kapcsolódik. Oroszországban a 17. század

Sziklatemplomban orosz fémikon kiállítás nyílt állandó

második felében, pontosabban az 1653-as évvel kezdődő orosz

jelleggel az Ruzsa György egyetemi tanár, ikonszak-

egyházszakadás folytán létrejött vallási közösség, a raszkolnyikok,

értő, művészettörténész gyűjteményéből. Ruzsa már

más néven óhitűek (ószertartásúak, szakadárok )nyomán terjedtek

egyetemista kora óta gyűjtötte a fémikonokat és

el a fémikonok. Ez azzal magyarázható, hogy az öntvény tartó-

az ikonokra vonatkozó szakirodalmat. A műgyűjtés

sabb, sokkal jobban megőrzi az eredeti formát, mint a festett

mellett az 1980-as évektől ikonkiállításokat rendezett ,

ikonmásolat.

katalógusokat is írt, többek között 1981-ben Miskolcon szervezett egy kiállítást, ugyanebben az évben megjelent egy könyve Novgorod, Pszkov és az orosz Észak címmel, amely Németországban is kiadásra került. Elsőként rendezett Magyarországon 1996-ban fémikon kiállítást, az Esztergomi Keresztény Múzeumban.

A fémikonokat magas esztétikai értékük ellenére sem becsülték eléggé és kutatásukkal sem nagyon foglalkoztak. Nemzetközi szinten is csak az 1990-es években kezdett el velük foglalkozni a moszkvai Rubljov Múzeum két orosz kutatónője, Jelena Zotova és Szvetlana Gnutova. Maga kutatott ott és teremtett velük gyümölcsöző, együttműködő kapcsolatot. Ennek eredményeképpen rendezték meg a világ legnagyobb fémikon kiállítását 2005-ben Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban, ahol ötszáz ikont vonultattak fel, melyből négyszáz Moszkvából érkezett, százat viszont

fotó: Spitzer Fruzsina és Ruzsa Dénes

Ruzsa György is több alkalommal

Ruzsa kutatott föl idehaza. A kiállításhoz angol nyelvű katalógus is készült, mely máig keresett a gyűjtők körében.

Az ószertartásúak legnagyobb központjai: a Pomorje-vidék a

Azóta csaknem 10 év telt el. Ilyen előzmények alapján érlelődött meg a koncepció Ruzsa Györgyben, hogy egy állandó fémikon gyűjteményt hozzon létre, egy kis ikonmúzeumot, méghozzá e tárgyakból a legnagyobbat a világon. Maga a fémikon elnevezés nem egészen pontos, ha tudományosan szeretnénk meghatározni, a szakirodalom a tárgyak többségét rézalapú ötvözetből öntött ikonoknak nevezi. Ezek már Bizáncban is ismertek voltak, de igazi történetük

57

Vig-kolostorral, Moszkva, a Vologda- és az Ural-vidék, valamint a szibériai központok, elsősorban Irkutszk, ahol 1785-ben nyolc bronzöntőt név szerint is említenek, de a kutatás még messze van attól, hogy egészen pontosan elkülönítse a különböző körzetek alkotásait. A fémikonok előállítása a fára festett ikonokkal ellentétben az egyéni megoldásokra alig ad módot, csak az utólagos megmunkálás és a zománctechnika, például a különböző színű emailok – a kék, a zöld, a fehér és a sárga, illetve árnyalatok – alkalmazása adhat erre lehetőséget.

20 14

augusztus

Az Istenszülő Csodatévő szmolenszki ikonjának tisztelete Kijevi Barlanglakó Szent Antallal és Kijevi Barlanglakó Szent Teodózzal, 18. sz., rézötvözet, kék zománc, 3,8x3,1 cm

és mások, így a mindig együtt ábrázolt Szt. Borisz és Gleb tiszteletére készült, valamint a legnagyobb ünnepekhez kötődő ikonokat.

Ezzel az elrendezési móddal a finomabb különbségeket is meg lehet figyelni. Különösen sok Myrai Szt. Miklós ikont láthatunk, többféle régióból származnak, így egy „több ezer kilométeres utazást” is tehetünk ebben a kis kiállító teremben. A hatalmas gyűjtemény egy kis szobában elfér, hiszen ezek többségükben apró kegytárgyak, keresztek, és olyan alkotások, amelyeket főleg úti ikonként használtak, ezek az úgynevezett fémdiptichonok, -triptichonok, -tetraptichonok (kisméretű két-, három vagy négy részes összecsukható ikonok), melyek igen nagy népszerűségre tettek szert az egyszerű hívők körében. Ennek fő oka, hogy kisméretűek, tartósak és viszonylag olcsók voltak a festett ikonokkal szemben. E tárgyak a hétköznapi élet szerves részét képezték, az emberek gyakran csókolták, simogatták őket, ahogy ezt megörökítették a legnagyobb fotó: Spitzer Fruzsina és Ruzsa Dénes

orosz írók novelláikban, regényeikben, mint például Dosztojevszkij „Bűn és bűnhődés” című művében a főhős, Raszkolnyikov bűnhődésének vállalásakor újra megemlíti a rablógyilkossággal szerzett rézkeresztet, mely végül is a szenvedés és a megtisztulás szimbóluma lesz.

Mozsájszki Szent Miklós, 1800 körül, rézötvözet, 7,8x6,6 cm

A Sziklatemplomban megrendezett kiállítás fő célja az volt, hogy véget vessen annak az elterjedt tévhitnek, hogy „az ikonok mind

A fémikonmúzeum kincstárszerűen, tömören van berendezve.

Múzeumi koncepció szempontjából külön érdekesség , hogy a vitrinek fölött a falakon híres orosz festményeknek láthatjuk

ugyanolyanok”, ebből kifolyólag minél sokszínűbb anyag összeállítására törekedett Ruzsa György, melyben támogatta őt két kurátortársa, Prokopp Mária művészettörténész és Cseke Róbert restaurátor. Az ikonokat ikonográfiai rendszer szerint csoportosították, például az Istenszülőt (Szűz Mária elnevezése a Keleti

a színes reprodukcióit, mint a kiállítás „illusztrációit”, amelyek a fémikonokkal vannak összefüggésben. Ezek közül említésre méltó Vaszilij Grigorjevics Perovnak Jelenet a sírnál című festménye 1859-ből, amelyen egy keresztfát láthatunk fémtriptichonnal, hasonlóról írt Puskin is A postamester című novellájában, melynek alapján megállapítható, hogy a fémikon egy életen át, majd a síron túlra is elkísérte a hívőt. A kiállításon

Egyházakban), Krisztust és a szenteket ábrázoló ikonok csoportjai jól elkülöníthetők a vitri-

szerepel egy másik színes reprodukció is-melynek eredetije szintén a híres Tretyakov Képtárban látható-Vaszilij Ivanovics

nekben, és ezeken belül további alcsoportokat is találunk, ilyen pl. Myrai Szt. Miklós püspök

Szurikov ismert képe, mely az ószertartásúak egyik legnagyobb vezetőjét, Morozova bojárasszonyt ábrázolja.

és Szt. György, mint a legnépszerűbb szentek

58

20 14

augusztus

Angyalok, Próféták, Szentek és ünnepek ikonjai

Csehov síremlékéről, amely a moszkvai Novogyevicsij

végül a kis méretű keresztek és liturgikus tárgyak.

kolostor temetőjében található, a sírkövön pedig egy

A kötet végén található egy magyar és idegen

sötétkék zománccal díszített fémkereszt van, mely

nyelvű bibliográfia a fémikonokról, valamint a

ugyancsak emlékeztet a kiállítás egyik figyelemre-

gyűjtő Ruzsa György szakmai életrajza és bibliog-

méltó fémkeresztjére. A fémikonok mellett látható

ráfiája, majd a képkatalógus. A szakmai katalógus

fotó: Spitzer Fruzsina és Ruzsa Dénes

„Illusztrációként” szerepel még egy érdekes fotó is

Keresztelő Szent János, 19. sz., rézötvözet, fehér, sötétkék zománc, 13,5x12,1 cm

a teremben néhány festett ikontábla is, melyekre

mellett hamarosan meg fog jelenni egy többnyelvű

fémikont helyeztek, általában keresztet, melynek két

kis vezető is a nagyközönség számára. A gyűjte-

oldalán szentek foglalnak helyet.

mény részét képezi néhány 11-12. századból szár-

2014. áprilisától kezdve szinte bármikor megtekinthetik z érdeklődők az egyedülálló kiállítást, mely számos igen ritka és egyedi művet is tartalmaz.

mazó kereszt is, de különlegességnek számítanak Szűz Máriát, az Istenszülőt (Богородица) ábrázoló fémikonok is.

A teljes gyűjtemény 370 darabot számlál, melyhez

Egy ilyen múzeum Budapestre vonzhatja

nagyméretű, magyar és német nyelvű, tudományos

a tudományterület kutatóit és jó alkalmat

katalógus itársul.. tartalmazva az összes kiállí-

teremthet a szakemberek találkozására, az

tott tárgy színes fényképét és részletes leírását.

eszmecserére egy olyan témakörben, melynek

A 160 oldalas katalógus egy rövid bevezetővel

kutatása csak körülbelül két és fél évtizede

indul, melyben szó esik a fémikonok mindennapi

kezdődött el Európában. A lényeg: sikerült a

használatáról, funkciójáról, majd ezt követik az

világ legnagyobb és legjelentősebb, kataló-

Szentháromság és Krisztus, valamint az Istenszülő,

gussal is kísért fémikon kiállítását létrehozni.

59

20 14

augusztus

A bölcs asszony háza A zsoltártól a rózsaszín regényig – fejezetek a magyar női művelődés tör ténetéből Petőfi Irodalmi Múzeum, 2014. XI. 25-ig

FARKAS ZSUZSA

A Petőfi Irodalmi Múzeum A zsoltártól a rózsaszín regényig című most látható kiállítása a magyar női művelődés néhány fejezetét mutatja be. Ennek kapcsán a Biblia Példabeszédek egyik passzusát idézhetjük fel, mely szerint: „A bölcs asszony építi a maga házát, a bolond pedig önkezével rontja le azt.” E kiállítás keretében a 16. századtól vizsgált folyamatban a legfontosabb források a könyvek, amelyekben a nők megjelennek, amelyek róluk szólnak, amelyeket olvastak, esetleg írtak is. Az olvasás kultúrtörténete rendkívüli jelentőségű, hiszen elsajátítása teszi lehetővé a tudás megszerzését, tágabban az elme fejlesztését.

Ez az oka, hogy hangsúlyos és fontos szerepet kapnak az e témában most összegyűjtött könyvek. Mai korunkban, ha egy nő olvas, az természetes, és inkább a személy identitásának kérdése merül föl bennünk.

A régmúltban a különböző társadalmi osztályok nőtagjainak más-más fajta könyvet vagy könyvtárat írt elő az illem. Szerencsére mindig voltak az általános viselkedési szabályoktól eltérő családok, akik szabadabban engedélyezték a könyveken keresztüli női művelődés lehetőségét, kibontakozását. A nők egy része kénytelen volt egy ideig titokban olvasni, mert a jó háziasszony idealizált képe összeegyeztethetetlennek látszott az olvasással, mert az egyenlő volt a tétlenséggel.

Az elmúlt 400 évben a női szerep általában három tevékenységből tevődött össze: feleség, anya (gyermek nevelése), gazdaasszony (vagyis a háztartás vezetése). A szegényebb rétegek – például az iparosok – asszonyai mindig együtt dolgoztak a férfiakkal, nyilván együtt is művelődtek.

Az arisztokraták a zene, hímzés, festés, nyelvtanulás mellett az olvasást, írást, számolást is megtanulták. Egy szűk elit réteg az olvasást már a 18. században élvezetként és szórakozásként használta, új utakon jártak az erotikus irodalom hívei. A női erények betartását, a hármas szerepet a polgári réteg szorgalmazta. A nők olvasási képessége ezekben a családokban fejlődött leggyorsabban, a Bibliától a kalendáriumig, a tudományos ismeretterjesztő könyvektől a divatlapokig egyre nyíltabban adódott számos lehetőség a polgárnők előtt is a 19. század elejére.

Papp Júlia, a kiállítás kurátora a könyveket a vallásos és a világi tematika szerint osztotta fel, az első csoportot a bibliai szövegeket és imádságokat tartalmazó rész alkotja. Bizonyos vallásos műveket a magyar apácák először lemásolták, majd lefordították latinról magyarra. A nemes nők támogatták a teológiai munkák megírását és megjelenését is. A nők világi feladatai közül a gazdálkodás, betegápolás, főzés, kertészkedés voltak az első, könyvből elsajátítható tudományok, melyeket szakácskönyvekbe, orvosló és füveskönyvekbe rendszereztek. A szakácskönyvek a polgári étkezési szokásokról is útmutatással szolgáltak. Az elfogadott MERTZ JÁNOS: Kislány írótáblával, 1780, olaj, vászon Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd 60

20 14

augusztus

viselkedési formákat és gesztusrendszert rögzítették,

A Nagy Háború és a művészet

amelynek ismerete a polgári osztályhoz tartozást is erősítette. A kéziratos művek mellett számos ilyen kötet a 18. század elejétől már megvásárolható volt. A női kiadványok egy részében életviteli tanácsokat találunk, más részük gyakorlati ismereteket közölt például a bábamesterségről, a gyermekgondozásról, a nevelésről, a betegápolásról. A legkelendőbbek a metszetekkel illusztrált zsebkönyvek voltak, mint például az 1820-as években megjelent Aurora és Hébe.

A kiállítás válogatást nyújt a női művelődési témájú kéziratokból és nyomtatványokból. Ennek egységei a következők. Védelmező, erős pajzs cím alatt a vallásos női műveltség mutatkozik be, a kódexmásoló és kódexolvasó apácák, a mecénások, fordítók és szerzők. A halottbúcsúztató beszédekből megismerhetjük a különböző korszakokban ideálisnak tartott női erényeket is. A világi női művelődés négy altémára oszlik. A szép nemnek hasznára és mulatságára című részben a nőknek szóló kiadványok sorakoznak fel, az ismeretterjesztés és gyakorlati tanácsokat összegző kötetek mellett a hasznos és szórakoztató olvasmányok is felbukkannak. A korszak végére megjelenik a modern kor jellegzetessége, a regény, kaphatóak a verseskötetet, színművek is. Az értelmes fő és szerető szív című rész a nőnevelés útjait kutatja a 16. századtól a 19. század közepéig. Felbukkannak a női tükröknek nevezett útmutató kötetek, más, lányoknak és nőknek szóló nevelési tanácsadókkal együtt. A polgári erény és a

Ismeretlen festő: Günther Ida, 1652, olaj, vászon, MNM TKCS

nemzetiség védangyalai című tárló a női öntudat és hivatástudat elmélyítését szolgáló műveket sorakoztatja fel.

sorban ebben a korban még utal arra, hogy az arisztokrata nők társadalmi statusa

A történelmi jelentőségű asszonyok, a női vitézség hőstettei

megengedi, hogy belemerüljenek a nyugodt élvezetbe. Idővel minden társadalmi réteg

bekerültek az írott történelembe, a női jogokról szóló

számára lehetővé vált az írás és olvasás elsajátítása, ez a képeken is követhető folyamat.

vélekedések is utat törtek maguknak.

A kiállításon megcsodálhatjuk Habsburg Mária királynét özvegyi viseletben, Nádasdy A kiállítás képekben is érzékeltetni kívánja a nő és a

Ferencnét, báró Haller Erzsébetet, Bossányi Ferencnét, gróf Bossányi Júliát (Festetich

könyvek kapcsolatát, így kevéssé ismert magyar női

Leoné), gróf Széchenyi Ferencnét, II. Józsefet Anger Klárával, gróf Károlyi Antalnét,

portrék is láthatóak. Tudjuk, hogy e téma számos

gróf Károlyi Józsefnét, Balassa Zsófiát, Thassy Ferencnét, Pulszky Ferencnét, Barkóczy

allegorikus, utalásokkal teli festményt eredménye-

Jánosnét. Tudjuk, hogy ez a változatos névsor még sokáig folytatható lenne. A barokk

zett a századok folyamán. A könyv, amelyeket a

és klasszicista női portrék könyv-jelképpel ellátva a gender meglátásokat is erősíthetik.

nők arcképein megfestettek, sokszor kicsik, olvashatatlanok, vagy betűi elmosódottak. Guenther Ida

A legszebb kép – Mertz János: Kislány írótáblával – 1780-ban készült. Az egész alakos festmény

1652-ben készült arcképén az asztalon lévő nyitott

egy sorozat darabja, mely az Apponyi család tagjait ábrázolta pazar, főúri környezetben. Ezzel

könyv egyik oldalán jól kivehető az ABC. A jobb

a családdal álhatott rokonságban a kislány is. Egyik kezében egy szál rózsa, a másikkal pedig

oldalon pedig németül egy idézet áll: „Engedjétek

az írótábla felé mutat, amelyen egy igen komplikált számsor látható. Nyilvánvaló, hogy ebben

hozzám a kisdedeket” Márk evangéliumából. A nők

az esetben nem a gazdaasszonyi és számtani ismeretekre utal a modell, hanem általában a

kezében vagy mellettük lévő könyveknek általában

művelődés kérdésére mutat rá. Amikor az öltözködést, divatot, a kellő megjelenést a kisleány

nem a tartalmuk a fontos, hanem az utalás a tudásra.

elsajátította, akkor – illetve azzal egyidejűleg meg kell tanulnia az írást, olvasást és számolást is.

Ezek a nők tisztában voltak azzal, hogy a művelődés

Ne higgyünk az elcsépelt mondásnak, mi szerint az olvasó nők veszélyesek (ezt több-

fontos és értékes dolog, mely a könyveken keresztül

nyire férfiak állítják). A nők legnagyobb és legnehezebben elért erénye a műveltség

fejleszthető. A hölgyek kiválóan öltözködtek,

(persze ezt is férfiak mondják). A küzdelmes 400 év valós történetéről a Fejezetek a

ismerték a divatot, frizurájuk és finom ruházatuk

magyarországi női művelődés történetéből című tanulmánykötetből tudunk meg sok

tükrözik társadalmi szerepüket. A könyv a kézben

érdekeset a fentieken túl, például a magyar könyves műveltségről a 17. században, a női

elsősorban az olvasás képességét jelenti, másod-

könyvtulajdonosokról a 16. században.

61

20 14

augusztus

Gyű jtő és gyű jtemény

A gyűjtemény kötelez Beszélgetés Antal Péterrel MODEM, Debrecen, 2014. IX. 14-ig

P. S Z A B Ó E R N Ő

A fenséges geometriája címmel nyílt kiállítás néhány héttel ezelőtt a debreceni MODEM-ben az Antal–Lusztig Gyűjtemény letéti állományából és Vass László gyűjteményéből. Ez a tény önmagában is újra a figyelem középpontjába helyezi Antal Pétert, az egyik legjelentősebb magyar műgyűjtőt, annál is inkább, mivel egy évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy nem szándékozik többé kiállítást rendezni, olyan nagy csalódást okozott neki a 2012-es, Gál András festőművész szakmai együttműködésével rendezett egri kiállításának visszhangtalansága.

