GAÁL JÓZSEF
TRANSZC(S)ENDENCIA
humánum nélküli racionalizmus maradt. Tóth Menyhért viszont ösztönös kultúramegőrző volt, az archaikus, már széteső paraszti világképet még belülről megtapasztalta.. Tanultsága által végigha ladt az analizáló formatanulmányokon, sajátos útja azonban mentesült a kilúgozó megoldásoktól. Értő közösség nélkül, de latens módon a közösségben való hittel alkotott, paraszti létformája biztosította az alkotói táptalajt. Képes volt arra, hogy természetes módon fejlessze ki azt az érzékenységet, amit felvállalt sorsa meghatározott. Rövid írásomban a térszervezési sajátosságok alapján szeretném bemutatni látásmódját. Tóth Menyhért munkásságában jól kimutatható a különböző ábrázolási rendszerek szintézise, sajátosan egyedi felfogásban. Első korszakában a síkdekorativizmus egyéni módját valósította meg, melynek a határozott sziluettek mellett az optikai látszatot segítő ornamentális építőelemek is részei voltak. A szinte abroncsba foglalt, színes üvegab lakterveknek tűnő képeken önálló, arabeszkszerű hieroglifák, geometrikus, absztraháló elemek oldják fel a zártságot, hasonlóan Joan Miró korai műveihez, ahol a koraközépkori katalán freskók stilizált naivitása elegyedik a művész játékos
FENSÉGES ÉS GROTESZK Tóth Menyhért három kiállítása Népi Iparművészeti Gyűjtemény, Kecskemét, 2014. I. 10–III. 8.; Városi Galéria, Kalocsa, 2014. I. 17–II. 16
Száztíz éve született Tóth Menyhért, sokak számára az egyik legjelentősebb magyar festő a 20. század második feléből. Egymás után három kiállítással emlékeznek az alkotóra. Kecskeméten a Népi Iparművészeti Gyűjtemény szinte teljesen ismeretlen művek bemutatására helyezi a hangsúlyt. Kalocsán egymást követve a Városi Galériában az életművet keretbe foglaló, korszakokat meghatározó alkotások szerepelnek. Az első rész Az életet festem címmel Tóth Menyhért pályakezdésétől az 1950-es évek végéig tartó időszakát mutatja be, míg a második A teljesség. Ez az én legnagyobb álmom címmel az alkotó 60-as és 70-es években született műveit. Ifjabb Gyergyádesz László munkájának köszönhető ez a programsorozat, akinek hamarosan megjelenik Tóth Menyhért munkásságát feldolgozó kötete. A modernizmus nagy felismerése, hogy az ornamentálisnak
hitt művészet nem kiszolgáló díszítés, hanem alapvetően kultikus eredetű, formáiban eltűnt kultúrák tartalmát őrzi zárványként. Az avantgárd a technikakultusz mellett az archaikus, primitívnek nevezett művészetek formavilágát használta fel az új kánon megteremtéséhez. Individuális célokra, átalakítva személyessé tette azt, ezzel az ellentmondással biztosítva a nyugtalanító dinamikát. A tudományos, esztétikai és humánus dimenziók elvárt egyesítése csak ábránd maradt, ahogy a formák is, úgy a mulandó forradalmi eszmék is üres héjakká váltak. Valójában egy sematizáló korszak végletesen lecsupaszított formavilággal önmaga és kora kritikája lett. A szellemi felemelkedés helyett anyagelvű technicizmus és
22
újművészet 2014_03
Kecskeméti Katona József Múzeum archívuma, Ltsz.: 75.435., fotó: Kiss Béla
Tóth Menyhért: Baromfiudvarban, 1965 körül, olaj, farost, 60 x 80 cm
Kecskeméti Katona József Múzeum archívuma, Ltsz.: 84.50., fotó: Kiss Béla
Tóth Menyhért: Állat és égitest, 1973 körül, olaj, vászon, 70,5 x 95 cm
„kubizmusával”. Ezek a szinte zenei ritmusba foglalható, apró képi jelek kiegészítő narrációvá válnak. A centrumban lévő szimbolikus figura vagy jelenet mellett sokszor piktogramszerű elkülönültséggel szerepelnek képelemek, mint az írásos népi szentképeken. Elemekre szedve talán felfedezhetjük a század eleji neósok felfogását és a szecesszió hatását, az orientális inspirációk, ha voltak, azonnal beépültek formavilágába. Ez az emblematikus felfogás a 30-es évek második felében szinte már teljesen feloldódik a már előbb említett apró, de dinamikus képi elemekben, jelekben. Az egymásból kibomló és egymáshoz simuló vagy egymásra vetülő motívumok halmozottságából atmoszférikus látványvilág bontakozik ki. A jelek sokszor önállósulnak, de a teret és kompozíciót meghatározó formákon belül maradva, rendszerükhöz igazodva a képi architektúrába simulnak. Mindez a külső és belső tér, a látszati valóság és a rejtett pszichikai valóság egybekapcsolása által jöhet létre. Oldottabb képeit egyre erőteljesebb és önállóbb fényjelek kezdik átszőni. Itt fontos megjegyezni Egry József művészetének kimutatható hatását, aki ugyan nem szakadt el a természet közvetlenül megragadható látványától, mégis, a fény tündöklését egy oldott, de egyszerűsítő formarend által tette ábrázolhatóvá. A futurista hevület helyett a természet mélyebb kifejezése volt a célja mindkét művésznek. Mindezt azért fontos megemlíteni, mert Tóth Menyhért útja a fényben való kozmikus egyesülés
újművészet 2014_03
23