Mindezek – no meg egy letétbe helyezett Csontváry Kosztka Tivadar- és egy Nemes-Lampérth József-mű rejtélyes eltűnése a MODEM raktárából – felvetik a kérdést: hogyan alakul a jövőben, a Debrecen városával kötött CRISTIANE CONRAD: Cím nélkül, olaj, vászon, 50x40 cm

letéti szerződés 2016-os lejártát követően a gyűjtemény Antal Péter

sorsa? Nem kevésbé izgalmas azonban a gyűjtemény

létrejöttének a története, hiszen a 20. századi magyar történelem tükrében szinte a csodák birodalmába sorolható, hogy három generáción át fejlesztett, egyszer elpusztult majd újraépített magángyűjteményről van szó, amelynek évtizedeken át egy debreceni polgári család lakása adott otthont, s Antal Péternek köszönhetően úgy vált az ország egyik legjelentősebb modern-kortárs gyűjteményévé, hogy a nyilvánosság szinte nem tudott róla.

Hol, mikor, hogyan kezdődött a kollekció létrehozása?

ANTAL PÉTER: Lusztig Sámuelnek, a nagyapámnak (1889–1978) a 20as években Derecskén volt fűszer-vegyeskereskedése és péksége, az itt félretett pénzből kezdett festményeket vásárolni, ami akkor nem volt nagy kunszt, mert a Trianon utáni országban az árak nyomottak voltak. A 19. század, az alföldiek művészetével kezdte, azután eljutott a kortársakig, a Gresham-kör mestereiig, Derkovits Gyuláig, Dési Huberig.

Ez a gyűjtemény 1944-ig létezett. Akkor a család egy része elpusztult, szétszóródott, a gyűjtemény elkallódott, annyira, hogy később semmit nem találtunk meg belőle. Nagyapám 1945-ben visszajött, újraindította a kereskedést és a pékséget, és újra elkezdett gyűjteni. Létrehozott egy háromszáz darabos gyűjteményt. Én 1955-ben ebbe a gyűjteménybe születtem bele, mindig rengeteg műtárgy és könyv vett körül.

Kézenfekvő lett volna, hogy a művészi pályát választod, mégis jogász lettél és gyűjtő. Mióta gyűjtesz?

A. P.: Tizenhárom évesen jutottam el az első festőműterembe, a Glatztanítvány Veress Gézához, ahol a műtermi környezet, a festés elbűvölt.

Akkor ébredt fel bennem a gyűjtőszenvedély. Tőle vettem az első képet,

62

20 14

augusztus

máig őrzöm, akár csak azt a tilalmasi

A Nagy Háború és a művészet

tanyát ábrázoló képet, amelyet nekem festett Holló László, amikor 14 éves voltam.

1972-ben tizenhét évesen, részt vettem a BÁV 25. aukcióján. és vásároltam is egy Kecskeméten készült Iványi-Grünwaldképet. Így indult, s azóta gyógyíthatatlan betegséggé vált a gyűjtőszenvedély.

Nagyon sok szellemi, emberi értéket kaptam azoknak a kapcsolatoknak a révén, amelyek köztem és a művészek között kialakultak. Talán érezték az őszinte, mély érdeklődést, amely vezetett? Tény, hogy Anna Margit, akivel tizenöt évig voltam nagyon közeli kapcsolatban, rám bízta Ámos Imre munkaszolgálatos vázlatkönyvét, gazdag grafikai hagyatéka egy részét, érezve, nálam jó helyen lesz. Sok barátot szereztem. A legszorosabb barátság Ország Lilihez fűzött, aki egyébként végtelenül zárkózott, bizalmatlan ember volt. Szívesen emlékszem Bálint Endre, Miháltz Pál barátságára, a jó ismeretségre Kondor Bélával. A kortársak közül ma is ilyen a kapcsolatom például Swierkiewicz Róberttel, Kicsiny Balázzsal, fontos az életemben Köves Éva, Bukta Imre, Szűcs Attila, Szabó Dezső.

A MODEM megnyitásakor úgy fogalmaztál, hogy óriási dolog, hogy a város felvállalta a gyűjteményt, és 3,8 milliárd forintot fordított a létrehozására. Fontosnak tartottad, hogy az épület falai között őrzött művészi, szellemi értékek minél intenzívebben, minél tágabb körben hassanak, de azt is, hogy gyűjteményed darabjai a MODEM-en kívül, más városokban is rendszeresen megjelennek nyilvános kiállítóterekben. Azt szeretted volna elérni, hogy a kulturális turizmus ne csak Budapest felé irányuljon. A 2012-ben az egri Kepes Intézetben rendezett kiállítás után viszont úgy nyilatkoztál, hogy nem kívánsz több kiállítást rendezni gyűjteményedből.

Minek tulajdonítod a visszhangtalanságot?

A. P.: Semmiféle marketinget nem kapott a kiállítás, anélkül viszont nem megy a dolog a világ egyetlen pontján sem. Marketing nélkül nincs siker.

Ez szól a nagyközönségről. Ami pedig a szakmát illeti: a Balkon kivételével sehol nem jelent meg cikk a kiállításról. Később az Artmagazin csinált velem egy interjút, abban jelentettem be, hogy vak szemeknek, süket füleknek nem érdemes produkálni magunkat. Ezután több felkérést kaptam, például Kaposvárról egy Rippl-Rónai-kiállításra, sajnos azonban nemet kellett mondanom. Ez volt 2013-ban. Azután jelentkezett a Magyar Nemzeti Galéria: harminc Bálint Endre-képet kért kölcsön a tervezett nagy kiállításra. A festőre való tekintettel, Bandi iránti szeretetem és

A. P.: Kudarcként éltem meg az esemény visszhangtalanságát, annak ellenére, hogy az kiállítás anyaga nagyszerű volt, amit a szakmai visszajelzések is megerősítettek. A magyar avantgárd kiváló alkotásai a nemzetközi kontextusba beágyazva úgy jelentek meg, hogy annak alighanem a világ bármelyik múzeuma szívesen adott volna helyet. Ezért is gondoltam úgy, hogy a kiállítás nagy „durranás” lesz, hogy felrázza a hazai vizuális kultúrát, de ebben az elképzelésemben óriásit kellett csalódnom. Azt mondhatom, hogy szerencsém volt, hogy a kiállítás együtt nyílt meg Havadtőy Sámuel tárlatával, mert annak a megnyitónak a résztvevői

nagyrabecsülésem miatt feladtam az elveimet, hogy az életmű-kiállítás valóban méltó legyen ahhoz, akit reprezentál. Ma is van bennem sértettség, de kölcsönöztem műveket a párizsi Allegro Barbaróra, a budapesti Derkovitsra és a júliusban nyílt nagy dada-szürrealista kiállításra is.

Ez a kettősség dolgozik bennem ma is. Tudod, a gyűjtemény kötelez, az ember nem sajátíthatja ki a benne őrzött műveket, nem lehet önző, még ha kap is pofonokat. A sértődésen túllépve azt mondtam magamnak: legközelebb megnézem, hol lesz a kiállítás, milyen körülmények között mutatják be a műveket, hogy valóban eljussanak a közönséghez. Ebből következik, hogy megyek tovább azon az úton, amelyen elindultam. Évek óta csinálom például a nyíregyházi Vidor fesztivál képzőművészeti részét, ezt is folytatom, láthatóak a gyűjteményemben lévő műalkotások

megnézték ezt is, így lett a kiállításnak közönsége.

63

20 14

augusztus

PETER TOLLENS: Cím nélkül, olaj, vászon, 145x130 cm

A Nagy Háború és a művészet

a MODEM-ben júliusban megnyílt A fenséges geometriája című, Vass Lászlóval közös tárlatunkon, ahogyan az Alföld-kiállításon is, és ahogyan ott voltak a most bezárt grafikai tárlaton is.

Az is elképzelhető, hogy egyszeri fiaskó volt az, amelyet Egerben meg kellett élned…

A. P.: Nem gondolnám, nekem a magyar muzeológiáról megvan a véleményem. Tele van egy csomó betegséggel, amelyekről nem beszélünk, anélkül pedig nem oldódnak meg például a raktározással, a szállítással, a marketinggel kapcsolatos gondok. Mindenhol elsősorban az utóbbin spórolnának, hiszen világítani kell, fűteni kell… De nem kell messzire menni, elég Bécsig utazni. Az ottani világszínvonalú kiállítások, amelyek egyébként gyakran más kiváló partnerekkel együttműködve valósulnak meg, jelzik, hogy milyen fontos a tálalás, mindaz, ami idehaza sokak szerint fölösleges vagy nélkülözhető.

Egyébként hadd büszkélkedjek: a tulajdonomban lévő Kicsiny Balázs-installáció szerepel a művész nagy finnországi kiállításának a plakátján és a meghívóján is, abszolút adekvát módon népszerűsítve a műveket, illetve azt a sajátos életérzést, amely a művészt jellemzi és amely Finnországban abszolút hitelesen jelenik meg.

Hogyan jött létre a MODEM-ben néhány héttel ezelőtt megnyílt kiállítás?

A. P.: Azt a MODEM kezdeményezte, ami teljesen természetes, hiszen a letéti anyagból saját kezdeményezésére, szabadon mutathat be egyes egységeket, műtárgycsoportokat. Az intézménnyel egyébként teljesen normális a kapcsolatom a történtek ellenére, a közös cél is összeköt bennünket, hogy minél hamarabb kerüljön meg Csontváry Kosztka Tivadar festménye és Nemes-Lampérth József rajza. Egyelőre azonban sem a művek eltűnésének az ideje, sem a módja nem ismert, csak annyi bizonyos, hogy 2013 októberében még megvoltak, 2014 áprilisában már nem. Ez egy fél év, nagy idő. Állítólag felmerült az a gondolat is hogy visszavásárolnád a műveket – igaz ez?

A. P.: Ezt így nem lehet kijelenteni, hiszen jogi megfontolásokról van szó. Én azt mondtam, hogy hajlandó lennék egy nagyobb kártérítést fizetni, valami olyasféle tranzakcióról lehetne szó, persze kicsiben, amilyennek a keretében a Seuso-kincs egy része hazakerült. Hiszen ami jogilag valakié, azt hivatalosan nem vásárolhatja vissza.

Gyűjtőként milyen tervek foglalkoztatnak mostanság? És mik az elképzeléseid a MODEM-mel kötött letéti szerződéssel kapcsolatban?

A. P.: Hát a gyűjtemény él, ez az alap. Óriási lépés lenne, ha a letéti szerződés teljesítésének a részeként megjelenne a gyűjteményi katalógus. Körülbelül háromezerötszáz mű feldolgozása, dokumentálása a feladat, amelynek elvégzése után olyan alapvető munka jelenhetne meg, amely a magyar művészet nemzetközi kiajánlásában is jelentős szerepet kaphatna, hiszen a 20. századi magyar művészet egyféle értelmezését adná. Elkészültét 2015. január

HERMANN NITSCH: Misztérium, olaj vászon, 120x90 cm AUGUSTINO FERRARI: Cím nélkül, olaj, vegyes technika, 60x50 cm 64

20 14

augusztus

15-ére ígérik, a munka folyik,

A Nagy Háború és a művészet

remélhetőleg el is készülnek vele. A másik fontos dolog az, hogy a gyűjtemény folyamatosan alakul, bővül, ma is vannak akvizíciók. Szeretnék is egy olyan kiállítást rendezni, amely az utóbbi hat-nyolc év változásait mutatja be. Számos olyan művet is bemutathatnék, amelyet még senki nem látott a gyűjtemény részeként. De gondolkodom tematikus tárlatokon is, jó néhány kiállításra elegendő újdonság kínálja magát.

Ezek szerint a gyűjtemény gyarapításában nem okozott komolyabb zökkenőket az immár több mint fél évtizede tartó gazdasági válság?

kell várniuk a ritka alkalmat a műveknek, hanem folyamatosnak

A. P.: A válság mindenkit érintett. A műtárgypiac éppen

kell lenni a kiállításnak. Most volt olyan év, hogy egyáltalán nem

úgy leült, mint a piac más része. Engem mint gyűjtőt

kerültek közönség elé. Vagy csak egy kis rész néhány hónapra.

azonban csak akkor érintett volna komolyan, ha befek-

A szerződés nem erről szólt. Meg kell mondani, ilyen szempontból

tetési céllal vásároltam volna, és eladásra kényszerülök.

a legutóbbi évek nyugodtabbak voltak, mint a korábbiak, még ha

Én azonban sosem gyűjtöttem befektetési céllal, s nem

vannak is olyan objektív feltételek, amelyeken nehéz változtatni, de

is akartam eladni. Az igaz viszont, hogy a mindennapi

azt a szakmai minimumot, amelyet várok, meg lehet valósítani.

élet nehezebbé válásával a vásárlás is nehezebbé vált.

Szerencsére számos fontos művet már korábban sikerült

Kiemelnél néhány fontos művet az utóbbi évek gyarapodásáról szólva?

megszereznem, illetve nagyon sok olyan művész van ma is, aki számára fontos, hogy egy olyan gyűjteményben szerepeljenek az alkotásai, amely a teljesítményét jól propagálhatja. Így történhetett meg, hogy a válság ellenére több tucat művel gyarapodott a gyűjtemény. Ami a plasztikai részt illeti, nagyon fontosnak érzem, hogy Vilt Pál szándékának megfelelően hozzám került Vilt Tibor és Schaár Erzsébet hagyatéka. Ennek megismerése óriási élményt jelenthet a 20. századi művészet barátainak.

A. P.: Szerencsés vagyok, mert eddig mindig teljesültek az álmaim. Az egész gyűjtőtevékenységemre azt szoktam mondani: álmodtam magamnak egy gyűjteményt, s az álom valóra vált, úgy, ahogy akartam. Azt hiszem, az elmúlt negyvenhat év jól sikerült, s a történetnek még nincs vége. A nemzetközi anyagból kiemelném Gerhard Richter, Jason Martin, Frank Piasta, Joseph Marioni, Marcia Hafif, Jacob Gasteiger nevét, azzal a megjegyzéssel, hogy az utóbbi években számos külföldi alkotó művei kerültek hozzám – nagyon megnyíltam ebbe az irányba. Vannak azután

A Debrecen városával kötött tízéves letéti szerződés 2016 szeptemberében jár le. Mi lesz azután?

jelentős Hantai-műveim, amelyek nem is szerepelnek a Ludwig

A. P.: Egyelőre a város nem keresett, de talán idő előtti

anyag állagmegóvása, feldolgozása folyik intenzíven, közöttük

is még a dolog. Várom az érdeklődést. De persze van

vannak azok a hungarocellek, amelyek az első megfogalmazásai

más város is, amely érdeklődik egy letéti konstrukció

voltak a nagy műveknek, nagyon romló ez az anyag. Másféle

iránt. A tíz évből nyolc nem volt ellentmondásoktól

szempontból érdemel figyelmet a gyűjteménynek az a része,

mentes, sok problémát kellett megoldani, de a vezérelv

amely például videókból áll. Őrzök műveket Német Hajnitól,

ma is az: a műnek nem a bezárt lakásokban, raktárakban

Maurer Dórától, de például nálam van Kicsiny Balázs Suszterinasa

van a helyük, hanem arra születtek, hogy bemutassák

is, és Swierkiewicz Róbert nekem ajándékozta Bill Viola egyik

őket, hogy a nézőkkel interaktív kapcsolatba kerüljenek.

videóját. Ez a terület határvidéket jelent, ezeknek a műveknek az

Maga a MODEM alkalmas lenne rá, hogy továbbra is

élvezhetősége más, mint a festményeké, a rajzoké vagy a szob-

ott maradjanak a művek, hiszen a tereiben nagyon

roké, de nem jelentenek kisebb értéket, mint azok.

Múzeum kiállításán, gyűjtöm Reigl Juditot. Most a Vilt–Schaár-

szép kiállításokat lehet csinálni. De nem a raktárakban 65

20 14

augusztus

HANTAI SIMON: Nagy vörös gesztus, 1958, olaj, vászon, 140x100 cm

A kép keretein túl Beszélgetés Kicsiny Balázzsal A b o a Ve t u s & A r s N o v a , Tu r k u , 2 0 1 4 . V I I I . 3 1 - i g

JANKÓ JUDIT

A finnországi Turkuban 2014 nyarának legvégéig Kicsiny

második emelet, amely egy finn kereskedő rezidenciája volt, sokféle

Balázs egyéni kiállítása látható az Aboa Vetus & Ars

térből áll, lakószobákból, furcsa folyosókból, megmagyarázhatatlan,

Nova alapítványi múzeumban. A No News from NowHere

sehová sem vezető lépcsőkből. Épp ez a funkcionális és esztétikai

címet viselő tárlat a művész 1998 és 2014 között készült

bizonytalanság inspirált, és bármilyen átalakítást találtam is ki, a

legfontosabb munkáit mutatja be, és egyben az első

múzeum vezetése értette és támogatta.

átfogó, önálló bemutatkozása a skandináv régióban.

Milyen úton-módon jött létre ez a kiállítás, kitől jött a meghívás?

Van olyan munka, ami Turkuban látható először?

K. B.: Ilyen nincs, de több olyan van, amely itt nyerte el végső formáját. Most úgy látom, és ez is volt a szándékom, hogy a néző

KICSINY BALÁZS: 2008-ban többször is kiállíthattam

egy összefüggő térértelmezésben találja magát a múzeum két

a térségben: Tallinban, Rigában és Helsinkiben, ahol

emeletén. Teremről teremre járva fedi fel magát több mű is. Mind

a Magyar Intézetben bemutatták Winterreise című

a két emeleten a kiállítóterek úgy következnek egymásra, hogy a

munkámat – ezeknek elég jó sajtója volt. Szinte rögtön

látogató oda jut vissza, ahonnan elindult, és ahogy tudatosodik benne ez a felismerés több mű is ebben a pillanatban fedi fel összefüggéseit, például az Anthem és a Killing Time esetében ez történik. A mű egyik része az elsőben a másik része pedig az utolsó terembe került, szerencsémre ezeknél a tereknél át lehetett látni az egyikből a másikba. Szintén erősítette ezt a totális univerzum jelleget, hogy minden egyes kiállítótérben nagy gömbburákat helyeztem el, mint egyedüli fényforrást, ezeket láttam el római számokkal, vezetve az embereket az egyre növekvő számok irányába.

Melyek azok a munkák, amik módosultak valamelyest?

K. B.: Például a Játék állása multimédia installáció – ahol egy leégett biliárdasztal látható, mellette pedig azonos méretű lapra vetítve, égő biliárdgolyókkal játszik valaki (én) – itt nyerte el végső formáját.

KICSINY BALÁZS: Killing Time, 2012, térberendezés, életnagyság kiállítva: 2012: Kemper Art Múzeum; 2013: VOLTA NY; 2014: Turku

ezután megkeresett a turkui múzeum. Kezdetben a

Az Ideiglenes Feltámadás című munkám szintén átalakult

földszinti nyolc teremben gondolkoztunk, csak később

ezen a kiállításon, és úgy gondolom, hogy három év elteltével,

alakult úgy, hogy az egész épületet használhatom,

ötödik alkalommal kiállítva most vált azzá, ami számomra

így nőtt végül 15 teremre a berendezhető tér. Erre az

megnyugvást jelent. A kiállítóterek sokasága lehetővé tette,

időszakra leszedték a gyűjteményüket, amelyben figye-

hogy térbeli munkáimon kívül 2001 óta készült videomun-

lemreméltó darabok vannak, Anish Kapoortól kezdve

káimat, festményeimet, fotó- és szöveges munkáimat is

Warholig. Az első emelet egy „white cube” helyszín, a

bemutathassam.

66

20 14

augusztus

A Nagy Háború és a művészet Mitől függ, hogy valamit megfestesz, vagy installáció lesz belőle?

lépni a térbe, onnantól a munka mondja a magáét, környezettől és tőlem is függetlenül. Amikor a térbe készül a munkám, soha-

K. B.: Általában, de nem minden esetben, először festek, hogy környezetbe helyezzem a szituációt, azaz beleéljem magam a történetbe. Ez lassan átalakul és így válik számomra is világossá, hogy mire megy ki ez a játék valójában. Egy adott ponton pedig ki lehet

sem használok posztamenst, semmi nincs elkerítve, sehol egy kordon, de még csak egy fehér csík sem jelzi a padlón, hogy ne lépjenek közel a „műhöz”. Talán emiatt is van az, hogy amikor a látogató belép a térbe, az első másodpercben nem tudja, hogy hol a mű? Csak azt látja, hogy itt valami „történik”. Ez fontos pillanat számomra, olyan, mint a megszületés. Belépsz valahová,

67

20 14

augusztus

KICSINY BALÁZS: Négy matróz és a kapitány, 1999, térberendezés, életnagyság kiállítva: 1999: Kiscelli Múzeum, Budapest, 2000: Szt. St. Clement’s Church, Bournemouth UK, Hét matróz címmel: 2006: Szceczin, Kortárs Múzeum, PL; 2004: Hooglandse Kerk, Leiden, NL; 2010: Minorita templom Regensburg, D; 2012: Idegen Anyag MODEM, Debrecen; 2014: Turku, FIN

A Nagy Háború és a művészet

K. B.: Mert nem szeretem, hogy kerete van. Amikor pásztázza a szemed a festmény szélét elkerülhetetlen a kérdés, mi van a kép határain túl. Ha a festmény a valóság egy szelete, akkor mi van a kereten kívül? Vagy ez maga a valóság, és a határain túl nincs semmi? Kivágat, vagy maga az univerzum? Ezek a fontos kérdések.

Szerinted? A te képeid esetében?

K. B.: Vannak motívumok a képeken, amelyek léte eleve feltételezi a folytatást a képeken túl is, egy hatalmas univerzum közepén vagyunk, a képen láthatón túl is ezek a motívumok folytatódnak. Épp ellenkezőleg van a biliárdos munkáknál: a biliárdtábla széle mint a festmény kerete egy világ határait jelzi, belül kell játszanod, kötött szabályok szerint, azon túl nincs semmi.

A DLA-dolgozatod az időről szól, aminek ha elfogadjuk a létét, az is egy keret. Miért az idő?

Képzőművészetben nem szokás erről beszélni.

K. B.: Véleményem szerint a képzőművészeti alkotások mindig ábrázolnak időt. Még egy csendélet is, hiszen fény van rajta, ami valahonnan jön. A portrékon fény esik az arcra – ha természetes fény, az árulkodik az évszakról, napszakról, és akkor még nem beszéltem arról a különösen érdekes esetről, amikor a kép órát (is) ábrázol. Tehát az idő ábrázolása a képzőművészetből sem hiányzik, de engem igazán a társadalmi idő foglalkoztatott, annak is az összezavarodottsága, ami Magyarországon különösen tetten érhető. Legfőbb jele ennek az újratemetések a kérdése: milyen ország az, ahol ennyiszer újratemetnek? Fontos téma számomra, ami Kádár koponyájával történt, a maga borzalmas, de ugyan-

KICSINY BALÁZS: Anthem, 2013, térberendezés, életnagyság kiállítva: 2013: INDA Galéria, Budapest, 2014: Turku, FIN

és nem érted, hogy mi történik körülötted. Mert

akkor tragikomikus jellegével, mint egy „fordított”

történik valami. Azután észbe kapsz, te mozogsz

újratemetés. Miből gondoljuk, hogy egy bizonyos újratemetés lesz

tovább az időben, de „ők” beleragadnak ebbe a törté-

majd az utolsó? Nem követi-e majd további újratemetések végtelen

nésbe. Ez a pillanatnyi zavar izgat a leginkább. Utána

sora? Ez a bizonytalanság, lezáratlanság tipikus kelet-európai prob-

persze minden elrendeződik, hiszen „csak” kiállításon

lémakör, egyben okozója az itt folyamatosan uralkodó időzavarnak.

vagyunk, minden lenyugszik. Összefoglalva a jelenlegi

Doktori értekezésemben erről is írtam 2008-ban, s döbbenten

kiállítás történéseit azt mondanám, hogy a figurák

látom, mennyire beigazolódtak a benne leírt mondatok.

mindegyikére jellemző egy kettős mozgás: vagy letelepedni akarnak, vagy menekülni. Az én esetemben nem a motívumokat kell megfejteni, vajon melyik mit

Az installációidra jellemző egyfajta értelmezési konfliktus, nem világos, nevessünk, vagy sírjunk rajtuk, és időnként valamiféle szerencsétlenség is árad belőlük.

jelent, hanem a mozgásra kell figyelni, a cselekvések a fontosak. Mi volt az előzménye? mi lesz a következ-

K. B.: Számomra nem létezik olyan kategória, hogy egy mű optimista vagy pesszimista, illetve szép vagy rút. Annál inkább fontos,

ménye? miért itt állt meg a cselekmény?

hogy igaz-e vagy hazug. Az viszont tény, hogy az alakjaim eléggé Adsz ezekre magyarázatot?

tétován teszik azt, amit tenniük kell. Ezeknek a munkáknak a

K. B.: Megoldást nem, de támpontokat adok.

burleszkfilmekkel van kapcsolata, ahogy például Buster Keaton folyamatos konfliktusban áll a környező világgal. Sem a tárgyak

Azon túl, hogy az alkotás folyamata során eljön a pillanat, amikor ki kell lépni a harmadik dimenzióba, van-e más oka is, amiért nem „elég” neked a festés?

68

nem úgy viselkednek a kezében, ahogy kellene, sem ő nem tud megfelelően viselkedni a többi emberrel.

20 14

augusztus

Kor társ párbeszéd

A történelem hívószava A 2014-es Berlin Biennále Berlin, 2014. VIII. 3-ig

PETRÁNYI ZSOLT

Berlin a világ biennáléinak sorában mindig a városra

Múzeum a Humboldt Intézet közelében van a volt Nyugat-

is reflektáló koncepciókkal került versenyhelyzetbe a

Berlinben (minden relatív: Budapestről nézve valóban közel van

többi között. Míg a Manifesta – idén Szentpéterváron

egymáshoz a két intézmény). Pedig a helyszínválasztás a kortárs

– változó geopolitikai környezetben valósul meg, addig

művészet és az Európán kívüli művészet vegyítése már önmagában

ez mindig ugyanott, de mindig másként viszonyul a

is felvetette a jelenkori művészet kolonializmusra, illetve poszt-kolo-

helyszín adottságaihoz. Ilyen volt ez idén is, amikor a

nializmusra adott reakcióit.

kurátor már március körül a weben megjelentetett rövid sajtószövegében azt az ígéretet tette, hogy a kiállítás központi témája a történelem, annak objektív és szubjektív olvasatai lesz.

De ne szaladjunk ennyire előre. Az idei, 8-dik biennále Berlinben élő, de magát kanadainak és kolumbiainak valló kurátora, Juan A. Gáitan nagy hangsúlyt fektetett a helyszínválasztásra.

A Kunstwerke mint központi intézménye és irodája a rendez-

2014-ben a történelem emlegetése egyértelműen 20.

vénynek egy diszkurzív térrel bővült. Az utcafronton az emeleten

századi asszociációkat kelt. Ez évben több jubileumot is

Andreas Angelidakis hozott létre egy több teremből álló, posz-

ünneplünk, 1914 mellett 1939, de 1989 is az évfordulók

tamensekkel, orientális szőnyegekkel borított közösségi teret

sorában található. Mindezek az elmúlt századot elemező

Crash Pad címen, ami a nyitva tartás alatt folyamatosan helyszínt

szerzők (Alain Badiou, John Lukács) szerint össze is függ,

biztosít különböző beszélgetéseknek és vitáknak, illetve sorozat-

hiszen az I. világháború hatalmi versengésének igen

szerűen művész-kurátor dialógusoknak. A kurátort egyébként hat

sok köze lett mind a második világháborúhoz, mind a

művész segítette a résztvevők kiválasztásában.

hatalmi szembenállásokat részben elsimító vasfüggöny lehullásához. Ezért talán nem véletlen, hogy az előzetes hírek a Berlini Biennáléval kapcsolatban nem ezt a triviális megemlékezést, hanem egy korábbi referenciapontot, a Humboldt testvérek szellemi hatását tekintették a kiállítás kiinduló mozzanatának.

Humboldték a németek történelemszemléletében fontos szerepet játszanak, mert a testvérpár a 19. század elején Közép-Amerikában tett utazásaival nyelvészeti, botanikai és geográfiai kutatásaival az Európán kívüli világ és népek megismerését és elfogadását szorgalmazta. Felfogásuk szerint a glóbusz népei egy törzset alkottak, bőrszínre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül. E példaértékű szemlélet a gyarmatosítás korától a 20. század közepéig a németek modernitását sugallta egy olyan időszakban, amikor e filozófiai megközelítésen túl a történelmi valóság egészen más irányokat mutatott. Érdekes, hogy ezt a referenciát egy német kolléga említette nekem még akkor, amikor a biennále nem nyílt meg, és csak találgatni lehetett, hogy mit jelent a történelemhez való viszony a kiállítás koncepciójában. Mert ahogyan lenni szokott, erre a nézőpontra a kiállításhoz megjelent sajtóanyagban és katalógusban csak annyi utalás van, hogy az egyik helyszín, a Dahlem Etnográfiai

69

20 14

augusztus

A SLAVS AND TATARS hanginstallációja, Haus am Waldsee

KEMANG WA LEHULERE: A nehéz lépés, 2014, krétarajz, részlet

A másik két helyszín a már említett Dahlem Múzeum és

azokról a témákról, amelyeket a kiállítás érintett. Volt itt ezért olyan

a még nyugatabbra található Haus am Waldsee bevo-

munka, ami a 19. századi egzotikus utazásokra utalt, de olyan instal-

násával Gáitan a volt. Nyugat Berlin két, „falbontás” előtt

láció is, ami a gyűjtést és a gyűjtemény bemutathatóságát tette a

fontos kortárs művészeti helyszínt szeretett volna vissza-

mű központi elemévé, de olyanok is, amelyek a helyszínre kívántak

hozni a köztudatba, amelyek ma távol esnek a város

reflektálni elrendezésükkel. De ha már a művek horizontjánál

központjától. A gesztussal a város letűnt művészeti

tartunk, itt szembesült a biennálékban kicsit tájékozottabb néző

intézménystruktúráját kívánták újjáéleszteni kifejezetten

azzal a ténnyel is, hogy olyan alkotásokat is láthattunk, amelyeket

azzal a céllal, hogy a helyszínek jelentését a kiállítási

már máshonnan, például Velencéből, akár a német pavilonból már

koncepció részévé emeljék.

ismerhettünk. A Haus am Waldsee mindezek ellenére egy össze-

A Haus am Waldsee ugyanis egy olyan nagypolgári villa egy kis tó (a Waldsee) partján, ami környezetével, parkjával és szobáival is egy polgári elitizmust sugall.

Az itt bemutatott kiállítás rendezésében, műtárgyaiban

fogott, jó válogatást nyújtott, atmoszférájához erősen hozzájárult a természeti környezet, a házba való ki-be járkálás lehetősége és a „kiválasztottság” érzése, ami abból adódott, hogy a látogatók 95%-a egészen biztosan nem járt Berlinnek ezen a részén.

és integráltságában (amennyiben a park szobrait is

De a biennále legfontosabb helyszíne kétséget kizáróan a Dahlem

felvállalta a biennále összefüggésében) is egyszerre

Múzeum volt. A kiállítás teremsorai a múzeum állandó kiállításainak

kívánt átfogó felvetéssel szolgálni arról a művészeti

összefüggésében, az egyébként nagy és alaprajzát tekintve nem

nyelvi horizontról, ami az egész biennálét jellemezte és

könnyen átlátható épület legkülönbözőbb pontjain voltak kijelölve,

SHILPA GUPTA: Cím nélkül, 2013–2014

70

20 14

augusztus

így a látogató akarva, akaratlanul végig kellett hogy nézze

A Nagy Háború és a művészet

az afrikai, óceániai, kelet-ázsiai és dél-amerikai gyűjteményeket, olyan léptékű néprajzi anyaggal szembesülve, ami Európa nem sok városában látható. A biennále összefüggésében nem volt jelentés nélküli a prezentáció módja, mert itt láthatóan az utolsó rendezést, illetve tárlókialakítást valamikor a 80-as években vagy a 90-es évek elején végezték, ami a kolonializmusról, illetve az Európán kívüli művészet bemutatásának módjáról szóló diskurzus egy meghaladott szemléletét tükrözte – erre a tényre reagált is néhány mű. Mindezek ellenére a tárgyakban mint autonóm alkotásokban gyönyörködő nézőt lenyűgözte a látott anyag, és némi hálát fogalmazott meg a biennále kurátorának ezért az ötletéért, hogy a kiállítás egy részét ide deponálta. A látott művek azonban elbizonytalanítottak, hogy ez a remek helyszín miért nem szolgált erősebb inspirációval a művészek számára, illetve ha meg is próbáltak reflektálni a látottakra, azt miért annyira elvonatkoztatottan és távolságtartóan tették. Carlsten Höller például a prekolumbiánus aranyszobrocskák termében stroboszkópszerűen villogtatta a fényt, ami igen nehézkessé tette a tárgyak megtekintését. Értjük, hogy ez volt a cél, vettük a tudományos megközelítést, a munka címe is 7,8 Hz, ami a villogtatott két fényerő, a 8,6 Hertz és a 7 Hertz középértéke, de arra semmi utalást nem kaptunk, hogy miért épp ezzel anyaggal történt mindez, és miért nem mondjuk az afrikai maszkokkal. De hogy jó példát is említsünk, itt viszont az etnográfiai múzeum kontextusát, Humboldék szellemiségét gondolta tovább Alberto Baraya Összehasonlító tudományok, mesterséges növények herbáriuma 2002 című gyűjtése, ami a múzeum tárlóiban prezentálta kutatását és gyűjtését. A néző maga is

A nézőnek jellemzően az az elvárása, hogy egy biennále

bizonytalan volt abban, mi az a mi mű-, és mi az ami egy

azon túl, hogy tág képet ad a mai művészetről, szóljon

egzotikus növény példánya ott, ahol egyébként is a távoli

egy körülhatárolt témáról, szelektáljon és egy gondolati

kontinensek művészetét ismerhettük meg.

szálon haladva fűzze össze a látottakat. Még ha idén

A Dahlem Múzeum műtárgybemutatási módját kritikusan szemlélő Judy Radul a Kunst-Werkében kisebb léptékben újraépítette a tárlókat, és a két helyszínt egy algoritmus szerint mozgó kamerákkal kötötte össze. A két monitoron parallel vetített képek látszólag ugyanazt mutatták, de a néző észrevette, hogy az egyiken magát látja a Kunst-Werkében, míg a másik kép a néprajzi tárlat aktuális képét mutatja. A figyelemfelhívás e módja közvetetten szólt csak az egzotikum jelenkori bemutatásának dilemmáiról, mert a mű fókuszában a kép és a részletek azonossá tett illúziója állt.

A megkülönböztetettséget hitelesebben elemző Shilpa Gupta szöveges munkáiban az identitás és kulturális hovatartozás kérdéseiről beszélt a maga nézőpontjából.

Utalásai a történelmi múlttal, a hovatartozással szembesítették a nézőt úgy, hogy a megfogalmazások folyamatosan érzékeltették India összetett jelenkori valóságát.

71

Berlinben sok jó művet is láthattunk (Kelet-Európát csupán a Slavs and Tatars művészcsoport képviselte), azok összekapcsolásáról jobb volt lemondani. Ehhez hozzájárult az is, hogy a kiállítás kommunikációját a rendezők elég felületesen kezelték, mert a kiállítótérben nem adtak szöveges támpontokat a művekhez. A műleírásokat a katalógus tartalmazta, ami kis kézikönyvként szolgáltatta a háttérinformációt azoknak, akik 1. megvették a katalógust, 2. tudták előre hogy azért kell megvenni a könyvet, mert különben nem lehet értelmezni a műveket, 3. olyan habitusúak, hogy képesek úgy tárlatot nézni, hogy közben folyamatosan keresgetik a neveket egy kiadványban. Ezt a megközelítést egy olyan rendezvényen, ami a közönségét tágabban szeretné meghatározni, mint a szakértők köre, kicsit felületesnek tartom, nemcsak azért, mert a tájékozódást nem nagyon segíti az információszegénység, hanem azért is, mert sok esetben szakértőként sem lehetett felfejteni a művészek készítési módját, tartalmi kontextusát.

20 14

augusztus

OTOBONG NKANGA: In Pursuit of Bling, 2014

Utóidő Idővonal – a szentendrei Szekko-sorozat 6. kiállítása S z e n t e n d r e i K é p t á r, 2 0 1 4 . V I I I . 3 1 - i g

UHL GABRIELLA

PECSICS MÁRIA: CULTURA No 58 (Image 4651), 2012, digitális print, 80x98 cm

Írásom címét a kiállítás kurátori koncepciója után

szervezi és orientálja a műveket. Az absztrakt idő fogalomköréből

szabadon választottam, illetve folytattam azt a tagolási

Deim Péter és Márton Csaba munkáira hívnám fel a figyelmet, akik

sort, amelyet Kopin Katalin megkezdett akkor, amikor

a fotográfia absztrakt hagyományait követő képekbe szerkeszti,

rendszerezte a Szekko-sorozat 6. kiállítására válogatott,

tömöríti gondolatait. Deim Péter Prizmalabirintusa több nézőpont

illetve erre az alkalomra készült műveket. A topográ-

egymás mellé helyezésével az idő folyamatát érzékelteti. Márton

fiai ihletettségű sorozat, amely a tágabb értelemben

Csaba Szakaszok című fotográfiáját pedig Eistein relativitásel-

vett Szentendre művészei közül válogat, most újabb

mélete ihlette. Az abszolút idő kategóriája Kriván Marcell képein

médiumot tett fel idővonalára, hogy a kiállítás címét is

keresztül olvad össze, illetve szerves folytatása az absztrakt idő

kisajátítsam, illetve beleszőjem e szövegbe. A festők,

altémájának. Kriván szokatlan képkészítési gyakorlata szürreális

szobrászok, designerek után a fotóművészek kaptak

vízióvá változtatja a városi teret. E szürreális atmoszféra folyta-

lehetőséget a bemutatkozásra. A tárlat maga a fotók

tódik Deim Balázs képein, aki sörösdobozból készített lyukkame-

utóideje, az értelmezés ideje. Az idő problémája,

rákkal figyelte meg Budapest forgalmas tereit, imitálva a városi

amelyet a kiállítás tárgyául választott, a fotó médiuma

térfigyelő rendszert, az állandó kontroll, az intimitás hiányának

megjelenésével vált újra hangsúlyossá a képzőmű-

szomorú tapasztalatát adva át a nézőnek. Regős Benedek képein a

vészetben. Radikálisan szakítanak az itt látható képek

történeti idősíkokat vetíti egymásra, ezzel a gesztussal abszoluti-

azzal a közhelyes felfogással, hogy a fénykép egy

zálva az idő fogalmát. A „nem helyek” az archív fotóra reflektálva

pillanat megragadása, helyette a kiállítás eljátszik és

alakulnak át emlékhelyekké. Pecsics Mária Cultura című sorozata

felmutatja azt a számtalan lehetőséget, amely az idő

az empirikus idő témába helyeződött, mivel a természeti válto-

érzékeltetésére, a sűrítésre és tördezettségre lehető-

zásokon keresztül örök, ám mégis mérhető, strukturálható időfo-

séget nyújt a kamera által. A tematikus elrendezés:

galmat reprezentál. A kiállítás egyéb témaköreibe válogatott és

absztrakt idő, abszolút idő, relatív idő, szubjektív idő,

sorolt alkotások pedig elsősorban a hétköznapok jelenségeinek

empirikus idő, valóságos idő, illuzórikus idő, az idő

dokumentálására törekednek, mind tárgyi világukban, mind hol

fogalmának leírására eddig alkalmazott kifejezésekkel

fojtogató, hol kedves légkörük bemutatásában.

72

20 14

augusztus

A kiállítás nemcsak arra tesz kísérletet, hogy a

Az idővonalon eljutunk a társadalmi szférától a kozmi-

különböző időfelfogásokat bemutassa, hanem a

kusig és viszont, bejárva annak számos állomását.

közöttük feszülő ellentétet, illetve kölcsönhatást

A kozmikus szféra, ami itt megjelenik, elsősorban az

is feltárja. Megjelenik a képeken a hagyományos

absztrakt vonulatban, azonban nem a tiszta kontemp-

lineáris időfelfogás, amely minden szekvenci-

láció világa, hanem minden ízében realista világ,

ájában megalkotott és feladattal teli, valamint

minden ízében anyagi, csupán a fotográfiai eljárás által

az ezzel szemben megélt idővalóság, amely

nyersességéből veszít. Szép képek keletkeznek ezáltal,

várakozásban, elvárásban, illúzióépítésben és

ahol ugyan a szépség nem cél, de segít a könnyebb

-vesztésben jelentkezik. A gondosan felépített

eligazodásra a világban, csábít arra, hogy több időt

idővonal lehetővé teszi, hogy újragondoljuk a

szánjunk megnézésükre.

fényképészek, (illetve művész famíliák) munkásságának időbeli kibontását is. Az idővonal vezette úton haladva, ahogy átlépünk egyik mestertől a másikig, egyik világból a másikig, úgy változik meg teljesen a színrevitel módja: absztrakció, megrendezett jelenet, dokumentarizmus. Vagy szűk és tág kamera-

MÁRTON CSABA: Szakaszok, 2012 digitális fotó, 83x50 cm

Az utóidő nem azonos a tárgyaknak (fotóknak) egyhangú, majdhogynem kedvetlen idejével, amikor magányosan függenek a falon. Az új, tiszta események ideje ez, amikor végleges értelmüket elnyerik a befogadókban, s amely mindaddig megmarad, amíg a világ világ, szűkebben, amíg a kiállítás kiállítás marad.

állás, hevenyészetten tákolt, vagy szuper profi kamera használata.

Az idő, idővonal szempontjából mindegy, hisz mindegyik az idő mélységét láttatja. Tulajdonképpen mindegyik ugyanarról az időről beszél, az utóidőról, csak egy kicsit másképpen, s legfeljebb és főképpen kicsit mindig mélyebbre ásnak benne a fotográfiák. Az utóidő ebben az értelemben az az idő, amikor rájövünk, minden fotó ugyanazt a kérdést teszi fel, ennek ellenére szüntelenül tovább folyik az alkotás, mert a szituációk, formák, technikai megoldások játéka ugyanolyan végtelen, mint maga az idő, amely köré a kiállítás szerveződik.

Bár még nem látjuk, de az idővonal visszakunkorodik önmagába.

73

DEIM BALÁZS: Térfigyelő rendszer, Blaha Lujza tér, 2013, solargraphy 3 hónapos expozíció lyukkameráva, 67x70 cm

20 14

augusztus

LACZKÓ PÉTER: Benneülészeti képmozgász, terv, kivitelezés: Laczkó Péter, rajz: Németh Tibor, 85x360 cm

Kettős beszéd Csoportos kiállítás Inda Galéria, 2014. IX. 9-ig

BORDÁCS ANDREA

Kettős beszéd: gyakori szófordulat, amit leginkább

A kettős beszéd az idegenség és otthonosság dichotómiája mentén

politikai kontextusban szoktunk használni, különösen

jelenik meg Kamen Stoyanov light boxán, ahol egy útszéli, cseppet sem

mikor valaki a különböző közegeknek másképp tálalja

idilli tájban egy magányos alak mégis az otthonosság érzetét keltve

a nézeteit. De a hazai történelmi hagyományok számos

hever a hintaággyá alakított építményben.

embert megtanítottak a sorok közötti olvasásra.

Czene Márta csendéletei igazi vanitas képek, a gyümölcshéjak és a nyers csirkecombok révén megmutatkozó enyészet szépsége a 17. századi új festészeti műfajokat idézi, keverve a reklámfotók látványával. E fotók a megvilágítás által a tökéletlent is vonzóvá varázsolják, ám ha lerázzuk róla a tündérport, akkor a szemét esztétikáját kapjuk meg. A kettősség magának a képeknek is a témája, tehát az egyik olvasatban azt látjuk, hogy a szépen tálalt dolgok valójában a nekünk lökött maradékok, azaz át vagyunk verve, míg a másikban épp a művészet az, ami képes elviselhetővé tenni, szépnek látni a rút dolgokat is. S talán nézőpont, attitűd kérdése, hogyan éljük meg mindezt.

Hasonló nézőpontváltásnak lehetünk tanúi Fischer Judit mikrovilágot elénk táró képei esetében, melyeken alapve© Kamen Stoyanov

tően a művészet klasszikus eszközeit sorakoztatja fel, ám

KAMEN STOYANOV: Szinkronizáció, 2012, C-print, light box, 80x120 cm Ed.: 1/5 + 1

Így a kiállítás címe hallatán elsőként ez a politikai beszédmód ugrik be, de nem feltétlenül járunk téves

mindezt olyan papíron, mely a rajta lévő felirat közlése által az Élelmiszeripari Ügyvitelszervezési és Gépi Adatfeldolgozó Vállalattól származik. A művészettől igen távolállónak tűnő cég neve vagy rögtön agyoncsapja a művészet iránti lelke-

sültséget, vagy talán épp azt sugallja, hogy ők ezzel a papírral tudnak hozzájárulni a műalkotás születéséhez.

úton, hisz némelyik mű esetében tényleg vannak poli-

A valós történetek és szubjektív élmények párhuzamos megje-

tikai, pontosabban kultúrpolitikai áthallások.

lenése is tetten érhető néhány alkotónál. Koronczi Endre kettős

Ugyanakkor a kettős beszéd e kiállítás alkalmával sokkal inkább a külső és belső párbeszéd, a többféle nézőpontok ütköztetését jelenti, de legfőképp a külvilág és a belső – nevezzük léleknek, pszichének, érzelmeknek – konfrontációjaként jelenik meg. Valójában ez a kettős beszéd természete alkotásonként változó.

beszéde a közösség és az egyén között zajlik, ahol az utóbbi mindig ki-, illetve lemarad. Koronczit már máskor is foglalkoztatta ez a kérdéskör, azaz a közösségi vagy csoportmozgások. Jelenlegi videójában az egyes helyszíneken lévő emberek kedvükre való tevékenységben vesznek részt, ám a főszereplő rendre szeretne szintén képbe kerülni, észrevehetővé válni. Az „Én is itt vagyok” felirat több helyszínen, több nyelven is megjelenik, azaz a közösség utáni vágy

Szabó Ádám munkáit átszövi a finom irónia, ahogy a múló

és a kirekesztettség általánosabb problémává válik.

időt próbálja megörökíteni, legyen ez a Szerelem című füstölő cigaretta plasztikája vagy a távolodó kocsisor benyomását keltő domborművek. A kettős beszéd nála egyrészt finom kultúrpolitikai utalások révén is szó szerint tetten érhető a három autóhátsó rendszámtábláin (EMMI, NKA, MMA), másrészt áttételesen az állandóság-változéKORONCZI ENDRE: Én is itt vagyok, 2010–2014, videó, loop

konyság egyszerre való jelenléte miatt.

74

20 14

augusztus

El-Hassan Róza témája saját kettős

A Nagy Háború és a művészet

identitása, ráadásul jelen rajzain ez a külső és belső tájakban egyaránt realizálódik. A sorozat belső lelki tájakat ábrázol, logókat és a számítógépdizájn világát ötvözi személyes élményekkel egy traumatikus történelmi esemény árnyékában élve. Szíria térképe fájdalmas logóvá válik, a rajzokon mégsem a politikai plakátok hangos jelenléte érint meg minket, hanem egy személyes lelki tér, a jelszerű figura esetlegességeinek finomsága, és a nyaklánc dizájnjának illékony, szerény, minimalista volta. A kendőház egy korábbi sorozat része, mely Lausanne-ban a Syrian Voices kiállításon volt bemutatva, miután sorozata része. A felülnézet által egyrészt elidegeníti a személyes

Svájc népszavazást rendel el, hogy maximalizálják-e a bevándorlók, menekültek, számát és lezárják-e a határokat. A kendő, az égő ház a menekültek világát idézi, a női sorsok láthatatlan fájdalmát

helyszínt, másrészt fontosság alapján távolságtartásával is rendszerezi az emlékeket, a tárgyak mögött meghúzódó, mások számára ismeretlen történeteket.

és kiszolgáltatottságát. Ugyanakkor mintegy a kettős

Szemző Zsófiánál a kettősség, mint a viszonylagosság

beszéd újabb aspektusaként az európai nők félelmét és

szinonimája jelenik meg. Az idő szubjektív érzékelése

olykor vonzódását az iszlámhoz, a felszabadulás és az

Bergson óta közhely, Szemző Zsófia most viszont a látha-

alávetettség egyidejű vágyának jelenlétét.

tatlan szubjektív térérzékelést teszi láthatóvá.

Csáky Marianne műveiben családi fotók manipulásával

Tehát a kettős beszéd a kiállításon alapvetően nem

az emlékezet, a személyes történetek folyamatos

politikai kontextusban – az alkotók talán kissé meg is

átírását végzi. Sorozatának többnyire nem feltétlenül

kerülték az eredeti feladatot –, hanem sokkal inkább

beazonosítható helyszínei a folyamatos úton levés

többértelműségként jelenik meg, de minden alkotónál

emlékei. Ebbe a folyamatos változásba és illékony emlé-

máshogyan. Hogy egy közhelyet parafrazáljak, ahány

kezésbe súlyos teherként zuhannak bele a statikusságot

művész, annyi kettősbeszéd.

jelentő, a családtagok kezdőbetűit jelölő, óriási betűszobrok.

Csákynál a betű nem szöveg-, hanem képalkotó elemként tűnik elénk, mely inkább értelmetlenné teszi a helyzetet, mintegy zavart, akadályt képez. Akadályt abban, hogy észrevétlen tovább haladjon a tekintet, észrevétlen múljon az idő.

A betűszobor mintegy megállásra késztet. Jelenleg épp az ostendei L állítja meg a tekintetet és a pillanatot. Navratil Judit kettős beszéde azoknak a műveknek a sorába tartozik, ahol a személyesség konkrét fizikai térben realizálódik.

A Somorjai 23A című képe gyakorlatilag naplórajz, mely a térképező formát használó öndokumentálás-

75

20 14

augusztus

SZABÓ ÁDÁM: Pálya, 2013, bádog, műanyag, 52x117x17 cm, 31x67x11 cm, 30x45x14 cm

CZENE MÁRTA: Csendélet bőségtál, 2014, 30x40 cm, Ed.: 3/1

„Mégsem olyan mély az árok, mint ahogy a mérnök kiszámította” 1

K a s z á s Ta m á s k i á l l í t á s a Kassák Múzeum, 2014. VII. 05–VIII. 31.

MULADI BRIGITTA Kaszás Tamás kiállítása remekül van időzítve. Nem

vegyíti kis volumenben, s mérete megengedi, hogy az építő

mintha egyéb országrészekben ez kikerülhető hatás-

valóban takarékosan, nem hízelgően kifejezve „buherálva” alakítsa a

elem lenne, de a Balaton és a nyaralóhelyek többsége

legkülönbözőbb funkciókat betöltő építményét.

gyűjtőhelye a különböző volumenű modernista építmények pozitív és végletekig negatív megvalósulásának, s tehetetlenül tudomásul vett „ottmaradásának”, vagy toldozott-foltozott újrahasznosításának. A legelegánsabb tóparti környezet sem mentes egy-két elvétett építészeti példától, s a lepusztult maradványok elszomorító jelenlététől. A „modern”-nek mint művészeti stílusnak nem utóélete van, hanem itt van körülöttünk, gyűjtést minden nehézség nélkül, egy fényképezőgéppel mi is végezhetnénk; nemcsak a Bauhaus villák, az újlipótvárosi lakóházak, vagy a lakótelepek, mint történeti épületek formájában „belakott”házaira, hanem az elveiben tisztaságra törekvő, funkcionalitásában (nem minden esetben)

szerkezetű kerti pavilont jelentett, amelybe az ember a környező külső tér szemlélése céljából lépett. A modern városi kioszkba általában nem lépünk be. Jellemző módon egyetlen funkcióhoz kötődik, valamely szeparált kiskereskedelmi szolgáltatásnak ad otthont – virágot, kávét, fagylaltot, virslit, dohányt, újságot árul. Mint városi tájelem, könnyű szerkezeténél, transzparenciájánál fogva egyszerre hordozza a rögzítettség és az ideiglenesség ideáját; egyfajta átmenetet képezve a köztér és az épületek elzárt tere között. Szinte minden európai nagyvárosnak vannak jellemző kioszkjai, amelyek építészeti megoldásukkal, funkciójukkal valahol a tudatos érzékelés határán meghatározó elemei az adott városképnek.2

követendő minimalizmussal kialakított mai, új lakó- és

Kaszás gyűjtése az ideális kioszk és a valóságos „trafik”, az ideális

irodaépületekre is gondolván. A meglehetősen ellent-

reklámfelirat és az abszurd nyelvemlékekké váló hirdetések,

mondásos 50-es, 60-as években tervezett megalakótele-

illetve leginkább a lakótelepi környezetben burjánzó városi folklór

peink „dán” és az „orosz” panelházainak látványos és foly-

(graffiti) feliratait elegyíti. Nem elhanyagolható az a tény sem,

tonos élhetővé tevése közepette a belsőépítészetben,

hogy ez az építményfajta globálisan hasonló kubus formákat

a festészetben, a grafikában (sőt az új műfajokban is) a

mutat a tengerentúlon, Ázsiában és Európában egyaránt, s nem

modernizmus ma eleganciát és letisztultságot sugároz.

csak a posztkommunista országokban. Az amerikai Ed Ruschát

A reklámgrafikában a modern jelentése mint a kezdetek

is elragadta egy időre ez a világszelet, ami az amerikai filmmű-

programadó modernizmusa jelenik meg: világos forma-

vészetből, pl. a senki földjén meeting point-ként funkcionáló

képletekkel, betűkonstrukciókkal dolgozik, szemlélete

benzinkutak éjszakai ábrázolása kapcsán a legismertebb.

maximálisan racionális, a bevett kliséktől mentes, amivel mintegy világszemlélet-mintát ad.

Kaszástól megszoktuk, hogy munkái nem a képzőművészet belső problémáiról szólnak, hanem egy széles – globális problémáról, a

A kiállítás a modernitás egy apró, de környezetünk össz-

nagy összeomlás utáni „túlélés” stratégiáiról, a közelmúlt – legin-

képében gyakran nagyon meghatározó építményével

kább talált, jelenlevő relikviáin keresztül történt – kritikai vizsgála-

foglalkozik: a kioszkkal. A kioszk az imént felsoroltakat

tának eredményeit beépítve. Építményei, projektjei az ökológiailag

fotó: Muladi Brigitta

KASZÁS TAMÁS: Reklám-romok (szemléltető eszköz No 4a), 2013, installáció

„A perzsa-török eredetű kioszk szó eredetileg olyan kisméretű, nyitott

76

20 14

augusztus

A Nagy Háború és a művészet fotó: Muladi Brigitta

is optimális, legkisebb pazarlással járó emberi tevékeny-

városi identitás szinonimája lett.” Ugyanúgy, ahogy a képzőművészetben

ségekre hívják fel a figyelmet, kiterjedve az építkezéstől,

a Bauhaus, vagy a Kassák-féle avantgárd, a Tett és a Sturm körül szervező-

környezetformáláson át a legtakarékosabb, lokális, gyűj-

dött művészek tevékenysége.

tögető napi étkezésig.

KASZÁS TAMÁS: Kioszk-kunyhó (Kassák Lajos képarchitektúrája alapján), 2013–2014, köztéri installáció

Kaszás Tamás kulturális antropológusi szemlélete kiteljesedik itt, s speciális

A mostani, Kassák Múzeum-beli kiállítása több részből

módon visszavezet a képzőművészet területére, azzal együtt, hogy a szűk

áll. Két nagy egységet találunk: az egyik vitrinekben

élettér vizsgálata is terepen belül marad. De azzal, hogy a Kassák Múzeum

látható, ez Csatlós Juditnak a múzeum kioszkterveiből

nem csupán passzív befogadóként vesz részt a kiállításban, hanem az

való válogatása, a másik a művész által megvalósított,

aktív kurátori munka is beépül tárgyak formájában is a kiállításba, valamint

Kassáktól származó tervek megvalósítása, rekonstrukciói;

azáltal, hogy a kortárs kiállítás egy közös fallal és festménnyel kontinui-

S van egy harmadik, kisebb egység, amely a Kaszástól

tásba kerül a kassáki életművel, a közönség számára könnyen és magya-

megszokott, faliújságokra installált gyűjtemény, ami itt

rázat nélkül élhető át fizikailag is a koncepció. Nem beszélve arról, hogy a

fotókból, rajzokból, videomunkákból áll.

felvezetésben a kerten keresztül már találkozhatunk egy Kaszás-szoborral,

Az építmények, kioszkok, amelyek a legkülönbözőbb

ami a termekben kiállított kioszk makett nagyobb változata.

talált dobozokból, faanyagokból állnak, már átívelnek

A kiállítás és a valóság számos kapcso-

a hétvégi bungalók világába is, amely a posztszocia-

lódási pontja közül a legnagyobb

lista társadalmak magántulajdon-saját földdarab iránti

felfedezés számomra a termekből az

igényének és a modernista folklórnak a bizarr keverékei.

erkélyre kilépéskor a parkban feltáruló

A kioszkokhoz hasonlóan, amelyek reklámfelirataikkal

valódi kioszk hátsóudvara volt, amely

kommunikálnak, a hétvégi házikók gyakran kapnak

éppen olyan formai megoldásokat és

neveket, s homlokzati elemként modernista alakzatokat,

anyagokat használt fel, mint a kiállí-

anyagokat, vagy tiszta színfoltokat.

táson látott épületmodellek, beleértve

A reklámfelirat, tipográfia egy külön fejezet, amelynek hőskorából a Nyugat folyóiratban megjelent hirdetésekről egy 2008-as doktori értekezésre bukkantam a neten. „…e 20. század eleji irodalmi folyóirat – írja Veszelszki Ágnes3 3 – a polgárosodás és modern nagy-

annak a frontális feliratait is.

Jegyzetek 1 Kassák Lajos: 41. (25 új vers), Tisztaság könyve, 1926 2 Idézet Erhardt Miklós megnyitóbeszédéből: http://www.kassakmuzeum. hu/index.php?p=erhardtm_beszede 3 http://epika.web.elte.hu/doktor/publ_ veszelszkia.html

77

20 14

augusztus

HERBERT BAYER: Cigaretta pavilon terv, 1924 (KASZÁS TAMÁS Reklámromok című installációjának részlete)

Kungl György keramikusművész kiállítása K u n y D o m o k o s M ú z e u m , Ta t a , 2 0 1 4 . V I . 2 7 – V I I I . 3 1 .

WEHNER TIBOR Maholnap hatvanesztendős Kungl György kerami-

művek mellett Gerber Pál, Hérics Nándor, Lois Viktor, Neuberger

kusművész, mint három évtizeddel korábban, tulaj-

István, Szunyogh László és Varkoly László munkáit felvonultató

donképpen most e 2014-es, a tatai Kuny Domokos

tárlaton –, majd gyermek- és ifjúkorának színhelyén, Oroszlányban

Múzeumban rendezett kiállításával is ismeretlenként

önálló kollekcióval is jelentkezett tíz esztendővel később.

lépett fel: most jelentkezett először önálló tárlattal

A mások mellett Egerben (Szökőkút, 1997), Pécsen (I. világháborús

szülővárosában. Oly sok, az 1990-es években és az

emlékmű, 1998), Kecskeméten (Szalamandrák csobogókútja, 2003)

ezredforduló után Budapesten, Pécsen, Kecskeméten

és Budapesten (Szökőkútfigura, 2004) megvalósult monumen-

és Rómában, Párizsban, Hamburgban rendezett

tális, köztérre helyezett és épületekhez kapcsolódó kompozíciói

tárlatot követően végre azon a tájon is bemutatkoz-

sorában is fontos műként valósult meg egy oroszlányi alkotás: a

hatott, ahol a legfontosabb indíttatásokat kapta a

2001-ben felavatott Topolya-kút. Azonban a Tatához kötő szálak

művésszé váláshoz. Természetesen azért nem voltak

mindmáig meglehetősen gyengék voltak.

teljesen ismeretlenek alkotásai Komárom-Esztergom megyében sem: pályakezdésének első, legfontosabb műveit tatabányai csoportos kiállításokon mutatta KUNGL GYÖRGY: Kétségbeesés, 2012, mázas porcelán, 37x36x36 cm

be – így az emlékezetes Groteszk Art című, a hajdani Kernstok Teremben 1988-ban rendezett, a Kungl-

De nem csak ezért körvonalazhattuk csupán álmainkban, hogy ha minden szépen alakul, és a sorozatos csődök után valamiképpen fennmarad és napjainkig folyamatosan dolgozik a 18. századi tatai fajanszmanufaktúra, akkor másként alakultak volna a dolgok. A nagy elődök nyomában manapság egy Kungl György

fotó: Varga Edit

Kerámia és plasztika

Szomorú szurikáták, kihalt szerelőcsarnokok

78

20 14

augusztus

A Nagy Háború és a művészet fotó: Varga Edit

nevezetű keramikus-szobrász tevékenykedne a tatai

együttesei. (Megint csak visszautalva a múltra: rejtett, ihletadó

gyár műhelyében, tovább éltetve azokat a tradíci-

állat-ikonográfiai előzmények a tatai rákos tányérok. Ennél távo-

ókat, amelyeket a korszak kiváló keramikus-szobrásza,

labbi múltra utal vissza az egyik, Kungl műveiről írt elemzésében

Schweiger Antal teremtett meg plasztikus kerámia-

Szegő György: „Számomra már korábban is megkerülhetetlen

tárgyaival és a városban napjainkban is fennálló, a

analógia mutatkozott Bernard Palissy (1510–1589) fajanszmű-

magyar barokk szobrászatot gazdagító alkotásaival.

vészete és Kungl György kerámiaszobrászata között. És nem

Miként egykori elődje tette a 18. század utolsó évti-

csak formai értelemben, de mert a francia művész is grand art

zedeiben, napjainkban Kungl György is finom kivitelű

témákat, a mitológiából és a Bibliából vett idézeteket mintá-

kerámia kisplasztikákat és monumentális, plasztikai

zott edényein. Palissy a Szent Bertalan-éj idején, egy gyökeres

igényű kompozíciókat alkot. És nem Tatán, hanem

vallási-civilizációs paradigmaváltás idején – és annak áldozata-

zsámbéki otthonában, és vissza-visszatérve az Alföldre,

ként – játszott valami hasonlóval: a gondolat tárgyiasulásával,

a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió műhelyébe,

az eszme és annak verbális, illetve írásképi megjelenésével.

vagy egy-egy külföldi alkotótelepen, mint a közel-

Éppen mint Kungl ma, nem kevésbé drámai változásoktól terhes

múltban is, amikor Salzburgban készített egy különös

korunkban.”1 Az egyéni invención, a tehetségen és az eredeti,

akvarell képsorozatot.

önálló szemléleten túl mindezen műcsoportok létrejöttéhez

Ha visszapillantunk Kungl György munkásságának évtizedeire, akkor olyan különös műcsoportokat regisztrálhatunk, mint az amerikai filmsztárok megjelenítései – a középpontban James Deannel (Tulipános James Dean, 1986) –, a római tájkép-plasztikák – sorukban a Garibaldi ágyúja lő (1991) című, játékosan fenyegető kompozícióval –, a vízóraakna- és a vakondvadászszobrok, és a különös állati lények megformálásai: a kerámiasasok, a porcelánmókusok és a porcelánnyulak

79

természetesen szükség volt a korszellem áradására, a kerámiaművészetet meghatározó determinánsok megújulására, amelyek a nemzetközi, egyetemes törekvések mellett a modern magyar művészetben is mélyreható változásokat, radikális fordulatokat hoztak. Talán elég, ha az elődök, a nagy mesterek és a kortársak közül csak Csekovszky Árpád (1931–1997) és Schrammel Imre (1933), vagy Thury Levente (1941–2007), Pázmándi Antal (1943), vagy egykori mestere, Lőrincz Győző (1940) munkásságára hivatkozunk, akiknek művészete oly érzékletesen tanúsítja, hogy – csakúgy mint más, a szokásos terminológiával iparmű-

20 14

augusztus

KUNGL GYÖRGY: Szomorúság, 2012 mázas porcelán, 29x37x39 cm

A Nagy Háború és a művészet

vészetinek nevezett ágazatban – a kerámiaművészetben is felerősödtek az autonomitást hangsúlyozó műkreációs törekvések, hogy száműzetett a funkcionalitás, a használati szempontok igénye és követelménye, és az alkotók búcsút intettek a dekorativitás kívánalmainak is: az erőteljes plasztikai hatóerőkkel felruházott kerámiatárgy ugyanolyan státusú műalkotássá vált, mint egy festmény vagy egy kőbe faragott, bronzba öntött szobor. Sőt, itt a műalakítási és kifejezési eszköztárat még tovább gazdagították a megmunkált anyag sajátos tulajdonságaiból, a kiválóan megmintázható alapanyagból és a mázból, a festésből eredeztethető, pompázatosan kiaknázható lehetőségek. Ebbéli meggyőződéseinket erősíthetik meg a művész munkásságát ismertető, 2009-ben megjelent leporellóban közreadott alkotói hitvallások is: „Munkáim anyagukat tekintve kerámiák, szándékuk szerint szobrok.

Tehát kerámiaszobrok. Nem használom a szobrászat megszokott agresszív anyagait: a betont, a vasat, az acélt. (…) Szobraim az elérhető legfinomabb, legnemesebb porcelánból készülnek.

Az anyag a koncepció szerves része.

Ez az anyag a mintázás stádiumában képlékeny, engedelmes, az emberi akaratot alázatosan követi. Az égetés során emberi szándékokon túli, attól független erők hatnak. A mű végső állapotában rendkívül szilárd, kemény, megmásíthatatlan, ugyanakkor esendően törékeny. (…) Műveim egyrészt kimerevített gondolatok, másrészt meditációs médiumok, melyeken szenvedélyek, érzelmek és magasztos eszmék állatfigurákon jelennek meg.

Foglalkoztat a szövegbe rögzült (kikristályosodott) emberi alapértékek, erkölcsi axiómák, életvezetési normák,

fotó: Varga Edit

KUNGL GYÖRGY: Red Baron I., 2008/2014 mázas porcelán, 20x34x29 cm

80

20 14

augusztus

KUNGL GYÖRGY: Red Baron II., 2008/2014 mázas porcelán, 23x34x39 cm KUNGL GYÖRGY: Red Baron III., 2009/2014 mázas porcelán, 26x48x19 cm

szabályok, és a csapongó, korlátlanul szabad gondolat

A szurikáta-plasztikák a hagyományos mintázással készült,

ütköztetése. (…) Újabban készült szobraimon állatfi-

nagy, sima felületekkel, lágy palástokkal övezett, váltakozó

gurák kerülnek kapcsolatba egymással vagy szimbo-

futású, domború és homorú ívekkel közrefogott testekből

likus jelentéssel bíró tárgyakkal (könyv, kehely). Olyan

szerveződő formarendjével és domináns, semleges, fehér

dolgokat csinálnak, amiket mi szívesen elleplezünk.

színbe burkolt együtteseivel szemben egészen más térrend-

A bennük élő gyengeségeknek, gyarlóságoknak, a

szert alkotnak a motorkereskedések főként architektúraele-

bűnök kísértéseinek engedve cselekszenek. Lusták,

mekből épített konstrukciói. A lágy mintázással ellentétben

önzőek, irigyek, falánkok, iszákosak, bujálkodók, vesze-

itt a logikus, a látszatszerűségeket hol leplező, hol feltáró

kedősek, szomorúak, mint mi magunk.”

– szokatlan rövidülésekkel és elnyújtásokkal, váratlan elmet-

Ezen, általános jellemzők által meghatározott művészeti és valóságtükröztetési tendenciákba és alkotói szándékokba ágyazódnak Kungl György új porcelánplasztikái: a néhány éve készült-készülő, metaforikus szurikáta-plasztikák sorozata és a legújabb, a motorkereskedéseket megidéző városi tájképek művei.

Kungl György munkásságának ezen két hangsúlyos, formailag és tartalmilag is egymással ellentétes törekvéseket reprezentáló műcsoportjából szerveződött a tatai tárlat: egymástól távolabbi világokat alighanem nehezen találhatnánk, mint a szurikátáké és a motorkereskedelmi egységeké. A mongúzfélék családjába sorolható, föld alatti kotorékokban élő, kolóniákat

szésekkel szétzilált-ritmizált – higgadt építkezés az úr. Míg a szurikáták kompozíciói egységes, nagy, átlátható formarendszerekbe illeszkedő munkák, addig ezek az épített, éles síkokkal és éltalálkozásokkal szabdalt konstrukciók megannyi részletből alakítottak: külön tanulmányt érdemelnének a kis motorok, az autók, a kamionok megformálásai. A plasztikai változatosság, a részletgazdagság, a külső és belső terek megnyílásai mellett az akvarellek atmoszféráját idéző, finom színvilágra is fel kell hívnunk a figyelmet, amely a plasztikákat szinte festői sugárzásúvá avatja. Az üzemcsarnokok, a raktárak, a garázsok, a szerelőműhelyek emelkednek itt varázslatos, megannyi meleg, lírai érzéssel átitatott – néptelen, kihalt, csupán tárgyakkal jellemzett – életterekké.

alkotó és pontos munkamegosztással tevékenykedő

Mintegy negyed évszázaddal ezelőtt, az 1992-ben a művésznek

kis ragadozók gesztusaiban – elég egy futó látogatás

a budapesti Francia Intézetben rendezett tárlata alkalmából volt

a honi állatkertekben vagy egy kattintás a televí-

szerencsém emlékeztetni arra, hogy Kungl György kerámiáinak

ziós csatornák sorában a természet titkait kutató

vizsgálata és szemlélése során igencsak fontos szerepe van

filmsorozatokra – nem nehéz felfedezni a létüket

a nézőpontnak: meg kell figyelni, hogy a dolgokat a művész

meghatározó emberi vonásokat, tulajdonságokat

milyen nézőpontból szemléli, és egyúttal arra is ügyelnünk

és magatartásmódokat, viszonyokat és kapcsola-

kell, hogy mi milyen szempontból figyeljük a művész néző-

tokat: ezek a mozzanatok, vonások, jellegzetességek

pontját2. (Itt most csak utalhatunk arra, hogy a mi nézőpontunk

köszönnek vissza a róluk készült Kungl-szobrokban

külső megfigyelésének lehetősége további megfigyelések és

is. A közvetlen megfeleléseken túl nem mellékesek

nézőpontok lehetőségeit kínálja fel.) Így, ebben a vetületben a

a szimbolikus vonatkozások, utalások sem: a lépcső-

legegyszerűbb megoldást választva is azt kell mondanunk, hogy

zetesen kiképzett, finoman kidolgozott talapzatokon

Kungl nézőpontja különös és furcsa, és a művek befogadása

a kis lények és különböző tárgyak, jelenségek együt-

során, az alkotások értelmezési kísérlete közben magunknak

tesei jelennek meg. A könyvet olvasó, serlegekkel

is ezt a szemléletmódot, alapállást kell választanunk. És persze

játszadozó, a feltornyosuló fellegek alatt szemlélődő

túlságosan leegyszerűsítő lenne a műinterpretáció, ha ennek

és az egymáshoz bújó kis lények a tárgyakkal és

kapcsán arra az egyenesvonalú következtetésre jutnánk, hogy

elemekkel dinamikus kisplasztikatereket szerveznek

maga a porcelánszobrokban testet öltő valóság az, ami furcsa és

maguk köré, amelyek egy-egy összetevőjén színezés

különös. Mert vannak itt bonyolult összefüggések és áttételek,

vagy aranyozás oldja a kompozíciót meghatározó

vannak itt megmagyarázhatatlan részletszépségek, vannak itt

fehérséget. A korábban készült, mozgalmas, virtuális

jótékony kis torzítások, vannak kiemelések és háttérbeszoru-

mozgásokkal áthatott kompozíciókat a nyugalom

lások és vannak megmagyarázhatatlannak tűnő hiányok – na de

váltotta fel: egymással civódó-veszekedő szuri-

persze a hiányok maguk nem hiányozhatnak –, valamint vannak

káták az újabb műveken mintha befelé fordulókká,

szomorúságokkal leplezett, tünékenységekbe burkolózó létmo-

töprengőkké, szomorúakká váltak volna, mintha

tozások. Mindezek révén kerülhetünk Kungl György porcelán-

bűnök árnyai telepedtek volna rájuk, mintha önma-

plasztikáinak bűvkörébe, amelytől aztán nehezen, csak nagyon

gukkal vívódnának, de könnyen lehet, hogy mindezt

nehezen szabadulhatunk.

inkább a Kungl-kerámiák világát oly erőteljesen átlengő ironikus-groteszk láttatás erőteljes jelen-

Jegyzetek

léteként, egyfajta bölcs rezignáció kifejezéseként

1 A Kungl György szobrai keltette nyugtalan reflexekről, Magyar Nemzet 1989. szeptember 7.

értelmezhetjük.

2 Wehner Tibor: Létmotozások, Élet és Irodalom 1992. október 9.

81

20 14

augusztus

Belső udvar Szabadtéri szoborkiállítás Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum, 2014. VIII. 31-ig

KOZÁK CSABA

Ez év januárjában történt, hogy Hans Peter Bauer, svájci-magyar képzőművész a Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum belső udvarában sétálva megpillantotta Gulyás Gyula (1944–2008) Atlantisz és Soós Tamás Melankólia című szobrait.

Gondolta, miért ne lehetne itt egy szabadtéri szoborkiállítás. Fitz Péter igazgató rábólintott az ötletre, így jöhetett létre a Belső udvar szabadtéri tárlat, melyen az ott árválkodó két szobor tizenegy művész egy-egy alkotásával egészült ki a Múzeumok éjszakájára.

Baktay Erika égetett trópusi fa, bronz, márvány, vas elemekből, aprólékos gonddal, precízen kivitelezett kompozíciójának, a Mementónak (alcíme: Sír a természet) az apropója az, hogy a Világ Természetvédelmi Alapja 2014-ben meghirdette a „Zöld háromszög” programot, melynek célja megállítani „a világ tüdeje”, az amazóniai esőerdők irtását. Művének szimbolikája erre a környezetet óvó szellemiségre utal, a fába applikált, aranylóan csillogó bronz betétek pedig az esőt és az emberi könnycseppeket idézik meg.

Hans Peter Bauer Fogyasztója, hegesztett alumínium munka, kanyargó, spirált leíró végtelenített kanál, ami villában végződik. Oldalnézetben viszont egy ülő, térdeit átölelő figura vonalas grafikája. A kettős nézetű homorú kanál öble polírozott, tükörként funkcionál, melyben a néző (mi, fogyasztók) a saját arcainkba tekinthetünk, és elgondolkozhatunk a fogyasztói társadalom szokásain.

A Block Csoport (jelen felállásban Nagy Árpád Pika, Nayg István és Sebestyén Zoltán) mindig az adott helyszínhez igazít, improvizál egy-egy munkát, installációt. Most – inspirációs forrásként – egy könyv oldalait tetszőlegesen felütve véletlenszerűen ráböktek egy-egy szóra. Ez a neodada megközelítés jelenik meg A nélkülözhetetlen területén című installációjukban. Egy kórházi ágyra bőrönd-fogantyúk, konyhai edények, piros csőrű sárga kiskacsák vannak applikálva, mellette műanyag csövek, lilára festett orvosi lélegeztetők nyújtózkodnak csápszerűen a füves tér felett. Eszközük az irónia, a humor, miközben a játékossággal édesített világ kegyetlenségére és a végre is utalnak.

Buczkó György szintén az elkerülhetetlen halál motívumát írja át, hiszen vágott, hajlított, hegesztett vaslemeze Szikora Tamás emlékére készült. Hommage-ának lényege az, hogy Szikora mindig is „dobozolt”, csak Buczkó papír, fa helyett vasban gondolkodik. Derékszögben és átlósan tördelt lapjai/fiókjai egyszerre sugallnak mozgalmas ritmikát és stabilitást. A művész, ha látná, akkor bizonyosan szerényen rábólintana erre a műre és erősen szorítaná meg Buczkó kezét.

fotó: Tihanyi-Bakos Fotóstúdió

Chesslay György Daidalosz és Ikarosza egy ég felé terjeszkedő szoborpár.

82

A művész az antik görög mitológia alakjait parafrazeálta. Chesslay szimbolikájában a repülés antennával és egykori szívlapátokra hegesztett, madarak röptét imitáló ívelt rovátkákkal van megjelenítve.

HANS PETER BAUER: A fogyasztó, 2013, BUCZKÓ GYÖRGY: Szikora Tamás emlékére, 2014 DELI ÁGNES: Cím nélkül, 2014 20 14

augusztus

fotó: Tihanyi-Bakos Fotóstúdió

FAJÓ JÁNOS: Háromszögek I., 1976–2012

Deli Ágnes földre helyezett, csigavonalat leíró fehér

visszatérő/záródó, körívet leíró, mélykék színű munka számtalan

művét távolról szemlélve akár márványnak gondol-

anyag kombinációjából építkezik, belső teste üvegrost, styrofoam,

hatná az ember, valójában műanyagból van kivitelezve.

epoxigyanta stb. A művésztől idézek: „A felület valószínűtlen és

MÁRKUS PÉTER: Parvati, 2013–14

Deli mindig is az illuzionistákhoz hasonlóan, a szó

megtévesztő érzékelése ritmusba rendezi a forma dinamikáját.”

jó értelmében „trükközött”, hiszen teljesen idegen, a

Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a forma belsejében ott a semmi,

CHESSLAY GYÖRGY: Daidalosz és Ikarosz, 2014

valóságban egymással sohasem találkozó anyagokat

a hiátus, ám az alkotás „belső udvara” ugyanúgy a mű része, mint

eresztett egymásnak, applikált egy-egy műbe, így

a konkrét anyag. Ez a műve köztérre kívánkozik, hasonlóan az

például vasat vagy vörösrezet ütköztetett műbőrrel,

Erzsébet híd pesti hídfőjénél nemrégiben felállított szobrához.

szivaccsal, vagy éppen perzsaszőnyeget kombinált fémmel. A természetes és mesterséges anyagok, a puha és könnyű ellentétpárját képes összebékíteni és egyben feszültséget teremteni.

Márkus Péter áttört piros-kék-zöld-sárga-barna-fehér színeket felvonultató, átlátszó négyzetekből, téglalapokból, kockákból, téglatestekből, félkörívekből, építkező, vasból hegesztett munkája a háttértörténet nélkül is érvényes alkotás, ám a művészről tudni

Fajó János a tárlat doyenje. Fénylő háromszögei derék-

kell, hogy több tanulmányutat tett Indiába. Idézek a művésztől:

szögben metszik egymást, olyan mintha egymás testén

„Az indiai Saktizmus az életerőt isteníti és Parvatit, az istennő testi

hatolnának át, pedig a krómacél elemek hajlítással

formáit helyezi ábrázolásai és szertartásai középpontjába. Ő az Örök

vannak összeillesztve. A művész mindig is a sík és a

Nőt megtestesítő istenalak.” Parvatija a tamil kalligráfia, írásjelek,

tér kölcsönhatását, a színek érvényességét, egymásra

szótagírás térbeli kivetítése, ahol a térszerkezet minden színes

hatását feszegette szobrászatában és festészetében.

blokkja egy-egy szótagnak felel meg. A mű egy másik kultúrkörre

Jelen szobrával is azt bizonyítja, hogy a nagy dolgok

való utalás, fejhajtás egy számunkra ismeretlen művészet előtt.

sokszor a legegyszerűbb motívumokból, fragmentumokból építkeznek.

Laszlo Milasovszky Van-e véletlen? című műve eldobott falécekből, hulladékanyagból van összeállítva, így az arte povera és

Gaál Endre átlátszó üvegcsíkokból és faékekből építkező

az objet trouvé fogalomköreivel kapcsolható össze. A munka

munkája szimmetriát ír le a levegőben. A hajlékony, feszí-

méreteinél fogva az óriások dobókockája is lehetne. A csavar

tett mű a földről indít, útja során a térbe rajzolja testét,

annyi, hogy az 1-től 6-ig tartó körök számozása nem a kocka

majd az utolsó két elem visszahajlik, kiinduló állomása

felületén látható, hanem a lécekkel áttört szerkezet belsejében.

felé törekszik, míg másik vége a talajba hatol. A légies mű

A dobókockával játszók között az a nyertes, aki hatot dob, ami

mérnöki precizitásról, biztos tudásáról tanúskodik, illetve

a kocka felső lapján látható. Esetünkben, bárhogy is működik a

az anyag határairól és azok kiterjesztéséről szól.

véletlen, a felső számozás sohasem látható, hiszen az a kocka

Kelemen Zénó Phase, azaz Fázis című műve azért kerülhetett a plakátra, mert ez a tárlat egyik legnagyobb méretű és legnagyvonalúbb alkotása. Az önmagába

83

belsejében, azaz a felső négyzet negatívján jelenik meg. Ez a kocka nem szerencsejátékosoknak készült, hanem erre a kiállításra, melynek talán jövőre is lehet folytatása.

20 14

augusztus

Összegzés O l e s c h e r Ta m á s k ö t e t e , S o m m a i r e 6 0 – 3 0 Magánkiadás, 2013, Budapest, 160 oldal

Köny v

NAGY ZOPÁN

Akkor új eget és új földet láttam…

és megbonthatatlan képességeit keresi és próbálja kifejezni,

„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.”

JELENÉSEK KÖNYVE, 21. 1

amelyek a tiszta értelem, lelkiismeret és szeretet megnyilatkozásaival egyenlő vizuális minőségek.” – írja a fönti sorokat Novotny Tihamér a könyv előszavának is tekinthető tanulmányában, melynek a Korszakok címet adta. Egy életpálya korsza-

E mottóval (a művész

kainak változatos lenyomatai, 30 év munkásságának válogatott

kiemelt munkáján olvasható

(tér)kompozíciói tárulnak elénk.

idézettel) be is léphetünk Olescher Tamás nyitottan spirituális – és személyesszemérmes világába. Művek,

A kötetben (többek között) még Szakolczay Lajos, illetve Keserü Katalin és Beke László művészettörténészek (méltató, értő, analizáló) írásait is olvashatjuk.

sajátos „Időkapszulában”: az

James Joyce éppen szabadnapos – és az önmagáról szóló

időtlen idők idejében.

műveket (kollázsokat, palimpszeszteket, meta-jeleneteket,

Az album kronológiai és tematikai szempontokból is következetes, jól átgondolt szerkesztéssel bír. Kollázsok, tükörkép-teremtések, csendéletek, örömhírtáblák, plein air (és play art) képek, liturgikus dallamgyűj-

abszintos aszpikban áztatott diakockákról sokdioptriás üvegfalra vetített emlékképeket…) szemlélgeti egy belső tárlaton, a méltán híres Jungen Morc & Oldon Joyce Akció / Művészeti Fesztivál nyitóprogramján. A helyszín egy többszintes, rétegekre osztott és rengeteg mellékteremmel, fényfolyosóval, pszicho-szobával, sötétkamrával (élvezővel és gyóntatóval egyaránt) ellátott, Nagy Könyv alakú épület. (A Metropolisz teremben éppen a Világtrilógia vetítése zajlik…).

temények, installációk,

Joyce úr időnként egy-egy alkotásba bele is „javít”: ráír, bele-

színpadképek, performansz-

rajzol, vagy csak félhóbortos hunyorgás-kacsintással (penna-

dokumentációk (és egyéb

végű sétabotjával) megszurkálja, felhasítja azokat, miközben

meglepetések) követik

beavatott követőihez suttogva-deklamálva, a következőket

egymást.

diktálja: Az eszm(e)élés zamatos és a merevnél is lassítot-

Titokzatos ellipszis(ek), meditáció, lekaszálhatatlannak tűnő pipacsfejek… Nárcisz- és vadrózsapulzálások, szenzibilis feltárások az ég-közeli kertekben. Igény a kvintesszencia felé (Rosetta)… A kör-kereszt-kör természeti-költői mágiája… Ikonikus virágtérképek.

Boldogság-szigetek. Gyertya-emberek, gyertyaobjektek (Orphica-magica)… Odaadással és utalásokkal átitatott (átlelkesített) oltárképek, mint folya-

tabb (hősidők óta tartó) kipárolgása az örökléten töprengő valamikorlevés korrozív szusszanását birizgálja (mint jelenlét lebomlása): „dividuo” kicsiny káoszként összeérve (mint szellem-ének), a történést „transzakcidentálja”… – Így talán: közös kincs a folyamatos reggel… Ó, veripatetikus imágó!

A bárány szemében a pont: túlvilági geometria. Hívás és elhivatottság. Írisz a Napfogyatkozásban. Végtelen és Idő inspirációja. (Inspirit…)

matos-enigmatikus megújulások / jelen(lev)ések…

A (szöveg)corpus kipárolgásai: (részleteiben fennmaradó)

Kép-írásokon, írás-képeken (Párokon) rezignáló ideog-

lehelet-foltok, asztrális lenyomatok a légtérben. Megannyi

ramma-szerű rovások, üzenetek…

pára és aranypor… –

„Olescher művészetében – az egyszerre érzéki és

A tárlat (egy bizonyos Könyv belsejében) ezennel

szellemi természetű emblematikus szimbóluma-

megnyilatkozott!

iban, áttekinthető kép-képleteiben – a teremtett emberi lény olyan intakt, érintetlen, eredendően ép

84

20 14

augusztus

Naphimnusz N e m z e t k ö z i Ve l e n c e i - t a v i S y m p o s i o n 2 0 0 6 – 2 0 1 3 S y m p o s i o n A l a p í t v á n y, B u d a p e s t , 2 0 1 3

STURCZ JÁNOS

A Velencei-tavi Symposionokat szervező Péter Ágnes

viszonyulást képvisel. Az erősebben teoretikus jelleget maga a Symposion

által kiadott és Szombathy Bálint szerkesztette elegáns

elnevezés is jelzi, s valóban, a művésztelepen szokásos művészi alkotói

kötet jól szemlélteti a művészi csoportosulás hétéves

munkát elméleti előadások, tematikus beszélgetések egészítik ki. A koncent-

tevékenységét, szellemi karakterét, amely több szem-

rált alkotást segítik az évenként megadott hívószavak: a víz, a bor, a sziget, a

pontból is különleges helyet biztosít számukra a hazai

szél, a mozgás, ami a legszélesebb spektrumban mozgó művekre ösztönöz.

művésztelepek sorában. Egyrészt azért, mert bár a szobrá-

Ebből fakad a résztvevők által alkalmazott művészeti ágak – a képzőművé-

szokhoz hasonlóan a művészek itt is a térrel foglalkoznak,

szet, az elektrográfia, a videó és a természetművészet – különös kombiná-

de a határozottan egy-egy anyaghoz (márvány, kő, fa)

ciója, amiben a természetnek látszólag ellentmondó technikai médiumok

kötődő szobrász alkotótáborokhoz képest Velencén nem

éppen a land art virtuális kiterjesztésével válnak adekvát eszközökké.

áll rendelkezésre sem faragható, önthető anyag, sem műterem, sem infrastruktúra. Anyaguk és munkaterületük a Velencei-tó, a Velence-sziget, az ingókövek, a víz, a levegő, a fény, a föld és a növények.

Mindezt kiválóan reprezentálja a keménykötésű, nagyformátumú könyv három műfaj szerint tagolt, gazdag és jó minőségű fotóanyaga és DVDmelléklete. A Symposion szellemiségét a Péter Ágnessel készült interjú körvonalazza, a kortárs nemzetközi elméleti kontextust Szombathy Bálint

Ám monumentális land art művek, földmunkák, tájátala-

Előszava vázolja, míg a szakralitáshoz fűződő viszonyt Assisi Szent Ferencnek

kítások helyett kicsiny, érzékeny, improvizatív, hol lírai, hol

a résztvevők által „beavatási szövegként” felolvasott Naphimnuszának

humoros természeti objekteket, installációkat készítenek,

elemeket áldó szövege és Zsengellér József lelkész, a szigetet mint szak-

vagy csak a természetdarabkáról készült fotót, videót

rális metaforát értelmező tanulmánya sejteti. A Symposion módszeréhez

érintő virtuális beavatkozásokat hajtanak végre. Ez a szelíd

hozzátartozik a különböző generációk közötti párbeszéd, a kölcsönösen

megközelítési mód maximálisan igazodik a valaha volt

inspiráló együttes alkotás is. A VS ugyanis nemcsak alkotótábor és szellemi

királynői terület, manapság rekreációs övezet, a lágyan

műhely, de az oktatás, sőt a művészi nevelés fóruma is, ahová rendsze-

ívelő tó környéki táj genius locijához, meghatározza a hely

resen meghívják a Pécsi Művészeti Kar, az egri Eszterházy Károly Főiskola, a

szelleme, amely gyakran spirituális vagy panteista asszoci-

Nyugat-Magyarországi Egyetem Művészeti Intézete, a MOME és a Magyar

ációkat eredményez. A Symposion tehát egyrészről a land

Képzőművészeti Egyetem tanárait és diákjait. Műveik egymást váltogatva

art határait a konceptualitás, a plasztika és a virtualitás felé

lapozgathatóak a jól szerkesztett és szép kivitelű katalógusban.

nyitja meg, másrészt egy sajátos világlátást, világhoz való

85

20 14

augusztus

Szélesvászon

Hamarosan elkészül a Louis Vuitton Alapítvány új épülete 2014. október 27-én nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt a Frank Gehry által tervezett látványos épület Párizsban, amely a kortárs francia és nemzetközi művészet új csarnoka lesz – jelentette be a Louis Vuitton Alapítvány. A valódi üvegfelhő,

Debreceni helyzet: mi lesz a MODEM-mel?

amely az állandó gyűjteménynek és időszakos kiállításoknak ad majd otthont, az Állatkerttől északra, a Bois de Boulogne-ban épül. A kiállí-

FRANK GEHRY a Louis Vuitton-épület makettjével

tótér megnyitásával párhuzamosan a Pompidou

Kósa Lajos debreceni polgármester Kukla

Központ retrospektív kiállítást szentel Frank Gehry

Krisztiánnak, a MODEM igazgatójának írt válasz-

munkásságának 2014 októberétől.

közleményében hangsúlyozta: végleges döntés nincs, hosszú egyeztetés előtt állnak az intézmény-

Chimera Art Award 2014

egyesítés ügyében, amelynek a végén a legjobb helyzetet szeretnék megteremteni. Mint ismeretes,

A díj alapítói, a Chimera-Project Galéria és a Works.

az önkormányzat tervei szerint a MODEM-et a Déri

io online platform, elkötelezettek, hogy különböző

Múzeummal olvasztanák eggyé. A városvezető az

csatornák és eszközök megteremtésével hatha-

összevonás céljai között említette az állami támo-

tósan tegyenek a kortárs képzőművészek nemzet-

gatás növelését. A MODEM eddig nem volt jogo-

közi láthatóságáért és a feltörekvő művészek

sult állami normatív támogatásra – írta. Ahhoz, hogy ez lehetségessé váljon, a MODEM-nek a Déri Múzeummal megegyező státust kell szereznie az emberi erőforrások miniszterének egyetértésével,

Kamiontárlat a Nagymező utcában

ez pedig az összevonással lehetséges.

Rekord áron kelt el egy Francis Bacon-mű New Yorkban

karrierjének menedzseléséért. Ennek egy eszköze az idén alapított Chimera Art Award. A felhívásra 546 pályázat érkezett 74 országból. A portfoliók értékelését egy háromtagú nemzetközi zsűri

A Capa Központ volt az egyik állomása 2014.

végezte, melynek tagjai Viktor Freso prominens

július 22-23. között a Danube Revisited

kelet-európai művész, Petrányi Zsolt, a Magyar

– The Inge Morath Truck Projectnek, amelynek

Nemzeti Galéria Kortárs Gyűjteményének veze-

keretében nyolc, a Magnum Photos által odaítélt

tője és a 7x8 Curators, egy nemzetközi független

Inge Morath-díjas fotográfusnő egy 7,5 tonnás

kurátorokból álló kollektíva. A 2014-es év győztese

kamionban kialakított mobil fotógalériával

a japán kinetikus és videoművész, Tsuyoshi Anzai,

járta végig a Duna menti országokat: a Fekete-

akinek szóló kiállítása november 6-ától lesz látható

erdőtől kezdve egészen a Fekete-tengerig.

a Chimera-Projectben.

Magyarországról Pályi Zsófia fotográfus utazott Egy ritkán látott Bacon-mű talált gazdára a Christie’s aukcióján júliusban 142 millió dollárért mindössze hat perc alatt. Az 1969-es Triptichon Lucian Freudról valószínűleg Francis Bacon egyik legnagyszerűbb alkotása. Ára

w w w. c h i m e r a - p r o j e c t . c o m h t t p : / / w w w. w o r k s . i o / t s u y o s h i - a n z a i

együtt pár napot a nemzetközi projekt tagjaival.

A kamiontárlat mellett pódiumbeszélgetéssel és éjszakai vetítésekkel egészült ki a Capa Központ szintén Magnum fotósok munkáit bemutató Kontaktok című kiállítása.

meghaladta a tavalyi legmagasabb értékesítési rátát: Munch Sikolya 119,9 millióért kelt el 2013-ban. A telefonon keresztül licitáló vásárló személye egyelőre nem ismert.

Lucien Freud közeli barátja és művésztársa volt

TSUYOSHI ANZAI: Sweet Dreams, installáció, 2013

Baconnek. A képen Freudot egy széken ülve ábrázolja a művész három különböző nézőpontból.

A mű a londoni Royal Collage of Artban készült, miután Bacon saját stúdiója megsemmisült.

FRANCIS BACON: Triptichon Lucian Freudról, 1969, olaj, vászon, 198x147,5 cm 86

20 14

augusztus

Szélesvászon

Jagicza Patrícia a K&H új alkotói ösztöndíjasa A K&H Csoport hetedik alkalommal meghirdetett alkotói ösztöndíj pályázatának nyerteseként Jagicza Patrícia Linda festőművész részesül támogatásban a következő fél évben. A pályázathoz kapcsolódó műtárgyvásárlási program keretein belül egyben 4 tehetséges művésztől – Jagicza

Az épület látványterve

Damien Hirst képzőművészeti központot nyit Dél-Londonban HORVÁTH GÁBOR: 07. 065, 2007, olaj, papír, vászon, 100x70 cm, © a MissionArt Galéria engedélyével

A brit Damien Hirst által megálmodott komplexum egyik része valóságos múzeum jellegű lesz, amelyben Hirst saját kollekcióját mutatja majd be

Gallery Weekend Budapest

a nagyközönségnek. Az épület, amelyet Caruso St John építész tervezett, egy korábbi színházi díszleteket előállító gyár épületéből, ezen kívül

A legtöbb komoly galériás szcénával rendel-

hat galériának és egy étteremnek ad majd helyet.

kező nagyvároshoz hasonlóan most Budapest is

Az intézmény az ígéretek ellenére nem készül el

előrukkol a maga Gallery Weekendjével. A 2014.

JAGICZA PATRICIA: Kaktusz, 2012, papír, ecsetfilc, 70x100 cm

ebben az évben, de 2015 májusában vagy júniusában feltétlenül megnyitja kapuit.

szeptember 13–14-én megrendezendő művészeti fesztivál – a nemzetközi sztenderdek szerint – a

Patríciától, Zékány Diától, Herbert Anikótól és

kortárs kereskedelmi galériák legjavát fogja össze,

Varga Zsolttól – összesen 5 alkotást vásárol meg

a régi motorosoktól kezdve, a nemzetközi vásá-

a pénzintézet. Ezzel folytatódik a K&H Csoport

rokon folyton ott lévőkön keresztül, a friss feltö-

„művészet egy jobb, teljesebb világért” című

rekvőkig. Egy hétvége erejéig minden a kortárs

kortárs képzőművészeti gyűjteményének építése.

képzőművészetről szól majd a fővárosban és a médiában: tárlatvezetések, performanszok, nyilvános programok és gyűjtői vip-túrák.

G a l l e r y We e k e n d B u d a p e s t 2014. szeptember 13–14. w w w. g a l l e r y w e e k e n d b u d a p e s t . c o m

Ulrike Erbslöh a Beyeler Alapítvány új igazgatója Az újonnan megválasztott igazgató 2015. január 1-jével foglalja el a helyét. A kölni születésű szakember 2006 óta Hollandiában, Eindhovenben él, ahol a Stedelijk Van Abbemuseum gazdasági vezetője egészen 2014 év végéig. A Beyeler Alapítvány nagy reményekkel áll az együttműködés elébe. Erbslöh személyében egy a múzeumszektorban nagy tapasztalattal rendelkező, a nemzetközi művészvilágra nyitott menedzsert választottak a posztra.

ULRIKE ERBSLÖH 87

20 14

augusztus

w w w. f o n d a t i o n b e y e l e r. c h

A digitális bumm és a művészet…

K o n o k Ta m á s k a m a r a t á r l a t a Szépművészeti Múzeum, 2014. IX. 7-ig

Last minute

LÓSKA LAJOS

Konok Tamásnak a 2010-ben készült Az elektronikus

foglalkoztatja. Az első ilyen munkái, amelyek magazinok címlapjaiból,

agy anatómiája I-II. című diptichonja látható a nyár

szövegrészeiből összeállított kollázsok voltak, a 80-as években születtek.

folyamán, a turistaszezon közepén a Szépművészeti

Alkalmazza a betűmotívumokat a 1990-es években is, de ebben az

Múzeumban, mégpedig a 19. század művészetét

etapban nagyrészt különböző kultúrákra (latin, iszlám, héber) utalnak.

bemutató, újrarendezett állandó kiállításnak a szom-

Később egyre elvontabbá, általánosabbá válnak a fiktív betűk, majd az

szédságában. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mért

ezredforduló környékén elveszítik minden direkt jelentésüket, s csak

éppen itt és miért éppen most tekinthetők meg az alko-

önmagukról szólnak (Rithmes selectifs l, 1986/98; Mikroludium, 1997/91;

tások? A válasz egyszerű. A mini tárlat azért jött létre,

Héber jelek, 2000/41; Betű-jelek, 2007/61; Vezetett sorok, 2009/9).

KONOK TAMÁS: Az elektronikus agy anatómiája I-II, 2010, akril, vászon, egyenként 200x180 cm

mert a műtárgyakat letétbe helyezték a Szépművészeti Múzeumban. (Azt már csak én írom ide minden célzatosság nélkül, hogy az ilyen letétek többnyire hosszú távon az illető múzeum anyagát gyarapítják majd.)

Miután felhívtam mobiltelefonon, hogy a képek születéséről érdeklődjem, az idén 84 esztendős mester – akinek különben nélkülözhetetlen munkaeszköze a számítógép – részletesen kifejtette, hogy korunk tudományos és mindennapi életében egyaránt forradalmian új minőséget teremtett az elektronika, a digitalizálás, gondoljak az orvosi műszerekre, a fényképezőgépekre, helymeghatározó GPS-re, elektronikus könyvekre…

A milliónyi apró jelből, betűrészletekből felépülő két nagyméretű fekete-fehér kompozíció mellett a kiállítótérben egy Hans Beltingidézet is olvasható, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy komputerizált világunk, a számítógép megjelenése és használata „…a múzeum szerepének újragondolására is késztet…”. E kijelentésre is utal tehát Az elektronikus agy anatómiája I-II. Konok Tamás, a konkrét festészet klasszikusa a következőket mondja alkotói módszeréről Mikroludiumok című, 2011-ben megjelent könyvecskéjében: „Nem az a feladat, hogy megörökítsük a látott világot, hanem az, hogy létrehozzunk egy világot. A művészet nem stíluskérdés, hanem az egyéni ideának végsőkig kiművelt következetes útja. A művészet filozófia és szelekció, a többi kézügyesség. A műalkotás az isteni teremtés utánzása, egy művész

A diptichon négy esztendővel ezelőtt készült, ám

temperamentumán át szemlélve.” Még akkor is igaz e gondolat,

a művészt az információ, az információs robbanás

ha olykor a technika ihletésével történik mindez, ahogy a kiállított

kérdése már jóval régebben, immáron több évtizede

képpár is bizonyítja.

88

20 14

augusztus

„Csináld meg magad” öntörténet G. A. Cavellini: Öntör ténetiesítés Ludwig Múzeum, 2014. VIII. 24-ig

ART LOVER

A kiállítás részben a 70-es és 80-as években virágkorát

tette meg azokat a könyveit, melyeknek fiktív szerkezetei az olasz

élő küldeményművészet eklektikus, tarkabarka világát

kultúra nagyjaihoz fűződő kapcsolatait voltak hivatottak feltárni,

idézi, részben pedig egy atipikus művészpálya alaku-

visszanyúlva a történelmi időkbe. A saját lángelméjének bizonyíté-

lását mutatja be. Guglielmo Achile Cavellini az olasz

kául szolgáló áltörténeti kiadványokat több ezer példányban küldte

arte postale leghíresebb alakja, annak ellenére, hogy a

ki a világ galériái és múzeumai számára, valamint azon alkotók

kommunikációnak ezt a módját nem hithű küldemény-

címére, akiket a küldeményművészet terebélyes címlistáiban talált.

művészként kedvelte meg, hanem elsősorban önreklá-

Önreklámozásának költségei lassacskán felemésztették a vagyonát,

mozásának az eszközeként aknázta ki. Annyi azonban

gyűjteményének egy részén így kénytelen volt tovább adni.

bizonyos, senki sem költött akkora összegeket művészi célzatú postai szolgáltatások igénybe vételére, mint ő. Ha másban nem is, ebben verhetetlennek bizonyult. Cavellini életútja azonban leginkább azzal a példázattal szolgál, hogyan fejleszthető egy szenvedélyes akarattal áthatott egyszemélyes művészeti hitvallás arra a fokra, amikor már-már a történeti irányzat fogalmával válik egyenlővé.

A bresciai vállalkozó a 40-es években fektette le műgyűjteményének alapjait, s a 70-es évekre széles körben jegyzett kollekciót vásárolt össze, mégpedig egy-egy korszak leghaladóbb alkotóinak munkáiból. Birtokában ott voltak az absztrakt gesztusfestészet, a pop art, az

Az 1914-ben született Cavellini úgynevezett ceremóniamestereket

újrealizmus, az op art, a szegényes művészet, a Fluxus,

nevezett ki világszerte, akik majd 2014-ben levezénylik centená-

a test- és akcióművészet, a konceptuális tendenciák,

riumi ünnepségeinek eseményeit. Az 1980-ban a budapesti Artpool

továbbá az új eklektika kiemelkedő képviselőinek

vendégeként nálunk járt „öntörténetíró” többek között Galántai

művei. Gyűjteményét folyamatosan alakította, újította.

György képzőművészt is kinevezte erre a szerepre. A Ludwig

Mindig időben vásárolt, megérezve, mi hozhat nyere-

Múzeum kiállításán látható többek között az Artpoolban felgyü-

séget a jövőre nézve.

lemlett jelentős Cavellini-hagyaték, továbbá annak az akciónak

A kereskedelmi nyereséget egy idő után arra fordította, hogy bebizonyítsa, nemcsak tehetséges gyűjtő, hanem még annál jelentősebb művész lakozik személye mögött. Dühítette ugyanis, hogy az olasz műkritika nem akart tudomást venni kiállításairól, alkotói ambícióiról.

a fotódokumentációja, melyet az olasz mester Klaniczay Júliával és Galántaival vitt végbe a Hősök terén. Néhány fotónak az érdekességét az adja, hogy az FMK-ban rendezett Cavellini-kiállítás megnyitóján készült, a kortárs magyar művészet számos ismert alakítójának a jelenlétében.

A reklám lélektanát nagyon is értő Cavellini sorra jelen-

89

20 14

augusztus

GALÁNTAI GYÖRGY: Hommage á Vera Muhina, performansz, 1980 május 24. Budapest, Hősök tere, Klaniczay Júlia és G. A. Cavellini részvételével

kiállítások

Ari Kupsus Galéria (VIII. Bródy Sándor u. 23/B) Egri Erzsébet és Orr Lajos VIII. 6–VIII. 29.

Amadé-Bajzáth-Pappenheim (Iszkaszentgyörgy, József A. út 1.)

Kusnyár Evelin és Fisher György VII. 13-tól Art IX-XI.Galéria (XI. Bartók Béla út 1.)

Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelep kiáll. VIII. 8–VIII. 26.

Temeríni Művésztelep kiállítása VIII. 30–IX. 16.

Barabás Villa Galéria (XII. Városmajor u. 44.)

Pató Károly VIII. 28–IX. 22.

Budapest Galéria (III. Lajos u. 158.)

Zdenko Huzjan VI. 23–VIII. 24.

Pleinatelier, Görgey Géza IV. 4–VIII. 31. Új Budapest Galéria (IX. Fővám tér 11-12.)

A Mecénás Főváros – A Fővárosi Képtár IV. 4–VIII. 31.

Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum (I. Szent György tér 2.)

Menekülés Shanghajba VIII. 20-ig Capa Központ (VI. Nagymező u. 8.)

Magnum Kontakt V. 26–VIII. 24.

Csepel Galéria (XXI. Csete Balázs u. 15.)

Találkozások és a Csepeli fotó VIII. 27-ig Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.)

Botlátókövek Magyarországon VI. 24–IX. 26.

Erdős Reneé Ház (XVII. Báthory u. 31.)

M. Novák András-MNA 70KEDIK VIII. 30–IX. 21.

Forrás Galéria (VI. Teréz krt. 9.)

Király Ferenc VI. 25–VII. 9.

Fővárosi Képtár–Kiscelli Múz. Templomtér (III. Kiscelli u. 108.)

Imre Mariann V. 16–VIII. 31.

Anja Luihle VIII. 24-ig

FUGA Építészeti Központ (V. Petőfi Sándor u. 5.)

Kaposvár. Fotó. Diploma 2014 VI. 25–VII. 13.

Tamás Noémi VII. 17–VIII. 31.

Gosztola Gábor VII. 18–VIII. 31. Építészet és bor Közép-Európában V. 29–VI. 18.

Szatelit-módszer, avagy a Magyar Guggenheim VI. 13–VI. 21.

Yorgos Tzortzoglou VI. 20–VIII. 31.

Haas Galéria (V. Falk Miksa u. 13.)

Modern klasszikusok – klasszikus modernek X. 2014. X. 6-ig Hegyvidék Galéria (XII. Városmajor u. 16.)

Gondolatok a könyvtárban VIII. 26–IX. 5.

Inda Galéria (VI. Király u. 34. II. 4.)

Kettős játszma VI. 3–IX. 5.

Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.)

Hagyomány és átváltozás 2014. VIII. 31-ig A Bigot-pavilon – szecessziós épületkerámiák Párizsból IV. 26–VIII. 31.

Lengyel Red Dots VII. 28–VIII. 29.

Kassák Múzeum (III. Fő tér 1.)

Kaszás Tamás VII. 4–VIII. 31.

KOGART Ház (VI. Andrássy út 112.)

Kovács Gábor Gyűjtemény IV. 7–VIII. 31.

KOGART – Tihany (Kossuth L. u. 10.)

Munkácsy Mihály és a magyar realizmus festészete VII. 11–IX. 21.

LUMÚ (IX. Komor M. u. 1.)

Cavellini 1914-2014 VI. 12–VIII. 24. (csend) Egy Holokauszt-kiállítás VI. 10–IX. 28.

Hantai Simon V. 9–VIII. 31.

Mai Manó Ház (VI. Nagymező u. 20.)

Magnum Photos-Elsők V. 27–VIII. 24.

Magyar Nemzeti Galéria (I. Szent György tér 2.)

Dada és szürrealizmus VI. 26–IX. 28.

Magyar Nemzeti Múzeum (VIII. Múzeum krt. 14-16.)

Szent István lovagjai V. 5–VIII. 31.

Aliza Auerbach VI. 21–X. 21.

Megmentett műkincsek VI. 27–IX. 10.

Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy Sándor u. 22. 1. em.)

Cseke Szilárd VI. 11–IX. 14.

Műcsarnok (XIV. Dózsa György u. 37.)

Mélycsarnok 100% kreativitás. I. Építészeti Nemzeti Szalon VI. 4–IX. 7.

Park Galéria (MOM Park) (XII. Alkotás u. 53.)

Csontó Lajos V. 14–2015. IV. 1.

Pesterzsébeti Múzeum (XX. Baross u. 53.)

Sportélet Erzsébeten III. 9–IX. 21.

Platán és Latarka Galéria (VI. Andrássy út 32.) varsói Czutosc Galéria művészeinek munkái VI. 11–VIII. 19. Érzékenység VIII. 19-ig Hungarian KISS VIII. 27-ig Raiffeisen Galéria (V. Akadémia u. 6.)

Fürjesi Csaba V. 19–VIII. 17.

Szigethy Anna VIII. 25–XI. 2.

Szépművészeti Múzeum (XIV. Dózsa György út 41.)

Toulouse-Lautrec világa IV. 24–VIII. 24.

Szépművészeti Múzeum – Vasarely Múzeum (III. Szentlélek tér 6.)

A tér mint tér (OSAS nemzetközi kiállítás) V. 15–IX. 18.

Hans Jörg Glattfelder és Daniel Bising videóművész V. 24–VIII. 24.

Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.)

MEGA-PIXEL 2014 VII. 24–VIII. 8.

Debrecen Belvárosi Galéria (Kossuth u. 1.)

ETNO ART VII. 5–VIII. 29.

DMK Nagymacsi Közösségi Ház (Kastélykert u. 39.)

HELYI ÉRTÉK II. VIII. 4–VIII. 15.

Kölcsey Központ, Bényi Árpád-terem (Bethlen utca) Debrecen virágváros VIII. 6–VIII. 24.

MODEM (Baltazár D. tér 1.)

Alföld – Nem pusztán táj V. 10–IX. 21.

Szentendre Szentendrei Képtár (Fő tér 2–5.)

Szekko VI. – Idővonal VI. 13–VIII. 31.

Gorkák, a három nemzedék V. 17–VIII. 22.

Művészet Malom (Bogdányi u. 32.)

Czóbel, egy francia magyar V. 31–VIII 31.

Ferenczy Múzeum (Barcsay-terem) (Kossuth L. u. 5.)

Balogh László VI. 6–IX. 7.

Vajda Lajos Stúdió (Péter Pál utca 6.)

Fétis, tabu, ereklye VIII. 10–31.

Székesfehérvár Csók István Képtár (Bartók B. tér 1.)

Magyar-francia történelmi kapcsolatok VII. 15–2015.II. 29.

Szent István Király Múzeum (Országzászló tér 3.)

Szegedi Csaba V. 17–IX. 14.

Szent István Király Múzeum (Megyeház u. 17.)

Keleti porcelánok V. 23–X. 31.

Fekete Sas Patikamúzeum (Fő u. 5.)

Kőnig Frigyes VI. 7–VIII. 10.

Szolnok Damjanich János Múzeum (Kossuth tér 4.)

A Nagy Háború és emlékezete VII. 31-től Szabó György VI. 12-től Belorusz ikonfestészet a 17-18. században VI. 16–VIII. 21.

Szombathely Szombathelyi Képtár (II. Rákóczi Ferenc u. 12.)

Sütő Éva V. 27–VIII. 10.

Tengerre magyar! VI. 5–VIII. 30.

Veszprém Csikász Galéria (Vár u. 17) Anja Luite VI. 20–VIII. 24.

Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény (Vár u. 3-7.)

Bob Bonies VII. 19–X. 18.

Dubniczay-palota – Várgaléria (Vár u. 29.)

Tamás Ákos VI. 14–VIII. 24.

A fenséges geometria VI. 13–IX. 14.

Győr Esterházy-palota (Király u. 17.)

Szódásüveg-történetek VI. 18–VIII. 31.

Mucha és társai V. 5–VIII. 31.

Rómer-terem (Teleki L. u. 21.)

Mese itt, mese ott V. 10–VII. 31.

A 46. Nemzetközi Művésztelep záró kiállítása V. 2–IX. 7.

Váczy Péter Gyűjtemény (Nefelejcs köz. 3.)

Trónszékek, kollázsképek VII. 17–IX. 14.

Napóleon-ház (Király u. 4.)

A művészi grafika születése VI. 21–VIII. 31.

Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum (Dr. Rapcsák A. út 16-18.)

Mártélyi Szabadiskola 50. VIII. 8–IX. 7.

Kaposvár Kapos ART Kortárs Galéria (Bajcsy Zs. út 32-34. fsz. 1.)

Válogatás a Kapos ART Egyesület Groteszk Gyűjteményéből V. 22–VIII. 30.

Rippl-Rónai Múzeum (Fő u. 10.)

Az erényöv titkos történetei IV. 10–XI. 1.

Kecskemét Cifra Palota (Rákóczi út 1.) „Hazatérnek” kiállítás az I. vh. hőseinek emlékére XII. 31-ig Miskolc Rákóczi-ház (Rákóczi u. 2.)

XXVI. Miskolci Grafikai Triennále V. 31–IX. 7.

Petró-ház Miskolc és Művészei VI. 19–IX. 6.

Pásztor Gábor V. 31–VIII. 30.

Színháztörténeti és Színészmúzeum (Déryné u. 3.)

XXVI. Miskolci Grafikai Triennále V. 31–IX. 7.

Feledy-Ház XXVI. Miskolci Grafikai Triennále V. 31–IX. 7.

A háború képe a grafikában V. 31–VIII. 30.

Paks Paksi Képtár (Tolnai út 2.)

Vécsei Júlia IX. 20-tól

Vác Tragor Ignác Múzeum – Görög Templom Kiállítótér (Március 15. tér 19.)

Esendő az ember, hajlandó a pendely VI. 1–VIII. 24.

AUSZTRIA Bécs Antonioni: Nagyítás Albertina, VIII. 17-ig Alex Katz Albertina, IX. 28-ig És mégis művészet! 1914-18 Leopold Museum, IX. 15-ig Lipót Vilmos gyűjteménye Kunsthistorisches Museum, IX. 28-ig Isa Genzken Kunsthalle, IX. 7-g Josef Dobernig MUMOK, IX. 4-ig Cipők a művészetben KunstHaus, X. 5-ig Tükör és tükröződés a kortárs művészetben Belvedere, X. 12-ig Oroszok Bécsben 1900 körül Belvedere, IX. 28-ig Wotruba 21er Haus, XI. 9-ig Szinguláris formák Secession, VIII. 24-ig Bregenz Richard Prince Kunsthaus, IX. 5-ig Graz Katharina Grosse Kunsthaus, X. 12-ig Volt egyszer egy dokumentum… Camera Austria, IX. 7-ig Klosterneuburg A másik nézet. Művésznők és gyűjtőnők Museum Essl, IX. 21-ig Krems Buñuel-Dali: Az andalúziai kutya Kunsthalle, XI. 2-ig Linz Túlzott zajszint OK Offenes Kulturhaus, X. 19-ig Salzburg Művészet-történetek Museum der Moderne, X. 26-ig Hokedli, szék, fotel Galerie im Traklhaus, IX. 13-ig Punktum – megjegyzések a fotóról Kunstverein, IX. 21-ig CSEHORSZÁG Liberec František Kupka Oblastni galerie, IX. 14-ig Prága Japonizmus a cseh művészetben NG Šalm-palota, IX. 2-ig Éljen a zene! NG Veletrzny, XI. 2-ig Hommage á Michelangelo NG Schwarzenberg-palota, X. 19-ig id. Lucas Cranach NG Šternberg-palota, XII. 31-ig

Szeged REÖK (Tisza L. krt. 56.)

Anna Margit VII. 17–IX. 5.

DÁNIA Koppenhága Búcsú a szülőktől Statens Museum for Kunst, IX. 28-ig Emil Nolde Humlebaek, Louisiana, X. 19-ig EGYESÜLT ÁLLAMOK Chicago Magritte 1926-38 Art Institute, X. 13-ig

90

20 14

augusztus

FRANCIAORSZÁG

NAGY-BRITANNIA Cambridge A nagy háború – francia szemmel Fitzwilliam Museum, IX. 28-ig Gustav Metzger Kettle’s Yard, VIII. 31-ig Edinburgh Tiziano és a velencei aranykor National Gallery of Scotland, IX. 14-ig

Párizs Man Ray, Picabia és a Littérature Centre Pompidou, IX. 6-ig A Föld mágusai Centre Pompidou, IX. 8-ig Martial Raysse Centre Pompidou, IX. 22-ig A Svéd Balett Bibliothéque National, IX. 28-ig

Liverpool Mondrian és műterme Tate, X. 5-ig London Az angol képregény. Művészet és anarchia British Library, VIII. 19-ig Brit népművészet Tate Britain, VIII. 31-ig Malevics Tate Modern, X. 26-ig Színt teremteni National Gallery, IX. 7-ig Királyi gyerekkor Royal Collection, IX. 28-g A digitális forradalom Barbican Centre, IX. 14-ig Amit a szerelemmel tehetünk Hayward Gallery, IX. 4-ig

Nápoly Frances Alÿs MADRE, IX. 22-ig Róma Michelangelo Musei Capitolini, IX. 14-ig Művészet és vallásosság Rómában 1600 körül Castel Sant’Angelo, XI. 16-ig

Olasz földrajz. Kortárs olasz építészet MAXXI, X. 5-ig Frida Kahlo Scuderie del Quirinale, VIII. 31-ig Trieszt Kortárs mexikói művészet Museo Revolterra, X. 14-ig Velence Építészeti Biennále Giardini és más helyszínek, XI. 23-ig Hiroshi Sugimoto Fondazione Bevilacqua La Mesa, X. 12-ig Heinz Mack Fondazione Cini, XI. 23-ig OROSZORSZÁG Moszkva Dmitrij Prigov Tretyakov Képtár, XI. 9-ig Német művészet 1949-2014 MMOMA, IX. 7-ig ROMÁNIA Bukarest A román művészképzés története 1864-1948 MNAR, IX. 28-ig Kolozsvár Csendéletek Muzeul de Arta, IX. 7-ig SPANYOLORSZÁG Madrid El Greco és a modern festészet Prado, X. 5-ig Pop art mítoszok Museo Thyssen-Bornemisza, IX. 4-ig Richard Hamilton Reina Sofia, X. 13.

Le Corbusier Caixa Forum, X. 12-ig

Carpeaux Museée d’Orsay, IX. 28-ig Picasso a Montmartre-on Musée Montmartre, VIII. 31-ig Kleopátra mítosza Pinacothéque de Paris, IX. 7-ig Lucio Fontana retrospektív

SVÁJC Bern Szézám, tárulj! Kunstmuseum, VIII. 24-ig

Musée d’Art Moderne de la Ville, VIII. 24-ig Irán 1960-2014 Musée d’Art Moderne de la Ville, VIII. 24-ig Ed Atkins Palais de Tokyo, IX. 24-ig Kati Horna Jeu de Paume, IX. 21-ig

Pangea: új latin-amerikai és afrikai művészet

Versailles Kína Versailles-ban Château, X. 26-ig

Dennis Hopper Royal Academy, X. 19-ig

Genf Magányos aktok Musée Barbier-Mueller. XI. 30-ig Saatchi Gallery, XI. 24-ig

Zürich Cindy Sherman Kunsthaus, IX. 14-ig

NÉMETORSZÁG

HOLLANDIA Amszterdam A művészet, mint terápia Rijksmuseum, IX. 7-ig Mozgásban – a narratív fotó Stedelijk, VIII. 29-I. 28.

Különlegességek De Appel, IX. 14-ig Maastricht Csákány István Bonnefantenmuseum, IX. 7-ig

Berlin Az I. világháború Deutsches Historisches Museum, XI. 30-ig Fal-művek Hamburger Bahnhof, VIII. 30-ig Vanitas Georg-Kolbe-Museum, VIII. 30-ig Otto Piene Deutsche Bank Kunsthalle, VII. 30-ig Kandinszkij, a tanár Bauhaus-Archiv, IX. 8-ig 1914: a Belle Époque vége Bröhan-Museum, VIII. 31-ig Erfurt Robert Capa, Julian Röder Kunsthalle, IX. 28-ig Köln Barthes és a fotó Museum Ludwig, X. 5-ig Mannheim Germaine Richier retrospektív Städtische Kunsthalle, VIII. 24-ig München Rembrandt-Tiziano-Bellotto Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftung, VIII. 22-XI. 23.

Nürnberg James Turrell és az Amish-szőnyegek Neues Museum, X. 19-ig Wolfsburg Kokoschka: humanista és lázadó Kunstmuseum, VIII. 17-ig OLASZORSZÁG Firenze A primitívek szerencséje Galleria dell’Accademia, XII. 8-ig Tisztán, egyszerűen. 16-17-sz.-i firenzei művészet Uffizi, XI. 2-ig

HORVÁTORSZÁG

Ellenpontok Villa Medicea di Poggio a Caiano, IX. 8-ig Művészet és politika Museo della Capelle Medicee, XI. 2-ig

Rijeka Yin yang MASU, IX. 1-jéig

Modena Michelangelo és a 20. század Galleria Civica, IX. 11-ig

Zágráb Vlasta Delimar: ez vagyok én

SZLOVÁKIA Besztercebánya Skutetzky Döme Stredoslovenská galerie, XI. 2-ig Liptószentmiklós M. Bazovsky rajzai Liptovska galerie P.M. Bohuňa, IX. 6-ig Pozsony Ernst Fuchs retrospektív GMB Pálffy-palota, IX. 21-ig Az életfa GMB Mirbach-palota, VIII. 17-ig Szlovák tájak a 19. században és ma SNG, X. 9-ig TÖRÖKORSZÁG Isztambul Többszólamúság Istanbul Modern, XI. 23-ig 5. Sinopale Biennále, VIII. 31-ig

Museum of Contemporary Art, VIII. 24-ig

LENGYELORSZÁG Krakkó A cseh szimbolizmus International Cultural Center, IX. 7-ig Vaclav Havel International Cultural Center, IX. 7-ig Stanley Kubrick Muzeum Narodowe, IX. 14-ig Bűn a művészetben Museum of Contemporary Art, IX. 28-ig Varsó Lassú jövő Ujazdowski, IX. 12-ig Victor Man Zachęta, VIII. 31-ig Hív a kozmosz! Művészet és tudomány a 60-as években Zachęta, IX. 28-ig

91

20 14

augusztus

augusztus

New York Az olasz futurizmus Guggenheim, IX. 1-jéig Kortárs latin-amerikai művészet Guggenheim, X. 1-jéig Lucas Samaras Metropolitan, IX. 1-jéig Lygia Clark MoMA, VII. 24-ig Jeff Koons retrospektív Whitney, X. 19-ig

20 14

A lapító főszerkesztő Sinkovits Péter

Következő számunk tartalmából DIPLOMA 2014

Kiadja Vezető szerkesztők

Rovatszerkesztők

ÚJ MŰVÉSZET ALAPÍTVÁNY

Beszélgetés a vizuális felsőoktatás aktuális kérdéseiről: ALBERT ÁDÁM, BORDÁCS ANDREA, KÓSA JÁNOS, KUDÁSZ GÁBOR ARION, SZIGETI G. CSONGOR, TIMÁR KATALIN

PATAKI GÁBOR pataki.gabor@ujmuveszetfolyoirat.hu

DEBRECENI BOGLÁRKA: Best of Diploma 2014

P. SZABÓ ERNŐ p.szabo.erno@ujmuveszetfolyoirat.hu

Független Képzőművészeti Tanszék – BORDÁCS ANDREA interjúja MENESI ATTILÁVAL

BORDÁCS ANDREA Kortárs magyar képzőművészet: újmédia, intermédia, művészet- és múzeumpedagógia bordacs.andrea@ujmuveszetfolyoirat.hu

CSATLÓS JUDIT: A fiatal művészek lehetőségei

LÓSKA LAJOS Kortárs magyar képzőművészet: festészet, szobrászat, grafika, műfaji seregszemlék

BORDÁCS ANDREA: GyerekKORtárs kiállítás – kortárs művészek gyerekkori rajzai

MULADI BRIGITTA: Díjak és ösztöndíjak fiatal alkotóknak TELEK-NAY ÁGNES: Beszélgetés Bánki Ákossal a Latarka galériáról

loska.lajos@ujmuveszetfolyoirat.hu

MULADI BRIGITTA Kortárs külföldi képzőművészet, magyarok külföldön, vásárok, műgyűjtés muladi.brigitta@ujmuveszetfolyoirat.hu

Olvasószerkesztő

Számunk szerzői FARKAS ZSUZSA művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria fotótárának vezetője.

RUDOLF ANICA Ajánló rovat, a művészeti élet aktuális eseményei rudolf.anica@ujmuveszetfolyoirat.hu

GELLÉR KATALIN művészettörténész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének főmunkatársa.

BERÉNYI ZSUZSA berenyi.zsuzsa@ujmuveszetfolyoirat.hu KÖRMENDI KRISZTINA info@ujmuveszetfolyoirat.hu

ISTVÁN MÁRIA művészettörténész, régész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója.

KORONCZI ENDRE

JANKÓ JUDIT újságíró.

PHARMA PRESS Nyomdaipari Kft.

KOPÓCSY ANNA művészettörténész.

Felelős vezető

Dávid Ferenc

KOZÁK CSABA művészeti író.

Szerkesztőség

1065 Budapest, Nagymező utca 49. II./2.

MARKÓJA CSILLA művészettörténész, esztéta, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének főmunkatársa.

Fotó Szerkesztőségi titkár Lapterv Nyomdai munka

+36 1 341 55 98, +36 1 479 0232, +36 1 479 0233

Terjeszti

LAPKER ZRT., 1092 Budapest, Táblás utca 32. +36 1 347 7300, +36 1 347 7303, info@lapker.hu

OLBERT MARIANN művészettörténész.

BARANYA MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Janus Pannonius Múzeum, 7621 Pécs, Káptalan utca 5. +36 72 514 040, +36 72 514 042, jpm@jpm.hu

Egy példány ára:

PETRÁNYI ZSOLT művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmunkatársa, az IBS tanszékvezetője.

STURCZ JÁNOS művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető tanára.

és ALTERNATÍV TERJESZTŐK. Előfizethető

NAGY ZOPÁN író, fotográfus.

bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központjában (Budapest, VII. Vörösmarty utca 16-18.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással az Új Művészet MKB Zrt.-nél vezetett 10300002-20337629-70073285 számú számláján.

SÜMEGI GYÖRGY művészettörténész.

SZEIFERT JUDIT művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa, a Hungart-kismonográfiák sorozatszerkesztője.

SZÉKELY MIKLÓS művészettörténész, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének munkatársa, a Centrart Egyesület elnöke.

695 Ft

UHL GABRIELLA művészettörténész, kurátor.

Előfizetés egy évre:

7800 Ft

VÖRÖSVÁRY ÁKOS műgyűjtő, az Első Magyar Látványtár alapítója.

Előfizetés fél évre:

4200 Ft

WEHNER TIBOR művészettörténész.

A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. ©

Új Művészet

©

Szerzők

Tisztelt Szerzők!

Az Új Művészet 2013-tól csak saját névre vagy cégre kiállított számla ellenében tudja kifizetni a cikkeikért járó honoráriumot. Megértésüket köszönjük.

www.ujmuveszetfolyoirat.hu

HU ISSN 08662185 Támogatók

,}1;æ.ì7}4;&5 }4 %&4*(/ ABU DHABI ART HUB CONTEMPORARY ART PLATFORM KUWAIT ASZTALOS ZSOLT (HU) MIHUT BOèCU KAFCHIN (RO) KELEMEN ZÉNÓ (HU) WITEK ORSKI (PL) PÉLI BARNA (HU) MARTIN ŠPIREC (SK) MA(YAR KÉPZæMì7ÉSZETI E(YETEM PÉCSI TUDOMuNYE(YETEM Mì7ÉSZETI KARA MOME – MERCEDES BENZ MODEM URBAN TACTICS SZÉPMì7ÉSZETI M ZEUM WORKSHOP LIGET BUDAPEST LIBRI CÉGÉR – +Ó BORNAK TER7EZZ C MKÉT WONDERLAB DESIGN 7uSuR

*30%"-0. }4 ;&/& HADIK IRODALMI SZALON SLAM.PONT EXTRA: ANDRÉ FERENC MA7RuK KATA HUGEE S 7EG MuRK SAIID CSIDER IST7uN ZOLTuN PION IST7uN SIMON MÁRTON KEMÉNY ZSÓFI WORDS&MELODIES DRAGOMÁN GYÖRGY SZABÓ T. ANNA TÓTH E7ELIN ÉS A TRIOM RUTKAI BORI ÉS A SPECKO JEDNO TÉREY JÁNOS DÉS-EST: DÉS LÁSZLÓ DÉS ANDRÁS DÉS MIHÁLY DÉS MARCI

'*-. }4 4; /)u; 7I7IAN MAIER NYOMÁBAN ASTOR PIAZZOLLA – HORACIO FERRER: A NAGY7ÁROSOK MÁRIÁJA

*/5&3",5 7 7u304*4.&3&5* +u5}, BUDAPEST BARANGOLÓ

INTERNATIONAL CONTEMPORARY ART FAIR

OCTOBER 9-12, 2014 | BUDAPEST, MILLENÁRIS

6,000 SQUARE METERS EXHIBITORS FROM

INCLUDES AN

OVER 25 THOUSAND VISITORS

EXPECTED IN 2014

MORE THAN 20 COUNTRIES 500 FEATURED ARTISTS, 100 EXHIBITORS LEADING POSITION

IN EASTERN EUROPE

BUDAPEST

OF CONTEMPORARY ART

EXTENSIVE PROGRAM TO PRESENT

LAUNCHED AS DEDICATED PHOTO SECTION

OUTDOOR SCULPTURE PARK

HOSPITALITY OFFERED IN BUDAPEST TOP INTERNATIONAL OF SATELLITE

‘INSIDE ART’

BERLIN AS GUEST CITY sCULTURE

COLLECTORS’

PROFESSIONAL

IN 2014

ART PHOTO

PROGRAM FOR SCULPTURES AND INSTALLATIONS

AND VIP PACKAGE: ART, DESIGN, GASTRONOMY AND

PROGRAM WITH TALKS AND PRESENTATIONS FEATURES

EXPERTS UNIQUE LOCATION IN CENTRALLY LOCATED OLD INDUSTRIAL COMPLEX

EVENTS: MUSIC, DESIGN, PERFORMANCES, EXHIBITIONS...

YOUNG ART FAIR FOR YOUNG EUROPE

+36.1.2390007 | info@artmarketbudapest.hu www.artmarketbudapest.hu | www.facebook.com/ArtMarketBudapest

A WIDE RANGE